Seol rejtelmes vízesése

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-29, 10:08 pm

*Ahogy így állok, és magamban morgolódom, próbálom visszanyomni a dühömet lelkem legmélyebb pincéibe - talán hibásan, hiszen minél jobban nyomjuk össze a rugót... annál nagyobbat üt a végén -, egy hang kúszik be a zubogó víz fergetegébe dobhártyámon keresztül. Fejem is oda fordítom, amerről hallom közeledni, még mielőtt észrevehetném a tulajdonost, hiszen messze jár, eltakarja a növényzet... de amit mond... az megragad az elmémben, és most már teljes testemmel az érkező felé fordulok, aki éppen most lép ki a növények közül, s zsebembe csúsztatott kezekkel mozdulatlanul figyelem. Csak nézem ahogy közeledik, és amint megszólal, máris tudom, hogy nem normális. Nem vagyok ostoba, ha megpróbálnám elcsábítani, amihez egyébként legkevesebb kedvem sincs, egyszerűen visszautasításra lelnék, ez egyértelmű, bérgyilkosként megtanultam, hogy az ilyeneknél vigyázni kell, és határozottan viselkedni. Láthatatlanul, és a lehető leghalkabban odalépek mögé, s lássuk be, ráérek annyira, hogy mozgásomat emberi fül ne hallhassa. Hátulról szépen átkarolom őt, két csuklóját lefogva egy-egy kezemmel, így mellkasához szorítva. Nem okozhat neki fájdalmat, mivel nem ez a célom, de amint szabadulni akar, érezheti, hogy ellenem nincs esélye fizikálisan. Teljesen odasimulok hozzá, így a hátrafelé rúgás lehetősége kizárva, éppen ezért most felfedem magam, így két kezet láthat, melyek az övéire kulcsolódnak, na meg fekete ingemet.*
- Kicsi őzike... kicsi őzike... gyere, gyere. *hajlok közelebb egészen a füléhez, hogy belesuttogjam, és miután megtettem, még egy rendkívül halk, de számára hallható gonosz kis felkacagásra is futja.* - Nem bánt a medve... csak... *mondom ezt olyan hangsúllyal, mint aki arra vár, hogy a lány elismételje a kimaradt részt. Igazából valahol mulatságosnak tartom a helyzetet, s pillanatnyilag mivel kapás van, dühöm is alábbhagyott, jobban szólva elraktároztam, de akármelyik pillanatban előtörhet. Egyenlőre csak játszom, meglátjuk később mi lesz.*
- Piroska, csak nem nagymamához igyekszel? Vigyázz, elkap a farkas! A nagyit már megette. *kacagok fel kedélyesen egy kicsit eltávolodva, de még mindig igen közel hozzá. Kíváncsi vagyok, mit fog reagálni az ilyen szavakra, mert már rég volt dolgom egy ilyen alannyal. Rendkívül szórakoztatót szokott lenni - nyilván csak számomra -, bár egyes esetekben úgy fel tudnak dühíteni mint senki más ezen a bolygón...*

Vendég

*Ezen az éjszakán úgy látszik, a virágok elbújhattak előle, vagy remekül álcázzák magukat, mert egyelőre nincs kapás. Nézegeti a víz közelében, a közvetlen partszakaszon, aztán kicsit beljebb. Nagyjából ekkor kerül sor nem fájdalmas, de annál vasbiztosabb lefogására. A pumpája percek alatt az egekbe szökik a gondolatra, hogy nem is hallotta, nem is érzékelte a mögé csúszó-mászó alakot. Fújtat egyet dühös macska módjára és ficánkolni próbál, szabadulni, de az istennek sem megy. Végül, ha már a távolság oly' csekély, megpróbálkozik egy állkiütéssel feje felfelé lendítésével. Csak remélheti, hogy minimum egy fogat kivitt vele, ha egyáltalán célt talált valahogyan. Ha meg nem, akkor legalább meg akarta próbálni. Ez a tudat is boldogítja. Azonban a következő percben a versikéjét visszahallván úgy elkezd visítani, olyan dühödten, mintha az összes holtat fel akarná kelteni, nem csak ennek az egynek az érdeklődését. S még várjunk is, mert fogalma sincs róla, mekkora "Jackpotba" ütközött itt egy ilyen szuperlény személyében.*
-Ne merészeld. Mocskos tetű. Ez az ÉN versem, hallod? Agyatlan, pofátlan férfi. Nem énekelheted, amit én. *ám a dühkitörése amilyen hevesen jött, olyan hirtelen múlik is el, s helyébe visszalép az unalom s közömbösség. Ijesztően gyorsan változik a kedélyállapota és a kitörései is, de most, azaz az előbb igazán felhúzták. A szerzői jogai eltulajdonítására allergiás, ahogy azt a fenti ábra mutatja.*
-A nagyi egy ostoba volt, ha egy ilyen rühes farkas megehette. *trillázza szinte nevetve. Megpróbál hátra fordulni legalább fejjel, így eléggé kitekergeti a nyakát, de a fájdalmi része különösebben nem foglalkoztatja.*
-Honnan jöttél elő, farkasbarkas? Olyan.... szakadtnak nézel ki. *a hangja immár átment szinte suttogásba, ám az állati örömmel megfűszerezett vigyor szélesen terpeszkedik egész arcberendezésén hírdetvén, hogy élvezi a helyzetet valamilyen szinten. Beteges, de nem nagy veszélyforrás egy erőben és képességekben felette állónak.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-29, 10:51 pm

*Alap esetben megpróbálnám elcsábítani, hogy úgy kaphassam meg a vérét, mely most nyilván nyugtatólag hatna rám, de mivel kis énekével elárulta elmeállapotát, meg sem próbálom, a biztos kudarcba én sem fogok bele. Aideen más tészta, hogy őt miért kezelem kiváltságosan, mert ez a lány nyilván nagyobb kihívás lenne, csak a probléma az, hogy túl nagy... az őrültekkel sosem lehet szót érteni, rájuk a fizikai fájdalom hat, azt a nyelvet beszélik. Így hát le is fogom, és fülébe duruzsolom kis versikéjét, melyre a reakció pont olyan mint vártam, így hátra is kapom fejem, hogy ne érjen a kapálózása. Felnevetek, pont az ilyen helyzeteket élvezem, s mivel megvárom míg lehiggad, fejelése sem ér semmit, lévén hogy már mikor elkezdte eltartottam fejemet tőle.*
- Kicsi őzike, kicsi őzike, gyere gyere. Nem bánt a medve, csak szétcincál, megrágcsál, kiköp és kihány. Kicsi őzike, kicsi őzike, gyere gyere... *darálom gyorsan, víg kedéllyel a dalt, sőt, még éneklem is neki, s szinte fuldoklom a röhögéstől. Cseppet sem hat meg a mocskolódása, üres szavak, melyek már akkor holtak voltak mikor megfogalmazódtak a fejében, hiszen egy pár év alatt, az ember megedződik, ha bérgyilkos a szakmája. Engem rettentő kevés dologgal lehet megsérteni, és eddig csak Aideen volt az, akinek sikerült kiismernie, hogy mit is kéne mondani... Vasmarkom rászorulva még mindig, úgy hallgatom, és már most élvezem a játékot.*
- Igen, a nagyi ostoba volt, Piroska. És kissé vashiányos. Remélem te jó színben vagy. *kacagok fel röviden és szárazan ismét, mikor egy kérdést tesz fel nekem, melyre csak egy mosoly jelenik meg arcomon. Kétségtelenül ostoba lennék elárulni, hogy hogyan is kerültem ide, és miket tudok, vagy hogy egyáltalán ki vagyok, mert annyit tudhat, hogy nem vagyok átlag ember, na de hogy vámpír... arról semmi nem árulkodik. Se a szemem, maximum a jéghideg kezem, és előbbi szavaim, de okosnak kell lennie ahhoz, hogy ezt kitalálja.*
- Szakadt, ha? *rántom most hátra mind a két kezét, hogy hátrafeszítve egy kezemmel tudjam átfogni kicsinyke kis csuklóit, csak úgy mint az előbb, olyan vasláncszerűen. Szabad kezem megindul ruházata felé, és egyetlen rántással letépem róla a felsőjét, s az anyag fájdalmas szisszenéssel adja meg magát erőmnek, így felfedve a lány mezítelen felső testét, mely egyébként teljesen hidegen hagy. Hiszen ha van rajta melltartó, még annyira sem érdekel, mint alap esetben kéne érdekeljen egy férfit...*
- Te sem vagy különb Piroska. *vigyorgom rá, majd egy jó erős mozdulattal a földre vágom, miután kitépem a babáját a kezéből.* - Meg sem mozdulsz! *mutatok rá vészjóslóan, s mivel most bevetem képességemet, így nem tehet mást, mint engedelmeskedik. Tehát a földön feküdhet mozdulatlanul, ilyen módon pálcájáért sem nyúlhat, mely bizonyára ott van nála, hiszen összeakadtam már boszorkánnyal, nem kérdés hol nevelnek ilyen fajta embereket...*
- Hogy hívják? És mit keresel itt? *teszem fel a kérdést unottan, megrázva egy kicsit a babát, és le is ülök a fűbe, lábfejeimet egyszerűen rárakva a lány nyakára, hogy belemosolyoghassak. Nem fog megfulladni, de bizonyára nehézséget okoz majd a levegővétel és a beszéd, hiszen lábaim súlya ránehezedik. Egyenlőre nem áll szándékomban bántani, a kérdés az, hogy mikor pattan el nála a húr, ami az én szalagszakadásomhoz is fog vezetni...*

Vendég

*A nevetés csak még jobban bőszíti, még jobban kínozza lázban égő agyát, s nem csoda, hogy úgy kapálózik, mintha vesztét érezné, holott, ha szabad lenne, tíz körömmel kaparná ki ennek a féregnek még az üvegtestét is, nem hogy a retináját. Innen viszont most nincs menekvés, így kénytelen eltűrni minden hallható felháborodása ellenére, hogy a versikéjét, a dalocskáját ellopják tőle és megerőszakolja az a brutális nyelv, melyet most úgy de úgy kivágna a helyéről. Alkalma és ereje viszont nincs rá. Mikor végre lenyugodott egyik percről a másikra, mint a hegyi időjárás, hajlandó belemenni a beszélgetésbe, pontosabban ő maga teszi rá a következő lapátnyit az adagra, hogy aztán a férfi tovább fűzze a gondolatmenetét Piroskáról és a nagyi haláláról.*
-Az attól függ... *válaszolja totálisan elgondolkodó hangon. Speciel elkezdte felidézni, mit is állapítottak meg a vére minőségéről, de mivel az agya ilyesmire lyukas, csak vállat von...na, de lefogják, így még ezt is gondolatban kell kieszközölje. Zavaró. Kezei hátrarántása során akarva-akaratlan is felnyög, megérzi, ám ha az "úriember" vele szemben állna, láthatná, hogy a tekintete meg sem rezzen. És ezt nem a bátorságának kell betudni, vagy a bolondériájának. Az anyag légies könnyedséggel hajol meg a vasmarok akarata előtt, s pillanatokon belül láthatóvá válik a két holtsápadt kebel, s a mellkas. Minek ide melltartó?-mondja az őrült lány, aki mai napig egy baltás gyilkosra emlékeztető babarondaságot tart legjobb barátjának és a normális világ normális dolgainak nyolcvan százalékáról fogalma sincs. Köztük a melltartó mindenkori fontosságáról.*
-Elszakítottad a csipkém... *mert a felsője egy tengerkék anyagú blúz volt csipke díszítéssel, aminek most már annyi végleg. Ehhez képest nem bosszús, még csak nem is őrjöng, helyette sóhajt egyet és ismét megszólal.*
-Unalmas vagy. Utálom az unalmas alakokat. *mintha sértődött volna e percben, hogy nem elég vad a műsor talán? Ki tudja, mi járhat a fejében. Talán még egy gondolatolvasónak is túl nagy a káosz idebenn. Alighogy kiejti a száján a szavakat, máris nyekken a földön, s Giselle eltávolítását ismét hangos sikolyáradat és a baba nevének kiabálása kíséri- kerek két másodpercig. Onnan aztán mozdulatlan, üveges szemekkel bámul az ég felé, hiszen nemsokára követi a földre őkegyelme a Vad Ruhatépő is, lábaival a nyakán, amitől hörögve kezd beszélni kis megfontolás után, ha már kérdezték. Jelenleg a fekvésen, mozdulatlanságon és hörgésen kívül úgysem akad egyéb dolga.*
-Giselle. *feltehetően a babát kérdezték, ha meg nem, majd újra meg fogják a nevét.* -Hajnalfüvet akarok, hogy megöljem vele Athalie Rapace-t. Azt mondták, itt találni ilyesmit. Éjszaka halványan világít és elég egy korty belőle a fulladásos halálhoz. *közli szemrebbenés nélkül az infókat. Ez a tag aligha Fekszik egyik szárnysegédje. A csaj nem tűnik annyira befolyásosnak. Iszonyatosan idegesítő, hogy képtelen mozogni, mert már régen megpróbálta volna a lehetetlent: megfojtani ezt az alakot. És ugye lehetetlen, mert a halott hogyan haljon meg ismét? Paradoxon. Nincs más hátra, mint ismét elunnia magát és várni, mi a jó tepertőt akarhat kicsikarni belőle ez a marhasült agyú jószág.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-30, 12:00 am

*Szeretnék most játszani vele, így meg is teszem, újra elismételve versikéjét, és röhögve figyelve reakcióit és "értelmes" válaszait. Nem dühít a viselkedése, éppen ellenkezőleg, mulattat, s talán éppen erre van most szükségem. A ruhaletépés sem dühből jön elő, csupán ráteszek egy lapáttal a helyzetre, ha már a komikumot akarom hangsúlyozni. Ekkor hallom azonban meg szavait, és automatikusan tör elő állatias morgás belőlem. Unalmas? Én? Hát jó...*
- Na, majd mindjárt felpörgetjük az eseményeket számodra. *vágom is bele a földbe ezzel a mondattal, és megálljt is parancsolok számára, míg kényelmesen elhelyezkedem, hogy addig is kitaláljam, vajon milyen módszerekkel fogok kezesbárányt csinálni belőle. Néhány kérdést felteszek, amik segítségemre lehetnek, s bizony a szavakon el is mosolyodom. A lány fölé hajolok ültömben, és úgy suttogok az arcába mosolyogva.*
- Valóban? Akkor azt akarom, hogy az első adandó alkalommal, mikor találkozol Athalie Rapace-el, kérj tőle bocsánatot amiért meg akartad mérgezni. Térden állva könyörögj majd a megbocsájtásáért! *hangzik ismét egy parancsszó, melyet akkor kell majd elvégeznie, ha ismét találkozik a lánnyal. Ekkor azonban hirtelen pattanok fel, emberi szemnek nem látható gyorsasággal, és a babát jól láthatóan a lány felé nyújtom, majd egy egyszerű mozdulattal letépem a fejét, és hanyagul magam mögé dobom, mindezt önelégült mosollyal.*
- Ez lesz a vége, veled is, de előbb játszunk egy kicsit. *fenyegetem meg, aztán le is térdelek melléje, hogy egyik kezét vegyem két kezembe, s először mintha simogatnám is, aztán szorításom megkeményedik.*
- Szólj, ha elég izgalmas vagyok. Akkor majd visszaváltok unalmas üzemmódba. *közlöm az "ő nyelvén" a szabályokat, és megragadom az egyik ujját, mutató és hüvelyk ujjam közé csippentve.*
- Ez elment vadászni... *egy reccsenés hallatszik, és a lány ujja el is törik.* - Ez meglõtte... *újabb reccsenés, immár a második ujján az áldozatnak.* - Ez hazavitte. *harmadik ujja mondja fel a szolgálatot szegénynek.* - Ez megsütötte. *ismét hallható a jól ismert reccsenés, és a negyedik ujj is áldozatul esik.* - És ez az icike-picike mind megette. *most azonban nem az utolsó ujj látja kárát a játéknak, hanem a gyönge kis csukló, mely számomra hátborzongatóan szép reccsenéssel törik el. Igen, kétség sem fér hozzá, egy bérgyilkos tudja, hogyan kell kezelni a másikat.*
- Sajnálom, ha unalmas lennék. Igyekszem, tényleg. Igyekezzek még? *nevetek fel egy kicsit, a lány szemeibe nézve, és hanyagul elengedve a törött csukló mindeközben, hogy visszazuhanhasson a földre. Kíváncsi vagyok mit csinál.*

Vendég

*Mesterien ért hozzá, hogyan kell egyszer-egyszer előhozni a vadállatot másokból. Most is elég volt elsütnie, hogy a tag unalmas, máris bele lett döngölve a földbe és jószerével lábtartónak használva a mozdulatlanság parancsa alatt. Nem mondhatni, hogy valami kényelmes most a helyzete, hörögve, félmeztelenül, Giselle nélkül. Ha legalább Giselle vele lenne, nem is morgolódna annyit, de így csak fortyog magában, mint egy rossz kondér. Ezen az sem segít, hogy amint elárulja, miért van itt, a férfi olyasmit mond, amit rémálmaiban sem tenne meg jószerével, mégis az a szörnyű érzése van, hogy az első adandó alkalommal, ahogy Athalie Rapace-t meglátja, le fog elé térdelni és a bocsánatáért esedezik majd. Jobban meggondolva a helyzetet majdan az előnyére tudná fordítani, de ebben a percben nem ezen töri a fejét, hanem hogy hogy tudna leghamarabb kiszabadulni ennek a söpredéknek a mocskos karmai közül.*
-Értettem. *zengi monoton, unalomtól csöpögő hangon. Közben pedig forgatná a szemét, ha tudná, de az idegkárosodása miatt ez majdhogynem lehetetlen. Az lehet, hogy még nem tűnt fel vámpír hősünknek, hogy Emerald képtelen forgatni a szemeit, így nem is tudja követni, merre is tűnik el. Csak a szakadás hangja kattantja be a dolgokat a helyére. Egy ilyen reccsenéses akármilyen hangot megismerne száz közül is: Giselle-t tönkretették. Torkaszakadtából felüvölt és hallható fájdalommal a hangjában szólongatja a babát, de az aligha tud neki válaszolni. Megnémult még az ő őrült agyának és füleinek is, miután letépték a fejét. Csendesen hüppög, de könnyek nem jönnek a szeméből két árva cseppet kivéve. Több termelésére képtelen az amúgy is majdnem totálisan defektes könnycsatornája. Fogalma sincs, mi a következő játék, csak azt, hogy a mozgás tiltva van, a teste engedelmeskedik, a kezét ez a féreg tartja és nemsokára olyan őrült fájdalomsorozat veszi kezdetét, ami tényleg elvehetné az eszét, ha eleve nem lenne már őrült. Így viszont csak maradnak a fájdalmas üvöltések minden egyes törés után, bár úgy a második ujját követően már... hát nevezhetnénk kéjes mosolynak is, ami kiül az arcára, s a szapora lélegzetvétele tekinthető izgalma jelének. A csuklója eltörését az eddigi leghatalmasabb üvöltéssel jutalmazza, teste- ha tehetné- ívben rándulna össze, de a vámpír kötése még él, miszerint nem mozoghat. A szemei előtt fekete pontok sorakoznak, táncolnak és próbálják teljesen kiütni a látása maradékát, miközben ő remegve próbálja megtalálni a hangját. Nemsokára sikerül is:*
-Ha csak a fizikai kínzáshoz értesz, elég szánalmas vagy. *itt már ő röhög fel teli torokból. Mintha szándékosan húzná az agyát ennek itt, mintha fel sem fogná, hogy valószínűleg meg fog halni, ha így folytatja, hiszen beígérték. De neem, ő még rárak a tűzre, még fokozza, még nyúzza. Ki akarja provokálni a mentális, az érzéki fájdalmakat, nem csak a csuklója és az ujjai eltörését, nem csak Giselle elvesztését. Ostoba, ostoba és mennyire őrült lány.*

//fagy//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-30, 12:07 pm

*Az idő csodálatosan szép, kellemes idő van, sőt, szinte már nyári meleg. Ami persze annyira nem meglepő május elején - április végén, de az elmúlt hetekben április bemutatta szeszélyeit és szinte mindig mutatott valami újat: volt eső, szél, napsütés. Szerencsére most már úgy néz ki, hogy ez utóbbi kicsit tartósabbnak tűnik, így nincs mitől félni, kellemes és meleg nyár elé nézünk. Hogy ezt kihasználjam (vagy megünnepeljem?) a Révész segítségével kihajózol Seol szigetére, hogy egy kicsit süttessem a hasamat. Habár még nem jártam annyi helyen ezen a szigeten, a kedvencemet már megtaláltam: a vízesést. Persze, érdekes gondolat, hogy hogyan is tudhatom, hogy ez a kedvencem, hogyha még egy csomó helyen nem jártam? Nos, sehonnan, de szinte sejtem, hogy a vízesésnél, a tónál nincs jobb hely itt a szigeten. De majd ha kicsit jobban felfedezgetem a dolgokat, akkor megtudom, hogy vajon igazam volt-e. Mint mindig, most is kellemes viselet van rajtam: egy sima fekete farmernadrág, egy kellemes, szövet sportcipő és egy fehér rövid ujjú felső. Hosszú, rasztatincseimet szokás szerint egy nagy copfba fogtam, hogy ne zavarjanak, de még így is néha-néha lóbálódnak a tincseim. Laza, ruganyos léptekkel indulok el a vízesés felé, hogy ismét élvezzem a kilátást, a napsütést és figyeljem azt, ahogy a napsugarak megtörnek a víz felszínén.*
~Talán úszásra is alkalmas ez a tó.~*jut eszembe egy aprócska gondolat és el is mosolyodom. Kilépve egy bokor mögül a szemem elé tárul teljes pompájában a vízesés, így egy széles mosollyal sietek oda a vízhez és állok meg előtte.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-30, 12:22 pm

*Alinox újra sentinel lett, és ennek nagyon örül. Ebből kifolyólag roppant jó kedve van a mai napon, és erre még hab a tortán ez a jó idő. Jó ideje eljött már Kanadából, így hozzászokott az itteni időjáráshoz, és a meleghez, noha a hideget még biztos jobban viseli, mint egy olyan, aki valamilyen mediterrán országból jött. Reggelizés után a szobájában ücsörögve úgy dönt, úszni megy, méghozzá a vízeséshez. Felveszi citromsárga bikinijét, arra felvesz egy térdig érő színes csíkos ruhát, belebújik a papucsába, majd egy törölközőt felkapva elindul ki az iskolából. Shadow is ott trappol mögötte, ő is jönni akar, és Alinox ezt nem akadályozza meg, sőt ki is használja, hogy famulusának szárnyai vannak. Felpattan hátára, nyakánál megkapaszkodik, majd a tigris emelkedni kezd, végül a sziget felé repül. Pár perc múlva ereszkedni kezdenek, és Shadow úgy tűnik, vicces kedvében van, mert ahelyett, hogy gazdáját letenné a szárazföldön, tesz egy fordulatot a levegőben, így mivel Alinox nem számított arra, hogy famulusa ezt teszi, így ruhástul, törölközőstül, varázspálcástul belecsobban a vízbe, mi nem hideg, de azért nem is meleg. Mikor felbukkan a víz alól, szúrós pillantást vet famulusa felé, kinek arcán jókedvű mosoly terül el.*
- Ezt még megbánod Shadow! *mondja, miközben kifelé kezd úszni a partra. Ekkor veszi észre, hogy nincs egyedül, egy ismerős lányka álldogál a víz szélénél.*
- Ó szia! Őő Katherine ugye? *szólítja meg a diáklányt, aki emlékezetei szerint ott volt az egyik óráján. Mikor kikászálódik a vízből, Törölközőjéből kicsavarja a vizet, kiteríti, majd ugyanez a sors vár a ruhájára is. Jó idő van, biztos megszárad hamar, de azért nem teljesen így tervezte a fürdőzést.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-30, 12:31 pm

*Ahogy a vízesés mellett ácsorgok, kicsit leguggolva belemártom a kezemet a vízbe. A víz felszíne igen kellemes hőmérsékletű, de szinte biztos vagyok benne, hogy a víz a mélyebbi részein elég hideg lehet. Kicsit kiráz a hideg erre a gondolatra, de érzem, hogy nekem is jól esne egy kis fürdőzés. Kár, hogy nem erre készültem. De most már mindegy, nem fogok visszaszaladni a kastélyba, maximum a lábamat lógatom bele a vízbe. Ahogy ezen gondolkozom, egy tigris tűnik fel az égen. Egy tigris?! A kezemet a szemem elé teszem és úgy nézek fel, de be kell vallanom, hogy tényleg egy tigris az, aki szárnyakkal az égen repül. Ilyen hamar nem kaphattam napszúrást, főleg, hogy felismerem az egyik tanársegédet, Alinoxot a tigris hátán.*
~Bizonyára egy újabb famulus-képesség.~*gondolom magamban mosolyogva és figyelem, hogyan ereszkedik a páros. De ekkor a famulus egy fordulatot tesz, így Alinox egyszerűen és kecsesen beleesik. Felsikkantok és úgy pislogok a lány helyére, majd a tigrisre. Fogalmam sincs, hogy tud-e beszélni, de nem szólítom meg, hiszen miért is tenném. Kicsit közelebb szaladok a vízhez és úgy figyelem, ahogy Alinox feljön a víz felszínén.*
- Oh, hál'isten... *szakad ki belőlem egy nyugodt sóhaj és figyelem, ahogy a lány kifelé evickél a vízből. Kiteregeti a ruháit és utána vesz csak észre.*
- Igen, Katherine. Szia. Jól vagy, minden rendben? *kérdezek rá kicsit aggodalmasan, hiszen sejtem, hogy milyen hideg lehet a víz. Bár ki tudja, mert azért már egész hétvégén ilyen idő volt, este csak nem hűlt le annyira, hogy nagyon hideg legyen. De én valahogy még mindig korainak tartom ezt a fürdőzést. Mikor látom, hogy Alinox ruhája alatt fürdőruha van, elképedek.*
- Fürdeni jöttél ki? Hűű... *csodálkozom el és nézek végig a lány vizes testén. Kellemetlen. Egy pillantást vetek a tigrisre is, hogy ő vajon mit fog csinálni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-30, 12:48 pm

*Nem a kedvence az úszás, most mégis a fürdőzés mellett dönt az exos lányka. Leegyszerűsíti a sziget megközelítését, így Shadow hátára pattan rá, és együtt repülnek át a vízeséshez. Ott azoban ahelyett, hogy a famulus szépen a parton tenné le Alinox-ot, egy laza forgással a vízbe dobja, majd szemmel láthatóan jót mulat rajta. Kifelé evickélés után észreveszi Katherine-t, aki egy elsős leányzó. Talán kissé megijedhetett, mikor látta, hogy beleesik a tanársegéd a vízbe, mert hangja kissé aggodalmas, mikor először megszólal.*
- Persze, minden oké, tudok úszni. *mosolyog rá, miközben szépen elkezdi a vizes cuccait kiteregetni, hogy megszáradjanak. Katherine meglepődik, mikor látja, hogy Alinoxon bizony fürdőruha van, úgy tűnik, némi magyarázatra szorul az eset.*
- Kanadából jöttem, hozzászoktam a hideghez, a hideg vízhez. És amúgy se annyira vészes a víz hőmérséklete, 22-23 fokra tippelném. *mondja, és kicsavarja hajából a vizet. Shadow megböki hátulról, egyfajta bocsánatkérés képpen, így barna szemeit felé fordítja.*
- Ez nem volt szép nagyfiú, ugye tudod? *néz rá komolyan, de szája szegletében mosoly bújkál. Nem igazán tud haragudni a famulusára, ahhoz túlságosan szereti, meg egyébként se követett el olyan oltári nagy rosszaságot. *
- Te merről érkeztél? Van egy olyan érzésem, hogy valami meleg országból... *kérdezi elgondolkodva Alinox, és emiatt nem veszi észre Shadow szemében a gonosz csillogást, így aprót sikkant, mikor oldalról meg lesz lökve, és becsapódik a vízbe.*
- Na jó Shadow, állj le! *nevet fel, és lefröcsköli a famulust, de egy kis adag víz célt téveszt, és szegény Katherine-t találja el.*
- Hupsz bocsi, nem te voltál a célpont. *kér elnézést a lánytól, ki talán nem veszi fejét emiatt.*
- Amúgy, mi járatban erre? Kis csendre, és magányra vágytál? Vagy ez a csodás vízesés csábított ki? *érdeklődik, és egy kis időre hátranéz, és megszemléli a lezúduló vizet, mi tényleg szép, majd nem akar udvariatlan lenni, így visszafordul Katherine-hez.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-30, 12:59 pm

*Mikor egy furcsa páros érkezik a vízeséshez a levegőben, Katherine elgondolkozik rajta, hogy vajon lehet-e ilyen hamar napszúrást kapni, de hamar kiderül, hogy nem, nem őrült meg. Valóban egy repülő tigris érkezik a vízeséshez, majd gazdáját a vízbe dobja. Kicsit megijedek, hiszen ki tudja, hogy mi történt Alinox-szal, de végül a lány csak kievickél valahogy a partra, ahol én fogadom egy kissé aggodalmas arckifejezéssel és kérdéssel. A lány közli, hogy tud úszni, úgyhogy nincs semmi gond, mire egy kedves mosoly jelenik meg az arcomon. Kiderül, hogy Alinoy fürdeni jött, ami baromira meglepődök. Szerintem azért annyira nem meleg a víz, de hát mint kiderül, Alinox már hozzászokott a vízhez.*
- Olaszországból jöttem. *válaszolok bólogatva, hiszen ott tényleg sokkal melegebb van, mint Kanadába, talán ezért is nem visz rá a lélek, hogy bemenjek a vízbe. Persze ez más, mint a tenger, az is elég hideg szokott lenni, de szerintem nem ennyire. Kicsit elhúzom a számat a gondolatra, hogy milyen jó lenne most a tengerparton süttetni a hasamat, de igazából itt is jól érzem magam. Miután válaszolok, a famulus ismét egy támadást indít Alinox ellen és nemes egyszerűséggel belelöki a vízbe a lányt. Elnevetem magam, ahogy nézem a párost és arra gondolok, hogy igazából még fogalmam sincs, hogy nekem milyen famulusom lesz.*
~Talán el se jutok a vizsgákig.~*húzom el a számat kissé fintorogva, bár azért talán sikerülnek a vizsgák, hiszen igyekszem minden órán figyelni és jegyzetelni. Ahogy ezen gondolkozom, érzem, hogy vizes lesz a nadrágom és a felsőm és ekkor szól Alinox is, hogy nem én voltam a célpont. Kicsit felsikkantok, majd reflexből hátraugrok, de persze már későn, hiszen most már nincs veszély. A fehér pólóm átázott, így láthatóvá válik a szintén fehér melltartóm, de úgy vélem, hogy lány társaságba vagyok, úgyhogy innentől kezdve nem is érdekel.*
- Remélem nem zavar... *jelentem ki, majd leveszem a felsőmet és ugyanúgy kiterítem Alinox vizes cuccai mellé, én pedig egy melltartóban feszítek tovább, ami persze nem sokkal intimebb, mint a lány bikini felsője. A kérdésére lassan leülök a vízpartra és elkezdtem levenni a cipőmet és a zoknimat, majd feltűrni a nadrágomat.*
- Igazából még nem régóta vagyok itt és nem sok helyet ismerek, de ez a hely nagyon megragadott. Annyira csodálatos. Ezért úgy döntöttem, hogy mivel amúgy is baromi jó idő van, kijövök ide egy kicsit süttetni a hasamat. *nevetem el magamat és hátra is dőlök, a könyökömmel támasztva meg magamat, meztelen lábamat pedig belerakom a vízbe.*
- Hű... Azért nem túl meleg ez a víz... *motyogom és kicsit meg is remegek, de hamar hozzá szokom a víz hőmérsékletéhez.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-30, 1:25 pm

*Shadow még sose csinált ilyet, szóval Alinox-ot teljesen meglepi, mikor be lesz pottyantva a vízbe. Nem mintha nem ez lett volna a célja, hogy fürdőzzön, de úgy tervezte, hogy lepakol a parton, leveszi a ruháját, és úgy megy be, de hát milyen lenne az élet meglepetések nélkül? Egyértelműen unalmas... A vízből kimászva beszélgetést kezdeményez egy alsóbb éves diáktársával, ki így elsőre szimpatikus neki. *
- Ó már tervezem, hogy elmegyek oda egyszer, tetszik az az ország. *kezd el lelkesedni, mikor meghallja, hogy Katherine olasz származású. Igazából rengeteg hely van, ahová szívesen ellátogatna, de az említett ország az elsők között szerepel.*
- Az olasz fiúk tényleg olyan helyesek, mint ahogy azt állítják? *kérdezi mosolyogva. Elvégre lányok, fura lenne, ha nem kerülne fel témának köztük a hím társaság. A válaszra várnia kell, ugyanis famulusa újabb orvtámadása miatt beleborul a vízbe, ahonnan nem is mászik már ki, de lefröcsköli a tigrist, amiből Katherine is kap. Bocsánatot kér tőle, majd a lány leveszi vizes felsőjét, és kiteregeti.*
- Nem zavar, lányok vagyunk. *mondja mosolyogva, majd feltesz egy kérdést ismerősének.*
- Igen, kétségtelenül fantasztikus ez a hely. Meg az egész környék... Életem egyik legjobb döntése volt ide jönni. *mondja, és visszagondol, mennyi emlék köti már ide, hány embert megismerhetett hála a Mysterio-nak. Na meg persze a tudás, amit megszerzett ittléte alatt, az se elhanyagolható tényező.*
- A hassüttetés remek tevékenység. Most még nem is károsak annyira a napsugarak, de egy kis alapszínt szerezhet az ember nyárra. *mondja, és hátrahajtja a fejét, bevizezi a haját, majd végigsimít rajta.*
- Meg lehet szokni, annyira nem vészes. *mosolyodik el, mikor Katherine beledugja lábát a vízbe. Egy ideig csak élvezi a napsütést, majd mivel Shadow túlságosan csendben van, szemével megkeresi.*
- Vigyázz Kathe...rine... *kiált fel Alinox, ám már túl későn, mert mielőtt figyelmeztethetné a lányt, Shadow mancsaival meglöki őt, így kényszerítve Katherine-t a vízbe. Bár talán gonoszság, Alinox felnevet famulusa csínytevésein.*
- Bocsánatot kérek az ő nevében is. Örülök, hogy nem adtam neki beszéd képességet, most hallgathatnánk a vicces megjegyzéseit... *mondja jókedvűen, és küld egy szúrós pillantást a szárnyas tigris felé, ki érzi, hogy kihúzta a gyufát, így inkább szedi a sátorfáját, és felemelkedik. Elrepül valamerre, de Alinox nem félti, tudja, vagyis reméli, hogy nem csinál semmi hülyeséget.*
- Ki kell majd találnom valami bosszút ellene... *mondja inkább magának, mint a lánynak, de nem mondta halkan, szóval diáktársa is meghallhatta.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-30, 1:43 pm

*A vízbe pottyantott leányzóval elegyedek szóba, hiszen miért is ne tenném? Szeretek ismerkedni, méghozzá Alinox-ot már ismerem is a Toxicológia órákról, úgyhogy azt is mondhatnám, hogy "ismeretlen ismerőssel" van dolgom. De persze ez hamar megoldódik, mert tényleg elkezdünk beszélgetni, hiszen nekem is szimpatikus a lányka. Legalábbis egyelőre. De érdekes, mert szinte mindenki kedves és szimpatikus volt, akivel találkoztam. Azt hittem, hogy mivel ez egy feketemágus képző, mindenki halál bunkó lesz és az első kisebb beszólásra leátkozza a hajamat, de úgy tűnik, hogy tévedtem - jó értelemben.*
- Igen, valóban szép ország. A fiúk pedig... Nos, igen vannak nagyon jó pasik, de engem még annyira nem érdekelnek. Mármint... Szóval érted. *nevetem el magam. Elég kínos ez a dolog, de még tényleg nem volt kapcsolatom senkivel és valóban megnéztem én is a srácokat, valahogy nem volt még merszem, vagy akaratom odamenni senkihez. Persze engem már környékezett meg néhány gyökér, de őket el is hárítottam, hiszen én várok a szőke hercegemre, a Nagy Ő-re. És ebben halál biztos vagyok, hogy rám fog találni. Lehet, hogy valaki naivnak tart, de sajnos ez van, én ebben hiszek és kész. Persze, én is szeretek a pasikról beszélgetni. De egyelőre még csak beszélgetni. Lehet, hogy ez itt a suliban meg fog változni, nem tudom. Minden esetre köszönöm szépen, én elvagyok így.
Eközben Alinox-t egy újabb támadás éri és én is kapok egy kicsit a vízből, így hamarosan már egy melltartóban, a lábammal a vízben ücsörgök a földön, a tó mellett. Mikor Alinox kijelenti, hogy egyik legjobb döntése volt ide jönni, kicsit elkomorulok.*
- Miért jöttél pont egy feketemágus képzőbe? *kérdezek rá a dologra, ami valahogy mindig is érdekel. Miért jön az ember egy feketemágus képző iskolába? Bizonyára ezért is gondolom, hogy minden beszólásért egy átkot kapok cserébe, mert ide gonosz emberek járnak. Hogyha választ kapok, akkor elkönyvelem magamban, ha pedig nem... Hát akkor így jártam. Minden esetre hamarosan egy figyelemfelkeltő kiáltást kapok, miszerint valami készül. És bizony, néhány másodpercen belül érzem a puha mancsokat a hátamon és érzem, ahogy fejjel előre belebukom a vízbe. Prüszkölve emelem ki a fejemet és keresem a famulust a tekintetemmel. Egy szúrós pillantást küldök felé, majd egy halk "hát ez remek" hagyja el a számat és kikászálódok a vízből.*
- A gatyámat azért nem veszem le, de köszi a fürdést. *jelentem ki egy lágy mosollyal, de látszik az arcomon, hogy nem esett valami jól ez a kis fürdés. *
- Segíthetek? *kérdezek rá a bosszús megjegyzésre és figyelem, ahogy a szárnyas tigris elrepül.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-30, 2:02 pm

*Nem gondolta volna, hogy társasága akad a vízesésnél, de végül is örül, hogy így alakult. Többek között Olaszországról is csevegnek kicsit, és Alinox rákérdez az olasz pasikra.*
- Értem értem. *mosolyodok el én is. Ezek szerint Katherine a később érők típusába tartozik, ha még annyira nem nyit fiúk felé, vagyis a szavaiból ilyesmi derült ki. Alinoxnak már volt néhány kapcsolata, itt a Mysterio-ban is volt rövid ideig, bár most már jó ideje a szinglik életét éli, de ez nem azt jelenti, ne vágyna egy párra. Ez a gondolat le lesz hűtve, mert hála Shadow-nak, a vízbe kerül. Alinox megemlíti, hogy jó döntésnek érzi, hogy idejött a Mysterio-ba, mire egy kérdést is kap.
- Hát, bár nem vagyok az az agresszív típus, de ha kell, tudok gonosz lenni, és a fekete mágia jobban érdekel, mint a jó... Igazából nem tudom megmagyarázni, mindig is szerettem a veszélyt, persze egészséges keretek között, és a kalandokat... Ezeket itt mind megkapom... *foglalja össze röviden, bár kérdéses, hogy teljesen értelmes is lett-e a mondandója.*
- Na és te, hogyhogy a Mysterio-ban kötöttél ki? *érdeklődik, mert ha már Katherine tudja az ő verzióját, Alinox is kíváncsi a másikéra. Miután válaszol, nem ücsöröghet túl sokáig nyugodtan, mert a leányzó későn veszi észre Shadow mesterkedését, így már nem tudja megakadályozni, hogy Katherine vízbe essen. Kicsit vicces a helyzet, az tény, de természetesen famulusa nevében is bocsánatot kér.*
- Igaz, hogy Lirhil, de eddig nem csinált ilyet idegenekkel... úgy tűnik, az agyára ment a jó idő... *gondolkodok hangosan és jókedvűen. Katherine-en látszik, hogy nem igazán nyerte el a tetszését a hirtelen jött csobbanás, de hát már nincs mit tenni. Jó idő van, megfázni nem fog. Mikor bosszút forral Shadow ellen, diáktársa felajánlja segítségét, mire felnevet.*
- Persze, most már okod is van rá... Valami ötleted van? *kérdezi, és mivel a tigris elrepült, így kimászik a vízből, és a majdnem megszáradt törölközőjét megigazítja, és kifekszik kicsit napozni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-30, 2:17 pm

*Szóba kerül Olaszország és az olasz pasik, no meg úgy alapjáraton a pasik is és elmesélem Alinoxnak, hogy engem még azért annyira nem érdekelnek a pasik. Jó persze, megjegyzem, hogyha valaki helyes meg ilyesmi, de fogalmam sincs, hogy mit is csinálnék, hogyha valaki közeledne felém. Valószínű, hogy totálisan zavarba lennék és azt sem tudnám, hogy mit is kellene csinálnom. Pedig már annyiszor elképzeltem, hogyha majd jön a szőke herceg fehér lovon, akkor hogy is lesz minden, de sajnos ez az életben másként van. Rákérdezek, hogy Alinox miért is éppen a Mysterioba jött, mire a lány elmeséli, hogy mindig is jobban érdekelte a fekete mágia, mint a jó és hogy kedveli a kalandokat.*
~Érdekes... Nem gonosz, de szereti a fekete mágiát.~*gondolkozom el egy pillanatra, majd a kérdésére büszkén kihúzom magam és határozott mosoly jelenik meg az arcomon.*
- A nagyapám híres méregkeverő és bájitalfőző volt. És úgy hallottam, hogy itt a legjobb ez a képzés, ezért is jöttem ide. Persze azt nem gondoltam volna, hogy ennyire durva dolgokat is csinálunk más órákon, de hát.... Eddig úgy tűnik, hogy bírom az órákat, csak az első halotti mágiáról mentem ki. *vallom be. Úgy érzem, hogy Alinox nem olyan, hogy ezt ellenem fordítaná, vagy valami ilyesmi. Úgyhogy csupa büszkeséggel az arcomon ecsetelem neki, hogy a nagyapám mekkora jó fej volt és milyen frankó kis mérgeket kevert. Bizonyára ez tetszeni fog neki,hiszen nyilván nem hiába lett Toxicológia tanársegéd. Sajnos Shadow velem is szórakozik egy kicsit és én is hamarosan a vízben kötök ki, aminek azért annyira nem örülök, hiszen okkal nem akartam bemenni én is a vízbe. Alinox valami szót használ, amit nem értek, de igazából ráhagyom, mert most kicsit dühös vagyok a famulusára. *
- Akkor olyannak biztos nem csinálom... *motyogom alig hallhatóan és kimászok a vízből. Megemlítem, hogy segítek kitalálni, mivel szívassa meg, de igazából jelen pillanatban csak a szárny-eltörés jut eszembe, így inkább csendben maradok.*
- Egyelőre nincs. De ne haragudj, bemegyek és átöltözöm. Örültem. *biccentek a lánynak, majd ott hagyva őt visszasietek a kastélyba, hogy ne fázzak meg. Naná, 25 fokban...*

//Köszönöm a játékot!//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-30, 2:26 pm

*Jól el tud beszélgetni Katherine-nel, jófej lánynak tűnik, remélhetőleg a megítélő képessége nem veri át. A pasik után a Mysterio, és az idejövetel oka kerül terítékre, és először Alinox elmondja az ő verzióját, majd rákérdez ismerősére is.*
- Hűha, akkor neked biztos jó érzéked lesz a toxikológiához. *mondja, mikor meghallja, hogy mi is volt Katherine nagyapja.*
- Amúgy az elsős dolgokhoz képes durvább lesz a másodikos, és a harmadikos, de nem akarlak elrémiszteni, szóval inkább csendben maradok. *mosolyodik el, majd figyeli, ahogy Katherine az orvtámadás után szúrós pillantásokat lövell a famulusa felé. Tervezem, hogy valamivel megbosszulom majd Shadow szórakozását, és ebben hallhatóan Katherine is benne van. Rákérdezek, van-e ötlete, de elmondja, hogy ő visszamegy a suliba átöltözni.*
- Rendben, majd még összefutunk, ha más nem, toxi órán. Szia! *köszön el tőle Alinox. Ő még nem indul vissza, kicsit sütteti a hasát, hagyja, hogy bőre és haja magától megszáradjon, majd a gyomra korogni kezd, így összeszedelőzködik, és mivel famulusas valahol kószál, így a révész segítségével tér vissza a Mysterio-ba, hol útja a nagyterem felé vezet.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-05-01, 6:33 pm

- Igen, nagy és hideg is, de higgadj le, mielőtt szívrohamot kapsz*a másik fejének messzesége miatt a karját paskolja meg, jobb ötlete úgy sincs, egyébként továbbra is mosolyog, örül annak, hogy a fiú örül, de azt azért nem szeretné, ha túlságosan felhergelné magát. Végül nekiülnek az ebédnek, a válasz hallatán kitölti a pohárba az almalevet, majd bólint a szavakra.*
- Szóval mostantól egészségesen étkezel? Helyes, nagyon helyes.*bólogat és roppant elégedett arckifejezést mutat. Eddig is ellene volt az édességevésnek, így tulajdonképpen egy kicsit hálás a dokinőnek, hogy ugyan egy időre csak, de megtiltotta a dolgot. Ezután némi gondolkozást követően ugyan, de ráveszi magát arra, hogy elmondja a tervét a srácnak, a szavaira viszont megemeli a szemöldökét és horkant egy aprót.*
- Buta vagy kölyök, minek papír....nem varázslónak születtél? Mellesleg egy valódi csempész ül előtted.*elvigyorodik, majd megcsóválja a fejét.* - Egyébként van teleportszoba a suliban, onnan bárhova el tudunk jutni.*teszi még hozzá, hogy jelezze az utazás könnyedén és remekül megoldható útlevél és egyebek nélkül is. Tehát olyan apróságok, mint, hogy Eiden nincs bejelentve sehova, nem számítanak. A szavakra bólint, majd feláll és szépen el is indul, ügyelve arra, hogy a srác se maradjon le, előre engedi a csónaknál, majd ő is beül. Kifelé viszont ő megy előre, s nem törődve a férfi kidülledő szemeivel kezét nyújtja a srácnak, hogy segítsen neki kiszállni.*
- Nincs olyan messze.*a fiúra mosolyog és szépen el is indul, a jó idő miatt elég sokan vannak az utcákon, így egy ideig kénytelen a tömeg között lavírozni, s elkerülni azt, hogy felökleljék, ha pedig valaki mégis hozzáér, akkor igen rondán mered rá addig, amíg meg nem kapja a bocsánatkérést. Amikor viszont rátérnek egy kihalt ösvényre a srác mellé lép és ha hagyja neki, akkor megfogja a kezét és így lépked tovább, egészen addig, míg pár bokrot átmászva meg nem érkeznek a vízeséshez, viszont ott se engedi el, míg a srác nem akar elszakadni tőle, abban az esetben viszont kissé csalódottan ugyan, de elengedi és hagyja, hogy menjen, amerre lát.*
- Egyébként, ha már ennyire tetszenek ezek, akkor mehetnénk olyan helyre, ahol akad belőlük.*bök a vízesés felé, majd egy szimpatikus sziklát keresve lehuppan rá és szokás szerint rá is gyújt, bár arra azért figyel, hogy a füst ne Eiden felé menjen. S mivel őt annyira nem hozza lázba a zubogó víz, így unottan nézelődik.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-05-01, 6:54 pm

-Oké, nyugodt vagyok…nyugooodt vagyok.*Meditál egy kicsit, hogy tényleg totálba benyugodjon, elkerülve a gyógyszeres megoldást, mert akkor eléggé bezombulna és akkor sok értelme nem lenne annak, hogy vízesést néznek, mert nem fogná fel.*
-Csakis, mindig egészségesen, de ettől még hiányzik az édes, úgyhogy majd biztos néha bűnözni fogok…. Nagyon ritkán, de azért kell a csoki.*De amúgy tényleg megvonja magától az édességet, és az étkezéseket is betartja, sőt gyümölcsöt az étkezések között is eszik. Elvégre valamitől meg kell erősödnie, és ezt máshogy mint evéssel és edzéssel nem nagyon tudja megtenni.*
-Oh, csempész Úr, elfelejti, hogy ugyan varázslónak születtem de a dedós csikizős cuccon kívül semmit se próbáltam, mert nem volt pálcám, mondhatni az is félre ment, és mióta élek…öt napja, azóta még pálcát sem fogtam a kezemben, így nem tudom, hogy van-e bennem egy cseppnyi mágia is.*Vigyorogva beszél. Tetszik neki a csempész úr hozzáállása. Minden esetre a pálca nála van, ott az oldalára erősítve, de még nem volt annyi lelki ereje és fölös energiája, hogy tesztelje mennyire menne. De az együtt utazás és a kicsempészése (elrablása!) igazán tetszik neki, ami a nagy mosolyából tudható is.
A csónakázást kifejezetten élvezte, a jelek szerint a tengeribetegség tényleg Géb gondja volt, mert Eiden szeret csónakázni, közben Géb kutya fejét simogatja, a kutyus is örül, hogy végre kimozdulhatnak a négy fal közül és a fiú is. Ahogy a nap süt rá, mélyeket lélegezve csukott szemmel élvezi a csónak utat, majd a másik kezét megfogva kiszáll.*
-Akkor jó, hosszú távú mozgás annyira nem megy még.*A másik mögött halad, majd amikor megfogják a kezét elmosolyodik és így baktat a fiúval, amikor odaérnek a vízeséshez csak néz, nem ereszti a másikat viszont tekintete a tavon és a lefelé zúduló víztömegen van.*
-Gyönyörű, sokkal szebb mint a képeken.*Néz a másik szemébe, majd egy hosszú csók, és csak ez után engedi el a kezét, hogy közelebb merészkedjen a tóhoz és minden felöl megnézi a lezúduló vizet.*
-Géb, pancsi, ugorj bele.*Laza mozdulattal mutat a kutya nevét kiejtve a vízre, az meg kb. úgy néz rá vissza, hogy „hülye vagy te?” de végül besétál a vízbe, ugrást nem vállalta, így ázott kutyaként ki is sétál és eldől a füvön.*
-Az remek lenne, bár, veled bárhova szívesen megyek, és…nem sok dolgot láttam a világból eddig, úgyhogy…nekem minden új.*Lassan kilép a cipőjéből, feltűri a nadrág szárát, és a lábát belelógatja a tóba és figyeli a lezúduló vizet.*
-Mennyivel frissebb itt a levegő. Sűrűn szoktál ide jönni? Itt remekül lehet gondolkodni, persze csak ha nincs itt egy bőbeszédű spanyol.*vigyorog rá a másikra. Hát tény, hogy elég sokat beszél amikor van miről, és szerinte holmi vízről elég sokat lehet dumcsizni.*

//fagyunk//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-05-01, 8:13 pm

//olvadunk//

*Vigyorogva figyeli a másik önnyugtatásra tett kísérleteit, most, hogy vele van kezd elmúlni a rosszkedv és ahogy általában, most is igazán élvezi az időt, amit a másik mellett tölt.*
- Ha jól viselkedsz, akkor esetleg.*feleli végül, nagy kegyesen, mintha olyan sokat számítana az, hogy ő mit engedélyez és mit nem. Mindenesre azért néhány falat csokiba még senki nem halt bele, így ilyen apróságokon, mint a vétek a diéta ellen nem fog problémázni, egészen addig persze, míg a másik rendesen étkezik.*
- Gondolom van, a kastély reagálna, ha nem lenne, legalábbis szerintem. Mindenesetre valamit kezdenünk kell majd ezzel.*végigméri a srácot, majd egy sóhaj.* - Bár nem most, előbb az úszással kéne elérni valamit, így nem mennénk semmire.*végül is varázsolni csak akkor van értelme, ha tényleg rendesen tudják csinálni, akár egy-egy kisebb párbajt is belevéve, na de most nyilvánvalóan ostobaság lenne ez az egész, hiszen a srác egy apróbb átoktól is simán kidőlne. A csónakázás neki nem nagy újdonság, így a szokásos unott arckifejezésével vészeli át az utat, majd segíti ki a fiút a partra, s már indul is a megfelelő irányba. Nem halad gyorsan, normális tempóra kapcsolva lépeget, hiszen bőven van idejük ahhoz, hogy megérkezzenek, úgy félúton pedig, mikor már nincs körülöttük senki, a keze után nyúl.*
- Általában így szokott lenni.*dünnyögi még mielőtt engedné, hogy megcsókolják, amit persze viszonoz is. Mikor a srác arrébb megy leül egy kőre és onnan figyeli a másik mozdulatait, viszont nem bírja sokáig, így feláll és szépen oda is lép mellé.*
- Én se jártam túl sok helyen, egyedül Amerikát utaztam közbe, de akkor se nézelődtem. Viszont rengeteg hely van, amíg szívesen megnéznék, veled együtt természetesen. *rámosolyog a srácra és szeme vidáman csillog. Örül neki, hogy a fiú beleegyezett az ötletébe, főleg azért, mert már szépen el is tervezett egy csomó mindent és bele is élte magát a dologba.* - Szóval rám bízod a választást? És mikor szeretnél menni?*érdeklődik még, csak, hogy minden apróságot tisztázzanak, majd szépen elnyomja a csikket és a nadrágzsebébe süllyeszti, itt azért nem akar szemetelni.*
- Elég gyakran, főleg, ha gondolkozni akarok, vagy egyszerűen csak pihenni. Nos kedvelem ezt a bőbeszédű spanyolt.*rámosolyog a fiúra, majd lehajol egy csókért, ezután viszont rámered a fetrengő kutyára, majd egy sóhaj és miután feltűri a nadrágját a térdéig és megszabadul a pólójától, valamint a cipőjétől, odalép hozzá és felkapja, persze, csak, ha hagyja neki.*
- Na gyere, ideje, hogy tanulj egy kis jómodort. Még a végén olyan kezelhetetlen leszel, mint a gazdád.*egy vigyor a fiúra, majd már bent is van a vízben, ahol lerakja a kutyát és egy ideig mered rá, majd előveszi a labdát és szépen beindítja a villogást.*
- Most úszni fogsz, hozd vissza!*s ezzel el is dobja. A színének hála pontosan tudja, hogy merre van, így akkor is meg fogja tudni találni, ha a kölyök esetleg nem szándékozik visszahozni, ami lustaságát tekintve elég valószínű.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-05-01, 8:32 pm

*Kinyújtja a nyelvét a másik őrülten nagylelkű megszólalásán, hogy néha ha jól viselkedhet akkor bűnözhet. Bár tény azért nem mindegy, hogy a fiú benne van-e vagy míg a csokit eszi el kell bújnia, vagy esetleg megrovó tekintetek között kell elmajszolnia.*
-Igen előbb az erőmet kell visszaszereznem, és utána kell majd hadonászást tanulni.*Mert amíg maga a pálca megfogása is nehezen megy, addig holmi párbaj vagy gyakorlás is képtelenség. Már abba elfáradna, hogy hadonászik a fadarabbal.*
-Teljesen rád bízom a választást, te vagy az érettebb és életképesebb közülünk, és te ismered jobban a világot. Én mindent csak könyvekből ismerek, még a szülővárosomat is. Mikor? Nem tudom, bármikor amikor kedved van. Bár talán a megfigyelés után.*Emeli fel a kezét, amin ugyebár ott a karkötő ami egy hétig rajta lesz még. Fél ugyanis, hogy az utazás eléggé megterhelné ahhoz, hogy az eredményei megint totálisan kilengjenek. Így jobb a megfigyelés után menni, akkor legalább már talán kicsit felhizlalódik, és kicsit erősebb is lesz.*
-Örülök, hogy nem zavar, hogy be nem áll a szám.*Vigyorodik el, majd a csókot addig húzza amíg csak lehet, végül figyeli a vetkőző fiút. Már megint sóhajtozik!*
-Hallom ám amit mondasz, Amerikai.*Vigyorog rá, még hogy kezelhetetlen, kikéri magának, teljesen kezelhető, hisz most is mindjárt elolvad a sziklán üldögélve. Figyeli a lusta kutyát aki nem érti mi van, de azért megy Brian után, majd a labdára felcsillan a szeme és eldobva utána veti magát, elúszik odáig…majd a szájában tartva a partra megy, lefekszik és ha Brian el akarja venni a labdát akkor ráfekszik a labdára. Eiden meg nevet a sziklán ülve. Lassan lecsusszan a szikláról a vízbe, megborzong, majd a felsőjét levéve (partra dobva) odaaraszol a másikhoz. Totál fehér bőre szinte rikít a tó kékje mellett.*
-Szerintem túl egó a kutyám, hogy hallgasson rád.*Keze a vízben, majd elkezd fröcskölni, hát…mint egy gyerek. Mentségére, tényleg gyerek és most ismerkedik a világgal. Meg azzal, meddig tűri a fiú rezzenéstelen arccal, hogy fröcskölik.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-05-01, 9:10 pm

- Ez nem hadonászás.*megingatja a fejét és a másikra mered, nem csúnyán, de azért bosszúsan. Egyébként igaz, hogy nem kéne erőltetni a varázslást addig, amíg a másik nem erősödik meg valamennyire. Bár amint eljut egy megfelelő szintre, számíthat Brian zaklatására.*
- Akkor számíts rá, hogy megmutatom mennyivel jobb minden élőben. A doki is valami hasonlóról magyarázott, mármint, hogy várjuk meg a vizsgálatot, de jó ötletnek vélte, szóval meglátjuk mit mutatnak majd az eredményeid és utána elmegyünk.*dönti el végül. Remélhetőleg ez az idő elég lesz arra, hogy a másik legalább egy kicsit összeszedje magát és nagyobb aggodalom nélkül el lehessen menni vele bárhová. A szavakra bólint, a sóhajnál meg elvigyorodik.*
- Na mi van, tetszik, amit látsz?*kuncog és a srác fejére dobja a levetett pólót, majd felmarkolja a kis dögöt és viszi is be a vízbe, majd elhajítja a labdát és elégedetten figyeli, ahogy a kölyök utána rohan.*
- Legalább a füled rendesen működik.*reagál a szavakra, kissé később ugyan, de legalább reagál. Amikor a kutya visszaindul, lehajol, hogy elvegye a játékot, de Géb egyszerűen kikerüli és lefekszik a földre, egy meglepetten pislogó szőkét hagyva maga után.*
- Hé eb, add azt ide!*próbálkozik az elvétellel, de a kutya nem nagyon akarja odaadni neki, így végül sóhajt egyet és kinyújtja rá a nyelvét.* - Hát jó, ha nem, hát nem. Majd megvitatod Karakkal.*felhúzza az orrát és már arrébb is lépeget, többet nem foglalkozva a kicsivel és inkább visszamegy a vízbe. Mikor a srác közelebb lép hozzá alaposan végigméri, s kicsit megnyalja az ajkait. A fröcskölésnél megemeli a szemöldökét és keresztbe fonja karjait a mellkasa előtt.*
- Ki fogod húzni a gyufát!*morran fel, az arcába csapódó víz hatására prüszkölni kezd, majd egy horkantás és két lépéssel átszeli a távolságot és a srác kezeit megfogva nagyon csúnyán néz rá.* - Szörnyen gyerekes tudsz lenni néha.*szigorú arca végül feloldódik és rámosolyog a srácra, majd egy apró csók és a kezét megfogva húzza maga után, ki a vízből.*
- Gyere, mutatok valami jót.*elindul szépen a zubogó víz felé, óvatosan lépdelve a sziklákon, a fiúnak is segítve, s addig halad így szépen, míg be nem érnek a vízesés mögötti részre, s a besütő napnak hála a szikla szivárvány színeit veszi fel.* - Tulajdonképpen ez a legjobb hely, ha az ember nem akarja, hogy megtalálják.*rámosolyog Eidenre, s egy rövid időre nekidől, de pár perc múlva elhúzódik, s közelebb lép a lezúduló víztömeghez.*
- Szeretem ezt a helyet, megnyugtat.*általában idejön, ha egyedül akar lenni, ha nem akarja, hogy a véletlenségből a vízeséshez tévedők megtalálják és ne adj isten még beszélgetést is kezdeményezzenek. Idejön akkor is, mikor dühös vagy éppen szomorú.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-05-01, 9:28 pm

*Nem nyit vitát arról, hogy hadonászás vagy sem. Míg magáról tudja, hogy elsőre minden nehezen fog menni, addig nem is nagyon erőlteti. Sorban akar haladni. Előbb felerősíteni a lábait, és a karjait, hogy közlekedni és emelni, ha kell ütni is tudjon, hogy elbírja a kutyát, vagy a pálcát. aztán jöhet majd a hadonászás. Mert először csak varázsige nélkül gyakorolni akarja a mozdulatokat, hogy aztán már varázsigével együtt ugyanezt tegye. Tudja, hogy ez az éve erre fog rámenni, hogy mindent rendesen csináljon, és behozza a lemaradást a többi elsőshöz képest.*
-Az remek lesz. Sejtem, hogy más a könyvek lapjain látni a dolgokat és más kinn, elég csak erre az egy vízesésre gondolnom.*Bizony, már ez sokkal jobb mint bármilyen vízeséses kép. No és igen, sóhajtozik, mert mi tagadás tetszik neki amit lát.*
-Oh nagyon, elnéznélek egész nap…igen a fülem remek, úgy vigyázz mit mondasz.*vigyorog a másikra. Mi tagadás a füle remek, feltehetően ami a látásából hiányzik az ott ütközött ki, mindent nagyon jól hall. A kutyán meg nevethetnékje van. Annyira aranyos ahogy elzsákmányolta a labdát. Amúgy a kölyök Karaknak bármikor odaadja, csak Briannek nem. Karakot kedveli ő kutyasága.
A víz hirtelen ahogy belehuppant elég hidegnek tűnt de nem gond. A fiú reakcióján elmosolyodik, majd amikor megragadják és gyerekesnek nevezik felnevet.*
-Most nagyon megijedtem szőke…nem tudtad, hogy még gyerek vagyok. *Vigyorog rá a másikra, majd mivel húzzák hát megy szépen arra amerre vezetik, majd csak áll és nézi a szivárványszínben úszó sziklát, meg innen hátulról a lezubogó vizet, hallgatja a fiút majd elmosolyodik. Valóban a tökéletes hely, ahol nem zavarnak.*
-Gyönyörű.*A fiú mellé sétál majd úgy nézi a vizet, pár percig csak így áll fogva a másik kezét, majd egy nagyon gyermekien ártatlan és bájos mosoly a másikra.*
-Tudod…örülök, hogy megmutattad ezt a helyet.*Mert ide szokott a másik jönni, és megengedte, hogy Eiden is lássa. Ki tudja, hogy magától valaha eltalált volna ide, és akkor tudta-e volna, hogy Brian itt szokott néha gondolkodni. A fiúhoz hajol és megcsókolja, újra- és újra. Majd egy sóhaj és elkezdi a szivárványszínt nézni.*
-Szerinted a dokinő mennyire fog utálni, megint kileng a pulzusszámom…és erről te tehetsz…élénkítő hatással vagy rám.*Egy mosoly. Nem úgy mondja mintha zavarná, hogy Brian a puszta közelségével képes a szívét őrült tempóra késztetni, sőt…boldog, és ez látszik most rajta, boldog mert szép helyen van azzal akit szeret.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-05-01, 10:01 pm

- Tudod, valahogy jó érzés tudni, hogy új dolgot mutathatok neked.*dörmögi, mielőtt nekikezdene a vetkőzésnek és a kutyával együtt bevonulna a vízbe. A szavakra egy vigyor és kissé meg is riszálja magát, miközben elhajítja a labdát. A kutya pedig utána is robog, így ez a része meglepően könnyedén megy, a játék visszaszerzése viszont már okoz némi problémát. A nevetést hallva szúrós pillantást küld a fiú felé, de végül feladja az egészet és visszacsászkál a vízbe, ahol szépen le is fröcskölik.*
- Tudod kissé jobban is félhetnél tőlem, én egy erős és gonosz amerikai vagyok.*dünnyögi duzzogva, hiszen milyen az már, hogy a másik nem ijed meg a fenyegetőzésétől.* - Igen, egy perverz és gyerekes spanyol fiú vagy, aki még sokat is beszél. Mit vétettem?*egy mesterkélt sóhajt ejt meg, majd már húzza is maga után a srácot, hogy megmutassa a vízesés mögötti teret, ami láthatóan olyasmi reakciót kap, amire számított. A szavakra bólint és visszamosolyog, a fiú nyilván tudja, hogy mit jelent az, hogy elmondta neki, hogy sokat jár ide, gondolkozni. A csóknál a srác arcára simítja a tenyerét, majd némi gondolkozás után átfogja a nyakát, ez is amolyan szokatlan megmozdulás, de valahogy így érzi kényelmesnek. Mikor az érintés véget ér elhúzódik, a szavak hallatán meg halkan felnevet.*
- Nem hiszem, hogy örülni fog neki, de nem az én hibám, hogy ilyen ellenállhatatlan vagyok.*rávigyorog a srácra és megint csak megszellőzteti méretes egóját, úgyis régen csinált már ilyet, ráfért egy kis nagyképűsködés.*
- Most mondhatnám, hogy nem tesz jót neked, ha itt vagyok és arrébb kéne mennem, de nem akarok.*megrántja vállát és a vigyor lassan mosollyá szelídül. Ő továbbra sem az a csöpögős, romantikus személy, de nem Eiden az egyetlen, aki most remekül érzi magát. Ő is boldog és elégedett, s az utóbbi napok folytonos veszekedései után rendkívül hálás tud lenni ezekért a percekért. Óvatosan, csak kicsit engedve el magát, nekidől a srácnak és közben elfolyt egy ásítást. A nagy semmittevésben kijön belőle az a fáradtság, amit a tegnapi alváshiány okoz.*
- Sajnálom, hogy néha olyan kiállhatatlanul undok és makacs tudok lenni.*motyogja csukott szemmel, majd felegyenesedik és kissé megszorítva a fiú kezét elindul visszafelé.* - Gyere, menjünk vissza a kutyádhoz.*egy mosoly, majd elindul szépen lefelé a sziklákon. Mikor megérkeznek a vízesés teteje felé fordul, amolyan vágyakozó pillantással, majd vissza Eidenre.*
- Mindjárt itt vagyok, ne menj sehova. Megjött a kedvem ahhoz, hogy leugorjak onnan.*a sziklák felé bök, majd már meg is indul szépen az ösvényen felfelé. Tudja, hogy bőven elég mély a tó ehhez az elfoglaltsághoz, így nem fél olyan apróságtól, hogy kitöri a nyakát, bár mikor már ott áll fenn, azért egy pillanatra megfordul a fejében, hogy elment az esze, de végül kilép a peremre, Eiden felé integet, majd elrugaszkodik szépen.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-05-01, 10:36 pm

*Na a riszálásnál kezdett nevetni, annyira édes Brian, és annyira utálná, ha ki is mondaná, hogy egy hülye, de roppant édes fiú. Ennek ellenére, míg a labda eldobásra, ellopásra nem kerül marad a sziklán és legelteti a szemét a fiú felsőtestén és figyeli a mozdulatait, aztán a fröcskölés ugyebár, mert hát Eiden egy nagy gyerek!*
-Hu-hu most hude megijedtem, ó te nagy és erős és gonosz amerikai…sajnálom, a spanyol perverz fiúcskák nem félnek az amerikaiaktól…*Vigyorodik el, a saját jellemzésére bólogat, bizony ő egy perverz, gyerekes, sokat beszélő fiú. És nem is nagyon akar megváltozni, úgyhogy az amerikainak így kell elfogadnia ahogy van!
Minden esetre odabenn már más a hangulat, olyan meghitt, ami annyira régen volt, és annyira hiányzott Eidennek, ahogy a csók és az egymáshoz ennyire közel létezés is. A nevetésre, majd a fiú egójának megcsillanására egy mosoly.*
-Persze, nem a te hibád, hogy így nézel ki…te vetted le a felsődet, felsőben…na jó úgyis ugyanez lett volna.*Azaz igazság, hogy lassan már mindegy, hogy van-e rajta ruha vagy sem, sóhajtozni képes, bár tény, hogy a sóhaj felerősödik, ahogy fogynak a ruhák!*
-Nem is szeretném, ha elmennél mellőlem.*Átöleli a fiút és úgy nézi a vizet, az ásításra meg csak egy sóhaj. Hát, nem Brian az egyetlen aki fáradt. A tegnapi nap és az előtte lévő sem a top legjobb napok egyike volt. Fáradtak, de most legalább boldogok. Arra, hogy sajnálja a másik, hogy néha undok és makacs és kiállhatatlan csak egy sóhaj és a fiú nyakára lehel egy csókot. Elfogadta őt így ahogy van, néha azzal az őrült bunkóságával együtt. Csak a veszekedések károsítják az egészségét.
Megy amerre húzzák, majd felnéz ő is, majd a vízre, majd fel, majd Brianre nagy kikerekedett és aggódó szemekkel.*
-Nem pártolom ezt az ötletedet,…de…vigyázz magadra.*Kicsit odébb megy, hogy lássa a másikat, és míg az nem ér tavat, és nem jön fel a felszínre addig aggódva figyeli, majd bemegy a tóba, és odaúszik a másikhoz.*
-Esztelen amerikai.*Motyogja miközben odaért a másik mellé és egy csókot követel tőle, majd egy bájos mosoly.*
-Lassan vissza kell mennünk a kastélyba, bár szívesen maradnék itt éjszakára is…*Csak fél, hogy ezzel a lendülettel fázna meg éjjel, és azért most még egy megfázás elég megterhelő lenne számára. A part felé néz ahol Géb áll labdával a szájában, majd egy alak jelent meg, csak a szőke haját látta megcsillanni a napfénybe, csak egy fél perc volt, de totális dermedést okozott neki. A fiú nyakába kapaszkodik, különben elsüllyedne. Lassan fordul, majd a fiú fülébe suttog.*
-Mond, hogy te nem látsz senkit a parton, mond hogy nem…, mond, hogy csak képzelődöm.*De nem a parton ott áll egy szőke fiú akkor is amikor Brian odanéz, de nem csinál semmit, csak amikor látja hogy észrevette a másik integet felé, és már megy is, hogy nem zavar, meg csak eltévedt, elkószált. Mire felfognák, hogy valóban ott volt, már nem volt ott. Messziről meg ki tudja, lehet csak egy szőke diák tévedt el. Bár Eiden szívveréséből ítélve nem.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-05-01, 11:17 pm

- Látom jobban kell igyekeznem, hogy megmutassam ezeknek a spanyol fiúcskáknak, hogy milyenek vagyunk mi amerikaiak.*vigyorog, mert hát remekül szórakozik, meg amúgy is, jól érzi most magát. Nem zavarja a fiú gyerekessége, ha így lenne, akkor egészen másképp reagálna rá.
A barlangban viszont kicsit változik a hangulat, olyasféle irányba, ami már régen volt közöttük, s ami Briant illeti, hiányzott is neki, jó érzés ez most, a sok veszekedés után. A csóknál közelebb simul és élvezi az érintést, amíg tart.*
- Ha nagykabátban rohangálnék, akkor is így reagálnál. Egyébként pedig, nem úgy festesz, mint akit zavar.*horkant fel. Pontosan tudja, hogy mit vált ki a másikból, s tulajdonképpen szereti is kihasználni a helyzetet. A szavakra hümmög, az ölelésnél még közelebb bújik. Fáradt egy kicsit, de nem szívesen menne most el innen, de azt is tudja, hogy hamarosan kénytelenek lesznek visszatérni a kastélyba. A nyakcsóknál egy sóhaj és egy mosoly, érzi, hogy ez azt jelenti, hogy Eiden elfogadja őt az összes borzasztó tulajdonságával együtt, már csak azt kéne megtanulnia, hogy miként fogja vissza a bunkóságát, amikor a sráccal van, mert a veszekedésre egyikőjüknek sincs szüksége.*
- Tudom, de régen nem ugráltam már. Ne aggódj annyit, profi vagyok benne.*rávigyorog a srácra, majd szépen felmászik a sziklára és elrugaszkodik. Tökéletesen landol a tóban, ahol egészen leúszik a fenekéig, majd ellökve magát kibukkan a felszínen és hatalmas levegőt vesz.*
- Ugyan, ez egy jó szórakozás.*roppant elégedett arcot vágva csókol vissza, s lábával kapálózva tartja fenn magát a vízen. A szavaknál felvonja a szemöldökét, s ugyan ő is szívesen maradna, de egyből tiltakozni kezd.*
- Ez egy rossz ötlet, talán majd máskor, ha kisebb az esélye annak, hogy tüdőgyulladást kapsz itt nekem. Viszont aludhatsz a szobámban.*ajánlja fel rendkívül nagylelkűen, de azt nem teszi hozzá, hogy ő is örülne neki, ha ez így történne. Mikor a fiú megdermed meglepődik egy kicsit, de megtartja, s nem hagyja, hogy elsüllyedjen. Pillantásával követi a másik tekintetét és összehúzott szemekkel próbálja kivenni az integető alakot. Fogalma sincs róla, hogy ki lehet az, erősen kétli, hogy valaha találkozott volna vele, de ezt így mégse árulhatja el.*
- De láttam valakit, de ne aggódj, biztos csak egy diák, talán ismerjük egymást.*tulajdonképpen ezt kétli, de elég messze volt a másik és csak egy pillanatra látta, így lehet, hogy téved és mégis egy iskolabeli volt az.* - Jobban éreznéd magad, ha megnézném?*kissé elhúzódik, hogy a fiú szemébe nézhessen és kérdőn várja a választ. Ha igen a válasz, akkor természetesen megy egy kört, ha pedig nem, nos akkor marad, ahol van, vagy legalábbis Eiden mellett, akit néhány perc múlva szépen kihúz a partra, ott leülteti egy kőre és elé térdel.*
- Nyugodj meg, vegyél mély levegőt. Bárki is volt az, már elment. Nem hagyom, hogy bajod essen, oké?*tenyere közé veszi a másik arcát és mélyen a kék szemekbe néz, s nem is engedi el addig, míg úgy nem érzi, hogy a másik szívverése csökken egy kicsit.* - A gyógyító mindkettőnket kibelez, ha így folytatjuk.*elvigyorodik és feltett szándéka, hogy oldja egy kicsit a hangulatot. Reméli, hogy ezzel elkerülhetik, hogy Eiden rosszul legyen.*

//fagy//