Nathaniel Cornwlade

Tárgy: Nathaniel Cornwlade 2011-09-14, 2:47 pm

I. fejezet: Vérfarkasság
Nathaniel Cornwlade Telihold

Nem szoktam naplót írni, most se értem igazán, hogy miféle cél vezérelt ahhoz, hogy mindezt elkezdjem, de ha már napló, akkor az legyen velős, szóljon az igazságról és az életemről, mely a Mysterioban kezdődött! Na de nem fogok most még rátérni a szerelmi életemre, a családomra, hanem egy olyan eseménnyel indítom ezt a kis bejegyzést, mely meghatározta az egész életemet, mely miatt már nem mondhatom teljesen embernek magam! Igen, vérfarkas vagyok, vérfarkassá lettem, méghozzá pontosan 2010 május 1-jén a Seol szigeti ösvényen, az erdő mellett!
Abban az időben még minden nyugodt volt a Mysterioban, legalábbis sokan így hitték, de én tudtam, hogy ez nem igaz. Az akkori Minisztérium ide küldött pár tagot, egy kész delegációt, hogy nyomozzanak a magiszterek után és mivel én már akkor is jó kapcsolatot ápoltam a magiszteremmel, Demien R. Cornwladdel, így hát nem meglepő talán az, hogy az egyik auror rám szállt, nem is kicsit. És hogy ki volt Ő? Bármilyen meglepő is, a neve Lucius Benedict Fenris, ki mára már otthagyta a Minisztériumot, az aurorságot és a Mysterio egyik magisztere lett! Na de ne szaladjunk annyira előre... ott tartottam, hogy Lucius megpróbált információkat kiszedni belőlem, mindent meg akart tudni, így azon a májusi éjszakán kivitt Seol szigetére, közel az erdőhöz, hogy "elbeszélgessen" velem. Nem titok, hogy én mennyire nem akartam ezt, de nem igazán volt más választásom, akkor még én is más ember voltam, kevésbé magabiztos és erős. A beszélgetés nem zajlott túl jól, de mégis tartottam a számat, hiszen hű voltam és vagyok mind a mai napig Demienhez! Az idő gyorsan telt és be is esteledett, viszont a férfi, az akkori auror megfeledkezett róla, hogy azon a napon telihold van. Kérdem én: ha valaki vérfarkas, hogy feledkezhet meg erről? Hogy felejtheti el bevenni időben a farkasölő fű főzetét? Nem értettem és mind a mai napig nem értem a felelőtlenségét, mely megpecsételte a sorsomat. Ahogy rájött, hogy telihold van, rögtön elküldött magától, én pedig kapcsoltam, hogy mi történik! Az átalakulás borzasztóan gyorsan ment végbe, én pedig menekültem, ahogy csak tudtam. Mi mást tehettem volna? Elsős voltam és még tapasztalatlan! Egy vérfarkas ellen pedig mint tudjuk, egy sima embernek vajmi kevés esélye van, főleg átváltozva... A farkas viszont óriási volt, hatalmasabb, mint egy sima farkas, élesebb fogakkal és veszélyesen világító szemekkel. Ezzel találtam hát szembe magam, de a pálcám nálam volt, próbáltam védekezni, amely bár egy ideig ment, mégis ő volt az erősebb és elkapott! Többször érezhettem hegyes körmei karcolását, éles fogait a húsomba és amikor már azt hittem, hogy eljött a vég, hirtelen eleresztett. Eleinte nem tudtam, hogy mi történhetett, de magamra hagyott, a saját véremben fürödve, én bennem pedig már alig volt élet. (Mint utólag kiderült egyébként, egy vámpírnak hála tűnt el a közelemből, ugyanis aki nem tudná a vámpírok és a vérfarkasok esküdt ellenségek, tehát jobban lekötötte akkor a vérfarkast a vámpír üldözése, mint hogy engem marcangoljon tovább.)
Szóval ott tartottam, hogy az ösvényen feküdtem, méghozzá teljesen remegve, magamra hagyva, amíg meg nem jelent a nagy megmentőm, Demien! Nem hittem volna, hogy pont akkor jár ott és talál rám, de segített és megmentette az életemet (akkor már nem először). Ez után botor módon mindketten azt hittük, hogy minden rendben lesz, valahogy egyikünk se gondolt rá, hogy a vérfarkas harapása mérgező lehet, még ő se, aki a tavalyi évben Misztikus lények ismeretét oktatott. De az utána lévő napokban minden más lett! Elkezdődött az átalakulásom, vert a víz, lázam volt és rosszul voltam. Pár nap után felkerestem a magiszterem és akkor jöttünk rá, hogy mi vár majd rám a további életemben, mi vár majd rám minden egyes teliholdkor! Luciust hibáztattam, ki mást? Ő tett ilyenné, ő tette velem mindezt, ezt az átkot, melyet nem voltam képes megbocsátani neki és mivel két vérfarkas közül csak az egyik lehet az alfa hím, érezhetően nőtt közöttünk a feszültség, mert nem voltam hajlandó beismerni, hogy ki is az erősebb!

Az idő csak úgy telt, átváltoztam, többször és hatalmas kínokkal járt az elején, de utána pedig elkezdem elsajátítani az átváltozás képességét, melyhez segítséget is kaptam. A mai nap már nem érzem úgy, hogy átok lenne mindez, erősebb vagyok, mint az átlag emberek, az érzékszerveim is kifinomultabbak és képes vagyok bármikor átalakulni - bár akkor az a hátrány ér, hogy nem tudok varázsolni és inkább farkas vagyok, mint ember -, ezért se teszem oly sűrűn ezt és próbálom elnyomni magamban a farkast.
Annak idején sok baj származott ebből: agresszió, önfegyelem hiánya... és végül Luciushoz kellett mennem, segítséget kérni. Mára már tudom, hogy vissza kell fognom az állatot, ha nem akarok én magam is elállatiasodni és Lucius is megtanulta irányítani a farkast. Az alfa hím szerepe is eldőlt, beismertem, hogy ki a rangidős, az erősebb, tehát a viszonyunk is rendeződni látszik, bár olykor még előfordulnak kisebb-nagyobb viták, de ez szerintem a vérfarkasság miatt van... Na meg azért, mert számomra ő mindig egy auror marad, aki nem illik bele egy ilyen Feketemágus Képző magiszterségébe! De ez már egy másik történet...

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-09-14, 2:55 pm

Ez tök jó lett, nekem nagyon tetszik és jó volt kicsit visszatekinteni azokra az időkre. Hát igen, elég érdekesen alakult kettejük viszonya, de ez így a jó. Very Happy

Jah, karisan pedig bocs Nath! XD

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-09-14, 4:25 pm

szerintem is tök jó lett Smile

megtudtam pár új dolgot, ami tök jó mert így jobban képben vagyok a karaktereket illetően Very Happy

az utolsó előtti bekezdésben, ahol az átváltozásról írtál, nekem a Vámpírnaplókból Tyler jutott eszembe Very Happy

lényeg a lényeg nekem is tetszik, és a naplós ötlet is jó, lehet én is írogatok majd Smile

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-09-14, 4:28 pm

Örülök, hogy mindkettőtöknek tetszett, fogok még írni és a többi karimról is (talán még Sid-ről is). Very Happy

Egyébként Alinox: én kíváncsi lennék a te naplódra is, szóval hogyha írsz, én biztosan az olvasója leszek. Very Happy

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-09-14, 6:47 pm

Én is elolvastam, és tetszik nagyon az ötlet is, és a bejegyzésed is Nath szemszögéből. Jó volt visszaolvasni nekem is így egyben a dolgokat, szóval tényleg jó nagyon =) Én nem biztos, hogy élni fogok a naplóírás lehetőségével, én magam sem tudtam soha naplót írni, csomószor elkezdtem, de ez nem igazán én vagyok. Bár, ha olyanom lesz, biztos kihasználom a lehetőségeket, és mindenkit arra buzdítok, hogy tegye ugyanezt, mert érdekes lesz olvasgatni a különféle irományokat Smile

) És Sid, a tieidet is olvasni fogom, ha lesz még =)

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-09-14, 6:48 pm

Köszi, örülök, hogy neked is tetszett. Smile

Egyébként én mindenképpen fogok még írni, Nath-el is és még más karikkal is, de szívesen olvasnám Rózi és Takoda naplóit is, hogyha esetleg kedved szottyan hozzájuk. Razz

*utalgat*

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-09-14, 6:52 pm

Igen, Takon gondolkoztam első sorban.. minden újabb bejegyzés egy új lány XD Ehm XD

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-09-15, 2:50 am

Na míg ettek volt időm végig olvasni a leírást, nagyon tetszett Very Happy

főleg hogy mivel ez csak 1 eset úgy tök jó részletesen lett leírva szóval jó volt olvasni Smile

tetszik

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-10-10, 2:11 pm

II. fejezet: Az első gyilkosság

Nathaniel Cornwlade Siriusn

Még most is tisztán él bennem az emlék, az a bizonyos januári nap, amikor elkövettem életem legnagyobb hibáját! Az a nap tehet arról, hogy ilyenné váltam, hogy megváltoztam és mindennek súlyos következményei lettek. Nem voltam már utána az a rendes srác, aki betette a lábát a Mysterioba és az egész jövőmet megpecséltem azzal a bizonyos lépésemmel, amelyre mégis szükség volt, hiszen csak segíteni akartam rajta, hogy ne szenvedjen tovább... de e helyett elveszítettem saját magamat, a szüleimet, barátokat... Szinte mindent és mindenkit, így talán nem meglepő, hogy bár a tettem súlyos volt, de én magam is ilyenné váltam, mint amilyen most vagyok, kegyetlenné, aki már könyörület nélkül képes ölni és aki nehezen tűr meg maga mellett bárkit is hosszabb távon. Na de nem óhajtok ennyire sietni, inkább elmesélem ezt az esetet, amely során először tapadt valaki vére a kezemhez!
Mint már említettem, mindez januárban történt, méghozzá 2010 januárjában, amikor pár diáktársammal együtt egy rést találtunk meg a főfolyosó egyik falán. Természetesen ilyenkor a gyermeki kíváncsiság mindig győzedelmeskedik és ez most sem történt másképp! Betörtünk hát, hogy megnézzük, mi is lehet odalent, de amit láttunk, arra nem számítottunk. A kastély egy régi helységére bukkantunk, valamiféle elzárt részhez, mivel egy szarkofág volt középen, körülötte pedig idéző rúnák. Valamit bezártak oda, valamit, amit nem szabadott volna kiszabadítanunk, mi mégis megtettük... Nem kedves olvasó, nem én voltam az -kívételesen -, hanem egy velem egy idős fiú, akit Sirius Alucardnak hívtak. Bizony, már csak múltban beszélek róla, ugyanis azon a napon veszítette életét. Hozzáért ahhoz a különös koporsóhoz és egy kis sebnek köszönhetően egy hihetetlen erejű méreg került a szervezetébe, melyet már nem lehetett visszafordítani. A koporsóból egy démoni lény szabadult ki, akit képtelenek voltunk megállítani, így menekült el és kezdődött el minden! Hogy mi minden? Csak annyit árulok el, hogy ő volt Charles Hellrain egy része, akit azért zártak be ide, hogy az a férfi többé ne térhessen vissza! Talán most már mindenki sejti, hogy mi történt, ez volt a kezdet, a kezdete annak, hogy meghalt jó pár diák, pár magiszter és megváltoztam én magam is. De ez egy másik bejegyzés története, nem a mostanié, tehát térjünk vissza inkább Siriusra. A fiú szenvedett, teste feketévé vált és vérezni kezdett, én pedig nem tudtam megmenteni, nem tudtam segíteni rajta, de a szenvedését se bírtam már tovább nézni, így fekete tőröm fúródott a szívébe. Akkor sok minden lezajlott bennem, vér tapadt a kezemhez, mely egy ember életét követelte, egy olyan emberét, aki egyik legjobb barátom, Daphne ikertestvére volt. Meghalt, én pedig közveszélyessé lettem nyílvánítva, attól a naptól fogva féltek tőlem az emberek, megváltoztam... Demiennel addig a viszonyom borzasztó volt, de ez után segített nekem, rá támaszkodhattam, próbált megszabadítani a fájó emlékektől, de sajnos ez nem volt ennyire egyszerű. Charles megtalált engem, álmokban keresett, jelet vésett rám, tudta, hogy én vagyok az, aki visszahozhatja őt, reményt látott bennem, hogy a múlt megismétlődhet! Részben elérte azt, amit akart... de erről se szándékozom most írni, túl hosszú lenne, engem pedig nagyon is felkavartak az emlékek, amelyeket most fel kellett idéznem, még mindig fáj és nem tudom úgy kezelni, ahogy kéne.
Azóta már több ember életét is elvettem, könyörtelenül, muglikét és mágusokét egyartán, melyek között gyermek is volt, de nem bánom, ez lettem én, ezzé teremtett a Mysterio! Ha nem kerülök ide, akkor talán maradok egy egyszerű srác, aki voltam, de mindannyian tudjuk, hogy én többre vagyok hivatott, bár örültem volna egy sima, egyszerű és unalmas életnek, erre már keresztet vethetek, azóta a bizonyos eset óta én már nem vagyok a régi Nathaniel.

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-10-10, 2:41 pm

Szépen meg lett fogalmazva és tetszik is a bejegyzés Very Happy

Izgi játékok voltak, és hát igen Nath valójában megváltozott. Jól meg lett írva, grat Smile

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-10-10, 2:55 pm

Tényleg nagyon jó lett, a fogalmazás pedig... komolyan könyvet kéne írnod! Very Happy

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-10-10, 3:07 pm

Tetszik

Ügyi vagy ^^ Mégmégmééééég, írjál méééég Very Happy

*rohan befejezni a fejezetét*

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-10-10, 3:09 pm

Hát most nem állok neki még egynek, de bővül ez még nem kell aggódni. Razz

Amúgy örülök, hogy mindenkinek tetszett, igyekeztem. Smile

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-10-10, 4:29 pm

csatlakozom az előttem szólókhoz, nekem is nagyon tetszett Smile

a fogalmazás tényleg tök jó, sikeres könyvíró lennél szerény véleményem szerint Very Happy

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-10-10, 7:52 pm

Hmmm... kezdek elgondolkodni rajta. Smile

Meglehet, hogy egyszer írok egy próba könyvet, aztán meglássuk majd, hogy sikeres lesz-e. Very Happy

*komolyan mondja, mert már Ő is gondolkodott rajta*

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-10-10, 8:05 pm

én tuti elolvasnám Very Happy

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-10-10, 8:41 pm

Sanszos, hogy én is Razz

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-10-10, 9:31 pm

*Ő is *

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-11-26, 11:59 pm

Ökhm kissé megkésve bár reagolok és hát el kell mondtam nem most olvastam el ezt a két bejegyzést de emlékszem arra mi futott rajtam végig mikor ez megtörtént. Régebben nem nagyon olvastam Nath-et így azt sem tudtam hogy s mikor változott vérfarkassá vagy miként ölt először... csak hallottam ímmel-ámmal. De olyan jól leírtad, hogy így utólag is teljesen világos minden, jól írsz, ezt már több alkalommal is megtapasztalhattuk szóval nekem nagyon tetszett. Akinek nem tetszik az hülye és hazudik, mert irigy.

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-11-27, 12:04 am

Jahm és várom folytatást!!!! Sok minden történt ezzel a fiúval úgy hogy mindenképpen kíváncsi vagyok a többi kis bejegyzésre is.

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-11-27, 12:05 am

Köszi a reagod és örülök, hogy tetszettek neked is. Smile

Na meg, soha nem árt, ha megismersz pár dolgot a főkarimról, amiket még nem tudtál. Razz

Amúgy lesz folytatás, de ahhoz majd nekem is vissza kell olvasnom bizonyos játékokat. XD

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-11-27, 7:24 pm

Hát ez húú. Nagyon jó lett. Smile

Még órákig olvasgattam volna a bejegyzéseidet, teljesen sokkolt, hogy nincs több Very Happy

Amúgy most nagyon sok mindent tudtam meg Nathről, szóval igazán jó ötletnek tartom ez a naplózást. Smile

Ja és persze nagyon várom a folytatást.

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-11-27, 7:30 pm

Örülök, hogy neked is tetszett és lesz majd még, csak vissza kell olvasnom játékokat. XD Szóval elleszek még egy ideig az tuti, na meg sok karim van még, szóval többel akarok írni, de Nath-nek tuti lesz folytatása, ha már ő a fő/kedvenc karim. Very Happy

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2011-11-27, 7:40 pm

Akkor türelmesen várakozok míg megírod a folytatást. És hogy ne unatkozzak nagyon, elolvasom a többi naplót is. Very Happy

Tárgy: Re: Nathaniel Cornwlade 2012-01-06, 9:46 pm

Örülök, hogy elolvastam. Sok mindenre fény derült, viszont rengeteg kérdést is hagytál nyitva, főleg a második bejegyzésben, amikre azért remélem majd válaszolsz. Very Happy

Az első bejegyzésed, ami ugye a vérfarkasságról szólt, nagyon tetszett, részletes volt. Ha döntenem kell, én a vámpírokat favorizálom, nem a vérfarkasokat, de elérted, hogy ez semmit se számítson, és ne vonjon le nálam az előítéletesség semmit sem a bejegyzés értékéből. Úgyhogy ügyes vagy, mert a jó napló miatt szívesen elolvasnám a vérfarkasos részeket játékban is, pedig nem biztos, hogy amúgy megtettem volna. Mindig érdekes olvasni két karakter közötti kapcsolatról, főleg, ha azok igen érdekes személyiségek. (Akaratlanul is felvetült bennem a kérdés, ami nem jön ide, de Lucius vajon miért nem ír naplót? Érdekelne, tele lehet jó sztorikkal. Mondd Sid, nem akarod egy kicsit megbökdösni, hogy írjon ő is? Very Happy

)

A második bejegyzésed nem volt olyan részletes, bár igaz, hogy egyetlen játékról beszélünk. Azt meg olvastam, szóval nem zavar. Főleg ez a bejegyzés vetett bennem fel sok kérdést, amit nyitva hagytál (hiszen az más téma egy picit), úgyhogy most már biztosan követelni fogom tőled az a mesét Charles ténykedéséről, akár napló formában. Úgy talán egyszerűbb is, és folytatod is, és mindenki boldog, nem csak én. Very Happy

Amit meg majdnem elfelejtettem: bejön Nath stílusa. Smile

» Nathaniel Cornwlade
» Cornwlade ház
» Demien Cornwlade karakterei
» Demien Remus Cornwlade Lakosztálya