Mystral főutcája

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-10-28, 1:00 am

*Sikeresen megtaláljuk egymást, s ennek köszönhetően beszélgetésbe kezdünk, először csak átlagos témákról, amolyan felvezetés képpen, aztán pedig szóba is jön a komolyabb társalgás, így séta közben feszülten figyelek rá. Érdekes amit mond, tehát kérdéseket is teszek fel.*
- Az elég... de mégis kinek akarod te felajánlani? *kíváncsiskodom tovább, mert szerintem ha lesz is zsákmány akkor azt egyenlően osszuk el, mivel egyenlően dolgozunk, ha pedig nem egyenlőek a részvételi arányok, akkor azoknak megfelelően izgazságoskodunk. Ezek után egy ötletet is felvetek, s már hallom is a cáfolatát. Persze teljesen más volna a helyzet, ha valóban nagy banda volnánk, mert akkor azt a helyet sajátítanánk ki, amelyiket akarjuk. A miénk lenne a város. Ehhez azért idő, szerencse és sok munka kell, akkor pedig nem beszéltem még a további esetleges következményekről iskola tekintetében. Nem tudom mik a terveink, de nem válaszolok, csak csöndben hallgatom feleletét.*
- Oké, oké, értem. *emelem fel a kezemet védekezőleg.* - Mondjuk én a várromot kinéztem magamnak. Lehetne ott bulit tartani, mit gondolsz? *kalandozok el kicsit, s ezt egy meghívásnak is veheti a lány, bár konkrét tervek és emberek még nincsenek, csak felvetés, ötlet. Talán ezt is leszólja... ki tudja. Meglehet, hogy nem az a bulizós típus.*
- Igen, pont arra az emberre gondoltam. *vonom fel a szemöldökömet, mert így talán mégis csak könnyebb a lánynak, de megeshet, hogy akkor engem keresnének pár eltűnt papír miatt... vagy összefüggésbe hoznának az esettel, teóriákat gyártanának, az pedig nem volna jó. Viszont a további érveire a fejét rázom.*
- Te másodikos vagy, nem? Szerintem ez egy elég elit suli... kétlem, hogy erősebbek volnának nálunk. Ahogy hallottam a történetből, azért sokan elég merész helyzetekbe keverednek, mindennapos az életveszély. Ezek csak elunt ügyintézők... ha mást nem, harmadikban tuti nem lenne már esélyük ellenünk. *gondolkodom el hangosan, viszont a továbbiakkal sem értek egyet. Persze remélem, ha lenne házunk, azt kipofoznánk belülről. Bár biztosan feltűnést keltenénk azzal, ha gyakran járkálnánk oda, a hatóságok talán szaglászni kezdenének. Hiába, kétlem, hogy tökéletes megoldás létezik.*
- Nem hiszem, hogy másnak is tudnia kéne erről az ügyintézőn kívül. Ha pedig nincs hivatalos ügyintézés, mert meggyőznénk mágiával, akkor nem kell ilyenekért aggódni. *vonok vállat, de én nem fogom erőltetni, főleg, hogy mágiából nem vagyok a legjobb. Idő közben viszont a parkot is magunk mögött hagyjuk, az épület is felsejlik előttem, de a lány közben tovább beszél, úgy tűnik nem teljesen értett meg. Nem baj, az ilyen megesik, majd összehangolódunk.*
- Tudod úgy gondoltam, hogy előbb szerzünk terveket, és utána ugrálunk. Persze ha sikerülne szerezni egy nagyobb tudású mágust mint mi, akkor ő is elintézhetné... *gondolkodom, mert én nem feltétlen pártolom a lopást. Miért kell egyáltalán ellopnia? Ha valóban nincs annyira őrizve, akkor egyszerűen... le is fényképezhetné az iratokat, vagy leülhetne olvasgatni. Mindegy, kíváncsi vagyok hogyan dolgozik. Futni azt legalább tudok.*
- Csak el ne taposs. *mordulok fel, de egy kis mosoly játszik ajkamon, mikor odaérünk a célhoz, és a sötétben körültekintve fülelek, majd tartok is bakot a lánynak, hátamat a falnak döntve, lábaimat kicsit behajlítva. Bizonyára nem lesz nehéz, de nekem még mindig nem tetszik, hogy nem okos módon tesszük mindezt.*
- Mission Impossible... *morgom halkan még mugli koromból ezt, hiszen akkor néztem ilyeneket. Remélhetőleg a lány sikerrel jár, illetve gyors is lesz, mert a terep tiszta, most már csak rajta múlik az egész akció... Röhej.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-10-28, 1:41 am

*Teljesen máskép gondolkodunk, más körülmények között nevelkedtünk, más az értékrendünk. Nehéz lesz így dűlőre jutni, de azért sikerül megegyezni a dolgokban. Lehet, hogy az én ötleteim kicsit elmaradottak és hétköznapiak, de eddig működtek.*
- Bőven, de nem felajánlani akarom, hanem motiválni a népet. Te sem szegődsz csak úgy mindenkihez oda. Valamit fel kell ajánlani, hogy bízzanak vagy is, hogy inkább meghallgassanak. Nos mi utca kölykökből akarunk céhet alapítani. Azok éheznek, fáznak. Először ezeket kell nekik megadni. Ha ezek megvannak, akkor majdnem nyert ügyünk van ugyanis nincsen túl sok lehetőségük a válogatásra. *A pénz és a zsákmány felosztásával, pedig egyenlőre nem foglalkozom. A zsák, amit találtam az enyém és azt én úgy forgatom bele a céhbe, ahogy jobban látom, ahhoz, hogy a céh meg hozzon valamit, még hónapos tanulások vannak addig.
Jelen helyzetben számomra a hely a legnagyobb probléma. Mindjárt jön a tél, már most hideg van és rohamosan mondja a lehűlést. Ha komolyan lépni akarunk, akkor most kell megmenti a kölyköket a megfagyásától. Az exos fiú is vet fel pár ötletet. Gonosz módón kinevetem, ami nem szép tőlem, de roppant jól esik. Neki most percek alatt kell végig gondolnia azt, amin én már napok óta agyalok. Nem lesz könnyű dolgom Zaine-nel, ezért már most látom, de remélem fáradozásaim meghozza gyümölcsét.*
- A várrom, amúgy nem rossz hely én is agyaltam rajta, de használja az iskola illetve a diákság is gyakorlásnak. Talán lehetne ott az egyik gyakorló pályánk. *Jegyzem meg mellékesen, kicsit elkalandoznak a gondolataim, de figyelek azért a fiúra.*
- Buli, nem is rossz ötlet, szeretek partizni csak táncolnom ne kelljen. *Hirtelen Marcus ugrik be és a kis bemutatóm neki, de most már tényleg ideje, hogy ide koncentráljak még a végén én szúrom el a küldetést. A szemöldök felvonásra pedig csak felvonom a szemöldököm. Nincs szükségem figyelem elterelésre köszönöm így is elég könnyű dolgom lesz, vagy is lenne ha végre haladhatnék. Lehet nem kellett volna most leszólítani Zainet csak a küldetés végén, viszont most már vállalnom kell döntésem következményeit. A fejrázásával már nem is foglalkozom csak gondolatban intek rá egyet, hogy ne bántsam meg.*
- Igen, de nem jelenti azt, hogy az adott mágia ágban remekelek. Amúgy sem lehet mindig varázslatra hagyatkozni. Miből gondolod, hogy bent nincsen blokkoló varázslat? *Szembesítem egy újabb felvetéssel. Nem lenne hülyeség tekintve mennyi varázsló megfordul bent és, ha valakinek olyan szándéka lenne, akkor egy kis hókuszpókusz és már is az ölébe hullót minden. Amellett én sem vagyok egy szupertehetséges varázsló.*
- De még egyikünk sem harmadikos és még nekem is van egy évem addig. *Ezennel le is zárom a témát. Meg sem lepődök, hogy megint ellenvéleménye van. Bevallom, őszintén a hivatalos oldallal nem vagyok tisztában, de én nem is a miatt aggódom, hanem a szociális helyzet miatt. Kicsit kezdem felhúzni magam, ezért mérgesebben elé állok és magyarázatot követelek.*
- Zsenikém, akkor mondj nekem egy olyan varázslatot, amivel befolyásolni tudom a másikat. A szuggesztió kevés, csak szemkontaktussal tartható fel, az Imperio pedig egy idő után elmúlik. *Hirtelen nem jut eszembe több, pedig lehet találnék mást ha keresnék, de akkor is. Ahhoz, hogy működjön, ez a varázsoljunk téma hosszabb időre alkalmas varázslatra lenne szükségünk.*
- Nem vonok be senkit. Megoldjuk ketten, megoldom egyedül, megoldod. Ezek a változatok vannak. Hármas rendszerben dolgozunk. Ha a módszeremmel van problémád akkor meg szia. * Mindegy, most már nem érdekel a dolog. Ezt az akciót akkor is megcsinálom, ha jön, vagy ha nem jön. Napokat áldoztam rá és holmi feltételezések miatt nem fogom a kútba dobni.
Ki is sétálok a parkba a már kinézett épülethez. Egy kis szűk utcánál lévő ablakot néztem ki, ami sötétben és árnyékban van, így még az erre járók is nehezebben szúrnak ki minket.*
- Amíg nem vagy útban addig nincs gond. *Kacsintok rá, majd simán a kezeibe lépek és az ablakhoz húzom magam. Szemüvegemnek köszönhetően jól látok. Kiválasztom a megfelelő felszerelést, majd a horgok és drótok segítségével pár pillanat múlva készen is vagyok. *
- Szeretem Tom Cruiset. *Vigyorodom el megjegyzésére, majd miután mindent elpakoltam letámasztom kezem a párkányra és felhúzom magam. Könnyedén besiklok a kinyitott ablakon, majd kihajolva rajta lenézek a fiúra.*
- Akkor jössz? *Kérdezem meg utoljára, majd ha kell segítek neki a bemászásba. Xeno a főutcáról az ablakokon keresztül nyomon tudja követni az eseményeket, jó látásának köszönhetően lát a sötétben.*
- Ha huhogást hallasz azonnal jelezz. *Suttogom neki oda. Szerencsére alkalmasan van felöltözve, így ezzel most nem kell bajlódunk. Táskámból két apró lámpát húzok elő, amik olyanok, mint a gyűrűk, így csak kis fényt adnak, de pont elég, hogy lássunk. Mind a kettőt a fiúnak adom, mert én látok.*
- Akkor hajrá. *Sétálok oda az egyik szekrényhez és elkezdem kihúzkodni a fiókokat és a benne lévő mappák közt kutakodni. Nem találok semmi értelmeset, ezért a következő fiókot tanulmányozom. Megszólal a folyosón a füttyszó, amit már váltam. Felemelt tenyérrel jelzem az exosnak, hogy várjon és ne mozduljon. Hamarosan már halkulni is kezd. Ez csak egy kis leágazás, ide minden órában néznek csak be egyszer.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-11-05, 10:14 pm

//Olvadunk.//

*Érdekes elméleteket hoz fel a másik, próbálom megismerni motivációját, gondolatait, és magam is hozzá teszek az ügyhöz. A közös nevező nem feltétlen van meg, ám ahogy hallom, mintha valami nagyobb jó is rejtőzne a mondatok között, amire felvonom a szemöldököm. Ne már...*
- Megmenteni a srácokat? Ugyan már, kit érdekel? Téged? Miért próbálsz úgy tenni, mintha nem piti tolvaj lennél, aki bűnözői céhet próbál vezetni? Ha valóban segíteni akarnál rajtuk, akkor tanulnál, hogy mágiával megtehesd, és önkénteskednél. *mondom, mert ez a véleményem. Engem nem érdekelnek a többiek, rám sem gondolt soha senki, ilyen téren érzéketlen vagyok. Van néhány barátom, egy kezemen megszámolhatnám, hogy mennyi, és kizárólag azokkal foglalkozom. Én viszont nem is vagyok álszent. Ha pedig valódi nagyobb jóért küzdök, akkor nem mocskolom be a kezem. Vagy ez, vagy az, a kettő egyszerre nem megy. Ez maximum nem kívánt mellékes tényező lehetne, nem cél. Következő szavaira csak bólogatok, és táncos megjegyzésére a szemem villan rá, de nem teszem fel a kérdést. Inkább meg sem próbálom elképzelni. Viszont mikor akadékoskodni kezd, kihoz a türelmemből.*
- Nem értem miért nem lehet egyszerűen ezt. Bizonyára rövidebb megoldás is van, én nem szoktam sz*rozni. *jelentem ki, de vállamat vonom meg, mert nem engem fognak elkapni. Én nem vagyok tolvaj, még ha tudok is lopni - azt bárki tud -, ezért nem vagyok alkalmas a feladatra. Mivel a lány nem áll hozzám közel, csak egy ismerős. Az éves megjegyzésére nem reagálok, de mikor ismételten beszól, már megtorpanva horkanok fel.*
- Fogd vissza magad. Neked miért kellenek társak? Úgy látom magad is képes vagy elintézni, akkor viszont ne keress bandát, mert én csak olyanba csatlakozom, ahol mindenki egyenlő. Jelenleg nem tűnik úgy, hogy így lenne. *morranok fel, mert nem tetszik a fölényeskedés, sem a hangsúly amit megüt. Elhiszem, hogy képes egyedül megtenni, viszont akkor rám tényleg nincs szükség. Nem fog beletörni a szívem.*
- Arról nem beszélve, hogy elég egyszer meggyőzni, hogy zárja le az aktát, és többet ne nyúljon hozzá, ahhoz pedig nem kell három percnél tovább szemkontaktust fenn tartani. Nem vagyok ostoba, hogy azt mondjam, kezdjük el felváltva őrizgetni. *jelentem még ki, s mikor már a módszerénél tartunk, illetve a helyhez is közeledünk, csupán a vállamat rántom meg. Én biztos, hogy nem fogok neki segíteni, sem kihúzni a bajból, megoldja egyedül. Egyébként is tesztelnem kell a társakat.*
- Amíg nem erőszakolod rám az akaratod, addig nincs vele gondom, mert engem nem érint. Akkor viszont igyekezz! *s ezzel már hamarosan be is juttatom őt egy biccentéssel kérésére, majd csöndesen figyelve a terepet állok és várok. Remélem hamarosan kijön, mert nem akarok itt estézni, vagy nagyobb balhé részese lenni. A füttyszóra megrezzenek, benézek az ablakon, de mivel látom a jelzését, így fejemet csóválva várok tovább. Nem lesz jó vége.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-11-05, 10:46 pm

*Tény, hogy nagyon másképp gondolkodunk, de azért meg kéne találni a közös nevezőt, bár én nem nyitok annyira inkább, szinte már elvárom, hogy Zaine egyik pillanatról a másikra álljon rá gondolat menetemre és értsen velem mindennel egyet, azonban ez egészen addig nem tűnik fel, amíg nem szól rám.*
~ Nem leszek olyan, mint az apám! Figyelnem kell magamra. ~ *Dorgálom meg magamat. Sokkal jobban ügyelnem kell az ilyen dolgokra. Nem akarok vezető lenni és elnyomni másokat. Nem hagyom, hogy a hatalom megrészegítsen. Azonban nem csak Én bántom meg Zainet szavaimmal hanem Ő is engem, de az Ő nézőpontja legalább érthető.*
- Ööö... *Igazából erre a gyerek témára nem tudok mondani semmit. Én egyfajta második kormányként tekintenék erre az egészre, hisz valamilyen szinten kilógnak a jelenlegei rendszerből. Nem tervezem a konkrét megmentésüket, ha kell egyeseket megölök, de az utcán sem akarom őket hagyni. Nem vagyok kegyetlen. Anno az én gyerek korom se volt állom világ és örültem, hogy van ki segít nekem. Lehet, hogy nem a legjobb módszer volt lopásra nevelni, de legalább túléltem. Sok igazság van a fiú szavaiban. Ezt az egészet még alaposan át kell gondolnom. Túl gyorsan akarok sok mindent.*
~Jó társ lesz a srácból ha hagyom érvényesülni. Sokkal inkább a realitás talaján mozog, mint én.~ *Elismerem hogy ha hibázok. Nem könnyű beismerni, de így van. Ugyan az Exos srác nem tálalja kíméletesen a dolgokat, de ha nem vágják a képembe akkor nem veszem észre magamat.*
- Jó jogos, bocsánatot kérek. Azt hiszem nem vettem számításba mindent. Szeretem túlkombinálni a dolgokat. *Vetek rá egy ártatlan, de bűnbánó mosolyt. Azonban van bennem annyi makacsság, hogy nem hagyom magam lebeszélni a dolgokról. Ha beletörik a bicskám akkor legalább megtanulok hallgatni másokra, bár tény, hogy ezek után jobban meg kell majd fontolnom Zaine észrevételeit.
Viszont nem érünk rá egész nap, ezért gyors segítség után már bent is vagyok az épületben. Azonnal a papírok közt kezdek el keresgélni. Kint Zaine figyel, befele Xeno kémlel, nekem fülelni kell és minél hamarabb megtalálni a cuccokat. Első kutakodásra nincsen meg semmi ám ekkor a folyosóról füttyszó hallatszik. Egy pillanatra megdermedek, majd ugrásra készen állok, de az őr nem jön be, így még mindig van időm keresgélni. Az egyik szekrénytől a másikig megyek, amikor végre megtalálom azt amit akarok. Sajnos a mappába nincsen sok ház csak 2-3, de talán ez is elég lesz. Előveszem vörös színű pálcámat, majd a mappa tartalmát kirakom az asztalra és már is varázsolni kezdek.*
- Geminio. *Ismétlem el párszor az igét , ahogy a lapokat lemásolom. Mennyivel egyszerűbb ez így, mint keresni egy gépet vagy lenyúlni az iratokat. Ezután már csak a rendteremtés van. Gyorsan az órámra pillantok és szívni kezdem a fogam. Ha pontosak a számításaim kb 3 perc múlva megjelenik az őr. Gyorsan összeszedem a mappát és visszateszem a szekrénybe, majd az ablakhoz sietek és kiadom a papírokat.*
- Vigyázz rá! *Nyújtom át a fiúnak, majd megszólal Xeno. Huhog, ami a mi kis jelenünk. Sajnos nincs már időm kimászni, ezért lehúzom az ablakot és az asztal mögé vetődöm, ami pont az ajtóval szembe áll. Pulzusom azonnal megemelkedik, szívem dobogása a fülemben cseng, miközben kesztyűm alatt el kezd izzadni tenyerem. Szorosabbra húzom a kapucnit és fülelek, ugyan is a nehéz és tömör faasztaltól nem látok semmit csak a szemben lévő cserepes virágot.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-11-05, 11:08 pm

*Bár próbálunk közös nevezőt találni ötletelés közben, de a lány makacssága miatt ez nem mindig kivitelezhető, hiába próbálok tevőlegesen részt venni a tervezésben és kivitelezésben, hamarosan veszekedés lesz a vége, ahol egymást sértegetjük finoman. Elfogy a türelmem, és közlöm vele álláspontomat, mire visszafogva nyugszik meg. Ez engem is megfog, csupán bólintok. Feleslegesen nem vitázom, tehát nem válaszolok, mert lényegit nem mondhatnék, ideje, hogy elüljön a vita, és tovább haladjuk elméletben és gyakorlatban is, célpontunk felé. Besegítem a lányt, s a környéket figyelve imádkozom, hogy ne történjen komplikáció, hogy megtalálja amit keres, lehetőleg ne bukjunk le, de a zsákmány is megfelelő legyen. Nem stresszel annyira a kint állás, nem szokatlan, csak ismeretlen a jelenlegi partnerrel. Egy időben, mikor megszólal a fütty, megrezzenek, de mivel huhogást nem hallok, és a lány is jelez, hogy nincs probléma, nem mozdulok. Hamarosan megjelenik Lis is, kiadva az iratokat, s furcsállom is az egészet, ám megtörténik a baj, és pillanatokon belül az ablakot visszacsukva veti be magát fedezékbe az őr elől. Ezt még látom, mialatt átfut agyamon a kérdés, hogy vajon mit kéne tenni. Annak nincs sok értelme, ha az ablakot megpróbálok kinyitni, és bemászni, csak lebuknék. Itt hagyni viszont nem akarom a lányt, ám elmondása szerint varázslással sem mennék sokra. Marad az egyszerű út. Futólépésben kerülöm meg az épületet, egészen a bejárathoz, s egy követ felkapva a járda széléről hajítom be az elülső ablakok egyikét, ami be is törik.*
- Na mi van azzal, hogy nem merem, Fred? *bömbölöm, s bár ennek sok értelme nincs, mégis hallatszik a csöndben, ami arra utalhat, hogy többen is vagyunk, illetve ártatlan gyerek csíny... De bizonyára érdemes utána nézni, így mivel nem akarom, hogy elkapjanak, egyszerűen futni kezdek, és pár sarokra állok csak meg, hogy várjam, hátha megérkezik a lány. Remélhetőleg eltereltem az őr figyelmét annyi időre, míg kimászik az ablakon.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-11-05, 11:41 pm

*Nem minden megy simán kettőnk között, de hát az élet nem is egyszerű. Első sorban a saját viselkedésemen és hozzá állásomon kéne javítani ahhoz, hogy megszűnjenek köztünk a konfliktusok. Nem óhajtok veszekedni a fiúval, hisz segítéségére, támogatására van szükségem és tényleg érdekel a véleménye, bár ez jelen pillanatban egyáltalán nem látszik, sőt ami azt illeti, inkább az ellentettje bizonyosodik meg. Gyorsan visszaveszek arcomból, majd már is a küldetésbe vetem magam.
Érzem a kezdődő kaland izgalmát, kicsit hevesebben ver szívem, megkezdődik szervezetemben az adrenalin termelődés, ami nagyon jó érzés. Pillanatok alatt az épületbe surranok. Szépen mennek a dolgok, nem ütközöm akadályba, ezért nyugodtan keresgélek egyik fióktól a másikig járva míg meg nem találom a keresett anyagot. Menet közben pár pillanatra megzavar az őr, de gyorsan tova lesz, így már is elkészülnek a másolatok, amikkel le is léphetek, de túl egyszerű lenne minden ha csak ilyen simán kitudnék sétálni.
Az utolsó simításoknál járok és már csak a lelépés van, amikor a mi kis pocakos őrünk úgy dönt, hogy ideje besétálni ide. Kiadom az iratokat az ablak alatt nyugisan várakozó exosnak, majd idő hiányában az asztalhoz préselődőm. Reménykedem benne, hogy nem akar körbesétálni csak benézni, mert akkor simán megúszom. Hirtelen azonban kint mozgolódás történik. Gondolom, hogy Zaine az és remélem feltűnés mentesen el tud menni innen. Azonban mire a zár elfordul és az ajtó nyikorogva kinyílik hangos csörömpölés, majd üvöltés töri meg az éjszaka néma csendjét. Az őr ijedtében még a zseblámpáját is elejti, amitől én is frászt kapok. Felismerem a hangot, Zaine az. Még a lélegzetem is eláll. El sem, hiszem, hogy meg akar menteni. Egy pillanatra nem tudom hova tenni az egészet, de amint az ajtó bevágódik és hallom a cipő csattanását a padlón kipattanok az asztal alól. Az ablakhoz szökkenek és már kint is vagyok. Kicsit gyorsabban veszem a levegőt, mint kellene, de szerintem ez teljesen érthető. Nemsokára a sötétben Xeno ereszkedik alá elrepülve mutatva az utat merre is kéne mennem. Hallom, ahogy az Őr motoszkál, ezért nem mozdulok el azonnal. Mérgesen rugdossa az üvegszilánkokat, majd pufogva besétál. Ezt használom ki a rohanásra, de mire a fiúhoz érek már széles mosoly terül szét arcomon.*
- Hát ez nagyon király volt! *Kezdek el pattogni, majd megállva felé tartom az öklömet, hogy összebokszolhassunk. Ezek után a kesztyűt, a parókát, a szemüveget a táskába süllyesztem, majd kifordítom a pulcsit, hogy ismét piros legyen.*
- Nézzük mit találtunk. *Vigyorgok rá a fiúra, majd mellé lépek, hogy megnézhessem a kezében lévő lapokat. Szándékosan használok többes számot és direkt nem kérem el a lapokat, hagyom érvényesülni. Én mára kiéltem magam.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-11-05, 11:57 pm

*Nem probléma mentes a terv, mert a másik oldalát látjuk. Én is saját igazamat hangoztatom, ő is az övét, és kicsit elvetjük a sulykot, pedig csak gondolkodva próbálunk segíteni a másiknak, és előrelendíteni ügyünket. A vitát azonban rendezzük, így hamarosan a lányra hagyhatom az este további részét, míg én ügyelve a környezetre várom azt, hogy megkeresse a terveket. Nem telik sokba, de türelmetlen vagyok, bár azért élvezem is a helyzetet, még ha az őr szerepét is töltöm be. Azonban a vége felé baj történik, megjelenik az őr, s mivel nem hagynám itt a lányt, bármennyire is egyszerű volna, ezért a segítségére sietek, reménykedve, hogy még nem kapták el, és ablaktöréses akcióm után sikeresen elszökhet. Elmenekülök én is, pár sarokra várva a lány feltűnését izgatottam, s szerencsére madarával együtt meg is jelenik. Látom, hogy örül, tehát én is elmosolyodom, mert amint látszik, ő is sértetlenül megmenekült, tehát beleboxolok felém nyújtott öklébe.*
- Nem ment minden simán, de remélem nem látott meg. *mosolyodom, majd kérésének engedve veszem elő a terveket, szépen rendezve őket, és le is kuporodom a ház kapujának egyik mélyedésébe, ahol nehezen észrevenni minket, de a lámpa még pislákol. Párat oda is adok a másiknak, elvégre ő szerezte őket, és én is nézelődöm, de nem járok sok sikerrel. Talán Lis igen.*
- Szólj, ha tetszik valami. *mondom, majd eszembe jut, hogy illenék meg is dicsérni a lányt. Stressz helyzet alatt kovácsolódik igazán össze a csapat. Furcsa, de várom, hogy legyen még ilyen akció.* - Ügyes voltál. *teszem még hozzá elgondolkodva, de őszintén. Remélem, hogy talál is valami hasznosat, bár ha nem, az sem gond. Az esemény kárpótol mindenért. Akkor majd máskor, mert hamarosan ideje lesz indulni is, nehogy elkapjanak mégis.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-11-20, 9:30 pm

//NRT: Cornelia és Illya valamelyik karija - 2012.11.20.//

*A főutcán sétál a cruos leányzó, miközben épp egy cigarettára gyújt rá. Nemrég jött ki a Tetováló és piercing szalonból, ahol meglepte magát egy új nyelvpiercinggel. Ez most sötétlila színű, és a piercinges ki is cserélte, és bár ez kicsit nagyobb, mint az előző, de nem túlzottan, így hamarosan hozzászokik a kis ékszerhez. Öltözete farmerból, barna bakancsból, és fekete szövetkabátból áll, nyaka körül egy fekete sál van. Haját nemrég csináltatta meg, jobb oldalon fel van nyírva, bal oldalon kb álláig ér a vörös lobonca. Gondolkozik, hogy beüljön-e inni valamit valahova, vagy menjen vissza a suliba, és amíg ezen agyal, leül az egyik padra, miközben ráérősen fújja ki a füstöt. Hideg van, de egy angol lányról van szó, aki hozzá van szokva a hasonló időjáráshoz, hiszen így nőtt fel. Néhányan talán furcsán néznek rá, hogy ahelyett, hogy meleg helyre húzódna, kint ücsörög, de Connie sokszor eltér az átlagtól, így most miért tenne úgy, mint ahogy egyesek elvárnák?*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-11-21, 10:07 pm

//NRT: Cornelia és Chris - 2012.11.20.//

*Ráérősen hagyom el az iskolát, hogy Mystral felé vegyem az irányt. Szeretnék találkozni Shalmirával. Magam is kevés esélyt látok rá, hogy megtalálom, de a remény hal meg utoljára, mint tudjuk, így én azért próbálom megtalálni. Egyszer úgyis megéhezik, ha hamarabb nem, majd akkor előkerül. Azokkal a szép szemeivel. Ezen elmerengve azon kapom magam, hogy a révész bököd, hogy szálljak már ki, mert megérkeztünk. Sietve kipattanok, majd meg is indulok az utcán, megigazítva pulóveremet, amely alatt sötét pólót viselek farmerrel és bőrcipővel. Továbbra sem nagyon figyelek a külvilágra, mert nagyon lekötnek a gondolataim, amik a vámpírlány körül forognak, így sikeresen belegyalogolok egy lányba.*
-Jesszus! Ne haragudj seniorita! Ugye nem tapostalak meg nagyon? *Szemeimet aggódva függesztem rá, miközben azon gondolkozom, vajon helyi, vagy a suliba jár. Nagyjából korombeli lehet és dizájnos frizurája van, ami nekem alapvetően nem tetszik, de neki jól áll. Persze a számat nem bírom tartani, így végül megkérdezem, ami bujkál bennem.*
-Te nem Mysterio-s vagy? *Aztán ha tévedek és azt sem tudja, miről beszélek, akkor majd habogok egy sort valószínűleg. Majd eldől, mint a Pisai ferde torony.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-11-25, 4:51 pm

//NRT- Chris-Cornelia 2012.11.20.//

*Új piercingjének megvásárlása után cigarettázva sétálgat és ül le egy padra, és gondolkodik néhány dolgon, eszébe jutnak bátyjai, és apja is. Remélhetőleg minden rendben van velük, egy ideje nem beszéltek, de talán az lenne a legegyszerűbb, ha hazalátogatna Angliába. Majd talán a hétvégén, vagy valamelyik másik nap. Ezen agyalva ücsörög, lábát előrenyújtva, mikor valaki beleütközik, ő pedig egyből visszatér a valóságba, és az "elkövetőre" néz, aki egy kb vele egyidős srác.*
- Nyugi, minden oké, nem kell a pánik. *mosolyog rá a másikra, és nem egy haragtartó, meg magas a fájdalomküszöbe, így nem is volt túl fájdalmas ez a találkozás, bár azért kellemesebben is el tudta volna képzelni ezt a szituációt. Na de ugrás tovább, nem olyan eget rengető probléma ez, hogy sokáig fenn kéne akadni rajta. Connie elpöcköli a cigarettáját, majd úgy néz fel a másikra, ki kérdez tőle.*
- De igen. Cornelia Brown. *mutatkozik be egy félmosollyal, és kezét nyújtja felé. Jobbjának szorítása, amennyiben kezet ráznakk nem túl erős, hisz egy baleset következtében kissé lebénult, de azért igyekszik határozottan megfogni a másik kezét, majd visszahúza.*
- Amúgy te mi járatban Mystral-ban ezen az esti órán? *érdeklődik, amennyiben nem túl személyes jellegű a városba látogatásának a célja. Ha viszont igen, akkor nem mondja el, vagy hazudik, vagy bármi más, számtalan oka van kikerülni ezt a kérdés, de lehet, csak túl van bonyolítva a dolog, és kap egy szimpla választ.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-11-27, 12:37 pm

//NRT- Chris-Cornelia 2012.11.20.//

*Ahogy a gondolataimba mélyedve lépkedek végig az utcán, sikerül valakibe szó szerint belebotlanom. Az illető lány, így természetesen azonnal aggodalmaskodni kezdek, mint egy jóságos nagymama, de úgy tűnik, épségben van. Ez remek.*
-Hmm. Nem lapultál ki. Ez jó jel. *Arcomon felvillan a szokásos jókedvű vigyor, s ha már így belegyalogoltam, akkor egy kis csevegésbe is kezdek vele, s megtudom, hogy ő is mágustanonc. A felém nyújtott kezet elfogadom, s mosolyogva mutatkozom be én is.*
-Chris Lugano. Egyetemes ügyetlen, de szexin vigyorgok. *sütöm el az ócska poént, ami sajnálatos módon igaz rám. Bár a mondat második fele annyira nem is sajnálatos. Helyet foglalok mellette a padon, azon agyalva, hogy hogy tudtam benne hasraesni, s elmélázva felelek.*
-Hát... levegőzök. Vagyis valami olyasmi. *A kiruccanásom valódi célját még magamnak sem igazán merem bevallani, nemhogy egy ilyen vadiúj ismeretségnek, szóval arról mélyeket hallgatok, s kíváncsian tekintek Corneliára.*
-Na és te? Te is ilyen késői órán vagy. *Bár ki tudja, nála lehet, hogy reggel nyolc van. Bár én reggel nyolckor nem egy utcai padon ücsörögnék. Sosem lehet tudni, én meg aztán mindenre fel vagyok készülve, csak arra nem, ami történik, vagy amit válaszolnak. Valahogy már megszoktam ezt a kellemetlen jelenséget, bár nem mondanám, hogy túlzottan oda is vagyok ezért. Kényelmesen elnyújtózóm a pad támláján és az eget kezdem nézni, míg a karjaimat leengedem a támla mögött. És nem látok semmit, merthogy felhős az ég. Milyen kár!*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-11-27, 10:27 pm

//NRT: Chris-Cornelia - 2012.11.20.//

*Tök nyugisan ücsörög a főutcán egy padon gondolataiba merülve, mikor belebotlanak - szó szerint. Megnyugtatja a srácot, hogy nincs semmi probléma, lába egyben van, de most maga alá húzza, mert nem akar tömegbalesetet az utcán, amit esetleg kinyújtott tagja okozna. A másik rákérdez, Mysterios-e, és ebből Connie rájön, hogy egy iskolatársával van dolga, így be is mutatkozik, és elmosolyodik azon, amit mond.*
- Örvendek Chris. Ettől a szövegtől amúgy a lányok a karjaidba szoktak omlani? *rázza meg a kezet, de persze csak azután, hogy a cigit elpöckölte, és ezt a kis hozzászólást nem tudja magában tartani. Remélhetőleg nem sérti meg a másikat, ha meg igen, akkor így járt, de nem állt céljában ez, csak tudja, hogy vannak olyan lányok, akik olvadoznának, ha egy srác szexin rájuk mosolyogna. Meg kell hagyni, Chris tényleg nem néz ki rosszul, de Connie-nak nem jönnek be az ilyen fiúk. Arrébb csusszan úgy, hogy a fiú le tudjon ülni, aztán afelől érdeklődik, mi járatban van a másik.*
- Áh értem. Én piercinget voltam venni, és még nem volt kedvem visszamenni a suliba. Kissé unalmas mostanában, itt a városban legalább nagyobb esély van arra, hogy történik valami. *osztja meg a véleményét, miközben elővesz a zsebéből egy csomag mentolos rágót, egyet bevesz a szájába, majd a másik felé nyújtja, és ha Chris kér, ad neki egyet, de bárhogy is lesz, végül a maradékot visszasüllyeszti kabátjának zsebébe. Oldalra fordul, és látja, hogy Chris az eget bámulja, így ő is felnéz, de a felhős égen kívül semmit nem lát, így nem is fárasztja feleslegesen a nyakát.*
- Csak én nem látok semmi érdekfeszítőt az égen? Vagy te valami csodamanus vagy, és a felhők mögé látsz? *kérdezi a másiktól mosolyogva, és még egyszer felnéz, de nem, tényleg csak a sötét égbolt látszik.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-11-29, 1:52 pm

//A játék áttér NRT-be: Zaine – Lisbeth 2012.10.27.//

*Nem túl egyszerűen ugrunk neki a témának. Mind a ketten ragaszkodunk saját igazunkhoz, mert abban látjuk a több értelmet, de szerencsére előbb észrevesszük magunkat, minthogy ez komolyabb problémát okozna. Nem lenne túl szerencsés most egymásnak ugranunk.
Azonban sikerül megbeszélni ezt az egészet és már is kezdetét veheti a szórakozás. Régen éreztem már ennyire intenzíven a lopás izgalmát. A zsebtolvajkodás és a kisebb dolgok elcsenése, már nem ad annyi adrenalint, mint eleinte. Most, viszont. Mintha súlytalan lenne a léptem, mintha a világ kitágulna és minen az én szívdobbanásomra mozdulna. Imádom ezt az érzést. Már nincsen bennem félelem, elvesztek az olyan rémisztő gondolatok, hogy mi van akkor, ha elkapnak… nem, ezt a részét már kinőttem. Most már csak a kaland van, az izgalom, a merénylet. Nem szabad és nem is tudok másra gondolni, mint a győzelemre. Nem úgy kell rabolni indulni, hogy attól félek elbukok, csak akkor szállok be, ha tudom győztesen jövök ki.
A bejutásnál szerencsére nem ütközünk bonyodalomba szépen, gördülékenyen történik minden. Sehol egy akadály és viszonylag hamar meg is találom a kívánt papírokat, amikből gyorsan másolatot is csinálok, hisz az eredetit még sem vihetem el. Azonban amikor már csak a távozás van hátra benyit a biztonsági őr. Izgulva már a következő lépésen agyalva várom a lebukást, amikor Zaine megmenti a helyzetet. Remekül beválik figyelemelterelős hadművelete.
Míg az őr az ajtó felé, Zaine minden bizonnyal elfele, addig én is kimászok az ablakon. Pár pillanatig várnom kell még a sikátorban, hogy az őr bemenjen, de utána futólépésben közelítem meg azt a helyet, ahova a fiú elbújt. Famulusom segítségével könnyedén megtalálom. Annak ellenére, hogy a vége neccesen jött ki sikeres akciónak vélem. Szervezetem bizsereg az izgalomtól, alig férek a bőrömbe, arcomra széles vigyor terül. Öklömet nyújtom a fiú felé, hogy lepacsizzuk a mi kis akciónkat. Ahogy látom az Exos fiúcska sem búsul, sőt velem örül, amit a viszonzott öklözés is megerősít. Keresve se találhattam volna jobb partnert Zaine-nél.*
- Nem, ment minden simán?! Csak ennyit tudsz kinyögni, majdnem… *Csattan fel azonnal kotnyeles madaram. Ezen meg se lepődök, ha nem sikerül egy akció 100%-ra akkor Xeno kiborul, most viszont nem hagyom, hogy elvegye a jókedvemet.*
- Befogod vagy elnémítalak. *Szegezem neki ujjamat és szúrós tekintetemet. Bagoly módjára mérgesen neki áll rikácsolni és csőrt csattogtatni, de nem szólal meg többet, helyette tüntetőleg arrébb totyog, most is csak azért nem hagy magamra, mert van még minimális esélye a lebukásnak.
Most, hogy már itt vagyunk, kezünkben a tervekkel akár meg is nézhetnénk őket. Ketten kezdjük el tanulmányozni az alaprajzokat, de hiába a nagy lelkesedésünk alig találunk valamit. Szólnék én ha lenne miről, de nem találok semmit, ami bosszantó, viszont amikor megdicsér megállok mozgás közben, de csak egy pillanatra, amit viszont nem tudok elrejteni azaz arcomra szökő pír. Nem tudom mennyire látja ezt a sötétben, de én érzem, ahogy orcám kimelegszik.*
- Ühm… izé… köszi. *Nézek fel egy pillanatra mosoly kíséretében, majd folytatom a térképek tanulmányozást.*
- Szép rögtönzés volt. Azt is köszi. *Fűzöm még hozzá teljesen komolyan, de közben tekintetem elmélyed az egyik rajzon. A félhomályban nem sikerül tökéletesen megfejteni, de ha jól látom, akkor ez egy elég nagy helység.*
- Nézd csak! *Nyújtom át neki a lapot, majd mellé lépve mutogatni kezdem a vonalakat, hogy én mit minek véltem.*
- Ahogy látom ez nem egy túl nagy épület, sőt csak egy szobás, de ezt nézd. *Húzom végig az ujjamat a szaggatott vonalakon.*
- Ez pince, szerintem. 4x-5x nagyobb, mint maga a ház. Lehet, hogy borospince vagy ilyesmi volt, de nekünk teljesen megfelelne. A dátum szerint viszont ez egy igen öreg épület 20-30 éves lehet nem tudom pontosan kiolvasni, de ha a pince jó állapotban van akkor, akár használhatnánk is. *Egyenesedek most már fel. Vetek még pár tanulmányozó pillantást a maradék két tervre, de azok teljesen haszontalanok.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-11-30, 1:06 pm

//NRT: Chris-Cornelia - 2012.11.20.//

*Ahogy belebotlok Corneliába és be is mutatkozik, el is sütöm a Chris Lugano jelenség tökéletes bemutatását. Hátsó szándékom nem volt vele, de úgy tűnik, a leányzó mégis annak vette. De jobban belegondolva valahogy érthető is.*
-Nem. Viszont jól hangzik. *Nem veszem magamra, mert az emberek nincsenek hozzászokva az olyan egyszerű emberekhez, mint én, pláne egy ilyen helyen. Még otthon is időbe telik megszokni az embereknek, hogy amit kimondok, azt úgy is gondolom, minden mögöttes tartalom nélkül. Ha gyakran összefutunk a lánnyal, ő is rá fog jönni idővel. Kíváncsian pillantok Connie-ra, hogy vajon az ékszer már a helyén van, vagy valahol a kabátzsebében lapul.*
-Na és milyet választottál? *Jómagam sosem lyukasztatnám ki magamat csak egy fémdarabért, de sok embernek jól áll, s az új ismerősöm ezek közé az emberek közé tartozik. A testékszere tökéletesen illik a képbe. Amikor a rágót felém nyújtja, odafordítom a tenyeremet, s amint a kezembe pottyan az édesség, ami igazából mentolosság, rögtön a számba is lököm, majd az eget kezdem fürkészni, hátha megpillantom a csillagokat, de csalódnom kell. Nevetve emelem egyenesbe a fejemet, amikor a leányzó felteszi a nyilvánvaló kérdést.*
-Nem, én sem látok semmit. De a feltételezés hízelgő. Csak reménykedtem, hogy a felhők szedik a sátorfájukat és elmennek kempingezni máshová. *Ebben a pillanatban a gyomrom csendháborítást rendez, s nekem eszembe jut, hogy nem nagyon ettem ma még. Talán itt lenne az ideje. Tekintetemet ismét Cornelia felé fordítom.*
-Te nem vagy éhes? *Természetesen ha eljön velem megtömni a bendőnket, én állom a cechet, hiszen arra neveltek, hogy nő ne fizessen és pénz is van nálam elég arra, hogy ő is tudjon enni, ha éhes.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-12-06, 10:44 pm

//Nekromancia 5. óra házi//

*Mindig élvezetes dolog, amikor leesik a hó, erről a Kanadából származó leányzó se vélekedik másképp. Sosem volt ellenére a hideg, bár lehet, hogy ezt csak származásának köszönheti. Azonban a fehér hótakaróért nem csak ő rajong, a Lirhil érzelmi-töltöttségű famulusának is rettentően tetszik, főleg, amikor felfedezi, hogy a hóban ott marad mancsának lenyomata. Ehhez a játékhoz nincs is jobb és tágasabb helyszín, mint Mystral szigetén a park. Ide igyekszik ezen az esti órán a téli csapadékot kedvelő páros, azonban, hogy eljussanak oda, végig kell menniük a főutcán, ahol szokatlan, bizarr esemény tanúi lesznek. Eleinte nem pillantják meg az idegent, csak a szívszorító zokogást hallják. Alinox és Shadow szíve sincs jégből, ezért megpróbálják megkeresni a forrást. A hangok az egyik házhoz, jobban mondva annak sarkához vezetnek, ahol egy zokogó nő kuporog véres pamacsot tartva a karjában, amiről hosszas megfigyelés után kiderül, hogy egy kiskutya teteme. Alinox szíve összeszorul a látványon, és sajnálatot érez a nő iránt. Saját magából kiindulva ő is nehezen viselné, ha Shadownak valami baja esne, hisz nagyon szereti az állatot. Shadow orrával többször a levegőbe szagol, minden bizonnyal a vér miatt, majd fejét kicsit lehajtva, gyászosan a véres jószágot tartó, a vértől átázott ruhában zokogó nő mellé ül. Alinox se tétovázik tovább, a nőhöz lép, majd előtte leguggolva faggatni kezdi az eseményekről.*
- Mi történt? Önnek nem esett bántódása? *Igyekszik a legsemlegesebb kérdéseket feltenni, hogy az amúgy is felzaklatott lelkiállapotú nő ne süllyedjen mélyebbre érzelmeiben.
- Én…én… *bámul üveges, vörösre sírt tekintettel a barna szempárba. Látni rajta, hogy még mindig a történtek hatása alatt áll, de Alinox türelmes, ezért megvárja, míg a nő összeszedi magát.*
- A kisfiamnak vettem szülinapjára ezt a… ezt a kis… kis Westie-t. *szorul el a torka végképp, miközben szeme ismét megtelik könnyel és az arcán már amúgy is patakokban folyó könnyéhez csatlakozik. Alinoxnak is szinte elhomályosodik a tekintete, ahogy látja az eredetileg hófehér színű Westie-t. Gyönyörű állat lehetett egykor, ám most vér színezi be a bundáját. A harmadikos leányzó számára kezd körvonalazódni a történet, bár jórészt saját fikcióira hagyatkozhat. Látja, hogy a hölgy szája még mindig remeg, jelezve, hogy ismét megszólalna, ha tudna. Továbbra is türelmesen vár, de most már a mellé fekvő famulus fejét simogatva.*
- Megtámadtak és kikapták a kezemből… *suttogja, és a leányzónak kicsit közelebb kell hajolnia, ha hallani szeretne minden egyes szót. A nő tekintete ismét a távolba mered, ahogy ismét végigpörgeti magában az eseményeket.*
- Utána minden olyan gyorsan történt… elvették…dobálták… én könyörögtem, de elszaladtak vele, mint egy rögbi labdával… aztán… aztán meg bántották és én… *Alinox ideges lesz, nem érti, hogy képes valaki ilyenre…. és még élvezték is biztosan azok a suhancok… velük kéne ugyanezt tenni, ezt érdemelnék. Egyébként nem egy alapvetően agresszív leányzóról van szó az exos személyében, de az ilyen dolgok igen csak fel tudják bosszantani, és nem igazán tűri az igazságtalanságot.*
- Nem tudtam végignézni… nem hallgattak rám, nem tehettem semmit! Mit tehettem volna?! *szegezi a nő a kérdést Alinoxnak, ki a fejét rázza ezen szörnyűségek hallatán. A nő tekintetén látszik, hogy Alinox válaszán múlik szinte az ép elméje és a lelkiállapota, így megköszörüli a torkát, és válaszol.*
- Többen voltak, mint maga… nem tehetett semmit, ha egyszer nem hallgattak Önre. *feleli együtt érző hangnemben a leányzó, és a nő picit mintha megnyugodna a válasz hallatán.*
- Most mit fogok adni szegény kisfiamnak? Már két éve kiskutyáért könyörög, én meg nem tudok venni neki másikat… sőt, semmit se tudok venni, hónapok óta erre a kisállatra spórolok, és tessék, mi lett belőle?! *robban ki a sírás a nőből, Alinoxnak meg szinte a szíve szakad meg ennek hallatán. Szemén kívül az arca is egyre pirosabb, ahogy a hideg ráfagyasztja a könnyeket. Alinox nagyon sajnálja a nőt, főleg a kisgyermeket, aki minden bizonnyal csalódott lesz majd a hír hallatán. Nagyon szívesen segítene rajtuk, de a történtek miatt agya lassabban fog a sentinelnek, viszont itt érvénybe lép az a bizonyos mondás: Jobb később, mint soha.*
- Segíthetek Önnek, már ha megengedi… Fel tudom támasztani a kiskutyát! *kattan hirtelen helyére minden, és a nő csillogó szemekkel tekint a fiatal lányra.*
- Igen? Nagyon hálás lennék! *kúszik egy kis mosoly a középkorú arcra, majd Alinox felé nyújtja az állat tetemét, de Alinox int, hogy tegye le a földre. Valahogy nem akaródzik még neki megfognia, de hamarosan erre úgyis szüksg lesz Most a Nekromancia tanulmányai segítségével vissza fogja hozni az életbe a kis fehér pamacsot, már ha minden összejön úgy, ahogy szeretné. Nem a kedvenc tantárgya a Nekromancia, de mindig megtanul mindent, így a különféle varázslatokkal elméletben teljesen tisztában van, most már csak az emlékezés és a gyakorlati kivitelezés van hátra. Kabátjának zsebéből előhúzza a pálcáját, majd bal kezéről lehúzza a kesztyűt, zsebre teszi, majd felhúzza kabátját, alatta a pulcsiját, valamint a hosszú ujjú felsőjét is, mert nem szeretné összevérezni az említett ruhadarabokat.*
- Sectumsempra! *vágja meg az alkarját, miből folyni is kezd a vér. Baljával a kutyára teszi a kezét, hogy a piros folyadék rá folyjon, a pálcáját pedig a vágott sebhez rakja.*
- Ethernus corpus! *mondja ki a varázsigét, aztán látja, hogy a pálcája a sebnél egy rövid időre felvillan, és Alinox hallja, ahogy a nő ajkait egy félhangos csodálkozó hang hagyja el. Ezen elmosolyodik, de aztán kicsit elhúzza a száját, mert vérének folyása felgyorsul, és picit szédülni kezd. Egy idő után a vérzés lelassul, és Alinox majdnem elhúzza a kezét, de időben eszébe jut, hogy nem szabad, így ott hagyja, és szemével lesi, mikor forr össze a sebe, és mikor kezd el mocorogni az állat.*
~Jaj remélem sikerült a varázslat! Nem szeretnék csalódást okozni ennek a szegény nőnek!~ *bizakodik gondolatban Alinox, és szíve egy nagyot dobban, mikor a kiskutya kissé megrándul párszor, majd lassan csóválni kezdi a farkát. A leányzó ekkor visszahúzza a kezét, letörli a vért egy zsebkendővel, majd visszahúzz a ruhákat és a kesztyűt. A kiskutya némi éledés után jobban mocorogni kezd, aztán feláll, és megnyalja Alinox kezét, mintha teljesen tisztában lenne azzal, hogy kinek köszönheti az életét. A barna leányzó megsimogatja a kutyus fejét, ki egyre jobban eleven lesz, és ugrándozni kezd.*
- Jaj nagyon köszönöm! Mivel hálálhatnám meg? *kérdezi csillogó szemekkel a nő, miközben felveszi a földről a ficánkoló kiskutyát, és magához öleli, mintha az élete múlna rajta.*
- Ugyan, legyen ez az én elő-karácsonyi ajándékom Önnek és a kisfiának! Minden jót! *mosolyog Alinox, és Shadow-t magához intve elindulnak a park felé, az eredeti céljuk felé.*
- Minden jót kislány! Köszönöm még egyszer! *kiált még utána a nő, és a kiskutya is vakkant néhányat, mire Alinox elmosolyodik. No lám, már csak ezért megérte ma kijönni, a mai jócselekedete kipipálva.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-12-08, 7:34 pm

//NRT: Chris-Cornelia - 2012.11.20.//

*Egy kissé nagyképű srác benyomását kelti Connie-ban Chris, és ez nem feltétlen szimpatikus a leányzó számára, de ad egy esélyt annak, hogy akár jóban is lehetnek, de ez majd a jövő zenéje, egyelőre csak letelepedik mellé a padra, és megtárgyalják, ki miért van a főutcán ezen az esti órán. Mikor Chris a piercingjéről kérdezi, a lány kinyújtja annyira a nyelvét, hogy látszódjon a sötétlila színű kis fém ékszer, aztán rövid idő múlva visszahúzza.*
- Ilyen. *szólal meg, aztán megkínálja rágóval a srácot, ki elfogadja, így ad neki egy szemet, aztán a maradék süllyed is vissza a zsebébe. Chris a következőkben az eget bámulja, és Cornelia is csatlakozik egy kis időre, de semmi érdekfeszítő nincs fent.*
- Ahaa, mindent értek, nincs több kérdésem. *mosolyodik el a leányzó, aztán felnevet, mikor hallja a másik gyomorkorgását.*
- De, most, hogy kérdezed. Jól esne egy pizza vagy valami hasonló kaja. Mit szólsz? *viszi tovább azt az alapgondolatot, hogy egyenek valamit. Connie amúgy nem várná el, hogy a fiú fizessen, de ha szeretne, nem fog neki ellenállni, és legalább egyszer van egy potya vacsorája. Ha el lesz döntve, hova mennek meg ilyesmi, akkor Cornelia feláll a padról, és elindul a megfelelő irányba.*
- Lassan jönnek a mínusz fokok… te hogy tűröd az ilyesmi időjárást? *kérdezi Connie, hogy ne csak kukán baktassanak egymás mellett, hanem ha már így alakult az este, akkor beszélgessenek is valamiről. A külseje alapján az angol lány nem igazán tudná megmondani, hová valósi a fiú, melegebb éghajlatról jött, vagy épp ellenkezőleg, de ez talán hamarosan kiderül, és még egy információval gazdagodik, már ami a srácot illeti.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-12-09, 5:43 pm

//Spirituális ismeretek 5. órai házi feladat.//

*Orosz vagyok, nagy a mozgás igényem. Szeretek sportolni, legyen az fizikai megerőltetés vagy léglabda, imádok túrázni, felfedezni, kalandokba keveredni, és kedvelem a... sétákat. Ilyenkor nyugodtan, csöndesen szellőztetem ki a fejem, miközben megjáratom végtagjaimat, és felfedezem a terepet, bámészkodom egy kicsit, esetleg vásárlok, eltöltöm az időt magányosan. A hideg nem rettent vissza, tűröm, barátként fogadom, szeretem, ezért sétálok most is Mystralban, annak főutcáján. Öltözékem természetesen melegebb, egy fekete bakancs, melyhez bélelt nadrág társul, ám vörös pólómat rajta a "Ruszki" szóval mely cirill betűkkel van írva, eltakarja fekete pulóverem, mit szintén véd hosszú, összegombolt, fekete szövetkabátom, s gallérjai felhajtva, mialatt fejemen kalapom, kezeimen kesztyű. Zsebemben pénz, karácsonyi ajándékokat kell vásárolnom, mert bár én ortodox vagyok, az ismerőseim nem, ők ilyenkor ünnepelnek, és inkább én alkalmazkodom hozzájuk. Kabátom belsejében van pálcám, kiegészítőim pedig nem látszanak, de most csak medálom rejtem pólómra, családi pecsétgyűrűm van kezemen, felette órám, átellenben karkötőm, teleportgyűrűm nincs nálam, helyette viszont Oroszországot mintázó övcsatommal büszkélkedhetek. Alig látszik valami fehér arcomból, mert gallérom és kalapom eltakarja, utóbbi még fekete tincseimet is, s ezek árnyékában sejlik csak fel kék, komoly tekintetem, amint az utcát járom lassan haladva. Őrültek háza. Mindenhol ember, csacsogás, kacajok és beszélgetés foszlányok, hirdetmények, kergetőző állatok és gazdáik, veszekedések, vonuló családok, ünnepi hangulatban töltik a havas utcán idejüket. A kirakatok fénylenek, meleg színekbe öltözve árulják portékáikat, én pedig itt-ott megállva veszem őket szemügyre, de egyelőre végighaladok a főutcán, nem állok meg vásárolni. Amint azonban ellépek az üvegtől, melyből saját félelmet keltő képem bámul vissza fiatalos és öntudatos tartásommal, nem figyelek eléggé, s egy embernek ütközöm. Hátrálok egy lépést, ahogyan szemügyre veszem szakadt, piszkos, csálé ruháit, mik nem feltétlen ehhez az időhöz valóak, és ápolatlan kinézetét, elvégre ő is felém fordul.*
~ Hajléktalan... ~ *jut elsőként eszembe, ám már látom, hogy probléma lesz, mert arcát méreg futja el, vonásai megkeményednek és grimaszba torzulnak amint engem néz, majd már meg is szólal hangosan, érdekes hanglejtéssel. Most tudom, a kinézetéből, a furcsa magaviseletéből, hogy nem teljesen normális, és mások figyelmét is felhívja.*
- Mit képzelsz kölyök? Csak úgy lehet ezt a szegény vénembert taszigálni? Suttoró átka fog lesújtani rád, mikor közeleg a december tizenhárom! *forgatja véres szemét, s mutatóujjával hadonászik felém, mire még egy lépést teszek hátra. Nem értem miről beszél, de feleslegesen egy igazi harcos, nálánál gyengébb ellenfelet nem bánt. Mekkorát tévedek. Mivel nem felelek, hanem láthatóan el szeretnék lépni mellette, hogy utamat folytassam, hirtelen lök vissza, mire kezem a gombok közé csúszik és megragadom pálcámat, pont akkor, mikor ő is előkapja az övét, és felém tartja. Egy mozdulattal ütöm arrébb kezét, míg az enyémet húzom ki, így megakad, nem varázsol, de láthatóan feldühítem.*
- Elég legyen! *kiabálok rá, ám ez nem használ, és ismételten nekem szegezi a pálcáját, mire én is az enyémet neki. Védekezni fogok, bizonyára semmi olyat nem tud, melyet én ne tudnék, ám feltűnik kecses mozgása a körülményekhez képest, melyet összeráncolt szemöldökkel nézek. Elég gyorsnak tűnik...*
- Obstructo! *harsogja, erre pedig ösztönösen reagálok. Az ilyenhez vagyok hozzászokva, a gyors támadások mindig az alapok, nem az összetettebb, nagyobb kivitelezést igénylő, nagyobb romboló erejűek. Sok kicsi sokra megy.*
- Protego! *védekezek, ám mikor ezt mondom ki, már ismételten támad, én pedig nem vagyok képes ilyen gyorsan reagálni, de próbálom tartani az ütemet. Egyáltalán nem lesz jó, ha beszorít a falnak, hiszen közeledik, és támadni sem fogok tudni. Miért nincs itt a teleportgyűrűm? Szemem sarkából látom, hogy többen bámulnak, de mindenki meg van fagyva, senki sem segít... jellemző.*
- Reducto! *hagyja el száját újabb ige, mire ismételten csak védekezni tudok, de már előre látom, ahogyan kinyújtja a kezét, és tenyerébe helyezi pálcájának a kezét. Először fel sem fogom amit látok, csupán a védekezésre koncentrálok, pedig itt volna a lehetőség, ha minden igaz...*
- Protego! *védem ki, ő viszont közben már mormog, beszél, és látszik rajta, hogy megfeszülve koncentrál. Döbbenten nézek rá, hiába varázsolhatnék. Honnan ismer ilyen varázslatot? Hogyan tudja megfelelően végrehajtani? Hogyan fogok védekezni?*
- Noctrum Verbis, Noctrum Verbis, Noctrum Verbis! *ismételgeti, s részemről már késő. A gömb megjelenik, az ostorok előcsapnak, egyenesen neki kezemnek és térdemnek is, égetésük, fájdalmas szorításuk egyrészt térdre kényszerít, nem bírom el saját súlyomat, másrészt pedig a pálca is kiesik a kezemből. Mit tegyek? Nincs nálam pálca, hiába is volna, míg nem szabadulok meg tőle, addig nem tudok értelmeset tenni vagy menekülni. A távolban játszó kutya érdeklődve kezd el felénk sétálni, mintha érezné, hogy valami nincs rendben, és bizonyára azt hiszi, játszani fogok vele, hogy térdelek, illetve az érdekes csápok is vonzhatják. Felkeltettem az érdeklődését... fájdalmasan nevetek fel saját szégyenemen, mikor egy gondolat üt tanyát fejemben: el kell terelnem a figyelmét, elég egyetlen pillanat, míg nem koncentrál, a varázslat megszakad. Kékségeimet tekintete felé irányítom, elvégre ez kell a szuggesztiohoz.*
- Küld el a kutyat! *szólítom meg elcsukló hangon. Az ilyen nekem megy, elvégre nem véletlen járok a Cruoris házba, de nem gyakoroltam egy ideje, és a tehetség nem elég hozzá. Ráadásul most veszélyes helyzetben vagyok, fogy az időm, növekszik a fájdalmam, és talán komolyabb sérülést is fog nekem okozni hamarosan.*
- Küld el a kutyat! *ismétlem meg, most valamivel bátrabban, és elkezdek koncentrálni is, mélyen szemeibe nézve próbálva üzenni, uralkodni rajta, elérni, hogy valóban megtegye, s ezzel figyelme is megszakadjon. Türelmetlen leszek. Sikerülnie kell, ez az egyetlen lehetőségem!*
- Küld el a kutyat, zavar teged! Küld el! *ismétlem meg erőteljes, határozott hangnemben, koncentrációmnak teljes tudatában, egy kis magyarázatot fűzve hozzá. Mintha lassan kezdene meginogni hitében, fejét is lomhán az ott álló, csaholó kutyára fordítja, majd széles mozdulatot tesz feléje.*
- Hess, menj innen! *mondja, s ennyi elég is nekem. A koncentrációja megszakad, a csápok és varázslata eltűnik, én pedig előre esve veszem kezembe pálcámat, és szegezem rá azonnal, mialatt ő még csak fejét fordítja vissza meglepetten. Vége, már érzem, hogy most nyerek.*
- Stupor! *harsogom, s védekezni sincs ideje, eltalálja az átok, melyre bénultan és ájultan esik össze. Lihegve ülök sarkamra, lassan összeszedve magamat folyamodok a magnetizációhoz, hogy sebeimet legalább valamennyire meggyógyítsam a bámészkodók keretein belül, mielőtt felébredne a másik. Amint ez sikerül, feltápászkodom, és a lehető leggyorsabb tempóban veszem utamat vissza a révész felé, aki az iskolához érve hagyja, hogy egyedül menjek szobámba, hol majd meggyógyítom magam teljesen. Teleportgyűrű nélkül sem megyek sehova, az is biztos.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-12-12, 5:40 pm

//NRT játék: Slash - Nil - 2012.12.12//

*Fene tudja mikor sétáltam már egy nagyot, így a mai nap mivel amúgy sincs dolgom, kötelezettségem úgy gondolom, megejthetem. Persze vannak Sentineli dolgok, amiket el kéne végeznem, de nem hinném, hogy mindent annyira komolyan kell venni, na meg nem is vagyok az a stréber típus semmilyen dologban sem. Miután lezuhanyozok, fel is öltözöm, egy fekete inget húzok, hozzá való szintén fekete bőrnadrággal, ingem fölé pedig egy vastagabb, kissé kopottas bőrdzsekit húzok, ami néhol bár igaz, hogy szakadozott, de mióta megvan nagyon a szívemhez nőtt. Elég sok emlék fűz hozzá, így nem érdekel az állapota, na meg amúgy a korához képest egyébként egész jól bírja. Miután a betkós bekötésével is végzek, az ajtó felé véve az irányt hagyom el a szobámat, ekkor véve csak észre, hogy kivételesen ma famulusom is velem akar tartani.*
-Na, mi van pajti, magányos vagy?*kérdezem egy fél mosollyal, miközben végig simítok a hó leopárd fején, s végül sietős léptekkel hagyom el vele a szobát, aminek ajtaját, egy egyszerű mozdulattal vágom be magam mögött. Nyugis napnak nézek elébe, úgy érzem, nem kell sietnem, így a révészt választom, hogy átvigyen a sziget másik oldalára, út közbe viszont rá kell, jöjjek, hogy a tél bizony tényleg érezteti a hatását. Nem vagyok fázós, de néha-néha azért érzem, ahogy a hideg szél befurakodik bőrdzsekim rejtett zugaiba, így muszáj felhúznom nyakig a cipzárt rajta. Miután partot érünk, kiegyenesedve nézek körbe, és indulok el a főutca, mint utam első állomása felé. Nem igazán tudom, mihez kezdjek, mostanában nem igazán találkozok ismerős arcokkal, bár a Rachellel való kirándulásunkat nem nevezném olyan régi eseménynek, de már egy ideje nem láttam azt a lányt se. Időközben előkerül a cigi is, amit mellzsebemből húzva elő, rögtön meg is gyújtok, majd néhányat pöfékelve végül vastag füstfelhő tör ki az orromból. Le kéne szokni, de valahogy mindig eljutok eddig a megállapításig, és tovább egy tapodtat sem, pedig tudom én is, hogy káros. A főutcán járva azonban nem sietek, néha meg meg állok egy bolt kirakatánál, pár pillanatig elmerengve, figyelve az árukat, mintha csak venni akarnék valami ajándékot. De hogy kinek? Azt még magam sem tudom.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-12-12, 7:12 pm

//NRT játék: Slash - Nil - 2012.12.12//

*Mivel az úgy sincs lehetőségem arra, hogy évfolyamot lépjek, ezért a szokásosnál is lazább életmódot folytatok, egyenlőre. Jelen pillanatban az egyetlen dolog ami igazán zavar, az a hideg, elvégre a tornacipő, a szakadt farmer a megszokott, pengetőkkel és lánccal teli övvel nem épp téli viselet, ahogy a Led Zeppelines póló és bőrdzseki sem. Legalább egy kesztyűt beszerezhetnék...Övemen ritmikus mozdulatokkal himbálódzik a pálcám is, de valójában fogalmam sincs, hogy miért, mert a homokba való rajzoláson kívül semmire sem tudom használni. A Thunder nevet viseli, fura szokásom, hogy a hozzám közel álló dolgoknak nevet adok. A Marshall márkájú erősítőm is ezért viseli az Ezredes nevet, és a gitárom pedig a Golden nevet, az arany színe miatt, ami egyébként most is a vállamon pihen. Na nem azért van nálam, mert apróért szeretnék zenélni, hanem mert jobbnak látom magamnál tartani, biztos ami biztos. Kóválygok egy darabig az utcákon, aztán megunva a fagyoskodást beülök egy kocsmába egy whisky erejéig, hátha felmelegít kicsit. Eléggé lepukkant hely tele fura alakokkal akik láthatóan nem ismerik a borotvát, emlékeztet néhány Los Angeles-i bárocskára, az eltérés csak annyi, hogy ebben a kocsmában valami szörnyű whiskyt kapok, amit meg is jegyzek a pultosnak.*
-Nos, bármi is ez az ital, k*rvára hiányzik belőle a whisky.* Nem szokásom káromkodni, de most kijött belőlem, nem hiszem el, hogy nem lehet meginni egy normális whiskyt egy kocsmában. Pár másodperc gondolkodás után lehúzom a piát ha már kifizettem, a pulthoz csapom a poharat, és mivel a fél társaság csúnyán néz rám, jó ötletnek tartom a lelécelést. Amint kilépek, még rá is gyújtok, azaz csak gyújtanék, ha nem tűnne fel egy nagy macska jobb oldalt. Ez hiányzott még nekem, hideg, rossz whisky, macska, egyre fantasztikusabb ez a nap. Jobban megnézve a macskát és a gazdáját, bevillan, hogy lehet akár Mysterios is. Felsőbb éves diákok szoktak állatkákkal mászkálni, tehát ezúttal nem ajánlok fel neki semmilyen drogot. Odaállok mellé, bámulva a kirakatot, amit ő is.*
~Fogadok a felső húrban, hogy ő is a suliba jár..~*Mondom magamban, majd a legvastagabb húrt a nyaknál megpendítve megszólalok.*
-Üdvözletem! Csak nem a Mysterioba jársz?*A nevemet nem vagyok hajlandó közölni addig, amíg nem tudom, hogy igazam volt-e, vagy sem.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-12-14, 1:20 am

//NRT játék: Slash - Nil - 2012.12.12//

*Kis sétám alkalmával eljutok Mystralba is. Elég gyakran szoktam lejárni, lévén a sulival ellentétben itt lent valódi élet folyik, aminek része sajnos az is, hogy időnként veszélybe keveredik az ember. Azonban azt hiszem, minden veszély megér egy kis kockázatot, ha mellette azt mondhatom, hogy élek, nem pedig csak vagyok. A főutcán sétálva, megállok pár kirakat előtt, most éppen a szabászatét nézegetem, miközben eszembe jut, hogy nem ártana valamit intézni az idén, lévén végzősök vagyunk, és bár nem tudom lesz e végzős bál, vagy valami hasonló, de ha ki kell öltözni rá, akkor bizony nagy pácban lennék. Legalább már csak emiatt kell aggódnom, a feljebb menetelem miatt viszont már nem. Megvannak a kellő pontjaim, jövőre kezdődhet az igazi kihívás, kíváncsian várom mennyivel lesz másabb, mint az elmúlt három év, de van egy olyan érzésem hogy eléggé. Minden esetre van még némi időm ezen gondolkozni, bár a választásomat már nem tudom megmásítani, hiszen elköteleztem magamat egy szakiránynak, amit a legérdekesebbnek tartottam. És hogy utána mi lesz? Fene tudja, minden esetre egy biztos. A ruhaválasztástól hamar eljutottam erre a gondolatmenetre. Még talán tovább is fonnám ezen gondolatokat, ha nem hallok meg egy ismeretlen hangot magam mellől, így az álmodozó révületből kilépve, szippantok egyet a cigimbe és érdeklődve nézek oldalra. Egy srácot veszek észre, láthatóan nem nagyon ismerem, ami nem olyan fura, hiszen rengetegen érkeznek az iskolába, nem ismerhetek én se mindenkit, főleg nem elsős körökben, ahol csak pár embert nevezhetek ismerősömnek. Minden esetre a szavak nem érnek hatástalanul, nemsokára egy fura gonosz mosoly is kirajzolódik az arcomon.*
-Az attól függ, ki kérdezi. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.*mondom, még mindig ugyan azzal a fura mosollyal, viszont derűs, és magabiztos hangon. A stílusom az én dolgom, igazándiból még mindig nem tudok csak azért viselkedni, mert mások elvárnák, általában olyan vagyok, ahogy énvelem bánnak.*
-De ahogy a szavaidból kiveszem, te bizonyára oda jársz, és elsős lehetsz. Mi a neved pajti?*fordulok most már felé teljes testtel fejemet, picit oldalra billenve, miközben nem csak én, de Famulusom is megnézi, kivel beszél, sőt ő állat lévén közelebb is megy a másikhoz, körbe szimatolva néha-néha morranva hozzá egyet. Tudom, hogy nem bánt embert, legalábbis ameddig én engedélyt nem adok rá, nem fogja megtámadni a másikat, kérdés ki ez a srác. Válaszomból egyéb iránt sejtheti, hogy én is oda járok, na, nem mintha olyan nagy titok lenne, szerintem a fiatalok nagy részének, akivel itt találkozhat, valamilyen szinten köze van a Mysteriohoz. *

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-12-14, 2:07 am

//NRT játék: Slash - Nil - 2012.12.12//

*Egy kis ideig még élvezhetem a lazaságot, úgyhogy ezt minden formában igyekszem kihasználni. Telnek itt is a napok, akárcsak Los Angelesben, lassan új tanév is következik, ami már engem is érinteni fog. Na meg itt ez a karácsony is, a szeretet ünnepének mondják, de a legtöbb helyen a pénzköltésről szól. Jobban belegondolva ki az, akit szeretek? Anyámat nem ismerem, az apám pedig eltűnt egyik napról a másikra, és más nem igazán van a számomra. Kivéve a sok haver Los Angelesben, és annyi. Ez az ok arra, hogy miért nem kerít hatalmába a karácsony szelleme egyrészt mint a szeretet ünnepe, másrészt pedig a mai értelmezése az ünnepnek, ajándékozás agyba-főbe. Szerintem nem az a lényeg, én sem kapok ajándékot legalább öt éve, és nem is adok, nincs kinek, de ez már megszokott és természetes a számomra. Éppen ezért Mystralban nem a karácsonyi kirakatokban bámészkodok, hanem egy olcsó bárba ülök be whisky után sóvárogva, hátha felmelegít, de helyette csak valami vackot kapok, amire a pultos azt meri mondani, hogy whisky. Fel is háborodok, és kisebb figyelemfelkeltést csapva távozom is, én így szoktam, stílusosan. Kilépve a kocsmából egy macska jelenléte szakítja félbe a cigigyújtási folyamatot, na nem akármilyen kis városi dög, hanem valami nagyobb, és feltűnik a gazdája is. A macska zavar, arra viszont kíváncsi vagyok, hogy igazam van-e azzal kapcsolatban, hogy a srác Mysterios diák. Odaállok mellé bal vállamon a gitárral, mintha én is a kirakatot bámulnám, és mivel a mély húrban fogadtam magammal, ezért egy agresszívebb pengetést követően hozzászólok, amire meg is kapom a nyilvánvaló választ.*
-Hmm, jól sejtettem. *Vigyor kúszik az arcomra, és az említett húrt ismételten megpengetem, most már lágyabban, hisz nincs mitől félnie. Még jó, hogy rájöttem, mert nem szeretném, ha a suli diákjai, rosszabb esetben a vezetői rájönnének, hogy mivel szerzek magamnak zsebpénzt. Ez van, vannak akiknek apuci adja, de akad, akinek másképp kell előteremteni.*
-Nos, nagyon úgy tűnik, hogy ezen a téren sorstársak vagyunk. *Mivel felém fordul, ezért én sem folytatom az tiszteletlen magatartást, odafordulok én is egy laza lépéssel. Koromhoz képest elég magas vagyok, úgyhogy nem kell felnéznem rá, imádom ezt a tulajdonságomat, mert kellemetlenül érzem magam olyan esetekben amikor fel kell néznem valakire fizikai értelemben.*
-Slash Daniels vagyok, az angyalok városának küldöttje, ha úgy tetszik.*A korábban elővett cigit visszatuszkolom a belső zsebembe, hogy odanyújthassam félig lefagyott jobbomat. Egyébként első látásra szimpatikus a fazon, de ez nem mondható el a Famulusáról. Amikor közeledik, nem tudom megállni szavak nélkül.*
-Ne haragudj, de muszáj ezt csinálnia? Tudom, hogy nem egy átlagos cicus, de nekem vannak rossz tapasztalataim nagyvárosi macskákkal és ezért a rokonaikért sem rajongok. *Amennyiben visszahívja az állatot, megköszönöm, de ha erre nem kerülne sor, és tovább folytatja a morgolódást meg a szimatolást, akkor kénytelen leszek én hátrálni pár lépést. Egyéb esetben talán nappali díszt is varázsolhatnék belőle (persze nem mágiával), de Mysteriosok, ezért nem kell a zűr, és tapasztalataim szerint ezek az állatok nem csak harapnak-karmolnak...*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-12-14, 11:08 pm

//NRT: Chris-Cornelia - 2012.11.20.//

*Néhány kissé egós megjegyzést nem tudok nem-elereszteni, de ezt tőle nem kell készpénznek venni, én magamat ugyanúgy humor tárgyának veszem, mint bármi mást. Elvégre bármilyen eszköz jó, ha az embereket képes megnevettetni, így akár én magam is. Azért szerencsére a jelek szerint nem könyvelnek el egyből rossz arcnak és hamar letelepedek Connie mellé a padra beszélgetni. Amint ékszerről esik szó, kívnácsiskodni kezdek, majd amikor a lány kinyújtja a nyelvét, próbálom úgy szemügyre venni, hogy az végül ne valami félreértést szüljön. Vigyorogva pillantok a lány szemeibe.*
-Vagány. Nem fájt? *Nekem nincs testékszerem, bár egyszer egy fülbevalóra talán benevezek. Ez még a jövő zenéje. De bevallom, a fájdalom része nem igazán vonz. A fülbevalótól is csak ez tántorít még el. A csillagokat is próbálom fürkészni, de nem járok sikerrel és a felhők sem akarnak máshol kempingezni. Viszont Connie-t végre mosolyra bírom, ami az én arcomra is mosolyt csal. Ebből aztán nevetés is lesz, amikor a gyomrom bejelez, hogy enni kéne, ahová természetesen őt is elhívom magammal. Széles vigyorra derülök.*
-A pizza tökéletes. *Persze tudom, hogy itt tök más pizzát fogok kapni, mint otthon, de én nagyon büszke vagyok arra, hogy az olasz ízek ennyire népszerűek világszerte és hogy a pizza a legtöbb tinédzser kedvence. El is indulunk, hogy szerezzünk valami "zsákmányt". A kérdésre felkapom a fejem. Valóban jönnek és hogy mit kezdek velük, arról gőzöm sincs, de azért bevásároltam néhány meleg ruhát.*
-Hát nem tudom. Nálunk olyan nagyon hideg nem szokott lenni. Van tél, de elég enyhe. *Egy vastag, bélelt dzsekit szereztem be erre felkészülve, meg néhány melegebb pulóvert, de fogalmam sincs, hogy elég lesz e. Ekkor üt szöget a fejemben, hogy nem tudom hová megyünk. Persze ismerem, hogy mik vannak errefelé, de a kínálatot még annyira nem ismerem.*
-Hol van itt a legjobb pizza? *Meg is állok egy pillanatra, hátha Cornelia úgy indult neki, hogy én tudom, merre megyünk. Hát bizony nem tudom, mert nem ismerem itt a kaját. A suliban finom, de ennyi amit tudok.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-12-19, 6:03 pm

//NRT játék: Slash - Nil - 2012.12.12//

*Lenne sokkal jobb dolgom is, mint itt lent kergülni Mystralban. Az évnek mondhatni vége van, és én pedig már egyetemista lettem. Amikor megjöttem nem hittem volna , hogy idáig eljutok, de lám mégis. Amihez most viszont a legnagyobb kedvem lenne az a gyakorlás. Az ünnepek gondolatától amúgy is kiráz a hideg, tekintve hogy valószínűleg úgyis egyedül fogok ünnepelni. Sok barátom nincsen, párom se, Sideris pedig gondolom nem velem fog törődni, hanem ő is az éves fáradalmakat piheni ki. Legszívesebben inkább gyakorolnék valahol, tovább fejlesztve a képességeimet, de az igazat megvallva nem igazán tudom merre mehetnék. Pontosabban szólva van rá ötletem, csak sanszom nincs, hogy oda be is jutok. Gondolataimból azonban egy ismeretlen srác ébreszt fel, aki felé fordulva meg is bizonyosodok, hogy egy diáktársam lehet.*
-A húrpengetést zenei aláfestésnek használod, a szavaid alátámasztására?*kérdezem ferde szemmel sandítva a hangszer felé, miközben egy cigit dugok szám bal sarkába, s elővéve a Zippo-t rá is gyújtok, a következő szavakra azonban felvonom a szemöldökömet, miközben arcomra fura, sötét mosoly költözik.*
-Meglehet, bár én már nem a kastélyban lakok, pontosabban már csak nem sokáig. Neked viszont most jön a szívások három éve.*mondom még mindig azzal a sunyi gonoszkás mosollyal, de láthatólag én se akarok feszültséget, inkább felé fordulok, s nemsokára meg is történik a bemutatkozás. Nem vagyok rosszul nevelt fiú, akkor sem ha fél életemet az utcán töltöttem, hála az itt eltöltött három évnek azért kupálódtam valamicskét, bár úgy érzem soha nem leszek az a jófiú, az már másik kérdés hogy egyáltalán ki a frász akar az lenni? Mert én biztosan nem.*
-Áh.. Egyszerűbb ha azt mondod, hogy Los Angelesi, egyszer talán jártam arra felé, f*sza kis környék, de Alaszkát még mindig előnyben részesítem.*fogadom el a jobbost, majd ha már így, akkor én is bemutatkozom.*
-Nil Moriarty, Cruoris ház..*mutatkozok be, mintha még mondani akarnék mást is, de egy pillanatban megállok a beszéddel, figyelve inkább famulusom ténykedését, aki meg is szimatolja a másikat. A szavakra azonban pár pillanatig csak elgondolkodó tekintettel, lifegő cigivel a számban figyelem a műsort majd megrázom a fejemet.*
-Nyugi Xerxes nem az a fajta aki embereket fal fel, max ha én kérem meg rá, de ha megkérhetlek ne cicus-ozd mert arra begorombul.*mondom, miközben a fiú hallhatja is a mélyről feltörő morgást, amit a famulusom hallat, én viszont finoman a fején végig simítva jelzek is neki, hogy ennyi elég legyen a haverkodásból, lehet nem is fogok többet össze futni ezzel a taggal.*
-Na és mi a véleményed eddig, Los Angeles után gondolom nem éppen szívderítő látvány ez a kis "szemétdomb" ahol lépten nyomon rossz arcokba botolhatsz. Amúgy melyik házba osztottak be?*szippantok egyet bele a cigibe, melynek füstjét ki is fújom az orromon, de tekintetemmel komolyan a másikat figyelem.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-12-19, 6:50 pm

//NRT játék: Slash - Nil - 2012.12.12//

*A szörnyű bárból elviharozva a főutcán egy cigire gyújtanék rá, de egy túlméretezett macska felkelti a figyelmem, és kikerekedett szemekkel odanézek, és látva a gazdáját is, a kirakathoz fordulok. A sejtésem tökéletes volt, valóban a Mysterio egyik diákja, tehát szerencsém, hogy nem kínálgattam mindenféle jóval.*
-Igen, elő szokott fordulni ilyesmi...De nem túl gyakori. *Nem akarom ecsetelgetni a dolgot, mert szerintem ez csak nekem számít valamit, és amúgy sem árt ha vannak az embernek sajátos kis titkai.*
-Miért nem? Egyébként kösz a biztatást, de van egy olyan érzésem, hogy az eddigiekhez képest leányálom lesz ez a 3 év.*Érdekel, hogy mit lehet kezdeni itt a három évfolyam elvégzése után, milyen lehetőségeim lesznek, már ha sikerül elvégezni. Három évet meg csak végig viszek valahogy. Nem úgy ismerem magamat, mint aki elbukna, én sosem bukok el.*
-Igaz, hogy egyszerűbb, de az olyan...olyan egyszerű. Fogalmazzunk úgy, hogy vannak remek környékei, de ha rossz terepre keveredik az ember...Amúgy Alaszkába akkor se mennék, ha a playboy nyuszik hívnának... Na jó, akkor talán, de gyűlölöm a hideget. *Látszik, hogy csak egyszer járt Los Angelesben, ha valóban csak a király helyekre emlékszik. Elég sok mocskos dolog is van ott, amik nem feltétlenül negatív dolgok, csak éppen nem tolerálják túlságosan a fekete-fehér autósok..A hideget pedig itt is nehezen viselem el, mi lenne velem Alaszkában.. Ahogy betenném a lábam, odafagynék, aztán elvinnének valami jéghotelbe, hogy kiállítsanak, mint jégszobrot. Nevét megtudva pedig csak biccentek egyet, de sajnos a famulusa is szeretne barátkozni. Megértem én, de mivel macskából van, ezért alapból rossz pozícióból indul, és ezt meg is jegyzem Nilnek.*
-Nem is az a problémám, hogy megkóstol, de nem vagyok jóban a rokonaival...Kösz! *Nem ráz meg annyira Xerxes dorombolása, de azért megnyugtat, hogy levakarja rólam a kedvencét, és nem kell nekem hátrálnom.*
-Nyilván L.A. az igazi, de ezzel a várossal sincs különösebb problémám, kivéve ezt a bárt itt. *mutatok az ajtóra, ahol már rossz tapasztalataim vannak* -Könnyebben meg tudnám szokni a dolgot, hogyha lenne egy bandám, mint régen. *Megemelem picit a vállamon a gitárt, éreztetve, hogy nem bűnbandára vagy hasonlóra gondolok, hanem egy zenészcsapatra.* -De amúgy jól fogom érezni itt is magam főleg, hogy jónéhány embert megismertem másfél hónap leforgása alatt. Egyébként az Inflatus ház lakója vagyok, de ez egyelőre nem vált nagy előnyömre. *Utalok itt a Naomival való találkozásra, ami nem volt túl érdekes, akárcsak a csaj sem.*
-Amúgy csaknem alaszkai vagy? *Mivel szereti Alaszkát, ezért gondolom, hogy lehet akár odavalósi is. Micsoda isteni szerencse, hogy én nem oda születtem, az örök fagyott helyre gondolva itt a tájra és az életre, hanem sokkal délebbre, Amerika legnépesebb városába, ahol mindig történik valami.. Na az való nekem. Közben már tényleg előkapom a Marlborot, és a gitárt formáló gyújtómat is, és én is rágyújtok. Már a bárból való távozáskor meg kellett volna tenni, és most csak jobban kedvem van hozzá látva, hogy a másik is füstölög.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2012-12-20, 6:04 pm

// Spirituális ismeretek 5. házi //

*Mystral főutcáján sétálgatok, kirakatokat nézegetve, mikor elém ugrik egy szalmaszín hajú férfi. Szemében az őrület jellegzetes fénye csillog, pálcájával hadonászva ugrál az orrom előtt. Hogy mit akar, nem derül ki, mert egy eszelős kacaj után átkokkal kezd bombázni. Először azt hiszem, hogy ki akar rabolni, de aztán rájövök, hogy valószínűleg egy ilyen racionális tervet nem tudna kiagyalni, elvégre nem teljesen normális az ember, látszik rajta. Miközben átkokkal soroz, és eszelősen vihorászik, ide-oda pattog, így még nehezebb kiszámítani, honnan érkezik majd a támadása. Fogalmam sincs, miért engem szúrt ki, de ha már így alakult, nem árt védekeznem. Míg előkapom a pálcámat, behúzódok egy bolt ajtajába, ami jó ötletnek tűnik, ugyanis nem sokkal később egy zöld villanás találja telibe a boltívet, minek következtében vakolatdarabok záporoznak a fejemre. A többi járókelő is pánikszerűen menekül, mire szinte egyedül maradok a kis téren az őrült varázslóval.*
- Sectusempra!* üvölti, hogy a nyála is fröcsög belé, de ekkorra már az én kezemben is ott a pálca. A vörös villanás elől fürgén elugrom, mivel nem szeretnék néhány mély sebet kapni a végtagjaimra.*
- Stupor! – kiáltom, bár közben nekem is hajolgatnom kell az átkok elől, így lövésem elzúg a füle mellett, mire a bolond nekilát jó alaposan kinevetni.* - Nevess csak! Ez hogy ízlik? Sectusempra!* vetem meg a lábam, így egyszerűbb céloznom, na meg az is könnyebbség, hogy amíg a kigúnyolásommal van elfoglalva, nem záporoznak a fejemre az ő támadásai. Annyira beleéli magát a gúnyolódásba, hogy szamárfület mutogatva ugrál egyik lábáról a másikra, így a varázslatom is alig horzsolja a karját. Egy mélyebb vágás azért keletkezik rajta, de úgy tűnik, észre sem veszi, viszont eszébe juttatja, hogy neki is van pálcája. A következő varázsszót nem is értem, olyan artikulátlanul veti oda, minden esetre pálcájából lila gömbök repülnek felém. Már nem tudom másként kivédeni, minthogy a földre vetem magam, így a lövedékek elsurrognak a fejem fölött, belecsapódva egy kirakatba, mire üvegszilánkok záporoznak a fagytól amúgy is csillogó járdára.* ~ Most piszkos lett a fehér kabátom! Ezt nagyon megbánod! ~* fogadkozok magamban, vérszemet kapva a foltoktól. Az egy dolog, hogy értelmetlenül nekem támad, de attól még ne piszkítsa össze a minőségi szövetből készült márkás kabátomat, mert azért harapok. Ezt bizonyítandó megpróbálkozok egy sóbálvány átokkal, hogy amíg vesztegel, elbeszélgessek egy kicsit a fejével.*
- Pertificus totalus!* sziszegem láthatóan kevésbé ráérősen, mint ezelőtt. Nem törődök azzal, hogy könnyedén átugorja a felé röppenő átkot, padok, kapualjak mögé bújik előlük, talpra ugorva megállás nélkül sorozom mindennel, ami hirtelen eszembe jut.*
- Locomotor mortis! Pertificus totalus! Stupor! Incarcerandus!* nyomulok előre olyan ütemben, ahogy a férfi táncol el előlem, padokra, vásári pultokra ugrálva előlem. Kivételesen nincs ideje mesterkélt meghajlással díjazni az elvétett varázslataimat, hiszen máris röppen felé a következő. Közben persze ő is elereszt egyet- kettőt hátrafelé pislogva, de előlem menekülve kevésbé tud célozni, ezért szinte ki sem kell térnem előlük, hiszen jobbára elzúgnak mellettem. Kezdek rájönni, hogy amíg így ugrál, esélyem sem lesz ellene olyan varázslattal, ami nem képes követni őt. Növekvő erőnlétemnek hála bírom a tempót, de azért érzem, hogy kezdek kifulladni, ezért le akarom zárni a meccset. Valószínűleg nem érti, miért torpanok meg hirtelen, de a következő varázslathoz nagy fokú koncentráció szükséges, ezért a pálcát átpasszolom a másik kezembe, jobbomat kinyújtom a férfi felé és néhány másodperces erős összpontosítás után kimondom az igét:*
- Umbra vincula!* hangsúlyozom, ügyelve a második u-ra, mire egy vaskos árnycsáp nő ki a kezemből, és fürgén a bolond után veti magát. A férfi egy pillanatra ugrándozni is elfelejt, majd vadul átkozni kezdi a felé lendülő csápot, ahelyett, hogy engem támadna. Ezzel csak azt éri el, hogy némi fogócska után szorosan a karjai köré csavarintom az árnykart, testéhez szögezve végtagjait. Mikor érzem gyengécske vergődését, tudom: győztem. Ajkamon egy fáradt, de elégedett mosollyal közelítem meg a férfit, aki egyből könyörgőre fogja.*
- Kérlek, könyörülj rajtam! Csak egy ártatlan kis tréfa volt, semmi több! Egy icinyke picinyke tréfácska, ennyi az egész!* rimánkodik hatalmas, könyörgő szemeit rám meresztve, amit ki is használok.*
- Dobd el a pálcádat!* alkalmazom a szuggesztió technikáját, majd ha a pálca a földön koppan, jöhet a második utasítás is:* - Menj, amíg el nem érsz a legközelebbi kórházba, és ott mondd meg, hogy őrült vagy és kezelésre szorulsz!* adom ki végső utasításomat, melyet meg is ismétlek a hatás biztosítása végett. Nem szeretném megölni, de nem kockáztathatom meg, hogy ismét megtámadjon valakit. Ha látom rajta, hogy engedelmeskedik, enyhítek a szorításon, mire várakozón a kórház irányába fordul, majd amikor teljesen elengedem az árnycsáppal, szabályos léptekkel megindul toronyiránt. Pálcáját zsebembe tűzve csóválom meg a fejemet, hiszen ott, ahová megy, nem lesz szüksége rá. Mondjuk nekem sem, de jobb, ha nem kezdenek el vele játszani az utcakölykök. Az incidens tehát véget ért, az árusok kezdenek visszaszállingózni, rendezgetni a portékájukat, és én is tovább indulok utamon.*

» Mystral kikötője - A rév
» Mystral parkja