Farell Birtok

Tárgy: Farell Birtok 2012-02-19, 4:32 pm

A Farell Birtok... Gabriel nem régen örökölte meg ezt a birtokot, s az első hely életében amit otthonának nevezhet. Anyai nagyapja hagyta rá, elég sok arannyal mellékelve. A birtok legnagyobb ékessége nem más, mint a Holdkastély, amely nem a legnagyobb kastély a világon, de bizony kertjeivel, függőkertjeivel, hullámzó, kristálytiszta tavával, és holdkőberakásos fehér kőtégláival az egyik legszebb kastélynak számít Franciaországban.

Farell Birtok Farellbirtok1

A kastély belül sem elhanyagolható külsejű. Mindenki otthonosan érezheti magát a megnyugtató színek között. S bár eléggé süt itt a rivalda fény és a csillogás, mégis van benne egyfajta csendes visszafogottság.

Farell Birtok Farellbirtok2

A kastély birtok egyszerűen gyönyörű! A leginkább megtekintésre való helyek pedig nem mások, mint a Menyasszony Diadémja, ahol már sok esküvőt nyélbe ütöttek a vízen úszva. ám a hely nem erről kapta a nevét, hanem, hogy olyan az alakja, mint egy virágos boltívnek, amely alatt néha esküvőket tartanak. Mások szerint pedig olyan, mint egy diadém.

Farell Birtok Farellbirtok5

A másik hely pedig az Ezüst Vízesés, ahová gyakran járnak le a közeli faluból is fürdőzni az emberek.

Farell Birtok Farellbirtok6

Érdemes meglátogatni a már említett falut is, mely a birtokon terül el, s Paix-nak hívják. Békét jelent, s valóban békés helynek számít. Igazi kis törpe varázslófalu, ami mindössze 130 lelket számlál.

Farell Birtok Farellbirtok7

De, hogy a Farell Birtokot milyennek találod... azt Te magad döntsd el!

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-19, 4:44 pm

* Szegény Vixinek senki nem válaszol. A zsupszkulcsos férfi amint odanyomja neki az órát, máris kalapot emel, rákacsint, és eltűnik. S amikor az idegen helyre kerül a lány, s kinyitják neki az ajtót, hiába kérdez ismét, a sofőr csak sejtelmesen mosolyogva enged utat neki a járműbe. Ott levennék a kabátját, de a lány azt mondja nem szabad, s ez a férfi legalább nyitná már a száját a válasszal, hogy " miért nem kisasszony?" de Vixi már tovább is megy az alak felé, aki szemmel láthatóan tényleg be lehet ijedve, hisz meg se mert fordulni. Amikor meghallja a lány hangját, majdnem leejti a poharat, de még mindig nem fordul meg, csak halkan megszólal. *
- Hozzám... ha... * egy pillanatra elcsuklik a hangja, majd lassan, nagyon lassan a lány felé fordul. * - Ha szeretnéd...
* És igen! Bingó, talált süllyedt! Gabriel az, ki más is lehetne? De mégis, olyan hihetetlen ez az egész a fiú számára is. Ott áll a lány előtte, ő meg inkább leteszi a poharat mielőtt eltöri, az autó lassú döccenéssel jelzi, hogy elindult, a halk zene pedig kezd idegesítővé válni.
Gabriel nagyon nyel. Nagy levegőt vesz, és próbál mondani valamit... de nem tud... a bárpult felé fordul, és fixírozni kezdi a poharakat. *
- Vix... * kezd bele, de megint ott tart, hogy nem tudja mit mondhatna. Egy fehér inges férfi áll a pult mögé Gabe elé, mire Gabe gyorsan odamotyogja neki, hogy adjon két martinit a számára. Vixiét sok citrommal és jéggel, meg dupla cukorral a szélén, magának meg kevés citrommal, jéggel, cukorral, és dupla adag martinival. Kissé idegesnek tűnik. *

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-19, 4:50 pm

*Ez már tényleg pofátlanság, hogy senki se reagál, bármit is kérdeznék, de végül el leszek szépen rabolva, legalábbis nekem nagyon úgy tűnik és ahogy nézem, itt valami uraság van, de hogy az ki, na arról fogalmam sincs. A ruhát nem vettem fel, még szép, hogy nem, mert valami királylányhoz hasonló öltözék volt az, főleg a kis diadémmal együtt, tehát nem-nem, felejtős, hogy én azt magamon tudjam. Viszont ahogy felteszem a kérdést és hallom az ismerős hangot, hirtelen dermedek le.*
~ Ez nem lehet... ~ *nyelek is egy aprót, majd végül falfehér arcom elfordítom egy másodpercre, de ekkor fordul felém a fiú, így mégis csak rá nézek és a szavakat hallva válik keménnyé arcom. *
- Mégis mit képzelsz? Eltűnsz négy hónapra, egy levelet se írsz és majd elmegyek hozzád? Miért tenném? *kezeimmel szépen át is ölelem magam, jelezve a teljes tartózkodást, mert hogy belőlem nem fog hülyét csinálni. Szerettem, mindennél jobban, de tőle soha nem hallhattam ezt a szót, mindig kihasznált, legalábbis így érzem most így utólag és csak egy alkalomra kellettem neki.*
- Miért nem a többi fruskát hívod, akikkel olyan remekül elvoltál eddig? *lépek is közelebb hozzá, de amikor a martinit óhajtják nekem kiönteni, fejemmel nemet intek és szemeim is szinte villámokat szórnak. Nem fognak lekenyerezni az alkohollal, azt úgyse bírom, szóval eszem ágában sincs inni.*
- Nincs semmi Vix Gabriel! Magyarázattal tartozol, mert elhagytál! *lépek is szépen elé, de hozzá nem érnék, félek, hogy megégek, ismételten és mivel azóta folyamatosan romlik az életem, ahogy az életkedvem is, nem adok még egy esélyt neki, hogy tönkretegyen, akkor már inkább azzal a vámpírral, Noellel kezdek, Gabe se jobb nála...*

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-19, 5:03 pm

* És ekkor jön a hideg zuhany. Amire gabriel igazából számított is, csak az furcsállja, hogy Vixi még nem esett neki valamivel csapkodni, vagy nem átkozza szembe. Megragadja a martinit, és viharos sebességgel nyeli le az egészet. Egy alkoholistának is becsületére vált volna. Nem mer még mindig ránézni a lányra, és nem tudja mit is mondhatna neki. Tudja, hogy nincs mentsége semmire. Viszont Vixi eljött... még ha nem is tudta, hogy őmiatta, de sejthette volna... és ez jelent valamit. vagy csak ő szeretné, ha jelentene... *
- Jogos... a felindultságod... * mondja végül egészen halkan, s int egyet, mire kap egy újabb martinit, a Vixiét pedig a lány felé tolja a pulton. * - Egy martinit? * kérdezi már már félénken. * - Szerintem neked is jól jönne...
* Ám ekkor Vixi közelebb lép és elég élesen tesz fel egy eléggé nyilvánvaló kérdést. Gabriel összehúzza magát, mintha a lány tényleg megütötte volna. *
- Áucs... * motyogja. * - Ez most fájt...
- Azt hiszem ez betalált az ifjú úrnak. * vigyorodik el a bárpultos, mire Gabriel szikrázó tekintettel ránéz. * - Nagyon vicces Jean.
* Összeszedi minden bátorságát, s az új martinibe kapaszkodva a lány felé fordul. Vixi pedig már előtte van. Nyomban elillan a bátorsága.*
- Én... ööö... én....
* Mint egy idióta. Úgy is érzi magát kb, mire sikerül összeszedni a gondolatait legalább, ha a bátorságát nem is. *
- Azt hiszem együtt vetettünk neki véget... Vixi kérlek... azért hívtalak ide, hogy beszélhessek veled... szeretném... ha Te is... * bukik ki belőle a dolog végre. * - Szeretnék néhány dolgot elmondani, és szeretném, ha te is elmondanál néhány dolgot... * mondja, majd gyorsan lép egyet hátra a lánytól, mert eléggé feszélyezve érzi így magát. *

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-19, 5:09 pm

*Nem tudom, hogy mi a fenét keresek itt, eddig vártam rá, azaz hát nem máig, de nagyon sokáig és azóta se jöttem össze mással, most meg itt van és kb. rá se ismerek erre a fiúra, mintha nem is ő lenne. Folyamatosan iszik, mint valami alkoholista és a szavai, ahogy néz és nem méltat még annyira sem, hogy a szemeimbe se néz.*
- Nem akarok alkoholt és egy alkoholistával se akarok beszélni, szóval fejezd be az italozgatást! *szólok rá most már hangosabban és erélyesebben, majd mielőtt újra a pohárhoz érhetne, egyszerűen felkapom előle és jó messzire dobom, nem érdekelve, hogy azt majd takarítani kell, egy egyszerű bűbáj az egész. *
- Fájt? Nekem meg az, amit te csináltál velem egészen eddig? Elhagytál, valószínűleg másokkal szórakoztál, most meg ide hívtál? Miért? Légy már egyenes végre! *adom ki magamból mindazt, mi bennem van, nem érdekelve a kis közjátékuk a pultossal, én nem azért jöttem ide, hanem igenis vele akarok beszélni, megbeszélni a dolgokat, mert már nem bírom, kezdem ismét érezni, hogy semmibe vesz.*
- Hogy együtt? Mégis mi a fenéért akarod rám terelni? Még te is elmondtad az előbb, hogy másokkal voltál, megint... *és ennyi, eltörik a mécses, máris megindulnak szép szemeimből a könnycseppek. Én odaadtam magam, neki adtam mindent, ami én vagyok, szerettem őt, erre ezt érdemeltem? *
- Én csak annyi hibát követtem el, hogy beléd mertem esni, egy ilyen szívtelen gazemberbe. *lépek ismét közelebb, nem érdekelve, hogy ő hátrál és ha nem áll meg, én bizony ide is bilincselem, engem nem érdekel.*
- Mit akarsz mondani? *végül letörlöm dühösen könnyeimet, most már nem érdekel semmi, de belőlem még egyszer ne csináljon hülyét, annál sokkal többre tartom magam... többet érek és bár nem ezt érzem manapság, most erős leszek, még valahonnan, az eldugott tartalékaimból erőt fogok meríteni, de rosszul érint, hogy ismét bebizonyosodott, hogy amíg én szenvedtem, ő addig másokkal enyelgett... ennél undorítóbb dolog nincs.*

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-19, 5:39 pm

* Gabriel először meglepődik. Majd megdöbben, végül pedig majd hogynem megijed. A lány szinte kikel magából, s alig tud közbe szólni halkan egy egy szót. *
- Nem vagyok alkoholista csak most ideges va... * de mielőtt befejezhetné a dolgot, a pohár repül, csattan, és törik. Gabriel pedig elkerekedett szemekkel hőköl hátra. *
- Vixi, mi...? * kezdené, de a lány csak mondja és mondja, a pultos kétségbeesetten elmenekül, helyre teszi amit Vixi tönkre tett, majd különös módon fel is szívódik. *
- Vixi, csillapodj le kérlek... * szalad össze a szemöldöke. Egyre inkább nem tetszik neki ez a dolog. Számított hasonlóra, de mintha kezdene elszaladni a lánnyal a ló. Azt is mondhatta volna, hogy tegye ki a kocsiból, vagy adjon neki egy zsupszkulcsot, erre meg ez van. *
- Teljesen félreérted a helyzetet... * kezdené sokadszorra, de csak nem tudja befejezni, mert belé van fojtva a szó. Közben ráadásul sírni kezd, ami Gabe egyik legnagyobb ellensége. A női könnyek. Mindig rosszkor jönnek, és mindig kellemetlenséget hoznak. Ilyenkor a férfi csak meghátrálni tud, és igába hajtani a fejét, amit ő egyenesen rühell. Gabrielben gyűlik a feszültség, majd amikor a lány letörli könnyeit, és dühösen feltesz egy kérdést, úgy kirobban, hogy szinte torka szakadtából ráordít a lányra...*
- AZT, HOGY SZERETLEK!!! * Néhány pillanatra - Gabriel úgy érzi néhány órára - elcsendesedik az egész kocsi. Még két szám között is pont most van szünet, az ajtónál álló ajtónyitó pedig próbál beleolvadni az autó falába. Gabriel lehunyja a szemét, majd nagy levegőt vesz. Aztán beszélni kezd.*
- Vártam, hogy keress, napokig, hetekig.... mondtam, hogy dönts, de nem kerestél... gondoltam rá, hogy nekem kéne keresnem téged, de túl büszke voltam, hogy megtegyem... arra gondoltam, sosem leszek elég jó neked, és számodra sokkal jobb lesz nélkülem... aztán meggondoltam magam... elakartam menni hozzád, de amikor odaértem a klubhelyiségetekhez, hiába álltam ott vagy két órát, senki nem jött se ki se be... vissza mentem a szobámba, hogy gondolkodjak, már épp az járt a fejembe, hogy írok, amikor érkezett a leél anyámtól... meghalt a nagyapám... rám hagyott mindent... talán azért, mert tudta, egyedül nekem nincs semmim.... elmentem a temetésére, és úgy éreztem nincs miért visszamennem... láttalak egy fiúval... boldognak tűntél... hát ott maradtam az új birtokomon.... és próbáltalak elfeledni... * nagy levegőt vesz. * - Egyetlen lánnyal randevúztam, egyetlen este. Épp egy héttel ezelőtt. Hazakísértem vacsora után, ő megakart csókolni, és én Téged láttalak... nem ment... megköszöntem az estét, adtam neki egy szál virágot, és közöltem vele, hogy sajnálom, hogy az idejét raboltam... mert az én szívem már másé... akkor is ha nincs... * lassan Vixire pillant. *
- Egy hete gondolkodom azon, hogy mit és, hogy kéne tennem... Valentin-napra akartam küldeni azt a sok mindent, amit küldtem, de gyáva voltam hozzá... ma jött meg a bátorságom... legalább is azt hittem, hogy bátor vagyok... amíg meg nem láttalak... már elfelejtettem, milyen gyengének lenni.... gyengének és gyámoltalannak érezni magam, ha a közelemben vagy... melletted elgyengülök... akár meg is tudnék halni egyetlen pillantásodtól... * hirtelen tényleg nagyon gyengének érezi magát, ezért gyorsan elfordul Vixitől. Nem tud a szemébe nézni... *

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-19, 5:48 pm

*Nem érdekel, hogy mit mond, hogy mikkel próbálja mentegetni magát, ismerem, mint a rossz pénzt, legalábbis régen ismertem és az emberek se változnak meg csak úgy, így hát egyértelműen elmondok most mindent, ami bennem van, de amikor kiböki, szinte ordítva... hogy szeret, hirtelen dermedek le és az ajkaim is összezárulnak, most már egy hang se jön ki a torkomon.*
- Te szeretsz engem? De akkor... ez a négy hónap miért veszett el? *teszem fel neki a nagy kérdést, mert nem, nem tudom elhinni. Amikor neki adtam magam, akkor se mondta ki, még soha nem mondta ki, most el kéne hinnem? Ahogy nézem, minden pont most halkul el és ereszkedik ránk a zavarbaejtő csönd, de Gabe megtöri és már beszélni is kezd, de még mielőtt végigmondhatná, én hozzáteszem.*
- Én kerestelek, csak nem találtalak meg... A bál után. *jelentem ki, mert rám nem fogja fogni, én kerestem, de sehol se értem el. Viszont most már elhallgatok, elérkezett az, hogy végre ő is beszéljen, ideje lenne tehát ezt tennie. Meghalt valakije, örökölt, de nem jött vissza.*
- Hogy engem láttál egy fiúval? Én senkivel se voltam! Nem volt más pasi az életemben, mert hülye módon még mindig nem tudtam tovább lépni rajtad, pedig azt kellett volna. *valószínűleg valaki mást látott, mert amikor a vámpír markában voltam, akkor nem olyan helyen voltunk, ahol bárki is észrevehetett volna minket. Na de ezen már csak fejemet rázom meg, nem tudok erre mit mondani, röhejes az egész, de már a randevúját hallgatom.*
- Most mindent rám próbálsz zúdítani, mindig ezt teszed. Azt hiszed, hogy most, hogy megjelentél, minden a régi lesz? Hogy a karjaidba omlok és azt kérem, hogy szeress? *csóválom meg a fejem, mert nem, ez ennyire nem egyszerű. A naív kislány észhez tért ám idő közben, sentinel is lettem, komoly felelősség, amivel megbíztak. Na de most csak elfordulok tőle, majd inkább mégis csak elfogadom azt a martinit, melyet szájhúzva, de elfogyasztok, mivel nem szeretem annyira az alkoholt.*
- Ahogy nézem, megálltunk, akkor megmutatod az otthonod? *ha már ide hozott, gondolom be is megyünk, nem egész nap itt fogunk állni, egymással szemben. Tényleg nem tudom, hogy mit hitt, hogy megjelenik és minden a régi lesz? Á-á, azért küzdenie kell, már ha tényleg azt akarja... ha tényleg engem akar.*

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-19, 6:00 pm

* Gabriel sem hisz el, hogy kibökte, amit még soha senkinek nem mondott eddig. Még a saját anyjának sem. Most úgy érzi magát, mint egy kisfiú, aki életében először kap fagyit, ami épp olvad, és gyanakodva méregeti a dolgot, miközben nem is sejtené, hogy bele kéne kóstolnia, mert mennyire finom. *
- Mert hülye vagyok. ha érdekel. * mondja Gabriel, s most rajta a sor, hogy maga elé fonja karjait. * - Én akkor nem kerestelek... eléggé dühös voltam... és volt valami amit elakartam mondani, de sosem hagytad... most már mindegy. * von vállat, majd visszapillant a lányra. *
- Akkor is egy fiúval láttalak. Beszélgettetek, de kettesben voltatok... áh, hagyjuk... * fordul el ismét. Látszik, hogy zavart még mindig. Keresi a szavakat folyamatosan. Nem akar semmi rosszat mondani. Aztán csak kifakad ismét. *
- Nem! Egyáltalán nem hiszem azt! Látni akartalak, érezni akartalak, szeretni akartalak... de nem várom el, hogy te ugyanezt tedd. Tudom, hogy ha vártál is rám, már biztosan nem úgy mint régen... ha elakarsz menni, elmehetsz. kapsz zsupszkulcsot is...
* Aztán érzi, hogy megáll a kocsi. Ezek a mai varázsjárgányok egyre gyorsabbak és zökkenőmentesebbek. Gabriel az ajtóhoz lép, és int az inasnak, hogy kinyithatja. *
- De ha szeretnéd, velem is jöhetsz. * lép ki a kocsiból, majd ha Vixi utána megy, akkor kezét nyújtja a lánynak, hogy kiléphessen.... s egy hihetetlenül gyönyörű kastély előtt találhatják magukat, egy szökőkút közepű, saját körforgalomban állva, egy csillámló vizű tó partján. *
- Most itt lakom. Ez itt a Holdkastély. Most már a Farell nevű Birtokon. * segíti ki a lányt az autóból. *

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-19, 6:08 pm

*Nem hiszem el, hogy ismét a régi nóta szól, hogy hiába is mondok dolgokat, valahogy mindig én leszek hibásnak beállítva, én velem viselkedik úgy, mintha hülye lennék, mintha mindig csacsognék, pedig ez nincs így. Értelmes lánynak tartom magam, tehát nem hiszem, hogy én ennyi hibát követtem volna el.*
- Áh, szóval beszélgetni láttál valakivel? És az miért baj? Te is beszélgetsz másokkal... *teszem fel a nagy kérdést, de mindegy, most nem ez számít, hanem az, hogy mit vár mégis tőlem, ettől az egész alkalomtól, amiért ide hívott, így rá is kérdezek erre, de most már a szám is nyitva marad arra, amit hallok tőle.*
- Úgy vártam rád, mint régen... én nekem nagyon hiányoztál, el se tudod képzelni, hogy milyen üres azóta az életem és mennyi szerencsétlenség ér... Gabriel, én... *el is fordítom picit a fejem, amíg iszom egy picikét ugyebár.* - Én teljesen összetörtem, amikor elhagytál. *végül fejem visszafordítom felé, így figyelek fel a megálló autóra is. Hallom, hogy elmehetek, ha akarok, de ...*
~ Ha elmegyek, lehet, hogy soha többé nem láthatom... azt pedig nem élném túl.~ *így inkább csak lassan felé indulok, majd ahogy kilép a kocsiból, már kezére is nézek, végül vékony, jelen pillanatban jéghideg kacsómat az övébe helyezem. Olyan furcsa ismét érezni teste melegét, közelségét, bőrét, így fura vagy sem, de egy apró mosoly végigszalad szép arcomon.*
- Most érzel... *bukik ki belőlem az előző monológ egy részlete, majd végül ki is lépek a kocsiból, de kezem magamtól még nem húzom vissza, még nem engedem el, én se tudom, hogy miért, de éreznem kell, mint egy láb nélküli embernek a mankó, olyan ő most nekem, hogy ismét itt van. Félek naívnak lenni és újból álmodni, de az álom elkezdődött, főleg ezen a helyen, mely oly gyönyörű.*
- Csodálatos... És melyik országban vagyunk? *pillantok még a fiúra, mert ezt eddig nem mondta el nekem, de ahogy megnézem a kastélyt, a tavat és a szökőkutat, úgy indulok meg automatikusan, bár picit félve attól, hogy miképp is telik majd ez a nap.*

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-19, 6:21 pm

* Gabriel dühösen néz a lányra. *
- Velem is beszélgethettél volna! * morogja Vixinek. Majd megenyhül egy kicsit, ahogy a lány ismét elkezd beszélni, és rásandít. Most valóban olyan törékenynek látszik... Gabrielnek beleszakad a szíve. Tenne valamit, de nem mer, így inkább csak felajánlja a zsupszkulcsot, majd kiszáll a kocsiból, hogy kisegítse a lányt, ha mégis vele tart. Gabe lábai majdnem beadják az unalmast, amikor a lány beleteszi a kezét a kezébe. Szinte Vixinek kell őt megtartania ahogy kilép a kocsiból. És amit a lány mond... Gabriel majdnem össze is csuklik, s még a kezét is elfelejti elvenni a lánytól. Nagyot nyel, és akárcsak a kezét, a szemét is Vixin felejti. És az, hogy valamiért Vixi sem ereszti el a kezét, még mámorítóbb érzést nyújt neki. Annyira, hogy ott zakatol az agyában, lüktet és tombol benne valamit, amit nem volna szabad, mégis annyira akar. *
- Igen... az... * feleli elhaló hangon a fiú, ám ahogy Vixit nézi közben, az ember nem tudná eldönteni, hogy csak helyeselt, vagy inkább a lányra mondja mindezt. Szemei végig siklanak a lány karcsú testén, majd barna haján, bájos arcocskáján, s nem tudnak tovább siklani csábító ajkainál. *
- Franciaország... * suttogja, majd amikor a lány elindul előre, és a keze kisiklik a kezéből, úgy érzi, mintha az élet vizét tépték volna el tőle. Nem is tudja mit tesz, csak utána kap, megragadja a karját, visszarántja magához, s szoros ölelésbe zárva olyan forró csókot tapaszt az ajkára, mint azon az éjszakájukon, amikor legelőször osztoztak együtt a szerelem vánkosán. *

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-19, 6:38 pm

- Hé, most meg mi a fenét féltékenykedsz? Más barátaim már nem is lehetnek rajtad kívül? És én úgy tudom, hogy régen szinte mindig veled beszélgettem, amíg el nem tűntél. *és itt le is zárom a vitát, én aztán nem óhajtok ilyen marhaságon fenn akadni, ideje lenne körbenézni. Ki is lépek a kocsiból, bár eleinte elgondolkodom azon, hogy engedjem-e neki a kézfogást, de aztán mégis, mert én magam is vágyom rá, ennyi kell, még egyszer éreznem kell, hogy ő valós és tényleg itt van mellettem, éreznem kell azt a vonzást, amelyet ő vált ki belőlem. Meg is érzem ezt hamarosan és ahogy Gabe-et nézem, mintha rá se ismernék, ismét olyan furcsa, talán tényleg hiányozhattam neki? *
- Hiányoztam? *meg kell kérdeznem, igen, tudnom kell, így merülök el egy pillanatban szép szemeibe, mivel számomra ő az egyik leghelyesebb srác a világon, majd ez után most már a birtokra is vetek ám pár gyönyörködő pillantást, majd mosolyogva figyelem meg a falakat és kérdezek rá az országra is.*
- Örülök, hogy itt lehetek... *nem is tudom, hogy ezt most miért mondom, de végül kezem elereszti az övét, így indulnék előre, bár az ő otthona, de mégis be szeretnék jutni, körbe szeretnék nézni... ekkor viszont egy erős, szorító kezet érzek, így cseppet ijedten pillantok hátra Gabe-re, igen, megfordul a fejemben, hogy esetleg bántani akar, de nem ez történik, csak magához ránt, oly szorosan és az ölelése is, időm sincs védekezni vagy nem-et mondani, máris ajkaimon érzem puha ajkát. Megpróbálom eltolni vagy elfordulni, de a csókja... testem is megremeg és végül lemondok mindenféle ésszerű dologról, testem akaratát követem, így csókolom meg én is hosszan, viszonozva édes tettét és bele is túrok hosszú hajába, szinte felfalom, úgy hiányzott, majd hosszú percek múlva végül mégis eltolom magamtól és jobb kezemmel egy erős pofonban részesítem.*
- Mégis mi volt ez? *nézek rá teljesen elpirulva, igen csak zavartan, mivel tudom, hogy viszonoztam, akarok is még sok-sok csókot tőle, de... nem lehet, ilyen könnyen nem adhatom ismét oda magam, harcoljon értem. Pár bizonytalan lépést teszek még hátrafelé, majd a kastélyra, jelezve, hogy talán indulni kéne, de... ahj, az ajka, el is fordítom inkább a fejem, nem, nem akarok oda nézni.*

//Megfagy a drámai pillanat Very Happy

//

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-21, 4:40 pm

// Hogy most felolvadjon Very Happy

Vixi is

xD //

* Gabriel erre szívesen mondana egyet s mást, de tudja nagyon jól, annak ellenére, hogy férfiból van, ergo, nem érti a nőket, hogy ő van most a szorult helyzetben, és ő az akinek lapítania kell, és bólogatnia mint azoknak a műanyag kutyáknak a mugli autók szélvédőjén. Amikor viszont kisegíti a lányt, és Vixi megérinti a kezét, már nem gondol semmiféle bólogató kutyákra meg mugli autókra, hanem arra, hogy hogyan tartsa féken magát, és főként érzelmeit. Erősen is koncentrál, amennyire csak tud. *
- Hiányoztál... * válaszolja halkan a fiú, melynek bizonyítékául máris jelentős változás megy végbe egyes testrészein, és baromira örül, hogy a lány most nincs olyan helyzetben, hogy ez feltűnjön neki. Igazából épp mondani is akarta volna Vixinek teljesen totál magától, hogy hiányzott, de ez a kézfogás kiverte a fejéből. * ~ Kooooonceeeeentrááááálj!!! ~
* Hát ez nem jött be. Mert amikor Vixi a kezét elengedve indulna előre, kibújik belőle a vadállat, mint Teli Hold idején a vérfarkas, és nem bírja tovább kordában tartani magát. Úgy érzi, akkor fogja nyomban itt helyben elnyelni a föld, ha nem tesz valamit... hát tesz.
Olyan heves csókkal rántja karjaiba a lányt, hogy Vixi vagy nem tud ellenkezni, vagy pedig - heves visszacsókolásából kiérződően . nem is akar. Gabriel már már nyugodtan, mégis hevesen kalapáló szívvel húzza még közelebb magához, amikor hirtelen... hopp... hátratántorodik, és... CSATT! *
- Hé! Ezt miért kaptam?! * szorítja kezét az arcára, ott ahol elkezd vörösödni egy foltban. Persze hülye kérdés volt, mert hát egészen nyilvánvaló volt a válasz. Viszont Vixi is hülye kérdést tesz fel. *
- Ez? Ez egy csók volt... borzalmas pasik próbálkozhattak nálad, ha elfelejtetted, mi az. * teszi még hozzá vigyorogva, de nyomban meg is bánja. Ez tipikusan olyan merész beszólás volt, amiért járna még egy pofon. *

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-21, 4:49 pm

*Tudnom kell a választ, még akkor is, hogyha az kegyes hazugság is lesz, de jó lenne már egy kellemesebb élmény is, így amikor meghallom szavait, csak lágyan elmosolyodom, így lépek ki az autóból, majd nézek is körbe a csodás birtokon. Nem lehet rossz itt élni, tényleg, magával ragad az egész hely, de nemsokára eleresztem a fiút, gondolom ideje lenne bent is körbenéznem, ha már ide lettem hozva, de nem... Bár ezt szeretném tenni, nem történhet még meg, ugyanis Gabriel nem bír férfi ösztöneivel és már magához is ránt, elég erősen és durva is ez a hirtelenség a számomra, amit régen talán még ismertem, azóta maximum Noeltől, mástól nem, de a csókja mégis visszahozza most a régi érzéseket, csak az a baj, hogy bár ez most csodás, én már nem vagyok az övé és meglehet, hogy soha többé nem leszek, mert akadt azóta más is, ki közel férkőzött szívemhez, mégha az illetőnek ezt tagadtam is és mégha nem is engedtem őt oly közel, most mégis, oly jó ez a tiltott csók. Ahogy ő kihasznált, talán ideje lenne vissza is kapnia, így olvadok bele egy ideig karjaiba, de aztán... Észhez térek, ezt nem szabadna, ő hagyott el, nem érdemel meg és másnak rosszul eshet, amit most teszek, így végül kezem szépen arcára vág, piros foltocskát hagyva maga után, én pedig picit zavarban, de rákérdezek a dologra, de előbb még ő teszi fel a kérdését.*
- Tudod te azt nagyon jól! *vágom vissza, de aztán hamarosan már fel is teszem a nagy kérdést neki, így hát hallom is a szavait.*
- Nem volt jogod megcsókolni... *kezdek bele, a viszonzásról viszont nem tehetek, egyszerűen vonzódom hozzá, hozzá is és ezt nem tudom már titkolni.*
- Nem csókolgathatott bárki, bár nem tagadom, hogy próbáltam tovább lépni és van egy másik illető, de az ő csókja nem borzalmas. *talán a mérge miatt, ahogy megharapott, nem tudhatom, de az a vámpír mégis csábító a számomra. Őt se akarom magam mellett, mert ő is csak kihasználna, csak aranyvérem kellhet neki, na meg más csajok is, de mégis... én hozzá is vonzódom, tett érte és nem tudok ez ellen mit tenni. Gabe fontos volt, de azóta változtak az idők és talán ideje ezt neki is tudnia.*
- Bemegyünk? *kérdezem meg végül, így fejemmel intek a kastély felé, már ha ezen információk után még akarja... *

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-21, 5:34 pm

* Gabrielben felélednek a régi, édes emlékek, és úgy érzi, végre hazatért. Ez az az érzés, amit elveszített Vixivel együtt is, na meg az az érzés, amit nem olyan régen mondott ki talán túlontúl hangosan is a kocsiban. Nem nagyon akarja megismételni a szót, még túl idegen a számára. ám mindent belesűrít most egyetlen csókba. Látszólag sikerül is.... aztán mégsem. Jön a pofon, ami belül jobban fáj, mint kívül. Ezt nagyjából tudtára is adja Vixinek. Persze nem leleplezve gyengeségét. *
- Nem, nem tudom. * komorodik el, a fiú, majd hirtelen ismét elmosolyodik. * - Az én birtokomon vagy, itt minden jog engem illet. * poénkodik, hogy kicsit oldja a feszültséget, ám ekkor Vixi ismét beszélni kezd, melynek köszönhetően Gabriel arca úgy sötétül el, mint ahogy a felhők takarják a Napot hirtelen vihar idején. *
- Értem. Szóval... értem. * Gabriel hirtelen fordul el a lánytól a limuzin felé. Az ajtónyitó férfi gyorsan próbál úgy tenni, mintha nem látná az arcát. A fiú zsebre dugja a kezét, s néhány percig teljesen némán néz valamit ott ahol az autó van. Aztán fordul csak vissza a lány felé. *
- Ne haragudj. * mondja, de most már hideg, és komoly mind a hangja, mind az arca egyaránt. *
- Menjünk.
* Gabriel elindul előre, s nem is vár a lányra, csak száguld felfelé a lépcsőn, és olyan gyorsan halad, hogy alig van idejük kinyitni neki a kapukat. Belépnek a tágas előtérbe, ami még lélegzetelállítóbb, mint a kastély külseje, de a fiú nem hagyja bámészkodni a lányt, csak megy töretlenül előre. Felmennek egy gyönyörű márvány lépcsőn, áthaladnak egy hosszú, vörös szőnyeges, faburkolatú, trófeák által díszített folyosón, majd egy kék szőnyeges, fehér-arany termen, végül pedig egy hatalmas, faragott kőszobrokkal díszített, görögös oszlopokkal megtámasztott korlátú erkély mellett elhaladva beérnek egy hatalmas, vörös színekben domináló terembe. Egy szép kis asztal van a közepén, két terítékkel, a padlón és a szőnyegen mindenhol rózsaszirmok, vanília illat terjeng a levegőben, s amikor belépnek egy pincér lép oda hozzájuk, ezüst tálcával a kezében, két pohárral és egy üveg borral rajta. Az egész szoba mintha vörös csillámporban úszna, hihetetlenül fényes, csillogó, és szemet gyönyörködtető látvány. Főleg, hogy érkezésükkor máris egy rettenetesen lassú, szerelmes, és szomorú dalba kezdenek az odarendelt zenészek. *
- Nem kell. * veti oda az ezüst tálcás férfinak Gabriel, majd lendületesen int egyet a zenészeknek, hogy hagyják abba. Azok nyomban be is fejezik, és megszeppenve néznek urukra. *
- A toronyba hozzanak fel két fős terítéket. * mondja a pincérnek a fiú. * - Ne erőltessék meg magukat, bármilyen jó lesz. És szerintem tegye el azt az 1786os Rosét, mielőtt még eltöri. Jó lesz egy párizsi vörös. És elég lesz három fogás.
* Amint végig mondja, nem is pillant a lányra, csak lendületesen tovább megy, át a termen, ki egy másik ajtón, fel egy újabb lépcsőn, végig egy folyosón, majd egy újabb lépcsőn, míg nem egy utolsó meredekebb lépcső legtetején egy kisebb, otthonosan berendezett, de szerény hangvételű szobába kerülnek. Padlásnak is hihetné a lány, de ahhoz túl ízlésesen van berendezve. Gabriel átsétál a szobán, el az asztal mellett, majd az apró ablakhoz lépve kitárja azt szélesre, így beárad a vidáman csillogó Napsugár. *
- Remélem éhes vagy. * ennyit mond csupán pár perccel később. Még mindig az ablaknál áll ekkor is, és kibámul a tájra. *

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-21, 5:46 pm

*Jól esik a csókja, de tudom, hogy nem szabad engednem most ennek, mert azzal mást megbántanék, aki segíteni próbált, ő pedig magamra hagyott és mint hallottam, mással randizott. Bár csók nem történt, mégis inkább mást választott, én helyettem, így nem leszek ismét oly naív, mint régen, már nem csak ő van nekem, ha neki nem voltam fontos, akkor viselje el a következményeket. A csók csodálatos, egyértelműen szeretem még belül, nem is tudnám elfelejteni, de nincs mit tenni, nem érzem úgy, hogy mi ketten jó párost alkotnánk, régen is oly sokszor kaptunk össze, annyiszor megbántott és úgy érzem, hogy elég volt a szenvedésekből.*
- Hát kívétel azok a jogok, amik velem kapcsolatosak. *teszem hozzá egy apró mosollyal, majd végül elmondok neki valamit, melynek következtében láthatóan ideges lesz, így hát egy kis töprengés után már meg is fordul, hogy beviharozzon a kastélyba, így lépek befelé utána, de ő csak megy tovább.*
- Gabe, körbe se nézhetek? Ha már ide hoztál... *kezdek bele, de azért követem, tovább és tovább, egészen addig, amíg meg nem érkezünk egy csodás és egyben nagyon is romantikus szobába, a zene is felcsendül, én pedig máris elmosolyodom, hiszen ez kedves, de ő csak lemondja az egészet, majd szavai hallatán az én arcvonásaim is megkeményednek.*
- Ha én próbálok élni, az baj, de te régen is bármit megengedhettél magadnak? Emlékszem még, hogy mennyiszer megbántottál és voltál mással, most is mással randizgattál, akkor miért teszel úgy, mintha én lennék a szemét? Mert most visszautasítottalak? Nem tudok és nem is akarok így megbocsátani... *nem érdekelnek a drága borok, a jó kaják, én is gazdag vagyok, bármikor ehetek és ihatok olyat, mint ezek, de persze értékeltem volna, nem is kicsit, régen pedig még jobban esett volna ez, de inkább csak fejet csóválok és követem Gabe-et, egészen abba a bizonyos szobába és mellé is lépek az ablaknál.*
- Már elment az étvágyam! Nem tudom, hogy miért kell mindent félbehagyni, nem érzem így már jól magam... inkább egyél egyedül, én pedig hazatérek, ennek így nincs értelme! *nézek most már rá, mert igen, fontos nekem, de ezeket a viselkedésformákat már nem tudom mire vélni és mostanra valamennyire megkeményedtem, nem fogok ismét magamba zuhanni és önmagam hibáztatni, csak azért, mert a nagyságos úr tesz róla, hogy ismét szarul érezzem magam.*
- Én azt hittem, hogy barátok lehetünk... Ha nem adom oda magam, akkor már nem is kell a barátságom? *teszem fel a nagy kérdést, hiszen rajtam kívül még akad más lány is bőven, én viszont szeretem őt, nagyon, de tudom, hogy miképp döntök helyesebben, bár lehet, hogy ott is megégetem magam, de nem érzem úgy, hogy én lennék azért a rossz, mert megpróbáltam tovább lépni.*

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-21, 6:06 pm

* Gabe nem mond semmit a lánynak, bár hallja, hogy miket beszél, ő csak utasítgat, lefúj mindent, amit most extra cikinek érez, és inkább tovább viharzik. Viszont akkor, amikor Vixi kérdőre vonja, már nem állja meg szó nélkül. *
- Régen! Igen, régen, itt a hangsúly! * fakad ki Vixi felé fordulva. * - Régen, még a Mysterio előtt, még Vixilien előtt! Mielőtt elvetted a maradék eszemet is... * megáll, és összevont szemöldökkel néz a lányra. *
- Nem vagy szemét... jogosan tetted, hisz nem voltam veled, de egyvalamit tisztázzunk... én anyám nyaggatására randiztam... egyszer! És nem tartott tovább egy óránál, nem bírtam nem akartam, nem kellett semmi és senki, rosszul voltam mindentől, minden egyes naptól.... nem volt sem csók, sem ölelés, még csak kézfogás sem... de igazán örülök, hogy az a másik nem csókol borzalmasan! * mondja az utolsó mondatot olyan éllel, hogy szinte vágni lehet vele. Azzal vissza is fordul menetirányba, s tovább indul, hogy a legfelső toronyszobában az ablakból kinézve, a táj szépségébe fojtsa bántatát. Vixi viszont ezt sem hagyja neki. Próbálja álcázni a fájdalmát, ahogy a lány felé fordul, de ő is érzi, hogy nem igazán sikerült ez neki. *
- Sosem értettél meg Vixi... * kezdi halkan, majd odalép hozzá, s egyik kezét felemelve a lány arcára teszi, becsúsztatja ujjait a barna tincsek alá, s hüvelykujjával megcirógatja az arcát. * - Azt hittem még van időm rendbe hozni... hogy még van módom... * elcsuklik a hangja, s Gabe nem állja meg, hogy homlokát ne nyomja a lányéhoz. Lehunyja a szemét. *
- Nekem Vixi kellett volna.... * suttogja. * - Az akit... akit... szeretek... * ismét kimondta. Hát ennyire gyenge volna? * - A barátsága, igen... és az ölelése... * húzódik közelebb hozzá. * - ... a csókja... * hajol rá a lány ajkára, de aztán mégsem csókolja meg. Nem akar egy újabb pofont, vagy egy újabb szúrást a lelkében. Lassan elengedi a lányt, és hátrébb lép egyet. Furcsán csillog a szeme. Ekkor lép be a pincér megint az új borral. Gabe felemeli a kezét. *
- Ne haragudj Claud, erre sem lesz szükségünk... változott a ... terv... * mondja halkan, le sem véve a szemét Vixiről. Mintha minden pillanatot szeretne magába inni a lányból. *
- Kérlek, kísérd a hölgyet vissza a limuzinhoz, és adjatok neki egy zsupszkulcsot, ami visszaviszi Mystralba... * mondja, majd olyan lassan, mintha fájdalmai lennének, az ablak felé fordul, s ismét a tájba temetkezik. *

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-21, 6:18 pm

*Értem már a viselkedését, mivel ismerem ezt a fiút, nagyon is tudom, hogy mennyire labilis és hirtelen. De most én se fogok csendben maradni vagy a bocsánatáért könyörögni, nem, én már megkeményedtem ezen idők alatt, átéltem pár dolgot és most csak szomorúan nézek bele szép szemeibe.*
- Nem tudod, hogy miket éltem át, amikor nem voltál velem. Hogy milyen sérelmek értek, hogy majdnem megölt egy démon, és te nem voltál ott. Gabe, én nekem nagyon fontos vagy... *lépek közelebb hozzá, de nem akarok ismét én lenni a hibás valamiért, ahogy viszont hallom a szavait, úgy sütöm le szép szemeimet is, halkan sóhajtva.*
- Akkor tisztázzuk azt is, hogy engem megkínoztak, többször majdnem megöltek, megaláztak ebben az iskolában és egy incubus is majdnem megölt, miközben egy succubussal együtt szó szerint megerőszakoltak... teljesen kikészültem, szinte meghaltam belül és igne, egy vámpír karjaiba rohantam, hogy a mérgével elfelejtsem borzasztó életemet. *hullik is pár könnycsepp szép szemeimből, így már talán érti, hogy én nekem se volt egy álom az élet, de azért tovább sétálok vele, fel egy szobába. Szívesen maradnék vele, bújnék hozzá, de félek, hogy még túl hamari mindez, de elveszíteni soha nem akarom és mindkettőnknek se akarok még több fájdalmat okozni. De ahogy felém fordul végül, majd lágyan cirógatja meg arcom, úgy döntöm bele azt a kezébe.*
- Én mindig is megértettelek, csak te nem engem... Lehet, hogy nem én voltam neked az igazi. *sóhajtok fel szomorúan, majd homlokunk is találkozik és érzem, hogy egyre inkább elázik szép arcom, ahogy őt figyelem. Hallom szavait és végül kezeim derekára fonódnak és bár ő nem tesz semmit, puha ajkam az övéhez ér, amolyan búcsú csókként mindez. Nem tudom, hogy a jövő ismét összehoz-e majd minket, mert hiszek benne, hogy talán ez lehetséges, de egy kis idő kell nekünk, talán ismét barátokká kell válnunk, még jobban megismernünk a másikat. A csókom tehát hosszúra nyúlik, már ha engedi, miközben hozzá is bújok szorosan, majd elmosolyodva simítom meg arcát.*
- Nekem örökké fontos maradsz, hiszen te voltál nekem mindenképpen az első és remélem, hogy a jövőben ismét közel leszünk egymáshoz, de egyenlőre elégedj meg a barátságommal, kérlek. Nem akarlak ismét elveszíteni. *kezeim lehullnak kezeire, így szorítom meg őket kedvesen és még egy puszi a fiú arcára, majd ekkor hallom meg, hogy a pincér is megjön, de nekem távoznom kell.*
- Szívesen veled maradtam volna, de ha ezt szeretnéd, tiszteletben tartom. *szépen meg is törlöm szép arcom, majd eleresztem.*
- Remélem hamar látjuk egymást. *biccentek felé, majd szépen el is megyek Claud-dal a limuzinhoz és nemsokára vissza is térek a Mysterioba, de belül ismét összetörtem, úgy érzem, már egyre kevésbé találom a helyem.*

Tárgy: Re: Farell Birtok 2012-02-21, 6:38 pm

* Gabenek nehezére esik magába fojtania a dühét, ahogy a lány szavait hallgatja. Végül egyetlen ütésben letudja a dolgot. Egy díszpáncél látja kárát, ami szerencsétlenségére épp az útjába kerül a folyosón. Hatalmasat csattanva kerül a földre, Gabe pedig a lány előtt néhány lépéssel megáll, és lehajtja a fejét. *
- Ha tudtam volna... * mondja egészen halkan. Lelkében nem csak tátongó űr van most, hanem zabolázhatatlan düh és gyűlölet is. Bántották Vixit... úgy bántották, ahogy senkit nem lett volna szabad, és ő nem volt ott... nem is tudja, kit gyűlöl jobban. Azokat akik ezt tették, vagy saját magát, amiért nem védte meg a lányt. Vixi talán látja is, hogy jobb most nem hozzászólni egy ideig, ám amikor a vámpír szót meghallja, ismét ökölbe szorul a keze. Nem mond semmit... de egyre erősebb benne a késztetés arra, hogy megkeresse ezt a vámpírt, és karót döfjön a szívébe... Vixinek nem kell egy ilyen vadállat, mint egy vámpír. Sem egy olyan, mint ő maga. neki jobb kell.... és ha kell megszabadítja tőle ő maga.
Inkább tovább megy, fel a toronyszobába. Ott jön rá újból az elgyengülés. Szeretne hozzáérni a lányhoz, szeretné átölelni, vele lenni, megcsókolni, ha kell az idők végezetéig... de nem teszi. Vixi viszont igen. Néhány másodpercig enged is... aztán elhúzódik a lánytól. *
- Ha a döntésed végleges, ne okozzunk egymásnak újabb fájdalmakat. * mondja halkan. * - És nem veszítesz el... soha... én veszítettelek el téged... ha az enyém voltál valaha... utoljára mondom ki... és lehet, hogy egész életemben... szeretlek. Szeretlek Vixi, szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Hát lehet így bárki a barátod? * az ablak felé fordul, majd nagyot sóhajt. Vixi sír... most viszont ez rosszabb, mint a kocsiban volt. *
- Én veled lennék... szeretném ha maradnál... de mindketten tudjuk, hogy nem lehet... bocsáss meg nekem...
* Ennyi amit utoljára mond, s ne is néz a lány felé, amikor az kimegy a teremből. Az ablakból nézi végig, amint az autóhoz kísérik, s Vixi beszáll.... hát elmegy. Tényleg elmegy...
És elment. Ennyi volt. Az autó lassan távolodik... Gabe szíve egyre jobban elnehezül... s végül amikor a limuzin kifordul a kastély kapuján, elmorzsol egy könnycseppet a szemében... *

// Köszönöm a játékot Sad

bőg, vergődik, toporzékol, hisztizik, zokog xD és egy búcsú dal oO,
Azt hisze megérdemeljük *-* (:
Búcsúzás-hüphüp //

» Pendelton birtok
» Macrain Birtok