Macrain Birtok

Tárgy: Macrain Birtok 2011-01-14, 3:35 pm

*Látom a pirulást, ami kicsit meg is mosolyogtat, és kezem nemsokára a lányka vállán állapodik meg, az arcom pedig felvidul.*
-Szeretném ha te is úgy élveznéd az utazást ahogy én.*felelem mosolyogva, hiszen nem akarom megbántani se, tehát ha ő akarná, akkor maradhatnánk is. A következőre csak elmosolyodom, és amikor a lényeget említi a szemébe nézek, még mindig ugyan ilyen mosollyal.*
-Majd vigyázok rád...*felelem csendesen, és így is lesz, a legjobb barátom és bár nem hiszem, hogy bármi galiba történne óvni fogom mindig. Na de a zsupszkulcs aktiválódik, s mi ketten nemsokára egy sötétebb helyen tűnünk fel, pontosabban egy sötét havas erdőbe, ahol még a fák is sötétebbnek látszanak. Lassan eltéve a zsupszkulcsot, kissé furán nézek körbe.*
-Hmm... nem ide akartam érkezni.. de nem vagyunk messze. Azt hiszem ez a "Sikító " rengeteg széle lehet... Azért hívják így mert...*akarnám folytatni, de ekkor valami fura emberi sikolyra emlékeztető hangot hoz a szél. A lány is érezheti, hogy sötétebb és hidegebb van mint előző kiránduló helyünkön, s talán kissé félelmetesebb is, de ekkor csak a kezemet nyújtom felé egy nyugodt mosollyal.*
-Mert a szél olyan hangokat hoz, ami sikolyokra emlékeztet... Nem sokszor jártam ide bent, de az erdő a családom birtokát bővíti, innen egyenesen ha minden jól megy keleti oldalról közelítjük meg a kastélyt... Onnan nézve sokkal nyugodtabb, és szebb is, na de gyere menjünk.*mondom, egy nyugtató mosollyal, és ha minden jól megy talán el is indulhatunk a kastély fele.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-01-14, 3:43 pm

- Én ugyanúgy élvezem, de hát ezt tudhatnád már. *mosolygok rá kedvesen, majd ez után hallom, hogy vigyázni fog rám. Igen, örökké így gondolok Sairusra, hogyha bajba kerülök, ő meg fog mindig jelenni és segít majd. Remélem, hogy így is lesz, tehát csak megfogom a zsupszkulcsot és kissé instabil lábakkal érünk földet. Mindenhol hó van és hideg, rajtam pedig csak egy pulcsi van, semmi kabát, így természetes, hogy dideregni kezdek. *
- Nincs valami meleg. *jegyzem meg, de ekkor hallom meg azt a furcsa sikolyt, így testem megdermed, majd ijedten pillantok körbe.*
- Mi volt ez? *bököm ki, de amikor látom a felém nyújtott kezet, csak közelebb húzódom Sairushoz és kezemet a kezébe helyezem, hogy így folytassuk az utunkat.*
- Áh értem, nagyon khm... barátságos. *keresem a megfelelő szót, de csak nem akad a nyelvemre, így hát tovább sétálok vele, figyelve szavaira.*
- Kíváncsi vagyok arra a kastélyra... kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy csóró vagyok. *pillantok fel az arcára, hiszen tényleg nincs nagy vagyonom, de ha ez a fiú kastélyban él hát... akkor eláshatom magam.*
- Biztos nem bánnák a szüleid, hogyha ide jönnék? Tudod... én nem biztos, hogy aranyvérű vagyok. *bököm ki, hiszen apámról még nem tudok túl sok mindent, így meglehet, hogy nem tiszta a vérem és ahogy tudom, sokakat itt nagyon is zavar az ilyesmi.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-01-14, 3:56 pm

-Tudom... csak úgy tűnik mióta megismertelek kevésbé vagyok biztos önmagamban. *felelem egy félmosollyal, és nemsokára már egy másik helyen vagyunk, közel az otthonomhoz, vagyis már ez is az otthonom egy része. Egy erdő, kicsit mesélni is kezdek róla, de ahogy látom a lányka fázik, így aztán levéve a táskámat ,egy vékonyabb dzsekit húzok ki belőle, lévén nem hoztam magammal meleg ruhát.*
-Tessék, vedd csak fel, nemsokára otthon leszünk ott meg már meleg van.*közben már folytatom is a kis mesét, amit az erdőről tudni kell, s úgy tűnik a lányt is megijesztette. A szavaira viszont fura mosollyal rázom meg a fejem.*
-Ha azt mondtad volna, hogy ijesztő, akkor se sértődnék meg. Mert az, legalábbis annak aki nem ismeri a titkát. Részint azért is telepedtünk az erdő takarásába, hogy óvjuk magunkat olyanoktól akiket nem akarunk a közelünkbe engedni.*mesélem, s nemsokára kézenfogva indulunk meg a kastély felé. A szavakra viszont tagadóan szólalok meg.*
-Jajmár. És ha az vagy kit izgat? Engem nem, a barátom vagy és ez a fő*mondom mosolyogva, s bár régen soha nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, most mégis megtettem, a következőre viszont lágyan megfogom a másik vállát és magam fele fordítom.*
-Az igazat megvallva nem tudom. De az anyámat nem ismertem, az apám meghallt. Itt már csak én élek, és nem hozzájuk akarok felnőni, és olyan lenni amilyenek ők. Saját szabályaim vannak, és én megtisztelve érzem magam hogy elhozhattalak. Szóval ezen ne gondolkozz. Én akarom így.*felelem mosolyogva, a szemébe nézve, s néhány percnyi, talán negyed órányi séta után megláthatjuk, a nem is olyan ilyesztő Kastélyt*
-Nos ez lenne...*mutatok előre, s bár még messze vagyunk de a keleti oldalát innen simán láthatja a lány, előttünk pedig a befagyott tó jégpáncélja látható ami mellett egy köves út vezethet kerülőbe a kastélyhoz. Hádész itt viszont kiszabadul a táskából, és mellénk leugorva kezd el lépdelni, a nem is kicsi hóba ami majdnem elnyeli, de láthatólag őt ez nem érdekli. Én pedig csak mosolygok a dolgon.*
-Belül már melegebb van, remélhetőleg tényleg tetszeni fog.*mondom csendesen, miközben lassítok a lépésen, hogy a lány is bátran körbe nézhessen.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-01-14, 4:13 pm

- Kevésbé vagy biztos? Ugye nem vagyok rád rossz hatással? *bukik ki belőlem a kérdés, miközben már a havas úton sétálgatunk, a vastag törzsű, kissé talán ijesztőnek is tűnő fák között. Ahogy viszont testem remegni kezd a hideg miatt, megállunk és Sairus felém nyújtja az egyik dzsekijét, amit rögtön el is veszek és magamra is húzok.*
- Köszi. Nem vagyok hozzászokva ehhez a hideghez. *tudom, hogy északon vagyunk, így jobban fel kellett volna öltöznöm, na de most már mindegy. Inkább csak tovább indulunk, most már kézen fogva és pillanatok múlva meghallom a sikolyt, mely ijesztőnek hat, nem is picit és ahogy hallom, kiveszi szavaimból, hogy igazából arra gondoltam, csak nem akartam megbántani szavaimmal.*
- Igen, így érthető, de nem szívesen lennék itt egyedül valamelyik éjszaka. *pillantok fel a szemeibe, majd végül kijelentem, hogy kezdem magam egyre szegényebbnek érezni mellette.*
- Tudom... *motyogom, hiszen azért zavar ez a dolog, de amikor megállít és szembe fordít magával, csak szépen pislogok a szemeit figyelve, úgy hallgatva szavait.*
- Okés, igyekszem félretenni az aggályaimat. *mosolyodom el halványan, majd már haladunk is tovább, egészen ki az erdőből, a kastély irányába, amely oly csodálatos, hogy lábaim se mennek tovább, megtorpanok és hitetlenkedve nézem az előtt elterülő tavat, mely már be van fagyva, majd pedig a havas épületet.*
- Ez gyönyörű. *bukik ki belőlem és sokkal zordabbnak hittem, mint amilyen valójában. * - És hatalmas... nagyon nagy. *lassan azért tovább megyek, követve a köves úton és hevesen bólogatni kezdek.*
- Biztos, hogy tetszeni fog. És itt még korcsolyázni is lehet. Én tudtam, hogy nagy lesz, de hogy ekkora. *harapok ajkamba, majd figyelem a kis cicust is, aki előre siet, de én se állok meg, kíváncsi vagyok most már a kastély belsejére is.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-01-14, 4:35 pm

-Hmm ezen már elgondolkoztam. De hogy rossz hatással lennél az kizárt dolog. Tudod a túlzott magabiztosság sokszor rossz útra terel, és az igazat megvallva azt hiszem egy ideig én is ezt az utat jártam. Ameddig nem találkoztam egy eleinte elvont de nagyon megszerethető görög lánykával, aki immáron a barátom.*fűzöm hozzá a szót mosolyogva, hiszen valahogy így lehetett mikor még megismertük egymást, s most már többet tudunk egymásról mint talán sokan rólunk az iskola többi diákja közül. Amikor megérkezünk oda is adom neki a kabátomat, a válaszra pedig csak elmosolyodok*
-Nincs mit. És tudom. Görög ország nem arról híres hogy hideg. De egykét látogatás és hozzá szoksz ne izgulj.*vigyorodom el, s meg is magyarázom a sikító erdő titkát, így talán megnyugtatom kicsit Hecate-t*
-Gondolom. És ne aggódj nem is engednélek ide egyedül. Nem mintha annyira veszélyes lenne, de a félelmek rátesznek még egy lapáttal. Kiskoromban én is tartottam ettől a helytől, és még most is átfut a hátamon a hideg. A családi legenda szerint az egyik száműzött családtagom sírját valahol fent az északi szegletben lehet megtalálni. *ez csak amolyan plusz adalék információ, hiszen már nemsokára tovább fűződik a téma, és a motyogásra csak megcsóválom a fejem.*
-Akkor meg mi a baj? Remélem nem szégyeled magad amiatt mert én az vagyok te meg nem... Tudod máshogy születtünk, de ne kívánj túl nagy gazdagságot. Lehet szép és jó is de....megvannak az árnyoldalai is. Ha tehetném én magam is "kisebb lennék" kevésbé hírhedt..*mondom hallkan magam elé, de ezt a lány is hallhatja, s a következő szavakra csak mosolyogva bólintok.*
-Így legyen..*mondom miközben már látható távolságra is érkezünk a kastélytól, és úgy tűnik tetszik Hecatenek. Csupán csak elmosolyodik a szavakra lágyan.*
-Igen az.. Szerettem itt élni, és a vidéke még mindig vonz. De tudod egy ekkora kastély túl nagy egy embernek. Azt hiszem most már tudod hogy ha azt mondom elveszettnek éreztem itt magam, akkor miért mondtam.*nézek egy pillanatig az épületre, közbe a cica is megindul mellettünk, és úgy tűnik Hecate még mindig ámuldozik, én pedig vidáman adok egy puszit a homlokára, amolyan baráti gesztus gyanánt.*
-Teljék benne örömöd. És igen lehet. Ilyenkor télvíz idején eléggé befagy a tó szóval még biztonságos is. Na meg a kert amiről meséltem most is megvan, a kastély másik oldalán. Tudod mágia segítségével egy részén lehet más időjárási viszonyokat is elő idézni. Idő közben megérkezünk a nagykapuhoz , ahol belépve egy kissé kisebb folyosóra is érünk. Még mindig fogom a kezét miközben lassan lépdelünk egyre beljebb. *
-Ez amolyan előterem, innen eljuthatunk a kastély legtöbb részére...csak el ne tévedjünk*magyarázom miközben lassan tovább haladunk, s az egyik ajtót kinyitva egy nagyobb folyosóra érkezünk, ahova meleg napsugár is fénylik be az ablakokon. Én csak beállok az egyikhez majd fejemmel jelzek hogy a lány is nézzen ki.*
-Gyere csak*mondom egy félmosollyal, és ha Hecate kinéz, lent egy rétet láthat. De bizony nem téli, hanem mintha tavasz, vagy nyári időjárás uralkodna kint, van ott egy kis tó, néhány hattyúval és jó pár fa is elhelyezkedik.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-01-14, 4:58 pm

- Ez nagyon kedves tőlem, de én sose voltam elvont. *húzom fel picit az orrom, de csak játékosan, majd hamarosan inkább követni is kezdem a fiút, méghozzá egyenesen a kastély irányába, melyre már nem picit vagyok kíváncsi.*
- Hozzászokni? Ehhez a hideghez? Szerintem soha nem fog menni. *rázom meg picit fejemet is és ez után hallgatom, hogy miket mesél még erről a helyről a fiú, de nem tölt el túl nagy örömmel az, hogy tudom, valamiféle kitagadott család tag sírja is errefelé van.*
- Remélem a szelleme azért a sírban marad. *pillantok fel rá egy szájhúzás mellett, majd végül megpillantom a kastélyt és hamarosan kibököm, hogy én mennyire szegény vagyok hozzá képest. Nem tölt el túl nagy örömmel ez a tény, de ahogy hallom, a gazdagság se jó dolog, na meg a hírnév.*
- Nem, dehogy, engem sose zavart, hogy nem vagyok olyan nagyon gazdag, csak most, hogy te vagy a legjobb barátom, furcsa, hogy ekkora különbség van közöttünk, de nem bánom. *mosolygok rá végül és hallgatom, amiket még mesél a helyről, mi szerint eléggé egyedül érezte itt magát, amit meg tudok érteni, de egyszerűen képtelen vagyok bármit is mondani, oly csodálatos mindez. Ekkor ér a puszi, én pedig pislogok párat, mintha álomból ébredtem volna.*
- Annyira szép, annyira tetszik, nem is tudok mit mondani. *nézek kissé kábán, majd már meg is indulunk a bejárat felé, ahol egy folyosóra érünk. Gyönyörű ismét, én pedig újból ledermedek, ahogy a falakat pásztázom tekintetemmel, majd erőt veszek magamon és tovább indulok.*
- Ahj, ez tényleg nagyon szép. *pislogok fel rá, majd így térünk át egy másik folyosóra és lábaim is picit beleremegnek, ilyen helyen még eddig nem jártam. Na de megindulok utána, követve az ablakhoz, kezeimmel pedig semmihez se merek érni, így magam előtt össze is kulcsolom őket és úgy nézek kifelé a gyönyörű kertre.*
- Nagyon ízlésesen meg van csinálva és milyen romantikus. Azt hittem, hogy rideg lesz az otthonod, de ez nem olyan, ez tényleg, mint egy álom. *fordulok meg, hogy a szemeibe nézhessek, majd eszembe jut valami.*
- Megmutatod a szobádat? *kérdezem kíváncsian, hiszen az érdekelne még nagyon.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-01-14, 5:13 pm

-Ó.. attól függ milyen szemszögből nézzük*vigyorodom el, miközben a lányra nézek, s bár ilyesztő a hely próbálom elmondani, hogy nem olyan mint ahogy a látszat mutatja. A hidegről is szó esik.*
-Szerintem igen. Tudod bármihez hozzá lehet szokni, ha nagyon akarod. De ha akarod akkor majd tavaszal is eljövünk.*felelem mosolyogva, hiszen ez nem csak egyetlen alkalom, legalábbis én nem úgy szeretném. A szellemre csak felnevetek*
-A szellemek világa nem olyan, hogy bármikor átjön ilyesztegetni. Tudod köztünk vannak, és körülöttünk akár most is. Max nem érzékeljük a jelenlétüket, mert egy köztes síkon vannak. Sokan túlságosan félnek egyszerű szellemlényektől, pedig nagy részük nem is ártalmas.*magyarázom kicsit, hátha sikerül jobban megbarátkoztatnom Hecatet a témával, miközben rátérünk a pénzre is.*
-Én se. Amúgy meg nincsenek köztünk különbségek max látszólagosak. Semmivel nem vagy nálam jelentéktelenebb személy... *mosolyodom el, majd jöhet meglepetés erejével a hóba borult kastély is, ami már jobban tetszik a görög lánykának, akit úgy tűnik egy puszival hozok vissza a való világba*
-Nem is kell. örülök ha tetszik.*felelem vigyorogva, miközben a lányra nézek, s folytatva az utunkat, nemsokára megérkezünk a kastélyba is, ahol már igencsak otthonosan mozgok. Egy ideig szótlan vagyok, egészen míg el nem érjük az ablakot, ahova oda is hívom.*
-Lehet csak én láttam már túl ridegnek, de úgy tűnik mégse annyira. Amúgy az. Még a szüleim csinálták meg úgy hogy a kastély egyik felén mindig ilyen időjárás legyen. És ez nem csak látvány. Ha akarod majd le is mehetünk..*felelem mosolyogva, majd a kérdésre csak megragadom a kezét és mosolyogva vezetni kezdem.*
-Persze gyere csak.*mondom s nemsokára egy meredek lépcsőn megyünk felfelé, majd ismét egy folyosóra érünk, ahol északi irányba fordulva szinte azonnal kitárul előttünk egy ajtó, s feltárul a szobám is.*
-Remélem tetszik. Ott még van egy kandaló, elvbe mindig olyan meleget ad amilyennek szeretnéd. Ott pedig a személyes kis birodalmam van.*mutatok egy polc irányába ahol jó néhány könyv is sorakozik.*
-Na mihez lenne kedved? Rózsakert, van egy istálló is a környéken, vagy esetleg valami máshoz?*kérdezem végül*

\\fagy\\

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-01-16, 6:46 pm

//olvad//

- Tavasszal? Az nagyszerű lenne, akár fürödhetnénk is a tóban. *mondom még mindig igazán izgatottan, hiszen csodálatos ez a hely, nem is picit és ezt nem tudom eléggé kihangsúlyozni a fiúnak. Mindenesetre a szellemekkel kapcsolatban mondok pár dolgot, de Sairus hamar kijavít, így mesélget picit arról, hogy milyenek is ezek a lények, én pedig szinte iszom szavait, ahogy arcát fürkészem.*
- Hát, én még nem tudok túl sokat ezekről a lényekről... szóval, számomra a szellemek olyanok, mint akiket békén kell hagyni. *magyarázom Sairusnak, majd hamarosan már be is sétálunk a hatalmas épületbe, amely magával ragad, még pompásabb, mint amire számítottam. *
- Szóval kint szinte tavaszi időjárás van, azaz a kastély ezen részén. Értem és persze, majd megnézhetjük, de a szobád most jobban érdekel. *mosolygok továbbra is, majd már kezemet ismét kezébe veszi, így vezet felfelé, északi irányba és pillanatok múlva már meg is érkezünk ahhoz a bizonyos ajtóhoz, amit feltár előttem és teljesen más lesz, mint amire számítottam.*
- Azta én... én azt hittem, hogy valami régi kori lesz, de ez modern és világos is. *mondom még mindig elgondolkodva, majd hirtelen ledobom a kabátomat az egyik fotelre és hassal előre, bevágódok az ágyba, majd meg is fordulok.*
- Jó puha. Nagyon tetszik, tényleg, otthonos. *mondom jókedvűen, majd lassan felkelek és már hallgatom is az ötleteit.*
- Szerintem a rózsakertet megnézném szívesen. A lovakért nem rajongok, a más pedig jöhet utána. *huncut mosolyom ismét előtérbe kerül, sok minden megfordul ám a fejemben.*
- De szívesen megnézném azt a helyet, amit akartál nekem mutatni, de nem árultad el, hogy mi az. *utalok itt arra, hogy emlékszem ám még arra a beszélgetésünkre.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-01-16, 7:08 pm

-Szerintem simán megoldható... volt amikor én is kipróbáltam, akkor már elég meleg van.*mondom egy félmosollyal, elvégre azért akkor már azért mégis csak jobb az időjárás, még itt fent északon is. Na de úgy tűnik lényegében Hecate jönne, így fel is írom magamba előre látható tervnek az újbóli itt létet.. Ezután viszont beszélni kezdünk a szellemekről is, vagyis inkább kijavítom de persze nem bunkón*
-Hát lényegében így is van. Békén lehet őket hagyni, de igazából maguk a szellemek nem annyira ártóak mint a démonok... legalábbis én még nem hallottam volna, hogy egy egy ijesztésnél sokkal többre lennének képesek, de lehet tévedek.*mondom kicsit elgondolkozva, miközben belépünk a kastélyba, és végig is vezetem Hecatet a folyosón, ahol megállok egy ablak előtt.*
-Aham.. így lehet a legjobban fogalmazni a helyzetet, de akkor megmutatom a szobámat. Szerintem úgy se tudunk mindent átnézni, tüzetesen, amíg itt vagyunk.*mondom , elvégre van még felfedezni való a birtokon, de még itt belül is. Nemsokára kis utat megtéve el is vezetem szerény hajlékomba, ki is nyitva az ajtót, majd mosolyogva figyelem mit csinál a lány.*
-Hát tudod... sötétbe nehéz lenne tanulni, és régebben elég sokat is tanultam.. A sötétség nem csak külső szemszögből lehet az... na meg vannak sötétebb részei is a kastélynak. De a szüleimmel ellentétben én inkább az új kör szülötte vagyok *magyarázom, majd a dicséretre csak oldalra döntve a fejemet elnevetem magam.*
-Az egyik kedvencem nekem is az ágy..*mondom mosolyogva, majd elkezdem sorolni az ötleteket, s végül úgy tűnik találok is a lánynak tetszőt.*
-Hmm akkor legyen először a rózsakert, utána pedig elviszelek oda is. Ha persze nincs ellenedre.*mondom mosolyogva, s miután lepakolok, kézen fogom a másikat, és finoman vezetni kezdem őt. Most lefelé haladunk s pár kanyar megtétele után, ki is nyitok egy ajtót.Ami mögött egy amolyan belső kert található, kör alakba különböző színű rózsákkal, valamint a falon is van jó néhány kiszegezve. Kicsit melegebb lehet itt mint ahogy a lány kint érezte, de ez a hely is úgy tűnik mágiával van ellátva, elvégre valaminek táplálnia kell a virágokat.*

\\Fagy\\

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-07-22, 11:18 pm

*Most már nem szól semmit csupán csak pillantása kissé elmereng a másik haján, miközben lassan felvándorol az arcára is, tényleg őszinte volt, és még kimondani se volt nehéz a szavakat. Furcsálja ő maga is.Ezután megtörténik a gyors reggeli, amit bár annyira nem szokott fogyasztani, most mégis könnyen lecsúszott, s még egy bók is elhallatszik tőle, a válaszra viszont csupán egy kis mosoly jelenik meg az arcán.*
-A külsődben soha nem is találtam... De azt hiszem most már sehol se.....*néz rá egy kissé elgondolkozva, de hangja barátságos és fura mód lágyság is felfedezhető benne, hiszen nem bántó szándékkal szólal meg. Na de nemsokára már a teleport szobába találják magukat, s hallva Nymphadora véleményét csak lassan bólogatni kezd.*
-Végülis a teleport szoba ingyen van, ha meg úgy lenne még zsupszkulcsot is találok talán otthon, nem mintha szükségünk lenne rá.*feleli, majd miután elmondta, vesz egy kis hamut s elmondja, hogy hova akar menni és mikor, akar vissza térni. A lány amikor megérkezik viszont már azt látja, ahogy a fiú kissé mereven áll, egy igen nagy építmény előtt, méghozzá elgondolkozó tekintettel. Na igen ez az út rövidebb volt mint amit Hecatevel megtettek anno, és már az az alkalom is milyen régnek tűnik a számára... Amúgy a lány egy hófödte úton találja magát Sairus mellett, s érezheti ahogy a hideg északi szél az arcába fúj némi havat. Bizony ezen a részen még ilyen évszakban is esik a hó, s még ha melegebb is van, koránt sem biztos , hogy jó lenne sokat kint tartózkodni, főleg hogy az ég is furamód sötét, s a nap érezhetően nehezen világít át a gomolygó felhők között.*
-Nos.. üdvözöllek nálam, remélem tetszeni fog.*mutat előre, bár a lány amúgy is láthatja a nem túl messze lévő kastélyt ami immáron Sairus tulajdonát képzi. Nem kicsi, de nem is túlcsicsázott, látszik rajta, hogy nem igen lakják...*
-Szerintem menjünk mielőtt még megfagysz... nem tudom hogy hogy viszonyulsz ehhez az időjáráshoz..*mondja hiszen nem éppen téliesen öltözködtek, így fogja kézen szó nélkül s ha a másik engedi vezetni is kezdi a kastély bejárata felé.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-07-22, 11:31 pm

*Meglepőek a szavai, egyre inkább és most mintha egy picit bele is pirulnék, hiszen oly kedves velem. De nem mondok inkább semmit, hanem csak megindulok utána a teleport szobába, hogy nemsokára már mind a ketten a kastélyuk közelében legyünk. Nem tudom, hogy mire számítsak, de reménykedem a legjobbakban és abba, hogy ez nem egy csapda, hanem tényleg jól fogjuk itt érezni magunkat. Ahogy viszont megérkezem, hirtelen érzem meg a rettenetes hideget és rögtön libabőrössé válik a testem, miközben összébb is húzom magam. Na de ahogy a fiúra nézek, fura komorságot látok az arcán, amit most biztosan nem én okoztam, ma egy rossz szavam se volt hozzá.*
- Valami baj van? Rossz emlék? *kérdezek rá kedvesen, ahogy feltekintek rá, de amikor végül üdvözöl magánál, csak jobban körbenézek és picit el is mosolyodom rajta.*
- Nagyon mutatós, csak szét fagyok... *didergek mellette továbbra is, majd amikor kézen fog, csak picit meglepetten nézek le kezeinkre, de azért lépegetek utána, vállamon a táskámmal természetesen.*
- Nem szeretem a hideget. Olaszországban elég meleg van, de itt... siessünk. *a top se volt túl jó ötlet, de most már mindegy, így szinte teljesen átfagyva lépkedek tovább Sairus mellett.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-07-22, 11:48 pm

*Nemsokára megindulnak a teleport szoba felé, a fiú is reméli hogy kicsit ki tud kapcsolódni a lánnyal, hiszen semmi hátsó szándéka nem volt, csupán csak hogy a lány is jobb kedvre derüljön, és talán ő is élvezzen pár kellemes napot. Amikor azonban megérkeznek, a lány figyelmét nem kerüli el Sairus arckifejezése, viszont a fiú arcán egy cseppnyi meglepődés lesz úrrá, de éppen csak egy pillanatig, ameddig megrázza a fejét.*
-Nem semmi... inkább csak egy régi emlék. Egyszer voltunk itt egy rövid ideig Hecatevel, mielőtt megtámadtam volna az egyik tiltott átokkal...*mondja kissé komorabban, láthatólag ezen a témán hamar túl akar lépni, hiszen még mindig fáj neki a dolog valahol oda bent, de nem akarja hogy az emlékek miatt most ezen őrlődjön, így aztán csak finoman megfogja a másik kezét és vezetni kezdi.*
-Eléggé... bár kissé kopár, főleg hogy egy jó ideje senki nem járt itt. Egy ideig a nagybátyámé volt de most már az egész az enyém, csak nem tudom mennyire érdemes egy olyan kastély, ahova alig járok haza... Fura is kimondani azt a szót hogy "haza"...*mondja csendesebben, viszont nem nehéz észre venni hogy a lány fázik, főleg mivel mondja is.*
-Tegnap este azt mondtad, hogy valami sötét és hideg helyet szeretnél... látod ha floridába mentünk volna nem lennének ilyen bajok.*mondja ismét vissza térő mosollyal most már, miközben elérik az ajtót ami meg is remeg, s egy hangosabb nyikorgással ki is tárul a fiatalok előtt, akik már láthatják is a helység folyosóját.*
-Innen szinte bármerre el tudsz menni, mondjuk úgy hogy itt van minden mindennel össze köttetésbe, ha egy kis meleget szeretnél, vannak helyek amik mágia segítségével olyanok mint ahol tavasz vagy nyár, esetleg ősz van...*mondja miközben meg is áll a másik mellett figyelve a reakcióját, hiszen tudja hogy a lány gazdag, ki tudja mit szól ehhez a helyhez.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-07-22, 11:54 pm

*Ahogy megérkezek a fiú mellé, nem tudom figyelmen kívül hagyni a tekintetét, de mindenre számítok, csak arra a válaszra nem, amit most kapok tőle.*
- Hecate az a lány ugye, akivel volt az a fénykép? *kezdem a kérdésem, majd meg is toldom nemsokára.* - És aki miatt ... *harapok ajkamba, be se fejezve a gondolatmenetet, hiszen szerintem Sairus is tudja, hogy mire gondolhattam. Akkor felkeresett engem és elég csúnyán el is bánt velem... borzasztó emlék és szerintem soha nem fogom feledni.*
- A tiltott átokkal? Azzal, amivel engem Mordred? *meséltem már neki róla, tehát tudhatja, de nem hittem volna, hogy egy barátját megtámadná.* - Mit tett, amiért ezt tetted vele? *nem érdekel, hogy nincs közöm hozzá, tudni akarom és max majd ha nem mondja el, akkor nem teszi, de én igenis meg fogom tőle kérdezni most mindezt. Viszont azért nemsokára megfogja a kezem, ami kellemesen érint, nagyonis, de mégse merek úgy közeledni most hozzá, így lépekedek hát mellette, miközben hallgatom a szavait.*
- Szerintem jó megtartani, mert egy emlék. De a szüleid hogy haltak meg? *na igen, én aztán tudok témákat találni, de ez vagyok én, úgy nézek rá, rendületlenül, majd osztom meg vele azt is, hogy fázom. *
- Azért bent remélem, hogy meleg van... és nem kéne a szememre hánynod. *morgolódok kkissé, de amikor kinyílik az ajtó, akkor csak besétálok rajta, majd úgy nézek körbe. Kicsivel melegebb van, de még mindig igen csak fázom, így tekintek ide-oda.*
- Nekem most egy szoba is megfelel, ahova lepakolhatok és ahol aludni fogok. *kezdeném mondjuk azzal. Fogalmam sincs, hogy Sairus hol akar elszállásolni, így fordulok felé, de a kezem még mindig az övében van, így simítok végig rajta egy picit, miközben a tekintetét fürkészem.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-07-23, 12:11 am

*Nem akar hazudni, így az igazat mondja, tényleg egy emlék, ami egyben gyönyörű részben viszont fájó is, hiszen ha arra gondol tudja, hogy most mennyire másképp állnak, és az ő hibájából... Nymphadora szavaira viszont csak lassan bólogatni kezd, nem hinné hogy mindenhez kell szó, és valamit jobb magába tartani, viszont.*
-Igen ő... Az első barátom volt a Mysterioba, és igen ő miatta tettem veled..*mondja nyugodt, de egyben valahol szomorú hangon is, de arcára komolyságot fest, nem akarja ezzel traktálni Nymphadora-t hiszen nem ezért hívta magával, de úgy tűnik pár kérdés elől nem tud kitörni.*
-A Drainus-i hatalom... így hívják.. egyszer használtam..*mondja miközben kézen fogva meg is indulnak a kastély felé, amikor azonban hallja Nymphadora kérdését, a lány csupán csak arcának rándulását láthatja reakcióként, mint akit arcon paskoltak...*
-Túlságosan szeretett........*mondja maga elé halkan, de többet nem fűz hozzá, inkább csak tovább sétál a másikkal a kastély felé, hallgatva a szavait, amik úgy tűnik túlléptek Hecate-n és az esetükön, a kérdésre már nem változik meg az arca, megőrzi a nyugodtságát, úgy tűnik ez nem kavarja már annyira fel mint régen, pedig nem volt éppen jó gyerekkora.*
-Igen... egy emlék...A szüleimből csak apámat ismertem. Anyám meghalt a születésemkor, apámat pedig a saját maga idézett tűzdémona égette halálra, a szemem előtt...*nem mond többet inkább csak próbál egy kisebb mosolyt ejteni, maga se tudja miért talán azt hiszi ezzel ellensúlyozhatja a negatív témát, a morgolódásra viszont ezzel a mosollyal ránt vállat.*
-Ha úgy akarod meleg lesz, amúgy nem hánytam csak emlékeztettelek.*feleli derűsebben, de minden esetre lassan be is lépnek az ajtón, ami mögött egy fokkal már melegebb van azért. A lány vélemény helyett viszont inkább azt mondja mire lenne szüksége.*
-Rendben... akkor ha megfelel az én szobám akkor felkísérlek oda..*feleli nem elengedve a másikat, és ha a lány benne van el is indulhatnak a fiú szobájába, amiért azért mászniuk kell pár lépcsőt, de pár perc alatt a lány már csak arra lehet figyelmes hogy Sairus egy ajtót feltárva előtte, egy szobába invitálja be, ami kissé világosabb is, van itt kandlló könyvespolc és egy igencsak kényelmes ágy is, pár fotellal.*
-Bújj beljebb... bár gondolom nem egy ilyenre számítottál egy hozzám hasonlótól, de remélem megfelel..*mutat körbe a szobán, persze csak amikor már bementek. Ezután szó nélkül megy oda a kandallóhoz rakva pár fát, most manuálisan amit aztán begyújtva figyelni kezdi a lángokat.*
-Nemsokára olyan meleg lesz amennyire csak szeretnéd... addig te is mesélhetnél kicsit a családodról, és a gyerekkorodról... Miattuk lettél olyan amilyen?*kérdezi ismét közelítve hozzá, a kérdés viszont csupán csak kíváncsiságból ötlött fel a fejében, hiszen el tudná képzelni hogy a szülei is hasonlóak.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-07-23, 12:23 am

*Nem igazán vagyok még tisztában a Sairus körül forgó dolgokkal, de hiába voltunk ellenségek, mégis ennek is köszönhetem azt, hogy részben sikerült már megismernem. Amikor viszont hallom a szavait, hogy az a lány miatt volt minden, csak aprót bólintok és most inkább nem mondok semmi rosszat se róla, hiszen miért tenném? Amúgy is, akkor megint magamra haragítanám ezt a fiút, azt pedig most jobb lenne elkerülni, főleg egy számomra idegen terepen, hiszen hülye még én se vagyok, itt bármit tehetne velem, mindenki tudta nélkül és kissé félelmetes is besétálni az oroszlán barlangjába.*
- Hogy mi? *bukik ki belőlem viszont a hirtelen kérdés, amikor meghallom Hecate bűnét és csak hirtelen állok meg, a fiút figyelve.*
- Az volt a bajod vele, hogy szeretett? Akkor hogy mondhatod nekem pont te azt, hogy engedjek közel magamhoz valakit, aki majd boldoggá tehet, szerethet? *kérdezek vissza kíváncsian, az arcát fürkészve, hiszen ez most valahol magas nekem.*
- Egyébként is, úgy látom, hogy te őt szereted. Elég csak rád nézni... *bököm ki az előttünk lévő havas tájat figyelve egy darabig, próbálva nem pont az ő arcára nézni. Na de ez után témát váltok, így hozom szóba a szüleit és amikor az apja halálát mondja, csak meglepetten nézek rá.*
~ Hát ez szívás... ~ *na de ezt mégse mondhatom, túl kegyetlennek tűnne, így inkább csendben maradok, próbálva egy kis együttérzést tanusítani, amit még nekem is gyakorolnom kell. Belépek hát a kastélyba, majd meg is mondom, hogy mire lenne szükségem, de amikor meghallom, hogy az ő szobájában fogok én is aludni, ismét meglepődöm kissé.*
- Rendben. *bólintok rá a dologra, majd követem odáig, ahova húz, így teszem le az egyik fotelre a táskám, majd csüccsenek le az ágyra is.*
- Hozzád hasonlótól? Ez vicces... én se vagyok jobb nálad, bár tény, hogy az én szobám inkább hasonlít egy kriptára. *mosolyodom el és tényleg ez az igazság. Az övé teljesen normális, főleg az enyémhez képest. A tűzre figyelek, mely lassan kezd el létrejönni, de amikor nekem kéne mesélnem magamról, már cseppet kellemetlenül érint. Nem szeretem kiadni másoknak a dolgainkat, de valamit mégis csak kéne mondanom.*
- A mi családunk elég régi, még a reneszánsz előtti időkből származik és kereskedő hercegek sarjai voltak. Már abban a korban is elzárkózva éltek úgy, ahogy mi is... a vagyonunk nőtt és a nekromancia utáni vágyunk is, akár csak nekem, így a kastélyunk tele van kriptákkal, rejtett helyekkel. A szüleim pedig kedvesek, legalábbis számomra és hogy ilyen lettem? Nekem az egész családom olyan, mint én. *nem tudok erre mást mondani, ez az igazság, ez vagyok én.*
- De ezek szerint te még mindig nem tudsz megbarátkozni azzal, hogy rajtam ez nem egy álca, hanem a valódi Nymphadora. *döntöm meg cseppet a fejem, miközben Sairus arcát fürkészem.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-07-23, 1:01 am

*Úgy tűnik az emlékek okozta változást nem tudja letörölni az arcáról, így a lány könnyedén leolvashatja, hogy valamin agyalt. Amikor viszont rá is kérdez, a fiú arca más lesz, komorabb és valahol szomorúbb is, még ha nem is akarja kimutatni. A lányt viszont meglepi ezzel legalábbis látszólag erre nem gondolt a másik.*
-Régen más voltam... túl sokat foglalkoztam a saját halálommal, és igen bármennyire is hülyén hangzik ezért tettem, ne hidd hogy nem bánom.....*mondja a másik szemeibe nézve komoly szemmel, a rá vonatkozó dolgokra viszont egy fura mosolyt ejt.*
-Azóta változott az én felfogásom is.... Tudod sok mindent képes megváltoztatni az idő, és a történtek..*mondja de amikor a lány azzal jön, hogy szereti , a fiú arca ismételten egy ránduláson megy keresztül.*
-Persze, hiszen a barátom..... Csak tudod azóta elég sok minden más lett, főként miattam és ezt nehéz feldolgozni, hogy semmi sem a régi...*teszi hozzá még, de remélhetőleg átesnek a Hecate-s témán, mert Sairus nem éppen a legjobb látvány ha rossz kedve van, de úgy tűnik ezután egy másik kevésbé szeretett emlék elevenül fel. A lány arcán lévő meglepettséget figyeli, amire viszont fura mód csak elmosolyodik.*
-Nyugodtan kimondhatod... Fortuna nem éppen mutatta felém a jobbik orcáját, de én már megbarátkoztam vele.*mondja most már vissza nyerve a nyugodtságot, és nemsokára el is érik a kastélyt, ahova belépve a lány rögtön egy olyan helyet keres ahol le lehetne pakolni. A fiú bejelentése után ismételten kap egy meglepő tekintetet amit már nem tud nevetés nélkül hagyni.*
-Nem kell rosszat feltételezni rólam, tudod párszor már aludtunk egy szobába sőt egy ágyba is... *feleli miközben már vezetni is kezdi felfelé a szobájába a másikat, ahova betérve rögtön el is kezdi melegíteni a helységet a kandalló által, persze közbe rá rá néz a másikra akivel a téma még mindig nem marad abba, s a szavaira már ő is megejt egy szélesebb mosolyt.*
-Kíváncsi lennék arra a kriptára... Amúgy meg én már nem versenyzek, lehet rosszabb vagyok mint te, de én én vagyok te pedig te... Mit számít melyikünk a különb?*kérdezi mosolyogva, miközben lassan oda megy ő is az ágyhoz s kezdi el fürkészni a leányzó pillantását, hallgatva a szüleiről szóló dolgokat.*
-Nem mondom, tényleg más helyekről származunk, érdekes története lehet a családodnak... Nem érezted magányosnak magad?*kérdezi, de ekkor jön egy kérdés a lány részéről is, amire a fiú nem válaszol azonnal, inkább csak egy nyugodt félmosollyal letérdel a másik elé, kissé közelebb is hajolva hozzá.*
-Szerinted, ha nem barátkoztam volna már meg vele akkor itt lennénk?*kérdezi szinte suttogva hiszen nem nagy a távolság, és nem is hazudik, így kedveli a lányt amilyen. Csupán csak lágyan végig simít az állán majd egy mosollyal le is ül hirtelen mellé.*
-Nem megváltoztatni akarlak, csak megismerni, ha ilyen vagyok akkor ilyennek kedvellek, nem szoktam hazudni, nincs rá okom..Egyszerűen csak kíváncsi vagyok rád.*fejezi be miközben arca kissé komolyabb lesz.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-07-23, 1:15 am

*Nem akarok túl sokáig beszélgetni Hecate-ről, de most mégis úgy érzem, hogy szükségem van bizonyos változásokra és ezt az időt se fogom a végtelenségig elhúzni, így kérdezek hát tőle pár dolgot, amelyekre fura, rövid választ kapok, inkább lerázósat, de ezek szerint jobb ha beletörődöm.*
- Miért nem beszélsz akkor vele? Hogyha szeretett, még biztosan szeret most is... Lehet, hogy őt kéne boldoggá tenned és neki pedig téged. Adhatnál neki még egy esélyt, nem gondolod? *kérdezem kíváncsian és ezzel nem magam ellen akarok beszélni, de egyenlőre még fogalmam sincs, hogy miképp is fogok Sairushoz állni és hogy mit akarok pontosan tőle. Egyszerűen nem tudok kiigazodni rajta, tehát majd idővel eldől, hogy mi lesz velünk. Ahogy viszont a szüleiről mesél, inkább elhallgatok, de amikor elmosolyodik és kimondja nagyjából azt, amit gondolhattam, most már én is mosolygok.*
- Azért részvétem! *ennyi még tőlem is kitelik, bár ez csak egy szó, mert nem érzek részvétet. De mégis így illik mondani, ezt pedig én is tudom, nem vagyok egy buta teremtés. A kastélyba viszont hamarosan már betehetem a lábam, így lépegetek befelé, majd tudom meg, hogy az ő szobájába fogok én is lenni. Valamiért azt hittem, hogy másikba, de mégse bánom a dolgot.*
- Igen, tudok róla, de még mindig nem tudlak hova tenni. ~ és még mindig tartok tőled. ~ *a gondolatom most nem mutatkozik meg az arcomon, nem akarom ezzel növelni az egoját vagy elkeseríteni, tehát semmiféle reakciót se kiváltani. Jobb, hogyha nem mondja ki az ember teljes mértékben azt, amit gondol. Na de végül felsétálunk hozzá, így csücsülök le az ágyra, miközben azt figyelem, miképp is pakolja meg fával a kandallót.*
- Igazad van, nem kéne mindig versenyeznem... *mondom halkan, majd ez után mesélek egy kicsit magamról, de most nincs kedvem túl sokat, így be kell érnie annyival, amennyit most hall. *
- Magányosnak? Dehogy... a mi családunk összetartó és segítjük egymást. Jobb helyre nem is születhettem volna. *mosolyodom el kissé, így figyelve az elém térdelő fiút, miközben még magamról is mondok pár szót, amit láthatóan megcáfol és még egy kis simítást is kapok. Fura most, hogy ilyen gyengéd velem, annyira jól esik, főleg az a sok bántás után és a testem ismét beleremeg, fura, pedig csak az államhoz ért hozzá, így sütöm le kicsit szemeimet is, nem bírva az övéibe nézni.*
- Én akkor is úgy érzem, hogy nem kedvelsz igazán... elég sokat vitáztunk már és ez a mai napig kitart, de jól van ez így, nem is akarom, hogy imádj vagy szeress... én azt úgyse érdemlem meg. *fordulok felé, miközben már mellém is csücsül, úgy figyelgetve tovább az arcát.*
- És most... mit csináljunk? Ide hoztál, magadhoz... *nyújtom felé a kezem, hogy elérve az övét végig is tudjak simítani rajta. Nem tudom, hogy megyünk-e valahova vagy csak egyszerűen élvezzük egymás társasását a kastélyban, a magányban, hűs levegőben. Jó ez így, megnyugtató és én se vágyom el most sehová és talán érzi ezt ő is, főleg mivel a testem is kezd egészen felmelegedni.*

Tárgy: Re: Macrain Birtok 2011-07-23, 1:50 am

*A kérdésre csupán csak komoly elgondolkozó arccal rántja meg a vállát. Persze nem olyan " nem érdekel" módon csupán csak nem tudna normális választ adni.*
-Te is tartasz tőlem azért amit veled tettem, ő is így van vele, és minden joga megvan hozzá.. Más utakat járunk, és az esélyek pedig... ez bonyolult, nem akarok róla beszélni, jobb neki ha nem bonyolódok bele az életébe.*mondja remélve, hogy a lány érti, hogy nem szeretne erről beszélni, na de nemsokára mesél kicsit a szüleiről is, a lány szavaira pedig már egy lágyabb mosolyt ejt.*
-Köszi.. bár magam se tudom mit kéne éreznem régen volt..*tesz hozzá ennyit, miközben megérkeznek a kastélyba, s a fiú vezetésével nem tellik bele sok idő, hogy elérjék azon belül is a következő célpontot ami nem más mint Sairus szobája.*
-Pedig próbálok önmagamnak látszani... Talán addig is jó ameddig nem tudsz hova tenni, a végén unalmas lennék.*mondja egy félmosollyal, miközben lassan meg is rakja a tüzet, de tekintete vissza - vissza tér a lányra, a szavaira viszont csak egy mosollyal felsóhajt.*
-Ellenem legalábbis nem, mit érne el bármelyikőnk azzal hogy jobb? Nem lesz tőle se sikeresebb, se gazdagabb se jobb az élete...*feleli derűsebb hangon, amikor a lány viszont mesélni kezd, csupán csak érdeklődően hallgatja végig a szavait.*
-Jó neked... az én apám mindig el volt foglalva a saját dolgával, rám nem igen volt ideje... Pedig talán lehettünk volna jó család, de hát ez van, néha elgondolkozok hogy melyik lett volna a jó, egy össze tartó családba felnőni vagy így... Legalább idejébe felkészültem rá, hogy magamra számíthatok elsősorba.*fűzi hozzá a gondolatait nyugodt hangján, miközben felegyenesedve vissza is tér a vörös hajú lánykához, s le is térdel elé közelebb hajolva hozzá, s végig is simít az állán, ami láthatólag tetszik Nymphadoranak, így nem is hagyja abba, hanem néhány percig cirógatja is azt a pontot, a válaszra viszont lassan oldalra billen a feje.*
-Szerintem túlságosan a múltba élsz, avval amit tettem veled, amit megértek.......... de nem tudom megváltoztatni a múltat, de egyvalamit elárulok. Senkit nem hozok magammal ide akiben nem bízok kicsit, és akibe bízok azt kedvelem is, hiheted azt hogy nem így van, a tények és amit én érzek mást igazolnak......*mondja mosolyogva, az utolsó szavakra viszont keze a másik arcához ér félig meg is fogva vele azt.*
-Miért ne érdemelnéd meg? Te mondtad nem vagyunk annyira különbek, s ha én szerinted megérdemlem akkor szerintem ez fordítva is igaz, és különben is, ez nem érdem kérdése.......*feleli miközben leül mellé, de a kérdésre csupán csak keze lassan a másik vállához ér, és finoman az ágy felé is löki, ő pedig csak lassan fölé helyezkedik, de nem tesz még semmi "rosszat"*
-Ide.. és azt hiszem el kéne döntenünk hogy itt is rágódunk és őrlődünk a saját problémánkon vagy megpróbáljuk azt tenni, amiért ide jöttünk, és kikapcsolódunk...*fejezi be csendesen, hiszen tényleg azért jöttek, hogy jól érezzék magukat.*
-Van egy eléggé méretes pezsgőfürdő a közelbe, úgy egy fal távolságnyira.... talán sikerülne lelazítania... Szóval ha hoztál magaddal valami fürdő ruhát megnézhetjük... Persze ha a családom virágos kertje jobban érdekel........*nem fejezi be a mondatot, de érezhető, hogy a másikra bízza a döntést, tehát Nymphadoraé lehet a vezérszerep, kezével néha néha még eljátszadozik egy egy tincsel játékosan, majd feljebb emelkedve ül fel az ágyon még mindig kíváncsian várva a választ.*

//Fagy//

» Sairus Macrain
» Sairus Macrain
» Farell Birtok
» Pendelton birtok