Azrael szobája

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-29, 9:39 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.12.22.//

*Már előre tudom, hogy nem lesz valami kellemes ez a beszélgetés kettőnk között, de túl kell esnünk rajta, egyszerűen muszáj most már elmondanom mindazt, ami bennem van, így szépen elő is állok vele, hosszasan kifejtve érveimet, véleményemet, amelyeket meg kell értenie.*
- Hogy miért? Azok miatt, amiket átéltem melletted. *ismerem is be, mivel nagyon sokszor bántott, hol lelkileg, hol fizikailag, nem érzem úgy, hogy jó lenne velem, hogy megfelelnénk egymásnak. Persze ezt csak valami hang mondja belül, a másik rajongásig szereti Azraelt és nem akarja soha sem elveszíteni, de az a baj... hogy nekem ő a gyenge pontom, képtelen vagyok mást tenni, ha a közelében vagyok, akkor elgyengülök, hiába próbálok olykor keménynek mutatkozni. *
- Nekem mindegy már, hogy kiből iszol, tisztában vagyok vele, hogy számodra ez fontos és tényleg megértem, de szeretnék felhagyni ezzel, ez így nem normális, a mérged is befolyásol folyamatosan. *rázom is meg a fejemet, láthatóan nem nagyon tudom, hogy mit kéne tennem, hogyan cselekednem, most, hogy így, szemtől szemben beszélgetünk erről egymással, ismét elbizonytalanodom saját döntésemben, melyet már meghoztam, most mégis, megváltozni látszik, hiszen még narancslevet is hozott nekem, amikor ez már tényleg egy olyan dolog volt Azraelnél, amit nem akart megtenni, mégis, megtette, értem, miattam. El szeretnék távolodni tőle, de nem megy, mert utánam nyúl, én pedig lassan fordulok meg, majd apró sóhaj után tekintek bele szemeibe.*
- Akkor másnak ez működik, nem tudok mit mondani. *bár érdekelne, hogy ők hogyan oldják meg a dolgaikat, leginkább az emberrel beszélnék, de az is lehet, hogy ott is a méreg játszik közbe. A következő kérdés viszont teljességgel meglep.*
- Magamnak fájdalmat okozni? Dehát... én nem akarok. *ismerem is be, majd tovább beszél, én pedig elcsendesedve fixírozom tovább az ingén lévő egyik felső gombot, majd amikor elhallgat, akkor nézek fel lassan ismét a szemeibe.*
- Nem gondoltam, hogy miattam hajlandó lennél megváltozni. Miért, miért jelentek ennyire sokat neked? Miért vagyok olyan nagyon fontos? *húzódom lassan közelebb hozzá, kis kezeimmel pedig felsőjébe kapaszkodom meg, onnan tekintek fel rá aranyosan. Igen, tudnom kell, hogy pontosan mit érez, mit akar tőlem, hogy tekint rám. Itt a lehetőség, hogy őszinte legyen, majd a válaszából ki fog derülni, hogyan is folytatódik tovább történetünk.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-12-31, 12:28 am

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.12.22.//

*Annak ellenére, hogy érkezése meglep, tudom miért van itt, beszélni akar a múltkor történtekről, s becsülöm, hogy személyesen teszi meg, ez bátorságra vall, tisztességre, ám attól függően, hogy mik gondolatai, akár botorság is lehet. Nem nézek el mindent, s bár képes vagyok higgadtan beszélni, vámpír énem bármikor irányítása alá vonhat, hogy ismételten kitörjön, ezzel okozva problémát.*
- Hát igen, ha kizárólag a negatív oldalát vizsgáljuk, az van bőven... *bólintok szavaira, s ezzel utalok rá, hogy a pozitívval együtt kell valamit értékelni, és ennek megfelelően dönteni. Úgy gondolom volt jó pár normális találkozás, mind a ketten adtunk egymásnak valamit, és mind a ketten fontosak vagyunk a másiknak. Persze a lány dönti el, melyik oldal a súlyosabb, tény, hogy van a számlámon.*
- Normális? Az viszonyítás kérdése. Nekem, mint volt varázstalan embernek, ez az egész világ abnormálisnak hatott. A méreg pedig nem kötelező ajándék, nem muszáj mindig a véredet vennem, vagy akár csak megharapnom téged. Kísérletezhetünk, hogyan viselkedsz, ha nem vagy a méreg hatása alatt, mint például... most. *ajánlom fel az ötletet és fejtem is ki véleményemet. Ebben a vitában senkinek nincs igaza konkrétan, mind a két félnek van igazság a mondani valójában, ezért nehéz dönteni. Igazából ez érzés kérdése, nem logikáé, itt most nem az észnek kell dönteni, hanem a szívnek, hogy mit talál kényelmesebbnek.*
- Ha másnak működik, nekünk is működhet. Ott is vannak nehézséget, például Noel... ő el is tűnt egy jó időre, ezt tudom, de mostanában láttam, és ha jó a sejtésem, akkor az a lány mindent megbocsájt neki. *magyarázom, s próbálom magam a helyzetbe képzelni. Aideen is mindent megbocsájt? Nem tudom, azt igen, hogy jelen pillanatban nem érzem úgy, bármikor képes lennék egy szó nélkül eltűnni, és azt sem viselném, ha ezt ő tenné meg. Úgy látszik viszont, nem érti amit mondani akarok.*
- Pedig bármelyik utat választod az életben, fájdalomra is fogsz találni. Ha most elmész, akkor lassan, csendben és folyamatosan fogsz szenvedni... szerintem. Ha nem, akkor nem tudom megígérni, hogy nem veszekszünk többet, és nem bántalak meg, csak azt, hogy elkövetek mindent annak érdekében, hogy a legritkább alkalmakkor történjen ez meg. *mondom, mert már ismerem a lányt. Szerintem ez a két lehetősége van, itt nincs harmadik út, vagy én nem látom. Azt viszont tudom, hogy mit súg az aurája... Hirtelen kerül azonban közelebb, amit egyszerűen hagyok, nem tiltakozom, komoly tekintettel vizsgálom ezüstös tekintetét, némileg lehajtva fejem, hiszen alacsonyabb nálam.*
- Hát én miért vagyok neked fontos? Meg tudod fogalmazni? Szerintem tökéletesen nem, maximum pár okot tudnál sorolni, ahogy én is, de javíts ki, ha nem így van. *felelem apró gondolkodás után, viszont sejtem, hogy azért kíváncsi, tehát nem engedem el, hanem inkább vékony dereka köré fonom finoman karjaimat, közelebb húzva, had nyomódjon testemnek.*
- Azért vagy fontos... mert jobb emberré teszel. Szeretem azt az Azraelt aki akkor jön elő, mikor te ott vagy. Te nem ismertél régen, de nagyjából olyan voltam mint egy érzelemmentes robot... mostanában nem, komoly gondolataim vannak és érzek is, sokat, sokfélét. Furcsa dolgokat váltasz ki belőlem, amik akár apróságok, de szokatlanok, régebben lehetetlennek tűntek. Melletted változom. *gondolkodom el saját magamon, miközben lassan beszélek és halkan. Nehezen jönnek a szavak, mert egyértelműen nehéz a véleményemet azokba önteni. Túl sokat mondhatnék, hogy egyszerre jöjjön ki és értelmes formában.*
- A személyiséged miatt szeretlek. *zárom hát le a témát, észre sem véve, hogy milyen szót használok. Nem, egyáltalán nem vagyok belé szerelmes, és őszintén szólva, kétlem, hogy ilyen érzelemre én képes lennék. Egyszerűen a fontos szó és a közel áll hozzám jelentése elmosódik, már lényegtelen milyen szóval írom le, akár ez is lehet, mert ez is igaz.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2013-01-03, 12:08 am

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.12.22.//

*Már kezdek elbizonytalanodni magamban és Azraelben is. Nem értem, hogy miért nem képes elengedni, talán jobb lenne mind a kettőnknek, talán valaki más jobban illene hozzá, mint én, de az érvei, ahogy próbálkozik, ismét elgondolkodtatásra késztetnek, hogy talán még akad remény.*
- Képes lennél arra, hogy ne harapj meg? Hosszú távon szerintem nem, mivel te magad is mondtad, hogy mennyire ízlik a vérem. *kérdezek is rá, hiszen tényleg ez az igazság, aranyvérű is vagyok, tudom, hogy sokat jelent neki ez is, de ha tényleg ezt szeretné megpróbálni, felőlem lehet, majd én is elnyomom magamban a mérge után érzett vágyamat, mert sajnos időnként jelentkezik, de muszáj lesz tudnom irányítani. *
- Noel? Nem tudom, hogy ki ő és szerintem egy lány se bocsát meg mindent, biztosan oka van rá, de összezavarsz, nem igazán értem, hogy miről és kikről beszélsz. *pislogok is aprókat, tényleg nem tudom felfogni, hogy most kikre utal, de talán ez a Noel vámpír lehet... igen, így kezd összeállni a kép és hogy valaki megbocsát... * - Én is mindig megbocsátok. *ismerem be, mert tényleg ez a helyzet, eddig bármit is tett velem, mindig vele maradtam, most is itt vagyok azok után, ami odalent történt, pedig hatalmas fájdalmat okozott vele. *
- Szerintem van más út is, hogy találok valakit, aki segít feledni. *ismerem is be, mivel tényleg itt ez a lehetőség is, amikor kerültem Azraelt, akkor volt, hogy más fiúknak is feltűntem, jó érzés volt, bár tény, hogy Azraelre vágytam akkor is és hozzá képest gyerekesek voltak. Nem is értem, hogy mi tetszik nekem rajta ennyire. Közelebb kerülök a másikhoz, tudni szeretném, hogy miért vagyok annyira fontos, tényleg, most, hogy itt vagyok, szeretném, ha kimondaná azokat a dolgokat is, amelyekre eddig még nem került sor.*
- Nem biztos, de én most tőled mégis szeretném hallani, legalább ha megpróbálnád. *kezei derekamra kerülnek, így tekintek le rájuk egy pillanatra, majd ez után ismét ezüstös íriszeim a borostyán szemekre találnak. Csendben maradok, ezt most nyugodtan kell végighallgatnom, de szívem hatalmasat dobban, amikor kimondja: szeretlek. Tényleg szeretne engem? Akkor... miért bánt meg folyton? Talán a vámpírság is közrejátszik mindebben.*
- Akkor talán tényleg megérdemlünk még egy esélyt, talán jobb lesz. *bólogatok is picikét, majd lassan feljebb emelkedem, szép szemeim lehunyom és bizonyára nem lesz visszautasítva a csókom, amit most ajkára lehelek mindezen beszélgetés után, kifejezve azt is, amit én érzek, a viszont szeretést.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2013-01-05, 8:59 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.12.22.//

*Komoly beszélgetés alakul ki, de némi félreértés most is adódik. Képes lennék elhagyni érte a vérét egy ideig, hogy bizonyítsam: nem az befolyásolja főként, de ez nem jelenti, hogy soha többet nem akarnék inni belőle. Ez olyan, mintha az ember soha többé nem venne levegőt. Ahogy azonban kérdez, vissza is kérdezek, elkerülve az eredeti választ.*
- Miért, te képes lennél elhagyni a mérgemet? Annyi időre biztosan képesek lennénk, hogy bizonyos legyen számodra mit érzel. *mondom, mert ehhez kétség sem fél. Imádom, ha muszáj önmegtartóztatást gyakorolni, ez rettentő nagy feladat, kihívás, annak pedig képtelen vagyok ellenállni. Példát is hozok azonban fel, de le is felejtem közben, hogy ő még nem profi a többi vámpír kérdésében... bár mintha már említettem volna neki őket.*
- Noel egy vámpír. Ahogy pedig a lányt láttam, nagyon igyekezett ám elfelejteni, de szerintem nem sikerül neki. Neked se sikerült eddig, ebből indultam ki. *gondolok vissza arra az estére. Még meg is haraptam, de ez sem jelent semmit, ő gyakorlatilag olyan vacsora volt mint bárki más, azzal a kivétellel, hogy önként adta magát. Érdekes volt találkozni vele, egy olyannal aki ismeri és nem féli a vámpírokat, jól szórakoztam, viszont nem áll szándékomban a lány életébe avatkozni.*
- Tudom. Hálás vagyok érte. *pillantok le Aideen-re, finoman végigsimítva állának vonalán. Igazak a szavaim, ezt talán ő is tudja. Mikor azonban további gondolatait fejti ki, meg is rázom a fejemet. Sokat látom Mystralban az iskolából való felhozatalt, és azok kölykök, legjobb esetben fiúk, serdülő kamaszok, de semmi esetre sem férfiak. Aideen-nek pedig nyilván egy férfi kell, senki nincs a korában, aki olyan komoly lenne mint ő.*
- Úgy érted, engem tudna feledtetni egy kisgyerek? *vonom fel szemöldökömet, és a hangomból hallatszik némi gúny és megvetés, mely a kisgyerek szóra összpontosul, ott lökődik ki. Talán Aidden is érzi a helyzet abszurditását. Ezek után viszont ahogyan közelebb kerül, vallomás következik, én pedig egyszerűen írom körül mit gondolok és érzek, viszont ahogyan mondandómat fejezem be, úgy húzódik ravasz mosolyra szám.*
- Csak át ne üsse a szíved a mellkasodat. *pislogok rá, hiszen ide hallom a hatalmas dobbanást, s innentől kezdve nem kérdés ő mit gondol és érez. Nem szükséges, hogy elmondja, majd megteszi ha szeretné, most inkább dönt felőlünk, én pedig erre már nem válaszolok, csak engedek a csóknak.*
- Akkor ezek után definiálhatnak úgy, mit a páromat? *suttogom ajkai elé, mikor elválik enyém az övétől. Érdekes ez a pillanat, soha nem gondoltam bele, hogy egyszer idáig is jutunk. Mi lesz ma a következő lépés? Nos, Victoria pár számításomat keresztbe húzza, ezért...*
- Remélem maradsz még egy kicsit. Megmutatnám a kastély többi részét... ami tényleg tetszene, de nincs kedvem úgy tenni, hogy Victoria is itt cikázik. *sóhajtok fel, s várom a válaszát. Neki talán lesz ötlete mit csináljunk, bár az is lehet, hogy egyszerűen beszélgetni szeretne. Ki tudja?*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2013-01-06, 8:47 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.12.22.//

*Nem tudom, szerintem nagy kérés az egy vámpírtól, hogy ne harapja meg azt, aki fontos neki és akinek a vére is olyan finom, mint az ambrózia az isteneknek. Én legalábbis ilyen jellegű hasonlatot tudnék elképzelni, ezért is kételkedem benne.*
- Az nem ugyanaz. *rázom is meg fejemet kissé.* - Én könnyedén tudok a mérged nélkül élni, de fordítva ez már nem igaz. *az pedig tényleg bizonytalan, hogy mit érzek, tehát végül rá is bólintok a dologra, tényleg így lesz a legjobb, hogyha hosszú ideig nem csapol meg, minden normális lehetne végre. Ahogy viszont mesél, kissé kíváncsiskodom, ugyanis nem rémlik, hogy hallottam volna már ezt a történetet vagy legalább hasonlót, de én se emlékezhetek mindenre.*
- Azért kíváncsi volnék rájuk, talán egyszer majd találkozom velük. *gondolkodom is el hangosan, de leginkább a lánnyal beszélgetnék, kérdezném ki, hogy az ő kapcsolatuk miképp is alakult. A vámpírok azért még mások, tehát azt a találkozást elkerülném, ezzel a bizonyos Noellel. Tény és való, hogy eddig én is mindig megbocsátottam, de úgy érzem, hogy ez nem fog a végtelenségig így tartani, én se nyelek le mindent és talán egy másik férfi segíthetne őt elfelednem, legalábbis most ezt hiszem, ezt akarom hinni.*
- Nem mind olyan gyerekes, mint hiszed, Azrael. *rázom is meg kissé a fejem, de az egyértelmű, hogy egyik se keltette még fel az érdeklődésemet. Nincs mit tenni, ezek szerint nagyon furcsa ízlésem van, hogy tényleg ő az, aki kell nekem. Meg is lep, amikor tudatja velem, hogy szeret, szívem is jobban dobog, hangosabban és a kis megjegyzést hallva csak lágyan mosolyodom el, kissé bele is pirulva.*
- Nem gondoltam volna, hogy valaha hallhatom ezt tőled. *ismerem be halkan, kedvesen, miközben végül fel is emelkedem, hogy egy csókot lophassak tőle, mely után egy újabb érdekes kérdés érkezik felém.*
- Ha szeretnéd. *döntöm is meg cseppet buksimat, majd végül hozzá is bújok a másikhoz. Viszont a kérdése észhez térít, tényleg most csak egy beszélgetést terveztem, így nézek fel ismét rá.*
- Majd máskor, mivel mára mást terveztem, szóval muszáj elmennem, akármennyire is nem szeretnék. *ismerem is be, lassan eleresztve a másikat, majd elmosolyodva jut eszembe egy ötlet.*
- De karácsonykor és esetleg szilveszterkor is találkozhatnánk, már ha van kedved. *idő közben lassan az ablakhoz lépek, aminél óvatosan húzom el a függönyt, majd kinyitom és halkan fütyülök is, kis idővel később pedig Morrigan is megjelenik, hogy visszavigyen az intézménybe.*
- Akkor, majd jövök, az ablakon át, szia. *intek is neki, majd óvatosan kimászom az ablakon, így ülve rá a pegazus hátára, majd be is húzom magam után azt, mielőtt még kihűlne a szoba. Tényleg kár, hogy mennem kell, de így alakult, tehát már el is tűnünk a napfényben, meg sem állva a szobámig.*

//Köszi//

Tárgy: Re: Azrael szobája 2013-01-08, 12:36 am

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.12.22.//

*Több témában különbözik véleményem a lányétól, viszont a vér kérdésére már nem felelek. Elég ha én tudom, meddig vagyok képes elmenni, mit bírok ki és miért teszem amit teszek. Neki ezért nem kell aggódnia, csak tartsa be a rá eső részét. Mikor azonban a kíváncsisága tör felszínre, megrázom fejemet.*
- Noel nagyjából olyan mint Victoria, ő is elég régi darab, nem ember már. Vixiliennel pedig találkozhatsz az iskolában. *mondom, mert utóbbi ellen nincs kifogásom. Felőlem nyugodtan beszélgethetnek, nekem nincs mit takargatnom, talán még jót is tesznek egymásnak. Kissé nevetek csak fel, mikor a többi diák kerül szóba, mint az ellenfeleim... ez elég rossz érv, kételkedem is abban, hogy egyáltalán megállná-e a helyét, s ezt a véleményem nem rejtem el, ezért legyintek végül. Majd rájön, nem az én dolgom meggyőzni... illetve nem így.*
- Én se. *felelek őszintén, mert tényleg nem gondolkodtam ilyen irányban a kapcsolatunk felől, de most ahogyan belegondolok, pár kérdést majd tisztáznom kell magamban ezzel kapcsolatban, s bizonyára a lánynál is fel fognak ezek majd merülni. Meg fog változni a viszonyunk, az majd eldől, hogy milyen irányban. Halvány mosoly jelenik meg arcomon a pozitív válasza után, azonban hamarosan meglepő lépést tesz: távozni készül, pedig ez határozottan nem az a pillanat, valahogyan nem illik a mostani helyzethez, s akárhogyan gondolkodom, a logikus a maradás lenne. Elvégre nem akármi történt most... talán csak át kell gondolnia a dolgokat magában, talán tényleg más dolga van... bár kétlem, hogy sok fontos elintézni való akad, ami fontosabb most kettőnknél. Ha viszont menni akar, én nem fogom megakadályozni, majd visszatér, ahogyan eddig is, és majd esetleg megbeszéljük, bár talán akkorra már el is felejtem az egészet.*
- Rendben, de addig azért még lássalak! *egyezem bele egyúttal a következő találkozóba, illetve abba is, hogy távozzon. Távozásánál emelem fel kezem köszönés gyanánt, úgy nézem végig, ahogy az ablakon át pegazusára ül, s már repül is tova az égen. Változatlan komolysággal fordulok további teendőim felé, mert hogy mi lesz kettőnkkel, azt majd a jövő eldönti, ilyen távolságokba - sajnos -, nem látok.*

//Én is köszöntem.//

Tárgy: Re: Azrael szobája 2013-03-06, 10:03 pm

// 2013.03.03 éjjele... //

* Amint a mámorból magamhoz térek lepillantok az ölembe fekvő összeroncsolódott testre. Bár célom a lány megleckéztetése volt azt hiszem ez több mint amit terveztem de végtére is elégedett vagyok. Igaz a lány kis híján a halálba menekült előlem, az utolsó pillanatban ez mégsem következett be az egyezménynek hála, mert felőlem aztán ott szedhették volna darabjaira a folyosó kellős közepén.*
- Aideen, Adieen...* sóhajtok fel a lány nevét mondogatva, a továbbiakban nincs szükségem rá, nem tudok mit kezdeni vele így hamar döntök s jutok dűlőre magammal, így kelek fel vele egyetemben s indulok meg az ajtó felé. Könnyedén túljutva azon sétálok mohó tekintetek kereszttüzében célom felé mi nem más, mint Azrael szobája. Azt hiszem tökéletes megoldás s bár mindez nem azért történt amit tett hanem azért mert a lány vívta ki nálam, mégis ő az állítólagos párja így hát ennél jobb ötletem nem is támadhatott volna miként is szabaduljak meg a lánytól. Tisztában vagyok azzal, hogy az éjszaka kellős közepe van s fajunk nagy része ebben az órákban a szabadban tartózkodik, de nem érdekel, majd észre veszi ha vissza tér így teszem le a testét ajtaja elé s tekintek művemre még egy utolsó cselekményt hajtsak végre, hogy aztán mint aki jól végezte dolgát elhagyjam a kastélyt de előtte még felkeresem Camielt, hogy takarítsa fel azt a mocskot mi megtapadt a berendezéseken.
Ha a férfi megpillantja Aideent már első pillantással felmérheti állapotát mi szörnyűséges, alig dobogó szíve is erre utal. Arca maszatos a rá csepegteettt vértől mi lefojt a hajába s az idő elteltével szépen megalvadt s csomóssá tette, valamivel lejjebb haladva a nyakán is felfedezhet sérülést mi összetéveszthetetlen bármi mással, harapás nyomok vehetők észre - szám szerint kettő - minek miértje talán nem is érdekli de jelen pillanatban amúgy sem tudná elmondani neki senki... A legvisszataszítóbb látványt a lány hasa jelenti, nyílt sérülése van melynek környéke meg van égetve s már fel van dagadva, lázat okozva szegény párának ki amúgy igen alul öltözve, egy szál bugyiban és pulóverben hever a hideg talajzaton. Bizonyára amit átélt az nem egy leány álom volt, felmerülhet a kérdés, hogy ki s miért tette ezt vele, de ha okos a vámpír akkor tudja jól, hogy honnan fúj a szél... Fején is van sérülés akár csak a talpán, apró pontok ugye de a beálló véralvadásnak hála picit, csomós pöttyöket eredményeztek mintha himlő lenne, de értelemszerűen nem az. A legdühítőbb talán a lány homlokán látható írás mi saját vérével lett oda mázolva s melyről a következő szó olvasható le: " Ajándék.". Nem sokan örülnének egy ily fajta meglepetésnek de ez esetben ez nem óhaj, sóhaj kérdése hanem a valóság, valaki elbánt ezzel a lánnyal de arra már nem vetemedett, hogy rendbe is tegye, ez rá fog maradni, már ha nem rúg szegénybe még egyet, megadva a végső döfést...*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2013-03-07, 9:41 pm

//NRT játék: 2013.03.03, Aideen - Azrael//

*Természetes, hogy nem tartózkodom a kastély falain belül, hiszen éjszaka van, kint járok a környéken, áldozatok után kutatva, úgy vadászva le őket, mint a vadakat. Egyáltalán nem sajnálom a prédát, egyszerűen tehetségem gondozom, tudásomat csiszolom, mert most szükséges ez. Ilyenkor nem gondolkodom, ösztönösen cselekszem, mert én eleve ragadozónak születtem, egész életemben professzionálisan gyilkoltam, a szakma minden rejtélyét tudom, és olyan világokat láttam így, amelyről az átlagos polgárnak sejtelme sincs, tehát a vámpír lét számomra egy felső poszt, ami tudásom teljesíti ki és lehetőségeim. Pár óra alatt végzek, de ilyenkor már késő van ahhoz, hogy Aideen-nek érdekes legyen bármi Mystral-ban, vagy környékén, azaz a kastélyhoz indulok, s hamar érek oda, nyugodtan sétálva fel a szobámig. Ahogyan közelebb érek, a vér szaga csap meg, és nem is bármilyen vér az, így a gyomromban terjengő negatív érzés már agyam fölött is veszi át az irányítást, hiszen bár külsőre normálisnak tűnik a hely, valami nincsen rendjén. Amint viszont pillantást vethetek már a szobám előtt terülő térre, rögtön késemet kapom ki tokjából, és komoly tekintettel mérem fel a környezetet, mert nem az az első, hogy rögtön Aideen-hez rohanok. Óh, nem. Tapasztalt és gyakorlott vagyok, előnyöm pedig az, hogy nem vagyok hős szerelmes sem, egyszerűen szeretem a lányt, a két érzés pedig nem egyenlő, ezért nem akadályoz. Látom, amit kell, ellenben ilyenkor minimális szinten, fontossági sorrendet állítva, az ösztönökre és tudásra alapozva cselekszem, nincs felesleges gondolat, érzés, cselekedet, ezért hibát sem követhetek el. Hamar rá kell jönnöm azonban, hogy nincs csapda, tehát gyorsan suhanok az ajtóhoz, magam előtt lökve be, majd óvatosan emelem karjaimba a lányt, ahhoz képest, hogy kés van a kezemben, és feszült vagyok, piszkosul gyengéd is vele, ezért egyszerűen rúgom be magam mögött az ajtót, amikor szobámba lépek. Nincs veszély, ennek nem ez a lényege, látom én is, ráadásul eleve... a kastélyban vagyok, ha akar valamit, majd jön, és meghal. Gyorsan mozgok, először az ágyra fektetem, majd pillanatok alatt pakolok fát a kandallóba, és gyújtok be, élesztgetve a lángot, és bár az nem fog ilyen gyorsan terjedni, azért melegszik a szoba, elvégre zárt helyiség. Hozzá lépve szemlélem meg sérüléseit, tetőtől-talpig mérve fel, ebből is következtetést vonva le. Súlyos, de nem okozza majd a halálát, egész egyértelműen, illetve felettébb fantáziátlan sebek ezek. Számomra kezelhető, de ide nem vagyok elég, a vérem tökéletesen segítene, azt viszont nem szabad, újabb frontot nem nyitok, főleg nem a teremtőm ellen, és nem most van rá szükség. Muszáj lesz majd még a virradat előtt a révészhez szállítanom. A kés ismét tokjába kerül, egyik karom térdhajlata alá, másik hátánál és fejénél fogja, így cipelve viszem a fürdőbe, és a kádba helyezem óvatosan, széttépve a pulóvert, mert nem szedem most le róla normálisan, van nekem is, nagyobb, az jó lesz neki. A fehérneműt nem távolítom el, inkább csak vizet engedek, nem túl meleget, de nem is hideget, nem belemerítve a lányt, inkább én mosom le őt, a sebeit, a testét, ügyelve rá, hogy ne okozzak fájdalmat, de hatásosan tisztítsam meg a fertőző tényezőktől. Én képtelen vagyok elszakadni régi életemtől, tehát rengeteg hasznos, embernek való tárgy maradt még nálam, köztük fertőtlenítő is, melyet fogva látom el sebeit, illetve kötszer, amit szintén alkalmazok miután szárazra törlöm őt, ahol kell, és ez természetesen nem okoz gondot, tudom, hogyan kell sérültet ellátni. Persze nem vagyok orvos, műtétet nem vezetnék, ellenben tudnom kellett, hogyan támogassam ezzel magam és mást. Ezek után emelem csak fel, viszem az ágyhoz, és öltöztetem melegen, húzva rá egy nadrágot, pólót, és arra egy pulóvert, nyilván férfit, nagyobb méretben. Akkor sem szólalok meg, amikor a takaró kerül rá, pihennie kell még, inkább egy pohár vizet töltök, és azt teszem az asztalra, aztán az ágyra ülve várom az ébredését, őrizve őt, a gondolataimba merülve.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2013-03-09, 8:42 pm

//NRT: Aideen és Azrael – 2013.03.03.//

*A kínok és a hatalmas vérveszteség megteszik hatásukat, egyszerűen képtelen vagyok már felébredni. Testem is szét van fagyva, tehát nem mozdulok se a fürdetésre, se a fertőtlenítésre se semmit, pedig bizonyára mindegyik nagyon fájna ahhoz képest, amilyen állapotban vagyok. Nem tudom, hogy mennyi idő telik el, de lassan mocorogni kezdek az ágyban, majd nyöszörögni halkan, picikét, időleges megrándulásokkal, és végül szép szemeim is kinyílnak, csak lassan. Fel se fogom azt, hogy mi történik velem, hogy sebeim el lettek látva, nem vagyok már kibilincselve és csurom vér, illetve azt se, hogy kellemes meleg van a szobában… csak azt látom, hogy vámpír otthon és egy ágy, amelyen most fekszem. Hirtelen tör elő belőlem a sikítás, ijedten hordozom ide-oda tekintetem, most még Azraelt se érzékelem, ki közvetlenül mellettem ül, hanem a másik oldalon, ahol tehát nincs a vámpír már fel is pattanok, hogy menekülve rohanhassak el innen, jó messzire, de testem gyenge, gyengébb, mint hittem, így ha ezt a vámpír hagyja, akkor csúnyán el is zuhanok a földön.*
- Nem akarom, nem akarom ismét… El akarok menni… muszáj… *kaparom meg a padlót piszkos körmeimmel, mivel a téboly kissé elért, cseppet mintha nem lennék józan állapotomban. Megőrültem volna? Talán ideiglenesen igen… nem érzékelem a valóságot, nem tudom, hogy ki a jó és ki a rossz, semmit se fogok fel, csak az ajtót kutatom, amit el is kezdek megközelíteni, ha kell, akkor kúszva, csak jussak ki, el erről a rémséges helyről, ahol kínjaim óráit éltem át nem is olyan régen.*
- Ennél még a halál is jobb… *suttogom halkan, miközben szemeimben ismét könnyek jelennek meg, úgy próbálok meg eljutni az ajtóig. Teljesen szét vagyok csúszva, pedig tudnom kéne, hogy biztonságban vagyok, a ruhák, a kötés, minden… de mégse tudom ezt már felfogni, csakis a menekülés jár az agyamban.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2013-03-10, 12:40 am

//NRT: Aideen és Azrael – 2013.03.03.//

*Soha nem voltam érzelmeket nyilvánító ember, egyszerűen engem azzá neveltek, ami most is vagyok, bérgyilkossá, tehát feketében-fehérben látom a világot, és csak azt ismerem el, amit tudok, illetve amit ösztönöm súg, ezért nem zaklat fel - rögtön -, amit látok, egyszerűen másik üzembe kapcsolok, hogy a helyzetet rendezni tudjam. Óvatosan, de gyorsan, helyesen bánok Aideen testével, ügyelve arra, hogy megfelelő sorrendben cselekedjem a megfelelő lépéseket. Hamarosan tehát, mikor már minden tőlem telhető el van végezve, nyugodtan ülök az ágyra, barátnőm mellé, hogy ébredését várjam. Nem fogom én kelteni őt, neki kell pihennie még, a szervezete tudni fogja, mikor áll készen. Mikor azonban ébredezni kezd, hirtelen kapom feléje fejemet, s engem is meglepetés ér, amilyen gyorsan pattan ki, mert már éppen vetődnék rá - emberi sebességgel -, hogy szájára tapasszam kezemet, éppen ki tud csusszanni alólam, én az ágyra érkezem, tehát a sikoly hallatszik, ő pedig már az ajtó felé indulva zuhan... ezt látom, tehát most már a saját, gyors sebességemmel iramodok utána, és még mielőtt a padlón ütné meg magát, dereka mögé ér karom, így tartom meg, oda guggolva mellé, majd magamhoz szorítva, nem fájón, egyszerűen mellkasomhoz, hogy másik kezemmel térde alá nyúlva emeljem meg.*
- Aideen... shh... *nézek bele szemébe ismerős íriszeimmel, halkan nyugtatva őt, mert nem érzem úgy, hogy ha azt mondanám, minden rendben lesz, vagy senki nem árthat neki, akkor igazat mondanék... elég, ha a határozott tartásomból és hangomból esetleg képes szűrni valamit. Egyszerűen viszem oda az ágyhoz, de nem fektetem le, csak tovább tartom a karjaimba, tekintetét kutatva.*
- Felismersz engem? Tudod, hol vagy? *kérdezek tőle két alapvető kérdést, mert nem tudom... nem tudom, sérült-e úgy, hogy az ilyen kérdésekre esetleg negatív választ adjon. Nem volna jó. Rengeteg módon kezelhetném a helyzetet, én inkább keverék mellett döntök, és bizony nyugtatom, már ha simogatásom tincseinél hat rá, de muszáj még vele beszélnem, nem ülhetünk némán.*
- Amíg én itt vagyok, addig nem engedem, hogy bántódásod essen! Ahhoz viszont te is kellesz... kérlek próbálj meg lehiggadni, legalább maradj nyugton. *kérem hát meg, s csak ezek után helyezem az ágyra, hogy a takaróval fedjem be, mert most árt neki a hideg, az érintésem, a közelségem, hiszen én egyáltalán nem vagyok meleg... persze ettől még nem mozdulok el, ott ülök mellette, kutatólag hajolva fölé, egyik kezét keresve, hogy két kezembe fogjam.*
- Tudom, hogy nehéz róla beszélned, és túl tenni magad rajta... de ha most nem vagy erős, akkor elérte amit akart, ha most képes mentálisan törni rajtad, akkor te veszítesz! Csak... ne engedj. *nézek rá komolyan, mert pontosan azért szeretem őt ennyire, mert bár gyengének tartja magát fizikálisan - igaza van -, de varázslatok terén, és jellemben hihetetlenül erős, és remélem, ha nem is rögtön, idővel képes lesz teljesen maga mögött hagyni ezt.* - Megértem, ha nem akarsz látni, de tudnom kell, mi történt, hogy képes legyek téged védeni. *teszem még hozzá pár másodperc csönd után, s számítok ám rá, hogy nem fog minden úgy történni, ahogyan szeretném, igazából nem tudom most a reakciót jósolni... láttam már ezt-azt, de most Aideen-ről beszélünk, ő pedig külön világ, ahogyan ez a helyzet is az.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2013-03-10, 9:03 pm

//NRT: Aideen és Azrael – 2013.03.03.//

*Menekülés… csak ezt látom magam előtt. Minél előbb szeretnék távozni innen, nem akarok tovább itt maradni és mivel a méreg dolgozik bennem, a sebeim se fájnak úgy, ahogy kellene, akkor bizonyára nem mozdulnék ennyire fürgén. Lekerülve az ágyról viszont nincs esélyem már további utat megtenni, mivel valaki elkapja derekamat, én pedig fel is kiáltok, majd körmeimet az engem fogó kezekbe mélyesztem, még harapok is, ha tudok, a lényeg, hogy elmehessek, de ekkor érzem meg, hogy valaki az ölébe vesz. Ezt Noel is megtette, tehát továbbra se bízom a dolgokban, csak kapálózom, el akarok menni és még a halk szólongatásra se reagálok úgy, ahogy kellene. *
- Engedj el! Nem akarok itt maradni, Noel, eressz, elég volt a kín! *hallatszik hangom, tehát a válasz is megtalálható a szavaimban. Nem, most agyam nem ismeri fel Azraelt, se azt, hogy hol vagyok, egyszerűen menekülni akarok, el innen, távol ettől a helyről, most úgy érzem, hogy örökre. Nem akarok itt lenni, ezen falak között, vissza akarok jutni az iskolába. A simogatás se hat, csak fejemet próbálom elhúzni az erős kéz elől, több-kevesebb sikerrel bizonyára, és hiába beszél hozzám oly kedvesen, képtelen vagyok érzékelni azt, amit mond. *
- Nem akarok itt maradni, had menjek el. *kérek most már könyörögve, miközben testem visszakerül az ágyra és be is leszek takarva, könnyeim pedig megindulnak szép arcomon. Már nem megy igazán az ellenkezés, csak picit összébb húzom magam, úgy bújok bele a puha, tiszta párnába, mely nem véres, mint az, ahol nemrég feküdtem… mintha… mintha máshol lennék. A szavak töredék részei eljutnak hozzám, így kezem hasamhoz ér a paplanon át, majd szám is megremeg.*
- Felvágott és megégette a bőrömet, mindenhol égett hús szagát érzem, a kín, annyira hatalmas… Aztán tűket szúrt a lábaimba, azt akarta, hogy rálépjek és még jobban fájjon… Nem, nem akarok emlékezni, nem akarok beszélni róla. *kapom ki kezemet a férfi kezei közül és mindkét mancsomat füleimre tapasztom, szemeimet pedig be is hunyom, mintha így védekezhetnék az emlékektől, pedig sajnos nem, elevenen égnek lehunyt szemeim előtt is, az a tekintet, ahogy Noel rám nézett, ahogy viselkedett velem, ahogy megalázott… *
- Csak engedj elmenni… *motyogom halkan és lassan kinyitom szemeimet is, kezeim pedig magam mellé kerülnek, lassan, fáradtan.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2013-03-11, 12:04 am

//NRT: Aideen és Azrael – 2013.03.03.//

*Most Aideen az első, ezért hozom őt fizikálisan elfogadható állapotba, de a mentális helyzetéről még nincs tudomásom, mert érzem, és tudom, hogy ami a kínzással jár, az őt képes lehet nagyon durván roncsolni. Nem bírja a fájdalmat, s bár nem túlzottan borzalmas sebek ezek - nekem -, attól még számára biztosan az. Mikor azonban ébredezni kezd, aurája már a rémült félelemről árulkodik, így is cselekszik, a sikoly akadálytalanul hagyja el száját, hiába vetődök utána, csak pár lépés után vagyok képes az esés elől karjaimba zárni, azonban láthatóan védekezik, körme a karomba váj, ami nem hat meg, a harapást viszont már nem hagyom, egyik kezemmel, ami térde alatt fut át, két csuklóját fogom össze, másik kezemet, ami hátát is tartja, szájára tapasztom, tehát némileg össze van nyomva, de inkább határozottan tartom, mint fájdalmasan. Hiába beszélek hozzá, és engedem el száját, hogy felelhessen, egyáltalán nem pozitív a válasz...*
- Azrael vagyok! *dörrenek hangosan és erélyesen, fejét arcom felé fordítva, tekintetét keresve. Nagyon remélem, hogy képes lesz felismerni engem, mert az ő állapotától most sok esemény függ... Hiába nyugtatom, simogatom, ez nem használ, ezért az ágy felé veszem az irányt, és úgy hallom ismétlődő kérését. Nem fogok neki hazudni, és talán meg is nyugszik.*
- Hamarosan elmehetsz Őzikém... *jelentem ki nyugodtan, direkt használva a megnevezést, reménykedve benne, hogy eszébe juttatja, ki vagyok én. Amint azonban a takaró kerül rá, már könnycseppek folynak végig arcán, de úgy látszik, hogy fokozatosan higgad le, tehát nem parancsolok neki még semmit... muszáj sírnia. Inkább beszélek hozzá, és valóban azt a történetet hallom, amire a sebek engednek következtetni, tehát ez nem újdonság, de... én a részletekre vagyok kíváncsi. Mettől meddig, mikor és hol, hogyan... egyáltalán mi volt a folyamat, ám ahogyan a keze enyémből kerül ki - nem ellenkezem -, és fülére tapasztja kézfejét, szemét zárva össze, halkan sóhajtok fel.*
- Rendben... akkor még nem kell, de egyszer muszáj lesz. A te érdekedben is. *hajolok hozzá közelebb, mikor már kezei oldalához kerülnek. Igazából, ha beszél róla, ha érti ami történt, akkor gyorsabban és egyszerűbben fogja feldolgozni, az agya is, de ha kérdések maradnak... akkor szinte soha nem lép rajta túl majd. Ez nagy trauma. Igazából van mód a rögtön való kezelésére, de az durva lenne a lányhoz, és többet roncsolna rajta... azt azokon alkalmazzák, akik nem élik túl a beszélgetést. Nekem ő élve kell az információ után is.*
- Pár óra, és elmehetsz. Minél többet mozogsz, annál jobban fáradsz, és a sebeidre is hatással lehet ez... tehát ha nyugton maradsz és pihensz, előbb tudlak a révészig vinni. *közlöm vele, mert nyilván nem sétálhat így az iskolába, én fogom addig vinni ameddig lehet, mivel nem szeretném ha bárki támadásának áldozatául esne, és azt sem, ha saját gyengeségéből nem jutna haza. Hibásnak tartom-e magam a jelen helyzet miatt? Egyáltalán nem. Persze akik azok, bűnhődni fognak, viszont most nem rajtuk van a hangsúly.*
- Igyál! Muszáj a sok folyadék. *emelem meg a poharat, és a lányt is, de nincs helye ellenkezésnek, mert elejét veszem, ha egyáltalán történne ilyen, mivel képességemet használva kényszerítem most erre, nyilván akkor, ha képes vagyok a tekintetébe nézni. Amennyiben sikeres vagyok tehát, óvatosan meg is itatom, aztán gyorsaságomat használva kerülöm meg az ágyat, hogy másik oldalról üljek oda mellé, hátamat az ágytámlának támasztva, fél térdem felhúzva, tehát gyakorlatilag az ágyon ülök, Aideen fejének magasságában.*
- Mit gondolsz... most rólam? *teszek fel talán egy furcsa kérdést, de nem árt azzal tisztában lenni, hogy engem hova helyez az események tekintetében. Ki tudja, ez milyen hatással van a kapcsolatunkra. Ideges vagyok-e? Igen, de képes vagyok magamba nyomni, ahogy minden más érzelmet, szinte a nullára csökkenteni direkt.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2013-03-16, 5:57 pm

//NRT: Aideen és Azrael – 2013.03.03.//

*Csak el akarok menni innen, minél előbb, minél messzebb és soha vissza nem térni, ezért is mászok le az ágyról, de a férfi gyorsabb, így kap el engem. Védekezek, minden maradék erőmet bevetve, de a karmoláson túl már nem jutok, mivel szépen le leszek fogva és még számat is befogja, így mozgatom fejem, nagyon nem tetszik ez a helyzet és csak idővel jutok szóhoz ismét, ekkor pedig az ismerős nevet hallom.*
- Nem lehet… akkor segítettél volna, megvédtél volna. *hiába látom őt, agyam mégse tudja feldolgozni azt, hogy nem volt ott, nem védett meg és bár tudhatnám, hogy nem lehet ott mindig, mindenhol, hogy vigyázzon rám, nagyon mélyen érintett az, ami nemrég történt és bár az „Őzikém” szó is ismerős, mégse nyugszom meg, csak az ágyba bújok, ha már oda leszek téve és mesélni kezdek. Nem tudok teljesen összetetten beszélni, úgy, ahogy azt tenném máskor, de igyekszem mindent elmondani és talán kezd eljutni a tudatomig, hogy valóban Azrael lehet itt most, mellettem. Nem mondok többet, nem akarok, soha többé nem akarom ezt az egészet felemlegetni, el akarom felejteni, kitörölni az emlékeimből és talán ebben egy felső éves is segíthetne majd. Igen, ez lenne a legjobb. *
- Tényleg elengedsz vagy megint csak mondod? *kérdezek is rá szomorúan, igen, keverve kissé a két személyt, de mintha már picit tényleg jobban lennék. A poharat nézve viszont nemet intek fejemmel, nem akarok inni, de kezem ösztönösen nyúl utána, mivel megparancsolta nekem, így nem ellenkezhetek. Ajkamhoz is emelem a folyadékot és mivel nagyon ki vagyok már száradva, picit talán túl mohón is iszok, leöntve ruhámat is kissé a vízzel, de ez most nem zavar, kiiszom az egészet és az üres poharat vissza is adom a férfi kezébe, aki a másodperc tört része alatt kerül másik oldalamra, így meglepetten sikoltok fel, majd nézek ijedten a szemeibe. A kérdései… mit kéne most mondanom? *
- Nem akarok a közeledben lenni, nem akarok egy vámpírt se látni, soha többé! *a szavaimat bár most igaznak érzem, mindez nem Azrael ellen irányul. Nem vagyok most beszámítható állapotban, lelkileg összetörtem, az agyam se olyan, mint régen, tehát ezt belül bizonyára nem így fogom gondolni, csak egy kis időnek kell eltelnie, meg kell nyugodnom és megemésztenem mindezt. Talán a gyógyítónak van elég nyugtatója egy ilyen esethez. Fáradt vagyok.. fejem lassan a párnára fektetem, majd szép szemeimet is lehunyom.*
- Annyira álmos vagyok. *suttogom halkan és hogyha Azrael engedi, akkor el is fogok aludni, és talán már a gyógyítónál ébredek fel, ha pedig nem… akkor meglátjuk, hogy miként folytatódik a beszélgetésünk.*

//Én ezt zárónak gondoltam, de ha olyat írsz, írhatok még rá, nem probléma. Smile

És köszi a játékot, ha te is zárónak véled. //

Tárgy: Re: Azrael szobája 2013-03-19, 10:42 pm

//NRT: Aideen és Azrael – 2013.03.03.//

*Fizikai sérülései nem halálosak, ellenben súlyos probléma a mentális kérdése, hiszen úgy tűnik, kever engem valakivel, sejtésem szerint egy Noel nevezetű vámpírral. Paranoid viselkedésre utal amit tesz, ahogyan beszél, harcol, menekülni próbál még ilyen állapotban is, viszont én nem hagyom, inkább nyugtatnám, de hiába beszélek, érek hozzá, nem sikerül teljesen meg is ismernie engem. Amit viszont mond, arra sóhajtanom kell, úgy hajtom le a fejemet. Biztos vagyok benne, hogy Noel olyan időpontot keresett, amikor én nem voltam ott, mert bár általában szoktam őt keresni, szinte minden nap, nekem is vannak szükségleteim az életben maradáshoz.*
- Nem lehetek mindig melletted. Anno sem voltam, mikor elláttad a baját. *felelek neki csendesen, azonban úgy látszik, továbbra sem képes tökéletesen azonosítania engem magában. Hogyan tudnám elejét venni a téves gondolatoknak? Hogy tudok képet adni magamról? Nem akarom őt kényszeríteni, tehát csak lágyan nyúlok arcához, finoman fogom meg két kezem között, és fordítom magam felé, hogy a szemembe nézhessen, és bizony nem engedem el, azt szeretném, ha jól látná arcomat.*
- Nem vagyok Noel. Azrael vagyok. Ha akarsz, próbára tehetsz. *közlöm vele határozottan, de csendesen. Ezek után azonban javaslom az ivást, pontosabban parancsolom, s eszerint cselekszik is, amit én támogatok, kicsit meg is emelem, hogy ne nyeljen félre, a pohár alját is tartom, majd veszem el tőle, hogy az asztalra tegyem. Hirtelen másik oldalára kerülök, sikoltása ismét meglepetésként ér, főképpen pedig szavai. Nem veszem őket halálos komolyan, annak ellenére sem, hogy szomorúvá tesz, mivel nincsen teljesen magánál Aideen, és az ő helyében talán én is ezt mondanám.*
- Aideen... ne gyere ki a famulusod nélkül, és legyen nálad olyan... tárgy, amivel gyorsan tudsz utazni, vissza az iskolába. Figyelni fogok rád mindig, minden este, a kikötő környékén leszek, és ha te is ott vagy, fel fogom fedni magam, de csak akkor indulj a városba... értesz engem? Úgy kell cselekedned, ahogy mondtam! *hajolok hirtelen fölé, tekintetét keresve, mert nagyon féltem őt, és nem érzem úgy, hogy emlékezni fog arra amit mondok, vagy egyáltalán képes lenne be is tartani. Parancsba adom hát neki tehát, ha sikerül, maximum vissza fogom vonni, ha már nincsen veszély. Amint hallom, álmos, ezt persze meg is értem, nem ellenkezem, bár volna még mit mondanom neki, de majd bizonyára találkozok még vele, mert szeretnék valamit, ami fontos lenne az ő szempontjából. Hagyom, had bóbiskoljon el, ezek után veszem csak karjaimba, és suhanok le vele, a csónakig, melyet szintén én kormányzok, s végül a révésznél kötünk ki, ahol egyszerűen láthatatlanná válok, úgy helyezem a csónak közelébe, és remélhetőleg cselekedni fog majd a révész, valamint be is viszi az iskolába.*

//Akkor köszönöm a játékot.//

» Ian Branson szobája
» A szükség szobája
» Nikolai szobája
» Victoria szobája
» Theodore Morderston szobája