Azrael szobája

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-22, 10:57 pm

*Azt hittem, hogy még egy mugli is képes felismerni egy pegazust, hiszen a műveltebb emberek láttak már legalább képeken ilyen állatot és amikor hallom a kacagást, majd a választ, akkor már érzékelem is, hogy cseppet félre lesz értve a kérdésem.*
- Úgy gondoltam, hogy nem ismered fel az állatot. Tudom, hogy nem voltál varázsló. *bólintok is egy aprót, majd amikor hallom a gyermeteg kérdéseket, picit fel is nevetek, de csak halkan kuncogva ezen az abszurd szituáción, hogy majd én világosítom fel Azraelt az életről.*
- Igen, elég sok féle lény létezik, vannak sárkányok is és cerberusok, nagyon sok fajta állat. *felelek is röviden, mivel nem áll módomban az összes lényt felsorolni, melyekről a muglik azt hiszik, hogy nem léteznek. Inkább mesélek egy picit, így árulva el, hogy bizony már másodikos vagyok és ez oly nagy büszkeséggel tölt el, hogy teljesen kifordultam önmagamból, ez a lazaság, a viselkedésem is másabb, de most jól esik.*
- Amíg nem találkoztunk, mondtam, hogy tanultam. Ez volt a célom és tessék, el is értem. *így már talán össze is rakja a képet a fejében. Elárulom még azt is, hogy Morrigant én teremtettem, tehát az én fantáziám szülötte, az egész lénye, a tűz elemmel együtt, de örülök, hogy tetszik neki, ez sokat jelent nekem. A pegazus viszont jobbnak látja most távozni, így ő eltűnik, én pedig helyre állítom az ablakot, majd már a vámpír felé is fordulok, ideje kettesben maradnunk.*
- Nem, mivel negatív a kisugárzásod és félt tőled. De talán idővel megbarátkoztok... fogtok még úgy is találkozni, bár nem hiszem, hogy valaha a hátára engedne. *gondolkodom is el hangosan, bár nem tudom, hogy Azraelnek vannak-e ilyen jellegű vágyai, de bizonyára még egy vámpír számára is, aki mugli volt, sokat jelenthet a repülés, ami nem csak bizonyos gépeken történik.*
- Igen, de azért megkérdeztem, hátha most más a célod. *érzékelem ám, hogy magához szeretne hívni, így nem is vagyok rest felé tartani és hamarosan már le is dobom magam mellé, kezem pedig kezéhez ér, tehát nem hagyok akkora távolságot most kettőnk között.*
- Kicsit sikerült összeszednem magam. Ha gondolod, megharaphatsz, de csak akkor, ha itt tölthetem az egész napot és nem mész te se sehová sem. *húzom is el az ellentétes oldalra dús tincseimet, tehát arra az oldalra, ahol nem ül Azrael, így nyakamat is teljesen tisztán láthatja... azaz a blúz talán bezavar, így a felső két gombot is kigombolom. Na nem azért, hogy dekoltázsomat nézze be, de így jobban szét tudom húzni az anyagot is.*
- Ideje, hogy picit foglalkozz velem. *nézek is bele a szemeibe, mivel igen, igénylem mindezt és átgondoltam a dolgokat. Nem akarom elveszíteni és ellene lenni, szeretném, ha minden a régi lenne és most érzem, hogy ő is kezd értékelni engem, főleg, hogy már bókolni is megtanult.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-22, 11:19 pm

*Lassan kezdek olvadozni a megdöbbenés okozta fagyásból, ahogyan Aideen is magyaráz, így kerülünk a furcsa szituáció közepén beszélgetésbe. Cseppet sem bánom, bár nem kedvelem a meglepetéseket - berögződött gyakorlatiasság -, mégis kellemesen érint mindez, hiszen mosolyt csal arcomra és elégedettséget szül bennem a lány irányába.*
- Megzavart, hogy ég... *hagyom annyiban, lezárva ezzel a témát, de további szavait hallgatva gondolkodom el kicsit. Nonszensz... mintha eddig álmodtam volna, és most ébredeznék. Felvillanyoz, és egyben meg is rémít a világom sokszínűsége, így arcomon tükröződik mindez. Más téma is felmerül azonban, mire hajszálnyit, de elkomorodom, hiszen nem konkrétan, de én üldöztem a tanulásba, ám pozitív, hogy ennek is a jó oldalát képes látni...*
- Tudod rövid időn belül tanulni sokat nagy teljesítmény. Biztosan nem a két szép szemed miatt engedtek át. *simítok végig késem vonalán egy kis mosollyal. Most a bérgyilkos beszél belőlem, akinek nem volt még soha tanítványa, de ő maga volt az, éppen ezért tudja milyen kemény munka előrébb lépni. Egy utolsó mondat még elhangzik az állatról, ahogyan kissé elszontyolodom.*
- Áh, értem... nagy kár, micsoda taktikai repülés volna, felmérni a terepet felülről, és az áldozatokat, sokat segítene a térlátásomon is... *kezdek bele kezeimet tördelve, mint aki saját magának beszél ismét szakmai szemszögből, s mikor ezt észlelem el is hallgatok. Témát váltunk mire szavaira rázom a fejemet, és elhagyom csodálkozásom maradékát is a normális társalgás reményében.*
- Nem szokott más célom lenni. *jelentem ki, az egyetlen ami eddig számba vehető volt, az Lycoris, de őt is szakmai szemszögből kerestem elsősorban. Hm... talán ideje volna majd felkeresni. Idő közben én, és Ő is letelepszünk, s elhelyezkedéséből érzem, hogy sokkal lazábban kezel engem. Jót tett neki a sikerélmény, szinte sugárzik. Következő szavai és tette azonban meglep, így hallgatom, míg pimasz kis mosoly ül ki arcomra. Valóban megtenném amit felajánl, hiszen bizonyára képes eldönteni mikor enged magához közel, ám hiába más cél vezérli a mozdulatot, tekintetem a dekoltázsra is villan, majd vissza a nyakra, hogy lehetőség szerint ha engedi, ölembe húzzam a lányt karjaimba tartva kényelmi szempontból, ha pedig nem, akkor egyszerűen hajolok közel mondandóját hallgatva, mire kissé elmosolyodom.*
- Mit szeretnél, mit csináljunk? *kérdezek rá, elvégre nem taszít a gondolat, hogy foglalkozzak vele, hiszen vonz valamilyen szinten. Talán magatartásomból is leveheti, hogy nem ellenkezek, és elfogadom alkuját, így a következő pillanatban fogam nyakába váj, míg ismételten érezhetem aranyvérét. Oly rég nem ízeltem már, hogy kifejezetten jól esik, és mohón szívom magamba csöppet talán durván, és esetleg a kelleténél többet, mire képes vagyok elszakadni tőle, hogy felmérjem az állapotát.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-22, 11:44 pm

*Morrigan nem marad tovább a társaságunkban, még új neki ez a világ, ideje hát felfedeznie. Én magam viszont csak helyre teszem az ablak üvegét, majd ez után már teljes figyelmemet Azraelnek szentelem. Próbálok picit másabb lenni, picit magabiztosabbnak tűnni és nem az a szende leányzó maradni, aki vagyok, de ahogy érzékelem, mindez jól alakul, nagyon is, mivel a férfi is oly vidámnak tűnik most társaságomban és nekem is valahol jól esik, hogy nem folyton vígasztalni kell és védelmezni.*
- Hát nem igazán. *mosolyodom is el, majd ez után magyarázom el azt is, hogy nem volt szimpatikus a famulusomnak Azrael, melynek hallatára oly dolgokat mond, hogy szemöldököm is összeszalad.*
- Hé, arra aztán biztos nem engednélek a közelébe. Nem is értem, hogy gondolhatod... akkor már inkább seprűn repülnél. *csóválom is meg a fejemet, de aztán jöhet a témaváltás is, így csüccsenek le közvetlenül mellé és állok is elő azzal, hogy hajlandó vagyok megengedni neki, hogy igyon a véremből, de csak akkor, hogyha a napot vele tölthetem, tehát holnap estig vele maradhatok. Őszintén szólva nekem is jól esne a harapása, oly rég volt már részem ilyesmiben és vágyom is a közelségére, de mégsem vethetem rá magam, az nem lenne hozzám méltó, tehát valahogy el kell érnem, hogy ő közelítsem. Hajamat megigazítom, majd ez után a blúzomat is kissé kigombolom, nem is véve észre, hogy esetleg most meg leszek véve és csak akkor nézek a borostyán szemekbe, amikor már az ölébe húz, ismételten.*
- Látom még mindig szeretsz így fogni. De most a hajam tehetem át a másik oldalra. *csóválom meg a fejemet is, majd el is igazgatom a hajamat, ez után pedig már szabaddá is válik az artériám a fogak számára.*
- Elmehetnénk úszni is akár, de beszélgethetünk is vagy irányíthatunk halottakat, esetleg démonokat idézhetünk meg. *nevetek is fel könnyedén, de aztán már szemeimet behunyva sikkantok fel cseppet, ahogy fogai belém vájnak. Fáj még eleinte, annyira elszoktam az érzéstől, így testem is megremeg, kezeimmel pedig kezébe kapaszkodom, de ez a kapaszkodás enyhül, már szinte csak fogom, ahogy telik az idő és egyre több véremet veszi el tőlem, én pedig halkan felsóhajtva nézek bele szemeibe, miután elszakad tőlem. Picit forog a világ, de majd csak megáll... Kezem ajka felé nyújtom, így saját vérem cseppjét szedem le róla, majd kapom be ujjam és nyalom is le róla a vérem maradékát.*
- Még mindig ízlek? *kérdezek is rá kíváncsian, huncut mosollyal ajkamon és hát igen, mintha picit kicseréltek volna, de most jó ez így. Fejemmel a férfi testéhez is bújok, majd kezeimmel átölelem őt ismételten, élvezve most azt, hogy itt vagyok, ő vele.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-23, 12:06 am

*Ahogyan a ló eltávolodik, egy utolsó pillantást vetek rá, de vele együtt szál el a döbbenet és a helyzet heve, így tehát immár normálisan kezdünk beszélgetésbe Aideen-el, pár témát érintve, s lezárva, de én vissza-vissza kacsintgatok állatához.*
- Seprűn? *kacagok fel vidoran, ám amint érzékelem, hogy komolyan gondolja, le is olvad arcomról a mosoly.* - Most tudatlannak érzem magam. *sóhajtok fel beismerve, elvégre pár perc alatt annyi információ került agyamba, hogy joggal nevezhetném felébredésnek. Szavait azonban tudomásul veszem, így zárom le ezt a beszélgetés fonalat is. Hamarosan karjaimba kerül, s el is vigyorodok szavaira. Valóban, imádom így tartani, és cipelni ide-oda, ez közelséget ad, nekem sokat jelent. Gondolom ő sem csak eltűri...*
- Majd kárpótollak a fáradtságért. *kacsintok rá, hiszen tudom, hogy ami most következik, az kölcsönösen kifizetődő lesz számára és számomra is, mintha csak kihasználnánk egymást. Persze nem ez történik, de ettől függetlenül mivel dönt mellettem, és közelebb enged, a mérge jó hatással lesz rá - így elgondolva méginkább ellazulhat -, rám pedig rég nem ízlelt vére.*
- Nocsak... vigyáznom kell veled. Most már mégkeményebb vagy, arról nem beszélve, hogy bármikor betörhetsz az ablakomon, és én nem tudnék elbújni. *kacagok fel kicsit. Ez persze nem igaz, hiszen képes vagyok láthatatlanná válni, de ettől függetlenül valóban bármikor megtalálhat itt, ha szeretne. Ez jó.*
- Az úszás jól hangzik. *mérem fel ismét, elgondolkodva a fürdőruha kérdésen, illetve a helyválasztáson, de mivel felajánlja élek a lehetőséggel.* - Körbe is vezethetlek majd, azt még úgy sem tettem meg. *dobok fel egy ötletet én is, elvégre gondolom érdekli az is, hogy hol élek. Azonban ideje megharapnom őt, így vetem rá magam, és valóban kissé durva lehetek sikolyából ítélve, illetve szorítását érezve, de ettől függetlenül szerintem mind a ketten élvezzük. Ahogyan eltávolodom, úgy figyelem Aideen mozdulatait, kissé megmosolyogva, és bólintok szavaira jóllakottan elterpeszkedve.*
- Lenyegtelen hany aranyverüt kostol meg az ember, te vagy a legfinomabb. *közlöm, s így is gondolom, elvégre ő volt az első, akiből ittam, ezért maradandó emlék. Nem tétovázok tovább viszont, így fel is pattanok karjaimba tartva, míg megindulok az ajtó felé.*
- Nos merre? Úszás? Körbevezetés? Vagy szeretnél még maradni? *kérdem, s amerre menne, arra indulok el vele, hogy így folytatódjon tovább az együtt töltött idő. Kíváncsi leszek. Főleg az úszás villanyoz fel... ez pont annyira tetszik, amennyire nem jellemző Aideenre.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-07-23, 12:15 am

*Mivel soha nem engedném meg neki, hogy Morrigant a saját céljai érdekében használja, ezért állok elő egy másik ötlettel, ami nem más, mint a seprűn való repkedés.*
- Sajnos neked nem menne, de igen, lehet a seprűvel repülni, bár én nem vagyok oda érte. *vonom is meg picit vékonyka vállaimat, szóval nekem már mindez nem meglepetés, de természetesen képes vagyok egy seprűn is tenni pár kört, egyszerűen engem nem vonz és túl durva is hozzám.*
- Mert ebben a témában az is vagy. Én viszont örülök, hogy van valami, amibe én vezethetlek be. *mosolyodom is el kedvesen és már bele is kerülök az ölébe, ideje tehát, hogy ismét megízlelhesse finom véremet. Most már normálisan ettem, tehát ez miatt nem lesz probléma, bár ha túl sokat iszik, attól még ugyanúgy elájulhatok, de bízom benne, hogy nem szándékozik kiütni máris.*
- És el is tudnálak könnyedén égetni vagy megmérgezni a vérem, hogy ne ihass belőlem... Oly sok mindent tudnék tenni ellened, de amíg nem adsz rá okot, addig nem fogok. *enyhe utalás arra, hogyha ismét megbánt, akkor számíthat a bosszúmra. Nem, nem fogok ismét sírdogálni és elrejtőzni, úgy érzem, hogy azoknak az időknek vége és tönkre se óhajtom tenni magam. Az úszás mellett dönt viszont, melyre én rá is bólintok és végül meg is csillannak szép szemeim.*
- Kíváncsi vagyok, hogy vajon egy ilyen kastélyban miféle helyek lehetnek. *mesélem is neki fellelkesülve, de az úszás előrébb való, magam is vágyom rá, hogy megmártózzam egyet a hűs vízben. Most viszont a harapás következik, mely eleinte fájdalommal jár, de aztán kellemes érzés veszi át mindennek a helyét és miután végez, már ki is nyitom ezüstös tekintetem.*
- Ezt azért jól esik hallani. *dőlök is neki kissé, majd már érzékelem is, hogy fel leszek emelve, így karolom át nyakát és gondolkodom is el a dolgokon.*
- Menjünk a tóhoz, szeretem azt a helyet. *viszont egy dologra én se gondoltam, az pedig nem más, mint a bikini vagy esetleg egy fürdőruha... Szóval még eldől, hogy mitévő leszek akkor, de most Azrael dolga, hogy elvigyen oda és ott majd meglátjuk az este további részét, én kapaszkodom és ha figyeli, a fekete lovat is megláthatja az égen, hiszen minket követ.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-08-02, 1:26 am

*Érzem, ahogy szavaim hatására kissé megfeszül a férfi, de nyugton maradok, ugyanis már nem félek tőle, ilyen szinten, hanem csakis attól, hogy lelkiekben fog ártani nekem. Mindenesetre sikerül tovább lépnünk ezen, így a ma estére térünk át, majd pedig felhozzuk a múltkorit is, én pedig csak halkan sóhajtok fel erre.*
- Én se szeretném, hogyha most gondunk lenne, de múltkor te is megbántottál engem, azért ezt ne felejtsd el. *jegyzem meg, hogy azért tudja, hogy mint hogyan, nem fogok minden balhét majd én elvinni. Na de ideje terelnünk a témát, így most már a harc is előtérbe kerül, ahogy az is, hogy mellé állnék, hogyha gond lenne, de ahogy ajkamon simít végig, úgy sütöm le picikét a szemeimet, hát igen, a régi Aideen vagyok még mindig, csak próbálok megváltozni, felnőttesebben viselkedni, érettebben, hogy jobban kelljek neki és ez eddig sikerült is.*
- Csak szólj, ha kellek. *biccentek rá, végül eltávolodom tőle, hogy a part felé ússzam, ahova egy kis segítséget is kapok, de ezt nem bánom, így tényleg gyorsabb mindez. A ruháimat még magamra kapom, majd már Azrael ölébe kerülve indulunk is vissza nemsokára a kastélyba, de előtte még pár szóra azért van ám időnk itt is.*
- Én örülnék neki, bár szerintem ez a válasz nem lep meg. *mosolyodom is el, majd fejem vállára hajtom és már várom is, hogy meginduljunk, majd a csónakkal együtt át is érünk a kastélyukba, ahol az aulában lábaimra is kerülök, úgy nézek körül, majd jöhet egy ásítás is.*
- Szerintem ráér az holnap is, most fáradt vagyok. *indulok is meg az ismert úton, de kezem idő közben Azrael kezére kerül, így ha engedi, akkor kézen fogva fogunk a szobája felé haladni, ahova amikor megérkezünk, már a férfi felé is fordulok.*
- Egy felsőt kérhetek ugye? Tiszta víz a mostani és nem akarok megfázni vagy összevizezni az ágyad. *pislogok is rá a nappaliban, majd a kandallóra nézek, jó lenne egy kis meleg, de nem fogok hisztizni. Bár fel tudnám melegíteni magam, úgyis mindjárt az ágyba kerülök, értelmetlen lenne.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-08-02, 1:53 am

*Bár az előrelépés némiképp megtörténik, pár kellemetlen témát képtelenek vagyunk kerülni, így szóba jön viselkedésem, és a múlt éjszaka is, mire tesz egy megjegyzést a lány, ami egy szemöldökfelvonást vált ki belőlem.*
- Tudom mi történt. *zárom le a témát ennyivel, hangom most komolyabban cseng. Végül még pár témát említve kerülünk ki a partra, hogy gyors öltözést követően hagyjuk el együtt sebességemmel, és tartsunk visszafelé a kastélyhoz. Örülök, hogy egy kicsit közelebb kerültem hozzá, tisztáztunk pár dolgot, és szerintem a közös fürdés is jót tett, illetve... esztétikus élmény volt. Valóban nem lep meg a válasza, bár azért számítottam valami visszakozásra is. Hamarosan megérkezünk, így a lány dönt az esti program felől is, így érzem udvariasnak, mivel rajta áll mit szeretne és bír ki. Választása nyomán azonban megindulok felfelé, nem érzem úgy, hogy ölemben kéne utaznia, elvégre nézelődhet, megismerheti a járást, de mikor keze enyémhez ér kissé meglepődöm, tekintetem is odatéved, azonban nem húzom el az enyémet, csak tovább sétálok. Felérve engedem el őt, mikor kérés érkezik felőle, így bólogatok kicsit.*
- Ha a hatalmas ingem megfelel, akkor igen. *vigyorodom el, s már hozom is neki elő a fehér darabot, hozzám méltóan egy vérfolttal díszítve, bár gondolom nem fogja zavarni a lányt. Elvégre vámpírtól kért ruhát. Pillantását is elkapom, de ha nem is tenném, gondolok rá, hogy számára a hideg nem megszokott.*
- Ha gondolod begyújthatunk, mert én nem tudlak felmelegíteni. *ajánlom fel neki a lehetőséget, bár akkor megfogom kérni, hogy ő gyújtsa be, mert kíváncsi vagyok ismét a kis varázslatára a tűzzel. Ahogy a többire is.*
- Gondolom nem akarsz fürödni fürdés után, úgyhogy ha gondolod... *bökök a fejemmel az ágy felé, s mivel nem hiszem, hogy a szobám más területein vizsgálódna, ezért arra is veszem az irányt, ledobva rá magamat, várva, hogy vagy alvásra, esetleg beszélgetésre kössön ki mellettem.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-08, 10:23 pm

//Vámpírklubb-ból olvadunk.//

*Pár téma felvetül, mik érkezésekor alapvetően megtárgyalásra kerülnek, miután sikerül meglepnem őt valamilyen szinten. Azonban egy érdekesebb is követi a játékos társalgást, mégpedig a hatalom és bizalom kérdése, s a következtetés amit levon, nem helytálló... de nem is téves. Komolyan nézek szemeibe, egy pillanatig gondolkodva, majd egyszerűen szólalok meg.*
- Te is tanulsz. Miért ne tartanám a tempót? Elvégre én vagyok a férfi, kellemetlen volna, ha egy idő után egyetlen botvonással irányítani tudnál. Egyébként ha ellened felkészülök, bárki más ellen is az iskolából... ez nem bizalom kérdése, ez az ésszerű lépés. Ne felejtsd el mi volta munkám. *fejtem neki ki, s főleg azóta erősödik bennem az érzés, mióta évet lépett. Nem a szende kislány már, komoly károkat is okozhatna, ha nem figyelek oda, illetve a közelmúlt is hatással volt rám. Nem szándékozom megbántani, de ez az igazság.* - Egyébként biztos vagyok benne, ha szépen kérem, mutatsz egy-két trükköt... megígérted. *vonom fel szemöldökömet, s valóban így történt, legutóbb ígéretet tett ilyen témában. Ezt talán ma be is hajtom, ha úgy alakul az esténk. Csak aztán nehogy úgy kapjam meg a tudását, hogy nem akarom... Tervemet azonban közlöm is vele, s mivel beleegyezik, felállva elhagyjuk a helyiséget, s az utcán kérésére nem átadom neki, hanem finoman nyaka köré tekerem a sálat. Pimasz megjegyzés következik azonban a részéről, mire meg is állok, hogy félrebillentett fejjel szemléljem arcát.*
- Ugye tudod, hogy még mindig el tudom venni, ha akarom? *suttogom, de féloldalas mosolyom elárulhatja, hogy egyáltalán nem fenyegetés részemről, annak ellenére sem, hogy van tény tartalma. Biztos vagyok benne, hogy megengedi nekem az ivást, mert valóban igaza van, szomjas vagyok, és mivel különlegesre vágyom, Aideen-nél nem is lehetne jobb "áldozat". Következő kérdésemre szintén hasonló feleletet kapok, így kezdem átérezni, hogy mit jelent a változás.*
- Ez annak a függvénye, hogy együtt vagyunk-e? *kérdezek vissza, mert szerintem egyáltalán nem feltétlen így van. Persze ezt ő dönti el, és ahogyan ismerem, bizonyára felháborodottan bólogatni fog, és helyeselni. Nem szeretem, mikor itt kötünk ki téma ügyben. Utunk azonban folytatódik, s hamarosan egy csónak segítségével már át is vágunk a vizeken, hogy a kastélyba benyissak, és szobámig vezessem a lányt. Semmi nem változott, ugyanolyan mint eddig volt.*
- Érezd magad otthon. Kérsz valamit inni? *tekintek feléje, mert borom az van, s a kanapéra mutatva intek, hogy nyugodtan helyet foglalhat. Én is csatlakozom hozzá, és remélhetőleg majd együtt fogunk iszogatni...*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-08, 10:34 pm

*Amióta nagyobb tudásra tettem szert és még komolyabban is veszem a tanulást, kicsit megnőtt az egom. Nem volt túl nagy, de mostanra már úgy érzem, hogy képes vagyok Azraelt is legyőzni, természetesen kellő furfangossággal egybekötve, így nem érzem úgy, hogy fenyegetést jelentene a számomra, legalábbis addig nem, amíg nem hagyom magam. De ezt neki nem mondom el és szerencsémre ő még csak nem is gondolatolvasó, így az arcomon lévő álca megmarad, mivel nem óhajtok vitázni ma este.*
- Én úgy értem, hogy te nem tudsz annyira fejlődni, mint én, te nem ismered a mágiát, a te erőd véges, az enyém pedig szinte végtelen. És hát igen, kellemetlen, de talán már most is tudnálak... *hintem el ezt a kis információt, tehát nem kéne, hogy lebecsüljön, mert annak tényleg nem lesz jó vége és a jó kapcsolatunk is még balul érhet véget.* - Hmm, valóban, akkor pár varázslatot mutathatok, aztán majd meglátjuk, hogy melyik fog tetszeni, de nem ma. *ma nincs kedvem, picit fáradt is vagyok és a mágia kimerített. Nem azért kerestem fel Azraelt, hogy mint a cirkuszokban, mutogassam neki a dolgokat, hanem azért, hogy kicsit pihenjek és hogy vele lehessek. Ideje indulnunk, így felkelünk mind a ketten és el is hagyjuk a vámpírok klubját, hogy a kastélyuk felé folytassuk tovább az utunkat, miközben természetesen tovább beszélgetünk, így kérem hát vissza a sálamat is, legalább egy kis időre, amely nemsokára a nyakam köré is lesz tekerve.*
- Köszönöm! *nézek is bele kissé mélyebben is a borostyán szemekbe, majd közlöm is a tényt, hogy nem fog ma inni belőlem. Persze ez még nem biztos, hogy így lesz, de legyengülni nem szeretnék.*
- De ha úgy veszed el, még megharagudhatok, ezt ugye te is tudod? *kérdezek vissza magam is most már oldalra döntött fejjel, majd utasítom is el a csókot, amelyet szeretne tőlem megkapni. Azért ez nem így működik, ráér még egy kicsit a dolog.*
- Hmm, nem feltétlen, de meg kell érdemelni. ~ Vagy el kell venni. ~ *hát igen, nem ugrok minden egyes szavára, nem könyörgök már neki, már nem vagyok az a szende kislány, akit megkedvelt, felnőttem és ezt jobb lenne, hogyha ő is észrevenné végre. Az utat tehát folytatjuk és egy kis séta után meg is érkezünk a férfi szobájába, ahol gyorsan körbe is nézek, majd állapítom is meg magamban: semmi se változott.*
- Nem is tudom, talán egy kicsi vörösbort, ha van, de üdítő is megfelel. *lassan leveszem a sálat, majd ha van valami akasztó, rá is teszem, majd mellé kerül nemsokára a kabátom is. Itt már nincs olyan hűvös, tehát nyugodtan megválhatok tőle, így láthatóvá válik a fűzőnek hála vékony alakom, kecses vállaim és hófehér bőröm is, illetve a hosszú szoknya is, mely oly nagyon illik hozzám. A kanapéhoz sétálok, majd kényelmesen le is ülök rá, onnan pillantok fel a másikra és ha kapok inni, akkor bizony meg is kóstolom azt.*
- Tudod, megfordult a fejemben, hogy esetleg már nem hiányzom neked és találtál esetleg valaki mást. *ismerem is be pár másodpercnyi csend után, úgy figyelve tovább a másik arcát, de arcomon most nincs jele féltékenységnek, csupán csak beszélgetek, elmondom azt, ami bennem van.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-08, 10:55 pm

*Óh, a szócsaták. Mikor mindenki nagyon erős... de csak szavakban, és finoman kerülgetik egymást, bizonygatva erejüket és tudásukat. Miért megyek bele ilyen játékokba? Ez nem én vagyok, jobb napjaimon, ha Aideen nem Aideen lenne, hanem más, akkor egyszerűen ezen mondata után kitörtem volna a nyakát, majd felnevetve jegyeztem volna meg, hogy még mindig gyorsabb vagyok nála.*
- Nem kell semmit bizonygatnom. Ha eljön az idő, meglátod. *mosolyodom el, és határozott, töménytelen mennyiségű magabiztosság árad belőlem. Igen, tisztában vagyok vele, hogy neki szinte korlátlanok a lehetőségei, viszont én jól tudom használni azt a pár képességet, ami nekem rendelkezésemre áll, illetve a tapasztalatom, és emberismeretem előny. Talán egyszer tanul majd olyat, amivel egy legyintés alatt semlegesíthet, de akkor már nem lesz szégyen veszíteni ellene. Persze ettől még képtelen volnék elviselni. Haladunk azonban, s sálát is visszakapja előző játékom után, hamarosan pedig a vér kerül szóba.*
- Igen, tudom, de én még mindig Azrael vagyok. Mellesleg szeretem, ha dühös vagy. *jegyzem meg. Valóban így van, okom is van rá, de rákérdez, ha szeretne. Ezek után a csók kerül szóba, amit hasonló stílusban vitatunk meg, s feleletére ravaszul elmosolyodom.*
- Úgysem tudsz nekem ellenállni. *vigyorgom ismételten magabiztosan. Nyilván megpróbálhatja, de kétlem, hogy az ő tapasztalatával ilyen téren, és személyiségével sokáig menni fog. Nekem pedig időm mint a tenger. Ezért hamarosan felérünk a kastélyba, illetve a szobámba is, ahol kérésére egy kis vörösbort veszek elő egyetlen pohárral, majd nyitom fel, és öntöm ki. Elég jó minőség, nekem nem telik semmibe ilyet szereznem.*
- Nincs üdítő, csak alkohol. Nekem a napok egybefolynak, az idő nem számít, ezért nem veszek olyan italt, ami pár évig jó csak... elfelejtkeznék róla, az pedig nem volna jó, mert emberi fogyasztásra szánom, az pedig ha lejár, elég érdekes. A bornak viszont nem árt az idő. *magyarázom neki hosszabban, hogy miért kap bort. Persze a bornak egyéb jótékony hatása is van, amit nem fejtek ki, de bizonyára magától is tudja, arról nem beszélve, hogy így én is élvezhetem - talán -, az alkoholt. Ekkor azonban megszólal, éppen mikor állnék fel, amit mond viszont nem lep meg.*
- Elég sokszor gondolsz ilyet. Ez zavarna téged? *dőlök hátra a fotelban, szemlélve őt. Igen, ki akarom használni a beszélgetés ezen részét, és visszavágni számára azért, amiért vérét és csókját tagadja meg tőlem. Azonban erről nekem is eszembe ötlik egy másik kérdés.*
- Ha találkoznál másik vámpírral, engednéd neki, hogy belőled igyon? *kíváncsiskodom, s a válasz elég sokat jelent majd nekem, előre tudom. Egyáltalán nem mindegy, hogy erről hogyan vélekedik, mert szerintem a vérszívás is intim dolog.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-08, 11:15 pm

*Lehet, hogy nem kellene ennyire magabiztosnak lennem és vissza kellene fognom magam, de amíg nem törik le a szavamat, addig nem teszem. Ilyen lettem, de hogy miért? Fogalmam sincs, változom és ezt egyre inkább érzékelem és szerintem Azrael is, de hogy neki tetszik-e ez a fajta változás vagy nem, az majd bizonyára idővel úgyis ki fog derülni az én számomra is.*
- Hát jó. *bólintok rá, hagyva ennyiben most a beszélgetés ezen részét és inkább folytatjuk tovább a témát. Így kapom vissza a sálamat is, hiszen hűvös van, majd pedig térek is ki arra, hogy nem fog ma a véremből inni, mivel ha erőszakosan venné el, annak nagyon nem örülnék.*
- Szereted, ha dühös vagyok? Miért is? *kérdezek is rá erre kíváncsian, mivel nem igazán tudom megérteni, hogy ez számára miért jó. Még kárt tehetnék benne vagy akár magamban ez által és annak biztosan nem lenne jó vége. Csókot is szeretne, de nem, nem adom én azt csak úgy és bár sejtem, hogy szavai igazak, nem fogok tudni ellenállni neki - és nem is akarok majd -, azért ezt most nem árulom el neki, hanem csak haladok tovább mellette és amikor beérünk a szobájába, az ajtót becsukjuk magunk után, majd le is veszem a felesleges ruháimat, hogy ez után leülhessek a puha kanapéra és kérhessek egy kis bort is, amihez magyarázat is társul.*
- Oh, így már értem. Akkor lehet, hogy jobb is ez a módszer, bár miattam néha tarthatnál itt mást is. *gondolkodom is el hangosan, majd iszom is pár kortyot az italból és csak ez után bököm ki még azt, ami bennem van. Ismét régen nem találkoztunk, így hát egyértelműen gondolok bizonyos dolgokra, amikor pedig felém irányul figyelme és hallom a kérdését, meglepetten kerekednek el szemeim.*
- Persze, hogy zavarna, mert az azt jelentené, hogy én már nem jelentek neked semmit. *mondom is el neki a véleményem picit dühösen, majd még két korty bort iszok és ez után a poharat az asztalra teszem és már jön is felém a kérdés, mely elgondolkodtat.*
- Nem szoktam csak úgy hagyni, hogy bárki a véremet vegye, hiszen az nélkül meghalnék. De ha esetleg valamiért megbántanál vagy bosszút akarnék állni, akkor hagynám, egyébként nem. *adom is meg neki a teljes választ, majd picit közelebb csusszanok hozzá, hogyha már itt maradt mellettem és hajamat is szépen hátra söpröm, ösztönösen, nem azért, hogy felkínáljam magam neki.*
- Na és, miért szeretnéd, ha itt aludnék? Te úgyse alszol... unalmas lenne nézned, miközben pihenek. *kérdezek hát ismételten én is, így figyelve tovább Azrael szemeit, de nem érek hozzá, csak a közelében maradok, egyelőre.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-08, 11:50 pm

*Felváltva mutatunk fel érdekesebb, és általánosabb témákat is, melyet találkozásunk szül, de mégis sikerül eljutnunk a lényegi kérdésekig, melyeket muszáj feszegetni a legutóbbi változás óta. Ezért jegyzem meg neki, hogy tulajdonképpen nem vetem meg, ha dühös. Nyilván jár bizonyos javak megvonásával, ám valahol mégis élvezem a szituációt.*
- Mert olyankor teljesen átadod magadat az érzelmeidnek, semmit nem nyomsz el. Meglátszik rajtad a szenvedély. *felelem teljesen természetesen. Szobámba érve hellyel és itallal kínálom, megjegyzésére pedig gonoszul mosolyodom el. Igaza van, de azt is számításba kell venni, hogy rengeteget nem találkozunk. Ez nem évi távlat, hogy bármi megromoljon, ám mégis, valahogy idegen tőlem, hogy gyümölcsleveket vásároljak a közeli kisboltban, mert Aideen átjön. Party kalap is szükségeltetik? Tudom, nem ugyanaz a kettő, ám ez már a törődés jele lenne, valahogy furcsa és szokatlan.*
- Őszilevet kérsz? *vonom fel a szemöldökömet pimaszul. Itt elvégre nem az a dolga, hogy nasizzon és igyon, víz bármikor van, bár tény, hogy ha legyengül, itatnom kell, arra pedig olyan állapotban nem a bor a legjobb megoldás. Kérdésemre pontosan azt a választ kapom, amit várok, teljesen nyugodtan szemlélem a lányt, hiszen nem történt semmi, amelyről köteles volnék beszámolni, vagy esetleg bántó lenne rá nézve.*
- Szóval fontos vagyok. *vonom le a következtetést, s most én kérdezek. A válasz azonban most meglep. Valóban ilyen volna a lány? Ezt nem néztem belőle ki, tehát egy hümmögéssel gondolkodom el csöppet, magam elé meredve. Hízelgő, hogy egyébként nem engedné, bár kérdés, hogy hasonló helyzetben - ha én lennék megbántva -, vajon azt tenném-e amit ő vázolt fel.*
- Szóval kicsinyes bosszút állnál. *jelentem ki ismét végül, arra nem gondolva, hogy ez engem hogy érint, vagy azonosulok-e a gondolatával, fordított esetben. Következő szavaira feléje fordítom fejemet, s már előre tudom, hogy nincsen rejtegetni valóm.*
- Nem feltétlen. *jegyzem meg rögtön.* - Attól függetlenül pedig akarhatom, hogy legyen társaságom éjszakára, mégha alszik is. Mert jól esik. *vonom meg a vállam, hiszen egyedül lenni nem jó. Nem gondolok semmi komolyra, mert a beszélgetés és egyebek is jól esnek a lány társaságában, de mégis más úgy várakozni, ha fekszik mellettem valaki. Bármikor zargathatom.*
- Várj itt. *villantok egy mosolyt, majd fel is állok, hogy elsuhanjak, így a kijelentés is felesleges, mert egyértelműen az ajándékot hozom. Nincsen sem becsomagolva, sem dobozban, ahhoz én durva személyiség vagyok, a színjáték pedig most nem kell, mint az áldozatok esetében. Ujjaim között egy nyaklánc van, mégpedig fa - tölgy, ami a kelták jelképe - medalionnal, ami egy aprólékosan és gyönyörűen kidolgozott kelta keresztet ábrázol.*
- Én csináltam neked. Remélem tetszik. *mondom neki, s bár életemen vallásos voltam, a kereszt nem különösebb jelkép számomra, főleg, hogy nem keresztény szimbólum ebben az esetben. Természetesen átadom neki az ajándékát.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-09, 12:00 am

*Nem szeretek dühös lenni, akkor annyira más vagyok és hát igen, gyerekesen is tudok viselkedni, hogyha úgy alakulnak a dolgok, ettől pedig megkímélném magamat is és Azraelt is. De ahogy hallom, ő pontosan azt szereti bennem, amilyen akkor vagyok, így mosolyodom el kissé a szavain, mivel ez azt jelenti, hogy úgy fogad el, ahogy vagyok.*
- Abból is látszik, hogy ember vagyok. *mondok még hozzá ennyit, de aztán meg is érkezünk nemsokára a férfi szobájába, ahol helyet foglalok és már egy pohár bort is tarthatok a kezemben, amit lassan kortyolgatni kezdek. Nem szeretném, ha megártana, de egy picit szívesen iszom belőle.*
- Az ősziért nem vagyok oda, inkább narancslevet vehetnél és teljesen komolyan, szóval ne hidd azt, hogy viccelek. *mosolyodom még szélesebb lesz, ahogy őt figyelgetem, mivel tényleg jól esne, hogyha néha ilyesmi is lenne nála és remélem, hogy esetleg erre még sor kerülhet majd valamikor a jövőben. Ahogy viszont tovább lépünk az italos témán, egy komolyabb dolog kerül szóba, így hát el is árulom, hogy miért is félek attól, hogy le leszek cserélve, valaki másra.*
- Eddig is fontos voltál, de ezt tudod jól. *nem tagadom le a dolgot, miért tenném? Inkább elmesélem neki, hogy milyen esetben engedném meg egy másik vámpírnak, hogy belém harapjon és hogy igyon a véremből, de ahogy érzékelem, nem tetszik neki a válaszom.*
- Igen, meglehet... De engem még nem harapott meg más vámpír, te pedig szerintem már nem egy diáktársamból táplálkoztál, szóval szerintem ha hagynám se jelentene semmit. Te se fogod vissza magad. *vonok is vállat, hiszen elég sok fajta személyiségű diák jár a Mysterioban és vannak nagyon szépek is, így nem tudhatom, hogy meddig van biztos helyem Azrael közelében, hiszen még mindig nem tekint teljes értékű nőnek. Még rákérdezek azért az éjszakai itt alvásomra, ez a téma után, de mivel az ajándék is átadásra vár, így Azrael kis időre elmegy a közelemből, majd hamarosan már vissza is tér hozzám az ajándékkal, mely valamiféle fából készült nyaklánc, méghozzá egy gyönyörű jelképpel. Fel is kelek lassan, így lépek a másik elé, kezemet kinyújtva, hogy megnézhessem jobban is a csodálatos alkotást.*
- Ez nagyon szép! *látszik rajta, hogy figyel rám, hogy tudja, kelta vagyok én is, tehát valószínűleg az ankh kereszt se véletlen jelkép. *
- Segítesz? *adom vissza neki a nyakéket, majd megfordulok, így kerülök háttal neki és fogom is össze úgy a hajam, hogy rám tudja tenni az ajándékát.*
- Köszönöm szépen! *mondom még halkan, majd ha felkerül rám az ékszer, akkor lassan meg is fordulok, így kerülve szembe a másikkal és egy picit közelebb hajolok hozzá, majd lábujjhegyre állok és egy picinyke puszit lehelek jeges ajkaira.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-09, 12:17 am

*Elég őszinte vagyok a lányhoz. Nem mondok neki el mindent, vagy csak részben, de még ez esetben is sokkal nyíltabb vagyok vele, mint első találkozásunkkor, vagy akár pár találkával ez előtt. Ő is változott, és némileg én is, kérdés, hogy ki mennyire, és hogyan jelenik ez meg. Illetve értékeljük-e.*
- Igen, és ez az állapot tökéletes számodra és számomra is. *villantok egy vigyort, melyben pengeéles fogaim is megmutatkoznak. Így gondolom, elvégre nem tudom... nem gondoltam még arra, hogy másik vámpírral éljem az életemet - bár Aideen és én nem vagyunk együtt -, mert valahogyan furcsa lenne az egyenlő erőviszony, életmód. Egy ember teljesen más, Aideen megfelelő erre, és szerintem ő nem is volna jó másnak, csak embernek. Ezek után azonban az ital kerül szóba, s feleletére röviden felnevetek, viszont nem gúnyosan, inkább úgy, mint aki jól mulat.*
- Meglátjuk. *biccentek, mert nem ígérem, hogy két vacsora között üdítőket fogok vásárolni, de azt sem állítom, hogy nem fogom megtenni Aideenért. Egyfelől nem nagy kérés, másfelől lehet, hogy én érzem így, de mégis... furcsa. Bár jó, hogy tudom, a narancslevet kedveli. Új információ.*
- Akkor viszont, ha a narancslét kedveled, mi az az étel, amiért... odavagy? *kíváncsiskodom hirtelen tovább. Valahogyan hullámot érzek, mintha minden apróságot meg szeretnék tudni róla, érdekességeket, amik őt teszik ki. Nem válaszolok kijelentésére, mert valóban igaza van, tudom, ám néha ahogyan ő, én is elbizonytalanodom. Még mindig fogalmam sincs, milyen kapcsolatban állunk, ez pedig félelmetes és dühítő egyszerre.*
- Nem látod a lényeget. Nekem szükségem van a vérre, de neked nincs, sőt, egyenesen veszélyes számodra. Amit pedig akkor átélsz, máshogy is el lehet érni. *mondom el véleményemet. Nem érzem úgy, hogy a varázslóvérről, ami jobb mint a mugli, le kéne mondanom csak azért, mert Aideen érzékeny erre. Eleve... ha valóban komolyan vesszük egymást, akkor nem csak a varázslókra, de bárkire féltékenynek kéne lennie. Innentől kezdve pedig a táplálkozás is ellehetetlenedne. Ideje azonban ajándékát is átadnom, így tehát hamarosan vissza is térek hozzá, s kezébe adom a picinyke nyakláncot, mely reményeim szerint illik hozzá. Örülök, hogy tetszik neki, s kérésére természetesen óvatosan a nyakához illesztem a láncot, és hátul összekapcsolom. Már éppen szólalnék meg, mikor megkapom a puszit, s egy pillanatig nem viszonozom, csak aztán alakítom csókká, ha a másik is engedi, melyet most nem sietek el, azonban a vége felé direkt megsértem ajkát aprót, hogy egy karcolásból, mely nem fájhat annyira, megízlelhessem a vérét is.*
- Örülök, hogy tetszik. Szívesen. *suttogom, kezem pedig már derekán. Amennyiben nem tiltakozik, és engedi, akkor haját is félre söpröm, s nyakába harapok óvatosan, ám valamennyi fájdalommal nyilván jár, s inni is kezdem vérét. Ha nem engedi... akkor majd megfogja, az este további részében.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-09, 12:30 am

*Nem csak Azrael az, aki még nem gondolt arra, hogy esetleg én vámpír lehetnék. Az én fejembe se fordult még meg ilyen jellegű botor gondolat, mivel ember vagyok és akarok is maradni, a vámpírság pedig egy olyan dolog, amelyet Azraelnél elfogadtam, de másnál nem vagyok hajlandó. Nem tudom, hogy miért alakult ez ki így közöttünk, de megtörtént, én pedig nem bánom, most már nem. Inkább nem is gondolkodom tovább ezen, hanem elmesélem a férfinak, hogy inkább a narancslevet pártolnám az őszi lé mellett, tehát szerezhetne is néha egy dobozzal, szerintem nem olyan nagy kérés és bár én is hozhatnék, mégse fogom ezt a lehetőséget felajánlani, mivel valamit jelentene a dolog, hogyha gondolna rám, hogy esetleg szükségem van egy kis vitaminra. Biccentek tehát arra, hogy még meglátjuk és inkább a kedvenc ételemen kezdek el gondolkodni. *
- Hmm, megfogtál. Szeretem az olyan ételeket, amelyben van egy normális adag hús is, és sok féle saláta is, de ha már hús, akkor a vad a kedvencem. *hát igen, ínyenc vagyok és mivel a családom is gazdag, így megtehetem bármikor, hogy ilyesmit egyek, tehát régen is megtettem. De pontosan kedvenc ételem nincs, szeretem az újdonságokat is.*
- De miért érdekel? Csak nem vacsorázni akarsz majd hívni? *kérdezem is kissé felnevetve, hiszen ez olyan viccesen hangzik. Mi és egy romantikus vacsora? Lehetetlennek látom, bár tény, hogy tetszene a dolog... meglátjuk még, hogy mit hoz majd a jövő.*
- Tudom, hogy neked lételemed, de én pedig el tudom dönteni, hogy kinek mit engedek, te pedig bízz továbbra is bennem és akkor nem fog fájni a fejed semmi hülyeségen. *egyértelmű, hogy nem adom oda magam bárkinek, tehát véremet se, így hát úgy érzem, a téma túl is lett már tárgyalva. Inkább az ajándéké lesz a főszerep, mely nagyon tetszik, tökéletesen illik is hozzám, így kérem meg Azraelt, hogy rakja a nyakamba, majd ez után meg is köszönöm a férfinek, hiszen látszik rajta, hogy nem kevés ideig dolgozott vele, tehát ajkam is az ajkára talál, hogy egy kicsinyke puszit lehelhessek rá, de amikor megérzem nyelve érintését, hogy mindezen tettem csókká alakul, nem állok útjába, lehunyom szép szemeimet és viszonzom is kedvesen a gesztust, kiélvezve minden egyes pillanatát és csak akkor húzom el a fejem, cseppet felszisszenve, amikor ajkamat érinti éles foga. *
- Hé... *élveztem volna még a csókot, nem azt akartam, hogy megegyenek. Ajkamhoz is érek, majd megnézem ujjam hegyén a véremet, de ez után már nincs mit mondanom, ugyanis magához von és már érzékelem is, hogy hajam félre lesz söpörve az útból. Megdermedek, én... én ezt nem így gondoltam, hogy rögtön a véremet akarja majd. Annyira szép volt a pillanat, tényleg így el kell rontani? Hát legyen... Halk sóhaj szökik fel belőlem, leeresztem kezeimet és szépen hagyom, hogy fogai a húsomba vájjanak. Kezeim ökölbe szorulnak, régen nem éreztem a harapást, így fáj is eleinte, de nem adok ennek hangot, inkább ajkam között saját vérem ízlelgetem, ami nemsokára a vámpír szervezetébe is juthat, én nekem pedig idővel kellemesebbé válik az érzés.*
- Reméltem, hogy a vérem nélkül is szereted a társaságom... *suttogom neki halkan, mivel annyira hangulatromboló volt, hogy rögtön ezt tette, de már nem ellenkezem, átadom magam a méreg általi élvezetnek, kezeimmel átölelem a másikat és most már csak arra koncentrálok, hogy a vérem milyen ütemben ürül ki szervezetemből, hiszen hallom a kortyokat, amely oly undorító, de számomra már mégse az... Nem várhatom el, hogy olyan legyen, mint a filmekben, mint két ember között egy kapcsolat, Azrael egy vámpír, mindig is az volt és az is lesz a számomra, nem kéne hiú ábrándokat kergetnem.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-09, 12:49 am

*Az ivásról hamarosan az ételekre tévedünk, így kérdezek rá kedvenc táplálékára, s a válasz egyáltalán nem lep meg. Tudom, hogy milyen körülmények között élt, és valószínűsítem, hogy mivel a legtöbb Mysterioba járó diák nem sovány, a koszt megfelelő az iskolában is. Aideenhez különleges étek illik, ez is hangzik el részéről.*
- Sejtettem. *bólintok, aztán pedig hallom is mondatát, melyben egy vacsora képét vázolja fel. Egyetlen pillanatra kell elgondolkodnom, s el is mosolyodom. Mulattat a gondolat, elég morbid és abszurd. Talán végig sem gondolja igazán a lány. Miért kéne vacsoráznom hívni? Ha romantikus estére vágyik, abba az is tartozik, hogy én is eszem, ami jelen esetben nem kivitelezhető... tehát nem lenne szabvány vacsora.*
- Szóval ha jól értem, te megennéd az őzt, én meg megennélek téged, Őzike. *vonom fel a szemöldökömet vigyorogva, remélve, hogy sikerül átéreztetnem a helyzetet. Nem tárgyalom azonban ezt tovább, inkább komolyabb témákról kezdünk társalogni, szavai most viszont kielégítőek, tehát bólintok.*
- Rendben. *egyezem bele, mert ostobaság volna, ha tovább vitatkoznék feleslegesen. Az ügy innentől lezárva, s őszintén szólva annyira nem izgulok rajta, egyszerű kérdés volt csupán részemről, ami a tényeket hivatott firtatni. Ajándéka átadásra kerül, ez pedig csókba torkollik, én viszont képtelen vagyok megállni, és aprón felsebzem ajkát. Nem harapok bele, egyszerűen megkarcolom, de amit látom, érzékenyen érinti. Mivel a vért megízlelem, és valóban régen volt részem már aranyvérben, ezért tekintetem is teljesen elködösül, s a vörös folyadékra koncentrálok, tehát mikor hagyja magát, átölelve őt veszem magamhoz a nedűt. Nem hat meg, hogy nem tetszik neki, én nem hős vagy szerelmes lovag vagyok, hanem egy vámpír, őrültség lenne elvárni, hogy tökéletesen emberien viselkedjem. Mikor elválok nyakától, számat megtörölve ülök le, és csak ekkor jut el tudatomig a mondata.*
- Ha csak a véred kellene, már a vámpírklubban elvehettem volna. Én kedvelem a társaságod anélkül is, volt már, hogy nem kaptam a véredből, mégis ugyanúgy álltam hozzád. Természetesen nekem is hízelgőbb, ha mégis olthatom a szomjamat, de ez egy vámpírnál nem meglepő, főleg akkor, ha ilyen hosszú ideig volt távol. *magyarázom neki nyugodtan. Talán ünneprontó vagyok, így végül ha leül, akkor úgy húzódom közelebb, ha állva marad, akkor viszont én is felállok.*
- Mit szeretnél csinálni? *teszem fel a kérdést engedékenyebben, s a lányra bízom, hogy mit talál ki. Beszélgethetünk is, elvégre nem válaszoltam a kérdésére, de ettől függetlenül még a sálját sem nyertem el.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-09, 1:04 am

*Nem hittem volna, hogy Azrael valaha ilyen kérdést fog feltenni nekem, mint hogy mi a kedvenc ételem, de természetesen szívesen felelek neki, bár én magam sem tudok igazán dönteni. Sok kedvencem van, a lényeg az, hogy valami különleges legyen, bár ez nem jelenti azt, hogy nem eszek meg pár egyszerűbb ételt, mivel azok is nagyon jól tudnak esni az embernek. Egy vacsora ötlete is eszembe jut, így kérdezek rá erre, de amikor hallom, amit mond, csak picit megvonom vékonyka vállaimat, mintha nem zavarna egyáltalán a dolog.*
- Meglehet, de ettől függetlenül nem lenne rossz. ~ Majd talán egyszer. ~ *szépen lassan a mi kapcsolatunk is épül, bár nem olyan biztosan, mint bizonyára a sima embereké, de én így se vagyok elégedetlen, hanem próbálok a mostnak élni. Az ajándékát is megkapom, mely nagyon is tetszik, így köszönöm hát meg azt egy kicsinyke puszival, melyből hagyom, hogy nyugodtan csókot formáljon, amelyet egészen addig ki is élvezek, míg meg nem sebesíti ajkamat, majd hamarosan már magához vonva veszi el véremet. Nem így képzeltem el ezt az egészet, rosszul esik és le is hangol, de hát mit vártam? Azrael nem ember, nem szerelmes belém és igenis a vér élteti, jelenleg az én vérem, melyet oly finomnak tart, mint az istenek az ambróziát, tehát jobb belátnom, hogy nem szabadna többet akarnom annál, mint amit kapok. Amikor viszont végez és el is ereszt, kissé megszédülök, így teszek egy lépést hátrafelé, az asztalba kapaszkodva meg, majd nézek is rá a másikra, most már cseppet ködös szemekkel. Rég ivott belőlem, a mérge ismételten erősen hat, így az édes mosoly is megjelenik arcomon.*
- Tudom... *mondok most csak ennyit, majd amikor ismét előttem terem, így kérdezve meg, hogy mit csinálnék, próbálok figyelni, koncentrálni és kitalálni valamit, de az agyam nem olyan, mint amilyen az előbb volt. Szeretem és egyben gyűlölöm is, amikor megharap, mert ez a méreg teljesen kikészít, átalakít.*
- Nem is tudom. *motyogom összezavarodottan, majd a másikhoz lépek, ismét átölelve őt és csak óvatosan hozzá bújok. Hogy miért? Egyszerűen most ez esik jól, szeretnék a közelében maradni, érezni ölelését, hogy mellette lehetek, így még szorítok is ezen az egészen, miközben fejemet is mellkasához fúrom.*
- A lényeg, hogy veled legyek. *ismerem is be őszintén, visszaengedve egy kicsikét a régi, kedves kis Aideent, mivel nagyon is hiányzott ám nekem a férfi és nehéz volt elnyomni eddig magamban azt, hogy átengedjem magamat teljesen neki, mert féltem a következményektől, de a méregnek hála most semmitől se félek.*

//fagy//

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-10, 1:31 pm

//A játék NRT-re vált, 2012.11.07. Aideen-Azrael//

*Csupán figyelem a lányt, arcát és vonásait, mikor a vacsora kerül szóba. Nem lehetek biztos benne, de a válaszából ítélve valóban jól esne neki ilyen fajta törődés. Ez nekem nem feltétlen tetszik. Bennem még mindig rengeteg gát van az előtt, amit egy ilyen vacsora eredményezne, bár a jövő kifürkészhetetlen. Inkább nem válaszolok, csak gondolataimba mélyedek, s úgy érzem, hogy mivel végre szobámban vagyunk, a pár téma elhagyása után átadhatnám neki ajándékát. Szerencsére tetszik, de nem érzem azt, hogy ezzel változna a kapcsolatunk, csupán némi törődést mutatok iránta, viszont az, hogy Aideen többet vár akár vacsora, akár figyelmességi üdítők szintjén, riasztó picit. Mivel hosszú úton voltam, ahol nem, hogy aranyvér, de varázsló sem akadt, ezért nyilván kívánom már a lány vérét, s ezt el is veszem tőle, egy csók keretein belül, majd később már nyakából. Érzékelem, hogy nem tetszik neki, de nem tudok és nem is akarok mit kezdeni a helyzettel, ilyen vagyok, ezt eddig is tudhatta, és kétlem, hogy megváltozom. Válaszára azonban figyelmesen szemlélem, de nem hiszek neki.*
- Csak azért mondod, mert a mérgem már benned van. *jelentem ki, nem mintha ez annyira zavarna. Inkább kérdést teszek fel neki, s már látom, hogy bekövetkezik a méreg hatása, kissé szétszórt lesz a lány, ezért feleletet nem tud adni, hát nekem kell gondolkodnom. Meg is tenném, azonban hirtelen átölel, s én nem ellenkezem. Miért tenném? Én is köré fonom karjaimat, szavaira viszont csak végigsimítok hátán, és hajzuhatagán.*
- Ha itt töltöd az éjszakát, be kell fűteni. Elég hideg van. *mondom, s mivel szobám kandallója mellet van fa, varázslattal majd könnyedén megoldhatja a lány ezt. Tudomásom szerint, még egyszer sem jutottunk el odáig, hogy körbevezessem a kastélyban, így mikor elengedem, és az ablakhoz lépek kinézni, gondolataimba merülve, csak akkor szólalok meg.*
- Jól tudom, hogy nem láttad még a kastély érdekesebb részeit, ugye? *pillantok feléje, s ebből következtethet, hogy szívesen körbe vezetem. Persze nem néznénk meg mindent, de az érdekesebb helyeket igen. Remélem senkivel nem fogunk összefutni, már ha óhajt körbevezetést a másik.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-10, 6:47 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Nem gondoltam arra, hogy a mai estét itt fogom tölteni, Azrael szobájában, de egyre inkább örülök az ötletnek és ahogy az ételekről beszélgetünk, úgy ötlik fel bennem egy vacsora ötlete. Milyen jó is lenne, hogyha mi ketten elmennénk egy romantikus helyre... atya ég, mikre nem gondolok. Azraellel nem valószínű, hogy ez az egész megvalósulhatna, így ki kell vernem ezt a fejemből, bármennyire is vágyok rá belül. Inkább kíváncsian fogadom az ajándékát, mely nagyon is tetszik nekem, főleg, mivel hozzám illő, látszik, hogy a vámpír figyelt erre is, így mosolyodom el, majd miután felkerül, már véremet is kívánja. Nem így képzeltem el ezt az egészet, de engedek neki és nemsokára már el is kábulok. Oly rég ivott már belőlem, a mérge elszabadul a testemben, én pedig cseppet meg is szédülök, de talpon maradok, nem gyengültem el most úgy, mint amikor legutóbb találkoztunk. *
- A mérged nélkül is tudom. *mondom megmakacsolva magam, majd ez után jön a kérdés, tehát el kéne döntenem, hogy mit csináljunk, mégis, most olyan nehéz normálisan koncentrálni, de azért igyekszem, így nemsokára már oda is lépek hozzá, szépen át is ölelve a másikat, aranyosan hozzá is bújva és élvezem is a kellemes viszonzást, a simogató kezeket és ez után jön csak a célzás, hogy hideg van.*
- Ühüm, akkor befűtenél nekem? Tényleg nincs túl meleg. *emelem is fel fejem, úgy nézek fel a másikra, majd kicsiny kezem fel is csúszik Azrael borostás arcára, amin lágyan végig is simítok. Nem érzem ki szavaiban a célzást, hogy esetleg nekem kellene varázsolnom és mivel nem mondta ki konkrétan, így hát eszembe se fog addig jutni, amíg nem teszi ezt meg. Eleresztem lassan, hiszen tovább beszél, és fel is kelti a kíváncsiságomat, hogy körbenézhessek a vámpírok otthonában.*
- Jól! Megmutatod nekem? Mert szívesen megnézném ám azokat a helyeket, ahova szeretsz eljárni az épületen belül. *kezemet a nyakamhoz emelem, pont oda, ahonnan nemrég még véremet vette a férfi és bár nehéz koncentrálnom, de mégis megteszem, odafigyelek rá és a magnetizációval nagyjából el is tüntetem a sebet. Nem tökéletes, mivel most nincs bennem annyi mágia, mint kellene, de a lényeg, hogy már nem vérzik és nem is olyan csúnya a helye.*
- Akkor, indulhatunk? *kérdezek rá, pár bizonytalan lépést téve az ajtó felé, úgy pillantok vissza a másikra és hogyha Azrael jön, akkor el is hagyjuk a szobáját és kezdjük el együtt is feltérképezni ezt a hatalmas kastélyt.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-11, 8:04 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Végre eljutok a harapásig, és megízlelhetem Aideen aranyvérét, ami számomra kifejezetten különleges, hiszen az első vadászatom áldozata is Ő volt, illetve az első aranyvérű varázsló. Ezt nem mondom neki, de hosszú utam elég hozzá, hogy türelmetlenül várjam a pillanatot, és lerombolva a lányban tudatlanul is pár gondolatot vegyem vérét amikor nekem esik jól, hogy aztán ismét magyarázkodjak... A méreg viszont hat, Aideen megenyhül, s úgy érzem, ha tiszta lesz, egyáltalán nem így fog gondolkodni, de másodjára inkább nem jegyzem meg, mert makacskodik, tehát csak egy futó mosoly a válaszom. Ölelését is megkapom, minek után - hogy kicsit törődjek vele -, felajánlom neki, hogy ha itt tölti az éjszakát, akkor befűthetünk, hogy kellemesebb legyen nekem, ám mikor válaszát hallom, egy pillanat gondolkodás után megrázom a fejemet.*
- Ha lehetne, akkor nem én. Tudod én meg a tűz... nem vagyunk már barátok. *villan a szemem hirtelen, ellenben elindulok hálóm felé intve a lánynak, s ha követ, akkor a kandallótól pár méterre megállva pillantok le a mellette lévő fadarabokra, majd a lányra is, ajkamon pedig sejtelmes mosoly bujkál.*
- Be tudod gyújtani mágiával? *kérdezem, s innentől kezdve nyilván arra várok, hogy ezt meg is tegye. Idő közben eszembe jut, hogy Aideen bár már járt itt néhányszor, körbevezetést különböző okok miatt sosem kapott, tehát úgy érzem, ennek is itt az ideje, s ezt a lány is így gondolja. Nyilván nem mutatok meg neki mindent... sem a szobákat, sem a kellemetlenebb helyeket, de azt hiszem, van pár érdekes része a kastélynak, ami lenyűgözheti.*
- Hát, nem biztos, hogy azt is megnézzük, ahova szeretek menni, de abból is lesz. Inkább olyat is mutatok, ami neked tetszene, ebben biztos vagyok. *pillantok most rá egy őszinte, és furcsán meleg mosollyal. Nem fogom neki előre elárulni, hogy merre tartunk, legyen meglepetés, mert úgy gondolom, hogy öt hely pontosan elég lesz. A könyvtár bizonyára tetszeni fog neki, ahogy talán a bálterem is, illetve az udvart kerttel megmutatnám a torony mellett, végül pedig érdekességnek a kriptát.*
- Ha begyújtod, akkor felmelegszik az egész szoba, mire vissza érünk. *jelentem ki, s amennyiben ez megtörténik, vagy nincs más hátra, akkor szavaira bólintva indulok meg, elsőként a könyvtár felé, mert abban biztos vagyok, hogy tetszene neki. A mienk hatalmas és gyönyörű, s talán az övék is, de ez mégis más. Szeret tanulni, miért ne szeretné?*
- Szerintem az első állomás tetszeni fog neked nagyon. Remélem. *próbálom kíváncsiságát felkelteni, miközben nyugodtan haladok a könyvtár felé, hagyva, hogy kibámészkodja magát a lány.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-11, 8:39 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Nem arról van szó, hogy nem engedtem volna meg neki azt, hogy véremet vegye a ma este folyamán, de mégsem így képzeltem el ezt az egészet. Na de most már mindegy, a helyzet az, hogy ahogy a méreg a szervezetembe kerül, ismét kezdek naívvá válni, visszaváltozni olyanná, amilyen régebben voltam, amit magam mögött szeretnék hagyni, de nincs mit tenni. Engedek hát a másiknak, így bújok most már hozzá és csak akkor engedem el, amikor már a hely befűtésével kapcsolatban beszél.*
- Te már eddig is gyújtottál be. Miért hazudsz nekem? *fordítom is felé a fejem, hiszen ezt azért nem veszem be. De ettől függetlenül követem őt a háló irányába, ahol látom is a kandalló mellett lévő fadarabokat, majd amikor a kérdés is elhangzik, elgondolkodom rajta, majd nemet intek a fejemmel.*
- Most nem, túl sok vért vettél el tőlem és legyengültem, szóval most biztosan nem fog menni. *ismerem is be őszintén és tényleg nem hazudok neki. Talán ha vészhelyzet lenne, sikerülne, de nem az, így nem is fogom még inkább legyengíteni magamat. Ha nem gyújt be nekem, akkor majd betakarózom, mást úgyse tudok tenni, mert könyörögni azért nem szándékozom. A séta viszont jó ötlet, végre picit megismerhetem a helyet, ahol Azrael él, így teljesen felcsigáz az, hogy indulunk és már alig várok, hogy lássam, mi mindent is mutat meg nekem a férfi.*
- Rendben. *biccentek is, de mivel már egyszer elmondtam, hogy nem tudok begyújtani mágiával, így ezt a kérdést inkább figyelmen kívül hagyom, tehát kilépek az ajtón Azraellel együtt, hogy ez után meg is indulhassunk egy bizonyos hely felé, ahol egyelőre még nem tudom, hogy mi is fog várni rám.*
- Mindjárt meglátjuk. *lépek is mellé és ha már itt vagyok, vele és meg is csókolt, akkor igen is belekarolok a másikba, mert nem fogok csak úgy mögötte vagy mellette bandukolni, az milyen lenne már? Tehát szépen így megyünk végig a folyosókon, egészen a könyvtár bejáratáig...*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-20, 11:56 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07. Előzmény a kínzókamrában.//

*Határozottan robogunk egy nem kifejezetten kellemes végződés felé, amit a lány mai viselkedése hoz belőlem elő. Tudom mit csinálok, nem félek, s ezzel el is fogom a másikat, alávetve annak az útnak, ami előttünk áll ahhoz, hogy jobban megértsük és elfogadjuk egymást. Szépen kifejezve ez történik, bár nézőpont kérdése, elvégre lábai és karja is megsebesül míg ki van feszítve, mivel rúgása érzékeny ponton talál, és ekkor lobban a láng.*
- Ezt én is kérdezhetném tőled. *felelem, elvégre ma nem volt hozzám, vagy rólam egy jó szava, amivel elfogadott volna olyannak amilyen vagyok, és ez zavar, bánt. Tévedtem. Érzékenyen érintett, csak akkor nem mutattam ki, és most számára fájdalmasan derül fel az igazság...* - Nem a határozott, lazább Aideen-el van a bajom, hanem azzal, hogy túlságosan az vagy. Nincs tisztelet, és semmi belőled a régiből akit szeretek. *ismétlem el türelmesen neki, de az érzelmeket most kihagyom. Inkább nyugodtan magyarázom, mert érzem, hogy közeledünk az áttöréshez. Hamarosan tehát a lány megadja magát, mire én is óvatosan kezelésbe veszem, eloldozom, karjaimban tartom, s megindulok felfelé, miközben pár szót váltunk.*
- Nem. De kibírtam. *adom meg a választ röviden. Egyáltalán nem volt nekem kellemes látni, hogy könnyezik, hogy fáj neki, hallani és bántani őt, de tudnia kell, hogy képes vagyok rá, hogy ilyen is tudok lenni, mert nem szabad, hogy tévhitben éljen. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak ilyen vagyok...*
- Sajnálom, megértem, de nem engedhetem. Gyenge vagy, így áldozat lehetsz bárkinek és bárminek. Pihenned kell, velem pedig biztonságban vagy. Most. *teszem hozzá csendes mondandómhoz az utolsó szót, mikor érzem benne az iróniát. Valóban nem fogom elengedni, ha képes lenne, már gyógyítaná magát, és akkor sem biztos, hogy jó szemmel nézném a távozását... félek, hogy ismét elveszítem egy időre. Gyorsaságomnak köszönhetően berontok a szobámba, ahol megeresztem térdeimet, míg leteszem ágyamra óvatosan Aideent, s betakarom.*
- Ne menj el. *hangzik az ellentmondást nem tűrő hangom, de ez nem parancs, csak kétlem, hogy bármit is tehetne. Elsuhanok, most gyorsan dolgozom, két pohár kerül elő, illetve egy üveg vörösbor, és némi erősebb alkohol is... Visszatérve teszem le a közeli asztalra, s töltök mindegyikből.*
- Bor, és valami erősebb. Kezd a másodikkal, érzéstelenít némileg. Ha túl erős neked, igyál bort, ellazít. *adom ki neki a névleges parancsot, most sem használva erőmet, majd ismételten eltűnök, hogy leszáguldjak a kínzókamrába, s könyvét megkeresve térjek vissza egy idő után. Ágyához lépve ülök le melléje, és csúsztatom kezeibe a könyvet, ha még nem alszik.*
- Megjegyzem... *kezdek bele lehajtott fejjel.* - Ennél finomabban ha akarom sem tudom csinálni. *bököm ki, elvégre egy vágás is igen fájt neki... pedig az a minimum. Talán nem töröm el, vagy repesztem meg a csontját általánosságban, de megütni meg kell, hogy üssem, ha meg akarja tanulni a fájdalmat, és mint látom, nagyon-nagyon nem bírja. Én pedig finomabb nem tudok lenni.*
- Mit gondolsz most rólam? *tekintek bele a szemeibe szomorúan. Mindig ez van, túl makacsak vagyunk ahhoz, hogy engedjünk a másiknak, mert bár megtesszük némileg, mégsem elég jó a társunk, ennél többet pedig nem engedünk. Nem jó ez így.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-21, 12:10 am

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Azt hittem, hogy elfogad engem és tetszik neki az, hogy határozottabb vagyok, pedig jól láthatóan ez nincs így és nemsokára ki is fakad, elmondva mindent, tényleg mindent, ami csak benne van, hogy mennyire rosszul is estek neki azok, amiket mondtam, hiszen érzékelem ám szavai mögött a mondanivalót.*
- Semmi? Ezt te se gondolhatod komolyan, én még mindig én vagyok. *mondom most már egyre rosszabb állapotban, mivel nagyon nem esik jól az, amit mond, hogy akit szeretett, az már számára nincs többé. Talán ezért is tudott bántani és kárt tenni testemben, mert már nem számítok úgy neki, mint régen. Viszont a bocsánatkérésem el lesz fogadva ez a beszélgetés után - legalábbis eddig úgy tűnik -, és nemsokára már el is ereszt, így vonva magához és kérdezek is rá tettére, mire a válasz elég rövid, de mindent elmond. A szobába érve viszont már csak a puha ágyra kerülök, de úgy fáj mindenem, el akarok menni, távol lenni ettől az egész, átkozott helytől.*
- Vagy csak azért mondod mindezt, mert nem akarod, hogy elmenjek... de megértem, lehet, hogy egy ideig nem akarnálak látni. *ismerem is be és bár a gondolataiba nem tudok olvasni, azért ezek olyan dolgok, amikre rá lehet könnyedén jönni. Viszont mivel elmegy, csak eldőlök a puha ágyneműben, majd végig is nézek sebes testemen. Nem tetszik, amit látok, de hát nem tudok mit tenni és hova mehetnék? Két üveg és poharak kerülnek elő és már hallom is, hogy mit miért kaptam, én viszont csak lassan felülök és Azrael arcára tekintek.*
- Segítenél levenni a csizmákat és bekötözni a térdeimet? Nagyon be fognak dagadni, ha nincsenek leápolva... és a kezem is vérzik. *nézek is oda, tehát nem akarom teljesen összevérezni az ágyat, mert bár emléket hagynék itt, mégse kellene, így hát Azraelt kérem meg, hogy ápoljon, hogyha már ő tette mindezt velem. Az ital után nyúlok, tehát a rövidért, amit le is húzok, ahogy kéri, nem ellenkezve és bár utálom a piát, megteszem. Elhúzom a számat, majd a borral öblögetem mindezt, de egyik se jobb a másiknál, így arcom is eltorzul ennek hála, de hát nincs mit tenni. Lenézek lábaimra, majd lassan el is fekszem, fáj így látnom és hát a szoknyámat is feljebb húztam, hogy lássam, milyen csúnyák is a helyek, ahol kárt tett bennem. A könyv is nemsokára visszakerül, de azt már nem veszem el, úgyis pihenni szeretnék majd, inkább az italt kezdem érezni, mert erős és rég nem ettem, na meg a fájdalom, kikezdett, nincs mese.*
- Az, hogy majdnem eltörted a lábam, szerinted finom volt? *kérdezek is rá értetlenül, nem tetszik ez az Azrael, most én érzem azt, amit ő is... A kérdésre viszont őszinte választ kéne adnom, így lassan szemeibe tekintek, majd magamra húzom a takarót is.*
- Félek tőled... nagyon és nem akarom, hogy bánts. *ismerem is be, és bár pihennem kéne, aludni se merek valahogy a közelében. Igen, meglehet, hogy most kapott egy szót fogadó kislányt, de vajon ez megfelel majd neki? Ez se teljesen én leszek... *
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen leszel valaha velem. *ismerem is be, majd fordítom is el tekintetemet, fogva meg ismét a bort és iszom is újabb kortyokat, hátha valamit segít, mert nem lenne rossz ellazulni, zavar ez az állapot, hogy itt van és talán a közelsége jól eshetne, mégse tudom, mit váltana ki belőlem. Odabújnék hozzá, azt szeretném, ha megvígasztalna, mint régen, ahogy egy kislányt szoktak, de az a baj, hogy ő tette azt, amit, így nem tudom, hogy miképp viselném. Én azt hiszem, hogy jelen pillanatban nem tudok semmit.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-21, 12:32 am

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Valóban, elárulom, hogy mi bánt, hogy mit szeretnék, s durván, de rá fogom őt vezetni erre. Remélem, hogy sikerülni fog, mert azért van veszíteni valóm. A társalgás természetesen nem marad el, az fontos része az egésznek, hogy eláruljuk a gondolatainkat. Megérteni már nehezebb, de talán majd sikerül.*
- Nem látom, hogy te te lennél. *vágom vissza némileg felcsattanva, csalódott dühvel. Mérgem kitöltöm rajta, felakasztva intézem el lábát és karját is, majd mikor elülni látszik bennem a harag, benne pedig az ellenállás, óvatosan kezdem el dédelgetni, és levenni. Nyilván csak én vagyok ilyen... "kétéltű", hogy vesztét okozom, utána babusgatni kezdem... Szobámba érve történik mindez, ahol ágyamba fektetem, betakargatva, ügyelve rá, hogy pihenhessen.*
- Igen, ez is benne van, de most fontosabb, hogy viszontláthassalak egyáltalán. *vonom fel szemöldökömet, mert ha félig-meddig gyógyultan indulna haza, és valami állat elkapná... akkor talán mészárlást rendeznék, de az sem volna elég ahhoz, hogy visszakapjam az eszemet. Nem reagálok arra, hogy nem akarna látni, tudom jól, de majd megbékél, elvégre okos lány, érti, hogy mi miért történik. Kérdése meglep, de valóban, ápolni is kéne, nem elég, ha pihen, tehát biccentek neki, és hamarosan kötszert veszek elő, mert nekem nyilván van... maradt, és nem szeretek megválni a tulajdonaimtól, ahogy a fertőtlenítőtől sem, mert bármikor megeshet, hogy szükségem lesz rá, és nem feltétlen magamnak. Mind a kettőt használom, lefertőtlenítem karját, mely talán kicsit csíphet, de ezek után finoman bekötözöm szakszerűen, és lábát is ellátom.*
- Szükséged van még valamire? *kérdem komolyan, elvégre egyáltalán nem gúnyolódom, az italt sem véletlen hozom neki, mely láthatólag nem ízlik, s ez azért egy gyenge, halovány mosolyt csal az arcomra. A könyvet felhozom, de nem fogadja el, tehát az éjjeliszekrényemre teszem, kartávolságra tőle, ha meggondolná magát, mert nem tudna aludni... bár ez nem volna jó.*
- Nem. De ahhoz, hogy megtanuld elviselni a fájdalmat, meg kell, hogy üsselek, meg kell, hogy vágjalak, és az minimum ilyen szinten történik. Balesetből megrepedhet, eltörhet valamid... *magyarázom neki, hogy finomabban tényleg nem megy. Nem szurkálhatom tűvel... hogy aztán forró tűvel tegyem, majd körömollóval vágjam meg... áh, nevetséges volna ilyen kis léptekben haladni. Lehetetlen is talán. Kérdésem azonban van, s segítek neki betakarózni, míg a válaszát hallgatom.*
- Értem. Nem bántalak, ha nem adsz rá okot. Most biztosan nem. *felelem neki őszintén kissé lehajtva a fejemet, mikor tovább is folytatja, tehát figyelek. Érdekes, mert nem értek vele egyet... nem tudok azonosulni ezzel a kijelentéssel, hiszen nem teljesen így van.*
- Dehogynem. Maximum azt nem gondoltad, hogy ismét. Emlékezz, hogy rengetegszer bántottalak, a temetőben, de múltkor az arcod is bánta, hogy két emlékezeteset említsek... Tudod, hogy ilyen vagyok, csak nem, hogy mikor. Erre nem számítottál. *nyitom fel képletesen a szemét, mert ha még mindig nem jegyezte meg, hogy ilyen is lehetek, akkor baj van. Meg kell, hogy ismerjen. Egy kis csönd telepszik közénk, míg kezeimet összekulcsolom, és tördelni kezdem türelmetlenségemben.*
- Remélem érted, miért voltam ilyen. Mi lesz, ezek után? *kérdem tőle, mikor tekintetem is visszatalál. Mióta bocsánatot kért, azóta vagyok csendes, komoly, és süt rólam a szomorúság is. Ilyen is tudok lenni, attól függ, hogyan kell a másikhoz állnom, de bármit is teszek, az őszinte a lánnyal szemben. Kezem finoman indul meg, egy hajtincset mutatóujjammal elsöprök az arcából, végigsimítok finom vonásain kézfejemmel, aztán csak kinyújtom, mintha azt várnám, hogy megfogja. Nem akarok tőle távol lenni én sem, tudni akarom, hogy mit enged meg és mit nem. Egyértelmű lesz abból, hogy megfogja-e a kezem, vagy sem.*

Tárgy: Re: Azrael szobája 2012-11-21, 12:47 am

//NRT: Aideen és Azrael - 2012.11.07.//

*Miután az egész rémálomnak vége, visszavisz a szobájába, ahol bár betakar, én mégis kitakarom magam, látni akarom művét, így húzom fel szoknyámat is annyira, amennyire mindez szükséges és bár menni szeretnék, ő mégse enged. Meg tudom érteni, tényleg nem tudom, hogy látna-e valaha viszont, mert jelen pillanatban én nem akarom őt látni, nagyon megbántott és fáj, amit velem tett, fel kell dolgoznom mindezt és talán idővel képes leszek tovább lépni ezen az egészen. Egy kérésem azért van, hogy segítsen bekötözni a sebeimet, ami bár fáj kissé, de tudom, hogy jobb lesz, így engedem is neki, majd a kérdést hallva intek nemet buksimmal.*
- Nem, köszönöm... *az italra se lenne, de ha már ennyire ide hozta nekem, akkor lehúzom és talán könnyebb is lesz. Nem érzem úgy, hogy igaza lenne, erősen ütött meg, nagyon fájt, nem volt finom, egyáltalán. Amikor viszont magyarázni kezdi, hogy milyen ez, csak közbevágok, még most, jobb lenne tisztázni ezt.*
- Nem kell segítened abban, hogy megtanuljak a fájdalommal bánni. Nem akarom, hogy többé megpróbálj ebben segíteni. *nem vagyunk bunkó, teljesen higgadtan és halkan beszélek, most biztosan nem leszek fellengzős vagy parancsolós velem szemben, de ezt jobb lenne még most tisztázni. Viszont félek tőle, ezt ő is tudhatja, mivel szavaim el is árulnak és ez után bököm ki azt, hogy nem hittem volna, hogy képes bántani, de ő emlékeztet a régi sérelmekre, amelyre talán nem pont ez a legjobb időpont.*
- Úgy gondoltam, hogy ismét, csak rosszul fogalmaztam. *ismerem is be, mert valóban így volt még a fejemben a kérdés. Na de arra, hogy mi lesz később, nem tudok felelni, fogalmam sincs, hogy ezek után hogyan is fogunk egymáshoz viszonyulni.*
- Fogalmam sincs... *csak ennyit tudok kibökni. Keze felém indul, majd picit bele is remegek, elhúzódom érintése elől, de azért mégis hozzá tud érni arcomhoz, majd a kinyújtott kézre nézek, amit tudom, hogy meg kéne most fognom, hogy ne legyen ismét dühös rám, de oly nehéz, ismét hozzá érnem. Nagyon lassan indul meg kezem az övé felé, majd helyezem vékony, jelenleg hideg és remegő kezemet az övébe, de ennyi, nem bírom tovább. A mécses elszakad, én pedig zokogni kezdek. A mai este összes eddig átélt eseménye most egyszerre robban ki belőlem, így kezemet is lassan kihúzom az övéből, fejemet lehajtom, kezeimbe temetem magam és a takaróba, miközben hosszan zokogok, ki akarom adni magamból és most ez esik jól. Annyira emberi ez a tett és annyira én vagyok. Nem akarom ezt az egészet, a helyzetet, amibe kerültem, de mégis, tehetetlen vagyok. Vállaim időnként megremegnek, arcomon csak úgy folynak a könnyek és szép szemeim is vörös színűek, bár ebből Azrael most mit sem láthat. Szégyellem magam, amiért előtte borulok ki, de nem tudom már tovább tartani magam.*

» Ian Branson szobája
» A szükség szobája
» Nikolai szobája
» Victoria szobája
» Theodore Morderston szobája