La'morte Szabászat

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2011-03-05, 11:55 pm

*A kezem az ajtóra kerül, majd kissé felszisszenek a szúrás érzésére, de nem tudok már mit tenni, csupán csak hirtelen veszem el a kezem, ahogy tudom, majd fogom meg a sebesült részt.*
- Mi a... *kezdem, de ekkor berobban az ajtó, én pedig hirtelen kapom a kezem a szemem elé, ki tudja, hogy mi történik és végül már meg is látom a kisebb termet. A pálcám előre tartva sétálok be, ezzel is fényt teremtve magamnak és már meg is látom a boltost, alatta egy jelet, majd pedig a három gyertyát is. Annyira furcsa mindez, egyszerűen... nem, ez nem lehet a szabó, én nekem nem kellene itt lennem, itt valami tényleg nincs rendben.*
- A gyertyákat? De... *kezdem, így pillantva fel a férfi szemeibe, de lábaim máris önálló életre kelnek, én pedig nem tudok és nem is akarok mást tenni, minthogy eloltsam azokat a gyertyákat. Még pár lépés, majd már le is térdelek a gyertyák elé, így pillantva le rájuk és egy kissé közelebb is hajolok, majd szépen lassan, egyesével fújom el őket.*
~ Mi a fene folyik itt? Mit csinálok? ~ *még mindig nem értem, hogy mit miért is teszek, de amint megtettem amit kér, felkelek és a pálcámmal a másik felé mutatok, így világítva meg az arcát, de még nem mondok semmit, egyszerűen nem is tudom, hogy mit kellene tennem vagy mondanom és hirtelen azt se tudom, hogy amit tettem, az vajon jó vagy rossz dolog volt.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2011-03-06, 12:12 am

*Úgy tűnik végül az ajtó se jelent már akadályt, és így megláthatja mivel is áll szemben a lány. Na igen nem éppen bizalomgerjesztő , és tenni se tud ellene, olyan mintha babona súlytotta volna, így a gyertyák nemsokára egymás után el is aludnak. Ekkor viszont fura dolog történik, a boltos alakja lassan formálódni kezd, és a terem lassan remegni is kezd. S végül a fura kristály a földre hullva a szabadon engedi a fogját.*
-Köszönöm...*csupán csak ennyi hallatszik, de ez már egy mély és gonosz hangé, ahogy azonban viszont a por eltűnik a lány láthatja, hogy nem is a boltos hanem egy fura emberszerű lény az aki vele szembe áll, s a teremre is teljes világosság ér. A lány ekkor láthatja meg teljességgel hova érkezett. Valószínűleg egy valamikor még szigoruan védett hely lehetett. A falon különös ámde mára szétégett rúnák sora látszik, s jó pár elszenesedett test is ki van szögellve rá. Hogy ez kinek a műve nem tudni, de annyi biztos, hogy nagyon nincs jó helyen. Viszont mire észbe kaphatna már csak azt érzi, hogy lábaira fura láncok tekeredtek S a démon már hátulról fogva át a nyakát húzza magához.*
-Ó azt hittem már itt fogok elsenyvedni, míg világ a világ....hmm csak nem egy mágus növendékkel állok szemben... Fiatal... ahogy látom megvan benned a mágia és....*, kissé karmos keze lassan lefele halad, de szerencsére a hasánál meg áll, és a lány fura, de elégedett mormogást hallhat.*
-És a legnagyobb szerencsémre még szűz is vagy...... azt hiszem mi ketten remekül el fogunk szórakozni.*ha a lány a falon lévő holtakra néz, akik szinte mint valami kifordított keresztény jelképek lennének, hamar rájön, hogy lehet csak a démonnal lesz szórakoztató ez a dolog. A démonnak akit ő engedett ki.*
-Kíváncsi vagyok mit tegyek veled, előbb játszadozzunk... vagy esetleg térjünk rögtön a tárgyra?*kérdezi, miközben aprón megkarmolja a lány karját, akin egy kisebb igencsak apró seb keletkezik.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2011-03-06, 12:32 am

*Lassan fújom el a gyertyákat, egymás után, majd amikor teljes sötétség költözik a teremben, akkor érzem meg a remegést, majd jön a kristály törése és végül a hang, mely megköszöni, amit tettem, de ez a hang már nem oly ismerős, hanem egy idegen emberé és olyan sötét, mély tónusú, hogy szinte a hideg ráz tőle... Csak lassan lépek egyet hátra, majd végül ekkor veszem észre, hogy valamilyen módon világossá válik a terem és az első dolog, amin megakad a tekintetem, az nem más, mint ez a démonszerű lény. *
- Te ki vagy? *bukik ki belőlem a kérdés, majd már körbe is nézek és látom a falaknak szegezett, elégett testeket, a rúnákat és miközben nézelődik, szinte fel se fogom, hogy mi történik, a démon máris mögém ér, lábaimat pedig béklyóként tartják foglyul a láncok, amik idő közben valahonnét rá kerültek. Ami viszont a legjobban zavar, az a férfi, aki mögöttem áll és nyakamat fogva húz magához, én pedig szabad kezemmel, amelyikbe nincs pálca elkapom a kezét és próbálok kimenekülni, de ez nem annyira egyszerű... Ahogy megszólal és beszélni kezd hozzám, szinte megdermedek és ismét megrázkódom, ahogy keze a hasamhoz ér.*
- Mi... mi közöd ahhoz, hogy szűz vagyok-e? Engedj el. *feladom a nyakamnál lévő kezének lefejtését és inkább a másikat, a hasamról próbálom meg eltolni magamtól, hiszen ezek a szavak nagyon, de nagyon nem tetszenek... amikor viszont hallom a kérdését és már érzem is a karmolást, csak még erősebben próbálok meg kiszabadulni fogságából, de jobb kezemben a pálcámat elég erősen szorítom, viszont mögöttem van, így nem tudom megtámadni.*
- Velem te ne játszadozz, engedj el! *mint egy vadmacska, úgy próbálom meg körmeimet is belemélyeszteni kezébe, hogy engedjen el végre és eszem ágában sincs alkudozni vele, el akarok szabadulni innen.*
- Pedig éreztem, hogy nem szabadna ide lejönnöm... *motyogom magamnak, hallhatóan bánom, hogy segítettem neki kiszabadulni, hiszen összeállt ám a kép, elég okos lány vagyok én ahhoz, hogy tudjam, mi a helyzet.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2011-03-06, 12:50 am

*Nemsokára megjelenik a démon, akit nem más mint Hecate szabadított ki. Valószínűleg nem véletlenül volt ilyen mélyre ásva, és mágiával védve, titokban egy sötét pincében, de most kiszabadult. *
-Bár nem olyan fontos, de hívj csak Mengelornak... úgy se fogod tudni kifecsegni...*feleli egy gonosz mosollyal, majd nemsokára már le is fogja a lányt, félig láncokkal félig pedig a saját kezével. Bizony Hecate bármennyire le akarja fejteni azt a kezet, nem fog egykönnyen sikerrel járni, sőt a lény kicsit meg is szorítja figyelmeztetés képpen, majd másik kezével a hasi tájékot célozza, először csak simítva, majd végül fel is nevet*
-Nagyon is sok kislány.... ennek köszönhetem hogy ismét szabad vagyok, de ne félj jól elfogunk játszadozni mielőtt, megöllek... élvezni fogod..*hangzik őrült, sötét hangján, miközben meg is történik a karmolás. Erre már hevesebb elánállásba kezd de a körmök mintha tűzforró lávába mennének, s nem segítenek a dolgon.*
-Ne ellenkezz meglátod élvezni fogod...*mondja, s úgy tűnik az utolsó szavakat már észre se véve, egy hasítással felvágja a lány hasánál a pólót, némi sebet is hagyva vele a hason, de ezzel még nem ért véget. Ajkát a lány nyakára teszi, és fura mód szívni kezdi. Na nem mint egy vámpír, a lány csak annyit érez, hogy egész testét elönti a forróság, és mintha kicsit többet ivott volna lassan szédülni is kezd. Na de nem hat olyan gyorsan ez az egész, így talán ha felnéz a plafonra láthatja hogy a egy olajtól csöpögő fáklya világít amit egy madzag tart... talán ha le esne képes lenne akkora lángot gyújtani hogy a gyertyákat is felgyújtsa... elvégre ha azok ismét égnek, talán vissza lehetne kapcsolni a védelmet, a kérdés az, hogy kivitelezi. Talán még rá is tudna célozni a pálcával*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2011-03-06, 1:05 am

*Természetes, hogy érdekel a neve annak, akit kiszabadítottam és tudom, hogy ezt még meg fogom bánni, de már nincs mit tenni mindez ellen. Amikor elárulja, akkor csak próbálom megjegyezni a furcsa nevet és a továbbiaknál kissé mocorogni kezdek.*
- Nehogy azt hidd... *jegyzem meg mérgelődve, hiszen nagyon nem tetszik ez a hely és pillanatok múlva le is fog, erős kezével és kissé meg is szorítja a nyakam, így felköhögök, de csak egy picit, hiszen annyira még nem durva és már érzem is a hasamnál a kezét és a szavai hallatán egyértelműen tovább kérdezősködök...*
- De miért akarsz megölni? Ha játszadozni akarsz... akkor ahhoz életben kell maradnom, minél tovább. *próbálkozok picit úgy beszélni, hogy minél tovább hagyjon életben, de végül már karmolok is, de nem járok sikerrel. Hirtelen kapom el kezem a kezéről, majd már ismét az élvezeteimmel jön.*
- Neked fogalmad sincs arról, hogy mit élvezek! *mocorgok tovább, de ekkor érzem meg a ruháim tépését, így a pulcsim és a pólóm alja is felszakad, majd meg is sebesíti a hasamat is, így ismét felszisszenek és kissé hátrébb simulok, inkább neki, el az éles körmei elől, bár tudom, hogyha akarja, felvágja a hasamat is, ez egyszerűen csak reflex tőlem. Ajka a nyakamhoz ér, én pedig csak meglepetten nyitom ki még jobban a szemeimet.*
- Engedj el! *mondom most már kétségbeesetten és mivel a szorítása erős, így esélyem sincs ilyen szinten ellene... Viszont valami csöpög, igen ezt biztosan hallom és amikor felpillantok a plafonra, észre is veszem a fáklyát magam felett. Viszont fura ez a szédelgés is, vajon a szívásától lehet? Próbálom elmozdítani a fejem, bár érzem, hogy szinte esélytelen...*
- Játszani akartál, akkor játszunk... nem kell sietni, most már szabad vagy. *próbálok taktikát váltani, majd hamarosan pálcámat a plafonra szegezem, valamit tennem kell.*
- Deprimo! *lehet, hogy nem volt valami okos ötlet, de ez jutott eszembe, így ha minden igaz, akkor lyukat fogok robbantani a falon, a hang pedig talán megzavarja és elereszt, akkor talán el tudok menekülni innen, mert hogy a gyertyákkal nem kezdek el babrálni, az is biztos, tutira nem lenne időm meggyújtogatni őket.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2011-03-06, 1:20 am

*A lány szavai mit sem hatnak, egy démont nem úgy tűnik, hogy olyan könnyű megijeszteni, amikor viszont rákérdez, hogy miért akarja megölni, csupán csak egy mosoly fut végig amúgy is gonosz arcán.*
-Jó nézni, ahogy ti halandók szenvedtek... És ne aggódj nem lesz olyan rövid az.. az is a játszadozás része..*mondja szinte suttogva az utolsó szavakat, miközben már erősen tartja is a leányzót, az ellenkezés, és a harcias szavak nem sokat hatnak, nemsokára már kap ismét pár sebet a lány és kissé meg lesz metszve a felsője is. Ezután pedig jöhet a nyak... Arra , hogy engedje el pedig már csak a szívást kapja. Amikor a lány viszont taktikát vált kissé megáll egy pillanatra.*
-Hogy mi?*csupán csak ennyit kérdez, bizonyára furcsálja, a lány szavait, de ekkor sül el a deprimo, és a plafonból ki is szakítja a madzagolt részt, és a fákja a földre esik szétszorva a forró olajt ami aztán lángra lobban, s a gyertyákat is elkapja... *
-Mit csináltál?*kérdezi a hirtelen döbbenettől majd felemeli karmos kezét, hogy valószínűleg hamarabb küldje át a lányt a másvilágra, de Hecate érezheti, ahogy a bilincsei megszűnnek a lábánál, majd egy erős hullám a földre löki... Ha felnéz csak annyit lát, hogy valami vákum szerű feketeség egyre jobban szívja befelé a lényt.*
-Ezért még számolunk te kis szuka... *csupán csak ennyit van ideje mondani, de úgy tűnik ellenáll. Viszont mielőtt Hecate bármit is mondhatna a föld megremeg alatta majd be is omlik ott ahol fekszik, s pár pillanatig cask azt érezheti hogy zuhan is zuhan... Majd valami mély hideg vízbe esik... FEntről viszont nevetést hallani.. Hamar el kéne húznia innen a csíkot, de azon az úton ahonnan jött lehetetlen. Úgy tűnik , hogy itt kell körbe néznie. Ha ezt megteszi rájöhet , hogy egy barlangban van, vagyis annak egy kis tavában. Elől viszont fura kőfaragásu feljárat van.. Ami viszont nem olyan bíztató, hogy itt is csontvázak hevernek szanaszét, s a lánynak sietnie kell, mert fentről mintha valami közeledne... Lehet éppen az aki elől elszökött...*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2011-03-06, 1:29 am

*Már érzem az erejét, ahogy a nyakamat éri furcsa ajka és szívja, ki tudja, hogy mit, de belőlem valamit, hiszen érzem ezt a részegítő hatást, oly furcsa és annyira zavaró, hogy egyszerűen megrészegülök tőle, de nem, még észnél vagyok, talán ezért is kezdek el beszélni és ahogy hallom, a megzavarás tökéletes, tehát jöhet a mágia használata, amelynek köszönhetően egy kis tűz kerekedik, a démon viszont támadna, de hála a láncok engedésének hirtelen húzom le fejem és ha tudok, akkor el is ugrok a közeléből, de kissé térde rogyok, legalábbis eleinte, majd végül valami teljesen a földre lök, a pálcám pedig elgurul a kezemből, én pedig kissé szédelegve nézek utána, hogy merre is lehet. Hallom a hangját, de próbálok úgy tenni, mintha nem érdekelne, de ez nem ennyire egyszerű és pillanatok múlva már csak zuhanok, egyre lejjebb és lejjebb, bele egy jéghideg patakba. Merülök, egészen jó pár métert, majd végül hirtelen kezdek el taposni lábaimmal, így érve ismét levegőhöz, ahol hangosan szívni is kezdem a levegőt.*
~ Még lejjebb? ~ *azt hittem, hogy az előbb már eléggé lent voltam, viszont a nevetés egy picit se bíztató, ezek szerint mégse tudtam túl sokáig megzavarni. Körbenézek, vajon hol lehet a pálcám? Fent hagyhattam? Vagy valahol a vízben van? Hirtelen uralkodik el rajtam a pánik, csak ide-oda csapkodok a vízben, kutatva a pálcám után, viszont ahogy egy csontvázhoz érek, hirtelen sikítok fel, majd fordulok meg és kezdek el a feljárat felé úszni, amilyen gyorsan csak tudok. Pálca nélkül is meg tudom úszni, csak nem lesz gond, tehát ha odaérek, akkor hirtelen mászok fel rajta, majd kezek el rohanni a folyosón, hogyha oda lyukadok ki vagy bármerre, ahol kijáratot érzékelek, bár így, vak sötétben nem túl egyszerű mindez.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2011-03-06, 1:38 am

*Úgy tűnik, hogy sikerült pár percre megzavarnia, de ezzel ő is lezuhant, valamilyen névtelen mélységbe. Bizony a pálca elveszett, s hiába tapos keres, csapkod nem látja. A nevetés viszont cseppet se bíztató , és közeledik. Nem tudni mit engedett el de nem egy gyenge démon annyi szent. Nemsokára ki is ér a lépcsőkhöz, de ahogy rohanni kezd, hirtelen akaszkodik bele a csontkéz a lábába, egy félig megmarad csontvázzal is, aminek mintha mozogna a szája. Idő közben ha körbe néz láthatja, hogy bizony az úton ide oda különös apró bogarak rohangálnak, amik aztán a cipőjére is rámennek, s ha nem siet, lehet hogy akár őt is megmásszák. Undorító egy helyzet annyi szent, s bár nem látja, de szinte érezheti hogy mögötte van az üldözője. Ha elég gyors nemsokára egy félhomályba úszó folyosóra ér. Olyan lehet mint valami régi börtön cellasor. Jobbra pedig felfelé még egy lépcső vezet fel, hosszú... nagyon hosszú lépcső, a tetején egy ajtóval. Talán ez az utolsó lehetősége? Lehet, de sietnie kell mert ha hátra néz azt láthatja, mintha valamilyen lángoló árnyék közeledne, mely lassan be is világítja a folyosót.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2011-03-06, 1:43 am

*Sehol a pálca, hiába keresem, nincs meg, így hát marad az úszás, majd ez után a rohanás. De ekkor érzem meg a csontváz kezét a lábamon, így hirtelen esek előre, neki az emelvénynek, de kezeimmel hamar támaszkodom meg, így nem lesz gond. Csak egy gyors rúgás a másik lábammal, majd már felpattanok és idegesen veszem észre a bogarakat.*
- Ki akarok már jutni innen... *érzem, hogy egyre jobban elveszítem a fejem, az a furcsa, szédelgő érzés még mindig bennem van, én pedig már egyre inkább kikészülök ettől a helyzettől. Csupán csak próbálok futni, ahogy csak tudok, méghozzá a homályos folyosóra, ahol csak körbefordulok, majd végül már látom is, hogy hol vagyok.*
- Ez... ez nagyon rossz játék. *már az is megfordul a fejemben, hogy egyszerűbb lenne hagynom magam, csak engednem neki, hogy elkapjon és megöljön, de nem, én élni akarok, én nem fogom olyan könnyen feladni ezt, mint más és ezt be is bizonyítom. Már futok is felfelé a lépcsőkön, kissé kapkodva is talán, így egyszer-kétszer négykézlábra esek, beütve ezzel térdeimet is, de nem érdekel, ahogy tudok, úgy hagyom magam után a lépcsőket, de néha muszáj hátrapillantanom és idő közben azon vagyok, hogy a szívem ne ugorjon ki a helyéről.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2011-03-06, 1:56 am

*A lány úgy tűnik egyre jobban fárad, de végül mégis csak eléri a lépcsőket, viszont akármit mond vagy gondol akkor is üldözik. így aztán neki is kezd az utolsó vesszőfutásnak, ami felfelé halad egészen a sok léőcsős részen az ajtóig. Viszont azzal hogy hátra néz nem segít a dolgon, ugyanis a kanyarba még látja ahogy a fura lény befordul utána. Tehát igaz, nem zárta vissza, hanem kiszabadított valamit. Hogy ez a lény mit fog itt művelni, az már jobb kérdés, viszont ezen talán nem is kéne most gondolkoznia. Nemsokára eléri az ajtót, ami bár először nehezen nyílik de egy lökéssel ki lehet taszajtani, és ha szerencséje van, észre veszi a zárat is rajta, amibe benne van a kulcs. Nem tudni hogy megállítja e az üldözőjét, de talán időt nyerhet vele, ha lezárja az ajtót, de akkor gyorsan kell hogy tegye. Ha mindezzel megvan egy utolsó tompa puffanás az ajtón és minden néma csendbe veszik. Viszont van itt még valami, ha kimegy a helyiségből , ami talán valami raktár szerűség lehet fura, dologra lehet figyelmes, hangokra, mintha mulatoznának. Lehet hogy ismerős helyre tévedt? Mocskos ivós csürhe, ízléstelen kocsmai zene? A legjobb lesz ha utána jár, ki tudja össze akad e valaki ismerőssel.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-01-15, 5:55 pm

*Mintha megütközne azon, hogy felmérem a ruházatát, hátra is lép egy lépést, amit én csak egy gonosz mosollyal veszek tudomásul. Van sejtésem, hogy mire gondol, miért mértem fel, de ebből is látszik, hogy nem látott még olyan sok más embert az iskolából. Én sem találkoztam valami sok szerzettel, de egyik sem volt elegánsnak mondható, így hát ő is kiró a sorból öltözékével, csak úgy mint múltkor Nil, bár őt komolysága emelte ki a többiek közül. Persze a gonoszkás félmosoly hamar el is tűnik, és én csak követem a távolba révedő, kissé lemondó tekintetét, amit nyilván negatív válaszom váltott ki. Aztán beleegyezik, én meg csak bólintok rá egyet, s már indulunk is. Feltesz egy kérdést, amire én csak úgy félvállról dobom oda a választ.*
- Nyet, orosz vagyok. *magyarázom neki az egyértelmű tényt, hozzá vagyok szokva a hideghez, bár nyilván én sem tarthatom ki a végtelenségig, azért én ezt az időjárást nem érzem vészesnek. Út közben nem szólunk egymáshoz, és azért furcsa, hogy be sem mutatkozik önmagától, így hát én kérdezek rá, kissé csalódottan, hiszen ennyi illem szorulhatott volna beléje. Megadja a kérdéseimre a választ, amit én némán végig is hallgatok, és csak szemem sarkából látom a bólogatását, hiszen még mindig nem őt nézem, de figyelmemet nem kerüli el, hogy nem ad mindenre választ.*
- Értem. *morgok neki csak ennyit, mert nagyon nem szeretem, ha meg kell ismételnem a kérdést amire kíváncsi vagyok, vagy azért mert feledékeny, bunkó, vagy egyszerűen válaszadásra képtelen a partner. Így nem is kérdezek újra, viszont ahogy hallom, eszébe jut, hogy nekem is van nevem.*
- Tisztelni? *kacagok fel egy rövidet halkan, amolyan kis lemondó, hitetlen hangsúlyban, s egy pillanatig össze is szorítom az ajkaimat, de ha már kérdeztek, én válaszolni fogok.* - Aristarkh. Aristarkh Yermolaevics Zhukov a nevem. *mondom, de a kezem nem nyújtom, mert ahogy észre vettem, ő sem tette, én meg kezdeményezni nem fogok. Elvégre ő kért segítséget, ezt neki illenék, s talán a nevelést illetőleg tévedtem. De meg is érkezünk a keresett helyre, ahova be is nyitok, és a köszönés után fel is mérem a boltot. Aztán egy kicsit oldalra is lépek, hogy had mondja amire neki van szüksége, mert elvégre ő akar vásárolni, nem én.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-01-15, 6:12 pm

* Újdonsült segítő vagy épp nem segítő társammal hamar beszédbe elegyedek, de mivel cseppet fura a srác, így jobbnak látom megtartani vele a távolságot. Ez a mosoly se valami bizalom gerjesztő, kissé pökhendi és lekezelő.. nem szeretem az ilyen embereket, de ha már őt dobta a sors, nincs más választásom, úgy sem szándékozom sok időt tölteni társaságában. Annak tudatában indulunk tovább, hogy egy orosszal van dolgom, s arcomon nem látszik semmiféle változás, ahogyan faji előítéleteim sincsenek, de tény, hogy nem csípem a vodkaimádókat. Viszont mivel ténylegesen nem az a célom, hogy haverkodjam, így egyelőre azt se látom fontosnak, hogy eleget tegyek a kötelezőknek. Kicsit sem érdekel, hogy ez őt hogyan érinti, de ha már feltesz nekem néhány kérdést, azokra illik is válaszolni, s természetesen akkor már én is érdeklődhetem felőle. Reakciója viszont kissé meglep, így hát nem csoda, hogy értetlen képpel pislogok most rá. *
- Miért olyan különös ez? Én tisztelem az embereket, erre tanítottak, és szerintem így korrekt. Ha nem értesz ezzel egyet, sajnálom, ez van. * rázom meg fejem arisztokratikus kis monológom végén, de azért nagy duzzogva csak elárulja sajátját, mire én bólintok egyet. Nem igen megjegyezhető ez a hosszúság, úgyhogy igyekszem a közeljövőben nem nevén szólítani, de erre nincs is szükség, mivel hamarosan megpillantom a keresett üzletet, és be is térünk oda. *
- Jó napot! * köszönök jól hallhatóan a felénk igyekvő bajszos úriember felé, ki máris kezét nyújtja nekem, én pedig azonnal viszonzom is a gesztust. *
- Jó napot a fiataluraknak! Miben segíthetek? * kérdezi máris, miközben Tarkh-al is igyekszik kezet fogni, majd végül tekintete hol rá, hol pedig rám irányul. *
- Én igazából egy talárt szeretnék varratni, egy dísztalárt, lehetőleg fekete színben.. vagy amiről úgy gondolja, illene jó néhány nemesi ünnepélyre. * mosolyodom el, rá bízva a döntés jogát, mire ő csak elvigyorodik bajsza alatt, s máris hátat fordít nekünk, elindulva hátulra. *
- Ne mozduljanak, máris jövök! * kiáltja még hátra, én magam pedig először is letekerem nyakamból a sálam, s kabátom cipzárját is lehúzom, majd végül megválok tőle, s így már látható lesz fekete ingem is, nyakamban pedig ott lóg a családi ékszer, mely elmaradhatatlan kelléke öltözködésemnek. *
- Na és te mit is akarsz innen? * fordulok most az orosz irányába, miközben a közeli fogasra akasztom kabátom és a sálat is, így várom tehát, hogy vissza érkezzen a szabó. *

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-01-15, 6:30 pm

*Azt veszem észre, hogy a beszélgető partnerem, nem valami szóbetyár. Én sem vagyok az, de a kérdésekre mindig válaszolni szoktam, így hát ha mogorván is, de felelek neki nevemet illetően. Aztán lenyomat egy olyan kis diplomata szöveget nekem, hogy egy pillanatra meg is állok, és felé fordulok.*
- Nem különös. Csupan az, hogy azt hiszed tiszteled a masikat, mikor nem éppen ez jön le. Engem is megneveletek, es nekem azt tanitottak, illik bemutatkozassal kezdeni, föleg, ha en kezdemenyezem a tarsalgast. Ezt nem tetted meg, de kezet sem nyujtottal, pedig azt még a sarvérüek is szoktak. *vágom ki neki gondolataimat, és a sárvérű szónál egy pillanatra megtorpanok, mint aki hirtelen elvesztette a fonalat. Megszokásból ezzel példálózom, hogy: "még ők is", de az viszont már nem annyira jó, hogy pont ezt a megszokást szeretném feladni... részben. De inkább gyorsan le is zárom a témát.* - Gondolom az fel sem tünt, hogy nem valaszoltal minden kerdesemre. Pedig ezek igazan nem nagy kerdések voltak. *csóválom meg a fejemet, de nem óhajtok erről tovább vitázni, így tovább is indulunk, s nem hiába, hiszen be is lépünk a szabászatba, ahol rögtön elénk is fárad a tulaj. Kezet ráz velünk, s én jól láthatólag fogom meg az övét, és szorítom meg egy gonosz vigyort villantva, s remélem Mathis is látta, hogy hogyan is fog kezet egy férfi. Aztán meghallom, hogy az eddig mogorván hallgató uraság kérdésekkel is készült ám, így feléje fordulok.*
- En ma azert jartam erre felé, mert szeretnék valakit valamivel meglepni. Nem tudom mi lenne az, de végül lehetséges, hogy ide fogom elhozni a lanyt, hogy had vasaroljon magának amit szeretne. Mert ha jól tudom, a lanyok szeretik a ruhákat. *bizonytalanodik el a hangom a végére, mert a célszemély nem éppen egy tipikus lány, aki sikító rohamot kap a magassarkú cipő látványától, de sosem volt rest kimutatni, hogy van benne nő is. Elindulok körbe az üzletben, miközben nézelődöm, és az árakat is figyelgetem ám, mert túlzásba esni nem szeretnék. Aztán le esik, hogy mit is mondott a fiú, miért van itt, így fordulok sarkon hirtelen, hogy rámeredhessek.*
- Minek neked dísztalar? Tudtommal nem lesz semmifele ünnepség. *morfondírozok, mert ha nem jutnak el hozzám az információk, és valóban rendeznének valamit, akkor lehet, hogy nekem is vásárolnom kéne valami ruhát rá.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-04-21, 8:19 am

//Házi feladat//

*Jön a tavasz és nem ártana felfrissítenem a ruhatáramat. Szeretek a saját készítésű ruháimat hordani, de nincs időm mindent darabot magamnak varrni, ezért úgy szoktam, hogy veszek valami snassz alapot, amit aztán ízlésem és hangulatom szerint továbbalakítok. Valamikor túlcifrázok, dolgokat van, amikor a szolidaritás területén maradok, mint például most. Egy sima fekete halásznadrág van rajtam láncokkal, bakancsa a lábamon, felülre pedig egy sárga trikót választottam, amin Nagini fekete mancsának lenyomatai vannak, ahogy végig sétált az anyagon.
Ebből az apropóból egyértelművé válik, hogy a La'morte Szabászat felé vettem az utam. Egyik este nem tudtam elaludni és a neten böngésztem ruhák után. Találtam egy csomó klassz cuccot, amit el is képzeltem, hogy alakítanám saját ízlésemre, de túl sok meló lenne varrogatni, ezért inkább elhozom ide a képeket a jegyzeteimmel és itt majd az ízlésemre szabják. Nem is kellett csalódnom nagyon rendes volt az eladó. Elmondtam mit szeretnék, külön-külön vázoltam az ötleteket. Gyorsan levette a méreteimet, majd elkérte az elérhetőségem. Szólt, hogy ez sok ruha és más vevők is vannak szóval nem lesz meg minden két nap alatt, de nem gond, majd max darabokban elviszem amúgy sem sürgős. Miközben tovább haladok az utcán és fejben már megtervezem a mai napot fura, kellemetlen hangok ütik meg a fülelem. Mintha egy bölénycsorda trappolna erre. Hátrafordulok, de a nap a szemembe süt elvakítva engem, mire a látómezőmbe ér a két alak. Trappolásuk most felerősödik, sőt ruhájuk csapkodódását is hallom, ahogy lobog a szélben. Mindkettőjük légzése zilált, bár mintha az első sípolna is, mint egy kukta, ha nagy benne a nyomás. A látomásszerű kép egy sikátorban veszik el. Alig telik el pár másodperc a falon hangos tenyércsapódást, majd mintha valaki azt püfölné dörömbölést hangzok. Ezek után felhangzik egy gonosz kacaj, de ez sem tart sokáig. Most minden gyorsan történik, és úgy érzem magam, mint aki le van ragasztva és le van lassítva. Az agyam is, mintha elfelejtett volna, forogni egyszerűen csak lebeg a koponyámban. Ezek után még mindig tartanak a furcsa neszek, fojtott sikolyok, lihegés, csoszogás… nem tudom hova tenni őket, ezért lassú léptekkel megindulok. Agyam lassan dolgozza fel az információt, ezért amikor a zsákutca végére érek, csak meglepetten pislogok párat, mintha a szemembe ment volna valami. A sötét árnyak most alakot nyertek és vonalakat. Az egyik egy férfi a másik egy nő. Az ipse háttal áll nekem kezében kés csillog, és a hölgyet szorítja sarokba. A nőalakja sokkal kivehetőbb számomra. Kontyba rendezett haja szét van zilálva az egész jó és apró hajszálak meredeznek szerte szét. Vékony nyakán szinte látni már az erek lüktetését annyira gyorsan ver a szíve a rémülettől, amit ziháló mellkasának gyors mozgása még jobban hangsúlyoz. Szemében könny csorog, ami végig folyik arcán, majd le az alján. Szája remeg és folyamatosan mozog, mintha imádságokat mondogatna, miközben hatalmas szürkéskék szemében könny csillog és pupillája kitágult. Riadt tekintetét rám emeli, ami tele van félelemmel és könyörgéssel. Most már engem is elkap a történtek gyors áradata, testem előbb cselekszik, mint azt az agyam felfogná. Míg fejemben a kirakós darabkái állnak össze addig kezem a pálcámra siklik. Közben az ürge is tesz egy lépést előre a nő felé, akinek figyelme most már nem a támadóra, hanem rám terelődik ezért nem lép ebben az időben a késsuhanó pengéje elől mély vágást hagyva maga utána karján. A nő rémülten felsikolt, és a kezéhez kapja kezét, majd sápadt arcát a férfire emeli, ki elkapja a nő karját és magához rántja egyenesen bele a késbe. Hallom, ahogy a markolat a nő bordájának csattan, látom, ahogy ajkain megfagynak az imádság szavai és tüdejében bent ragad a levegő és éles sikolya. Érzem a vér szagát, ami ázott vaséra emlékeztet, látom, ahogy ruháját pillanatok alatt átáztatja az élénkszínű folyadék és hallom, ahogy a piszkos földre csöpög. Az ürge meg csak nézi és nézi szemével el nem eresztve a nő fakuló tekintetét, amiben rettegés, gyász, könyörgés és az elmúlás lappang. Minden bizonnyal most gondol vissza szeretteire, családjára. Végre agyam is utolérte a testemet. Pálcámat az ürge hátára szegezem, aki annyira el van foglalva undorító gyönyörével, hogy észre sem vett engem. A nő térde nem bírta tovább megtartani súlyát kicsúszik támadója keze közül, aki még utolsó cselekedeteként lehúzza halott válláról a táskát. Szemében diadalittas csillogás… undorító féreg. Ideje, hogy ugyan azt a szürkeárnyalatot lássa, mint ez a nő.*
- Aerisiccus. *Alkalmazom ismét azt az igét, amit még magiszteremtől tanultam. Hangom határozott és kegyetlenül csendül bele ebbe a tragikus pillanatra, de az ige gyorsan átszeli a levegőt és pont olyan gyorsan is hat. Úgy tűnik, most megfordul a kocka és a nyúl viszi a puskát. Értetlenül kap torkához, hisz azon már nem jön levegő, majd csak úgy, mint az előbb a földön heverő nő elkezdi kapkodni a levegőt. Lábam futásnak ered az áldozat felé, de mielőtt leguggolnék, a nőhöz nagyot rúgok a fuldokló férfiba, hogy máshol dobja fel a pacskert, mert én ugyan nem segítek neki.
Az idegen ajkából vér folyik ki miközben szörcsögő hangot ad ki magából, ahogy levegőhöz próbál jutni. Letérdelek mellé és fejét a térdemre fektetem hátha úgy könnyebb lesz a légzése, majd két kezemet a sebre szorítom. Ezen sem a magnetizáció, sem a hipporax nem segít túl mély ahhoz. Szám kinyílik, hogy beszéljek hozzá, hogy minden jobb lesz, de a mondatok a torkomra fagynak bennem is teljesen elszorítva a levegőt miközben a nő arcára nézek, kinek szeméből úgy folyik a könnye, mint sebéből a vér. Ajkával ismét szavakat formál, miközben nagyokat nyel, de hang nem jön már ki rajta. Az én szememben is megjelennek a könnyek. Öltem már embert számos módon, kegyetlenül, egyszerűen, tisztán, kíméletesen, kínoztam meg másokat láttam, éltem át rosszabb dolgokat, de még senki, senki nem halt meg a kezeim között. Tudom, hogy nem az én hibám, hogy meghalt még is egy kicsit magamra veszem a nő sorsát, hisz ha előbb cselekedem, talán túléli… most a legtöbb, amit megtehettem érte azaz, hogy nem hagytam, hogy más nők is így járjanak. Szememet ráfordítom a támadóra, ami elvesztette ragyogó színét és most inkább a galenitre hajaz a citrin helyett. Szerencsére a mocsadék már megfulladt. Könnytől csillogó szememet az áldozatra fordítom és elszorult torkomból egyetlen szót préselek ki.*
- Meghalt… *A nő vonásai nem változnak, csak tovább fakul arca és kezem alatt sem pulzál már olyan erősen vére. Vonásai lassan kiegyenesednek, majd egy utolsó szaggatott lélegzetet véve átvándorol a túl világra.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-04-22, 10:46 pm

*Ahogy kiszúrom magamnak Vargot, nem is vagyok rest ám megindulni felé, méghozzá egyre nagyobb sebességgel, hogy aztán a karjai között kössek ki. Szerintem aki ismer minket, az nem fogja félreérteni ezt a szituációt, mivel Josh is tudja, hogy mennyire is fontos volt nekem egykor ez a fiú, sőt, ő segített túllépnem egy bizonyos exos srácon is, így lettem hát akkor a sentinel fiú barátnője. Elkap, mint érzem és már meg is kapom a viszont puszit, de a kérdésére csak meglepetten nézek rá.*
- Hát én... jöttem ki sétálni. Szép idő van, szeretem az éjszakát. Talán zavarok? *bököm is meg mellkasát cseppet, majd amikor hallom a nagy feltételezést, szépen feljebb duzzasztom pofazacskóimat és így próbálok meg egy olyan képet vágni, mint aki nagyon elégedetlen.*
- Mert én aztán olyan vagyok. Nem is értem, hogy feltételezhetsz ilyet Varg. *ajkam lefelé biggyen, miután visszaváltottam a normális arckifejezésre, de aztán már hallgatom is a mesélését, mely szerint elég nehezek a tárgyak, főleg az, amit ő tanít és el is tudom képzelni, hogy mennyit kell rá készülnie.*
- Hát sajnálom. Azaria hogy bírja? Amúgy tény, hogy nehéz ez az év, én nekem is meg kell küzdenem vele. *sóhajtok is fel kissé, mivel a helyzetet minden harmadikos átérzi. Elsőben nem hittem volna, hogy idáig jutok és hogy ennyire kemény lesz, de most már itt vagyunk, az utolsó évnél, végzősként és innentől mindenki el tudja majd dönteni, hogy marad-e vagy sem.*
- Öhm, nagyon is ráérek, de miért? *kérdezek vissza, de aztán már hallom is, hogy mi is lenne a nagy terv, de én csak felemelem kezem, feljebb húzom a bal csuklómnál a pulóverem és a kicsinyke, ezüst karórámra tekintek.*
- Hát, fél 10 van és 10-ig vannak nyitva a boltok, szóval a fagyit szerintem buktuk, de a szabót még megkérhetjük, hogy várjon. *kacsintok is rá, majd meg is indulok a La'morte szabászat felé, majd benyitok és ahogy megszólal a kis csengő, rögtön meg is jelenik a szabó, de én most ott is hagyom Vargot, így nézek az úrra szép szemekkel, hogy engedje meg, hogy picit tovább maradjunk ma itt és biztosítom is arról, hogy fogunk vásárolni, nem kell aggódnia. Bele is egyezik szerencsémre, így fordulok máris vissza Varg-hoz.*
- Én leülök amíg válogatsz. *és már az egyik kényelmes kanapé felé is indulok, ahova le is dobom magam és úgy várom Varg bemutatóját.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-04-22, 11:04 pm

*A véletlen úgy hozza hogy össze találkozok, egy igen régi és kedves ismerősömmel. Bizony megkedveltem őt, és talán az egyik olyan barátom aki igencsak közel áll hozzám, természetesen nem máshogy csupán barátként. A mellkas bökésre csak elvigyorodok.*
-Nem, egyáltalán nem zavarsz. Mondtam én ilyet valaha is?*kérdezem vidám hangon, majd úgy tűnik olyat mondok, amitől Michelle pofija egy ideges hörcsögére kezd hasonlítani, aki megszívja magát finom bogyókkal. Ez a bizony széles vigyorgást vállt ki belőlem reakció gyanánt, még jó hogy el nem nevetem magam. Na persze nem vagyok gúnyos csupán emlékszem még, az első találkozásunkra, és véleményem szerint nem sokat változott a leányzó kislányos viselkedése, ami már régen is igen jól állt neki.*
-Azért ha rám akarsz ijeszteni ezt még gyakorolni kell, de ne nézz már rám ilyen morcosan, csak vicceltem. Tudod hecceltelek csak kicsit.*próbálok azért viccesen bocsánatot kérni, végül aztán szót is váltunk, hogy kinek miként telnek a mindennapjai. A leányzó kérdésére azonban kissé szájhúzva válaszolok már.*
-Soha nem panaszkodik miatta amiért nagyon hálás vagyok neki, de szerintem belül ő is nehezen éli meg..*felelem kissé szomorkás arccal, miközben bólintok a tanulásos dologra is. Nem egyszerű és szerintem ez csak nehezedni fog év végéig, hiszen bárhonnan is nézzük egy mérföldkőt lépünk át mikor elvégezzük.*
-Mert ha már össze futunk szeretnék veled beszélgetni ennyi, és mivel van kis dolgom velem tarthatnál...*válaszolok vissza hozva a jókedvemet, az idős dologra azonban kissé meglepődök.*
-Franc máris? Hát akkor a fagyit pótoljuk valamikor megígérem..*mondom még viccesen kezemet a szívemre téve is, majd megtempózva a leányzó mellett a léptem betérve a boltba, én is amennyire tőlem tellik megígérem a boltosnak, hogy biztosan lesz vétel.*
-Okés, nem tart sokáig.. Csak biztos lesz még pár bál, mondjuk évvégi, vagy végzős bál amin ott kéne lennünk és nincs semmi ruhám, a legtöbb ott maradt Norvégiába, és nem hiszem hogy valaha vissza megyek érte...*felelem szájhúzva, de már mindegy is, nem akarom húzni Michelle idejét sem. Így egy levéve a számora tetszetőseket egy fekete igen szép selyem nadrágot húzok fel. IGazából ez mindegy is de az ingeknél lesznek problémáim, így húzva fel az elsőt állok meg Michelle előtt. Az ing egyébként egy sima vörös színű darab de mellette a kezembe már ott is van egy fekete Amikkel körbe forogva meg is mutatom magam a másikna.*
-Nos mi a véleményed? Eléggé hibás az ízlés világom, vagy valamelyik elmegy?*kérdezem kissé feszülten, hiszen bár nem mindig mutatom ki de azért szeretek én is jól öltözni.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-04-22, 11:18 pm

*A költői kérdésre nem óhajtok semmit se reagálni, csak kedves mosoly jelenik meg az arcomon, hiszen örülök, hogy ilyen jóban vagyunk Varggal, nem is kicsit. Na de ahogy tovább beszélgetünk, bizony furcsa reakciót vált ki belőlem, így kezdem el felpuffasztani pofimat is, majd nemsokára már meg is bököm a testét, de persze csak finoman, véletlenül se úgy, hogy az fájjon neki.*
- Szerintem meg tudnálak ám én is ijeszteni, hogyha akarnálak. Ne feledd, én is ide járok, immáron harmadikosként és bár nem néznéd ki belőlem, de nem a két szép szememért jutottam el idáig. *tudom ám, hogy heccelt, de azért nem szeretem, hogyha mindenki számára csak egy cuki lány maradok. Igenis elértem ezt az időt, hogy végzős legyek és nagyon is sokat tettem érte, nekem is kellett már ölnöm, de úgy hiszem, hogy ezzel, hogy még mindig a régi vagyok, így tudom a legjobban lerendezni magamban a szörnyű dolgokat, így szabok gátat ennek az egésznek és szerintem elég okosan is teszem. A jó kedv viszont múlandó, így jön most szóba Varg és persze Azaria is. Tudtam, hogy nem kellett volna szóba hoznom most őt, de kezemmel lágyan végigsimítok a fiú felkarján és úgy szorítom meg végül azt egy picit.*
- Meglehet, de ha itt végeztek, akkor utána már könnyebb lesz és veled lesz örökre. Már ha még mindig olyan jól megvagytok... ugyanúgy szereted őt? *kérdezek is rá erre és szerintem vagyunk mi olyan jóban, hogy megtehetem, ahogy ő is bármikor rákérdezhet a Josh-al való kapcsolatomra, mivel őszintén fogok válaszolni neki, ez a minimum. A téma viszont terelődik tovább, így hallom hát meg, hogy velem szeretne lenni egy kis időt, méghozzá azért, hogy segítsek neki kiválasztani pár cuccot és természetesen a társaságomra is vágyik.*
- Természetesen, én is szeretnék veled és hát oké, behajtom rajtad. *kacsintok is rá a fiúra, majd végül be is térünk a szabóhoz, kit könnyedén le is kenyerezünk, főleg, mivel vásárolni is fogunk, így miután én helyet foglaltam, Varg még pár szót mond, mielőtt elmenne ruhát próbálni.*
- Miért nem mész vissza oda? Én ezt nem igazán értem... egyébként pedig ráérsz, nem sietek sehová sem. *nyugtatom is meg és mivel nekem eddig még nem mesélt erről a dologról, így talán ennek is most jött el az ideje. Ha mesél, közben azért tud ruhákat válogatni és nemsokára egy vörös ingben jelenik meg előttem, de ahogy nézem, szép szemeim a fekete felé tekintenek.*
- Az a fekete nekem nagyon tetszik, iszonyat jól néz ki! Szóval ha rám hallgatsz, azt vedd meg! *nem rossz az ízlése, nem is értem, erre hogy gondolhat, mivel nem kicsit helyes fiúról van szó, de hát én nem úgy nézek rá, mint más nők, a mi kapcsolatunk másabb és én örülök is, hogy így van. Josh is remek srác, szóval nem veszítettem semmit.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-04-22, 11:33 pm

*Azért a viccelődésnél úgy tűnik, a végén lehet olyat mondok amit nem kéne, még ha nem is durván de figyelmeztet, hogy tud ő veszélyes is lenni, amit nem is kétlek, így csak egy lágyabb mosollyal döntöm oldalra a fejem.*
-Ezt soha nem is vitattam Michelle, és még csak meg se fordult a fejembe, hogy a két szép szemedért jutottál volna tovább.. Egyszerűen csak néha jó olyan emberrel találkozni aki nem veszített a jókedvéből..*felelem egy félmosollyal, persze Azaria is jókedvű meg én is amikor vele vagyok, de a két lány teljesen más, Michelle valahogy mindig arról az állandó jókedvről volt híres, kivéve persze a régi időket amikor láttam rosszabb bőrben is, de hát ez a múlt, nem szabad vele sokat törődni mert csak elrontja a kedvünket. A kérdésére azonban a legőszíntébb mosollyal tudok felelni.*
-Köszi, én is ebben hiszek, és persze ha csak nem jobban az igazat megvallva sokszor töröm komolyabbon is a fejemet, amikor látok egy egy ékszert, netán eljegyzési gyűrűt, de hát addig még eljegyezni se merem ameddig nem végzek el valamit, és nem lesz állásom..*mondom kissé talán el is vörösödve, ami egyáltalán nem vall rám, de hát nem is osztom meg ezeket a gondolataimat igazából senkivel se. Azonban arcom hamarabb vissza nyeri a kissé sápadt, de egyébként egészséges színét, és egy kisebb mosollyal már vissza is kérdezek.*
-Na de elég belőlem, mi van veletek? Mármint úgy értem veled és Joshal jól megvagytok, esetleg van valami közös a tervben?*kérdezem még mindig jókedvűen, végül aztán elmondom hogy szeretnék még vele lenni kicsit dumálni, és akkor már segíthetne is. A fagyizást bár elnapoljuk, de a szabászathoz eléggé kell sietni,így csak egy mosollyal jelzek a lány felé, hogy hallottam ám amit mondott, s nemsokára már a ruha próbához készülődök bent az üzletben. Azonban mielőtt elindulnék felpróbálni szólok még pár szót, viszont a kérdésre egy pillanatra ismételten elkomorul nyugodt arcom.*
-Látszik hogy régen nem futottunk össze, biztos nem meséltem... A szüleim úgy talán másfél két éve meghalltak, egy démon ölte meg őket, valószínűleg én is így járnék ha vissza mennék..*mondom egy pillanatig elvéve a lányról a pillantásomat, s kicsit félre is nézek, azonban mielőtt bármit mondana, elindulok az ingek felé, hiszen próbálni jöttem ide. FÁj még mindig ami történt, de most magamat okolhatom mindezért, hiszen én hoztam fel. Nem is tudom miért talán egy belső sugallat vagy véletlen műve. Mire azonban vissza érek már valamennyire vissza nyerem a jókedvemet, s ahogy hallom az egyik még tetszik is a leányzónak.*
-Akkor azt hiszem döntöttem a fekete lesz.*vigyorodok el, s öltözök vissza majd a pultosnak oda adva, hogy csomagolja be, a nadrággal együtt míg várunk a pultnál fél kézzel támaszkodva Michelle felé tekintek.*
-Na és te? Mennyire várod már az év végét. Gondolom te is le akarsz még húzni egy kis időt a suli után, van esetleg valami szakterület ami érdekel?*én nem mondom meg mi a célom, hiszen úgy tudom már mondtam neki, ha pedig elfelejtette majd max megkérdezi.*

//Fagy//

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-05-03, 7:23 pm

*Szerencsére amint azt hallom, van lehetőségem, hogy kutyát vegyek, viszont nem hiszem, hogy ez ma fog megtörténni, így ezt csak megjegyzem, de azért hozzáteszek valamit.*
- Rendben, akkor majd volnál szíves elmagyarázni, merre is találom? Ma nem az az elsődleges célom, és nem hiszem, hogy lenne idő oda betévedni. *említem meg tehát a kívánságomat, amit majd bizonyára teljesít a lány, mert miért ne tenné, hisz én is segítek ő rajta, és nem fáradtság ám ez egyáltalán. Kezem érintésével zavarba hoz, de ahogy látom, nem élvezi a helyzetet, így szégyenlősen el is mosolyodom.*
- Semmi gond. *lépek ezzel is tovább, mígnem újra majdnem belepirulok abba, hogy művelt létemre egy egyszerű kérdést is félreértek. Ez elég nagy gond, de számomra tényleg nem volt egyértelmű a kérdés.*
- Óh... hát Liecthenstein-ből jöttem. Te pedig... Magyarországról? Liecthenstein anno támogatta az 1956-os megmozdulásaitokat, és nem vett részt az Olimpián, hogy kinyilvánítsa egyet nem értését az orosz diktatúrával és a magyarokkal szembeni szolidaritását. *bújik ki belőlem a kis diplomata, mert meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg nem tudná, hol az én pinduri kis hazám, amit a térképek is gyakran csak egy pöttyel jeleznek. Ám ha a hazám egyszer szóba kerül, akkor máris elszólom magam, így most is, és kérdésére csak bólintok egyet.*
- De kérlek! Viselkedj úgy velem, mint bárki mással. *kérem is meg erre, mert azért jöttem ide, hogy ne részesüljek különleges bánásmódban. Elárulom neki azért, hogy hova is akarok menni, s kérdését nem értem, mi célt szolgál, de azért bólintok neki egyet. Immár vadászgörénnyel együtt indulunk útnak, hogy megmutassa nekem a boltot, s közben társalgunk is természetesen.*
- Mivel csak hat napja vagyok itt, ezért nem, a szobatársaimon kívül senkit sem láttam, csupán téged. *valóban ő az első akivel találkozok, már persze Daph-ot leszámítva, de ő eleve a csomagban volt, ami az ide való beiratkozásommal járt. Nem sokára meg is érkezünk a boltba, ami előtt egy pillanatra megállok megszemlélni, majd kezem a kilincsre téve benyitok, és egy biccentéssel köszöntöm az eladót. Tanácstalanul állok meg, és nézek körbe, kissé talán komikus látványt keltve.*
- Na... és most? Segítesz kiválasztani a ruhákat? *pillantok a lányra segélykérően, és máris odamasírozok a póló szekcióhoz, ami mellett helyezkednek el a kabátok és pulóverek, ingek, valamint kissé távolabb a nadrágok is. Találomra leveszek néhány darabot, és egy tétova pillantás után el is indulok felpróbálni őket.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-06-06, 4:41 pm

*Már elég régen mozdultam ki, és most úgy érzem, jó lenne elmenni bulizni a hétvégén. Bár vannak ruháim, most mégis valami újra vágyom, így Mystral utcáján kopogok végig fekete magassarkú cipőmben, és fekete színű, combközépig érő ruhában. Hajam itt-ott tupírozva van, ezzel keltve kicsit kócos, mégis szexi kinézetet. Szemem körül fekete, füstös smink található, mint általában mindig. Egy, a ruhámhoz illő kis táska van nálam, miben van pénz, pálca, és egyéb női pipereszerek.*
- Jó napot, bulizós, miniruhákat keresnék. *közlöm az eladóval a La'morte Szabászatba belépve, és az már szívélyesen oda is kísér a kért ruhákhoz, mikből van választék bőven, így miután elhajtom a férfit, hogy nem kérek további segítséget, elkezdek nézelődni, és párat egyből be is cipelek a közeli próbafülkébe, és mindig, ha felvettem egyet, kijövök a kis helyiségből, és a nagy tükörben megszemlélem magamat. Tökéletes alakom van, így szinte mindegyik ruha jól áll rajtam, de vannak, amelyek más miatt nem tetszenek. Most épp egy lilában illegetem magam, és erősen hajlok afelé, hogy megvegyem.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-06-06, 4:55 pm

*Végre eldobhattam magamtól a sétapálcát, ami már egyre jobban idegesített. Mások véleményére sosem adok vagy csak ritkán, de a legrosszabb, hogy sosem éreztem magam teljesnek a pálcával. Mostanra már teljesen jól vagyok, egyedül csak a jobb sípcsontomon éktelenkedő heg árul el valamit arról, mi történhetett nemrégiben. Utamat a szabászat felé veszem, ugyanis a legtöbb nadrágomat szétszaggattam, másként nem jöttek rám, s a készlet így megcsappant. Én pedig nem veszek fel akármilyen cuccot, nekem a legmárkásabb, legelegánsabb holmi jár. Tudom hogy hol van, múltkor már megnéztem a helyet, csak nem vettem semmit, de most itt az ideje ennek is. Épp hogy belépek az ajtón, már fogad is a tulajdonos, egészen segítőkész, ám én pontosan tudom mire van szükségem, ezért nem kérek a segítségből. A farmerek és ingek felé veszem az irányt, amikor az egyik próbafülkében meglátok két csinos kis lábacskát. Óvatosan odasettenkedek, kicsit bekukucskálok, viszont amint látok vigyorra kényszerít.*
- Bulizni? Valami mélyebben kivágott nincs? Most úgy festesz, mintha nem lenne melled… ez a ruha nem emeli ki olyan jól… *Szólalok meg kedélyesen, ámbár pimaszul. Hátamat a fülke oldalának döntöm, karba font kézzel nézek végig az üzletben, nem tartva attól, hogy esetleg hozzám vág valamit a leányzó.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-06-06, 5:11 pm

*Néhány új ruha beszerzésének céljából látogatom meg a szabászatot, hol hamar neki is állok próbálgatni. Szép kis kupac az, ami valami ok miatt nem tetszett, de akad abban a sorban is ruha, amit megvenni szándékozom. Egy lilát nézegetek, immár a próbafülkén belül, mikor meghallok egy hangot magam mögül, így felé is fordulok. *
- Hm, nem tanítottak meg, hogy nem illik lányok után leskelődni? *kérdezem, és elhúzom a függönyt, hogy teljesen végigmérhessem a fiút, amit nem rejtek véka alá, zöldes tekintetem tetőtől talpig végigfut a srácon. Helyes, azt meg kell hagyni, na de csak nem hagyhatom szó nélkül, amit mondott.*
- Nocsak, csak nem egy női ruha szakértővel van dolgom? *kérdezem tőle apró mosollyal, és bár rossz beismerni, kicsit igaza van a ruhát illetően, de ezt nem fogom megosztani vele. Behúzom a függönyt újra, hogy felvegyek egy másikat, amire aztán nem panaszkodhat, hogy nem dekoltált. Ezzel a fekete miniruhával biztosan gyarapodni fog a gyűjteményem.*
- Nos, "mester"? *kérdezem kicsit gúnyosan, de inkább kacérabban, és megigazítom a hajam. Bár véleményére való tekintet nélkül meg fogom venni a ruhát, de mivel nem úgy néz ki a srác, mint akit félteni kéne, így kíváncsi vagyok a véleményére, szinte biztos vagyok benne, hogy el is fogja mondani. Szerintem kevés az olyan fiú, aki ne fordulna utána egy lánynak, ha egy ilyen rövid, eléggé kivágott ruhában jelenne meg valahol, hát még ha olyan jó alakja van, mint nekem.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-06-06, 5:25 pm

*Annak ellenére, hogy alapvetően egészen pimasz, gúnyos és undok vagyok, a női egyedekkel szemben viszonylag kulturáltan is tudok beszélgetni, persze csak akkor, ha van hozzá hangulatom, mert egyébként elsétálok mellettünk, mintha ott se lennének. Ám egy ilyen lehetőséget nem hagyhatok ki. Nem vallanám be, de egy szabászatba mégsem térek be naponta, leginkább azért, mert van nekem saját emberem is erre, ugyanakkor hol másutt lehetne igazán megnézni a szép lányokat. Nem tudom kivel van dolgom, csak a lábait látom a függöny alatt, s mikor odasettenkedek lopva be is tekintek, ekkor látva meg a csinos kis hölgyecskét egy lila ruhában, ami egészen szemrevaló, de nincsen semmi belátás, és ha nem csal az érzékem, akkor bulizni készül. Be is szólok neki, hogy ez nem a legmegfelelőbb ruha.*
- Leskelődni? Ugyan kérlek! Fél méter belátásom nyílik a földtől felfele a függöny alatt. Csak a bolond nem veszi észre a formás, meztelen lábakat…*Vonom fel szemöldököm kissé, kaján vigyorral szám szélén. Ahogy a függöny elhúzódik, úgy tudom végigmérni a lányt teljes életnagyságban. Igen… jól áll a lányon a ruha, de egy másik jobb lenne. Rajtam amúgy egy fekete ing van, melynek felső pár gombját nem gomboltam be, így a mellkasomon díszelgő tetoválás egy részét láthatja a lány, nah meg kidolgozott felsőtestemet. Az inghez egy koptatott farmert vettem fel, cipőként pedig egy tornacsuka van lábamon. Nem hordok ékszert, így teljesen snassz az öltözet, de fess a cucc teljesen. Barna hajam szélfútta, amit nagyon szeretek. Bele is túrok, így kacagva fel a szavakon.*
- Meglehet! *Ravaszkásan csillan zöld szemem. Látom rajta, hogy hasonlóan vélekedünk a ruháról, de nem teszem szóvá, csak megvárom, míg egy újabb ruhában jelenik meg előttem, ami sokkal inkább megnyeri tetszésem.*
- Ooooh, hát ezzel kellett volna kezdened! *Kerekednek el szemeim, elismerően bólintok is. Jobb kezemet kinyújtom felé, remélve hogy beleteszi kezét, így megforgathatom tengelye körül, hogy lássam a ruha hátulját is.*
- Tudod te, hogy mivel lehet a fiúk fejét elcsavarni! *Tudom le a ruhát és a lány alakját, mert tényleg nagyon csinos és formás.*

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-06-06, 5:59 pm

*Ruhákat próbálgatok az üzletben, mikor egy fiúhang szólít meg, vagyis fűz megjegyzést az épp rajtam levő miniruhával kapcsolatban.*
- Akkor ezt most bóknak veszem. *mosolygok rá, és bár tudom, hogy szép lábaim vannak, jó néha ezt férfi egyedektől is hallani. Mikor elhúzom a függönyt, végigmérem a srácot, de ő is engem, ahogy észreveszem, de nem vagyok szégyenlős, szóval csak nyugodtan. Beszélgetőpartnerem egyértelműen bejön nekem, hisz helyes, és amennyit látok a testéből, megállapítható, hogy nem egy vézna gyerek, már ami az izmokat illeti, mi szintén imponáló. Ha már dekoltált ruhát akar, akkor meg is adom neki egy igen szexi fekete miniruha formájában, mi azért már jobban elnyeri a tetszését, mi elégedett mosolyt vált ki belőlem. Kezébe teszem a sajátomat, majd körbeforgok nem túl gyorsan, hogy végigmérhessen. A hátulja is elég kivágott, így láttatni engedi a hátamat, de a formás fenekemet azért takarja.*
- Hm, akkor ezek szerint elcsavartam a fejed, szépfiú? *pislogok rá kacéran, miután hallom, mit is mond.*
- Amúgy, te sem panaszkodhatsz, ilyen külsővel, ragadhatnak rád a csajok... *jegyzem meg, majd közelebb lépek hozzá, és finoman végighúzom ujjaimat a nyakán, lefelé a mellkasáig, és a kigombolt inget félrehúzom kicsit, és így veszem észre a tetoválását.*
- He ate me... Van ennek valami különleges jelentősége, hogy ezt tetováltattad magadra? *teszem fel a kérdést felnézve a szemeibe, majd mintha mi sem történt volna, visszább lépek, és egyik kezemet a csípőmre téve állok meg vele szemben.*
- Egyébként Naomi vagyok. *mutatkozok be, és remélhetőleg ő is elmondja a nevét, hogy tudjam hogy szólítani a későbbiekben. *

Tárgy: Re: La'morte Szabászat 2012-06-06, 6:14 pm

*Ruhát jöttem magamnak venni, mert elkél, de leragadtam egy csodálatos leányzónál, ki épp a próbafülkék egyikében öltözködött, próbálgatta ruháit, amikor is én pofátlan módon meglestem a kiválasztottak egyikében. Nem hagyhattam szó nélkül.*
- Csak nyugodtan! *Természetesen azt nem teszem hozzá, hogy a formás lábak láttán nekem kapásból beindult a fantáziám és picit reménykedtem benne, hogy éppen egy fürdőruhát vagy valami szexi fehérneműt próbálgat éppenséggel, de a gyönyör nem maradt el még ennek ellenére sem, hiszen a lila ruha nagyon elegáns, de én valami jobbra vágyom, így tárul nem sokkal később szemem elé a fekete, mélyen dekoltált, mini ruhácska. Körbeforgatom, hogy lássam teljesen.*
- Elcsavarni? Azt nem nehéz! *Csóválom fejemet vigyorogva. Minden széplányt megnéznek magamnak, ha tetszik, ha nem. Olykor még szóra is méltatom a dolgot, de ritkán adatik meg, hogy megnézzem milyen ruhát is óhajt megvenni. Az pedig még ritkább, hogy divatbemutatót tartson.*
- Lenne egy pár jelölt szó, mi szó… de ilyen lábakkal és dekoltázzsal, divatbemutatóval és némi kacérkodással te viszed a pálmát…. *Nyögöm halkan, amint érzem ujjait nyakam mentén lefele haladva a mellkasomig. Ezt nevezem. Gondoltam, hogy nem az a félős kislányka, de erre még én sem számítottam.*
- Egy elvesztett fogadás eredménye. *Válaszolok a kérdésére, de még mindig a szemeit fürkészem, az előbbi mozdulatával teljesen elvarázsolta a fejemet. Nem tagadom, rég voltam már csajjal és egy ilyen után elég nehéz tiszta fejjel gondolkodni.*
- Örvendek Naomi, engem Félixnek hívnak! *Sosem vittem túlzásba a bemutatkozást, így örülök is neki, hogy Naomi kezdte előbb, mert nem vár el tőlem többet.*