Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-04-29, 8:06 pm

*A stirölés nem igazán érdekel, itt minden fiú ilyen bunkó, hogy látványosan végigmérik a lányokat. Már szinte kezdem megszokni. A kijelentésre, miszerint nem rossz bólintok egyet.*
-Nagyszerű... *jegyzem meg kissé szarkasztikusan, majd elnevetem magam. A fiú úgy tűnik, hogy túrázós alkat, mert megjegyzés nélkül követ a sziklához. Lassan fel is érünk, nem sokat beszélgetve, habár nincs is olyan messze a szikla. Mikor felérünk, én ismét elcsodálkozom a gyönyörű látványon, de úgy tűnik, hogy Tyler-t nem nagyon köti le a táj.*
-Látom, nem szeretsz bámészkodni*jegyzem meg. Nem csipősen, nem is lenézően, egyszerű tény megállapitásként. Arra a kérdésre, miszerint van-e barátom egy elég furcsa választ adok, mit Tyler kommentál is. Elgondolkozom a dolgot és a srácra nézek.*
-Nincs barátom *jelentem ki határozottan és egy apró mosoly jelenik meg az arcomon. Majd a kastély felé pillantok.*
-Na és neked? *kérdezem háttal állva a fiúnak. Érzem, hogy kezd kicsit hűvös lenni a levegő. Majd mikor ezt megállapitom, még a válasz előtt visszafordulok a fiú felé, de csak a fejemmel, a testem ugyan ott marad. Várakozóan nézek rá.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-04-29, 8:12 pm

* Lassan sétálnak fel a sziklához, az előbbi megjegyzésre, ami szarkasztikusra sikerült nem mond semmit, amúgy se tudna, na meg kihúzni sem akarja a csajnál a gyufát. Lassan érnek fel a sziklához, egy szó sem hangzik el kettőjük között, míg mennek, de talán nem is olyan nagy baj ez. Ty amúgy sem az az örökké csacsogó ember, nem szeret feleslegesen beszélni. Ryannel se beszélgettek valami húú, de nagyon sokat, de azért a lényeg benne volt abban a pár mondatban is. A srác óva intette ettől a csajtól, minek a gondolatára kissé elmosolyodik, de ezt Aysha nem láthatja, mert háttal áll neki. Végigsimít borostás állán, majd a tájra szegezi a tekintetét.*
- szép.. de annyira nem köt le.*hagyja a lányra a dolgot, nem óhajt magyarázkodni, úgyhogy ennyi szerinte bőven elég is. A lány a kastély felé néz és követi a pillantását a kastélyig.*
- Visszamenjünk? kérdezi hirtelen, neki mindegy, akár holnap is elintézheti a dolgokat, úgyhogy vissza is mehet a kastélyba. Nem sürgeti senki ezen a helyen meg pláne nem. A lányra pillant szeme sarkából, amikor az rákérdez, hogy van-e barátnője és elneveti magát.*
- Kicsikém, még csak két napja vagyok itt. Kissé elhamarkodott lett volna.*mondja még mindig mosolyogva, de azt sose árulná el senkinek, hogy igenis van, akiért dobog a szíve, de ez a világ legnagyobb titka. Ráadásul a csaj eléggé esélytelen is a szempontjából.*
- Miért érdekel?

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-04-29, 8:22 pm

*Engem ismét lenyűgöz a táj és a látvány, csak úgy, mint mikor Caleb-bel értünk fel ide. A fiú utána a sziklákon ereszkedett le, én maradtam az útnál. Úgy tűnik, hogy Tyler nem az a beszélgetős tipus, hiszen nem sokat szól és nem is beszél sokat. De legalább nem is kérdez. Azért ez jó. Végül kijelentem, hogy neki nem tetszik annyira a táj. Megerősiti a kijelentésemet, mire elmosolyodom.*
-Pedig szerintem megér egy kis túrázást *jelentem ki vállat vonva, majd elnézek a kastély felé. Erre Tyler megkérdezi, hogy visszamenjünk-e. A fiúra nézek, majd ismét megvonom a vállam.*
-Te visszamehetsz. Én még maradnék *mondom, majd odaülök mellé a sziklára. Végül megkapja a választ a párommal kapcsolatban és én is visszadobom a kérdést.*
-Párt nem feltétlenül csak az iskolában lehet tartani *hangzik a válaszom, ami kissé titokzatos, de hát ez van. *
-Na és téged? *kérdezek vissza nevetve.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-04-29, 8:33 pm

* Felérnek a sziklához és Tyler leereszkedik rá, nem sokat foglalkozva a tájjal, nem az a rémesen romantikus alkat, aki órákig tudná nézni a sziklát és gondolkodni az élet nagy dolgairól. Sokkal inkább reális a természete és sokkal közelebb érzi magához az elemi mágiát is, mint például a spirituálist, mivel az nem igazán kedvére való, nem kötődik hozzá eléggé. Aysha szavaira csak megvonja a vállát.*
- Engem tényleg nem nagyon kötnek le ezek a dolgok.* válaszolja és egy kérdést dob vissza a lánynak, pontosabban azt, hogy visszamenjenek-e a kastélyba, mivel valóban kezd lehűlni a levegő. Kissé végigfut rajta a hideg, amikor érzi, hogy fázni kezd és megmozgatja vállait, hogy elmúljon a libabőr. A lányra pillant, hogy az mit válaszol, majd mikor közli, hogy ő visszamehet felemeli a szemöldökét.*
- Szóval mégis csak zavarok?*kérdezi egykedvűen és feláll, hogy elinduljon visszafelé az úton. Ő aztán nem lesz senkinek sem púp a hátán, na meg egyetlen csaj sem ér annyit, hogy meghunyászkodjon előtte. Legalábbis eddig még egy sem ért annyit, de ki tudja mit hoz a jövő. A visszakérdésre elmosolyodik.*
- Nem is tudom.*mondja tétovázva.*
- Talán mert nem pont úgy nézel ki, mint aki totál tapasztalatlan ilyen téren.*válaszolja végül kissé hidegen, mivel nem szereti az olyan lányokat, akikről süt, hogy már volt közük pasihoz, de lehet, hogy téved és akkor most vérig sértette a lányt. Akkor viszont ez van, amúgy is óva intették tőle. A kastély felé pillant, amit kezd elnyelni a sötétség, még sincs még kedve visszamenni. Visszaül a lány mellé a sziklára, gondosan ügyelve arra, hogy ne érintkezzenek egymással. Nem szereti a testi kontaktust az első találkozásnál.*
- Sokat jársz ide? Úgy értem..nyílván ismerted a helyet, hiszen elsőre megtaláltad.*mondja a lánynak, majd gondolatai elkalandoznak, a múlton kezd töprengeni és, ha a lány szavai nem szakítják félbe, akkor talán ő is rábambul az alattuk elnyúló tájra.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-04-29, 8:48 pm

*Tyler tényleg nem vevő az ilyen szép helyekre, amit azért furcsállok, hiszen Caleb sem tűnt olyan romantikus alkatnak, mégis őt is lenyűgözte - ha csak egy picit is - ez a táj. Na de végül is engem aztán hidegen hagy, hogy kit mi nyűgöz le. Az a fontos, hogy engem igen és kész. Lassan leülök a sziklára és a párokról kezdünk el beszélgetni. Kiderül, hogy egyikünknek sincs párja, ami azért nem furcsa. főleg hogy rólam érdekes pletykák keringenek, és hogy Ty most érkezett. *
-Nem zavarsz, csak én még maradnék. Habár... *kicsit megdörzsölöm meztelen karomat* ... lehet, hogy jobb lenne, ha visszasétálnánk a kastélyba. Kezd hűvös lenni... *jegyzem meg és kérdőn a fiúra nézek, hogy neki erről mi a véleménye. Lassan leszállok a szikláról, hiszen Tyler is felállt. A kérdésemre igen érdekes választ kapok, majd lassan elindulunk lefelé az úton.*
-Na igen... Nem vagyok tapasztalatlan *jegyzem meg kissé gúnyosan és elgondolkozom, hogy talán a pletykák a kinézetemből terjednek és születnek? Elgondolkodva meredek az útra és úgy sétálok lefelé Tyler mellett. Egy pár percig csöndben megyünk és a fiú gondolhatja, hogy bizony a válaszáról gondolkozom. Tyler kérdése húz vissza a jelenbe, majd visszanézek a sziklára.*
-Nem. Egyszer voltam itt. Egy szintén helyes sráccal. Azt hiszem gyakrabban jövök ide *jegyzem meg titokzatosan mosolyogva, majd mikor leérünk a városba, a kastély felé veszem az irányt.*
-Velem tartasz a kastélyba? *kérdezem és ha Tyler igent mond, akkor együtt sétálunk a kastély felé.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-04-29, 8:55 pm

* A sziklán ücsörög, amikor is a lány megszólal és közli, hogy kissé kezd lehűlni a levegő, mire a srác csak bólint egyet. Szerinte sincs valami meleg, úgyhogy ideje lenne visszafelé venni az irányt, de furcsa, hogy a lánynak pont most támadt kedve menni, hiszen az előbb még maradni akart. Megvonja a vállát. Sose fogja megérteni ezt a fergeteges női logikát, de talán nem is akarja, úgy sincs értelme sokat agyalni rajta. Elindulnak visszafelé a városba, néhány percig mindenki a saját gondolataiba mélyed, majd Aysha megtöri a csendet és egy teljesen egyszerű kérdést tesz fel a lánynak, mi szerint lenne-e kedve visszamenni vele a kastélyba. Tyler úgy érzi, hogy talán már így is kissé messzire ment és nem is biztos, hogy el tudna ép ésszel viselni még egy hisztirohamot, így inkább megáll és hátrálni kezd, feltartott kezekkel.*
- Ne haragudj, de mint mondtam Mystralba indultam, úgy hogy talán majd máskor.*mondja kellemesen mély hangon egy mosolyt küldve a lány felé és elindul a másik irányba. ~ Ez azért nem volt semmi~*jegyzi meg magában és könnyed léptekkel veszik bele az éjszaka sötétségébe.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-05, 1:55 pm

*Lassú, komótos léptekkel halad az ösvényen a hágó irányába. A fehér ruhája a május eleji napon rendkívül jó szolgálatot tesz neki, lévén rekkenő hőség van.Ezen ruházat is egyszerű, rövidnadrág, pólóból áll lábán szandállal, ami valószínűleg nem épp a legmegfelelő viselet egy erdei-hegyi kiránduláshoz. Őt azonban soha nem zavarta, ha ruhája tönkrement. Szülei tehetősek, családja szintén pénzben sosem szenvedett hiányt. A múltbéli változások ellenére, lévén anyagi forrásai lecsökkentek sem tudta levetkőzni a jő szokását, hogy rongálja ruháit. Lassan eljut odáig, hogy kimossa a szennyesét, mert már csak ezen ruhája volt tiszta. Bár nadrágja széle ennek is rongyolódik már, szandálja az egyedüli ami kifogástalan állapotban van. Ilyen körülmények és gondolatok között komor arccal lépdel át az erdőmn, rengetegen, ahol némi hűst találhat, mert északi ember lévén jóval kevésbbé viseli el a nyári meleget mint mérsékelt vagy trópusi övi társai.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-05, 2:08 pm

*Ezen a napon, egy másik fiú is érkezik az árnyhágóhoz. A srác nem nagyon bírja az itteni hőséget, mondjuk ez nem is meglepő hiszen eléggé mérsékelt övi helyről, kanada északi részéről származik. Még ha nem is szereti a helyet ahonnan jött, ott töltötte gyerek kora nagy részét így hihető is hogy nincs valami jó benyomással a melegre. Viszont ahogy lassan feljebb ér a hágón észre veszi hogy nem csak ő van itt, hanem egy másik fiú is. Nem tudja hogy találkoztak e már vagy sem, mostanába elég sok arc össze olvad a számára, de talán egy kis beszélgetés belefér a dologba. Amikor oda ér a másikhoz nyugodt hangon rá is köszön*
-Hello*köszön oda a srác felé, majd ha közelebb ér be is mutatkozik, valahogy nem ismerős neki a másik*
-Nil Moriarty? Egész jó hely nem?*kérdezi lassan körbe nézve a hűvös hegyháton*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-05, 2:23 pm

*Sétája közben csak egy pillanatra áll meg, hogy kicsit kifújja magát.* ~Elszoktam a melegtől? Vagy csupán a meleg teszi?~ *Gondolati közben egy hang szűrődik be, és ez nem a sajátja. Még csak nem si ismerős neki. Óvatosan fordítja oda a fejét. Egy fiúőt lát.* ~ez meg hogy került ide? Észre sem vettem. Ennyire elpunnyadtam volna?~ *Arcán próbálja leplezni a meglepetést és kedves arcot magára öltve szólal meg. Bátran nyújtja is kezét kézfogásra.*
- Üdv. Sverkir Erik Bergstrom. Nem tudom jó hely, e egyetlen dolgot tudok csak, itt nincsen oylan rohadt meleg. Te hova tartasz?
*A fiú felfelé tart a hágó tetejére, a sziklafalak legmagasabb pontjainak egyikére, melynek ismert neve nincsen, de nem is zavrja. Dianával járt ott utoljára és a napnyugtát figyelhették emg.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-05, 2:37 pm

*Úgy tűink a srác észre is veszi, ami persze nem is baj hiszen ez is volt a cél. Ahogy közelebb megy meg is történik a kézfogás és a fiú csak biccent*
-Örvendek*mondja komoly hangon, majd egy cigit halászik elő a belső zsebéből. Egyébként egy lengébb bőrkabát, fekete pólóval, és egy hasonló színű farmerrel van felszerelkezve. Miután a cigi előkerül rá is gyújt, majd hallgatja a fiút*
-HÁt... az már bizonyára előnyös, én se komálom annyira a forróságot, mondjuk a túl hideget se, hanem inkább az arany közép utat*feleli a srác fele nézve, miközben szemei lassan körbe páztázzák a terepet. Tetszik neki a hely, valahogy olyan nyugodt. Mondjuk a fiú mindig is jobban szerette a természetet mint a betondzsungelt, pedig jó ideig városokba élt*
-Igazából sehova, csak még nem voltam ennyire fent és kíváncsi voltam. Na meg arra is hogy mi lehet a hágó túloldalán. BÁr mire átjutunk*néz a srácra*-Szerintem besötétedne. Amúgy te is Mysterio-s vagy?

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-05, 2:45 pm

-csalóka a távolság. Én mondom neked. A túloldalt igazság szerint csak úgy láttam hogy a tetőről, tehát én csak odáig mentem, de ha van egy kis vér a pucádban, akkor szívesen felviszlek. *Azt persze nem árulja, el, hogy legutóbb is többször játszott a halállal és csaka szerencsén múlt, hogy nem zuhant a mélybe. Arcán kihívó tekintet ül ki, bal szeme félig lehunyva , a szája bal sarka mosolyra húzva.*
- Ahhoz képest, mennyire nem szereted a meleget, bőrkabát meg fekete ruha? Láthatóan elment az eszed a tavasz tán legmelegebb napján.
*Nem sokat tétlenkedik, elé is indul kifelé az erdőből, hogy a sziklafalakkal borított rászhez érjen a hágó tövébe, ahonnét meg lehe tmászni a falakat, hogy a csúcsáról szebb kilátásban legyen részük. Pár lépés után hátrafordul, de már megy is tovább.*
-Jössz? Vagy nyuszi vagy?

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-05, 3:04 pm

-Nem hinném hogy pont egy hegy fog meg ilyeszteni, voltam ennél már sokkal rosszabb és kevésbé bizalomgerjesztő helyen is*mondja egy kicsi félmosollyal a srác felé, amiatt nem kell aggódni hogy Nilnek ne lenne elég vér a pucájába. A következőre csak lágyan megrántja a vállát*
-Igazából, nem túl meleg öltözködés, eléggé lenge, nameg ide fenn úgyse olyan erős a nap*mondja komolyabb hangon, majd a srác után megy, kicsit meg is kapaszkodva a szikla fallba*
-Nem hinném hogy egy kis fal meg ilyeszt... mondom ez még nem a pokol 9.bugyra*mondja egy alapos félmosollyal, majd el is kezd mászni. Edzett a srác, az utcai élet megedzette így nem kell amiatt tartani hogy feladná vagy ilyesmi*
-Amúgy merről jöttél, mielőtt ide kerültél?*kérdezi a másik fele fordítva a fejét*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-05, 3:15 pm

- MInt nevemből is rájöhettél germán eredetű családból származom. Egészen pontosna svéd vagyok. Vesszen az uralkodó. Hogy drága őseimet idézzem. *Megkapaszkodik a falon, és elkezd mászni felfelé. Kiszögellésről kiszögellésre halad. Alaposan megválogatva, mindent letesztelve ahol megkapaszkodik. Mivel lábbelije nem éppen erre tervezték, ezért többször megcsúszik. Azonban készül az ilyenekre, és nem csak ekzeivel teszteli akapaszkodókat, fde ha egyik lába stabil helyen áll, akkor amásikkal felfedezi a krönyezetét. Így kevésbbé valószínű hogy leesik. Azonban már-már egy őrültet megszégyenítően vigyorog valahányszor majdnem a mélybe zuhan. Mikor egy terszos részhez ér, felhúzza magát, amjd körbe néz. Még mindíg nem a csúcson vannak. Tán az út 1/4ét tették meg. Leül és megvárja míg odaér hozzá a társa is. Mivel kicsit arrébb mászott tőle és egy kiszögellés eltakarja tőle ebben a magasságban, nem látja meddig jutott el.*
- Hahó! Merre jársz?

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-05, 3:32 pm

*A srác a másik szavaira kicsit azért elmosolyodik, hiszen annyit észre vett hogy valószínűleg germán eredetű a srác*
-Lehet, de ez az eredet elég nagy lehet, főleg hogy az egész skandináv félsziget nagy részén vannak germán eredetűek, nem csak a németek*mondja nyugodt hangon, miközben a hegyhát megmászása kerül szóba, ő maga nem siet annyira, nem az erő pazarlás híve, nameg van még idejük míg felérnének magasabb részhez. Úgy tűnik viszont a másik kicsit gyorsabb, és le is ül hogy bevárja, Nil is nemsokára ott van, kissé felhúzva magát néz a másikra*
-Nem kell ám bevárni, azért még egy kis mászástól nem fogok elveszni*vet egy ravasz mosolyt, majd ő maga folytatja is tovább a mászást, ha a másik jön , akkor valószínűleg ketten fogják ezt a cselekedetet folytatni*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-05, 3:44 pm

*Sverkir picikét még pihen. Na nem azért mert elfáradt. egyszerűen ilyenje van. Jó 10 perces késéssel társához képest indul neki a következő szakasznak. Furcsállja, hogy ennyire kihalt a hely. Se egy állat, se egy madárhang, semmi. Még rovarokat sem látott eddig. Mikor éppen elindulna felfelé, a sziklafal tetejéről pár kisebb szikladarabb indul útjára. Az apró kavicsok és porszemek, jól jelzik előre, hogy valami közeledik. Mikor felnéz, már csak félreugrani van ideje. Pólója közben elszakad az egyik hegyes és éls szélő kövön, Így féloldalasan lóg rajta. Először dühös lesz, mert azt hiszi, társa óvatlankodása indította el a görgeteget, majd a kiváncsiság vesz erőt rajta, mi van ha mégsem ő a ludas? Újult erővel indulé neki a hegyoldalnak.*

\\fagy\\

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-15, 2:23 pm

*Leila mikor meglátja szoknyában visszajönni a lányt, meglepődik. Ő nem vállalná be, pláne nem egy ilyen jó ruhadarabbal. A kérdésre elmosolyodik és bólint egy nagyot. Megvárja amíg Aysha kimegy az ajtón, majd ő is követi. Örül hogy végre a szabadban van. Még nincs olyan jó idő mint nyáron és nincs annyi élőlény sem, de azért nagyon élvezi az ösvényhez vezető utat. Néha előre szalad egy kicsit, vagy leszed egy virágot, levelet és azzal játszik. Nemsokára távolról kibontakozik a hely ahova mennek. A lány gyönyörködik a látványban közben gyorsít.*
- Húúú ez nagyon szép hely! Remélem lesz időnk bejárni egy nagy területet. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lehet. Szóval akkor nem nehézkes az útvonal? Van valami kijelölt útvonal vagy mindenki megy magának? Vannak ott állatok?
*Kíváncsian várja a válaszokat, de közben siet tovább. Persze azért figyeli a lányt és hogyha rossz felé tart, akkor korrigálja az irányát.*
- Amúgy sok tanulnivalód van?
* neki elég sok van, el van maradva egy kicsit. Kíváncsi hogy vajon csak ő ilyen-e*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-15, 2:33 pm

*Lassan kisétálunk az ajtón és megindulunk Mystral felé. A város mellett elsétálva érkezünk meg a hágó elejéhez, ahol egy kis földesút visz felfelé. Felfelé? Ez azért még kicsit túlzás, hiszen az út egyenesen megy, talán egy nagyon picit emelkedik felfelé. Majd az út felénél kezd meredekebb lenni az ösvény. Ahogy haladunk felfelé, egy erdő jelenik meg mellettünk balra, jobbra pedig a város látható alattunk. Kezd kicsit veszélyesebb lenni a menet, de én nem félek. Már jártam itt, ismerem a járást. *
-ÁLtalában mindenki ezen az ösvényen szokott menni, de hát arra mész, amerre akarsz. Felőlem az erdőben is mehetsz, de itt az úton biztos nem tévedsz el *jelentem ki, majd a végére elvigyorodom. *
-Felmegyünk addig a szikláig, majd jövünk vissza, oké? *mutatok fel a hágó magasabbik pontjára, ahol egy nagyobb szikla van. Mindig addig szoktam menni, fentebb még nem jártam, igy nem merem megkockáztatni a dolgot. főleg, hogyha Leila olyan, mint mondja magát, hogy minden bajba belekeveredik. Végül a tanulnivalóra terelődik a szó. Kissé furcsán nézek a lányra, hiszen csak egy stérber beszél kirándulás közben a tanulnivalóról. Igy csak megvonom a vállam.*
-Nincs*jelentem ki egyszerűen, majd tovább sétálok az egyre meredekebb ösvényen.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-15, 2:51 pm

*Csendesen nézelődik. Picit bekukkant a városba is, de az most nem érdekli. Bár az állatkereskedést szeretné elkerülni, ott már van egy kis priusza.. akaratán kívül ráadásul. Ezen elgondolkozik, hogy ő keveredik bajba, vagy mások keverik bele. Nem ragad le ennél így is úgy is ott van, kész. Inkább az erdőt szemléli bal felől. Sajnos nem lát befelé, de legalább talált egy újabb helyet amit felfedezhet. Ayshát kérdezi az útról, aki nem izgatja magát különösebben miatta. Lila elmosolyodik és csendesen lépked tovább, szemeit a célra szegezve. Nem látja lány vigyorát, de azért hallja. Elfintorodik. Megint beavatott valakit a gyengeségeibe. Általában ezen bukja el a dolgot a fenébe is. De ha nem mondja észreveszik és ugyan ott vannak. Túratársa mutat egy sziklát, hogy addig akar menni. A lány megnézi magának, van azért még utána is út, és nem nagyon akarja kihagyni. Úgy dönt van még ideje meggyőzni Ayshát hogy tovább is mehetnének. Most csak megvonja a vállát, nem kérdezi miért csak addig akar menni. A tanulás említésére kap egy furcsa pillantást amire elvigyorodik, majd érkezik a válasz is. *
~Tehát nem a kedvenc témája.~
*Mindegy akkor nem feszegeti tovább a témát. Amúgy is kíváncsi hogyan fog szoknyában túrázni. Úgyhogy csak csendben figyel és megy előre. Egyenlőre csak azzal törődik, hogy megjegyezze merre kell hazamenni. Ami nem túl nehéz. *

//Fagy//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-28, 12:38 am

*A tegnapi éjszakai párbaj után egész estére, sőt, egész napra bent fogták a gyengélkedőn, de a lány úgy gondolta, hogy most már eleget volt bent. A gerince tegnap eltörött és még ma sincsen teljesen rendben, sőt... elég nagy fájdalmakkal jár a lányka számára, de nincs mit tenni, már kezdi megszokni és valahogy most jól is esik neki ez. Egész nap Mordred szavain járt az esze, hiszen igaza van a fiúnak. Valóban, ki szereti őt azért, amilyen? Senki... mindenki csak a külseje miatt és a hírneve miatt barátkozik vele,bár barátai sincsenek, most hogy így belegondol. Sóhajt egyet, majd kiszáll a révész csónakjából és meg is indul előre, a semmibe. Szokásához híven, most is egy fekete miniszoknya van rajta, 20 soros bakanccsal és fűzővel, sminkje fekete, nem túl feltűnő és haja is szépen ki van fésülve. A külsejére ad, ahogy mindig, hiszen muszáj neki, mert ő is olyan, mint a többi Corivan. Bizony most tényleg lelkileg a padlón van a lányka, ezért is vetemedik hegymászásra. Tudja, hogy ilyen állapotban - hiszen teste is gyenge, főleg most - nem lenne szabad, de már semmi se érdekli. Elkezd hát felfelé mászni, hogy majd a csúcsról vagy legalábbis magasabbról szemlélhesse a tájat és gondolkodhasson, de pár méter után lába megcsúszik - ugyanis hírtelen nyilal bele a fájdalom gerincébe és így félre is lép - és zuhanni kezd. Nem volt még túl magasan, de szép reccsenéssel ér földet és fel is kiállt fájdalmában. Egy elég nagy sziklán van, szerencsére nem állt ki belőle semmi, így a lányka is csak csapódott, de nagyon valószínű, hogy most viszont több csontja törött és belső vérzése is lehet. Az ajkai közül meleg vére szivárog és a lány szemei is kissé könnyesek lesznek. Most már nincs ereje kiáltani se, csupán csak érzi, hogy egyre kevésbé vesz tudomást a világról.*
~ Talán jobb is ez így, úgy se fogok senkinek se hiányozni... ~ *hunyja le végül szép, kék szemei, majd feje oldalra dől és közel áll az elájuláshoz, de még ébren van. Teste olykor megremeg, érzékelve a fájdalmat, de hang már nem jön ki torkán.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-28, 1:08 am

*A mai estéjét Lucius is egy kis könnyed esti sétával szeretné levezetni, hisz a mai nap végig igen kellemes idő volt és ez estére sem változott. Ennek megfelelően öltözete nem más, mint egy törtfehér rövidujjú ing, valamint fekete farmere és elmaradhatatlan csizmája. Ez már hozzá tartozik, szinte mindig ezt viseli. Tépett stílusú hosszú haját kissé összekócolja az óceán felőle jövő szellő, de ez ellen nem tud semmit sem tenni, na meg amúgy sem túl zavaró. Seol szigetét járja már egy ideje a férfi, bejárt már pár ismert és eddig ismeretlen helyet. Szeretné megismerni az egész szigetet, hisz tetszik neki a hely és egyenlőre nem tudni, meddig is fognak itt maradni, hát nem árt, ha kiismeri magát mindenhol. Szeme a sziget hegyvonulatán akad meg, ahol még sosem járt. Talán késő van már a hegymászáshoz, na meg kellően sötét is, de attól még kicsit közelebbről meg lehet vizsgálni azt a helyet. Ha elnyeri Lucius tetszését,lehet, hogy holnap meg is mássza... már ha meglehet. Ezt egyenlőre nem tudja, de megindul, hogy a végére járjon.*
~Érdekes, hogy mennyi szép hely van ezen az eldugott kis szigeten. Bár meglehet, hogy pont azért ilyen szép, mert kevesen tudnak róla...~ *elmélkedik magában, miközben a hegycsúcs felé pillant, lábai pedig tovább viszik a poros ösvényen. Nem biztos benne, hogy jó irányba megy, de ösztönösen halad, úgy érzi, hogy arra kell mennie. Jóideje halad már, a hegyvonulat pedig egyre nagyobb lesz a látképben, amikor a távolból egy fiatal lány sikolyát hallja meg. Egy pillanatra megáll, majd körbepillant.*
~Mi volt ez?~ *kapja fel fejét, de egyenlőre csak nézelődik.*
-Fránya visszhang... *súgja maga elé, majd hegyezni kezdi füleit és sikerül kivennie, merről jöhetett a hang, ami ráadásul ismerős is neki. Gyors léptekkel indul meg a hang irányába, hogy utánajárjon, mi is történt, miközben azon töri fejét, honnan volt ismerős neki a hang. A lány sikolya szintén az Árnyhágó felől jött, így nem kell már túl sokat haladnia, hogy megtalálja a hang forrását. Amikor megpillantja a hófehér buksit a sziklán, egyből tudja kihez csatolni a sikolyt.*
-Lilith! *böki ki a lány nevét hirtelen, majd mivel látja, hogy a lányka nem mozdul, a sziklához rohan és amilyen gyorsan tud, mászni kezd felfelé. Szerencsére nincs túl magasan Lilith, de ki tudja, milyen magasságból zuhant le. Amikor felér hozzá és megpillantja, Lucius szemei tágra nyílnak. A hófehér leány vérben fekszik a sziklán és láthatóan szörnyű állapotban van.*
-Lilith! Tarts ki Lilith, itt vagyok! *mondja, majd lehajol a lányhoz és megvizsgálja a pulzusát. Érezni, hogy él, de ki tudja még meddig. Tenyerei közé fogja a fehér buksit, óvatosan megforgatja, hogy lássa, mennyire sérült meg, majd szólongatni kezdi a lányt.*
-Lilith! Lilith magadnál vagy? Én vagyok az, Lucius! Hallasz engem? *kérdi a férfi, majd végigpillant a lánykán. Nagyon úgy tűnik, hogy csúnyán odavágta magát, minden bizonnyal több csontja is eltört, de annyi bizonyos, hogy több helyről is vérzik. A leányzó száján is folyik a vér, így a férfi kicsit oldalra dönti fejét, nehogy megfulladjon tőle.*
-A fenébe. Hogy viszlek én le innen? Ki tudja, milyen sérüléseid vannak... *idegeskedik Lucius, hisz ha Lilith eltörte a gerincét és most ő rosszul mozdítja meg, akár egy életre le is bénulhat. Már így is bajt csinált azzal, hogy megharapata Nathet és azzá tette, ami ő maga is, azt már nem viselné el, ha ezt a szép lányt is tolószékbe kényszerítené.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-28, 1:25 am

*Nem érzékeli már a idő múlását, abba biztos, hogy nagyot esett és hogy eszméletét is kezdi már elveszíteni, de még észnél van. Nem igazán mozdul már, fáj mindene, nem is kicsit és legszívesebben ordítana, még se teszi. Miért is tenné? Tényleg nem szereti senki és ez további könnyeket csal a szemébe. Mint ha hangot hallana maga mellett, de nem igazán figyel rá, hisz biztosan csak hülye képzelgés, amikor viszont érzi, hogy egy kéz a nyakához ér, majd a nevén szólongatják, kissé kábán próbálja meg kinyitni szemeit, de azok nem akarnak engedelmeskedni neki. Hamarosan arcához két kéz ér és meghallja, hogy Lucius van itt. Lassan a két szép kék szempár kinyílik és ajka mosolyra húzódik.*
- Meghaltam? *kérdi halkan, kissé rekedtesen, hiszen ha Lucius van itt és kezei között fogja a lányka arcát, sőt, még aggódik is érte, akkor ez biztosan egy álom, de csodálatos álom és soha nem akar belőle felébredni. Pár másodpercig még csodálkozik a férfi itt létében, majd végül kezét lassan felemeli és hogy ha a másik nem löki el, gyengéden végigsimít a férfi arcán, majd keze esetlenül hullik vissza a sziklára, de a lány nem ad hangot fájdalmának, csupán csak arcizmai rándulnak össze rövid időre.*
- Nem kell levinni... *mondja most már kissé tisztább hangon, de továbbra se mozdul, csupán csak fekszik azon a hideg sziklán.*
- Úgy se hiányzok senkinek és talán jobb is ez így. *sóhajt is egy picit, minek köszönhetően egy kis vér ömlik ki száján, de hát nincs mit tenni. Felköhög cseppet, majd ismét Lucius szemeibe tekint.*
- De legalább téged még láthattalak egyszer. *mosolyodik el ismét halványan, majd ha még mindig fogják fejét, arcát gyengéden belebújtatja Lucius nagy tenyerébe, legalábbis fejét kissé rá fordítja és le is hunyja kékségeit, nem figyelve most már a külvilágra.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-28, 2:13 am

*Azért küldték ide a minisztériumból Luciust és a másik négy delegáltat, hogy felgöngyölítség a furcsa eseményeket az iskolában és hogy vigyázzanak a diákokra. Nem csoda tehát, ha Lucius szinte futva közeledik a hang irányába, ami egy fiatal lánytól származik. Nem tudja még, hogy kitől, az se biztos, hogy egy diáktól, de ha csak egy itteni lakosé, akkor sem hagyhatja csak úgy elmenni a sikolyt a füle mellett. Amikor a sziklához ér, a hófehér fejről rögtön felismeri Lilithet. Az azonosításban azért az ismerős hang is közrejátszott. Azonnal felmászik a sziklán, hogy megnézhesse, mi történt Lilithel. Amikor viszont felér, elég csúnya látvány fogadja. Ez a szép, hófehér bőrű lány összetörve fekszik a vérében, minden bizonnyal lezuhant a szikláról. De vajon milyen magasról? Szólongatni kezdi a diáklányt, majd kitapintja a pulzust és részben megnyugszik, hogy még él Lilith. De itt a kulcsszó a még. Amikor vizsgálni kezdi a lánykát, a kék szempár egyszercsak rá mered, majd meglepő mód mosolyogva tesz fel Lilith egy kérdést.*
-Dehogy haltál. És ha rajtam múlik, nem is fogsz. *végigpillant a törékeny testen, hogy felmérhesse, vajon mennyire törte össze magát a lány, de nem túl rózsás a helyzet. Lilith viszont ekkor végigsimít arcán, mire még mindig meglepetten pillant rá. A lányka eddig sem titkolta, hogy tetszik neki Lucius, de eddig a férfi hárított. Most olyan ramaty állapotban van a leányzó, hogy nem ellenkezik a férfi, hisz ki tudja, mennyi erő van még benne. A hófehér kéz viszont nemsokára vissza is hullik a sziklára, Lucius pedig agyalni kezd, hogyan is vihetné le innen gond nélkül a sérült lányt. Lilith ellenkezni kezd, legalábbis szavakkal, hisz másra úgy tűnik nincs már ereje, a szavak viszont meglepik Luciust. Eddig számára egy nagyon rendes és aranyos lány benyomását keltette Lilith, aki kissé rámenős, de amúgy nincs vele gond, erre olyat mond, hogy senkinek sem hiányozna. Ez meglepő.*
-Mi az, hogy senkinek se hiányoznál? Ez hülyeség. Nekem például hiányoznál... már másodszor mentelek meg... nélküled csak unatkoznék. *próbál kicsit humorizálni a férfi, majd folytatja.*
-És gondolj a családodra is. És a többiekre, a barátaidra. Nem hiszem el, hogy pont neked ne lennének. *Lucius tényleg nem ismeri Lilith gonoszabb oldalát, hisz vele végig normálisan viselkedett a fehér hajú lányka. Lilith ezután nehezen, de még szól pár szót, majd buksiját Lucius tenyerébe temeti.*
-Nincs akkora szerencséd, hogy most láss utoljára. Nem hagyom, hogy meghalj. *mondja a férfi, majd finoman lefekteti a sziklára a lánykát és egy nagyot sóhajt.*
-Nem tudom, mennyire fog menni... egy ideje... nem számít. *szakítja félbe szavait és inkább a cslekvés mellett dönt. Meg akarja gyógyítani a lányt, de nem tudja, mennyire fog sikerülni neki. Régen jól ment neki a gyógyítás, magát is könnyedén meg tudta gyógyítani. De amióta vérfarkas lett... sokkal nehezebben gyógyul, hiába a tudás, így nem tudja, most mennyire lesz hatásos. Mindenesetre egy mélyet sóhajt, lehunyja szemeit és erősen koncentrálni kezd.*
-Vegyél egy olyan mély levegőt, amilyet csak tudsz. *súgja még a lánynak továbbra is lehunyt szemekkel, majd elhallgat. Kis ideig némaság uralkodik, majd Lucius szeme felpattan és szó szerint szinte lángol. Széttárja karjait, mire hatalmas lángfalak csapnak az ég felé. Lilith érezheti a meleget, de nem égetően, viszont a lángok egyre csak nőnek és szélesednek körülöttük s már elérik az erdő szélét is. Semmit nem égetnek szét a lángok, viszont ha valaki lélegezni próbálna, az nem igen menne, mivel a lángok szinte az összes oxigént magukba szívják. Ez egy elég egyedi és különös módja a gyógyításnak, amit csak a tűzmágusok tudnak, lévén a lángokat kell hozzá irányítani. A levegő, az oxigén az élet alapja, ezért megfelelően alkalmazva gyógyítani is lehet vele. Luciusból és Lilithből szinte semmi nem látszik, a tűzkör kellős közepén helyezkednek el, épphogy csak őket nem érinti a lángok, miközben a férfi gyűjti az energiát. Amikor már úgy érzi, kellőképp sikerrel járt, egyik kezét Lilith mellkasára helyezi és belekezd a gyógyításba. A lángok csillapodni kezdenek, ahogy a leányzó teste is gyógyulni kezd. Egy kis ideig még nem tanácsos levegőt venni, de a művelet végére Lilith biztosan jobban lesz. Ha nem is teljesen jól, de mindenképp jobban. A lányka elég erős melegséget érezhet ott, ahol Lucius a mellkasára helyezte tenyerét, majdhogynem égetően forró, de baja mégsem esik neki. A belső vérzést viszont sikeresen megszünteti, ahogy a külső sebeket és zúzódásokat is csökkenti, a csontokkal viszont nem igazán tud mit kezdeni, azok csak minimálisan javulnak, inkább a fájdalom az, ami enyhül. A lány viszont megmenekül az életveszélyből. Amikor az utolsó kis lángok is eltűnnek, Lucius kissé összeroskad és majdnem el is dől, de még időben sikerül kezére támaszkodnia, ám látszik rajta, hogy legyengült. Egy ilyen folyamat nem kis energiabefektetéssel és koncentrációval jár, így nem csoda, ha eléggé kimerült. Egyenlőre nem tud szólni, csak lassú, mély lélegzeteket vesz, miközben lehunyt szemekkel támaszkodik. Egy kis ideig még így pihen, majd kinyitja szemeit és az angyali arcra pillant.*
-Azt... azt hiszem, sikerült valamennyit javítani a helyzeten. *mondja kissé nehezen, majd egy halvány mosoly is megjelenik arcán, de elég erőtlenül.*
-Hogy érzed magad? *kérdi Lucius még mindig a sziklának támaszkodva, mivel még nem bír felállni.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-28, 2:30 am

*Ezek szerint még se halt meg, fel is fogja a másik szavait és azt is látja, hogy most Lucius nem akadályozza meg abban, hgy hozzá érjen. Nem lepődik meg, csupán csak lágyan elmosolyodik, hiszen jól esik most neki, hogy nincs visszautasítva, de valószínűleg ez csak a szánalom jele ismét. Keze visszakerül hát a sziklára, majd a leányzó beszélni kezd és Lucius ismét meglepi a szavaival.*
- Akkor csak neked... *mondja még mindig halkan, majd a barátok szóra a férfi mögé bámul, az éjszakába és a sziklákra. *
- Egy barátom sincs... mindenki utál és a pasikat is max a testem érdekli. Utálom ezt az egész életet és a testem is. Kinek kéne egy üvegcsontú test, akármilyen szép is? *kissé meg is könnyezik, bizony kijött most belőle minden. A férfi viszont hamarosan furcsa dolgot tervez és amikor hallja a lányka, hogy vegyen nagy levegőt, kissé meglepődik, de azonnal engedelmeskedik is a másik szavaira, így kinyitja száját és hamarosan lélegzik is egy nagyot, bár kissé nehezére esik, de azért nem adja fel és végül ajkai össze is zárulnak. Szemei meglepetten figyelik a tűzet, amely köréjük gyűlik és nem tudja, hogy oxigénből pedig hiány van. Lucius keze időközben a testéhez ér, a két melle közé, amibe a leányzó egy cseppet most bele is pirul, hiszen a fűző miatt így mellei szélét is érintheti a férfi, de még se tesz semmi negatívat, csupán csak gyengéden ráteszi egyik kezét Lucius kezére és ekkor érzi meg a meleget. Szemeit is picit lehunyja, furcsa ez az egész, de mint ha időről időre jobban lenne. Picit meg is szorítja a másik kezét, így miután vége a műveletnek, nem is engedi el magáról azt a kezet, de szemei kinyílnak és úgy néz a másikra.*
- Jobb... lényegesen, de a csontjaim idők kérdése, mire megjavulnak. De már megszoktam. *simít végig a férfi kezén, hogy ha nem vette még el a lány testéről, majd ismét rá tekint. *
- Nem maradnál ma velem? *lehet, hogy ez hatalmas kérés, de nem akar egyedül lenni és tényleg úgy érzi, hogy a szülei is csak a jövőt látják benne, hogy ő majd tovább viszi a családi vagyont és hírnevet, de nem a lányukként kezelik, Lucius pedig nagyon is kedvesen áll hozzá.*
- Köszönöm. *mondja végül, kissé halkabban, hiszen érzi, hogy a fiú is fáradt. Lassan megpróbál felülni, szabad kezével segít is magán és végül elereszti a másik kezét is. Lucius mellette térdel, így Lilith könnyedén eléri a férfit és hogy ha a másik hagyja, átöleli annak testét és hozzá is bújik, fehér buksiját annak mellkasára hajtja és pár könnycsepp is kicsordul szemeiből, de most még se érdekli, jól esik neki, hogy itt van vele ez az ember, akit tényleg megkedvelt, nem csak tetszik neki.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-28, 3:24 am

*Amikor Lilith arról kezd beszélni, hogy értelmetlen életben maradnia, Lucius rácáfol szavaira, ám úgy tűnik, vele ellentétben mások nem nagyon csípik a leányzót. Vajon ennek mi lehet az oka? Valamiért kiközösítik a többiek? Vagy csak nehezen barátkozik? Netán nekik egy teljesen más arcát mutatja, ami közel sem olyan kedves, mint amikor Luciussal van? Ezt nem tudhatja a férfi, viszont arra tudna mit mondani, hogy miért a testére fáj a srácok foga. Az egy tény, hogy nagyonis szép testtel van megáldva Lilith, de amilyen kihívóan és kacéran viselkedik, legalábbis vele, nem csoda, ha annyira a testére pályáznak. Viszont ezt most nem fogja a leányzó fejéhez vágni, így is elég ramatyul van, nem most kell kioktatni, hogyan is viselkedjen és hogyan sem. A lány betegségén viszont nagyon meglepődik.*
-Üvegcsontú? Úristen... *szörnyed el a férfi, hisz akkor valószínűleg még rosszabb a helyzet Lilith állapotával kapcsolatban, mint az elsőre gondolta. Lilith könnyezni kezd a fájdalomtól és a gondolatoktól, így Lucius nem is időzik sokat, belekezd a gyógyításába. Hatalmas lángfelhő veszi őket körül néhány másodpercen belül. Miközben a lángok gyűjtik az éltető oxigént, Lucius a lányka mellkasára fekteti tenyerét. Érzi az idomokat, de nem foglalkozik velük, hisz nem élvezkedik, hanem gyógyítani akarja a lányt. Amúgy sem tudna a domborulatokra figyelni, mivel hatalmas koncentrációt igényel ez a művelet. Szerencsére az sem zavarja meg a folyamatot, hogy Lilith ráteszi kezét a férfiéra, de Lucius ezzel sem törődik, láthatóan teljesen máshol jár most. Amikor az energia már az összetört lány testébe kerül, a lángok eltűnnek, Lucius pedig kissé összeroskad, de megtámaszkodik. Egy ideig csak mély lélegzeteket vesz, majd végül érdeklődni kezd a lány hogyléte felől.*
-Sajnos a gyógyító erőm már nem a régi. *úgy mondja ezt, mintha már olyan öreg lenne, holott nagyonis fiatal.*
-A csontokat maximum sínbe tudom tenni, úgy tűnik, ez nem nagyon használt rá. *mondja még mindig kissé fáradtan. Érzi a simító kezet, de most nincs ereje ellenkezni és nem is akar annyira visszautasító lenni. Persze, nem épp normális, ha egy diáklány egy minisztériumi dolgozó kezét simogatja, de amíg csak ennyiben merül ki Lilith rajongása, addig nincs gond. Viszont a pihegés közben meghallja a lány következő kérdését, ami viszont meglepi.*
-Maradjak veled? *kérdez vissza, majd egy kis mosoly jelenik meg arcán.*
-Beviszlek a gyengélkedőre és ott maradok veled egy darabig. De mindenképp látnia kell orvosnak. *feleli őszintén Lucius, hisz tényleg maradna egy picit a lánnyal, ha ennyire szeretné, bár még mindig nem érti, miért vonzódik hozzá ennyire Lilith. Tény, hogy ő is megkedvelte, mert aranyos és szép is, ráadásul eddig ő volt vele a legnormálisabb a diákok közül. Ezután Lilith felül, majd hozzábújik, a könnyeket viszont már nem látja Lucius, csak átöleli a lányt óvatosan.*
-Nem kell megköszönnöd. Egyértelmű, hogy nem hagylak meghalni. *feleli a férfi kicsit végigsimítva a hófehér buksin s egy ideig még hagyja, hogy így maradjon a lány, majd picit eltávolodik tőle.*
-Indulnunk kéne. *mondja, majd kicsit arrébb fészkelődik, egyik kezét Lilith hátának támasztja, míg másikkal lábai alá nyúl, hogy levihesse a hegyről. Neki már sikerült összeszednie magát, ám a lány csontjai még mindig töröttek, így nem hagyhatja magától menni, lebegtetni viszont nem fogja, hogy nézne már ki az, így marad a karban lecipelés. Ha Lilith hagyja, akkor bizony fel is emeli így a férfi és lassan, óvatosan megindulnak lefelé a szikláról.*

//fagy//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2010-05-29, 11:17 pm

//olvad//

*A férfi valami csodálatos módon gyógyította meg Lilith sebeit és bár a csontjai nem jöttek rendbe, még is jobban érzi magát a leányzó és ennek örül, bár ezt az örömet most képtelen kimutatni. Vagy még se? Nagyon boldog, hogy láthatja Luciust, hiszen a férfi az egyetlen, akivel el tud beszélgetni és aki szintén kedves volt vele.*
- Igen, maradj velem. Annyira szeretném. *tekint fel a férfi szemeibe, majd nyel egyet és ez után kissé ügyetlenül és fájdalmasan, de felkel és hozzábújik Luciushoz. Nem akar elmenni onnan és azt se szeretné, hogy ha eltolnák. Fejecskéjét nekidönti a férfi mellkasának, majd közben jó pár könnycseppet is lepotyogtat Lucius felsőjére. Érzi, ahogy az ölelés viszonzásra talál és halványan el is mosolyodik rajta, két kezével jobban, már amennyire ereje engedi öleli a másikat, hiszen ki tudja, hogy lesz -e még erre pillanat.*
- Ezért máskor is megérné leesnem. *mondja kissé halkan feltekintve a másik szemeibe, aki láthatja rajta, hogy bizony sírdogált a lányka. Tényleg nincs rendben, főleg lelkileg, bár a teste se mondja azt, hogy köszöni, ő tök jól van. *
- Rendben. *egyezik bele abba, hogy most már nem maradhat tovább. Érzi, ahogy felemelik testét és a férfi nyaka köré fonja kezeit, miközben fejét testnek dönti.*
- Annyira jó veled lenni... kár, hogy nem ismerhetlek meg jobban és hogy neked nem tetszek... na meg persze az a pár év és hogy diák vagyok. *sóhajt egyet halkan, de már kezdi megérteni ezt az egészet. Most már nem fogja elrontani a másiknak az életét, ő maga is próbált boldog lenni. A múltkor azért is kereste fel Alexit, mert neki is szüksége lett volna valakire, de a fiú annyira más, mint ő és ahogy kirakta meg amit kért tőle. Hát ez még túl sok volt a lánykának. *
- Még mindig nem tudod, hogy meddig maradsz? *kérdi halkan, de szemei időről-időre lecsukódnak. Még se akar aludni, ki szeretne élvezni minden egyes percet, amit a férfivel tölthet és amíg a karjaiban lehet, ezért beszélnie kell.*