Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-29, 2:39 pm

*Egyáltalán nem zavar, hogy hozzám ér, most valahogy semmi se zavar, meg kezd összeállni lassan a kép a fejemben, de azért még nem vagyok ám mindenben olyan biztos, így pislogok rá értetlenkedve és teszem fel a nagy kérdést Demetriusnak, de ő már nincs itt. Hogy is lehetne, hiszen süt a nap... *
- Ry? De te... hogy kerülsz ide? Hónapok óta nem láttalak... *sóhajtok fel szomorúan, majd kezemmel lágyan végigsimítok kézfején is, ahogy megfogja az enyémet. Igen, most nincs bennem semmi erő sem, de attól még jól esik és ez után pedig meg is ölelem a famulusát, hiszen örülök, hogy őt is látom, nem kell féltékenykednie és akármilyen kis morgós, én nekem most ez jól esik. A dátumot viszont jó lenne tudni, így pillantok felváltva rájuk és amikor meghallom, csak nyelek egyet.*
- Egy hónap... *csak ennyit tudok kibökni, majdnem egy hónap eltelt már azóta, hogy a vámpírral voltam. Én azt mondtam, hogy pár nap, de ezek szerint ő irányított, hogy is hihettem azt, hogy megbízhatok benne... Na de ahogy meghallom a szavakat, csak lesütöm fejemet is, majd szemeimmel is kezeimet kezdem el bámulni... *
- Mert felejteni akartam és... egy vámpírral voltam... *nézek bele a fiú szemeibe, így eresztve el az állatot is, majd amikor a kék szempárt meglátom, az utolsó kérdésre is megadom a választ.* - Azt csinált, amit akart, a méregért cserébe, ami kikapcsolta az agyam és egy időre elfelejtett mindent. Jó volt nagyon... de... nem értem, miért vagyok most itt, én nem értek semmit... *nem tagadom, mit tettem, őt már úgyse érdekli, hiszen gondolom azóta csodálatosan éli az életét, hát én is megpróbáltam elfeledni, tovább lépni és most valahogy érzem is, hogy részben sikerült, mert a méreg még bennem van, még Demetriust hiányolom, de valahol belül a szívem mélyén rettenetesen boldoggá tesz, hogy láthatom. *
- Hova viszel? *kapaszkodom meg nyakába, amikor felkap és eszembe se jut ellenkezni. Csak fejem a vállára hajtom és halkan szuszogom picit.*
- Annyira fázom... *motyogom még halkan, picit jobban hozzá is bújva fejemmel a fiú nyakához, miközben kezeim végül ölembe csusszannak és ujjaimmal pedig a felsőjét kezdem el piszkálni.*
- Szerencsétlennek érzem magam. Mintha semmi erőm se lenne... se fizikailat, se mágikusan. *nézek bele szemeibe és tudhatja, hogy ez nekem milyen rossz. Igen, gyűlölöm ezt a kiszolgáltatottságot, de benne bízom, azért az a hosszú idő, amíg mi együtt voltunk meghozta a gyümölcsét és most nem is hisztizek, örülök, hogy rám talált, mert ha más talál meg, talán még rosszul is járok.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-29, 3:03 pm

* Nem, nem az vagyok akinek szólít és ezt minél előbb tisztázom is előtte, eszembe sem jut megjátszani azt, hogy Demetrius vagyok, hisz azzal tényleg csak meghülyíteném.*
- Erre sétáltunk és Darkly észrevett. Igen tudom...* nézek bele szemeibe s ahogy az állatot is átöleli úgy gondolkodok el kissé. Nem hiszem hogy most kéne megosztanom vele hol s merre jártam az elmúlt időben, én itt voltam a közelbe de úgy tűnik nem volt szüksége rám hisz szétmentünk. Zavara az leolvasható arcáról, szegényt annyira sajnálom, hogy csak prüsszkölni tudok magamban a méregtől és mindenféle fogadalmakat tenni. Ezt megbosszulom még, de hogy hogy s mikor azt nem tudom. Minden esetre az biztos, hogy teszek egy látogatást a magiszternél, mert ezt nem fogom annyiban hagyni.*
- Mi egy hónap?* kérdezem vissza értetlenül ezekből a félszavakból nem értek sokat. De ahogy a vörös harapásokra vetül pillantásom úgy fogalmazódik meg bennem számtalan kérdést mikre választ akarok kapni, egyszerűen nem tudom ezt felfogni s elhinni, hogy ezt tetette magával. Ahogy mesélni kezd úgy egyenesedek ki s nézek el a fák felé aprókat fújtatva. Tehát mindez miattam történt, azért mert én hülye nem voltam képes bókokkal elárasztani és elvinni néha vacsorázni s utána kézen fogva sétálni a csillagos ég alatt. Küzdeni! Fel is pattanok eme információhalmazt hallva s fel alá kezdek el járkálni.*
- Jó volt....* bököm ki néha rápillantva s bár nem csak ennyi maradt meg bennem mégis ezt ismételgetem párszor. Végül megtorpanok és lehajolok érte lefejtve gyönge karjait az állatról.*
- Sajnálom... hidd el rendbe teszem a dolgokat!* igen, így érzem most s elsősorban elviszem őt innen egy kellemesebb helyre, hisz ősz van, hideg törékeny kis teste pedig jéghideg.*
- Tudom, tudom...* vonom magamhoz szorosan hogy kivehessem övemből a pálcát mit egyenesen a mellkasához érintek és elmondom az Aestus igét. Ennyit most is megtehet érte, hisz út nem rövid míg elérjük legalább a várost. Darkly mellettem halad s figyel néha a lányra pillant és motyog velem kapcsolatban valamit de én csak a lányra figyelek s arcom fejére fektetve sietek előre.*
- Ez most nem számít.... rendbe fogsz jönni ígérem! Visszanyered az erődet ha elmúlik a méreg hatása és a véred is eléri a megfelelő mennyiséget.* fikarcnyit sem érdekel most a mágikus ereje d emivel tudom, hogy ez neki mennyire fontos így persze, hogy ígérgetek teszek neki s idővel biztosan helyre fog jönni.*
- Hiányoztál... de nem gondoltam volna, hogy így foglak újra látni.* szorítom magamhoz még jobban, féltem ezt a kislányt ki oly sok érzelmet tudott s tud kihozni belőlem s úgy érzem mindig is fontos marad nekem történjen bármi is a jövőben.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-29, 3:14 pm

*Ahogy megtudom a dátumot, hamar eszembe jut ám, hogy október eleje volt, amikor Demetriussal találkoztam vagy talán szeptember vége, fene se tudja pontosan, így amikor a visszakérdezést hallom, csak vállat vonok picit.*
- Addig voltam nála... pedig nem erről volt szó, én azt mondtam, hogy pár nap és kész, de... ezek szerint valahogy kiesett az idő. *gondolkodom el hangosan, majd a kérdéseket meghallva válaszolom is meg őket. Igen, jó volt, hiszen egy vámpír a mérge miatt nagyon veszélyes, na meg, befolyásolni is tud és minden mást... egyértelműen nem tiszta a fejem, de ezt szerintem Ryan magától is tudja, szóval majd ha pár nap múlva kérdezi mindezt, akkor másképp tudok neki válaszolni.*
- Nincs mit sajnálni, én... megvagyok. Tényleg. *bólogatok aprókat, majd már érzem is, hogy felkap az ölébe és hamarosan fel is melegít. Lágyan elmosolyodom, ahogy őt figyelem, majd kibukik belőlem pár szó.* - Még jó, hogy megtanultad. *na igen, nagyon mágia-ellenes volt, most pedig milyen hasznos is mindez. Na de végül még pár szót motyogok, mire előtőr belőle ismét az, hogy mennyire is okos fiú, tehát tudja a mérget, tud ő mindent a vámpírokról. Megváltozott, tényleg... most veszem csak észre, hogy mennyire is odafigyelt a dolgokra. Jól esik most mindez, nem is tudom hová tenni, ahogy azt se, hogy hiányoztam neki. *
- Sajnálom, hogy csalódást okoztam. *bújok hozzá még aranyosan, majd hozzáteszem.* - És köszönöm, hogy most ilyen kedves vagy. *pislogok rá párat, de végül picit erősebben markolok bele felsőjébe, jelezve, hogy mondani akarok valami fontosat.*
- Én nem akarom, hogy más így lásson. Ez nekem... szégyen. Vigyél el oda, ahol senki se láthat így, kérlek... *hirtelen még nem gondolok semmire, nem is tudom, hogy hol lenne jó, de aztán az agyam megerőlteti magát.* - A kulcs... *nem hiszem, hogy hordaná még a rio-i kis házacskánk kulcsát, de ott most jól el tudnék bújni a világ elől. Természetesen tőle nem várnám el, hogy ott legyen velem, jöjjön csak vissza az életébe, én pedig egy picit ott maradnék, aztán visszatérnék a Mysterioba. Azt hiszem, hogy elég sok mindenről lemaradtam, ami a tanulást illeti és már a vizsgák is igen közel vannak...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2011-10-29, 3:33 pm

- Hogyne lenne...amit kértél az nem esett volna nehezemre hisz szerettelek. Aki szeret valakit az bármit megtenne érte.* motyogom halkan de mégis jól hallhatóan. Nem értem mi ütött belém akkor talán a sok ellenségeskedés végett jutottam arra, hogy teszek én mindenre és mindenkire így hát sajnos rá is. Hogy ő megvan e azt kétlem de mondok erre inkább semmit hanem mielőbb egy nyugodt helyre akarom vinni, hol szép lassan a maga tempójában regenerálódhat. Talán a melegítéssel kellett volna kezdenem vagy a kabátom átadásával de ez elmaradt, nem éppen ez járt a fejemben ahogy őt néztem de utólag felmelegítem a tanult igével minek hatása alatt egy ideig biztosan nem fog fázni szavaira pedig én is elmosolyodom, tudom miként érti. Jól esik, hogy hozzám bújik, hogy kapaszkodik belém, kapcsolatunk ideje alatt ritkán támaszkodott így rám mivel oly erős egy teremtés, persze annak egyáltalán nem örülök és picit sem boldogít, hogy ilyen állapotban kell hogy legyen mindehhez.*
- Hagyjuk ezt... csupán meglepett, hogy egy vámpírhoz mentél segítséget kérni mikor tudtad, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Olyan erősnek látszottál utoljára...* emlékezek vissza a bagolyházas találkozásra de már sejtem, hogy csak jól tartotta magát. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy egyen s ugyan azon jár az eszünk s ahogy kissé közelebb húz maghoz úgy bólintok aprót, homlokom homlokához érintve.*
- Tudom. Eszemben sem volt bevinni így az iskolába... Rioba megyünk.* nézek bele szemeibe hisz ott a közös házunk, senki sem ismer minket, tökéletes hely lesz arra, hogy elbújjunk a világ elől. Mert persze eszemben sincs otthagyni. Ezek után nem igen.*
- Már nálam van... felmegyek érte s már itt sem leszünk.* ha kell könyveket is hozok mit bánom én a lényeg, hogy rendbe jöjjön a lány.*

* Hamarosan el is érjük a várost hol csak kibújok a kabátomból és beterítem vele a lányt, hogy senki sem ismerhesse fel majd a kastélyig meg sem állok vele csak és kizárólag a klubhelyiség ajtaja előtt hol muszáj pár percre magára hagynom - na persze Darkly ott marad vele - majd a kulccsal mely egyben zsupszkulcs is egyben elhagyjuk a Mysteriot hova persze a famulus is jön velünk...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 1:38 pm

*A szobám ablakánál állok és ahogy feltekintek a felhőkkel teli égre, csak a lassan lehulló hatalmas hószemeket látom. Csodálatos, egyszerűen magával ragad ez a világ, mivel Görögországban nem láttam még ilyen hatalmas havakat és ami itt van, szemet gyönyörködtető. Imádom a szép és különleges dolgokat és mivel még mindig új számomra ez a világ, így hát egyértelműen iszom magamba, amit látok és egy szép gondolat kezd megfogalmazódni bennem, miközben hátra is pillantok és egyenesen Ares szemeivel találom szembe magam. Lágy mosoly fut végig az arcomon, miközben a griff füleit mozgatja, majd hatalmas szájával ásít is egyet.*
- Menjünk ki a hóba! Ilyenkor még úgyse repültünk együtt. *imádja, akár csak én, amikor a hátára veheti vékony, törékeny testemet és úgy vihet magával. Mertix jellem, tehát nem barátkozó, de a mi kapcsolatunkat ez nem befolyásolja. Rögtön fel is pattan, akár csak én, majd szépen a szekrényhez lépek. Egy fekete csizmát kapok lábaimba, melybe sötétkék színű farmerom alját tűröm be és egy hófehér pulóvert is felveszek még. Ez után jöhet a világoskék színű sál, meg a kék kesztyűk és sapka, végül pedig a szintén fehér színű kabát is, mely a derekamig ér és puha bunda van a nyakamnál végig. Természetesen nem igazi állaté, tehát nem öltek meg ezért a kabátért senkit. Hajam még eligazgatom, majd ez után már ki is tárom az ablakot, amin Ares azonnal kirepül, én pedig csak felkapok egy kis pénzt, mert bármikor szükségem lehet rá és végül a pálcámat is az övemhez erősítem, majd már ki is mászok a hátára. Az ablakot könnyedén becsukom magam mögött, végül ráfekszem a griff hátára, teljesen belebújva a szőrzetébe.*
- Még egy pillanat. *suttogom lágyan a fülébe, mert bár felöltöztem, kissé hűvösnek érzem ezt a hőmérsékletet, így pálcám magam felé irányítom és a testfelmelegítő varázslatot is gyorsan elvégzem.*
- Aestus! *és már el is árasztja testemet a kellemes meleg. A pálca vissza is kerül a helyére, majd már indulásra készen fogom körbe kezeimmel izmos nyakát, így lendíti szárnyait is és a célunk az egyik legmagasabb hely lesz, az Árny hágó. Valószínűleg ott még több hó van, még jobban tudunk repkedni majd benne és közben mancsai is érintik majd a jéghideg, puha hószemcséket. Pár perc az út, de addig is csodálatos élmény számomra így repülni, tehát széles mosollyal az arcomon nézem az alattam elterülő óceánt, majd Mystral lakosait és végül már a hágó alját, amelyen felfelé kezdünk el repülni, hogy majd onnan szállhassunk alá.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 1:57 pm

*Talán az egyetlen dolog ami mostanában vigasztal, amit magaménak tudhatok, és ami biztos, az a hó, még annak ellenére is, hogy az elmúlt néhány nap nem fűzött hozzá kellemes emlékeket, de ez nem baj, mert a régmúltról maradt képek a fejemben kárpótolnak, és kedvem is megvédik ezzel kapcsolatban. Így csak azért tápászkodok ma ki az ágyamból, mert fél szemmel látom kint esni ezt a fehér csodát, és ez valahol erőt ad. Igaz, kelletlenül, de lerúgom magamról a jó meleg takarómat, és kínzó lassúsággal felveszem magamra a ruháimat, rögtön kinti viseletet, mert nem óhajtok a kastélyban ülni, és ennek több oka is van... Így jó néhány perccel később már megfelelő harci viseletben veszem magamhoz a pálcámat, és felébredve csörtetek át a falak között, egészen a révészig, aki átvisz a túlpartra. Eleinte csak bolyongok, nem terveztem semmit sem, figyelgetem az embereket, hátha egy ismerős arcra bukkanok, de mikor ez nem következik be, tovább indulok. Egy kisebb ösvényre lelek, amelytől bár talán félnem kéne, okulva a tegnapi estéből, még sem akaródzik elmenni, inkább merészen rálépek az útra, és hagyom, hogy vezessen. Minél tovább megyek, annál hidegebb van, és kezdem érezni, hogy felfelé tartok, és hó is több van már, mint lent a házak között. Ez nem okoz gondot, változatlanul csak úgy, mint tegnap este, bakancsban taposom a havat, sőt, minden ugyan úgy néz ki rajtam, mert valahol még ködösen talán reménykedem benne, hogy valaki így felismer majd, azonban ez külső személőnek nem szúrhat szemet, hiszen egyrészt nem volt ott tegnap, másrészt a kabátom eltakarja többi ruhadarabomat. Egy viszonylag tisztább részen megállok, nézelődöm, aztán egész egyszerűen levetem magam a hóba, hogy meg is csináljam a hó angyalom. Ahogy így kémlelem fekvő helyzetben az eget, akkor tűnik csak fel, egy repülő valami fent a fellegekben, bár kivenni nem tudom pontosan, hogy mi az, felkelni sem kelek fel, nem érzem jelentőségét a dolognak, jó itt feküdni a hóban.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 2:15 pm

*Élvezem ezt a szabadságot, akár csak Ares, így hát közösen szántjuk az eget és ahogy nézem, nem csak mi választottunk már a hágót. Nem ismerős a srác, akit lent látok, így hát nem is figyelek oda rá különösebben, most más célunk van, ami nem más, mint a hegyen még feljebb és feljebb jutni. Ares-nak se okoz különösebben nehézséget mindez, főleg nem pehely súlyommal, de amikor már kellő magasságba kerültünk, gyorsan fordul meg a levegőben, hogy ez után mancsaival a havat szántsa, így száguldunk lefelé, elég szép sebességgel, én pedig még kurjantok is egyet a csodás élmények miatt és hamarosan már a srác mellett is elszáguldunk, így küldve rá egy adag friss havat, majd pár méter után a griff a földön landol, bele is feküdve, én pedig leszállva róla fekszem be mellé a hóba, picit rá is küldve egy kis adagot. Neki se kell több, nagy mancsával felém int, így nemsokára már arcom is kipirosodik a hideg miatt, de én csak nevetgélek, hiszen jól esik most mindez, a játszadozás is, de aztán végül felkelek és a fiú felé tekintek.*
- Szia idegen. *integetek is felé kedvesen, hiszen eddig még soha nem láttam, de lassan felkelek, lesöpröm magamról a havat, majd Arest ott hagyva indulok meg a fiú irányába és ha még mindig fekszik, letérdelek mellé a hóba, de ha nem, akkor állva köszöntöm.*
- Hecate vagyok és te? Remélem nem zavart a hó, de ahogy láttam, te is kifeküdtél, szóval csak nem. *döntöm meg picit a fejem, majd végül leszedem jobb kezemről a kesztyűt és kezet is nyújtok felé, hogy így pecsételjem meg a bemutatkozást.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 2:31 pm

*Ami anno elmaradt, azt most megteszem, így vetem bele magamat a hóba, mint aki elveszti egyensúlyát és elzuhan, de nem fáj mindez, hiszen puhára esek. El is kezdem mozgatni a kezeim meg lábaim, miközben figyelgetem a különös repülő valamit, amit nem tudok pontosan kivenni a sűrű hóesés miatt. Az azonban még nekem is feltűnik, hogy hirtelen vált irányt az a valami, egyenesen felém repülve, így szűkül össze a szemem, és már pattannék is fel, de késő, mellettem elhúzva egy adag havat kapok a nyakamba. Bár a menekülésnek induló mozdulat félbe maradt, a felülésig eljutottam, viszont ahogy figyelgetem őket, rájövök, hogy valószínűleg csak egy diák a famulusával, aki éppen itt játszik, így rájuk ügyet sem vetve visszadőlök természetes ágyamba. Hallom, ahogy engem köszönt, de nem érdekel, kedvetlen vagyok, így nem adok semmiféle jelzést arra nézve, hogy észre is vettem őket, csak mikor már mellém térdel, akkor fordítom felé a fejemet. Nem látszik rajtam, hogy szomorú vagyok, csak egy nagyfokú együgyű közöny az arcomon, ami nem néz ki bántónak szerintem, inkább csak úgy, mintha máshol járnék. Türelmesen, szótlanul hallgatom végig a bemutatkozását, még mindig nem reagálok, csak a szemeit fürkészem, egyszerűen lusta vagyok bármihez is, de mikor felém lendül a keze, már nem tagadhatom meg a jó modort, így viszonozom a gesztust, annak ellenére, hogy rajtam nem volt kesztyű, és a hóban tapicskoltam, tehát jég hideg a kezem, s mivel rajta volt kesztyű, neki talán annyira nem hideg a keze, így lehet egy picit kellemetlen számára a kézfogás, persze kizárólag a mancsom hőmérséklete miatt, mert nem szorítom az övét.*
- Aristarkh vagyok. *mondok csak ennyit, nincsen kedvem a teljes nevemet megmondani, ha már ő sem tette, én sem fogom.* - Hat megfurödni nem akartam benne, csak elaludni itt, de ha mar kaptam egy kis ozönhavat, akkor visszakapod. *jelentem ki mintha csak egy mellékes dolog lenne, majd bele is markolok a hóba egy adagért, és ha minden jól meg, a lány ruháján landol bosszúm. Ha ez megtörténik, csak akkor szólalok meg újra. * - Most mar kvittek vagyunk. *s azzal már újra az ég felé fordítom a tekintetem. Néha van úgy, hogy teljesen levetkőzöm önmagam, fel sem ismernének az ismerőseim, és úgy viselkedem ahogy amúgy nem tenném. Ez általában olyan helyzetekben fordul elő, mikor nem tudok mit kezdeni magammal, vagy az elém háruló feladathoz nem vagyok elég, és így talán tudat alatt, de megpróbálok más embernek tűnni, hátha megoldódik azzal bármi is.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 2:38 pm

*Nem áll szándékomban senkinek se kellemetlenséget okozni, így hát miután kijátszottam magam Ares-al, nem is vagyok rest odasétálni a fiúhoz, hogy nemsokára be is mutatkozhassak neki. Ahogy érzékelem, hiába mondok bármit, nem igazán vesz figyelembe, így hát szép, kék szemeim csak szomorúan pislognak rá, de azért még egy utolsó próbálkozás, amíg kezem felé nyújtom, bár cseppet félénken, hiszen nem esne jól a visszautasítás. Jéghideg keze az én meleg, puha kezemhez ér, de nem zavar a dolog, így csak lágyan elmosolyodom, miközben biccentek is felé.*
- Örvendek. *viszont mintha mégis csak mondani akarna valamit, így mesél egy picit, majd kapok is egy adag havat, amire halkan kuncogok. Nem veszem magamra, egy picit se zavar a dolog, így hát jókedvűen fekszem be mellé szépen a hűs hóba.*
- Ha elaludnál, akkor megfagynál... szóval azzal nem járnál jobban, tehát ha gondolod, akár hógolyózhatunk is. *vetek fel egy ötletet, miközben egy hóangyal gyártásával foglalatoskodom, de nemsokára már fel is csüccsenek, így rázva meg picit a fiú kezét. Na nem durván és nem is zavaróan, csak jelzés értékűen, hogy nézzen szépen rám.*
- Valami baj van? Tudom, hogy még nem ismerjük egymást, de néha jó beszélni róla, akkor talán jobb lesz. *szívesen meghallgatom, ahogy mást is, de rajta áll, hogy mennyire is akar megbízni bennem vagy esetleg csak beszélni is róla. A famulusom viszont felén tart és kissé negatív hangon szól Tarkh felé, majd lefekszik mellém, én pedig puha bundájába bújok, így már teljesen biztos, hogy nem fogok fázni.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 2:56 pm

*Nem mondanám, a mostani esetre, hogy rosszkor rossz helyen, hiszen az nem lenne teljesen igaz, de mégis... talán most nem vagyok a legjobb társaság, de inkább csak hanyagságom miatt. Azért teljesen nem kapcsoltam ki, így természetesen adok életjeleket, de igen visszafogottan. Nem mondok semmi olyat, hogy örvendek, mert hát nem, hisz nem ismerem, persze ha többet marad, lehet, hogy fogja hallani ezt a szót, tehát inkább csak elmosolyodom a beszéd helyett, hogy annyira bunkónak ne hassak, de már terelem is a szót.*
- Talan jo lenne megfagyni, jéghidegen elni az eletet. *mélázom magam elé suttogva, ilyenkor mindig kijön belőlem a filozófus. De mikor ajánlatot tesz, hirtelen kapom oda a fejem felé.* - Nem, inkabb ne hogolyozzunk! *ráncolom a szemöldököm, és bár nem teszek semmit, mikor mellém fekszik, azért nem esik annyira jól a közelsége, így egy csöppnyi tartózkodást láthat az arcomon. Viszont hozzám is ér, oda is pillantok, ahol megfog, de utána szemeim újra rátévednek.*
- Baj, az mindig van, Hecate. *sóhajtok egy jó nagyot, de aztán talán pont azért, mert nem ismerjük egymást, veszem a bátorságot, hogy egy picit beszéljek, talán kívülállóként többet lát.*
- Diohelyban? Fel kene dolgoznom a csaladom halalat, megtalani a magam utjat, kezbesiteni egy-két vérbosszut, nalamnal sokkal eröteljesebb ellenfelek eseteben, ki kene bekülnöm az egyetlen baratommal, es elfogadni a tenyt, hogy egy vampir tamadott meg tegnap. *sorolom magam elé röviden, csak a legfontosabbakat, hisz így is jó sok mindent kihagytam, amit még meg kéne tennem, de szerintem ha valóban segíteni akar, elég lesz neki ennyi is elsőre.*
- Te mit gondolsz? Üdvözöllek az "Aristarkh Zhukov különös elete cimu showban". Te most az elsö sorbol tekintheted meg a legujabb epizodot. *motyogok még ennyit a lány felé, immár rá nézve, és ez a gúny nem neki szól, inkább saját magamnak, talán ő is érzi.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 3:12 pm

*Az utóbbi időkben már megszoktam, hogy teljesen normális emberekkel futok össze, de ez jelen pillanatban nincs így, mert mintha cseppet maga alatt lenne a fiú, mintha csak félig lenne itt velem, mert a másik fele valahol egészen máshol jár. Kíváncsian figyelem tehát arcát, próbálok normális is lenni, de úgy érzem, hogy ez nem az én napom és lehet, hogy békén kellene hagynom, de egy próbálkozást megér a dolog, ki tudja, talán még jól is fog elsülni ez az egész, hogy ide jöttem hozzá. Ez a kis havas játéka szerintem már egy jó kezdet volt, majd elválik, hogy mi lesz a későbbiekben.*
- Ilyet ne is mondj! A világban nagyon sok ember van, akik ebben a hidegben megfagynak, mert nem tudnak hova menni előle. Inkább örülj, hogy élhetsz és becsüld is meg. *méltatlankodom rögtön, majd inkább terelni próbálom a témát egy kis hógolyózással, de mivel ebbe nem megy bele, így hát csak elfekszem mellette. Na nem olyan közel, tehát simán van egy karnyújtásnyi távolság kettőnk között, ugyanis éppen hóangyalt csinálok, tehát ahhoz hely is kell és amúgy se fekszem csak úgy bárki közelébe, hiszen van nekem egy párom és nem is óhajtom elveszíteni senki miatt se, főleg hogy ennyit küzdött értem. Ares is megjön, így inkább nekidőlök és puha bundájába bújok, miközben kedvesen érdeklődni próbálok a fiútól és ahogy hallom, kész is arra, hogy megossza velem bánatát, aminek talán jó vége is lesz, így hát elmosolyodom és rábólintok a kérdésére. Elcsendesedek tehát, most övé a főszerep, így hallgatom hát most teljesen nyugodtan mindazt, amit mondani szándékozik és néha aprót bólintok, majd pedig a végén el is mosolyodom picit, úgy döntve el a fejemet is.*
- Elhiszem, hogy nehéz feldolgozni, de akadnak olyan emberek, akikkel sokkal rosszabb dolgok is történtek már. *kezemmel szépen magam felé mutatok, hiszen én nekem sikerült túllépnem saját bajomon, de azt hiszem, hogyha ő őszinte volt velem, akkor én nekem is annak kéne lennem ő vele.*
- Mielőtt ide kerültem, amolyan burokban éltem, egy szektában. Az apámat nem is ismerem, az anyám és a család pedig fel akartak áldozni az isteneknek. Az ide kerülésem kész bűn volt, ahogy a szerelem is, az ital és még sok más dolog, tehát amit egykor az otthonomnak tudtam, az mára egy olyan hellyé vált, ahová nem térhetek többé vissza. *kezdek is bele a történetbe, mert bár bosszút nem akarok állni, tudom, hogy az én helyem nem ott van és hogy én többre teremtettem a halálnál.*
- Az itteni életem se volt kellemesebb... a legjobb barátom megkínzott azért, hogy eltaszítson, a páromat én is majdnem elveszítettem egy vámpír miatt és egy démon akart a szeretőjévé tenni, akit végül sikerült elpusztítanom, de egy billogot kaptam tőle, ami miatt minden démoni lénynek elsődleges célpontja lettem. *itt végül felhúzom kabátom és pulóverem ujját és megmutatom Tarkh-nak az alkaromon lévő tetoválást is.* - Mr. Cornwlade szerint el lehetne talán tűntetni, de veszélyes lenne és démoni erőkkel kéne mindezt tennem... talán bele is halnék. Szóval egyenlőre még nem egyeztem bele. *fűzöm hozzá mindezt, csak úgy, mellékesen, majd vissza is térek a vámpírokhoz.*
- A vámpírok itt élnek, meg kell velük barátkozni, mármint a ténnyel persze. Én elkövettem azt a hibát, hogy megbíztam egyben és önként adtam neki a vérem, mert azt hittem, ő meghallgat és önzetlen, pedig kiderült, hogy mennyire nagyot is tévedtem... Szóval, szerintem te is túl fogsz jutni a dolgokon, ha már nekem is sikerült, akinek itt kezdődött az élete és a mágia megismerése is... tehát a vámpíroké és a démonoké is. *aranyvérű vagyok ettől eltekintve, de ezt csak a vámpírnak hála tudtam meg. Nem érzem úgy, hogy fontos információ lenne, tehát nem is mesélem ezt most el neki, nem érzem úgy, hogy több vagy kevesebb lennék bárkinél.*
- De itt az életem megváltozott. Van egy párom, akit nagyon szeretek, évfolyamot is léptem, saját erőmből és most a rítusmágiát tanítom a másodikosoknak. Szóval azt mondom, hogy én elértem már itt valamit, de mindig kerülnek elém újabb akadályok, amiket le kell győznöm, de hát az élet erről szól. *vissza is húzom a ruhámat a kezemnél, majd végül érdeklődve figyelem a fiú arcát, hogy vajon mit is szól a történetemhez... Talán segítettem neki valamit.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 3:28 pm

*Ahogy kezdem érzékelni valahol távol, most is egy normális embert sodort utamba a sors, ezért óvatosan megpróbálkozom a közönyöm legyőzésével, mert ezen a helyen minden kicsit is kedves ember értékes. Eleinte nem beszélünk túl sokat, röviden válaszolgatok, lényegtelenül, de ahogy hallom, bele is kezd a mesélésbe, és jóval többet beszél mint én. Kezdem érteni a dolgokat, figyelmesen hallgatom, a megjelölését is jól megnézem nagy szemekkel, de sajnos a problémámon nem segít mind ez.*
- Tudom, hogy nincsen masnak sem könnyü elete, de te idősebbnek latszol mint én. Aztan en csak kicsivel több mint egy honapja vagyok itt. Bele sem merek gondolni, hogy mi var ram. *mondom, de nem akarok erről úgy nagyon beszélni, hanem feltápászkodom, leporolom magamról a havat, és ha még nem állt fel, feléje nyújtom a kezem, hogy felsegítsem, már ha szándékozik követni a példámat. Ha nem, akkor meg csak állok még egy darabig mellette. Közben megszemlélem a famulusát is, extrémnek extrém, de nem nyerne első díjat, ha én lennék a zsűri, és túl barátságosnak sem tűnik, így egyenlőre hanyagolom a témát, csak néhány érdeklődő pillantással mérem végig az állatot.*
- Setalunk egyet? *kérdezem tőle, mert nem kellemetlen a társasága, így talán szeretnék még egy kicsit beszélgetni. De aztán elgondolkodom csöppet újra a szavain, és hát igen érdekes volt amit mondott, de sok mindenre nem merek rákérdezni, mivel bizonyosan a magányügye, azért valamit még sem tudok visszatartani.*
- Milyen istennek akartak felaldozni? *pillantok rá óvatosan, nem tudom mennyire veszélyes a terep, annyira azért biztosan nem, mert akkor nem mondta volna el, de mivel én is vallásos vagyok, ezért ez érdekel.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 3:36 pm

*Elég sok mindent mesélek most el magamról, de én is úgy, akár csak az előbb ő is, csak dióhéjban mondom el neki a dolgokat, túl sokat nem akarok mondani, nincs hozzá köze és tényleg jobbnak látom megtartani magamnak a fontosabb információkat. Meglep, hogy semmire se kérdez rá, nem néz furcsábban, de ezek szerint ő ilyen semmilyen stílusú ember. Elég különbözőek vagyunk, tehát nem tudom ez miatt hibáztatni, bár cseppet zavar, mert mintha nem érezné át azt, amit mondani akartam neki.*
- Idősebbnek? Szerintem max egy évvel vagyok az... *mint mondtam, évfolyamot léptem, de idősebb attól nem lettem, így hát nem hiszem, hogy ez bármiféle ok is lenne, főleg, mert eddig én burokban éltem, szerintem vele ellentétben.*
- Fogd fel úgy a dolgokat, hogy legalább élsz, mert történik veled valami. *viszont ő most már fel is kel, én pedig egy ideig még csak kezét nézem, mivel jó nekem most itt, de aztán végül engedek neki, így hagyva, hogy felhúzzon, ha már ennyire szeretne és vállat is vonok a kérdésére.*
- Csak egy kicsit, mert ma Ares-nek ígértem magam. *mutatok famulusom felé, aki morcosan áll fel és repül is el tőlünk, hogy amíg én a fiúval vagyok, akkor addig ő is kiéli magát és talán még vadászik is egy picit. Meg is indulok tehát a hóban, méghozzá a fiú mellett, figyelve, hogy sehol se essek el és amikor meghallom a kérdését, elmosolyodom.*
- Görög vagyok és én a görög istenekben hiszek. A Hold Istennőjének akartak feláldozni, akitől a nevem ered, Hecate-nek hívják. *többet nem áll módomban mondani, az túl titkos. És bár van több görög Isten, akik a Holdhoz köthetőek, engem Hecate-nek szántak, nem véletlen a nevem sem.*
- Mesélsz a vámpírtámadásról? *most akkor már én kérdezek tőle, hiszen emlékszem ám, hogy ezt mesélte és kíváncsi vagyok, hogy vele miképpen is történtek a dolgok és hogy mit gondol a vámpírról. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 3:52 pm

*Hiába mesél, alapjáraton át tudnám érezni a gondjait, de most meg sem érint, csak saját magammal foglalatoskodom, mint mindig, csak az érdekel, hogy megoldjam a problémáimat, és hogy ebben segítséget kapjak.*
- Miert, hany eves vagy? *kérdezek vissza, puszta kíváncsiságból, s ekkor esik le, hogy ő évfolyamot lépett, ahogy mesélte, tehát annyival valóban nem lehet idősebb. De fel is állok, és először úgy tűnik, hogy nem akarja elfogadni a kezem, így már húznám is vissza, de végül még is bele megy, és jutalmul kap egy bágyadt mosolyt. Pozitív személyiséggel van dolgom, mert neki bizonyára jó dolog az élet, hát én ezzel nem értek egyet, de nem említem ezt meg neki, mert a végén még nekem ugrana, hogy mit képzelek, hogy ilyeneket mondok, így csak bólogatok neki nagy komolyan, de utána már tovább is kíváncsiskodom, miközben még látom elrepülni a famulusát. De válasza annyira meg lep, hogy muszáj megállnom, hogy egy kicsit feldolgozzam a szavakat.*
- Te... hogy... mi? De, varj, hogy-hogy? Mi a bizonyitekod ra, hallod öket? Valszolnak az imáidra? *kíváncsiskodom mohón, mert bár mindjárt a nyakába kap talán tőlem egy nagy adag térítő szöveget, azért ezeket még nem árt tudni, és ez érdekesebb is, mint az én mondandóm. Mikor rákérdez a vámpírra, egy ideig nem válaszolok, csak bambulom a lábam, de csak a gondolataimat szedem össze.*
- Elmentem az erdöbe, hogy egyedül legyek. Aztan ott volt ö is, belém jött. Vicces, nem igaz? Ültem, es a nagy erdö közepén, pont nekem jött, mintha nem lett volna sok mas egyeb hely, ahova mehetett volna. *horkanok fel, mert valóban, ennyire szerencsétlen csak nem lehetek.* - Aztan beszélgetesbe elegyedtünk, eleinte nem tudtam, hogy mi ö, csak fenyegetőzött... es kenyszeritett, hogy ne tamadjam meg, igy védekezni sem tudtam. Aztan elkapott.... *húzom le a nyakamnál egy picit a kabátomat, hogy megmutassam a lánynak a sebet, de aztán már el is fedem újra, nem akarom túl sokáig mutogatni.*
- Furcsa volt, mikor szívta a verem. *bököm még ki egy kis idő múlva.* - Élveztem. *magyarázom meg egyetlen szóval, kicsit tartózkodva, mintha szégyellném a dolgot, mert hát szégyellem is. Az ilyen nem normális dolog, és félek, hogy komoly kárt okozott bennem.*
- Melyik hazba jarsz egyebkent? *jut hirtelen eszembe ez, hiszen ezt még nem is tudom róla, de jó lenne, mert eddig még nem alakul rosszul a társalgás.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 4:06 pm

*Szívesen eltársalgok vele, végülis ráérek, csak a lényeg, hogy Arest se hagyjam figyelmen kívül, mert nagyon féltékeny egy jószágról van ám szó, aki ezt el nem árulná ám a világért sem. A kérdését hallva viszont hamar válaszolok is neki, nem titok a korom, sose csináltam ilyesmiből problémát.*
- 17 vagyok. *és végül kezem az övébe kerül, de csak addig, amíg fel nem segít és ez után már jöhet is a séta, amely közben először ő érdeklődik, majd aztán én magam is, de ahogy érzékelem, igen csak meglepi az, amiben hiszek, a múltam.*
- Így születtem, így éltem és ezt tanították nekem. Mint mondtam, egy szekta tagja voltam és igen, válaszolnak nekem, segítenek, utat mutatnak... Nem érzem szükségét, hogy bármit is bizonyítanom kellene neked, ez az én életem, az én hitem, nem kell, hogy neked tetszen vagy te is ebbe higgy. *nem vagyok bunkó, csak ez egy olyan téma, ami érzékenyen érint, tehát nagyon remélem, hogy nem kezd el másik hitről magyarázni, mert az akkor bemegy a fülemen, a másikon pedig ki, az ilyesmiben nem fog megrengeni soha se a bizalmam és ha otthon maradok, boldogon hagyom, ahogy feláldoznak... Ez volt az életem, erre születtem és most helyettem másnak kell betöltenie ezt a csodálatos pozíciót. Inkább témát is váltok, így hozva fel a vámpírokat és ahogy figyelem, már mesélni is kezd és csak egy szájhúzással reagálok arra, hogy vicces volt-e a helyzete.*
- Nem furcsa, hogy élvezted... a vámpírok mérgének köszönhetően endorfint bocsátanak ki, ami miatt hasonlót érzel, mint az orgazmus. *picit bele is pirulok, hogy pont én beszélek ilyesmiről, de idő közben odalépek hozzá, majd a sebe fölé teszem a kezem, így gyógyítva azt be.* - Így legalább más nem látja. *teszem hozzá halkan, hiszen ki tudja, kinél származna ebből baja, mert nekem már származott és ezért is teszem most mindezt.*
- Amíg egyszer ivott belőled, csak kis ideig vágyódsz utána, de ha sűrűbben teszi, egy idő után belezúghatsz és őrültségeket is tehetsz. Bármit megengedsz majd neki, vele akarsz lenni, mindenféleképpen, tehát vigyáznod kell, veszélyes lények. *bólogatok is hozzá aprókat, mert bár én Victorra barátként próbáltam tekinteni, ha ő nem állít meg, már rég az övé lettem volna. Szóval én velem ő kívételesen normális volt, de nem minden vámpír olyan. Csak tovább sétálunk, így jön a témaváltás is, melynek talán itt is az ideje, el is mosolyodom a kérdésére.*
- A Cruoris házát bővítem. És te Aristarkh? *kérdezek vissza, mert ez engem is szokott ám érdekelni. Ritkán találkozom házam beliekkel, így egy kis remény ismét felragyog, hogy talán ő is az én házamhoz tartozik.*
- Most akkor te is itt élsz, a Mysterioban? Ez az otthonod? *mivel meghaltak a szülei, nem tudom, hogy egy rokonhoz küldték-e esetleg vagy sem, mert ha nem, akkor ő is sorstárs, nálam is ez a helyzet és pénzem is onnan van, hogy van pár diák itt, akikkel nagyon jó a viszonyom és szívesen segítenek, ha már nekik annyi van.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 4:25 pm

*Kezdem egy picit összeszedni magam, úgy sincs több értelme mélázni a semmin, most már eleget pihentem, ideje cselekedni is, így fel is állok, és sétára invitálom a lányt, amit el is fogad, ennek örülök, legalább visszafelé menet nem leszek egyedül.*
- En 15 vagyok. *viszonozom a választ, bár nem kérdezték, ezt még senkivel nem osztottam meg, talán mert kicsinek érezném a többiek mellett magam.*
- Engem pedig ortodoxnak neveltek. *közlöm vele az én vallásomat, de ahogy látom, eléggé védi az övét, és összeveszni nincs kedvem vele, így inkább nem feszegetem a témát, csak megpróbálok tovább lépni. Furcsa egy lány. Mindenesetre én kezdek el beszélni, ha már ő a szakértő a vámpír témában, hátha tud többet mondani, és valóban, én mondjuk nem ezzel a hasonlattal éltem volna, pont mivel női társaságom van, így kissé meglepetten lesek rá a szemem sarkából, és szám szálén egy pici mosoly bujkál Hecate arcán lévő csöppnyi pír miatt.*
- Hat igen... *zárom is le a témát, de azért persze érdeklődve hallgatom amit tovább mesél, és meg kell mondjam, nagy megkönnyebbülés ám, annak a tudata, hogy el fog múlni ez a borzalmas vágyódás, ráadásul igen hamar. Közben meg is gyógyítja a sebemet, természetesen megfogom a helyét, és nem érzem már, így rámosolygok.*
- Köszönöm. Hogy csinaltad, kar, hogy en ilyet nem tudok. *sajnálkozom, mert akkor sok mindent megúszhattam volna, bár talán mindennek így kellett történnie.*
- En is oda tartozom. *bólogatok egy kicsit, mert jó tudni, hogy ilyen rendes emberek járnak a házamba. Mert van ház, amiről ez nem mondható el, eddigi tapasztalataim alapján.*
- Igen, itt elek. Ezert is rossz, hogy menekülni sem tudok, ezek a dolgok elöl. *csóválom meg egy picit a fejemet, mert sarokba szorítva érzem magam, és bizonyára van más, akinek rosszabb a helyzete, de sajnos, ez nem tud meghatni.*
- Mondd csak, erdekes a famulusod. Miket tud? Mar ha szabad tudni, mert sokan nem aruljak el... *tapogatózom egy kicsit, de aztán még egy érdekes kérdés jut eszembe. Hecate aranyos lánynak tűnik, valahogy nem igazán illik be ebbe a képbe, csak úgy mint Michelle, bár az igaz, hogy talán rá volt kényszerítve, hogy ide jöjjön.*
- Mihez fogsz kezdeni, ha elvégzed a sulit? *érdeklődöm meg, és ebből talán majd az is lejön, hogy mennyire tudja beleélni magát az itteni dolgokba. Valahogy nem tudnám őt elképzelni vérengző gyilkosnak, bár ki tudja...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 4:40 pm

*Nem igazán zavar, hogy ki hány éves, így csak egy aprót bólintok szavai hallatán, miközben meg is jegyzem magamban, hogy mennyi idős és végül tovább is beszélgetünk. A vallást is érintjük jelen pillanatban, ami nálam gyakori téma, főleg, mert sokan rákérdeznek erre, de hogy nála ez miképp van, hát arról fogalmam sincs. Nem is firtatom most, nem akarok én se nézeteltérést, főleg most, hogy már egész jól el tudunk beszélgetni egymással, tehát rá is térek a vámpírokra és a mérgét említve hozom szóba a szexualítást is, de egy kis pír jelenik meg ám arcomon, mivel számomra ez kényes téma. Jó azért látni, hogy nem ragozza tovább, így gyógyítom be a sebét is, majd amikor megköszöni, csak lágyan elmosolyodom.*
- Igazán nincs mit. Amúgy meg ne félj, te is tudni fogod, szerintem pár hónap múlva, mert spirituális ismeretekből tanultuk. *mesélek is neki egy picit és mivel cruos, talán őt is hasonlóan érdeklik az ilyen fajta dolgok, mint engem. Jó tudni, hogy ismét egy házambelivel van dolgom, így mindjárt vidámabban folytatjuk tovább ezt az egész beszélgetést és az is kiderül, hogy ő is itt él most már.*
- Szerintem meg így fogsz normálisan felnőni. *na persze kinek mi a normális, mert hogy ez itt minden, csak nem normális, de inkább csak fejet csóválok kissé és a griff említésénél kék szemeim is felragyognak.*
- Szabad, én nem titkolom. A gyógyítás képességével ruháztam fel elsősorban, mivel én fontosnak tartom az ilyesmit és ezen kívül védelmi aurát tud körülöttem létrehozni, így védve meg a bajtól. De mivel támadás is kell neki, azon kívül, amit testi erejével okozni tud, így a csípése és a karmolása is mérgező. *lehet, hogy nem túl különleges, de én nem is arra mentem, hanem inkább a hasznos dolgokra, mert szerintem nagyon is hasznos ez így és Ares nekem így tökéletes. *
- Hmm, ez egy jó kérdés, mert fogalmam sincs. Szerintem egy ideig még maradok itt, kitanulok egy mágiaágat teljesen, utána pedig talán Scottal telepszem le. Tudod, Scott Renfield a barátom és hát én vele képzelem el a jövőt. Remélem, hogy ő is velem. *ebbe nem lehetek teljesen biztos, mivel eléggé nőcsábász volt, amikor megismertem és sokáig azt hittem, hogy engem is csak meg akar hódítani, aztán eldobni, de minden változott és most már meg is bízom benne.*
- Tőled ezt még nem kérdezem meg, még sok időd van hátra. De amúgy találtál már itt barátokat vagy akár párt? *kíváncsiskodom picikét és bár túl sok közöm nincs hozzá, de talán mégis elárulja nekem.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 4:59 pm

*Rég nem beszélgettem ilyen tartalmasat, alig ismerjük egymást néhány órája, már mindketten tudjuk a másik élettörténetét, néhol részleteket is, érdekes témákat is érintünk, és nem zavar most mind ez, nem tehetek mást, megbízom benne.*
- Az jo, akkor nem lesz gondom az ilyenekkel. *bökök újra a nyakam felé, és nem tudhatja, hogy itt másra is utaltam. Bár jobban örültem volna, ha közli a módját, neki ez nem dolga, lehet nem is tudná elmagyarázni, így türelmesen várnom kell majd.*
- Remelem igazad van, es nem tesz tönkre ez a hely. *csóválom meg én is a fejemet, de azt örömmel hallom, hogy elárulja a képességeit famulusának, mert így újabb dolgot tudhatok meg ezekről a lényekről.*
- Szerintem jo lett. Mondjuk lattam mar extrabbat, olyan harom fejü kutyat, de a tied is hasznos, jok a képessegei, meg lehet vele repülni. Szeretek repülni. *fejtem ki én is a véleményem, hiszen ha már rákérdeztem, nem fogom szó nélkül hagyni. Rátérünk a jövőre is, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy bármikor is sikerül nekem majd átvenni a "családi vállalkozást", így jobb előbb tudni, mik a lehetőségeim.*
- Mit fogsz kitanulni? *próbálok belemélyedni a témába, már ha nem zavarja, de ekkor üti meg a fülem egy ismerős név, és így torpanok meg újra, nagy szemeket meresztve a lányra, de aztán már tovább is indulok kissé zavartan.*
- Renfield, aha... hat en nem ugy ismerem a testvéret ezek szerint, mint aki le akarna ragadni egy embernél. *utalgatok egy picit, bár magát a fiút nem ismerem, a testvérek vagy ugyan olyanok, vagy teljesen ellentétesek a meglátásom szerint, de nem akarok ebbe a témába bele menni.*
- Nincsen sok baratom, vannak akik jo fejek voltak, vannak akik nem, es olyanok, akikkel ki lehetne majd barátsagot építeni. Jelenleg egyetlen személy van, aki a baratom... azt hiszem. Nem tudom. Kölcsönösen vonzodunk egymashoz, de mindig sikerül megbantanom. *magyarázom neki, nem túl lelkesen, és rá is sandítok. De aztán kibököm amit akarok, persze nem azért, hogy megbántsam vele a lányt.*
- Legutobb példaul a te baratod testvere, Lis, kiszivta a nyakamat, es hat ezt eszre is vette Ginger. Nem törtent tul sok minden, nem csokoltam meg, de akkor is megbantottam vele Gingert. Es most nem tudom, hogy vigasztaljam meg. *panaszkodok mint egy kisfiú az édesanyjának, arról, hogy az óvodás játszópajtása megsértődött azon, hogy elvette tőle a piros homokozó lapátot. Bár ez a helyzet azért komolyabb, én mégis így érzem most magam.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 5:39 pm

//Már olvadunk is//

*Engem is meglep, hogy milyen nyílttá vált a beszélgetésünk, hogy milyen jól kijövünk most, a kezdeti nehézségek ellenére és jól esik ismét egy normális emberrel összetalálkozni. Szóval csak mosolyogva mesélek neki a famulusomról, majd amikor hallja, hogy neki is tetszik az, ami végül lett belőle, már mesélni is kezd egy másikról.*
- Cerberus? Én még nem láttam olyan famulust, pedig azért ismerek pár diákot. *gondolkodom el hangosan, majd végül a jövőmre kerül a sor, amiről mesélnem kellene, így hát a tanulásról és Scottról is.*
- Szerintem a mentális képességeimre szeretnék több hangsúlyt fektetni, szóval a spirituális ismereteket keményebben. *de ez persze még nem teljesen biztos, idén is akadnak bőven érdekes tantárgyak, amelyekhez szeretném, ha lenne a jövőben is közöm, szóval még elválik, miután ezt az évet is elvégeztem, mert meg se fordul a fejemben, hogy esetleg elbukom. Amikor viszont Aristarkh megáll és olyan furán néz rám, én is ezt teszem és szépen szembe is fordulok vele, így nézve rá kérdőn, míg meg nem hallom szavait.*
- Ezek szerint találkoztál Lis-el... *húzom el picit a számat, mert bár nem ismerem igazán a lányt, nem kedvelem, se a felfogását, se azt, ahogy a testvérére akar hatni, mely szerint nem teszi jól, hogy velem van.*
- Scott is hasonlított rá és bennem is ott a félsz, hogy mikor akar ismét másik lányt, de reménykedem a legjobbakban, hogy elég vagyok neki én is. *volt egy idő, amikor elég sok fiú pályázott rám és Scottal maradtam, szóval én már bizonyítottam, most majd ő következik. Bízom a fiúban, még akkor is, hogyha egy nőcsábász volt egykoron, mivel azóta nem mutatja azt, hogy nem kellene ezt tennem.*
- Oh, hát ez ismerős, én is voltam így egy sráccal, de végül én mást választottam, mert túl sok volt a negatívum és egyéb tényezők... de talán nálatok másképp lesz vagy mindketten találtok majd egy nektek való párt. A barátság is fontos, nem szabad veszni hagyni. *tényleg emlékeztet ez az egész Kyle-ra, kit eleinte utáltam, aztán közel is kerültünk egymáshoz, voltak csodás pillanatok, de végül nem ő volt az, aki mellettem lehet ilyenkor. Viszont ahogy hallom, Tarkh tovább mesél, így vonom össze a szemöldökömet is picit. Hát igen, Lis-re ez jellemző, de hogy még hagyta is a srác, khm... torokköszörülés hallatszik felőlem, miközben tovább figyelgetem a kék szemeket.*
- Talán úgy, hogy ne engedj minden lánynak és mutasd meg, hogy neked ő kell. Ezt had ne én mondjam már meg, hogy csináld... De ha meg nem kell, akkor meg tisztázd vele, hogy csak a barátod és ne áltasd. Nem tudom, még őt se ismerem és téged is csak pár órája, nem akarok olyat mondani, amivel esetleg elronthatok valamit. *mondom neki teljesen logikusan, majd idő közben Ares is megérkezik és fejével picit megböki a hátam, jelezve, hogy lassan vele is kéne már törődnöm. Én csak lágyan cirógatom meg szőrét, hogy nemsokára, de nem most fogok pont lelépni, hülyén jönne ki.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 5:54 pm

*Csodálom, hogy már itt lehet egy jó ideje, még sem találkozott még az eddigi legjobb famulussal amit láttam, bár inkább nem mondom neki, hogy mit hagyott ezzel ki.*
- Nymphadora famulusa, nem tudom ismered-e a lanyt. De szerintem ha erdekelnek az ilyenek, nyugodtan keresd fel, es megmutatja neked a famulusa kepessegeit. *ajánlgatok a lánynak egy titokzatos mosollyal a képemen, de ha már ennyire normális volt velem, nem fogok gonoszkodni, így tovább folytatom.* - Nekem is megmutatta. Kenyszeritett, hogy tancoljak az asztalon a tanuloszobaban. *kacagok fel, mert így utólag annyira nem fáj ez az emlék, hiszen ha már kényszerítésnél tartunk, ő legalább nem vitte túlzásba, mint a másik két nőszemély... De már szóba is kerül az a dolog, amit szégyellek, és ahogy látom, a sors üldöz engem, csak nem hagyja, hogy kibújjak bármi alól is, mert nagyon kevés az esélye, hogy ilyen hamar ötlök egy személybe, aki Lis testvérének barátnője.*
- Igen... *erősítem meg a találkozásra utaló szavait, s hangomban ott a rosszallás és a bűntudat. Valóban nem úgy kellett volna viselkednem, ahogy tettem, de nem tudok már mit kezdeni ezzel. A lány torokköszörülésére viszont kifakadok, és védekezőn emelem a kezeim a magasba.*
- Jol van, jol van, en is bünös vagyok. Ehhez két ember kell, de ö maszott en ram, nem en ö ra. *mentegetem magam, bár ebben azért nem vagyok teljesen biztos, talán célszerűbb lett volna, a kölcsönös szót használni, de végül is nem én hívtam el sétálni... és véletlen esetem el vele, pedig ott kezdődtek a bajok. De ha már ilyen hülye vagyok, akkor viselem a következményeket.*
- Mutassam meg... nem tudom azt hogy kell. De majd kitalalom, biztosan. Talan csak normalistan kell vele viselkednem. Vagy eppen, hogy nem, hanem... hogy is? Meg csak azt sem tudom, minek örülne. *biggyesztem le az ajkam, és most már igen erős késztetést érzek, hogy felkeressem valamikor a lányt, mert ez így nem lesz jó a mostani helyzetben. Idő közben megérkezik a lány famulusa is, amit csak néhány pillantásra méltatok, nem zavar különösebben, bár egyszer szívesen repülnék egy ilyenen, nem tűnik túlzottan barátságosnak, így inkább nem kérdezek rá.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 6:05 pm

*Nem láttam még azt a famulust, amelyről Tarkh mesél, de annyira nem nyűgöznek le az ilyen alvilági lények, mint egy Cerberus. Egy griff sokkal nemesebb és szebb is, sokkal többre tartom, mint azt, amelyről mesél, de ezt nem mondom most el neki, változó, hogy kinek mi tetszik.*
- Hmm, mintha másodikos lenne. Akkor tanítani is fogom. *bólogatok aprókat, mert valahonnan rémlik, egyszer tuti már összefutottunk, de akkor még nem volt famulusa.* - Annyira engem nem érdekel, ne haragudj. Sok képességet láttam már és meg vagyok elégedve Ares-éval. *amikor hallom, hogy valószínűleg a hipnotizálás lehet az egyik képessége a lány famulusának, csak picit felsóhajtok.*
- Nem szeretem azt a képességet, gonosz dolgokra lehet használni. *mondom halkan, hiszen én így érzem, nem véletlen nem adtam volna soha olyat az én kedvencemnek, mivel nem akarnék mást se befolyásolni... Inkább most őt hallgatom, amint Lis-ről mesél nekem és ahogy hallom, nem különösebben érdekli az én dolgom, csak a sajátja, amit már nem nézek olyan jó szemmel, így tőlem se várhatja el most már a teljes segítőkészséget.*
- Hát ezeket neked kell eldöntened, nem tőlem várni a megváltást. Légy magabiztos és tedd azt, amit akarsz, de ha nem kell, akkor szerintem ne áltasd, mert az szemét dolog. *na de fel is pattanok a famulusomra és ha Nyv vagy Beren lenne, akkor még meg is engedném a fiúnak, hogy velem tartson, de mivel Ares-nak igen csak hűvös a természete, így hát nem is ajánlom most fel mindezt, majd max később, ha már megismerem a fiút.*
- Mi viszont most megyünk. Majd még biztosan találkozunk és sok sikert előre is! *biccentek felé mosolyogva, majd ez után rá is hajolok a famulusomra, ki nemsokára kilengeti hatalmas szárnyait és már a magasba is röpít, hogy így szálljunk el most együtt, kettesben folytatva a napot, ahogy ígértem neki.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-06, 6:15 pm

*Azért ahogy hallom a válaszát a famulusokra térve, elgondolkodó pillantásommal találhatja magát szembe, mert bár én vagyok az, aki biztos nem szereti ezt a képességet bárki kezében is, mégis meglepő számomra, hogy ez a lány egyáltalán nem gonoszkodni akar egy ilyen iskolában.*
- Hat en sem szeretem hidd el. Mar haromszor használtak rajtam. Abbol kettö nem volt valami kellemes. *merengek, de inkább nem akarok kitérni arra, hogy mennyire furcsának tartom amit gondol, annak ellenére, hogy egyetértek vele.*
- Nem altatom. *jelentem ki, és így visszagondolva valóban szemét dolog lenne, sokszor is éltem vele más lányok esetében, talán Gingert is kihasználtam így, de most már nem érzem úgy, hogy áltatnám, viszont attól még gondolhatja ezt így a kis vörös, tehát ezen érdemes lenne agyalni. Hecate igen gyorsan a távozás mellett dönt, és támad egy olyan érzésem, hogy megbántottam valamivel, ami megint nem volt szándékos, de nem tudom megérteni a női gondolkodást, az én agyam ehhez túl egyszerű, így nem jegyzem ezt meg neki, csak bólogatok szavaira, és integetek is neki egy kicsit, mikor felszáll a magasba famulusa hátán.*
- Szia Hecate! Kellemes delutant. *köszönök el, és mikor már eltávolodott annyira, hogy nem hallhat, odamotyogok magam elé.* - Örülök, hogy megismertelek. *indulok tovább, vissza a városba, át azon a kastélyig a révész segítségével. Sok elintézni valóm van még.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-07, 1:53 pm

*Nem igazán kedveli a túlzott meleget, viszont a mostani időjárás elnyerte a tetszését, így miután össze készülődik, a révész segítségével már át is utazik Seol szigetére. Azonban a mai célja nem holmi sétálgatás, hanem egyenesen egy az Árnyhágó magasabb részei. A napokban le esett nagytömegű hó bizonyára már eléggé betelítette az egész hágót, így elég jó a terep a csúszásra. A srác hátán ugyanis egy Snowboard deszka figyeg, amit nemrégen vette itt lent valahol Mystralban. Bár itt még nem mutatta de egyébként, egy jó sportnak tartja, ami elegendő adrenalint termel, és még szórakoztató is. Otthon egész sokat űzte, de valahogy a Mysterioban eltöltött évek, és tanulás miatt ez kissé abba maradt. Beletelik egy kis időbe míg felkapaszkodik a hágó magasabbig pontjára, de végül se a szél, se a hó nem akadályozza meg benne, hogy elérje a célját. Ruházata egyébként mondhatni teljesen fehér, csupán lábán lévő bakancs ölt feketés árnyalatot, így a fiú csaknem teljesen bele olvad a hófehér tájba, legalábbis messziről biztosan. Mikor felér, csupán lecsatolja a hátán hordott sporteszközt, majd egy laza mozdulattal le is dobja maga elé, végül aztán rá áll a deszkára, majd miután bebiztosította a lábait, egy kisebb mozdulattal el is löki magát.*
~Ez jó magas lesz, nem is tudom egyáltalán csináltam ilyen e ilyen meredek pályán~*na igen nem tudja hogy ez a hágó az éles sziklák miatt még veszélyes is lehet, hiszen azokat hó takarja, de valahogy most nem is retteg a gondolattól. Eleinte lassabban, majd egyre gyorsítva jobban előre helyezve a súlypontját száguld végig a hágó gerincén, bár hogy milyen lesz a megállás, arról még fogalma sincs.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-07, 2:17 pm

*A tegnapi találkozásom a görög lánnyal igen furcsa ötletet juttatott ma eszembe, mikor újra azzal kezdtem a napot, immár nem tudom hanyadszorra, hogy kinéztem az ablakon. A hóesés még mindig nem állt el, így az én kedvenc hótakaróm sem tűnt el a fákról, utakról, és hegyekről. Jó néhányszor voltam már kinn hógolyózni, sétálni, ideje lenne olyan stílusosan körbenézni, mint ahogy Hecate tette. Repülve. Így gyorsan magamra is kapom a ruháimat, de mivel fentebb szeretnék repülni, igen melegen öltözöm fel, csizmával, bélelt nadrággal, pulóverrel, na és a jó vastag kabátommal, mind ezt fekete színben. Fel is kapom a seprűn, egy kis pénzt, ha megszomjaznék, no meg a pálcámat, és elindulok kiélni magamat. A szigetre még átvitetem magamat a révésszel, mert nem óhajtok már rögtön szétfagyni a szélben, de miután rátévedtem az ismerős ösvényre, már fel is szállok a seprűmmel, jó magasra, és fentről fürkészem a tájat, mint valami sas. Nem keresek semmit sem, csupán nézem a fehérséget, megnyugtat ez a szépség. Már egy ideje repülök, mikor valami kis foltot veszek észre, így alább ereszkedek megszemlélni, s hamar ki is derül, hogy egy emberről van szó, és ha nem lennék orosz, aki egyfolytában havat lát, ki sem szúrtam volna, mert igen csak rejtő öltözékben jelent meg. Kétlem, hogy diák lenne, sosem láttam még senkit így szórakozni, ezért talán megengedhetek magamnak egy csínyt, mert ahogy látom, egy kis szórakozásra vágyik, hát én is. Már meg is indul lassan egyenlőre, én meg nem tétovázom tovább, mögötte leszállva tisztes távolságban, meg is gyúrok egy hógolyót, és közben elő is kapom a pálcámat. Egy elég, szép kerek, formás, nagyobb fajta hógolyó kerül ki a kezeim közül, én pedig már gurítom is a srác felé sebesen, de közben még rászegezem a pálcámat.*
- Baziteo! *mondom, és nem nagy nehézség ám megnöveszteni azt a hógolyót, így most már nem játék ami a srác felé gurul, csak éppen a háta mögül, magára szedve a havat, növekszik szépen. Most már csak az a kérdés, hogy ki a gyorsabb, a "hógolyóm", vagy a srác, aki idő közben be is gyorsított, így kíváncsian repülök fel a magasba ismét, hogy szemléljem az eseményeket.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-02-07, 2:45 pm

*Már egész gyorsan száguld lefelé, de még koránt sincs vége a lejtőnek, jó magasra mászott fel, s bizony úgy érzi még ilyen sebességnél is kell pár perc , hogy leérjen. Amikor azonban hallja maga mögött a puffanást, kissé meglepetten nézve hátra látja, hogy egy igencsak túlméretezett hógolyó követi, ami még szed is magára a hóból miközben követi őt. Nincs sok esélye rá, hogy kikerülje és előre engedje, ahogy a megállítása is kétséges.*
~Melyik bumburnyák szórakozik azzal hogy lavinát küld a másikra??? Ha alattunk lenne a város akár azt is betakarhatná, nem hogy engem~*hüledezik, miközben hátra hátra nézve kormányozza a deszkát, nehogy közbe elől ütközzön bele valamibe. Rengeteg ötlet jut eszébe, hogy magát miképpen mentse meg, de valahogy lehetségesnek tartja, hogy bár lehet hogy tűzzel olvaszt belőle, de a maradék elsodorhatja, viszont jó lenne időben cselekedni, mert ha így folytatja, akkor bizonyára ez a hóréteg csak még nagyobb és gyorsabb lesz. Így ha Tarkh figyel fentről, annyit áthat, hogy hogy a fiú, hirtelen állítja keresztbe a lécet az úton miközben ki is oldja a lábait, majd térdre vágódva kezd tovább lefele csúszni. Na igen ez lehet hogy balesetnek tűnik, de nem az csupán csak kell a póz, hogy véghez vigye a varázslatot. *
~Uh cseszed ez nagyon közel van~*néz fel egy pillanatra a közeledő golyóra, miközben koncentrálva kezeit ráteszi a talajra, át a havon , majd ki is mondja az igét.*
-Terrae conventum*mondja ki éppen akkor amikor a lavina már majdnem ott van, s ha minden jól megy siekrül is a földbe olvadás. Így a fiú annyit láthat, hogy a hólavina amit kelltett, elsodorja Vlad snowboardját, s dübörgő sebességgel folytatja tovább az útját. A fiú azonban közben koncentrálva indul meg, a föld alatt a fiú felé, s ha minden jól megy éppen a háta mögött fog ismét feltörni a földből, viszont ezzel egyidőben, már pálcájáért is nyúl, amit a srác hátának célozva mondva ki is mond egy régi, de igencsak hatásos igét, ami talán figyelmeztetésként éppen beválna, hogy máskor ilyet ne, mert ebbe akár bele is hallhatott volna.*
-Reducto.*mondja ki komoly hűvös hangon, amire ha Tarkh nem reagál időbe, akkor pár métert bizonyára esni fog előre, s a hóban köt ki, azonban Vlad csak egy söpréssel letisztítja a ruháját, majd fel is sóhajt.*
-Elment az eszed öcsi, evvel bárkit megölhettél volna, és mi van akkor ha egy elsős jár véletlenül aki nem tud védekezni, és maga alá temeti a hülye kis lavinád?*kiállt utána, miközben kezeit a derekára téve, kissé dühös arccal várja a választ. Jó ő megúszta karcolás nélkül, de éppen csak pillanatokon múlt, hogy nem temette maga alá a hó.*