Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-08-28, 11:36 am

*Leszállva a motorról Rachel érdeklődése előtérbe kerül és folyamatosan kérdezget. Különösebben nem zavar, nem tolakodóak a kérdései, ezért szívesen válaszolok rájuk, főleg, hogy ehhez remek kilátás is bizonyul.*
- Nem, azt hiszem félre értettük egymást. *Nevetek fel, majd azért természetesen kifejtem, hogy én ezt hogy is gondoltam.*
- Nálunk Genovában igen sok kikötő van és azok környékén bandák alakulnak ki. Mint az enémy, amivel az előbb találkoztál. Ezek a bandák szokták összemérni erejüket különféle versenyben. Függeszkedés, motorozás ilyesmi. Persze ezt egyáltalán nem nézik jó szemmel a fakabátok, de a hozzám hasonló fenegyerekeket a zsernyákok nem tartanak fel az éjszakai mulatozástól. *Tartok itt egy kis szünetet miközben arcomara sejtelmes mosoly ül ki. Hát igen, most felszínre bukkant pár emlék.*
- Szóval itt nem kell nevezni. Az lép be a versenybe, aki akar, csak legyen hozzá mersze… meg egyes versenyeknél szükséges eszköz. *Bökök a mocira. Nem játszunk túl sűrűn zsetonba inkább az élvezet és a győztesnek kijáró pöffeszkedés a lényeg. De ha már így belemerültünk a múltba, akkor egy csöpp betekintést is engedem a családomba, most jelen helyzetben a testvéreimre. Ennek köszönhetően felszínre kerülnek Rachel szomorú múltja. *
- Az én biológiai szüleim meghaltak. Anyám rákban, apám megölte magát a veszteség miatt, de Ő legalább jó családba passzolt engem. *Nem irigylem Rachelt, elismerem, hogy arany életem van a Ricci családnál, de egy kicsit együtt tudok érezni vele, bár nem tudom mennyi mindent élhetett át. Én tudatosan választottam az utcagyerek fillinget, míg Ő beleszületett.*
- Az egy dolog, hogy most látsz először, de nem jelenti, hogy utoljára is. Még van pár hónapom, hogy rendszeresítsük eme kellemes találkozásokat. Utána meg még mindig választhatsz. *Fűzöm még hozzá sejtelmesen, majd lejjebb hajolok, hogy eljátszadozhassak a pocival. Azonban cseppnyi ellenállásba ütközök. Ez még nem veszi el a kedvem, de azért arrébb vándorolok, miközben kószán is bókolok.*
- Mert a Dixon ragadt rám. Így hívtak a fedélzeten és már hozzászoktam. A család hív csak Eltonnak bár már a kicsik is inkább a Dixon-t használják. *Gondolkodom el ezen egy kicsin, hogy ki hív még Eltonnak miközben kezemmel tovább simogatom Rachel karját. Azonban nem bírok véremmel így ajkaimmal szépen lassan betámadom nyakát, ám újabb ellenállásba ütközöm, ám ezzel ellentétben még mindig ott van a derekamnál a húzás, ami nem ereszt. Szavaira kérdőn felpillantok, majd fújok egyet és a szememet is megforgatom.*
- Attól, mert engedsz egy kísértésnek még nem leszel tőle rossz ember. Azok a nők a ribancok, nem válogatják meg a partnerüket, de legfőbb kép azok, akik azért csinálják, mert megszoktak és nem azért, mert akarják. De legyen. *Nem vagyok egy erőszakos típus, ezért amikor kezei a mellkasomra tévednek, hogy lelökjenek róla. Nem sértődök meg ezen, tegyen úgy ahogy jónak látja, azonban érezhető rajtam, hogy olyan könnyen még sem lépek túl ezen.*
- Van egy hal gyűjteményem. *Kezdek bele, de ez a téma annyira gyér, hogy inkább mással folytatom* Mindig is az volt az álmon, hogy egy hajón dolgozva fogok megöregedni. Családom a halászatból él meg, mién az egyik cég és oda járok le dolgozni. Nem akarom átvenni a cég irányítását, azt meghagyom Luciának elvileg Ő a legidősebb vérszerinti gyerek és jobban is ért hozzá engem csak az érdekel, hogy a hajók legyenek az enyém, aztán kitudja mi lesz ebből. Yvonne felrúgta a terveimet, ezzel az ideköltözéssel. *Nyújtózkodom, majd karjaimat a fejem alá hajtogatom miközben mesélés közben szemeimmel az eget fürkészem.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-08-28, 11:51 am

*Érdekel, amit mesél, bár úgy érzem, hogy picikét tényleg sikerült másképp értelmeznem a szavait, mint kellene. Nálunk a város a pálya és nevezni lehet, azt hittem, hogy ott is hasonlóan működik, de hamar kiderül ám, hogy nincs így. Türelmesen hallgatom végig mondanivalóját és aprókat bólogatok is, jelezve, hogy veszem ám az adást.*
- Érdekes lehet, biztosan jó buli! *mivel én még soha nem vezettem semmit, ezért nem fogok olyan választ adni, hogy kipróbálnám egyszer, majd ha úgy alakul, akkor bizonyára ki fogom, ha pedig nem, akkor meg nem, aztán ennyi. Viszont ha már Dixon így mesélget magáról, én se fogok csendben maradni és nem azért, mert sajnáltatni akarom magam... gyűlölöm, ha sajnálnak. Szimplán csak én is szeretnék egy kicsit mondani magamról, én nem jártam valóban olyan jól, mint ez a fiú, de mégis élek még és az életem se olyan szörnyű, a drogról és a piáról pedig egyszer majd csak leszokok.*
- Az a lényeg, hogy most jól elvagy. *mosolyodom is el kissé, majd a további szavakra most már csak fejemet csóválom. Majd meglátjuk, hogy mi lesz még a jövőben, egyelőre én nem tervezek semmit, hanem inkább tovább ismerkedem vele, főleg, mert tetteivel cseppet sikerül zavarba hoznia, mégsem óhajtom kimutatni ezt felé.*
- Értem. Végülis a Dixon passzol hozzád, ez a rövid idő alatt már megszoktam. *vigyorodom is el, de ahogy ajka végül a nyakamhoz ér, már nem tudom megállni, hogy egy picikét ne élvezkedjek, tehát szemeim is lehunyom, magamhoz húzom, de agyam kapcsol, még mindig tudok gondolkodni egy kicsit, pedig annyira jó lenne közelebb kerülni hozzá, mégsem tehetem.*
- Nem tudom... most semmit se tudok. *teljes a bizonytalanságom, de azért picit tolni kezdem és mivel nem erőszakoskodik - szerencséjére -, már mellém is fekszik, én pedig felé fordulva kezdem el piszkálni a közöttünk lévő kis területen az egyik fűcsomót.*
- Hal? *nevetek is fel, mert ez azért tényleg viccesen hangzik, de aztán tovább váltunk, így jönnek a komolyabb dolgok, el se hiszem, hogy mindezt megosztja máris velem.*
- Akkor a jövőd ki van építve, még a végén az is lehet, hogy itt maradsz tanulni és alakul a jövőképed is. Gondolj bele, hogy a mágiával mi mindent érhetsz majd el. *mondom én, aki aztán egy picit se igyekszik tanulni, de majd tényleg neki fogok állni, nem óhajtok elsőben maradni, bár félek, hogy így lesz, mégis, még van remény... *
~ Vajon haragszik rám? Mondjuk, melyik pasi viselné jól az elutasítást? ~ *az a gond, hogy túlságosan is jó társaság most és még helyes is, tehát lassan közelebb merészkedem hozzá, kezem izmos mellkasára kerül, fejem pedig az ő feje közelébe, hogy most én adhassak egy kis puszit az ő nyakára. Nem vagyok ám ennyire bátortalan, nem is értem, mi van most velem.*
- Ha megnyugtat, én nekem még fogalmam sincs a jövőmről. Napról napra élek... *mondom neki halkan, de nem távolodva el, úgy kutatva hát szemeit is, majd végül lassan elhúzom a fejem, így fektetem azt vissza a fűre, de kezem testén marad, már ha engedve lesz.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-08-28, 12:28 pm

*Rachelt beavatom az Olaszországi vandálok éjszakai életében. Így mesélésre nem jön át az ottani hangulat, de nem lehet ezt úgy mesélni, hogy felrázza a lelkeket, ezt érezni kell.*
- Azám. A beválalósabb csajok ilyenkor kiválasztanak egy motorost, felpattannak mögéjük, hogy a móka részesei lehessenek. Volt már ebből egy durva nagy baleset. Ezért kell ésszel vezetni, na meg kiválasztani a megfelelő sofőrt. *Kuncogok fel keserűen. Ott aztán volt balhé. Úgy repkedtek a motoralkatrészek, mint a csillagszóró szikrái. Gázos volt az az idő, majd egy hónapig nem volt utána semmi az utcán. Azt a pangást. Volt keserűség bőven, de ha már így belelendültem a mesemondó szerepébe folytatom a regélést. Szóba kerül ez-az, de egyiknél se ragadunk le, bár Rachel gyerek kora igen megrázó lehetett számára. Természetesen nem mondom, hogy sajnálom és stb sablonos babla. Erre egyikünknek sincs szüksége, hisz tök megalázó lenne a másik számára.
Azonban, hogy ne csak keseregjünk, megpróbálok közelebb férkőzni a leányzóhoz. Látom és érzem, hogy jól esik neki, amit csinálok, ennek ellenére mivel eltol, magától lemászok róla és kényelmesen elterülök a füvön, miközben újra a mesemondó szerepébe kényszerülök. Nem bánom, hogy mesélnem kell, félre értés ne essék csak nem bántam volna, hogyha másképp folytatódnak a dolgok.*
- Tudom, hogy vicces, de igen. 15 tengeri és egy édesvízi. Van egy nagy akvárium a szobába, abban úszkálnak… kivéve Lőrinc. Neki egy kicsi gömbje van. *Mesélek ismételten vigyorogva miközben néha a cruos diáklányra pillantok, de ez a téma nem túl érdekes, így másra térek át.*
- Tanulni, én? *Nézek hökkenten Rachelre miközben kirobban belőlem a nevetés.*
- Nem, azt nem hiszem. Egyáltalán nem szimpatikus nekem ez a hókusz-pókusz úgyhogy ki van zárva, hogy én itt maradjak, maximum néha napján évközben benézek látogatóba, de nem fogom kijárni a sulit. *Nem vonz a mágia és az sem érdekel, hogy egyes dolgokat általa könnyebben megkaphatnék. Ha valamit igazán akarok, azért megdolgozom és nem a kiskapukat keresem. Szemeimmel ismét az eget fürkészem, amikor megérzem mellkasomon az érintést, majd a puszit a nyakamon. Jól esik Rachel közelsége, bár én ennek egyértelmű nyomát adtam viszont nem értem, hogy akkor most mit is akar. Az előbb még nem kellett neki semmi most meg Ő jön hízelegni? Azonban nem vagyok semmi jónak elrontója, ha ezt akarja, ám legyen.*
- Azzal egy darabig nincs is gond, bár én azt vallom, hogy egy idő után el kell dönteni, hogy mit akarunk. Téged még nem szólított még meg semmi, de ezt nem is kell erőltetni, majd megtalálod, amit akarsz csinálni. *Pillantok le rá, mert érzem magamon a kutató tekinteteket. Tudom, hogy milyen jó egyik napról a másikra élni és nem foglalkozni semmivel, azonban azzal is tisztában vagyok, hogy ez csak látszólagosan működik.*
- Most viszont te jössz. Honnan jöttél és milyen arra az utca kölykök élete? *Kúszok hozzá közelebb, bár most nem úgy, ahogy az előbb. Most nem rámászok csak pusztán közelebb fekszem hozzá és ha esélyem nyílik rá, akkor egyik kezemmel át is karolom. Természetesen mellkasomon lévő kezét nem piszkálom, kicsit sem zavar, hogy ott pihenteti.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-08-28, 12:41 pm

*Érezhetően más lehet az a verseny, ami Olaszországban folyik, mint az, ami nálunk, de én vevő vagyok az új dolgokra, így hát kíváncsian hallgatom a mesélést is, de amikor hallom, hogy a csajok fel is ülhetnek egyes sofőrök mögé és hogy még baleset is volt, kissé meglepődöm, erre azért nem gondoltam bele.*
- Kemény lehetett, de gondolom aki téged választ, az jól jár. *vigyorodom is el, mivel érzékelem ám, hogy azért egy minimális egoizmussal simán rendelkezik a fiú. Most már egyre inkább kíváncsi lennék egy ilyen versenyre, de ezt most nem hozom fel, nem akarok én meghívást kapni, ami soha nem következik be, tehát csak reménykedem benne, hogy majd egyszer részese lehetek egy ilyen élménynek. Mesélek magamról is, majd pedig Dixonhoz is picit közelebb kerülök, de nem akarok én semmit se elkapkodni, tényleg hülyén jönne ki, ha ez után azt hinné, hogy mindent szabad, engem megpróbáltam már jó párszor kihasználni, úgyhogy óvatos maradok, ez egy jó taktika és őt beszéltetem továbbra is, magamról amúgy se tudnék túl sok mindent mondani.*
- Azért biztosan szép lehet. *bólintok végül rá, pedig azt hittem az előbb, hogy csak viccnek szánja mindezt, de ezek szerint komoly a dolog. Végülis matróz, minek kételkedtem? *
- Én nekem se szimpi, egyelőre még ott tartok, hogy létre tudok hozni pár madarat a pálcámból, de ennyi. Sokat agyaltam rajta, hogy talán haza kellene térnem, de még nem tettem meg, mert talán ez a hely új lehetőségeket ad nekem, nem tudom. *na meg Nil meggyőző érvei is a suli mellett vannak, szóval még vagyok egy kicsit, aztán eldől, hogy mi lesz. Bár megszerettem az utcai életet, belül azért másra is vágynék, egy normális otthonra, egy igazi életre. Gondolataim közepette azért a fiúhoz közeledem, így puszilom meg édesen, de aztán már el is húzódom, nem tudom, hogy miképp fogja mindezt viselni, de én már csak ilyen vagyok. Ha én akarok valamit, azt meg akarom kapni, ha a másik akar, azt átgondolom... fura vagy sem, de ez van. *
- Majd eldől, ráérek még szerintem. *nézek is fel szemeibe, majd már felém is fordul, így érzem meg az ölelő kart is, én pedig szintén cseppet közelebb húzódom hozzá, most tehát eljött a nagy pillanat, hogy nekem kellene mesélnem.*
- Svéd vagyok, szóval elég hideg és eleinte nehéz volt az élet, de manapság feltalálom magam. Tudod, én nem vagyok olyan utcai csaj, aki a testének hála jut pénzhez és élelemhez, én inkább a tettek embere vagyok. Ha kell, akkor ölök azért, hogy legyen hol aludnom és valamit ennem, illetve... *hát nem túl szép dolog, nem is tudom hogy mondjam el a másiknak, de aztán maradok az egyenes beszédnél, ahogy azt ő is tette.* - Az utcán több fajta drog megfordul, azokat pedig tesztelni kell... időnként én is vállalom a tesztalany szerepét, elég jó pénzt ad és bár van néha mellékhatása, valamiből mégis csak lenni kell. Egyébként elég normálisak az emberek, bár sokan nem nézik jó szemmel, hogy nem adom oda magam a gazdagoknak vagy a bandák vezetőinek, szóval talán ezért se lenne rossz, hogyha itt maradnék, mert a saját banda alapítás valahogy eddig még nem jött össze. *húzom is el a számat, mivel elég kellemetlen, hogy próbálkoztam és valahogy nem tudtam összefogni őket... És hogy miért nem? Mert nincs semmim, amit fel tudnék mutatni nekik, mert bár talán jó vezető lennék, nem éri meg nekik, legalábbis még nem.*
- Talán ha megismerem a mágiát, erősebb lehetek, többen fognak tisztelni, mellém állni és az életem is könnyebb lenne. Na meg, feladhatnám a tesztelős dolgokat is. *sóhajtok egy picit, hiszen akadt olyan drog, amitől napokig nem láttam vagy alig tudtam mozogni, illetve egyéb dolgok is akadtak, szóval én is tudom, hogy ez nem mehet akármeddig, egyszer még bele is halhatok. *
- Ezért is mondtam azt, hogy talán neked is megérné itt maradni, de persze neked más az életed. *fejezem is be, azt hiszem, hogy a mesémnek itt vége, tehát most csak kutatólag nézegetem a másikat, kíváncsi vagyok, hogy most ezek után mit gondol rólam.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-08-28, 1:11 pm

*Teljesen egyértelmű, hogy két különböző világból jöttünk. Eleinte azt hittem, hogy a leányzó is olyan élet stílust folytat, mint én, de hamar rá kellett ébrednem, hogy nem ez a valóság, ennek ellenére nem nézem kevesebbnek, sőt. Mesélek neki az olaszországi életvitelemről és igen jól érzi, egy csepp ego megbújik benne, de tény, ami tény, tényleg jól vezetek, bár azt nem mondanám, hogy jól jár a csaj, aki mellém ül, csak nagyobb az életbiztosítása. Én már meghívtam magamhoz, amúgy is tudja honnan jöttem szóval magától is simán képes elugrani egy kis kiruccanásra.*
- Wow. Akkor te sem viszed túlzásba. Nálunk a családban többen is varázsolnak, szal az alapigék nagy része megvan, de ezzel inkább nem dicsekszem, még a végén valaki komolyan veszi. *Két mágiából teljesen analfabéta talál egymásra bedrogozva egy mágusképző bejáratában… Nem túlbiztató a helyzet, bár a leányzóból kinézem, hogy változtat ezen.
Közben Rachel ismét közelebb merészkedik hozzám. Úgy tűnik, amit neki szabad, azt nekem nem. Fordított gondolkodás… ezt megjegyzem, hátha legközelebb ez a cselezés jobban bejön, mint a nyíltlapos hajtás. Azonban én már kimeséltem magam, de ha valami érdekli, akkor arra még kitérek, de most rajta a sor, ezért most én hallgatok. Meglep, amit hallok és egy kicsit fel is kavar… drog teszt alany. Ez igen bizarul hangzik, de tény, hogy valamiből meg kell, hogy éljen, viszont becsülendő, hogy nem fekszik össze-vissza mindenkivel. Ebből már kicsit érthetőbb is, hogy miért reagált úgy ahogy. Akaratlanul is szorosabban ölelem magamhoz. Nem szívesen engedném vissza abba a világba. Tudom, hogy ma találkoztam vele először meg minden, de nem halt még ki bennem az emberség.*
- Nekem lényegesen könnyebb. Ha abba hagyom, a sulit is van hova visszatérnem, anélkül, hogy megölném vele magam. *Tekintetem egy pillanatra üvegessé válik. Mindig is tudtam, hogy baromi nagy mázlim van azzal, hogy a Ricci család befogadott, de most különösen erősen előjött ez az érzés.*
- Gyere menjünk. *Szorítom magamhoz, majd elengedem és felállok. Segítőkezet nyújtok, majd a motor felé sétálok lehorgasztott fejjel és igen csak töprengő vonásokkal.*
- Lehet, hogy ez most igen furán fog hangzani meg minden, de ne értsd félre nincs mögöttes szándék. *Tartok itt egy kis szünetet, majd 185 centiméteres magasságommal a lány elé lépek és onnan nézek szemeibe.*
- Ha netán nem jön össze ez a sulis cucc vagy tudom is én… mielőtt visszamennél, keres meg, segítek ha tudok. *Ez lenne minden mondani valóm, majd a motorra ülök és várom, hogy Rachellel együtt visszamehessünk.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-08-28, 1:20 pm

*Nem hittem, hogy a kikötői találkozás során egy ilyen srácot ismerhetek meg és hogy ennyi mindent meg fogok tudni róla, ahogy azt se, hogy majd én így megnyílok ő előtte. Úgy érzem, hogy lehetek őszinte, nem hiszem, hogy túlságosan is lenézne ez miatt, ő nem olyan, mint sokan mások ebben a suliban és jól is esik teljes mértékben önmagamat adni és valakinek bővebben mesélni az életemről. Igen, ez a drogos dolog durva, de nem véletlen az se, hogy képtelen vagyok szabadulni a szerektől, a függőség már kialakult, mégis, igyekszem majd lassan visszaszorítani, de egyelőre még nagyon az elején járok. Ahogy viszont az erősebb ölelést megérzem, hirtelen dermedek meg, nem hittem volna, hogy ilyesmit váltok ki belőle és bár nem vagyok valami érzelgős csaj - csak néha -, most nagyon is jól esik, tehát fejem egy picit a vállába fúrom, szemeim pedig lehunyom egy pillanatra, de nem sokáig, nehogy észrevegye ezt Dixon.*
- Nem lehet mindenkinek jó, tudod, a világ már csak ilyen. *mosolyodom el csak úgy, mintha semmi se történt volna az előbb és mintha nem meséltem volna neki őszintén. Az én világom ilyen, ha vissza kell térnem, továbbra is ezt fogom folytatni, de annyira nem bánnám, hogyha az országot is magam mögött tudhatnám.*
- Öhm, rendben, menjünk. *bólintok is rá, még egy szorítás után, majd felkelek magamtól, de azért mancsom a fiúéba teszem, hogyha szeretné, hát legyen és végül a motor felé is indulok, de ekkor hallom meg a szavait is, így tekintek fel rá, majd mosolyogva biccentek.*
- Kössz, max megyek matrózkodni veletek. A haverjaid úgyis szimpik voltak. *kacsintok rá játékosan, bár nem hinném, hogy ez megtörténne, de mindegy is. Azért jó tudni, hogy egy picit talán sikerült megismerkednünk és segítene, de nehezen fogadok el segítséget, főleg a hátsó szándék miatt, amely utána jön. Bár tudom, hogy mondta, nincs ilyesmiről szó, de mégis, soha nem lehet tudni. A motorra pattanok magam is, átölelem a fiút és bizony együtt térünk vissza Seol szívébe, hogy ez után én már a Mysterioba is vonulhassak, de azért az arcára még kap ám egy puszit a fiú.*
- Még találkozunk! *nagyon remélem, hogy lesz még rá lehetőségünk, de most ideje lelépnem és ennem is valamit, tehát első utam a nagyterembe vezet.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-09-21, 7:08 pm

//Misztikus lények ismerete, 2. házi//

*Nem híve a rendszeres és alapos testmozgásnak, de le sem értékeli, sőt néha arra vetemedik, hogy ilyen céllal mozduljon ki a szobából. Most tényleg olyan helyet keres, ahol a minusz végtelen felé tart annak az esélye, hogy valakivel találkozik, és annak a lehetősége is a nullához közelít, hogy bajba kerüljön. Nem igényel hosszas gondolkodást az, hogy kiessen a választékból a tó, hiszen hiába szereti azt a helyet, arra időnként túl sokan járnak, így marad a másik opció, a hágó. Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy az lesz a tökéletes hely, a hegymászás meg majd alaposan megmozgatja. *
~Na ott legfeljebb a jeti támadhatna meg, ha lenne itt egyáltalán jeti.~*gondolja, és már öltözködik is a kiruccanásnak megfelelően. Kényelmes és a várható hidegre való tekintettel vastag, fekete nadrágot húz, hozzá meg szürke pulcsit és fekete felsőt kap magára. A bakancsa a célnak tökéletesen meg fog felelni jelen esetben, így felhúzza, először normálisan köti meg a fűzőt, majd ebből még kreál egy duplacsomót, a biztonság kedvéért, mielőtt abból származna baj, hogy netán kioldódik félúton. Amint kész, még elveszi a pálcáját, anélkül sehová sem megy, mert túl kevés helyzetben lenne hatásos a karmolás és egy nem tökéletes egyenes vagy horog, ezekkel a lehetőségekkel pedig mindig számol. Muszáj, ha még néhány évet élni akar. Tettrekészen és határozott, magabiztos léptekkel sétál le az iskolai kikötőig, ahol maga előtt összefont karokkal, kissé türelmetlenül várakozik a révészre. Szerencsére túl sokat mégsem kell várni, az odaút viszonylag hamar eltelik, miközben szótlanul bámulja a vizet, azzal nem jutna előbbre, ha siettetné a dolgok menetét szóban, így inkább igyekszik nem arra figyelni, hogy szerinte mennyire lassan araszolnak csak a sziget felé. Átérve a révből sietős léptekkel indul el a cél felé, közben magában morgolódva.*
~Mint egy csiga... még napnyugta előtt szeretnék le is jutni a hágóról... ~*a háborgása gondolati síkon marad, miközben minden energiáját arra szánja inkább fölösleges beszéd helyett, hogy minél hamarabb jusson el a célhoz, főleg, mert Mystraltól viszonylag hosszú az út odáig. Morcos ábrázata lekopik, amíg a hágó alját eléri, és kénytelen megszusszani egy pillanatra, miközben az eget kémleli. Égszínkék, helyenként bárányfelhőkkel tarkított az égbolt, a nap is süt, már-már elhinné az ember, hogy nyár van, ha nem süvítene a szél, hozva magával. Még nem hideg mint télen, de már jócskán hűvös, kabát nélkül nem éppen kellemes ez a légáramlás. Közben Athalie is megnyugszik, a nap még magasan jár, úgy tűnik, van ideje felkapaszkodni és nyugodtan vissza is érni, így komótos léptekkel vág neki az útnak a hágó magasabb pontjai felé, hogy majd odafent megcsodálhassa a kilátást is. Egyszer már járt erre, és kellőképpen szép ahhoz a látvány fentről, hogy másodszorra is érdemesnek tartsa felmászni oda ezért is, mert persze a testmozgás öröméért is jött. Lassan halad, néha egy-egy fenyőnél még az átlagos tempójánál is jobban lelassít, majdhogynem megáll, beszívva a tűlevelűek semmihez nem hasonlítható illatát, majd még néhány lépés a végén, és elétárul az egész vidék. Elmosolyodva néz végig az alatta elterülő látványon, ezt megfesteni nem ártana, de ahhoz végképp nem ért, így inkább csak hosszú idéig nézi szinte pislogás nélkül, remélve, hogy megmarad a kép a fejében, esetleg néhány apró részlet vész majd el belőle. Fázósan húzza össze a felsőját magán közben és elgondolkodva ráncolja a szemöldökét. *
~Mintha nem lett volna ennyire hideg az előbb.~*születik meg benne a felismerés, de ahogy a cipzárt felhúzza nyakig, sőt még annál is tovább, hogy az álla is eltűnik a felső meleg anyaga mögött, már ismét nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek a részletnek, főleg, hogy váratlanul eszébe jut a nagybátyja. Nem is érti honnan bukkant fel az emlékeiben, talán csak azért, mert nemrégiben ecsetelte levélben Jukkának, hogy mennyire különböző az a bánásmód, amiben kettejüket részesíti, a fiúval szinte normálisnak mondható, vele viszont igazán szemét alak. Nem is kell ezt magyarázni, agyában már ott a kép, ahogyan Götlandot éppen elkapta a torkát, és a falnak szorította, miközben még meg is emelte majd húsz centivel. Könnyű préda volt neki. A torkához emeli önkéntelenül is a kezét, és nyel egyet, majd megrázza a fejét, hogy ehessegesse az emléket, de ahelyett másik tör felszínre, és őt kezdi meglepni a negtaív érzések egész sora, pedig reggel még egészen jó kedve volt. Ott kering benne a félelem, a harag, a bűntudat, az értéktelenség érzése, minden, ami csak rossz lehet. hatalmas sóhaj szakad fel a mellkasából, ahogy a következő emlék már jóval intenzívebben ront rá, még az életkedvének is búcsút inteni készül, és a hideg is egyre jobban meglepi, már reszket tőle, amikor hirtelen beúszik elé a levegőbe egy kámzsás alak. Hullaszerű keze lóg csak ki a csuhára emlékeztető anyag alól, sé Athalie hátrahőköl. Jóval intenzívebb lesz az az érzés, ahogy a pozitív gondolatai helyét átveszi minden, ami csak negatív lehet, szinte érzi azt, ahogy a lény most ezeket elszívja és gyakorlatilag jóízűen csámcsoghatna is rajtuk, hiszen ebből táplálkozik. Majd megfagy, miközben a hátralép, de ez a legalább két- három méter magas alaknak meg sem kottyan, úgy úszik a levegőben, mint más a vízben. Előhúzza a pálcáját, talán alaposabban el kellett volna olvasni a leírásukat, hiszen most jön rá, hogy nem is tudja, hogy ez a lény látja-e mit tesz, vagy csak az életkedve és energiája alapján lokalizálja. *
~A fenébe... nem akarok vacsora lenni. Hogy volt az a nyamvadt varázsige. Eric azt mondta, hogy sose fog kelleni, de jó ha tudom. Jah... ez volt az expecto patronum... ~*arcára már kiült a kétségbeesés, és már beleköltözött a lelkébe az a tudat is, hogy kész, vége, de ennyire könnyen nem adhatja fel. Még az életösztön munkál benne, így újabb hátralépéssel próbálkozik, és felemeli a pálcáját, mindez persze őrült gyorsasággal zajlik, mert ha túl lassú, akkor bizony vacsora lesz egyhamar. Orrában érzi a dementor bűzös hideg leheletét már, ami lassan megtölti a tüdejét.*
- Expecto patronum. *mondja ki a varázsigét, ám a pálcából csak ezüstös színű csík folydogál ki és gőzfelhőre emlékeztető gomolygó folt lesz belőle, nyoma sincs az állatalakú patrónusnak. Valami baj lehetett az igével, talán megremegett a hangja, és azért nem működött rendesen. A dementor lelassul, mintha megrettenne attól, amivel szembetalálja magát, de ez nem elég még ahhoz, hogy békén is hagyja. Éppen annyi ideje van a lánynak, hogy ismét rá szegezze a pálcáját és kimondja a varázsigét, határozottabban az előbbinél és hangosan, érthetően, artikuláltan. *
- EXPECTO PATRONUM! *már inkább harsogja, hogy még a szél se nyomhassa el a hangját, majd térdre rogy és csak hunyorogva, összeszorított fogakkal meri nézni, hogy most mi történik. Reméli, ezúttal jobban sikerült a varázslat, vagy neki vége. A pálcából most az iménti produkcióval szemben azonban felismerhető és szép hiúz tör elő egy kecsesnek mondható ugrás közepette, és a dementorra veti magát. Az először csak hátrébb suhan, de aztán a további támadásoknak hála inkább eltűnik a közelből. Még mindig térdre rogyva, pálcát tartó kezével még mindig a levegőben, görcsösen szorítva a mágikus eszközt, és dermedten nézi, ahogy a hiúz köddé válik. Csak most engedi le a kezét, megmasszírozva enyhén begörcsölt csuklóját bal kezével, de a pálcát nem meri eltenni. Feltápászkodik, mélyeket szippant a levegőbe, hogy eltűnjön orrából az az iszonyatos bűn, és nagyot nyelve megrázza a fejét csak úgy magának. *
~Nem történt meg...nemtörténtmeg... nemtörténtmeg.~*a szavak a fejében összeolvadnak a visszaúton, mantrává alakulva, amivel győzködi magát, hogy ez nem volt valóság, pedig nagyon is tudja, hogy az volt. Pálcával a kezében szinte menekül most lefele a hegyoldalon, folyton felkapva a fejét minden zajra, ajkát rágva közben. A révhez érve már kifullad, olyan sietősen szedi a lábait, muszáj megállnia és ismételten mély levegővételekkel lenyugodni, meg visszaerőltetni az arcára egy viszonylag nyugodt arckifejezést is. Visszaúton is szótlanul bámulja a vizet, de már teljesen más okból, mint idejövet. Még mindig győzködi magát az események valótlanságáról, de néha belefeledkezik a pálcája bámulásába is. Soha nem volt még ennyire szép az a hiúz, mint most, amikor életveszélyből mentette meg, de hát eddig összesen egyszer sikerült megidézni, és azzal be is érte a tanára. Az iskolába visszaérve minden a szobájába siet egyenesen, még mielőtt elmenne órára, muszáj valahogy rendbeszedni magát, ha más nem, legalább valami jó zenével, amitől ismét visszazökken legalább részben az életkedve a normális kerékvágásba. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-09-23, 2:48 pm

//Rítusmágia 5. házi//

*A szőke leányzó ma délutánra egy kis kirándulást tervezett, így tehát ennek megfelelően öltözött fel. A túrázásra túra-bakancs, hosszú nadrág és pulóver az öltözete, és még visz egy széldzsekit is, ha esetleg nem lenne túl jó az idő. A haját egy copfba fogja össze, smink semmi, csak egy kis szőlőzdír, hogy ne száradjon ki a szája. Visz még magával egy kis kiránduló táskát, amibe a cuccait pakolja. Étel, ital, néhány teljesen fölösleges dolog, amiket nem lehet nem elvinni, meg a pálca. A pálca is a táskába kerül, mert olyan ügyességgel öltözött a bogarak miatt, hogy a ruhájában már sehol sincs hely a pálcának. Fél óra már vígan rója a métereket egyedül, mert famulusa épp valami mást csinál, de neki így is jó. Jár az erdőben, a tónál, végül kiköt az Árnyhágónál. Mivel már menetelt, megáll pihenni, és csodálni a kilátást. Épp leveszi a táskát a hátáról és kinyújtózkodik, mikor szeme sarkából valami furcsát vesz észre. Azonnal nyúlna a pálcájáért, de a következő pillanatban valami nekinyomódik a háta közepének. Eléggé jól ismeri az eszközt ahhoz, hogy felismerje, ez egy pálca.*
-Ne mozdulj!*hallja azonnal a pálca gazdájának hangját. Az illető férfi, és Electra szerint erősen láncdohányos, legalábbis rémesen rekedt hangjából ezt lehet kikövetkeztetni.*
- Ki maga?*kérdezi, miközben a táska felé pillant, hogyan is érhetné el pálcáját. A férfi felmordulása, és hogy a pálca jobban a hátának nyomódik, meggyőzik arról, hogy jobb lesz nem próbálkozni, ha épségben akar maradni.* - Mit akar?*kérdi határozottan, bár magában azért már nem ennyire magabiztos. Azért megpróbálkozik a megfordulással, és meglepetésére ez nem ütközik akadályba. Így szembe kerül az őt sakkban tartó emberrel. A férfi nem kelti azonnal rokonszenvét. Sőt, elég félelmetesnek tűnik talpig fekete ruhájával, borostás arcával és szigorúan, hidegen csillogó szemével.*
- Még egyszer kérdem, ki maga és mit akar?*ismétli meg a kérdéseit végre a másik szemébe nézve. Így már valamivel bátrabb, hogy szembe nézhet vele, sokkal rosszabb úgy, hogy nem látja, ki fenyegeti.*
- Keresek valakit. Egy átkozott bűnözőt. Nem zárhatom ki a lehetőségét, hogy te vagy az. Sőt, nagyon úgy hiszem, hogy te vagy az.*feleli a férfi, mire Electra értetlenül néz rá. Hogy mi van? Értetlenségének hangot is ad.*
- Úgy nézek én ki, mint egy bűnöző?*mutat végig magán tetőtől talpig. Valóban nem nézhető ki belőle, hogy bármikor csúnya gondolatokat fogalmazhatott meg a fejében, és most is csak kicsit ingerült, a kialakult helyzet miatt.*
- Az ember, akit keresek, egy erős mágus gyenge szolgája, akit azért küldött ide, hogy bajt okozzon nekem.*mondja a férfi, és úgy néz a lányra, mintha neki egyből mindent értenie is kellene.*
- És? Ha olyan gyenge, biztos nem tud átváltozni senkivé, márpedig maga erre gyanakszik, ugye?*próbálja tisztázni magát a lány, mert azt már tudja, ha ez sikerül neki, békében elmehet. A mágus nem válaszol, de nincs is rá szükség, a szeme mindent elmond. Erre gyanakszik, persze, és azt gondolja, hogy bizonyára üldözöttjének a mestere is átváltoztathatta, vagy ott vannak a bájitalok a segítségére. Sok mód van arra, hogy egy tehetségtelen, erőtlen mágus mássá legyen.*
- Jól van, akkor bizonyosodjon meg róla, hogy nem én vagyok, aztán hagyjon békén! Különben is, miből gondolja, hogy pont itt kell keresnie azt az alakot?*próbálja kicsit tisztábba tenni a helyzetet, mert még mindig sok minden van, amit nem ért. Hogy is gondolhatja ez a férfi, hogy ő egy álruhás bűnöző? Micsoda képtelen ötlet!*
- Lekövettem a nyomait, ami idáig vezetett el. De rendben! Bizonyítsd be, hogy nem te vagy! Varázsolj nekem valamit! Pálca nélkül, saját erőből!**adja ki a parancsot a férfi.*
- Jó! Mit csináljak?*kérdezi a lány széttárt kezekkel. Tud ő varázsolni pálca nélkül is, de van egy olyan sejtése, hogyha megtámadná, annak nem örülne a mágus, ezért inkább megkérdezi.*
- Készíts valamilyen tárgyat Rítussal.*feleli a férfi pár másodperces gondolkodás után, és mivel a leányzó elég okos, azt is azonnal kitalálja, miért ezt választotta a férfi. Az ember, akit üldöz, nyilvánvalóan olyan gyenge, hogy még erre sem képes, így ha neki ez sikerül, akkor tisztázza magát.*
~Még jó, hogy már tanultuk.~*gondolja magában, miközben bólint, jelezve, hogy benne van. Egy lépést tesz hátra, hogy legyen helye, majd elkezdi törni a fejét azon, hogy mit produkáljon, és milyen szöveggel tegye ezt. Közben a férfi árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát, nem szeretne meglepetést, de Electra nem is készül semmi ilyesmire, ha anélkül is elszabadulhat innen. Viszont a szöveggel van egy kis gondja, nem épp a legjobb költészetben, de most muszáj kigondolnia valamit. Pár perces gondolkodás után megvan a szöveg, így a jobb kezét felfelé fordítja, a balt lefelé a jobbal szemben. Majd becsukja a szemét, és elképzeli, hogy fog kinézni az a bizonyos tárgy. Ezzel pár másodperc után kész is van, köszönve ezt fejlett képzelőereje miatt.*
- Teremjen a kezembe egy szépséges rózsa,
Legyen erős a vas, mely létrehozza.
Teremjen hát a rózsa most azonnal kezembe,
Hogy elcserélhessem a szabadságomért cserébe.*mondja el az egy perce kitalált szöveget, miközben nagyon koncentrál, és egy perc elteltével megjelenik a kezében egy szürke (mivel ugye vasból van) rózsa, ami ugyan nem tökéletes, mégis nagyon csinos kis vasvirág lett belőle. Electra egy kicsit gyönyörködik benne, majd diadalmas tekintettel nyújtja át a férfinak.*
- Parancsoljon!*a mágus egy pillanatig habozik, majd a lány arcára pillant, és elfogadja a rózsát. A szemében látszik, hogy elismeri a munkát és tetszik neki a virág, de elmosolyodni nem képes, pedig Electra pont azt akarta. De sebaj, így is jó.*
- Most már hisz nekem?*kérdi a lány, miközben felveszi a táskáját a hátára, és mivel a mágus nem akadályozza meg, már tudja is a választ, de azért megerősítésként kap egy bólintást.*
- Bocsáss meg, hogy zaklattalak, de nem lehetek elég óvatos.*kér bocsánatot a férfi, miközben visszanyújtja a lánynak a rózsát. Azonban Electra a keze feltételével hárítja el.*
- Tartsa meg, hogy emlékeztesse rá, az ártatlannak tűnő kiránduló lányok valószínűleg azok, aminek látszanak.*küld a férfi felé egy ragyogó mosolyt, majd megfordul, int a mágusnak, majd megy a dolgára. A férfi szája szegletében megjelenő apró mosolyt épp nem sikerül elkapnia.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-08, 4:50 pm

//Metamorf mágia - 7. házi//

* Rám fér most egy kis séta, egyik kedvenc helyemen fogok tenni egy kiadós kis túrás, ami még itt honol, Seol szigetén, és nem más ez, mint az Árnyhágó. Télen, nyáron, ősszel, tavasszal, gyakorlatilag bármely évszakban csodálatosan havas ez a táj, bár azért a szokásosnál kissé jobban felöltöztem most: lábaimra fekete túrabakancs került, fekete nadrágommal összhangban. Felülre egy póló, amit szürke, vastagabb kapucnis pulcsim takar, ezek felett pedig nyakam körül egy sál, amúgy pedig egy szürke s fekete színekben pompázó, téli dzseki van. Sí dzsekinek mondják az okosok, nekem igazából tök mindegy, csak meleg legyen, de legalább a zsebekkel meg lehetek elégedve, pálcám tökéletesen elfér valamennyi rejtekében, és más dolgok is. Jó választás volt, de már indulok is, egy kis pénzt még magamhoz véve, ha netán megszomjaznék, és kedvem támadna beülni a fogadóba egy vajsörre, utam végén. Még egy fekete kesztyűt is kitúrok azért éjjeli szekrényem fiókjából, majd lehunyt szemmel koncentrálva pár másodpercig Mystral főutcájának végére, már el is hoppanálok sikeresen szobámból. Azért jöttem ide, mivel innen, a város szélétől tudom elérni a hágó elejét, tehát egy gyors körbe tekintés után máris megindulok a megfelelő irányba, amerre már magasodik is előttem az a pár hegyvonulat, melyeket újfent hideg hó borít. Jó félórányi gyaloglást követően már a Hágó oldalához is érek, igen hideg van kint, de nem használok semmilyen varázslatot, hogy felmelegedjek. Egyszerűen jó most így, s bár Jessie nem kicsit hiányzik, iszonyatosan vágyom és kívánom, nem csak jelenlétét, hanem őt magát is, de még várnom kell.. talán jobb is, hogy egyedül vagyok, Ogin sem bosszant, kivételesen. S ahogy így haladok felfelé, csendes magányomban, minden olyan hirtelen történik. Egyszeriben egy ismeretlen alak lép ki pár méterrel előttem a fák takarásából, rám szegezett pálcával kurjantva el magát. *
-Fogjátok meg, lehet, hogy ő az emberünk! * torpanok is meg hirtelen, azt sem tudom, merre nézzek, s bár kapadoznék dzsekim belsejébe rejtett pálcám után, ahelyett, hogy hátam mögött is felmérném a terepet, de mind a cipzár, mind pedig kesztyűm megakadályoz ebben. Ennyire most nem vagyok gyors, így felhagyva ezzel keresztezem testem előtt kezeimet, nem törődve a kesztyűvel sem, de mielőtt még szétránthatnám őket, vagy az igét kiejthetném, hátam közepén taszítja testem egy bekapott átok előre. *
- Áááááá!! * adok is hangot meglepetésemnek, s bár nem repülök métereket, talán egy-két lépést tántorodom csak előre, de azt pont olyan erővel ahhoz, hogy a szemben lévő fának fejjel érkezzem, s kobakom erőteljes koppanását követően máris elsötétüljön minden, testem pedig ájultan essen össze a hideg hóban, a fa tövébe. Nos igen, ha most éber lennék, minden bizonnyal átkoznám magam, és fogom is. Az egy dolog, hogy kesztyű, meg meleg öltözék. De hogy se a reflexeim nem az igaziak ma, sem pedig a pálcám nincs kéznél? A pálcám mindig kéznél van, első, és utolsó nagy hiba. De hogy minden kerek legyen, fogalmam sincs, mennyi idő múlva, de éles nyilallás érzet kering homlokom környékén, s fejem megmozdítva, szemeim össze-összehúzva nyitom ki végül kékségeimet. Homályosan látok eleinte, a kép csak lassan tisztul: felettem a szürkéskék ég, néhány örökzöld lombja, mellettem susmorgás, hó, hideg, és persze testem alatt is tiszta fehér minden. *
- Hol vagyok.. ? * teszem fel orrom alatt a kérdést, s hirtelen ülnék is fel, de enyhe szédülés fog el, így kényszerülök vissza a földre, könyökeimre támaszkodva kis időre, míg homlokom is lecsekkolom, az ütközés után. Kezdenek derengeni a dolgok, homlokomról alvadt vér kerül kesztyűs ujjaim végére, míg végül fel nem tápászkodom a fa tövében, mely nem is biztos, hogy ugyanaz, mint ahol össze estem, s most nézek csak szét igazán. Így vehetem észre, továbbra is a fának támaszkodva, hogy nem csak én vagyok most itt, kissé távolabb lévő támadóim mellett, hanem rajtam kívül még jó pár, velem egykorúnak mondható srác is. S ahogy így elfigyelem őket, hiszen körülöttem állnak közvetlenül, ők is néznek rám, kimerülten, ijedten, tehetetlenül, kék szemeik annyira ismerősek. Hunyorogva mérem végig őket, majd az egyik vállát megkocogtatva, aki háttal áll nekem, így szólítom meg őt. *
- Figyelj.. mi ez az egész? Mi történt, azok kik, és miért vagyunk itt? * kapaszkodom meg végül vállában, be-becsukva szemeimet, melyeket össze is szorítok, nem tisztult még ki fejem rendesen, de a lényeg, hogy hasamnál megtapogatva a dzsekit, pálcám még megvan. A szőke, kékszemű srác aggodalmas tekintettel fordul felém, nemet intve fejével előbb. *
- Fogalmam sincs. Sétáltam, leütöttek és ide hoztak, szóval.. abból ítélve, hogy te is most szedted össze magad, nem tudom, kik ezek, és mit akarnak, nem tudok tőled többet. Szerintem keresnek valakit. * vonja meg vállát végül, én pedig biccentve felé egyet köszönöm meg halkan tátogva a gesztushoz kedvességét, majd egész egyszerűen ellépve ettől a fától, a másik mögé bújva kerülök kicsit közelebb észrevétlenül, lehetőleg, a beszélgető mágusokhoz, akik ezt tették velem.. hátha elkapok valami beszélgetésfoszlányt. A fejemet ért sérülés túl necces most ahhoz, hogy eléjük álljak szájalni meggondolatlanul, ezért marad ez a verzió, legalább gyakorlok egy kicsit az egyetemre. *
- Mindegyiket elhoztátok? Azt akarom, hogy megtaláljuk azt a fiút. Szükségem van rá.. * kapom el előbb ezen szavakat, s a hangot felismerem, ez az a férfi lesz, aki szemből jött nekem, de a csicskái intéztek el. Kikukkantva a fa mögül nézem meg őket most, hárman-négyen vannak, és a fő kolompos pislog csak a tömeg, vagyis mifelénk. *
- Ezek hasonlítottak arra a fiatal törzsfőre a legjobban. Semmi konkrétat nem tudunk róla uram, csak hogy az iskola tanulója.. és amit maga is lát. Magas, szőkés haj, kék szem. * suttogja egyik neki, amit egy újabb, közelebbi fa mögé lopózva hallhatok csak. De várjunk egy pillanatot.. ez nem az én napom lesz. *
- Törzsfő? Hogy mi van? * suttogom magam elé értetlenül, s ha eddig nem voltam képben, most egy pillanat alatt tisztul ki agyamból a köd. * ~ Ezek rám vadásznak. Micsoda felismerés. De mire fel? És miért? Mit akarhatnak tőlem? Ha a törzsem bármely tagjának baja esik.. akár egy karcolás is.. ~ * szorul ökölbe kezem a hirtelen dühtől, de higgadtnak kell maradnom, így tovább maradok itt, a fa rejtekében. *
- A vérüket kell megvizsgálnunk. Ennek a fiúnak olyan tiszta a vére, mint a friss hegyi patak, amely a hegy gyomrából jön, generációk óta tökéletes. Ezért is kell nekem. A vérükben bízhattok, másban nem. * adja ki az utasítást a férfi, a főnök, a koloncok pedig máris bólintva indulnak a kis csoport irányába, aminek előbb még én is a tagja voltam. Egyértelművé válik számomra, mi történik most: végig fogják mindenki vérét vizsgálni, és bele is kezdenek a műveletbe. Nem vagyok a toppon, rájuk nem támadhatok, de el sem tudok menekülni. Bár a hoppanálás talán jó ötlet lenne, de ha most így rám találtak, ki tudja, mi lesz később? Nincs más választásom tehát, mint változtatni a véremen. S a fazon hangja cseng fejemben, miközben lehúzom egyik kezemről koszos kesztyűmet, végül pedig pálcámat is előkerítem belső zsebemből. Egy apró harapás az egyik ujjam begyén, így serken ki friss vérem.. „… olyan tiszta a vére, mint a friss hegyi patak… tökéletes..” De miért kellek én? Akkor sem értem. De most, hogy a vérem kibuggyan, előbb felpillantva a vizsgálódókra, majd vissza a főnök felé, ki előttük ácsorog, utasítva őket a haladásra, így fordulok vissza ujjamhoz. A vár íze a számban számomra nem olyan tökéletes, nem állnám meg a helyem jó vámpírként, de varázslóként annál jobban. Körözésbe is kezdek pálcámmal ujjam felett, mely ugye sebes, közben már bőségesen koncentrálok arra, sárvérem legyen, és természetesen, ha mindez nem elég, mert nem is, akkor az ige is következik, nem abbahagyva sem a körözést, sem a koncentrálást: *
- Sanguis fieri. Sanguis fieri. Sanguis fieri. * ejtem ki pontosan háromszor, koncentrációmmal, sem pedig a körözéssel nem felhagyva egészen addig, amíg ujjam begyén a vér meg nem dermed. Ez azt jelenti, megfelelően végeztem el a varázslatot, de negyed óra szüksége legalább, míg egész testem feldolgozza a teljes vérváltozást. Aranyvérből mocskos sárvér, s bár nekem semmi bajom ezzel, sőt, most kifejezetten hasznomra fog válni, csak a sor végéig ki kell bírnom. Egy darabig tehát eltart még ez, a folyamat maga, én viszont szépen visszahelyezem pálcám és kesztyűm is a helyére, hogy az előbbi fához visszalopózva várjam a soromat, de.. álljunk csak meg. Akkor ezért van belőlem itt most ennyi? Mert nem tudják, ki vagyok? *
- Főnök, az első nem a mi emberünk. Sem a vércsoport nem egyezik, sem a vér minősége. Félvér, már itt bukott a dolog. * csóválja meg fejét, így a két férfi, akik vizsgálódnak, átlökik most maguk között a főnök irányába a rémült srácot. *
- Ne, kérem ne bántsanak.. én nem az vagyok, akit keresnek. Könyörgöm, engedjenek el! * esik térdre a srác a férfi előtt, na még szép, hogy én nem ilyen vagyok, de akkor sem értem, mi szükség van erre? Ám legnagyobb meglepetésemre a diri vállánál fogva emeli fel a srácot a földről. *
- Félreértés történt, elmehet. Sajnálom a kis kellemetlenséget. * biccent felé normálisan, de látható az undor az arcán, semmibe nem veszi a nyúlcipőt vevő srácot, ki máris eszeveszett rohanásba kezd, s el is tűnik szemeink előtt. * -Ezek a mai fiatalok.. szánalmas. * céloz itt gondolom arra, nem olyan srác volt ez, aki az anyja szoknyáján túl lát egy kicsivel is, de én nekem amúgy sem vele kell foglalkoznom, hanem magammal, és a többiekkel. Így sorolok vissza most már a sor végére, előttem még vannak jópáran, s azt is megfigyelhetem, mit csinál a két fazon. Egyikük egy ismert varázslatot igyekszik végrehajtani, méghozzá a végből olvasást.. s akár milyen legyen a teszt eredménye, pozitív vagy negatív, a másik férfi a következő állomáspont, aki viszont teljesen mást művel. Valami igét mormol csak, és szerintem ez már a vér minőségére menő próba, mert a vérből való olvasás nem segít a sár-fél- vagy az aranyvér megállapítására. *
- Nem jó. Félvér… * kezdi az egyik, a másik pedig helyeslően rábólint. * És a vércsoport sem az igazi. Nulla pozitív kell nekünk, ez pedig itt egyértelműen A-s. * eresztik el az újabb srácot, ki a főnök színe elé járulva szintén menesztést kap. Azért időbe telik ez, tehát a negyed óra szépen csorog, de a sor is fogy előlem vészesen, ők pedig már ideggörccsel küszködve kínlódnak a folytonos sikertelenség miatt. *
- Nézzétek meg a maradék kettőt, aztán tűnjünk innen. Talán rossz volt a hely, amit megadott az a szemét.. * sétál most már oda hozzánk dühösen a diri is, kinek arcára kék tekintetem kerül. Kissé sem pislogok felé kedvesen, sőt. Meg sem játszom, hogy félek, mert egyáltalán nem érzem ezt, csupán csak gyűlölet és mérhetetlen düh látható szemeimben, és olvasható le arcomról is.. ami aztán fel is tűnik a férfinek, a fő gonosznak, s gyanakodva lép oda hozzám, így mér fel magának. *
- Valami gond van, fiam? * áll meg előttem robosztus alakjával, s a fekete, földig érő bőrkabát, amit visel, valamint hosszú, kiengedett fekete haja, és gonosz tekintete kissé sem segít a helyzeten. *
- Hogy van-e gond? Ezt most komolyan kérdezte? Először elrabolnak, most meg valamit majd rám olvasnak, és előre közlöm, fogalmam sincs, miért csinálják ezt, de rajtam nem fog működni a dolog. * jelentem ki határozottan, állva tekintetét, de mivel az utolsó előttem álló fiú szintén nem felelt meg a teszten, én következem. *
- Azt majd mindjárt meglátjuk.. ezt én csinálom. Lehet, hogy ti szúrtatok el valamit, tűnés innen! * rivall ölebjeire a férfi, én pedig mivel ezelőtt legalább tízszer végig néztem, mi a teendő, önként veszem le nem sebes kezemről kesztyűmet, s a férfi kabátja alól előkerülő éles tőr pengéjére fut tekintetem. Ha leszúrni akar, arról le fog késni, immáron figyelmesebb leszek, de nagyon úgy tűnik, tekintetünk is találkozik, s ráfogva kezével hideg ujjaimra szúrja meg egyik ujjbegyem. *
- De komolyan. Mi szükség erre? Talán keresnek valakit? * vetem oda neki morogva, miközben persze figyelem minden rezdülését. Ő némán megrázza csak fejét, s most inkább úgy tűnik, a varázslatra koncentrál. Mindent úgy cselekszik, ahogyan azt mi is tanultuk, s bár egy pillanatra felcsillanó tekintete találkozik az enyémmel, mégis, miután elmormolja azt az ismeretlen valamit, fintorogva dugja vissza tokjába tőrét. *
- Kíváncsi vagy.. de hasztalan. Mocskos a véred, hiába egyezik a vércsoport azéval, akit keresünk. Szívódj fel inkább kölyök, amíg szépen mondom. * lép is el előlem, s bár gyanakodva néz felém továbbra is, végül csak megszólal, miközben húzom vissza morogva kesztyűmet. *
- Elnézést a kellemetlenségekért. Csak túlságosan hasonlít valakire.. aki számomra valamiért fontos. * biccent csalódottan felém, én pedig fejcsóválva tekintek el ölebei irányába, nem mutatva magabiztosságom. Még meg is kell lógnom innen. *
- Akkor van egy javaslatom. Legközelebb ha keres valakit, szerezzen róla több információt.. az sosem árthat. A viszont nem látásra.. remélhetőleg. * fordítok hátat nekik azonnal, s morgok is orrom alatt hátra, vállaim felett. Nyugodt léptekkel távozom, párszor azért még hátrapillantva feléjük. A tervem sikeres volt, de mire kellhetek én nekik? Fogalmam sincs. De haza kell utaznom, és ki kell derítenem, mi volt ez az egész. Nem eshet baja senkinek, erősek, de én is az leszek idővel, tehát nem félek tőlük kicsit sem. Elhoppanálni, vissza az iskolába viszont csak akkor fogok, ha már tisztes távba kerültem tőlük, nehogy gyanút fogjanak és utánam jöjjenek. A mai kis kirándulásom ezennel véget ért, legalábbis a szigeten. Órák kérdése, és már otthon leszek a rezervátumban, de előtte még felkeresem az én szöszkémet, hogy megbizonyosodjam afelől, minden rendben van vele. *

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-09, 9:45 am

//Misztikus lények ismerete, 2. házi//

*Rengeteg a hó, de a hó önmagában nem is okoz problémát csak az a tudat, hogy az éjjel 0°C alá süllyedt a hőmérséklet és nagyon sok minden fagyot meg. Alapjáraton ezzel se lenne nagy baj, ha nem indultam volna hegyet mászni, vagyis inkább sétálni az Árny hágóra. Nem tudom mi vezénylet erre az ostoba ötletre, de azt tudom, hogy már a feléig eljutottam és nem hátrálok meg innen. Úgy sem láttam még madárlesből a helyet, főleg nem télen. Elképzelem, milyen szép is lehet a reggeli fényben látni a várost és az erdőt. Elmosolyodok, mert lelki szemeim előtt látom, hogy a város felett halványhamu színű gyenge fűstoszlop áll, mivel az éjjel kidolgozták magukat a kandalok. Erről a gondolatról eszembe jut egy régi boldog emlék mikor még nővéremmel forrócsokiztunk a kandalló előtti kanapén és bámultunk kifelé a hulló hóvirágokra. Sóhajtva haladók tovább csakhogy egy fagyos részre lépek és kis híján leszédülök a hegyről. Szerencsére gyorsan felfogom a veszélyt és balra dőlök egyenes a szikla oldalának. A pihe súlyom ellenére elég nagy erővel esek a hegynek mitől igen csak megfájdul a bal vállam.*
-Azért is felmegyek!*jelentem ki egy kicsit könnyes a szeme, de azt le törölöm a fekete kesztyűmmel. Felállok és óvatosan haladok előre, nem akarok újabb balesete, de sajna ismét megcsúszok és hátra felé csúszok egypár méter. A csúszás következményében elvágódok. Feltápászkodok lesöpröm a fekete nadrágomról és a hasonló színű kabátomról a havat. Megigazítom a fekete sapkámat mely alól kilátszanak a vörös hajtincsek. A csizmámat tökéletesen száraz belül szóval indulhatok is tovább. A pálcám a farmer nadrágom övében van. Kisebb nagyobb csúszásokkal, és fokozatos romló rosszkedvvel felérek a hágó tetejére. Ekkor szembesülök a „démonommal” vagyis a rossz kedv okozójával egy Dementorral. A rothadó, csontos valamit kéz szerű izéjével felém mutogat. Azon a valamin bőrszerű anyag is van. Elkezd felé siklani a levegőbe és ezzel elérve azt, hogy folyamatosan rossz kedvem legyen. Tudom mivel „táplálkozik” egy dementor és tudom, hogy neki is jóga van az élethez, de azt is tudom, hogy nekem kellenek azok a boldog emlékek a testvéremről. Lehet, hogy nem tudja elvenni tőlem az emlékeimet, de minimális időre meg tud tőlük fosztani és rossz kedvet gerjeszteni. Büdös rohadt krumpli és záptojás szagot kezdek érzeni ami a dementor szájából jön. Öklendezni kezdek, de a nem merek elhajolni a szörnytől.*
~Anyám ez nem ismeri a rágót, de az előjátékot is.~*gondolom magamban, mert ha jól sejtem most jön-e a dementorcsók ha hagynám magam, hisz előkapom a pálcámat és a fekete csuklyás félig ember valamire mutatok vele. Eszembe jut a forrócsokizás a nővéremmel, s ezekkel az emlékekkel mondom ki a varázs szavakat.*
-Expecto Patronus!*kiáltom a patronusbűbájt a pálcám végéből egy ezüstös-átlátszó nagykutya formálódik és a dementor ellentámad. Izgalmas a „mérkőzés” a patronusom nem egyszer fut neki a dementronak, ki minden egyes találkozáskor meghátrál s megtántorodik. A kutya nem harapja meg bár nem is tudná. A dementor úgy néz ki eleget kapott a kutyától mert elillan a messze tájba.*
-Vissza se gyere!*kiáltok utána és figyelem addig meddig el nem tűnik és közben egy csapásra jobb kedvem lesz. Egy köszönöm formázódik az ajkaimon mely a kutya felé címzem, de mire odaérne a jószág el is tűnik. Közben én oda sétálok a hegy egyik részére és elkezdek nézelődni.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-21, 2:19 pm

*Tartom magam ahhoz, amit számon ejtettem ki, és mivel egyáltalán nem hazudtam, így valóban barátnőm famulusához méltó társat készítettem magamnak. Természetesen egy orosz jelképet választottam, aminek hasznát is veszem, s mértékkel válogattam a fajok között: sem a legkisebb, sem a legnagyobb, kettő közötti, még fajtájára jellemző tudásra képes. Grizzly lett a választásom, gyönyörű szürkés-feketés szőrzettel, marmagassága nagyjából egy és fél méter, felágaskodva a három métert éri el, körmei tizenhárom centiméter körül mozognak, tehát lényegében egy hatalmas, mászni és úszni képes, hosszú távon is gyors állatot teremtettem magamnak. A képességei pedig tökéletesen illenek a modoromhoz és szerintem hozzá is. Érdekes módon még nincs neve, gondolkodom a tökéletes megfelelőn, így ha szólítani szeretném, akkor a "bajtárs" szó megfelelőjét, a tavaris felszólítást alkalmazom. Már most imádom, tökéletes társ. Nem jelent azonban tartós örömöt, kizárólag vigaszt számomra, mert hiába békültünk ki a lánnyal, még mindig bánt a megjegyzése.*
~ Talán komolyan gondolta? ~ *elmélkedem magamban. Tudom, hogy változott, és nem tetszik, de nekem is ideje komolyodnom, ideje felelősséget vállalnom. Mivel gondolkodom kell a jövőnkön, ezért sétálásra adom fejem, kiszellőztetve agyamat, megmozgatva tagjaimat, hasznosan töltve az időmet. Famulusom természetesen elkísér, most együtt vagyunk, és olyan helyre viszem, ahol biztosan jól érzi magát: a hegyekbe. Csöndesen sétálok magam mögött hagyva a várost, lassan haladva fel, egyetlen szót sem szólva, és társam is csak ballagva követ. Öltözékem a sétához illik, fekete bakancs és meleg nadrág, vörös, feketével nyomott pólómat - elől a családom címere, hátul cirill betűkkel a "Ruszki" szó - eltakarja kapucnis, szintén fekete pulóverem, ám ezek fölött hordom hosszú, sötét szövetkabátomat. Fejemen kalap, gallérom felhajtva, kabátom pedig be van gombolva, így nem látszik nyakamban a medálom, csupán balomon órám és pecsétgyűrűm, jobbomon barátnőmtől kapott karkötőm és teleportgyűrűm. Pálcám zsebemben, ahol kezem is pihen, pontosan azt szorítva, s némi pénz is lapul ott, hátha vásárlásra adom fejemet a hidegben. Hamarosan, de lassan érek fel a csúcsra, hogy megfordulva vizsgálja tekintetem végig a kilátást, majd egy sziklához érve döntsem neki hátamat és üljek le, ahova medvém is követ, eldőlve a földön lábaim előtt. Nyugodtan ülök, szemlélve a kilátást, s mivel famulusom is érzi, hogy nem mozdulunk még el egy ideig, egyelőre nem kíván elhagyni, inkább a pihenés mellett dönt, szemeit lehunyva.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-21, 2:51 pm

~Hol vagyok?~ *Kérdezem magamtól feltápászkodva a fagyott fűcsomók közül. Fogalmam sincs, hogy mi ez a hely, se arról, hogy mit keresek itt. Próbálkozok visszapörgetni az emlékeket, de azután, hogy találkoztam a vörös csajjal, majd elmentem kocsmázni, semmi sincs meg. Először is végigtapogatom magam, nem fáj semmi, az már egy jó jel. Farzsebemben kitapogatom a pénztárcámat, amit kapkodva elő is szedek, hogy megvan-e a pénzünk, de fura módon 900 helyett 980 zsét számolok, ez sose baj.*
~Hmm, ha jól emlékszem a Goldent otthon hagytam.~ *Legalábbis nagyon remélem, mert a gitárom az, amit semmilyen körülmények közt nem adnék senkinek, és mivel nincs rajtam sérülés, ezért valószínűleg megvan, a szobámban. Nyávogásra figyelek fel, méghozzá tőlem pár lépésre lévő táskámból. Odamászok négykézláb, és óvatosan elhúzom a cipzárt, és morcosan látom, hogy egy macska settenkedik ki belőle. Nagyszerű, most lehet kimosni..*
-Te átkozott dög, mit kerestél benne? Takarodj! *Peche van, hogy macskának született, mert így nem nyeri el a tetszésemet. Nem akar tőlem nagy távolságot tartani, úgyhogy rá se hederítve kutatok tovább a táskámban. Szerintem balhé mentes éjszaka áll mögöttem, aminek kifejezetten örülök, nem kell még a balhé. Füvem viszont nincs, lehet hogy éppen ezért van most több pénzem, mint a tegnap esti indulásnál. Nagy nehézségek árán feltápászkodok, és de két lábra állva megszédülök elég rendesen. Ekkor veszem észre, hogy a pálcám is az övemen fityeg, de minek, ha úgysem tudom használni. Elindulok valamerre, mert őszintén fogalmam sincs, hogy merre. Egy nagy hegy, erdővel, és hóval a tetején. Egy órányi bóklászás után kezd zavarni, ahogy a gyenge szél átfúj a lyukas nadrágomon, és a melegnek nem mondható bőrdzsekimen. Na meg a tornacipőt sem túrára találták ki. Vacogásom közepette egy barna foltot látok meg, és hamar rájövök, hogy ez bizony egy medve.*
~Na ne, mi ez? Kanada?~ *A legtöbb amerikaihoz híven nem szeretem Kanadát, és nagyon remélem, hogy ez még Seol szigete, és hogy nem vagyok messze Mystraltól. Távolról kerülgetve az állatot egy embert is meglátok mellette, akinek oda is kiabálok.*
-Hé, meg tudnád mondani, hogy mi ez az istenverte hely? És merre van Mystral? *Fiatalnak tűnik, az is előfordulhat, hogy az iskola tanulója, de én nem közelítek, amíg ott van az a medve, és a srác nem jelez, hogy odamehetek.*
-Áruld el, agresszív a barátod? *Mutatok az állatra remélve, hogy nem tervezi a nekem rohanást, mert az igazság az, hogy nem tudok fára mászni.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-21, 3:18 pm

*Famulusommal oldalamon sétálok magányosan az egyik kedvenc helyem felé, közben pedig gondolataimnak engedek teret. Hála öltözékemnek, nem fázok, tehát huzamosabb ideig tervezek maradni, s ehhez minden eszköz a rendelkezésemre áll. Idő közben azonban amint a hegy csúcsára érünk, úgy döntök, ideje várakozni, pihenni, ez pedig medvém kedvére van, ahogyan a környezet is. Ahogyan ő, úgy én is szememet hunyom le pár perc elteltével, mikor a kilátás már unalmasnak hat számomra, ám ekkor kiáltást hallok. Famulusom sem süket, hirtelen ugrik fel a zajra, s most morogva vizsgálja a tájat.*
- Uszpakojszte! Mindjart kiderül... *nyugtatnám a medvét, hogy ne ijedjen meg, ide a madár sem jár, de a rejtély meg is oldódik, amikor közelebb ér az idegen. Rögtön tudom, hogy ő tehet róla, más eshetőség nem igazán van, ekkor pedig nyugalmam zavarja meg.*
~ Hát ez meg mit keres itt? ~ *mordulok magamban, mert nem vagyok jó kedvemben, ilyenkor pedig gonosz események is történhetnek általam. Hangosan sóhajtok, hiszen a változás mellett döntöttem, így nem uszítom rá rögtön a famulusomat, hogy üldözze el, inkább válaszolok, míg kutatva méregetem kinézetét, mely semmi jót nem ígér.*
- Priviet. *felelem csöndesen és köszönök a saját nyelvemen neki, mert ezt ő elfelejti megtenni. Egy pillanatig még hallgatok, aztán folytatom tovább, míg tekintetem rajta időzik. Egyáltalán nem nézem mágusnak, hiába tartozik az én korosztályomhoz, akár eltévedt mugli turista is lehet. Ahhoz mondjuk tájékozott... szégyen volna, ha nem tudná, hol van, pedig ebbe az iskolába jár.*
- Muszaj karomkodni? *vonom fel szemöldökömet, hiszen én vallásos vagyok, és ezt nem szeretem. Inkább legyen trágár, de ne vegyen szájára olyat amit nem kéne. Azért a feleletre adom fejem, mert ha diák, akkor nyilván segítenem kell neki. Most nagyobb a felelősség rajtam.*
- Ez az Arny Hago. Mystral a masik iranyba van, a hegy labanal. Majd meglatod, de ha ide feljössz... *mutatok egy pontra bizalmatlan medvém mellett, ahonnan szépen látni a tájat.* - Akkor lathatod a tavolban. *fejezem be a mondatot is, mikor egy kérdés érkezik. Lassan vonom fel a szemöldökömet, míg kezem a famulus szőrébe simít annak fejénél, aki továbbra is hidegen és keményen nézi a másikat. Nem fogok hazudni, miért tegyem? Ordít róla, hogy az.*
- Da. *felelek ennyit, főleg úgy, hogy oka is van a medvének fenyegetve érezni magát. Többet nem szólok, csak csendesen simogatom famulusomat, aki ennek hatására némileg enged, mivel láthatóan élvezi, de én nem fogom vissza őt. Hamarosan fény derül arra is, hogy mi történik a továbbiakban.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-21, 4:05 pm

*Mondhatni, fergeteges reggelre ébredek.. Fogalmam sincs, hogy merre vagyok, mi történt az éjjel. Szépen lassan, amennyire az erőm engedi ellenőrzöm a dolgaimat, a gitáromon kívül minden itt van, sőt még több is. Több pénzem is van, mint tegnap este, és a sors úgy hozta, hogy van egy macskám is, aki összeszőrözte teljesen a táskám belsejét. Egy határozatlan lábra állást követően fejfájástól szenvedve úgy döntök, ideje elindulni valamerre. Nem elég nekem az, hogy eltévedtem, fázok, és éhes vagyok, még ez a Garfield is követ. Gyorsnak nem mondható haladásomat egy hatalmas medve látványa szakítja félbe, aki mellett feltűnik egy ember is. Ez megnyugtat. Odakiabálok messzebbről a fiatal srácnak, aki érthetetlen nyelven szól vissza, úgyhogy nem tudok neki válaszolni, csak amikor számomra is érthető nyelven kezd beszélni. Az akcentusából rögtön rájövök, hogy orosz, vagy hasonló nép szülötte.*
- Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy én mit keresek itt. *Válaszolok neki. Nekem most az a fontos, hogy merre indulhatnék vissza az iskolához, és egyáltalán milyen messze van.*
-Ja, ne haragudj, csak már eléggé kivan a.. az ez meg az, tudod. Azt sem tudom, mennyit aludtam a szabad ég alatt. *Szerinte káromkodtam, de nálam ez nem minősül annak, cseppet sem érdekelnek a vallási dolgok, bár most lehet, hogy jól jönne egy isteni segítség. Azonban ellát némi információval amire kíváncsi vagyok és a szavait követően pár óvatos lépéssel közelebb is megyek..*
-Nagyszerű, ha nem haragszol akkor felmennék körülnézni, mert ez a táj még idegen számomra. *Már nem kell sok, hogy odaérjek, és nagyon remélem, hogy az agresszív medvéje nem fog nekem esni a mancsaival. Ha sikerül odaérnem élve, akkor be is mutatkoznék.*
-Amúgy hello, Slash Daniels vagyok. *Előrántom hideg kezeimet is a zsebemből.. Azután pedig körülnézek, és tényleg ott van Mystral. Ha jól számolom, akkor úgy másfél óra alatt visszaérhetek a kastélyba.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-21, 4:28 pm

*Pihenésem egy idegen zavarja meg, így sajnos figyelmemet - csak úgy mint medvém -, feléje kell fordítanom. Nem tetszik, de muszáj erőt vennem magamon, hogy normálisan viselkedjek. Azért természetesen az engem érdeklő kérdéseket fel is teszem, de a köszönést továbbra is figyelmen kívül hagyja. Nem szólalok meg, nyilván nem érti, ez pedig őt minősíti csak a helyzetből adódóan is.*
- Ah, ertem. *bólintok, mert így már világos, s sejtésem lehet róla, hogy ki az, akiben nincs annyi logika, hogy köszönjön, ha nem is érti a szót, illetve tudatlanul ébred a semmi közepén. Nem jó jel, viszont nem kell elítélnem ezért, maximum barátságot sem tartani. A rövid távozása reményében folytatom a társalgást.*
- Uhum... es jöttel hegynek, mert ugy gondolod, hogy Mystral a hegy masik oldalan van? Talan neked nem valo a tura. *mondom finoman utalva, hogy maga tehet róla, hol ébred és hogyan. Nem értem a gondolatmenetet, de ez az ő problémája. Segítek neki egy kicsit, s szavaira csupán bólintok, de famulusom egyáltalán nem szívleli a fordulatot, s most már meg is feszülve üvölt egyet.*
- Nem haragszom, azert ajanlottam fel, csak ne menj a közelebe. *simogatom tovább a medvémet, így nyugtatva. Talán képes vagyok megfogni, mielőtt baj történne, viszont erre nincs szükség, mert nem bántja a fiút, ha elmegy mellette, csak fogait villogtatja. Érdekes mód a bemutatkozásra is sor kerül, így lassan állok fel, és nyújtom oda kezemet, hogy férfiasan rázzam meg.*
- Aristarkh. Aristarkh Yermolaevics Zhukov. *mutatkozom be, megvakargatva a medve fülét, ki most már vissza is ül helyére, egyelőre ügyet sem vetve a másikra. Hátul fonom össze kezemet csuklóimnál, úgy vizsgálom tovább Slash-t, s pár kérdés is eszembe jut, amit tudnom kell nekem, mint sentinelnek.*
- Az iskolaba jarsz? Ha igen, akkor az evfolyamod es hazad... *emelem fel kicsit a mondat végén a hangsúlyt, hogy kérdésnek hangozzon enyhe utalással. Nem ismerős számomra a másik, ezért is érdeklődöm, mert ha a házamba jár, akkor nagyobb figyelmet kell rá fordítanom. Sajnos.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-21, 5:11 pm

*Emlékhiányos ébredésemet követően útnak indulok, és egy érdekes akcentusú emberbe botlok, aki a medvéjével tölti az idejét. Olyan, mintha hülyének nézne azért, mert nem ismerem ezt a vidéket, és mert azt sem tudom, hogyan kerültem ide.*
-Örülök, hogy nem fagytam ide, a gondolkodásra még nem sikerült időt fordítani...*Nem is láttam Mystralt, és nem tudom, hogy miért kell folyamatosan belém kötnie. Tipikus orosz, folyton ellent mond az amerikainak. Közeledve hozzá a famulusa is köszön nekem, szép nagyra tátva a száját. Igazán oda tehetné a kezét, vagy valami, de ezt már inkább nem hangoztatom.*
-Remek. Nem állt szándékomban. *Elhaladva a dörmögő mellett megtörténik a bemutatkozás is, de a nevéből csak a keresztnevet jegyeztem meg, a többi nekem most túl bonyolult. Annak is örülök, hogy megállok a két lábamon, és nem esz meg a medve.*
-Örültem, amúgy nem láttál mást errefelé rajtam kívül? *Lehetséges, hogy nem egyedül jutottam fel erre a hegyre, jó volna utána járni a dolgoknak.*
-Hát történetesen igen, elsős vagyok, de az is maradok, mert nemrég érkeztem. Egyébként az Inflatus ház lakója.*Kezdem megszokni az akcentust, de nem tudom, miért kérdezget ilyeneket...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-21, 6:09 pm

*Tovább beszélünk, tehát úgy mérem föl ismételten, de nem reagálok a szavaira. Akkor itt az ideje, hogy gondolkodjon, ha eddig nem tette. Az általam ajánlott helyre is téved, mit famulusom már csak néz, majd ismételten figyelmen kívül hagyja a történéseket, fejét is elfordítva, a távolba meredve. Bemutatkozás következik, s egy kérdést kapok, melyre a fejemet rázom meg finoman.*
- Nyet. Keresel valakit? *tudakolom meg, mert bár segíteni ilyen szinten nem áll szándékomban, azért ha találkozok vele, nem fogom az információt eltitkolni. Amint hallom, elsős, s már ismét ráncolom homlokomat, miután kezemet hátam mögé teszem a kézfogást követően, hiszen ahogyan hallom, elsős marad... ám az oka szerencsére felmentő körülmény.*
- Ah, akkor felteszem beosztasnal eligazitast is kaptal. Melyik sentinellel beszeltel? *tudakolom meg merev tartásom közepette. Most, hogy a békés magány már nincs, kedvem volna távozni, de a protokoll szerint kötelező érdeklődnöm, amit meg is teszek. Apró sóhaj, amíg az eget kutatom, csak aztán talál tekintetem vissza rá.*
- Tudod, nem tünsz olyannak, aki magatol jön ebbe az iskolaba, vagy celja is van vele. Miert vagy itt, honnan jöttel? *kérdezősködöm tovább, a másik szemeibe nézve. Aki füvezik, és így ébred, az egyáltalán nem komoly személyiség, és örülök, hogy nem az én házam tagja, mert talán nem kapna annyi törődést, amennyi kötelező volna. Ezek teljesen átlagos, személytelen kérdések, de egyelőre nem kell, hogy jobban keresgéljünk a másik életében.*
- Latom a taj nem nyerte el a tetszesedet. Van esetleg a szigettel vagy iskolaval kapcsolatban, ami igen? *folytatom tovább, hátha akad egy-két téma, amin beszélhetünk, mert ha nem, akkor nem lesz a találkozás hosszú. Vagy ő megy el, vagy én, esetleg együtt tesszük meg az utat le...*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-27, 6:50 pm

//olvad//

*A ruszki sráccal nem igazán tudunk egy húron pendülni, látható, hogy ismételten a társadalom két szélsősége találkozik. Bár az én célom most nem a barátkozás, hanem a hazatérés, de azért a bemutatkozás megtörténik és érdeklődök is tőle egy picit.*
-Valójában nem, csak nem ártana tudni, hogy egyedül jöttem-e fel ide..*Válaszolok neki, közben tekintetemmel a tájat fürkészve. Nevemen kívül elárulom még neki, hogy új vagyok, és ezzel a ténnyel láthatóan nem derítettem jobb kedvre.*
-Részletes bemutatót nem kaptam, csak pár szóban. Egyébként Sairusszal beszéltem, a vezetéknevére nem emlékszem, mert azóta se találkoztunk. *Nem tudom, és nem is érdekel, hogy miért fontos ez ennyire, a beosztáson már rég túl vagyok, és ezt az esetet kivéve elmondhatom, hogy jól feltalálom magam ezen a helyen is.*
-Sajnálom, de ez nem jött be. Igaz, hogy apám mesélt régen erről a helyről, de magamnak köszönhetem, hogy itt vagyok. Bár most nem ezt gondolod rólam, de szeretnék elérni valamit, és tartozni végre valahová. *Válaszolom először a fejemet rázva, aztán a szemébe nézek. Nemigazán tetszik, hogy első látásra alkot véleményt, nem szeretem a beskatulyázást.*
-Amúgy Los Angelesi vagyok. És te a nagy Oroszország melyik szegletéből érkeztél? *Remélem tényleg nem tévedek, és orosz a srác, de ha mégsem, akkor most remélhetőleg kiderül.*
-Azt nem mondanám, hogy nem nyerte el, csak számomra szokatlan. Amíg nincs hó, addig nincs nagy baj. Egyébként nem panaszkodom, tetszik az iskola hangulata, és a városi élettel sincs kivetni valóm, számomra az megszokott. Bár tény, hogy nyáron sokkal jobb lenne.*Válaszolok a kérdésére, szerintem sokkal negatívabbnak gondol engem, mint amilyen valójában is vagyok, ezért próbálok változtatni az első látásra alkotott véleményén. * -És rólad? Rólad mit lehet tudni? *Döntöm oldalra a fejem, mert azért engem is érdekel, hogy kivel állok szemben, hogy én is megalkothassam a véleményem róla, és egy kis beszélgetés sosincs ellenemre.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-27, 7:21 pm

*Érdekes helyen egy érdekes ismeretlen, érdekes kérdéseket tesz fel. Természetesen a furcsa szót is alkalmazhatjuk, mert véleményem általában alapjában véve negatív. Most azonban adok egy esélyt, változnom kell némileg, és a nagy fokú negativitást máshol kell levezetnem. Szavaira meg is vonom vállamat, úgy gondolkodom el felvetésén.*
- Ide kevesen jarnak. Mondjuk annal több a furcsa eset, de ketlem, hogy ma olyan tömeg lenne, hogy harman is itt lennenk. *felelem komolyan neki, s valóban így is gondolom. Azért pár információt szeretnék róla tudni, vajon mennyit kell vele foglalkoznom, mit kell segítenem, ez a kötelességem is, s szerencsére kielégítő választ kapok. Gondolataimba merülve kutatok a név után, de nem sejlik semmi fel...*
- Nem igazan ismerem, de remenykedjünk benne, hogy mindent elmondott amit kellett. Vagy utanajartal mar. *teszem hozzá, s bár nem mondom, ettől függetlenül ha érdekli valami, kérdezhet, válaszolok, ha úgy gondolom, mert ez is a dolgom. A következőkben viszont meglep, de ezt nem mutatom, s véleményem nem változik hirtelen, ellenben elindul egy olyan vonalon, ami nem feltétlen negatív számára.*
- Egyenes beszed. Azt szeretem. *felelek csak ennyit, ezzel el is ismerve őt némileg. Egyáltalán nem érdekel, hogy mi tetszik neki és mi nem, bizonyos információkból, apró jelekből, tettekből, beszédből, öltözékből, tudásanyagból le is vonok következtetéseket, melyek változhatnak, mert én nem vésem őket kőbe. Nem vagyok olyan makacs. Majd szemlélődöm tovább, ami Slasht illeti...*
- Moszkva. *adom meg röviden a választ, mert hazámról nem akarok beszélni, ez egy olyan téma, amely szülhet olyat is, mi nincs ínyemre válaszok terén. Magánügy.* - Latom felismerted. Jo, ha az embert nem ukranozzak vagy szerbezik le. *ismerem be, ám már sokkal durvább tippek is fordultak elő. Szeretem, ha az emberek felismerik származásomat, még ha ez a leginkább kézenfekvő, ideális válasz is, hogy: orosz. Ezzel nagyobb az esély a találatra. Nem mondok semmit arra, hogy milyen a származása, Ginger is amerikai...*
- Meg van a hely varazsa, majd te is eszreveszed. Kalandokkal kompenzal, csak ott ne hagyd a fogad. Tudni kell hasznalni a palcat. *fejtem ki véleményemet erről a helyről. Szerintem szép, sokoldalú, de tagadhatatlanul ontja magából a mágiát, így a varázslatos eseményeket is. Nem sokat beszélek, ám ekkor hangzik el egy kérdés is, mikor pillantásom talál rá, egy darabig pedig némán hallgatok, aztán nyitom szólásra számat. Rengeteg gondolat és érzés fordul meg bennem, de az egyszerű reagálás mellett döntök.*
- Orosz vagyok. Ezzel mindent el is mondtam. *zárom rövidre, így tartva egy kis hatás szünetet, de aztán folytatom.* - Sentinel vagyok meg, es remelhetöleg tanarseged is. Arnymagia. Most mar masodikos, a famulusom miatt, Cruoris. Szeretem a magiat es a kviddicst, megvalogatom a tarsasagom. *mutatkozom be röviden, végig rajta tartva szememet, a megfelelő időben morranó medvén felé bökve fejemmel. Most, hogy én mondtam ennyit - ami nagyon soknak számít -, tőle is elvárom ezt, tehát kérdő tekintetem vizslatja.*
- Na es te? Mit mondasz magadrol? Volt mar reszed itt kalandban? *billentem félre fejemet, úgy várva a választ. Remélhetőleg kielégítő lesz, mert kezdi valóban felpiszkálni - ha csak kicsit is -, de az érdeklődésemet. Gyakorolom a változást.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-27, 8:03 pm

*Elsődleges célom után egy újabbat tűztem ki magam elé, méghozzá azt, hogy megváltoztassam a rólam alkotott véleményt, úgyhogy a válaszaimat ennek megfelelően alakítom, persze az igazságot nem ferdítve. Kérdésemre szerencsére választ is kapok, amit egy biccentéssel veszek tudomásul, nincs értelme tovább fejtegetni ezt a témát ha tényleg csak ketten tartózkodunk az erdőben. Úgy tűnik, hogy az engem beosztó sentinel nevét még nem ismeri, de most nem is ez a lényeg.*
-Alap dolgokat árult meg, de engem hajt a kíváncsiság, és ami érdekel, azt igyekszem felfedezni, megtapasztalni. *Osztom meg vele, s bár már sok hely van mögöttem, előttem is áll nem kevés kaland, legalábbis ebben reménykedem, mert nem vagyok az otthon ülő típus. Szükségem van a megszokott szabadságra, és az izgalmakra, amik feldobják az életet. Úgy látszik, jó úton járok a véleménye változtatásában, mert tetszik neki a válaszom. Engem is érdekel pár dolog róla, ezért a kérdéseket én is viszonozom.*
-Moszkva, remek.. Egyébként orosszal találkoztam már előtted is, talán ukránnal is, de szerbbel biztosan nem. *Azt már nem adom a tudtára, hogy Európából nem jeleskedek igazán, Oroszországot el tudom helyezni, Ukrajnát már nehezen, de a szerbekről még nem is hallottam. Ennek ellenére nem érzem magam kellemetlenül, ahhoz képest, hogy mennyit jártam iskolába, nem tartom magam butának.*
-Igen, ez a nagy problémám.. Bár megvan már a pálcám, de használni még nem tudom. *Ismerem be, miközben fagyos kezeimmel a tarkómat vakarom meg, és a földre is vetek pár pillantást.*-Elkezdődhetne az új tanév, mert így kissé kiszolgáltatva érzem magam..*Teszem hozzá, majd ismét kérdezek, láthatóan fogós kérdést intézek hozzá. Rövid, komoly kijelentése után nem várok többet, majdnem bólogatni is kezdek, de aztán meggondolja magát. Úgy tűnik, nem akármilyen ember előtt állok, mert az elmondottak alapján elég szorgalmas. Bár most nem szeretnék rengeteget regélni magamról, azért megosztok én is vele pár információt, ha már én is tudok néhány dolgot róla.*
-A mágiáról még nem tudok véleményt mondani, de azért én is szeretek valamit.. a zenéz. Tudod, zenész vagyok, öt éve tépem a húrokat, és jó gitárosnak tartom magam. Emellett öt éve iskolába sem járok, egyedül kellett érvényesülnöm, ezért több élettapasztalattal rendelkezem mint sok korombéli. *Remélem kielégítem a kíváncsiságát, mert tényleg ez a két legfontosabb dolog, amit rólam tudni kell, a zene szeretete, és hogy család nélküli fiatalkor áll mögöttem. Elgondolkodok kicsit az itteni kalandokon, de csak egy olyan jut eszembe, ami említést érdemel.*
-Egyszer összefutottam egy sráccal a mocsárban, és mivel nem vagyok otthon a mágiában, ezért a harcban alulmaradtam. De nem hagyom annyiban.*Teszem hozzá kicsit derűsebben, mert egy kellemetlen eset még nem töri le az örökös lelkesedésemet és jókedvemet.*
-Egyébként említetted, hogy tanársegédi posztodra is van remény, méghozzá árnymágia tárgyból..Engem is fogsz tanítani, mint elsőst, jól gondolom?*Érdeklődök tovább, mert nem árt tudni, hogy kikkel fogok a jövőben találkozni az órák során.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-27, 8:26 pm

*Bólintok szavaira. Jó, ha az ember kíváncsi, szorgalmas, és nem mindig másokra támaszkodik, saját maga is képes haladni. Inkább nem kételkedem benne, majd választ kapok arra, hogy meddig jutott. Más téma következik, így kelti fel figyelmem válasza. Ez engem is érint, ha...*
- Az iskolaban talalkoztal szlavokkal? Ukrannal es orosszal? *kérdezősködöm, mivel az ilyen társaság nekem a szívem ügye, szeretem a saját fajtámat, velük értem meg magam kulturális szempontból is. Amint kiderül, egyáltalán nem képzett a mágia terén. Tehát nem is aranyvérű. Ez már egy eleve negatív tulajdonság számomra, előítéletes vagyok, de okkal, viszont ha valaki elég határozott, képes bizonyítani, mint barátnőm.*
- Nem függ a tudasod a tanevtöl. Alapvetö varazslatokat, melyek fontosak es hasznosak meg szamomra is, a könyvtarban is tanulhatsz, vagy mas is mutathat neked ilyet. Senki nincs hatranyban, mert az anyagot mindenki akkor tanulja mikor te, kiveve persze a fölötted jarok. Csupan alapokban van különbseg közted es masok között. *mondom neki, elvégre ha szorgalmas és ügyes, akkor természetesen még az új év kezdete előtt nyugodtan sajátíthat el pár védekező és támadó varázslatot. Én nem fogok neki segíteni, maximum mutatni neki ezt-azt, mivel nem ismerem. Ezek után derül ki, hogy zenész. Én is szeretem a zenét, elég széles skálán mozog ízlésem, ezt pedig nem vetem el.*
- Kik a kedvenceid? *bólintok neki elismerően szavaira. Én is játszom, gitáron csak pengetek, ahhoz nem értek, de orgonán és zongorán képes vagyok játszani. Erre tanítottak, és szeretem is. Kérdésemre pedig nem úgy felel a következőkben ahogy várom, tehát ebből következtetve, nem történt vele még igazi kaland...*
- Melyik haz tagja? Az iskolaban maximum parbajozhattok az arra valo helyen, de nagy serüles ne legyen. Latni se lassalak titeket, ha maskeppen verekedtek, mert akkor közbe kell avatkoznom. *keményednek meg a vonások arcomon. Egyáltalán nem érdekel kivel veszik össze, de majd tanul, és rá is jön, hogy itt nem érdemes mindenkivel élet-halál harcot vívni, akivel nem jön ki. Én tudom a leginkább jobban. Hány ellenségem is van? Már most sok, pedig csak egy éve járok ide, és nem feltétlen pozitív az összes ismerősöm sem.*
- Igen, ha az orakon is tiszteletedet teszed, de ugy be se gyere, hogy semmit nem tudsz. Legalabb tüzet tudj csiholni, mert ott fogod hagyni a fogad, mert ha en kapom a munkat, nem tartok majd egyszerü orat. *mondom neki komolyan. Nyilván közbe kell avatkoznom, ha valami történik, meg kell védenem őket, mielőtt meg is halnának, de nincs kedvem ilyen végletekig menni, csak azért, mert valaki nem tud varázsolni.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-27, 9:10 pm

*Úgy tűnik, hogy a kezdeti nehézségek ellenére találunk közös témákat, és a rólam alkotott képet is sikerülget jobbra formálni. A válaszomat azonban félreérti, ezért kénytelen vagyok felvilágosítani.*
-Nem, hanem az életem során. Az iskolában rajtad kívül nem találkoztam..szlávokkal. *Teszem hozzá, mert a szlávok is ismeretlenek a számomra, de mindennek nem fogok azért hangot adni. Az is megtudja, hogy nem mozgok otthonosan a mágia világában, ezért ellát tanácsokkal is, amik tényleg jól jönnek.*
-Az nagyszerű, akkor megvan a tervem délutánra, befészkelem magam a könyvtárba. *Legalábbis remélem, hogy délutánra visszatérek az iskolába, mert nincs kedvem az egész napot idekint tölteni a hidegben. A könyvtárak sem gyakori célpontjaim, nem is tudom, mikor látogattam meg egyet is utoljára, de ezen ma változtatni fogok, jó lenne tanulni pár dolgot, bár van egy olyan érzésem, hogy ez nem olyan dolog, ami egyik pillanatról a másikra elsajátítható. Beszélgetésünk számomra is kedvező vizekre evez, a zenéről esik szó, amiről ha kell, órákat is tudok dumálni.*
-Imádom a múlt század nagy rockbandáit, mint az AC/DC, Aerosmith és hasonlók, de legnagyobb hatással a Guns N' Roses volt rám. *Ejtek pár szót a példaképekről, bár nagyon nem szeretnék belemerülni, mert nem úgy néz ki, mint egy nagy rockzenekedvelő egyén. Szerintem a komolyabb stílusok jobban érdeklik.*
-És neked?*Kérdezek is rá, kíváncsian várva, hogy bejön-e a tippem. Kisebb kioktatást kapok a párbajokról is, miután elmesélem az egyik balhémat.*
-Fogalmam sincs, hogy hova tartozik. Egyébként nem vagyok az az agresszív típus, szeretem szavakkal lerendezni a dolgokat. Ennek ellenére mindig meg tudtam magam védeni, és igyekszem ezt itt is megtanulni. *Bár főként a szavak embere vagyok, sokszor hozom ki a sodrából az ellenfelet, éppen ezért szükséges egy kis önvédelem. A mágia ellen nem védekezhetek késekkel, csak pálcával, tehát ezt belátva nem leszek rest tanulni.*
-Vettem, tanbá! *Biccentek egyet egy kis vigyorral, mert ennek hallatán nem igazán tudom elképzelni, hogy hogyan zajlik itt egy óra, de az biztos, hogy nem csak a teremben ücsörögve...*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-27, 9:27 pm

*Sajnos nem kedvező számomra a válasz, így rázom meg sóhajtva a fejemet. Pedig abban a hitben éltem egyetlen másodpercig, hogy több ismerős arcot, barátot is találhatok, akik hasonlóak hozzám. Úgy látszik, kénytelen leszek olyanokat keresni, akiket Michelle ajánlott, bár velük sincsen semmi probléma.*
- Ott csak az elmeletet tanuld meg. Nem dijazzak, ha felgyujtod a könyveket veletlen, vagy berobbantod a szekrenyeket. Meg a magiszterek is hivathatnak. *pontosítok azért, mert ki is nézem a másikból, hogy annyira tudatlan, hogy ott kezd el varázsolni, hadonászni, s abból saját magának, környezetének, és esetleg még másnak is súlyos kárt szerez, ha véletlen is... Következő témánk egyszerűbb.*
- Azt ajanlom, hogy a parbajteremben gyakorolj, vagy a szükseg szobajaban. Keress magad melle valakit, mondjuk egy elsös, vagy egy felsöbb eves baratot, akinek van erre ideje. *osztok még pár tanácsot. Remélem tudja hol a szoba vagy a terem, ha pedig nem, akkor vagy kérdez, vagy pedig saját maga jár utána a kérdésnek. Azért kíváncsi vagyok, van-e valaki akivel gyakorolhatna. Tényleg nem szeretném, ha tudatlan lenne az elsős állomány, barátnőmet is tanítgattam.*
- Ahm... ertem. Az AC/DC jo, és a Guns N' Roses is, de kedvelem peldaul az Arkonat. Orosz. Eleg sokat stílust szeretek, komolyat is, jatszom is orgonan es zongoran. *válaszolom meg a kérdését, mert úgy tűnik, hogy ez érdekli. Engem annyira nem, de ez nem fog megakadályozni. Idő közben haladunk le a hegyről, hiszen elméletileg követ engem le, tehát már láthatóvá is válik a város. Komolyan bólogatok szavaira, nem szeretném ha probléma lenne a viszálykodásukból. Nem tetszik ahogyan szólít, csak rá-rá villan a szemem, de nem engedem el ezt a témát.*
- Komolyan mondom. Amennyiben Lilith marad a Halotti magia tanarseged, akkor nagyon kell magadra figyelni. Persze vannak orak, amik nem olyan nehezek, peldaul a Misztikus Lenyek Ismerete. Azert van mit tanulni es figyelni... *mondom neki, hogy ne csak én, de más se ütközzön akadályba az ő tudatlansága miatt. Itt tartunk? Akkor van még kérdésem számára, ahogyan a városba is érünk, természetesen hárman, mivel medvém is követ minket csöndben.*
- Mit tudsz a targyakrol? *érdeklődöm, kicsit lassítva a lépteimen. Van még dolgom, de némi időm is, s mivel le is vezetem őt a hegyről, ezért még maradok pár szóra. Talán köszönetben részesülök. Sajnos azonban mennem is kell hamarosan.*
- Viszont... nekem mennem kell. Szoval... viszlat. *köszönök el tőle, s el is fordulok, hogy medvémmel az utat vissza is vegyük a természetbe, hogy több helyet mutassak meg neki. Ideje vele is törődnöm, ismételten.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-27, 10:46 pm

*Nem szolgálhatok neki jó hírrel, már ami az iskolai szlávokat illeti, de engem jobban érdekel jelen pillanatban a lejutás és a mágia, tehát figyelemmel hallgatom a tanácsait, és közben bólogatok.*
-Hát velük nem lenne jó ujjat húzni, gondolom én..*Rendezem le egy ennyivel, de nyílván nem próbálgatnék veszélyes varázslatokat egy olyan helyen.*
-Rendben, megfogadom a tanácsot. Tuti találok majd valakit, aki bemerészkedik velem a párbajterembe. *Bár fogalmam sincs hol vannak ezek a termek, majd megtalálom, eddig is mindent megtaláltam ami szükséges. A zenére terelődik a szó, úgy látszik, hogy ő ismeri az én kedvenceim, de én nem igazán vagyok otthon az orosz zene világában.*
-Azt nem ismerem, de majd utána nézek, kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet.*A zongora is jó dolog, ha jobban szeretné a rockot, akkor meg is kérdezném, hogy lenne-e e kedve csatlakozni hozzám és Axelhez, de nem hinném, hogy pozitív választ kapnék a kérdésemre. Az órákról ejt még pár szót, valamint egy tanársegédről, akit szintén nem ismerek még, de a jövőben majd arra is sor kerül.*
-Értem, majd igyekszem. *Sajnos ezekre nem tudok mást mondani, mert nem ismerem ezeket a tárgyakat, pedig a következő kérdése is erre megy ki, amire vállvonáson kívül nem tudok sokat mondani.*
-Valójában semmit, eddig próbáltam ismerkedni az emberekkel, és a hellyel, a tárgyak még váratnak magukra egy kis időt. *Szerintem nem fogja értékelni ezt a választ, de ez van, nem tudok olyan dologról halandzsázni, amiről halvány lila gőzöm sincs. Lassacskán leérünk a hegyről, és neki is mennie kell, ezért itt az idő elköszönni.*
-Rendben van, kösz a tanácsokat, és az útmutatást. Viszlát! *Egy kézfogással el is köszönünk egymástól, ő visszafordul, én pedig az iskolába indulok, ahol az első dolgom egy kiadós ebéd lesz, majd megkeresem a könyvtárat is.*

//kösz a játékot Cool

//

Tárgy: Re: Árny Hágó 2012-12-28, 6:28 pm

*Fogalmam sincs, hogy kitől érkezhetett ez a levél, de a legkevésbé se érdekel, hogyha segíteni tud nekem. Persze nem veszem be, sejtem, hogy valami turpiszság van az egészben, hogy bizonyára átverés lesz ez a csalogatás, de nem izgat, állok elébe. Mivel a levelet időben megkaptam, így tudom, hogy ötig még van időm, tehát egy régi, számomra hasztalan gyűrűt veszek elő, amelyet át is óhajtok alakítani, hála annak, hogy érdekel az ereklyetan, bármennyire hihetetlen is, ugyanis hasznosnak találom az ott tanult tananyagokat. Sajnálatos módon egyetemi szinten nem tudtam felvenni, hiszen nem fért bele a keretbe, de talán lesz rá még alkalom, hogy tanulhassak róla. Na de a lényeg most viszont az, hogy a gyűrűt már fel is húzom az ujjamra, pálcámat pedig rá is irányítom, majd jöhet a varázsige.*
- Doloris finium! *hangzik is el ez a két szó, majd koncentrálok is a gyűrű hatására, mely után testem már meg is érzi a remegést, melyet Charles óta csak egyszer érzett, így kiáltok is fel, miközben az átok hat, de szerencsére nem hosszú távú, így kicsit remegve, felsóhajtva kelek fel, mivel idő közben sikerült a földre kerülnöm. A gyűrűt leszedem ujjamról, leejtem magam elé a földre és mivel a varázstárgy kész, így meg is érzem a lélekseb bosszantó hatását, mely egy jó negyed órán át hatni fog, de addig oda érek, remélhetőleg senki se akar pont most belém kötni. *
~ Kész is, meglátjuk, hogy hasznát veszem-e. ~ *gondolom is magamban, miközben fekete, zsebes nadrágom egyikébe rejtem a gyűrűt, majd a szekrényemhez lépek és pólómra egy kényelmes pulóvert húzok. Ez után jöhetnek a bakancsok, mivel hideg van már kint, majd pedig a fekete, derékig érő szövetkabát is. Sálra nincs szükségem, tehát ilyesmivel nem bajlódok, csak a tükörbe nézek, megigazítom hajamat is, majd pálcámat zsebembe rejtem és már útnak is indulok, egyedül, tehát Eyolf nélkül.*
~ Ajánlom neki, hogy ne hazudjon. ~ *morgom magam elé, de ahogy a kikötőbe leérek, már nem szándékozom tovább sétálni a hágó felé, tehát behunyom szemeimet, koncentrálok, ahogy azt kell és a következő pillanatban már a hűs hegyen is termek, ahol körbenézve kutatok valaki vagy valakik után. Remélem, hogy a többiek nem kaptam ilyen levelet, akik ott voltak velem a gömb megtalálásakor, ezt szeretném egyedül intézni, bár van egy rossz sejtésem a dolgokkal kapcsolatban, hogy nem fog minden ilyen egyszerűen zajlani. Fekete szemeim tehát már körbe is kémlelnek, kezeimet zsebeimbe dugom, hogy ne száradjon ki a bőröm és már mászkálni is kezdek, keresve akármilyen nyom után és nem igazán tud zavarni, hogy korán érkeztem.*

//Nath-nél van egy fájdalomsemlegesítő gyűrű, ha felveszi, onnan hat 2 órán át, tehát még nincs rajta. Csak ide is írom, nehogy elkerülje a kedves mesélő bácsi figyelmét. Very Happy

//