Gyógyítói rezidencia

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-08-01, 10:37 pm

* Ahogy elindulnak természetesen erősen tartja a karját hogy a fekete hajú lány bele tudjon kapaszkodni. Egy szemel azért figyeli ne hogy elájuljon vagy valami. Ha már, így bele botlott akkor bizony segít neki. Közben beszélgetnek is mely a srác számára nem gond hiszen semmi baja nincs míg a lány számára kissé nehézkes. Nem azért beszélteti mert kínozni akarja, csak hogy ne a fájdalomra figyeljen addig legalább. Ő is elvigyorodik mikor Anglia kerül szóba. Persze hogy vizes egy sziget ország és ez megmosolyogtatja.*
- Még nem jártam arra* Kicsit el is tűnődne ezen de a Lány beavatja a mai napjába vagyis csak az elmúlt pár órába. Csak bólint egyet a kijelentésre mert a gyógyító biztos jobban ért hozzá mint a Magyar srác. Mikor a könyvet fel emeli Rose a sötét szemek oda pillantanak. A címet nem tudta elolvasni.*
- Mi a címe?* Kérdez rá, mert érdekli hogy milyen témájú könyvet olvas a mellette haladó.*
- Áh egy csinos fejet csak nem vág le a könyvtáros* Egy apró óvatos bók a lány részére. Még így, hogy sápadt, meg fehér, meg rosszul is van annyira nem csúnya hogy ezt ne tegye szóvá Péter.*
- Akkor azt nem lehet mondani hogy unalmasan éled az életed* Erre a következtetésre jut abból amit elmondott. Persze ehhez a kötés is hozzá tartozik.*
- Tényleg nem egy rossz hely* Ért egyet, mert eddig csak pozitív élménye van a sulival kapcsolatba. Miután elérik az emeletet rá is kérdez a srác hogy merre és ha ugyan abba az időben válaszol a lány mint ahogy kérdezett. Elmosolyodik.*
- Azt nem tudtam hogy egy gondolat olvasóval van dolgom* Jegyzi meg egy széles vigyor kíséretében. Amint az ajtót meg közelítik a srác kinyitja a lány előtt és be is engedi. Meg várja míg végeznek vele s mikor megkapja az ágyat oda lép hozzá.*
- Nos én nem zavarlak rád fér a pihenés Rose.* Mosolyodik el*
- Jó éjszakát neked és gyógyulj meg gyorsan.* Búcsúzik el a lánytól és elvileg el is hagyja a szobát*

// Fagy //

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-08-02, 8:51 pm

//olvadás egy zárás erejéig//

- Pedig tényleg jó hely, a tengerpart pedig egyszerűen csodás. * szól mosolyogva, tehát mindeképp megérné egyszer elutazni oda a srácnak. Eztán még sok dologról esik szó, de Péter a könyv címére kérdez rá, mire Rose csak legyint a könyvvel együtt. *
- Vérfarkasokról szól, csak érdekel és olvasgatom saját szórakozásra. * vonja meg vállát, majd tesz egy kis megjegyzést is a könyvtárost illetőleg, mire egy bókot kap vissza. Mosolyogva pillant fel a fiúra, nem fog kekeckedni, így ez a kis somolygás megfelel egy szolíd köszönömnek. *
- Ó, hát remélem. * mondja azért, az izgalmakra pedig csak bólint, hisz tényleg nem panaszkodhat, ha más nem, keres ő magának kalandokat. A suli is szóba kerül, de lassan felérnek, s ismét jön egy aprócska megjegyzés. A lány vigyorogni kezd, picit fel is nevet, de azért húzza közben a fiút a megfelelő irányba. *
- Azt még gyakorolnom kell. * szól kedvesen, s ha ki lesz nyitva előtte az ajtó, akkor szépen meg is köszöni a kedves gesztust, de a gyógyító máris az egyik ágyra ülteti, nem késlekedve a segítségnyújtással, s el is látja a sebet, ám úgy néz ki a dolog, az éjjelt legalább itt kell töltenie. El is fekszik hát az újabb kötéssel az ágyon, majd fekete szemeit a fiú arcára függeszti. *
- Köszi a segítséget, igazán jól jött. * küld egy mosolyt a fiú felé, s mivel az elköszön, ő is így tesz: * - Igyekszem és neked is jó éjt. * integet kicsit, majd szépen be is takargatja magát, egy ideig még olvasgat, aztán remélhetőleg elnyomja az álom. Picit kimerült, így tényleg ráfér a pihenés. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-08-07, 12:41 am

*Daphne-t nem találta a szobájában, így a gyengélkedő felé veszi az irányt, bizony nincs túl jól még ő se, de legalább él. Amikor viszont benyit a sötét szobába, beljebb lépve, egy ismerős alakot lát az egyik ágynál. Nem is más ő mint Daphne, bizony a lány fekszik és alszik. A fiú eszébe jut hogy mit tett ma vele, és bizony el is szorul kicsit a szíve.. Nem akarta nagyon nem, de most mégis örül hogy látja. Egy széket hallkan felkap, és a lány ágya mellé viszi, hogy rálásson az arcára, nem tesz semmit csupán leül elé, majd keze lassan megindul, a lányka arca felé, de útközbe megtorpan. Mintha félne hozzá érni. Végül mégiscsak lágyan megfogja a lány arcát, és finoman megsimítja s keze végig szánt a haján is, a fiú pedig csak szomorkás tekintettel nézi az alvó lány arcát*
-Sajnálom...*mondja halkan, és tényleg sajnálja, nem csak azt amit ma tett, hanem úgy mindent amit az utóbbi időbe művelt a lánnyal, még ha nem hallja az se baj, akkor is így érez. Le se veszi a lány arcáról a szemét*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-08-07, 12:47 am

*Bizony már jó pár órája alszik, hiszen nagyon sok vért veszített és volt még jó pár mély vágás is a testén, amelyek elég csúnyák, de a gyógyító már segített neki, így jobban van és a színe is kezd visszatérni, bár még mindig elég fehér. A kéz érintésére se ébred fel rögtön, csak kis idővel később nyílnak ki zöld szemei és csak lassan, kissé laposakat pislog velük.*
- Nil... *mondja ki halkan a fiú nevét, majd ez után szemei jobban kinyílnak és ajka mosolyra húzódik. Nem hallotta amit mondott, de az biztos, hogy most hirtelen összeszedi minden erejét és ahogy tud, úgy borul a fiú nyakába.*
- Nil. *most már kissé sírdogál is, de boldogan, hogy itt van a fiú, akit oly nagyon szeret. Nem tudja, hogy hogyan és hogy mi minden történt, de most nem is kérdez semmit, csak öleli, olyan szorosan, ahogy az tőle telik a másikat. Ruhája egyébként kissé szakadt, hála ugye Nilnek, aki azon keresztül vagdosta, de azért legalább van rajta valami.*
- El se hiszem, hogy itt vagy. *ad egy puszit a fiú arcára, majd lassan eltávolodik tőle, de még mindig az ágyon térdel, bizony nem óhajt visszafeküdni most egyhamar.*
- Ne... ne hagyj itt kérlek. *szorítja meg egyik kezét szerelmének, hiszen most már fél, hogy ez is egy álom és ekkor jut eszébe, hogy valószínűleg az, így a mosoly is eltűnik az arcáról.*
- Ismét álmodom ugye? *kérdi, hiszen a fájdalmat se érzi most, hála a fájdalomcsillapítóknak, így csak nézi a másikat, most már bizony szomorkásan.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-08-07, 12:58 am

*Csak mosolyogva figyeli, ahogy a lány pislogni kezd, ha nem ébred fel, az se lenne baj, Nilnek bőven megfelel a látványa a lánynak, úgy érzi ettől tényleg megnyugszik, amikor persze a lány a nyakába borul, csak óvatosan, de szorosan öleli magához*
-Ne olyan gyorsan.... még nem épültél fel*mondja miközben fejét a másik vállára hajtja. Bizony az ő szemébe is megjelenik jó néhány könnycsepp, most tudatosult benne, hogy mennyire hiányzott neki a másik , és hogy hülyeség volt tényleg elmennie, mint azt már mondták is neki. Csupán csak folyamatosan, lágyan simogatja a másik hátát, és bizony nem is szakad tőle el egyhamar. Amikor a puszit kapja, kicsit gyorsan , de finoman fogja kezei közé Daphne arcát, és ő is viszonozza egyet a homlokára, egyet meg az arcára*
-Én is csak alig tudom elhinni... de örülök. Tudod meg ígértem hogy vissza jövök*mondja egy lágy mosollyal, és bizony kezd elpárologni a fiú feszültsége, ami az út miatt is volt benne, így kicsit erőtlenül fel is nevet, és végig néz az ágyon térdelő lányon. Amikor el lesz kapva a keze, csak tagadóan megcsóválja a fejét, miközben másik keze az őt fogó kezet kezdi el simogatni*
-Nem foglak... most már nem foglak magadra hagyni*nyugtatja mosolyogva a lányt , kicsit közelebb hajolva, majd a kérdésre csak elmosolyodik, bár látszik, rajta hogy fáradt, és gyenge is de őszínte mosoly*
-Nem... ez nem álom. Esküszöm*mondja miközben lassan de magabiztosan megfogja a lány vállait, ösztökéllve arra hogy feküdjön vissza, közben ajkaira egy puszit is ad, végül a fejét kezdi ismét simogatni. Mondhatni nem is akarja abba hagyni egy darabig*
-Annyira örülök hogy látlak... de pihenned kell, szóval feküdj csak vissza... veled maradok*mosolyodik el és bizony komolyan is mondja amit mond, nem is menne el egyhamar*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-08-07, 1:16 am

*Ahogy felébred, bizony hamarosan már a fiút öleli, aki ezt szorosan viszonozza. Kissé fájdalmas ugyan, de nem érdekli a lányt, hisz most rettenetesen boldog. Tudja, hogy mi történt ma, hogy a fiú megkínozta, de szereti, nagyon-nagyon és talán most már Nil is fel fogja fogni ezt az egészet és ő is tudja, hogy soha többet nem fogja megbántani. Takodát is nagyon szereti, a legjobb barátja lett a lánynak és biztos benne, hogy sok időt fog vele is tölteni, de nem lesz most már itt semmi gond, hiszen most lehetőségük lett volna együtt lenni, de Daph még is csak Nilre tudott gondolni. Így hát remélhetőleg több nagyobb vitájuk nem lesz, mert ha még is... hát, akkor túl fogják élni, ahogy ezt is.*
- Még nem, de túlélő típus vagyok. *mosolyodik el halványan és bizony boldogan öleli hosszan a másikat és nemsokára két puszit is kap és ahogy hallja, tényleg visszatért hozzá a másik, bár fél még mindig, hogy itt fogja hagyni és hogy semmi se lesz olyan, mint amilyen eddig volt. Na de a fiú végignéz rajta, így kissé elpirul, hisz lógnak rajta a ruhák, néhány kötés is van testén, na meg néhol piros, de hát nincs mit tenni, tud ő szép is lenni, csak ez nem éppen ma van. *
- Hát, picit szétcincáltad a ruhám. *mondja kissé halkan, hisz tényleg így volt, de e közben kezeik egymásra találnak és nemsokára már érzi is, hogy döntik hátra az ágyra, hogy pihenjen és hallja, hogy mindez nem álom.*
- Ha... ha nem álom és tényleg maradsz, akkor aludjunk együtt. Én, fel akarok menni a szobádba. *kissé el is pirul, bizony azóta nem árt ott, hogy szakítottak. Rossz emlék, de nincs mit tenni ezzel. Így hát lassan akkor is felkel, de a puszi viszonzásra talál. Cipő nincs nála, na de sebaj, szépen mezítláb topog oda a fiúhoz és nyújtja felé kezét.*
- Gyere, menjünk fel. Szeretnék hozzád bújni végre. *nem fog most már másról beszélni, tényleg fáradt, de az éjszakát csakis Nil mellett tudja most elképzelni. Így hát szépen megmakacsolja magát, nem fog visszafeküdni az ágyba. És hogy ha Nil benne van, akkor szépen elindulnak felfelé a Mars hálóba.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-08-07, 1:28 am

-Nem baj akkor is jobb az óvatosság*mondja az ölelés után, kicsit beszívva a lány illatát, majd egy pillanatig csak mosolyogva végig néz rajta, bizony kicsit szét van cincálva, de akkor is a legszebb lány, legalábbis Nil számára, mások meg nem érdeklik. Azért a szavakra elhúzza a száját, miközben kezével végig simít a másikon*
-Nem akartam..... én nem tudom hogy lehettem ennyire hülye , hogy bedőltem Alastornak*mondja bizony a lány szemébe nézve, és bánja is a dolgot látszik rajta... Egy puszit még ada kézfejre, majd lágyan ösztökéli Daphne-t hogy bizony aludjon, vagy legalábbis feküdjön vissza. Ezután elmondja hogy bizony nem álom ez hanem valóság, de a válasz, a szokásos megszokott kis makacs csajtól jön akit ő már csak ismer*
-Gondolom nem tudlak rávenni , sehogy hogy legalább ameddig kicsit felépülj maradj itt igaz?*kérdezi oldalra döntött fejjel, a pirulásra, pedig csak egy puszit ad a pír helyére, végül segít lekászálódni a lánynak, és lenézve a lábára, lassan meg is csóválja a fejét*
-Jól van te nyertél... de akkor siessünk mert így megfázol...*vigyorodik el, kicsit fél karjával magához húzva a lánykát, és ha minden igaz így indulnak el a Mars hálóba. Mikor oda érnek a fiú csak lassan benyit, majd Daphne kezét megfogva, az ágya felé kezdi vonni*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-09-20, 10:00 pm

- Te tudod mire van szükséged. Ti mikre nem vagytok képesek, hogy jó mágussá váljatok.* jegyzi meg egy fancsali pofát vágva hozzá, na de valamit valamiért, ezt neki is el kéne fogadnia. Talán majd idővel hozzá szokik. Mivel sok vért veszített a lány, így a gyógyító lesz az úti céljuk ha tetszik ha nem, Ryan ragaszkodik hozzá, míg kedvese kevésbé, na de most az lesz amit ő akar és ezt könnyedén szerencsére el is éri. De a ruha kérdéses s gyorsan fel is veti a lehetőségeket, miként is juthatnának egy ép darabhoz, de aztán a lány egyszerűen megoldja s végül is igaza van. Vissza vigyorog s letekint a mellkasára, hol bekukkanthat a cicikre, mit egy fekete melltartó takar.*
- Megbeszéltük.* pillant vissza a sárga szemekbe, majd egy gyengéd csók következik mi nem elégíti ki egyikük igényeit sem, így egy sokkal szenvedélyesebb veszi kezdetét, mire már mindketten áhítoztak. Ahogy véget ér megsimítja arcát s elmosolyodik.*
- Én már nem is mondok semmit.* köztudott, hogy telhetetlen, így felesleges bármit is mondania, feláll a lánnyal, majd pár lépés megtétele után meglesi ki volt az ellenfele. Közben kiderül, hogy a veresség nem Faith ínye, miről ugyan tudott, de sajnos ez nem elkerülhetetlen s ezt szóvá is teszi.*
- Eggyel több ok, hogy ne gyere legközelebb. Majd én gyakorlok veled.* ajánlja fel nagy nehezen a dolgot, hisz fogalma sincs miként tudna ártani a lánynak, márpedig feketemágiát tanulnak nem is mást.
Elindul a lánnyal az első felé, bár addig még hosszú az út, de nem hagyja hogy ez néma csendben vagy éppen cselekvéstelenül teljen, belecsókol a másik nyakába, beszívva édes illatát.*
- Most bepótolhatjuk triplán duplán százszorosan.* felei menet közben hosszasan megcsókolva, időközben már a lépcsősoron baktat fel a lánnyal, hisz úgy megy mint aki nem is cipel senkit.*
- Megpróbálom...de nagy a kísértés.* feleli a csók után a másik szavaira, majd a folyosón tesz pár lépést s már a gyógyító ajtaja előtt van, mit könnyedén kinyit s besétál a helyiségbe.*
- Üdv! Hoztam egy kis gyengélkedőt. Kivennénk két ágyat erre az éjszakára.* feleli a nőnek, d eközben vigyorogva lepillant a lányra. Ha a másik útba igazítja bizony a leghátsó két ágyhoz sétál és leteszi rá a leányzót.*
- Adjon neki valamit, hogy jobban legyen. Sok vért vesztett.* utasítja szinte a nőt, majd ha az elmegy tesz vesz egy sort, egészen addig, míg a mellette lévő ágyat oda nem tolja a lányéhoz.*
- Na, így kényelmesebb lesz.* pillant végig művén, nem érdekli ki mit szól hozzá igazából. Odamászik a lányhoz úgy ahogy van s óvatosan magához húzza, hogy áttudja ölelni. Egy kicsit csendben van, majd a lényegre tér, hisz akart egyébként is beszélni a lánnyal.*
- Menjünk el innen. Nem biztonságos itt.* böki ki egyszerűen, majd attól függően hogy fekszenek a lányra néz, így a másik láthatja, hogy holt komolyan beszél.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-09-20, 10:21 pm

*Inkább már nem is mondd semmit kedvese szavaira, hiszen tényleg lényegesen más a véleményük a mágiát illetően, na de sebaj, majd egyszer csak beismeri Ry, hogy nagyon is fontos egy varázsló életében az, hogy meg tudja védeni magát és képes legyen különféle támadásokra is. Tehát majd neki is többször el kéne jönnie, bár az már most meglepetés volt Faith számára, hogy itt látta, de nagyon is kellemes meglepetés. Na de végül megbeszélik, hogy a gyógyítóhoz fognak menni és Ryan se fog elszakadni tőle ma éjszaka. A lányka egy kis ideig még gondolkodik a ruháját illetően, majd végül úgy dönt, hogy jó lesz most ez, hiszen a fiú már látta minden egyes porcikáját.*
- Csak nem tetszik a látvány? *kérdi most már vidámabb hangon, majd ez után egy csók következik, amit nemsokára még egy követ, hiszen a lány is akarja és szíve szerint Ry-re vetné magát most rögtön, csak egy a bibi... semmi ereje sincs hozzá. Szóval szépen megindul vele együtt a fiú, egyenesen az első emeletre, ahol a gyógyítót is meg fogják találni, hogy ha minden igaz.*
- Jó, akkor majd gyakorlok veled és megígérem, hogy a következő hónapban nem jövök. Okés? *kérdi és ez tényleg így is lesz. Hogy ha a fiú ezt szeretné, akkor egy kis időt kihagy, de azért nem szeretné azt se, hogy soha többé ne vehessen részt ezen a szuper szakkörön, amelyet ő személy szerint mindig élvez és szeret is, bár ez a mai vereség most nem volt kellemes, de túlélte. Na de végül még pár csókot váltanak és már meg is érkeznek a gyógyítóhoz,ahol Ryan elég hamar kijelenti, hogy kit hozott és milyen indokkal, majd már két ágyat ki is tulajdonít maguknak és az egyikre le is teszi Faith-et, aki azért cipőit leveszi magáról és csak az után bújik be az ágyba, egyenesen hozzábújva a fiúhoz, aki már ölébe is veszi.*
- Oh, így kényelmes lesz. *mondja jókedvűen és a gyógyító nemsokára egy üveg itallal jön vissza, amit a mai este el kéne fogyasztania a lánynak és ez majd meggyorsítja a vértermelését is.*
- Köszönöm. *csak ennyit mond, majd egy kis időre még kibújik az ölelésből, amíg kiissza az ital felét. Több nem megy egyszerre, na meg ennek is rémes íze van és ez szép arcán is látszik, ahogy torzra vált.*
- Borzasztó. *húzza el száját, de végül odabújik a fiúhoz és kis kezeivel is átkarolja az erős testet. Ahogy viszont tekintetük találkozik, meghallja a komoly hangot és kissé meg is lepődik.*
- Hogy mi? És... még is hova Ry? *kérdi most ő is elkomolyodva, hiszen azt tudja, hogy miért akar a srác elhúzni, de azt nem tudja, hogy hova is akar menni.*
- Ez... biztos jó ötlet? *kérdi kissé halkabb hangon, hiszen ő Ry nélkül nem maradna itt, tehát egyértelmű, hogy ha ő megy, Faith is fog. Esze ágában sincs felvállalni egy szakítást ez miatt, túl fontossá vált neki ez a rosszpénz.*
- Tudod jól, hogy bárhova veled tartok. *bár látszik rajta, hogy nem szeretné itt hagyni az iskolát, de hogy ha a fiú ezt szeretné, hát megteszi.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-09-20, 10:48 pm

* A szakadt felső egy kis betekintést enged látni a fiúnak, ki nem is rest hosszasan elidőzni a kerek, félig fedett idomokon, egészen addig, míg nem a lány ezt szóvá nem teszi. Ekkor megnyalja szája szélét és felpillant a srágaságokba.*
- Nem is tudod mennyire.* de sajnos ezt most többen is láthatják, így magához szorítva emeli fel s indul meg vele rövidesen az első emeletre, hol ma álomra hajthatják fejüket. Közben csókok hada csattan el és a beszélgetés továbbra sem marad abba, így a párbajszakkör és annak utóhatásai vannak terítéken. Jobb szeretné ha nem jönne többet és ehhez még azt is felajánlja, hogy vele fog gyakorolni, mi tök eszement ötlet felőle, mert tuti nem fog fájó dolgot szórni a lányra, na de ez a jövő zenéje. Ám mikor a lány ígérgetni kezd néha néha lepillant rá s látja ám rajta, hogy ezzel a nemmegyektöbbet ígérettel csak neki akar kedveskedni, így rágódni kezd magában.*
- Eh te lány...menj ha akarsz, én úgysem fogok szenvedést okozni neked. Képtelen vagyok rá...menj.* feleli furcsa, mérgelődős hangnemben, nem tetszik ez neki, de hát ez van, nem fogja korlátok közé vonni a lányt, hisz akkor lekonyul a virágszál. Közben megérkeznek a gyógyítóhoz is, hol gyorsan vázolja a helyzetet, majd leteszi a lányt s egy kicsit átrendezi az ágyakat, hogy ne kelljen nyomorogniuk. Bemászik mellé és mellkasára vonja a gyenge teremtést s ez idő alatt a gyógyító is visszatér a löttyel. Ahogy elnézi, nem lehet valami jó ízű, de hát a cél érdekében mindent ugye bár.*
- Gondolom...de inkább idd, meg ki tudja mikor lesz szükség az erődre.* feleli titokzatosan, most nem tudni mire gondol a srác, na de ez nem is baj. Mikor már összebújva fekszenek kiböki azt, amiről beszélni akart a lánnyal, ki meglepődve pillant fel rá. Komoly, mint a vakbél, de hát most tényleg nem viccel, tudja mi folyik itt és ez cseppet sem tetszik neki.*
- Bárhová...csak el innen.* szólal meg végül, bárhol jó ha a másik is ott van, de ez a hely most túl veszélyes itt számukra s nem akarja a lányt kitenni semmilyen veszélynek.*
- Jobb ötlet tán itt dögleni? Nézd Faith...te jelentesz számomra mindent, az iskola igen csak megváltozott, bár eddig se csipáztam, de így hogy ezek a szemetek itt mászkálnak és a régi magiszter is átvette Dem helyét gázos minden. Támadják az iskolát, azt ezeknek az se számít ha a diákok nyíródnak ki, eggyel több vagy kevesebb nem mindegy?* kissé ingerült, mert nem hitte volna, hogy valaha ilyesmi elő fog itt fordulni, nah de csak megtörtént.*
- Semmi sem köt ide, csak Te de téged nem hagynálak itt. Ha nagyon akarsz maradhatunk, de legszívesebben most azonnal elhúznám innen a csíkot.* csak felvetette az ötletet, de látja, hogy ez sem tetszik igazán a lánynak, de ez így most elég kacifántos...*
- Tudom és hidd el nem akarok atyáskodni feletted meg ilyesmi de...ha történik esetleg veled valami...*hunyja be szemeit s szorítja magához kissé a lányt.*
- Utánad megyek.* vigyorogja el magát, kicsit drámai ez tőle, de tuti megőrülne, még ha csak pár hónapja is vannak együtt.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-09-26, 1:51 pm

* Kissé megkövülten áll a folyosón, amikor egy lányka lép mellé, aki a segítségére siet. ~ Nocsak..egy angyal..~*gondolja jókedvűen, már nem is olyan vészes az a seb akezén, de azért még mindig eléggé morbid látványt nyújt, ahogy a lyuk éktelenkedik és a vér egyre csak folyik belőle, le a tiszta padlóra. Tyler kissé szégyelli magát, mert hát nem akart ő semmit összemocskolni, de ez most így jött ki. A lányka megkérdezi, hogy mi is történt, de Tyler jobbank látja nem elmondani, hogy éppen a szobájában szórakozott ezzel az amúgy tiltott fegyverrel, amit az egyik polc rejtekében talált és hát rosszul sült el a dolog, ezért nem is nagyon világosítja fel a lányt.*
- Az biztos..*mondja alig hallhatóan a lány válaszára és egy mosolyt is küld felé. A lányka közelebb lép, mire Tyt megcsapja a kellemes női talán francia parfümillat, így nem feltűnően, de mélyet lélegez a lány közelében, mintha nagyon fájna a keze.*
- Héhéhé, aljas rágalom.*neveti el magát a lány megjegyzésére és egyik kezét feltartva védekezni kezd.*
- Csak, ha szépet látunk, nem bírjuk ki szó nélkül.*kacsint a lányra, majd fejét felemeli, hogy körbenézzen, hátha talál valamit, amivel be tudná közni a kezét. Ennek sajnos botrányosan kicsi az esélye, ezért tekintetét visszairányítja a csinos kis teremtésre. Megtörténik a bemutatkozás is, és Tyler csak a lányka arcát figyeli. A kérdést szó nélkül hagyja, nem akar semmit a lányra sózni, ezért csak kicsit megcsóválja a fejét, jelezve, hogy semmit.*
- Zoé..szép név.*vonja meg a vállát és azt is megállapítja, hogy még nem nagyon találkoztak a suliban.*
- Ezt meg hogy érted? Ennyire jó a memóriád?*kérdezi vigyorogva, majd kicsit nekidől a mellette található nagy kőfalnak, mert akár tetszik neki, akár nem azért elég sok vérveszteséggel jár a seb, kezd is sápadni. A lányka következő megjegyzésére csak bólint.*
- Persze, gyere csak..úgyis szeretek kísérleti nyúl lenni.*mondja kicsit gúnyosan, de azért nem akarja megbántani a lányt.*
- Bocs..csak elég ciki ez így is..nem mindig vagyok ennyire béna.*vallja be, amint végig sétálnak a folyosón. Lassan elérik a gyógyítót is, aki mogorva tekintettel siet feléjük.*
- És a sas leszállt..*súgja alány fülébe, amint az alak közeledik.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-09-26, 2:07 pm

* Tyler személyében egy csúnya seb is láthatóvá válik, mit közelebbről is szemügyre vesz, mivel nem minden nap lát az ember egy lyukas tenyeret. Valamit jól elbaltázott azt sejti, s a baj okozója is, itt van nem is olyan messze, mit szintén szemügyre vesz.*
- Ha nem tudod használni, akkor minek vetted?* kérdez, mert ugye úgy véli az övé. Elhangzik egy bók is, mi talán ilyen helyzetben picit furcsa lehet, mivel a fiú kezéből folyamatosan folydogál a vér, így egyre csak gyengülhet.*
- Azt vettem észre.* feleli komoly tekintetét felemelve a másikra, majd egy kézfogós bemutatkozás is megtörténik, mire újabb kedveskedő szavakat kap.*
- Tyler menj már, az erődet hagyd későbbre, mindjárt összeesel.* vonja össze szemöldökeit, bár ha a fiú el akar terülni ájultan a lábai előtt, hát tegye csak meg, nem fogja bevonszolni úgy a gyengélkedőbe. Odalép mellé mivel már a falnak is nekidőlt, majd belekarol, ügyet sem vetve a tálcájára és az felszerelésre.*
- Na menjünk mielőtt eltaknyolsz.* indul meg segítve a másikat, de a kérdésre is válaszol ám, csak jobbnak látta elindulni már.*
- A memóriámmal nincs baj...de a jóképű rácokat sem felejtem el.* feleli maga elé nézve egy mosoly kíséretében. Ha Ty nm bánja maradna megnézni miként teszik helyre kezét, így örül, hogy a másikat nem fogja zavarni. Bár képes lett volna ráakaszkodni, de így legalább elkerülték a konfliktust. Hamarosan meg is érkeznek a gyógyítóhoz, ki ma nincs valami jó kedvében ez látszik rajta. A fiú szavaira kuncogni kezd majd elengedi miután leültette egy székre.*
- Nyugi, majd felszáll.* vigyorodik el s ahogy ott áll a fiú mellett körbepillant a helyiségben. Vannak páran, de egyiküket sem ismeri, így visszafordul a sebesült felé.*
- Kemény legény lehetsz ha ez nem fáj...hisz lyukas a kezed. Vagy már annyira fáj, hogy nem is érzed?* kérdezi miközben a gyógyító serénykedik körülöttük, hogy rendben tegye a srác kezét.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-09-26, 2:19 pm

* Zoé lépked mellé és egy kicsit zavarban is érzi magát, mert hát a lányka eléggé szép, de egy sebbel a tenyerén nem igen lehet csajozni.*
- Öhm..nem kifejezetten vettem,de mint már mondtam, nem szeretnék belefolyni a részletekbe.*mondja egy vigyor kíséretében, de hangja azért komoly volt, sejtetve, hogy tényleg nem szeretne többet beszélni a dologról, mert nem is biztos, hogy a kezében lehetne ez a valami, amit még neki sem sikerült teljesen beazonosítania.*
- A lényeg csak annyit, hogy rossz irányba sült el.*vonja meg a vállát és szemeit a lányon pihenteti. Körbepillant, majd egy bókot is elejt, de úgy tűnik Zoé nem az az elájulós fajta, így lehet, hogy ismét belenyúlt a sűrűjébe a dolgoknak, ez ma már a második eset, hogy nagy fába vágja a fejszéjét. Először az íj most meg a lány..sok lesz ez neki egy napra, de azért nem adja egy könnyen a dolgot. Újabb bók, amit Zoé ismét hárít, mire Ty csak mosolyogva megvonja a vállát.*
- Férfiszokás..egyszer úgyis a nők visznek a sírba.*szélesedik ki mosolya és nekidől a falnak, mert kezd szédelegni és ez nem a legjobb jel. Zoé közelebb lép, mire Ty egy pillanatra hátrálni kezd, azt hiszi, hogy a párkányon szeretne valamit a lány, vagy a fegyvert akarja szemügyre venni,de Zoé csak belékarol és jóformán vonszolni kezdi a srácot.*
- Hé, lassíts, nem olyan könnyű ám.*mondja nevetve, mert még mindig szédül, de azért összeesni nem fog, annál keményebb fából faragták. Zoén a sor, hogy mondjon valamit és Tyból kitör a nevetés a lány válaszát hallva.*
- Ez igen..köszönöm széép hölgy.*mondja udvariasan, régen kapott bókot, pláne lánytól, mert hát anyukája teljesen más tészta. Ő amúgy is elfogult..A lányka azonban nem néz rá, csak maga elég figyel, vélhetőleg, hogy ne esseneh mindketten hasra. Tyler szemeit alány nyakán és arcán pihenteti és megállapítja, hogy igencsak helyes a kicsike na meg az esze is gyorsan vág.
Beérnek a gyógyítóhoz, aki ma különösen rossz kedvében van és csak morog, miközben visszacsoszog a raktárba, ahol a gyógyszereket tartja. Ty egy székre ül és várja, hogy a gyógyító visszatérjen. Egy ücsegcsével a kezében jössz vissza, amiben kék folyadék lötyög vidáman. Tyler nyel egy nagyot, mert azért gondolja, hogy akármilyen bíztató is a lötty benne, valószínűleg nem lesz kellemes a folyamat.*
- Hát ez egy jó kérdés..fogalmam sincs, de nem érzek egyelőre semmit. Csak nem aggódsz?*kérdezi egy vigyor kíséretében, miközben a gyógyító a folyadékból 3 cseppet a kezére tölt. Fogait összeszorítva küzd az ordítás ellen, mert rémesen marja az anyag, de valószínűleg megéri. Csak pár másodperc és el is múlik az égető érzés, a gyógyító pedig már tekeri is a srác kezére a kötést.*
- Hát ez gyors volt..köszönöm.*motyogja a morcos férfinak és már pattan is fel, hogy újra a lány mellett lehessen.*
- Sokkal jobban érzem magam. Mondd csak.. te merre is tartottál tulajdonképpen, amikor belém botlottál?*kérdezi és a lány karját finoman megfogva kifelé irányítja a rezidenciáról. Egy perccel se szeretne több időt itt tölteni.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-09-26, 2:43 pm

* Egy újabb hárítás a fegyvert illetően, mire Zoé fel is adja annak kísérletét, hogy megtudja, minek kellett az neki s hogy mit is akart végül is csinálni vele. Annyira nem izgatja, végül is bárhonnan beszerezhette. Szavaira biccent s ez után kap egy bókot, mitől valóban nem ájul el, megszokta már, hogy dicsérgetik s azt is megtanulta már, hogy ne mutassa ki ezt fűnek, fának. Bár kétségtelenül jól eső szavakról van szó. Jön a bemutatkozás s egy újabb szép szó, mire csak közelebb lép a fiúhoz s belekarol, mivel nem néz ki a legjobban.*
- Ha nem a nők, akkor ez a lyuk a kezeden.* indul meg vele, úgy tűnik túl gyorsan így lassít a tempón.*
- Oké, bocs.* sóhajt s a fiúhoz igazítja lépteit. Míg megteszik azt a pár lépést, mi elválasztja őket a gyógyító helyiségétől a beszélgetés folytatódik s azt is elregéli a leányzó, hogy a helyes fiúkat nem szokása elfelejteni. A nevetésre felé fordul s kicsit maga is elmosolyodik, de nem mond szavaira semmit. Nem feltétlen bóknak szánta, ő e képen szortírozza a másik nemet, ugyan akkor tényleg jóképű srácot támogat a gyógyító felé. Meg is hiszi, hogy ez kissé ciki a másiknak, de Zoé-n nem látszik, hogy ez zavarná. Ahonnan ő jön ,igen gyakran sérülnek meg a srácok, szóval nem kezd el egy sebesült fiútól jajveszékelni.
Időközben megérkeznek a gyógyítóhoz s ahogy a fiú leül ő sem tágít onnan, ott áll mellette s figyeli miként sürög-forog e hely bitorlója. Míg nem érkezik vissza ismét a sebet nézi, mi szerinte igen csak fájdalmas lehet, de a gyengeségen kívül semmi egyéb nem látszik Tyler-en. Err egyből egy jogos kérdést kap vissza mire egyik lábáról a másikra helyezi testsúlyát s kissé oldalra döntött fejjel s nyugodt mosollyal tekint le rá.*
- Ugyan miért kéne? Már ne haragudj, de nem siratnálak meg ha elvesznél...nem aggódom, csak érdekesnek találom, hogy nem fáj.* ~ talán immunis a fájdalomra ~ gondolja magában, mire a gyógyító is visszatér egy üvegcse kék löttyel s abból három cseppecskét a fiú sérül kezére "önt". Gondolatai egyből szertefoszlanak amikor a fiú arcára tekint, látszik rajta, hogy ez igen csak kellemetlen.*
- Nyugodtan üvöltsél ha úgy tetszik...mintha itt se lennék.* feleli nyugodtan, ezzel nem lesz kisebb a szemében. Na de végül is hamarosan be is lesz kötözve a fiú keze s mintha mi sem történt volna pattan fel.*
- Ez összehúzza a bőrt és visszanöveszti a húst vagy mi?* kérdezi hol a gyógyítóról, hol társára pillantva, szereti a toxikológiát, így tudni szeretné miként hat ez a pár csepp a fiú lyukas kezét illetően. El lesz kapva a karja így megy azzal a lendülettel mivel a fiú indul ki a helyiségből, de amint kiérnek meghúzza picit kezét.*
- Ne rángass légyszíves.* böki ki mire szép lassan vissza is érnek a cuccaikhoz.*
- A szobámba, átnézni ezeket a kellékeket. Gondoltam nem ártana készülni kicsit a vizsgákra.* mutat a tálcájára s mellé is lép. Ott azonban megfordul s karjait mellkasán keresztbe is rakja.*
- De mivel jobban vagy, így nem hiszem hogy szükséged van még rám, talán mennem kéne a dolgomra.* feleli a másik szemeibe pillantva, hisz csak segítségnyújtás végett tér el eredeti szándékától.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-09-30, 9:33 pm

//Olvad - Ryan mackóm//

*A párbajszakkör nem éppen úgy telt, ahogy azt a lány szerette volna, így hát veszített és szinte a saját vérében meg is fürdött. Na de a hős lovag, alias Ryan ott volt időben, így hát most már kedvesét ölelve és csókokkal bombázva hagyja el azt a fránya termet, hogy felérjenek az elsőre, ahol egész éjszaka mellette marad. Viszont Faith is próbál kedveskedni a másiknak, ezzel kijelentve, hogy egy ideig nem megy majd újabb szakkörre, de csak akkor, hogy ha ezt a fiú is tényleg ennyire szeretné.*
- Majd meglátjuk. Próbálok a formás popsimon maradni. *mondja jókedvűen és meg is simogatja a fiú arcát, majd nemsokára már a gyógyító is megérkezik, ő pedig helyet foglal az egyik ágyon és hamarosan már az italt is megkapja, amely után elvileg már jobban fogja érezni magát, de valami borzasztó íze van. Mondjuk ha minden igaz, valami vérpótló folyadék lehet, aminek már elvből se valószínű, hogy kellemes íze van és ezzel Faith is tisztában van, így azért iszogatja is. *
- Persze, megiszom én apuci.*pillant fel a fiúra és tényleg egy jó nagy adag bekerül szervezetébe, de azért hagy még későbbre is a "jóból", mert köszöni szépen, neki most egyenlőre ez így elegendő volt. Viszont ahogy odabújik kedvese erős karjaiba, egy komoly téma kerül terítékre, amely nem is meglepő, hiszen egyértelmű, hogy ez a fiú vigyázni szeretne az ő egyetlenére és Faith sincs ám másképp, soha nem hagyná, hogy baja essen Ryan-nek, de ezt már elmondta neki, még régebben. *
- Kicsim, szerintem... legyen mindkettőnknél mindig kéznél egy zsupszkulcs, hogy ha bármi baj van, akkor lelépünk. Megkeressük egymást és már itt sem vagyunk. De még nem kéne eltűnnünk, az túl feltűnő lenne és lehet, hogy megkeresnének minket és kinyírnának. Tehát türelmesnek és okosnak kell lennünk, hogy ne történjen gond. *viszont ez után jön a drámai pillanat és a leányzó kissé meghatódva pillant bele a szép kékségekbe.*
- Jaj Ryan, nem lesz semmi baj. Kemény csaj vagyok, tudod jól. És ígérem, ahogy lehet, eltűnünk innen. Csak nem szabad gyanút kelteni és akkor minden rendben lesz. Oké? *kérdi és egy rövid, de annál érzelmesebb csókot lehel a fiú ajkára. Úgy érzi, hogy ésszerű a saját elgondolása, mert ha most eltűnnek, megkereshetik őket és családostul ki is nyírhatják őket. Vigyázniuk kell és a lány úgy gondolja, hogy egy picit még ki kell bírniuk itt. Talán nem lesz gond... nagyon reméli.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-09-30, 9:57 pm

* Ryan sem gondolta volna, hogy így fog végődi ez a szombati délután, legalábbis ő nem így vélte a dolgot. történetesen elvileg neki kéne Faith helyében lenni, mivel maga nem valami nagy pálcaforgató és az egész hidegen hagyja. Ezzel szemben kedvese várja vérben fürödve, kit kis noszogatás után ölbe is kap s megindul fele a gyógyító felé. Nincs appelláta, ragaszkodik hozzá. Vannak anyira jóban, hogy hangot adjon nemtetszésének, miszerint egyáltalán nem szereti, hogy a lány erre a szakkörre jár pont e miatt. De nem hülye ő tudja, hogy kell a tanuláshoz, így aztán csavar is egyet véleményén picit, nem szeretné ha a lány korlátok között érezné magát.*
- Majd meglátjuk.* ismétli meg a lány szavait mélyen a szemébe nézve. El is érik hamar az első emeletet, hol a gyógyító kezelésbe is veszi a lánykát, így egy kétes állagú, ízű és szagú folyadékot ad át neki, mit meg kell innia az este folyamán. Látja a lányon, hogy nem egy fincsi turmix, de hát nincs mese, be kell vágnia. Szavaira kidülleszti tengeri kékségeit.*
- Beb*szna ha az apád lennék...nem bírnám ki hogy ne molesztáljam a lányom.* feleli a vége felé egy vigyort is küldve felé, azért az csak nem lenne jó, szenvedne is tőle rendesen. De ez csak egy szófordulat mivel most igen csak aggodalmaskodó, amit meg lehet érteni. Az ágyrendezés is megtörtént már s miután a lötty egy része meg lett iszogatva le is fekszenek ahogy kell, szépen átölelve egymást. Kis csend után visznt komoly dologra fordítja a szót. El akar menni innen, természetesen a lány társaságában, hisz nélküle nem megy sehova. Nem bírná ki ha a baja esne s főleg nem a suli miatt, mi számára nem jelent semmit. Nem úgy mint a lánynak. Így ahogy feltekint rá belenéz a fáradt sárgaságokba s fontolóra veszi szavait. Hülyeséget nem mond, hogy is tehetné az ő okos kis szerelmetese, de karjai kissé szorosabban zárják körül a lányt ezzel mutatva mennyire félte.*
- Az én kis okos, szépségem...* bókol a lánynak, megsimítva arcát s egy kis mosolyt is megereszt.*
- Igazad lehet...nem gondoltam jól át ezt a dolgot, de nem is tarthatnak itt akartunk ellenére. Vagy mégis?* húzza fel a orrát így grimaszolva, majd aztán jön a gyengéd csók, mit viszonoz is.*
- Ezzel nem tudok vitatkozni...de amint melegszik a helyzet...szívem szerint lelépnék. De rendben van...holnap csináltatok két kulcsot. A faházba visz majd minket...jó lesz?* kérdezi huncut mosollyal képén, mivel ahhoz a házhoz igen csak kellemes emlékek kötik. Rió-ban voltak akkor, hol elkezdődött köztük komolyabbra fordulni a dolog.*
- Így rendben lesz....csak tudnám miért pont ezt a sulit szemelte ki az az ember...annyi másik van.* morog az orra alatt, tud egyet s mást, de hát nincs beavatva, így csak annyit tud amennyit elkotyogtak előtte mások. És az nem sok.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-09-30, 10:17 pm

*Csak kissé felnevet ő is ezen az apás dolgon, hiszen nagyon nem lenne jó, hogy ha ez lenne a helyzet. Viszont ez így még viccnek is rossz, így hamar témát is váltanak, bár tényleg fura lenne belegondolni, hogy Ryan az apjaként molesztálná.*
- Én se tudnék neked ellenállni, ahogy régen se tudtam. *ismeri be egy őszinte mosollyal, hiszen ez tényleg így volt, nincs mit tenni, beismeri. Na de viszont ahogy az elutazásuk jön szóba, Faith mérlegel és próbál ésszerűen gondolkodni, bár szíve szerint ő is most azonnal Ry-vel tartana.*
- Azért megérte ám ez a suli. Különben nem ismertél volna meg. *dönti kissé oldalra a buksiját, már amennyire ez ebben a pozícióban lehetséges, majd végül meg is hallja a kedves bókot is a másiktól, mire csak megpuszilja a fiú arcát.*
- Szerintem simán megtehetik... megfenyegetnek, hogy megölik azt, aki fontos neked és ennyi. Vagy engem kapnának el és azzal kordában tarthatnának téged. Van ám elég sok mód erre Ry. *ő is tudja, hiszen maga se csinálná feltétlenül másképp, ez egy bevált terv. *
- A faházba? Természetesen jó lesz. *csillannak meg sárga szemei boldogan, ahogy a fiú megemlíti, hogy a zsupszkulcs bizony egy riói kis helyre fogja repíteni őket, ahol elég közel kerültek egymáshoz, bár akkor a leányzó még kissé meg volt ijedve, hiszen Ry elég gyorsan haladt, de onnantól kezdve nem volt kétséges a számára se, hogy tetszik neki a fiú. Kellemes emlék volt az a nap, na meg mind, amit ott töltöttek, így látszik is most rajta, hogy vissza is gondol azokra a percekre.*
- Olyan jó, hogy így megismertelek, még mielőtt összejöttünk. Tényleg boldoggá teszel. *bújik oda most az erős mellkashoz és most bizony tényleg boldog, hiszen tudta, hogy megbízhat ebben a fiúban. Lehet, hogy nőcsábász, de hogy ha olyan lányt kap ki, aki igazán megfogja, nem fog neki más kelleni és Faith tényleg mindent megad neki, minden téren, legalábbis a lány úgy érzi. Na de ahogy Charles kerül ismét szóba, a leányzó csak nyel egyet és feltekint ismét a kék szemekbe.*
- Hát tudod... ő volt az egyik régi magiszter, amikor még a Mysterio először állt. Gondolom ezért is jött ide és nem máshova. Ez az otthona végülis. *ő utána olvasott ennek az egésznek, ami nem meglepő, de most már legalább a srác is tudhatja, hogy mi a helyzet valójában.*
- De szerintem nem lesz baj, hogy ha nem keltünk feltűnést. *mondja őszintén, hiszen oly sokan lázadoznak itt Charles ellen, nem pont őket fogja kiszúrni a prof, akik nem tesznek semmit.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-09-30, 10:38 pm

- Mi lennénk a világ legboldogabb apa és lánya.- nevet fel a lány szavaira, mi azért ennyire nem vicces, de hát csak poén az egész. Undorító az aki ilyesmire vetemedik, ezt a börtönökben sem nézik el, szóval ismeri a mennydörgést s meg is veti az ilyen alakokat.*
- Csábító voltál akkor is és most is.* mosolyodik el kacsintva is egyet, bizony jó ideje nem érdekli másik lány s nincs is szüksége rá, úgy érzi máris megtalálta másik felét Faith személyében. Fiatalok még, de vannak ilyenek s talán most ők kivételt képeznek.
A szó komolyabbra fordul s Faith mérlegelő szavai után végül is már nem látja annyira vészesnek a helyzetet, végül le tudnak majd lépni a zsupszkulccsal ha úgy alakul.*
- A kérdés csak az lesz mennyire hoz téged lázba a harc. Hogy megmutathatod mit tudsz.* mondja ezt még komolyan, hisz nem teljesen egyforma ez a két emberpalánta szerencsére, de hát ez így van jól.*
- Igaz, igaz...és vagyunk olyan szerencsétlenek hogy neves családból származunk. Talán most isszuk meg a levét.* sosem gyűlölte még ennyire a Bourton nevet, de most...lenne inkább egy suttyó paraszt. A zsupszkulccsal kapcsolatban felmerül benne egy kedves kis hely, hova szívesen vissza menne, így ha a lánynak is megfelel oda készítette holnap a kulcsot. Persze hogy tetszik neki, miért is ne tetszene? Látja csillogó szemein s mosolyán, mi a maga képére is kiül, hisz egyre gondolnak, bár ő a hódításra, sem mint a szexuális dolgokra, hisz kihívás volt neki a lány s a mai napig is az. *
- Hát normális esetben ez így működik...nem mintha mi azok lennénk, de sebaj. tudom én hogyha a sorrend felcserélődött volna, akkor is most itt feküdnénk ugyan így.* hangja magabiztos, na meg egyébként se engedte volna el a lányt miután megízlelhette testestül lelkestül. Minden szuper lenne ha Charlest nem ette volna ide a fene, mit szóba is hoz morgolódva s amint hallja a leányzó felkészültebb őt illetően, mint ahogy maga.*
- Bakker...ezt nem hallottam. Szóval visszaakarja magának. Hát ahogy az eddigi helyzet alakul úgy tűnik sikerrel is járt.* végigsimít a leányzó haján, majd egészen le a válláig s ott végig a derekán. Akármilyen komoly dolog is zajlik körülöttük a lány az első a számára természetesen.*
- Tesszük amit eddig és kész. Majd csak alakul valahogy s mivel okos kis buksiddal kitervelted a dolgokat, ráérünk később is lépni ha szükséges.* puszilja meg hosszasan homlák, beszívva a lány hajának illatát, mi most nem rózsaszagú vagy éppen liliom mivel szakkör után vannak és kicsit véres is, de ez a fiút egyáltalán nem érdekli.*
- Pihenjünk...fáradt lehetsz.* húzza kissé oldalra a fejét hogy arcába nézhessen mi ha sikerül is, akkor hosszasan megcsókolja, mint egy jó éjt pusziként, majd elkényelmesedik s idővel bizonyára majd ő is elalszik.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-09-30, 10:54 pm

- Jaj Ry, te olyan lökött vagy. *mondja még mindig jókedvűen, majd ez után szóba kerül a kapcsolatuk is, na meg a zsupszkulcs, amely majd egy régi emlékeket idéző faházba fogja elrepíteni őket. Na de a fiú nem tud ám ilyen könnyedén beletörődni ebbe az egészbe, mivel még pár dolgot feltételez a lányról, amit meg kell hagyni, nagyon is jól tesz, ugyanis Faith-re jellemző a harciasság.*
- Majd visszafogom magam. Ne aggódj, ha menni kell, menni fogok. Esküszöm. *teszi dobogó szívére kis kezét, majd ez után csak bólint a másik szavaira, de látszik ám rajta, hogy örül a szavaknak. Tisztában van vele, hogy Ryan-el nehéz dolga volt és hogy nagyon sokan szét akarták választani őket, a különböző kedves tanácsaikkal együtt, de hát nem jártak sikerrel, ahhoz jobban fel kellett volna kötniük a gatyájukat. Szóval őket nem lehet elválasztani, mert aki megpróbálja, annak ezzel a két remek emberrel gyűlik meg a baja. Végül pedig még Charles is szóba kerül, így hát a lány kissé felvilágosítja kedvesét a dolgokat illetően, hiszen nem ártana tisztán látnia és ahogy hallja és látja a másik reakciójából, ezt még nem tudta az ő kis mackója.*
- Még reménykedjünk abban, hogy visszatér a régi rend. *élvezi a simítást és így ösztönösen hunyja le szemeit is, hiszen képtelen ellenállni a másik érintéseinek, valahogy mindig elgyengül tőle.*
- Jól van. De ne szimatolj így, most nem vagyok olyan tökéletes. *mondja kissé morgolódva a leányzó... kezdi átvenni kedvese szokásait, na remek. Ezen a gondolaton csak elmosolyodik, majd még mielőtt Ry-hez bújna, hogy aludjanak, lassan felül, addig kibújva a másik kezei közül, hogy lehúzza a maradék italt, amelyre vág egy fancsali képet is.*
- Fúj... ez borzasztó volt, de legalább túl vagyok rajta. *sóhajt fel, majd ez után oda is bújik a másikhoz, majd viszonozza is a hosszú csókot, mely nem olyan édes, sajnos valószínűleg Ry számára se, mivel érezhető még mindig a főzet íze. Viszont a csók nélkül nem lehetne aludni, így addig nem is hunyja le a mai estére végleg szemeit, amíg a csók meg nem történik. Ez után viszont fejét a fiú mellkasára teszi, majd kezét is és halkan szuszogva alszik el egyetlene mellett, reménykedve abban, hogy holnapra már jobban lesz.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-10-01, 11:47 am

*Meglátja a lányt, és azonnal siet, hogy segítsen, de a varázslata nem sikerül. Ehhez ő még túlságosan gyenge, de legalább megpróbálta. Így egy választás marad, megcélozni az ajtót, amit hamarosan el is érnek. Az igazat megvallva Isabellát most nagyon nem érdekli a ruhája, sőt, az arca sem, hiszen oda is jutott egy kis vér, de nem számít. Kimosható...Viszont Jas élete fontos mindenki számára. Nem akarja, hogy a saját hanyagsága miatt baja essen a Sentinelnek, így amennyire csak bír, siet.
Meg is érkeznek az ajtóhoz, amin keresztül azonnal berontanak, és a gyógyító egyből cselekszik is. Kissé talán a lány szemszögéből szokatlan, és ijedten mered a szakemberre, majd hangot is ad a gondolatainak.*
-Hé, mit csinál? *Azzal el is kapná a gyógyító kezét, de amikor látja, hogy Jas kezd jobban lenni, akkor kissé lenyugszik, és elnézést kérő tekintettel mered a másikra. Isabella nem ért az orvosláshoz, számára olyan volt ez, mintha megfolytanák a sentinelt, de örömmel látja, hogy nem így történik. Majd ahogy Jas kezd jobban lenni, Isabella is elmosolyodik, és a gyógyító felé pislog.*
-Elnézést, kaphatnék valami kéztörlőt, hogy lemossam magamról? *Mutat az arcára, és a kezeire, amelyeket néhány kisebb vérfolt díszit, majd ahogy a kezébe kap egy nedves papírtörlőt, megdörzsöli vele az arcát, és a kezeit, végül Jasmine-ra pillant*
-Nincsmit... de... ki az az Alestor? *Kérdezi, hiszen tényleg fogalma sincs, hogy kivel állnak szemben, de érdekli őt a dolog. Nagyon is foglalkoztatja.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-10-01, 12:04 pm

* Az elmúlt időszakban túl sokszor van segítségére a gyógyító ezt kezdi belátni, de nem hátráltatja meg a lányt. Még most sem, mikor kezdi úgy érezni, hogy itt számára a vég, de a felmentő sereg megérkezik Is személyében, ki egyből a gyógyítóhoz segíti. Próbálja elmondani ki művelte ezt, hallott már róla, de nem sikerül neki, így miután a gyógyító egy fura s már már rémisztő módszerrel állítja el a vérzést, mi ellen Jas megpróbál küzdeni, hisz úgy érzi megfullad, még is csak jobban lesz. Hosszú másodpercek voltak ezek a lány számára s már már majdnem el is hányja magát, de sikeresen kordában tartja magát. A gyógyító elsiet egy bájitalért, mi pótolja majd jelentős vérveszteségét, addig is köszönetet mond a lánynak, ki a törlőkendőjét is megkapja természetesen. Alestor neve is felmerül, nagyokat pislog a lányra, hisz ő is találkozott már vele a csata folyamán, bár nem volt kiírva a neve a homlokára. Mégsem a meglepettség végett néz nagyokat, hanem a fáradtságtól.*
- Khm tudod...amikor harcoltunk a kikötőben. A végén megjelent a levegőben...ő Alestor, Charles egyik kutyája.* feleli a lány arcát tanulmányozva, hátha így beugrik neki a félig démon férfi.*
- Nem tetszett neki, hogy beszélni akarok Sideris-el. Megakadályozott benne...* úgy véli állandóan figyelmemmel tartják a lakosztályát és a nőt is, szóval egyre nehezebb lesz a közelébe jutni. De nem adja fel, nem hagyja cserben a magisztert, bizonyára ő is megtenné fordított helyzetben. Legalább is reméli.*
- Valami bűzlik itt...mit gondolsz a mostani helyzetről?* kérdezi s időközben a gyógyító is megérkezik egy fiolával, mit át is nyújt a lánynak. Kétkedve nézi annak tartalmát s felpillant a gyógyítóra, ki bátorítóan bólint aprót.*
- Hát akkor...* veszi ki a dugót, majd kezdi el lassú kortyonként iszogatni a fiola tartalmát. Borzalmas íze van, de nem is szándékozik órán át gyengélkedni, hisz bármikor szükség lehet az erejére. Nincs ideje ezt a regeneráló folyamatot kivárni, így szép lassan iszogatja a folyadékot, miközben társát hallgatja remélhetőleg.*

// Picinke fagy elvileg ^^ //

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-10-31, 7:13 pm

* Ahogy beér a kastélyba a gyógyítóig meg sem áll. Elég sokáig bírta, hogy törött ujjakkal mászkált, de most itt az ideje, hogy ténylegesen meggyógyuljon, bár a szíve még mindig húzza, hogy lehet el kéne kerülni. Már kezd szédülni is, de azzal a tudattal mászik az elsőre, hogy mindjárt semmi baja nem lesz. Kezét tartva tér be a gyógyítóhoz, és körbe is néz, mivel senkit sem lát. *
- Hahó.
* Nem szeret itt lenni, utálja az orvosokat, gyógyítókat, de ha egyszer megígérte, akkor nincs mit tennie. Leül az egyik ágyra, hogy ne álljon, mert jelen pillanatban az is fáj neki. A kabátot leveszi magáról, kisebb-nagyobb szisszenésekkel, majd a pulcsi ujját csak feljebb tolja. A kötést elkezdi eltávolítani, amitől már az ujjai is belilultak. Az arcára ismét kiül a fájdalom. Mikor nagy nehezen megszabadul a kötéstől, megtekinti, így is a kézfejét. Nem túl biztató annyi szent. *
~ Jó nagyot üthettem. ~
* Húzza el a száját, és most nagyon is hálás lenne, ha nem egyedül lenne, hanem Aysha is itt lenne vele. Körbe tekint még egyszer, hogy azóta bejöttek-e vagy még mindig egyedül üldögél. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-10-31, 7:18 pm

*Néhány házimanó hamar észreveszi a fiú érkezését, és sipítva rohannak az új gyógyító, Alice Morrighan után, hogy jöjjön. Hamarosan meg is jelenik a hölgy.
Fényes fekete hajú, smaragdzöld szemű, kissé magas, szép arcú boszorkány, arcán mosoly játszik, s földig érő, lágy, fűzöld ruhát visel, derekán egy barna bőr öv, melyen pálca, s több kisebb bőr zsákocska lóg.
Mikor azonban meglátja a fiú kezét, hiszen pillantását vonzza a belilult kéz, arca elkomorul.*
- Had találjam ki, fiatal ember, hősnek érezte magát, és úgy gondolt,a megy ez magától is ugye? Na maradjon is ülve, mert amilyen sápadt, látom hogy van baja.* Kezd bele a nő. Hangja kissé az alt fele tendál, de mégis megvan a maga dallamossága. Mozdulatai légiesek, ahogy máris ügyködni kezd az egyik szekrény körül, s kivesz belőle néhány fiolát, majd lerakja egy kis asztalra, majd odasiet betegéhez. Pálcáját a fiú keze felett megforgatja s a látvány nem mindennapi, mintha csak egy röntgen felvétel lenne a keze helyén.*
Váó, kevés ilyen gyönyörű metacarpus és phalanx töréseket láttam fiatal ember. Pedig amilyen anémiás kinézete van, nem is hinném. Kissé sovány is, eszik maga rendesen?*Kérdezi lelkesen csillogó szemekkel, s meg sem várja ülve a választ, felkel, hogy tovább keressen valamit, de azért figyel, hogy mit mondd a betege.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-10-31, 7:36 pm

* Nem is kell sokáig várnia, bár elsőnek megszabadítja magát a kötéstől. Amint ezzel megvan, akkor hallja a nő érdekes hangját. Kicsit furán néz rá, mert túl bonyolítja a kérdést, vagy a mondatot. Olyan hosszú, hogy felfedezni se tudja, hogy most melyik a kettő közül. Kicsit nyitva tartja a száját, hogy a meglepődöttségét mutassa ki. *
- Nem, épp ezért jöttem ide.
* Vonja össze a szemöldökét, és néz rá, hogy mit is csinál. Nem túl biztatók azok az üvegek, amiket elővesz. Nyel egyet, és az ajtó irányába tekint. *
~ Most, amíg nem figyel. Csak simán kiosonok, és már így sem vagyok. ~
* Gondolja magában, de mielőtt megmozdulhatna, már a nő újra ott van. Ráadásul az ajtón nem is igazán olvasta el, hogy mi a neve, így megszólítani se tudja. A pálcát figyeli, és eléggé meglepő, hogy mi történik, hát még, amit a gyógyító mond. Szemei a háromszorosára tágul a sok idegenszótól. *
- Parancsol?
* Ez csúszik ki a száján, bár mondhatta volna bunkóbb formában is, hogy mi a rákról beszél? De inkább a jó modorát vette elő, még így is, hogy a meglepődésében nem találta a szavakat. A kérdésre letekint, és felvonja az egyik szemöldökét. *
- Igen. Rendesen eszem, semmi bajom a testemmel.
* Az agyán át is fut, hogy ez nem normális, de inkább nem mondja ki hangosan, mert a végén kárt tenne benne, ami most nem hiányzik neki. Tovább figyeli, hogy mit csinál, és még mindig benne van a tudat, hogy kimegy az ajtón. *
- Utálom ezt a helyet, nem lehetne egy kicsit sietni, kérem?
* Próbál nem bunkón fogalmazni, és a hangjában is inkább a könyörgés hallatszik, mint a szemtelenkedés. *

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2010-10-31, 7:49 pm

*Úgy tűnik a páciens még le is van lassulva, mert eléggé lassan követi a nő lendületes ritmusát, bár azért nem hibáztatja hogy nem egészen érti amit mond, s így el is mosolyodik.*
Annyit tesz, fiatal ember, gyönyörűen ripityára törte a kézcsontjai nagy részét, mivel a kis kezében több csont van, mint a többiben összesen, ott csak 3 itt meg sokkal több.*Magyarázza, majd egy fehér fáslit vesz elő, tisztát, és finom illatút, s egy lila üvegből párat rácseppent, így a fehér enyhén elszíneződik, az illata pedig a kék szőlőre emlékeztet.
Mikor az ifjú sietni szeretne, felvonja a szemöldökét.*
- Akkor kellett volna sietnie, amikor eltörött fiatal ember, mert hogy ez nem most lett ilyen, az olyan biztos, mint hogy én vagyok a gyógyító, maga meg a hanyag páciens, szóval maradjon ülve a fenekén.*Int neki a nő, s egy egészen pici fiolát is elővesz, melyben méz színű folyadék van. Mikor az is megvan, visszasétál a beteghez. *
-No, annak örömére, hogy ilyen pontosan tud érkezni, felvázolom mi a szituáció. Össze fogom forrasztani a csontjait, viszont a ligamentumjait is sikerült szépen szétszednie, az ízületi felszíneit megsértették a csontszilánkok, így ma estére egy fáslit kell tennie a kezére, mielőtt lefekszik, fürdés után. Ne vizezze össze ha lehet, reggel pedig ha leveszi, égesse el vagy valami. Tudja, a gyógyszer mérgező hulladék.* Környezet tudatos a hölgy, így nagyon odafigyel a dolgokra, s mivel vallja, hogy fűbe fában orvosság, így a természetre is nagyon vigyáz.*
- Ezt a kis üvegcsét pedig vacsora után tessék elfogyasztani. Általános közérzet javító és jót tesz az anémiának, meg eltünteti azt a csúf, lila vérömlenyt a kezéről. Remélem világos voltam. Nem akarom, hogy a manók hozzák be sipítva, mert szétmegy a fejem a vijjogásuktól.* Mindezt alig néhány levegővel hadarja el a fiúnak, majd újra pálcát húz, s finoman a fiú kezéhez érinti. Először kellemes, jégkék fény árad a pálcából, s a fiú is úgy érezheti, mintha lehűtené a kezét, pontosabban érzésteleníti egy kicsit. Ezután a fény meleg napsárgára vált, s ekkor néhány apró roppanás is hallható, ahogy csontok, ízületi szalagok a helyükre kerülnek, azonban fájdalmat nem érezhet Troy. Végül a pálca fénye kihuny, visszadugja azt az övjébe, majd a kellemes illatú fáslit felcsavarja a srác kezére. Nem túl szoros, de azért le sem esik, s egy csinos, mégsem lányos masnival köti meg, majd átnyújtja a kis fiolát is a vacsora mellé.*
- Ha nem haragszik, nem adok halloweeni nyalókát, mert a fogait már nem akarom rendbe tenni, az kellően csúfos egy munka lenne.*Mondja a nő majd feláll, s a nem használt üvegeket visszapakolja, de közben válla felett hátraszól.*
- Elmehet, de ha panasza van, jöjjön vissza. Láttam már leesett kezet, csak mert nem vigyázz valaki rendesen a kötésére.*Mondja végül, nem fenyegetőn de lényegre törően.*