Hangszerek barlangja

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-20, 6:34 pm

*Egy hosszú nap után jól esik lefürdeni, majd miután végeztem le megyek a hangszerek barlangjába hogy kiadjam mind azt amit átéltem, és hát valljuk be őszintén volt részem izgalomban mostanában. Örömmel tölt el az a tény hogy teljesen egyedül vagyok a terembe amikor belépek. Kiscicám rögtön elkényelmesedik, majd én is zongorázni kezdek, ami a terem közepén található. Ám még szinte végig sem tudom játszani a dalt, de Neko nyávog, azt jelezvén, hogy nem vagyunk ketten. Kinyitom a szemem, és a fejével a hátam mögé bök a cica.*
-Na mi van kicsicsillag? *hátra nézek, és meglátok egy vörös hajú lányt. Kicsit meglepődök, mert amikor úgy gondoltam hogy nem érdekel hogy ki hallja azt, nem úgy értettem hogy ez azt jelenti hogy hallgathatják. Nem mintha annyira egyértelmű lett volna az hogy mit és miért játszottam, de az mellékes. A széken meg fordulok, s nagyon rondán nézek rá. Komoly az arcom, szinte gyűlölettől lángol. Sújtó hangon förmedek rá.*
-Ki vagy te? Hogy merészeltél megzavarni? Engem, a legerősebb fekete mágust az iskolában. Most viseld a következményeit, ami nem más mint hogy halálra sújtalak. Nitunuix Meghalszix! *röhögöm el magam, s nyújtom a lány felé a jobbomat. *
-Szia! Carolayn vagyok. *vigyorgok rá, mert tényleg jól érzem magam.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-20, 7:06 pm

*Úgy látszik zene terembe kötöttem ki. Egy lány figyelemre méltóan játszik a zongorán. Mikor a leülök a földre a macskája elnyávogja magát jelezve neki, hogy nincs egyedül. Mikor rám förmed csak fejemet oldalra billentve figyelem. Nem igen hiszem, hogy túl nagy kárt okoztam evvel a kis dallam hallgatással. Mikor meg látom, hogy kezet nyújt s röhög kis híján... vagyis tényleg leestem a földre a röhögéstől.*
-Nitunuix Meghalszix ?! Hát ilyet még nem hallottam. Szia! Ashi vagyok.*mutatkozok be miközben egyszerre próbálok feltápászkodni meg kezet rázni Carolayn-nal. Több kisebb botlással sikerül is. A röhögéstől könnyes szemmel nézek rá. Rég nevetem ilyen jó ízűt.*
-Valami fantasztikusan tudsz játszani. Amúgy én azt hittem lehet itt csak úgy lenni.* Nyújtom kicsit ki a nyelvem .Jelezve, hogy tényleg így is gondolom. Törökülésbe ölök vissza és úgy kérelem.*
-Még egy kicsit játszanál? Libabőrös lettem ahogy játszótál. Az én gyenge zenei tudásom úgy látszik a tiédéhez képest semmi. Más hangszeren is tudsz játszani?* Kérdezem, s elkezdem babrálni a sportcipőm fűzőét. Kötök rá egy halász csomót amit nem kéne.*
-Huppsz... És megkérdezhetem hogy hányadikos vagy s honnan jöttél?* Kérdezem s lázasan próbálom kicsomózni a cipőfűzőt. Lassan már nem is tudom miért tanultam meg a halászcsomót ha ki nem tudom csomózni.*
~Ezért tanultam meg kötni ??? Hogy itt most beégjek na én is ügyes vagyok....ilyen az én formám., de ez a leányzó mióta tanulhat zongorázni??? És mit játszatott?~*Forgatom a szemeimet majd ismét a lányra, s a macskára nézek. A zongorán lévő gyertyák még alig égtek valamicskét. Szép lassan égnek nem sietnek sehova, mintha nem is akarnának elégni. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-20, 7:32 pm

*Zongorázásomat végig hallgatta egy lány, s én ezért meg is próbáltam viccelni egy kicsit, ami sikerült is.*
-Nagyon örvendek Ashi! *rázom meg a kezét amikor megfogja az enyém. Úgy látom hogy sikerült elérnem a célom, mert szinte szakadt a röhögéstől. Kicsit meglepődök rajta hogy milyen hogy is mondjam fura. De jó értelemben. Furcsa módon a mozdulatai egy kölyök kutyáéra emlékeztetnek. De jó is ez a felállás. Én a macska, ő pedig a kutya. Érdekelődve nézek a lányra, mert tényleg felkeltette a kíváncsiságom. Jó látni, hogy vannak itt ilyen hasonló szőrűek mint én. *
-Köszönöm. *mosolygok a dicséretre.* -Persze hogy lehet. Csak szívattalak. Én is nem rég érkeztem attól rettegve hogy majd leharapják a fejem ha ide bejövök. De aztán üres volt ezért bejöttem. *mesélem közvetlenül. *
-Persze. Amit majd most fogsz hallani az a Linkin Park egyik száma lesz. Az előbbi is az volt. *elkezdek zongorázni, de most nem csukom be a szemem hanem beszélek vele tovább.*
-Biztos te is nagyon ügyes vagy. Ha pedig nem, akkor meg rámondod hogy egyedi vagy és kész is. *mosolygok.*
-Elsős vagyok, és New Yorkból jöttem. És te? *kérdezem miközben játszok még mindig. *
//Fagy//

//itt amit először játszottam : https://www.youtube.com/watch?v=fZkfEEl5Y4Y&feature=related
és amit másodszorra: https://www.youtube.com/watch?v=HBPnfnvXq0E&feature=related//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-20, 9:19 pm

//Olvad//
*Egy lány ismertem meg ki a zenében jól kitudja fejezni magát és nagyon úgy néz ki mintha lenne valami közös bennünk. Legalább is én szerintem. Bár lehet azért, mert ilyen jól meg tudott nevettetni. Most jól jött ez a nevetés.*
-Carolayn félelmetes, hogy tudsz játszani. Nem kell félned attól, hogy leharapják a fejed.*oktatom ki kicsit megjátszva magam. Érdekes ez a leány. Furcsállom hogy ennyire nem bízik magába vagy csak ő is megjátssza magát. Végigmérem még egyszer a lányt tetszik a fekete pólója.*
-Ezek szerint szereted a Linkin Park-ot. Nemigen ismerem. De ezek szerint jó zenéi vannak legalább is ez az volt. Jó a pólód, de nem nagy?*kérdezem és egy kicsit meg húzom a ruha végét. De a figyelmem ismét a cipőfűző köti le. Már átkozom a napot mikor megtanultam, hogy kell kötni halászcsomót.*
-Jaja. Majd ráfogom amúgy is valamilyen szinten gitározni tudok/tudtam csak most már kérdéses a tudásom.*mondom s, felpillantok a cipőbajból. Carolayn ismét neki fog zongorázni, s elmeséli honnan jött. Ezek szerint Amerikában ilyen szépen tanítanak zongorázni... vagy csak ilyen tehetséges... bár melyik is legyen zongorázni jobban tud mint én.*
-Én London mellől jöttem majd nem Londonból. Tegnap érkeztem ide. Nem jártam még New York-ban csak New Yorker-ben.*mondom mosolyogva, s remélni tudom hogy értékelni fogja a viccem. A dallam amit játszik szép és nem is téved el. Irigylésre méltó.*
-És mi okból jöttél ide? Persze a tanulást nem kell mondanod. Neked már volt órád? És tudsz halászcsomót kibontani?*kérdezem reménykedve lehet hogy idegesíti, de hát érdekkel és szerintem rájött, hogy ez csak szimpla érdeklődés és csak most jöttem.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-20, 9:44 pm

-Köszönöm, aranyos vagy. De tudod mit, itt van a kotta. *előveszek a zsebemből egy összegyűrt papírt és oda adom neki. *
-Sipirc egy basszus gitárért. *befejezem a zongorázást, s amíg oda megyek hogy vegyek magamnak is egy gitárt, reagálok a kérdésére.*
-Hát Ashi azt hiszem a New Yorker több újdonságot tudna neked mutatni mint NewYork. Nem igazán nagy cucc, csak sokan vannak ott, és kész. De London szép. Bár még nem voltam de szép lehet. *mondom, s hogy ha ő is elvett egy gitárt akkor én a hangszerekhez fordulok. Csak próba kedvéért a pálcámmal feléjük bökök, majd s a dob és a szintetizátor életre kelnek s az adott ritmust és hangokat hangoztatják. Ha elkezdünk gitározni akkor megtudhatunk hogy mennyire jól hangzik együtt a két gitár.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-20, 10:35 pm

*Arcomon elterül a rókamosoly mikor meg értem mit szeretne Carolayn, s elveszem tőle a gyűrött lapocskát ami egy kottát rejt. Gyorsan végig mérem hogy milyen. Nem könnyű, de eltudom játszani. Mielőtt meg szólalt volna akkor már elindultam egy kék-fekete basszus gitárért. Mikor oda érem végig simítom az ujjam helyét az egyik húron. Tökéletes. Veszem el és kezdem behangolni. Harmadszori próbálásra sikerült. Boldogan szinte szállva érkezek meg a színpadra. A gitárral elkezdem a dallamot játszani. Közben fél füllel/szemmel figyelem Carolayn-t ahogy a többi hangszerrel játszik.*
-Na és szerinted, hogy fog sikerülni? Amúgy hogy hívják a cicád?Amúgy szívesen elmennék New York-ba. London sem túl nagy szám de én szeretek ott lógni meg a környéken főleg az erdőkben. Hol Tanultál meg ilyen jól zenélni vagy a véredben van ? *Szegezem neki a kérdéseket s nézek a macsekra és tovább szórakozok a gitárral. Eljátszom a boci, boci tarkát.. meg egy-pár hasonlóan könnyűt majd ismét megszólalók.*
-Na akkor kezdhetjük?Na és szerinted hogy fog szólni ??*Kérdezem kíváncsian, a kezemmel végig simítom a gitárhúrrókát. S már kezdeném is a játékot.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-20, 11:10 pm

*Tetszik hogy a lánynak nem áll ellenére az hogy gitározni kell, ezért miközben én beszélek találok egy tökéletes ezüst és lila basszus gitárt. Leülök, és elkezdem hangolni. Nem sokkal később már kész is vagyok, s megyek oda hozzá. *
-Hm…kellene egy mikrofon. *azzal már kutat is a szemem és nem sokára találok is egy mikrofont állvánnyal együtt. *
-Nekonak hívják. Ugye bébi? *ránézek a cicára, aki meghajol* -Egyszer elviszlek NewYorokba, ígérem. *hirtelen eszembe jutott hogy Lukaval is így kezdődött, ezért elmosolyodok.*
-Nos igazából szerintem a véremben van, mert nem tanultam soha zongorázni. Tényleg, milyen vérű vagy? Már ha nem túl személyes kérdés. Mondjuk én személy szerint aranyvérű vagyok, de a szüleim úgy éltek mint a muglik, kommandósként. *mesélek egy kicsit magamról. Oda állok mellé*
-Akkor egy két há…és…*és már kezd is szintetizátor és a dob, majd mindketten szaggatni kezdjük a húrokat. Én énekelek, mert egyenlőre én tudom a szövegem. Ám elé rakom a szöveget is, így ha van kedve akkor ő már énekelheti a második részét és velem együtt a refrént. Iszonyat jól szól a rock ebben a teremben, mert az akusztikája egyszerűen kiváló. Nyúzzuk a húrokat, és én személy szerint roppant jól érzem magam. Tetszik hogy találtam valakit akivel tudok zenélni, és remélem fogok is még egy jó darabig.*

// a dal amit ketten játszunk : https://www.youtube.com/watch?v=kXYiU_JCYtU&ob=av2n //

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-21, 12:04 am

*Az arcomon még jobban virít a rókamosoly. Örülök hogy most kijátszhatom magam. Jól jön a szórakozás. Főleg ha van kivel. Nézem ahogy a gitárt kiválasztja és hangolja közben el-el kezdek játszani egy-egy régi dalokat amelyeket még otthon írogattam vagy ezer éve. Élvezem ezeket a dalokat, mert akkor még igaz volt a legtöbb szavam nem mit ha most nem lenne az, de akkor mindent kimondtam amit gondoltam.*
-Megszabd simogatni? Neko japánul macskát jelent nemde? Az én nevem is japán, mert Ashi mancsot jelent japánul.*tartok neki egy kis japánnyelvi leckét. Inkább magam szórakoztatására mint oktatására. Elgondolkozom a kérdése, mert tudom a választ csak azért mégis csak érdekes a családfa.*
-Hát...aranyvérű vagyok, de van bennem kis fél vér is úgy ük-ük-üknagymamám részéről. De a családom mostanában teljesen elhidegültek egy mástól. Kicsit miattam is van az egész... huppsz túl sokat dumálok. Az elmúlt két évben majdnem mugli ként éltem....* mosolyodok el ismét s nem akarok a családomra gondolni sem arról, hogy éltem s miért. Eljátszok egy befejezett dalocskát.*
-Vigyáz még szavadon merlek fogni. De ha elviszel akkor én is elviszlek Londonba. London mellett van egy kis erdő az az egészben a legszebb hely. Amúgy tudsz szörfözni??*kérdezem. S közben vissza gondolok egy pár nappal ezelőtt mekkorát zúgtam a habok közé. Hát az egy szép hasas volt. Elkezdünk zenélni Carolayn énekel de hamarosan én is beszállok a második refrénbe. Végre kitombolhatom magam a zenén keresztül. Nagyon tetszik s remélem nem ez lesz az első s egyben az utolsó alkalom.*
//fagy//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-22, 9:27 pm

//Olvad//
-Megszabadni megszabad, csak lehet hogy megkarmol, mert nem mindig van olyan hangulatban hogy szeretik hogy ha zaklatják. És hogy ha akkor próbálkozol meg vele, akkor lehet hogy elásod magad nála nagyon hosszú időre. *beszélek macskámról úgy mintha egy valós személyről beszélnék, de ez persze képtelenség. *
-Igen eltaláltad japán. Akkor kaptam amikor még Tokyoban éltem. Jobban mondva nem kaptam hanem találtam az utcán. Az anyja kidobta mert beteg volt, és szerinte nem lett volna való az életre, de egy kis mágia nagyon sokat segített rajta. És hála képen hogy megmentettem, és felneveltem meg persze szerettem, velem maradt mindig, és maximálisan szót fogad nekem… máramikor. *nevetek.*
-De hogy lehet japán neved, hogy ha Angliából származol? *vonom fel a szemöldököm, mert nem igazán értem hogy lehetséges ez.*
-Hogy hogy a te hibád? *értetlenkedek*
-Ok-ok. Részemről mehetünk, csak vigyázz mert a pasimmal is akkor vesztünk össze amikor elvitt Párizsba, mert ő pedig oda való. *észre veszem hogy sokat mondtam, ezért elhallgatok, de nem válik kínossá mert már jön is a következő kérdése.*
-Igen tudok… már ahogy. Régen szörföztem, de szerintem most már hatalmasokat esnék. *nevetek. El kezdünk zenélni, és hát mit tagadjam nagyon jól szól a zene. Tombolunk mindketten kiadjuk magunkból a feszültséget, meg mindent amit csak lehet. Az összes érzelmet. Eszembe jut Luka és hogy előző este megkérdezte tőlem hogy leszek a barátnője. Ettől még jobb lesz a kedvem, és tépem tovább a húrokat. Amikor végzünk kifújom magam.*
-Hűű ez nagyon jó volt. Hé, van kedved eljönni velem az állat kereskedésbe? Szeretnék egy kutyát a cicám mellé. *ennek hallatán Neko szemeiben olyan mértékű félelem jelenik meg amit leírni se lehet.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-22, 9:59 pm

* Felvonom az egyik szemöldököm. Persze értem mit mind csak furcsállom, hogy tudnám zaklatni ha csak két szer végig simítom a bundáját. Neko szemébe nézem tudom hogy az állatok nemigen szeretik a szemkontaktust, de megakarom neki mutatni, hogy sem zaklatni, sem bántani nem akarom. Ujjhegyemmel végig simítom a bundáját, majd az egész tenyeremmel.*
-Érthető.* mosolyogva felállok, s elgondolkozok Neko és Carolayn találkozására és meg szeretésére.*
-Nem jártam még Japánban, de egyszer elmennék szívesen oda. Jól becsüld meg e macska hűségét! Mivel a macskák inkább a helyhez ragaszkodnak nem pedig a gazdájához.*mondom azt amit feltételezve ő is tud.*
-Hát szüleim érezték, hogy szeretni fogom az állatokat és hát nem is tévedtek. Bár nem értem miért pont japán nevet adtak ha úgysem rajonganak a japánokért csak én. Amúgy Anglián kívül jártam még egy csomó másik országban is.*Mosolygok és megnyújtóztatom a testrészeimet. Végig tekintve ismét a termen s majd utána válaszolok.*
-Hát izé... testvérem jó pár éve eltűnt vagyis elrabolták és most elégé szét estünk mint család meg hát én is éltem egy kicsit külön tőlük.... de hát majd megkeresem vagyis találom.* mondom ördögi láng csillog a szemeben meg talán egy árva könny csepp, de gyorsan el is tűnik. Végig hallgatom majd sóhajtok egyet, mert már neki is van barátja csak nekem nincs. *
-Hát egy valamit megígérek velem nem lesz olyan mély kapcsolatod. Max testvéri...* nevetek rá mert hát ki tudja. A gitáron még egy párszor lejátszok egy kis dalocskát amit még tesóm írt nekem.*
-Hát nem nem hiszem hogy nagyobb hasat tudnál dobni mit én, bár előfordulhat. Tudod mit nem megyünk el szörfözni egy pár nap múlva??*kérdezem reménykedve mert hát elégé lenne kedvem hozzá. Elkezdünk játszani állati jól szól és ami a legjobb mind ketten minden érzelmünket bele adjuk legalább is én. Mikor végeztünk meghallgatom a kérdését és elgondolkozok rajta.*
-Elmehetünk ha szeretnél. Amúgy te melyik házhoz tartozol ?* kérdezem bár a gitár alapján van egy sejtésem.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-22, 10:36 pm

-Részemről is csak testvéri. *nevetek, majd azért én még vagyok olyan régimódi hogy az ellentétes nemet szeretem.*
-Na király menjünk szörfözni! De valami jó meleg helyre. Mondjuk hawaii. *mondom, mert tényleg szeretnék egy kicsit lebarnulni.*
~Szerintem viszem Lukat is… hm… kíváncsi vagyok hogy milyen a….~ *hirtelen felébredek mocskos fantáziámból. Viszont én kapok egy sms-t, ezért megnézem, hogy ki írt. Látom hogy az öcsém, és az áll benne hogy „hívj fel! Most!!!!!!!!”. Ránézek a Ashira.*
-Ne haragudj de rohannom kell. Majd még megbeszéljük, a szörfözést meg a kutya vásárlást. *azzal már rohanok is ki a teremből, de még vissza kiáltom:*
-Cruoris-ban vagyok, hívd a macskámat az ajtónk előtt és tudunk beszélni. Tudod a nevét. *kiáltom még, majd már rohanok is fel egészen a szobámba ahol magamra zárom az ajtót, és felhívom az öcsém, hogy mi történt. Zokogva veszi fel a telefont, s közli hogy éppen menekül, mert Gabriel megkínozta őt, és megnyúzta. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-22, 11:03 pm

*Elnevetem magam. Hát igen inkább testvéri mint más. Vissza teszem a gitárt a helyére és végig a többi hangszert.*
-Hawaii hm.. napozás és nagy hullámok. Ott a helyünk! Pálmafák. Áh rég láttam, s rég estem le róluk.*nevetem el magam. Vissza gondolok mikor még olaszba voltam és felmásztam egy pálmafára.*
~Azaz esés elég szerencsétlenül sikerült. Mázlim volt hogy nem törtem el semmi. Soha nem törtem el semmim. Ez jó, de rándulásom ha jobban belegondolok nem is egy volt, ahogy ficam sem.~*gondolom végig a dolgokat. Sok balesetem volt, de soha nem volt komolyabb bajocskám.*
-Oké. Semmi gond. Szia.*mondom s még hallom amit mond, csak bólintok egyet. Mivel egyedül vagyok és csöppet fel vagyok pörögve oda lépek a zongorához. Leülök és a zsebembe csúsztatom a kezem. Valamit találtam benne. Kihúzom s látom hogy ez az a lap amit Carolayn adott hátúján egy másik kottával. Elkezdem kezdem játszani zongorán. Eleinte ügyetlenül megy és neki kell egyszer-kétszer kezdenem, de lassan fel ismerem a dallamot. S rájövök zongorázni sem olyan nehéz főleg ha senki nincs itt.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-29, 8:06 pm

*A hangszerek barlangjába indulok. Már egy hete megtaláltam és azóta vissza is járok ide majdnem minden nap, hogy kicsit hegedüljek. Igen, érdekes lehet, hogy egy ilyen leányzó, mint én hegedülni tanul, de valóban tanultam egy kicsit és most folytatom a gyakorlását. Besétálva örülök, hogy egyedül lehetek a teremben, mert más előtt nem nagyon szeretek hegedülni, habár hogyha nagyon muszáj, akkor persze megosztom a többi diákkal ezt a termet, hiszen nem sajátíthatom ki. Talán van valaki, aki szintén tud hegedülni és akkor játszhatnánk duettet is. Sajnos a környezetemben igen kevesen játszanak ezen a csodálatosan szép hangszeren, így nem sok esélyem van arra, hogy valakivel együtt hegedülhessek. Maximum a zongora, vagy a sima ének marad hozzá. A lényeg, hogy most ismét itt vagyok és ismét hegedűmmel érkeztem ide. Egy egyszerű szürke farmer, egy fél oldalas fekete felső, és egy szürke tornacipő van rajtam. Tökéletesen illik fekete-fehér raszta hajamhoz ez a kollekció, úgyhogy jól is érzem magam. Nem nagyon szeretek kiöltözni, a lazább darabokat szeretem. De hát ez van, nem lehet mindenki cicababa, vagy éppen divatikon. És véleményem szerint nem is kell ilyennek lenni egy iskolában. Egy iskolában felesleges azt mutogatni, hogy ki mennyire követi a divatot, vagy éppen mennyi pénze van szebbnél-szebb ruhadarabokra. Visszatérve a hegedűre, besétálok, majd a kották között kezdek keresgélni. Mikor találok egy olyat, ami egész egyszerűnek tűnik és nagyjából ismerem is, elmosolyodom és a hegedűmet kicsit bemelegítve játszani kezdek.*

//Ruha//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-29, 8:21 pm

* Mivel az egész napot a szabadban töltötte, a csodálatos időre való tekintettel, Jane úgy dönt, hogy a délutáni lófrálás helyett, csemegékkel megpakolva visszatér a szobájába. A délelőttöt az erdőben töltötte, míg a délutánt Mystral utcáira szánta, körbejárta a boltokat és kicsit felfrissítette a ruhatárát. Visszatérve a szobájába, az ágyra dobta a cuccokat, gyorsan letusolt, körbefújta magát kedvenc parfümjével, majd egy piros csőnadrágba bújt, amihez fekete-fehér csíkos felsőt és fehér tornacipőt húzott, majd egy táskába gyömöszölte az édességeket varázspálcájával és néhány ingósággal együtt és elindult a kastély folyosóin.
Mivel elég régen játszott, úgy dönt, hogy meglátogatja a hangszerek barlangját, hogy egy kicsit összeszedje zongoratudását, hiszen az mindig erény, ha valaki szépen és pontosan tud játszani egy hangszeren. A terem felé közeledve azonban kissé bosszúsan nyugtázza, hogy nincs egyedül, valaki már benn van a szobában és mi tagadás, nem épp profi módon, de játszik, méghozzá hegedűn. Az ajtó előtt megáll és fülelni kezd, de szép lassan meg is elégeli a dolgot és óvatosan lenyitja a kilincset. Az ajtóban állva, félredöntött fejjel figyeli a kis fekete lányt, akinek raszta hajában nem egy fehér tincs van, én önkéntelenül végigsimít egyenletes és kissé hullámos barna haján.*~nahát, hogy egyeseknek milyen ízlésük van~*gondolja felsőbbrendűen és becsukja maga mögött az ajtót, úgy, hogy a másik lány számára is nyilvánvalóvá váljon, hogy megérkezett.*
- Szia. Nem ismerlek még..vagy rosszul gondolom?*kérdezi, miközben cuccát egy közeli székre dobja és kezet is nyújt a kis feketének, akihez közelebb lépve azt kell tapasztalnia, hogy majdnem egy magasságban vannak, bár a fekete leányzó kicsivel alacsonyabb Janenél. Lepillant hát rá és be is mutatkozik.*
- Jane, Swan és Cruorisos vagyok. Örvendek..*mondja távolságtartóan és miközben végigméri a lányt lehuppan a zongoraszékre, jelezve, hogy ja a másik befejezte, ő is hozzálátna a gyakorláshoz.*~Bár kétségkívül jobban kellene neki a plusz óra, mint nekem.~*gondolja, de nem akar feltétlen az első találkozásnál bunkónak tűnni, így magában tartja az információt.*
- Mióta hegedülsz?*kérdezi terelésképp.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-29, 8:32 pm

*Mikor a dal felénél tartok, hallom ,hogy az ajtó becsukódik. Kicsit oldalra fordítom a tekintetemet, hogy megnézzem, hogy ki is érkezett, de pechemre kicsit el is rontom a dallamot, hiszen ahogy oldalra fordultam, az ujjaim is csúsztak velem, le a megfelelő húrról. Kicsit kínos, hogy pont most rontom el, amikor valaki hallja is a dalt, de hát ez van sajnos, most már nem tudok mit csinálni, már megtörtént a dolog. De mostantól sokkal jobban odafigyelek a megfelelő hangokra és habár nem profi az előadásmódon, egy nem hozzáértő nem is venné észre a hibáimat. De sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a lány, aki bejött hozzáértő, mert nagyon a zongora felé kacsintgat, majd be is mutatkozik. Kicsit megforgatom a szememet, jelezve, hogy most baromira nem fogom abbahagyni a dallamot, hiszen már csak pár akkord van belőle, így a zeném közben végighallgatom a bemutatkozást és a kérdést is, majd figyelem, hogyan huppan le Jane a zongoraszékhez. Jól sejtettem, hogy ő is zenél. Mikor végre abbahagyom a dalt, mert, hogy vége szakad, leeresztem a hegedűt és a lányra nézek.*
- Szia! Katherine d'Argenta, Exortus. Bocs, csak már egy pici volt a dalból. *bökök a vonóal a kotta felé, jelezve, hogy azért nem köszöntem egyből, mert tényleg már csak néhány másodperc volt a zenéből, akkor miért ne játsszam végig? Remélem, hogy ezért nem fog megharagudni a lányka. Ha meg mégis? Akkor így járt, aki ilyesmiért megsértődik, az egy kis hisztis csaj. Közben a kérdését sem hagyom figyelmen kívül.*
- Nem régóta, talán 4 éve. De nem folyamatosan, hanem néha-néha előveszem. Nem rég találtam meg ezt a termet itt a kastélyban, úgyhogy most már kb. harmadik alkalommal voltam idelent. *jelentem ki és én is leülök az egyik szabad székre és végigvezetem a tekintetemet a termen.*
- Te pedig, ahogy látom zongorázol. Mióta? *kérdezek rá én is, hiszen nem mindegy, hogy valaki mióta zongorázik. És amúgy is: kíváncsian várom, hogy mit is fog majd játszani a lány. Néhány zongoradarabot én is ismerek, habár eljátszani nem tudnám őket. De nem is nekem kell azt tennem, nekem bőven elég a hegedű.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-29, 8:44 pm

* Lassan számára is nyilvánvalóvá válik, hogy a kis fekete lányka nem profi zenész, hiszen ahogy becsukja az ajtót, a lány ki is esik a ritmusból és lecsúsznak az ujjai a megfelelő akkordokról. Jane felhúzza az egyik szemöldökét, hiszen egy gyakorlott zenész akkor sem esik ki a ritmusból, ha atombombát robbantanak mellette, na de ez nem igazán az ő dolga, tovább nem is gondolkodik rajta, csak ledobja a táskáját és lehuppan a zongoraszékre. Arra számított, hogy a lány majd abbahagyja a játékot, amikor érzékeli, hogy valaki belép a terembe, de ezt eléggé rosszul gondolta, Katherine nem hagy fel a játékkal, hanem folytatja a már elkezdett dallamot, ami kissé sérti is Jane önérzetét. Na nem baj, ha a lány így, akkor ő is úgy, attól még bemutatkozik, ha Katherine nem hallotta az az ő baja. A bocsánatkérésre csak biccent, miközben pillantását le nem veszi a lányról, karjait keresztbe fonja és így néz fel rá, ugyanis a szék miatt alacsonyabb helyzetbe került.*
- 4 év neked nem sok idő?*kérdezi meghökkenve, hiszen, akik ennyi ideje játszanak sokkal bonyolultabb darabokat is el tudnak húzni, bár, amikor Katherine azt is megemlíti, hogy csak hébe-hóba veszi elő a hangszert, megértően bólint és szólásra is nyitja a száját, de inkább nem mond semmit. Nem akar első körben totálisan bunkónak tűnni, szóval lakatot is tesz a szájára és csak mosolyog egyet.*
- Értem.*mondja, mert más értelmes nem igazán jut az eszébe.*
- Én is nagyon keveset vagyok itt, bár most jöttem otthonról, és ott volt alkalmam gyakorolni.~Nem mintha ehhez bárkinek is köze lenne..minek fecsegek annyit?~*fejezi be a mondatot gondolatban és megpróbál magára erőltetni egy kis barátságos jellemet.*
- Hát..már majdnem 10 éve zongorázom.*válaszolja meg a lányka feltett kérdését és a hangszer felé és fordul, leüt néhány billentyűt, majd sóhajt egyet. Semmi ihlet, semmi motiváció, dög unalom és még ez a kis fekete lányka is itt hegedül mellette.*
- Mondd csak..régóta jársz ide? Nem vagy ismerős..*adja fel végül a próbálkozást, de ujjait azért nem veszi le a zongoráról.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-29, 8:56 pm

*Ahogy Jane belép a terembe, tényleg kicsit elrontom az akkordokat és a dallamot, de nem annyira feltűnő. Pechemre persze pont egy olyan embert sodort erre a szél, aki jártas a zenében, így bizonyára észre is vette a rontást. Kellemetlen, de hát mi is vártam? Ki más jönne ide, azokon kívül, akik játszanak valamilyen hangszeren? Itt nincs zenegép meg semmi, aki esetleg csak zenét hallgatni jönne ide. A dallam hamarosan véget ér, én pedig leeresztem a hegedűmet és bemutatkozom. Hiszen hallottam ám, hogy a lány is megtette ezt, csak éppen nem akartam abbahagyni a dalt, mert már nem volt belőle olyan sok. A lényeg, hogy most már az eddig ismeretlen leányzót ismerősnek könyvelhetem el, akivel beszéltem egy-két szót. Természetesen én is bemutatkozom, amire a lány csak biccent egyet, de hát mi mást is csinálhatna? Nem valami beszédes típusnak tűnik, de azért egy kérdést még feltesz, mielőtt leül a zongoraszékhez. Nyilvánvalóan ő is gyakorolni akar, de semmi kedvem most elmenni, lehet, hogy hallhatom is, hogy hogyan játszik a zongorán. Rákérdez, hogy mióta hegedülök, amire válaszolok is természetesen, hiszen miért is hallgatnám el azt, hogy mióta zenélek? Persze, azt is hozzáteszem, hogy nem folyamatosan játszottam, hanem hagytam ki kis időket, ami azért a zenében elég sokat jelent. Jane megjegyzi, hogy most jött el otthonról és hogy ott gyakorolt.*
~Na, akkor lássunk valamit!~*gondolom mosolyogva, ám csak biccentek egyet, és visszadobom a labdát a kérdéssel: vajon a lány mióta játszik? Kiderül, hogy ő azért kicsit több ideje zongorázik, mint ahogy én hegedülök, ő már majdnem 10 éve, amin kicsit meglepődök.*
- Tyűha. Az igen szép idő. *jelentem ki nem kis irigységgel a hangomban, de hát ez van, én csak 12 éves koromban kezdtem el a zenélést. Jane lenyomogat néhány billentyűt, mintha csak azt próbálgatná, hogy hogyan is szólnak, majd ismét egy kérdést intéz felém.*
- Nem, talán egy, másfél hónapja jöttem. De még nem sikerült sok barátot szereznem. Egyelőre a kastélyt szeretném felfedezni, hogy ne kelljen minden órára egy órával előbb leindulnom, hogy időben meg is találjam a termet. Elég kellemetlen... *vonom meg szégyenlősen mosolyogva a vállamat.*
- Bár most már egyre jobban megy a dolog, egyre több helyet ismerek. Bár Mystralban még annyira nem voltam... *teszem hozzá csak úgy mellékesen, miközben a zongorát szugerálom.*
- Játszol valamit? *kérdezek rá a lánynál arra, amire már várok, mióta csak leült a székre.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-29, 9:06 pm

* Nagy kedvvel indult meg a hangszerek barlangja felé, mert úgy érezte, hogy most arra van szüksége, hogy egy kicsit visszahozzon a gyerekkorából és zongorázzon, de időközben belebotlott egy lánykába, akinek valószínűleg ugyan ezek lehettek a szándékai, de minden esetre eléggé bele van merülve a játékba így Jane nem is csacsog, egyrészt mert nem akarja megzavarni, másrészt mert egy vad idegen embernek nem akarja kiadni magát elsőre. Bemutatkozik, majd tesz néhány megjegyzést és le is huppan a zongoraszékre, miközben pillantását nem veszi le a fekete lánykáról, akiről időközben kiderül, hogy már egy ideje játszik és, hogy KAtherine a neve.*
- Egyébként a nagymamám is így hívták..*jegyzi meg, mindegy mellékesen, majd tovább fixírozza a lányt, aki magyarázkodni kezd a kastélyról. Erre Jane elneveti magát, mert nagyon is jól emlékszik, hogy neki mennyire gázos volt megtalálnia mindent az első alkalmakkor.*
- Nem vagy vele teljesen egyedül, ha ez megnyugtat, ez a hely egy labirintus, én már jó ideje itt vagyok, mégsem vagyok mindennel tisztában.*mondja és direkt nem árulja el, hogy pontosan mióta is tartózkodik a kastélyban, nem kell mindenkinek tudnia róla, hogy most eltűnt egy időre és egy kisbáránykára sincs szüksége, hogy az angyalkáját játszhassa, nem fog senkit mentorálni, arra valók a sentinelek.*
- Azt mondod nem jártál Mystralban?*kérdezi miközben jobbra-balra csavargatja magát a széken, még sincs kedve játszani, ezért csak húzogatja az ujjait a billentyűkön és csakazértse hozzáállással keresztbe fonja karjait.*
- Figyelj..mi lenne, ha nem ülnénk itt benn, ebben a dohos szobában, hanem inkább szednénk a kis cuccunkat és átmennénk Mystralba? Amúgy sincs már semmi kedvem játszani..a te játékod meg, már ne haragudj, de nem épp a legjobb.*mondja, és nem nagyon érdekli, hogy megsérti-e vele a lányt, bár nem bántásnak szánta, egyszerűen őszinte akart lenni.*
- Mystral sokkal izgalmasabb hely, mint a kastély ezzel a rengeteg fáklyával meg a sötétséggel. Még az is lehet, hogy összeszedünk valami srácot..bár nem tudom, hogy neked van-e bárkid is, de valami azt súgja, hogy nincs..*jegyzi meg miközben hatalmas kényszert leküzdve nem méri végig a lányt, csak mosolyog egyet. Felkapja a táskáját és az ajtóban megáll.*
- Na jössz vagy maradsz?*fordul vissza, sürgető pillantást vetve Katherinere.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-29, 9:15 pm

*A Hangszerek barlangjában nem sokáig leszek egyedül, ugyanis ismeretlen társaságom akad. Szerencsére, ugyanis örülök, hogy minél több embert megismerek, hiszen így egyre több ismerősöm lesz a kastély falain belül, ami csak jó lehet. Egyelőre nem sok mindenkivel sikerült megismerkednem, de akivel sikerült, azok mind nagyon jó fejek voltak és kedvesek. Bízom benne, hogy Jane sem lesz különb. Amúgy meg is lepődtem, hogy egy feketemágus képzőben ilyen jó fejek az emberek. Azt hittem, hogy itt mindenki halál bunkó lesz és mindenki gyilkos átokkal fog támadni, hogyha valamit is beszólok, de szerencsére ez még nem történt meg. Egyedül Mordana fenyegetett meg, hogyha becézni merem, de mivel én sem szeretem, hogyha becézgetnek, így kvittek vagyunk. Jane megjegyzi, hogy a nagymamáját is így hívják, amire csak egy biccentéssel válaszolok. Felesleges információ, nem is tudom, hogy miért említette meg. Nem is nagyon tudok rá mit reagálni, egy egyszerű: "Az király"-t meg kínosnak éreznék, így inkább nem szólalok meg. Elmesélem, hogy most egyelőre a kastélyt fedezgetem fel, hiszen még nem nagyon sikerült és el is szoktam tévedni benne, de szerencsére - mint mindenki - Jane is azzal nyugtat, hogy ez senkinek sem egyszerű, hiszen mindenki labirintusként kezdi a kastélyban. Nem is értem, hogy minek csinálnak ilyen bonyolult kastélyokat, de hát bizonyára ebben áll a varázsa és a különlegessége a dolognak. Jane felhozza, hogy menjünk el Mystralba, szórakozzunk és pasizzunk be, de erre elhúzom a számat.*
- Most nem szívesen mennék ki. Inkább itt maradok, és gyakorlok! *kacsintok a lányra, jelezve neki, hogy vettem a sértést, csak éppen nem érdekel. Kellemetlen lehet úgy piszkálni egy embert, hogy abszolút nem foglalkozik vele. Márpedig én ilyen vagyok. Csak akkor érdekelnek a kritikák, hogyha olyan ember adja, akiben megbízom és tisztelem. Jane pedig egyelőre egyikbe sem tartozik, így nem is veszem fel a sértéseit. Mikor Jane felpattan, Katherine csak intek neki egyet, majd ha az ajtó becsukódik, akkor ismét a hegedűm felé nyúlok, majd egy újabb kottát veszek elő és folytatom a gyakorlást és a zenélést.*

//Köszönöm a játékot, bár elég rövidkére sikeredett. //

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-04-29, 9:26 pm

* A hangszerek barlangjában egy fekete lánykába botlik, aki nem igazán nyeri el elsőre a szimpátiáját, dehát nem szerethet mindig mindenit az ember. Ledobja a cuccát és miután a bemutatkozás is megtörténik, Jane lehuppan a zongora mellett álló kis bársonyszékre és lassan forgatni kezdi magát, miközben elhangzik néhány mondat a két lány között. Magának is nehezére esik bevallania, de mostanában nem igazán szórakozik valami jól, bár a stílusváltás mindenképp jót tett neki, már nem az az ártatlan és gyenge kislány, aki volt. Megjegyzi, hogy a nagymamáját is így hívták, mire Katherine csak bólint egyet.*~Hát persze..mi fogalmad is lehetne neked arról, hogy kiről beszélek..vagy éppen te kivel beszélsz kis drágám..~*gondolja teljesen felszínesen, persze ő sem több annál, hogy aranyvérű, de sokszor szereti ezt hinni. A kastélyról is esik néhány szó, mire a lányka csak elvigyorodik, már pontosan nem is emlékszik rá, hogy ki volt az, aki segített neki kiigazodni a rejtelmes kastélyon, de azt tudja, hogy nem egyszer sikerült eltévednie az ódon falak között. Ezeken merengve hallgatja Katherine szavait, majd úgy gondolja, hogy sokkal jobb mulatság lenne lemenni Mystralba és kicsit szórakozni, talán még az is lehet, hogy barátok lehetnének a különc kis fekete lánnyal.*
- Hát..ha nincs kedved, akkor ne gyere.*rántja meg a vállát Katherine elutasító szavaira és a vállára húzza táskáját, előkapva belőle egy kis csomag gumicukrot és mielőtt indulna még visszaszól a válla fölött.*
- Talán még összefutunk. Jó gyakorlást Katherine.*morogja és saját magán is meglepődik, hogy ezt mondta a lánynak. Mostanában nem szokása kedves lenni,de ez a kis fekete aztán tényleg semmit nem ártott neki. Becsukja maga után az ajtót, pont akkor, amikor Katherine megint rázendít egy dallamra és elindul, hogy újabb zűrös estét töltsön Mystralban.*

//Én is köszi, semmi baj, majd legközelebb Smile

//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-05-23, 5:41 pm

*Illya csendesen nyitja ki a zeneterem ajtaját, mint aki lopakodik, vagy ilyesmi, pedig semmi oka rá, nem lopni jött. Ugyanilyen halkan csukja be maga mögött az ajtót, s odalépdel a zongorához. Fekete farmersortot, fekete topot és térdig érő tornacipőt visel. Lévén, az idő már jó, ismét visszaszokhat a vékonyka vászonból készült lábbelikre, melyek a kedvencei. Mély áhítattal csüccsen le a zongora mellé, ahonnan hamar fel is pattan végül, s egy kékben pompázó akusztikus gitárt vesz kézbe. Halovány mosollyal simít végig a hangszer nyakán, majd visszahelyezkedik a zongora mellé, hangolásra azonban nincs szükség. Halkan pengetni kezd néhány akkordot csak úgy próbaképpen, majd összeszedve gondolatait, jól irányzottan belecsap a húrokba, majd énekelni kezd mellé kissé rekedt hangján. Aki egy kicsit is művelt, az könnyedén felismerheti benne a Metallica legismertebb nótáját a Nothing Else Matterst. A lány sötét haja arca elé omlik, ahogy koncentrálva előrehajtja fejét, miközben harmonikus dallamot csal ki mind a gitárból, mind a saját torkából, s a külvilág szinte totálisan megszűnik számára létezni.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-05-23, 5:54 pm

*Mostanában nincs szerencséje a párosnak, mert nagyon régen nem találkoztak, de Ambrus hűséges típus, ezért vár Illyára türelemmel. Persze ennek nem csak ez az oka, hisz szereti a lányt és szeretné újra karjaiban érezni apró termetét, de most Isten így rendelkezett. Lehet, hogy próbának állította közéjük, de ez mindegy is. Ambrus megfelelt az elvárásoknak és egy csepp kételye sincs afelől, hogy párja félre lépett volna.
Röviden nagyon kevés időt töltöttek mostanában együtt, de úgy tűnik, fordul a kocka, mert ahogy a fiú az iskolában csatangol ismerős hangra lesz figyelmes. Ahogy egyre jobban közeledik a zeneterem bejáratához és hallgatja a dalt, amit egyáltalán nem ismer, széles mosoly terül szét az arcán. Ugyan nem hallotta énekelni még Illyát, de biztos, hogy ez az ő hangja ezer közül is felismerné.
Finoman, óvatosan nyit be a terembe, hogy ne ijesszen rá az Inflás diáklányra, majd a zongora mellé sétál, és ha már nem szól a zene, akkor köszönti szerelmét.*
- Szia, Tündérbogár! Nem tudtam, hogy te ilyet is tudsz. Nagyon remek volt. *Támaszkodik neki kényelmesen a fekte zongorának, hogy ha kedvese úgy gondolja, új dalba foghasson.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-05-23, 6:03 pm

*Meglepetten pillant fel a hangra a dal befejeztével, majd miután letámasztja a gitárt, visítva szerelme karjaiba ugrik.*
-Annyira hiányoztál! *Szorítja magához boldogan a cruo-s fiút, majd gyengéden megcsókolja. Jégkék szemeiben most boldogság csillog, ahogy párjára pillant, s még jó néhány percig nem ereszti őt. Rég találkoztak már, így most ki akarja élvezni, hogy ismét hozzábújhat.*
-Mizujs dandártábornok úr? Tanul rendesen? *Szélesen elvigyorodik, majd eleresztve a magyar fiú nyakát visszahuppan a székre és újra kézbe veszi a gitárt. Másik dalba nem fog bele, csupán random akkordokat penget, amik csak úgy belülről jönnek. Nem egy Slash, de azért egész jól szól. Izgatottan pillog a másikra, hisz van ám neki is mesélnivalója, de előbb az érdekli, hogy Ambrus mit csinál mostanság.*
-Képzeld, előkerült a legjobb barátnőm. Pedig már egy éve eltűnt. *hangja kissé megremeg, de arca ismét felélénkül.*
-A koripályán egyszer csak... egyszer csak ott volt. Alig várom, hogy bemutathassalak neki, ő amúgy a szobatársam volt...mármint most már újra a szobatársam. *Szokatlanul hiperaktívan mesél a lányka, mint akinek tű állt a fenekébe. Talán Ambrus jobban tenné, ha megvizsgálná, nem lehet e, hogy tényleg tű van arrafelé. Sosem lehet tudni.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-05-23, 6:23 pm

*Ugyan nagyon régen nem látták egymást, de ekkora kitörő örömre a fiú sem számít. Persze örömmel fogadja kedvesét és szorítja magához, miután Ő karjaiba ugrott, de azért meglepte ez a nagyon nyílt reakció.*
- Te is nekem. *Lágyul meg hangja, majd viszonozza a csókot miközben szemébe a boldogság és az öröm költözik. Természetesen tekintete most is melegséget és kedvességet áraszt, de ezt a lány iránt érzett szerelme háttérbe szorítja. Miközben egymást szorítják, a viszontlátás örömére Ambrus nem szólal, meg csak élvezi a lány közelségét. Arcát a lány hajába fúrja, így érezheti Illya jellegzetes, fekete kálára emlékeztető illatát.*
- Rettenetesen hiányoztál és nem mondhatnám. Úgymond hadilábon állok a pyromágiával és nem akar békeszerződést kötni. *Igazából, ezt nem is akarja elmesélni a leányzónak, hisz ezt neki kell megoldani, de azért a széles vigyorra egy mosollyal válaszol, ami onnantól kezdve le sem olvad az arcáról miközben a lány fürge ujjait lesi és a zenét hallgatja.*
- Örülök, hogy megtaláltad. Ez egy remek hír és persze én is szívesen megismerném. Biztos különleges személy, ha Őt is ilyen közel engedted magadhoz. Már most kedvelem, hisz észrevette mekkora kincs vagy. *Szélesedik ki mosolya. Boldog attól, hogy szerelme is boldog és örülök, hogy ilyen hiperaktív, de ha a lány így folytatja fel fog robbani, amit már nem bír szó nélkül hagyni.*
- Pörögsz… Nagyon. *Vigyorodik el megint, majd végig húzza az ujját a zongora billentyűin.*
- Mit kell tudnom erről a lányról? Először is a neve nem ártana. *Pillant hátra a válla fölött miután a billentyűk végére ért.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-05-23, 6:48 pm

*Elgondolkozva fürkészi Ambrus arcát, akinek a jelek szerint problémái vannak a pyromágiával. Habár Illya sem a legnagyobb virtuóza a tárgynak, de azért elboldogul vele.*
-Ha akarod, gyakorolhatunk valamikor. Ez nem bemagolható tárgy. *Bátorítóan rámosolyog a fiúra, majd visszaül a zongoraszékre, hogy pilinckázhasson a húrokon egy kicsit. Illyának azért ennél vidámabb híre vannak, hisz Zoey előkerült, így már rendben van a világ. Habár a lány nemigen akarta elmondani, hol is kódorgott az elmúlt évben, de a finn lányka tökéletesen tisztában van azzal, hogy barátnője nem az az ember, akiből ki lehet húzni bármit erőszakkal. Neki kell akarnia.*
-Te is kedvelni fogod, meglátod. Nagyon jófej! *Tisztára be van sózva az inflás diák, habár semmi tűzijáték, vagy eget rengető esemény nincs. Úgy tűnik megtalálta a boldogság olcsóbb megtalálásának a módját, ami minden esetre pozitív. A megjegyzésre azonban elpirul, s behúzza nyakát.*
-Nem is... *Visszafordul a húrokhoz, s onnan magyaráz tovább a fiúnak, lévén lányként tud több dologra is figyelni egyszerre.*
-Zoey Flemingnek hívják és ő is inflatusos. Igazi partykirálynő. Van egy vizslája. Pontosabban az a famulusa, de mindegy, vizsla. *Vidáman mosolyog a fiúra, tudván, a vizsla magyar kutya. A zongorát piszkálgató fiú kezét egyszeriben elkapja a leányzó, s felkel a székről.*
-Ülj le! *Kedvesen kéri meg a fiút, majd ha az szót is fogad, akkor kezébe nyomja a gityót, s a háta mögé helyezkedik. Most bizony Ambrus gitározni fog. Ha tud, akkor magától. Amennyiben nem, akkor a leányzó segít neki*