Az elhagyatott lápvidék

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-10-02, 6:41 pm

*Fene ért engem, de most mégis úgy érzem, hogy egy kis beszélgetés nem fog megártani és talán az én sötét lelkemnek is jót fog tenni. Érdeklődöm hát felőle, mert ahogy tudom, mindenki szereti, hogyha magáról mesélhet egy kicsit... mindenki, kívéve én.*
- Hmm, kicsit? Hát szerintem nagyon is messze van. *nevetek fel kissé, majd azért tudatosul ám bennem az, amit az előbb mondott, így hát a nevetés abbamarad, miközben kissé tovább fürkészem a lány arcát, mint az előbb.*
- Furcsa. Tudod, azt hinném, hogy sok barátod van. Szerinted miért nincs? *felajánlhatnám most neki, hogyha úgy gondolja, velem ellehet néha, beszélgethetünk meg ilyesmi, de inkább nem teszem, majd ha úgy alakul, akkor bizonyára megtalálja majd rá Selena a módját, hogy találkozzunk és talán nekem se szabad senkit se közel engednem magamhoz, mert ugyanúgy megbánom majd, mint ahogy azt Raven-nél is. *
- Én angol vagyok, ahogy a legtöbben is innen. Nem tudom, hogy a sok angol, velem együtt miért pont ide jön suliba, de talán a Mysterio hírneve teszi. Tényleg, te miért jöttél pont ide? *jut eszembe még ez a kérdés is, de ahogy ő is érdeklődik, csak cseppet megrázom a fejemet.*
- Nem, még soha. Milyen hely? Mesélsz picit róla? *végül az egyik fa felé intek, ahova le is ülök a puha fűbe, tehát a fa tövébe és intek a lánykának is, hogy jöjjön ő is, hogyha gondolja, úgy mégis csak egyszerűbb beszélgetni és még lovak se zavarják meg a szép kilátást.*
- Mivel már egy éve ide járok, így hát másodikos vagyok, szóval sikerültek a vizsgáim... *mesélek egy cseppet többet magamról, majd picit közelebb hajolok a leányzóhoz, úgy fürkészve tovább csinos pofiját.*
- Tudod, azon gondolkodom, hogy nem tudlak téged megfejteni. Szóval, melyik mágiaág érdekel a legjobban? Ha gondolod, többet is mondhatsz, kíváncsi vagyok rád, szóval mesélj. *döntöm neki hátam a törzsnek, majd kezemmel az egyik számomra ismeretlen növényt kezdem el piszkálni, egészen addig, amíg ki nem tépem a gyökerét a földből, hogy most már kezeim között forgathassam.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-10-02, 6:59 pm

*Selena jól érzi magát a fiúval, nincs ez ellen kifogása. Jó beszélgetni vele. Kicsit meglepődik azon, hogy elneveti magát a "kicsit messze van" mondaton, de igaza van. Hawaii nagyon is messze van.*
-Mesélhetek róla ha szeretnéd... nagyon szép hely, jó meleg van, és a tengernél a naplemente csodálatos.*kezdi a mondandóját, amikor Daemon egy újabb kérdéssel jön.*
-Nem tudom, sok angol van, lehetséges hogy azért, mert az iskola nagyon híres. Én egy nagyon nagyon jó barátom ajánlására jöttem ide. Tőle kaptam ezt a láncot.* Mondja majd leveszi a láncot, és a fiú kezébe adja.*
-Engem mindenféle mágia érdekel, de különösen a halotti mágia. És téged?* érdeklődik majd a fiú szemébe néz.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-10-02, 7:27 pm

*Azt kérem, hogy meséljen nekem egy kicsit a hazájáról, de ahogy hallom, igen csak szűk szavú. Azért ennél többre lettem volna kíváncsi, hogy mesél az ottani életéről, az emberekről, a tájról, de erről most nem kapok túl sok információt, de hát ez van.*
- Látom titkolózol. *állapítom meg egyszerűen, majd mesélem el azt, hogy én bizony angol lennék. Hát igen, sokan vannak itt onnan, mégse találkoztam még senkivel se, akit ismertem volna a Mysterio előtt. Ez a furcsa, a sors fintora, de hát ez van, talán jobb is, nekem már úgyse az lesz a hazám, oda már nem akarok visszamenni, soha. A álncot viszont csak elveszem, majd nézegetni kezdem. User most nem tudja, hogy az miképp is néz ki, de én csak hamarosan visszaadom a szöszke kezébe, majd aprókat bólogatok a következőkön.*
- Elsőben engem is az érdekelt a legjobban. Tudod, szeretem a véres és a halállal kapcsolatos dolgokat. Most viszont a pyromágia és a tiltott mágia az, ami a leginkább leköt. Szerintem jövőre te is szeretni fogod, már ha levizsgázol. *pillantok bele a szemeibe, de mivel a nap már kezd lemenni és nekem még be kéne szereznem jó pár dolgot, így hát felkelek inkább és úgy tekintek hát a másikra.*
- Én viszont most megyek. Szerintem simán visszatalálsz a suliba, az utat tudod. Nekem pedig dolgom van, majd ha gondolod, akkor még találkozhatunk, szia Selena. *köszönök el tőle és még egy apró mosolyra is futja tőlem, ez után pedig meg is indulok a láp közepe felé, hogy megtaláljam azokat a bizonyos növényeket, amelyekre szükségem van.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-10-02, 7:47 pm

-Nem titkolózom...* mosolyog Selena, majd bólint. Hallgatja a fiú szavait, közben a füvet tépdesi. Lehet, hogy igaza van, és másodikban már inkább a tiltott mágia fogja a figyelmemet lekötni. Bár ki tudja. Selena észreveszi, hogy Daemon hosszan pillant a szemébe. Kicsit elpirul. Nem volt vele ilyen dolog hosszú idők óta. Ez egy kissé zavarba hozza a lányt. Kis meglepetésre a fiú feláll, Selena a szemével követi. Sajnos mennie kell, dolga van. Még egy kis mosolyt vet a lányra majd elmegy.*
-Rendben. Örülök hogy megismertelek. Visszatalálok. Szia* mondja Selena majd ő is feláll. Öröm ezzel a fiúval beszélgetni, nagyon kedves volt vele. Sajnos neki is mennie kell, pedig még szívesen üldögélt volna a fűben. Felveszi a láncát, ami egy fa keresztből áll, és elindul az iskola felé,de egyszer még visszanéz. A fiút még mindig látja. Mosolyog egyet, majd elindul. *
- Hmmm... Jó volt ez a délután...* mosolyog és suttogja. Végig az iskola felé vezető úton mosolyog. Ilyen nem sokszor fordul elő vele, de mindenesetre élvezi a dolgot.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-12-11, 7:40 pm

*Tom kissé kótyagosan ugyan, de azért óvatosan sétál az elhagyott lápvidék felé, miközben megfigyeli a körülötte lévő dolgokat.*
~ Kihalt lápvidék. Se egy állat, se egy suhogó, nyikorgó hang… itt minden halottnak tűnik. De csak tűnik, ki tudja, mi van még itt. ~ *ehhez hasonló dolgokról gondolkodik, miközben azért maga elé is figyel, ahol még jól látható az ösvény, hogy arról ne tévedjen le. Majd megáll, és egy kidőlt farönk mellé lép, persze még biztonságos zónán belül, megnyomkodja kezével erősen, hogy nem-e süllyed el, majd ha minden okénak tűnik, akkor felugrik a rönkre, majd onnan néz körbe. Amúgy kedves kis szereplőnk egy fekete bakancsban, kopott farmerban, szürke kapucnis pulcsiban, és egy fekete kabátban téblábol épp a farönk tetején. Pálca a kezére csatolt tokban, s így pillant el az Árnyhágó felé.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-12-11, 7:51 pm

*Ezen a napon egy másik Cruorises diák is éppen a lápvidék felé veszi útját, méghozzá famulusa, egy csodás hiúz társaságában. A fiú léptei bár nehezek, mégis teljesen normálisak, egyszerűen egy izomkolosszusról beszélünk, ugyanis Angel még mindig fontosnak érzi a testépítést és mivel egy hosszabb időre otthon is járt, így hát a haverok miatt se ártott már bedurrantania izmait. Egyébként egy fekete, hosszú nadrág van rajta, hófehér pulóverrel, de más nincs, nem is kell, hála a testfelmelegítő varázslatnak. Megérték azok a pyro órák és most, hogy harmadikosnak tudhatja magát, teljesen jókedvűen fogja eltölteni a maradék húsz napját, amíg még nincs számára tanítás, csak másoknak a vizsgák. Tehát csak lépked a famulussal együtt, egészen addig, amíg nem túl messze kiszúr egy számára ismerősnek tűnő srácot, mintha a déli torony felé már látta volna.*
- Hello! *köszön is oda neki lazán, majd amikor odaér, csak a fára tekint, majd a rajta ügyeskedő fiúra is.*
- Hát te meg mit csinálsz itt? Csak nem mocsári szörnyre vadászol? *teszi fel a nagyszerű kérdést, miközben jókedvűen el is vigyorodik, de fél szemével azért a ködös, az éjszaka miatt szinte beláthatatlan lápra tekint.*
- Öhm, még sztem nem ismerjük egymást, Angel vagyok, a cruoból! Na és te? *lép szépen fel ő is egy másik rönkre, nem túl messze Tomtól, majd már kezét is kinyújtja határozottan a srác felé, úgy próbálva bemutatkozni neki.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-12-11, 7:58 pm

*Először nem tűnik fel semmi, majd mikor ráköszönnek egy Hello formájában, megfordul, s észre vesz egy felé közeledő, amolyan izomkolosszushoz hasonlító srácot, aki vigyorog és egy famulus sétál mellette. Tom szintén elvigyorodik.*
- Hello. Mondhatjuk. Miért, neked nincs kedved hozzá? ki tudja, mit foghat az ember ilyenkor. *pillant a srácra, aki ha minden igaz, már be is mutatkozik, s ő is szépen felpattan egy másik rönk tetejére, majd kezet nyújt, amit Tom el is fogad.*
- Tom vagyok, szintén cruos. És, mi járatban ilyenkor itt kint? *pillant a srácra, közben azért ő is kémleli a tájat és az eget, hogy vajon lesz-e valami, vagy sem. Vagy valami hasonlót, nála soha nem lehet tudni, épp mi jár a fejében.*
- Szép famulus. Hogy hívják? *pillant a hiúzra, aki ha minden igaz, még a földön van és nem a farönkön Angel mellet, bárki tudja. Közben nyújtózik egy nagyot, így a nyitott kabátról eszébe is jut, hogy a srácon nincs más, csak egy cipő, nadrág, meg pulóver.*
- Nem fázol amúgy? Bár mondjuk nincs hideg. *nesze neked, már fel is tette kérdéseit, s türelmesen pillant Angelre, hogy vajon mit fog erre reagálni.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-12-11, 8:12 pm

*Nem sejtette, hogy lesz itt valaki, de ha már erre jár és kiszúrja a srácot, akkor egyértelműen oda fog menni hozzá, hiszen nem ismer még oly sok embert a Mysterioban és akiket ismer, azok is csajok. Nem ártana egy haver, akivel lehet dumálni kicsit, tehát már érdeklődni is kezd, de persze csak poénosan.*
- De, most hogy mondod, simán. *bólint is rá és hamarosan már egy másik rönkön is van, miközben férfiasan kezet ráz Tommal, hogy ez után már ő válaszolhasson a másik kérdésére. Hogy mit keres itt ilyenkor? Pff... hát ez egy remek kérdés...*
- Őszintén szólva csak jártunk egyet, de szerintem a következő állomásunk vagy a fogadó vagy a klub lesz. *fejti is ki jövőbeli tervét, ha már a mostanira képtelen normális választ adni Tomnak, majd ez után a hiúzra terelődik a szó, ki csak picit közelebb megy a két törzshöz, amiken a fiúk ácsorognak, majd a távolba mered, bele a lápra.*
- Blaze a neve és kössz. Mindenképpen hiúzt akartam, de ne kérdezd, hogy miért, egyszerűen csak csodás egy állatnak tartom. *ő viszont most csak morran valamit, hála a Mertix töltésnek, mely nem túl sok pozitívummal szolgál és hát Blaze már csak ilyen mogorva jószág. Angel viszont igen csak elbambul, így amikor a felsőjéről lesz szó, kissé hirtelen kapja fejét a srácra.*
- Öhm, nem, mivel egy pyromágián tanult igét alkalmaztam, testfelmelegítés. Másodikban tanítják. *fejti is ki, majd ekkor hála a jószágnak, már valami bugyborékolni is kezd a mocsárban és hamarosan valamiféle polip csápjai indulnak meg a törzsek felé, ahol Angel továbbra is nyugodtan ácsorog.*
- Nyugi, ne parázz, csak Blaze vicce. Az egyik képessége az illúzió és időnként rájön. *a polip el is tűnik, a hiúz pedig csak sértődötten fordul el, majd fut be az erdőbe, láthatóan nem kíváncsi a két srácra most.*
- Na, nem jössz inni valamit? Meghívlak egy sörre. *ugrik is le a rönkről, majd fejével int Tomnak, hogyha van kedve, vele tarthatna, legalábbis jól jönne most egy kis sör és talán valamiféle remek beszédtémát is találnak majd maguknak... Így ha jön Tom is, akkor a következő állomás Mystral lesz... az ösvényen túl.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-12-11, 8:22 pm

*Mikor a srác rábólint a szörnyvadászosdira, csak felnevet, aztán már csak figyel arra, amit Angel mond.*
- Fogadó vagy klub? Biztos jó lehet, még nagyon nem jártam be a környéket. *néz Angelre, s közben a hiúz közelebb megy a rönkökhöz.*
- Tényleg az, bár még életemben nem láttam, csak képen. *mosolyog egy jót, majd elkezd mászkálni a rönkön, miközben Angel megválaszolja a kabát nélküli létre vonatkozó kérdését.*
- Ebből indulva ki, gondolom harmadikos vagy. Vagy tévednék? *néz kérdőn a fiúra, s a mocsárból valami bugyborékoló hang hallatszik, amire Tom oda pillant, már valamiféle polipszerűség jönne elő és mereszti a csápjait, de Angel reakciójára ez el is tűnik, és Blaze már el is húzza a csíkot az erdő felé.*
- Ez olyan, mint Vixi famulusának a képessége. Már mint az illúzió. Sör? Benne vagyok. *teszi még hozzá gyorsan, miközben leugrik a farönkről, s Angel mellé lépked. Ekkor, ha valaki megfigyelhetné őket, nagyon jól feltűnne neki, hogy mennyiben más a két srác. Tom alacsonyabb és kissé szálkásabb alkat, míg Angel ezzel szemben magasabb és jobban kigyúrt. Na ezt szépen megfogalmaztam. Szóval, Tom Angel mellé lépked, majd követi a fiút Mystral felé, ahol eddig még csak egyszer járt, azt hiszem. Vagy valami hasonló.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-02-21, 7:02 pm

*Sétálgatok teljesen tudatlanul a tájat figyelve, nem is nézek nagyon az orrom elég, úgy gondolom minek, hiszen nincs is sár az idő is nagyon szép kicsit hűvös van, de még elviselhető. Hosszú fekete bőrnadrágot viselek a szokásos kedvenc zöldesbarnás pulcsimmal, a fejemen ott a motoros sapka a hozzátartozó szemüveggel, egy hősszúszárú bakancs díszeleg lábikóimon.*
~ Vajon van valami itt? Das große Nichts. Úgyan, olyan sok minden van ebben a suliban és környékén. Biztos van egy... egy... Valami. Na. Ja, natürlich. ~ * Közben vígan lépkedek észre sem véve, hogy egyre nehezebben megy a lépteim megtétele, csak akkor veszem észre, mikor már a bakancsba belefolyik az iszap, és szétmállik a zoknimon. Ennek nagyon örülök, ezt egy jó szitkozódással meg is fűszerezem, utána próbálok kimászni ami félig meddig sikerül, legalább is így gondolom. De valójában még jobban beleragadtam, most már nem csak nehezen megy a mozgás, hanem mozogni sem tudok, ami az alsótestemet illeti. Csak annyi a különbség, hogy külső szemlélőként nem állni látnak, inkább, mint a Pisai ferde toronyra hasonlít testhelyzetem. *
~ Herzlichen Glückwunsch. Nem kell ennyire gratulálni, inkább adj egy ötletet. Ich kann nicht. Ez nagy szerű! ~ * Most jövök rá mennyire gázos helyzetben is vagyok, ezért gyorsan átgondolom miképpen kerültem ebbe a kínos körülménybe. Hát igen, a felelőtlenségből adódik, na mind egy inkább segítségért kiáltok, tudom ciki, de ez van. Nincs semmi a közelemben amibe bele tudnék kapaszkodni, vagy amivel kievezem magam. Elég kellemetlen, mert már a nadrágomat ellepte teljesen és az iszap a ruhámba is bekúszik, és gonosz módon terjeszkedik minden felé. A pálcám a nadrágom övtartóján lóg, amihez most nem tudok hozzáférni.*
- Valaki tudna egy segítő kezet nyújtani, vagy lábat, vagy pálcát, vagy akármit? Akárki, kérem! Egy bajba jutott hölgy kér segítséget. * mondom ezt , miközben kezdem a reményt elveszíteni. Na jó ez kész röhej az egész, ki a fene jönne erre? Most komolyan? Talán a halál, de még ő sem hozna ki ebből, sőt még jobban belenyomna. Csak pozitívan, legalább nem kell iszappakolásra mennem, és nem csak arcra lesz, az egész felszínemre jut bőven. De most érzem a bőrnacim nem örül ennek és szűkül, nagyon megy össze, mint a kapukasztot lufi. *

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-02-21, 7:30 pm

*A tegnapi óra mély nyomokat hagyott bennem, sőt, még Ginger szavai is, és kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy ha valami nagyon komoly alakul ki köztünk, akkor meg is kell majd mindezt vele osztanom. Tudom, hogy őszinteséget ígértem neki, de egyrészt nem akarom terhelni, másrészt pedig ha egy-két dolog kiderülne rólam, félek, hogy elhagyna. Így egyenlőre inkább teszem amit szoktam: megpróbálom magamban rendezni a dolgot, mert a tegnapi nap vissza akarja rángatni belém a régi Aristarkh-ot, ami gyakorlatilag senkinek sem tetszene. Még nekem sem. Ha picit le akarok nyugodni, mozgásba kell jönnöm, ezt sétával tehetem meg, és mivel kezd eltünedezni a hó, az utolsó kis foltokat még szeretném látni utoljára, ki tudja mikor lesz erre alkalmam legközelebb, s bár ez is emlékeztet régi életemre, jobb megoldást nem tudok. Tehát már egy ideje magányosan lépkedek zsebre dugott kézzel, nem is nézve merre megyek, csak a földet bambulva, sétálgatok ráérősen, élvezem ahogy az enyhe szellő kifújja a sok gondolatot a fejemből, és most csak magamra figyelhetek, nincsen társaságom, sőt, csak vagyok, mint akinek semmi dolga, csupán létezik. Ez pedig jó érzés. Nem telhet bele sok időbe azonban, mikor mintha a szél egy távoli kiáltást hozna felém, így torpanok meg hirtelen, és fordulok is a hang irányába. Nem pontosan tudom kivenni mit mond, és bár ösztöneim azt súgják, hogy menni kéne segíteni, azért átvillan az agyamon, hogy nekem mi közöm is van ehhez... De nem lehetek lusta és nyápic, muszáj mennem, így meg is szaporázom a lépteimet, abba az irányba, amerről a hangot hallottam. Többször nem igazán óhajt kiáltani, legalábbis én nem vélem felfedezni ezt újra, de ettől még rendületlenül megyek, és immáron pálcámat is szorosabban tartom a zsebemben. Néhány perc múlva veszem észre, hogy talán kezdek jó felé menni, mert bár nyomasztóan nagy a csönd, attól még érzékelem a talaj változását, és mikor jobban megnézem, már tudom is, hogy mivel van dolgom. Egy kicsit megállok, tanácstalanul, hogy vajon merre, de aztán tovább indulok arra amerre eddig is tartottam, és rájövök, hogy itt bizony én is kiabálhatok, nem csak a bajba jutott.*
- Haho! Davaj ember, hol vagy?! *hangzik is élesnek a hangom a csöndbe, és újra megállok fülelni, de aztán akár hallok választ, akár nem, újra elindulok, pálcámat most már kezembe véve, kihúzva a zsebemből. Nem sok gyakorlatom van az ilyenben, de talán a régi veszélyhelyzetek hordoznak magukkal csöppnyi berögződést, mikor egy eltűnt társunkat kellett keresni több alkalommal is, így rá is lelek a hang forrására. Közben tiszta latyak és sár már a bakancsom, mert, hogy most ezt van rajtam, a többi ruhát meg eltakarja hosszú fekete szövegkabátom, s e mellé még ott díszeleg a kalap a fejemen.*
- Nahat, veled mar talakoztam! Na gyere, kiszedünk innen. *közlöm is röviden, de nem fogok közelebb menni, nehogy én is csapdába essek, ha már eddig sikerült elkerülni az ilyet.*
- Mobilicorpus! *szegezem rá a lányra a pálcámat, és ha minden igaz, akkor így könnyedén sikerül kihúznom őt, pontosabban kilebegtetnem a biztonságos száraz területre magam mellé. Hát nem mondom, szépen összepiszkolta magát.*
- Varj csak! Tergeo! *csóválom is meg picit a fejem, miközben újra kimondok rá egy varázsigét, s immáron ruháját tisztogatom vele, mert azért ha vissza kísérem őt, hiszen nyilván ez fog történni, egy férfi ember a megmentés után nem hagyhatja magára a női társát, sőt, senkit, akkor már nem akarom hogy egy disznó mocskosságú ember jöjjön velem. Így ruhája megtisztul, s bár nem mondom, hogy mintha új lenne, többé már nem vehető észre, merre járt. Pálcám még nem rakom el, nem bízom benne, ez is visszajött, mint sok minden más a múltkori órával, de most már csak leengedve láthatja a törzsem mellett.*
- Hogy kerültel ide? *kérdezek is rá kissé talán bizalmatlanul, mert nem tudom ki akar erre sétálgatni, vagy mi dolga van itt, lehet rosszban sántikál, bár az is, hogy csak eltévedt és rossz napja volt, hogy még csapdába is esett.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-02-21, 8:30 pm

* Mire lemondok arról, hogy valaki válaszoljon egy ismerős távoli hangot hallok meg, nem tudom felismerni a hangot. Mert a sapka a fülemre lóg és nem tudom már arrébb söpörni , mert sikeresen a mocsárban felejtetem a kezem még a beleszorulásom elején. Nagy szerencsémre, még is valaki hallotta a kiabálásomat, ez meg is látszik rajtam, ki dobnám kezeimet a magasba, de ennek az eredménye az lett, hogy még inkább mélyebbre süllyedek. A nyakamnál van a félelmetes sárkatyvasz.*
- Erre, erre, ahol már csak egy fej van. * Kiabálom harsányan, amennyire tüdőm és torkom bírja, ön iróniámat felfedezem benne, és a mondandóm végét elkacagom, mert ilyen balga is, csak és tudok lenni, aki saját hülyeségén nevet. Hamarosan Megjelenik megmentőm, a zene kedvelő orosz. *
- Hehe.. Szerbusz. Tudsz egy segítő kezet nyújtani? amit látod elvannak kötve kicsit a kezeim. * nézek a mocsárban lévő kezeimre és egy bárgyú mosollyal megtűzöm. Tarkh tisztes távolból , nehogy neki is segítségért kelljen kiáltania, a pálcájával egy varázsigével ki emel földanyaszájából és száraz talajra rak. Végig mérem magam és megalapítom, milyen undorítóan nézek ki, elővenném pálcámat, hogy egy igével letisztítsam magam, de Tarhk megelőz ezzel, úgy néz ki neki még undorítóbbnak látszom most. Egy szempillantás alatt, olyan tiszta lettem, mint az aula padlója, egy kicsit csikiz és ennek halk köhögésnek hallátszódó kuncogásnak az eredménye.*
- Köszi, a segítő kezet, vagyis varázsigét. és még egyszer köszi nem kellet volna még egy tisztító igét is elmondanod. * egy hálás mosollyal még egyszer megköszönöm. A kezében még pálcája, biztos feszült lehet, én is szoktam feszült lenni, főleg alvás közben, akkor a pálcámmal alszom, megnyugtató érzés, elrakom a pálcám, és válaszolva a kérdésére.*
- Hát kíváncsi voltam mik vannak itt a suli környékében és belemerültem a környezetem figyelésébe és itt kötöttem ki. * Azt nem mondom el neki, hogy igazából fel akarom kutatni a környéket, hogy könnyebb legyen majd, ha netán ki szeretnék ruccanni más hová, mint a suli és környéke, vagy ha régi barátaimmal szeretnék találkozni, a kis nimfákkal és hupikék tőrpikékkel, na jó ez csak vicc. Igazából a zeneírást a természet lágy ölén csinálom, mint valami kéjenc költő, aki a görög mitológiába veszik el. Egy nyílegyenesen hátra fordulok fogva tartom helyének és elindulok a másik irányba, most már odafigyelve a lában elé, és egy egyértelműen megkérdezem metakommunikációban, hogy jön-e.*
- Amúgy te miért vagy erre felé? Nem mintha nem örülnék neked, sőt nagyon is. * a végét komolyra véve, érzékeltetve, nem műveletlen tuskó akarok lenni. Eközben egy madár zuhan a fejemre én, komolyságomat elvesztve kaparom le magamról a tollas lényt, amit leszedem magamról esek hátra a sárba, nagyot loccsanva érkezek földet. A madár a lábaimnál tollászkodik, mint ha misem történt volna.*
- Hát ez remek. Suvickus.* Nézek magamra feltápászkodom és elmondom a tisztító varászt, idegesen szemezek a fekete jószággal. *

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-02-21, 8:44 pm

*Még időben érek oda, mert a lányból csak a feje látszik már ki, és ez nehezíti bizony a felismerését is, viszont mintha már találkoztam volna vele... természetesen ki is emelem, vigyázva az én biztonságomra és az övére, no és pluszban még le is tisztogatom nem minden hátsószándék nélkül.*
- Egy uriember nem hagyja igy a megmentettjet. Nem tudhatom, mennyire eressz a bübajokhoz, de a lanyok erzekenyek szoktak lenni a ruhajukra. *vonok is vállat, mert kissé azért sértőnek hatott a mondata, viszont ahogy látom mosolyát úgy érzem is, hogy nem annak szánta, tehát inkább csak túllendülök ezen, de azért még kifaggatom őt a miértekről ittlétével kapcsolatosan.*
- Ertem, hat ez elöfordul. *bólintok egyet komolyan, de azt nem akarom elárulni, hogy bizony én is voltam már ilyen esetlen, nem is egyszer, mert ahhoz még nincs köze, most újra bezárkóztam mások előtt, legalább addig, míg gondolkodom. Nem szándékozom azonban itt maradni tovább, és ahogy látom ő sem, így lépek is utána, hogy kivezessem innen, arra merről jött. Gyorsan fel is zárkózom, idő közben pálcám már ismét a zsebembe kerül kezeimmel együtt, és kérdésére csak halkan felkacagva megcsóválom a fejemet.*
- Hat te hivtal ide, nem emlekszel? *utalok is itt a segélykérésre, mert bizony ilyen helyeken én nem szoktam mászkálni, leszámítva az erőt, ahol szépen meg is jártam, így azóta vigyázok ezzel, főleg hogy még a Mystralban lévő parkból is úgy el lehet tűnni, hogy egy nagy adag életveszélyes kalandot kapj a nyakadba... Ekkor zuhan a lány fejére egy madár a semmiből, bizonyára éhes a kis dög, s bár fajtáját nem tudom, elég rémisztő egy mocsár ez ehhez, hogy eledeléül esetleg Oliviát nézze ki. Gyorsan hátra is ugrok, mikor beleesik a sárba, hiszen bár el kellett volna kapnom, kezeim zsebemben vannak... ám ezzel újra ki is húzom őket, hiszen most jöttem rá, hogy ez hátrány egy esetleges veszélyhelyzetben...*
- Jol vagy? *pislogok a lányra, aki idő közben újra letisztítja magát, és most a madárral szemez. Olyan furcsa... mind a helyzet, a madár és a lány is.*
- Most ö az uj kedvenced? *tudakolom is meg, ám ha nemleges a válasz, vagy úgy látom, hogy nem kívánja a tollas társaságát - mert miért is tenné -, akkor csak egy gyors mozdulattal rúgok is egyet a madár felé kiáltva, és az elrepül.*
- Menjünk vissza a suliba. Sokszor sikerül magad ilyen helyzetbe sodorni? *pillantok rá újra, s most már ott van a kezemben a pálca, el sem teszem, ki tudja milyen madarak leskelődnek még ránk...*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-02-21, 9:28 pm

*Tarkh válaszol a kérdésemre, igaz én hívtam, bár nem pont erre vagyok kíváncsi, hisz jól tudom a lápvidéke viszonylag messze van a legközelebbi járókelő résztől és addig nem ér el a hangom ereje. De ezt a kérdést nem feszegetem tovább, mert végül is válaszolt rá, bólintok egyet fejemmel, hogy igaza van. Visszafelé ballagásunkkor egy kis anyaszomorító rázuhan fejemre, én belehuppanok a mocsokba, ahogyan leszedem magamról a fekete szárnyast. Persze a mögöttem lévő srác hátrébb ugrik, mihelyst a pocsolyába zuhanok, reflexe van, csak nem annyi, hogy kezét is kihúzza és megfogjon. Bár nem aggaszt nagyon, mert a kis szörnyetegre vagyok nagyon ideges, dühösen nézem. A srác kérdi, hogy puszi pajtások vagyunk-e a madárral vagy sem. *
- Nem, nem, csak nagyon pimasz a kis dög. * Tarkh erre elzavarja a tollas fenevadat egy mozdulattal. Ránézek majd a madárra, a madár felrepül a magasba és köröz fejünk felet. Most jövök rá, hogy egy varjú akarta a fejemet, nem voltam és vagyok jóban a az ilyen jószágokkal mindig rám támadnak, és nem tudom miért? A srác megkérdezi mennyire vagyok ilyen, aki vonzza az ilyen helyzeteket, közben a kezében van újra a pálcája. *
- Attól függ, hogy miről van szó. Általában nem, de vannak dolgok amik, csak úgy rám szálnak. * önironikus hangsúlyosan közlöm vele, a vállamat meghúzva. Ekkor a tollas állat hirtelen elkezd rémes hangon rikácsolni, ami kedves fülemnek elviselhetetlen, be is fogom a fülemet, de több és több hangot hallok ily módon szólni, erre feltekintek az ég felé, és meg annyi fekete rémet látok gyülekezni és károgni. Egy nagy fekete, dühös felhővé alakultak, körülőtűnk az egész vidék sötétbe borul, a varjú sereg zuhanó repülésbe megindulnak, mint a nyári zápor, és remélhetőleg hamar el is mennek, de nem velünk megtelve. Félelmem egy pillanatnyira meglátszik arcomon, mert volt már ilyen élet élményen, nem valami sziporkázó emlék, nagy gyorsan előveszem a pálcám. *
- Szerintem, fussunk, de gyorsan. Túl sokan vannak. Valami búvó hely keresünk, mert nem lesz ez így jó. * Remegő, de határozott hangon. Elkezdek fut és meg fogom Tarkh kezét, ha engedi, ha nem akkor csak kezemmel még egyszer jelzem, hogy jöjjön. Közben valami hatásos mágián gondolkozom.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-02-21, 9:55 pm

*Egy érdekes jószág zavarja meg a társalgásunkat, belelökve Oliviát a sárba, s úgy látszik megint nekem kell megmentenem, elüldözve ezzel a varjút, ám most saját maga kezdi el letisztogatni ruháit, aminek örülök, ez azt jelenti, hogy gyorsan tanul.*
- Lehet, hogy erre fele ez a normalis viselkedesük. *mondok is neki egy apró kis gondolatot, ami átsuhant az agyamon, illetve amilyen érzésem van ettől a helytől, s talán tényleg csak a mocsár teszi, hogy ilyen bizalmatlan vagyok, így kérdezek rá arra is, hogy vajon mindig ilyen helyzetekbe keveredik-e.*
- Sejtelmem sincs miert... *hangzik is a válasz egy kis iróniával, mert minél több időt töltök együtt ezzel a lánnyal, s bármennyire is becsülöm őt a művészetek iránti érdeklődése miatt, tagadhatatlan, hogy van benne valami furcsa, amit nem tudok megmagyarázni. Ekkor azonban váratlan dolog történik, és mint a vadászgépek, úgy zúdulnak felénk a varjúk, akik idő közben bizonyára a másik hívására összegyűltek a fejünk fölött. Nem is vagyok rest megfogadni a lány tanácsát, s érzem is ahogy elkapja kezemet, ez egy csöppet zavarba ejtő szituáció, hiszen nekem barátnőm van, és ezt a lányt alig ismerem, nem kéne fogdosnia, de most vészhelyzet van, így sprintelek is vele, most már le is hagyva, mivel bizonyára én vagyok a gyorsabb, hiszen edzeni is sokat edzettem, nem tűnik az ám el néhány hónap alatt, no meg férfiből vagyok, nagyobb teljesítő képességgel, így húzva őt magam után, miközben fél szemem a varjúkon és rajta, a másik pedig a talajon, hogy nehogy rossz helyre lépjünk. Egyszer kétszer sikerül elbotolni, de ezek a dögök csak nem akarnak lemaradni, és immár kezeimmel is védem arcomat, s futás közben szólok oda a lánynak.*
- Hasznald a palcadat, es vedd magad! Csinald utanam! *kiáltok rá, s már el is engedem a kezét, úgy fordulok félig hátra futás közben, és emelem magasba a pálcámat.*
- Piroinito! Reducto! *varázsolok is elő egy kis tüzet, no meg tisztítom meg az az utat oly módon, hogy a szárnyasok közé célzok, s sikeres is, hiszen az állatok félnek a tűztől, ám sokan vannak, így ha a biztonság kedvéért hátrapillantok Oliviára, hogy hogy van. Idő közben közeledünk kifele a mocsárból, egyre kevesebb az ingoványos rész, ám a vége még messze van.*
- Davaj, nincs mar sok! *biztatom őt szuszogva, mert azért gyakorlás nélkül egy ilyen táv nekem is kezd megerőltető lenni, de szerencsére a madarak kezdenek fogyatkozni valamelyest, s ha a lány is megerőlteti magát, bizonyosan visszavonulót fújnak.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-02-21, 10:58 pm

* Meg fogom Tarkh kezét, én menekülni kezdünk a madarak elől, meg is előz a srác és kicsit lassabban futok, mint ő, így párszor rángatja a kezem. Hirtelen hátra fordul és elengedi kezem én minél gyorsabban behúzom a kéziféket és hallgatok a szavára. Eközben régi emlékek kezdenek fojtani, amiről azt hittem elfelejtetem, ugyan az az emlék, ami álmaimban szokott megjelenni, mint rémálom. Emiatt nem hallottam a varázsigéket, ezért saját kútfőből kaparom elő. *
- Piroinito! Stupor! * a srác tanácsát megfogadom és mondom az igéket, hol tűzzel machinálok, hol kábító átokkal dobálózom a madarak felé. az út tisztító varázst nem mondom, mert szorosan tartom mögötte a lépést háttal, hogy könnyebben menjen a célzás. A madarak hullanak, mint a legyek, de fogyni nem akarnak, ahogy a madár sereg halad egy úgy szint fekete csík van mögöttük. Mindketten kiteszünk magunk ért, én még arra is ügyelek, hogy le ne tapossam Tarkh sarkát, hisz háttal futok. A Srác biztat, nincs már sok hátra, de ezen nem változtat, hogy egy rakás varjú üldöz. A madarak kezdenek utolérni minket, egyre több szárnyast kell elzavarnom a közelemből, pálcával, kézzel. Össze-visszacsipkedik arcomat, én küzdök ellene kisebb nagyobb sikerrel, mindent bele adunk, de mind hiába nem hátrálnak. Nézem a környéket ötletet keresve.*
- Nem akarnak fogyni. Gondolom nem tudunk gyorsabban menni. Várj, van egy ötletem te, csak fuss tovább! * Egyre rémültebben és kétségbe esve , majd hirtelen megvilágosodva mondom, és rögtön lefordulok az egyik irányba, húzom magam mögött a varjú sereg nagy részét. A tempómat még növelem egy kicsit amennyire, csak megy, a varázslást is abba hagyom arra az időre. Majd Egy nagy ugrással beugrok egy lyukba, amin végig csúszok a szárnyas bagázs még mindig követ és ekkor hasamra fordulok, nem érdekelve a súrlódással, a tűz varázslatot használom, mikor már a mindegyik beér a lyukba. *
- Piroinito! Protego! * hangosan kiáltom. A lyuk, mint a pokol kapuja úgy lángol fel, a varjak menekülnek, némelyik sült galambbá válnak, némelyik elmenekül. Nagy öröm fog el, csak arról megfeledkeztem, hogy mászok ki, és hogy vagy orosz bajtársam. Próbálok kifele mászni, ami sikertelenek bizonyult, rájövök egypár dolog kiment a fejemből. *
- Jól vagy Aristarkh? * Kiáltok ki, közben a kaparok , hát ha kijutok, megnézni mit is sikerült tennem a kis mocskos állatokkal. Nem tudom milyen sikeres volt a tervem, csak annyit, hogy most több nem jön és remélhetőleg a srácról is leszálltak a madarak.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-02-21, 11:19 pm

*Nem sok időnk van, mert érdekes egyedek vesznek támadás alá, hát már az is biztos, hogy nem fogom megnézni a Madarak című filmet Hickok-tól, élőben éppen elég átélni, és be kell valljam, nem is az ellenfelek rémítenek meg, hanem a számuk, mert egy ideig bár tudok kézzel is védekezni ellenük, miközben Oliviával menekülünk, de aztán csipkelődésük oly mértékeket ölt, hogy mágiához kell folyamodnunk, és ahogy hallom és látom is miközben én is ténykedek, a lány is megteszi ugyan ezt, így ritkul egy kicsit az ellenség tábora, de még így is igen sokan üldöznek minket. Csak rohanunk tovább, ő elég érdekes módot választott erre, és valahol még vicces is lenne futkározós botladozásunk, ha nem lenne ilyen komoly a helyzet. Hirtelen hallom meg hangját, és először szinte el sem jutnak a szavak az agyamig, mégis, mit képzel, hogy itt önállósodni fog? Nem fogom ma harmadszor is megmenteni!*
- Nem csaszkalunk, hej! *kapok utána, de ujjaim csak súrolják a már elfutó lányt, így állok meg egyetlen pillanatra döbbenten, de aztán már utána is vetem magam. Sikerül arcra esnem egy kiálló gyökérben, így előnyt kap a lány, mielőtt vissza tudnám rángatni, de gyorsan pattanok fel mialatt elhúznak fölöttem a varjak, és rohanok is utána kicsit sziszegve, mert azért a fagyott földdel való hirtelen találkozás nem volt kellemes, ám kibírom, hiszen férfiből vagyok, volt már súlyosabb bajom is. Nem látom a lányt a varjaktól, csak azért tudom merre fut, mert a madarak meg a nyomában, ám ekkor veszem észre hogy mintha egy lyukba szállnának bele a dögök, s futok is oda lélekszakadva, mert ez a nyílás úgy nyeli el őket, mintha beszippantotta volna mindegyiket. Meg is hallom a lány hangját és a varázsigére csak elkerekednek a szemeim, és hirtelen hőkölök hátra az előttem felcsapó tűzcsóvától, aminek az eredménye, hogy sikeresen elüldöztük a maradék támadót is, bár annál inkább többet ölt meg Olivia ezzel a megmozdulásával. Fel is kiált hozzám, és én lihegve csattanok fel.*
- Nyet! I ne ochenʹ khorosho! Chutʹ ne ubil menya! *üvöltöm, ami oroszul csak annyit tesz, hogy nem... egyáltalán nem vagyok jól, mivel majdnem leégette a fejemet. Aztán, hogy ő is értse, zsörtölődve hozzáteszem.*
- Mi van, filmforgatasra keszülsz? *szúrok oda dühösen, de oda is lépek hozzá kelletlenül, és nyújtom be a kezemet hozzá, hogy kihúzzam a lyukból, miközben a másik, szabad kezemmel leporolgatom magamat. Ha sikeresen kijutott, akkor csak zsebre teszem a pálcámat, nem érdekelve hogy milyen veszély jöhet még, mára már tökéletesen elég volt ennyi. Legközelebb gyilkos varangyos békák jönnek...*
- Most mar tenyleg menjünk. *intek is a fejemmel, mert már csak kis séta, is kinn is vagyunk erről a borzalmas helyről.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-02-22, 12:22 am

* Hallom ahogy Tarkh dühösen válaszol vissza oroszul, utána lemondja számomra érthetően is, és igen mérgesen, szemrehányóan kérdezi, hogy akciófilmet akarok-e csinálni, legalább is, amit kivetem a mondandójából.*
- Bocsi, azt hiszem túl sok akciófilmet néztem kiskoromban. * Kicsit viccelődve a dologgal. A srác a kezét nyújtja, én elrakom a pálcám, és kihúz a rókaodú féleségből, közben meg fogok egy megsült madarat a lábánál, felérek és meg köszönöm sokadjára segítségét. Leporolom magam én is, látom mára elege van a kalandból, nekem is sok volt a jóból. Tarkh fejével int, hogy menjünk, ekkor színpadiasan, nagy mozdulatokkal odanyújtom.*
- Hogy kiengeszteljelek. Hoztam neked egy kis, picinyke pipi húst. * Mókázva, néhol teljesen eltorzítva hangomat, a végét egy kicsit elröhögöm. Ha a poén kedvért elfogadja odaadom, ha nem akkor hátam mögé dobom, és egy zsebkendőt elővéve megtörlöm kezemet, amiben a varjú volt. Remélhetőleg nem gázolok végig rajta ezzel, csak örömöm és a varjaktól eredő félelmem így nyilvánul most meg, hogy nevetéssel elfojtom a rossza, és felszínre hozom a jó dolgot. Elindulok e helyről, minél hamarabb kiérjünk innen, mert fel kell dolgoznom ezt a rengeteg információt. *
- Jó kis kaland ugyebár? Mindig is tudtam, hogy nem szeretnek az ilyen madarak, de hogy ennyire azt nem. Már alig várom, hogy a suliba érjünk. * Ahogy megyünk már lehet látni a házak ablakaiból jövő fényeket a távolból. Útközben nagyon nem beszélgetek, de ha kérdez akkor válaszolok rá, kicsit lesokkolt a nap, hogy ennyi idő telik el, ha üldöz. A fák lombjai lengedeznek szép a táj, bár ijesztő egy kicsit ezek után, de még mindig nem vesztette el a szépségét a szememben. Valami fényes kis pontot látok meg az egyik fatörzsén, nincs messze és nem látnám, hogy mocsaras lenne, ezért oda megyek, megnézni. Fényesebben világit, mint a házak világítanak. Oda érek és hirtelen eltűnik, közelebbről meg vizsgálom keresem a fényforrását. Az arcom nagyon közel van a fatörzséhez és ekkor ezernyi kis pontocskák jelennek meg, olyanok, mint a karácsonyfaégők. Nem ijedek meg érdeklődve szemlélem, meg érintem az egyiket, erre a sok kis lámpa az orcámba repül, csak becsukom szemem arra a pillanatra. Újból kinyitom és az égen táncolnak a kis szentjánosbogarak valamiféle formákat mutogatva nekünk, mintha jelezni próbálnának nekünk. *
- Nézd Aristarkh, milyen mókásak, mindegyik formába rendeződve repülnek. * mutatom a srácnak, élvezve a bogarak előadását.*

//fagy//

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-02-28, 8:07 pm

//Olvadunk.//

*Azért volt már akcióban részem nem is kevésszer, de egyik sem hasonlított egy film jelenetéhez, azonban amit Olivia kivág itt nekem, azért Oscar-t lehetne osztani. Ám mivel engem majdnem kihúztak a szereplők névsoráról köszönhetően a lány magánakciójának, kissé fel is dühödök, el sem tudom képzelni, hogy kerülhettünk ilyen idióta szituációkba. Bocsánat kérésére csak morgok az orrom alatt, de azért kisegítem őt szorult helyzetéből, hiszen így illik. Talán benn kellett volna hagynom, ötlik is fel bennem a gondolat, mikor felém tartja a sült madarat nem kicsit színpadias mozdulatokkal, amire csak egy kis szemforgatást kap első körben.*
- Most nem egy romantikus vigjatekban vagyunk, ahol en vagyok a hös lovag, es halad zalogakent kendö helyett sult madarat adsz nekem. Dobd el, lehet fertözö! *utasítom a lányt, és még mutogatok is neki heves vérűen, mintha egy kutyát akarnék meggyőzni az igazamról. Tovább is indulok, meg sem várva hogy a madár a földön landoljon, csörtetek előre, rá sem nézve a lányra, de azért figyelve arra, hogy mögöttem legyen.*
- Hat erdekes volt az biztos. Volt mar rosszabb is. *zárom is le ennyivel az egészet, és idő közben megpillantjuk a közeli Mystral fényeit is, ám Oliviának más terve van, így egy adag fényes izébogárhoz ráncigál el.*
- Csodas. Tudod kik szoktak meg formaba rendezödni? A madarak! Ne tünjünk innen, kezdek faradt lenni, ideje haza menni, lefürödni es enni. Vagy nem? *teszem fel a költői kérdést a végére, de karjánál fogva húzom is el a lányt, nehogy ott maradjon. Mint a gyerekmegőrzőbe. Immár tényleg nincsen messze a civilizált világ, és lépteim még szaporábbak, hogy mielőbb kiérjünk. Ott talán könnyebb lesz kordában tartani a lányt.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-05-10, 8:20 pm

*A mai óra nem éppen úgy kezdődik, ahogy az megszokott, mivel a magiszter csak egy üzenetet hagy a diákjai számára, így hát tudhatják, hogy merre is kell menniük. Meglepően kevesen jelennek ma meg, de ez nem szegi Sideris kedvét. Ha ennyien vannak, hát őket fogja tanítani, ennyi, nem fog az ilyen apró dolgokon fennakadni. Így hát a gyors üdvözlés után már egy növényért is indítja a társaságot, hogy mindenki találjon magának egy megfelelőt és miután ez megvan, akkor már tovább is haladna, hogy az órát ténylegesen el tudják kezdeni, de Alinox láttán fejét megcsóválja kissé.*
- Kisasszony, kérem egy olyan növény mellé álljon, amely a földben is van és ha kérhetem, ne is tépje le. Tehát a kezében lévőt már nyugodtan el is dobhatja, annak nem fogja most hasznát venni. *szerencsére egy lápvidéken jó sok növény van, szóval majd ha Alinox is talált megfelelőt, amit a földben is hagyott, már hallgatja is a váalszokat.*
- Jó felé tapogatóznak mindketten, de túl egysikúan. *válaszolja is meg mindezt, majd végül bele is kezd az anyag ismertetésébe, mivel nem virágot gyűjteni jött ide a társaság, hanem megtanulni egy új fajta átváltoztatást, amely a növények átalakítása lesz, így hát az elmélet az elsődleges, mint szinte mindig.*
- Ennek a varázslatnak a segítségével képesek vagyunk egyfajta növényből egy másik növényt létrehozni. A lényeg az, hogy a növénynek élnie kell, tehát a földből kell kapnia az életerejét és nem lehet egy levágott szál rózsát már átalakítani, hanem teljesen ép növénynek kell lennie. Lehet egy kis cserépben lévő élő növényt is átalakítani, tehát ebben az esetben a földes terület ki van zárva, de akár egy erdőben lévő növényt is, tehát tényleg a növény élete a fontos és az, hogy a földhöz, illetve esetleg a vízhez csatlakozzon, ha vízi növényről van szó. *kezdi is el a fontos információk ismertetését a nő, de remélhetőleg elég jól körülírta és mindenki értette is a lényeget, mert ha úgy látja, hogy igen, már halad is tovább.*
- Ennél a varázslatnál fontos a növény mérete, tehát egy kis bokorból nem lehet egy hatalmas fát létrehozni, szóval az arányokra muszáj odafigyelnünk, de szerencsére nem szükséges tudnunk, hogy az adott növény hogy is épül fel, egyszerűen rá kell gondolnunk és képesek leszünk az átalakításra. *ez remélhetőleg megkönnyíti majd a tanulók dolgát, mivel a tárgyátalakításnál ugyebár mások voltak a szabályok, de éppen ezért is praktikusabb a növényekkel kezdeni.*
- Nagyon fontos a koncentráció és hogy elképzeljük magunk előtt a teljes növényt. Viszont ha félbeszakítanak minket, akkor a növény meghal és használhatatlanná válik, de hogyha végigcsináltuk a varázslatot, akkor az már teljes mértékű növénynek számít, olyannak, amilyenné azt teremtettük. Nem túl bonyolult ez a fajta varázslat, nem emészt fel annyi energiát, mint az előző órán tanult nagyobb tárgyak átalakítása, de azért fontos rendesen odafigyelnünk, hogy mit is csinálunk. *itt most már egy hosszabb szünet következik, úgy néz hát kérdőn végig a két sentinelen a magiszter, majd ha mindent értettek, akkor a varázslat fontosságára is rá fog térni, de mégsem árul el mindent, hagyni kell egy kis meglepetést még az órára.*
- A növényteremtés hasznos dolog, több fajta okból is. Ha szeretnénk, egy mérgező növényt is bármikor létrehozhatunk vagy akár a toxicológia órákhoz szükséges növényeket is, illetve harcban se árt soha a megtévesztés miatt. *a toxicológia említésénél természetesen Alinox felé tekint egy aprócska mosollyal, hiszen a tanársegéd is itt van a tanórán, bizonyára számára ez fontos lehet, hogy tudja, bár tény, hogy Josh is ezt remekül eltalálta, így egy biccentést most a fiú is kap.*
- Most viszont szeretném megkérni Önöket, hogy keressenek a közelben egy-egy állatot és hozzák ide. Max kábítsák el, de ne sérüljön meg és legyen teljesen jól. *viszont mikor elindulnak, hirtelen szólal meg ismét a magiszter.* - Josh, hozzon nekem is egy állatot! *tehát a fiúnak kettőt kellene előkerítenie. Vannak itt pockok, nyulak és mindenféle állatok, csak találnak majd egy normális méretű jószágot pár percen belül, mert nem érzi úgy a nő, hogy ez olyan nehéz feladat volna.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-05-10, 8:37 pm

A szabadban lesz megtartva ma az óra, méghozzá a lápvidéken, és odaérve már kapják is az első feladatot. Ő már most téveszt, így egy apró pírral az arcán dobja le a földre a letépett virágot, és meg oda ugyanahhoz a fajtához, mint amilyen a leszedett volt, de most a földben hagyja, majd válaszol a kérdésre is, ami a növény-átalakítással kapcsolatos. Nem a legjobb a válasza, így hallgatja is a magyarázatot, és hamar ki is derül, miért nem volt jó, hogy első nekifutásra letépte a virágot. Mindenkivel megeshet egy kis baki, így bár akkor kicsit kínosnak érezte, most már nem érdekli, és aprókat bólogat, hogy számára minden világos. Alinox megkönnyebbül cseppet, mikor hallja, hogy nem kell ismerni a növények felépítését, mert bár külsejéről megismerni megismeri a legtöbbet, de a felépítéshez nem nagyon konyít, de nem is lesz rá szükség.
Papír és toll híján fejében jegyzi meg a fontos dolgokat, melyekből igazából nincs sok, és nem is bonyolultak, szóval ez a feladat nem esik nehezére. Mikor Sideris ránéz a toxikológia említésénél, egy kis mosoly az ő arcán is megjelenik, és belegondolva tényleg hasznos lehet tanársegédi pályafutása során ez. Alinox pont áthelyezi a testsúlyát egyik lábáról a másikra, mikor meghallja a következő feladatot. Bólint egyet, majd egy bokrosabb részhez sétál, és óvatosan bekukkant mögé. Egy nyúlcsaládot szúr ki, amint vígan eszegetik a füvet és a növényeket. Kinéz magának egy foltos nyulat, de ahogy az ugrik egyet, látja, hogy húzza a lábát, meg sebes, inkább őt hagyja, hiszen teljesen ép állatra van szükség. Szeme megállapodik egy közepes méretű, világosbarna példányon, és hangtalanul, hogy el ne zavarja őket, előhúzza a pálcáját.*
- Stupor! *mondja, és az adott nyúl kábultan hanyatlik a fűre, míg a többi egy szempillantás alatt tűnik el ijedten. Alinox megfogja a selymes szőrt az állat nyakánál, szakszerűen felemeli a nyuszit, majd visszasétál a magiszter elé.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-05-10, 8:39 pm

*A termet még azelőtt elhagyja a fiú, hogy leülne, és elkezdődne az óra, mivel az mint a feliratból kiderül, ma a lápvidéken fog zajlani. Nem is teketóriázik a fiú sokat, sarkon fordul, s már meg is indul az adott irányba, ahol a magiszter már vár rájuk. Pár bevezető szó után némi növénykeresésre küldi a párost a nő, Josh pedig nem is megy messze, kiszemel magának egy közeli növényt. Bár ő is elgondolkozott rajta, hogy letépje-e, ahogy azt Alinox tette, de végül inkább nem tette, méghozzá azért, mert Sideris előtt is egy ép növény volt, na meg ha le kellett volna szedni, akkor nem emelte volna ki a távolságot. Annyi baj legyen, minden bizonnyal Alinox hamar talál másik növényt, így már folytatódik is az óra, méghozzá egy kérdéssel, amire mindketten szinte ugyanazt a választ adják. Ez viszont úgy tűnik, hogy nem teljesen helyes, valamit minden bizonnyal kihagytak a leírásból. Sideris tehát el is kezdi mesélni az anyag elméleti részét, amiből úgy tűnik, ma is akad bőven. Bár jegyzetelni most nincs lehetőség, azért a fiú igyekszik minél több dolgot megjegyezni, de majd óra után azért felugrik a könyvtárba is, hogy utánajárjon a hiányosságoknak is, és mindent lejegyezhessen, ha szükség lesz rá. Szerencsére a növényátalakítás jóval könnyebbnek tűnik, mint a tárgyátalakítás, bár azért van pár dolog, amire itt is oda kell figyelni, ha az ember sikereket akar elérni. Sok hasznos dolgot mesél most el egyszerre a Cruoris ház feje, Josh pedig egy elismerő biccentést is bezsebel tőle. Ezután viszont ismét vadászni küldi a nő a két diákot, bár most nem valami növényre, hanem állatokra. Már épp megindul a srác, mikor hallja a nevét, így hátra is pillant.*
-Meglesz! *biccent egyet, majd már el is indul. Bár mocsaras és lápos ez a terület, azért itt is lehet találni állatokat. Hogy megkönnyítse a saját dolgát, a fiú elő is veszi pálcáját, hisz azzal sokkal könnyebb lesz vadászni. Hamar ki is szúr egy előtte átugráló nyulat, így a pálca már villan is.*
-Stupor! *az utolsó ugrásnál a tapsifüles már nem a lábaira, hanem az oldalára hullik, kissé össze is piszkolva bundáját. Amint a sentinel fiú odaér, már fel is kapja az állatot, de ekkor brekegést hall. Gyorsan lódul a keze a hang irányába, s egy újabb kábító átokkal a békát is kiüti. Megvan a két állat, remélhetőleg jók lesznek, mert nem akarja további vadászattal húzni az időt. Amint második áldozatát is magához vette, el is indul vele visszafelé a nő irányába, s mikor megpillantja, fel is emeli kicsit két kezét.*
-A nyulat vagy a békát szeretné? *neki igazából mindegy, egyelőre úgysem tudja még, hogy mire kellenek az állatok, így hát döntse el nyugodtan a magiszter, neki melyik a szimpatikusabb.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-05-10, 8:42 pm

*A hosszabb elméleti kifejtés után végre elérkezik az óra gyakorlatias része, de hát az elmélet az mindig szükséges, ezt mind a két tanársegéd tudja, tehát ők biztosan nem bánják a dolgot. Viszont ideje állat után nézniük, így a magiszter addig csak nyugodtan előveszi a pálcáját, majd türelmesen megvárja, amíg vissza is érnek.*
- Maradjon mindegyik magánál. *tekint fel a fiúra, amikor a kérdést meghallja, de tovább nem foglalkozik vele, hanem inkább az órára koncentrál.*
- Most pedig figyeljenek. *néz is a diákok szemeibe, majd végül egy kis szünetet tart.* - A varázslat előtt ugyanúgy, ahogy eddig is, el kell magunk előtt képzelni a növényt, majd ha ez megvan, akkor jöhetnek a továbbiak. * Mivel ő már eddig is tudta, hogy mit szeretne létrehozni, így hát most már csak a növény gyökere felé irányítja a pálcáját, majd pedig már jön is a varázsige.*
- Planta mutacio! *minek hatására a növény már formálódni is kezd, majd rövid időn belül létre is jön egy kis bokor fehér rózsa, mely tényleg gyönyörű és az illatát is máris érezhetik a diákok.*
- Önöknek percek kérdése, mire átformálódik egy növény, de ez is mérettől függ. Mint látják, a növényátalakítás kész is van. *de még nem teszi le a pálcáját, a növény csúcsa felé egy kört ír le vele, majd jöhet az újabb varázsige.*
- Aconitum! *végül bal keze ujja felszakad és egy csepp vér kerül a rózsa szirmára, mely elfeketedik, majd bele is ivódik, mintha mi sem történt volna, a növény pedig ugyanúgy néz ki, ahogy az előbb nézett.*
- Ha jót akarnak, akkor ne érintsék meg! *figyelmezteti még most őket, majd Josh felé tekint.*
- Engedje el valamelyik állatot, a rózsa közelében, úgy, hogy ha tovább megy, hozzáérjen majd! *tekint is a fiú felé, aki ha megteszi azt, amire kérte, akkor az állat nemsokára hozzá fog érni a rózsa egyik leveléhez. Hirtelen dermed meg, erei kiduzzadnak, bőre több helyen felszakad és már borzaszót hangot is kezd el kiadni... és a vére, nem vörös, mint ahogy kéne lennie, hanem teljesen fekete. Úgy fél percig kínlódik szerencsétlen, utána pedig meg is hal, számára az élet véget ért, elvérzett... *
- Mint látták, az átalakítás után csináltam valamit. Mi a véleményük? Mit csináltam, mi történt az állattal és mik lehetnek a varázslat határai? *tesz fel pár könnyítő kérdést, ők döntik el, hogy miképp is fogják majd ezt megválaszolni.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-05-10, 9:00 pm

*Az elején egy kicsit bakizik az exos leányzó, de aztán rendületlenül figyel az elméleti részre, mi kicsit hosszú, de nem vészes egyáltalán. Mikor arra kerül a sor, elkábítja a nyulat, majd visszamegy a helyére, hol érdeklődő szemekkel figyeli, mit csinál a nő. Mikor megjelenik a rózsa, mélyet szippant az illatából, de aztán lesi, hogy mit ügyködik tovább a magiszter. Újabb varázsige jön, és az egy csepp vért is látja csöppenni, majd kíváncsi lesz, vajon miért nem érhetnek hozzá, de ez hamar kiderül. Nézi, vajon mi lesz az elengedett állattal, és amint az hozzáér, Alinox meglepődik, hiszen erre nem mondhatnánk, hogy számított. Mikor hallja azt a bizonyos hangot, kis grimasz kerül arcára, sajnálja egy kicsit az állatot, főleg, ha a nyúl lesz elengedve, a békáért igazából annyira azért nem fájna a szíve, de a fekete vér látványa még szokatlanabb, de az egész jelenet igazából bizarr kissé. Nem tart sokáig az állat szenvedése, hamarosan halott lesz, és érkezik egy kérdés is.*
- Hát, véleményem szerint valamiféleképpen megmérgezte a növényt, így ha egy élőlény hozzáér, az úgy jár, mint az az előbb szemléltetve lett... *mondja kis gondolkodás után, majd picit agyal, mik lehetnek a határai a varázslatnak, de nem jut eszébe semmi igazából, így csak megrázza a fejét, és bár jó lett volna valamit válaszolni, képzelőereje most sajnálatos módon cserben hagyta, de ez remélhetőleg csak egy rövid kis átmeneti állapot.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2012-05-10, 9:00 pm

*A növény beszerzését hamar letudja a fiú, ami után következik a jól megszokott, terjedelmes elméleti anyag. Lehet, hogy ez az unalmasabb rész, de ez úgymond a varázslat szíve, hisz ha ezt nem ismeri valaki, akkor nem is fogja tudni gyakorlatban sem alkalmazni a dolgokat. Amint viszont ennek is a végére érnek, Sideris egy kis vadászatra küldi a párost. Josh külön feladatot is kap, mivel neki Siderisnek is kell kerítenie egy állatot. Nem egy nehéz feladat, egy egyszerű alapigének köszönhetően pedig még könnyebb dolga van a srácnak, így rövid időn belül vissza is sétál Sideris elé, felé tartva mindkét állatot, hogy szabadon választhasson a nő. Ő viszont egyiket sem akarja egyelőre elvenni, így Josh csak vállat von, majd visszahúzza kezeit, s leengedve tartja bennük a két ájult állatot. Sideris ezután a gyakorlati alkalmazást is bemutatja a saját növényén, így pár pillanat alatt a sisakvirágból rózsabokor lesz. Jól néz ki, sőt, még az illata is kellemes, viszont ha nem kellettek az állatok a folyamathoz, akkor kíváncsian vár a srác, hogy milyen szerepük is lesz. Egy rózsabokor sem árt többet bármelyiküknek, mint egy adag sisakvirág, de nem fecseg közbe, minden bizonnyal hamar kiderül az állatkák szerepe is. A nő szól is pár szót, majd végül egy újabb igét hallat, mire kiserken a vére is, ami az egyik rózsa szirmára csöppen. Meglepő módon azonban a vér elfeketedik, majd eltűnik.*
-Hmm... *hagyja el a fiú száját egy kis hang, ahogy a növényt figyeli, de mikor Sideris óvva inti őket annak megérintésétől, kissé összébb vont szemöldökökkel kezdi vizsgálni a növényt, majd végül a nőre pillant, pont jókor. Fel is emeli a két kezében lévő állatot, s úgy dönt, talán a nyúl nagyobb eséllyel fog a növényhez érni, mint a béka, így azt teszi le nem messze a földre a rózsa mellé, majd pálcáját ismét előhúzza.*
-Stimula! *hagyja el száját az ige, miközben a pálca hegye a nyúlra szegeződik. Az rögtön meg is rázza magát, s kissé kábán felpattan. Ismét megrázza magát, majd mivel látja, hogy sokan vannak körülötte, menekülőre fogná. Csak a rózsabokor van útban, az mellett viszont el tudna férni, legalábbis így gondolhatja, de amint hozzáér a növény leveléhez, meglepő dolog történik. Az állat megdermed, mintha egy átokkal találták volna el, majd előbb kiduzzadnak erei, végül pedig a bőre is átszakad, s fekete vér kezd el folyni belőle, miközben életéért sír. A fiú el is húzza száját, hisz nem gondolta, hogy valami ilyesmire kéne most számítania. Miután a nyuszi kilehelte lelkét, a nő ismét megszólal, így inkább a tetemről rá emeli tekintetét a srác.*
-Hát, ha jól sejtem, valamiféle nagyon erős mérget csinált a növénynek. Ha vérmágia lenne, talán még azt mondanám, hogy a vérméreggel van kapcsolatban ez a varázslat valahogy, de így csak valamiféle sima méregre tippelek. Hogy mi történt vele, arról gőzöm sincs... de talán csak a kisebb állatok és az emberek ellen lehet hatásos, ha már határokat szabunk neki. *ez így elég fogós kérdés egyelőre, mivel a varázslat ezen részéről még nem mondott semmit a nő, a tárgyátalakítás során pedig nem voltak eféle meglepetések.*