Lovarda a sziget szívében

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-22, 3:57 pm

* Az idő kellemes, szerencsére ma nincs se fülledt meleg se csontig hatoló hideg, így a leányzó át is jött a szigetre, hogy kihasználva az alkalmat kiszellőztesse fejecskéjét. A minapi eseményeken már el sem csodálkozott, valami nem stimmel sem az iskolával, sem a szigettel, de ezt már ideje sejti is. Borzasztó volt...ahogy rágondol a hideg is kirázza, na de most nem akar ilyen borús gondolatokra gondolni, így gyorsan el is hessegeti őket jó messzire.
A révész áthozza, már miért is ne tenné, így el is indul a város felé, hol jó darabig lassan sétálgat a forgalmas főutcán, majd le is tér a már ismert földes útra. Bizony a lovarda felé tart, egy kicsit jólesne neki vágtázni s sebesen száguldani, így mivel e lehetőségek korlátozva vannak számára, így nem is maradt más választása mint a lovalás. Nem siet, hisz ráér, előtte az egész délután, így a tájat tanulmányozva jó kis sétatempóban halad a földes úton, de már látja a kicsinyke pontban a lovarda épületét, szóval még véletlenül sem téves útra tért.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-22, 4:08 pm

*Egy fiú érkezik meg a lovardához. Öltözete egyszerű mégis sötétséget tükröz. Amúgy egy fekete felsőt, és bőrnadrágot visel, bakkancsal. Haja finoman a füle mögé húzva omlik el egészen a háta közepéig vagy talán tovább is. Igazából csak véletlen jött erre, de ha már van erre lovarda lehet hogy egy lovaglás nem ártana. Otthon szerette, és bizony volt a közeljövőbe is jó pár szép emléke, bár azokat az emlékeket Mordananak köszönheti. Hiányzik is neki a lány, méghozzá nagyon, de tudja hogy nem lehetnek mindig együtt, hiszen ő Tanárkodik, a fiú pedig Sentinel, de talán a nyaruk jobb lesz, a fiú várja is már nagyon. Sikeresen bejut a karámba, és egy éjfekete ló mellett köt ki. Nemsokára előkerülnek a lószerszámok is, amik hamar felkerülnek a paripára, és a fiú kivezetve a karámból, észre is veszi hogy bizony jön valaki erre felé, aki nem más mint Jasmine. A lányt nagyjából ismeri hiszen beszéltek már*
-Szép napot.... Kis lovaglás?*kérdezi hűvös hangon, ami már megszokott lehet a fiútól, és mindenki tudhatja hogy csupán a modora hideg, najó meg kicsit ő is, bár ekkor valami eszébe jut, méghozzá a temetőbe történtek , s arcán egy kisebb fájdalom hullám is keresztül fut*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-22, 4:18 pm

* Ahogy halad az úton nyugtázza magában, hogy jól döntött a lovaglást illetően, szereti a kellemes, napsütéses időt, szinte kívánta már, hogy a napsugarak végigszánkázzanak bőrén. Pláne, hogy az elmúlt napokban rémesen borús, olyan lóg az eső lába féle volt. Nah de egyszer mindennek vége szakad, így a rossz időnek is, s lassan de biztosan el is éri a lovardát, honnan éppen Mordred vezet ki egy éj fekete lovat. Végig is méri a jószágot, majd tekintete a srác arcán állapodik meg és egy nyugodtabb, lágyabb mosolyt küld felé.*
- Szia Mordred.* köszön a srácnak, már nem zaklatja fel ridegsége és hidegsége, tudja, hogy bensejéből fakad és nem személye felé irányul, így csak néha rázza ki tőle a hideg.*
- Igen, azt terveztem, ahogy mondtad a nap szépen sütöget, így ki is használom.* lép közelebb a lóhoz, majd erős, izmos nyakát megsimítja miközben a srác arcát nézi, min ha jól látta a fájdalom hullámai söpörtek végig.*
- Fáj valamid Mordred?* kérdezi óvatosan, nem tudhatja még hogy fizikai vagy lelki fájdalmakról van szó, de bizonyára megfogja tudni.*
- Bánnád ha veled tartanék? Persze csak ha nem egy kis egyedüllétre vágysz.* gondolkozósnak ismerte meg, így ha most is erről van szó, nem akarja megzavarni ebben.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-22, 4:31 pm

*A lány köszönésére csak kimérten biccent, miközbe pillantása is a másikra vetül, közbe persze nem engedi el a lovat se hiszen nem lenne jó ha éppen elmenne vagy ilyesmi, úgy tűnik viszont az az arcrezdülés egész sokat elárult, nincs neki baja, legalábbis nem fáj, semmi se lelkileg se fizikailag csak a Caldorral tett eszmecsere kavarta kicsit fel*
-Nem... nem mondhatni hogy fáj, csak eszembe jutott valami*mondja szokásos hangnemébe, majd hallja amit a lány kérdez, fő ami fő az egyedüllétet szereti, de néha ő is tehet kivételt, amúgy se túlságosan társasági jellem, valószínűleg soha nem is lesz teljesen az de nem baj*
-Az egyedül lét álltalába jól jön. De ha szeretnél akkor gyere, úgy is akartam kérdezni pár dolgot...... Itt megvárlak*mondja ezt valamivel más sötétebben, hiszen tudja hogy a múltkor eléggé titokzatos volt, ezeket a fura dolgokat illetően, de Mordred se adja fel, legalábbis most már tényleg kíváncsi, hiszen az ő bőrén tapasztalta hogy komoly dologról lehet szó. MEgvárja míg a lány is hoz egy lovat, addig ő maga gondolataiba merülve figyeli a távolt, hol pedig keze a ló fejét éri. Amikor a lány kijön tekintetével megint megcélozza*
-A minap találkoztam egy minisztériumival...*kezd bele, hűvös hangon*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-22, 4:43 pm

* Pár szó után észleli, hogy a srác hűvösebb mint szokott, fogalma sincs mitől lehet ez, de nem fog miatta depiskedni, valószínűleg semmi köze hozzá.*
- Értem...csak úgy látszódott arcodon mintha...de akkor gondolom nem lehetett egy kellemes gondolat.* jegyzi meg ellépve a lótól s ha a fiú nem bánja vele is tartana a lovaglásban.*
- Rendben...* bólint a fejével, ha nagyon egyedül akart volna lenni zokszó nélkül visszautasítja társaságát, legalábbis ő így véli, de mivel kérdezni is akar tőle, így hát bizonyára idővel úgyis összefutottak volna. El is tűnik a lovardában, hol teljesen otthonosan mozog, így csak pár percet kel várnia a fiúnak s már láthatóvá is válik egy barna hátast tartva kantárjánál fogva, teljesen felnyergelve. A lánynak nincs szüksége semmiféle védőfelszerelésre vagy ruházatra, jelenlegi öltözete is kényelmes, szóval erről ennyit. Kissé távolabb áll meg a sráctól, hogy a lovakat esetleg ne zavarja meg a másik közelsége, majd a srácra pillant, ki egyből bele is csap a sűrűjébe. A hallottak után sóhajt egy aprót, majd könnyedén felül a lóra, addig is kerülve a srác tekintetét, fogalma sincs mi köze az egészhez.*
- Várható volt, mivel vannak egy páran.* pillant le a srácra vagy ha már a nyeregben van akkor oda.*
- Gondolom kíváncsiskodott...mit akart tudni?* indul meg lépésben a mező felé, a körülöttük sürgölődő lovászfiúk jobb ha nem hallják szavaikat.*

\\Fagy\\

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-23, 4:18 pm

* Elég régen mozdult ki a kastély falai közül, így hát a jó időre való tekintettel úgy gondolta ideje lenne ezen változatni. Félórával ezelőtt indult, és csak céltalanul bolyongott az iskola területén.
Vállán ott ül Newton a nagyra nőtt menyét.Pillantása egy táblára téved: Lovarda. Sietve körbenéz, majd vállat von, és belép a telekre. Útja egyből a karámba vezet, ahol egyből meglátja a tökéletes lovat.
Egy hatalmas fekete hím állatot, aminek az egyik lábán fehér foltok találhatók. Egy táblán az állat neve áll: Felix.*
- Szerencsés mi?* Kérdezi Newtontól utalva az állat nevére. Gyorsan felnyergeli a lovat, majd felül a hátára, és vágtázni kezd a lovarda körül.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-23, 4:29 pm

*A szép időre való tekintettel ma is elhagyom a kastély területét, hogy valami jó szórakozás után nézzek. Jake, a barátom, éppen nem ér rá, sürgős ügye akad, ezért egyedül sietek fel az Inflatus klubhelyiségébe, átöltözni. Habár süt a nap, és alig van felhő az égen, azért még csalóka lehet az idő. Ezért, felsietve a klubhelyiségbe, egyenesen a szobám felé veszem az irányt. Felérve a szobámba, tapasztalom, hogy az egyik szobatársam, Faith éppen olvas valamit az ágyán. Egy gyors köszönés után ki is nyitom a szekrényemet, skikészítem az ágyra a ruháimat. Majd miután minden mára szükséges ruhadarabot az ágyamra dobtam, megfésülködök, s feldobok magamra egy kis sminket is, ami nem áll másból, mint fekete szempillaspirálból, fekete szemceruzából, fekete tusból, s egy csillogó szájfényből, ami egy kissé meg van bűvölve, ugyanis amint a szájamra kenem, az rögtön pár árnyalatot sötétül, egészen addig, míg én akarom. Majd felveszem az ágyamra kikészített ruhákat: egy fekete, szűk szárú farmert, lovaglócsizmát, mindezekhez egy fekete pólót, amin elöl egy sárga, vigyorgó labda alakú kép található. Miután gyorsan felöltöztem, magamhoz veszem fekete dzsekimet, s pálcámat, hiszen sosem lehet tudni odakint, milyen veszély leselkedik rád. Főleg magamhoz veszem, miután hallottam azokat a pletykákat a Mystralban állomásozó állítólagos vámpírról, aki hetenként elejt egy áldozatot. Ezekre gondolva megszorítom egy pillanatra a pálcámat, de nem nagyon, csak egy picit. Majd miután megnyugszom, egy röpke köszönés után kilibbenek a szobámból, s sietek le a lépcsőn ,egyre csak lefelé, míg el nem érem az aulát. Onnan már cska egy nagy fa ajtó választ el a kikötőtől, ahol a révész van, aki remélhetőleg most is átvisz Seol szigetére, hiszen ez a dolga. Kiérve meg is kérem szépen a révészt, aki beleegyezik, ám kissé rosszkedvűnek tűnik. Már el is döntöttem magamban, meg az öltözködés során, hogy a lovardába megyek, lovagolok egyet. Ezért amint átértünk Seol szigetére, egy gyors "köszönöm" után sietek is arra az ösvényre, ami oda vezet. Lépteimet igen gyorsan szedem, szeretnék mihamarabb lóháton ülni. A lovardától nem messze már megérzem a lovak illatát, a lovarda közelségét, s el is mosolyodom, s lépteimet még jobban gyorsítani kezdem. Beérve egyenesen a karámba sietek, ahol meglátom a számomra tökéletes lovat, ami teljes mértékben hófehér, a magassága is megfelelő. A tábláján egy név szerepel: Rose.*
~Na igen, ő a nekem való, tökéletes lovacska, ugye kincsem?~ *A mondat végénél a ló nóziját kezdem el simogatni, amire az egyet-egyet nyerít is. Gyorsan elsietek kantérért és nyeregért, s fel is nyergelem a lovat. Amint kivezetem a rácsok közül, meglátok egy leányzót, Theodorát, aki éppen egy fekete lóval kezd ismerkedni. Rá is köszönök gyorsan.*
-Szia Theodora! Szép állatok, nemde? *Kérdezem ,majd elkezdem simogatni Rose nyakát, amire az megböki a vállamat. Ezen elmosolyodom, s próbálok közben szóba elegyedni Theodorával is.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-23, 4:41 pm

*Mivel jó idő van, Dora úgy dönt, kicsit ideje lenne kiszabadulni a természetbe. Egy egyszerű zöld ujjatlan pólót visel, és egy fekete színű farmert, meg egy pár lovaglócsizmát. Bal kezén szokás szerint ott a fekete ujj nélküli bőr kesztyű. Miután kiválasztotta a megfelelő lovat, ami a Felix névre hallgat, felül a nyeregbe, és még mielőtt vágtázni kezdene, meglátja egy ismerősét, aki egy makulátlan fehér lovat vezet ki éppen a karámból. Gyorsan leszáll a lóról, és kezében a kantárt szorongatva oda rohan Sandy-hez.*
-Hello!* köszön neki jókedvűen. Mostanában nincs túl sok oka jókedvűnek lenni, dehát, egyszerűbb mosolyogni, mint válaszolni a kérdésekre hogy "mi bánt?", így hát őszintének nem mondható, de vidám mosolyal az arcán lép közelebb a lányhoz.*
-Mizujs? Hogy vagy? Történt valami érdekes mostanában?*teszi fel sorban a kérdéseket. Tulajdonképpen ugyanazok, csak más megfogalmazásban, de azért lehet rájuk válaszolni.*

//FAGYi//

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-28, 3:45 pm

\\Olvad\\
*Jasmine úgy tűnik , jobban átlát a szitán mint látszik, na meg persze Mordred mimikája is elég sok mindent elárult arról, hogy nem volt éppen kellemes, nem hogy a gondolat az érzés sem. A lány szavaira, egy cseppet remegnek csak meg arcizmai, de tekintete továbbra is a távolba réved, mintha teljesen nem is lenne itt*
-Ha a gondolat nem lett volna kellemes, még nem jelentene túl sok mindent, de mondjuk úgy hogy ami a gondolathoz kapcsolódik se volt valami túlságosan élvezhető*hangja hűvös mint általában, de van benne valami másság. Nem sokszor faggattak ki Wasimirokat kínzással, talán csak az ük ük apjaival, vagy régebbi őseivel tettek ilyen szentségtelenséget. És hogy miért? Elég csak beletekinteni a fiú múltjába, és észre vehető hogy bizony a családja sem éppen a "jó , és becsületes"máguscsaládok közé tartozik. Bár a fiú lehet egyedül szeretett volna lenni, megvitatva magába a hallottakat, de most valahogy mégse utasítja vissza a másik társaságát, hiszen lehet hogy megtud pár dolgot. Ha nem akkor meg így járt. Mire Jasmine kijön, ő már fel is ül, az amúgy nem kisméretű fekete ló hátára, kissé kihúzva magát a nyeregben lassan fordítja rá a paripát, a földes útra, de azért bevárja a Cruorises diákot. Amikor amaz mellé ér a fiú tekintete lassan rávetül, majd bólint*
-Annyira sokkal nem találkoztam, de úgy tudom talán négy vagy öt fő érkezett. Csak tudnám hogy mi dolguk ennyire a világ másik végén, egy olyan helyen, aminek közse sincs az Angol minisztériumhoz*kicsit mintha rántana is egyet a vállán, bizony fejében az a különös Puzzle még nem állt össze, de nagyon szeretne már tisztábban látani, hiszen nem éppen kellemes tudattalanul kiállni ezeknek a szemétládáknak a karmai közé. Nem mintha beszélt volna, de mégis érzi hogy valami nagyon nincs rendben a környéken. A keze időközbe lassan a ló nyakához ér, és apró simítással és lábmunkával, menetre ösztökéli a paripáját, így ha a lány is elindul, lassú poroszkálásba indulnak el, valamerre a nyílt mező felé. A fiú tekintet továbbra is a távolba réved, kivéve amikor hallja a másik hangját, hiszen akkor néha néha arra fordítja fejét, tekintetével kíváncsian figyelve a másik mondandóját. Amikor Jasmin ismét érdeklődni kezd a fiú egy mélyebb sóhajjal fordul ismét a távolba, és mintha nem is akarna válaszolni azonnal a kérdésre, csak magába átgondolni , hogy vajon mit is akarhatott Caldor. Végül egyszerűen megrántja a vállát, hangja pedig továbbra sem lesz más mint hűvös és tárgyilagos.*
-Igazából nem értettem. Valami szarkofágokról kérdezett... nem tudtam nagyon mire vélni hogy mit akarhat velük, de szerintem itt valamit titkol nagyon a főnökség..... Aztán sikerült felkeltenem a figyelmét azzal a gyilkossággal, amikor annak a srácnak kitépték a szívét, nem tudom hallottál e róla*néz a lány fele, majd ismét az útra*
-De nem mondtam el mindent, amire rájöttem, bár nem hinném hogy az információim valamit is érnének*a fiú hangja nyugodt de a következő pillanatban lovát kissé megfordítja így pont elálja tovább haladást, pillantása pedig Jasmine-t célozza meg*
-Mi a fene folyik itt? Tudom hogy valami be fog következni, valamikor, valaki által, és hogy köze van ahhoz ami veletek történt... tudod engem hidegen hagy hogy hányan halnak meg vagy valamilyen katasztrófa történik, de ha Mordana, vagy az én bőröm is rámenne erre legalább jó lenne tudni hogy legalább mi az amitől ennyire betojt a jó nép szóval... mit tudsz? Mert többet tudsz mint itt jópáran*hangja kissé sötétebb lett, de nem fenyegető, csupán látszik rajta hogy most már nagyon szeretne többet tudni*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-28, 4:20 pm

* Melllé fogott, de hát nem ismeri a srácot, bár eléggé fizikai jellegűnek tűnt a fájdalmas arckifejezése végtére kiderül hogy nem erről van. Hűvös és rideg mint szokott lenni, de most valahogy másképpen érinti a lányt, nem veszi magára a dolgot, mert tudja hogy nem felé irányul. Legalább is így hiszi. Szavai után még mindig holt sötét marad a tekintetben, hogy mi lehetett gondolatilag olyan nyomasztó, hogy az kiült az arcára.*
- Ha elakarod mondani meghallgatlak, de így nem értem...* azzal el is tűnik a lovardában, honnan pillanatok alatt meg is jelenik egy gyönyörű egyeddel, melyre fel is csüccsen, mivel látja hogy Mordred már nekivágott a kitaposott úton. Egy erőteljesebb unszolással meg is indítja a lovat, így hamarosan be is éri. A mágiaügyisek jönnek szóba, kikkel még nem hozta össze a sors szerencsére, de ezzel szemben a srácot sikeresen elkapta az egyik.*
- Én sem tudom...kutatnak az iskolát körülvevő különös esetek után.* vonja meg a vállát ahogy pillantását elveszi a srácról s az előttük húzódó mezőre vetődik sötétbarna tekintete. Tény és való, hogy rengeteg fura dolog van Mystralban, Seol szigetén és az iskola falai között egyaránt, néha úgy érzi a magiszterek nem tudják kézben tartani a dolgokat vagy éppen későn értesülnek a dolgokról, de ez nem jelenti azt hogy nem bízik bennük. De hogy az miért jó ha azok kivesézik a dolgokat azt nem tudja, talán inkább segíthetnének sem mint fenyegetőzzenek és a diákokat fenyítsék, de úgy látszik nagyon nem úgy mennek a dolgok ahogy a leányzó gondolja.
Kíváncsi mi is történt eme találka alkalmával így szóvá is teszi mire az Infaltusos fiú neki is kezd. Figyelmesen hallgatja de az a szarkofágos dolog új neki, fogalma sincs miről beszél a srác.*
- Hallottam...de engem arra figyelmeztettek, hogy ne beszéljünk senkinek ezekről a dolgokról.* pillant a fiúra komoly tekintettel, mivel szavaiból azt vette ki, hogy ő hozta fel a dolgot.*
- Valami biztosan van mit titkolnak előlünk. Szerintem jogunk van tudni mi folyik itt. Valamit tehetnénk annak érdekében hogy szóra bírjuk őket.* a magiszterekre gondol bár cseppnyi esélyt sem lát erre. Mikor elállja az útját összevonja a szemöldökét és meghúzza a kantárt mitől kicsit a hátsó két lábára emelkedik a ló, de biztosan ül rajta s a tartása sem utolsó.*
- Mit csinálsz?* kérdezi értetlenül, valami nagyon nem tetszhet a fiúnak s úgy hiszi addig nem is engedi tovább, míg nem felel a kérdéseire. Egy sóhaj hagyja el ajkait miközben biztosan tartja az ingadozó lovat.*
- Már megmondtam a barlangban...azaz te is rájöttél...nem tudom ezt tovább ragozni.* komolyodik el, tudna még ezt azt mondani, de úgy véli a srác is rájött már nagyrészt maga csak egy kis kaput kell neki nyitni hogy beléphessen rajta. A nagyját már tudja, veszélyben van mindenki, ki hármuk társaságában van s ez még nem minden.*
- Ha folytathatnánk az utunkat annak nagyon örülnék...* jegyzi meg nem véve le róla pillantását.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-28, 4:41 pm

*Bizony nem éppen a legkellemesebb emlékei közé fog tartozni az a nap, de ahogy ismerni lehet a srácot hamar kiheveri majd, elvégre nem fog itt lemaradni, az élet megy tovább nameg tanul is a dolgokból a fiú. A lány szavaira, egy kicsit megrántja a vállát afféle "ha muszáj" stílusba és bele is kezd*
-Az egyik minisztériumi ki akart faggatni és mondjuk úgy hogy nem túl etikus módszereket vetett be annak érdekébe hogy megeredjen a nyelvem. Valami vérmágus lehetett a faszi vagy legalábbis értett hozzá, mert piszkosul megszorongatott*mondja vissza emlékezve a napra, ami bizony tényleg olyan volt hogy a fiú elgondolkozott rajta hogy kivéreztetik e vagy nem. Nemsokára már egymás mellett poroszkál a két ló, és a téma *
-Akkor jó sok kutatni valójuk van mert jó pár dolog történt, ami kicsit se mondható normálisnak*egy pillanatra a szárnyaira gondol, bár ez teljesen más dolog de a mai napig nem hiszi el hogy ilyen megtörténhetett, és éppen vele. Most már örül neki de az értelmet még mindig nem teljesen találta meg. Reméli egyszer majd kitalálja. A beszéd persze eközbe se áll meg, Jas pedig mond valamit, amire Mordred, csak alig észrevehetően bólint, miközbe előre fele figyel, kihúzva magát a nyeregbe*
-Könnyű azt mondani, bár olyan dolgokról, amiről nekünk is alig van fogalmunk elég nehéz lenne beszélni... Minden esetre szerintem jobb lenne vigyázni, mielőtt a vérebek megint a lábunkat kezdik marcangolni*utal itt a minisztériumiakra, akiket most már ő is szívéből nem szeret. Gondolt rá hogy el kéne utazni Mordanaval egy ideig, de szerencsére nemsokára elmennek erdélybe, és a fiú reményei szerint ott talán nyugtuk lesz, nameg már amúgy is várja a napot. Jasmine ötletére csak oldalra dönti a fejét és elhúzza a száját*
-Hmm és mire gondolsz? Imperio átokkal mondassuk el velük amit tudnak vagy mégis hogy?*arcán mintha egy kis mosoly is megjelenne, de ez a mosoly hűvös és nem látszik hogy bármi derűt lelne, a lány vagy akár a saját szavaiban is. *
-Szerintem egyszerűen be kéne kopogtatni, bár én a magiszteremet soha nem találom otthon, de talán Valbraith profot fülön csíphetem...*egy pillanatnyi szünetet tart, és kicsit elhúzza a száját, érezhetően elég rossza a kapcsolatuk a nővel nade sebaj egy próbát megér*
-BÁr szerintem eléggé furán nézne ki , főleg hogy nem csíp a nő, csak tudnám miért.....*bizony nem tudja pedig Siderisnek bizonyára oka van rá, ha másnem Mordred viselkedése. Ezután jön a hirtelen keresztbe fordulás, és a kérdések sokasága*
-Hát, éppen megpróbálok etikus módszerekkel információt szerezni, amúgy meg csak rátapintottam pár dologra amire bólintottál, de még mindig nagyon nem tiszta hogy mi a fene folyik itt.... Szóval esetleg ha részleteket is elárulnál megköszönném*hangja még hűvös de nem a lány elé irányul, és lassan a lovát is újabb menetre fordítja, de tekintetével kíváncsian figyeli, hogy Jasminnek megered e a nyelve*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-28, 5:05 pm

* Megjegyzésére a srác beszélni kezd, min azért kicsit meglepődik, mivel eddig úgy vette észre tartja a távolságot vele szemben, mi azért most is így van, de ha nem akar róla beszélni akkor nem is fog, legalábbis eddig így hitte a srácról. Ennek örül is, meg nem is, utóbbi az elhangzott módszer miatt van így, így arca is folyamatos változásokon megy keresztül.*
- Ehhez nincs joguk gondolom ezzel te is tisztában vagy. Szóltál már valamelyik magiszternek?* örülhet, hogy eddig egyikkel sem futott össze, sok mindent tud mit talán kínzással vagy erőszakoskodással ki tudnának belőle szedni, ki tudja, hogy a fájdalomküszöbének hol is ér véget a lánynak.
Az úton egymás mellett haladnak s beszélgetés folytatódik ebben a témában.*
- Jó igazad van...valószínűleg én is csicseregtem volna mint egy kismadár.* kámpicsorodik el arca.*
- Mégis hogy kerülhetjük ezt el szerinted? Hogyan lehetne eltüntetni őket innen ha hivatalból vannak itt?* így is szagot fogtak, de ha erőszakkal távolítanák el őket innen akkor még gyanúsabb lenne a helyzet. A kérdésre elmosolyodik, ez igen vicces lenne, a diákok fellázadnak a nagyhatalmú magiszterek ellen az információ érdekében.*
- Nem tudom, de valami módja csak van...talán úgy gondolják hogy még nagyobb bajba jutnánk és csak minket akadnak védeni, de szerintem jobb tisztában lenni a dolgokkal, hogy tudjuk mitől kell tartani s mire kell felkészülni.* szavalja meggondolatlanul, de hát már kimondta s visszaszívni nem tudja.*
- Ezzel nem vagy egyedül...* húzza el ajkait.*
- Rendszerint sosem lelem a magiszteremet...ezzel szemben a tiédet mindig elérem.* motyogja a tájat lesve, nah ogen akkor is amikor nem kéne, de hát mit tud tenni gyilkos ösztönei ellen? Mikor elállja az útját értetlenül néz rá, mindent elmondott már neki nagyjából, így nem tudja mit mondhatna még. Sóhajtva lépteti tovább a lovát, majd a srácra pillant.*
- Ugye hárman vagyunk szolgák. Takoda, Alexi és én. A démonkirálynő egy injekcióval a szolgájává tett minket. A feladatunk nem más mint a magisztereket megölni...de ez még nem minden.* talán eddig a srác is tisztában volt a dolgokkal.*
- Bármikor kitörhet belőlünk ez a gyilkolási ösztön s bárkire rátámadhatunk váratlanul vagy éppen fondorlatosan kitervelve...sosincs biztonságban az ki társaságunkban van. Deimenre is rátörtem már...szerencsére nem sikerült.* pillant vissza az útra, mindent elmondott neki remélve kielégítve kíváncsiságát.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-28, 5:38 pm

*Úgy tűnik hogy a lány arcán észre veszi a változást, de ennek jelét nem mutatja a sajátján, csak egy kisebb mosolyt vág, amikor a lány megszólal, és szóba hozza a magisztereket*
-Tudom hogy nincs joguk, és még nem szóltam. Szerinted mit változtatna a helyzeten? A magiszterek se lehetnek mindenhol ott, és ha valami van a háttérbe akkor azzal foglalkoznak, nem pedig a diákok minden napjaival.... Máskor majd óvatosabb leszek ennyi*nem hagyja el magát, bizony a Wasimirek tartása még ezután is megmaradt benne, ahogy az egész lényében. Az a hűvösség és némi elegancia is, ahogy megüli a lovat*
-Hmm azért annyira nem csicseregtem, csak mondtam pár fars infót amivel el lehetnek, de van egy olyan érzésem hogy nincs olyan aki ne szenvedne egy ilyen alatt... de végülis okom nincs panaszra még egész jól megúsztam*hangja továbbra is hűvös marad ahogy beszél, de most már nem látszanak az emlékekből merített fájdalmak hullámai az arcán*
-Őszíntén szólva? Sehogy... max ha megpróbálnánk megölni őket, aminek elég kicsi a valószínűsége. Inkább reméljük hogy rájönnek a dolgokra, vagy megunják*mondja nyugodt hangon, ő valahogy egyenlőre nem látja esélyesnek hogy esetleg maguktól elmennének mostanába*
-Lehet , de majd meglátjuk mi lesz, csak találkozni kell a magiszterekkel, bár őszíntén megvallva annyira nem érdekelne a dolog, ha az emberek között nem lenne valaki akit nem akarom hogy bántsanak*utal itt Mordanara aki valamennyire kivállik a többiektől hiszen tanársegéd, ha hozzá mernének nyúlni és bántanák, azt Mordred nem bocsáltaná meg*
-De jó..... akkor majd megpróbáljuk egymás magisztereit, mert én meg Cornwlade prof nyomait nem találom meg soha, a Cruorises magiszterrel meg nem igen futottam össze kivéve órán *húzza el a száját, már előre sejti hogy milyen hülyén fog kinézni hogy beáll hozzá kérdezősködni. A lóval nemsokára elálja az utat, és úgy tűnik Jas végre beszél. A srác sötéten hallgatja végig a dolgot, majd amikor a másik végzett, ismét menetre állítja a lovat, de látszik hogy a szavak elgondolkoztatják , a fiatal Sentinelt*
-Áhá diák csali... így már tisztább. DÉmon királynő? Elég önimádó lehet a csaj ha ilyen névvel ruházta fel magát, amúgy meg akkor olyasmik vagytok mint az alvó ügynökök vagy mifenék?*nagyjából érti a dolgot, tekintete viszont még mindig jelzi hogy rakosgatja magába össze a dolgokat, miközbe a messzi horizontot figyeli*
-Hát.... nem azért de nem tűnsz annyira veszélyesnek, meg az indián kölyök se, Takodával egy szobába lakunk, eddig még egyszer nem jött be véres késsel felírva a falra hogy mint meg döglötök, talán Alexiból kinézném, de ő amúgy is deffektes, szóval áh*int egyet miközbe egy pillanatig csendbe marad*
-És erről akkor tudnak a magiszterek is? csodálom hogy nem zártak le titeket valami sötét pincébe....*mondja hűvösen, hiszen ő biztos ezt tette volna*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-28, 6:04 pm

- Hát fogalmam sincs, de hogy már ne lehessen tenni valamit. Szerintem itt semmi sem normális, ilyen iskoláról még életemben nem hallottam, hol is felnőtt emberek kínozzák őket információ végett vagy éppen szórakozásból. Lehet tudnának a magiszterek tenni valamit, csak éppen a megfelelő módszert dolgozgatják ki...ilyen nincs ami itt megy.* de úgy tűnik, hogy mégis van, az emberke itt hullanak itt mint a legyek. Nah igen az is megoldás ha félreinformáljuk őket, kérdés hogy mástól mit hallottak és hányszor, szóval ebben a praktikában sem biztos a lány. Ezen kicsit el is gondolkozik, majd ezeknek az eltávolítása is szóba kerül.*
- Ha ilyen egyszerű lenne az egész hogy rájönnek, akkor miért nincsenek beavatva s aztán mennek isten hírével?* kérdezi vissza, nem ért ő ehhez csak megpróbál logikusan gondolkozni bár már beszél mindenféle hülyeségeket is.*
- Gondolom a valaki alatt Mordana-ra gondolsz...* jegyzi meg tök feleslegesen, tudja hogy hozzá áll csak közel senki máshoz mi szép dolog is tőle hogy védi, csak hát ki tudja meglehet-e mindentől?*
- Megpróbálhatom már ha fogad...tudod a támadás óta nem beszéltem vele, nem tudom mennyire kerültem a bögyébe.* húzza el a száját, majd elmeséli a feltartóztatás után a történetet mit már nagyjából ismer a fiú is, így nagyjából az a puzzle-k is a helyükre kerülhetnek.*
- Én nem tudom, lehet van valami tetszetősebb neve, nem jegyeztem meg, alig éltem.* vonja meg a vállát, igen sok vért veszített nem az volt a legfőbb baja, hogy hogy is hívják azt a szukát.*
- Úgy is lehet mondani. Alvó oroszlán ésatöbbi.* nem ő akarta ezt, senki sem kérdezte akarsz e alattvaló lenni avagy sem. Mordred megjegyzésére rávillanak sötét szemei.*
- Ezzel nem mondasz újat. Senkit sem támadnék vagy bántanák meg ok nélkül. De ha bekattanok akkor minden más. De nem fogom fényezni magam hogy milyen is tudok lenni, reméljük nem tapasztalod meg.* hagyja ennyiben a dolgot, nagyon nem is emlékszik mi történt akkor a szobában de jobb is.*
- Gyáva nyuszikból is lehetnek vad bikák...szóval erre nem alapoznékk hogy nem tűnsz ilyennek vagy olyannak.* pillant vissza a messzeségbe elhallgatva, mi nem tart valami sokáig mivel a srác kérdez s ő bólint is.*
- Tudnak ez az én szerencsém...különben már alulról szagolnám az ibolyát. Deimen professzor kiolvasta elmémből életem összes élményét...szerintem tudta, hogy nem támadnám meg, merszem nem lenne ahhoz, hogy gyilkosságot próbáljak meg elkövetni ellene.* húzódik mosolyra ajka, ez már már vicces, de hát ez van.*
- Lehet jó megoldás lenne...de az lenne a legjobb ha kitalálnának valami ellenszert vagy megölnék azt a nőt... ezt már csak ők tudják elintézni, nem is értem miért hagyják még húzódni a dolgot.* feleli kissé nyersen, nem akar így maradni örök életére, de úgy tűnik az ügy nem mozdul.*
- Szóval ez van...a sok ködös, furi dolog mellett. Akarsz esetleg még valamit tudni ha már így benne vagyunk?* pillant rá, akkor lássanak tisztán, bár nem tudja hogy ez mennyire lehetséges.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-28, 6:33 pm

-Lehet, de arról úgy se m fogunk egyhamar tudni hogy mit*hagyja annyiba a dolgot, igazából kíváncsi hogy mi is lehet ez az egész, de ez csak szimpla nem akar hülyén meghallni dolog nála. A kérdésre csak megrántja a vállát*
-Nem tudom talán a magiszterek úgy gondolják hogy csak nagyobb bajt csinálnának, vagy orrolnak a minisztériumra és direkt mondták hogy hallgassunk, fogalmam sincs, de kb ebben a percben mondhatom azt hogy kb annyit tudok mint te*mondja hűvös hangon, és tényleg ötlete nincs hiszen csak egy sentinel, nade majd kicsit jobban kinyitja a szemét. A lány kérdésére csak egyszerűen bólint, nem nehéz kitalálni, hiszen csak az albínó áll közel Mordredhez, és ez így is fog maradni*
-Igen ő....*mondja miközbe tekintete a távolba vándorol, tudja hogy nem kell félteni a lányt, tud magára vigyázni de hát az érzései ellen nem tehet, attól még aggódhat, ha másért nem is aggódik legalább érte*
-Gondolom ha a bögyébe lennél már rég eltett volna láb alól vagy legalábbis az iskolából kirugat, de hidd el én még enélkül is 2 lépéssel hátrébb indulok nálatok*mondja komor hangján miközbe már le is játszódik előtte a jelenet, ami kb addig ment el Mordred fejébe hogy lehetséges be lesz előtte vágva az ajtó az északi főtoronyba*
-Annyira nem tartok most semmitő, hogy ki mikor kattan be, elég zűrös ez a suli anélkül is, kis lapátt rá vagy sem, az már nem igen számít*utal rá hogy azért mert pár emberből szolgákat csináltak akik ölni is képesek lennének, azért még nem fog meg ilyedni, bár Mordred néha túlságosan is elővigyázatlan, ami fura hiszen alapjába véve óriási hidegvérrel rendelkezik*
-Azért még nem fogok tartani, tőletek, ha olyan van majd védem magam*modnja hiszen úgy is ő alszik két ilyen beoltott gyilkológéppel egy szobába, ahhoz képest eddig még egész nyugodtak voltak az álmai*
-Lehet mert nem tudnak mást tenni*hangja továbbra is hűvös és tárgyilagos*-A kétl lehetőség meg mind jó amit mondtál csak kérdéses hogy melyik kivitelezése egyszerűbb......*mondja nemes egyszerűséggel hiszen ellenszert se könnyű csinálni, és a nőt se kinyírni ha már ennyi bajt okozott biztos nagyon erős. A többi szóra csak lassan bólint, majd végül megcsóválja a fejét*
-Nem azt hiszem nem......*mondja komor hangon*-És szerintem megyek is még a dolgomra, van még belőle jó pár, főleg mióta gyötörnek ezzel a SEntinel dologgal. Minden esetre neked további szép napot, és köszi az infókat*, mondja szokásos hangján és fordítja meg a lovat, kissé gyorsabb sebességre ösztökélve és vissza megy az istálló fele, onnnan meg valószínűleg a MYsterioba*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-05-28, 6:58 pm

* Pedig jó lenne tudni, gondolhatnának rájuk, elég gáz hosszú távon ilyen körülmények és kételyek közt élni. Nem mintha szándékozna lelécelni, hisz itt még mindig jobb mint apja házában, szóval részéről kitart, ameddig ki lehet. A magiszterek és a minisztériumi emberek közötti kapcsolatról is szó esik, szerény személyének fogalma sincs mit miért csinálnak vagy éppen nem, csak esetleges lehetőségekbe bocsájtkozik hangot adva gondolatainak.*
- Vagy segítenének...ez sem zárható ki, bár akkor meg az erőszakosságukat nem érteném.* sóhajt egy nagyot, vagy talán épp ezért olyanok amilyenek, hogy tudjanak segíteni? Ezt csak a magok és miniszti tagok tudhatják. A magiszterek igen elfoglalt emberkék lehetnek, mert a két diák sajátját sosem leli szobájában ezzel szemben a másikét sikeresen elérik amikor szükség van rájuk. Furcsa, de ez van, bár a leányzó nem tudja hogy a történtek után Deimen mennyire fogadná szívesen egy esetleges információ szerzéssel vagy egy újabb kéréssel.*
- Lehet...nem vagyok egy problémás alkat, szóval e miatt remélhetőleg nem orról rám hisz tudja hogy nem önszántamból cselekedtem. De hogy te mit tehettél Sideris ellen....* csóválja meg fejét, arról fogalma sincs, s lehet nem is kívánkozik az orrára kötni. Elmeséli Mordrednek az egészet cakli-pakli ahogy van, az ő veszélyességének látszata is szóba kerül, majd erről el is hangzik a leányzó véleménye. Lehet a fiú félreértette vagy mit tudja ő, de szemeit rávillantva megvonja vállát.*
- a tévedések elkerülésének érdekében félre ne érts, eszembe nem jutott hogy félned kell tőlem vagy ilyenek, nyomasztó is a gondolat, hogy esetleg valaki így reagálná le, hisz az kihatnak a kettőnk között lévő kapcsolatra. Ezért sem árulom el mindenkinek.* tekint vissza a messzeségbe, igen csak eltávolodtak már az istállótól de hát végtére is lovagolni jöttek.*
- Csak jobb ha tiszta a dolog.* "abban" az állapotban bármire képes lehet ő is és másik két társai is, bár nem tudja azok hogy boldogulnak ezzel a teherrel. Mivel a fiú megtudta amit akart, úgy tűnik ennyivel meg is elégszik egyenlőre, így elválnak útjaik, mivel ő még kint marad egy kicsit.*
- Nincs mit, ha így jobb....szia Mordred!* köszön el a sráctól, amint egyedül marad gyorsabb vágtára ösztökéli hátasát, miközben elgondolkozik az egész beszélgetésen.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-06-08, 12:48 am

*Nem nagyon van nyugta a kastély falai között. Csak egy ütem dobol hangosan fejében és szívében.*
~El, el innen, messze, valami kell, valami más kell, változatosság, el innen...~
*Egy egyszerű fekete póló, farmernadrág és edzőcipő, no meg pálca, némi pénz, és már itt sincs, meg sem áll egészen a révészig. Ha valaki az útját állta volna, elsodorja. A mehetnéke, a vágya talán egyfajta klausztrofóbia is egyben. Az utolsó métereket már futva teszi meg, mint egy kis űzött vad, és pénzt nyom a révész kezébe, hogy gyorsabban vigye át, ne szórakozzon sokat.
A főutcáról már megint futva közelíti meg a földes utat, és meg sem áll a lovardáig, ahol aztán térdeire támaszkodva torpan meg pihenni, nagy levegőket nyelni. Furcsán világos barna szemével körbe kémlel, és amikor úgy látja, hogy a hely minden zavartól mentes, megindul az épület felé. A karámhoz érve körbe pillant, aztán végig járja újra és újra a lovakat, mintha keresne egy bizonyosat, de nem találja. Aztán megkapja a jelet, amikor egy ló váratlanul felprüszköl és fogaival utána kap.
Megpördül és ajkain igazi mosoly terül szét, ahogyan a világos barna kancához visszasétál. Közben zsebébe nyúl, és amikor kihúzza, tenyere rejtekében már ott fekszik pár szem kockacukor. Tenyere közepébe teszi őket, nehogy a ló megharapja ujjait, amit aztán az állat orra alá tol. Nem tart sokáig a kis édesség, és cserébe ő is megpaskolhatja a ló nyakát. *
- Mit gondolsz? Volna kedved vágtázni egyet? *kérdezi szelíden az állattól, aki mintha megértené, bólint egyet.* - Csak el innen, messze *suttogja a lónak, miközben lassan besétál hozzá és gyakorlottan felnyergeli.
Aztán megint a zsebébe nyúl, és újabb kockacukor csemegével jutalmazza meg az állat nyugodtságát.*
- Ha nem dobsz le, akkor a végén is kapsz még *súgja játékosan a lónak, minden mást kizárva maguk körül.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-06-08, 1:18 am

*Egy angol fiú is útnak indul ezen a szép nyári estén, hogy egy kis időt még a levegőn töltsön. A ma délutáni látogatása után a magiszterénél sok kérdés merült fel benne. Kicsit jó is most a levegőn lenni, itt könnyebben és nem utolsó sorban nyugodtabben lehet gondolkozni. Alexinek a nyomát se látta a mai nap, így egyenlőre nem tudta megkezdeni figyelését, így inkább sétálni indult. Az iskola előtti partrészen még nagy esély van rá, hogy valakivel összefut, így inkább Seol szigetét választja úticélul. Ugyanazt a fekete farmert és ujjatlan pólót viseli a sportcipővel, amiben pár órája Siderishez ment, de most magára vette vékony farmer felsőjét is, hisz annyira már nincs meleg, hogy egy trikószerű ruhában rohangáljon. Nyakában immár két nyaklánc látható, az egyik egy ezüstlánc bőrcsíkokkal díszítve és ankh keresztel a végén, melyet párjától, Michelletől kapott, a másik pedig egy egyszerűbb lánc, melynek végén egy lila kő helyezkedik el, ezt pedig ma adta neki magiszterasszonya. Hosszú haja most is kibontva lobog utána, ahogy kilép a csónakból és búcsút int a révésznek. Pár lépés megtétele után válaszút elé áll... vajon a kikövezett utat válassza, ahol a sok-sok bolt található, immár zárva ezen a késői órán, vagy inkább a kitaposott ösvényt, mely a sok szép természetes helyhez vezet. Nem kell sokat agyalni, hamar eldönti a kérdést és meg is indul a második lehetőség felé. Nyugodt, lassú léptekkel halad, sehová nem kell sietnie. Kezei a zsebében, haja nagy része pedig arca elé csúszva. Teljesen feketébe öltözve halad az úton, akár egy fantom az éjszakában. Nem szól senkihez, nincs is kihez, most gondolkozik. Leginkább az utat nézi maga előtt, mintsem azt, merre is vezet az, így esik meg, hogy egy olyan hely felé közeledik, melyet eddig még fel sem fedezett. Már kicsit távolabbról meghallja a lónyerítést, így tekintetét felemeli és körbepillant.*
-Hova a fenébe jöttem? *pillant körbe picit meglepetten, bár kétségbe esni nem fog, eddig is mindig visszatalált a suliba. De ha már egy ismeretlen helyre bukkant, hát megvizsgálja, honna jött a hang. Nem kell már sokat gyalogolnia és rá is bukkan egy igen szép épületre, melyről már ránézésre megmondható, hogy egy lovarda és ezt a feltételezést csak megerősítik a belülről kiszűrődő hangok. Josh az ajtóhoz sétál, majd be is nyit rajta és körbetekint. Sok-sok ló áll a karámok mögött egy hosszú folyosón, a végén pedig egy futtató is található. A srác sétálni kezd a kis folyosón, szemlélve az állatokat, amikor észreveszi, hogy valaki bizony gyakorolni készül a pályán. Egy kis sóhaj bukik ki belőle.*
~Úgy tűnik, mégsem maradok egyedül ma este... Na de nem baj, talán jobb is így, addig sem agyalok annyit...~ *gondolja, majd odasétál a futtatóhoz és a lányra köszön.*
-Szép estét. Érdekes időpont egy kis lovaglásra, nem? *kérdi egy apró kis mosollyal. Közelebb lép az ismeretlen lánykához, majd kezét felé nyújtja.*
-A nevem Josh Barker. Cruorisos diák és sentinel. És nekem kihez van szerencsém? *teszi fel a kezdő kérdést, majd a lóra pillant.*
-Szép állat. Tudsz is lovagolni? *kérdi, de nem bántón, csak érdeklődve. Vannak, akik lóra ülnek úgy is, hogy nem tudnak lovagolni, így érthető a kérdés.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-06-08, 2:13 am

*A saját suttogásához és a lovak letette halk neszezések mellé egy újabb zajforrás is csatlakozik, mire kiegyenesedik, tartása kissé távolságtartóvá válik, csak úgy, ahogyan tekintete is, ahogyan egészen végig követi a fiú útját.
- Az időpont véleményem szerint teljességgel lényegtelen. A lényeg, hogy a lovas elég friss legyen ahhoz, hogy irányítani tudja a lovat *válaszol halkan, figyelmen kívül hagyva a szép estére vonatkozó részt. Eddig észre sem vette, hogy tényleg kellemes az este. Mélyet szippant a nyári levegő és a széna édes illatából. Tekintete kicsit megenyhül, alig láthatóan, majd a kinyújtott kézbe fekteti sajátját, és röviden, de határozottan megrázza azt.*
- Herika vagyok, Chickering. És szintén a Cruoris ház diákja vagyok... egy ideje. Nemrég érkeztem az iskolába *és talán ennyit sem beszélt egyhuzamban eddig senkivel. Végig néz a fiún, majd vissza a lóra, és finoman megpaskolgatja annak nyakát. *
- Nem az enyém *jelenti ki, bár nem ez volt a kérdés.* - De tényleg az *és már lendül is fel a nyeregbe, majd a kantár szárat kezébe kapva nyugtatja meg a lovat, és tartja egyelőre egy helyben az állatot.* - Különben nem ülnék rá, vagy van itt olyan ember, aki merné kockáztatni az életét? *néz kérdőn Joshra, mindenféle meglepődöttség nélkül, egyfajta kíváncsisággal, pislogás nélkül.*
- És te mit csinálsz itt ilyenkor? Talán te is lovagolni jöttél ki a kastély falai közül? *kérdez vissza, de hogy tényleg érdekli e, mit csinál itt a fiú, vagy csupán udvariasságból érdeklődik, nem lehet tudni.* - Ha szeretnél, velem tarthatsz *jegyzi meg, és a futtató felé irányítja a lovat, hogy kicsit megmozgassa az állatot és saját magát is emlékeztesse, milyen is lovon ülni. Már hónapok óta nem ült fel egyre sem.*
- Ha nem tudsz lovagolni, maradj a futtatón kívül, nem akarom, hogy bárkinek is baja essen *néz egy pillanatra vissza, határozott utasítás hagyja el ajkait, majd lassan ügetni kezd a lóval, és közben észrevétlenül elmúlik a fojtogató érzés.*
~Klausztrofóbiásnak lenni igazán igazságtalan dolog...~

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-06-08, 2:48 am

*Nem mondhatni, hogy eltévedt volna Josh, csupán olyan terepre ért, ahol korábban még sosem járt, de ha már itt jár, akkor körbenéz. Észre is vesz egy lovardát, amibe be is tekint. Végighaladva a lovak között a futtatónál ér ki, ahol egy eddig ismeretlen lányka éppen az egyik állattal foglalatoskodik. Bár magányosnak tervezte az estéjét a fiú, ha már sikerült rátalálnia erre a lányra, akkor beszél vele pár szót, ha többet nem is. Majd kiderül, hogy sikerül. Amikor mellé ér, a másik is felegyenesedik, majd Josh megállapítására rácáfol.*
-Van benne valami. *bólint rá a srác, majd megtörténik a bemutatkozás is. Kiderül, hogy szintén Cruorisos a lány, bár őt sem Josh osztotta be. Úgy tűnik, újabban szinte mindenkire lecsap Daphne és Jasmine. A lány neve viszont felkelti a fiú érdeklődését.*
-Azt mondtad Herika? Érdekesen cseng. Hova valósi vagy? Eddig mindig csak H nélkül találkoztam ezzel a névvel. *kicsit érdeklődik a másik felől, bár egy kissé távolságtartónak tűnik Herika, de sebaj, talán egy kis beszélgetés után jobb lesz. Idegenekkel nem mindenki társalog könnyen. Közben az állatról is ejtenek pár szót, a lány kijelentése viszont egy kis mosolyt csal Josh arcára.*
-Sejtettem. Biztosan feltűnőbb lett volna az érkezésed, ha lovat is hozol magaddal otthonról. *kicsit kiszélesedik a mosoly, de nem megy át vigyorba, annyira azért most nincs jó kedve a fiúnak. Feltesz egy kérdést, hogy tud-e a lány lovagolni, mire az lesz a válasz, hogy Herika felpattan a nyeregbe.*
-Azt hiszem, azért egy lónál ez így kicsit túlzás. Ha nem egy túl makrancosat fogsz ki, akkor nyugodtan ráülhetsz tapasztalat nélkül is. *feleli a srác, mivel ő maga is ült már nemegyszer lovon, s nem tartja épp félelmetesnek ezt az állatot. A lányka közben tovább kérdez, mire Josh csak megrázza a fejét.*
-Nem, én csak sétálni jöttem át. Csak túlságosan elmélyültem gondolataimban és nem néztem, merre is megyek. Eddig nem is tudtam, hogy lovarda is van a környéken. *vallja be őszintén a fiú. A lány felajánlja, hogy lovagolhatnak együtt, amire még nem tudja Josh, mit is válaszoljon, de ekkor hallja a figyelmeztető szavakat.*
-Ne aggódj, gyakorlott lovas vagyok. Otthon is van több lovunk is. *szól a lány után, aki közben besétál az állattal a futtató közepére, Josh pedig megfordul, majd elsétál a karámokhoz. Kis idő múlva egy gyönyörű fekete lóval tér vissza, amit meg is állít a pálya szélén, majd felpakolja rá a szükséges felszereléseket és felpattan a hátára, majd beljebb léptet a futtatón. Herika közben ügetni kezd, amit először csak figyel Josh, majd ő is megindul a ló hátán. Amikor utoléri a lányt, csak mellőle kérdez.*
-Mióta lovagolsz? Ügyesen csinálod. *van, aki tényleg elég esetlenül irányítja a lovat, de Herika biztosan ül a nyeregben, látszik, hogy már gyakorlott.*
-Na és hogy tetszik a suli? *teszi fel következő kérdését, hisz ha nincs is itt túl régóta a lány, egy első benyomást akkor is tud mondani.*

//fagy//

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-06-15, 9:14 pm

*Még a szobában vannak és a leányzó a finom reggeli elfogyasztása utá úgy dönt, hogy eljött az ideje annak, hogy fel is öltözzön. A fiú természetesen nem akadályozza meg és még csak kukkolni se próbál meg, így hát meg is érkezik a lányka, szokásos fekete-vörös kombinációjú ruhájában, tehát vörös kis top és fekete rövidnaci. Igazán jól néz ki ebben a felszerelésben, ahogy általában, hiszen Faith nem kicsit ad külsejére, erre majd Takoda is rá fog jönni idővel. Ahogy viszont a cipőjét keresi, az ágy alá is benyúl és érzi ám a csiklandozó kezeket, így vigyorogva ugrik meg hátrafelé.*
- Hékás... gonosz vagy. *durcizik picit, majd végül felhúzza cipőjét, nem visszaadva a csiklandozós gesztust. Majd ha eljön az ideje, akkor fog bosszút állni az indián fiún. Amikor viszont már mindketten készen állnak, kéz a kézben indulnak kifelé a Hél hálóból és indulnak el az aula felé. Átvágnak hát a klubhelyiségen, majd végül kiérnek a sejtelmes folyosókra is, ahol Faith egy pillanatra megáll és a fiú felé tekint.*
- Most látnak ám minket először együtt. *állapítja meg egy kis mosollyal és egy apró puszit lehel Tak ajkára, hogy ha a fiú hagyja és arra az időre elé kerül, majd végül visszaáll mellé, hogy folytathassák útjukat, le egészen az aulába, majd ki a kikötőbe, ahol az öreg révész egy szó nélkül viszi át őket Seol szigetére, Mystral városára. A diákok már tudják az utat, így hát nem tévednek el a lovardáig, ahol a lányka kissé izgatottan kezd el egyre gyorsabban menni.*
- Hű, már nagyon várom. *kissé pattog is hozzá, tehát ugrándozik egy picit, majd elereszti Tak kezét, hogy besiethessen a karámba, majd hogy kiválaszthassa a leginkább hozzá illő lovat.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-06-15, 9:27 pm

* Türelmesen vár, és nem is kell neki olyan sokat, hogy ezután egy apró incselkedést is megejthessen Faithel. A reakció nem is várat magára, mire Tak némán, meglepett fejet vágva emeli maga elé kezeit, hogy ő márpedig nem is az, és honnan veszi ezt a leányzó!? Hát, még ilyet. Sikeres az elindulás, ám Faith úgy tűnik, fontosnak tartja ezt a pillanatot, mikor először mutatkoznak együtt, szobán kívül, persze Takkal egyetemben. Nagyon várta már, hogy láthassák így is őket, ne pedig csak hallomásból ismerjék a külső szemlélők a kapcsolatot. Főleg mert semmi titkolnivalójuk nincs, épp ezért, mikor a lány megpuszilja, ő lopva körvetekint, hogy azért ezt mégse lássák olyan sokan, de mivel majdhogynem pang az ürességtől a folyosó, így egy rövidke csók is megengedett most. *
- Ahogy mondod. * mondja a lánykának, s meg is simítja az arcát mosolyogva, boldog ám most és ezt le sem tagadhatná. Fejében persze még mindig ott motoszkál a gondolat, hogy Faith meg Ryan egy hiperszuper hétvégét töltöttek együtt, kis kavarászással, de próbál nem ezen agyalni, hanem inkább azon, hogy most eljött az ő ideje, és el sem fogja ereszteni a leányzót kezei közül. Nem hosszú az út a lovarádig, de Taknak mégis egy rökkévalóságnak tűnik, főleg, hogy Faith már izgágáskodni is kezd a pacik miatt a cél környékén. *
- Nyugi, mind megvár, nem hiszem, hogy elszaladnak, ha meglátnak. * vigyorodik el, az ugrándozásra pedig csak kedvesen megcsóválja fejét, aranyos volt a lánytól most ez a reakció. Csak elereszti kezét, hagy menjen Faith, tényleg nagyon várta már, hogy ideérhessenek, Tak pedig még kicsit megszemléli a tájat odakint, merre is mehetnének a későbbiekben, aztán követi kedvesét, hogy összehaverkodjon ő is az egyik pacival. Csendben lép be az istállóba, s máris megcsapja a szalma illata. Egy pillanatig élvezi a dolgot, majd kék tekintetét körbehordozza messziről a jószágokon, kiszúrva egy koromfekete paripát a túloldalt. Határozott léptekkel indul meg felé, és be is megy az állathoz, hogy felmérje a dolgokat, mennyire lenne működőképes köztük a lovas és ló viszony. *

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-06-15, 9:46 pm

*Ahogy kiérnek a fiúval a folyosóra, a leányzó tesz is egy megjegyzést, viszont amikor Tak körbetekint, hogy vajon ki látja őket, kissé eltávolodik a fiútól.*
- Mi a baj? Nem puszilhatlak meg úgy, hogy más lát? *kérdi és ekkor kapja a csókot, amit most nem viszonoz olyan hosszan, csak éppen hogy, mivel ez kissé így most fura volt neki.*
- Nem értelek én téged... *rázza meg picit fejecskéjét, mivel ez egy elég furcsa reakció volt. Csak halkan sóhajt, fura ez a fiú, annyi szent. Még hogy nem lehet csókolózni, amikor más látja az embert. Ilyenről se hallott még. Inkább megindulnak a sziget felé, majd amikor már a lovak közelében vannak, a lányka kissé ficánkolni kezd. *
- Tudom, de már izgatott vagyok. Tudod, szoktam ilyen is lenni. *mondja vigyorogva és nemsokára elereszti a fiú kezét és futva indul meg a lovakhoz és ő maga is egy feketét választ ki, méghozzá egy gyönyörű kancát.*
- De szép vagy. *simít végig annak orrán, majd megkéri az egyik lovász fiút, hogy készítse neki elő és addig odasétál Takodához és megáll a ló karámja előtt.*
- Hmm, ő is szép példány. *pillant rá egy apró mosollyal, majd ez után már vissza is fordul saját lovához, hogy megnézhesse, kész van-e. *
- Szerintem mehetünk, ha te is készen állsz. *pillant a fiúra, majd kivezeti a lovát és fel is csüccsen rá, igen csak elegáns mozdulattal, ez után pedig kihúzza magát és úgy várja az indián fiút is.*

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-06-15, 10:02 pm

* Nem válaszol a kis kérdésre, inkább csak cselekszik, mivel nagyon is helyénvaló az, s meg is csókolja a leányzót. A reakcióra most ő is furán néz, szimplán csak körbenézett, felmérve a terepet, bár oké, benne volt az is, hogy vajon kinek fog kocsányon lógni a szeme a párocska láttán, de nem igazán erre számított. *
- Most mi.. ? * át, valamit elszúrt, az tuti, de mindegy, nem fog magyarázkodni, majd összeszoknak. Nem csinálhat ő sem mindent tökéletesen, mellesleg amolyan rutin volt a körbenézés, így hát nem is érti a reakciót. Sebaj, haladnak azért tovább,hogy nemsoká már a lovardánál kössenek ki, kissé vidámabban, mint az imént. A lányka aranyosan ugrándozni kezd, ami tetszik a fiúnak, épp ezért fogadja mosolyogvaa dolgot. *
- Oké, tudomásul vettem. * jelenti ki mosolyogva, egy röpke puszira elkapva a lány pirospozsgás ajkait. Ám kis időre elválnak, hogy mindketten választhassanak maguknak egy lovat. Taknak is sikerül, úgy tűnik, besétál a fekete mén karámjába, egészen az állat mellé. Megnézegeti a lovat, megsimítja annak oldalát is, majd elé sétál, hogy az állat is ismerkedhessen az új emberrel. Neki nem kell sokminden, otthon szőrén üli meg a lovakat általában, de most mégis a teljes felszerelés mellett dönt, így sem ártana sikeresen megülnie a lovacskát. Faith szavaira a lány felé kapja fejét, bólintva egy aprót a ló felé intézett bókra, majd ha megvan minden, ő maga is nyeregbe pattan, egyet értve a lány szavaival, s demonstrálva, hogy oké, tényleg indulhatnak. *
- Igen, mehetünk. * mondja, és már ott is terem Faith mellett, természetesen lovon, majd int fejével, hogy akár mehetnek is. Hamar érnek ki az istállóból, célba véve a közeli dombocskát, mely most igen szép látványt nyújt, lévén, hogy süt a Nap, csiripelnek a madarak is, ők meg ketten együtt tölthetik ezt a csodás napot, nem foglalkozva senki mással. *
- Mesélsz egy kicsit a családodról? Csak hogy tisztábban tudjam, mire is számítsak, ha netán sor kerül a találkozásra. * pillant a lány felé, de azért koncentrál is, nem akar beégni, meg semmi, szóval figyel a lóra, és előre a terepre, többnyire. *

//fagy//

Tárgy: Re: Lovarda a sziget szívében 2010-06-16, 2:13 pm

//olvad//

*Inkább csak megrázza kissé fejét, hisz Tak reakciója annyira furcsa, hogy kissé dühös is lesz tőle, na de ahogy meglátja a lovardát, szemei felcsillannak és már be is sétál, hogy magához vegyen egy szép, fekete kancát. Amikor ez megtörténik, a fiúra tekint, aki szintén barátkozik szeretett kis lovacskájával, így hát kint találkoznak, amikor már mind a ketten a lovukon ücsörögnek és meg is indulnak szépen a hegy, azaz inkább dombocska felé. Ahogy viszont hallja a kérdést, kissé meglepődik, de végülis válaszol, hát miért ne tenné.*
- Persze, hogyne mesélnék. *bólint is egyet, majd végül a fiú felé fordul és lassan halad tovább, de kissé közelebb férkőzik a fiúhoz.*
- Ugyebár annyit tudsz, hogy Hollandiában élünk. Anyukám és apukám is szerencsére jó állapotban van. Egy családi vállalkozást vezetnek, kereskedelem féle, de nem ilyen átlagos holmikkal, mint például bútorok vagy növények, hanem olyan tárgyakat adnak el vagy kerítenek vevőt egyesek számára, amelyek sötét hatalommal bírnak. *nem fejti ki jobban a dolgot, Takoda minden bizonnyal érti, hogy még is miről lehet szó. A fantáziája csak szab határt, hogy hány ilyen holmi van.*
- És mivel jól végzik a dolgukat, így hát nagy vagyonra is tettünk szert. Majd meglátod, hogy ha egyszer elmegyünk hozzánk. *nem fog nagyzolni, de azért az a kis kastély nem azt mutatja, hogy szegény család lenne az a Craven. *
- Ezen kívül természetesen otthon vannak elég sok mágiaágban is. Kissé talán túl komolyak is és ugyanabban a szellemben neveltek engem is. Fontos a tudás megszerzése és hogy a legjobb legyek. *pillant itt ismét a fiú felé, hiszen ha Tak belegondol, emlékezhet rá, hogy Faith mindig milyen komoly volt és hogy meg akart felelni a szülei elvárásainak, de mára sikerült kissé lazábbnak lennie, hiszen legalább az iskolai éveket ki kell élvezni.*
- Te is mesélsz nekem a törzsi életedről? Milyen helyen élsz? Sátorban vagy házban szoktatok aludni? És még sok minden érdekelne, tehát hallgatlak. *eddig a fiú nem akart beszélni ezekről a dolgokról, de hogy ha már ő is érdeklődik Faith családjáról, itt az ideje, hogy a srác is megnyíljon egy picit.*