Cornwlade ház

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2011-01-24, 5:06 pm

-Pedig nem ártana ha önkontroll alatt tartanád a vágyaidat. Te is tudod hogy lehet sokkalta erősebb leszel, de egyben sebezhetőbb is.... Gondolom sejted már hogy Lucius miért nem alakult át amikor megtámadtátok az iskolát?*kérdezi, kicsit komolyabban, na igen látta az emlékeket, legalább tudja hogy Lucius fiatal kora ellenére bölcs is. Nem is bánta meg hogy ő lett az Exortusosok magisztere. A következőre csak oldalra dönti a fejét.*
-Ha van szavazati jogom inkább tanulj, és légy megfontolt..*nem kioktatni akarja, csupán csak reméli ér már valamit a szava a következőre viszont csak egy komoly mosolyt ejt.*
-Reméltem is hogy ezt mondod... Amúgy érdekes is... Ez az a tantárgy amit semmiképp se tanítanák meg ameddig nincs meg az alapotok rá... *mondja komoly hangon, bár valószínűleg Sideris és Lucius is így van az utolsó órákkal. A következőre csak elmosolyodik.*
-Tudom... de szerintem te is úgy gondolod hogy nagyobb erővel magabiztosabban mentél volna... A Charles elleni háborúban sok mindenen múlott a végkifejlett... És te is fontos szerepet töltöttél benne... És persze hogy nem hagynám.*fejezi be , miközben beérnek a házba*
-Nem abból a szempontból..*mondja komoran a tartásra, az elnézésre meg csak biccent. Ezután indulnak meg lefelé a föld alá, ahova egy titkos lépcső vezeti őket. Nem mond semmit , egészen odáig ameddig meg nem érkeznek a fura terembe. Hallgatja a fiú találgatását, majd elmosolyodik, és megrázza a fejét. Keze a magasba lendül, és a fiú végre egész teljességbe láthatja a termet, mert a fáklyák mindenhol felgyulladnak.*
-Bár az őseimhez köze van, ez a hely mégsem egyszerű kripta... Fontosabb szerepet tölt be. Életem egy részét itt töltöttem gyakorlással, tanulással, és még sok minden mással...*mutat körbe, az óriási csarnokon, aminek végébe hatalmas könyvespolcok vannak elhelyezve, s a földön is található jó pár idéző pentagramma, s jó pár csuklyás szobor is.*
-Volt idő amikor a Triádnak ez a hely jelentette a főhadiszállását. De az idők közbe kigyomláltuk a nevelő apámmal ezt a helyet... a vége az lett hogy maga Charles se tehette be a lábát, s egyenlőre úgy tervezem hogy rajtad és Siderisen... másnak nem is engedem meg hogy ide jöjjön... Tudod ez a hely erős hatalommal bír... Ha sokáig leülsz és koncentrálsz érezhetsz bizonyos jeleket, szemmel tarthatsz dolgokat, hívják úgy is ezt a helyet hogy "A messze látó" *s a férfi csak beszél és beszél, miközben körbe halad a termen majd a fiúra néz kíváncsi tekintettel.*
-Tudod.. azon gondolkoztam hogy soha nem kérdeztél rá arra amit akkor tettem amikor Charlesal találkoztunk..*utal a démonos dologra, láthatóan akar valamit mondani vele.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2011-01-24, 5:35 pm

- Gondolom arra gondolsz, hogy nem tud farkas alakban mágiát használni és varázsolni... *próbál tippelni, de nem biztos a dologban, így hát ezért is mondja most így, ezzel talán nem jöhet ki rosszul a dologból.*
- Persze, hogy van, szívesen meghallgatom a véleményed, de tudtam, hogy ezt fogod mondani, elvégre magiszter vagy. *mosolyod rá a másikra, hiszen ez így igaz, már csak ezek miatt is mondja azt, hogy tanuljon. Mindezek után viszont szóba jön az iskola elhagyása és csak párat bólint Nath, de több hozzáfűznivalója nincs a dologhoz. Így inkább csak besétál a másik mögött a házba és pillanatok múlva egy hatalmas terembe érnek, mely igazán érdekesnek tűnik, így a srác körbe is tekint, miközben hallgatja a történetét. *
- Szóval ez a hely valami olyasmi, mint az a barlang volt, ahova Charles vitt el. *mondja hangosan, elgondolkodva a hallottakon, de természetesen megtiszteltetésnek érzi, hogy ide hozta Demien... csak tovább sétál ő is, kíváncsian nézegetve a termet, miközben meglepetten fordul a további szavak után a férfi felé.*
- Arra, hogy átváltoztál azzá a furcsa teremtménnyé? Harc volt, gondolom azért változtál át, mert így erősebbé váltál, tehát hogy legyőzd. Nem tudom ezen mit kellene kérdeznem. *mondja elgondolkodva, miközben tovább nézi a másikat, majd ezek után az egyik idéző pentagrammára néz és végül tovább indul a könyvek felé.*
- Miféle könyvek ezek? *bukik ki belőle egy érdeklődő kérdés és már ismét Demien felé is néz.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2011-01-24, 5:53 pm

-Arra is... illetve arra hogy akárhogy is nézzük ha vérfarkas vagy valamilyen szinten az emberi, a gondolkozó és a helyzetfelismerő feled háttérbe szorul. Charles kihasználhatta volna ellene, de Lucius gondolom ezt tudta.*mondja komoly hangon, bár nem biztos benne, de egyenlőre csak erre tud gondolni. A következőre csak egykedvűen bólint, majd miután megérkeznek, a fiúnak is elmondja, ez a hely mire szolgál. Nathaniel pedig már beszél is, amire Demien csak megrázza a fejét.*
-Ősibb és nem olyan gonosz... Nem használja ki az erődet, és nem gyengít le... Az a hely hosszú távon olyan mint a morfium, megbódít, túl sokra leszel képes, és ha nem vagy elég erős akaratban hozzá, maga alá gyűr... Itt máson van a hangsúly... Segít koncentrálni, és hogy kihozd a tudásodból a maximumot.*mondja komoly hangon, remélve hogy tisztázta a dolgokat. Ezután viszont mond valamit, de Nathnek úgy tűnik még nem esett le a dolog, így csak lágyan elmosolyodik.*
-Valóban... bár akkor már sejtettem hogy nem lesz elég erőm hozzá... sebesülten és legyengülve egy átalakulás se véd meg...*hunyja le a szemét egy pillanatra, és ismét elmosolyodik*
-Valamint még én se tapasztaltam ki azt a formát. Charles előtt csak egyszer használtam... és akkor is csak rövid ideig... veszélyes egy fegyver.. nem lény volt. Démon... pontosabban egy démonherceg..*itt egy kicsit elkomolyodik, majd mélyen a fiú szemeibe néz.*
-Mondjuk vártam tőled egy olyan kérdést, hogy hogy lehet elérni ezt a szintet.*mondja fejét oldalra döntve, majd hátat fordítva a fiúnak kezeit hátra téve , ismét sétálni kezd.*
-Tudod... a démonologusok nagy része tanulmányozza ezeket a lényeket, mások pusztítják őket, megint mások azért vadásznak rájuk hogy úgymond maguk is azzá váljanak... Emlékszel mit mondtam a démon hercegekről? Azt nem mondtam, hogy aki megöl egy ilyen lényt, akár képes lehet az erejét, és a démon egy részét is magába zárni, persze a dolog ezután még nehezebb lesz...*mesél tovább , majd a könyvek felé néz.*
-Azok? Tanulmányok, tapasztalatok az eddigi szerzett tudásról, démonologia, káoszmágia, nekromancia... vannak köztük olyanok is amiből talán 1-2 példány van már csak a világon. Van olyan is amit még az apám írt.. és van amit én.*meséli tovább , miközben a fiú fele néz és kinyújtja a kezét.*
-Add ide a pálcádat..*csupán csak ennyit mond, de érezhető, hogy nem akar rosszat.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2011-01-24, 6:07 pm

- Szerintem ugyanúgy képes vagyok gondolkodni és felismerni akkor is a helyzeteket, tehát nem értek veled egyet. *mondja igazán határozott hangon, hiszen így vélekedik most mindezek felől. Na de végül megérkeznek abba a bizonyos hatalmas csarnokba, amelyről most Demien hosszan mesélni kezd és Nath próbálja is összehasonlítani egy régen látott hellyel, de ezek szerint ezek nem hasonlóak.*
- Értem. *bólint most már rá a dologra, hiszen kezdi érteni a lényegét. Viszont amikor meghallja a másik kérdését, megpróbál ésszerűen válaszolni, nem igazán érti, hogy mire akart kilyukadni Demien most ezzel a kérdésével, na de hamarosan hallja, hogy az egy nehéz varázslat volt.*
- Egy démonherceg? De te hogyan változtál át... *kezdi, majd amikor meghallja a kérdést, akkor pislog párat.*
- Hát, én... én nem akartam megint ilyesmit kérdezni, mert már előre tudtam a válaszod. Sok gyakorlás és tanulás, tehát hogy majd megtanulom. Mindig ezt mondod, amikor ilyesmit kérdezek. *von vállat, na de nemsokára már választ is kap az előző kérdésére és igen csak elgondolkodik azon, amiket most hall.*
- Szóval te neked sikerült magadba szívnod. Mikor öltél meg egy ilyen démont és miért? *tudakolódik egy picit, majd a könyvek felé fordul, de azokra csak rövidke választ kap, így bólint párat és már vissza is fordul Demien felé, aki meglepő dolgot kér tőle.*
- Hogy mi? *bukik ki belőle rögtön a kérdés, majd végül picit bizonytalanul veszi elő kabátja belső zsebéből a fekete színű pálcát.*
- 11 hüvelyk hosszú és mahagóni fából készült... ezen kívül egy sárkány szívizomhúrja van benne. Enyhén rugalmas és szerintem remek használni. *mutatja be a pálcáját, miközben végül odalép Demien elé és felé nyújtja, hiszen nem tudja még, hogy mit is szeretne vele csinálni, de legalább már tud mindent a fiú pálcájáról.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2011-01-24, 6:31 pm

-Ha akarod egyszer bizonyíthatjuk ezt az állítást...*mondja komoly hangon, majd bemenve mesélni kezd neki a dolgokról, s kérdez is egy igencsak furát, amire meg is kapja a maga válaszát. Ekkor ismét egy hosszabb mondatba kezd, s úgy tűnik elérte a kellő hatást. A fiú szavaira csak egy félmosollyal bólint.*
-Igen.. Egy démonherceg.... És elég nehezen. Mindenek előtt át kellett engednem az irányítást, és megnyitni előtte a testem... Nehéz és ha nem tartja az ember kordában, akár bele is hallhat. A dolog lényege hogy meg kell tartani az önkontrollt, különben a bezárt lény szétpasszíroz, és meghalsz, a kiáradó energiáktól... Nem hiába láttál múltkor gyakorolni... *meséli tovább, majd a válaszra kissé felnevet..*
-Szóval türelmetlen vagy? AMúgy igen valószínűleg ezt mondtam volna... De mit mondasz arra ha azt mondom megtanítalak rá mire véget ér az év? Sok munka áll előtted, és jól kell teljesítened, főleg démonologiából, mert szükséged lesz rá, hogy megölj egy herceget..*teszi hozzá, hogy jelezze nem véletlenül beszélt ilyen hosszú időterminusról. A következőre viszont csak elmosolyodik*
-Nem sokkal a Mysterio második megnyitás előtt.... Talán 3 évvel... és igen sikerült, bár nem volt a legkönnyebb... meg volt rá az okom..*egy pillanatra elcsendesedik, majd mégis csak beszélni kezd.*
-Emlékszel mit mondtam a Démon urakról? 7 élt még mindig van 5... a kettőből az egyik miatt... Nekem nincs akkora erőm hogy a nyomára bukkanjak, de egy Herceg... nos... vele egyszerűbb lenne, ha kitapasztalnám az erejét...*néz fel a fiúra, miközben ő maga is kiegyenesedik, és elkéri a pálcáját, amire lassan bólogat is miközben átveszi.*
-Hmm... jó munka ahogy látom, és a minősége, össze tételét illetően is remek pálca... de...*lassan oda sétál az egyik ajtóhoz, ami egy kissebb szentély szerű terembe viszi tovább őket, s egy emelvényen a fiú megláthat egy pálcát... igencsak furát, kinézetre is már.. A férfi csak átveszi és a fiú kezébe adja.*
-Azt hiszem ez tetszeni fog... Tiszafapálca, 11 és fél hüvelyk, a magját senki nem ismeri, nem lehet beazonosítani a ma ismert pálcákhoz... ezen az egyik ilyen különös pálca ami a birtokomban van, ezen kívül alig pár maradt... Itt találtam még kiskoromban, és a titkukat még az apám se fedte fel.*néz komolyan a fiúra, aki ha a kezébe veszi, a pálca végén lévő gömb vörösen felvillan, s mintha valamilyen fura kötelék jönne létre a pálca, és a fiú keze között.*
-Csak egy embernek engedelmeskedik, én ezt most rád hagyom... annak idején még egyszer nem vétettem fele, könnyű és strapabíró egyed... mondhatni törhetetlen.*itt mintha egy fura mosolyt is ejtene, miközben a srácra néz.*

Cornwlade ház - Page 2 Image-D284_4D3D9B22

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2011-01-24, 6:52 pm

- Bármikor. *áll elébe, nem szokása megfutamodni és legalább valamiben neki lesz majd mindezek után igaza. Szóval most már csak érdeklődni kezd, hiszen ez a téma nem rossz, nagyon nem...*
- Tényleg veszélyesnek hangzik. *bólintok párat, majd mindezek után hallom meg a furcsa kérdést, amelyet nem értek, így ki is jelentem, hogy miért nem tettem fel ezt a kérdést Demiennek, de amikor meghallom, hogy türelmetlen vagyok-e, csak kissé meglepődök.*
- Nem erről van szó, csak kezdelek megismerni. *jelenti ki határozott hangon, majd ez után hallja a továbbiakat és tudja, hogy ez nem csak egy kis szívesség, legalábbis érzi, hogy van valami ez az egész mögött.*
- Szóval azt akarod, hogy öljem meg azt, akinek tartozom és aki segített Charles ellen és hogy téged visszahozzalak. Jól értelmezem? *teszi fel a nagy kérdést és talán jól jár az esze, de meglehet, hogy téved...* - Bár ez esetben nem értem, hogy miért bíznád rám, hiszen ismersz, néha kapkodok és bármit elronthatok... hogy miért nem te végzel vele. *na igen, az esze az rendesen jár, csak nem tudja, hogy jó felé tapogatózik-e vagy sem. Mindenesetre hamarosan Demien ismét mesélni kezd, a fiú pedig érdeklődve hallgatja végig a szavait.*
- De miért akadályoz meg az egyik démon úr abban, hogy erősebb legyél? *na igen, ezt a dolgot nem érti, mindenesetre a pálcáját hamarosan bemutatja, majd át is adja Demiennek, bár nem túl szívesen, remélhetőleg azért vigyázni fog rá.*
- De? Ez egy tökéletes pálca... *mondja kissé rámorogva a másikra, miközben besétál utána a szentélyszerűségbe és amikor a kezébe kap egy furcsa pálcát, kíváncsian kezdi el nézegetni.*
- Én szeretem a pálcám, ami van. *jelenti ki, de ekkor villan meg a gömb teteje, méghozzá vöröses fénnyel és jön létre a kötelék.*
- Igen, nagyon szép. *itt egy szomorú pillantást intéz a saját pálcája felé, szerette azt, nagyonis, de ezek szerint Demien már döntött a sorsáról... egyre több dolgot kell elfogadnia tőle, ahogy nézi.*
- Köszönöm... *motyogja, miközben bizonytalanul forgatja a kezében, nem tudja, hogy mennyire lesz jó ez a varázsvessző, de meg kell majd szoknia. *
- Azt a pálcát még apámmal vettük, szinte rám talált... *pillant a Demien kezében pihenő fekete pálcára, ezért is olyan fontos az a számára, végre kiböki és így talán a férfi se érti majd félre, hogy örül ő ennek, de egyre kevesebb emléke lesz már a Cronfieldekről és ez valahol belül mégis rosszul érinti, mégha tudja, hogy egy ilyen pálcával többre viheti majd.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2011-01-24, 7:13 pm

*Csak egy kis mosolyt engedélyez magának a fiú szavaira, majd a következőkre egyszerűen bólint, hiszen való igaz nem veszélytelen.*
-Ezért kell kitapasztalnom még nekem is... Sejtettem hogy amikor találkoztam a báttyámmal ő fog győzni, szinte még alig tanultam meg kontrollálni a démont, az igazat megvallva, a Mysterio megnyitása óta elpuhultam, és elfelejtkeztem arról mit is akartam annak előtte..*mondja komoly arccal a másikra nézve, a megismerésre csak oldalra dönti a fejét, viszont a fejtegetésre, egy pillanatra elgondolkozik.*
-Nem lenne előnyös... legalábbis addig nem ameddig nem teljesíted a kérését. Veszélyes lenne rád nézve is. DÉmonhercegekből még van pár....És hogy miért bíznám rád? Éppen azért mert ez egy nagy elhivatottságot megkövetelő feladat. Sokat tanulhatsz még benne... Illetve emlékszem még rá hogy régen azt ígértem tanítani foglak..... Nekem nincs okom megölni, még egy démonherceget hiába szívok fel magamba nem lennék tőle jobb... maximum csak magam is valami alattomos démoni létformává alakulnák... De ezt a tudást nem sokan ismerik. Akik igen azoknak nagy részét már ki írtották.*mondja nyugodt hangon, végül pedig a fiú feltesz egy kérdést, amire a férfi elmosolyodik.*
-Azt mondtam egy démon úr miatt... Nem azért hogy megölhessek egyet. Tudod mióta élnek démonologusok mindenkinek egy cél lebeg a feje felett... Hogy megöljön egyet, annál nagyobb kitűntetést senki nem érhet el hogy egy ilyen erejét birtokolja... Régebben még mielőtt meghaltam volna magam is megpróbáltam csúfos vereséget szenvedtem viszont.... megtudtam valamit... Órán elmondtam hogy képesek átlépni a mi síkunkba, viszont azt nem mondtam hogy én szemtanúja voltam ahogy az egyik egy igen fura metamorfózison megy keresztül... ujjá éled, és alakot ölt. Emberi alakot. És te Nath... ha emlékszel az utazásra az emlékeimben.. Látnod kellett.*komolyan néz a fiú szemébe, tehát Nath érzékelheti hogy komoly dologról van szó. A férfi arca viszont itt enyhülni kezd.*
-Azóta nagyon sok minden történt, és mióta új életet kezdtem az egyik célom az volt hogy megtaláljam.. Ezért is volt részben szükségem egy herceg hatalmára.. Ki tudja mi történhetett azzal a lénnyel ezidáig...*csupán csak ennyit mond de ezután kissé elkanyarodva a témától fogja a fiú pálcáját, és elindul vele a szentély felé.*
-Egy szóval se mondtam hogy nem az...*mondja a válla felett vissza nézve, miközben megérkeznek, s a férfi át is adja Nathnek a pálcát, s bár az elfogadta őt, de a fiú szemébe mégis észre veszi a szomorúságot. Erre viszont ő egy lágy mosolyt vet.*
-Áh... értem. Fontos neked ez a pálca, meg is értem, és ne hidd hogy el akarlak szakítani tőle.*egy pillanatra megpörgeti a kezében, majd a markolatát nyújtva vissza adja a fiúnak, és közelebb lépve a vállaira teszi a kezét.*
-Nem akarlak elszakítani az emlékeidtől, se a múltadtól.. Még ha a nevemre is vettelek tudom hogy hiányzik a családod. Még ha nem is mutatod.*mondja egy félmosollyal, miközben a fiú szemébe néz.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2011-01-24, 7:25 pm

- Elpuhultál? Én ilyet soha nem ismernék be. *vigyorodik el végül, majd ez után kezd el gondolkodni mindazon, amit a férfi mond és egy furcsa következtetésre jut, láthatóan olyanra, amire Demien nem gondolt, tehát nem ez miatt tanítaná a srácot.*
- Értem, de... a vérfarkasságom ettől még megmarad ugye? Csak mert arról se mondanék le, semmi pénzért. És... ez a démon megváltoztatna? Vagy mit takar pontosan az, hogy magamba szívnám? Csak akkor használnám, ha kéne vagy én is megváltoznék tőle? *bármibe azért nem megy bele, már így is sokat változott a vérfarkas gének miatt, nem akar teljesen új ember lenni, bár akkor már nem is lenne ember... Na de Demien szavait is közben kíváncsian hallgatja, nem is szakítja félbe, csupán csak elgondolkodik a szavain, majd hirtelen villan meg feje fölött a villanykörte, hogy mire is gondol a férfi.*
- A lány... őt védte és ő akart elmenekülni... de... akkor miért nem ölted meg addig, amíg kisgyerek volt? Miért védted meg? *még ezernyi kérdést fel tudna tenni, de fékezi magát és így inkább csak ezeknél marad, ezek a legfontosabbak...*
- Így már minden világos. *bólint rá párszor, majd ezek után nyújtja át pálcáját is a férfinek, majd kezdi el követni és ekkor kap egy másikat a kezébe, mely ugyan szép és bizonyára hatalmas de... számára ez most már így hirtelen sok és ki is böki, hogy mi miatt is.*
- De muszáj lesz, mert két pálcája senkinek se lehet... eltehetem emlékbe, de kettőt használni... semmi értelme. *veszi vissza a sajátját, majd sóhajt egy aprót, le is hajtja kissé a fejét, de ahogy a kezeket megérzi a vállánál, fel is pillant ismét a magiszterre, fekete szemeivel a borostyánsárga szemeket figyelve.*
- Persze, hogy hiányzik. Soha nem bocsátom meg magamnak, hogy nem tudtam megvédeni őket. Nekem is ott kellett volna halnom velük. *lép hátrébb pár lépést és így bontakozik ki a másik kezei alól, nem akar elérzékenyülni, túl fájóak számára az emlékek.*
- Nem kellett volna akkor megmentened. *kissé mérges még ez miatt, ott lett volna az ő helye is, most ismét ezt érzi és kezd egyre mérgesebb lenni, a vére is forrni, de nem, nem szabad ezt engednie, most semmiképpen se, hiszen Demien nem tett ellene semmit, segített neki, de ezt nem tudja elfojtani magában annyira könnyen, így igyekszik minden mást nézni, csak nem a magisztert, mert most túl dühös mindehhez.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2011-01-24, 7:50 pm

-Lehet.. de attól még nem változtat a helyzeten.. Lehetnék jobb formába is.*helyesbíti magát, hátha így jobb a hangzása a dolognak, bár véleménye szerint mindegy. Ezután viszont még feltesz pár kérdést, amire csak halk bólogatás a válasz.*
-Nem hinném hogy a vérfarkasságod közbe zavarna. Ez nem testi inkább lelki kapocs. És hogy megváltoznál e? Az igazat megvallva nem tudom.. De minden bizonnyal a lelki erőd befolyásolja a dolgot. Ha saját tapasztalatokról kelljen beszélnem azt mondom... Talán eleinte ki akar tőrni, minél többször akarja mutatni az erejét, de erre vigyázni kell, ez az az idő amikor nem szabad neki engedni. Mivel a lelkeddel áll kapcsolatban, a lelkedre akar majd hatni. A fontos itt is hogy emlékezz milyen vagy. Egy idő múlva belenyugszik és alárendelődik az akaratodnak.. A többire magadnak kell rájönnöd.*mondja nyugodt hangon, miközben mesélni kezd, és úgy tűnik Nath előtt már felsejlenek a dolgok, és a férfi pedig lassan bólogat. Végül egy kissebb mosollyal néz rá.*
-Tudod Nathaniel a sors útjai kifürkészhetetlenek... Lehet démonként nem, de emberként ártatlan volt. Szinte nem is emlékezett rá ki valójában. Az ereje nagy volt már akkor is , nehéz volt kordinálnia. Talán úgy gondoltam, hogy jobb lesz tanítani, mintsem megölni, viszont valaki más máshogy gondolta. Gondolom sejted kire gondolok..*itt egy picit behunyja a szemét majd elmosolyodik.*
-Igen, Charles már akkor arra pályázott. Egy démon úrra.. De már akkor is megbízhatatlan volt, éreztem hogy valami rossz sülne ki belőle, ha megölné. Így inkább védtem tőle is... és mindenkitől. Rajtam és rajtad kívül talán nem is tudja más hogy micsoda is volt az a lány..*magyarázza, majd szemeit felnyitva elkéri a fiú pálcáját, és nemsokára egy újat ad neki. A fiú viszont a sajátja után fájlalja a szívét, és miután elmondja miért Demien meg is érti, a válaszra csupán csak elmosolyodik*
-Semmi se muszáj... Ha nem akarod, csak annyit kell tenned hogy saját akaratodból oda adod annak akié legyen... Ha akarod vissza adhatod. Itt fog rád várni.*mondja csendesen, a fiúra hagyva a döntést, de úgy tűnik, hogy az a seb még mindig fáj, amit a szülei elvesztése okozott.*
-Nem az a megoldás hogy osztozz velük a halálban. Hanem hogy életben maradj és emlékezz rájuk.. Az őseink a mi emlékeinkben élnek tovább... Ez az igazi hallhatatlanság és tudod...*lép közelebb hozzá*
-Ők se akarták volna hogy meghalj... nem boldogította volna őket a tény , hogy az az áldozat amit meghoztak hiába való lett volna.. Nem mindenki kerül oda ahol én voltam..*fejezi be komor hangon, hátha a fiú arra gondol, hogy most a szülei is azon a szörnyű helyen vannak, viszont ahogy tovább beszél, a férfi keze a másik tarkójához ér és, ellentmondást nem tűrően magához is húzza*
-Soha ne mond hogy nem kellett volna.... Elfelejted ha te meghaltál volna talán ami most történt sose válik valóra... és valaki még mindig élvezné a győzelmét. MEgszolgáltál a szüleid áldozatára, és légy büszke rá.*mondja komoly hangon, de halkan a fiúnak.*
-Szerintem térjünk vissza az iskolába... Ennyi elég volt mára, na és most már te is ide tudsz jönni amikor akarsz.*mondja végül, hiszen nem hiszi hogy most tovább itt kellene maradniuk.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2011-01-24, 8:09 pm

*Ahogy szóba kerül a démon, amelyet Nath megtaníthatna magába szívni, fontos kérdések merülnek fel a fiúban, így fel is teszi őket, Demien pedig magyarázni is kezd.*
- Szóval nem lenne könnyű... mondjuk ezt gondolhattam volna, de, természetesen örülnék, hogyha megtanítanál rá. *mosolyodik el kissé, hiszen tényleg nem lenne rossz még több erőre szert tenni.*
- Mikor kezdenénk a tanulást? Azt megígérhetem, hogy nagyon igyekezni fogok idén is. *utal itt a tanórákra és szemei csak úgy világítanak, ahogy a tűz lángra lobban bennük. Na de végül szóba kerül az a lány, akit Demien védelmezett és ezt nem is igazán érti Nath eleinte, de amikor kifejti hosszan a dolgokat, már bólogatni kezd.*
- Így már értem, de azért kíváncsi lennék rá, hogy mi lehet vele, mert gondolom azért, mert emberi teste van, de mégis démon, halhatatlan... *gondolkodik hangosan, de ezeket fontosnak is véli. Viszont amikor meglátja az új pálcát, nem igazán tud mit mondani eleinte, de végül megnyílik a férfi előtt és elmondja neki mindazt, amit érez és amit gondol.*
- Nem, megtartom és a másikat adom majd oda annak, aki fontos lesz a számomra. *utal itt a Cronfieldok pálcájára, hiszen az volt az első pálcája, de meglehet, hogy most már ez a második lesz a végső. Mindenesetre szóba hozza a szüleit is, teljesen kiborul szinte és ahogy beszél, nem őrá vall.*
- Lehet, hogy ők nem ott vannak, de szerintem igen, ők se voltak jók, hogy valami mennyországba kerüljenek... *fekete mágus a család, ezt Demien is tudhatja, bármennyire is szeretné szépíteni a dolgokat. Na de Nath el akar menni a férfi közeléből, viszont ez nem ennyire egyszerű, a magiszter megfogja a tarkóját és magához húzza, így végül a fiú teste kissé megremeg, majd megadóan hajtja a másik mellkasára a fejét és hallgat el végül, így figyelve a másik szavaira.*
- Tudom és azt is, hogy igazad van. De még mindig fáj. *mondja végül, majd ha most már hagyják, akkor eltávolodik és elteszi mindkét pálcát.*
- Rendben, menjünk. *fogja meg végül a férfi alkarját, majd hogyha minden igaz, akkor hoppanálni fognak a Mysterioba.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2013-02-09, 6:08 pm

*A fiú megérkezése után, Demien tudatja vele a helyzetet, hogy ezen tárgy anyagait, privát óraként fogja tanulni. Ahogy látja Nathanielnek ez nem okoz problémát, a szavaira, azonban a férfi csak egy fáradt mosollyal felel.*
- Azt majd meglátjuk, bár egyikőtök sem véletlenül választotta ezt a tárgyat, legalábbis én így gondolom.*hagyja annyiban a dolgot, ezután pedig bejelenti, hogy az óra máshol folytatódik. Nemsokára meg lesz fogva a karja, s ők ketten elhopponálnak a magiszter őseinek lakhelyére, a Cornwlade házhoz.*
-Azért, mert a többiekkel ellentétben egy személyes ügyet kell elintézni. Megtudnám oldani magam is, és valami csip-csup ügyet bízok rád, de mivel te is már a családom vagy, még ha nem is a vérem, úgy érzem így több értelme van.*sóhajt fel, miközben előhozakodik a trónos témával is, melyre kíváncsi tekintettel várja a választ. Nem szakítja meg a fiút, hagyja hogy végig mondja, ám végül egy fáradt mosolyt ejt, ám Nath megláthatja a férfi arca mögött, hogy komolyan aggasztja ez az egész.*
-Örülök, hogy nem szerezted meg a trónt. Nem azért mert irigyelném tőled a hatalmat, de az a szerkezet megrontott volna. Lehet most is erős az akaratod, de előbb vagy utóbb a trón föléd került volna. A hatalom irányított volna téged nem fordítva..*néz rá komolyan, de látszólag örül neki, amit a fiú mond, annak hogy végül nem akart bele ülni.*
-Valószínűleg olyan mélyre került, amilyen mélyre lehet, többet én se tudok, egyenlőre használhatatlan. Amiket viszont ha akaratod ellenére is , de kiszabadítottál veszélyt hoztak ránk… Ketten vannak, és az egyik olyan jó harcos, hogy ketten se tudtuk legyőzni..*Rándul meg az arca, ahogy Nath felé néz, neveket most direkt nem mond, de jobb ha ezt a fiú tudja. A házba betérve, viszont meglátja a rabot, s már jönnek is a kérdések.*
-Pontosabban mit csinálsz… Próbáld szóra bírni, hogy miért ölte meg Lilian Theet-et.. Régi barátom volt és valamikor együtt is dolgoztunk.*csupán csak ennyit mond, ő viszont magára hagyja ezzel nevelt fiát, s a fenti szobák felé veszi az irányt. Nathaniel azonban bárhogy próbálkzoik egyszerűen nem tudja szóra bírni a férfit. Még ha bele is hal a fájdalmába akkor se felel a fiúnak. Ha Nath okos sejtheti hogy mágiával korlátozzák hogy beszéljen . A férfi azonban ekkor jelenik meg a lépcsőn karjaiban egy középkorú 30as nővel, akit lassan lesétálva hozzájuk le is tesz nem messze tőlük a padlóra. A test néhol rendkívül sérült, több helyen felszakadt a hús a testén, végtagjai látszólag szilánkosra törtek, csupán csak a feje maradt érintetlen, a teste viszont szét van zúzva*
-Gondolom nem jártál sikerrel… A mai varázslat amit meg fogok tanítani neked a Holt-Nyelv. Hasonlít a halotti látásra, de ennél sokkal komolyabb, segítségével képesek vagyunk beszélni a holtakkal. Titkokat tudhatunk meg, amiket ők tudtak, bármit elmondanak amire kíváncsiak vagyunk. Mit gondolsz mi lehet a sikeres varázslat kitétele, a testet nézve?*térdel le a fiú mellé, fejével a fiatal nő holtteste felé intve.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2013-02-09, 6:45 pm

*Egyértelmű, hogy miért választottam ezt a tárgyat, szóval tanulni fogom és keményen úgy, ahogy eddig is. Demienre nem fogok szégyent hozni, túl sokat tett már értem ahhoz, hogy megtörténjen újból az elárulás és bár a trón kecsegtető, eddig egészen jól ellenálltam neki és akkor is, amikor ott volt a lehetőség... azaz megpróbáltam, de egy nálam hatalmasabb erő tett róla, hogy ne tudjak túl sokáig. Mindenesetre én ezt még nem említem a másiknak, csak kezéhez érve hoppanálunk el a Cornwlade házhoz, ahol bár már rég jártam, mégis szeretem ezt a helyet.*
- Személyes ügy? Rendben, számíthatsz rám természetesen. *bólintok is rá egy aprót, majd még mielőtt elindulnánk, néhány dolgot megbeszélünk. Számítottam rá, hogy szóba fogja hozni a trónt, én pedig nem hazudok, már régóta őszinte vagyok vele, megérdemel ennyit.*
- Tudom, már hallottam ezt, mégse tudom annyira elhinni... de talán idővel majd a hatalmas más módon is magamhoz tudom venni. *nem tehetek róla, hogy a vérem ilyen, ezért kerültem annak idején Charles szolgálata alá. Bánom-e? Nem igazán... szükségem volt arra az időszakra, az is a lényem része, az tett olyanná, amilyen most lehetek. Mindenesetre Demien szavai kissé meglepnek, hogy két veszélyt szabadítottam a világra, akiket ketten se tudtak legyőzni.*
- Ezt hogy érted? Nem... nem értem. Te és valaki megküzdöttetek az egyikkel és veszítettetek? Kik ők és... annyi kérdésem lenne. Mesélsz majd? *igen, tudom, hogy most órázunk, arra kellene figyelnem, de ha már felhozta ezt a témát, akkor képtelen vagyok csak úgy túllépni rajta, hogy ne faggatózzam. Azért betérünk a szobába, ahol már láthatom is a kiláncolt férfit, aki szóra kellene bírnom. Régi ismerőst ölt meg, sejtem, hogy mennyire bánthatja Demient is.*
- Rendben! *biccentek felé, de meglep, amikor látom, hogy magamra hagy, mindenesetre pálcámat már elő is veszem, hogy ez után rá szegezzem.*
- Crucio. *hangzik is az első varázsige, pálcámat pedig természetesen a másikon tartom, aki üvölt, szenved, de csak nem akar semmit se mondani, pedig tisztában van vele, hogy mire vagyok kíváncsi.*
- Miért ölted meg? *teszem fel ismét a kérdést, de láthatóan nem érdekli, én pedig pár perc után megunva ezt a fajta kínzást lépek oda hozzá és fizikai erőmet kihasználva töröm el térdeit, majd könyökeit is, ez után pedig arcára is kap kép csúnya ütést, tehát vére is megered, arca feldagad, elég csúnya külsőt ölt rövid időn belül a pasas. Bal kezem felé irányítom a pálcámat, majd már ki is mondom a tűzes érintés varázsigéjét.*
- Flamma Tacturus! *miután kezem felizzik, már hozzá is érek nyakához, mellkasához, testének különböző részeit égetem meg, így hallom is további szenvedő kiáltását, de csak nem mond semmit... Demien viszont visszatér, méghozzá egy igen csúnya testű nővel, így kezemmel eleresztem a másikat, miután egyik szemét is teljesen kiégettem és megszüntetem a varázsigét is.*
- Desiturus! Valóban nem. *rázom is meg a fejemet, pedig a vértócsa már ott van a pasas alatt és szinte már felismerhetetlenné vált az arca, de nincs mit tenni, nem kíméltem. Hogyha Demien számára személyes az ügy, akkor nem fogok jót akarni neki, amúgy se vagyok egy jótét lélek.*
- Ő... csak nem őt ölte meg ez a férfi? *mivel ölbe hozta le, ezért szerintem fontos lehetett Demiennek, de ahogy össze van törve a teste. Hát nem tudom, hogy ez a pasas intézte-e el így vagy a másik.*
- Talán az, hogy minden csontját összetörted? Ez így túl durva lenne... szerintem ezt ő tette vele. *tippelek is, rámutatva pálcámmal a kikötözött, sírdogáló emberre, kinek arcán most már szemének maradványai folynak le. Gusztustalan, de mintha meg se érintene...*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2013-02-09, 7:12 pm

*A férfi természetesen elmondja Nathanielnek , hogy személyes ügyről van szó, és ahogy számított rá, a fiú nem is fordul el a segítséggel, azonban a trónról is ejtenek pár szót, a fiú válaszára, viszont Demien komoly tekintetét a fiúéba fúrja, nem engedve el azt néhány másodpercig.*
- Ennyi dolog után, és azután amit véghez vittél, azt hiszed hogy nem vagy különleges? Rengeteg erő van benned, és pár év múlva óriási hatalmad lehet. De légy türelmes, és tanulj. Jobb a megszerzett tudás, mintha alávetnéd magad ezért valami más akaratának. Azt hiszed én soha nem voltam gyenge, vagy esetlen? *néz rá, miközben egy sötét mosolyt is ejt a szavai végén. Nem akar össze veszni a fiúval, hiszen nem is teljesen ő a hibás mindazért ami történt. Ezután viszont elmeséli nagyvonalakban mi történt, ám Nath kérdésére csak apró bólintásokat kap válaszul.*
- Ha lesz rá megfelelő idő elmesélek mindent. Egyenlőre legyen annyi elég, hogy régóta szunnyadtak a tenger fenekén, és sajnos most kiszabadultak, és nekünk magisztereknek is fejlődni kell, ha meg akarjuk állítani őket. Ha egyel is találkozol ne kezdeményezz harcot… Bár amilyen önfejű vagy néha kétlem hogy hallgatnál rám ezügybe.*húzza kicsit el a száját, nem gúnyolja a másikat, csupán ismeri, de jobb ha tisztában van vele, hogy erősek az ellenfelek. A férfi további terveiről azonban nem beszél, hanem betérve a házba ki is adja az utasítást mit kell tennie a fiúnak. Azonban mint várható volt, nem jár sikerrel, ekkor azonban már Demien is vissza tér, méghozzá egy nő holttestével, s mesélni is kezd az anyagról, sőt egy kérdést is feltesz.*
-Nem éppen. A varázslat kitétele az, hogy a koponya sértetlen maradjon. A test akár 90%osan is roncsolt lehet, ha a koponya szabad, akkor a varázslat sikerrel jár. Mint gondolom sejted, ez nem harci varázslat, sokkal inkább akkor használjuk, ha valamit meg akarunk tudni. Sok előnye lehet, például egy ilyen eset, vagy ha egy olyan helyre mész amit nem ismersz, s találsz holtakat kikérdezheted őket, segítségükkel megtudhatod az esetleges veszélyforrásokat, információkat adhatnak valakinek a holltéről, és ha a hulla régen a legnagyobb ellenséged is volt, holtként nem áll ellen a parancsodnak, ha kérdezel tőle. Természetesen ez a kiváltság csak azoknak jár akik meg tudják szólaltatni őket.*Feleli, s nemsokára a fiú annyit láthat, hogy a férfi megvágja a tenyerét, majd felé nyújtja.*
-Adj a véredből, ha érteni akarod a válaszát. A holtnyelv a varázslók számára olyan mintha mi ketten beszélnénk, azonban ha egy harmadik személy, is tartózkodik velünk csupán egy érthetetlen nyelvet hall, ha a vérét felhasználjuk azonban ő is értheti..*teszi még hozzá, s ha Nath megteszi amit kér, a férfi a holt nő homlokára teszi a véres kezét, s lassan mormolni is kezd egy igét.*
-In morium en mortis seneca… In morium en mortis seneca …. In morium en mortis seneca …*Hagyja el többször ajkát az ige, végül a test hirtelen megremeg, s görcsös hanggal ül fel, élettelen testével körbe nézve, arcán azonban soksoros fájdalom hullám megy keresztül..*
-Nyugodj meg…. Nemsokára vissza engedlek, de meg kell hogy mond miért tette ezt veled, és kinek a a prancsára..*szavalja nyugodtan a férfi a hullának, aki lassan kinyitva a száját felsóhajt. Láthatja Nath is hogy csupán lelkének egy része van ezen a világon, de az hallja a férfit. Fejét lassan a megkötözött hulla rab felé irányítja..*
-Egy bérgyilkos volt… Ő… Parancsra cselekedett, mert nem árultam el, hol van a lakhelyed, a Invitia küldte, meg akarnak ölni..*csupán csak ennyit mond, de arcán már látszik, hogy szenved, végül a férfi lassan lehunyva a szemét, leveszi a kezét a homlokáról, a test pedig holtan hullik vissza a földre…*
-Mocskos, selejtek, egy bérgyilkos szervezet, szerencsére tudom hol van a székhelyük. Azt hiszem megvan a küldetésed. A szervezet fejét kell elkapnod és kiszedned belőle, miért keresnek…Nem fog engedelmeskedni a kínzásnak de te már tudod a módját miként bírhatod szóra.. *feleli komoly hangon, miközben kezét kinyújtva a rab felé zöld ostorok csapnak ki belőle, a férfi feje felé, amik bele állva, kúsznak beljebb a szemébe, szájába, míg végül fel nem robbantják a koponyát.. Ezután kezét a fiú felé nyújtja s ismét megszólal.*
-Menjünk ideje túlesni rajta a többit ott elmondom.*csupán ennyit mond, s ha a fiú megfogja a kezét, ismételt utazás veszi kezdetét, hogy elkezdődjön a valódi kihívás. Egy erdős tájhoz érnek, maguk előtt, egy hatalmas kastéllyal, ami egy hegyen van. Látszólag messze vannak a civilizációtól, talán nem is kérdés hogy miért..*
-A megfigyeltek alapján, szerinted miért nem tud ellenkezni egyetlen holt sem a parancsodnak, amikor beszédre bírod őket?*teszi fel a kérdést, miközben kíváncsi, de komor tekintettel várja a választ.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2013-02-09, 7:29 pm

*Szeretnék jobb lenni és valahogy ez az érzés mindig megvolt bennem. Magam sem értem, hogy miért nem elégedek meg azzal, ami megadatott nekem, hogy miért nem jó nekem ez a tempójú fejlődés, de egyszerűen mégse vagyok képes elfogadni így ezt az egészet... Viszont amikor Demien megszólal, igazán jól esnek szavai.*
- Tudom-tudom, a tanulás visz előrébb, de néha olyan lassúnak érzékelem, ahogy most is, hogy csak öt tárgyat tudtam felvenni, bár ezek már nehezebb varázslatok, lehet, hogy jobb is így, a mértékletesség miatt. *túrok is hajamba, majd végül rá is térünk a trónra, ahonnan olyan erő szabadult fel, amellyel még Demien se bírt el. Most még sincs itt az a pillanat, amikor nekünk erről kell beszélnünk, és ezzel én is tisztában vagyok.*
- Azért annyi eszem van, hogy olyannal ne harcoljak, akivel te se bírsz el. Mindenesetre várom, hogy elmeséld, tudni szeretném, hogy mire kell felkészülnöm. *biccentek is egy aprót, majd hamarosan be is térünk a házba, ahol egy kis kínzás lesz a kezdetleges feladatom. Nem ellenkezem, elkezdem kínozni és bár tudnám sokkal tovább is, most arra nincs időm, mert Demien már vissza is tér és mint hallom, mesélni is kezd a varázslatról. Elég érdekesnek tűnik, már előre sejtem, hogy sok hasznos dologra fogom majd felhasználni.*
- Talán még a megbízásomhoz is fel tudom majd használni, amivel Mr. Fenris bízott meg. *talán Demien számára se újdonság a dolog, talán tud is róla, hiszen elég komoly feladatról van szó, amit még nem kezdem el kideríteni, de most már hamarosan sort fogok rá keríteni. A véremre is szükség van, így ösztönösen nyúlok a tőröm után, ami mindig nálam van és vágom is meg tenyeremet, hogy ez után kezemet Demien felé nyújthassam, tegyen a véremmel azt, amit szeretne.*
- Hmm, ez így eléggé érdekes, eddig tetszik a varázslat. *ismerem is be, majd hamarosan már figyelemmel is követem az eseményeket. A varázsige elhangzik, a magiszter keze a halott homlokára kerül és ott is marad, miközben szóba is jön az, hogy miért halt meg, illetve hogy Demienre is vadásznak. A halott ismét halottá válik, én pedig tenyerem meggyógyítása után nézek csak a másik arcára.*
- Hmm, érdekesen hangzik, szerintem nem lesz gond. *viszont harcolni jelen pillanatban nincs kedvem. Szerintem majd becserkészem úgy, hogy ne vegyen észre, úgy hiszem, hogy nem lesz vele probléma, talán sikerrel is fogok járni. A kínzott férfi meghal, én pedig már érzem is a húzást, így kerülünk egy erdős tájra, ahol körbenézve már ki is szúrom a kastélyt. *
- A vérem és a varázsige miatt... meg hogy a kezem folyamatosan rajta kell tartanom. *foglalom is össze a dolgokat, ugyanis ezt láttam, de lehet, hogy hibádzik valami.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2013-02-09, 7:54 pm

-Meglehet hogy annak érzed, de a gyorsan jött hatalom, ugyan olyan gyorsan cserben is hagyhatja a varázslót. Ami viszont valóban a tied azt senki nem veheti el. Mindened megvan ami sikerre vihet, csupán a kellő bölcseséget kell megszerezd.*Mondja a férfi, s ha Nath a szemébe néz, láthatja, hogy így is gondolja. Demien nem csak megszerette a fiút, hanem amit mond, azt úgy is érzi. Becsüli, de talán erről nem most kell beszélniük, ahogy az ellenségeikről se kikkel meg fog még gyűlni a bajuk.*
- Egyenlőre miattuk had fájjon csak a mi fejünk..*Válaszol ennyivel a férfi végül megkezdődik az óra anyagának bemutatása is, amihez sajnálatosan egy valós tragédiát vizsgálnak. Látszik a férfi arcán, hogy komolya a szivére vette ezt az ügyet, így nem is akadályozza Nathet, hogy félholtra kínozza a rabot. Ő viszont miután megérkezik a nővel, lassan be is kezdi mutatni rajta a varázslatot.*
-Sok mindenhez fogod tudni használni.. Ahol holtak vannak, mostantól neked ott információk is lesznek. Amit egy holt tudhat azt átadja neked, ez nagy hatalom főleg ha egy olyan helyre mész ahol esetlegesen csapdák vannak. Gondolom arra nem kell figyelmeztetnelek, hogy a holt csak a saját tudása alapján mesélheti el neked amit tud, tehát csak a saját információit adhatja tovább.*teszi hozzá, miközben a varázslat már létre is jött, s egy rövid beszélgetés keretében meg is tudják, kik állnak e mögött. A feladat innentől adott, tehát már tovább is hopponálnak, egy elhagyatott erdős részhez, s most egy hegy előtt állnak amin egy ódon kastély is helyet foglal.*
-Azért légy óvatos, elég nagy az őrség, a falakon, és gondolom a folyosókon is. Az egész várat védik, gondolom a szervezet emberei, tehát ha ölni kell ne fogd vissza magad.. A főnöküket fent találod meg a legfelső toronyban.*Mondja el, hogy a fiú tudja mire számítson nagyjából, végül pedig reagál a válaszra is ami oks, ám nem teljes.*
-Ahogy mondod Nathaniel. Ehhez viszont hozzá teszem, hogy főként azért mert a holt mikor vissza hívod fájdalmat érez. Ezért ha olyat kérdezel akit szereszt, vagy szerettél valaha esetleg készülj rá, hogy ameddig a holt, és az élővilág között van szenvedni fog.. Olyan érzés , mintha egy csecsemőt kitépnél az anyja méhéből, mert a lelket erőszakkal tartod itt. Ez fájdalmat okoz, rövid távon ez csak kellemetlen de kb 5 perc elteltével már olyannyira szenved az alany, hogy ha élő lenne belehallna a fájdalomba. Szép lassan elsorvasztja, elpusztítja a lelket az itt lét.. Ehhez tartozik, hogy ha meg akarsz valamit tudni gyorsnak kell lenned 10 percig áll fent a kapcsolat, ugyanis ha letelik ez az idő, a lélek megsemmisül, ebből az adódik, hogy feléleszteni se lehet. Semmilyen módon , soha..*Az utolsó három szót kiemelve mondja komoran a fiú szemébe nézve, ebből sejtheti hogy ezzel a varázslattal nem csak kérdezni lehet, hanem akár végérvényesen elpusztítani is valakit.Lassan hátra teszi a kezeit, végül előre néz a kastély fele, mintha maga is meg akarna bizonyosodni, hogy nem kockáztatja e túlságosan a fiú életét. Végül némán biccent egyet.*
-Azt hiszem venni fogod az akadályokat, ha mégis kellek azonnal közbe avatkozok. Hatolj be, ha kell verekedd át magad az örségen, vagy lopakodj, de a fickót bírd szóra.. A varázslat létrehozása nem nehéz. Csupán csak a tenyerünkön kell sebet ejteni, hogy vérezzen, ugyan ezt a vérző tenyerünket tesszük végül a holt homlokára s mondjuk ki a In morium en mortis seneca varázsigét, ameddig létre nem jön a kapcsolat. Fontos, ha elengedjük az áldozatot, a kapcsolat azonnal megszakad, mert a lelket vissza engedted a túvilágra. Mégvalami kérdés?*teszi fel s ha a fiúnak nincs, akkor útjára is bocsáltja, hogy oldja meg a mai feladatot.*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2013-02-09, 8:33 pm

*Nem szeretem, amikor Demien kioktat, főleg arról, hogy nem vagyok még elég bölcs... ezt már oly sokszor hallottam. Viszont talán majd egyszer meg fogom neki hálálni mindezt és az én életem is jobb lesz, hogyha végre hallgatok rá. Amilyen makacs viszont vagyok, már előre érzem, hogy nem lesz ez olyan gyors művelet. Viszont a trónos dolgot magunk mögött hagyva térünk rá a privát óra lényegére, így nemsokára már meg is tudom, hogy mire jó ez a varázslat, na meg hogy miként is kell alkalmazni ezt. Azzal én is tisztában vagyok, hogy milyen jellegű információkra tudok szert tenni, így végül kezem a magiszterére kerül, majd elhoppanálva érkezünk meg egy másik helyre, ahol a feladatomat kell majd elvégeznem. Mindenképpen szeretnék jó munkát végezni, már csak Demien miatt is, hiszen tudom, hogy fontos számára az ügy, nem hibázhatok.*
- Rendben, nem lesz gond, majd besurranok. *nem hiszem, hogy mindenkit meg kellene ölnöm, mert most tényleg ahhoz nincs gusztusom, túlságosan is máshol jár az eszem, azon, hogy vajon kiket támasztottam fel... Mindenesetre azért felelek a kérdésre és így tudom meg a varázslat hatóidejét is és amikor már minden tiszta, bizony fel is készülök az indulásra, tőrömet ismét elővéve.*
- Nem lesz baj, szóval hamarosan itt vagyok és el is mondom, amit megtudtam. *biccentek is felé, de azért még meghallgatom a varázslat létrehozását ismételten, főleg a varázsige miatt. Kezemet tehát megvágom, majd kezeimet a magasba emelem és szépen le is engedem, miközben magamban mondogatom is a megfelelő varázsigét.*
~ Portus morsus. ~ *a portál nemsokára megnyílik, én pedig át is hatolok rajta, így hagyva magam mögött a magisztert és sietek is előre, átvágva a gravitációt is. Tudom, hogy harcolhatnék és valószínűleg Demien biztos benne, hogy azt fogom tenni, amilyen öntörvényű vagyok, de a kínzás elég volt nekem mára, nem érzem úgy, hogy minden lelket fel akarok itt áldozni, tehát könnyedén kerülök fel a vár falára, ahol majd be is fogok hatolni. Jó sokan vannak itt, így át is sétálok szépen a kapukon és mivel senki se érzékel, nyugodtan tudok ebben a furcsa világban közlekedni, mely már elég otthonossá vált nekem. Sejtem, hogyha megtalálom a főnököt, akkor nem úszom meg majd harc nélkül, de azzal ráérek később is foglalkozni. Betérek hát a toronyhoz vezető lépcsősorra is, majd felsietek a kacskaringós lépcsőkön és amikor a főnök szobájába érek, bizony ki is szúrom őt magamnak. Eddig sima volt az ügy, bár az ajtó előtt álló két őrt ki kellett cseleznem kissé, de nem volt velük se probléma. Megszüntetem a varázslatot, itt most már nincs rá szükségem és ő igen gyorsan fordul elém, mintha megérezte volna a jelenlétemet.*
- Ki vagy te és hogy jutottál be? *hangzik is a hangja, én viszont csak fejemet csóválom meg, miközben fekete szemeim felé villannak.*
- A halálod! *mosolyodom is el és már véget is vetnék életének.* - Avada kedavra. *de sajnálatos módon mögém hoppanál és pillanatok múlva szakad szét felsőm, ahogy hátamon és combjaimon is mély vágások jelennek meg. Felordítok a fájdalomtól, a két őr pedig már be is ront a szobába.*
- Ex orbalis! *intek az egyik felé, mire az szívéhez kap és már le is roskad, de a másik tűzzel támad felém, láthatóan ő nem aggódik.*
- Ignis velius! *pattanok is fel, szépen megvédve magam és próbálom is kizárni a fájdalmat. Ketten vannak, az egyik erős harcos, de nem hagyhatom, hogy elmeneküljön, míg a másik valószínűleg gyenge. Ez után gyorsulnak fel az események, jó pár varázsló hoppanál oda hozzám pillanatok múlva körbevéve engem, most jött el az az idő, amikor nem szabad húznom a dolgokat és csak reménykedem benne, hogy senki se a koponya roncsolásra megy rá.*
- Hostium destino. *mutatok is a főnök felé pálcámmal, majd X-et rajzolok a levegőben, melynek hatására olyan, mintha semmi se történne.*
- Így akarsz legyőzni engem kölyök? Még varázsolni se tudsz. *szól is rám, de a következő pillanatban úgy egy tucat pálca szegeződik rá. Megkezdődik a harc, saját emberei támadnak a kijelölt célpontra, hála az egyetemi defenzív-offenzív mágia órának, amit én most felhasználtam. A végtelenségig nem tudja megvédeni magát a pasi, utána pedig rám fognak támadni, tehát lassan le is szedem őket.*
- Aerisiccus. *kezdem is kétszer ismételve a igét, két légszomj átokkal, így két ellenség már térdre is roskad. Nem hiszem, hogy meg tudnák akadályozni a fulladást, viszont ez után tovább támadok.*
- Fatum orbium, avada kedavra... *mindkét igét duplázom, így további ellenségek esnek el és az egyiket pedig lazán elkapva hajítom át az üvegen, ki az ablakon. A főnök viszont már elvérzett testtel fekszik, holtan a földön, így az emberei nagy szemekkel merednek rá, hogy mit tettek. Össze vannak zavarodva és mivel látják, hogy egyre fogynak, hála nekem, néhányan úgy döntenek, hogy elhagyják a helyet, de azért akad itt még két harcos egyén. Az egyik szépen a falhoz is vág, így fejemről egy kis vércsík kezd el csordogálni, a másik pedig valamiféle árnycsáppal támadna rám.*
- Scutum. *állítom is meg azt egy árnypajzzsal, majd összeszedve magam harcolok tovább, én aztán nem adom fel. *
- Ego flammatum. *szépen az egyik ellenfelem szíve irányába célzok, mire az öngyulladás már véghez is megy, a másik pedig láthatóan ledöbben társa, valószínűleg barátja halálán.*
- Te is követheted. Avada kedavra! *és végre ő is holtan rogy össze. Nem volt elég gyors... én viszont fáradok és több sebből vérzek, fáj az egész testem, de még vissza van a feladat, amiért ide jöttem. Felsóhajtva térdelek le a főnök hullájához, amelynek feje szerencsére rendben van, majd vérző tenyeremet rá is teszem a homlokára.*
- In morium en mortis seneca. *mondogatom is a varázsigét, nagyjából háromszor, mire a test megmozdul, majd élettelenül meg is mozdul. Nem húzom az időt, tudom, hogy sietnem kell. Na nem azért, mert zavarna a szenvedése, de a lényeg, hogy már rá is kérdezek mindarra, amit tudni akarok. *
- Kik bíztak meg azzal, hogy elkapjátok Demien R. Cornwlade-et és miért? Miért keresitek őt és akarjátok megölni? *teszem is fel a kérdéseimet jól érthetően, mire hamarosan a halott csicseregni kezd, én pedig érdeklődve hallgatom hörgő, fájdalomtól eltorzult hangját.*
- Egy leszerelt aurorcsoport. Ők már régóta nem aurorok... felmondtak nekik, de még mindig bosszút akarnak állni azért, amit Demien tett velük. Ő... ő a hibás azért, amit Charles elkövetett, ugyanolyanok, és ezért meg kell halnia. *hallom is szavait, de nekem ennyi információ még nem elég, tudnom kell még pár dolgot.*
- Miért tartják ugyanolyannak? És hol rejtőznek? *igen, akad itt még kérdés, a halott pedig kínlódva remeg meg. Nem veszem el kezem tőle, figyelek ám, beszéljen csak.*
- Mert tudják... tudják, hogy egy a vérük. *felel is az első kérdésemre, majd a másodikat se rejti ám el sokáig előlem.* - Oroszországban rejtőznek, egy elhagyatott faluban, ahol senki se keresné őket. *azt hiszem, hogy mindenre tudom a választ, csak azt nem, hogy honnan tudják, hogy egy a vérük, ez azért nem olyan dolog, ami annyira szóbeszéd tárgya lenne.*
- Honnan tudják, hogy köze volt valaha is Charles-hoz? *kérdezem még meg mindezt, de a hulla csak tovább szenved.*
- Azt nem kötötték az orromra. *mondjuk logikus is, hogy egy bérgyilkosnak ezt már nem mondják el. Viszont azt hiszem, hogy én végeztem, így szépen el is eresztem, mire a teste összeroskad. Félő, hogy ide talál majd még néhány bérgyilkos társa, így inkább el is hoppanálok, egyenesen Demien mellé, de mivel eléggé fáj a testem, így az egyik vastag fa rönkének dőlök.*
- Huhh, sok mindent megtudtam. *és már bele is kezdek a mesélésbe, elmondva mindent, amit kiderítettem. Tehát az auror csoportról, a lakhelyükről, na meg a Charles-Demien kapcsolatról is. Azt hiszem, hogy lesz még bőven dolga Demiennek, hogyha minden titokra fényt akar deríteni, de engem is érdekelne...*
- Szerinted, honnan tudták, hogy Charles a testvéred volt? *teszem is fel fáradtan a kérdést a magiszternek, miközben fejemhez irányítom a kezem és el is kezdem gyógyítani magam...*

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2013-02-09, 8:55 pm

*Nath szavait hallva csak mosolyogva bólint, végül figyeli ahogy eltűnik a Nekroportálban, ezután a férfi össze fonva a karjait, várja hogy a fiú befejezze a feladatát. Lehet nem a legjobb ötlet a kölyköt belekeverni a saját dolgaiba, hisz meg tudná oldani maga is, de Demien mégis tudja, hogy Nath szívesen segít, s talán az ilyesmi közelebb is hozza őket egymáshoz. A fiúért azonban nem kell aggódnia, nemsokára vissza tér, bár látszik rajta, hogy eléggé ütött kopott, de szerencsére nem szenvedett halálos sérülést, így a férfi egy nyugodt mosollyal lép hozzá.*
-Ahogy látom, ezek a szemétládák nem adták könnyen magukat, mindamellett ha nálad ilyen a besurranás, kíváncsi vagyok milyen amikor megrohamozol valamit.*enged meg magának egy mosolyt, persze nem bántásból mondja, csupán a férfi sötét humorérzéke beszél belőle. Ezután viszont végig hallgatja a srác szavait, melyek látszólag igen komolyan elgondolkodtatják. Egy pillanatig nem is mond semmit, csupán csak tekintetét ide oda forgatva, gondolataiba merül.*
-Úgy tűnik Charles, és a családom átka még mindig kísért… Ennyi év múltán is vannak akik csak a bosszúra szomjaznak?*Gondolkodik el fennhangon, persze tudja magába a választ. Persze hogy vannak, akik valóban szomjazzák a bosszút, akár évszázadokat is várhatnak, példának lehetne említeni a Mordecai fivéreket is. Nem mond többet, gondolatai most túlságosan is kuszák, hogy bármit is állíthasson, hogy mi az ok amiért most üldözik, de a fiú kérdése hirtelen vissza húzza a jelenbe. Egy pár percig csak nézi az arcát, végül megcsóválja a fejét.*
-Fogalmam sincs.. Azaz van, de elég őrült, ötlet viszont logikus. Talán az arcom miatt, most a régi arcomat viselem, azt amit akkor látott a világ amikor a testvére voltam. Még Demien előtt, amikor csak Caleb Hellrain voltam. Gondolom ezeknek az exauroroknak lehetett elég idejük tanulmányozni a régi mágusok krónikáit, és bár a régi arcom eddig eltűntette a személyazonosságomat, ennek most vége, és most szomjazzák a bosszút. A legrosszabb csak az hogy ezért egy ártatlannak kellett meghallnia.*mondja komoly hangon megfontolva, hiszen csakis erre tud gondolni. VÉgül aztán egy mély sóhajjal folytatja*
-Köszönöm amit tettél.. Viszont innen bízd rám a dolgot, ha helyre hoztad a sebeidet, gondolom egyedül is vissza tudsz térni a Mysterioba.. Nekem még utána kell nézni pár megválaszolatlan kérdésnek.*Egyenesedik ki, s távolodik el a fiútol ám mielőtt eltűnne azért tesz felé egy pillantást.*
-Remélem azért hasznosnak találtad a tanultakat. Nemsokára látjuk egymást, szia..*Köszön el, a következő pillanatban pedig már el is hopponál. A fiú információi újabb akadályt hoztak a köztudatba, és ez nem jó főleg ezekben az időkben..*

//Köszi a részvételt Smile

És a játszit is egyben élveztem Smile

//

Tárgy: Re: Cornwlade ház 2013-02-09, 9:06 pm

*Nincs valami egyszerű dolgom, de a lényeg, hogy sikert aratok, így térhetek vissza Demienhez is, kissé igaz megviselt állapotban, de ez engem nem zavar. Majd meggyógyítom magam, aztán ennyi az egész, nem esik nehezemre, bár jó lenne majd mielőbb eltűnni erről a környékről.*
- Hát nem... egyébként pedig én csak a főnökükkel bántam volna el, ezek jöttek be a szobába. *morgom is picit dühösen, mivel akkor sokkal könnyebb lett volna a dolgom, de hát nem volt szerencsém. Viszont végeztem, így nincsen probléma, ideje a magiszter elé tárnom az információkat, amiket megtudtam. Semmit se titkolok előle, így már el is mesélheti, hogy mit gondol minderről, én pedig érdeklődő hallgatósága maradok.*
- Azért ha szükséged van rám, hogy esetleg végezz velük vagy bármi, tudod, hogy szólhatsz. *persze tudom, hogy ő egyedül is nagyon erős, de ettől függetlenül szívesen segítenék neki. *
- Nincs mit és persze, vissza tudok menni egyedül is, szia. *köszönök is el tőle, mert bár jól esne most mondjuk egy kis segítség, ezt be nem ismerném ám a férfinak. Így még hátamat is rendbe szedem és ez után térek vissza az Inflatus szakházba, ahol aztán egy fürdés után le is dőlök. Míg mások báloznak, én harcolok és órán vagyok, majd alszom, így kell ezt csinálni. *

//Köszi a játékot, én is élveztem. Very Happy

Meg nagyon tetszett a vari is. Smile

//

» Nathaniel Cornwlade
» Nathaniel Cornwlade
» Demien Cornwlade karakterei
» Demien Remus Cornwlade Lakosztálya