Étterem a város szélén

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-07-24, 4:23 pm

- Hmm, ezt kihívásnak veszem. *mosolygok rá huncutul, de mégse kapom most le, bebizonyítva neki ezt a fajta harapást, hanem majd hagyom későbbre, így érkezünk hát meg az étteremhez is, melyben leadjuk a rendelésünket is és miután ez megvan, már meg is kezdődik a beszélgetésünk. Általában őszinte ember vagyok és ez nem mindig jó, de a lényeg, hogy elmondom neki hogy tanultam, na meg csajoztam is és ahogy nézem, azért valahol ez nem tetszik neki. Pont ilyen reakcióra vágytam, így mosolyodom hát el méginkább, miközben zöld szemeit figyelgetem.*
- Nem, nem szokásom. *rázom meg picit a fejemet is, majd érdeklődöm tőle is, de amikor arról mesél, hogy az öccsét örökbe fogják fogadni, kissé értetlenül pislogok rá.*
- Öhm, de ha a tesód, akkor miért kerül másokhoz? Nem mintha sok közöm lenne hozzá, de ha elmesélnéd vagy beszélnél róla valakivel, akkor itt vagyok ám. *most láthatja teljesen normális énemet is, hiszen mindenféle hátsó szándék nélkül ajánlom fel ezt neki, mivel akármilyen hihetetlen is, nem vagyok csak egy buta, önző macsó, nagyon is érdekel mások lelkivilága, így figyelek hát rá kedvesen, hátha tényleg szeretne beszélgetni. Kezem is felé nyújtanám, de ekkor jönnek meg az ételek, így viszonzom hát a jóétvágyat kívánást, majd kezdem el a szendvicsek készítését, amiknek hamar neki is látok és már a pasikról érdeklődöm.*
- Ahogy érzékelem, rossz véleménnyel lehetsz rólam. Tudod, volt egy elég sokáig tartó kapcsolatom és sose csaltam meg... Rosszul alakult és szerelmes lettem. Félek ismét ettől az érzéstől és jobbnak látom, hogyha senkit se engedek ismét ilyen közel magamhoz. Nevess ki, ha akarsz, de így könnyebb az életem. *hallgatok most el, miközben iszom is pár kortyot elkomolyodva. Igen, ismét őszinte voltam és bár lehet, hogy ezt most nem kellett volna, de megtettem, tehát innentől kezdve olyan véleményt alkot magában rólam, amilyet csak szeretne.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-09-28, 8:58 pm

* Természetesen beavatom majd a részletekbe, de előbb vele foglalkoznék és élvezném a vele töltött időt. Nem s bánom, hogy egy kicsit elszabadultam otthonról, mert már sok volt. Ráadásul anyámon kívül nem sok mindenen járt a fejem.*
- Ez tényleg nem sok* Állapítom meg a szavai alapján. Azt hittem történt vele valami izgalmas, de akkor még sem. Beszélni kezd s figyelek minden egyes szavára. Tényleg nagyon hiányzott a hangja is és most boldog vagyok, hogy hallhatom. Azt hiszem tényleg túl érzelmes lettem, de talán ez az otthoni dolgok miatt is lehetséges.*
- A bátyád együtt van Hecatevel? Nocsak, letáborozott a nagy nőcsábász?* Kérdezek vissza kissé meglepődötten. Azért volt a srácnak egy híre ezt kár is lenne tagadni. Nem gondoltam volna hogy az a törékeny leányzó pont mellette vett horgot. Egyszer ha beszéltem vele, de akkor igen törékenynek tűnt.*
- Már nem vagy magányos, mert itt vagyok és sajnálom, hogy az voltál* Mosolyodom el s egy puszit nyomok az arcára. Tényleg sajnálom, hogy nélkülöznie kellett és attól tartok még fog is, de erre majd később rá térek. Illik neki tudni arról, hogy milyen terveim vannak, bár ezeket a terveket nem önszántamból hoztam. Rákulcsolom kezemet az övére ahogy Ő is tett s egy másik hely ötletét vettem fel.*
- Jó ötlet az étterem, aztán meglátjuk hol kötünk ki* Értek vele egyet s meg is indulunk. Szerencsére még nincs gond anyagilag, de ha lenne azt úgy is mondanám neki. Nem árt ha tud róla, mert lehet a későbbiekben ez gondot fog jelenteni. Most viszont még nem és amúgy sem hagynám, hogy Ő fizessen, bár tudom mennyire makacs.*
- A vízesés......valahogy mindig ott lyukadunk ki.* Nem rosszból mondom, de tény, hogy bármikor találkozunk, valahogy mindig arra keveredünk. Semmi gond nincs ezzel, mert szeretem azt a helyet és szép emlékek fűznek oda.*
- Az jó mert nagyon le vagyok maradva, úgyhogy segítened kell majd a pótlásban, természetesen nem ingyen kérem. A fizetségben majd megállapodunk, bár a testemen kívül nem sok mindent tudok felajánlani* Kacsintok rá játékosan s egy picit meg is bököm. Nem volt benne célzás vagy inkább nem túl sok.*
- Gyilkos? A szobámba pihen. Nem akartam magammal hozni, mert tényleg csak rád szeretnék koncentrálni* Ez így igaz. Nem mintha sok baj lenne gyilkossal, mert igen nyugodt famulus amit szeretek benne.*
- A tied?* Kérdezek vissza, hiszen sehol nem láttam eddig a jaguárját. A csónakba besegítem természetesen s szorosan mellé ülök le. Kezét az enyémbe veszem s várom, hogy átvigyen minket a ladik. Közelebb hajolok a füléhez.*
- Szerinted van nyelve? Ezen gondolkodtam mikor jöttem* Árulom el neki újból felmerülő gondolatomat s csak súgom a szavakat mert nem akarom, hogy kiborítson miket. Amint átérünk a túlpartra kisegítem a leányzót s ismét a kezébe fonom az enyémet. Annyira jól esik, hogy foghatom. A világ minden pénzéért sem engedném el, most hogy újra mellettem van.*
- Visszatérve, hogy mi történt velem. Semmi érdekes. Otthon voltam anyámmal, csak ritkán mozdultam ki. Attilával mászkáltam néha napján, de nem volt az igazi.* Valóban s az a mászkálás sem volt valami nagy szám. Néha betértünk egy kocsmába ahol Attila ivott én meg nem. Beszélgettünk aztán haza mentem. Nem csajoztam és semmi olyat nem tettem ami miatt lelkiismeret fordulásom lenne. Az éterem ajtaját kitárom előtte s csak után lépek be. A pincér jön s egy asztalhoz kísér ahol elvileg helyet foglalunk. Vele szembe ülök le mert így illik, bár szívem szerint mellette lennék most is.*
- Szólj ha választottál* Nyitom szét az étlapot hogy valami ételt tudjak rendelni.*

//fagy//

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-20, 10:38 pm

*Nem kell túl sokat agyalnia azon, hogy vajon jóban szeretne-e lenni a fiúval. Hiszen a válasz egyértelműen igen, végül is több közös tulajdonságuk van, ráadásul még kinézetre is majdnem teljesen az esete. De akár hogy is legyen ez most nem az a helyzet, hogy ilyesmiken merengjen, pláne, hogy egy aprócska repedés miatt remek kis esést mutatnak be. De ez szerencsére nem szegi kedvüket.
Ezzel hibátlanul levette a lábáról, s a személyiségével átvitt értelemben is, de ezt nem fogja az orrára kötni. Persze, ettől függetlenül igyekszik továbbra is megnyerő maradni, ami remélhetőleg sikerül is neki, legalább annyira, mint a kis versenyzés.*
- Alapvetően az, legalábbis szeretem ezt gondolni.*mosolyog vissza, mert azért nyilván vannak dolgok, amiktől fél, de szokott kockáztatni. Ezek után persze megkordul a gyomra, hiszen nem is ő lenne, ha minden simán menne. De ez azért nem a világ vége, így némi gondolkozás és hangos meditálás után döntés születik, miszerint a szigetre menjenek vacsorázni.*
- Nem, elég sok réteg van rajtam, mivel eredetileg ki akartam menni, csak megláttam az ismeretlennek tűnő ajtót és gondoltam meglesem, aztán ott ragadtam.*magyarázza vidáman, majd a következőkre bólint.*
- Itt leszek, de te se találj érdekesebb elfoglaltságot a szobádban.*vigyorog vissza és türelmesen várakozik, míg a srác visszaér, mert remélhetőleg tényleg visszajön. S nem is telik bele sok időbe, mikor meglátja közeledni, szóval elmosolyodik és ellöki magát a faltól, aminek eddig támaszkodott. Majd kilépnek az ajtón, s amint eléri a hideg levegő kissé megborzong.*
- Valóban nincs túl meleg.*ért egyet, talán jobb lett volna, ha felvesz még néhány pulcsit, de már nincs mit tenni. Így beülnek a csónakba, átmennek Mystralba és kényelmes tempóban sétálnak az étteremig.*
- Üdvözöllek a klubban.*nevet fel, amint meghallja a másik gyomorkorgását. Majd mosolyogva biccent az előreengedésnél és persze be is sétál, s megkönnyebbülten sóhajt a kellemes meleg miatt. Ezután leülnek egy asztalhoz, megkapják az étlapot, amit azonnal nézegetni is kezd. Rövidesen pedig már ki is találja, hogy mit enne.*
- Igen. És te?*kérdez vissza. S ha igen a válasz, akkor igyekszik felhívni magára a pincér figyelmét, aki remélhetőleg hamarosan meg is jelenik az asztalnál, hogy felvegye a rendelést. S míg várakozik körbetekint és megállapítja, hogy még mindig jól néz ki ez a hely.*
- Egyébként mi a véleményed a suliról? Szeretsz ide járni.*kíváncsiskodik. Igazándiból rengeteg más kérdése is lenne, de egyelőre igyekszik visszafogni magát és némileg semleges témát keresni.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-20, 11:07 pm

*Nem bánom meg, hogy korizásra adtam a fejem, így legalább kellemes társaságom lett Elisa személyében. Kis bénázás is közrejátszik, meg versenyzünk is picit, de aztán a lány hasa közbeszól, miszerint itt az ideje enni, így rövid teketória után végül eldöntjük, hogy irány a Mystral-i étterem. *
- Helyes. *mondom a merészségre tett megjegyzésre, közben pedig felkerül a lábamra a rendes cipőm, és kimegyünk a korcsolya pályáról.*
- Ahaa, értem. Akkor ebben az esetben tényleg iparkodok, ne sokáig várassalak meg. *mosolygok, majd elindulok fel, de még közlöm vele, hogy remélem nem megy el.*
- Ilyen társaság mellett kinek kéne más elfoglaltság? *kérdezem vigyorogva, majd egy utolsót rákacsintok, és felsietek a kabátomért, mit felvéve már meg is jelenek az aulában, ahol szerencsére Elisa még mindig ott van, szóval nem ültetett fel.
Kilépünk az ajtón, hol megcsap a hűvös levegő, és biztosan nincs a lánynak se melege. Hamarosan már a főutcán sétálunk, és bizony most már az én gyomrom is hangosan követeli az ételt, min jót nevetünk. Az étteremnél udvarias srác lévén előreengedem Elisa-t, majd helyet foglalunk egy asztalnál, és hamarosan kapjuk az étlapokat is.*
- Nekem is megvan. *mondom felnézve a kínálatlistából. A pincér szerencsére felfigyel a lányra, így egy percen belül már ott kopogtatja jegyzetfüzetét a tollával az asztalunknál.*
- Sajttal és sonkával töltött pulykát kérnék rizzsel, inni pedig kólát. *mondom, miután diáktársam is leadta a rendelését. A pincérsrác el is megy, és mi addig tovább beszélgetünk, méghozzá most a suliról.*
- Jó kis hely a Mysterio, jó a társaság itt, meg vannak szuper kis helyek a közelben. *a jó társaságnál rá is célzok, talán erre rájön magától is. Nem akarok túlságosan nyomulni, egyrészt igazából nem is olyan vagyok, meg a végén meg elijesztem Elisa-t, ki így elsőre igen csak tetszik, bár még keveset tudok róla, de az első benyomás remek.*
- No és te mit gondolsz az iskoláról? Elsős vagy te is? *kérdezek vissza, miközben az ital megérkezik, szóval belekortyolok.*
- Honnan érkeztél ide a Mysterio-ba? *érdeklődöm, hiszen nem titok, szeretném jobban megismerni az asztalnál velem szemben ülő lányt.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-20, 11:33 pm

*Igazán örül, hogy végül a korcsolya pályán kötött ki, hiszen ennek köszönhetően futott össze Patrickkal, ami mindenképp pozitívumnak tekinthető. S mivel jól megértik egymást, így elvannak a pályán, egészen addig, míg Elisa gyomra nem jelzi, hogy szüksége lenne valami táplálékra. S mivel nem ő az egyetlen, aki éhes, így rövid gondolkozás után megegyeznek egy éttermi kiruccanásban.*
- Rendben.*bólint és nekidől a falnak, hogy némileg kényelmesebbé tegye a dolgot.*
- Remélem senkinek.*kacsint vissza, s egy darabig figyeli a távolodó srácot. Szerencsére nem kell sokat várakoznia, így el is indulnak az étterem felé. Kint nincs túl meleg, így amint megcsapja a hideg levegő összerázkódik. De ha már itt van nem fog visszamenni, így tűr, míg meg nem érkeznek a célhoz, ahol már kellemesen meleg van, ami kiolvasztja megfagyott porcikáit.
Leülnek egy asztalhoz, kiválasztják, mit ennének, majd Elisa integetve igyekszik felhívni a figyelmet magára. Ez sikerül is, így leadják a rendelést, s míg várnak, folytatják a beszélgetést. Ezúttal a suli kerül szóba. Elmosolyodik a válaszon és nagyon reméli, hogy a jó társaságba ő is beletartozik. Ugyanakkor nem tapasztal túl nagy nyomulást a fiú felől, ami kicsit tanácstalanná teszi, bár lehet, hogy ez inkább jó dolog, már ha ez azért van, mert a fiú nem egy nőcsábász. Mindenesetre szimpatikus neki a másik, így egyre jobban közvetlen és barátságos kezd lenni.*
- Nem igazán akartam ide járni, szóval egész mást gondoltam róla, de kellemesen csalódtam. Mostanra pedig nagyon szeretek itt lenni, ami leginkább annak köszönhető, hogy rengeteg kedves embert ismertem meg.*feleli, s biztos benne, hogy ezen emberek közé nagyon gyorsan be fog kerülni a fiú is. Tulajdonképpen igen közel áll hozzá.*
- És igen, elsős vagyok.*teszi még hozzá.*
- Angliából jöttem, de előtte sok más országban is laktam. Egyébként Franciaországban születtem.*válaszolja készségesen, majd vissza is kérdez, hiszen ő is kíváncsi a másikra.*
- Te merről jöttél?*dönti félre a fejét, és már nyitná a száját, de az érkező pincér megakasztja. A férfi eléjük helyezi a kért üdítőket, majd újra magukra hagyja őket.*
- És vannak testvéreid vagy egyke vagy?*kíváncsiskodik tovább, majd míg a választ várja kortyol egyet az üdítőből.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 12:03 am

*A korcsolyázás során mindketten megéhezünk, így határozzuk el, hogy irány Mystral, azon belül is egy étterem. Kis kitérőt még tennem kell a kabátomért, de aztán már ki is lépünk a hidegre, be a révész csónakjába, majd végig a főutcán, és be az étterem meleg helyiségébe. Viszonylag hamar döntünk, mit is együnk, és a rendelés is le lesz adva a pincérnek, és a téma a beszélgetésünkben jelenleg a suli lesz.*
- Miért nem akartál ide járni? Nem érdekelt a fekete mágia, nem szeretsz távol lenni otthonról, vagy valami más? Persze ha nem akarsz, nem muszáj válaszolni. *teszem hozzá a végén, mert nem akarok a magánéletében vájkálni.*
- Én túl sok emberrel még nem igazán futottam össze, de akikkel igen, azok tényleg szimpatikusak. *mondom, és az jut eszembe, hogy az nem lehet, hogy a Mysterio-ba csupa jófej ember jár, biztos van olyan diák is, akikkel nem leszek jóban, legalábbis mindig van ilyen.*
- Akkor évfolyamtársak vagyunk. *mondom, és némiképp megörülök ennek, hiszen így órákon is összefuthatunk majd akár.*
- Én New York-i srác vagyok, ott születtem, ott is nőttem fel. *válaszolok, majd mikor megjönnek az üdítők, iszom picit, de már megint megkordul a gyomrom, mit talán az enyhe zaj, ami az étteremben van, elnyomott.*
- Nincsenek testvéreim, szüleim nem is terveztek második gyereket. *felelem, és gyorsan átfut az agyamon, hogy elmondjam-e neki, milyen különleges családban is nőttem fel, de végül az igen mellett döntök, elvégre nem szégyen, nekem legalábbis.*
- Tudod, két apám van, anyámat nem is ismerem. Apáim homoszexuálisak. *felelem, és szemeibe tekintek, hogy lássam reakcióját erre a kijelentésre. Bizony voltak már, akik a képembe röhögtek, vagy lesajnáló pillantással illettek, de ez engem nem érdekelt soha. Nem kaptam kevesebbet így, mint ha két különböző nemű szülő nevelt volna fel.*
- És, neked nagy a család? *kérdezek vissza, közben az ételek is megérkeznek, mik az asztalra kerülve finoman illatoznak.*
- Jó étvágyat! *mondom, és evőeszközt ragadok, hogy a húst felvágjam, addig is hűl.*
- Mi a hobbid? Mert azt már tudom, milyen sportokat szeretsz, illetve nem szeretsz, de mi az, amit még szabadidődben csinálsz? *érdeklődöm, miközben bekapok egy falatot, mi igen csak finom.*
- Ízlik a kaja? *kérdezem, villámmal a tányérja felé bökve picit.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 12:31 am

*Mivel eléggé megéheznek a mozgásban, így eldöntik, hogy bekapnak valamit. Majd egy rövid várakozás után végre el is indulnak, s mivel az időjárás nem épp kellemes, így nem húzzák az időt, szóval hamar meg is érkeznek az étterembe, ahol helyet foglalnak és rövid válogatás után megrendelik a vacsorájukat.*
- Hát úgy általában nem vagyok otthon a mágiában, jobban érzem magam a varázstalanok között. De otthon maradni még rosszabb ötlet lett volna, így a kisebbik kellemetlenséget választottam. Tudod a családom tagjai nem nyújtanak túl kellemes társaságot. Biztos vagyok benne, hogy a többségük őrült.*húzza el a száját, ahogy felötlik benne néhány kellemetlen emlék. Így kicsit megrázza a fejét, hogy száműzze belőle a gondolatokat.*
- Szerencséd van, hogy csak ilyenekkel futottál össze. Van néhány érdekes egyén is a suliban.*jegyzi meg, a következőkre vidáman bólint.*
- Bizony és így legalább az órákon is összefuthatunk.*mosolyodik el elégedetten. Ezután egy ideig csak bólogat és közben az üdítőjét kortyolgatja. A két apás résznél viszont egy pillanatra megáll a meglepetéstől, de hamar túllép a dolgon és befejezi a félbemaradt nyelést, s a poharat is leteszi.*
- És nem furcsa, hogy nincs nő a közeledben?*kérdezi, de ezen kívül nem szándékozik feszegetni a témát. Hiszen neki nem számít, hogy ki kit szeret vagy kivel él együtt.*
- Igen elég nagy, bár még nagyobb lenne, ha a rokonaim felét nem tagadták volna ki, ők voltak egyébként a normálisabbja. A maradékot elég nehéz elviselni, így nem igazán szoktam kimenni a szobámból, ha épp otthon vagyok.*feleli mindenféle sajnálkozás nélkül, végül is mostanra már egész jól beletörődött a dologba. Ezalatt az ételek is megérkeznek szóval el is kezd enni, persze mielőtt bekapná alaposan megfújja a falatot.*
- Olvasás, lovaglás, barátokkal csavargás. Meg egyéb társasági dolgok. És még táncolni is szeretek, bár annyira nem vagyok jó benne. És te mit szoktál csinálni, ha épp semmi dolgod?*kérdez is vissza rögtön, s míg a válaszra figyel újabb falatot lapátol a szájába.*
- Nagyon finom. Kérsz?*érdeklődik félrebillentett fejjel és egy adagot nyújt a srác felé.*
- És a tiéd milyen?*kérdezi miután visszahúzza a villáját. Majd eszik még egy kicsit és csak utána szólal meg újra.*
- Vannak háziállataid?*tesz fel egy újabb szokásos kérdést, s folytatja a vacsorát. Egy rövid idő után pedig már végez is az étellel, így lerakja az evőeszközöket, megtörli a száját majd a pohárral a kezében hátradől.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 12:58 am

-Aha, értem. Én varázsvilágban nőttem fel, szóval mondhatni hozzám nőtt a mágia. *mondom, de tudom, hogy nem minden boszorkány és varázsló van így vele, akár varázslók nevelték, akár nem.*
- Akkor te se mondhatod, hogy átlagos családod van. *mondom jókedvűen, mert nem szeretném, ha a család téma elrontaná a hangulatot, de szerencsére Elisa is túllép a dolgon, így most nem feszegetem tovább a família témát.*
- Hát, velük nem igazán szeretnék összefutni, de gondolom ez előbb-utóbb elkerülhetetlen. *kicsit félrehúzom a szám, mert nem szeretem a kellemetlen egyéneket, de sajnos azok mindenhol felbukkannak, bármit is tesz az ember.
Ahogy sejtettem, Elisa bizony meglepődik a kijelentésemen, miszerint két apám van, de igazából az lepett volna meg engem, ha nem így reagál. Ott már talán baj van.*
- Hát, nem. Lehet furcsán hangzik, de sose hiányzott anya az életemből. Ha női tanácsra volt szükségem, átugrottam nagymamámhoz, ki kora ellenére fiatalos külsejű és gondolkodású. De igazából apáimtól megkaptam mindent, amit akartam. *fejtem ki, közben a megérkezett ételt vagdosom, és hűtöm.*
- Hűha, komplikáltan hangzik. Sose értettem miért jó kitagadni a családtagokat. A család nekem a szeretettel egyenlő, hangozzon ez bármennyire is nyálasan, de így neveltek, és tökéletesen elégedett vagyok ezzel. *mondom, majd a leányzó hobbijáról érdeklődöm.*
- A barátok és haverok fontosak az életemben, szeretek ismerkedni, de hobbim még a gördeszkázás, a parkour és a korábban említett sportok is. Az aktív kikapcsolódásokat szeretem, nem vagyok igazából az a szobában kuksolós fajta. *fejtem ki. Picit meglepődök, mikor a villán egy falat felém lesz nyújtva, de úgy tanították, hogy ha kínálnak fogadd el, ha ütnek, szaladj el, szóval elfogadom, és bekapom, majd megrágom a falatot.*
- Hm, tényleg finom. Köszi. *bólogatok, és lenyelem az utolsó darabkákat is.*
- Finom ez is, megkóstolod? *kérdezem, és ahogy ő az előbb, úgy én is a villámra szúrok egy darab húst, mire ráragadt néhány rizsszem. Ha elfogadja, akkor természetesen neki adom, ha nem, akkor csak aprót vonok a vállamon, és bekapom én a falatot. A tányér lassan kiürül, de beszélgetőtémánk még mindig akad.*
- Nincs, bár volt pár éve tengerimalacom, de meghalt. Ezért is várom, hogy másodikos legyek, mert lehet majd famulusom. *mondom, hiszen már rég elterveztem, milyen famulust is szeretnék magamnak.*
- Neked van/volt kiskedvenced? Valamint gondolkodtál már famuluson? *érdeklődöm, miközben a tányérom lassan kiürül, és poharamból az üdítő is fogytán.*
- Kérsz még valamit? *kérdezem, és ha igen, akkor idehívom a pincért, hogy a lány tudjon rendelni, ha nem, akkor is idehívom, mert akkor a számlát kérem.*
- A vendégem voltál! *jelentem ki mosolyogva, így ha megjön a számla, akkor kifizetem mindkettőnk ételét és italát.*
- Maradjunk még, vagy menjünk vissza suliba? Esetleg akarsz még menni valahova itt Mystral-ban? *kérdezem, és amíg választ nem kapok, maradok a helyemen ülni, nem hajt a tatár.*

//fagy//

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 1:56 pm

* Tulajdonképpen mára semmi konkrétat nem terveztem, ráérek még a tanulással is, kicsit se fogom elsietni a vizsgákra való felkészülést, na meg bízom is magamban, szóval nem lesz itt gond, az biztos. Már azt is kitaláltam, milyen famulust hozok majd létre, egy nagyon egyszerű állatkát képzeltem el magam mellé, nincs nekem szükségem holmi óriási vadállatokra. Na de az étkezés egy igen is fontos napirendi pont mindenki életében, én pedig úgy döntöttem, ellátogatok az étterembe, ami Mystralban van. Pénzem nem kevés, lényegében bármit megvehetnék magamnak, de persze nem teszem, felesleges a külsőségekre építeni, na de egy kiadós ebéd most éppen rám férne. Nyugodtan lépdelek végig a városka főutcáján, lábaimon szokásos bokacsizmám, melybe passzos, fekete nadrágom szára be van tűrve, egyikben pedig tőröm is helyet kapott, ez már ilyen alap dolog, pálcámat viszont fent hagytam szobámban, tehát a puszta kézi erőt és tőrömet eltekintve védtelen vagyok. Felül amúgy egy csinos, fekete garbót viselek, mely háromnegyedes ujjú, rajta pedig bőrdzsekim virít. Nyakamban világos színű sál, fejemen pedig most nincs sapka, hiszen jelen pillanatban illatos, hullámosra száradt tincseim nem akartam lelapítani, a természetesség is több néha a soknál. Szemeim körül fekete smink, arcom bőre bár fehér, de most kissé kicsípte a kinti hideg, így pár rózsaszín pírral pofimon lépek be az étterembe. Egy kedves pincér üdvözöl máris, kétszemélyes asztalhoz vezet, ami mellett egy fogas ácsorog, természetesen sálam és dzsekim is ott landol. Az étlapot végig futva gyorsan választok is: *
- Kezdetnek egy jó borsó levest szeretnék. A második pedig legyen mondjuk két szelet rántott sajt, sült krumplival. Inni pedig őszibarack levet kérnék, három decit. * adom le a rendelést, s még egy kedves mosoly is jussa lesz a helyes pincérnek, innentől kezdve pedig várok addig, amíg ki nem hozza a finomságot, az ablak lévén, hogy közel, azon keresztül bámulok kifelé a főutca irányába, vagy épp a benti terepet mérem fel, az itt lévőkkel egyetemben. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 2:12 pm

* Látszólag nem visel meg az ami a famulusommal történt, de belül igen is rosszul érint, hogy majdnem megpusztult egy fránya, értelmetlen kutyapárharcban. Igaz azért van hogy védjen, de semmi szükség arra, hogy kockáztassa az életét, megszerettem már az elmúlt hónapok alatt, ha ő kimúlik biztos nem fogok egy újat létrehozni. Vagy ő vagy senki. Most a szobámban hagytam had pihenjen, szerintem legközelebb kétszer is meggondolja, hogy kiugrasszon e az ágyból avagy sem, így most egyedül sétálok Mystral főutcáján egyenesen az étterem felé tartva. Bár az iskolai koszttal semmi bajom, néha jól esik eljönni az étterembe, megvan a feelinngje és meg is tehetem éppen ezért sétálok be az ismerős ajtón hol pillanatokon belül egy pincér jön elém kinek kurtán biccentek. Ahogy bevezet az asztalok elé kiszúrom a Laura nevezetű lányt - bár fogalmam sincs, hogy ténylegesen is ez a neve s mivel két fős asztalkánál üldögél s mert oly sokszor jutott eszembe mély, dörmögő hangon szólalok meg.*
- Azt hiszem ma eltekintek a szokásos helyemtől...a hölgy mellett szeretnék helyet foglalni.* a férfi megáll s aprót bólint majd odavezet a lány asztalához.*
- Az úriember mindenképpen a hölgy társaságát szeretné élvezni. Megengedi?* érdeklődik illedelmesen a manus s közben én feltérképezem mindazt amit a sötétben, a temetőben nem volt alkalmam. Kék tincsek, szép hosszúak, szép szemek és íves szemöldök tehát igen csak mutatós darabja a női állománynak. Természetesen arcomon mi sem látszik ebből s miközben várakozom úgy bújok ki szövetkabátomból mit a karomra fektetek. Egyébként egy fehér garbós pulóver és egy kényelmes sötétkék színű farmert viselek, lábaimon bakancs van, hajam pedig nagyon rövidre nyírva, általában így hordom ahogy az arcomon sincs szőrzet mivel reggel borotválkoztam. Így várakozom tehát arra, hogy a még mindig idegen leányzó a társaságába fogadjon.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 2:24 pm

* Nem igen jártam még itt, de épp elérkezettnek látom az időt arra, hogy eltöltsek ezen a kellemes helyen egy-két nyugodt órácskát: nem tervezek sietni az ebéddel. Nincs találkám senkivel, sőt mi több, ide sem várok senkit, mint társaságot, bár ahogy kifelé bámulok az ablakon, egy pillanatra, mintha ismerős alak sziluettje sejlene fel szemeim előtt, a félig párás ablaküvegen keresztül. Meglepetten kortyolok egyet üdítőmbe, mert hogy idő közben azt már kihozták, s a gőzölgő leves is ott pihen még előttem, nem akarnám leforrázni torkom. Kíváncsian pislogok így inkább a bejárat felé, ha nem csalnak számításaim, pár másodpercen belül nyílik is az ajtó, s most már igazából is megbizonyosodhatom arról, tényleg a temetős srácot láttam odakint. Rezzenéstelen arccal figyelem párbeszédüket, majd mikor kiszúr magának, láthatóan egész testbeszéde megváltozik, s mintha rólam csacsognának a férfivel. Mikor már felém indulnak, s egész közel érnek az asztalhoz, picit mocorogva kortyolok ismét egyet a finomságból, ezután a férfire koncentrálva, végül az ismeretlen ismerősre szegezem tekintetem. *
- Mindenképp? Hát akkor foglaljon csak helyet. * válaszom a fazonnal szól, ám az a halvány, de mégis őrületesen kábító mosoly a kék szeműt tiszteli meg. Biccentek is a segítő szándékú úriember felé, tényleg nem lesz itt gond, jeges tekintetem pedig most már teljes valójában méri fel magának a fiút. Bár a temetőben is láthattam, de kicsivel azért ramatyabb fényviszonyok között, így természetes, hogy így normálisban is megnézem. Nem is rossz az összhatás, kellően hideg külseje meglehetősen vonzóvá teszi őt. Na de némán megvárom, míg esetleg rendel, csak utána szólok hozzá, ha már úgy tűnik, rám figyel. *
- Szóval mindenképp velem szeretnél ebédelni. Még a végén azt feltételezem, követtél, névtelen srác. * jegyzem oldalra biccentett fejjel a dolgot, legutóbb ez pont fordítva volt, de ki tudja, neki épp mik a szándékai. Minden esetre kíváncsian pislogok felé, olykor ki-kitekintve az ablakon, a ködös, hűs kinti tájba. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 2:39 pm

* Az étteremben szeretek hátul, de mégis az ablak közelében helyet kapni s mivel sűrűn járok ide így a pincér megismer és szó nélkül elindul szokott helyem felé. Menet közben viszont megpillantok egy ismerős szempárt mit volt alkalmam már közelebbről is szemügyre venni így jelzem a férfinek, hogy szándékaim megváltoztak. Odasétálunk hát a lányhoz s miközben udvariasan megérdeklődik szabad e a hely, kabátomból kibújok és szemügyre veszem ezt a titokzatos teremtést. Tekintetünk találkozik ahogy pozitív válasz érkezik de én csak aprót biccentek a manus felé kinek kabátomat is átnyújtom és leülök a lánnyal szemben.*
- Kicsit túlzott de hát ezek szerint bevált.* érkezik felőlem egy hűvös mosoly, ha esetleg egymaga szeretett volna megebédelni akkor sem vettem volna szívre, folytattam volna utamat és mindennemű utálkozás nélkül megebédeltem volna egyedül. A felszolgáló hamar vissza is tér s én az étlapot sem veszem igénybe, a nélkül is tudom, hogy mit szeretnék ebédelni.*
- Csípős szecsuáni csirkét szeretnék rizzsel, italnak pedig vörösbort.* mondanom sem kell, hogy valami jó évjáratból, így távozik a dolgozó s én a lányra emelem pillantásom kinek szavaira kissé elmosolyodom.*
- Imponálna ha így lenne?* döntöm kissé oldalra a fejem ahogy ujjaim összefűzöm az arcom előtt.* - Mellesleg a nevem Sean Derly... így talán kevésbé leszek idegen.* persze ez nem teljesen fedi a valóságot de talán ideje volt már bemutatkoznom, mit legutóbb elhanyagoltam. Természetesen hagyom enni, na meg amúgy sem vagyok egy szószátyár figura, de amikor úgy látom hogy alkalmas lenne feltenni egy kérdést akkor majd élek is lehetőséggel.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 2:54 pm

* Szinte rögtön társaságom akad, aminek mélyen belül, egy olyan részében lelkemnek, ami egyelőre előttem is titok és merő talány, valószínűleg még örülök is, a felszín viszont teljesen más, inkább muszájból feltörő jó modor és etikett. Nos igen, én is túlzásnak érzem ezen szavakat, de azért mégis jól esik az embernek ízlelgetni ilyesmiket, így hát meg is osztom vele véleményem. *
- A költői túlzások néha igen célravezetőek tudnak lenni, bár valószínűleg enélkül is ide ülhettél volna. * adok máris sejtelmes választ minderre, tetszik ez a kis mosoly felőle, őrületes, hogy mennyire nagy talány tud lenni számomra egy ilyen ember, emellett pedig mégis nyitott könyv.. legalábbis ezt tanultam, ő viszonyt kifejezetten érdekes ember, s azt hiszem, ilyenkor kezdem megérteni azt, anyám hogyan is szúrta el az életét apámmal kapcsolatban. Ezen viszont elég, ha magamban gondolkozom kicsit, amíg rendel a kék szemű, addig rezzenéstelen arccal bámulok csak kifelé, úgy tűnhetek, mint valami frissen faragott szobor. Ám arca vonzza tekintetem, így hát hozzá is szólok ismét, csalafinta kijelentéseket téve irányába, melyre már előre kíváncsian várom reakcióit. S persze nem is marad el az amit vártam irányából, azzal pedig, hogy nevét is megosztja velem, sokkal, de sokkal többet árult el magáról a kelleténél. Na nem mintha ez gond lenne, hiszen nem az a feladatom, hogy eltegyem láb alól, de sajnálatos módon túlságosan belém ivódott múltam minden egyes apró kis részlete, így agyam azonnal lázas gondolkodásba kezd felőle, s raktározza el az értékes információt. Kissé teketóriázok válaszomon, ezt láthatja arcomon is, de végül egy tétova bólintásba fullad a dolog, ami amolyan ösztönös reakció. *
- Nos, kedves Sean Derly, most már, hogy a neved is tudom, talán.. hm. Mire is gondolsz pontosan? Az ebédre, vagy arra a feltételezésre, miszerint követsz engem? * érkezik nem túl konkrét válaszom, viszont most már felveszem az asztalról a kanalat is, s elkezdem eszegetni a hűlő félben lévő levest. Szándékosan térek ki az egyenes válasz elől, mely talán még engem is megrémítene, így jobb minél tovább érzéketlennek maradni az ügy irányába. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 3:20 pm

* Nem az én stílusomba közelíti meg a lányt a pincér de ez nem is annyira érdekel, végtére is helyet kapok és én leülök vele szembe.*
- Örüljünk annak, hogy nem egy alpári, közönséges fajankóval van dolgunk, mivel sűrűn járok ide mondhatjuk úgy is, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy pozitív választ kapjak felőle. Ami természetesen plussz borravalóval jár majd, de erre számít ő is.* épp jókor érkezik vissza a szóban forgó fiatalember így pillanat alatt leadom a rendelésem mivel már idefelé jövet tudtam, hogy mire áhítozom. Nem, nem követtem a lányt de olyan snassz lenne egyből azt mondani amit valójában gondolok vagy történt így megragadom az alkalmat és egy számomra is érdekelt kérdéssel térek ki a válasz elől. Annyira zárkózott és titokzatos, hogy sejtelmes válaszainak nem tudom, hogy hihetek e s hogy erre az egyszerű kérdésre sem ad pontos választ újabb titokzatos mosolyra késztet mihez egy fejcsóválás is társul.*
- Tudod Laura az, hogy magadról nem sokat árulsz el az rendben van, nem erőltetem, nem firtatok dolgokat, de hogy egy egyszerű, hétköznapi kérdést is kiforgatsz az már picit lohasztó számomra. Természetesen a követésre gondoltam...arról beszélünk éppen.* nézek bele szép szemeibe bár sokat elárul fészkelődése és a kérdés megkerülése tehát én már csak arra várok, hogy végre valami őszinte választ adjon nekem.*
- Mond csak ha azt kérdezném melyik a kedvenc virágod, akkor is megkerülnéd a választ? Annyit tudok, hogy nehéz gyerekkorod volt de hogy egyszerű, hétköznapi kérdést se tudjak úgy feltenni, hogy azt ne fordítsd visszájára... elgondolkodtat, hogy mi minden történt veled és miért lettél olyan amilyen.* dőlök hátra székemen s veszem kezem ügyébe a boromat miből kortyolok is majd szépen visszahelyezem az asztalra. Kíváncsi tekintetem nem mozdul a másikról és egyenlőre a gőzölgő étellel sem foglalkozom, egyértelműen arra várok, hogy valami ép kéz láb magyarázattal szolgáljon.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 3:34 pm

* Szavaira csak bólogatni tudok, persze, tudom, hogy nem egy olcsó hely ez, és én is jó adag borravalót fogok itt hagyni, már ha az étel is ízletes lesz ugyebár, de a levesem illata egyelőre mennyei. A kóstolás viszont még várhat, forró ez a finomság, na meg közben beszédbe is elegyedünk, s ahogy hallom, kissé talán döcögősen megy mindez. Ő kérdez én válaszolok.. de elmondása szerint túlzok picit a dolgokban, tehát úgy veszem ki szavaiból, ha ténylegesen önmagam volnék, az sokkal inkább érdekes lenne, mint így, hogy próbálom eltitkolni ki vagy mi is vagyok én valójában. *
- Oké, vettem a lapot. Ha annyira tudni akarod, igen, imponálna. De kicsit követelőző vagy, nem gondolod? * mosolyom angyali, s azt hiszem, tényleg őszinte vagyok vele, bár nekem is fura ezt így kimondani. Na de ezzel sem biztos, hogy meggyőzöm és valljuk be, nem is ez a célom, egyszerűen csak élvezem társaságát, egyelőre ennyi az egész. Na meg az is tetszik, ahogy így elfigyelem, ahogy egyre inkább kiismerem, s következő kis monológja valahol mélyen be is talál nálam. Hogy mennyire sikerül ezt nem mutatni, azt nem tudom, kicsit úgy érzem, hiába a titokzatoskodás, mégis érdeklem és nem is hülye, tehát akár nyitott könyv is lehetnék számára, ami természetesen pánikra ad némi okot. Ettől függetlenül egy sóhajt hallatva teszem le kanalam, a leves felével végeztem, s miután fehér szalvétámmal megtöröltem szám sarkát is, kékségeim övében pihennek egy darabig, hangom pedig másabb, mint eddig, valami mindig megváltozik bennem, ha feladom a harcot egy kis időre. *
- Ahogy látom, nagyon is szeretnél engem megismerni, ami nem igazán probléma.. egy bizonyos szintig. A múltamról beszélni túlságosan is könnyű lenne, de tudod nem biztos, hogy jó lenne, ha kapásból megtudnál rólam mindent. Nem biztos, hogy tetszene, lehet, hogy visszataszítónak tartanád.. én pedig nem adhatok ki egy idegennek olyan súlyos dolgokat, amik számomra jelentik a legnagyobb terhet, ezt értsd meg. * magyarázom csendesen, ha akarja elhiszi, ha nem, hát nem, ez már az ő dolga. Ezután bekanalazom levesem második felét is, s ha kanalam csörren tányéromban, halkan beszélek, lesütött fejjel. *
- Pipacs. A kedvenc virágom a pipacs. * pillantok fel rá cseppet zavartan, ám még mielőtt bármi mást mondhatnék, ismét megjelenik a pincér, hogy elvigye üres leveses tányérom, s letegye elém most már a főételt is. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 4:06 pm

* Azt hiszem eljött annak az ideje, hogy rávilágítsam arra a tényre, hogy minden kérdés mögött kéne veszélyt latolgatni vagy félni attól, hogy őszinteségével hátba szúrják. Én sem vagyok sem túl barátkozó sem túl nyitott, egy bizonyos időnek el kell telnie ahhoz, hogy megnyíljak valaki felé. De az, hogy egy sima, mezei kérdésre nem kapok választ az már enyhén szólva is kissé türelmetlenné tesz, bár így folyamatosan fenntartja érdeklődésem. Ami viszont ingovány talajra térhet idővel...*
- Nem, nem gondolom... tudod eljátszadozhatnánk a szavakkal hetekig, hónapokig de akkor ugyan ott lennénk mint amikor először találkoztunk. Nem véletlenül szerettem volna ide ülni.* igen, levonhatja azt az aprócska tény szavaimból hogy érdekel, hogy megszeretném ismerni, szimplán csak ennyiről van szó. De nem menne a dolog ha nem enged felém, nem kell megbíznia bennem és szeretnie sem kell mert én sem teszem csak valami normális társalgási szintre kéne eljutnunk. Ezt tovább fejtegetem még mire úgy tűnik, hogy szavaim célba találnak, boromból mit időközben kihoztak az étellel kortyolok s kíváncsi tekintetem az ő jeges kékségeiben landolnak, azt fürkészve, hogy vajon most hihetek e neki. Ami azt súgja most teljesen őszinte velem, ahogy nyugodtan s kissé tartva néz szemeimbe egészen sebezhetőnek tűnik nekem kissé.*
- Mint mondtam nem kérdezősködöm a múltadról megelégszem annyival mit a múltkor mondtál. Az, hogy mi visszataszító nekem s mi nem azt bízd rám, had döntsem el én, te nem tudhatod, hogy mivel birkózom meg s mivel nem. Úgy nézek ki mint akit földhöz vágna egy szörnyű hír? Információ? Megtudok emészteni bármit, hidd el.* még egy kis morzsa rólam, nem hiszem, hogy tudja nekem olyat mondani mitől visítva szaladnék a világ vége felé s amint azt már mondtam, nem kell a múltjáról beszélnie csak nem köt minden kérdést a múltjához. Ahogy hirtelen kibök egy virágnevet úgy pillantok arcára meglepetten majd aztán egy hitetlenkedő mosoly is az arcomra kerül.*
- Nem hiszek a fülemnek...* dőlök hátra székemen láthatólag elégedetten simítva végig arcomon.* - Ez annyira borzasztó volt?* utalok itt persze a nyílt egyböli őszinteségre majd folytatva az evést csillogó tekintettel pillantgatok rá olykor.*
- Nekem nincs kedvenc virágom ha karod tudni...de ha feltétlenül választanom kell akkor a kaktusz.* szúr ha akar, de szívós és kitartó tehát ezért ez áll hozzám a legközelebb bár tényleg nem vagyok egy virágpárti.*
- Mit szólnál ha átlagos, unalmas kérdések felé eveznénk, így nem kell bolygatnunk a múltat és semmivel többet nem kéne elárulni magunkról, csak annyit amennyire a kérdésre vonatkozik.* ott van az a bizonyos egérút a kiskapu mi talán megkerülheti, de hát így lesz izgalmas a beszélgetés, nem mintha eddig nem élveztem volna azt a sűrű ködöt mi olykor megtelepedett a szavakon, de néha ( néha! ) jó elfújni, hogy lássunk is tőle valamit.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 4:23 pm

- Rendben, akkor döntetlen. * veszem tudomásul így szavait, ha kést nyomnának a torkomhoz se lennék konkrétabb, tehát nem fogom körbe ugrálni örömködve, hogy igen, ez az, ezt akartam, mivel lényegében én magam is kezdek elveszni ezen beszélgetés sűrűjében, mintha csak valami lencse főzelékbe pottyantam volna. Viszont ahogy leoszt, méghozzá teljesen jogosan, amivel természetesen én is tisztában vagyok, valami megtörik bennem, s talán szerencséje, hogy most jól vagyok, egy ideje, köszönöm szépen nagyon is jól érzem magam, talán kezd kiegyensúlyozódni az életem, mióta ide jöttem, nem tudom. De az biztos, hogy szavaim őszinték, egyszerűen nem akarom ezt az egészet, el akarom felejteni, erről kéne szólnia az újrakezdésnek, nem de? Arról, hogy feledjük a múltat, tiszta lappal kezdünk, én pedig pontosan erre vágyom, s bár titkolom mindezt, nehéz elszakadnom a régi dolgoktól, melyek annyira, de annyira elevenen élnek bennem még mindig. Reakciója természetesen elég pasis és dacos ahhoz, hogy megmosolyogtasson, s bár inkább komoly arckifejezést kéne most vágnom, egészen biztos ez, de sajnálatosa módon nem megy a dolog. *
- Őszintén boldog leszek, ha ez így lesz akkor is, mikor kicsit többet tudsz majd rólam. * ez a szó, hogy "boldogság", számomra igen keveset takar, egy üres szó az egész, néhány hazug gondolat és kész. Egyelőre legalábbis, ám azt is érezheti ebből, talán nekem is jó ez a helyzet, s idővel képes leszek bizonyos dolgokat megosztani vele, már ha érdemesnek találjuk erre egymást. Kérdésére, melyben kedvenc virágom felől érdeklődik késve bár, de érkezik válasz felőlem, reakciója pedig sajátommal ellentétben még különösebb. *
- Nem borzasztó, inkább nehéz. * nézek rá furán zavart tekintettel továbbra is, de csak pár pillanatig, majd már neki is fogok a sajtom felnyesegetésének, ha pedig ez is megvolt, hamm be egy falat, némi sülkrumplival. A kaktusz hallatán ismét mosolyogva nézek szemeibe, egy korty gyümölcslével öblítem le mindezt, idézőjeles, közeljövőbeli tervei hallatán pedig kis gondolkodás után bólogatni kezdek. *
- Most olyasmikre gondolsz, mit például, hogy mi a kedvenc zeném? Szeretek-e táncolni, vagy esetleg vannak-e bosszantó kistesóim? * mosolygok halványak felé, mert hogy ha ezen töri a helyes fejét, hát félek a végén beletörik a bicskája a dologba. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 4:52 pm

* Nem akarom én megváltoztatni meg semmi ilyesmit hisz pont ez tetszik benne, hogy kifürkészhetetlen és sejtelmes, de én úgy érzem, hogy mindennek van határa így ennek is. Túljutva ezen lépünk tovább s igzából nem tudom mit néz ki belőlem és mit nem de jobb ha tudja okos, értelmes férfi vagyok ki megbirkózik a bekapott információkkal legyenek is azok bármilyen undorítók, sajnálatosak örömteliek vagy szánalmasak. Bármit megemésztek s az ami a múltjához tartozik az lehet akármilyen véres, hánytató vagy mit tudom én, egyenlőre úgy teszek mint akit nem érdekel és szeretném ha a döntés jogát rám bízná.*
- Így legyen.* mosolyodok el ugyan olyan hűvösen mint ahogy szoktam s ahogy végül i megtudom, hogy mi a kedvenc virága úgy lepődöm meg mert az eddigiek alapján ez túl simán ment. Talán tényleg megpróbál változtatni...*
- Egy idő után talán nem esik ennyire nehezedre... ha megismersz. Mert akkor tudod mit várhatsz tőlem.* vagy épp az ellenkezője történik meg bár nem tudom, egyszerűen most nem tudom elképzelni azt, hogy valamivel is kitudnám zökkenteni állapotából akár magammal kapcsolatban. Az evés persze folytonos közben így szép lassan fogyasztjuk az ételeinket mit én olykor egy jóízű vörösborral öblítek le, mi rettentően jól esik.*
- Hát nem is tudom...ez így a szádból igen uncsinak hangzik.* mosolyodok el szélesen ahogy végzek az ebédemmel és hátradőlök a székemen.* - De mondhatni igen, ilyesmikre... Bár ez úgy hangzik mintha mindenáron megakarnálak ismerni, de valami úton módon beszélgetnünk kéne. Egy normális embert sem ismerek a suliban talán épp itt lenne az ideje ezen változtatni.*fűzöm össze ujjaim az ölemben, igen, érdekes számomra s egyenlőre úgy hiszem egészen jól meg is lehetnénk, nem tűnik plázacicának sem pedig a nyávogósabb fajtának tehát részemről tényleg nem lenne akadálya a "barátkozásnak".*
- Te mit gondolsz erről? Rémes lenne jóban lennünk?* harapom be alsó ajkam ahogy szép arcát nézem. Egyenlőre nem fordul meg a fejemben, hogy közeledjek hozzá mert én nem vagyok az a csajozós típus így hát tőlem a szemezésen és az apró mosolyokon kívül többet ne várjon egyenlőre, bár azt sem tudom, hogy én bejövök e neki egyáltalán?! Még jó, hogy nem gondolkodok ilyesmin...*
- Hogy állsz a tanulással? Mindjárt vizsgaidőszak...* ez egy teljesen snassz kérdés s aktuális is szóval talán megteszi.* -Ha segítségre szorulsz akkor szerény személyen szíves örömest a rendelkezésedre áll.* ajánlom fel neki, mivel én elsőben remekül teljesítettem és most is így fogok. Mindent tudok tehát jó tanuló vagyok, ezért is ez a magabiztosság.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 5:09 pm

* Alakul ez a beszélgetés, és azt hiszem, legalábbis kezdem úgy érezni, lassan túljutunk azon a bizonyos jégtörő játékon is, ami hát így konkrétan nincs kimondva, és én sem fogok eszeveszett kockáztatásokba, ám némi őszinteséget talán mégis érdemel felőlem, ha már ennyire sikerült megfognom valamivel. S bár egyelőre szavaim mögött igen kevéske érzelem lapul meg, szinte üres vagyok belül, de hiszem, hogy mélyen még mindig lehet valami, így hát mégse érzem hazugságnak a reménykedést, ismeretségünket tekintve. Kicsit nevetséges a helyzet, mármint ez a kedvenc virágos dolog, túlságosan sebezhetőnek és érzékenynek mutat, ami én aztán kicsit se vagyok, sőt mi több.. és ahogy mondom is neki, tényleg nem volt rossz ezt így kijelenteni, ám annál komolyabb erőfeszítéseimbe tellett. *
- Akkor majd nyitva tartom a fülem és a szemem, nagyon oda fogok figyelni. * kacsintok egyet egy óvatos vigyorral, na nem mintha eddig nem éppen ezt tettem volna, erre vonatkozóan mondom én azt, hogy ha lehetséges, egy lépéssel mindig előtte fogok járni, vagy inkább kettővel, az már majdnem felér a biztonságossal. A sablonos dolgokat fogjuk úgy értelmezem most, górcső alá venni, amiért lényegében hálás is lehetek neki, s bár nem tudom, mennyire fog ez nekem menni.. ez most nem egy olyan helyzet, amikor muszáj megfelelnem, a szent cél érdekében, ami nem más, mint hogy eltegyek láb alól akárkit is, ez most túlságosan emberi és életszerű. Nem kér sokat, de azt sem tudja, hogy számomra gyakorlatilag a lehetetlennel áll elő. Szerencsémre mégis túl snassznak érzi felőlem ezeket a dolgokat, de amint azt kezdi ecsetelni, valaki normálisat szeretne végre ismerni, és közelebb kerülni hozzá, hát, alig tudom megállni, hogy ne nevessek fel ezen. *
- Akkor nem a megfelelő ajtón kopogtatsz, ha egy amolyan "normális" valakit keresel, de ha mégis hozzám ragaszkodsz valamiért.. akkor állok elébe. * nyomatékosítom a normális szót is kicsit, végül oldalra döntött fejem rázom meg a következőkre, nem, nem lenne borzasztó, se rossz, csak nekem ez a dolog még elég új. Viszont mivel pontosan ezért vagyok itt, így az utolsó falatokat is elpusztítva hallgatom őt végig, majd egy kíváncsi félmosollyal szólok hozzá. *
- Őszinte leszek, mivel ezt szeretnéd. Utálok tanulni, egyenesen rühellek. Szóval úgy gondoltam, ráérek minden vizsga előtt pár nappal belefogni a készülésbe. De nem venném rossz néven, ha segítenél, elég sok lemaradásom van. * adom meg neki ezzel a lehetőséget, és magamnak is, egyre nagyobb galibát okozva magam körül ezzel, azt hiszem. Na de egy aprót tapsolok kacsóimmal, annyira nem hangosan, így tekintek felé ismét. *
- Szeretnél még itt ücsörögni, vagy esetleg benne vagy egy sétában? Mert nem akarok teli hassal ide aludni rögvest. De ha jobb ötleted van, és mondjuk nagyon aggódsz az év végi teljesítményemért, akár képes vagyok az önfeláldozásra is. * sóhajtok egy picit megadóan, célozva itt a tanulásra, de ami biztos, hogy szeretnék még vele tölteni egy kis időt, azt hiszem, így ha mást nem is, de kifogásokat keresek erre. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-21, 5:36 pm

* Nem tudom, hogy én majd mit tudok alakítani s mit nem mert végtére is hasonló természetünk van s hát én is nehezen nyílok meg az emberek felé, mégis én kezdeményezem ezt az egészet. Ha azt hiszi, hogy ez csak neki lesz nehéz akkor nagyon is téved, de én erről egy szót sem szólok, menet közben úgy is kiderül.*
- Szint úgy.* biccentek aprót felé s elfogyasztom a maradék étkemet ezzel is befejezve az ebédet. Jól esett, teljesen eltelített így kényelmesen hátradőlök és azt latolgatom hangosan hogy nem bánnám ha megismernék valakit, mivel több hónap lecsengése után sem tudok senkire rábökni és kimondani a nevét. Persze látásból és óráról van egy pár ismerősebb arc, de ennyi erővel ezt a pincért jobban ismerem mint őket. Nem tudom, hogy vicceset mondtam e de nevetése betölti a termet melyben ücsörgünk így csak kissé elmosolyodom de aztán ez a mosoly el is tűnik a képemről.*
- Nem ragaszkodom. Már ne haragudj de ez nem kényszer... ha továbbra is egymagam töltöm itt napjaimat akkor sem fordul a feje tetejére a világ. Egyszerűen csak vonz benned az hogy titkolózol, megfejthetetlen vagy számomra.... De ennek ellen tudok állni, hidd el.* erről szól a történet s persze ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy ha ténylegesen megismerem akkor fenn marad e továbbra is az érdeklődésem? Ezt magam sem tudom tehát érdekes egy "kapcsolat" ez a miénk majd csak alakul valahogy. A tanulást is felemlítem s ha úgy van akkor segítségére is lehetek mivel jól forgatom a pálcámat, ami meglepő számomra hogy utál tanulni s bizony szereti az utolsó pillanatokra hagyni.*
- Merész húzás de nem kivitelezhetetlen ha egy olyan pasi lesz melletted mint amilyen én vagyok. Meglesz az a vizsga.* nyugtázom határozottan s lehet nagyképűek a szavaim de biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog annak ellenére, hogy le van maradva.*
- De semmi sincs ingyen tehát az adósom leszel amennyiben másodikba lépsz.* csillannak meg szemeim, lehet egy önzetlen baráti gesztusnak tartotta felajánlásomat de erről szó sincs, kérek cserébe valami de egyenlőre még nem tudom, hogy mit, de hiszem, hogy kitalálok majd valami számomra kedvezőt. Szavaira megrázom fejem egy kifürkészhetetlen mosoly kíséretében s kezemmel intek a felszolgálók csoportja felé kik a pultnak támaszkodva beszélgetnek s óhatatlanul várják, hogy kérjünk valamit.*
- Ha megengeded a vendégem voltál... mindennemű hátsószándék nélkül.* természetesen ez rajta múlik, ennek fényében rendezem a számlát és a borravaló is meglesz s ha minden igaz akkor hamarosan már a kabátunkba bújva lépünk ki a hűvös őszi időbe.*
- Semmi dolgom, bár hétkor órám lesz de addig van időm, tehát benne vagyok a sétában.* tanulni most nem szeretnék mivel ki tudja mit ad ma le a Cruoris ház feje, kell az energia erre az órára nincs mese.*
- Miért ez a kirívó kékes hajzuhatag? Ez igen csak feltűnő, még a vak is kiszúr kilóméterekről.* pillantok rá menet közben, eme kérdésem a temetőben való találkozásunknak köszönhető hol volt szó az éjszakáról, a tömegről, utóbbi esetben jácci könnyedséggel észrevehető Laura.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-27, 8:12 pm

//olvadunk Patrickkal//

- Én is, de nem volt túl sok kellemes emlékem, szóval inkább maradok a varázstalanok pártján. Bár mostanában megismertem pár normális varázslót, szóval lehet átgondolom a dolgot.*mosolyodik el. A családjával persze sose lesz teljesen kibékülve, de már fogalmazódik benne a gondolat, hogy nem minden mágiahasználó ugyanolyan.*
- Hát nem, de előfordul az ilyesmi.*legyint. A kedve egy kicsit se változik, ugyanolyan vidám, mint eddig volt.*
- Hát igen, ez elkerülhetetlen. De ha nem bosszantod őket, akkor általában békén hagynak.*von vállat. Ő se kedveli túlzottan a kellemetlenkedő alakokat, de néha muszáj, hogy összetalálkozzon velük.
A fiú családján meglepődik egy kicsit, de épp csak annyira, ami még nem zavaró. Ráadásul egyáltalán nem zavarja a tény, hogy kinek milyen a háttere, szóval ebből nem fog ügyet csinálni. Tudomásul veszi és kész.*
- Nem feltétlenül hangzik annak. És egyébként is szerintem annyi a lényeg, hogy te elégedett legyél az egésszel. Mások véleménye csak mellékes.*mosolyog barátságosan a fiúra, részben azért, hogy jelezze ő nem gondol mást a srácról, csak ezért.*
- Valóban nem egyszerű. Nem hangzik nyálasan, bár én nem igazán tudnám megmondani, hogy mikor gondoltam utoljára szeretettel a rokonaimra. Annyi biztos, hogy nem mostanában.*morran egy aprót, majd a következő kérdés hallatán mesélni kezd a hobbiáról és persze a másikét is végighallgatja.*
- Akkor ezzel már ketten vagyunk. Bár én mostanában az időm nagy részét a szobámban töltöttem, alvással.*vallja be, majd villáján egy falatot nyújt a fiúnak, s igazán megörül, mikor az elfogadja.*
- Persze.*mosolyodik el és nyelvét kicsit kidugva leemeli a falatot a villáról, majd alaposan megrágva lenyeli.*
- Ennek is nagyon jó íze van.*mondja el a véleményét. Nem sokkal később aztán végez az evéssel és hátradőlve türelmesen várakozik.*
- Igen van egy kutyám otthon és itt kaptam egy cicát az egyik órán. Ó persze, rengeteget gondolkoztam már rajta. Elég nehéz kitalálni, hogy melyik állat illene hozzám a leginkább.*dünnyögi elgondolkozva.*
- És te mit szeretnél famulusnak?*kérdez vissza érdeklődve, A kérdést hallva megrázza a fejét, majd az intést követően hamarosan megérkezik a pincér is.*
- Ez..*kezdene tiltakozni, de végül csak megvakarja a feje búbját és sóhajt egyet.*
- Köszönöm.*mosolyodik el és egy kicsit el is vörösödik a kedves gesztus miatt.*
~ Mi a fene van velem? Ne legyek már ennyire érzelgős! Csoda, hogy nem kezdtem el sírni.~*gondolja kissé morcosan a reakciója miatt, de ebből semmi se látszódik rajta.*
- Nem is tudom. Te mit szeretnél?*kérdez vissza, mert tényleg nem szeretné ez most ő eldönteni. Ennek ellenére feláll, jelezve, hogy indulni szeretne.*
- Amíg eldöntjük sétáljunk egyet.*mosolyog a srácra és meg is indul kifelé az étteremből.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-11-27, 8:43 pm

*A családról is szó esik a társalgásunk során, mi az étteremben zajlik jelen pillanatban.*
- Milyen unalmas is lenne tök átlagos családdal. *mondom mosolyogva, de aztán lassan lezárjuk ezt a témát.*
- Amúgy igen, nem szoktak érdekelni mások véleményei, bár meghallgatok másokat általában, de főleg azokat, akiket kedvelek, szeretek. *fejtem ki, majd a hobbijairól faggatom a lánykát, és ebben is hasonlítunk valamelyest.*
- Hogyhogy ennyit aludtál? Buliztál? *kérdezem vigyorogva. Nem vagyok az a nagy bulizós, de ha buli van, akkor is inkább házibuli néhány üveg sörrel mint disco, de néha kell az is.
Mikor Elisa egy falatot nyújt felém, elfogadom, és megkínálom én is a sajátomból, mit jóízűen meg is eszik. Furcsa, de jó értelemben, hogy már az első találkozásnál ilyen közvetlenek vagyunk egymással. Amúgy is nyitott vagyok mások felé, de szerencsére ez kölcsönös is.*
- Én eléggé kutyás vagyok, a macskákat nem igazán kedvelem, szerintem önző és beképzelt állatok. Amíg kicsik, addig bevallom, aranyosak, de aztán már kösz nem.*
- Hm, én se tudom, milyen állat illene melléd... *mondom kicsit elgondolkodva, és arcát szemlélem enyhén oldalra döntött fejjel, de aztán válaszolok a kérdésére, mielőtt nagyon zavarba jönne az őt néző tekintetemtől.*
- Valamilyen kutyát tudnék elképzelni magam mellé, talán skót juhászt. *felelem, de ez még akár változhat is, a vizsgákig még van egy kis időm, és az se biztos, hogy sikerrel járok majd. Majd elválik.
Közben a pincér megjelenik az asztalunknál, és közlöm Elisa-val, hogy a vendégem volt, mire tiltakozna, de én úgyse engednék belőle, szóval felesleges köröket futna, de végül nem teszi, sőt, el is vörösödik, min magamban jót mosolygok, de igyekszem úgy tenni, mint aki nem vette észre. Abszolút szimpatikus nekem a lány, és szerintem ez kölcsönös.*
- Sétáljunk még egy kicsit, de csak akkor, ha nem fázol. *mondom, immár kilépve az étteremből, hol újra megcsap a hűvös levegő, és Elisa-n kabát nincs, bár elvileg rétegesen van öltözve.*
- Ha nagyon hidegnek érzed a levegőt, vissza is mehetünk a suliba, még ott is tudunk lógni együtt, persze ha nincs ellenedre. *ajánlom fel. Élvezem a társaságát, nem titok, és tetszik is a lányka. Mindenesetre míg válaszát várom, elindulunk Mystral utcáján.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-01-05, 9:29 pm

*Összefutok Elisa-val és a famulusával, és megbeszéljük, hogy elkísérem őket bagoly eledelt venni Mystral-ba, hova meg is érkezünk rövid csónakázás után, ám utána jön a csavar, egyikünk se tudja, hogy hol van az állatkereskedés. Még jó, hogy a famulusom kutya, így Louis rövid szimatolás után elvezet minket az említett üzletig, hova Elisa bemegy Ulixal együtt, amíg mi Louis-al kint várjuk őket. Nem telik el sok idő, az inflás leányzó megjelenik az ajtóban, és én megkérdem, van-e kedve meginni egy forró csokit. Nem akarok egyből visszamenni az iskolába, szívesen töltenék még egy kis időt ezzel a szép lánnyal, ki bele is egyezik az ajánlatomba.*
- Hm, nem tudom. Ne a fogadó legyen, bár biztos ott is van forró csoki, menjünk inkább az étterembe, az nyugisabb és kellemesebb hely. *felelem kis töprengés után. Nem tudom, hogy hol lehetne még forró csokizni, de ha Elisa-nak nincs ellenvetése, akkor az étterem felé indulunk el, mi a város szélén található. Néhány lépés után kezembe csúszó kacsókat érzek meg, mire lepillantok, és látom, hogy Elisa fogta meg a kezem, mire elmosolyodom, és természetesen nem állok neki ellen, miért is tenném? Az igazat megvallva, még tetszik is, hogy Elisa mert kezdeményezni ilyen téren, vannak olyan lányok, akik félénkek ehhez, de örülök, hogy ő más. Így tehát ha minden igaz kézen fogva érünk az étteremhez, hol kinyitom az ajtót, és udvariasan előreengedem a lányt, majd bemegyek én is a kellemes meleg helyiségbe, hol mielőtt leülnék, kapásból rendelek is két forró csokit a pincértől, majd leülünk az egyik asztalhoz egymással szemben. Ez azért jobb, mintha egymás mellett ülnénk, mert könnyebben tudunk így beszélgetni, és még közben a másik szép szemeit is tudom nézni, de mégse vagyunk egymástól távol, hiszen nem olyan nagy az asztal. Louis közben kint maradt az étterem előtt, nem akartam, hogy ő is bejöjjön, de valószínűleg ott ül az ajtó előtt és el se mozdul. A meleg italokra nem kell túl sokat várni, hamarosan le is helyezi elénk a középkorú pincér a bögréket, bennük a gőzölgő finomsággal.*
- Egészségedre! *mondom Elisa-ra nézve, majd belekortyolok.*
- Hm, szerintem finom, nem ittam még itt ilyet. *közlöm a kóstolás után, ám csak két kortyot tudok belőle inni, mert rettentő forró, de hát ez a nevében is benne van, szóval nem lepődök meg. Addig is, hogy elüssük az időt, megszólalok, ám olyat mondok, amin már egy ideje gondolkodok, és most azon a véleményen vagyok, hogy a gondolatot ideje, hogy tett is felváltsa.*
- Elisa...Én nagyon kedvellek téged, ez nem titok, és azon agyaltam, hogy lennél a barátnőm? Járnál velem? *bököm ki, és bár általában magabiztos vagyok, most egy kissé elbizonytalanodom, de azért annyira ez nem látszik rajtam. Volt már barátnőm New Yorkban, szóval de ez előtt a kérdés előtt mindig izgultam. Kezemet az övé felé csúsztatom, és szemeibe nézve várom a választ, mi remélhetőleg nekem tetsző lesz.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-01-05, 9:56 pm

*Szerencsére nem kell egyedül mennie, mivel összefut Patrickkal, akit sikeresen magával ráncigál bagolyeledelt venni. Az üzletbe egyedül megy be famulusával, de hamar lezavarja a vásárlást, de egy kicsit szomorú is, hogy ilyen gyorsan végeztek is. Szerencsére a találkozás folytatódik, hála a srác meghívásának, amit természetesen el is fogad. Útban az étterem felé gondol egyet és bátorságát megcsillogtatva megfogja a másik kezét, s arcára elégedett mosoly költözik, mikor rájön, hogy a cselekedete nem lett elutasítva. Kézen fogva érkeznek meg az étteremhez, ahol végre sikerül megértetnie a kis tollassal, hogy jobb neki, ha kint marad. A madár végül enged neki, de persze szokás szerint hozzáteszi, hogy a közelben marad. Ezután megköszöni az előreengedést és belép a kellemesen meleg és csendes helyre, ahol a forró csoki már az előtt meg van rendelve, hogy ő egyáltalán kinyitná a száját, így csak elmosolyodik és vidáman letelepedik a kiválasztott asztalhoz.*
- Egészségedre!*ismétli a másik szavait, s kicsit megemeli a poharát, majd ő is belekortyol.*
- Igazad van, szerintem is nagyon jó.*hümmög elégedetten. Kissé kipirul a szervezetébe került melegségtől. Az ő itala is nagyon forró, de azért hősiesen kortyolgatja, míg némi nyelvégés összeszedése után végül félrerakja a poharat. Szerencséje van, ugyanis Patrick épp ezt a pillanatot választja arra, hogy megkérdezze, szeretne-e járni vele. Meglepetten pillant fel, s egy rövid ideig meg se tud szólalni. De ahogy kezdi megemészteni a szavakat arcára boldog mosoly kúszik, s pirossága is fokozódik.*
- Én nagyon örülök ennek a kérdésnek, mivel igazán kedvellek és hát...igen, persze, hogy leszek a barátnőd.*biccenti oldalra a fejét, majd feladva minden nyugodtságát felugrik és alaposan megölelgeti a másikat. Ahogy ezzel végez elhúzódik és csillogó szemmel vár valamire. Valamire ami remélhetőleg nem késlekedik túl sokáig.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-01-05, 10:20 pm

*Végül csak nem kell unalomban eltöltenem a délutánt, mert Elisa-val meglátogatom Mystral-t bagolyeledelt venni az éhező Ulixnak, majd pedig meginvitálom a szép leányzót forró csokit inni. Elmosolyodom, mikor Elisa a kezét az enyém közé csúsztatja, de nem állok ellen, megfogom puha kezét, és úgy megyünk el az étteremig, hol nem teketóriázok sokat, rendelek két forró csokit, majd helyet foglalunk egy asztalnál, és a forró csoki is egy percen belül megérkezik, és mindketten belekortyolunk. Az én nyelvem is kicsit leforrázódik, de hát szinte mindig így járok, ha forró italt iszok, legyen az csoki, tea, kávé, bármi. Hogy ne kukán üljünk egymással szemben, megkérdezem azt, mit egy ideje már fontolgattam, vagyis hogy Elisa járna-e velem. Én nem látom ennek semmi akadályát, mert a leányzó nagyon is tetszik nekem, mind külsőleg, mint belsőleg, és mikor együtt vagyunk, jól feltaláljuk magunkat mindig, legalábbis eddig nem volt panasz. Láthatóan meglepem vele az inflás leányzót, hiszen én végig őt nézem, figyelem a reakcióját, hisz igencsak kíváncsi vagyok, hát még a válaszára, amit mikor meghallok, kifújom a levegőt.*
- Huh reméltem, hogy ezt válaszolod. Ez esetben igen csak örülök, és jó érzés, hogy a barátnőmnek tudhatlak. *mosolyodok el, aztán vigyorom szélesebb lesz, mert Elisa egyszer csak felpattan, és megölel, mit én nem vagyok rest viszonozni, ám a végén nem hagyom nagyon elhúzódni, inkább gyengéden megfogom a derekát, ölembe húzom, és ajkaimat az övére tapasztom, hogy azok egy lágy, de kicsit szenvedélyesebb csókban találkozzanak. Ezt most hosszabbra nyújtom, mint a múltkori rövidke csókunkat a Szükség szobájában, már ha Elisa-nak sincs ellenére, de miért is lenne? Azonban nem akarom a végtelenségig húzni, bár roppant kellemes tevékenység ez, de lesz még alkalmunk, bízom benne, bőven. A csók után kinyitom szemeimet, és a lány szép szempárjába nézek, majd elmosolyodok, és meghagyom neki a lehetőséget, hogy ha szeretne, akkor felálljon, merthogy ugye lehúztam az ölembe, hogy közelebb legyen hozzám.*
- Árulj el nekem valamit, de őszintén... *szólalok meg huncut vigyorral.*
- Számítottál erre a kérdésemre, vagy teljesen váratlanul ért az egész? *kérdezem mosolyogva, mert ez tényleg érdekel, bár nem tudom miért, de remélem, hogy Elisa válaszol majd a kérdésre.*

» Sorvus Sarnius - Ősi druida város