Étterem a város szélén

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-01-05, 10:49 pm

*Kellemes társaságra bukkan, amit nem is rest kihasználni, s elhívja magával az állatkereskedésbe. A vásárlással végezve nem válnak el, hanem elmennek forró csokit inni az étterembe. Elisa út közben megfogja a srác kezét, aki nem húzza el a sajátját, ez pedig mosolygásra készteti. Hamar megérkeznek a céljukhoz, ahol megrendelik a forró csokit és egy asztalhoz ülve lassan kortyolgatni kezdik. Elisa épp leteszi a bögrét, mikor Patrick feltesz egy már nagyon várt, de kissé meglepő kérdést. Viszont nem mered maga elé túl sokáig, hanem vidáman megválaszolja, majd engedve boldogságának felpattan és megöleli a fiút. Ezután megpróbál elhúzódni, de csak kicsit sikerül neki, mert hamar elkapják a derekát, s pillanatok alatt a srác ölébe kerül, s egy kellemes csókban lesz része. Egyáltalán nem ellenkezik, mért tenné, hanem csak jobban beledől az ölelésbe. Kicsit csalódott mikor az érintés véget ér, de nagyon reméli, hogy még sok hasonlóban lesz része. Egy rövid ideig gondolkozik azon, hogy felálljon-e, de végül úgy dönt, hogy marad még.*
- Igazából nagyon reméltem, hogy mostanában felteszed a kérdést, de nem lehettem benne biztos. Viszont annak ellenére, hogy vártam eléggé meglepődtem az előbb, de örülök neki.*válaszol őszintén. Legszívesebben nem moccanna egy centit sem, de a gőzölgő itala nagyon hívogató, így mégiscsak feláll és visszamegy a helyére. Bár csak annyi időre, míg megissza a csokit.*
- És te tervezted, hogy felteszed vagy csak hirtelen jött?*érdeklődik. Kíváncsi rá, hogy a másik vajon mennyit gondolt erre az egészre. Eközben pedig lehajtja a maradék italát is, ami már csak langyos, így nem égeti a nyelvét és a torkát.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-01-05, 11:19 pm

*Történnek dolgok a délután és este folyamán, mik igen csak kellemes élmények lesznek majd emlékezetemben. Jelenleg épp az étteremben ülünk, forró csokit iszogatva, és egy kérdést is felteszek, mire igen a válasz, vagyis Elisa mostantól a barátnőm, mit egy öleléssel meg csókkal pecsételünk meg, és mindkettő igazán jó. Hosszabb csókunk befejeztével a leányzó még az ölemben ül, és én megkérdezem, számított-e erre a kérdésre, majd a válaszán elmosolyodom.*
- Szóval vártad... ennyire kiszámítható lennék? *kérdezem felvont szemöldökkel, de aztán elnevetem magam. Elisa közben feláll és visszamegy a helyére, így én is beleiszom, vagyis konkrétan teljesen megiszom a forró csokimat, majd az általam feltett kérdést visszadobott labdaként én is megkapom csak kicsit átfogalmazva.*
- Már gondolkoztam a legutóbbi randink óta, csak a megfelelő pillanatra vártam, és most láttam jónak. *felelem őszintén. Elvégre tényleg elég jó a környezet. Egy hangulatos étterem, forró csoki, nyugalom, szóval ennél jobb ki tudja mikor jött volna, de így már ezen nem kell agyalni. Hamarosan ajtókaparászást hallok meg a bejárat felől.*
- Louis azt hiszem hiányol. Kimegyek hozzá, és szerintem vissza is megyek a suliba. Jössz velem? *kérdezem Elisa-ra pillantva, miközben a zsebemben levő pénzt számolom, hogy fedezze a fogyasztásunkat, majd az asztalra helyezem. Remélem a lány is elhagyja velem az éttermet, hol famulusom egyből felpattan a földről, hol eddig feküdt, és megnyalja a kezemet.*
- Nem sok ideig voltam bent, de te ennyit se bírsz ki? *nézek le skót juhászomra, de nem rosszallóan, hisz nem haragszom rá cseppet sem. Ha Elisa is kijött, akkor ujjainkat összekulcsolom, majd mielőtt indulnánk, egy röpke csókot adok neki.*
- Indulhatunk? *kérdezem, majd ha igen a válasz,visszasétálunk a révészhez, onnan pedig a suliba. Barátnőmet felkísérem a Nyugati főtoronyba, hol a mai nap utoljára magamhoz vonom, derekát átölelve megcsókolom, végül elengedem.*
- Jó éjszakát, remélem hamarosan találkozunk! És veled is, Ulix! *köszönök el mindkettőjüktől a famulust se kifelejtve, majd intek egyet, és a saját szobámba megyek egy letörölhetetlen és talán idióta vigyorral a képemen. De ki ne lenne jókedvű, mikor összejön azzal, akit kedvel? Louis hűségesen baktat továbbra is mellettem, fel a Keleti főtoronyig, hol megkezdem esti teendőimet.
Amennyiben az a lehetőség állt fent, hogy Elisa még nem jön vissza az iskolába, akkor a búcsúzkodós jelenet az étteremben, vagy ott zajlik, ahol épp különválunk.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-01-05, 11:36 pm

*A nap nem is alakulhatott volna jobban, ez pedig a hangulatán is meglátszik. Az étteremben elhangzik a nagy kérdés is, amire természetesen igen a válasz. A kapcsolatukat öleléssel és egy csókkal teszik teljessé, majd a lány marad még egy ideig a fiú ölében és úgy válaszol a feltett kérdésre.*
- Nem annyira, de örülök, hogy végül jól gondoltam.*kacsint a másikra, közben pedig feláll és visszaül a helyére, hogy ledönthesse a maradék forrócsokit, s közben várja a választ, majd csak bólint egyet jelezve, hogy ez szerinte is egy remek alkalom. A kaparászásra ő is felkapja a fejét, majd feláll.*
- Igen én is megyek.*felel és a srác nyomában kilép az ajtón, s a szabadba érve az első amit meglát, madara sárgás szemei.*
- Mit csináltál ilyen sokáig?*aggodalmaskodik, s szokásához híven a lány vállára telepszik.*
- Nem tartott olyan sokáig és csak beszélgettem.*mosolyog elnézően. Elégedetten fogadja a csókot, s természetesen nem marad egyedül a városban, hanem ő is visszatér a kastélyba. Hamar elérnek a Nyugati főtoronyba, ahol egy újabb csók után elköszönnek egymástól.*
- Neked is jó éjt és nagyon várom már a következő találkozást. Szia Louis.*int a skótjuhász felé is, megcsorbíthatatlan boldogsággal.*
- Viszlát!*búcsúzkodik a famulus is jól nevelten, s egy apró csípéssel jelzi a vörösnek, hogy ideje lenne bemenni, aki eleget is tesz a kérésnek, s egy elég érdekes, de nagyon boldog vigyorral az arcán lép be a klubhelyiségbe.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-01-29, 6:14 pm

*Semmi kedvem már a sulis kajához, bár nem rossz annyira, de valami másra vágyom. Hallottam már a Mystral-i étteremről, kicsit azt mondják, drágább hely, de elegáns, és mivel nekem a pénz nem akadály, ezért elhatározom, hogy oda megyek enni, ami ebéd és vacsora keveréke lesz, mivel ma még csak reggelizni voltam. A szekrényemet kinyitom, és kutatni kezdek a ruháim között, mit vegyek fel. Végül egy vastagabb fekete cicanadrágot veszek fel lila fenék alá érő pólóval, mi fölé egy pulcsit veszek, majd sötétlila vászonkabátot, nyakam köré sál is kerül. Lábamra majdnem térdig felérő fekete magassarkú csizma. Divatos öltözékemhez illőt táskába beteszem a tárcámat, a pálcámat, némi sminkfelszerelést, mert ki tudja, lehet szükség lesz rá, és kilépek a szobából. Néhány perc múlva már Mystral főutcáján sétálok, és közben bezsebelek néhány elismerő pillantást, mitől még büszkébben vonulok végig az utcán, majd be az étterembe. Megállok az ajtóban, és várom, hogy a főpincér az asztalhoz kísérjen. Idegesen toporgok, aztán megjelenik egy pincér, ki egy asztalhoz vezet, és átnyújt egy étlapot. Hihetetlen, nem úgy volt, hogy ez egy elegáns étterem? És még ők vannak felháborodva, ha nem kapnak jattot. Lábaimat keresztbe teszem, és zöldes szemeimmel, mik körül lilás-feketés smink van nézegetni kezdem a kínálatot.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-01-29, 6:30 pm

*Ma nem volt kedvem kimozdulni a szobámból, de az éhség nagy úr és még én sem hadakozhatok vele sokáig, így nem sokkal négy után elindulok a Mystrali étterem felé. Szokásom itt ebédelni, mivel kevésbé zajos mint a nagyterem a suliban, na meg a kiszolgálás módja sem elhanyagolható tényező. Mivel Mystral meglehetősen piciny település, a vendégkört is ismerem már látásból, legalábbis azokat, akik törzshelyükké avanzsálták ezt az éttermet. Ezért is lepődöm meg, mikor az asztalomnál megpillantok egy fekete-lila hajkompozícióval büszkélkedő cicababát, akit még sosem láttam errefelé. Elégedetlen pillantásából, mellyel szerencsétlen pincért méregeti, arra következtetek, hogy a jövőben sem nagyon fogom megpillantani, így egy udvarias mosollyal odalibbenek mellé.*
- Szép napot ifjú hölgy!* jelenek meg az étlap fölötti szűk látótérben, hogy reményeim szerint kivívjam a zöld szempár érdeklődését.* - Megengeded hogy csatlakozzam? Havasi Zoárd lennék. Benned kit tisztelhetek? * váltok azonnal hivatalos formulára, mivel a csajszi tartása azt sugallja, hogy kék, nem is, inkább lilavérűvel van dolgom.*
- Szabad esetleg egy aperitifet? * tudakozódom tovább, ha már a pincérek más vendégek körül legyeskednek. Közben, ha megkapom a leszállási engedélyt, le is csüccsenek a hölggyel szemközti székre és hosszú ujjaim közé kaparintok egy étlapot. Nagyjából tudom, hogy mi a kínálat, de a lapocskák közül alaposabban is szemügyre vehetem asztaltársamat, amíg ő a frappáns ételkreációk címeit próbálja értelmezni.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-01-29, 6:46 pm

*Mivel nincs kedvem a suliban enni, és mert megtehetem, ezért Mystral-i étterem felé lépkedek, és hamarosan be is lépek a helyiségbe, mi nem mondom, hangulatos, de azért a pincérek lehetnének kicsit gyorsabbak, így az első benyomásom inkább negatív, mint pozitív, de majd meglátjuk, milyen mértékben és irányban fog ez majd megváltozni az ittlétem alatt. Épp a "Főételek" részhez érek az étlapban, mikor egy fiúhang megszólít, így lejjebb eresztem az étlapot, és megszemlélem az ismeretlen srácot.*
- Szép napot. *biccentek én is neki halványan elmosolyodva. Első benyomásként az jön le róla, hogy nem egy tajparaszt, szóval egyelőre kedves, vagy kedvesebb leszek vele.*
- Naomi Teigneux vagyok, foglalj csak helyet. *mondom, és szemem sarkából látom, hogy egyébként lenne még szabad asztal, de Zoárd mégis az én társaságomat választotta, amit hogy őszinte legyek, meg is értek. Ki ne akarna velem lógni? Természetesen nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség, annál én válogatósabb vagyok, de ebbe most ne menjünk bele. Kérdésére bólintok egyet, de szavakkal is válaszolok.*
- Természetesen, jöhet. *Franciaországban mindig fogyasztottunk aperetifet étkezések előtt, ezért is hiányoltam mikor idejöttem a Mysterio-ba, így mivel Zoárd ezt kérdezte, talán ő se egy sima hétköznapi családból jött, de erre nem fogok most rákérdezni, majd talán később. mivel közben elértem a szárnyas ételekhez, megtetszett az egyik fogás, így felemelem a kezem, és néhányat csettintek, hogy egy pincér észrevegyen. Amint ideér, elmondom neki, mit is kérek.*
- Sült csirkemellet kérnék rizzsel, és szénsavmentes vizet. Ne várakoztassanak meg túlzottan! *mondom oda komolyan, és hangomon lehet hallani, hogy ők járnak rosszabbul, ha sokat kell várnom az ételre.*
- Te is rendelsz valamit? *fordítom zöld szemeimet a fiú felé, és ha kér, kér, ha nem, nem, de aztán a pincér elmegy.*
- Te is a Mysterio-ba jársz? Még sosem láttalak. *érdeklődöm Zoárdtól, és fejemet kissé oldalra fordítom.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-01-29, 7:08 pm

*A hölgyemény meglehetősen kedvesen fogad, amin picit meg is lepődöm, de nem fogok panaszkodni főleg, hogy valamivel jobban esik ez a fajta etikett, mint mikor tegnap Nil grabancon ragadott a mentáltrükkjével. Bár a lilahajú sem néz ki kispályásnak, inkább úgy saccolom, hogy az ő esetében más miatt kell majd védekező állást felvennem, de ne ugorjunk ennyire előre. Egyelőre csak a rendelt fogásnak van mitől tartania, így könnyedén helyet foglalok az asztal másik oldalán.*
- Milyen szép név! Csak nem Miss Franciaországhoz van szerencsém? * vidul föl kissé az ábrázatom, mivel rég találkoztam echte franciával, akiknek köztudottan nagyon az igényeik és elvárásaik, főleg gasztronómiai értelemben. Kicsit meg is kell erőltetnem a memóriámat, hogy eszembe jussanak a lány hazájából származó italok, de végül győz a rutin.*
- Egy Amer Pconhoz mit szólsz? Vagy legyen valami könnyedebb, nőiesebb? Mondjuk Anisette? De várj, tudok ám C betűset is, mint például a Cape Corse...* csillantom meg tudásomat, meg reményeim szerint finom humoromat is, amit az ilyen kaliberű hölgyek értékelni szoktak. Míg Naomi leadja a kívánságlistát, gyorsan átfutom az étlapot. Eredetileg csak sütit akartam rendelni, de útközben változik a terv, úgyhogy amint felém fordul a pincér, elő is adom a kérelmem.*
- Nekem pedig egy kis rántott karfiol lesz padlizsánkrémmel töltött zsemlekrokett ágyon, narancslével.* Én ugyan nem teszem hozzá, hogy lehetőleg siessenek, mivel addig is élvezhetem a hölgy társaságát, na meg nem sietek sehová, így aztán kényelmesen hátradőlök, kezeimet összekulcsolva az ölemben.*
- Bizony. Exortusos vagyok, egyébként elsős, szóval nem csodálom, hogy nem láttál még órákon, mert valami azt súgja, hogy te tapasztaltabb vagy nálam.* fogok neki a hízelgésnek, arra azonban ügyelek, hogy ez az egészséges kíváncsiság határain belül maradjon és ne menjen át csöpögésbe.*
- Azt hittem tenger gyümölcseit kérsz majd, megizzasztva a főszakácsot. * villantok meg egy mosolyt, majd bizalmasan közelebb hajolva folytatom: *- Ha rám hallgatsz, kagylót, csigát, polipot, még véletlenül sem rendelsz itt. Akkor már inkább valami olaszosat. Abban nagyon jók. * suttogom cinkos pillantással, mintha csak bennfentes lennék, bár be kell vallanom, hogy a tengeri herkentyűket amúgy sem részesítem előnyben, szóval könnyen mondok róluk negatív értékelést.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-01-29, 7:29 pm

*Abban a hitben lépek be az étterembe, hogy egyedül fogok étkezni, mivel famulusom nem jött most velem, nem volt kedve, hiába szóltam neki. Olyan makacs, mint én, épp ezért is imádom Elizabethet. Az étlap nézegetése közben viszont megszólítanak, és mivel a hangnem elnyeri a tetszésemet, ezért egyelőre kedvesen válaszolok neki. Arcán mintha egy csepp meglepettséget látnék, de hát előfordul, hogy egyik pillanatban még lekicsinylően beszélek valakivel, a következő percben pedig bájosan cseverészek, ilyen szélsőséges lány lennék.*
- De igen, hazám Franciaország. *mondom halvány mosollyal. Ettől még nem fogom Zoárdot lángésznek tartani, hiszen a vezetéknevem igen erősen árulkodik származásomról.*
- A te nevedet viszont nem tudom országhoz kötni... Honnan jöttél? *teszem fel a kérdést, majd hallgatom tudását a francia aperetifekről.*
- Hm csak nem egy szakértővel van dolgom? *kérdezem, és azért egy piros pont jár a srácnak, hogy így vágja az italokat.*
- Anisette tökéletes lesz. *választom kis gondolkodás után, majd leadom a rendelésemet a pincérnek, majd miközben várunk, kérdezek.*
- Áh Exortus. Annak a háznak a magisztere az ex-auror... *motyogom az orrom elé, amit talán Zoárd meg se hall, vagy meg se ért, de az engem nem is érdekel. Elég szégyen, hogy beengedtek ilyen embert a magiszterek közé, de hát ez van, én jó házba kerültem.*
- Az én házam az Inflatus, és jól sejtetted. Már másodikos vagyok. *felelem, és halvány, de elégedett mosoly kerül arcomra, hogy látni rajtam a tapasztalatot. A következő megszólalására felnevetek.*
- Bár francia vagyok, de a tengeri kütyük nem tartoznak a kedvenceim közé, inkább a szárnyas, sovány húsokat részesítem előnyben. *mondom, majd mikor közelebb hajol, az egy cseppet meglep, de érzékelem, hogy valamit mondani akar. Azért a tisztes távolságot tartva hallgatom szavait.*
- Nem nagyon szoktam másokra hallgatni, de ezt majd azért észben tartom. *mondom, és mivel meghozták az italokat, így belekortyolok vizembe, mi pont jó hőmérsékletű, nem túl meleg, és nem is hideg.*
- Amúgy sokat jársz ide, hogy ennyire tudod, mi jó és mi nem? *kérdezem, és hátradőlök.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-01-29, 7:52 pm

*Miután bámulatos módon sikerül kitalálnom, honnan származik Naomi, az én hazámra terelődik a szó. Kíváncsi vagyok, vajon a lányka rendelkezik-e annyi háttérinformációval, hogy tudja, merre is kell keresni az én lakhelyemet, így most nem fűzök hozzá támpontot, egyszerűen csak kibököm:*
- Magyarországról. Sajnos nem sok diáktársam mondhatja el ugyan ezt magáról, pedig néha jó volna magyar szót hallani.* felelem, bár annyira azért nincs honvágyam, hogy ezért a magyar szóért hazazarándokoljak. Addig jó, amíg az otthoni dolgokat távirányítással is tudom intézni, mert ha haza kell utaznom, az nagyobb problémák felmerülését jelentené. Na de hagyjuk az otthoni dolgokat, nézzük inkább az aperitifeket, amik terén büszkélkedhetem némi tudással.*
- Azt azért nem mondanám, de eléggé otthon vagyok a gasztronómia világában. Nem szeretem, ha mondjuk Tokaji néven egyszerű pancsolt házi borral szúrják ki a szememet, de gondolom ezzel te is így vagy. * pillantok a lányra, míg eldöntöm, mit is szeretnék enni, majd ha leadtuk a rendelést, jöhet a sulis téma.*
- Lehet, én nem tudok efféle kulisszatitkokat a magiszterekről. Bár úgy tűnik, neked nincs ínyedre a magiszterváltás. * noha ez régen történt, úgy látszik, van akinek azóta is böki a csőrét. Részemről mondjuk teljesen mindegy, ki dirigál, amíg nem követel teljesíthetetlent. *
- Akkor bizonyára famulusod is van. Talán nincs oda az éttermekért? * kérdezek rá hűséges követőjére, miközben azon töprengek, vajon miféle állat illene leginkább Naomihoz. Első körben valami nagymacskára tippelnék, bár lehet, hogy tévedek.*
- Csak nem egy lázadó vadmacskával van dolgom? Mert akkor bizony visszafogom magam és nem fecsegek feleslegesen. * válaszolom kissé sértődötten, visszadőlve kényelmes székembe. Felőlem aztán játszhatja a makrancos hölgyet, van némi tapasztalatom az effélék megpuhításában, bár persze mindig akadhat keményebb dió, akinek nem olyan könnyű a kedvére tenni.*
- Mondhatjuk, hogy törzsvendég vagyok, bár inkább az előételek és a desszertek miatt térek be, mivel nincs rendes cukrászda a környéken. * felelek engedelmesen, majd szétnézve a most még kissé néptelen étteremben hozzáteszem még: - Ezért is jöttem ide, mert ez a törzsasztalom. * pillantok a lányra, majd belekortyolok a narancslébe, mivel a sok beszéd közben eléggé megszomjaztam. Ez azonban nem tántorít el a tudakozódástól.*
- Melyik a kedvenc virágod? * kérdezem hirtelen, kiemelve az asztal szélén álló vázából az egy szál sárga rózsát, majd lassan forgatva ujjaim közt, megszimatolom. Mivel elvarázsolt művirágról van szó, az illata majdnem ugyan olyan, mint az igazinak, de azért hagy még némi kívánni valót maga után.*

// fagy//

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-02, 7:24 pm

//olvad//

*Beszélgetésünk elején feljön a szó arra, hogy melyikünk honnan származik. Vezetéknevem számára árulkodó, ám nekem már nem volt ilyen könnyű dolgom, így rákérdezek otthonára.*
~Hm.. Magyarország, ezt már hallottam valakitől...~ *gondolkodok el pár másodpercre, majd rájövök.*
- Van egy srác, nem tudom milyen Ambrus, ő is magyarországi. Ha magyar szót akarsz hallani, keresd őt. *mondom, majd az aperetifekre terelődik a szó, miben elsőre úgy tűnik, Zoárd jártas.*
- Egyértelmű. Engem ne próbáljanak meg átvágni holmi gyér minőségű itallal, minőségi illik hozzám, ezért elvárom, hogy mindig azt is kapjak.*
- Ezt a kis információt ha jól emlékszem magiszteremtől kaptam még a beosztásomkor, és már akkor se nyerte el a tetszésemet, de hát ez van, ez ellen nem tudok semmit tenni. *zárom le ezzel az exortusos magiszter témát, nem vagyok hajlandó többet arról beszélni. Szó kerül arra, hogy én már másodikos vagyok, és ekkor a fiú a famulusomra kérdez rá.*
- Elizabeth makacs egy teremtés, nem akart ma kimozdulni, így nem erőltettem. Általában azonban mellettem van. *felelem, és hermelinemre gondolok, majd figyelem, mit is tanácsol Zoárd, minden bizonnyal teljesen jószándékúan, ám én természetemnél fogva válaszolok, min kicsit mintha megsértődne.*
- Sosem titkoltam, hogy nem szeretem a szabályokat, bár régen sok szabálynak kellett megfelelnem. *nem túl nehéz kitalálni, hogy előkelő származásom miatt van mindez. Tovább lépve ezen rákérdezek, gyakori vendég-e itt.*
- A főpincér mutatta ezt az asztalt, gondolom nem tudta, hogy jössz ma, ezért vezetett ide. *mondom, de igazából az se érdekelne, hogy ha az atyaúristen helye lenne ez, ha itt van hely, akkor én itt fogok leülni. Leteszem a poharamat, miből ittam, és ekkor kapom a következő érdeklődő kérdést.*
- Ezt még nem igazán kérdezték tőlem, de azt hiszem, kedvencnek az orchideát mondanám. *felelem kis gondolkodás után. Zoárd közben a rózsát forgatja a kezében, ami az asztalon volt. Engem nem hoznak lázba a rózsák, tény, hogy szépek, de annyira elterjedtek már, hogy szerintem elvesztették régi jelentőségüket.*
- Bon appetite! *közlöm a következő percben, mert ekkor a pincér megjelenik a tányérokkal, rajta a rendelésünkkel.*
- Azon kívül, hogy gyakran jársz ide, mit csinálsz még ha van szabadidőd? *kérdezem a hobbijáról picit, miközben belevágok a húsba, megfújom, majd bekapom az egyik falatot. Hát, otthon ezerszer jobb, de a suliban rosszabb az étel, az biztos.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-02, 7:46 pm

* Összekulcsolt kézzel várom, vajon miféle híreket hallott Magyarországról. végül nem a szokásos dolgokkal jön, csak annyit bök ki, hogy van még egy honfi a suliban.*
- Ambrus? Sajnálatos módon még nem találkoztam vele, de remélem majd a jövőben összejön. Ki tudja, még az is lehet, hogy ismerem is valahonnan...*na nem mintha annyi ifjúsági táborban vettem volna részt, ahol barátokat gyűjthettem volna, de ha ő is elit körökben mozog, még az is lehet, hogy találkoztunk valamelyik partyn.*
- Téged magiszter osztott be? *füttyentek kissé irigyen.* - Engem egy lányka kapott el út közben, aki későn kapott értesítőt arról, hogy megérkeztem. Nem mintha külön fogadóbizottságot kellett volna felállítani jöttömre.* nevetek aprót, amint visszaemlékezem a találkozásunkra Ravennel. Kedves lánynak tűnt, kár hogy azóta se hozott minket össze a sors. Lehet, hogy gyakrabban kéne lejárnom Mystralba és akkor meg lenne oldva a dolog.*
- Milyen fajta, ha szabad kérdeznem? * célzok a famulusra, mivel rövidke monológjából még nem tudom meg, hogy eltaláltam-e a 100 dolláros kérdést.* - Van valami különleges képessége? Úgy tudom az sem ritka.* ragozom egy kicsit tovább a témát, majd gyorsan lezárunk még kettőt, mire kilyukadunk a virágoknál.*
- Pedig te inkább olyan fekete tulipános lány vagy, már ha nem sértődsz meg rajta. Mi tagadás, mondjuk az orchidea is előkelő, ám korántsem olyan ritka, mint az igazi, holland fekete tulipán.* fejtem ki egy kicsit bővebben a véleményem. Hamar megunom a soványka rózsát, hisz valóban nem oly előkelőek, mint az előbb említettek, így egy pálcamozdulattal igyekszem javítani a helyzeten.*
- Orchidessis! *mormogom, mire előbukkan egy kisebb csokor virág.* - Nem túl művészi, de legalább élő.* kommentálom egy vállrándítással, majd végre az ételt is megkapjuk.*
- Neked is jó étvágyat!* választom inkább a magyar formulát, mivel a franciával hadilábon állok. Nagyon szép nyelv, szeretem hallgatni, de nem tudom annyira kibogozni, hogy érdemben tudjak reagálni rá. Szerencsére azért egy jókívánságot még le tudok fordítani azért.*
- Orgonázok. Van hogy saját darabokat is írok, de ahhoz mostanában nem volt lelkierőm, inkább csak tornáztattam kicsit az ujjaimat, nehogy berozsdásodjanak. Még ide sorolnám a rajzolást is, mert az is egész jól megy, ha szabad ilyet mondanom.* gondolkodok el egy pillanatra, hogy életem mely csücskét borítsam reflektorfénybe. Végül úgy döntök, hogy a művészoldalamat mutatom be, hátha elnyeri a hölgyemény tetszését. Még a végén az is kiderülhet, hogy esetleg egy rokonlélekkel van dolgom.*
- És te? Tudsz játszani hangszeren? Már régen keresek duózásra alkalmas partnert.* dobom vissza készségesen a labdát, majd hozzálátok gazdag zöldségágyon tálalt finomságaim eltüntetéséhez, persze csak szép komótosan. Ha százszor nem is, ötvenszer minimum megrágok egy falatot, így elég sokáig itt fogok még ücsörögni. Persze jó társaságban repül az idő.*
- Gondolom nem vagy kviddicsrajongó. Valahogy nem tudlak elképzelni pomponlányként. Valami más sport esetleg?

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-02, 8:28 pm

*Olyan rengetek emberrel nem beszélgettem még, pedig azért már egy ideje itt vagyok, ám még aközött a pár ember között viszont mint kiderült két magyar is van, ami fura, mert nem gondoltam volna, hogy Magyarországról ide jönnek tanulni emberek, no nem mintha túl sok információm lenne arról az országról.*
- Bármi lehet. *mondom arra célozva, hogy akár ismerhetik is egymást Ambrussal.*
- Igen, Mr Cornwlade osztott be engem és testvéremet is. *no ezzel elárultam, hogy van egy testvérem, kivel mióta megjöttünk, talán nem is találkoztam. Régen sűrű kontaktusban voltunk, ám mostanában eltávolodtunk egymástól, bár ettől függetlenül én ugyanúgy szeretem. A famulusomról is szó esik, Zoárd pedig rákérdez, milyen állatról is van szó.*
- Elizabeth egy hófehér hermelin. *gyönyörű teremtés, de hát mellém illene más? Naná, hogy nem.*
- Természetesen van különleges képessége, kettő is, de azokat nem árulom el, ki tudja, mit hoz az élet, lehet, ellened kell majd használnom, és akkor jól jön majd a meglepetés ereje. *felelem közömbös hangnemmel, de nem feltétlenül rosszindulatúan. *
- Hát igen, a fekete tulipán is szép, és kétségtelen tényleg illik hozzám. *mondom kicsit elmosolyodva.*
- Én mindenesetre ettől függetlenül az orchideát szeretem a legjobban. *Zoárd hamarosan elővarázsol egy csokor virágot, mire aprót felnevetek.*
- Azért értékelendő az igyekezeted. *teszem hozzá, és szimpatikus nekem Zoárd, de ez már abból is kiderülhetett, ahogy beszélek vele, mert sokkal gonoszabb is tudok lenni emberekkel, de nem ez a legjobb oldalam, azt azért tegyük hozzá. Megérkeznek az ételek, és a hobbikra terelődik a szó, minek terén a fiú bőbeszédűnek bizonyul.*
- Értem, akkor ezek szerint te egy művészlélek vagy? Zene, rajz, mi kell még? *érdeklődöm, majd megkapom a kérdést, játszom-e valami hangszeren.*
- Tanultam zongorázni, de nem igazán kedvelem. Hallgatni igen, ám hogy én játsszak, azt már annyira nem bírom. Nem az én terepem. *igazából nincs is konkrétan olyan, hogy hobbim. Túl sok szabadidőm nem volt sose, mindig akadt valami elfoglaltság, összejövetel, ilyesmi, de hát ezzel járt az életem.*
- Hogy őszinte legyek, nézni szeretem a kviddicset, mint sportot, űzni még nem próbáltam, így nem tudom, mennyire lennék jó benne. *valószínűleg jó lennék, mi más is lehetnék, de próbálni tényleg nem próbáltam még.*
- Emellett a konditerembe szoktam lejárni, és lovagolni is szeretek. *közlöm még a sportokkal kapcsolatban.*
- Van testvéred? *kérdezem, hisz azt már tudhatja, hogy nekem van, ám én ezt az információt még nem tudom róla.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-02, 8:55 pm

*Felírom a noteszembe, hogy ezzel az Ambrussal lehetőleg össze kéne futni, de hát ez elég nehéz egy olyan ember esetében, akit nem tudom, hogy néz ki, melyik házba jár, satöbbi. Szóval valószínűleg ezt a teendőt nem fogom egyhamar kipipálni. Következő kérdésem nyomán az is kiderül, hogy a ladynek van egy testvérkéje.*
- Nocsak. És ő is ilyen elbűvölő teremtés?* kérdezem pimaszul, miközben tulipán formájúra hajtogatom a szalvétát, anélkül, hogy észrevenném. Mondjuk nem nagy művészet, csak fel kell hajtani a háromszög két befogóját és már kész is.*
- Hermelin. Hűha. Biztos aranyos. Bevallom, azt gondoltam, neked is valami nagymacskaféléd van. Miért pont hermelint választottál? Gondolom nem azért, mert pici és elfér a mellényzsebben.* eresztek meg egy féloldalas vigyort, amint elképzelem a csajszit otthoni cuccban, mindenféle csinosító nélkül, kócosan, hermelinestül. Na azért ennyire nekem sem jó a képzelőerőm, szóval inkább felkapom a beszélgetés fonalát.*
- Jaj, lebuktam.*emelem fel megadóan a kezemet, mikor nem akarja elárulni a hermelin képességeit, mintha kémkedni akartam volna, vagy ilyesmi.* - Remélem nem lesz akkora pechem. Gondolom jobban forgatod a pálcát, meg aztán te másodikos is vagy. Nem lenne fair play. Másik oldalról viszont nem kellene azon aggódnom, hogy csúnya dolog megverni egy hölgyet még ha csak pálcaviadalról van is szó.* szövegelek megállás nélkül, amivel remélem nem untatom túlságosan Naomit. Hiába, szeretem hallani és hallatni a hangomat, eddig meg még nem sokan panaszkodtak, szóval bennem nem épültek ki biológiai sorompók ezen a téren.*
- Köszi.* mosolygok a virágokra tett megjegyzésén, majd a csokrot belepaszírozom az aprócska vázába, a rózsát meg a geridon asztalra fektetem, a többi kellék mellé.*
- Attól függ, kinek a szemszögéből nézzük.* vetek egy, a kelleténél talán kicsit hosszabb pillantást a lányra, miközben a szemébe nézek, majd gyorsan levadászok egy rántott karfiolt. Nagyon régen nem flörtöltem, főleg nem lánnyal, szóval kézenfekvő, hogy játszadozásba kezdek, ha már egyszer itt a remek alkalom. Pillanatnyilag az sem zavar, ha nem találok viszonzásra. Sőt.*
- Zongora! Pedig csodás hangszer. Kedvemre való lenne meghívni téged egy duettre valamelyik délután, már ha nincs ellenedre. Persze ha annyira nem szeretsz zongorázni, akkor nem kell. Nem erőszak.* felelem, majd rövidebb csend következik, mert ugyebár egyikünk sem beszél teli szájjal és azt sem szeretnénk, ha kihűlne az étel.*
- És a tánc? Az is jó popsit nevel, nem kell ahhoz feltétlenül kondigép.* felelek rá őszintén, mert nekem sosem voltak a kedvenceim, bár mi tagadás, rám férne egy kis testedzés.*
- Csak féltestvéreim vannak. A szüleim eléggé laza kapcsolatban éltek. * felelek tömören, kicsit elkomorulva, melyből a lány érezheti, hogy ez nem a kedvenc témám, főleg, hogy nemrég az öcsém is, meg az apám is meghalt, az anyám meg épp börtönben csücsül mert ki akart nyírni. Na igen, ez nem épp egy hagyományos családmodell. Így aztán témaelterelő hadműveletbe fogok.*
- Muchát ismered? Nagyon szeretem a képeit, és ha jól tudom, Franciaországban, különösen nagy kultusza van. Még az egyik kiállításán is voltam.* térek vissza a rajzos témához, elvégre a kedvenc szecessziós festőmről tettem az imént említést.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-02, 9:16 pm

*Felkerül a szó arra, hogy van egy testvérem, és Zoárd kérdésén aprót felnevetek.*
- Hát, egy bátyám van, és én szeretem, de ki tudja, mások mennyire találják elbűvölőnek. *mondom még mindig kicsit mosolyogva. Gondolom azt hihette a fiú, hogy lánytestvérem van. Famulusom is szóba kerül beszélgetésünk során, amit néha megszakít az, hogy egyikünk vagy másikunk az épp aktuális falatját rágja.*
- Megfordult a fejemben a fekete párduc ötlete is, de végül nem tudom, miért döntöttem a hermelin mellett. Fekete párduc famulust már mintha láttam volna az iskolában, ám hermelint még nem. *felelem, és ebből kiderülhet, mást akartam, mint ami az átlagnak van, valami egyedit, de aztán lehet, hogy másnak is van ilyen fajta famulusa.*
- Bár még messze van, de gondolkodtál már, milyen famulust szeretnél majd másodikos korodban? *talán kicsit korai erről beszélni, hiszen alig kezdődött el az év, de ha már feljött erre a téma, akkor miért is ne? Elizabeth képességeit érthető okokból nem árulom el neki, amit elpoénkodik, szóval nem veszi a szívére. A hobbikról is csevegünk, először ő sorolja fel, mit szokott csinálni, aztán én is említek egy-két dolgot.*
- Elfogadom a meghívást, legalább kimozdulok, és normális társaságom akad közben, nem futok majd össze senkiházi alakokkal. *mondom, és bár tényleg nem a kedvencem a zongora, de legalább nem fogok unatkozni egy délután.*
- Táncban én csak a páros táncokat ismerem, kétségtelen, hogy az is hozzájárult az alakomhoz, nem a szél hordta össze formás testemet. *nem kétség, büszke vagyok az alakomra. Hobbi után témánk a család, mi annyira nem tűnik Zoárd kedvenceinek egyikének, így normális leszek, és nem is feszegetem tovább a témát.*
- Természetesen ismerem Mucha-t, remek festő volt, még remekebb képekkel. *vágom rá egyből, hiszen ismerem a festményeit, gyakran jártunk különböző kiállításokra. Időközben tele lettem, bár még a tányéromon van maradék, mi már nem fért belém. Némi pénzt teszek az asztalra, és készülődni kezdek.*
- Örültem a találkozásnak Zoárd, de én most azt hiszem, visszamegyek az iskolába. Valószínűleg még össze fogunk futni, nem olyan nagy ez az iskola. *mondom, és sálamat a nyakamra tekerem, és felállok, hogy a kabátomat is fel tudjam venni.*
- További szép napot. Au revoir! *köszönök el, majd elindulok kifelé, egyenesen a révészhez, onnan pedig a Mysterio-ba.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-02, 9:47 pm

*Az elbűvölő testvérnél valóban egy lányra gondoltam, mivel Naomit nem tudom elképzelni amint a bátyjával verekszik, pedig a fiúk igenis elvárják a lánytestvérektől, hogy részt vegyenek a bandás bulikon, mint pl. foci, kviddics, paint ball, meg hasonló, nem épp nőies sportok.*
- Hoppá, akkor nem szóltam.* pirulok el icipicit, bár persze Naomi nem tudhatja, hogy egy elbűvölő bátyó előbb felkelti az érdeklődésemet, mint egy formás cicababa, akármilyen előkelő családból származik is.*
- Akkor jól sejtettem. Én is valami egyedit szeretnék, de nem szeretem a szőrös kiskedvenceket, szóval szerintem egy varánuszt kreálok majd, vagy valami gyíkfélét. De az is lehet, hogy addig még támad egy jobb ötletem.* gondolkodom hangosan, mivel elképzelésem mindeig mindenről van, csak aztán könnyen előfordulhat, hogy nem az lesz a véglegesített változat. Mihelyt túltárgyaltuk a famulustémát, a művészetekre terelődik a szó, amit csak pár pillanatra szakít meg egy kósza kérdés, ami a családomra vonatkozik. Naomi persze nem kezdő, azonnal leveszi, hogy nem szeretnék erről beszélni, pláne nem egy idegennek.*
- Lekötelezel.* mosolyodom el aprót, még a meghívás elfogadására, majd átugrunk Muchára, akit Naomi természetesen ismer, mivel gondolom őt is gyakran hurcolták kiállításokra.*
- Örülök, hogy így látod. Kevés rajongója akad manapság, főleg a fiatalok körében.* simogatom meg az államat, mintegy elgondolkodva. Már épp továbbfűzném a gondolatmenetet, mikor Naomi befejezettnek tekinti az étkezést, és odainti a pincért. Természetesen úriemberhez méltón nem engedem neki, hogy a jelenlétemben kifizesse a számláját, így intek a pincérnek, hogy írja a számlámhoz.*
- Remélem ízlett, és máskor is megtisztelsz majd a jelenléteddel.* biccentek az elköszönő szavak hallatán.* - Neked is hasonló jókat, szerbusz! * állok fel, mikor nekikezd az öltözködésnek, majd csak akkor foglalok helyet ismét, ha kilépett az ajtón, ahogy azt egy úri hölgy jelenlétében szükségesnek ítélem. Komótosan befejezem a félig már elfogyasztott sült és párolt zöldségekből álló katyvaszomat, majd fizetek és elindulok én is vissza az iskolába.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-07, 2:38 pm

* Vixilien szavaira gúnyosan elmosolyodom hiszen senki se kérte, hogy avasson be magánéletébe.*
- Nem is kell.* állok fel s lépek oda hozzá, hogy aztán valahol a környékén kényelmesedjek el de érezhetően óckódik közelségemtől mit nem tudok mire vélni mivel hiába a kimerítő futás, büdös az nem vagyok. Ha nincs hát nincs így aztán egy már felemlített témára terelem a szót, úgy hiszem nem igazán tud barátságot kötni társaival de hogy ennek mi lehet az oka az talány, bár az is lehet ahogy mondottam, hogy ő áll helytelenül a dolgokhoz.*
- Nincs, az igazság kedvéért jobban egy sincs mióta itt vagyok. De engem láthatóan nem bánt a dolog... Megbízhatatlan emberek tömkelege a Mysterio, azzal, hogy bizalmadba avatsz valakit egyúttal ki is szolgáltatod magad az illetőnek.* talán eddig ha egy lány társaságát élveztem a hosszú hónapok alatt kit már szintén rég láttam, úgy hogy nem is véletlenül vélekedek így erről a dologról. A meghívást elfogadom mivel sejtem, hogy normalizálni szeretné a lány "kapcsolatunkat" de hogy egy meleg teával zúdítanám le mérgemben az bizony távol áll tőlem.*
- Áh szóval nemesi családból származol... merről jöttél?* tápászkodunk fel s közben még azt is megjegyzem, hogy én változni nem fogok az már biztos. Ahogy elindulunk kíváncsian fordulok felé várva a kérdésemet követő reakcióra mi nem marad el s bár úgy látom nem érdekli azért eddig úgy érzékelem, hogy nagyon is bántja, legalábbis iménti szavai erre utalnak.*
- Lehet, hogy igen lehet, hogy nem... mint mondtam az emberek megbízhatatlanok, kétszínűek és a hűség szó manapság kimaradt az életükből.* tekintek magam elé, nem tudom miért nem megy neki, nem ismerem s ahogy megérkezünk a városhoz és a választás joga engem illet úgy bökök fejemmel az étterem irányába.*
- Akkor legyen az étterem. Mégis csak kellemesebb hely.* bár a klubbal sincs gond de ha már én választok akkor így legyen s ahogy megindulunk az étterem felé úgy engem előre amint elérjük annak ajtaját. Bizonyára a főpincér elénk jön és köszönt minket s bár tekintetével végigmér minket de nem szól semmit, csupán egy üres, kétszemélyes, ablak melletti asztalhoz kísér minket.*
- Nos én akkor a beígért teát kérem.* nézek a lányra hagyva had érvényesüljön, hisz ő hívott meg. Ha a pincér elmegy kényelmesen hátradőlök és megszabadulok kesztyűimtől és sapkámtól így tárva fel kissé rendezetlen, szőkésbarna tincseim.*
- És... melyik házba jársz? Mivel famulusod van és nem az én évfolyamomra jársz így úgy vélem másodikos lehetsz, de a többiben már nem vagyok biztos. Sőt...* fogalmam sincs, felőlem akár még Infaltusos is lehet, mivel a házam diákjaival sem vagyok tisztában.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-07, 2:54 pm

*Nem akarok megint magamról beszélni, már túl sok emberrel osztottam meg problémáim és bár ideiglenesen úgy látszott, hogy megértenek, hosszú távon ez már nem volt kifizetődő és mostanra már bánom is, hogy oly őszinte voltam. Tehát most az óvatos, lassú taktikát választom, nem szeretném, ha máris túl sok mindent tudna meg rólam, így is eléggé negatív a véleménye.*
- Hmm, mondasz valamit ezzel. Nem is tudom, hogy tudsz te egyedül ilyen jól meglenni. Nekem szükségem lenne barátokra, otthon is olyan sok volt, itt pedig tényleg nem találok, ahogy mondod, nem lehet bízni az emberekben, mert hátba támadnak és megbántanak. *átéltem már ezt és ha arcomat fürkészi, láthatja is szomorúságom, melyekből egyértelmű a következtetés. Gabriellel is így jártam és a többi úgymond barátom is elhagyott már, tehát nincs igazán kire támaszkodnom és talán ezért is kezdek pont egy halott felé megnyílni, kezdem átgondolni a dolgaimat, mert ha már az élőkkel nem tudom megértetni magam, lehet, hogy valaki mással sikerül, még akkor is, ha az a valaki csak a véremet akarja. De hát valamit valamiért, ilyen a mai világ. Témát terelek, így hozva szóba a teát, amit hallhatóan el is fogad és nem is bánja, hogy nem valami más jellegű italra hívtam meg, így kelek fel és közlöm vele idő közben, hogy aranyvérű vagyok én magam is.*
- Spanyolországból. És te? Esetleg angol vagy? *a Sean név nem tudom, hogy hol szokványos, de én most mégis a szigetvilágra tippelnék, maximum kiderül, hogy tévedek. Ahogy viszont ismét felém tereli a témát, már nem örülök annyira és próbálok is másképp reagálni, de eléggé átlátszó lehetek...*
- Úgy beszélsz, mintha nagyon sokat tapasztaltál volna már, pedig nem vagy sokkal idősebb nálam. *mondjuk az arca az komoly, furcsán felnőttes és a szavaiból és viselkedéséből is ilyesmit veszek észre, szinte kislánynak érzem magam mellette, de mégse zavar, furcsa megnyugvást érzek, jó egy érett emberrel társalogni. Megérkezünk a város határához idő közben, így teszem fel a kérdést, hogy hova szeretne menni és amikor az éttermet mondja, picit elmosolyodom, én is úgy gondoltam, hogy az lenne most a legjobb. Tehát már meg is célozzuk azt és hamarosan egy biccentéssel köszöntöm a pincért, ki bár megnéz minket, nem látom rajta, hogy bármit kifogásolna. Az asztalunkhoz érve csak leveszem magamról a pulcsimat, így egy hosszú ujjú, világoskék színű póló kerül elő, majd végül szép tincseim is kibontom és picit bele is túrok, így rendezve el hátam és vállam körül, tehát mindjárt szebbnek tűnhetek, én legalábbis jobban szeretem kibontva hordani a hajam. *
- Rendben, már rendelem is. Remélem szereted a gyümölcsös teát. *ha nem, akkor majd jelzi, de ahogy megérkezik a pincér, úgy kordul meg halkan, alig észrevehetően a gyomrom is, melybe bele is pirulok.*
- Kérnénk két ribizlis teát és én egy adag tükörtojást is. Te kérsz valamit enni? *szívesen meghívom, főleg, hogy most már itt vagyunk, így hát ha kér valamit, azt is megrendeljük, majd már el is megy, elkészíteni az italokat és az ételeket, mi pedig tovább folytathatjuk a beszélgetést.*
- Az exortusba járok és igen, másodikos vagyok... *bólogatok aprókat, majd szépen egy szalvétát veszek ki a szalvétatartóból és azzal kezdek el szórakozni.*
- És amúgy miért akartál a társaságomban maradni? Az előbb, a tónál még nagyon úgy tűnt, hogy szíved szerint megszabadulnál tőlem. *még mindig nem értem, hogy miért, de tényleg egyértelmű volt, szóval most tudni szeretném, hogy mivel van annyira nagy gondja. A megjelenésemmel? Mert egy kis hógolyózás az egy dolog, mégis negatívnak éreztem, bár lehet, hogy csak magamnak magyarázom be. A rendelés is megérkezik idő közben, így kezdek el eszegetni és ha ő is eszik, akkor még egy "jó étvágyat" is elhangzik tőlem, majd lassan, apró falatokban fogyasztom a finomságot, miközben néha egy-egy korty forró teával öblítem le torkom.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-07, 3:26 pm

* Hogy miért nem rajonganak körül barátaim azt röviden meg is fogalmazom a lánynak, tény és való, hogy az emberek kiszámíthatatlanok - tiszteletet képez persze a kivétel, de ezzel nekem nincs gondom, teljesen jól érzem magam magányosan is, az élet megtanított erre rendesen. Úgy látom ebben egyet is értünk ahogy elnézem a lány szomorú arcát, eddig kegyes volt hozzá az élet de minden jónak egyszer vége szakad.*
- Meg lehetni szokni.* vonom meg a vállam bár én sosem voltam az a bratyizós típus hisz már kiskoromba céljaim voltak miket minden áron véghez vittem s a neveltetésem... hát megízlelhettem rendesen milyen a "sötét" oldalon felnőni.*
- Fején találtad a szöget. Angliából érkeztem.* bólintok szavaira miközben az utunkat is megkezdjük a város felé. Igen, rá terelem a szót mivel magamról nem szeretek beszélni de ezt sejtheti miután megbízhatatlannak titulálom az embereket, a bizalom az olyan dolog számomra amelyben nem sokakat részesítek. Talán ezért sem áll hozzám közel senki... de hát ez van. A lány szavaira kissé elmosolyodom közel a jár az igazsághoz nagyon is.*
- Nem mindenkit kímélt az élet, valakit mint például engem hamar megtanított az élet arra, hogy felnőjek.* pislantok arcára hangom érezheti a nemtörődömséget. Nem volt gyerekszobám és sok szeretetben sem volt részem, de talán így a jobb, hisz nem tudok mi után vágyódni miről csak fantáziálni tudok. Az pedig nem az igazi, csalóka érzéseket kelthetnek az emberben. Hamarosan már a kellemes melegben ücsörgünk a lánnyal az étteremben melyet gyakran meglátogatok mivel megtehetem s miután a kérdés elhangzik aprót bólintok.*
- Megfelel.* nem vagyok túl válogatós így hát tökéletes lesz a gyümölcsös tea is.* - Nem, köszönöm, nem vagyok éhes.* hárítom el az ajánlatot s miután magunkra maradunk logikus úton jutok arra a következtetésre, hogy Vixi másodikos, de hogy melyik házba jár...*
- Én az Infaltusba.* nem tudom mennyire érdekli minden esetre én megejtettem, kényelmesen hátradőlve döntöm kissé oldalra a fejem ahogy a lány kíváncsi kérdését meghallom.*
- Jó kérdés bár ezt én is kérdezhetném.* mosolyodom el kissé.* - Vixilien... ha megakartam volna szabadulni tőled, megtettem volna szó nélkül. De nincs erről szó... Gondoltam ha már nem nyargaltál el megbántottságodban akkor megér egy misét az ismerkedésünk. Szimpatikus volt számomra, hogy dacolva a történtekkel maradtál. Amint elterveztem bevégeztem így nem láttam akadályát, hogy a társaságodba maradjak. Gondolom te sem szereted ha keresztülhúzzák a számításaidat.* én így reagáltam le a helyzetet s eszemben sincs bocsánatot kérni érte. A teát időközben megkapjuk így hát kortyolva a bögréből nedvesítem be ajkaim.* - Talán bánod? Bár... akkor nem hívtál volna meg.* mosolyodom el hűvösen újfent s teszem le bögrémet, hogy aztán ismét a lányra tekinthessek.*
- Mellesleg egy ilyen csinos lány társaságát bűn lenne elutasítani. Nekem is van szemem és amit látok az csöppet sem visszautasító. De az is lehet...* húzódik sunyi mosolyra képem.* - Hogy talán csak a légy jóban az ellenséggel törvényt akarom érvényesíteni.* nem vagyok egy csajozós típus de pár szép szó azért tőlem sem áll messze főleg ha ebben a másik cseppet sem lehet biztos.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-07, 3:40 pm

*Ahogy így beszélgetünk, egyre több minden áll össze a fejemben, kezdem úgy érezni, hogy ő tényleg teljesen más jellegű ember, mint én és ez arra ösztökél, hogy meg kell ismernem, hogy tudni akarom, milyen is ő és miért ilyen. Talán jobb lenne, ha én is másféle ember lennék, de hát nekem ezt osztotta az élet és ezzel kell együtt élnem. Picit fáj, amiért nem találom továbbra se igazán a helyem a Mysterioban, de majd túljutok ezen is, ami késik, az talán nem múlik, ha meg mégis, ez a hely után ismét visszatérek majd Spanyolországba. *
- Hogy tanított meg? Érdekelne, hogy mit értesz ez alatt. *lehet, hogy nem pont azt várta tőlem, hogy majd kíváncsiskodni fogok, de ha már így utalgat, nem bírom megállni, hogy ne kérdezzek rá pár dologra, ami érdekel. Azért a pincér is idetalál végre, így adom le a rendelésünket és közben folytatom is a beszélgetést. Ő nem éhes, de én annál inkább, mivel a sport mindig megéheztet, így hát miután a pincér elsétál, azt is tisztázzuk, hogy nem ugyanabba a házba jár, mint én.*
- Általában mindig olyanokkal futok össze, akik nem exosok. Nem is tudom, hogy miért... Rólad egyébként sejtettem, hogy inflás lehetsz, ők hasonlóak hozzád lelkiekben. *nem akarom ismét azt mondani, hogy mogorvák, maguknak valók, ridegek, mert nem szándékozom megbántani, ugyanis lehet, hogy én tévedek és tényleg egy sokat megélt, normális sráccal ülök szemben, így adok ennek egy esélyt, én nekem sincs veszíteni valóm, de benne van a pakliban, hogy még jól ki is jöhetünk egymással. Ahogy megérkeznek az italok és a tükörtojás, én úgy kezdek neki az evésnek, de azért még egy kérdést intézek ám felé.*
- Igen, te is kérdezhetnéd. *mosolyodom el kedvesen, de ez után Sean már mesélni is kezd, így próbálom meg egyre inkább felfogni az ő agyműködését, mely oly nagyon különbözik az enyémtől.*
- Hmm, hát ha neked ilyen fontos a futás, akkor megértem. *bólintok rá, majd a visszakérdezésre csak megcsóválom a fejem.*
- Egyértelmű, hogy nem bánom, örülök, hogy jöttél. *és ez így is van, bár hogy miért? Talán nem akarok ismét egyedül lenni... Na de ahogy a bókot meghallom, picit meglepetten pislogok rá cseppet kipirulva, hiszen tőle aztán nem vártam ezek után, hogy ilyet mondjon.*
- Köszi, kedves vagy... *kezdek bele, de aztán vált, így hozva szóba azt, hogy talán ellenségnek tekint rám.* - Utóbbit nem hiszem, mert nem tettem semmit se, amiért az ellenségednek gondolnál. *mélázom el mindezen, mert tényleg így érzem. Nem támadtam rá, pedig megtehettem volna és még Seina se csinált balhét, pedig ő aztán vigyázni szokott rám.*
- Én egyébként valahogy mindig az ilyen magányos farkasok társaságát fogom ki, de mostanra nem is bánom. *pislogok is rá, miközben magamba tömöm az egész kaját és ez után elégedetten szürcsölgetem a teámat. *
- Szóval, mesélsz nekem picit magadról? Vagy esetleg a negatív tapasztalataidról? *egy kis szünet után pedig azért huncutul elmosolyodom, miközben kék szemeit fürkészem egy ideig.* - A lényeg, hogy ne a külsőmre térj ki, mert a végén a barátnőd még féltékeny lesz. *vigyorodom is most már el, hiszen elég sok pár van a suliban, szerintem neki is van már valakije vagy ha nem is, akkor kiszemeltje, így hát ezt még jónak látom hozzátenni, de részben magam miatt is, mert könnyen zavarba jövök az ilyesmiktől. Tudom, hogy szép vagyok, de a férfiaktól picit ódzkodom... hála egy régi "balesetnek".*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-07, 4:35 pm

* Sejtettem, hogy kíváncsi-fáncsi lesz a lány valahogy az eddig megismert jelleméből ezt kitudtam szűrni így fanyar kis mosolyra húzódik ajkam.*
- Hogy hogy? Már fiatalon rá kellett jönnöm, hogy a tetteinknek és választásunknak súlya van. Én szerető anyám helyett nagybátyámat választottam, hogy most itt lehessek. Kellemetlen ember és egy cseppnyi könyörület sincs benne maradjunk csak ennyiben.* komorodok el felidézve rokonom mogorva arcát ahogy utánam nézett mikor elhagytam otthonomat, hogy a Mysterioba térhessek. Minden benne volt abban a pillantásban mit sosem fogok elfelejteni, nem hozhatok szégyent a fejére ezzel a tudattal magam sem bírnék élni. Elhessegetve ezen gondolatokat térünk egy másik témára míg végül el nem érünk az étteremben már sokkal hétköznapibb témák merülnek fel.*
- És miből gondoltad? Nem ismerek különösebben senkit a házunkból így nem vagyok tisztában azzal ki milyen természetű.* vetem fel a kérdést mert sokat eddig nem árultam el magamról. Igazából azzal sem vagyok tisztában melyik ház milyen jellemet takar bár én ennek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, az számít, hogy oda kerültem ahova szerettem volna tehát az Infaltus házba. A kérdésre hűvösen elmosolyodom és kifejtem a lánynak miért vagyunk most itt mindketten, hogy miért nem utasítottam el társaságát de talán félreértelmezi szavaim vagy én fejeztem ki rosszul magam mert hamarosan fejemet csóválva fűzöm össze ujjaim az asztalon.*
- Nem, félreértettél, nem a futás a fontos, hanem az, hogy amit elterveztem azt véghez is vigyem. Akkor éppen a futás volt, de lehet szó akármiről is. Lehet rigolyás egy dolog de én ezt szoktam meg.* javítom ki magukat majd a mosolygó arcot látva hagyja el ajkam a bók és a kétértelmű mondat.*
- Lehet mindenkit az ellenségemnek tekintek míg kicsit meg nem ismerem. Csak bábuk vagyunk a sakktáblán.* kortyolok ismét a teámból, a tea forrón jó, vétek lenne hagyni kihűlni.*
- Talán nem véletlenül... lehet ideje megismerned a másik oldalt is.* két különböző egyéniség sokat tanulhat egymástól bár kérdéses, hogy a két fél mennyire kíváncsi a másikra. Talán én is lehetnék valamivel naivabb s lehet nem mindenhol a hátsószándékot kéne lesnem, de ez egyenlőre még nem megy. Nem, nem vagyok paranoiás csupán csak nyitva tartom a szemem, így kevésbé érnek váratlan, fájdalmas dolgok. Amitől tartok az be is igazolódik s bár nem kezdek el fészkelődni de óvatossá válok.*
- Mit akarsz konkrétan tudni? Nem szeretek sem magamról sem az engem sérelmekről beszélni. Azzal feltárnám előtted, hogy mik a gyenge pontjaim.* már ha vannak, lassacskán már úgy hiszem, hogy nekem ilyenek már nincsenek, mióta nagybátyámmal élek azóta igen csak megváltoztam magam is, egyre inkább kezdek rá hasonlítani.*
- Miből gondolod, hogy van barátnőm? Megsúgom eddig még senki sem mutatott hajlandóságot arra, hogy hosszabb távon elviseljen. Nem mintha olyan kibírhatatlan lennék.* mosolyodom el bár van akivel megértettem magam és én is megértettem őt de ez a kapcsolat úgy szakadt szét hirtelen ahogy jött, még barátokká sem váltunk én úgy érzem.*
- Szóval nincs barátnőm s ha így is lenne jelenleg nem lenne itt, nem lenne mire féltékenynek lennie.* feltehetőleg nem is bókolgatnék akkor más lánynak de hát ezt az Exortusos lány nem tudhatja, én igazán hűséges típus vagyok.*
- Téged zavar pár kedves szó? Szerintem te már megszoktad... biztosan nem újdonság számodra a bókok fogadása.* döntöm kissé oldalra a fejem bejárva szemeimmel szép arcát, kibontott tincseit s törékeny felsőtestét. Nem zavaróan teszem mind ezt mert nem áll szándékomban kellemetlen helyzetbe hozni, így néha visszatekintek szemeibe, csupán így szemtől szembe még nem volt alkalmam felmérni társaságomat, nekem nem az az első, hogy tetőtől talpig meghányom vetem magamban, hogy kedvemre való e az amit látok avagy sem.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-09, 2:11 pm

//olvadás//

*Valahogy ismét előtör belőlem a kíváncsiság, ezért muszáj kérdeznem, meg se tudnám állni, hogy ne tegyem meg, de szavai újabb kérdőjeleket kezdeményeznek lelki szemeim előtt, de félek ismét kérdezni. Még csak most találkoztunk először és ez olyan magánügy, így bár nyitnám ajkaim, de végül csak halkan sóhajtok.*
- Sajnálom, hogyha kellemetlen életed volt. *pislogok rá párat, majd az étterembe beérve már témát is váltunk, így jön szóba az, hogy ki melyik házhoz is tartozik és ahogy hallom, hogy inflás, meg se lepődöm, ők mind hasonlóak.*
- Ők az ilyen komolyabbak, negatívabb jellemek, a magányos farkasok. Legalábbis nekem eddig ez jött le. *vonogatom vállaimat is, visszaemlékezve pár régebbi találkozásra. Viszont úgy érzékelem, hogy Sean kezd picit nyitni felém, így hát most már kezdem kevésbé feszélyezni magam és szépen félre is értem őt, amely szintén jó szokásom.*
- Nálam is él ez a szabály, de azért nem mindennél, tehát futásnál nem. De hát mindenkinek vannak rigolyái. *vigyorodom el most már jókedvűen, miközben el is fogy az étel előlem és most már csak a teát kortyolgatom társalgás közben.*
- Engem nem kell egyenlőre ellenségnek tekintened, de ahogy gondolod. *vonom még meg a vállam, mert azért ez picit fura hozzáállás, nem is igazán tudom hova tenni, de talán nem is szükséges, Sean tudja, hogy mihez hogy is szeretne hozzáállni. Inkább kíváncsiskodni kezdek, így próbálva meg még több dolgot kideríteni róla, de a válaszára most már csak fejemet csóválom meg picit, miközben a barna tincseimbe túrok.*
- Akkor inkább hagyjuk. Majd ha esetleg normálisabbnak gondolsz, akkor mesélsz, nem erőltetem, jogom se lenne hozzá. *bár érdekelne, hogy mitől vált ilyenné, hogy mik történtek az életében, a családjában, de inkább nem feszegetem a témát, nem akarom visszaváltoztatni arra a morgós fiúvá, aki a parton volt. Ismét jön a váltás, most már rátérve egy másik jellegű témára, ami a párkapcsolat, mert hát helyes fiú, biztosan van valaki a szívében.*
- Hát... egyszerűen van benned valami plusz, ami sokakban nincs és nem is vagy csúnya srác. Ezért gondoltam, de ezek szerint tévedtem. *nem titkolom azt, hogyha valaki helyes, mert szerintem elég sok ilyen fiú jár a suliba, bármilyen hihetetlen.*
- Egyébként igen, zavar. Bár megszoktam már, hogy bókolnak nekem, egy picit szeretem távol tartani magamtól az erősebbik nemet. Tudod, ez az én múltamra vezethető vissza, amiről viszont nem szeretnék beszélni. *iszom is ki maradék teám, de közben az a bizonyos emlék jár a fejemben, amikor majdnem megerőszakolt több srác is, szóval borzasztó volt és nem véletlen nincs még most se barátom, félek az ilyesmitől, csak Gabe-et engedtem közel magamhoz, akivel sikeresen meg is égettem magam.*
- Egyébként visszajössz velem a suliba? Mert én szerintem lassan lépek... kéne még tanulnom. *sóhajtok fel, mert nem sok kedvem van hozzá, de félő, hogy nincs igazán más választásom, nem dísznek járok ide.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-09, 2:36 pm

* A leányzó egyre bátrabban érdeklődik felőlem de falakba ütközik, mint mindenki, a múltamról nem szívesen beszélek így hát érezhetően nagyon nagy vonalakban szólok pár szót. Sajnálatára biccentek, bár sejtheti, hogy nincs rá szükségem az étteremben pedig már más irányú téma merül fel köztünk miközben ki teáját kortyolgatja ki eszeget.*
- Akkor mindenképpen jó helyre kerültem. Ide is szerettem volna.* nem tudom milyen jellemek járnak házamban mivel senkit sem ismerek amin talán már változtatni kéne, de igazából nem visz rá a lélek, elvagyok én magamban. Hogy én miként is viszonyulok a lányhoz az kétséges, szavaira pedig csak morogva ugyan akkor sunyi kis mosollyal felelek.*
- Hm egyenlőre...* eltudom képzelni milyen lehet ellenfélnek s bár igen kíváncsi lennék rá ezt egyenlőre nem feszegetem tovább így jutva el megint hozzám, magamról kéne beszélni de ez a fal amit magam köré emeltem oly erős, oly szikla szilárd, hogy bevehetetlen még egyenlőre, kérdés az megmássza e egyszer valaki, lesz e hozzám elég türelme.*
- Majd egyszer... talán...* hagyom is annyiban a dolgot mivel nem szívesen elevenítem fel most mindazon min keresztül mentem na meg pár órás ismeretség számomra még nem ad okot arra, hogy kitárulkozzak az eleinte igen is unszimpatikus leányzónak. A téma a kapcsolatokra és a bókokra kerül s bár lehet jóképű vagyok, ahogy azt a lány is megemlíti de nem tartozik hozzám senki sem, senki sincs kihez hozzábújhatnék ezekben a hideg, téli hónapokban.*
- Köszönöm a bókot. Ígérem nem élek vele vissza.* mosolyodom el az államat dörzsölgetve s ahogy a kérdést is felteszem olyan dolog merülnek fel a lányban miről ő nem beszélne szívesen így hát bólintok.*
- Ez esetben rendben, bár az ártatlan kis bókokban nincs semmi különös.* vannak elképzeléseim arról, hogy mi minden történhetett a lánnyal d ahogy ő is tiszteletben tartotta akaratomat így én sem faggatózom tovább, elfogyasztom hát a megmaradt teámat s kikémlelek az ablakon. Az idő igen csak elszállt s bár nincs különösebb dolgom de egyetértek abban, hogy vissza kéne térni a kastélyba.*
- Ha nem zavar a társaságom a továbbiakban sem akkor felőlem mehetünk.- bólintok szavaira ezzel is elismerve így kimondatlanul is, hogy engem nem fusztrál a lány társasága.*
- Jól esne egy forró zuhany, meg átöltözni sem ártana.* csak nem fogok mackóban rohangálni egész nap, szeretek a napszaknak és cselekvéseknek megfelelően öltözködni. Mivel a lány vendége voltam így türelmesen megvárom míg rendezi a számlát s ha felöltözik akkor bizony részemről távozhatunk is, hisz én csak a fejemre húzom fekete sapkám s már útra készen is vagyok.*
- Mit fogsz tanulni? Nagyjából belekóstoltatok már mindegyik tantárgyba?* vetem fel a kérdést immáron a főutcán, fogalmam sincs hol járnak ők óraszámilag bír azt hiszem nem húzhattak el annyira, mégis kíváncsian tekintek le rá amennyiben megvan a véleménye az egyes tantárgyakról.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-09, 2:47 pm

*Engem is valahol vonzana egy kis párbaj egy felsőbb évessel, de azt hiszem, hogy ezt nem most fogom szóba hozni, mert még a végén ismét rám morogna, azt pedig nem szeretném. Tehát csak folytatjuk is tovább a beszélgetést, de valahogy folyamat olyan témákat érintünk, amelyekre nem akar válaszolni, majd pedig én nem, így hát egy bók hagyja el ajkaimat. Nem akarok én tőle semmit, hiszen még csak nem is ismerem, de nem fogok olyasmit letagadni, ami nyílvánvaló. *
- Nem is tudnál visszaélni vele. *kuncogok most már jókedvűen, majd ez a jókedv nemsokára cseppet el is tűnik, ahogy múltamat elevenítem fel lelki szemeim előtt. Nem szívesen beszélek róla, de ő se erőlteti a dolgot, inkább kedvesen szólal meg, melyre ismét mosolyommal találhatja szembe magát.*
- Tudom, hogy nincs. *bólintok rá, de én már csak ilyen vagyok. Viszont a tea elfogy és már ideje is lenne indulni, így intek a pincérnek, ki már hozza is a számlát serényen és fizetek is, majd nemsokára felkelek és bele is bújok pulcsimba, majd jöhet a többi ruhadarab is és végül a kék szempárra nézek.*
- Dehogy zavar. Eddig se engem zavart. *kacsintok rá játékosan, majd bólogatok is a fürdő és átöltözés említésére, én is hasonlóan fogok cselekedni majd a tanulás előtt.* - És nekem még a cipőm is beázott. *sóhajtok egy aprót, mert már zavaró, hogy ennyire béna voltam, amikor sportcipőt húztam ilyen időben, de megszoktam már, hogy futáshoz ebben vagyok. Elhagyjuk viszont az éttermet és meg is indulunk a főutcán, miközben már újabb kérdésével találom szembe magam.*
- Démonológia és rítusmágia még nem volt, szóval azokról még nincs véleményem, de a tiltott mágián kívül a többi eddig tetszik. *gondolkodom el hangosan, majd azért visszakanyarodom az első kérdésre is.*
- Most a vérmágiát szeretném gyakorolni. *mesélek is picit, majd már a csónakban is vagyunk, így visz át minket a révész a suliba, hol az aulában már össze is fogom tincseimet, miközben Seannal szembe helyezkedem.*
- Na akkor én megyek is, azért remélem még összefutunk, szia. *mosolygok rá, majd hátat fordítok és szépen a keleti torony felé indulok tovább, hogy meg sem álljak a szobámig.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-09, 3:01 pm

* Talán jobb is, hogy most nem merülünk bele a múltba, szerintem korai még hisz csak most találkoztunk, ennek ellenére szerintem nem csonkítja a hangulatot csupán átmenetileg. Egy bók is elhangzik Vixitől mire elmosolyodom és meg is köszönöm, de hogy ne tudnék vele visszaélni...*
- Ezt inkább nem próbáljuk ki.* kacsintok rá szórakozottan hiszen seperc alatt kitalálnék én olyat mitől ketté állna a füle a kislánynak. Felszínre kerül, hogy nem szívleli igazán a bókokat mi bizonyára egy olyan dologra vezethető vissza miről nem akar beszélni, így hát mivel végeztünk a teázással mindketten egyetértünk abban, hogy visszatérhetünk a kastélyba. Amint elhagyjuk az éttermet megindulunk a kikötő felé de hogy addig se néma csendben ballagjunk egymás mellett a véleményét kérdésem a másodkos tantárgyakról. El is hangzik az egyik kedvencem mire szemeim is felcsillannak s bár eleinte nem hittem volna, hogy kedvemre való lesz a vérmágia mégis igen közel került hozzám.*
- A vérmágiát én is szeretem. Roppant hasznos és mindig kéznél van.* igen jól is zártam ebből a tantárgyból év végén bár teljesen nem vagyok megelégedve az elért eredménnyel de ez nem szegte kedvem, talán ez év után mélyebben is beleásom magam a vérmágia rejtelmeibe. A révész hamar átvisz minket a Mysterioba így aulában nem marad már mint a könnyesnek nem mondható búcsú.*
- Ha a sors úgy akarja.* mosolyodom el kissé.* Mindne jót!* biccentek felé s magam a Nyugati-Főtorony felé indulok, hogy szavaimhoz híven egy forró fürdőben részesítsem magam és átöltözzek.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2012-02-09, 3:07 pm

//Ereklyetan házi - 1//

*A mai nap a lustálkodásról szól, eddig legalábbis így vagyok vele. Az ember meg tudná szokni a 11 körül kelést, de azért nem lehet ezt mindig megtenni, főleg sentinelként, bár az utóbbi időben igencsak nagy a pangás, vagy legalábbis engem nem ugráltatnak az újak miatt. Persze a járőrözgetés azért megmaradt, de azt ki lehet bírni. A felkelés óta amúgy szintén nem csináltam túl sokat, az ágyban heverve olvasgattam nyugodtan egy könyvet, egészen úgy 2 perccel ezelőttig, mikor a gyomrom hangos korgással adta tudtomra, hogy nem ártana megebédelni. Egy picit még húzni akartam, de hiába, tényleg éhes vagyok, így már le is teszem a könyvet, felülve az ágyon.*
-Jó lenne akkor már valami extrát enni… *elmélkedek magamban, így döntve el, hogy ma az étteremben fogok kajálni. Jó a sulis kaja is, hisz bőven van választék, de néha jó más ízeket megkóstolni, amit valaki más készít. Már ki is pattanok az ágyból, a szekrényhez lépve, amit ki is tárok. Lekapom fehér alvós felsőm, helyére pedig melltartót és fekete topot veszek, s egy fekete pulcsit is az ágyamra dobok. A szekrényből még előkerül egy kék farmer és persze egy pár zokni is, amikbe gyorsan bele is bújok, majd jöhet a fürdő. Fogmosás, smink, fésülködés, végül pedig a cipő is lábaimra kerül. Egy pillanatra megakadnak kék szemeim az ágy melletti kis szekrényen. Tegnap is kapóra jöttek az előre elkészített zsupszkulcsok, és ha jól emlékszem, még kell lennie ott egy-kettőnek, így ma se kell kimenni a hidegbe. Már oda is sétálok, s kiveszek kettőt, egyet az oda-, a másikat a visszaútra. A pulcsit és a kabátot azért még magamra kanyarítom, majd a zsupszkulcsot a kezembe véve jelentem ki úticélom.*
-Mystal, az étterem bejárata elé. *várom a húzást a köldökömnél, de helyette csak megkordul a gyomrom. Meglepetten pislogok a fémtárgyra, majd újra próbálkozok, hátha valami rosszul sikerült.*
-Mystal, az étterem bejárata elé. *a hatás viszont ismét elmarad, így csak félredobok azt a vacakot, ha már nem működik. A másikat veszem hát kezembe, s ismét kimondom az úticélt, de megint semmi.*
-Mi a fene van már!!! *kezdek kissé kiakadni, mivel tegnap még szépen ment minden, most viszont nem akarnak működni a nyavalyás zsupszkulcsok. Lehuppanok az ágyra, majd a fiókból előkapom jegyzeteim, valami olyasmi után kutatva, hogy hogyan romolhat el egy zsupszkulcs. Nincs ilyesmiről emlékem, és nem is találok ilyet, olyat viszont igen, hogy az előre elkészített zsupszkulcsot egy héten belül fel kell használni.*
~Ma szerda van, nem?~ *merengek el magamban, mivel múlt szerdán csináltam őket emlékeim szerint, végül pedig leesik a tantusz.*
-Basszus, csütörtök van. Tegnap volt az óra, az meg szerdán volt. *sóhajtok fel. Hát ezt megszívtam, mehetek gyalog. Hacsak… végülis csinálhatok újat is, főleg így, hogy a jegyzet is a kezemben van, bár anélkül is tudom a mikéntjét. Gyorsan elő is kapok hát két pergamenlapot, na meg tintát. Az első lapra már fel is rajzolom a háromszöget, s mivel konkrét célom van, így ismét kimondom a helyet.*
-Mystal, az étterem bejárata elé. *közben a másik lapot is magam elé fogom, de arra a háromszög után egy kört is rajzolok, mivel majd még kiderül, hogy hova megyek ebéd után. Ezután jöhet a pálca, majd egymás után a két lap.*
-Transporto! Transporto! *hagyja el számat kétszer az ige, némi időeltéréssel persze, míg a kék fonalkák beivódnak a lapokba, engem pedig hirtelen fog el a rosszkedv. Mivel kettőt hoztam létre, így a morciság is erősebb, ezzel tisztában vagyok, de legalább megúszom a sok havat, bár félig oroszként már megszokhattam volna. Most, hogy elkészültem, a jegyzeteket visszadobom a fiókba, majd ismét felkelek, s a későbbi pergament zsebre vágom, míg a mostanit elkapva már el is tűnök a szobából. A következő pillanatban már meg is érkezek az étterem elé, s bár talpra érkezek, mégis majdnem eldőlök, mivel épp nekiütközök egy pasasnak.*
-Hé kisanyám, figyelj hova lépsz, mielőtt bajod esik… *veti oda alkoholszagúan a fazon, s rá is sóz egyet formás hátsómra. Egyébként se tűrném el ezt csak így, de most tényleg rossz kedvemben talált, így már lendül is jobb kezem, s keményen behúzok neki egyet a jobb szeme alá, amitől meg is tántorodik.*
-Te meg ügyelj rá, hová nyúlsz, mert még bajod esik. *morgom oda neki, de ahogy látom, az alkohol felbátorította, na meg úgy hiszi, azért, mert férfi, biztosan ő az erősebb.*
-Mit képzelsz te kis k..va? Ezért megfizetsz! *már lendül is az ökle, hogy viszonozza iménti tettem, de én csak elkapom kezét, s rántok rajta egyet, mire rögtön ki is billen amúgy sem túl stabil egyensúlyából, s tántorogva lépked el mellettem, én pedig csak egy egyszerű mozdulattal tolok lábammal a hátsóján egyet, így vágódik hasra a hóban, mire én csak felnevetek szerencsétlen vergődésén. Lehet, hogy rossz kedvem van, de ez most akkor is tetszik, amúgy is hiányzott már egy kis balhé. Lassan feltápászkodik, s ahogy nézem, szeme alatt meg is jelent már a monokli. Talán ha tovább maradna a hóban, még le is lohadna neki hamarabb, de ő csak tovább fújtat.*
-Ezt megkeserülöd te kis cafka. *szemeim megvillannak az újbóli sértésre. Kezd már elegem lenni ezekből a jelzőkből, így most megkapja a magáét. A pálcát is elővehetném, de az túl könnyű lenne, és talán még kíméletes is, nekem meg most amúgy is kapóra jön, hogy levezethetem a dühöm, így inkább hagyom, hogy betöltse a boxzsák szerepét. Egy kis edzés így ebéd előtt, komolyan mondom, még kapóra is jön a fazon. Hagyom, hogy egy ideig közeledjen, majd elhajlok az ütése elől, s ugyanezzel a lendülettel gyomorba is vágom. Levegő után kap, de én kihasználom az alkalmat, s sorozatban több ütést is beviszek neki, miközben észre sem veszem, hogy már-már kisebb tömeg nézi kettőnk harcát. Egy kis időt azért hagyok neki, el is hátrálva tőle, de mikor ismét felém indul, felugrok, s teli talppal rúgom mellkasba, mire egy szép nagy hátast dob a hóban, s zihálva el is terül. Csak fölé állok, s lenézően pillantok rá.*
-Máskor meggondolod, kibe kötsz bele, részeg disznó… *ekkor viszont hirtelen rezzenek meg, mivel hátam mögül páran ujjongani kezdenek az imént látott műsor miatt. Gyorsan meg is pördülök, de a nézők láttán kissé zavarba jövök, így egy halvány, zavart mosoly ül ki arcomra, majd inkább besétálok az étterembe, magam mögött hagyva ezt az egészet, hogy eredeti célomat is teljesítsem.*

» Sorvus Sarnius - Ősi druida város