Lucius Benedict Fenris lakosztálya

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-03, 12:43 am

*Hát igen, ezt képtelenség megszokni, ezzel Azaria is tisztában van, de most már nem fogja tovább ragozni a dolgokat, hanem csak bólint inkább egy aprót, majd pillanatok múlva Varg közli vele, hogy Fenris proffhoz megy és hogy a lányka is tartson vele.*
- De... engem nem akar fogadni. *nyel egy aprót, hiszen Vargot egyedül hivatja, na de azért lépeget a húzó kézzel együtt, akár csak a kicsinyke, hófehér róka is, ki hangot hallat ám, hogy Varg vegye csak észre. Mindenesetre Azaria beszélni kezd és amikor hallja, hogy mi történt, csak nyel egy aprót.*
- Én... én nem tudtam, sajnálom Varg. Ugye már jobban vagy? *kérdezi meg aggódva, miközben gyengéden végig is simít a fiú kezén, hiszen azt éri el biztosan jelen pillanatban, de ki is bök még valamit, hogy neki ez, mármint a kapcsolat nem fog menni. És hogy miért? A saját élete miatt... mindenesetre hallja a szavait, de erre csak fejét rázza, úgy érzi, hogy a másik félreérthette a szavait.*
- A kapcsolatunkról beszélek Varg. *mondja még a fiúnak, majd amikor hallja, hogy ezt nem akarja hallani és az elcsukló hangot, csak lehajtja kicsit a fejét, majd amikor megérkeznek az ajtó elé és hallja a kérdést, akkor nem mond semmit, az előbb már kimondta, nincs ezen mit ragozni. A kopogást hallja, tehát valószínűleg a magiszter is nemsokára ajtót fog nekik nyitni és akkor majd diákja hófehér szemeit is megláthatja, na meg a kicsinyke róka famulust is, ki kíváncsian figyelgeti az ajtót, hogy vajon ki fogja azt kinyitni nekik.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-03, 1:01 am

*A mai este Lucius már nagyban készülődik a holnapi évnyitóra, s a majd azt követő tanévre, így van egy kis papírmunka, amit el kell intéznie. Na igen, papírmunka. Ez azért nem hiányzott neki azidő alatt, ami Cracoban töltöttek. De jobb így, most legalább minden a helyére került és nyugalom van. Valamivel korábban még kiküldött egy levelet egy fiúnak, amiben hivatta, így azért figyel arra is, mikor fognak kopogni. Egy ideig ennek semmi nyoma, így dolgozik tovább, de végül csak megkoppan kétszer az ajtó, így Lucius felkel a helyéről, majd az ajtóhoz sétál. Öltözéke egy sötétkék farmerből, és világoskék ingből áll, lábán pedig a csizmája foglal helyet. Az ajtóhoz érve rögtön ki is nyitja azt, majd megpillant egy fiút és egy lányt, valamint egy kis rókát.*
-Segíthetek? *teszi fel rögtön a kérdést, majd jobban megnézi a fiút. Személyesen még nem találkoztak, de hallott már egyet s mást arról a srácról, aki az egyik tárgyat vitte egész évben helyette, így rá is kérdez.*
-Varg? Te vagy Varg, ugye? Én Mr. Fenris vagyok. *kérdi, s be is mutatkozik, majd a lányra pillant, akinek megakadnak a szemein az övéi.*
-És ő? Ő kicsoda? *kérdi, de persze arrébb lép, hogy a többiek besétálhassanak.*
-Gyertek be kérlek. *miután beinvitálta a diákokat, Lucius vet még egy pillantást a furcsa szemű lányra, majd megfogja finoman a kezét, és egy fotelhoz kíséri, s segít leültetni Azariat.*
-Ülj csak le ide. *mondja leguggolva, majd hátrapillant a srácra, aztán vissza a lánykára.*
-Ha megbocsáltasz egy pillanatra... beszélnem kéne Varg-al. *szól még a lányhoz, majd ismét felegyenesedik, s visszasétál a fiúhoz.*
-Foglalj helyet Varg. *int az íróasztal előtti szék felé a férfi, majd ő maga is leül a helyére.*
-Tudod miért hívattalak? *teszi fel a kérdést, a válaszra pedig kicsit vár, a továbbiakban még úgysem biztos teljesen.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-03, 1:14 am

*Tudja ő hogy képtelenség megszokni, de ő sajnos nem tudja meggyógyítani. Viszont feladni se szándékozik a dolgot, és ha a lány akarná, bizony le is beszélné erről. Amikor viszont elmondja merre megy és hallja a választ csak megrázza a fejét.*
-Fogadni fog. Nem hinném hogy leharapja a fejed, és különben is. Egy pár vagyunk.*mondja kissé magabiztosabban, hiszen ez az egy dolog amiben teljesen biztos, és hogy ezt is akarja. Na de közbe elindulnak, és a róka hangjára a fiú feje hirtelen fordul felé, kissé meg is rázva mint aki hirtelen álomból ébred.*
-Jaj Vulpix bocsi... gyere csak ide..*nyújtja neki közbe a kezét, és ha a róka közelebb jön, bizony kap is egy kis simogatást, hiszen Varg megszerette a lányka kedvencét, csak annyira mintha a sajátja lenne.
-Szánom bánom, de megfeledkeztem rólad. De valahogy majd kárpótollak.*mondja a rókának, na de közbe Azaria kérdez valamit, amire VArg válaszol is, még ha nem is részletezi.*
-Nincs mit sajnálnod Azaria nem tehetsz róla.. Lassú voltam, de már jobb... főleg mióta látom hogy neked nem esett bajod. Sokat gondoltam ám rád.*mondja komolyabb hangon, és nem is hazudik, hiszen minden nap megfordul többször is a fejébe lány. Mondhatni neki ott bérelt helye van. Viszont ezután mond valamit, amire a fiú kissé megremeg, és egy pillanatra meg is áll...*
-A kapcsolatunkról..? Remélem nem azt akarod mondani, hogy hagyjuk abba? Erről nem szeretnék beszélni..*rázza meg a fejét, bizony erről úgy tűnik hallani se szeretne, mielőtt még az ajtóhoz ér szembe fordul vele.*
-Nézd.. Tudom hogy kikezd most a dolog hogy nem látsz. De ne akarj ellökni. Segíteni akarok és fogok is valahogy... vagy ha nem megtaláljuk együtt a módját...*mondja még egy simítással is az arcon, hiszen a fiú úgy tűnik ebből a szemszögből hajthatatlan, na de megtörténik a kopogás is, és nemsokára megjelenik a magiszter, és egy fura kérdéssel is kezd. A fiú csak biccent felé.*
-Maga hivatott elvbe Mr FEnris.. Örvendek*mondja nyugodt hangon, a kérdésre pedig csak lassan bólint.*
-Igen én vagyok, Varg..... Yrjanfrost. Ő pedig a párom Azaria Daraghi*mutatja be a lányt is, majd az invitálásra továbbra se engedve el a másik kezét kissé talán feszültebben lép be a szobába. A férfi úgy tűnik segít a lánynak leülni, bár a kezét ő se engedi el, na meg egészen követi addig ameddig le nem ül. A férfi szavai után viszont egy pillanatra felnéz rá.*
-Ő tudja a dolgaimat Mr Fenris, legalábbis nem hinném hogy olyanról beszélnénk ami titok lenne előtte.*mondja kicsit komolyabban, de nem tiszteletlenül, na de ha hajthatatlan a férfi akkor csak végig simít a lány vállán.*
-Mindjárt jövök...*mondja csendesen majd követve a férfit le is ül, a helyére majd a magiszterre figyel. Amikor viszont meghallja azt a bizonyos kérdést, egy pillanatra megrezdül, hiszen csak egy valami miatt hívhatták. Elvégre ő nem jár rosszban, na meg nincsenek is balhéi viszont tanít.*
-Gondolom a tanársegédi poszt miatt ha nem tévedek.. Találtak rá megfelelő embert igaz?*kérdezi, hiszen ez valahogy most nem tiszta még neki viszont nem ártana tudni, bár ő reménykedik hogy igen, hiszen úgy érzi lenne olyan hely ahol nagyobb szükség van rá. Itt egy pillanatra a lány felé is néz, majd vissza kérdőn a magiszterre*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-03, 1:46 am

- Az meglehet, hogy együtt vagyunk, de ha egy magiszter hivat, egyedül kell menni. *kezd bele a lányka, de idő közben azért a hófehér róka is jelet ad magáról és amikor meghallja Varg szavait, csak kissé megcsóválja farkát, majd a fiú kezeibe veti magát, kissé fel is ugorva rá, majd megnyalja helyes pofiját is, láthatóan nem haragszik, csak ő is örül egy kis szeretgetésnek és Varggal nagyon is jóban lettek, főleg a fiú famulusával szerencsére. Na de mindenesetre miután Varg ismét felkel és Azariához fordul, kiderül az is a lány számára, hogy kedvese bajba került, de ahogy hallja, most már talán jobban van.*
- Én is rád, éppen ezért gondolom úgy, hogy beszélnünk kell. *nyel is egy aprót, majd szóba jön az, hogy a kapcsolatukról szeretne beszélni a lány, méghozzá azt, hogy neki ez így nem megy. Viszont ekkor veszi észre, hogy a fiú megállt, így hát ő se tesz most másképp.*
- De Varg... muszáj beszélnünk erről. *nyel még egy aprót, hiszen már kitervelte, ha szétmennek, minden egyszerűbb lesz.*
- Én nekem se könnyű ez kérlek... majd megbeszéljük később, de ez így nem megy, én nem bírom már. *hullik ki egy könnycsepp a fehér szemekből, amit gyorsan le is töröl a lány, hiszen már hallja a kopogást is és pillanatok múlva nyílik is az ajtó és bár Azaria még sose látta a magiszterét, már tudja a hangjából, hogy fiatal lehet.*
- Azaria vagyok, az Ön egyik diákja. *mutatkozik be, hiszen Exortusos lenne ő is, tehát ideje megismerkedniük. Ekkor viszont megérzi magán az idegen kezet és automatikusan vissza is húzza azt.*
- Köszönöm, de nem vagyok béna, megy egyedül is. *nem akar bunkó lenni, csak most a Varggal való előző beszélgetésük zajlódik le benne és végül csak leül a székbe, remélhetőleg Varg segítségével és bólint Lucius szavaira.*
- Hogyne. *és itt Vargra tekint, majd lassan elereszti a kezét és inkább Vulpixra tekint, aki már a lábához is sétál.*
- Menj csak, itt leszek. *próbál meg mosolyogni, majd ha minden igaz, akkor nem fogja megzavarni a többiek társalgását, hanem csak néha simít végig a hófehér bundán.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-03, 2:01 am

*A kopogtatás után csak pár másodperc telik el, s az ajtó már ki is tárul a diákok előtt, de Lucius is ott áll természetesen. Először még nem tudja, kik lehetnek, hiszen ő csak egy diákot hívatott, de aztán jobban megnézve a srácot valahogy megsejti, hogy ő lesz Varg.*
-Igen-igen, tényleg én hívtalak, csak meglepett a társaság. *jegyzi meg a férfi, de hallhatóan nem azzal a céllal, hogy elküldje a lányt, inkább kíváncsi rá, benne kit tisztelhet.*
-Azaria. Nagyon örvendek. *mosolyodik el picit Lucius, hisz azért az mégse rossz, ha legalább pár diákját ismeri, még ha eddig nem is sikerült túl sokat megismerni. A magiszter behívja a párost a szobába, persze a kis rókával együtt, majd segíteni akar leülni a lánynak, hisz látja rajta, hogy valami nincs rendben a szemeivel. Azaria viszont kirántja kezét a férfiéból, s ellenkezni kezd.*
-Persze, elnézést. *lép hátébb a férfi kicsit, majd még szól pár szót a lányhoz, amire az rábólint, a srác viszont szintén hozzászól.*
-Meglehet, de szerintem neked is kényelmesebb lenne leülni. *mutat a székek felé Lucius, majd odasétálva az asztalához le is ülnek mindketten. Lucius nem igazán ismeri ezt a fiút, sőt, egyáltalán nem, így csak egy kérdéssel indít, amire félig-meddig helyesen is felel Varg.*
-Igen is, meg nem is. *feleli Lucius, majd folytatja.*
-Valóban a tanársegédség miatt kértem, hogy gyere ide, de nem azért, mert más embert találtunk volna a posztra. Ami azt illeti, úgy hallottam, hogy nagyon jól tanítasz. Szóval nem erről lenne szó. *kezdi, majd ő is Azariara pillant, s kissé lejjebb veszi hangját.*
-Mondd csak. Mi történt a barátnőddel? *kérdi kicsit témát váltva, hisz bár nem ez lenne az elsődleges dolog, őt most mégis ez érdekli nagyon.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-03, 2:16 am

-Nem baj, nem hinném hogy leharapja a fejünket, azért mert te is velem vagy. Vagy ha mégis akkor mindkettőnk feje esik a porba.*mondja nyugodt hangon, kis viccet is belevíve, és próbál mosolyogni, bár érezhető hogy nem igazán megy. A róka közbe kap egy kis szeretgetést, és még meg is nyalja a srác arcát, amire a fiú csak elvigyorodik.*
-Jól van kislány...... én is örülök..*mondja miközben még párat simít rajta, de azért utána inkább vissza egyenesedik Azariahoz, és már el is indulnak. A lány viszont nagyon beszélni akar valamiről, így VArg megáll, de majd a szavakra felsóhajt.*
-De.. de ez akkor se jó ötlet... azt hiszed ettől jobb lesz vagy, megszűnnek a bajok?*kérdezi, miközben közelebb lépve egy pillanatra kezei közé fogja a másik arcát.*
-ÉS ? Ha eltolsz magadtól mivel lesz jobb? Utána mit akarsz csinálni? *kérdezi kissé megmerevedve majd felsóhajtva neki dönti a homlokát a másikénak.*
-Egyikőnknek se az.. Szerinted nekem nem szorul el a szívem, vagy nem érzem azt hogy milyen rohadt rossz ez a tehetetlenség hogy nem tudunk mit tenni, max várni amikor látom fel akarod adni. Hát nem fogjuk. TE se, és én se...... akkor inkább magamat is megvakítom*vesz erőt magán, bár hangja ismét szomorú, de ha kell ő erős lesz, vagyis megpróbálja, lehet most hülyeséget mondott, de éreztetni akarja, hogy akkor se megy el , ha a lány a feje tetejére áll. Na de megérkeznek a magiszter szobájához , aki fogadja is őket.*
-Gondoltam, ha hivat akkor fontos lehet.*mondja tisztelettudóan majd bemenve, a férfi úgy tűnik megpróbál segíteni a lánynak, de Azaria kihúzza a kezét. Hát igen Varg sejti is hogy mi miatt, de egyenlőre nem szólal meg, csupán csak segít leülni a lánynak, ezután pedig megsimítva a vállát, a férfi felé veszi az irányt és le is ül.*
-Igen is meg nem is? Ezt hogy érti?*kérdezi kissé kíváncsibb tekintettel, hiszen ez olyan feles dologként hatott a fiúra, na de inkább hagyja beszélni a férfit, aki úgy tűnik szépen el is mondja a dolgokat. Vagyis kérdez, amire a fiú válaszol, majd aztán beszél. De amikor a férfi oda jut hogy "nem találtak más embert" a fiú csak megrázza a fejét*
-CSak van valaki... és hát értek valamicskét a jelekhez meg a rúnákhoz, de... ez akkor is képtelenség...*mondja kissé halkabbra véve ő is a hangját.*
-Most van akinek nagyobb szüksége lenne rám.....*mondja szemével a lány felé célozva, de ekkor hallja meg az utolsó szavakat, amire meg is ütődik.*
-Öhm... nem erről?*kérdezi kissé meglepve,majd hallgatja a választ, és a meglepetés mégjobban kiül az arcára. végül ezt egy szomorú kissé csalódottabb pillantás is követi.*
-Igazándiból mi se tudjuk... valami történt, és eljutottunk egyiptomba valami fura templomba... ahol pár anubisz megvakította... Nem tudom hogy történhetett... de azt hittük ideiglenes de eddig semmi javulás...*néz vissza a lányra egy pillanatig csak némán kissé szomorúan nézve őt, majd a férfi fele tekint.*
-Tud segíteni rajta...? Ha igen én bármit megteszek amit csak kér..*na igen hamar kimondja amire a szíve vágyik, ilyen dolog mellett akár 2 évre is elvállalná a tanítást, ha a férfinek hatalmában állna segíteni.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-03, 2:29 am

*Csak elmosolyodik a fiú szavaira, hiszen érzékeli ám, hogy poén akart lenni, na de mindenesetre kiböki azt, ami a szívét fájlalja, tehát hogy szakítaniuk kellene, talán minden könnyebb lenne ezek után, de így képtelen itt hagyni Vargot.*
- Varg én tudom, hogy nem szűnik meg utána se semmi... *kezd bele, majd amikor a fiú kezei arcára kerülnek és hallgatja a kérdéseket, csak felsóhajt kissé.*
- Én nem akarok így élni. Idővel elfelejtesz én pedig... én pedig nem számítok. Régen meg kellett volna már halnom, így is csoda, hogy a Mysterio-ig eljutottam és csodálatos volt ez az egy év veled, soha nem voltam még ennyire boldog, de nem akarom megkeseríteni az életedet Kicsim. *egy picit közelebb lép a fiúhoz, majd gyengéden magához is öleli Vargot. Nehéz volt neki most mindezt kimondania, de akkor is így érzi, hogy ezt kell tennie. Ahogy viszont hallja a vakítást, csak megrökönyödve "néz" a másikra.*
- Neked elment az eszed. ne dobálózz ilyen szavakkal, hiszen el se tudod képzelni, hogy mindez milyen érzés nekem. *mondja most már kissé dühösen is talán, de inkább csak megrázza a fejét, majd már az ajtóhoz is érnek, ahol a férfi fogadja őket és amikor be lesznek hívva, Azaria csak helyet foglal és mivel nem hall semmit se a beszélgetésből, így csak türelmesen várakozik, hiszen hosszú beszélgetésnek néznek még elébe Varggal a mai este folyamán és érzi is a lány, hogy ebből fejmosás lesz és Vargnak lesz igaza, de nah, most már ott tart, hogy elveszítette a reményt.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-03, 2:46 am

*A férfi behívja a diákokat, majd miután Azaria leült, Vargot az asztalához hívja, hisz ülve nekik is kényelmesebb beszélgetni. Rá is kérdez a férfi, hogy a fiú tudja-e, miért hívatta, de a válasz nem egészen pontos, így ki is javítja.*
-Ne szerénykedj Varg. Ha csak egy kicsit értenél hozzájuk, nem tudtak volna levizsgázni a többiek Jelmágiából. Valahogy nekik is meg kellett érteni az anyagot, ahhoz pedig te kellettél. *mondja elismerően Lucius, de úgy tűnik, Varg nem igazán akar már a tanítással foglalkozni, inkább barátnőjével szeretne lenni.*
-Igen, elhiszem. De az iskolának is szüksége van rád. *fűzi hozzá még a magiszter, majd aztán elmondja, hogy végülis nem éppen ezért hívatta magához. A fiú láthatóan meglepődik ezen, ám mielőtt a tárgyra térhetnének, Lucius Azaria felől kezd érdeklődni, hisz azt látja, hogy nincs minden rendben vele, de hogy pontosan mi a baja, azt nem tudja. A kérdés feltevése után Varg szomorúan mesélni kezd. A történet igen meglepő, ez látszik is a magiszter elkerekedett szemein.*
-Megvakította pár Anubisz? *kérdez vissza a férfi, hisz hiába látott már ezt-azt, azért ő is meglepetésként éli meg az ilyesmiket. A srác viszont ezután a lányra pillant, majd gyorsan vissza Luciusra, aztán elhadar pár dolgot, mire a magiszter felsóhajt, s szomorúan csóválja meg a fejét.*
-Sajnos nem. A vakságot nem lehet gyógyítani. *mondja lassan, majd Azariara pillant.*
-Nagyon sajnálom. *címezi még mindig a szavakat a srácnak, majd valami bevillan neki.*
-Hacsak... *nyalja meg ajkát a férfi, s láthatóan gondolkozni kezd, de kis időre csendbe burkolózik, majd ismét Vargra tekint.*
-Talán mégis van valami megoldás. Nem biztos, de egy próbát megér... *vidul fel kissé arca, majd felpattan, s a lányka elé sétál.*
-Remélem nem bánjátok, ha utazunk egy kicsit. Talán tudok nektek segíteni. *mondja a férfi felderülve, majd belép a szobájába, leakaszt egy kabátot, amiből pár pillanat múlva még kettőt varázsol.*
-Vegyétek fel, hideg van odakint! *azzal ő már magára is kanyarintja a barna bőrdzsekit, s ismét a diákok elé áll.*
-Fogjátok meg a karom. Indulunk. *láthatóan izgatott lett az ötletétől, amit hirtelen el is felejt megosztani a többiekkel, de hamarosan úgyis megtudják.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-03, 2:54 am

*Lehet hogy a lány úgy érzi hogy könnyebb lenne , de a fiú kevésbé, és bizony a szavakból sejti mire akar kilyukadni a lány márpedig ő azt szeretné a legjobban elkerülni.*
-Akkor miért akarod egyedül?*kérdez vissza kissé keserűbben miközben egész végig a lányt nézi, mintha semmi más nem is létezne körülötte. A válaszra viszont enyhén lehunyja a szemét, bizony fáj neki, a dolog, és belül már mardossa valami a szívénél ami egyre feljebb akar tódulni, és kijönni, könnyek formájába de végül mégis csak urrá lesz rajta, bár hangján hallatszik, hogy igencsak ingatag.*
-Ne mondj ilyet..*mondja, miközben egy pillanatig mély levegőt vesz, és elnyeli a további mondani valót, csupán csak belebújik az ölelésbe és ő maga is átkarolva a másikat a fejét a nyakába fúrja, bizony vörös az arca, de egy két mély levegő és beszélni is kezd.*
-Azzal keseríted meg ha elmész...*mondja kissé csendesebben, meg meg ingadozva, miközben keze lecsúszik a másikéra és meg is fogja, mint aki attól tartana hogy a lány most fogja magát és eltűnik.*
-Ha azt hiszed hogy elfelejtelek akkor nem ismersz eléggé...az meg egyenesen őrültség hogy nem számítasz. Nekem igen, és lehetsz még boldog, csak ne add fel, és hagyj fel ezzel a tervvel.. Ha azt hiszed hogy karba tett kézzel végignézem akkor tévedsz.. Ezért mondtam amit mondtam*bizony felfogta, hogy a lány el akarja dobni az életét, és ez még jobban sziven vágta, hiszen most fogta fel hogy mennyire fájhat ez az egész. Ezután viszont nincs több idejük, a magiszter be invitálja őket. Miután Azaria leül, a fiú kissé fájón hagyja ott hogy a férfival beszéljen.*
-Lehet... de sajnos ez most nem tud vígasztalni ebben a helyzetben...*mondja kissé keseredett arcot vágva, bár hangján érezhető hogy nem bunkóságból csak kissé ő is ki van készülve.*
-De valakinek jobban...*mondja csendesebben, szinte azonnal, majd kissé meglepve veszi észre hogy a férfi másra is kíváncsi így mesélni kezd. Az Anubiszokra csak bólint, végül kérni kezdi a férfit, aki a végén elmondja , hogy nem lehet gyógyítani. A fiú megsemmisülve sóhajt fel egy pillanatra a földet nézve.*
-Kell valamilyen megoldásnak lenni, mágusvilágba élünk... ebbe akkor se nyugszok bele*mondja, csendesen, de a keze miközbe beszél remeg, viszont amikor a férfi befejezi hirtelen néz fel.*
-Hacsak? Mi... miféle megoldás?* néz fel hirtelen a férfire ,majd fel is kel, és még mindig nem tudja mi van , csak teszi amit kell. Segít a lánynak felvenni a kabátot, majd ő is felveszi a sajátját.*
-Mr Fenris... Mégis hova akarunk menni és milyen megoldás? Azt mondja mégis lehet hogy tud?*bizony felderült a fiúban a remény, ha másnem attól a mosolytól, így aztán meg is fogja a férfi kezét, várva hogy hova fognak menni.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-05, 12:45 am

//olvad//

*Most már elérkezett a végső fázishoz, nem bírja tovább, betelt nála a pohár. Hónapok óta nem lát és most már ez oly fájdalmas és oly sok szenvedést jelent, melytől már meg akar szabadulni és bár tudja, hogy ez Vargnak nehéz lesz, de talán idővel majd túl lesz rajta és Azarián is, hiszen már most is kevesebbet találkoznak, mint annak idején és ez fáj, nagyon is fáj a lánykának. Na de elmondja, hogy mit szeretne és bár nem lát, érzi a másik fájdalmát, valahogy tudja, hogy ez most szíven ütötte a fiút.*
- Szeretném, ha vége lenne Varg, értsd meg kérlek. *hangja szinte már könyörgő, miközben átöleli a másikat és gyengéden végigsimít hosszú, fekete hajtincsein. Na de végül abbamarad az ölelés, majd kezén érzi a fiúét, aki már beszélni is kezd.*
- Ismerlek és tudom, hogy megmaradok valahol, a szívedben, de... de én így nem tudok tovább élni. Ne akard, hogy tovább szenvedjek. *nyel egy aprót, hiszen ő is érzi, ahogy mindjárt elönti a sírás, de erősnek kell lennie, főleg mivel a magiszter szobájához érnek, ahol a lányka csak leül egy székbe, távolabb a többiektől, így nem is hallva beszélgetésüket és közben próbál megnyugodni. Ahogy viszont Lucius felpattan, csak meglepetten emeli fel fejét és figyel valahova a másik hangja irányába.*
- Segíteni? Mármint rajtam? *kérdez vissza kissé bizonytalanul és lassan fel is kel és már érzi is, ahogy Varg felsegíti neki a kabátot. Ahogy ez megvan, a másik felé nyújtja kezét, hiszen majd Lucius segít neki, hogy merre van. A famulus a szobában marad, talán nem csinál nagy rendetlenséget és hogyha minden igaz, akkor utazni fognak, oda, ahová magisztere repíti őket.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-07, 8:19 pm

*Meglehet, hogy ez az új esztendő mások számára gyorsan telt, de nekem csak várakozással, hiszen hiányzik Lucius, mindennél jobban. Ma viszont úgy érzem, hogy megpróbálom ismét megkeresni, hátha most rálelhetek a szobájában és legalább pár percre vele lehetek. Tényleg hiányzik, el se tudom mondani, hogy mennyire, úgy érzem, hogy amióta visszatértem a halálból, sokkal mélyebb lett a kapcsolatunk, még tisztább, őszintébb és ez oly csodálatos. Jókedvem nem hagy alább, miközben készülgetek a szobámban, így kerül rám egy fekete nadrág, csizma, egy fekete kis rövidujjú blúz, melynek felső pár gombja ki van gombolva és mindezek fölé még egy kabátka is, mely szintén a fekete színében tündököl. Nyakamban egy szép kis ékszer van, mely nem ezüst természetesen, még csak véletlenül se akarnám bántani őt és kezeimben pedig egy hatalmas dobozka. Na még szép, hogy becsomagoltam az ajándékot, de miközben battyogok felfelé a lépcsőkön jövök rá, hogy egyértelműen le fogom buktatni magam, hiszen ha nem is látja meg, hogy mi van nálam, érezni fogja, hiszen a kellemes, édeskés illat kiérződik, még én is érzem, nem hogy egy vérfarkas. Na sebaj, mindenesetre megállok az ajtó előtt, majd elgondolkodok, hogy hogy tudnék kopogni, de kezeim tele, én pedig ha eleresztem, tuti itt esik le a finomság. Na jó, meglepem, igen, ez lesz a legjobb. Behunyom a szemem egy pillanatra, majd koncentrálni kezdek, méghozzá Lucius elméjére, el szeretném érni és telepátiával ide hívni magamhoz.*
~ Lucius ~ *szólítom meg kezdetben, majd megismétlem még egyszer a nevét és már folytatom is.* ~ Lilith vagyok, kérlek nyisd ki az ajtót, itt várok rád! ~ *meglehet, hogy furcsa lesz és még inkább meglepő a férfi számára, de ha bent van a lakosztályában, bizonyára érteni fogja az üzenetet és érzékelni is, így én már csak türelmesen várok arra, hogy kinyissa azt. Elég erős közöttünk már az érzelmi kötelék, tehát biztosan el fogom érni és nem is vagyok gyenge boszorkány, erős a mágiára való készségem, tehát már mosolygok is, hiszen egyre inkább érzem, hogy nemsokára ajtót fog nyitni.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-07, 8:37 pm

*Elkezdődött az új tanév, ami szorosan magához láncolva hordozza a teendőket is. Bár maga a tanítás még nem kezdődött el, az órák összeállítása például egy a sok feladat közül, ami ilyenkor a magiszterek vállát nyomja. Na de nem baj, szívesen csinálja, legalábbis egyelőre így áll hozzá, mivel tapasztalata még nincs a tanításban, hisz teljesen más munkaköre volt korábban. De most, hogy Lilith visszatért, s ismét minden normális az iskolában, biztos benne, hogy menni fog minden zökkenőmentesen. Most is az asztalánál ül, fekete ingben és nadrágban, lábán pedig egy bőrcipő foglal most helyet. Ahogy a papírjait nézegeti és összeírja a dolgait, mintha egy hangot hallana meg. Lilith hangját, ahogy a nevén szólítja. Fel is kapja fejét, s körbepillant a szobában, bár nem onnan hallotta a hangot, de korábban, még minisztériumiként is szökött már be hozzá a leányzó. A szoba viszont üres, senki más nincs bent rajta kívül. Ekkor viszont újabb szavakat hall, amik arra ösztönzik, hogy hagyja abba a munkát, keljen fel, s nyisson ajtót. Kissé meglepődve veszi ezt tudomásul, de végül úgy is tesz, a papírok az asztalra kerülnek a többi mellé, majd feláll, s az ajtóhoz lép, majd rögtön ki is tárja azt. Az üzenet ténlyeg valós volt, ott is áll a hófehér bőrű lányka egy szép nagy dobozzal a kezeiben. Lucius egyből mosolyra fakad, amint meglátja.*
-Telepátia. Ügyes. *dícséri meg a lányt, majd félreáll az útból, hogy Lilith be is sétálhasson. Ha ez megtörtént, az ajtót becsukja, majd mosolyogva fordul szerelme felé.*
-Szia szépszemű. *lép oda Lilith-hez, hogy átkarolja, s meg is csókolja a lányt. Hosszú és kellemes a csók, orra viszont megérez valami édes illatot, így mikor az véget ér, rögtön a dobozra pillant.*
-Mit hoztál? Úgy érzem, valami finomság van benne. *mondja széles mosollyal, a "hogy vagy" kérdés pedig még belefér a meglepi után is, hisz látszatra nem veszi észre, hogy gond lenne, így most győz a kíváncsiság.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-07, 8:56 pm

*A telepátia nem mindig sikerül, hiszen tényleg ismerni kell hozzá a másikat, de mi már oly régóta együtt vagyunk és tudom, hogy szeret, mindig is tudtam, még akkor is, amikor nem mondta ki... na de a lényeg, hogy most felém tart és az ajtó hamar kitárul, én pedig már fel is nézhetek rá. Hát igen, az én magiszterem, most is szívdöglesztően jól néz ki, ajkamba harapok, ahogy rátekintek és egyszerűen először még képtelen vagyok elszakadni helyes arcától, de amikor hallom a dícséretet, csak még jobban elmosolyodom.*
- Tudod, nem vagyok átlagos lány, jól tudom használni a mágiát. *kacsintok rá jókedvűen és már be is sétálok, egyenesen a férfi asztalához, ahova le is teszem a dobozt, majd már fordulok is meg, elég gyorsan, de ő már előttem terem és erős kezeivel von magához. Szívem nagyot dobban, ahogy testünk összeér... ismét érzem teste melegét, szíve dobbanását, kellemes illatát és vágyakozását irántam. Csak lehunyom a szemem, tudom, hogy mi következik és kezeim ösztönösen simítanak végig izmos mellkasán, miközben ajkam csókjára vágyik. Viszonzom is, nem titkolva, hogy milyen jól esik most ez és kissé bele is remegek, annyira rég érezhettem már ezt, ahogy testét is, hiszen amióta visszatértem, még nem voltunk úgy együtt, de nem bánom, időre volt szükségem és most tényleg mindent sokkal többre értékelek, mint régen. Nem sietem el a csókot, úgy adom, ahogy azt kapom, lágyan, de egy idő után arra eszmélek fel, hogy vadul és követelőzően csókolom ajkát, miközben kissé fel is pipiskedek hozzá, hisz magasabb nálam. Amint elválunk, csak halkan szuszogok és oly szeretettel nézek rá, mint már oly régen és ajkamon érzem kellemes, meleg csókját, a szívem is elszorul, még akarok, mint valami drogból, annyira kívánom. De ekkor jön a pofon vagy inkább a hideg vödör víz, mely mintha rám zúdulna, persze csak képzeletben és pislogok párat, magamhoz térve kellemes álmomból.*
- Nyisd ki, én készítettem, remélem, hogy tetszik majd. *állok el a torta útjából, majd hogyha kinyitja a férfi, akkor egy szív alakú tortára lelhet, erdei gyümölcsösre, mely nagyon is jól néz ki, be is van hűtve, tehát tényleg tökéletes. Én viszont még mindig kissé kábán állok, szép testét figyelve, vállig érő barna hajtincseit, izmos hátát és formás fenekét, majd lassan felé indulok, próbálva ismét felébredni, hiszen nem szoktam én ilyen lenni, még csak az kell, hogy kinevessen gyermeteg viselkedésem miatt, még akkor is, hogyha idősebb nálam, de az a hét év mit sem számít, ha boldogok vagyunk? Lehet, hogy többen nem értenének egyet kapcsolatunkkal, de most már semmi se érdekel, itt nem szólnak bele, tehát nyugodtan lehetünk együtt, senkinek semmi köze sincs hozzánk.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-07, 9:29 pm

*Nem szokta meg a lánytól, bár igazából mástól se, hogy telepatikus úton üzengetnek neki, így kissé furcsállva kel fel helyéről, de odasétál az ajtóhoz, hisz az a lány hívja, aki a legtöbbet jelenti neki. Amint kitárja az ajtót, s meglátja a szépséget, el is mosolyodik, majd megdícséri a másikat, hisz ügyesen használta ezt a képességet. A lányka is elmosolyodik, majd szól pár szót.*
-Igen, tudom. *feleli Lucius, s nem csak azért, mert mondta már ezt a lányka, hanem mert tisztában van vele, hogy tényleg ügyesen forgatja a pálcáját, s az egyéb, pálca nélküli varázslatok is jól mennek neki. Be is hívja a leányzót, aki a dobozt leteszi asztalára, majd elég hamar fordul meg, pont jókor, mikor Lucius odaér, hogy átölelje, aztán megcsókolhassa. A csók bizony hosszúra és szenvedélyesre sikerül, miközben Lilith kezei Lucius mellkasára tévednek, a férfi pedig a lányka hátán és derekán simít végig közben. Nagyon kellemes, s még jobban vágyott csók volt már ez, hisz egy kis ideje megint hiányolniuk kellett ezt a munka miatt. Most viszont itt vannak egymásnak, s ebből minden bizonnyal nem is lesz egyhamar különválás, legalábbis Lucius reméli, hogy nincs valami dolga Lilithnek, mert az ő papírjai bizony kibírják még holnapig. A csók viszont lassan véget ér, bár a végére már eléggé bevadultak, a lányka szuszog is picit. Lucius csak rámosolyog, majd megérzi az édes illatot, így rögtön a csomag felől kezd el érdeklődni, hisz valószínűleg nem csak megőrzésre hozta ide Lilith. Ez bizony hamar igazolást is nyer, mikor kiderül, hogy a lányka neki készített valamit saját kezűleg. Így még kíváncsibban lép oda a dobozhoz, majd nyitja ki, s pillantja meg benne a szív alakú tortát. Nagyot néz rajta, hisz nem gondolta Lilithről, hogy ért a tortakészítéshez. Csak tágra nyílt szemekkel pillant vissza a lánykára.*
-Ezt te csináltad? Saját kezűleg? *kérdez vissza, de arcára mosoly szökik, mely egyre szélesebb lesz.*
-Köszönöm Lilith. *lép a lánykához, s öleli át ismét, egy csókot lehelve annak nyakára, majd ismét elhúzódik annyira, hogy a kékségekbe pillantson.*
-Még soha senki nem sütött nekem tortát. Leszámítva talán anyámat, még amikor kicsi voltam. *látszik arcán, hogy nagyon meglepte a dolog, de nagyon boldog is.*
-Na, megkóstoljuk? *kérdi, majd már az egyik szekrényhez is lép, hogy kivehessen belőle tányérokat, az evőeszközök pedig idő közben az asztalra lebegnek.*
-Közben mesélj, hogy teltek a napjaid? *érdeklődik, miközben a késsel elkezdi felszelni a tortát.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-07, 9:47 pm

*Hát persze, hogy tudja, Lucius mindent tud rólam, tényleg mindent, hiszen mostanra már valószínűleg egy nyitott könyv lehetek a szemében, amit nem bánok, hiszen előtte meg mertem nyílni és most már tudom, hogy bízhatok is benne. Ahogy besétálok és leteszem a tortát, már felé is fordulok, de ő nem habozik karjai közé venni és hosszan megcsókolni, mely oly édes és le se tagadhatom, milyen nagyon is tetszik, minden, amit velem tesz, amit nekem mond, egyszerűen vonzz, akár egy mágnes, melynek én vagyok a párja. Viszont a csókunk egyszer véget ér, én viszont kissé kipirulva nézek szemeibe, nem akarva távol engedni magamtól, de tudom, hogy muszáj lesz, így lassan eleresztem és már a torta felől is kezd el kíváncsiskodni, én pedig hagyom, hogy ő találja meg, hogy mit is tartalmaz az a doboz. Ahogy az kinyílik és Lucius ismét felém tekint, csak elmosolyodom és bólogatok párszor.*
- Igen, ahogy mondod. De ne áruld el senkinek, mert ez egy Corivan számára eléggé ciki lenne. *vigyorodom el és bár Jasmine segített elkészítenem, tudom, hogy ő nem fogja az egész sulinak elhíresztelni a dolgot, ha meg mégis... hát, akkor már úgy se tudom megállítani benne. *
- Csak szerettem volna megköszönni, mindent. Hogy velem vagy és hogy ennyire aggódtál értem. *bújok bele ölelésébe és ahogy megérzem puha ajkát és kellemesen meleg, simogató leheletét, a hideg járja át testem, meg is reszketek a közelében, miközben egy pillanatra lehunyom a szemeimet.*
- Ezért már megérte. *nézek fel rá mosolyogva végül, majd amikor hallom, hogy az édesanyját említi, picit meglepődök. A családjáról még soha nem mesélt nekem semmit... oly sok mindent nem tudok még róla és ez csak most jutott eszembe.*
- Az anyukád... merre él és mit dolgozik? *kíváncsiskodom picit, hiszen talán nem titok...* - És vannak testvéreid? Mesélhetnél nekem picit a családodról és a gyerekkorodról is, érdekelne, hogy milyen voltál akkor, amikor annyi idős voltál, mint most én. *lépek közelebb hozzá, majd bólintok a kérdésre, miközben várom a tányérokat, melyeket át is veszek tőle, figyelve, hogy felvágja a tortát és amikor kész egy szelet, oda is nyújtom az egyik tányért, majd pedig a másikat is.*
- Hát, nem történt túl sok minden velem, barátkoztam a famulusommal és várom a következő évet. Már nagyon izgatott vagyok az óráid miatt. *csillannak meg szemeim, majd ez után még visszatérek a famulusra.*
- Egyébként majd következőre megmutatom. Nagyon szép állat, de még nem árulok el róla semmit. *mondom jókedvűen, majd a két tányért leteszem az étkezőasztalra, miközben le is csüccsenek az egyik székre, várva, hogy Lucius is csatlakozzon hozzám.*
- Remélem, hogy nem zavartalak meg, már kerestelek, de nem voltál itt. Jó újra látni. *csúsztatom kezemet a kezére, miközben végig is simítok rajta, majd fejemmel a torta felé bökök.*
- Te kóstold meg először, neked készült. *mosolyodom el és ha Lucius megkezdi a saját adagját, megvárom az értékelést és csak az után kezdek el én is enni.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-07, 10:57 pm

*Miután a lányka besétál, egy hosszú és kellemes csókot váltanak, Lucius figyelme a dobozra terelődik, melynek tartalmát mint kiderül, Lilith saját kezűleg készítette neki. Amint kinyitja a dobozt, meg is pillantja a tortát, amire abszolút nem számított. Talán valami kisebbfajta süteményre vagy ilyesmi, de egy tortára, főleg szív alakú tortára nem. Persze nagyon örül neki, ez látszik rajta, a visszakérdezésre kapott válaszra pedig kicsit felnevet.*
-Rendben, nem fogom, nehogy odalegyen a renoméd. *vigyorog kicsit a férfi, majd odalép szerelméhez, hogy átkarolja, de a szavakon azért meglepődik.*
-Te akarod megköszönni? Mikor az életedet áldoztad fel, hogy megmentsd az enyémet? Ne butáskodj már. *mosolyodik el, s karolja át végül a szép leányzót a magiszter, majd finoman egy csókot lehel a hófehér nyakra. Ezután még mond pár szót a tortával kapcsolatban, amire Lilithnek hirtelen elég sok kérdése támad. Lucius pislog is párat, ahogy elengedi a leányzót.*
-Az édesanyám? Írországban él és tanárnő. Általában Mágiatörténetet és Átváltoztatástant oktat, de elég sokrétűek az ismeretei, szóval néha vállal más tárgyakat is. *feleli, majd apjára is kitér, bár ő nem volt a kérdésben.*
-Apám szintén auror volt. Nagyon jó volt a szakmában, egyszer mégis rosszul alakult az egyik küldetése... és meghalt. *fűzi hozzá kissé elhúzva száját, majd ismét a kékségekbe pillant.*
-Testvérem pedig nincs. Talán még terveztek volna egyet anyámék, de nem úgy alakultak a dolgok, a sors közbeszólt. *fűzi még hozzá, miközben a szekrényhez sétál, melyből elkezdi kipakolni a tányérokat. Visszaérve az asztalhoz átveszi őket a lányka, majd egy érdekes kérdéssel áll elő.*
-Nos... gondolom most valami olyasmit várnál, hogy a tanárok gyöngyszeme voltam, jófiú meg hasonlók. *vigyorodik el kicsit, majd megrázza a fejét.*
-De nem igazán. Az tény, hogy a tanulmányokban jó voltam, de kissé nehezen kezelhető. Én is lázadtam, akárcsak mások. *na igen, a komolysága később alakult ki, ilyen idősen még ő is másképp állt a dolgokhoz, bár ez nem is csoda. A tortaszeletek közben a tányérokra kerülnek, most viszont Lucius érdeklődik.*
-Na, kíváncsi leszek arra a famulusra. Kicsit kezd a suli átmenni egy állatkertbe, ennyi famulussal. *nevet fel kicsit a magiszter, majd ismét Lilithre pillant.*
-Te vagy izgatott? Akkor én mit mondjak? Az életben nem tanítottam még. Na jó, neked egy igét, de ez más. *mosolyodik el ismét. A famulusos szavakra huncut mosollyal pillant a lánykára.*
-Kíváncsi vagyok, meddig tudnál hallgatni róla, ha igazán ki akarnám deríteni. *a pillantás elárulja, hogy nem valami kínvallatásra gondol Lucius, hacsak mondjuk egy kis csókmegvonást vagy egyéb testi kontaktus hiányát nem nevezzük annak. Ezután viszont leülnek, hogy neki is láthassanak a süteménynek.*
-Nem, igazából csak a tananyagot néztem át, meg ilyen iskolai ügyek. *feleli mosolyogva, majd biccent egyet.*
-Téged is. *azzal ahogy kérve lett, már vesz is egy adagot villájával a tortából, s meg is kóstolja azt.*
-Hmm, finom... de tényleg. *mivel tele a szája, így kicsit másképp beszél, mint máskor, de mivel már nyúl is egy újabb adagért, látszik, hogy tényleg ízlik neki.*
-Hogy tetszett az évnyitó? *tesz fel ő is evés közben azért egy kérdést, de nem többet, nem fog végig csak dumálni amikor eszegetnek.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-07, 11:26 pm

- Akkor jó. *bólintok rá arra, hogy ez a tortakészítés a mi kis titkunk marad, majd amikor megköszöni és átkarol, akkor csak belebújok az ölelésébe, ismét beszívva kellemes illatát, majd köszönöm meg mindazt, amit értem tett. Ahogy viszont hallom a kérdéseit, picit bele is pirulok a szavaiba.*
- De ha te nem vagy, én már rég nem élek... megmentettél és te mindig is rendesen bántál velem, ahogy még senki. Most pedig szeretsz és tisztelsz engem, természetes, hogy van mit megköszönnöm és úgy gondoltam, hogyha veszek valamit, az nem ér annyit, mint ez a torta, hiszen ezt neked csináltam először. Szerintem sejted, hogy még a konyhába is ritkán tettem be a lábam, tudod, elkényeztetett egy lány vagyok. *vigyorgok rá most már, fejtve ki mindazt eleinte, hogy mi mindent tett értem és talán ezekre még ő is emlékszik... a hegyről történő zuhanásom, a beszélgetések, a csókok, az az éjszaka a fogadóban, az utazások, Craco... oly sok minden, melyen keresztül mentünk mi, ketten, együtt. Na de ahogy elereszt, hirtelen eszembe jut, hogy még nem tudok róla túl sok mindent, így kíváncsiskodni is kezdek a családjáról és a gyermekkoráról is, majd mint egy kislány egy mesét, úgy hallgatom Lucius szavait.*
- Oh, nagyon sajnálom, ezek szerint a te családod nem teljes... *gondolkodok el picit, majd egy kérdés szalad ki a számon.* - Vajon anyukád mit szólna, hogy egy diákoddal jársz? Tuti nem értene egyet velünk ugye? *kissé aggódóvá válik a tekintetem, hiszen egyszer el fog jönni az a pillanat, amikor Lucius anyukájával találkoznom kell, akár csak neki az én szüleimmel, melyet már tervezgetek, de még nem állok elő az ötlettel, picit még nem ártana várnom.*
- Szóval rossz fiú voltál? Sose gondoltam volna rólad. De nekem úgy is tetszenél, mindenhogy. *mondom jókedvűen, tényleg így van, az egész lényét imádom egyszerűen, nincs benne kívétel. Idő közben a tortaszeletek az asztalra kerülnek, én pedig mesélek közben arról, hogy mit is csináltam az elmúlt napokban. A famulusos megjegyzését hallva viszont nevetnem kell.*
- Hát igen, meglehet, hogy hasonlít, de hát, én nem bánom, szeretem az állatokat. *itt viszont hirtelen belém ötlik a felismerés, Lucius vérfarkas, lehet, hogy nem fog jóban lenni az én Leopárdommal. Nyelek egy aprót, majd inkább elhessegetem a gondolataimat, talán nem lesz gond, reménykedek benne, főleg, mivel eléggé alázatos és szót fogadó jószágot hoztam létre. *
- Szerintem menni fog, mindenki imádni fog Téged. Majd aggódhatok, hogy más lányok ne rohangáljanak utánad... azt hiszem, hogy sok hulla kerülne a krematóriumba. *vigyorodom el, bár tekintetemben észreveheti Lucius azt a tűzet, mi szerint nem adnám másnak és bár poénosan adom elő magam, teljesen komolyan gondolom, hogy bárkit félreállítanék az útból, hogyha szükség lenne rá. Corivan vagyok, nekromanta családból származom, nem jelent sokat számomra a halál, mások halála, ugyanis a saját életemhez azért ragaszkodom. Miután viszont leülünk az asztalhoz, ismét visszatérünk a famulusos témához és amikor hallom a szavait, hirtelen felejtek el levegőt venni és valami megfoghatatlan szenvedély uralkodik el rajtam.*
- Izgalmasnak hangzik, de remélem, hogy nem akarnál semmit se megvonni tőlem, hanem inkább kikötözni és különböző kínokat végrehajtani a testemen. *mondom huncutul, kissé lehalkítva hangomat is, de még így is jól érthetőek a szavaim. Most elárultam magam, bizony vannak perverz vágyaim és bár tudom, hogy Lucius felnőtt és komoly is, szex közben tud nagyon vad is lenni, talán még egy ilyen játékban is benne lenne... nem tudom, hogy képes-e lenne nekem fájdalmat okozni, még ha csak játékból is, de remélem hogy igen, hiszen bizsereg egész testem. Gyorsan igyekszem elterelni a gondolataimat, így kérdezek rá, hogy nem zavarok-e, majd kezdünk el enni, de a pirulás és a zavart arc azt jelzi, hogy elég szépen elgondolkodtam előbbi szavaimon.*
- Örülök, hogy ízlik. *mosolygok rá, majd az évnyitót hallva picit elgondolkodok, miközben lassan eszegetem a tortát, mely tényleg jól sikerült, nagyon ízletes és finomak a gyümölcsök is.*
- Igazából nem maradtam sokáig... nem volt értelme. Nem akartam más fiúkkal társalogni vagy bármi... te pedig hamar eltűntél, így jobbnak láttam lelépni. *vonom meg vállaim, majd nemsokára már az utolsó darab ribizlit kapom be, úgy tűnik, hamar felfaltam az adagom, de valahogy elég is volt, így most kényelmesen dőlök hátra a székemben.*
- És neked? Maradhattál volna még egy táncra. *mosolygok rá, hiszen még sose táncoltunk együtt, de talán egyszer majd alkalmunk nyílik rá.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-08, 12:10 am

-Igen, ez is igaz, de az akkor is más volt. Én ott csak rád találtam, míg te feláldotad magad értem. A kettő nem ugyanaz. *feleli mosolyogva Lucius, bár az is igaz, hogy ha akkor ő nem jár arra, lehet, hogy ez a szerelem sosem bontakozik ki közöttük, mert a lányka meghal.*
-A többi része viszont igaz, ahogy mondtad. *bólint mosolyogva, majd az utolsó szavakra kicsit nevetve kérdez vissza.*
-Na és milyen érzés volt saját kezűleg sütni valamit? *kérdi egy vigyor mellett, majd jön az ölelés, aztán pár új információ Lilith számára. Lucius eddig még nem mesélt neki a családjáról, de nost ez is pótolva lett, miután mindenkiről ejtett pár szót.*
-Sajnos már nem. De büszke vagyok apámra, sok embernek segített a halála előtt. *jegyzi még meg, majd csak hallgatja a lány aggodalmaskodó kérdését, amin kicsit elgondolkozik.*
-Általában jól megértjük egymást anyámmal, szerintem most se lesz gond. Nem hinném, hogy nagy ügyet csinálna belőle. *fűzi még hozzá egy bíztató mosollyal, majd még tesz egy kis megjegyzést.*
-Ha már itt tartunk, szerintem nekem kínosabb a helyzetem. Egy egykori auror a nekromanta feketemágusok között, ráadásul az egyetlen lányukat rabolom el tőlük. *tényleg ez a neccesebb, hisz az ő anyjánál még kevésbé lehet probléma, hisz bár fiatal a lányka, de mikor megismerkedtek, még nem volt magiszter, ráadásul tényleg nagyon sok dolgon átmentek már együtt. A rossz fiús kérdésre csak egy kis huncut vigyorral vállat von, majd a famulusok kerülnek a terítékre.*
-Én is, bár egy ideje nem minddel jövök ki jól, bár erről nem tehetek. *na igen, azért reméli, hogy órára nem fogják magukkal hurcolni a diákok az állataikat, mert annak nem biztos, hogy jó vége lenne. Legfeljebb majd kialakít valami állatmegőrzőt a terem előtt, annál beljebb pedig nem mehetnek a famulusok. A tanárságra való szavakra viszont ismét kicsit felnevet a férfi.*
-Azért nem hinném, hogy ilyen kapós lennék. De legalább tudni fogom, hogy miért lesz, ha hirtelen megcsappan az órára járó lányok létszáma. *nevet fel ismét, majd újra a famulusok jönnek szóba és egy kis kínvallatás is. A szavakra viszont meglepetten, de vigyorogva pillant a szép arcra Lucius.*
-Na de kérem, Ms. Corivan. *szereti néha így szólítani Lilithet, s továbbra is vigyorogva csóválja meg kicsit a fejét. Közben a tortát is megkóstolják, mely mindkettejüknek ízlik, a téma viszont az évnyitó felé terelődik.*
-Azért a diáktársaiddal is nyugodtan kommunikálhatsz. Nem csak én vagyok az iskolában. *mosolyodik el, majd a kérdésre egy kis keserű mosollyal felel.*
-Nekem dolgos volt. Azért is távoztunk olyan gyorsan, mert még meg kellett beszélni pár dolgot az idei évvel kapcsolatban. Hála Charlesnak, eléggé év végére maradt minden ilyen munka, szóval most össze kell kapni magunkat. Ezért nem tudtam maradni. *ad választ, majd int kezével az egyik szekrény felé, ahol egy lejátszó valami lassú számot kezd játszani.*
-De ha még mindig táncolnál... most bepótolhatjuk az elmaradást. *jegyzi meg egy kedves mosollyal, majd felkel a helyéről, s kezét nyújtja a lányka kacsója felé, hogy felsegítse, s táncra kérje szerelmét.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-08, 12:30 am

- De te akkor nem ismertél, én viszont amikor megmentettelek, már hónapok óta beléd voltam zúgva, ez nem ugyanaz. *ellenkezek nagyon is jó érvekkel, majd végül rátérek arra, hogy még a konyhában sem igazán mozgolódtam, a kérdést hallva viszont egy picit elgondolkodok.*
- Nem is tudom, nem fogok sűrűn sütni, az tuti biztos. Ez nem nekem való, erre lesznek majd a szolgálók. *mondom teljesen magától érthetődően, hiszen nem egy picinyke házban képzelem el a jövőmet Lucius-al, hanem ha lehet, akkor egy elég nagy kastélyban, hol majd meglesz mindenünk, amire csak vágyunk. Viszont ez után a beszélgetésünk témája Lucius családjára terelődik, így tudom hát meg, hogy az édesapja meghalt, valószínűleg egy harc közben, de az anyja tanár, akár csak most már a fia, Lucius is. Ez egy kis félelmet vált ki belőlem, hiszen nem tudom, hogy miképp fog majd viszonyulni hozzám az a nő.*
- Ezt jó tudni, de ha nem fogadna el, akkor se érdekelne, engem nem fog tudni eltávolítani tőled. *vigyorodom el, majd kissé komolyabbá válik az arcom, amikor az én családomat említi.*
- Azt hiszem, hogy ezt már egyszer megbeszéltük. Nem lesz gond! De ha már itt tartunk, nemsokára haza kell mennem egy kis időre, szeretném, hogyha akkor majd velem tartanál. *tekintetem igazán komollyá válik, úgy tűnik, hogy nem vagyok hajlandó meghallgatni semmiféle ellentmondást sem. Hamarosan viszont a diákokról és a famulusokról kezdünk el beszélni, majd ezzel kapcsolatban pár olyan szót is mondok, amit talán nem kellene és zavarbaejtő lehet a másiknak és ahogy vezetéknevem hív, mely szerintem nagyon is szexis és még izgalmasabb, főleg, hogy egy magiszter a pasim, csak rávigyorgok.*
- Én... én szeretném egyszer, ha kiengednéd a vérfarkas szenvedélyed és agressziód. Én... tényleg akarom, hogy bántsál és kiköss és... és úgy tegyél a magadévá. *csillannak meg szemeim és úgy érzem, hogy fél év után, nagyjából már azóta lehetünk együtt kimondhatom, amire vágyom. Lucius általában gyengéd velem és kedves, de vajon milyen a másik énje? Mert biztosan van egy ilyen része is, én arra is kíváncsi vagyok és vállalom a felelősséget is. De vajon ő mit szól hozzá? Milyen reakciót fogok kiváltani a másikból? Egyszerűen elutasít és rendre teremt? Vagy felcsillan benne is a lehetőség, hogy alfa hímként uralkodhasson rajtam, mégha csak pár órára is? Én megadtam a lehetőséget, pedig általában én vagyok a főnök, ahogy az illik is hozzám, mint egy Corivanhoz, de mégis vágynék erre, egy kis harcra és agresszióra, vérre és vágyra... olyan csodálatos lenne. El is merengek ezen, de végül hagyom, hogy tovább sodorjon az ár, egészen az évnyitóig, amire el is mondom a véleményem, de a másik szavait hallva kissé felvonom a szemöldököm.*
- Ha hiszed, ha nem Lucius, szoktam. A tortához is egy lány segített, én csináltam, de ő mondtam, hogy mit hogyan. *na igen, ezt most kissé sértésnek vettem és még a táncot is megemlítem, mire teljesen normális választ kapok, tehát bólintok egy aprót, majd ez után pedig meghallom a zenét és már fel is kérnek táncolni.*
- Én mások előtt is szeretnék veled mutatkozni. *motyogom, de azért kicsinyke, hófehér kacsómat a férfi tenyerébe helyezem, majd felkelek és kezeimmel átkarolom a nyakát, testem pedig hozzásimul a másikéhoz, kék szemeim az oly imádott barna szemeket nézik. Hát igen, ismét a karjaiban tart, hogy tudnék neki ilyenkor ellenállni? Sehogy, ez már biztos, így engedem, hogy vezessen a táncban, miközben lágyan lépkedek utána. Tudok táncolni, nem is picit, hiszen sok bálon részt kellett már vennem a családom miatt és talán Lucius is tudja, hogy rá is ez a sors vár mellettem, de ha mégse, akkor még nem fogom megijeszteni, ráér az még később.*
- Itt aludhatok ma nálad? *kérdezem meg pár perccel később, hiszen jó lenne tudni, hogy maradhatok-e még vagy dolgoznia kell. Megértem természetesen, hogyha sok a papírmunka, de ha nem, akkor tényleg maradok, ezt már most elhatároztam.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-08, 1:07 am

-Rendben, akkor egyezzünk ki egy döntetlenben, oké? *kérdi vidáman Lucius, majd mikor a sütés kerül szóba, végigsimít a lányka arcán egyszer.*
-Azért én majd a te főztödet is megkóstolnám időnként. *na igen, idővel majd kiderül, mit tud összeügyeskedni a lányka a konyhában, persze csak ha sikerül rávenni, hogy egyáltalán máskor is bemerészkedjen oda. De Lucius azért őszintén reméli, hogy igen. A tortaevés előkészületeiben a férfi családja is szóba kerül, egészen pontosan az anyja lesz inkább kiemelve, hisz már csak ő él.*
-Tudom, téged senki nem tántoríthat el. *mondja egy vigyor mellett a férfi, majd még hozzáfűz szép mosollyal egy szót.*
-Szeretlek. *viszont ő is kicsit félve áll a Corivan családhoz, ha nem is varázserő ügyileg, hisz azért ő is tud egyet s mást, de a múltból adódóan nem biztos, hogy túl jól kijönne majd Lilith őseivel. A lány erre elkomolyodik, és ő is kijelenti, hogy nem lesz gond. Ezután viszont elmondja, hogy neki hamarosan haza kell utaznia, s bár szóban csak kéri, pillantásával inkább kijelenti, hogy Luciusnak is vele kell tartania. A férfi nyel egyet, hisz nem számított ilyen hamar még szembesítésre, majd kicsit megköszörüli a torkát.*
-Ha nem pont valami iskolai program alatt esedékes... akkor veled tartok. *feleli rá is bólintva, bár őszintén már előre fél attól a beszélgetéstől. Egyelőre viszont ennyiben marad a téma, s inkább a famulusok kapcsán Lilith előáll egy vágyálmával, amivel sikerül meglepnie Luciust, aki rögtön meg is rázza a fejét.*
-Azt... azt nem lehet. Ha elengedem a fenevadat, lehet, hogy én magam ölnélek meg. Bár tudom irányítani, de elég, ha egy pillanatra elszabadul, amikor nem figyelek eléggé és... *ismét kicsit megrázza a fejét, majd pár másodpercig csak maga elé figyel, gondolkozva, majd a lányra mosolyog.*
-Ha azt szeretnéd, lefoghatlak, kiköthetlek, sőt, még a durvulás is érdekesen sülhet el. De a farkast nem engedhetem ki. *jegyzi meg, majd hogy ne legyen annyira ridegnek tűnő, egy vigyor mellett fűzi hozzá.*
-Na meg képzeld el, mi lenne, ha szex közben alakulnék át. Szerintem te se egy farkassal akarsz szeretkezni. *vigyorog még, majd az évnyitó kerül górcső alá. Mivel Lilith azt mondta, hogy azért nem maradt sokáig, mert ő is hamar elment, Lucius tesz egy kis megjegyzést, ami úgy tűnik, nagyon nem tetszett a lánynak.*
-Akkor akár beszélgethettél volna vele is. Na de mindegy, ha nem volt hozzá kedved, akkor nem. *zárja le a dolgot, majd a tánc is szóba kerül, s mivel ott nem volt rá alkalmuk, így most itt helyben kéri fel Lucius táncolni a másikat.*
-Arra is lesz alkalom. *feleli a férfi, majd már magához is fogja a törékeny testet, majd már bele is kezdenek a táncba. Lilith meglepően jól táncol, s Lucius bele se gondol, hogy ez amolyan alapkövetelmény a családban.*
-Látom gyakorlott táncos vagy. Nagyon jól csinálod. *jegyzi meg neki halkan, hisz most alig pár centi választja el őket, akkor meg minek hangoskodni? Lilith is megszólal, s egy igen jól hangzó kérdést tesz fel.*
-Miért, eddig azt hitted, hogy kiengedlek ma ebből a szobából? *újabb huncut mosoly, majd egy puszi a puha ajkakra, aztán még egy, majd végül egy csók. Kellemes és romantikus most ez a pillanat, nem is kell ide más.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-01-08, 1:25 am

- Nem-nem, nincs döntetlen, mert nekem van igazam. *kötöm az ebet ahhoz a bizonyos karóhoz, majd amikor meghallom, hogy időnként enne az én főztömből, láthatóan elhúzom a számat.*
- De az annyira megalázó. Nálunk ilyet soha nem csináltak... nem hiszem, hogy erre szükség lenne. *próbál kitérni diplomatikusan a dolgok elől, majd már a családokról is kezdenek el beszélni és így kerül szóba egy bizonyos utazás, amelyet haza tervez majd a lányka és bizony Luciust se óhajtja az iskolában hagyni, így megjegyzi, hogy majd úgy számoljon, hogy haza fognak utazni, ami láthatólag kissé zavarja a férfi, ami érthető, hiszen bizonyára benne van némi aggodalom. *
- Nem fog akkorra esni, ne reménykedj. *mosolyodom most már el és ez után pedig kissé furcsa dolog felé terelem a témát és eddig nem voltam ilyen bátor, de most bizony úgy érzem, hogy megtehetem és így el is mondom a vágyaimat, majd amikor látom a fejrázást, már nyitnám is a számat, hogy elpanaszoljam, hogy nem lehet ennyire régimódi, de inkább elhallgatom, hagyom, hogy végigmondja, amit szeretne.*
- Rendben, én benne vagyok és természetesen hiszek neked. Te tudod, hogy mit mennyire lehet. *bólintok rá és azért öröm csillogását láthatja a másik a szemeimben, hiszen már most várom azt a napot, amikor a magáévá tesz ismét, mint ahogy már oly régen is tette. Neki vajon nem hiányzik? Utóbbi időben nem is utalt rá, hogy legyünk együtt... *
- Azt viszont nem akarom elképzelni, hogy akkor változz át... ez... ez már túl perverz. *vigyorodom el végül jókedvűen, majd pár perc múlva már szól is a kellemes zene, mi pedig táncba kezdünk, egymáshoz bújva, ahogy azt kell.*
- Tudod, nemes családból származom, havonta bálokra járattak és a többi... muszáj volt megtanulnom. Szerencsére te is jól táncolsz, tehát ez nem lesz baj. *vigyorodom el, hiszen ezek szerint nincs tisztában az aranyvérű családok többségének az életével. Nagyot fog nézni, ha majd eljutunk hozzánk és beszélgetni kezd a szüleimmel. Na de erre se gondolok még, inkább érdeklődni kezdek a mai este folytatásáról, mi szerint maradhatok-e vagy sem és amikor a szemembe néz és hallom a szavait, én magam is elmosolyodom.*
- Reméltem, hogy nem, de nálad ezt nem lehet mindig tudni. *jegyzem meg jókedvűen, de már érzem is ajkamon az övét, így pár puszi után már csókolózunk a szoba közepén, hosszan és lágyan, de én mégis többre vágyom. Mióta visszatértem, jobban tudom értékelni az életet és energikusabbnak is érzem magam, kissé megváltoztak a dolgok, de úgy érzem, hogy jó irányban. Megszakad lassan a csók, majd ajkam a füléhez kerül és halkan súgok pár szót.*
- Csináld most! *oh, biztosan tudja, hogy mit akarok, a lefogásra és kötözésre gondolok, a durvulásra és agresszióra és egy kissé meg is harapom a nyakát, csak játékosan, de mégis érezhetően fájón, kissé beszívva puha bőrét, nem érdekelve, hogyha esetleg piros foltot fogok hagyni csinos kis nyakicáján.*
- Persze csak ha nem vagy gyáva. *teszem hozzá jókedvűen, kissé talán sziszegős hangon is, láthatóan benne lennék a játékban, csak Luciuson áll, hogy ő mit gondol ezzel kapcsolatban.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-02-14, 2:20 pm

*Mivel most már elmúlt dél, így hát Lilith úgy látta jónak, hogyha most bocsátja útjára a kicsinyke, hófehér baglyot. Szép igazán ez a csöppség, viszont erős is, így a lábaira rögzített fekete színű dobozt is ügyesen elbírja. A feladata nem túl nehéz, csupán csak egy toronnyal kell arrébb repülnie, azaz pontosabban az Északi főtoronyra, az Exortus ház magiszteréhez. Így indul hát útnak és pár perc múlva a férfi arra lehet figyelmes, hogy az ablaka elé le is szállt a párkányra ez a csöppség. És hogy miért nem személyesen jött el Lilith? Egyszerűen tudja, hogy Luciusnak sok dolga van, nem véletlenül magiszter és nem szeretné feltartani, így hát maradt a levél és a bagollyal küldött ajándékozás. Csőrével a picike máris kopogtatni kezd és addig nem fog elmenni onnan, amíg be nem lesz eresztve. Hogyha esetleg ez megtörténik, akkor a férfi dolgozó asztalára óvatosan le is teszi a dobozt, majd már útnak is indul, így hagyva magára Luciust, aki a csomag tetején egy hófehér borítékot láthat, melyben egy vörös levél díszeleg, rajta fekete, szép betűkkel.*

"Drága Lucius!

Nem akartalak megzavarni azzal, hogy személyesen adom át a Valentin napi ajándékot, viszont egyszerűen képtelen voltam estig várni. Nyisd ki a csomagot és remélem, hogy tetszeni fog majd az, amit benne találsz.
Késő este átjövök hozzád, remélem, hogy nem bánod, csupán csak jó lenne ismét együtt tölteni egy éjszakát, főleg ezt a mait, hiszen számomra ez az első, igazi Valentin nap!

Csókol: A te Lilithed"

*A levél csak ennyiből áll, de mégis mindent elmond, hiszen a lány most először szerelmes, így hát nem meglepő, hogy még soha, senkinek se adott ilyesmit. Mindenesetre a fekete dobozon egy vörös masni van, amit ha kibont a férfi, észrevehet benne egy nagyon szépen kifaragott farkas szobrot. Nem meglepő talán ez az ajándék, a hófehér testű leányzó gondolt arra, hogy kedvese vérfarkas. Viszont itt még nem fogyott el az ajándék, a doboz alján egy szép, szívecskés bonbon található, ezek mellett pedig egy bordó dobozka, amit ha a másik kinyit, egy kelta mintás gyűrűt vehet benne észre. Nagyon szép faragású és természetesen nem ezüstből készült ékszerről van szó. Valószínűleg az ujjára is jó lesz a gyűrű, hiszen Lilith azért emlékszik rá, hogy Luciusnak mekkora keze van. Mást viszont nem tartalmaz az ajándék, csupán csak ennyi, de a férfi mégis érezhette az előbb, amikor a levelet a kezébe vette, hogy az tényleg Lilith-től származik, az ő parfümjével van átitatva az a bizonyos kedves lapocska.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-02-14, 2:51 pm

*A magiszter már egy ideje fent van, s miután sikerült felébrednie egy zuhany által, már le is ült a dolgozóasztalához. Bizony magiszterként van némi papírmunkája az embernek, főleg, hogy egyre közelednek Lucius első másodikos órái. Azokra is készülnie kell még azért, hisz még mindig új neki ez a szerepkör, még nem sikerült teljesen belerázódnia, de azért igyekszik. Szerencsére az elsősök között sikert aratott a legelső Misztikus lények ismerete órával, de a másodikosokhoz még nem volt szerencséje, és náluk is jól akar bemutatkozni. Ahogy viszont azt asztalánál ügyködik, kopogtatást hall az ablaka felől. Mivel azért még tél van, természetesen az csukva van, de tisztán látni mögötte a hófehér baglyot, mely egy csomagot is hozott magával.*
-Ez meg mi? *nem látta túl sűrűn Lilith baglyát eddig, hisz inkább akkor már maga a lány kereste fel, így nem is tudja, hogy ő küldte ide a szép állatot, ahogy azt sem sejti, hogy ő küldött most csomagot. Csak felkel a helyéről, majd egyenesen az ablakhoz sétál, hogy kitárja azt a jövevény előtt. Az viszont nem rakja le előtte a csomagot, csak hirtelen beröpül, s a dolgozóasztalra teszi le a dobozkát, majd már fordul is, hogy távozzon.*
-Köszönöm! *szól még utána Lucius, majd csak becsukja az ablakot, s visszasétál a csomaghoz. Ki se kell bontania, s máris mosoly kúszik arcára, ahogy éles orrával megérzi szerelme parfümjét a doboz tetején lévő borítékon. Csak visszaül a helyére, majd már ki is bontja a levelet, s olvasni kezdi.*
-Valentin napi ajándék? Erre nem számítottam. *jegyzi meg maga elé a férfi, hisz bár nagyon szeretik egymást, nem gondolta, hogy a lányka foglalkozik különösebben ezzel a nappal. Na persze ő azért készült szerelmének, de most sikerült meglepni. Még szippant egyet az illatos levélből, majd elkezdi kibontani a vörös masnit is, hogy kinyithassa a dobozt. Amint meglátja a farkas szobrot, picit elneveti magát. Na igen, nagyon találó, s látszik, hogy Lilith szereti benne, hogy vérfarkas. Ki is veszi a dobozból az ajándékot, hogy jobban szemügyre vehesse.*
-Ez gyönyörű. *mondja ki hangosan is a szavakat, hisz tényleg nagyon szépen megmunkált dísztárgyról van szó, mely már helyet is kap a dolgozóasztalán, hisz annál jobb helyen nem is lehetne. A szív alakú bonbont is kiveszi egy mosoly mellett, de nem bontja ki, jó lesz az majd kettejüknek, ha este átjön a hófehér szépség. De még mindig van valami a dobozban, egy másik kis doboz, amit kibont egy nagyon szép gyűrűt is megpillanthat a férfi.*
-Ennyi mindent venni nekem... *csóválja meg picit a fejét, de persze nagyon örül a dolgoknak, s tisztában van vele, hogy gazdag a lány, de akkor is. Egy pillanatra csak nézi a gyűrűt a dobozban, hisz nagyon ezüstösnek tűnik, de végül kiveszi, hisz biztosan gondolt rá a szerelme, hogy azt ő úgysem hordhatná. Így is van, a gyűrű rozsdamentes acélból van, a minta pedig vagy arany, vagy aranyozott, mindenesetre nagyon jól néz ki. Rögtön fel is próbálja a férfi, s láss csodát, még a méret is jó. Tényleg nagyon figyel rá ez a fiatal lány, ez most is eléggé megmutatkozott. A mosoly nem is tűnik el arcáról, s az asztaláról is mindössze csak a dobozt teszi arrébb, minden, amit a lánytól kapott szem előtt marad, természetesen a parfümmel átitatott levél is, hogy miközben dolgozik, s azt estét várja, végig érezhesse szerelme illatát.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-02-15, 12:27 am

*Elég későre jár már, így hát elérkezett az idő, hogy Lilith meglátogassa a magisztert. Nem kapott tőle válasz levelet, így biztos abban, hogy nem fog zavarni az éjszakát illetően. Viszont ma egy fontos nap van, legalábbis a kapcsolatuk szempontjából nagyon is fontos, így hát nem akar most is úgy kinézni, ahogy szinte mindig, ideje egy kissé "szexisebbre" vennie a figurát, éppen ezért van rajta most egy fekete, testhez simuló, igen csak rövidke ruha. Anyagából érezhető, hogy egyedi darab, nagyon szép a szabása és csodálatosan kiemeli a gyönyörű dekoltázst, na meg a formás derekat és csípőt is, illetve a tapintása se mindennapi. A lány nyakában most egy szép, pentagrammát formázó medál díszeleg, lábain pedig hosszú csizma található, most kívételesen magassarkút húzott és a fekete, bőrből készült csizma egészen a térdéig felér. Kezein csak pár gyűrű van - természetesen nem ezüstből készültek - és arcán pedig gyönyörű, feketés-ezüstös smink található. Most nem vitte túlzásba a sötét színeket és bár feketében van, mégis teljesen másképp fest, mint máskor, komolyabbnak, nőiesebbnek és most már magasabb is, mint amilyen eddig volt ugyebár. Na de nincs egyedül ez a szép lányka, hanem mellette sétál egy elég nagy méretű nagymacska is, méghozzá egy leopárd. Lucius majd valószínűleg sejteni fogja, hogy famulusról van szó és Lilith hirtelen bele se gondolt abba a ténybe, hogy esetleg nem fog tetszeni ez a magiszternek, hiszen macska, ő pedig egy vérfarkas. Na de majd minden kiderül időben. Ahogy elhagyják a szobájukat, szépen a klubhelyiségbe érnek, majd hála a famulusnak, máris teleportálnak az északi főtoronyba, egészen Lucius ajtajáig, ahol a lány még megigazítja ruháját, illetve dús, hófehér tincseit, melyek most is szabadon lógnak az éjszakában, majd ez után egy simítást kap az állat és végül már kopogtat is, remélve, hogy elég ideig várt és most már tényleg nem fog zavarni.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-02-15, 12:48 am

*Jó pár órája már, hogy Lilith elküldte azt a kedves csomagot és levelet Luciusnak, aki alig várta már, hogy elérkezzen az a bizonyos este. Már egy ideje készülődik is rá, megfürdött, megborotválkozott, majd szépen ki is csípte magát, ahogy az egy ilyen alkalomkor illik. Talán sikerül meglepnie kicsit a lánykát azzal, hogy öltönyben fogja fogadni, de hát majd kiderül. Öltözéke amúgy teljesen fekete, leszámítva az inget, ami bordó színű. Még nyakkendő is van a férfin, s természetesen a csillogó bőrcipő sem maradhat el. Most nem a megszokott westerncsizma, az nem illene az összképbe, hiába szereti annyira a férfi. Természetesen nem csak magát csípte ki a férfi estig, hanem a szobájának is adott egy kis Valentin-i hangulatot, így mindenfelé gyertyák vannak a szobában, de még nem égnek, majd csak ha Lilith is ideér. Akkor természetesen egy mozdulatára fellángolnak, addig még ráér vele. De nem ez az összes meglepetés, bár egyelőre csak ennyi fog látszani, ha majd a lányka besétál a dolgozószobába. Valamivel azért korábbra várta a másikat Lucius, így csak ücsörög az asztalnál, várakozva, míg végül meg nem hallja a kopogtatást, így szemei rögtön fel is csillannak, s azon nyomban fel is pattan a helyéről, és az ajtóhoz sétál. Rögtön ki is tárja azt a másik előtt, akinek láttán szemei bizony szépen elkerekednek. Végig is méri a gyönyörű teremtést, s nem rest szót is adni csodálatának.*
-Hűű, gyönyörű vagy. *mondja öszöntösen, hisz valóban az a másik, ám tekintete hamar rátér a lány mellett ácsorgó leopárdra.*
-Hát ő meg ki? *szép állat, de tényleg, viszont ettől függetlenül Lucius nem rajong érte. Ennek pedig egyetlen oka van, hogy ő vérfarkas. Közben azért félre is lép az útból, a gyertyák pedig meg is gyulladnak mögötte.*
-Gyere... vagyis gyertek be. *invitálja be egy kis mosollyal a másikat, akit rögtön át is karol, s egy puszit lehel ajkaira.*
-Biztos ő is kell ma ide? *kérdi, hisz több okból se hiányzik most neki ez a nagymacska, de talán szerelme sem tervezte hosszúra az állat bemutatását.*

» Sideris Valbraith lakosztálya
» Demien Remus Cornwlade Lakosztálya
» Demetrius lakosztálya
» Noel lakosztálya
» Lucius Rufinus