Uszoda az óceán alatt

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-04, 8:45 pm

*A víz alatt töltött fél perctől teljesen feldobódtam. Éreztem, hogy testem energiával lesz tele és hangulatom is megváltozott. Imádtam a vizet főleg amikor szilárd állapotban van, de úgy már jégnek nevezzük. Hajlamos vagyok a túlpörgésre ezért, hogy lenyugodjak lebegni kezdtem és a körülöttem lévő tájat figyeltem, mintha a természetben lennék. Mindig is imádtam kint lenni úgyhogy ez csak fokozta örömérzetem. Hangokat hallottam és ha jól sejtem ezek léptek zajai. Valaki bejött a terembe. Felfüggesztettem a lebegést majd lábra álltam. Szemmel a jövevényt kerestem. Mikor tekintetünk találkozott intett nekem mire én vissza köszöntem.*
- Szia! *intettem vissza mosolyogva. A csaj eltűnt az öltözőben ezért én vissza feküdtem a víz felszínére. Vörös... hm... tetszik ez a szín. Gondolkodtam már rajta, hogy vörösnek kéne lennem, sőt voltam is már, de az nem az én színem és nehéz is lenne utána visszafehéríteni a hajam, mondjuk a feketéből se volt egyszerű.*

//Fagyaszt//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-20, 9:21 pm

- Igen, elég érdekes, bár én már a tanóra előtt is láttam démonokat. Tudod, elég sok minden folyik itt, egy feketemágus képzőben, na de nem mondok inkább semmit, szerintem majd magadtól is rá fogsz jönni. *mondja picit elkomolyodva, na de mindezek után inkább áttér a vidámabb hangnemre, de ahogy hallgatja a kérdést, picit meglepődik.*
- Nem, senki. Engem azért nem annyira könnyű felhúzni, általában békés természetem van, bár egy valakinek sikerült, de arról inkább ne beszéljünk, az még mindig fáj. *sóhajt fel kissé és talán érthető, hogy amolyan szerelmi bánat... a csajban annyi lehetett volna, hogy szóljon, hogy vége, nem pedig csak úgy felszívódni, hogy már hónapok óta szegény Marcus nem is látta, nem tudja, hogy mi van vele... de most már egyre inkább lezártnak tekinti az ügyet, hogyha Isabella ezt akarja, akkor hát legyenek külön, mindenkinek jobb lesz ez így. Na de nemsokára megtörténik az árnycsápok megidézése és a fiú láthatóan nem igazán ért az árnyakhoz, lesz mit tanulnia majd az órákon, de így izgalmas ez a dolog. *
- Remélem nem volt nagyon szoros. *jegyzi meg kissé halkabban, hiszen nem áll szándékában máris rosszban lenni Zoárddal, talán még egy barátra is lelhet majd benne, ki tudja. Így próbálkozik valami mással, esetleg egy fogadó látogatással vagy egy kis testmozgással, fene se tudja. *
- Zene? Én nem igazán értek hozzá. *böki ki, de legnagyobb szerencséjére a fiú az uszoda mellett dönt, így hát Marcus csak láthatóan rábólint a dologra.*
- Okés, akkor menjünk. *mivel pasikból vannak, így a boxer is elegendő lesz, ha minden igaz, nem kell ezért felmenni még fürdőnadrágért... az már túl kényes lenne, bár Zoárdot még nem ismeri, nem tudja, hogy mihez hogy is áll.*
- Akkor ezért ezt jó tudni. Ki tudja, lehet, hogy rossz benyomást keltettem az előbb, de majd megismersz talán és akkor majd más lesz. *gondolkodik hangosan, majd végül már az óceán alatt sétálgatnak a hosszú folyosókon.*
- Na és mikor érkeztél? *abból már tudja, hogy nem túl régen, hogy még nincs sok ismerőse, de majd talán most kiderül, hogy pontosan mikor is. A kék színre vonatkozó kérdésnél viszont eltöpreng.*
- Hmm, ebbe még nem gondoltam bele, de igen, szerintem a kék. Ahogy látom, te is szereted. *pillant a fiú ingére, de idő közben azért már beérnek az uszodába is, mely már sokkal barátságosabb, mint a kinti folyosó volt. *
- Ahj, de jó lesz egyet úszni. Te egyébként merről érkeztél? *pillant a fiú felé, miközben leveszi cipőjét, majd jöhetnek a zoknik. Ez után kibújik a pólójából is, így hát szép teste meg is mutatkozik, bár nem szégyenlős, főleg nem egy másik srác előtt, így miközben Zoárd felé fordul, szét is szedi az övet, majd pillanatok múlva egy sötétkék színű boxerben ácsorog, a ruhái pedig a széken maradtak. Nincs kedve ezért bemenni az öltözőbe.*
- Na ha készen állsz, gyere be. *int fejével a víz felé, mert ő már arrafelé lépked, majd hamarosan fejest is ugrik a medencébe, érezve a kellemes meleget is, majd fel se jön addig a víz felszínére, amíg jó pár métert nem haladt az alatt.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-20, 9:43 pm

- Ennek örülök. Általában én is igyekszem kijönni az emberekkel, sokkal egyszerűbb, mint beszólogatni, meg fújni a másikra, mikor akár barátság is lehetne a dologból.* feleli az elhangzott szavakra, miközben úgy tesz, mintha a fájdalmas felhangot meg sem hallotta volna. Azt azért megjegyzi magának, hogy a fiú élete sem fenékig tejfel ezek szerint, szóval nem árt, ha vigyáz a szájára.*
- Nem, csak meglepett. Gondolom nem mindjárt ezzel kezdjük, de ha megtanultam, számíthatsz egy visszavágóra!* kacsint Marcusra, kisimítva az alig észrevehető ráncokat a sötét szöveten. Valóban jól esne neki egy kis muzsikálás, de nem erőlteti a dolgot, amúgy sem szeret úgy játszani, ha a másik csak hülyén bámul rá.* - Akkor hagyjuk. Amúgy is rám fér egy kis mozgás. Azon kívül, hogy lejárok Mystralba, nem nagyon csinálok mást.* gondolkodik félhangosan, némileg meg is szidva magát. Sosem volt egy atlétatermet, már ami az izmokat illeti, mert azok valahogy lemaradtak róla. Mndjuk a vegetáriánus étrend amúgy sem egy hizlaló koszt, úgyhogy ne is nagyon várjunk mást tőle.
Épp hogy csak elindulnak lefelé, Zozó megtorpan, mivel eszébe jut, hogy bizony fürdőnacival nem készült. Sóvárogva tekint felfelé, amerre minden bizonnyal a szobája, azon belül is egy elegáns, ezüstszürke úszónadrág hever valamelyik fiókban. Látva azonban a másik pillantását, egy apró sóhajjal tovább indul*
- Áá, semmi. Csak azt hittem, egy ismerőst láttam.* talál ki valamit gyorsan, majd előre siet, hogy rendezze vonásait és felkészülhessen a rá váró programra.*
- Nem, nem szoktam első találkozásra leírni az embereket. Nem tudhatom, kinek mikor van rossz napja, meg ilyesmi.* mormogja az orra alatt, majd a következő kérdésre sikerül végre normálisan válaszolnia.*
- Karácsony előtt. Pont mikor a sulit foglalták vissza. Szóval mondhatjuk, hogy én is találkoztam már démonnal, bár nem én hívtam meg teázni..* fintorog, míg engedelmesen szedegeti a lépcsőfokokat, magában számlálva őket, mintha csak a hátra lévő perceit látná leperegni maga előtt.*
- Igen, mondhatjuk.* feleli tömören, mivel ekkor megérkeznek az uszodába, és neki el kell kezdeni vetkőzni. Ami nem lenne akkora baj, ha Marcus nem tenné ugyan ezt. De sajnos bekövetkezik az elkerülhetetlen, és mint általában lenni szokott, a fiú föntről lefelé haladva szép komótosan megszabadul a ruhadarabjaitól. Noha Zoárd alig bírja megtalálni a gombjait, amik hirtelen mintha összementek volna, úgy érzi, minden egyes elhajított gönccel ő is egyre meztelenebb lesz. Nagyon ügyel azonban, hogy ne bámulja túl feltűnően a másikat, ezért úgy tesz, mintha a nyakkendőtűjével bíbelődne. Csak akkor lélegzik fel némileg, mikor a fiú beleveti magát a vízbe. Ekkor ő is lekapkodja magáról gyorsan a felesleges ruhadarabokat, néhol fél lábon ugrálva, mivel nem akarja elszalasztani az alkalmat, mikor büntetlenül mustrálhatja a víz alatt lubickoló Marcot. Aztán, hogy ne legyen túl feltűnő, ő is beleereszkedik a vízbe.*
- Magyarországról. És te? Olyan angolos beütése van a nevednek.*válaszolja, mikor a fiú felbukkan mellette.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-20, 10:08 pm

*Csak hevesen bólogat a bölcs szavakra, egyet ért nagyon is Zoárddal, ő se bírja a bunkózást, bár nagyon ritkán kifordul önmagából, ezzel tisztában van, hiszen Dianát is megbántotta már egyszer, bár a mai napig nem tudja, hogy akkor mégis mi történhetett vele, annyira kikelt magából... Na de azért figyel beszélgetőpartnerére, így amikor hallja a visszavágót, szemei felcsillannak.*
- Várni fogom, csak írj egy levelet és már jövök is. De nem ér csapdát állítani. *vigyorodik el, miközben meg is indulnak szépen lefelé, de közben hallja ám, hogy Zoárd nem igazán szokott edzeni. Marcus se mindig, de azért valamilyen szinten nem árt szinten tartani önmagunkat. *
- Amúgy ez jó tulajdonság, hogy nem ítélsz elsőre. *pillant a fiúra, mert bár nem akart az előbb rossz színben feltűnni, ki tudja, hog mennyire is sikerült.*
- Charles elég kegyetlen egy ember volt, jó, hogy visszatért a régi magiszterem. *gondolkodik el ismét hangosan, majd ahogy benyit az uszodába, hamarosan vetkőzni is kezd, nem is figyelve a másikra, aki meglehet, hogy néha Marcust nézi. Bele se gondol abba, hogy mi van ha... szóval nem, az ki van zárva, hogy itt meleg emberek legyenek, tehát hamarosan már csak egy boxerben ácsorog a fiú mellett, feltéve neki egy kérdést, aki nem válaszol azonnal, így hát jöhet a nagy ugrás, be a vízbe, ahol pár pillanat múlva már fel is bukik feje, mely most kissé arcára tapad, na meg hátánál látszik, hogy nem is olyan rövid a srác haja.*
- Igen, angol vagyok, bár nem tudom, hogy ott akarok-e élni a jövőben. Túl sok rossz emlékem köthető oda. *húzza el a száját, miközben a fiú is már a vízben van, így tovább úszik a srác, majd sóhajt egyet, végre egy azonos neművel találkozott, így hát odaúszik hozzá, majd picit elgondolkodik.*
- Figyelj, lenne egy kérdésem. Lehet, hogy te tapasztaltabb vagy a nők terén, mint én, mert nem tagadom, én béna vagyok. *fájdalmas mosolyt ejt, majd inkább folytatja.* - Szóval, volt egy barátnőm, az első lány, itt ismertem meg... aztán, eltűnt már hónapok óta, semmit se tudok róla. Szerinted azért nem látom,mert így akarta a tudtomra adni, hogy vége? Eléggé fáj mindez, de amíg nem tudom, hogy mi van, képtelen vagyok tovább lépni. *túr bele nedves tincseibe, miközben nekidől a medence szélének, onnan figyelve a másikat, láthatóan reménykedve valamiféle válaszban, hiszen úgy hiszi, hogy Zoárd tényleg tapasztaltabb lehet nála.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-20, 10:56 pm

*Örül, hogy diáktársa nem intézi el egy legyintéssel bölcselkedését, mint arcoskodást, sőt úgy tűnik, nagyon is egyet ért a filozófiájával. Szívesen látja Zoárd az egyre gyakoribb mosolykezdeményeket a srác arcán, amiből a magyar fiú arra következtet, hogy talán mégsem akarja megetetni az árycsápjaival. Már ha egyáltalán esznek azok valamit. Bár ez egyáltalán nem biztos, holott ahhoz képest, hogy nevükhöz mérten elméletileg árnyékokból kéne lenniük, meglehetősen erőteljes a fellépésük.*
- Akkor duplán örülök, hogy épp akkor érkeztem, amikor. Nem volt teljesen ép, az biztos. Igaz, hogy nem ítélek elsőre, de belőle elég volt ennyi is.* összegzi berzenkedő gondolatait, amint eszébe jutnak a véres események.* - Hogy volt szíve felrobbantani azt a gyönyörű kupolát..* csóválja meg a fejét, immár hátuk mögött hagyva az út nagy részét. Jellemző Zoárd gondolkodásmódjára, hogy inkább a művészeti értékekért aggódik, mint az emberi életekért, főleg így utólag, meg aztán szinte senkit nem ismert, azt is nehezen tudta eleinte betájolni, hogy kire kéne lőni. Borús gondolatait nagyszerűen eloszlatja a fiú vetkőző száma, amivel akaratlanul is felhívja magára a fiú figyelmét. Zoárd a részéről nem szívesen mutogatja magát meztelenül, bár összességében nem olyan rossz felépítésű, felkar tájban még némi izom is fellelhető, köszönhetően a kardművészeti óráknak, amiket ugyan nagyon rühellt, edzésnek azonban kiváló volt. Miután rajta is már csak egy egyszerű fekete boxer van, óvatosan beleereszkedik a hűvös vízbe, majd a medence szélébe kapaszkodva elkezd lassan tempózni. Nem mondható szuper úszónak, de legalább nem fullad bele, amit rögtön be is mutat, mivel hogy Marc nem igen akar feljönni a felszínre, így ő is úszik egyet. Hagyja, hogy egészen lemerüljön a medence fenekére, majd szabadon lebegő, hosszú tincseit figyelve egészen addig ücsörög odalent, míg el nem fogy a levegője.*
- Végül is, előtted az egész élet. Meg még úgy is van egy kis időd, eldönteni, hogy mihez akarsz kezdeni később. Akkor meg már úgy is dönthetsz, hogy nem mész haza többet. Bár én is így tehetnék.* sóhajt fel, amint mindketten kikötnek a jobb szélen. Arról inkább ne beszéljünk, hogy Zozó hosszú hajával mi történik, ha víz éri. Pláne ennyi..*
- Mondd csak.* bólint azonnal, amint a fiú felé fordul, láthatóan valami sokkal nagyobb horderejű dologgal, mint a szokásos ismerkedő kérdések. Csendben végighallgatja elmélkedő szavait, legszívesebben azonban felkiáltana, olyan szerencsétlennek érzi magát.*
- Miből gondolod, hogy nekem több tapasztalatom van? Bár az igaz, hogy pont a múlt héten vallotta be nekem az érzéseit az egyik lány. Pedig nem vagyok olyan rég óta itt.* löki el magát a faltól, majd kényelmes távolságban megállva egyenletes taposásba kezd.*
- De visszatérve hozzád, gondolom már írtál neki, vagy megpróbáltad felvenni vele a kapcsolatot. Mert olyan nincs, hogy valaki csak úgy eltűnjön. Legalább is én ezt a másik érzelmeinek egyértelmű megtiprásának tekintem. És ez undorító. Főleg, mikor van más módja is a szakításnak.* fejti ki véleményét, mert elméletben egész jó, már ami a kapcsolatokat illeti, elvégre elég sokat forgolódik női társaságban.* - De miért lennél béna?* ráncolja össze a homlokát, értetlen képet vágva, amint eszébe jut egy korábbi elejtett mondat.* - Mondjuk nekem sincs sok szerencsém a nőkkel. Képzeld, engem meg múlt hónapban hozzá akartak adni valami előkelő nemeshölgyhöz. Egy kicsit durva. Vagy csak én fújom fel?* pillant szégyenkezés nélkül a másikra, elvégre ez nem az ő sara, bár az igaz, hogy azonnal faképnél hagyta az illető lánykát.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-20, 11:24 pm

*Csak figyelmesen hallgatja a fiút, miközben egyre lejjebb haladnak az épületben és ahogy meghallja, hogy Zoárd a kupolát sajnálja, sandán pillant rá.*
- Te most komolyan jobban félted az épületet, mint a diákokat? *böki ki a kérdést szívbaj nélkül, majd még hozzáteszi.* - Oké, azt tudom, hogy itt mindenki ilyen fekete mágia mániás, de ez akkor is durva. *rázza meg fejét is kissé, majd végül besétálnak az uszodába, ahol pillanatok múlva megszabadul a felesleges ruháitól a srác, majd már ugrik is a vízbe, még nem igazán figyelve Zoárdra, hogy ő mit is csinál, hiszen már úszni akar. Ahogy viszont a felszínre ér, meghallja, hogy a srác magyar és be is ismeri, hogy ő pedig angol volna.*
- Igen, tudom, hogy még van időm, csak nem érzem úgy, hogy felnőttem már ehhez az egészhez, hogy a saját lábamra tudnék állni. *nem mesélget az életéről, hogy neki már nincs senkije és még azt se tudja, hogy régen hazugságban élt... mindenesetre amikor Zoárd is elejt pár szót, meglepetten pillant rá.*
- Te nem teheted? De... miért? *kérdi, de pillanatok múlva már másik téma felé terelődik a beszélgetésük, így kerül szóba Isabella, akit bár nem említ név szerint a fiú, érthető, hogy egy lány.*
- Öhm, nem tudom, de nálam csak több lehet... eddig egy barátnőm volt és vele is megszívtam, nem nekem való ez. *rázza meg fejét, minek köszönhetően pár vízes tincs talán még Zoárdra is át kerül, majd pillanatok múlva még jobban elmeséli a dolgokat és kérdőn tekint a másikra.*
- Igen, próbálkoztam, de nem tudtam elérni... pedig én mindig ott voltam neki, mindig megnyugtattam, rám bármikor, bármiben számíthatott. *süti le szemeit, láthatóan nagyon is fáj neki ami történt, de ahogy hallja a fiú szavait, egyre biztosabb benne, hogy Diana igazat mondott, tehát így akarta lekoptatni Marcust az a lány.*
- Igazad van és hogy miért vagyok béna? Mert egy picit se értek a nőkhöz... *törli meg arcát, majd inkább egy határozott mozdulattal felcsüccsen a medence szélére, lábai a vízben maradnak és így néz le a másikra, miközben Zoárd is mesél neki egy kicsit.*
- Te ennyire előkelő vagy? Hogy így intézkednek a jövőd felett? Hát, nem irígyellek, én szeretek szabad szellemű lenni... amúgy pedig teljesen igazad volt, majd te megtalálod az igazit, akivel le akarod élni az életedet, nehogy már valakit rád sózzanak, nem nekik kell örökre vele maradniuk... soha nem értettem ezt a bugyuta felfogást. *ráncolja is homlokát rendesen, miközben belegondol abba, hogy valakik ezt vele játsszák el. *
- Áh, erre még csak gondolni is rossz. *zárja le magában is a dolgot.*

//fagy//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-22, 1:26 am

-Nem igazán. Mindenkinek megvannak a maga félelmei... ha már elfutottál volna akkor lehetséges hogy ezt hinném de nem ez történt.*magyarázza továbbra is nyugodt hangon. És hogy ő szokott e megijedni? Igen néha, de ez minden embernél előfordulhat. Közben szó esik a famulusról is amire a fiú csak picit elmosolyodik*
-Á értem, szóval akkor megvan a kontakt, köztünk is, bár ő gyakran vissza is szokott szólni.*mondja egy félmosollyal miközben úgy tűnik együtt folytatják tovább az utat. közben felmerül még egy kérdés, mégpedig a tanítást illetően amire meg is kapja a választ.*
-Hát lehetséges, ki tudja hogy még hány tanársegéd lesz. De mondom szerintem olyan nagy balhé nem lehet, amúgy is képzettebb vagy mint ők, majd elintézed őket.*mondja nyugodt hangon, miközben jönnek az ötletek is, és úgy tűnik egy kicsit még együtt maradnak, ami nem zavarja annyira a fiút. Inkább válaszol a kérdésre*
-Aham.. Őrgróf legalábbis az apám, és fehéroroszországból... annak is az északi feléről*meséli nyugodt hangon, miközben továbbra is halad előre, nem zavarja a sötét sőt, mondhatni egész jól elvan vele. Ezután viszont felnevet*
-Oké.. tied a pont, amúgy nem lenne feltünő két kamasz egymásnak háttal? De ezek szerint akkor nem tévedtem ami a bajkeverést illeti.*mondja csendesen, miközben már át is hajóztak a suliba, s az aulába megállva a fiú a lány felé fordul.*
-Ha úszni szeretnénk szerintem előnyösebb ha veszünk fel olyan ruhát is... Szóval pár perc és vagyok csak felmegyek a cuccomért, és találkozzunk ott.*mondja, és ezután el is tűnik. Nemsokára viszont vissza tér oda ahova ígérte vagyis az uszodába. Egy fekete úszónadrág van rajta, valamint egy szürke törölközőt is a hátára casvart*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-22, 2:04 am

- És neked mi? Már ha szabad ilyet kérdezni. Én például tériszonyos vagyok, ha seprűről van szó.* Mondja el a másiknak, hogy neki talán ez a legrosszabb félelme, a magasság. Egy 10 emeletesen semmi baja, de egy seprűn 10 emelet magasan már igen. A sötéttel nincs ennyi baja, csak a fiú váratlanul jött most.
Közben a famulusok is beállnak egymás mellé, még ha csak a tigris beszédes is kettejük közül.*
- Szerintem ez az alapja mindennek, mármint, oké, megalkottuk őket, de akkor már legyen is értelme, és ne csak nekem legyen előnyös ez, hanem ő is érezze jól magát.* Magyarázza a másiknak. Nem kioktató vagy valami, csak elmeséli ő hogy látja, s hanghordozásából is hallani hogy szívesen beszél, jó a kedve.
Érdeklődve hallgatja a másikat, ahogy mesél. Kissé furcsa fintor szerű mosoly jelenik meg, de ezt a fiú nem nagyon láthatja. Megint egy szláv srácba botlott. lassan kezdi elveszettnek érezni magát a latinosabb származásával.*
- És mit takar hogy őrmágus? Persze csak ha nem titok?*Kérdezi még meg a másikat, mielőtt elválnak a folyosón, hogy elmenjenek a holmijukért.
Rövid kitérőt tesz a déli torony fele, de hamar visszaér, és egy sötétzöld bikiniben jön elő az öltözőből, nyakában egy kék törölköző, melyet ledob a padra.*
- Miért lennénk furcsák? Egyszerűen csak szó szerint tartjuk a hátunkat egymásért.* Vigyorog pajkosan a másikra, majd odasétál a medencéhez és egy szép fejessel máris a vízbe veti magát, s úszik kicsit a mélyben, hogy aztán egy nagy sóhajjal felszínre bukjon, s arca finomat szakítja át a vízfelszínt, s onnan pislog ki a fiúra. Megállapítja hogy igencsak szálkás srác, de hát nem vak.*
- Ugye nem félsz a víztől? Képzett vízimentő vagyok, semmi ok az aggodalomra.*Mondja vidoran a másiknak. Láthatóan őt felfrissítette a víz.

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-22, 2:22 am

*A fiú kissé elgondolkozik, nem tudna most olyat mondani, amitől konkrétan fél, így aztán megrántja a vállát.*
-Úgy fóbiám nincsen semmitől, tehát inkább csak a hírtelen dolgok hozhatják rám a frászt... meg talán még ide sorolhatom a béka undort, de kb ennyi.*mondja, s nem is hazudik, neki magasságfélelme sincs és egyéb fóbiái sem szerencséjére.*
-Szerintem is... De szerintem mindenki így van vele. Főleg aki ilyen társat teremt. Akarva vagy akaratlanul de létre jön egy kapocs, ami lehet pozitív vagy negatív szerintem a kialakított kapcsolat milyensége.. Ő például igazi társszellem*mondja egy félmosollyal a tigrisre célozva. Ezután mesélni kezd magáról, és úgy tűnik meg is kapja a kérdést, amit bizony nem sokan tettek eddig még fel.*
-Hát tudod... ez egy olyan kötelesség, ami egyben kitűntetés is. És az országomban csak egy család birtokolhatja. Általában, ha meghal a birtokos akkor annak a gyermekeire szál. Pontosabban az első szülöttre. És hogy mit takar? Mi vagyunk a mérleg, a jó és a rossz között... Kicsit lehet hülyén hangzik, de mondhatni hogy egyszerre vagyunk, sötétek és világosak, nem helyezünk állást mit szolgálunk, az egyedüli cél, hogy megőrizzük az egyensúlyt a két fél között. Te is gondolom tudod, a jó nélkül nincs rossz, és ez fordítva is igaz.*mondja nagy bölcsen, továbbra is nyugodt hangon. Ezután pedig mindketten elmennek átöltözni, s úgy tűnik hogy a fiú oda érve, ismét találkozik a Cruorises lánnyal, aki már úgy tűnik átöltözve van. Egy pillantást vet is rá, de nem tartja túl sokáig ott a pillantását, elvégre anno még ezt tiszteletlenségnek fogta fel, és ez irányban még vannak hasonló elképzelései, bár nem tagadhatja le hogy férfi, így talán megbocsátható az a pillantás.. AMúgy külsőre Vlad se a két ajtós szekrény, bár van izomzata, de látszik , hogy nem testépít azért.*
-Nyugi nem..*válaszolja egy mosollyal, miközben ő is ugorva egy fejest, még leúszik egy távot a medencébe, hogy feljőve valahol a lány mellett érjen felszínt.*
-Ma... macskának azért ne nézz... lehet nem nézed ki belőlem de úsztam meg már minuszokban a Kaszpi tengert is, vagyis jobban fogalmazva úsztam benne, késő ősszel ugyan ezt végig játszom csak a Volga egy szakaszán.*meséli vigyorogva majd megtámaszkodik a medence szélébe és onnan néz a másikra.*
-Na egy hosszt? Amolyan barátságos verseny?*kérdezi egy nyugodt mosollyal, elvégre ez is játék, ő pedig nem a komor emberek közé tartozik.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-22, 2:56 am

*A társalgásuk már az uszodában folytatódik, miután Via is és Vlad is a vízbe kerültek. A fiú is úszik egy hosszt, majd a medence széléhez úszik, Via is, épp csak a másik oldalra vele szembe.*
- Sideris azt mondta, attól leszek erősebb ha megbirkózom a félelmeimmel, épp csak ami nem ennyire kézzel fogható, mint a tériszony, azzal nem tudom hogyan... azzal csak akkor találkozom, ha véletlen olyan helyzetbe kerülök, magamnak nem tudom előidézni.*Motyogja elgondolkodva picit, s pár pillanatig a víztükörre mered, majd újra a másikra, aki még mindig a famulusoknál tart.*
- Leginkább az érzelmi beállítottságuk az, ami meghatározza ezt, nem a képességeik vagy az elemi aurájuk. De ahogy a nevelésnél is igaz, itt is, hogy tőlünk is függ, mi hogyan viszonyulunk hozzájuk. Aki csak tárgyként vagy eszközként tekint rájuk, sosem fogja igazán tudni használni ezt a köteléket, ez... láthatatlan és... megmagyarázhatatlan egyszerre.* Látszik hogy sokat gondolkodott ezen, ugyanakkor az iskijöhet ebből a fiúnak, hogy Via is, mint a legtöbb nő, az érzelmeit jobban hangsúlyozzák, mint a srácok, sőt, ez Via esetében különösen igaz, bár igyekszik megtartani az egyensúlyt a józan ész mellett. Ezen el is mosolyodik mikor a fiú épp azt taglalja, hogy ők pedig a jó és rossz között tartják az egyensúlyt.*
- Azt hiszem sejtem. Bár, és nem leszólásnak vedd, mert nem az, ezzel mindenki megküzd, épp csak önmagában. Megküzd a jó és a rossz oldalával, vagy épp hogy mire hallgason, a megérzéseire vagy a józan eszére. Sok ilyen dolog van. Ugyanakkor tisztelem amit ti csináltok. De az is igaz, bármikor elbillen a mérleg, előbb utóbb úgyis vissza, és esetleg a másik oldalár,a majd újra és újra. Mint egy körforgás szerű spirál. Na jó, befejeztem*Vörösödik el szégyellősen, talán kicsit túl sokat is árult el magáról a lány.
Inkább hallgatja a fiút. Úgy tűnik, ő is tapasztalt, bár nem egészen hasonló vizeken, sőt. Via oda úszik mellé, és úgy hallgatja majd válaszol neki.*
- Még a gondolaára is fázom. Én a meleg Adriához vagyok szokva, amikor nyáron háborog ha olyan a kedve. Igazi gyöngyszem.*Láthatóan nagyon szereti a tengert és az otthonát, s nosztalgikus fény csillan a szemében, mikor azonban kihívják, széles vigyort küld a másik fele.*
- Mi a tét?*Kérdezi magabiztosan.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-22, 3:16 am

*A lány szavaira, csupán csak lassan bólint egyet átgondolva amit mond végülis van benne valami, legalábbis a félelem legyőzésben.*
-Szerintem valahogy minden félelmet le lehet győzni maximum beiratkozol a kviddics válogatottba, pár hónap múlva kinevelnék a félelmedet.*mondja egy kisebb mosollyal társítva, majd jöhetnek a famulusok is.*
-Szerintem is... bár sok mindentől függ de főleg a lélek, és a neveléstől, amúgy meg természetes hogy megfoghatatlan. Akárcsak az emberi lélek. Azt se lehet se ki ismerni, se megmagyarázni, csak van és kész.*mondja most már komolyabban, de arcán nem látszik hogy unná a témát, kicsit megmozgatja magát, elvégre azért elsüllyedni nem akar, na meg szóba jön még a családja és amit csinálnak. A lány amikor befejezi amit mond,kissé elneveti magát.*
-Nem kell szabadkozni értem hogy mire akarsz kijukadni és nagy részben így is van. Na meg nézőpont kérdése hogy mi rossz és mi jó. A családom se hősies tetteket hajt végre ahogy valószínűleg én se vagyok. Főleg csak megfigyelők vagyunk mindkét oldalon, és amibe tudunk és amikor kell csak akkor avakozunk max bele... És persze ez nem világszintű csak a mi kis országunk egy részén... ameddig a családom hatalma kiterjed. De tudják ők is hogy a dolgok egy részét változtathatják, az egészet soha.. Amúgy meg természetes hogy a mérleg ide oda kibillen. Csak kérdés hogy amit valaha jónak néztél, az valóban az e... ki tudja nem e éppen a másik oldal a jó.. igazából az is kérdés mi a "jó " definíciója és a "rosszé" azon kívül hogy egy ellentétpár... *teszi fel a költői kérdést, ezután pedig az úszásról lesz szó, és a fiú kicsit el is vigyorodik.*
-Na igen te a melegebb vizekhez szoktál, bár ha ügyes vagy egy darabig enyhítheted a hideg vízben érzett fázást is..*mondja miközben egy mosollyal kissé közelebb is úszik.*
-Mugli módszer de bejön, zsír... jól át kell kenni magad és ha minden ösze jön ameddig le nem mossa a víz.. márpedig nehezen mossa le, megtartja a hőt. A hódoknak és más vizközelben élő állatoknak is hasonló zsírrétegük van.. Ennyi a nagy varázslat.*mondja most már vidáman, majd a tétre kissé elhúzza a száját, persze csak poénból.*
-Ahogy nézem egy vérbeli játékosba futottam... tét nélkül már nem is élvezetes mi?*nevet fel majd kissé megtornáztatva a nyakát megrántja a vállát.*
-Nemtudom találd ki te... csak ne legyen alázós nagyon mozgós, kipurcanós mert már késő van, remélem nem kértem sokat, akkor háromra.*mondja és már el is helyezkedik a medence szélénél*
-Egy... kettő.. három..*mondja ki, és ha minden igaz háromra el is rugaszkodik, és gyorsúszásban indul meg a medence másik vége felé.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-31, 10:21 pm

*Elég rég mozgatta már meg szép tagjait a lányka, így most úgy döntött, hogy itt az ideje lemenni az uszodába. Odakint elég hideg van, tehát egy kis kocogástól is lehet akár tüdőgyulladása az embernek, így a jobb megoldást választotta és már egy kis ideje a medencében rója a sorokat. Egyedül van, mivel Mordredet már egy jó ideje nem látta, de tudja, hogy minden rendben van a fiúval, hiszen tud ő vigyázni magára és elméletben senki másra nem vetett szemet, tehát nem lehet gond közöttük. Egyébként a lányon ma is egy fekete bikini van, ez áll a legjobban neki, ez emeli ki még szebben tökéletes vonásait és hófehér bőrét is, na meg vörös szemeit. Így úszkál csak, most már mellúszásban haladva, nem is foglalkozva igazán senkivel, hiszen üres az uszoda. Amúgy még egy apró dolog található a lányon, pontosabban a nyakában, méghozzá az, amit kedvesétől kapott, egy gyönyörű, vörös kristály, mely még csodálatosabbá teszi az összképet.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-31, 10:32 pm

*Kicsit talán komolyabb , sőt elgondolkoztatóbb az ábrázata, hiszen maga is kicsit túl sokat gondolkozott, főleg tegnap óta. Bizony elég sok minden történt, amin jár most az agya, és úgy gondolta, hogy egy kis úszás igazán segíthet, legalább abba, hogy kiszellőztethesse a fejét. Így jelenik meg az uszodába, egy fekete úszó nadrágba, valamint egy sima szürke törölközővel felszerelkezve, bár maga se tudja, hogy van e kedve igazán úszni. Egy hátizsák van nála, tiszta ruhákkal, amit be is dob a fiú öltözőbe, de a medencéhez érve észre veszi, hogy nincs egyedül. Arcán viszont most nem jelenik meg semmilyen fintor , vagy grimasz, csupán csak a lányra nézve, eszébe veszi , hogy itt van, s közelebb érve a medencéhez biccent is neki.*
-Szép estét Mordana..*mondja nyugodt hangon, miközben leteszi a törölközőjét, a medence szélére, és egy rövid hosszt leúszik. Arca továbbra se mutatja, hogy zavarná a másik, ez talán különös lehet, hiszen hangjából se érződik ki semmi ellenszenv, hogy miért? Az már jó kérdés, lehet csak ő tudja. Mikor kicsit megpihen a medence széléhez megy, majd ismételten a lányra néz.*
-Hogy smint?*kérdezi fejét oldalra döntve. Vajon megváltozott a fiú? Nem, biztos hogy nem, csupán csak mindenkinek lehetnek "rossz" napjai.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-31, 10:46 pm

*Amint az ismerős fiú belép a fürdőbe, a vörös szemek rögtön felé szegeződnek és kíváncsi tekintettel pillanat végig a másikon és ahogy hallja a köszöntést, csak biccent felé egy aprót.*
- Neked is Sairus. *nem igazán tudja a lány, hogy miképp állnak egymáshoz, így hát csak tovább úszik, teljes nyugalomban. A múltkori találkozásuk kissé furcsán alakult, de talán nem óhajtja a fiú se felemlegetni majd a dolgot. Amikor viszont az úszás abbamarad, Mordana is lassan megáll, kissé elfáradt már, így inkább a fiú felé kezd el úszni, de csak lassan és ekkor hallja az érdeklődő kérdést.*
- Hmm, igazából sehogy. Unatkoztam és gondoltam lejövök egy kicsit úszni. És veled? Most már jobban vagy? *kérdez vissza, majd ahogy a medence széléhez ér, belekapaszkodik és féloldalasan már Sairus arcát kezdi el figyelgetni.*
- Mondjuk normálisabban festesz, mint legutóbb. Milyen betegséged van? *bukik ki belőle a kérdés, hiszen jó lenne tudni, hogy mégis mi konkrétan a baja. És ha Sairus figyel, láthatja, hogy az albinó még most is teljesen normális, nem rideg és nem bunkó, inkább csak érdeklődő és kedves.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-31, 11:00 pm

*Megtörténik a köszönés, úgy tűnik most először, úgy hogy semmilyen feszültség nem érezhető egyik fél felől sem. Viszont ez után jó pár percnyi csendes úszkálás van, ami után a fiú a kérdésével töri meg a csendet. A válaszra csak komolyan bólint.*
-Az jó... tehát te is unatkoztál.. azt hiszem egy cipőben úszunk..*egy pillanatra le is néz a vízre, majd csak oldalra dönti a fejét.*
-Úgy ahogy... amúgy semmi különös. Hogy jobban vagyok e meg kérdés miként, ha arra gondolsz ami akkor történt, azt kihevertem. Hála neked... Igazából meg akartam kérdezni , hogy miért segítettél? Nem érdemeltem rá*itt kicsit komolyabban néz a másik szemébe, miközben lassan hátát neki támasztja a hideg csempének, és a lány felé néz. A hangneme még mindig nyugodt, csupán csak tényleg kíváncsi. A következő kérdésre viszont , egy kissé fájdalmasabb grimaszt vet, ami alapból egy mosoly akar lenni, de valahogy nem jön össze. Ez az állapot most már egyre jobban zavarja, és nem is az miatt hogy megölheti, hanem inkább az miatt, amiket jelenleg okoz, főleg kapcsolati ügyekbe.*
-Köszi felírom magamnak, hogy ilyesmit is hallottam... Amúgy nem betegség, vagyis vehetjük annak is. Jó pár éve meg akartak mérgezni, mondjuk úgy hogy hála egy hozzátartozómnak nem sikerült.. Vagyis nem azonnal... Néha előjön időnkét, valamikor havonta, valamikor fél évente, amikor kb olyan leszek, mint amilyennek te is láttál, a végén pedig teljesen felemészt.*zárja le, miközben egy pillanatra félre néz, majd elrugaszkodva úszni kezd a lány felé, de nem sokkal előtte ismét feljön a felszínre.*
-Nos azt hiszem mindent elmondtam, gondolom most már tisztában vagy vele, miért akartam hogy állj bosszút oda lent....*mondja kissé elhúzva a száját, hiszen szégyenli, de hát akkor elgyengült.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-31, 11:07 pm

*A kérdését hallva csak halványan elmosolyodik a leányzó, hiszen nem volt eléggé egyértelmű? Már akkor is megmondta neki, hogy mit miért tett, de ezek szerint a láz oly erős volt, hogy nem fogta fel teljesen a fiú.*
- Azért, mert így tudom, hogy tartozol nekem eggyel, ami bármikor jól jöhet. *dönti meg fejét is, majd bukik ki belőle még egy kérdés. A méreg hallatán szemei megcsillannak és agyában vészesen kutatni kezd, hogy vajon mi is lehet ez... mintha már hallott volna hasonlóról, igen, biztosan volt már ilyesmi.*
- A szüleim egyszer beszéltek ilyesmiről... aminek a gyógymódja nagyon fájdalmas, de meg lehet gyógyítani, persze azoknak, akik értenek a mérgekhez. *jelen esetben a Liward család számára Sairus nem lenne halálos beteg, hiszen bár nem kellemes módon, de képesek lennének meggyógyítani.*
- De bizonyára már te is tudod a gyógymódot, bár akkor nem értem, hogy miért nem gyógyíttatod meg magad, úgy tudom, hogy a pénz számodra se elérhetetlen dolog. *mosolyodik el ismét, de ekkor Sairus közelebb úszik hozzá, majd már ott folytatja tovább a szavait, amelyek most már annyira unalmasak, hiszen sokadjára hallja.*
- Csak nem meg akarsz halni? Mert annak van más megoldása is, nem csak én. *dönti fejét a medencének, miközben kezeivel támaszkodik továbbra is. Szerencsére itt nem túl mély a víz, nagyjából a melléig ér a lánynak, tehát fulladásveszély nem áll fent.*
- Egyébként pedig tudhatnád, hogy nem bántom a nálam gyengébbet... abba nincs semmi élvezet. *sóhajt fel unalmasan, de fél szemét továbbra is a fiún tartva, hiszen ez a normális hangnem kissé meglepő, vajon mi áll a háttérben?*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-31, 11:22 pm

*A lány válaszára, a fiú először csak mélyen komolyan a szemeit kezdi el nézni, majd nemsokára egy halovány mosoly is megjelenik az arcán.*
-Ügyes... tényleg a lekötelezetteddé tettél... és nem is tudnám azt mondani hogy nem... Egyel tényleg jövök.*mondja komoly hangon, nem mintha olyan nagyon hálás lenne, vagy hirtelen jófiúvá változott volna, de még az ilyen sötét gazembereknél is mint ő, létezik egy olyasmi hogy "becsület" és ezt a dolgot tényleg tudja, hogy nem szegheti meg. Nemsokára viszont a mérgekről kezdenek beszélni, vagyis arról hogy a fiút megmérgezték.*
-Bizonyára... bár lehet hogy nem az a fajta mérgezés ami engem is elkapott..*mondja, hiszen vagy nem akar tudomást szerezni róla, hogy létezik, vagy csupán csak nem akar Mordanatól segítséget kérni. Ez bizony már nem büszkeség, hanem csökönyösség. A következőre viszont egy félmosollyal megrázza a fejét.*
-Nem... azt nem mondtam.. És bár nem elérhetetlen, de van amihez lehet elég pénzed akkor se kapod meg. Tudom jó ideig kutattunk utána... Szóval azt hiszem kivárom. Úgyis vár rám még kb öt boldog év.*mosolyodik el, de ebbe valahogy semmilyen őszínteség sincs, az hogy elhatárolja magát másoktól, csak azt könnyíti meg hogy egyes egyedül fog meghalni, senki nem lesz ott, és ettől retteg, még ha így is akarja. Nemsokára közelebb úszik, s a lány szavaira csak kicsit felnevet.*
-De... bizonyára van, viszont papíron te talán megérdemelnéd hogy megtedd... tudod még az ellenségeim között is különleges vagy. Te legalább nem csak beszéltél....*mosolyodik el, elvégre ők ketten nincsenek jóba, és ha valakit ellenségnek tudott nevezni , az Mordana.. Nemsokára ő is elhelyezkedik, úgy egy méterre a lány mellett, majd kissé szórakozottan felé néz.*
-Gondolom, vagyis tudom, bár ha nem ismernélek még azt is gondolhatnám hogy tetszek, és nem is akartál bántani......*itt kicsit felnevet majd mielőtt a lány mondhatna bármit megrázza a fejét.*-Persze csak pusztán ha nem ismernélek téged, így tudom hogy ez elvetendő ötlet.*miközben beszél viszont folyamatosan a másik arcát nézi. Hecate mondott valamit tegnap, amit bár nem hitt el, de kíváncsi rá mégis, azt viszont nem mondja hogy tőle hallotta, csupán csak kíváncsi a reakcióra*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-31, 11:37 pm

*Csak elmosolyodva bólint a fiú szavaira, bizony adósa lesz és ezt ki is fogja majd használni, amikor eljön az ideje. Na de most már a mérgezésre terelődik a szó, így azt elemzik és Mordana számára ismerős is mindez, de persze nem teljesen biztos benne, azért ő se ismer még minden mérget, de talán majd idővel.*
- Egy vizsgálat kimutatná. *magyarázza a lány, majd végül hallja, hogy még öt évet jósoltak a fiúnak, aki oly bolond, hogy nem kérne segítséget, Mordana pedig miért ajánlaná fel neki?*
- Öt boldog év? Akkor használd ki, azt ajánlom! *mosolya ismét megjelenik arcán és bár ez nem vicces, de ahogy ismeri Sairust, nem valami boldog ember, de erről bizonyára ő is tehet. Ahogy viszont közelebb úszik, úgy pillant kissé meglepetten rá a lány, hiszen még sincsenek ők ennyire jóba, de mögötte az uszoda fala, szóval nem fog elúszni másfelé, az meghátrálás lenne.*
- Milyen jó, különleges vagyok. *nevet fel kissé most ő, majd amikor hallgatja a továbbiakat, a mosoly lefagy arcáról és igen csak meglepővé vált át.*
- Hogy mi? *bukik ki belőle az értetlen kérdés, méghogy neki tetszik ez a fiú? Még csak az kéne... vagy... vagy tényleg van benne valami? Láthatóan elgondolkodott ezen, de már beszél is, még mielőtt hülyén jönne ki ebből a helyzetből.*
- Még szép, hogy elvetendő, soha nem járnék egy ilyen alakkal, mint amilyen te vagy. *néz végig rajta lekezelően és de, tényleg helyes ez a fiú, de neki ott van Mordred, Sairussal pedig nem bírják egymást, tehát ez tényleg marhaság.*
- Szóval ne reménykedj, esélyed sincs nálam, inkább keresd meg azt a kislányt, akiért múltkor úgy ugrottál. *dönti meg a fejét is pimaszul, bár most nem annyira bunkó, mint szokott lenni, de kérdés, hogy szavai miféle reakciót váltanak majd ki a srácból.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-31, 11:52 pm

*A vizsgálatra csak megrántja a vállát, mondhatni már túlment páron, s bár lehet nem olyasmin, amilyen Mordana szülei tudnának, de ő nem is kérné meg a lányt. Bolond, és csökönyös, de sajnos ez van.*
-Már volt pár vizsgálatom... minek akarnék többet?*kérdezi egy kissé vállat rántva a lány felé, majd a mosolyra, most különleges dolog történik. A fiú nem húzza fel magát, sőt mintha vissza mosolyogna, majd fejét oldalra döntve válaszol.*
-Ha azt hiszed félek akkor tévedsz... nincs igazán semmi amit fájna itt hagyni, ha meg mégis lenne igyekszem úgy kontrolálni magam hogy elfelejtsem.*mondja teljesen nyugodt hangon, bár Hecate-t nehéz lenne elfelejtenie , vagy olyat tenni, amiért a lány megutálja. Egyszerűen képtelenség. Tehát kicsit itt is hazudott a fiú.*
-Ahogy nézzük...*mondja, miközben közelebb úszott, majd ezután olyasmi hagyja el a száját, ami úgy tűnik lefagyasztja a lány arcáról a mosolyt. A fiú viszont mindezt figyelemmel kíséri*
-Miért kell meglepődni? Te is tudod hogy nincs így...amúgy meg nem kell aggódni meg se fordult a fejembe, hogy akarnék járni egy olyan lánnyal mint te.... de azért kíváncsi vagyok mi volt a szavaimba ennyire elgondolkoztató*válaszol, továbbra is teljesen nyugodt hangon, de amikor Mordana ismét szóba hozza Hecate-t, a fiú most már nem húzza fel magát, hanem csak megrántja a vállát.*
-Tudod az a "kislány" nem is ismer téged annyira, és mégis úgy gondolja , hogy szép vagy különleges és a nyomodba se érne...*dönti oldalra a fejét, továbbra is kíváncsian nézve a lányra, majd nemsokára hozzá teszi.*
-Persze nyomban tájékoztattam hogy véleményem szerint ez nincs így... Csupán csak arra célzok hogy te is beszélhetnél róla normálisan, főleg hogy nem is ismered..*rántja meg a vállát majd lassan kiemelkedve a vízből leül a medence szélére, de lábát továbbra is a vízbe lógatja.*
-Amúgy meg nem keresem meg... Jobb ha ő is úgy áll hozzám ahogy mindenki más, és nem találkozunk... *mondja komoly hangon, hiszen a tegnapi beszélgetés után elég fura érzései vannak. El kéne határolódnia, de mégis annyira nehéz....*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-02-01, 12:20 am

- Hogy tovább élj. *válaszolja meg egyszerűen a lány a kérdést, majd ez után tovább folytatódik a beszélgetés és ahogy hallja a szavait, a fiú már megbarátkozott a gondolattal, hogy meg fog halni.*
- Ez esetben nem értem, hogy minek élsz tovább. Halj meg most, egyszerűbb lenne. *vonogatja meg szép vállait, majd ez után Sairus közelebb úszik Mordanahoz és egy furcsa dologgal áll elő, ami meglehetősen meglepő a másik számára.*
- Nem elgondolkodtató, inkább meglepő. Nekem ott van Mordred, miért pont te kellenél, akit annyira gyűlölök? Meg se érdemelnéd. *rázza meg fejét is, hiszen így érzi... na de szóba hozza Hecatet és a további szavak viszont tényleg rendesen meglepőek, így ismét elhallgat az albinó, úgy figyelve Sairus arcát.*
- Ez esetben nagyon jól gondolja. *bólint rá, majd végül tovább hallgatja a szavakat és arcizmai is kissé megkeményednek.*
- Mégis te hazudtál neki! Hogyha szerinted nem lennék szép, nem néztél volna soha úgy rám és nem akartál volna megcsókolni akkor. *kezeit összefűzi maga előtt és oldalra se néz, ahol a fiú már fel is csüccsen a medence szélére, ő továbbra is tökéletesen jól elvan a meleg vízben.*
- Szóval azt akarod, hogy ő is megutáljon. Micsoda életcél, te ezerszer rosszabb vagy, mint gondoltam. *fordul meg hirtelen, úgy nézve a fiú szemeibe, majd már meg is kapaszkodik a medence szélébe, hogy felhúzza magát, így letérdel a csempére, úgy hajol picit közelebb a fiúhoz, mélyen a szemeibe tekint, majd halkan folytatja.*
- Legalább azt tudnád megbecsülni, aki szeret téged, mert ha elveszíted hidd el, az ezerszer rosszabb lesz, mint a halál. *és itt fel is kel, megvolt a mai jótanács és ez után sétál csak kényelmes léptekkel oda a törölközőjéhez, mellyel el is kezd szárítkozni, még mindig háttal a másiknak.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-02-01, 12:34 am

*A válaszra először csak vállat ránt, hát igen, tovább, de meddig? Valószínűleg nem nagyon találna olyat aki segítene Mordananak meg már így is sokkal tartozik, és a büszkesége se engedi.*
-Jó kérdés... lehet hogy tényleg az lenne...*mondja kissé elgondolkozva, majd közelebb úszva valami olyasmit mond, ami elgondolkoztatja a leányzót.*
-Áh értem.. de mint mondtam nyugi az érzés kölcsönös. Amúgy ha így lenne akkor se tudom... Azt max te tudhatnád..*dönti oldalra a fejét, miközben lassan ő is a másik mellett helyezkedik el, és folytatják tovább a témát, ahol kicsit le is maradtak.*
-Csupán csak nem mond rosszat olyanról akit nem ismer... és hogy hazudtam e? Nem nem hiszem... ami azt illeti az a bosszúm volt, ami be is vállt. És még ha azt is mondanám hogy szép vagy, ugyan mit érne ha mellette a lelked olyan amit utálok, és elrontja az összképet? Tudod lehetsz kívül akármennyire szép ha a lelked fekete... nem tudom Mordred mit lát benned, de én biztosan nem. Bár valamit te is titkolsz... egészen más voltál akkor.... talán még kedvelhetőbb is*miután végig mondja elkapja a fejét, ő elmondta a véleményét, de attól még mindig nem hazudik. Elvégre Hecate szebb, vagyis ő szebbnek látja, talán azért is mert az a lány belé látott. Sokat számít neki. Közben már ki is mászik a medence szélére.*
-Könnyebb lesz neki is, ha nem lát nap mint nap.. *mondja komoly hangon , viszont amikor a lány közelebb hajol , ő is egy pillanatra közelebb húzza a fejét és a szemekbe néz, miközben a vállait megfogva nem engedi hogy felkeljen.*
-Azt hiszed hogy én nem tudom? Már most bánom a dolgot, de mégis mit várjak tőle? hogy végig nézi aztán könnyen elenged? TE mondtad... könnyebb most bedobni a törölközőt....*ezzel el is engedi, majd maga is törölközni kezd.*
-Miért foglalkozol azzal , hogy mi lesz nekem a rossz?*kérdezi miközben pillantását, az albínóra irányítja.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-02-01, 12:43 am

*Csak fejét csóválja már, nem érti, hogy miért kell ezt a témát túl feszegetni, viszont ő eddig normális volt, legalábbis a tőle telhető módon az volt, de ahogy hallgatja a fiú szavait, lassan felé fordul, úgy tekintve bele a szemeibe és egyre keményebbé válnak szép vonásai.*
- Szóval ilyennek látsz? Egy olyan lánynak, aki nem képes érezni és a velejéig romlott? Hát... ez igazán jól esik, csak tudnám, hogy én miért próbálok veled normálisan beszélgetni, amikor te ha teheted, rögtön megbántasz és elmondasz mindennek. *láthatóan dühös, de azért még egy apró tanácsot ad, így hajolva közelebb a fiúhoz, aki elkapja vállait és nem ereszti, pedig ő menni akarna, de nagyon.*
- Eressz már el, a közeledbe se akarok lenni. Tudod, romlott belső, jobb ha hozzám se érsz, mert még fertőz. *néz gyűlölködő szemmel a srácra, majd azért végighallgatja szavait és csak pár szóba válaszol.*
- Szerintem el tudja ő is dönteni, hogy mit akarsz, nem neked kell helyette. *áll fel végül, majd már el is kezd törölközni, de még mindig csak az előző szavak visszhangoznak a fejében, tényleg oly rosszul érintette most, pedig igyekezett, nem is picit. A kérdést hallva kissé megremeg, szinte hátán érzi a másik pillantását.*
- Mert nem tudlak gyűlölni, veled ellentétben és most hagyjál békén, látni se akarlak! *jelenti ki határozottan, majd ez után elég szapora léptekkel indul meg az öltöző felé, ahol maga után be is csapja az ajtót, elege volt Sairusból, hagyja már békén. Nem ilyen ő, ennyire nem... *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-02-01, 1:01 am

*Úgy tűnik kicsit rosszul fejezte ki magát, pedig most tényleg nem akarta megbántani a lányt, de be kell vallani tényleg nem votl szép. A fura dolog hogy viszont ez most neki is le esett, így a szeme kissé szomorúbbá is válik.*
-VÁrj... én nem ezt mondtam, csak hogy velem mindig is hideg voltál, ez pedig már más fényt vet arra, hogy nézzek rád.*mondja kissé komolyabb hangon, de a következő szavak bele fojtják a mondani valóját.Végül megfogja, és mond valamit, de a lány heves védekezésére, szinte azonnal engedi el őt, és kissé le is hajtja a fejét. Na igen, most ő cseszte el a dolgot. Ezután viszont még szó esik Hecateről, és a fiú csak kissé elkomolyodik a szavakra.*
-Lehet hogy el tudja, de ő még nem tudja mivel jár... azt mondja, hogy fáj neki hogy vissza utasítom, akkor az szerinted mennyire fájna, ha egyszerűen meghalnék?*csupán csak ennyit kérdez, de az utolsó szavaira kissé megremeg a fiú, és némán figyeli, ahogy Mordana bemegy a lány öltözőbe~Nem tud gyűlölni? akkor ami idáig volt az mit jelentett?~*arcán most már látszik, hogy végképp nem tudja hová tegye a lányt, és egy pillanatra a bűnbánat jelei is megmutatkoznak az arcán.. Pár percig még ott marad, majd lassan feltápászkodva, az öltöző felé veszi az irányt, és megállva az ajtó mellett halkan bekopogtat.*
-Szeretnék bocsánatot kérni...... Azt hiszem most tényleg kissé elvetettem a sulykot. Nem kellett volna ilyesmit a fejedhez vágnom...én se gondoltam komolyan.... *csupán csak ennyit mond, de nem mozdul, úgy tűnik ezt a dolgot neki kell rendbe raknia, és tudja ő is.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-02-01, 1:12 am

*Már nem érdeklik a fiú szavai, egyszerűen csak jobb szeretné, hogyha végre leszállna róla és mást is utálna, nem mindig csak rá zúdítaná minden haragját. Na de az utolsó tanácsnál még egy darabig nem ereszti el Mordanat, aki még mond pár dolgot és végül már nem érdekelve a Hecates dolog siet be a lány öltözőbe, hiszen most mégis mit vár tőle Sairus? Minek próbálna tovább tanácsokat adni, amikor úgy se érdekli a másikat, csak megbántani tudja, mintha egy érzéketlen ember lenne. Egy apró könnycsepp is megindul az arcán és bár nem szokta ő így a szívére venni a dolgokat, lehet van valami abban, amit a fiú kérdezett tőle, nem is olyan régen.*
- Az nem lehet... *suttogja maga elé, hiszen ő csak Mordredé és soha, senki másé se lesz, mégis mik ezek a fránya érzések? Na de hallja a kopogást, így csak letörli szemeit, majd inkább felkel, ezen jobb lenne mielőbb túlesni. Kinyitja hát az ajtót, majd dől neki az ajtó oldalának.*
- De Sairus, komolyan gondoltad. Nem kell visszaszívnod és bocsánatot se kérned, eddig se tetted. Szóval menj csak és sajnáltasd tovább magad, hogy meg fogsz halni, nehogy esetleg félretedd a büszkeséged és segítséget kérj. *néz komolyan a másik szemeibe, majd ez után még hozzáteszi.*
- De engem hagyj békén! Most már tényleg nem akarlak látni, elegem van belőled Macrain. *lép közelebb a másikhoz, majd az utolsó pár szót kissé halkabban, de mégis határozottan mondja a szemébe, így tekintve a másikra, majd szépen elsétál mellette, hogyha minden igaz, ki az uszodából, hogy visszatérhessen a szobájába. Nem látja értelmét a beszélgetés folytatásának.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-02-01, 1:27 am

*Úgy tűnik tényleg megbántotta, nem gondolta volna hogy a lány ennyire a szívére veszi a dolgot, mindig is harcias, sőt kemény lánynak hitte, akiről azt gondolta, hogy soha nem fogják meg az efféle szavak, és tényleg hűvös egy teremtés. Lehet hogy így is van, de ennyire úgy tűnik mégsem. Így aztán kissé szomorúbb pillantással vissza menve az ajtóhoz kopogtatni is kezd, méghozzá hogy bocsánatot kérjen. Viszont a választ hallva csak sóhajt egy mélyet, miközben tekintetét a másikra irányítja.*
-Nem sajnátatom magam.....Azt meg nem tudhatod hogy mit gondoltam komolyan, szerintem annyira nem ismersz, hogy ezt megállapítsd...*úgy tűnik direkt nem válaszol a segítség kéréses dologra, mintha belül őrölné valami. Kérjen? Ne kérjen? Mordanatól nem akar, ahhoz még mindig nem érzi hogy jóba lennének, főleg egy ilyen után.*
-És most azért kértem bocsánatot, mert úgy éreztem igazságtalan voltam, ilyen fura?*kérdezi, majd a következő szavakra, viszont nem engedi ilyen könnyen elmenni ám a lányt, keze lassan a vállaihoz ér, s bár nem markol rá erősen , de kissé magabiztosan a falhoz dönti a lányt, ügyelve most először talán , hogy ne okozzon fájdalmat, s közelebb lépve hozzá fölé is hajol.*
-A Bocsánat kérést komolyan gondoltam... lehet neked nem jelent semmit, de nekem igen.. Ha ezek után mégis úgy érzed, hogy haragudni akarsz rám elengedlek... *csupán csak ennyit mond, majd kezei lassan elengedik a vállakat, és egy lépést hátrál is, de pillantása még mindig az albínó szemeit figyeli, kíváncsian hogy most mit fog tenni a lány.*

» Sayra játszótere az óceán alatt
» Titkos börtön a Mysterio alatt