Uszoda az óceán alatt

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2010-12-29, 10:05 pm

*A fiú csak nyugodt arccal hallgatja a lány szavait, majd a végén felnevetve kissé meg is rázza a fejét.*
-Jóllehet biztosan kemény lenne főleg mivel csak pár perce ismerlek, de ha minden igaz miután kijárom a sulit a nőtlenséggel már nem lesz bajom. Van kinézve menyasszony a számomra... Szintén oroszországban.*meséli, kissé elhúzott szájjal, mert hát igen, a családja még régies, itt még van menyasszony választás, és bizony a fiúnak már néztek ki lányt. Na de erre nem akar gondolni , annyira talán még korai is, na meg az még nem olyan biztos hogy úgy lesz ahogy a szülők akarják.*
- Én nekem nincs bajom az állatokka, otthon a szüleim farkasokat tartottak, a családom ugyanis rajong értük... én inkább nagymacskás vagyok mint Stanislav nagybáttyám... neki szintén egy szibériai tigrise van, csupán az nem famulus hanem rendes élő állat. *meséli egy kicsit komolyabb hangon, de hát annyira nem olyan regélős a fiú, főleg ha családról van szó, ő maga úszik néhány kisebb hosszt, persze csak széltébe, majd miután megvolt ezekkel lassan ki is evickél a medencéből és a törölközőt pártfogásba véve törölközni is kezd. Lehet neki ennyi elég lett volna? Meglehet, annyi biztos hogy vizi ideje nem volt éppen olyan sok, de talán csak azért mert most nincs is annyira kedve úszni, mint amikor úgy gondolta hogy lesz. Erre mondják, hogy az ember véleménye, és akarata változik, méghozzá valamikor nagyon is gyorsan.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2010-12-29, 10:19 pm

*Kíváncsi nagyra meresztett szemmel hallatja a fiút. Hát nem semmi közegben él, de ahány ház, annyi szokás, ez is érdekes számára.*
-Hát ja. Meg én nem is akarok férjet. Minek? Ha a konyhában bármit csinálnék annak elé rossz vége lenne. Na és legalább láttad már azt a lányt? Tetszik?
*Habár a véleményét ez esetben nem mondta ki, de elég gáz, ha Vladnak a menyasszonya legalább a tetszés szintjét se üti meg. Érdekes családja van és habár a lány ilyen dolgokhoz nem tudna hozzászokni, érdeklődve hallgatja, hisz nem hétköznapi szokások uralkodnak Kerenskyéknél. Bezzeg ők csak nagy márványoszlopokat tartanak otthon, meg hideg kőpadlót.*
-Nekünk csak aranyhalunk volt. De hamar vége lett, mert kíváncsi voltam, hogy mi történik, hogyha kiveszem az akváriumból.
*Ezen felnevet, hisz nem mindennapi látvány volt, ahogy a kis Illya állt az aranyhal mellett, aki reményvesztetten csapkodott a földön, majd hamarosan kimúlt. Aztán véletlenül át is gyalogolt rajta, így szerencsétlen állatnak akkor sem lett volna esélye a túlélésre, ha tudott volna lélegezni a szabad levegőn. A fiatalok lehúznak néhány hosszt a medencében, majd Vlad hamarosan kimászik a medencéből, s megtörölközik, a lány pedig kíváncsian siklik oda a medence széléhez.*
-Mész?
*Kíváncsian les ki a perem mögül megkapaszkodva, nehogy elsüllyedjen, s eközben kicsit jobban szemügyre veszi a tigrist. Szó mi szó, így távolról egészen szép állat, az más kérdés, hogy a fél suli tigrissel kóricál.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2010-12-29, 10:33 pm

-Szerintem az ember nem úgy választ menyasszonyt hogy leteszteli mit bír a konyhába.*mondja egy kiseb mosollyal, majd nemsokára rá is rátérnek amire megrántja a vállát.*
-Nem igazán ismerem, de egy két bálon meg láttam, meg dumáltam is vele. Egész értelmes... és nem is nyafogós. Ilyen családi dogloknál ez már félsiker. Na meg szép is*mondja a fejét oldalra döntve, bár valahogy arcizmai nem arról árulkodna, hogy örülne a dolognak.*~csak az a kár hogy rohadtul nem akarok üzletből feleségül venni senkit~*hát igen, ez van, de nem lehet mit tenni, inkább csak próbál egyenlőre nem törőni az üggyel, aztán ha mégis valamikor ráfarag erre, akkor az úgy is max két év múlva lesz, addig meg még van ideje kitalálni valamit.*
-Hmm az nem rossz... amúgy víz nélkül semeddig talán csak míg ki nem fogy aztán kipurcan.*mondja egy nyugodt félmosollyal, ő éppen hogy nem annyira halas, nyálkás ugrál ficánkol bután tátog stb nem az ő terepasztala ez a dolog. Ezután viszont leúsznak egy két hosszt, és Vlad úgy tűnik törölközni is kezd. Amikor Illya rákérdez arra hogy megy e, kicsit ida oda billegteti a fejét*
- Hát... sajnos muszáj. Még vissza kell mennem a szobámba vár egy kis tanulás, meg még meg kell írnom egy levelet is a szüleimnek, és rengeteg unalmas ámde talán hasznos dolog is, pár dolgot kell vennem ilyesmi. Szóval még nem tudom mi lesz a nap végén.*mondja elhúzva a száját, a tigris közbe pedig a fiú lába felé sétál.*
-Így hát azt hiszem búcsúzok is. De még később tuti találkozunk, köszi a beszélgetést heló..*köszön el a tigris pedig csak morranva együtt sarkon fordul, s követve gazdáját mindketten nemsokára elhagyják a termet.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2010-12-29, 10:51 pm

*Kissé elhúzza a száját. Hát lehet, hogy nem úgy, de a legtöbbje elküldi a búsba azt a nőt, aki képtelen akár egy rántottát is megcsinálni. Persze a lány rákérdez a nagy menyasszonyra, panaszt nem hall, de ettől függetlenül Vlad nem tűnik a dologgal elégedettnek. Hát végülis a kényszer sosem túl kényelmes. Ő sem szeret olyan könyvet elolvasni, amire kötelezik, hiába imádja bújni a könyveket. Hamar tovább is esik a szó, s a lány elég bőven kifejti, hogy nem szereti az állatokat, majd az otthon lévők is szóba jönnek, többek között a halott aranyhal is, mely elég hamar véget ért. Vlad is egyetért, hogy levegőn nem bírja sokáig, s a leányzó fel is nevet kicsit, majd úszkálnak egy csöppet, akár a megboldogult aranyhal. A fiú viszont nemsokára kimászik a medencéből, s a kérdésre igenlő választ kap Illya.*
-Hát, jobb, ha sok a dolgod, mintha nem lenne.
*Vlad el is búcsúzik, s a lányka a faltól lábával ellökve magát köszön vissza.*
-Tuti. Szia!
*Még egy darabig ellubicol és bukfencezget, majd egy hosszabb alámerülés után lendületből ki is mászik, majd törölközőjébe bugyolálva, a sólyommal kísérve csattog ki az usziból, vizes lábnyomokat hagyva maga után.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-02, 5:48 pm

*Tegnap azt hittem, hogy már az egész kastélyt ismerem, de tévedtem, ugyanis ez a hely máig még új volt a számomra. Amikor a krematórium felé sétálgattam reggel, rögtön megéreztem a klór szagát, így hát most, négy óra felé úgy érzem, hogy egy kis testmozgás nem fog megártani. Szeretek úszni, mindig is szerettem és talán ezért is vagyok most itt, a kék víz mellett, most már egy szál fekete bikiniben. A cuccaim és a pálcám természetesen az öltözőben van, nincs most rájuk szükségem. Lassan sétálok be a kellemes hőmérsékletű vízbe, hosszú, vörös tincseim kibontva vannak és most csak kevéske fekete smink van rajtam, természetesen vízálló, hiszen ez nem maradhat ki soha az életemből. A piercingeket nem vettem ki, szinte soha, csak amikor meg kell őket tisztítani, ami azért fontos, hiszen a higénikusság az első. Na de a lényeg, hogy most egyedül vagyok és teljes a nyugalmam, így már a víz alá is merülök, hogy először ott úszhassak pár hosszt, miközben néha feljövök egy kis levegőért, majd ez után jöhet a mellúszás is... meglehet, hogy pár órát el fogok itt tölteni, olyan nyugodt minden és talán más nem is akar ma errefelé jönni.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-02, 6:03 pm

- Szz.. a francba veled, te.. ahj. * szisszenek fel a tükör előtt, jobb szemem vizsgálgatva kis ideig, hozzáérve egy aprót a felszakadt bőrhöz, de már ez is éles, nyilaló fájdalommal jár. Nagyon is rusnya a látvány ugyanis, melyet nem másnak, mint Dorának köszönhetek, tegnap esti találkozásunk emlékeként. Sosem lesz a szívem csücske az a lány, s bár gondolom, és tudom is, miért ilyen velem, na de ő sem töri magát az irányába, hogy csak egy kicsit is normálisan viselkedjen. Egy ideig csak bambulok a tükörbe, a sérült, duzzadt szemem körüli óriási lilás-kékes-zöldes folt, s a szemöldököm végénél elnyúló pici seb mutatja, hogy valami nagyon nincs rendben, na meg persze nem is tudom teljesen kinyitni sem ugyebár. Úgy nézek ki, mintha bunyóztam volna valami vadállattal, közben meg csak egy harcias kislány áldozata lettem. Na szép. Ez azért elég gáz, szóval ha rákérdez valaki, hol szereztem, eszem ágában sem lesz elmesélni az igazi történetet. Mondjuk megküzdöttem egy medvével, vagy valami bolond részeg bevert egyet a kocsmában, mert olyanja volt. Máris jobban hangzik, mint egy lány nevét emlegetni, puszta visszavágóból. Még miket nem. Egy halj sóhajjal fordítom el fejem a tükörtől, s sétálok vissza ágyam mellé, minek végében már ott van a mai délutánra kikészített ruha, mely nem más, mint egy barna úszógatya, hisz úszni indulok éppen. Mert hogy egyelőre csak egy boxerben flangálok, senkit nem zavarok meg vele ugyebár, de ez hamar változik, át is veszem a másikat, felülre azért még egy fekete póló kerül, végül még egy törölközőt kapok ki a szekrényből, pálcámmal egyetemben veszem kezembe azt is, s cipő nélkül vágok neki a kastélynak, hogy aztán pár perc séta után a barlangrendszerbe érhessek, azon gondolkozva, nem-e lenne jó ötlet az alapozó? Na de egy. Honnan szedek én olyat, kettő, a vízben úgyis leázik. Három, eladom magam hősnek, amin már az előbb is gondolkoztam. Idióta gondolataim mosolyt csalnak arcomra, így lépek be az uszodába, ahol előbb szétnézek, s utána indulok csak a székek felé. Bizony feltűnik, hogy valaki úszkál odabent, de először csak a vörös üstököt látom, ami bárkié lehet ugyebár. *
- Jó úszkálást. * szólok oda lazán, mert hát nem látom még az arcot, majd ha odaértem a székekhez, ledobom a törölközőt, s a pálcámat is, ezekre pedig a póló kerül, a gatya természetesen marad. Így fordulok most már a medence felé, s az ott úszkáló leányzó is láthatja kidolgozott felsőtestem, mely azért annyira nem szálkás, ugyanakkor látszik, hogy foglalkozva van vele, ha úgy tartja kedvem. S nem csak ezt lehet észrevenni most már, hanem a jókora monoklit is, min keresztül alig látok ki, ám ahogy egyre közelebb megyek, ismerős vonásokat pillantok meg, meg is torpanok erre a medence szélén. *
- Ekkora szerencsém komolyan nem lehet.. * sóhajtok egy nagyot, igen, most esett le, ki az, aki velem egyetemben itt van most. Próbálom elfordítani fejem, s lehetőleg úgy belemerülni a vízbe, hogy ne lássa arcom, majd elindulni a másik irányba kellemes tempóban lubickolva, minél messzebbre tőle. Láthatólag most nem keresem a konfliktust, inkább a meghunyászkodó szerepe lesz az enyém. Semmi kedvem ismét vitázni, vagy bármi ilyesmi. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-02, 6:15 pm

*Úgy érzem, hogy ez a nap már tényleg kellemes és nyugodalmas lesz, ellentétben a tegnapival, hiszen már jó ideje nyugodtan úszkálok a kellemes vízben és amikor valaki köszön, nem is válaszolok még, hanem először is befejezem a saját magam által kijelölt távot, majd picit pihegve, hiszen már elfáradtam egy cseppet törlöm meg szemeimet, hogy láthassam az érkezőt, aki pont ekkor tart felém. Egy kicsit tovább marad tekintetem a tökéletes testem, mely nagyon is tetszik, hiszen se nem túl izmos, se nem túl vékony vagy esetleg kövér, de hamar ér a felismerés, hogy ezt nem kéne és inkább az arcára nézek. Elégedetten elmosolyodom, miközben figyelem a felém tartó fiút.*
- Én is hasonlón gondolkodok, nem lehet ilyen mázlim, hogy pont beléd botlok megint. *mondom jókedvűen, de amikor észreveszem, hogy bizony teljesen más irányba úszik, mint amerre én vagyok, kissé meglepődöm, nem értem, hogy most hogy-hogy nem próbál meg belém kötni, hiszen már kezdtem megszokni és be kell ismerni, általában még élveztem is a szópárbajainkat. Csak megrázom picit a fejem, majd meg is indulok felé, hogy ne akarjon ám így kikerülni, ha már egy medencében vagyunk, akkor nem fog megúszni. Amikor sikerül beérnem, csak bevágok elé és remélhetőleg nem fog nekem jönni, hanem feltűnik neki, hogy ott vagyok.*
- Csini a pofid Alex. *mosolygok rá jókedvűen, kissé jobban megnézve most már közelről is a szemét, de a mosolyom hamarosan eltűnik és inkább csak elállok az útból, lehet, hogy ez kissé durva volt tegnap, de ha sértette a becsületemet és úgy viselkedett velem, ahogy, akkor ezt érdemelte.*
- Lehet nem kéne úsznod vele, elfertőződhet. *jegyzem meg most már teljesen normálisan, miközben csak nekidőlök a medence szélének, onnan figyelve tovább a másikat, de agyam vészesen agyal azon, hogy most mit is kéne neki mondanom vagy jobb lenne, hogyha én is azt a taktikát választanám, amit ő? Kerüljem el? Az lesz a legjobb... bizonyára, így lassan inkább én is az ellentétes irányba kezdek úszni, a napi beszólásom már megvolt... az nélkül nem is lenne szép egy nap.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-02, 6:35 pm

* Nagyon úgy néz ki, hogy a betervezett program keresztbe lesz húzva valaki más, szintén ide tervezett délutánja által. Ezzel nem számoltam, hogy ismét találkozunk, ilyen rövid időn belül, s pont ezen a helyen, mikor akkora nagy ez az iskola.. előbb csak egy jókívánság csúszik ki ajkaimon, persze amennyit látok a vízben, már a buksin kívül, egyelőre tetszetős, de azért a hullámok torzítanak, tehát érthető, hogy Dora könnyebb helyzetben van, miközben felé tartok, s saját felismerésem ő is megtoldja pár kedves szóval. Figyelmem azért nem kerüli el, hogy nagyon is megnéz magának először, ami mosolyra fakasztana, ha nem fájna az is, na meg egyelőre jobb lesz a keménység, de szó nélkül ezt sem hagyom. *
- Csak nem tetszik, amit látsz? * kérdem kissé gúnyosabb, ki is húzva magam picit, ám mégis csendes hangnemben, láthatóan nem akarok ismét konfliktust, így nem is szólom meg válaszát iménti megszólalásomra. S hiába, hogy ez a megnézés jelenthet valamit, nem igazán érdekel, max az egómnak tett vele szívességet, nekem nem igazán. Visszaszólás helyett inkább elmerülök a kellemes hőmérsékletű vízben, s a totális, homlokegyenets másik irányt választom, hogy még véletlenül se lássam, amíg lehet. De a menekülőút sem tarthat mindörökké, a medence véges, ám Dora még azelőtt vág be elém, mielőtt elérhetném a kék csempés peremet. Nem várt támadás ez előről, kissé el is vagyok gondolkozva, na meg van, hogy arcom a medence alját fürkészi, s nem az előttem lévő távot, így megbocsátható, hogy tempózó kezem végigsimít hasán, ekkor jut el csak tudatomig, hogy bizony nagyon nem a medence falát érintettem. Fejem hirtelen emelem fel, s kapom vissza kezem, megállítva magam a további előre mozgásban, a helyben tempót favorizálva kis ideig. *
- Ugye? Szerintem is jól áll. Szeretem a kék-zöld kombót egy kis sárgával megfűszerezve. Nem beszélve a vérről, igazán férfias. * válaszom egy kényszeres mosollyal egyetemben érkezik, kissé mézes-mázosan is talán, majd hamar tűnik el helyes fejemről a kevésbé sem őszinte gesztus, hogy ha eláll az utamból, akkor folytathassam is utam tovább nyugodtan azon a pár méteren, ami még vissza van. *
- Igen, és te mióta aggódsz értem annyira? Ha ez nem számított, akkor egy kis fertőzés majd pont neked fog? Ne viccelj. * fordulok hátra tempózás közben, amint meghallom hangját. Bár hallhatóan normálisabban kezdi a mondandót, mint az előbbi kis csipkelődést, én mégis picit indulatosabban válaszolok, csupán csak mert nem értem, mirefel ez a hirtelen hangszínváltás, s mintha lelkiismeretfurdalás bújna meg szavai mögött. Pár hosszú másodpercre találkozhat tekintetünk, ahogy ott ácsorog még kis ideig támaszkodva a "falnál", mely szemezgetést nem én fogok megszakítani. Ahogy elnézem őt, a formás vonalakat, s a csinos bikinit, kissé zavartan ötlik belém egy érzés, miszerint annak ellenére, hogy így viselkedik velem, van ebben valami nagyon is vonzó. De miért? Nekem még játékra sem kell egy ilyen csaj, aki ennyire beképzelt, és azt hiszi, mindenkinek kötelessége, hogy behódoljon neki. Amint elfordul, s elindul a másik irányba, kis ideig még bambulok a vízből néha-néha kibukkanó formás hátsón, majd hogy lehűtsem magam, egy mély levegő után ereszkedem a vízbe fejem búbjáig. Szinte rögtön egy csípő-maró érzést érzek jobb szememnél, s máris felküzdöm magam a felszínre, nem volt ez olyan jó ötlet. *
- Ajj.. de hülye vagyok. * hallható hangom, s kissé fel is nyögök, szememhez kapva, már érzem is, hogy a picike sebből csordogál a vér kifelé. Lehet, hogy a víz, vagy a klór nem tesz jót neki? Nocsak, a végén még igaza lesz Dorának. Az lenne aztán a hiper ciki helyzet. Szemem törölgetve, kifelé haladva a perem felé hagyok fel gyorsan az úszás gondolatával, s inkább kiküzdöm magam a medence szélére, onnan pedig besétálok a fiúöltözőbe, egész a csapig. Ott már csak azon kell foglalatoskodnom, hogy elállítsam a vérzést a tiszta, hideg vízzel, remélhetőleg idő közben társaságom sem akad, bár már azt sem tudom, mi lenne a legjobb. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-02, 6:49 pm

*Kissé talán jobban meg is nézem magamnak, amikor felém tart és hirtelen veszem csak észre, hogy kiszúrja mindezt, így a zavartságot eltűntetve inkább visszavágok és bár a szemébe hazudok, engem ez most nem érdekel.*
- Egy picit se. *vonom meg vállaimat, de persze nagyon is tetszett és ha nem lenne ilyen ez a fiú... Áh, ilyenekre még csak nem is gondolhatok, teljesen más, mint én, az egész belsője és azért, mert helyes - na jó, általában, amikor mondjuk nincs így elcsúfítva a pofija - nem fogok vele kezdeni, még csak az kellene. Mindenesetre hamar a vízbe kerül, engem elkerülve, amit én nem hagyok túl sokáig, így bevágok elé és ekkor érzem meg a kis simítást és hirtelen végigfut testemen a kellemes borzongás, majd hátrébb lépek egy lépést, ez a túlzott közelség nem jó, nagyon nem és inkább jöhetnek a gúnyos szavak, amelyek teljes mértékben én vagyok.*
- Hát igen, elmehettél volna a gyógyítóhoz is. Vagy esetleg félsz bevallani, hogy mindezt egy lány tette veled? *kérdezek még rá egy kisebb mosollyal ajkamon, majd inkább elállok az útból és nekidőlve a medence szélének teszek is egy kis megjegyzést, amire ő vissza vág, még szép, meg se bírná állni és esetleg rám hallgatni.*
- Én csak figyelmeztettelek, azt csinálsz, amit akarsz, de értek a fájdalom okozáshoz és tudom, hogy ez fájni fog. *felelek egyszerűen, hiszen kínoztam már meg embereket, nem esik nehezemre, ahogy bántani se senkit. Viszont ahogy visszanéz rám és tekintetünk találkozik, hosszú ideig nem nézek máshova, mígnem inkább megfordulok és úgy kezdek el tova úszni. Na de nemsokára jön a sziszegés és nyőgés, így kíváncsian fordulok meg, majd amikor látom, hogy arcán lassan folyik lefelé a vér, nyelek egy aprót.*
- Látod, én megmondtam. *mondom még mindig fölényesen, de ő már el is tűnik a szemem elől, én pedig csak nézek utána és hosszú másodpercekig csak állok a vízben. Végül megrázom a fejem, majd felsóhajtok.*
~ Ennyire szemét nem lehetek... és még talán szükségem lesz rá. ~ *kelek fel, majd sétálok be a lány öltözőbe, ahol egy fekete ruhadarabot veszek magamhoz, olyan, mint a géz, csak egyszerűen nem fehér színű, majd ez után lassan indulok meg a fiú öltöző felé és az ajtónál csak vízes tappancsaim hangja hallatszik. Amikor végül odaérek hozzá, mellé állok, majd gyengéden bal kezemmel megfogom az állát és felém irányítom, miközben jobb kezemmel pedig megpróbálom felitatni a vért, óvatosan, nem fájdalmat okozva a másiknak.*
- Egyszer hallgathatnál rám. *nézek bele másik szemébe és hangom kissé halkabb, de teljesen normális.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-02, 7:11 pm

* Mondhat akármit, a szavainak nem kell igaznak lennie ahhoz, hogy a nézésből megállapítsam, mik a valódi gondolatai, s érzései. Én pedig sem vak nem vagyok, sem pedig hülye, tehát csak egy legyintéssel hagyom rá a dolgot. Mondhat, amit akar, átvágni viszont nem tud, de addig jó, amíg ő ezzel nincs teljesen tisztában. De nincs kedvem most hozzá, a felsőbbrendű viselkedéséhez, tehát a másik irányt választom, ám hamar bevág elém, én pedig merő véletlenből érintem meg érzékeny bőrét, s arcomon is látható a meglepettség, s hogy nem volt szándékos a kis simítás. Gunyoros szavaimra viszont újból van a tarsolyában pár dolog, amit a fejemhez vághat, s bár nem kell tudnia, hogy igaz, amiket mond, letagadni sem fogom, nem lenne a legokosabb húzás. *
- Nem kenyerem a megfutamodás, majd elmúlik. Semmi szükségem holmi gyógyítókra. * ha ő így, akkor én is, ezen nincs mit cifrázni, de inkább csak kikerülöm, elmegyek mellette, még mielőtt ténylegesen csúnyát találnék mondani, meghelet, hogy azzal egy újabb sebesülést okozva magamnak teljesen feleslegesen. A figyelmeztetése pedig nem igazán kedvemre való, még ha most az emberség szólalt meg benne, akkor sem. *
- Köszi, de nincs szükségem a figyelmeztetéseidre, megvagyok nélkülük is nagyon jól. * fordulok hátra ugyebár, s bizony most én is megnézhetem magamnak a kicsikét, méghozzá igencsak vegyes és ellentétes gondolatokkal fejemben. Persze én vagyok a kemény fiú, a nagyokos, s meg akarom mutatni, hogy nem lesz nekem semmi bajom, na meg az sem hátrány, hogy a víz hideg, ami jót is fog tenni elboruló agyamnak, a sebemnek viszont nem. Hajam immár csurom vizes, így emelkedek ki a vízből, s célzom meg a szárazföldet, láthatóan nem is foglalkozva Dora szavaival, melyeket nagyon is meghallok, de most inkább a sebbel törődöm. Tényleg nem kéne, hogy elfertőződjön, most viszont vérzik, így csak jobb lesz neki a tiszta csapvíz. *
- Hülye vagy.. idióta. Áh. * hangom halk, sziszegek is párat, ahogy mosogatom kifelé a picike sebet. Nem nagy, és nem is olyan mély, mint amennyire vérzik, ám egy felületi seb jobban tud fájni, mint bármely más, főleg úgy, hogy körülötte egy négyzetcentinyi ép felület nincs most. Eközben már hallom is a tapicskolás hangjait, melyhez hasonlóakat én is hallattam még az imént, plusz immár egy jókora víztócsa ékeskedik körülöttem, mert hát a nadrágból és hajamból folyamatosan csurog a víz, mikor nagyobb, mikor kisebb intenzitással. Érzékelem viszont, hogy mellém ér a lány, s csak egy kissé dühös oldalpillantást engedek neki, nem is akarom, hogy segítsen, de nem tudok túlságosan sokmindent tenni ellene, mivel érzem kicsiny kezét államnál, fejem pedig engedelmeskedve az irányításnak fordul felé. *
- Egyszer lennél velem normális. * sóhajtok egyet, egyelőre nem is nézve rá, mint inkább a plafonra, majd csak megpuhul bennem valami, s nyugodtabban kezdem fürkészni barna szemeimmel az övéit, s egy kérdés is megfogalmazódik bennem eközben. Kissé fura ez a közelség, s ahogy hozzám ér, az is jólesne, de áh. Nem, hülyeség. *
- Miért segítesz? A leglogikusabb lépés tőled most az lenne, hogy kárörvendve itt hagysz, hiszen igazad volt, vigyáznom kellett volna. Áu, óvatosabban.. fáj. * kérdem tőle nyugodtan végigmérve, szemernyi jeét sem mutatva a tetszésnek, pedig nagyon is szemrevaló a látvány, ami ebben a falatnyi cuccban fogad. Hangom kissé talán halkan is, végül pedig csak egy szisszenésre futja, úgy tűnik, eltalálta az ütődött részt is véletlenül. Na de elég volt ennyi, így csak óvatosan fordítom fejem a tükör felé, s már láthatóan nem is vérzik annyira, lehet be is fog varasodni. Köszönömöt még nem mondok, maximum ha normális lesz a válasza, bár nem hinném, hogy álmatlanul forgolódna amiatt, ha nem lennék az adósa. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-02, 7:30 pm

*Axel szerencséjére nem vettem észre, ahogy végignéz rajtam és bár én is ezt tettem az előbb vele, mégis zavarna a dolog, hogy hogy mer így nézni rám. Inkább csak úszkálni kezdek, de úgy tűnik, hogy a figyelmeztetésem helyt álló volt és pillanatok múlva már el is tűnik a szemeim elől, én pedig nem is tudom, hogy miért, de utána megyek, méghozzá egy kis ruhadarabbal együtt, mellyel talán tudok neki segíteni valamicskét. Na de amikor odaérek hozzá, látom a dühös tekintetet, de erre csak mosolyogni tudok, tetszik, amikor így néz rá, szeretem, ha dühös és bár furcsa, de tetszik az, amilyen velem szemben. Mindenesetre most próbálok segíteni neki, így fejét magam felé irányítom, miközben gyengéden fel próbálom itatni a vért.*
- Most az vagyok nem gondolod? *kérdezek vissza, ha már a normális viselkedést szeretné tőlem és még mindig úgy vagyok vele, hogy ő kezdte, most nem rovom fel ezt neki ismét. *
- Mert megsajnáltalak egy picit, de ne aggódj, nem fog sokáig tartani. *nézek a szemébe, majd amikor hallom, hogy fáj, csak elveszem a rongyot és a csap szélére teszem.*
- Ne légy már ilyen nyámnyila, hogy fáj. *rázom meg fejemet is kissé, majd a szeme körüli sebet nézem még egy kis ideig.*
- Szerintem akkor se ártana megnézetned. *itt viszont megfordulok, hiszen nem tudok már neki mit mondani és inkább elkerülném a kínos beszélgetéseket, hiszen amikor ilyen állapotban van, egyértelműen nem fogok támadni, nem a gyengék legyőzése a célom, lesz még rá alkalmam, hogy elbánjak vele és hogy megtanítsam neki, ki is a főnök. Talán idővel behódol majd, de ha nem teszi, akkor annál izgalmasabb lesz minden találkozásunk, hiszen kész kihívás ez a srác... de azért egyszer kipróbálnám a motorját, szép darab, remélem, hogy lesz majd rá lehetőségem, mondjuk a segítségemért cserébe. Az nem számít, hogy azért kellett segítenem, mert tegnap még én bántottam... na de már ugrok is vissza a vízbe, hogyha minden igaz, hogy még pár hosszal zárjam a mai lubickolást.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-02, 7:50 pm

* Jobbnak látom inkább az öltözőben folytatni a szenvedést, ami csak félig igaz, ennyire azét nem vészes, de ha teszek rá egy lapáttal, talán az is okkal van. Nem is maradok egyedül sokáig, én és az egóm, ami ismét szépen meg lett sebezve, talán vissza kéne jöjjek a gyakorlatba, s nem elgyengülni kicsit sem. Bár kezem így is meg van kötve, fizikai fájdalmat nem okozhatok neki, legalábbis kézzel semmiképp, de pálcával sem áll szándékomban, tegnap is bebizonyítottam ugyebár. Hamarosan betipeg hozzám, hogy ismét egy újabb, kínos helyzetben találjam magam. Meg is jegyzem, hogy lehetne kicsit kedvesebb, válasza erre is akad, ami engem cseppet azért meglep, pislogok is párat szép arcába. *
- De. De máskor is lehetnél az. Én sem lennék bunkó, nem gondolod? Tudod, ez oda-vissza működik, általában. * motyogom neki őszintén, elmerülve a szép szemekben kis időre, majd pár gyorsabb ütemű pislogás hoz vissza a földre. Nem tudom szó nélkül megállni, a segítségnyújtását sem, ez van, ilyen vagyok én. S bár szavaim újfent nem túl kedvesek, bár szerintem egészen normális hangnemben szólalok meg most, ennek ellenére nem tudhatom, hogy fog reagálni. *
- Megsajnáltál? Nocsak, akkor van ott bent valami élő is, ez bíztató. * válaszolom különös nyugodtsággal, szavaim őszintén is hangzanak, mert hogy azok is, s pár másodperc erejéig ismét elkapom szép pillantását, mely egyre jobban összezavar. Természetes, hogy látom benne a nőt, méghozzá egy nagyon is szép lányt, csak sajnos a borítás nem minden. Nekem viszont mivel lételemem a szebbik nem, így talán nem is csoda, ha annyira tetszik a külső, mely mögött nagyon úgy néz ki, ténylegesen vannak érzelmek is, melyek lelki szemeim előtt egyre inkább tisztulni látszanak, s valami fura vonzódást is érzek, mely nem hasonlítható az átlagoshoz. *
- De hát ha egyszer fáj. Te mondtad, hogy tudsz fájdalmat okozni, akkor azt is tudnod kell, hogy ez itt nem csak csupa szín és vér, hanem fizikális érzések is vannak mögötte. * mutatok jobb szememre, nem igazán ingerülten, mint cseppet csalódottan, s úgy nézhetek most ki, mint valami aranyos, sajnálatra méltó kisgyerek, akit felpofozott anyuci, mert nem végezte helyesen a dolgát. Dora viszont ekkor még egy jótanács után menni készül, én pedig még kicsit állok ott egy helyben, majd hirtelen kapcsolok, meg sem köszöntem tényleges aggodalmát. Így tehát most rajtam a sor, hogy bevágjak elé, méghozzá az ajtóban zárva el előle a kifelé vezető utat az öltözőből. Kezeim az ajtófélfán pihennek, így pillantok a feltartóztatott lányra. *
- Kössz a segítséget. Netán volna valami, amivel meghálálhatnám? * döntöm oldalra fejem picit kérdésem alatt, s most vetődik pillantásom csak úgy igazán a szép testre. Nagyon is kecses lábak, formás derék, kerek domborulatok párosulnak a bájos archoz. Egy sóhajjal tér vissza barna szemem a szép vonások vizslatásához, s bizony ha jól figyelt, pár másodperc erejéig nem is tudtam volna titkolni, hogy nagyon is tetszik az, amit látok, eltekintve a kifelé mutatott keménységtől, mert attól falra mászom. Fura érzésekkel pillantok ismét rá, talán kívánom őt? Kívánnám azt az embert, aki semmibe vesz és még meg is alázna, ha tudna? Aki oly kegyetlennek próbál mutatkozni, mindenek felett? De hiszen még jól is esik, hogy olyan vagyok vele, amilyen. Vagy az sem szórakoztat? Mi ez az egész? *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-02, 8:20 pm

*Most tényleg kedves vagyok, ezt be is bizonyítom neki, tehát láthatja, hogy nincsenek még jelen pillanatban hátsó szándékaim és ez tőlem is furcsa, nincs mit tenni.*
- Majd meglátjuk, hogy milyen leszek a jövőben és tudom, hogy ez oda-vissza működik. *mondom egyszerűen, majd nemsokára már el is mesélem neki, hogy megsajnáltam kissé és azért is segítek most neki. Na de a szavai rosszul érintenek és el is ejtem inkább a ruhát, bele a csapba.*
- Miért, szerinted csak egy bábu vagyok, aki képtelen érezni? *teszem fel a kézenfekvő kérdést és bizony látom, hogy néz, akár csak néha én is az ő testét, hiszen itt áll mellettem, azaz félig már előttem és nem tudom nem észrevenni ezt a kidolgozott felső testet. *
- Meg fog gyógyulni. Egyszer minden se meggyógyul, nem szabad törődnöd vele. Na meg amúgy is, megérdemelted. *és ezzel már hátat is fordítok neki, szépen ott is hagyva, hiszen nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék még neki. Na de amikor már az ajtóhoz érek, hirtelen áll meg előttem, én pedig kíváncsian nézek a szemeibe, hogy mit akarhat. Amikor hallom a szavait, mi szerint meg akarja valamivel hálálni, majd ekkor néz végig igen csak látványosan, lassan közelebb megyek hozzá, kezemmel gyengéden hozzá is érve a nyakához, majd közelebb hajolok hozzá, de még nem érek hozzá az ajkához, csupán csak testemmel is közelítek, de figyelve arra, hogy mellem még éppen megálljanak tőle, mielőtt testünk egymáshoz érhetne. Érzem a bizsergést és a feszültséget a levegőben, miközben kissé tovább merülök el a levegőben, de szavaimat szinte csak suttogom, ő mégis tökéletesen hallhatja őket.*
- Erről a testről ne is álmodj Axel! Soha nem fogod megkapni. *körmöm hegyével gyengéden végigszántok a nyakánál, talán egy kis vért is kicsikarva belőle, majd ez után ujjbegyemmel végighúzom ott és végül ajkaim közé teszem ujjam, melyen a vére van, majd leszopogatom róla.*
- Fincsi vagy! *ismétlem azt, amit ő is tegnap, majd ha minden igaz, szépen kislasszézok mellőle, hiszen ismét én győztem, legalábbis úgy érzem és bár nekem is tetszik tudom, hogy ezt nem szabad megengednem. Lehetnék hozzá kedves, de akkor elmúlna ez a varázs, nekem így tetszik ez az egész kapcsolat, bár magam se értem, hogy miért, de egyszerűen képtelen vagyok vele hosszú ideig normális lenni és tudom, hogy ő se bírna velem, hiszen egyben iszonyatosan taszítjuk egymást és vonzódunk is egymáshoz, érzékelem, figyeltem, ahogy rám néz, de nem szabad hagynom magam, most én érzem úgy, hogy szükségem van arra a bizonyos hűsítő vízre.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-02, 8:46 pm

* Nagyon úgy néz ki, fejlődőképes a kislány, s ha szépen mondom, még meg is érti, amit akarok, hogy eljusson agyáig. Ez nagyon is jó jel, viszont ahogy bátorkodom megjegyezni, feltűnt, hogy vannak érzései, csak elejti a rongyot, hozzáfűzve egy igen érdekes kérdést, melyre gondolkodás nélküli válasz érkezik felőlem. *
- Nem, mindenki tud érezni. Csak te tökéletesen mutatod az ellenkezőjét. Feltételezem, pont ez a célod, de nem biztos, hogy hosszabb távon annyira előnyös eltaszítanod magadtól mindenkit. * válaszolom kimért, nyugodt hangnemben, közben néha meg-megnézegetve a szép kis testet, melyből egyelőre nem sokat látok, hisz túl közel áll hozzám ahhoz, hogy minden porcikáját szemügyre vegyem. Szavait hallva viszont egy aprócska nevetés hagyja el ajkaimat. *
- Túl kemény vagy, túlságosan kemény. Csak kár, hogy magaddal szemben, és nem velem, hiába a szavak. * rázom meg fejem most, vizes tincseim így mozgolódni kezdenek vállamon, újabb hideg adagot csurgatva végig hátamon, s karomon a mozdulat végett. Lehet, hogy nem fogja érteni szavaimat, bár okos, nagyon is okos teremtés. Én pedig csak arra akartam rávilágítani, hogy talán ha engedne ebből a modorból, amivel leginkább magát fogja vissza, sokkal könnyebben menne a mi ismerkedésünk is, s bármi más is. Na de nem hagyhatom, hogy csak úgy itt legyek hagyva, azért annyira paraszt nem vagyok, hogy ne köszönjem meg a kis kisegítést. Hiába, lehet, hogy egyszer majd visszahallom valahonnan, hol elbánt velem, aztán még ő tett szívességet, nem félek ettől, annál okosabbnak és furfangosabbnak látom. Most már alkalmam adódik a jobb rálátásra, nem is titkolom tetszésem, mely csak pillanatnyi elmezavarnak tudható be, ő viszont hamar kap is az adótott lehetőségen. Lassan közelít felém, s ahogy ujjai felcsúsznak nyakamra, ajka és teste egyre közelebb kerül hozzám, én is érzem azt a bizonyos bizsergést, nagyon is izzik az a levegő, egyik kezem pedig automatikusan csúszik a vékony derékra, még közelebb húzva magamhoz, így már hiába akar ellenállni, testünk nagyon is összeér, érezhetem most már melleit is mellkasomnak nyomódni, bármennyire is nem akarta. Ekkor hallom viszont szavait, melyektől ugyan vérem nem pezsdül fel mégjobban, de valamiért mégis kívánatosabbnak találom ezzel az ellenállással, mint valaha is bárkit. Többnyire könnyen kaphatok meg bárkit, de ő kemény dió, nagyon kemény. Ettől függetlenül egyre jobban szomjazom ajkaira, mintha a tegnap esti kényszer-puszi nem is történt volna meg. Nem is azt akarom én, a csókját akarom érezni, ám szavai ellenére, ahogy közelítek felé, egy éles fájdalom nyilal hirtelen nyakamba, oda, ahol keze is pihen. *
- Áú.. te.. * hőkölök hátrébb hirtelen, elengedve derekát, s figyelve, ahogy piros vérem pár cseppjét igyekszik puha nyelvével letisztogatni ujjáról. Fintorogva lépek hátra egyet, számomra ez undorító, nagyon is. Ám nem foglalkozva a kis sebbel, melyből csak úgy csepeg a friss vér vállamra, s hajamra, látszólag hagyom, hogy elmenjen mellettem, majd gondolva egyet szépen elkapom egyik csuklóját, hogy aztán a közeli falhoz nyomhassam, lefogva mindkét vékonyka kezet, izgalomtól, s kis dühtől csillogó szemeimmel meredten bámulva az övéibe, egyre közelebb, s közelebb hajolva hozzá. Nem sokkal az övéi előtt állnak meg ajkaim, ahogyan az előbb ő is tette. *
- Miért menekülsz előlem.. és magad elől, ha kívánsz? Ne is próbáld letagadni. * súgom magam elé, s nem is teszek semmit sem, nem fogok közelíteni hozzá, bár nehezemre esik megtartóztatni magam. Inkább lassan engedek a szorításon, óvatosan véve le erős kezem az övéről, s egy fél lépést is hátrálok, ha akar, mehet. Kár érte, de ha ilyen, nem kívánok több időt szentelni neki, még ha az előbb kisegített, akkor se. Vonz, nagyon is vonz mind a látvány, mind pedig a belső, pedig undorítónak találom, főleg ezután az akció után. Nekem ez egyáltalán nem jön be, valami mégis megzavar. De most már szabad az út előtte, többször nem fogom megállítani. S ha most le is lép, van egy olyan sejtésem, nem kell sokat várjak az újabb találkozásra. *

//fagy//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-02, 11:52 pm

//olvad//

*A fiú szavai kissé meglepnek, nem gondoltam volna, hogy tőle fogok valaha ilyesmit hallani és ez egész arcomra kiül, hiszen elgondolkodok a szavain. Igaza van ezekkel az érzésekkel kapcsolatban, így csak bólintok egy aprót.*
- Tény, hogy nem mindenki tud, de azt nem értem, hogy miért hiszed azt, hogy én mindenkit el akarok taszítani... te nagyon rosszul gondolod mindezt, nem vagyok ilyen. *egyáltalán nem tartom ilyennek magam, szóval erről ennyit, nekem van igazam, hiszen ő nem ismer, ellentétben saját magammal, aki tudom, hogy milyen vagyok, olyan, akár az őseim, akár az egész Giovanni dinasztia. *
- Meglehet, hogy kemény vagyok, de ezen nem fogok változtatni senki miatt se, főleg te miattad nem! Azt hiszed, hogy érdekel, hogy mit gondolsz rólam? *teszem fel a nagy kérdést, majd inkább el is fordulok, hogy itt hagyjam és egy frissítő úszást tegyek ismét a medencében és kissé távolabb kerülhessek a szőke szépfiútól. Amikor viszont utamat állja, látom rajta, hogy miként mustrál végig és szinte magamon érzem vonzó tekintetét és én se igazán tudok elszakadni tőle. Egy kis játék jut eszembe, így hát ujjaimmal lassan megkeresem nyakát, miközben közelebb kerülök hozzá, de figyelve a távolságot, viszont amikor elkapja derekam és magához von, láthatóan meglepődik és hirtelen levegőt is elfelejtek venni, úgy nézem szép szemeit. Nem, nem hagyhatom most magam, pedig oly nehéz az ellenállás, de mégis ráveszem magam, hogy még csak véletlenül se adjam be a derekamat, így sértem fel éles körmömmel nyakát, de nem oly durván ám, éppen hogy csak megered a vére, én pedig csak hátrébb lépek, amikor elenged és lenyalom ujjamról a fiú vérét és látom ám rajta, hogy nem tetszik neki mindez, de engem ez nem tud zavarni, nekromanta vagyok, ne várja, hogy ne érdekeljen a vére, mely oly finom, oly édes, akár az ambrózia vagy a nektár. Mindenesetre szépen ott hagyom, kitérve előle, hogy visszatérjek az uszodába, de ekkor kerül csuklómra a keze, én pedig meglepetten nézek a szemeibe, de már érzem is, ahogy hátam a hűvös falnak ér és kissé meg is borzongok, főleg, amikor mindkét kezemet elkapja Axel és a falhoz "láncol" Csak nézek a szemeibe, melyekből oly sok minden kiolvasható, akár csak az enyémekben... őrültség, vágy, izgalom, de a félelemnek nyoma sincs, csupán csak meglepődtem, de nem félek tőle, én annál bolondabb szerzet vagyok, hiszen még a halált se tartom az ellenségemnek. Mindenesetre ajkunk majdnem találkozik, amikor hallom halk hangját és érzem szívem dobbanását is. Le se veszem róla szemeimet, hiszen igaza van, oh mennyire. Inkább csak eddig a falnak támasztott fejemet lassan előrébb engedem és amíg még erős a szorítás, addig tapasztom ajkára ajkam, hogy vadul és hosszan csókolhassam meg, miközben szemeimet is lehunyom. Oh igen, felizgat ez a helyzet, nem is picit, hiszen szeretek a tűzzel játszani és jelen pillanatban azt teszem. Vágyom a csókjára, minden egyes pillanatban, amikor úgy néz rám, mintha fel akarna falni és egyben meg is akarna ölni a dühtől, melyet irántam táplál. Hát ezt akarja? Mert én igen, szinte beleborzong egész testem a szenvedélyes csókba, melytől még jobban felizzik a levegő, én pedig érzem, hogy most képtelen vagyok leállni és nem, még nem akarok észhez térni, csak tovább akarom érezni őt, nyelvem is vadul táncol, de hogy el leszek-e utasítva, azt még nem tudhatom... mindenesetre ha nem, akkor jó pár percig birtokba veszem ajkait, miközben meg se próbálok kiszabadulni szorításából.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-03, 12:17 am

- Rendben, elhiszem. * válaszolok reakciójára, jó tudni, hogy lehet vele normálisan beszélni, s bizony mulattat is egy kicsit a dolog, mármint az arcára kiült meglepettség. Feltételezem nem názte volna ki belőlem, hogy ennyi eszem van. Na igen, a külső nem minden, mondjuk az sem utolsó, tudom én. Ezután pedig a keménységéről is szólok pár szót, mire válasza olyan nagyon indulatosnak tűnik, á, fene esne belé, még így is tetszetős egész lénye, ezzel a sok ellentmondással. Lassan megrázom viszont a fejem, miközben szólok azért pár szót, közben utól is érve őt, s útját állva az ajtóban. *
- Szerintem érdekel, csak nagyon mélyre küldöd magadban, mert van egy képed magadról, és annak kell a felszínen lennie. Egyébként pedig nem is kérem, hogy válzott meg, miattam meg pláne ne. Túlságosan idilli lenne, és amúgy is, hülyeség. Én sem akarnék megváltozni senki kedvéért. * vonom meg vállam, s ezután jön a kis akciója, mely nagyon is felizgat, tehát a közelség, épp ezért kapom el derekát, s vonom magamhoz, talán cseppet durvábban is, mint kellene. Láthatóan meglepte a reakcióm, s állom szép pillantását, mely nagyon is magával ragad, közben meg folyamatosan ott van az undor érzése, ami következő tette után csak erősödik bennem. Ez a véres jelenet, pici tűszúrás érzése, ám az, ahogy elpusztítja ujjáról a vért.. gyomorforgató. Én ettől azért békésebb szerzet vagyok, nem hinném, hogy ilyenekben benne lennék hosszabb távon, s el is tudnám viselni. Épp ezt érzékeltetve hátrálok meg, majd ahogy elmegy mellettem, képtelen vagyok elereszteni csak úgy. Egy utolsó próbálkozásra szükségem van. Kívánom, és ő is engem, érzem, látom rajta.. s hogy ezzel szembesíthessem, de főleg saját érzéseivel, épp ezért húzom vissza, s szegezem falnak kezeimmel, nagyon is közel hajolva hozzá, súgva pár szót a szép ajkak elé. Nehéz, nagyon nehéz nemet mondanom magamnak, s megálljt parancsolni a hirtelen indulatos érzelmekben. Szemeit látva ő sem lehet másként, én pedig már húzódnék is el tőle, menjen, ha szeretne, ám ekkor nagyon is furcsa és meglepő dolog történik számomra. Nem csak hogy nem húzódik el, s menekülőre fogná ehelyett, nem. Egyenesen és céltudatosan találja meg ajkaival az enyémeket, én pedig az első meglepettség után szemeimet lehunyva viszonzom a vad és szenvedélyes csókot. Nyelvünk csatája rajtam ne múljon, hosszú percekig is eltarthat akár, érzem a szenvedélyt, a mérget, az indulatokat, a mérhetetlen vágyakozást iránta.. s bizony kezeim is eleresztik a csuklókat, hogy erősen foghassam át vékony derekát, előbb közelebb húzva magamhoz, erősen szorítva, meg nem szakítva a csókot még jóideig. Végül kezeim levándorolnak a kerek hátsóra, előbb megsimítom, majd megmarkolva a formás idomokat emelem fel magam elé, a falhoz nyomva természetesen, de úgy, hogy testünk végig összeérjen. Egyszerűen kívánom őt, nem is tudnék mit tenni ezellen, és már nem is akarok. Lassan viszont észhez kéne térnem kis időre legalább, ha más nem, egy jó nagy levegővétel jót tenne, így hát próbálok egy kis észt áramoltatni agyamba, a csók pedig lelassul, végül pedig elhúzódva tőle picit, homlokának támasztom sajátomat. *
- Na, te aztán nem vagy semmi. Ha így mutatod ki, hogy mennyire nem kedvelsz, vállalom a következményeket. * tántorodom most el a faltól, leengedve őt a földre, természetesen tekintetemmel az övét keresbe. Majd szépen végig is húzom egyik ujjam alsó ajkamon, melyen még mindig ott van finom íze, s melyet nagyon úgy érzem, újra és újra érezni akarok, bármi áron.

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-03, 12:34 am

*Egy hosszú jelenet veszi kezdetét közöttünk, én pedig próbálom eltaszítani magamtól, ahogy csak megy, legalábbis agyilag, mert egy kis játékban azért benne vagyok. Viszont amikor a lelépést tervezem, akkor kudarcot vallok, ismét bebizonyosodik, hogy ő az erősebb és ahj a fenébe, okos is és jól beszél, nem is picit. A falhoz taszít, én pedig csak egy darabig nézem tekintetét, ezernyi érzelemmel telítve, majd végül nem tudok megálljt parancsolni magamnak és érzéseimnek, ők győznek, na meg a vágy Axel iránt, így ajkam az övéhez ér és vadul kívánom, hogy ne utasítson el. Kissé meg is lep, hogy nem lök el magától, hanem ő is ugyanúgy viszonozza mindezt, ahogy én adom neki, vadul és önző módon, hiszen mindketten akarjuk, pedig tudjuk, hogy nem szabadna, hiszen már csak az kéne, hogy még többször mutatkozzunk meg együtt... Na de amikor elereszti kezeimet, csupán csak hirtelen ölelem át erős nyakát és bújok hozzá, kissé bele is túrva szőke tincseibe, de ekkor érzem meg fenekemen a kezét és már fel is emel, így szegezve a falnak, én pedig csak lábaimmal átkarolom, nem taszítva őt el magamtól, most nem és ajkam le is térne a nyakára, hogy csókjaimmal bombázzam tovább, abba se hagyva mindezt még sokáig, de ekkor válik el tőlem és enged le. Meglepetten ér a felismerés és lassan, kissé öntudatlanul eresztem el és engedem le kezeimet, majd amikor hallom a szavait, kis ideig még csak némán figyelem és nyelek is egy aprót, nem tudom, hogy most mit kéne tennem, tovább folytatni vagy inkább megfutamodni?*
- Ezt... ezt nem szabadott volna. *bököm ki végül, miközben bőszen szedem a levegőt, de egyszerűen nem tudok ellenállni neki, ez így tényleg nem lesz jó, ismét meg kéne bántanom, az lenne a legjobb, hiszen akkor el fog engedni, mert ha ismét hozzám ér... ahj, oly égető az érintése, a csókjai és annyira megbabonáz, mint még senki.*
- Szörnyen csókolsz! Csak ki akartam próbálni. *vetem oda neki, tekintetem viszont mindent elárul, ahogy előbbi vadságom is, hiszen élveztem és ha akarta volna, akár oda is adhattam volna magam neki, hiszen ki tudja, hogy mikor álltam volna le, de nem, nem szabad, nem lehetek ilyen hülye, tényleg nem. Egy Giovanni nem tehet ilyet.*
- Ezt nem mondhatod el senkinek, remélem megértetted! *próbálok meg fenyegetőzni és bár hangom igen csak határozott, nem tudom, hogy érek-e mindezzel valamit, de remélem, hogy most egy darabig nem látom, muszáj kivernem őt a fejemből. Inkább csak kissé megigazítom vörös tincseimet, majd elhaladok mellette és most már nem óhajtok tovább úszni, inkább felöltöznék és mennék el innen minél előbb, vissza a szobámba. Ezt soha, senkinek nem szabad megtudnia, abba belehalnék, ez oly nagy szégyen, hiszen még valószínűleg sárvérű is...*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-03, 12:50 am

* Végre megtörténhet az, amire valószínűleg mindketten annyira vágyunk, de előtte jöhet még egy kis fejtágítás részemről, mert hát annyira nem vagyok én hülye, ő pedig bármennyire is szeretné ennek az ellenkezőjét, kezd a kérdőjel egy csodaszép, nyitott könyvvé formálódni lelki szemeim előtt. Nem, nem tudok róla nagyon sokmindent, viszont az érzései olyan szinten dúlnak benne, hogy nem is csodálom a felelőtlen leplezetlenséget. Amennyire küzd ellenük, pontosan abban az ütemben árulja el magát nekem. Most viszont nem tud ellenállni, még pont hogy ő kezdeményezi a csókot, pedig én lovagiasan hagytam volna megfutamodni, úgyis ezt akarja már azóta, mióta összefutottunk itt. Ezzel szemben nem cseppnyi vadság tombol benne, melyet minden érintésében felfedezni vélek, de most jólesik ez az egész, éppen ezért vonom magamhoz, majd emelem fel, s nem is távolodom el egy pillanatra sem. Szorít magához ő is, bizony ez jó jel, tehát a radarjaim épek, kíván engem, ahogy én is őt. Beteljesülni látszik pár hosszú perc erejéig ez az egész helyzet, s nagyon-nagyon nehezemre esik leállítani magam, nem is tudom, meddig fog tartani.. de most mégis elválnak ajkaink, méghozzá miattam. Halk szuszogás jön felőlem, megjegyezve, hogy én részemről nagyon is élveztem, de teljesen őszintén. Reakciója nem is meglepő, egyáltalán nem, de nem hátrálok el nagyon előle, csak eleresztem, hagy álljon talpra. *
- És mégis miért nem? * kérdezek vissza rögtön, ismét meglódulva ajka irányába, ezzel remélhetőleg ismét a falnak tapasztva őt, ám következő szavai furcsak mód nevetésre sarkallnak. *
- Imádom, ahogy át akarod vágni magad, rettentően izgató. * súgom fülébe, egy finom puszit is lehelve annak tövébe, egyik kezemmel a falnak támaszkodva, másikkal pedig hasánál nyomva ismét a falnak. Igen, eddig tartott a tartás bennem is, egyszerűen vágyom rá, meg akarom kapni, mérhetetlenül hülye ötlet volt az is, hogy csak úgy pontot tettem a csók végére, mert bármennyire is fura ez az egész, ez a különös vonzódás, de akkor sem mehet el csak így. Hasán lévő kezem óvatosan kúszik fel tehát a puha bőrön a mellekig, ám azokon csak óvatosan simítok végig, hogy aztán nyakát érhessék ujjaim, onnan átmenve a vállon keresztül a hátra, levégig a gerincen, amíg bele nem ütközik ujjam a bikinifelső kis masnijába. Ekkor jutnak el fülemig viszont szavai, melyekre megdermedek a mozdulatsorban, meglepett arcomat fordítva felé, eleresztve, s hátrébb is lépve kicsit. *
- És mégis miért nem? Most komolyan, mit hiszel te rólam.. mit gondolsz te olyat, amiért nem érnék fel hozzád? Gyerünk, meséld csak el, van időnk, mint a tegner, hogy megbeszéljük a kis aggályaidat. * lépek hátrébb kissé mérgesen még egyet, na ne játszadozzon így velem, azt sem tudja, ki vagy miféle vagyok. Mindig csak azzal dobálózik, hogy a magamfajta így és úgy. Na és ő? Na de most szépen keresztbe fonom kezeimet magam előtt, várva a válaszát, ez most nagyon is érdekelne ugyanis, hogy miket kéne elmagyarázzak ahhoz, hogy ne legyek tabu ezer meg egy ember előtt ezzel a kis kalanddal. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-03, 1:02 am

*Oh, ha nem hagyná abba a csókot és nem állna le, mennyivel könnyebb és jobb lenne minden... vagy talán mégse? Én se adhatom oda magam bárkinek, tényleg nem, ennél több tartásnak kell lennie bennem és igen, van is, ezt most el is határoztam magamban, hogy nem fogok ennyire könnyű falat lenni. Miket nem gondolok, semmilyen falat se lehetek Axel számára, hiszen ő is csak játszik velem, ahogy azt én is teszem ő vele. Na de amikor kijelentem, hogy ezt nem kellett volna megtennünk, ismét a falnak szegez és megcsókol. Ezt nem hiszem el, hogy már ennyire kiismert, tudja, hogy mi tetszik és mi nem... ha lassan közelítene, valószínűleg simán visszautasítanám, de így nem megy, testem ismét rá vágyik és már viszonzom is a csókját, mely rövidebb lényegesen, mint az előző, de annyira finom és kellemes. Na de jön a nevetés, majd a szavak, én pedig kissé durcás arcot vágok.*
- Nem vágom át! *próbálok ismét határozott lenni, de a nem szó után már szinte csak suttogok magam elé és már érzem a kis puszit, majd pedig azt, hogy nem fog még elereszteni. Nem is bánom, viszont amikor a mellemet érinti, testemen furcsa reszketés fut keresztül, én pedig csak a szemét figyelem, meg se próbálva még elmenni tőle, amúgy se lenne esélyem és nem is akarok... vagy mégis? Egyszerűbb lenne most elmenekülni és ha legközelebb meglátom, félretenni büszkeségem és inkább nekem elkerülni őt. Igen, ez lesz a legjobb, mert ezt így már nem bírom, nem értem, hogy miért van ilyen hatással rám, de ez így nem tetszik és nemsokára ismét pár kemény szóval állok elé, amelyek már használnak, így lassan fújom ki a levegőt, ahogy távolodik tőlem és kezdek kissé megnyugodni is, veszítve az izgalmi állapotomból is.*
- Te... te nem tűnsz se vagyonosnak, se nemesnek, főleg nem aranyvérűnek. Nekem, mint egy Giovanninak, egy olyanhoz, mint te, soha nem lehet közöm. Meg ez a laza stílus, semmi úri nincs benned, nem is értem, hogy miért tetszel. *upsz, már megint elszóltam magam, kissé bele is pirulok a helyzetbe és ajkamba harapok, azaz inkább az ajkamon lévő piercingbe és hirtelen elhagy a nagyon kemény énem, nem tudom, hogy mit mondjak neki, de ezt nem akarom, nem akarom, hogy közöm legyen hozzá, így inkább csak az ajtó felé nézek.*
- És én most elmegyek, te pedig el fogsz engedni. Nem akarok tovább társalogni veled, keress más játékszert! *mivel már elég messze van tőlem, így talán sikeresen el tudok menni innen, de amikor a lány öltözőbe érek, egy gyors zárzáró bűbájjal csukom azt be, hogy még véletlenül se tudjon követni, hiszen nehéz ellenállnom neki és zavar, hogy már ilyen nagyon kiismert, tudja minden érzésemet, a gondolataim se maradnak távol tőle. El se hiszem, hogy ez pont velem történik meg, akkor se lehet közöm hozzá, már csak ezek a dolgok miatt nem.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-03, 1:23 am

* Nem fogom elengedni, képes lennék rá ugyan, de megbánnám. Most kell, hogy érezzem, s akarom, hogy ezzel ő is tisztában legyen. Újból a falnak vetheti hátát tehát, egy rövid csók erejéig, majd pedig pár szót mégis szól hozzám, melyek engem csak mulattatnak, így is válaszolok, reakciója pedig nagyon is kedvemre való. Tiltakozik, már hogy is ne tenné. Hát nem veszi észre, hogy felizgat? Már a puszta jelenlététől is megbódulok, mint valami részeg állat. Be is támadom hát apró fülét, pár puszit lehelve oda, s kicsit lentebb, a nyakra is, na meg az áll vonalára, eközben pedig kezem vándor útra indul a formás és nagyon is kívánatos vonalakon. Értek a nőkhöz, tudom, mit esznek meg, s érzem is, amint melleihez érek.. érzem azt a borzongást, s tudhatom ebből, hogy még mindig nem jöttem ki a gyakorlatból, nagyon is megeszi, amit épp főzőcskézek. Már épp kezdenék belelendülni, beleélni magam a helyzetbe: az enyém lesz ma éjjel, és bizony olyan érzéseket fog általam megtapasztalni, amilyet még sosem élt át, legalábbis remélem, hogy vagy nem volt még senkivel, vagy pedig én leszek a legjobb emlék számára. Na igen, az egóm ilyen szempontból rendben van, de mielőtt még nagyon elkalandozhatnának gondolataim, s átadnám magam a kényeztetésnek, nem túl szép szavakkal illet, melyeken nem csak hogy meglepődöm, de szemernyi dühvel lépek el előle, ismét undorodva pislogva felé, csaupán csak megérdeklődve, mi az a fene nagy dolog, ami ennyire kivetni való volna bennem. Kíváncsian hallgatom szavait, s bizony minden egyes aprócska megszólalása végett úgy érzem, menten kitör belőlem a nevetés, mely nem is várat magára oly sokáig, a "tetszel" szónál végképp nem bírom tovább. *
- Há-hát ennyi lenne? Tudod, te tényleg butább vagy, mint amilyennek látszol. Ne haragudj.. hajj. * nevetgélek még egy kicsit, s lehet, hogy most sikerült megsértenem, de mielőtt sarkon fordulna, én jövök a beszédben. *
- De csak hogy tisztázzuk a helyzetet, ha ennyire számít. Amerikában, New Jersey államban a szüleim a legvagyonosabb emberek. Banktulajdonosok, meg minden fittyfene, ami kell. Emellett minden ágról tiszta a vérem, tehát aranyvérű vagyok, nagyon is. Végül pedig, csak hogy a Joker is meglegyen.. nagyon is nemesi a család, bár sajnos mi vagyunk az utolsó Knoxville família, akik még életben vagyunk, és tovább vihetjük a vérvonalat. * magyarázom nevetve. Hát komolyan ez a gondja? Hihetetlen, ennyire nem csaphatja be magát. *
- Az pedig nagyon is jó, hogy nincs bennem úri, képtelen lennék ilyen giccses göncökben pukkedlizni mindenféle idióta bálokon, hülyébbkél hülyébb emberek előtt, csak mert nekik az a módi. Én nem az vagyok. Nem minden a külső, remélem most már rájöttél, és afelett ítélkezni nem túl okos dolog. * csóválom meg ismét fejem, immár csípőre tett kezekkel járkálva fel s alá, továbbra is vigyorogva Dora felé. A kis elszólását, s a pirulást már nem is vágom fejéhez, elég nagy puff lehet most ez is neki így elsőre. Nem is állok viszont útjába, most már mehet, ha ennyire szöszi, felőlem. Nem is értem, mit ettem rajta még pár perccel ezelőtt, de most is ott motoszkál fejemben. Magára zárja viszont a lányöltöző ajtaját, melyet könnyű szerrel ki tudnék nyitni, de végül mégsem teszem, csak lassan sétálok az ajtó elé, kopintva párat rajta ujjbegyeimmel, majd szépen hátam támasztva az ajtónak, ülök le elé, kissé nyugodtabban, mint az előbb. *
- Egész éjjel bent fogsz kuksolni? Mert én ráérek, szívesen maradok még egy kicsit. * kiáltok be picit hangosabban, s most tényleg nem fogom itt hagyni, meg betörni se. Jobb is, hogy külön vagyunk picit. Félő, még egyszer nekiesnék, ezután a rohadtul nevetséges helyzet után is. *

//fagy//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-03, 5:47 pm

//olvad//

*Próbálom eltaszítani, inkább szavaimmal, mint tetteimmel, de egyszerűen ez nem megy nekem, nem járok sikerrel, hiszen ismét ajkát érzem az enyémen és már a falnak is tol, nem oly durván, hogy fájón, de éppen erősen ahhoz, hogy ne tudjak elmenekülni kezei és csókjai elől, melyekbe teljes mértékben beleborzongok, főleg amikor érzékeny nyakamat támadja be, melyen még mindig érződik a kellemes, kissé édeskés parfüm is, hiszen nem volt olcsó fajta és egy kis úszás még nem tünteti el rólam teljesen. Ahogy hozzám ér, tiltakozni támad kedvem és hogy miért? Mert félek, hogy nem tudnék leállni, így hát pár szót szólok és ahogy érzem, ez már nem tetszik neki, távolabb megy, majd nevetni kezd és amikor butának titulál, arcom rögtön rideggé válik és már a szemem csillogása se olyan, mint az előbb, már nem kívánom, ismét előjön az undor, a gyűlölet Axel iránt.*
- Buta? Hogy te mennyire szánalmas vagy. *nézek végig rajta, majd miután elmondom neki aggályaimat, szinte minden szavamba beleköt, most jogosan, hiszen tévedtem, nagyon is hozzám illene rangban, de nem, még csak az hiányzik, hogy ilyen gondolatok forduljanak meg a fejemben, így inkább csak még pár pillanatig hallgatom, amit mond, majd úgy döntök, hogy nem, most nem vágok vissza, csak legyen már vége és be is sietek inkább a lány öltözőbe és még egy bűbájra is futja. *
~ Csak menjen már el. ~ *igen, most meginogtam és nehezemre esik ismét a szemeibe néznem, de ekkor jön a hangosabb beszéd, mi szerint ő megvár engem oda kint. Csak pár nagyobb levegőt veszek, meg kell nyugodnom és visszatérnem régi valómhoz, mely taszítja őt tőlem és engem is tőle. Nem lehetek gyáva, nem szabad megfutamodnom! Ahogy szívdobogásom lassul, elhatározom, hogy oké, ajtót nyitok, mely befelé nyílik, így nem ütöm meg vele és úgy nézek le rá.*
- Mit akarsz még? Ismét elmondani, hogy szerinted mennyire szánalmas és buta vagyok? Én erre nem vagyok kíváncsi, örülnék, ha már végre leszállnál rólam. *én az előbb megtettem, nem szóltam vissza, mely nagy önuralmat jelent, de nem tettem meg, tehát innentől kezdve... csak tovább figyelem, remélve hogy végre elmegy...*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-03, 6:08 pm

* Nem eresztem olyan könnyen, mint azt ő gondolta. Újabb érzéki támadás ellene, teste borzongása pedig teljességgel engem igazol. Kellek neki, s én sem tudnék leállni most. Egyszerűen megőrít az egész lénye, s ez az illat is igen kellemes orromnak. Nem túl erős, nem túl édes, de mégis érzek valami finomságot nyakánál. Majd ezután jönnek a gondok. Na nem mintha eddig nem lett volna épp eléggé fura ez az egész helyzet, most szépen fejemhez vágja, hogy miért is nem vagyok én alkalmas arra, hogy felérjek hozzá. Kissé durva szavakat vágok fejéhez, melyek eleinte nem tűnnek fel, ám amint arcomba mondja, milyen szánalmas is vagyok, hát, egy cseppet azért bennem is megszólal a lelkiismeret. Így inkább nem is mondok semmit kis ideig, meghökkenek ezen jómagam is, bár azután csak megered nyelvem, s nevetnem kell ezen az egészen, mellyel ugyan helyzetemen nem javítok, de minek is akarnék? Nem csípem őt, ő sem engem. A fizikai vonzódás pedig nagyon nem mindegy, ugyebár. De azért csak elregélem neki, hogy kissé rosszul gondol dolgokat, ám ahogy kiejtem a szavakat a számon, szinte azonnal meg is bánom mindegyiket. Ez nem én vagyok, sosem voltam ilyen fellengzős vadbarom. És akkor most miért csinálom ezt vele? Honnan tudhatta volna? Mondjuk neki sem kéne ítélkeznie első ránézésre, de akkor is.. hibáztatom őt is és magamat is jelen pillanatban. Csak nézem bugyuta és meggondolatlan szavaim közepette, amint eltűnik az öltöző ajtaja mögött, pár másodpercig még megsemmisülten állva ott, végül csak ráveszem magam, hogy ne hagyjam itt, s megvárjam, míg elege lesz a bezártságból. És ha kijön? Mit mondok neki? Jogosan van most felháborodva, idióta voltam, ez van. Válasz ugyan nem érkezik kérdésemre, én pedig megunom az ott ücsörgést. Fene sem fog rá várni, ha bent duzzog, hát tegye, betörni nem fogok. Fel is állok onnan, bánva néhány szót, s legfőképp az előadásmódot, s nagyjából ebben az időben nyílik is az ajtó. Egy pillanatra megdermedek hangja hallatán, majd pedig egy nagy sóhajjal fordulok felé, hallgatva a teljesen jogos szavakat. Némán állok előtte, sokmindent tudnék és akarnék most mondani, de egyszerűen nem megy. Csak nézek a szép szemekbe, és hagyom, hogy elöntsön a lelkiismeretfurdalás egy olyan ember irányába, akit nem csípek, szinte rühellek, ugyanakkor kicsit sem ismerem, de fikarcnyit sem. *
- Semmit, tényleg semmit. * intek fejemmel egy lassú nemet, le sem véve arcáról tekintetem, majd szépen hátat fordítok neki, hogy összeszedhessem gönceimet a székekről. Elég nyomorult érzés most ez, egyszerűen szó nélkül menni el előtte, rá sem nézve, nem is köszönve, meg semmi. Így kerülöm ki, s indulok nyugalmas, csalódott léptekkel a kijárat felé. S hogy kiben csalódtam? Persze, hogy magamban. Eldurrant az agyam, és ez hülyeség volt. De valami az ajtóban mégis megállásra késztet. Megtorpanok hát, szuszogva párat, így fordulok ismét felé lassan, de csak pár hosszú másodperc erejéig. *
- Sajnálom. * hangom halk, mégis őszinte, se ez arcomon is látszik. Ebben mindig jó voltam, bocsánatkérésben, kellő időben, kellő helyen. Még egy nagyon aprócska mosolyra is futja irányába, majd szépen megfordulok, s ha úgy kívánja, tényleg távozom. Azt ne várja, hogy mindig én leszek a hunyó a dolgokban, de ha úgy érzem, elnézést kell kérnem, az nyilván jogos is. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-03, 6:16 pm

*Tényleg zokon veszem szavait és viselkedését és ahogy nevet rajtam és a többi... hát, inkább már nem mondok semmit, valahogy kissé megsemmisülve érzem magam, hiszen remek szócsatázó ez a srác, le se tagadhatná a dolgot. Mindenesetre inkább elindulok az öltöző felé és kis időre be is zárkózom oda, de amikor hallom, hogy ott van, úgy döntök, hogy akkor legyen, legyünk túl rajta és akkor talán soha többé nem látom. De tényleg ezt akarom? Nem látni többé? Oh dehogy, még mennyire, hogy akarom látni és érezni a csókját is, de most akkor is haragszom rá és nem fogom ezt egy pillanat alatt kiverni a fejemből, így hát ajtót nyitok és szépen rákérdezek, hogy mit akar, de ahogy néz, mintha lelkiismeret-furdalása lenne és amikor kimondja, hogy semmit, pislogok párat.*
- Akkor nem tudom, hogy minek cövekeltél le az előbb az ajtóba. *jegyzem meg szárazon és ekkor látom, hogy elfordul tőlem, majd össze is szedi cuccait, én pedig csak meglepetten nézem végig a jelenetet, még mindig a női öltöző ajtajában állva, majd pislogok párat, ezt én nem értem... végül már majdnem elmegy, amikor bocsánatot kér, én pedig már nyitnám a szám, hogy mondjak valamit, de nem jön ki hang a torkomon. Csak hagyom, hogy elmenjen, így lesz a legjobb, mindkettőnknek, hiszen mi soha nem leszünk jóba, ebben jelenleg biztos vagyok, így inkább csak visszatérek az öltözőbe, becsukom az ajtómat, majd át is öltözök valami száraz ruhába, majd a nedves bikinimet belecsavarom a törölközőmbe és végül így hagyom el az uszodát, remélhetőleg most már úgy, hogy nem találkozok össze ismét Axellel.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-04, 8:19 pm

*Egyre bátrabban merészkedtem körbejárni az iskolát. Rengeteg érdekesség bújik meg az ajtó mögött, ami mind csak arra vár, hogy minél többen fölfedezzék és rendszeresen látogassák. Az uszoda személy szerényemben új látogatóra tett szert. Kifaggattam Zoét, hogy van-e valahol medence és ő mondta, hogy itt lent megtalálom. Reggel mikor szemem kipattant egyből fürdőruhámba bújtam. Összepakoltam egy táskát, amibe a könyvet és a fürdőköpenyt csomagoltam. Magamra kaptam a nadrágot és a pólót, ami elől volt majd gyors léptekkel a medence fél igyekeztem. Kiderült menet közben, hogy a medence az óceán alatt van. Érdekes és egyben fantasztikus. Sok lépcső vezet le a járatokba, amik igen kanyargósak. Kezdtem azt hinni, hogy eltévedtem, de szerencsére nem fordultam vissza így megpillantottam a nagy fehér ajtót. Utolsó remény. Összekulcsoltam a bal kezemen ujjaimat drukkolva, hogy végre megtaláltam éltető energiám. Jobb kezemmel szélesre tártam az ajtót. Széles mosollyal örültem a gyönyörű kéken csillogó víznek. Nem is néztem körül. Ledobtam cuccom a sarokba majd levetkőzve a vízbe csobbantam.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-01-04, 8:23 pm

* Mai napja szokásosan telt és el is döntötte a lány estefelé lenéz majd a medencéhez. Szerencsére fedett ami tökéletes ilyen időben. Magára kapta szobájában a vadi új fürdőruháját amit anyja vett neki amikor teljesen bezsongott attól, hogy elmennek nyaralni, de nem jött össze így nem is vette használatba. Vállára dobott egy törülközőt és sietősen elindult a hosszú lépcsőfokokon és kanyargós folyosókon át. Papucsa csak úgy csattogott minden egyes lépténél Chrisre vonva ezzel a figyelmet. Látott egy pár diákot még rajta kívül, de közülük csak egy kelti fel figyelmét igazán. Nem is habozik odaballag víz széléhez, s mikor felé néz csak int egyet ami talán h*lyén nézhetett ki mivel nem is ismeri. Türelmesen várja, hogy az ismeretlen eldöntse akár-e vele bebeszélgetni vagy sem. Nem venné zokon, ha az utóbbi... na jó, de persze ezt nem mutatná ki. Nem akarja, hogy sértődékenyke tartsák itt.*

» Sayra játszótere az óceán alatt
» Titkos börtön a Mysterio alatt