A Krorun várrom

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 12:53 am

*Nem, nem akarom, hogy Azraellel így alakuljon minden. Tudom, én akartam ezt, hogy eltávolodjunk egymástól, mert ez a közelség tényleg megrémít, amit érzek iránta, hogy vele akarok lenni mindig, de amikor Tom végül elkapja a kezem és maga felé fordít, szemeim picit kikerekednek.*
- Én csak... *kezdek bele, de amikor meghallom a további szavait, hirtelen pirul el szép arcom, nem is tudok mit tenni, egyszerűen... igaza van. Lesütöm szemeimet, tényleg szeretem őt, nem tudok mit tenni, a legfontosabb lett nekem itt, a Mysterioban, így csak lassan elhúzódom Tomtól.*
- Te ezt nem értheted... *kezdek bele, majd fejemet is megrázom picit.* - Nem fog bántani engem... soha nem bántana. *én naív természetesen ezt hiszem, mert ezt akarom hinni és tudom, hogy ő vámpír és hogy milyen, de mégse, nem, ő nem olyan, mint a többiek. Ahogy viszont hirtelen kap el, majd nemsokára a vár falának nyom, állkapcsom is elkapva, úgy nézek bele teljes nyugalommal a szemeibe, de a szavak hallatán csak kezemmel próbálom meg megtalálni az övét.*
- Nem erről van szó, de nem bánthatsz mindenkit, te nem vagy egy vadállat... *mondom is ki a szavakat, még mindig magabiztosan, mivel tényleg többnek tartom ennél és fejemet mozdítom is, szeretnék közelebb kerülni hozzá, egy puszit adni neki, lenyugtatni, de ez nem történik meg, mivel máris parancsot ad és elereszt, magamra hagyva, én pedig értetlenül nézek körbe.*
~ Biztos vagyok benne, hogy direkt adta ki ezt a parancsot. ~ *sóhajtok fel, majd pálcámért nyúlok és Tomra tekintek.*
- Bízol bennem? *teszem is fel a kérdést, majd végül elmosolyodom.* - Akkor ne védekezz! *ez az egyetlen lehetőség, mivel érzem, hogy támadnom kell. Elkábítsam? Vagy tegyem mozdulatlanná? Mit csináljak vele, hogy ne essen baja? *
- Incarcerandus! *mondom is ki a kötöző ártást, melynek hatására pálcámból kötelek szállnak ki és szinte gúzsba kötik Tomot, már ha ő hagyja magát és hallgatott rám. Szerintem, ha nem mozdul, akkor nem lesz baja, de ezzel Azrael kérését is teljesítettem.*
- Hogyha velem van bajod, akkor miért őt bántod? Rendezd le velem, itt vagyok. *tárom szét karjaimat, de pálcám azt szépen le is dobom magam mellé a földre, ezzel jelezve felé, hogy itt vagyok ténylegesen, pálca nélkül, csak neki, hogyha bántani akar, ténylegesen, hát hajrá, tegye meg, úgy nekem is könnyebb lesz tovább lépnem rajta.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 1:02 am

- De értem, megteszi ha engeded neki. *csak ennyit mond, mikor eltávolodik tőle a lány, aztán már csak annyit érzékel, hogy Aideen repül a várrom falának, s Azrael kifeszíti az álkapcsát. Mind ezt olyan sebességgel, hogy Tomnak nincs ideje reagálni, már csak annyit érzékel, hogy a lány beszél hozzá.*
- Ám legyen. *pillant a lány szemeibe, s hagyja, hogy megkötözze a varázslat, aminek következtében most egy helyben áll, lekötözve, s így figyeli, hogy vajon most mi lesz. Nagyon nem akaródzik neki ez az egész dolog, mármint hogy lekötözzék, és csak figyelje, hogy szedi majd darabokra Aideent Azrael.*
- Remélem tudod, mit csinálsz. *suttogja maga elé, s figyeli, ahogy a lány széttárja karjait, elejti pálcáját, majd belekiabál az égbe, hogy Azrael megmutassa magát, s lerendezzék ezt az egész ügyet, amiről Tomnak fogalma sincs. Csak annyi, hogy Aideen nagyon szereti a vámpírt. Gúzsba kötve áll és vár, pálcával a kezében, bár mozdulni nem tud, s csak figyel, hogy most mi lesz. Megpróbálja lenyugtatni légzését, behunyja szemét, s csak a környezetre koncentrál. Figyeli, ahogy suttog az erdő és a vár, megpróbál minden egyes kis neszt megfigyelni s meghallani. így sokkal könnyebb, mint nyitott szemmel. Majd ismét egy mély sóhaj keretében lenyugszik, kinyitja szemeit, s figyel, hogy mi lesz Azrael következő lépése.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 1:18 am

*Fel nem foghatom, hogy miért kell Aideen-nek folyton ellenem lázadni. Elárulva érzem magam, mert bár a lány nem tudja, de nem ölhetek diákot, így Tom nincs igazi veszélyben. Ő mégis ellenem fordul, ami elkattanáshoz vezet, s egy kis trükk után már ki is szabadulok. Előjön belőlem azonban a gonoszabbik énem, és ha már Aideen a fiút szeretné védeni - ami külön sért, ugyanis bár néhány perccel ez előtt lefogott, a srácra nem parancsolt rá, hogy ne bántson engem -, akkor ezt fogom ellene fordítani. El is kapom a lányt, és távolabb süvítve nyomom a falnak, megragadva őt. Viszont mond valamit, amitől mintha valami hirtelen visszazökkenne ott fejben. Nem vagyok vadállat... de nem megy könnyen a lehiggadás, így parancsot kap, s már magára is hagyom. Távolról figyelem az eseményeket, s igazából nem volt célom, hogy bántsa a fiút, csak az, hogy harcképtelenné tegye nekem. Ez meg is történik, így miután gyanakodva végignézek rajtuk, már oda is sétálok kettőjük közé, igen csak sértődött képpel, hátul összekulcsolt kezekkel. Egy pillanatra megállok Tom előtt, de nem szólok semmit, egyszerűen odanyúlok, és kifejtem ujjai közül a pálcát, majd egy hanyag mozdulattal fél kézzel lököm meg, hogy hanyatt essen. Továbbra is a fiún tartom a szemem, a lányra rá sem nézek, aztán hirtelen termek az arca előtt meggondolva magam, és dühödten vicsorgom rá, míg pálcájára gondosan rátaposok, figyelve rá, hogy ne törjön el.*
- Ezt... mégis... hogy képzelted? *préselem ki a morgások között a szavakat Aideen felé, és láthatóan nem bántom, de még mindig nem vagyok nyugodt. Feldúlt ez az egész, és nem tudom mit kéne tennem. Hízelgő, hogy így rám bízza magát, de... de bocsássak meg neki? Akkor azt hinné, bármit megtehet. Pedig koránt sem, és őszintén szólva, járna neki egy olyan jó kis pofon, ami hangosat csattan. Ez azonban csak gondolatban történik meg, s máris ismét a srácnál vagyok, hogy rátapossak az arcára.*
- Egy jó okot mondj, hogy miért ne öljem meg a kis kedvencedet! *csattanok fel láthatóan dühösen. Nem tudom, hogy a kötelek meddig tartanak ki, vagy leszedheti-e magáról őket, de egyenlőre még várok a válaszra, és nem teszek egyebet, csak ott állok, félig a földön... félig a srácon.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 1:25 am

*Remélem, hogy Tom bízik bennem eléggé, mivel ha nem teszi, akkor tényleg komolyabb kárt kell majd benne tennem, de ez nem történik meg, így hát egy kötöző ártást indítok felé, mely szépen el is találja a fiút, így kötöm is össze, akár csak egy zsákot, majd végül pálcám eldobva kínálom fel magam a vámpírnak, hogyha akar, akkor tegyen azt, amit csak szeretne. Érzékelem ám, hogy már közöttünk is terem, de nem teszek semmit, amikor Tomot ellöki, egyelőre nem mozdulok, csak nyugodtan szemlélem az eseményeket és valahogy arra nem gondoltam, hogy az én segítségemet akarja úgymond, de ahogy végül elém ér és látom, ahogy helyes arca eltorzul, csak lesütöm szemeim, kezeim pedig magam mellé engedem. Igazából, felkészültem rá, hogy hasonlóan fog viselkedni velem, mint az első találkozásunkkor, de ez nem történik meg, így csak végül ismét rá nézek.*
- Ő kedves volt velem, nem akarom, hogy bántsd. *mondom is halkan, de aztán már ismét eltűnik mellőlem, majd végül igen csak megalázó módon bánik a fiúval, én pedig csak egy lépést teszek, de inkább megállok, azt hiszem, hogy most nem szabad hibáznom, mert akkor abból bajok lesznek.*
- Több okom is van... Ha megölöd, akkor a magisztereim vagy a te teremtőd öl meg téged, ezt te is tudod... illetve valószínűleg engem se látsz, soha többé. *hangom halk, de mégis igen határozott. Mást nem teszek, nem mozdulok, csak végül vérző nyakamra nézek, mely egyre jobban fáj, azt hiszem, került a sebbe némi por, mivel csúnyán be is vörösödött körülötte.*
~ Lehet, hogy nem kellett volna megvágnom magam. ~ *sóhajtok fel cseppet, de próbálok erre nem utalni, inkább csak még egy lépést teszek Azrael felé.*
- Igyál belőlem, attól lenyugszol... *ajánlom is fel neki, mivel az mindig segít és úgy érzem, hogy talán most is működne a dolog...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 1:35 am

*Csak annyit érzékel, hogy Azrael ismét feltűnik előtte, komoly arccal néz a férfira, aki kiszedi a kezéből a pálcáját, majd hanyatt löki a földre. Tom kicsit felnyög az eséstől, de semmi egyéb. Így most figyeli, hogy a lányhoz lépked Azrael, majd beszél hozzá vádlón. Aztán már csak annyit érzékel, hogy egy bakancs nyomódik az arcának, ami rohadtul nem kellemes, de nem tud ellene semmit tenni. Próbál fészkalódni, valahogy kibújni a cipő alól, de ez egy ilyen helyzetben nagyon nehéz. Így csak arra figyel, mármint fülel, mert nézni nagyon nem tud, hogy Aideen mit válaszol erre a kérdésre, amit Azrael vele kapcsolatban tett fel. Legbelül valahogy nyugodtan érzi most magát, nem érzi hogy veszély lenne. Nem tudja mivel indokolni, de érzi, hogy Azrael nem öli meg. Aztán ha téved, akkor meg már úgy is mindegy lesz.
Viszont kicsit meglepődik azon, hogy a lánynak valamit is jelent. Ezt nem sok emberről mondhatja el a suliban, vagy annak környékén. Valamilyen szinten örül is meg nem is. Mikor viszont Aideen felajánlja magát, hogy Azrael igyon a véréből, na az nem tetszik neki. Igaz, hogy a lány szereti a vámpírt, de akkor is. Ne igyon már belőle csak úgy kényére, kedvére. Így még inkább mozgolódni kezd a bakancs alatt, s megpróbálja kiszedni kését az övéből, ahova betette, hogy azzal is elvághatja a köteleit. Már ha sikerül. így most próbálkozik erősen, de azért nem túl feltűnően. Az nem lenne túl jó dolog.*
~ Miért is nem tanultam meg még tüzet csiholni. sokkal egyszerűbb lenne, vagy késeket előhívni vagy mit tudom én...~ *gondolja magában, miközben megpróbálja arréb mozgatni a kezeit, hogy elérje a kését az övében.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 1:55 am

*Elértem amit akartam, ugyanis mivel Aideen nem ismer, azt végképp nem tudhatja, hogy bizony nem csak a fizikai erőmet használom, és a képességeimet, hanem az eszemet is, és ezek együtt alkotnak bennem gyilkos kombinációt. Egy ellenfél ellen még talán nyerhettem volna, de Aideen biztos nem hagyta volna csak úgy a csatát, és kettő ellen már nem igazán nyerő, főleg, hogy ügyes kis boszorkány amint látom, és mivel tapasztalatom még nem sok van a máguspalánták kibelezésében, valószínűleg vesztettem volna. Tudtommal csak a vámpírok nem ölthetnek diákot, de ez fordítva nincs így... hát nagyon fair. Így nem kicsit dühösen be is lépdelek a színre elkobozva a sráctól fegyverét, és a földre lökve, majd már Aideen elé is kerülök.*
- Óh, hogy kedves volt veled! Szóval a te szívedhez nem is olyan rögös az út mint gondoltam. Bárki odatalálhat, ha kedves volt veled! *kacagok fel röviden és szárazon, egy csepp vidámság nélkül, inkább megvetően. Ha ez valóban így van, Aideen nem is olyan érdekes, mint azt én gondoltam, és ez bánt, sért, hogy ennyi időt szántam rá feleslegesen. Sőt, valahol féltékeny is vagyok, Aideen elmondása szerint nem jön jól ki a többiekkel, viszont ha ez mégis így lesz, akkor hanyagolni fog engem... és azt alap esetben nem szeretném. Bár a mostani után, már semmiben sem vagyok biztos. Figyelmem tehát a srác felé irányul, rá is taposva, s már hallom is Aideen szavait. Felmordulok, és ismét közelebb suhanok hozzá, szintén az arcába beszélve.*
- Az első a nyerő kislány. Senkiért nem kockáztatom az életem, annyit nem érsz! Elárultál! Hátba szúrtál! *dühöngök mint egy sértődött kisgyerek. Legszívesebben törnék és zúznék, és mivel nincs erre alkalmatosság jobb híján minél többet beszélek, annál jobban üvöltök.*
- Ámítottál, hogy fontos vagyok neked, és lám, most sem támadok rád, mert nekem az voltál, ellenben én neked... hiszen megtámadtál! Mikor jól tudod, hogy nem ölhetek diákot, miért akadályoztál meg? Mikor így fogadtál el engem! *folytatom a mondandómat cseppet sem normalizált hangnemben. Nem is figyelek arra amit mond, egyszerűen hátat fordítok neki, és elsétálok néhány métert. Nem tudom mihez kezdjek, így állok csöndben és gondolkodom. Legkevésbé érdekel most a vére...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 2:03 am

*Nagyon nem tetszik, ahogy Azrael most velem viselkedik, egyre jobban kezd írritálni a dolog, a szavai fájnak, szinte felemésztenek... és még én hittem azt, hogy ismer.*
- Hogy te mekkora szemét vagy! Te is nagyon jól tudod, hogy ez nem így működik nálam, de már kezdem komolyan venni azt, amit mondtál, hogy inkább a suliban lévőkkel barátkozzam. *akadok ki egyre inkább, majd miután Tom fejére is rááll kissé, szépen el is mondom neki, hogy miért is nem ölheti meg és amikor hallom a szavait, most már igen közel és hangosan hozzám, megremegek, de nem a félelemtől, hanem a dühtől, mely kicsinyke testemben jön létre igen csak rövid idő alatt, de még nem szólok semmit, hagyom, hogy mindent elmondjon, amit csak szeretne, adja csak ki magából, csak tessék.*
- Kettőnk közül te mondtad azt, hogy nem akarsz engem... csak a kölcsönös kihasználás érdekel, de mint pár, úgy már nem kellek. Nem árultalak el, most is melletted álltam, ahogy mindig, de a gyerekes hisztijeidre nem vagyok kíváncsi Azrael! Tégy azt, amit akarsz Tommal, nem érdekel. *és ezzel ki is kerülöm a férfit, Tom felé viszont már el se nézek, ebből elegem volt. A pálcám menet közben felkapom, majd el is teszem a csizmámba és bizony most már itt sem vagyok... visszatérek akkor egyedül a suliba, úgy se tudok már túl sokat tenni itt senkiért sem, de amiket mondott... hát tényleg nem tudom máshoz hasonlítani ezt, mint egy hisztihez. Vámpír, örök életű, lesz ideje elgondolkodnia ezeken, amikor majd nem lát hónapokig akár... mert hogy én nem fogok egyhamar kijönni éjszaka, az is biztos, szóval el is felejthet innentől kezdve. Méghogy én vagyok a szemét, amikor ő játszik az én érzéseimmel, hiszen az előbb ismertem be, előtte, hogy mennyire is szeretem. Az nem számít, hogy Tom-nak mondtam, tudom, hogy hallotta, tehát szedem is lábaim, vissza se nézek, így hagyom szépen magukra őket.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 2:13 am

*Na ő már aztán végképp nem ért semmit, de amikor végre Azrael lelép a fejéről, kicsit megmozgatja az állkapcsát, és végre sikerül elérnie a kését is. Kihúzza nagy nehezen az övéből, majd úgy fordítja, hogy el tudja vágni vele a kötelek egy részét. Miközben a párocska vitatkozik, ő elvágja a köteleit, s ezzel le is szedi magáról, mikor Aideen úgy dönt, hogy magára hagyja. A lány még csak rá sem néz, és ez egy kissé megdöbbenti Tomot.*
~ Ezt nem hiszem el. Most komolyan itt hagy így?! ~ *gondolja egyre inkább dühösen, miközben felkel, majd odaszól Azraelnek.*
- Kérem a pálcámat. *nem mond semmi mást, miután végre sikerült feltápászkodnia, s mérgesen néz az épp távozó lány után.*
~ Hát ezt nem hiszem el... hogy én mekkora marha vagyok... még hogy segíteni... b*** meg!~ *gondolja, miközben karba font kézzel áll és várakozik. Kését ismét visszatette az övébe. Arcán nagyon látszik, hogy most mennyire bosszús, ráadásul fáj mindene a nagy semmiért. Hát nem mondom, ez nem volt szép, az biztos.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 2:24 am

*Minden dühömet rázúdítom Aideen-re, és jelen pillanatban a hátam mögött szökni készülő fiú sem érdekel, ugyanis hallom, ahogy a köteleket vágja el. Nem igazán tud ártani nekem, a botja itt van a kezemben, én inkább a lányra figyelek.*
- Mivel te ilyen senkiháziakat védesz helyettem. Mi van, neki már mindent lehet? Engem meg közel sem engedsz, de elég egy cuki kisfiú, és az máris más? *dühöngök tovább, ám ekkor a lány úgy dönt, hogy menni készül, és én ebben nem akadályozom meg. Nincs kedvem. Nem akarom. Had menjen.*
- Fuss csak, ahogy mindig is szoktál, bújj ki a döntéshozatal és a tisztázás alól! *kiálltok utána, ám nem vagyok teljesen fair, ugyanis való igaz, hogy megpróbálta rendezni velem a vitát. Tom mindeközben kiszabadítja magát, és míg én dühösen zihálok, már meg is szólal. Mogorván ránézek, és mordulok egyet. Felemelem a pálcát, és egyetlen mozdulattal ketté töröm. Most neki ronthanák, és darabokra szedhetném, de nem lenne értelme. Az nem oldaná meg a helyzetet, és őszintén szólva, le se nyugtatna, csupán tovább rontana a dolgokon.*
- Ha nem vetted volna észre kölyök, a partinak vége. Takarodj haza. *dobom neki oda az eltört darabokat, és már el is suhanok, ügyelve rá, hogy mindez közel történjen meg Aideen-hez, hogy a haja is bele libbenjen, ugyanis éreztetni akarom vele, hogy tudja, hogy itt hagytam. Ahogy ő itt hagyott engem és Tomot.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 2:34 am

*Na igen, őt meg már megint itt hagyták. Szép... Figyeli, ahogy a két jómadár vitatkozik, meg összekapnak, aztán Aideen elhúzza a csíkot, őt meg itt hagyja ezze az izével. Még jobb. Ráadásul ez a tuskó is itt dühöng, mint valami félőrült, ami még jobb. Mikor szól neki, hogy adja oda a pálcáját, az fogja magát és ketté töri. Na itt telik be a pohár, úgy szólván enyhén sokkot kap, aztán egy dühroham veszi kezdetét. Az hagyján, hogy a semmiért pofozták, majd alázták meg, még a pálcáját is ketté török.*
- Hát a jó nénikéted, te rohadék. Remélem majd valamelyik lény kinyúvaszt szép lassan! *dühöng, miközben felveszi a kettétört pálca darabjait, majd fogja magát, és visszasiet a kastélyba, megfogadva, hogy az adandó első alkalommal, amint igazán erős lesz, kinyírja ezt a fickót, majd később pedig egy adag fejmosásban részesíti Aideent, miután leüvöltötte a haját is a fejéről. Elég dühös, ami asszem érthető, úgyhogy így is tér vissza a kastélyba, és még a szobájában is dühöng egy kiadósat, csak hogy sajgó végtagokkal dőljön bele az ágyba, és merüljön el zavaros álmaiban.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-11, 8:51 pm

*Az agyam csak úgy zakatol, minden percben, képtelen vagyok ésszerű döntést hozni és éppen ezért is vagyok jelen pillanatban kint, az erdőben, hogy átgondoljak mindent. Nem tudom, hogy már hány órája is sétálhatok idekint, de amikor látom a közelben kirajzolódni az ismerős vár romjait, úgy állok meg, majd kezem az egyik fa törzsére kerül, végül vállammal is nekidőlök, így sóhajtok fel.*
~ Miért jövök már megint ide? ~ *tudat alatt vonz ez a hely, mint valamiféle mágnest, így nézem el még egy darabig, de aztán végül tovább is indulok, átlépve minden útban lévő gallyat és bokrokat, majd végül be is sétálok az ismerős és nem túl barátságos épületbe. Az aula üres, mint mindig, de a kintről beszűrődő fénynek hála tökéletesen láthatok most itt, viszont én nem maradok most idelenn, inkább felsétálok a lépcsőn, majd végig egy hosszú, poros folyosón, melynek sarkait pókhálók díszítik és végül egy újabb kis lépcső következik, majd egy újabb folyosó. Nem jártam még ennyire bent, nem is kellene most sem, de mégis, hajt a kíváncsiság, így végül egy kissé kihalt, de egykor bizonyára otthonos szobához érek, melynek belseje úgy néz ki, mint valami társalgó, hiszen vannak itt kanapék és fotelek is, kandalló, melyet már jó pár éve nem használhattak és különféle szekrények. Csak az ablakhoz lépek, hogy egy pillanatra kitekintsek rajta, majd végül hátat fordítva nézek ismét körbe a helységben és végül a kanapéhoz érve húzom csak elő a pálcámat hosszú, fekete bőrcsizmámból, majd mutatok is az adott bútorra.*
- Suvickus! *mire az szép, tisztává válik, így fekete színe is megmutatkozik, ahogy az is, hogy bőrből készült és egyébként egy remek darab lehetett még valamikor. Elmosolyodva simítok végig a karfán, majd végül le is csüccsenek rá, pálcámat pedig vissza is rejtem a helyére. Egyébként jelen pillanatban a fekete csizmán kívül egy egyberészes ruha van rajtam, alul szoknyai résszel, felül pedig egy fekete-vörös színű fűzővel, mely igazán jól áll vékony testemen. Nyakamban viszont most egy nagyobb, fekete ékszer lóg, mely ehhez a megjelenéshez nagyon is passzol és úgy érzem, hogy csinosságot kölcsönöz a számomra. Egyébként ahogy leülök, egyik lábam átvetem a másikon, így hát a szoknya se mutat többet, mint kellene és végül nyugodtan várok még egy picikét. És hogy mire? Magam sem tudom, de az biztos, hogy most a magányt akarom kiélvezni, semmi mást, így végül csak fejemet hátrahajtom az ülőalkalmatosságon és kis időre le is hunyom ezüstös szemeimet, így csak a fekete smink látszik most már.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-11, 9:11 pm

*Mostanában egy pár gond tornyosul előttem, mely megoldásra vár, így természetesen nappalaimat a tervezgetéssel és gondolkodással töltöm, míg éjszaka gyakorlok, hogy ki ne essek a formából, természetesen éles vadászat közben. Eléggé magányos vagyok, így emberségem is fokozatosan csökken, hiszen áldozataimmal immár keményen és kegyetlenül bánok el, némiképp stresszlevezetés képpen. Hogy miért nem állok az őrhelyemen? Aideen-el múltkor csúnyán összekaptunk, és azóta úgy állok hozzá, hogy akarom is látni, meg nem is. Lycoris kihívás volt nemrég, ám nem váltaná fel Aideent, már ha egyáltalán van még bármilyen játék is kettőnk között, ugyanis szerintem ő is hasonlóan áll ahhoz az éjszakához mint én, sőt, talán keményebben is. Most már ideje lenne, ha Lycoris kimerészkedne a kastélyból, mert szeretném vele megbeszélni a továbbiakat, ám erre is vajmi kevés esélyt remélek. Az egyetlen hely, ahol mégis a nyomára bukkanhatok, ha félreismerem, és betartja a szavát, az Cremus kastélya lenne, ám ott nincsen, így még mivel fiatal az este, elnézek a várromhoz is, hátha összekeverte a kettőt. Kétlem ugyanis, hogy annyira figyelt volna rám... Öltözetem ma egyébként vadászathoz illő, mivel még nem vacsoráztam, de első a remélt tanácskozás, így tehát egy fekete bakancs van rajtam, terepszínű nadrággal, de fölül csak egy póló, illetve egy kapucnis pulóver van, szintén fekete színben, és utóbbinak kapucnija fejemre van húzva. Gyors körülszaglászást tervezek, így be már a várrom előtt járok, s hamarosan be is nyithatok, valamint mivel másra nem igazán számítok, látható formában teszem mindezt, sőt, emberi tempóban mikor már az aulán vágok át. Ekkor leszek figyelmes érzékszerveimnek köszönhetően egy ember jelenlétére, és rögtön elégedett mosoly kúszik arcomra, ugyanis felcsillan a remény. Gondolkodás nélkül az ember irányába indulok, bakancsom pedig már előre kopog, nincs mit rejtegetnem, ha akarok úgyis egy másodperc alatt eltűnök.*
- Lycoris! *kiabálom éppen mikor belépek a társalgó ajtaján, ám szemeim nem a lányra tévednek, hanem Aideent pillantom meg, s egyenlőre minden más gondolatot, vagy cselekvésre irányuló tervet kiszorít fejemből az öltözete, melyet lassan végig is vizslatok, s tetszésem bizony látszik is az arcomon.*
- Aideen! *csúszik ki a számon, még mindig meglepetten, és talán ideje lenne a lány szemébe nézni, ám én ezt még sem teszem, továbbra is alakját csodálom, s csak kis idő múltán vagyok képes megtenni amit megkövetel az illem.*
- Te itt? Mit akarsz? *talán kissé durva a hangzása, ám ez puszta ösztönös reakció, ugyanis vagyok olyan egoista, hogy úgy gondolom, miattam jött ide. Szép bőrfotelek bizonyára az iskolában is vannak, tehát nem biztos, hogy az volt a cél...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-11, 9:18 pm

*Tényleg csak egy kis magányra vágyom és úgy érzem, hogy az itt eltöltött idő tökéletes lesz, mivel kedvelem ezt az elhagyatott helyet. Bár a temető felé is el szerettem volna nézni, mégsem tettem meg, de az éjszaka még fiatal, még bármi megtörténhet... Viszont amikor egy ismerős hangot hallok egy ismeretlen névvel, hirtelen fordítom fejem az ajtó irányába, majd vonom is össze szemöldököm, ahogy a meglepett arc felé nézek és végül csak megjön a felismerés is, hogy kit is lát. Egy ideig még nyugodtan ülök a helyemen, de aztán felkelek és úgy tekintek a borostyán szemekbe.*
- Lycoris? Az meg ki? *na igen, valahol érzem, hogy nem kéne féltékenynek lennem, de most mégis, képtelen vagyok nem lereagálni azt, hogy egy másik lánynak hitt, ezek szerint szépen el is felejtett, de ekkor jönnek a goromba kérdések és igazából semennyit se törődök most azzal, hogy végignéz rajta.*
- Hát nem téged... csak sétáltam. De már itt sem vagyok, hagyok a szajhádnak időt, hogy ide érjen... Látom elég hamar váltottál. *utalok itt arra, hogy én már el is vagyok felejtve, tehát szépen kikerülöm a férfit, hogy akkor már itt is hagyjam. Sért ez az egész, hogy ilyen könnyedén már el vagyok dobva és talált mást, így kis kezeim is ökölbe szorulnak, miközben dühösen végigtrappolok a folyosón, hogy a lépcsőkön át lejussak az aulába, majd ki az épületről.*
- Méghogy én mit keresek itt, mintha minden csak körülötte forogna... *forrongok magamban és bizony hangosan mondom ki menet közben a szavakat, egy picit sem érdekel, hogy meghallja-e... A múltkori és ez után azt hiszem, hogy tényleg nem fog érdekelni, hogy mit csinál, mivel ez most már több a soknál, mégis, pont engem hogy lehet már összekeverni egy másik lánnyal?*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-11, 9:30 pm

*Puszta félreértésből mondom csak ki a nevét Lycorisnak mielőtt belépek, hiszen akkor még nem láthattam Aideent. Hamar jön viszont a felismerés, hogy nem ő ül előttem, s bár mindkettő jól néz ki, most mégis különösen megszemlélem magamnak Aideent. Érkezik azonban az első kérdés felém, ami némiképp kiszakít a döbbenet keltette hirtelen lefagyásból, így szemöldököm kissé össze is vonom.*
- Egy lány. *adok csak ennyi választ, ugyanis a múltkori után nem hiszem, hogy rögtön ecsetelni akarnám Aideen-nek, hogy mi történt. Viszont ösztönösen is kijön belőlem is pár kérdés felé, amire a lány ugyan olyan hűvösen reagál, ahogy előbb azt én tettem az ő kérdésére.*
- Szajhám? *vonom fel egyik szemöldökömet, ugyanis ez nem igaz, de Aideen ismét féltékeny, ezt érzem az aurájából is, így némiképp hízeleg is a dolog. Ekkor azonban felkel, s épp mikor mellém ér, kezemmel automatikusan ragadom meg a karját, jelezve, hogy ez nem így működik, amit nagyon jól tud, de nem rántom meg, és nem szorítom úgy, hogy fájjon neki.*
- Egyáltalán nem szajha. Rajtad pedig mi ez az öltözet? Egyébként pedig nem én váltottam gyorsan... *dobok össze néhány gondolatot egybe, és nem engedem el, ugyanis várok a válaszra. Jelen pillanatban valamennyire szórakoztat ez az egész, de sértettségem, csak úgy mint Aideené, még mindig él, és ahogyan sejtem, hamarosan előtérbe fog kerülni.*
- Jellemző, hogy minden nővel kapcsolatos dolgot másnak hiszel ami, de ha én merem megtenni ezt egy férfival aki a te életedbe lép be, az máris probléma. Holott igazából azt sem tudod kicsoda a lány, és hogy került velem kapcsolatba. *mondom higgadtan, és valóban így is gondolom, ugyanis ez a második alkalom, hogy Aideen félreért valamit, amiből problémát csinál. Meg sem szokta hallgatni a másik fél véleményét.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-11, 9:38 pm

*Egyértelműen zokon veszem a nevem eltévesztését, mivel nem vagyok holmi Lycoris, az én nevem egyedi és szerintem egyértelműen más is a kisugárzásom. Nem mintha tudnám, hogy ő kire gondolt, de ez most mit sem számít, nem ez a lényeg. Felkelek viszont, majd nemsokára már fel is teszem a nagy kérdést, de a választ hallva csak kissé szemet forgatok.*
- Erről én magam is rájöttem. *felelek nyugodtan, majd végül úgy döntök, hogy miután az Azrael által feltett kérdéseket is megválaszoltam, szépen le is lépek, de ahogy visszakérdez, csak nyugodt szemekkel nézek bele a vámpír szemeibe.*
- Mi más lenne? *teszem fel a nagy kérdést, majd amikor mellé érek, már érzem is kezemen a férfi kezét, így hát letekintek rá, majd lassan emelem fel tekintetem arcára.*
- Eressz el! Mindketten tudjuk, hogy ez nem szokott beválni. *múltkor se ért túl sok mindent el azzal, hogy vissza akart tartani és ez előtt sem. Velem más volt, mint másokkal, így hát a szemtelenkedésem is jobb, ha elviseli.*
- Csak nem tetszik? Ha már így véded... *kezdek is bele, mivel fel se tudom fogni, hogy már megint kivel keveredett össze, de amikor az öltözetemet jegyzi meg, csak szépen végignézek magamon.*
- Meleg van és ez egy elegáns ruha. Talán nem tetszik? *télen egyértelműen jobban felöltöztem, de az az idő már elmúlt, tehát nem is igazán tudom, hogy most mégis mi ez a kérdés a ruházatommal kapcsolatban, de a kis megjegyzésre most már csak felciccenek.*
- Én nekem semmi közöm sincs ahhoz a sráchoz... És bár tényleg nem ismerem azt a lányt, akiről te beszélsz, mégis sejtem, hogy most őt kerested és nem engem. Jobb lett volna, ha őt találod itt? *teszem fel a kérdést, így lépve közelebb Azraelhez és a szavakat bizony szépen az ajkai is elé súgom, egyre halkabban, mivel jó lenne tisztázni akkor, csak hogy tudjam.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-11, 9:52 pm

*Nyilván tudom, hogy nem ezt a választ várta, de én egyenlőre nem vagyok hajlandó mást adni, s mikor megjegyzi, hogy magától is rájött ám erre az eshetőségre, nem is felelek, ugyanis eleve egy kitérő választ adtam. Egy kis párbeszéd alakul ki közöttünk, mikor is távozni készül, s én természetesen megállítom.*
- Bajtárs. Szolga. Nevezd aminek akarod. De nem a szajhám. *felelek neki határozottan, ugyanis így van. Egyenlőre nem döntöttem el melyik, ahhoz előbb még egy második találkát is meg kéne ejteni... Szavaira most röviden felnevetek, és fejemet is hátradöntöm hozzá egy kicsit, majd közelebb hajolva a lányhoz suttogok neki.*
- Nem. Mindketten tudjuk, hogy ez, mindig be szokott válni. Nem engedem, hogy elfuss. *közlöm is vele a tényállást, majd visszahajolok eredeti helyzetembe, hogy ne zavarjak sok vizet, se neki, se saját magamnak. Aideen féltékenysége egyre nagyobb fokot ölt, ám ez mindaddig nem zavar, míg nem kér számon, így csak elmosolyodva csóválom meg fejemet párszor.*
- Miért érdekel téged ennyire, hogy tetszik-e vagy sem, és honnan veszed, hogy a szajhám lenne? Egyébként nem őt védem, hanem magamat. Tévesen ítélsz, nem ismered a tényeket. *magyarázom neki röviden, hogy miképp is kell tekinteni, és természetesen a zavaró visszakérdéseket sem fogom hanyagolni, az mindig be szokott válni. Ekkor hajol hozzám közelebb, s kérdése gondolkodásra ösztökélne, ám gyakorlott vagyok, így én is ugyan azt teszem mint ő, hogy gyakorlatilag alig maradjon hely az ajkaink között.*
- Ugye tudod, hogy meg tudnálak zabálni, mikor ilyen kis féltékeny vagy? *villantok egy mosolyt, és pimasz módon ajkam hozzá is ér az övéhez, már ha engedi, s mintha egyszer végigsimítanék ajkaimmal az övén, hogy csak azután adjak rá egy leheletnyi puszit.*
- Beszéljük ezt meg. *kérem is tőle szép szemekkel. Tudnám magam tovább is tartani, de nem látom értelmét, hiszen egyik felem a pokolba kívánta őt, másik pedig szenvedett a hiányától, és ez teszi igazán izgalmassá az egészet. Ugyan olyan közel vagyok hozzá mint eddig, már ha nem tolt el, s ha beleegyezik, akkor elengedem a karját, és a kanapé felé mutatok, ha pedig nem, tovább tartom, ugyanis nincs választási lehetősége.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-11, 10:20 pm

*Nem szeretem, hogy maga mellett tart, kezemet elkapva, de mégsem ellenkezem, sejtem, hogy nem fog egykönnyen elereszteni, így csak dühösen nézek utána és szűkítem össze a szemeimet is.*
- Szolga? *kérdezek is rá erre a szóra, mivel nem igazán értem, hogy mégis hogy gondolhatja mindezt, de végül rátérek ám arra is, hogy ezzel a lefogással nem fog túl sokra menni nálam, ezt tudhatná már, de ahogy közelebb hajol, majd végül felvilágosít arról, hogy mennyire is rosszul látom a dolgokat, csak durcás tekintetemmel találkozhat.*
- Nem akarok veled társalogni, annak soha nem lesz jó vége... *és tényleg. Ha mi ketten találkozunk, akkor valami biztosan balul sül el, tehát most is fel vagyok készülve erre az egészre, de azért az még érdekelne, hogy vajon tetszik-e neki az a lány, mert mégis csak, nőből vagyok és nekem igenis tetszik Azrael, nem fogok rajta csak úgy osztozkodni, még akkor sem, hogyha nem vagyunk együtt.*
- Mert egyszerűen érdekel és mert ... nem tudom, hogy honnan veszem, női megérzés. De arra is válaszolhatnál azért, hogy a ruhám tetszik-e, ha már itt tartunk. *észrevettem ám, hogy ezt a kérdést kikerülte, így hát nem hagyok neki erre újbóli alkalmat, szeretném, ha felelne és ahogy beszélgetünk tovább, közelebb is hajolok hozzá, de a válaszára most már csak elfordítom picit a fejemet.*
- Nem vagyok féltékeny! *hazudom is természetesen, de ahogy visszafordulok hozzá, ajkam hirtelen az övéhez ér, így pirulok is bele most ebbe és hallgatok is el, miközben a puszi is oda kerül hozzám. Ahj, nem, nem akarom, hogy ezzel az egész helyzettel meg tudjon fogni, így végül szabad kezemmel fülem mögé tűröm fekete hajam, ezzel téve egy kis mellékcselekvést.*
- Jól van... *motyogom halkan, majd amikor a kanapé felé mutat, szépen oda is sétálok, majd ledobom magam rá, kezeim pedig combjaimra kerülnek, így simítom le szoknyám szélét, miközben lábaimat is összecsukom, hogy normálisan nézzek ki, mivel nem szokásom mutogatni a testem. Ha Azrael is odajön hozzám, akkor viszont csak felé fordulok, majd kíváncsian kezdem el fürkészni az arcát.*
- Múltkor megijesztettél... *kezdek is bele és bár nem erről akart beszélni, most mégis kikívánkoznak a szavak.* - Amikor Tommal elbántál. *nyelek is egy aprót, mivel akkor láttam az igazi erejét. Bár velem is volt már gonosz, de nem olyan szinten, így egyértelműen éreztem egy kis félelmet, de most már nem, mostanra minden eltűnt és ismét a réginek érzem, de mégis, olyan furcsa volt látni, hogy mire is képes.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-11, 10:39 pm

*Úgy látom, határozottságommal valamelyest sikerül meggyőzni Aideent a maradás mellett, mivel igen csak kíváncsi, és elmondanám ám az egész történetet, de ahhoz belépő kell, egy megfelelő pillanatban tudom csak megtenni anélkül, hogy feladnám méltóságomat.*
- Hosszú történet. Majd elmesélem. *sóhajtok fel fáradtabban, de azért annyira nem vagyok fáradt, hogy ne tartsam itt, így hiába ellenkezik, szavaira csak kedélyesen felnevetek. Ez annyira jellemző Aideen-re.*
- Miért, mit vársz egy vámpír és ember kapcsolatától? Ráadásul mindketten nehézkes természetűek vagyunk, de nem mondanám, hogy nem élveztem a találkáinkat. *ha már itt tartunk, nyelek is egyet, ugyanis rég nem ittam már aranyvért, és ma sem vacsoráztam még, s természetesen az emlékek eszembe jutnak... Inkább csak komolyan vizsgálgatom őt, mikor már eljutunk a féltékenységig is, és bizony ilyenkor a pokolra kívánom a női megérzést... Ismét végigsiklik rajta a tekintetem, s utána nézek csak a szemeibe.*
- Most vagy a legszebb. *felelem is apró mosollyal, és ez természetese nem azt jelenti, hogy a régebbi öltözeteiben lévő Aideen nem kedvelném, de tény, hogy férfi ember számára most a leginkább vonzó. Azonban nem állhatok meg egy csípős megjegyzést, ami eszembe jut.* - Na és mondd csak, ha negyven fok lesz, láthatlak ruha nélkül? *kacsintok rá, ám tudhatja, hogy nem gondolom komolyan, ez amolyan pimaszkodás a részemről. Hiába tagadja a féltékenységét, játékos megrovással csóválom meg ismét a fejemet.*
- Aideen... érzem az aurádban. Majd megesz a féltékenység. Hízelgő. *vigyorgom rá, ugyanis talán elfelejtette, hogy van egy ilyen képességem is, én azonban egyre többet használom mostanában... Egy kis puszival sikerül lecsendesítenem, s mivel beleegyezik ajánlatomba, el is engedem, és követem a kanapéra, mely elég nagy kettőnknek, tehát Aideen mellé ülök, és lábaimat fellendítem a közeli asztalra, majd pedig kényelmesen elhelyezkedem, karjaimat a háttámlára téve. Így hallgatom szavait elkomolyodva, aztán végül egy nagy levegővétel után nézek bele szemeibe.*
- Nem bántam el vele. Valaki nem engedte. Nem mellesleg, bele sem melegedtem. *rázom meg a fejem a csendes felelet közben, hogy tudja: ez nem így van. Még jó, ha most tisztázzuk mindezt.* - Aideen, én vámpír vagyok, ez hozzám tartozik. Emberként is hasonló voltam, hiszen mint tudod a szakmám a bérgyilkosság volt. Még csak meg sem kínoztam... *mutatok rá szavakkal a lényegre, finoman célozva arra, hogy bár ecsetelni nem óhajtom Aideen finom kis lelkének, de sokkal rosszabb dolgokat is elkövettem már, és amiket az itteni diákokkal tettem... nos az még csak a bemelegítés volt a kínzásban is.*
- Rosszul esett, hogy megtámadtál. *nézek most magam elé, és többet nem mondok, mert várok valamit tőle. Magyarázatot, esetleg bocsánatkérést, vagy bármit... elárulva érzem magam még mindig, és bármennyire is hiányzott, ezen nem tudok túl lépni, ugyanis így fogadott el elméletileg.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-11, 10:48 pm

*Ha nem szándékozik azonnal elmesélni, hát ne tegye, kivárom az időt, amíg elmondja, mivel ismerem őt és bár vámpír, nagyon is szeret pletykálkodni és megosztani velem mindent, eddig legalábbis így láttam. Viszont a találkozásaink akkor se szoktam túl jól elsülni, így ezt most meg is jegyzem, de ahogy hallom a magyarázatot, végülis érzékelem, hogy igaza van, ahogy a nyelést is, melyet most figyelmen kívül hagyok. Tudom, hogy mit jelent, hogy ne tudnám? De nem, nem fogom még odaadni neki a vérem, hiába tudom, hogy ezt szeretné, így csak rákérdezek arra, hogy vajon tetszem-e neki, de a válasza őszintén meglep. Én nem tartom ezt a ruhát olyan csodálatosnak, de ha neki tetszik, akkor meglehet, hogy többször fogom hordani majd a jövőben.*
- Örülök. *mosolyosom most teljesen őszinte, ugyanis így is gondolom, de a kis pimaszságra már nem tudok ugyanúgy visszavágni.* - Azt ki kell érdemelni. *végülis, ez talán jó válasz lesz a számára. És hogy féltékeny lennék? Ugyan... na jó, igen, az vagyok.*
- Nem jó ez a képesség... De te is féltékeny voltál. Én nem érzem az aurádban, de észrevettem. *jegyzem is meg, majd jön a puszi, amit szívesen ki is élveznék, de most mégsem lehet, mivel beszélgetnünk kéne. Tehát helyet foglalunk mind a ketten a kanapén, majd végül bele is kezdek a beszélgetésbe, felhozva a múltkori találkozásunkat is.*
- Én nekem már ez is sok volt... Neked lehet, hogy semmi, de ha belegondolok abba, hogy engem is bármikor bánthatsz vagy esetleg megkínozhatsz... *nyelek is egy aprót, de aztán végül fel is tekintek rá.* - De ugye soha nem fogsz? *ilyesmit nehéz lehet megígérni, de mégis, tudni szeretném, hogy még mindig biztonságban vagyok mellette.*
- Egyébként nem akartalak megtámadni. Ha elengedted volna, ez nem történik meg, de inkább örülj neki, hogy megtettem. Megakadályoztalak abban, hogy meghalj... mert ha megölöd... *ő is tudja, hogy akkor mi történt volna. Viszont én csak picit eldőlök, lábaimat felhúzom és szépen bele is fekszem az ölébe, lábaim pedig a kanapén pihennek most már, úgy nézek fel a szemeibe, majd végül hajamat el is húzom a nyakamtól.*
- Látom rajtad, hogy mennyire kívánod. Itt vagyok... *fejem el is fordítom, hogy nyugodtan nyakamhoz tudjon férni, ha szeretne, majd végül szemeimet is lehunyom. Én is vágyom a harapásra, de most nem magam miatt teszem mindezt és... talán jobban ízlik neki az én vérem, mint azé a másik lányé, mélyen belül ebben reménykedem, na meg abban is, hogy a gesztusomat értékelni fogja, hiszen nem csak úgy odahajoltam hozzá, nem véletlen másztam be az ölébe.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-11, 11:10 pm

*Elsőként nem válaszoltam a ruha kérdésére, ugyanis neki nem szeretek hazudni, és a válaszom őszinte lett volna, amivel ismét én adtam volna meg magam... az ilyet jobb elkerülni, már csak büszkeségből is, de mikor másodszorra kérdez rá, már nem látom akadályát a feleletnek, így ezt meg is teszem. Látom ám, hogy mosolya őszinte, és remélem, hogy fogja még hordani ezt az öltözéket, ugyanis így nagyon tetszetős. Pimaszságomra viszont meglep a válasza, s el vigyorodom szélesen, újra végigtekintve rajta.*
- Igyekezni fogok. *felelem kajánul, azonban a féltékenység kérdésen nem tudok és nem is akarok továbblépni. Direkt feszegetem a témát, mert imponál, és látom az ő zavarát is, mindig jó az ilyen kis miniatűr szócsata, melyből általában én jövök ki győztesen ilyen téren, lévén, hogy Aideen még nagyon fiatal.*
- Az voltam. Féltem, ha szerzel barátokat, engem elfelejtesz. *adom meg az őszinte választ, mert talán megérdemli, de azt inkább nem teszem hozzá, hogyan reagálnék, ha ez megtörténne, ugyanis valószínűleg elijeszteném.* - Én kifejezetten szeretem. Mindig jó tudni mit érzel. *kacsintok rá, jelezve, hogy óvatosan bánjon a hirtelen felcsapó érzelmekkel, ugyanis észlelem... és mivel gonosz vagyok, megjegyzem, és esetleg kihasználom. A beszélgetés a továbbiakban kényelmesebb körülmények között folytatódik, ám a téma annál kényelmetlenebb. Értem a problémáját, és örülök, hogy végre felfogta...*
- Ez idáig ezt próbáltam neked elmagyarázni. Tényleg ez kellett ahhoz, hogy megértsd? *fordulok felé, és most egy kicsit közelebb is csusszanok, hogy szemébe nézzek. Végigsimítok egy kósza hajtincsen, míg a gondolataimba merülök, ugyanis nem vagyok szerelmes hős, aki gondolkodás nélkül megesküszik bármire...*
- Alapvetően nem szándékom, de ha ellenem fordulsz, vagy megtámadsz, nyilván fogok védekezni. Hogy meg tudnálak-e kínozni? Nem igazán. Van már érzelmi kötődés köztünk, úgy pedig nehezebb. *fejtem ki neki a véleményemet, mely tartalmaz ez kis ilyen... egy kis olyan választ is, ám az érzelmi kötődést nem kell félreérteni. A barátság is érzelmi kötödés, bár talán nem ez lenne az első szó, amivel jellemezném a kapcsolatunkat... Hallhatom az indokot is a támadására viszont, amire megrázom a fejem, hiszen félreérti a dolgot.*
- Nem öltem volna meg. Néha kijövök a sodromból, de az esetek majd egészében tudom magam kontrollálni. Hiszen évekig tanultam. Nem akarok meghalni, tehát ügyeltem volna rá, hogy ne haljon meg. Tudod, hogy nem ölhetünk diákot. *magyarázom komolyan, hogy ilyen eshetőségtől miért nem kell tartani egyáltalán. Na persze a maradandó sérülés okozása nem volt kikötve, ám ahogyan elnéztem a mágusokat, találékony kis társaság, ha a sebekről van szó...* - Egyébként pontosan ismerem az emberi testet, és jellemet, tudom, hogy kinek mennyi szükségeltetik, és mennyit bír ki. Persze, ez inkább csak én vagyok... más vámpírok bezzeg kis jófiúk, akik annyira félnek a megtorlástól, hogy nem is képesek vámpír módjára viselkedni. *dühödik fel hangom a vége felé, ám Aideen tudhatja, hogy ez nem neki szól, hiszen a szavaimból kiderül, hogy valami más áll a háttérben... Azonban mikor ölembe mászik, kíváncsian figyelgetem is, és ezzel sikerül lenyugtatnia, majd mikor a magyarázatot kapom, meg is cirógatom őt a tincseinél. Nyakához hajolok, és három pici puszit adok rá, egymás alá, majd szemfogam karcolja fehér bőrét, és végül óvatosan mélyesztem bele a fogaimat. Végre! El sem tudom hinni, hogy ismét aranyvért ihatok, nem is akármilyent, így először lassan, aztán pedig mohóbban veszem magamhoz, hiszen ki vagyok éhezve, kívántam már, és most kifejezetten jól esik. Nem koncentrálok másra, csak a vérvörös cseppek zamatára, majd végül megálljt parancsolva torkosságomnak emelem el fejemet gyönge nyakától.*
- Ez isteni... *dőlök hátra mint egy jóllakott óvodás, és fejem is picit hátrébb döntöm, míg kezem szüntelen a lányt cirógatja tincseinél.* - Borzasztó volt az a sárvér... *jön ki belőlem még ez, de a további beszélgetéshez egy kis szünetre van szükségem, hiszen most vacsoráztam. Addig tekintetem most Aideen-re téved, hogy őt szemléljem, kiderítve, milyen állapotba került.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-11, 11:31 pm

*Nem tudom egyelőre még azt, hogy vajon nyárra milyen közel is fogunk egymáshoz kerülni, de mégse fogom teljesen elutasítani azt, hogy lásson majd engem ruha nélkül is. Nem tervezem, hogy csak úgy odaadom magam bárkinek is, de ő megért engem és tud is velem bánni, úgy, ahogy senki más, igazából, már most is úgy érzem, hogy az övé vagyok és bár ő ezt nem szeretné, mégsem tudok vele mit kezdeni, ezért is vagyok féltékeny és tudom, hogy ő is az volt akkor, amit végül be is ismer nekem, én pedig megértően el is mosolyodom.*
- De te kérted, hogy barátkozzak másokkal, hogy keressek egy hozzám való srácot a suliból. Akkor most ezt meg mégis miért? *kérdezek is rá minderre, az auralátásos dolgon pedig igyekszem tovább lépni, mivel fogalmam sincs, hogy mennyire is jönnek ki jól ebből az egészből vagy hogy lenne-e egyáltalán értelme ezen a témán tovább lovagolni. A puszis terelés után viszont úgy döntünk, hogy a kanapén ülve, kényelmesebb testhelyzetben folytatjuk a társalgásunkat, így ki is bújik a szög a zsákból, szóba is hozom neki az aggályaimat.*
- Én akkor se szeretném átélni azt, hogy azért bántasz, mert esetleg mással fogok összejönni majd a jövőben vagy esetleg a másik illetőnek okozol majd fájdalmat. *erre is muszáj gondolni, főleg mivel ő nem akar velem komolyabb kapcsolatot létesíteni és ezt ezért is mondom most el neki, tényleg jobb lenne, hogyha tisztán látna. De ha már magyarázatot szeretne kapni a múltkori cselekedetemre, akkor meg is kapja, tehát elárulom neki, hogy miért is tettem mindezt, egyszerűen az életét akartam védeni és ezt a módszert láttam rá a legalkalmasabbnak.*
- Sose tudhatod, hogy mikor lépsz túl egy határt, bármikor előfordulhat. *magyarázom is neki, mintha én annyival jobban tudnám ezt az egészet. De amikor más vámpírokat említ, csak kíváncsian fürkészem az arcát, de nem kérdezek most rá erre, nem érdekelnek mások, inkább magunkkal foglalkozok, így mászom be az ölébe és mivel nem tol el, így nemsokára fel is ajánlom neki a nyakamat és azon át a véremet is. A kedves cirógatásra most csak elmosolyodom, majd jönnek a puszik is... mint érzem, nem habozik, így végül fogaival belém mar, én pedig csak egy picit szorítom meg a felsőjét, gyűrve össze egy kicsit kezeimmel az anyagot, de hamar megszokom mindezt, már oly sokszor ivott belőlem. Ahogy érzékelem, eleinte óvatos, de aztán egyre több vérem kerül a birtokába, én pedig halkan lihegni is kezdek és apró nyöszörgésekkel jelzem, hogy magam is mennyire élvezem, majd amikor eltávolodik tőlem, lustán nyitom ki szemeimet és végül meghallok egy mondatot is... Ezt nem kellett volna, de mégsem megyek sehova, picit szédülök is, szóval jó lesz most itt, az ölében.*
- Szóval ittál másik boszorkányból is... *mondom magam elé, de érezhetően bent a dolog. Ezek szerint én nem vagyok neki elég, de hát nincs mit tenni. Csak átölelem, fejemmel pedig hozzá is bújok, mivel jó ismét ilyen közel maradni Azraelhez.*
- Veled akarok aludni. *bököm is ki azt, amire hirtelen gondolok. Elgyengültem most a vér miatt és egyedül se akarok ismételten maradni, ezért is próbálok meg Azraellel lenni, remélhetőleg úgy, hogy együtt is töltsük az éjszakát és legalább a nap első sugaráig velem legyen.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-11, 11:55 pm

*Kissé félreérti a szavaimat, így felhozza a múltkori javaslatomat, miszerint mással is bátran barátkozhatna, és igazság szerint a hajszánk nehézségének növeléséért mondtam neki, de ezt nem árulhatom el, felesleges félreértést szül, és személyes ügyem. Így végül megvonom a vállamat.*
- Az akkor volt, ez most van. Nem baj, ha van más ismerősöd, csak nem akarom, hogy miattuk hanyagolj. Mikor megvédted azt a gyereket, azt hittem közötök van egymáshoz, és ő jobban imponál neked mint én. *azért megmagyarázom neki bővebben is, és elvégre ez is egy tényező, tehát nem hazudok... csak nem mondom el a teljes igazságot. Azonban nemsokára egyéb témákhoz érkezünk, és ismét félreért, amire újra csak megrázom a fejemet, hiszen nem szeretném, ha tévhitekben élne. Legyen az pozitív, vagy negatív.*
- Nem, nem zavarna, ha mással lennél. Illetve... kissé talán igen, de ha nem hanyagolnál mellette, talán el tudnám fogadni. De ilyen eshetőség úgy sem következik be, a kis tinédzserek nem érnek a nyomomba. Neked érett férfi kell, nem kiskölyök. *felelem határozottan neki, na persze ezzel nem arra utalva, hogy én a párja szeretnék lenni, hanem, hogyha esetleg elképzelnék valakit neki, az hozzám hasonló volna. Egy éretlen kölökkel nevetséges szituációk alakulhatnának ki... Nem reagálom le intését, csak megforgatom a szemeimet, de nincs kedvem veszekedni, had higgye, hogy megnyerte ezt a csatát az érvelésével, és hallgatok rá. Úgysincs így... Végre azonban felkínálja a nyakát is, melyből természetesen vérét veszem, s mikor ő fölnyög, én válaszul mordulok, de nem agresszíven, inkább azt jelzi, hogy én is élvezem. Eltávolodok egy csöppet, de fülébe még belesúgok.*
- Szeretem, ha felnyögsz. *vigyorodom el, s végül hátra dőlve pihenek, és ejtek meg egy mondatot, mely láthatóan nem esik jól a lánynak. Igazából nem értem őt... most akkor akar bizonyos dolgokat, vagy sem? Szerintem ő maga sem tudja, mert igen csak ellentétes jeleket küldött, ha visszagondolok eddigi ismeretségünkre. Hagyom, hogy hozzám bújjon, és át is karolom, viszont nem hagytam figyelmen kívül a mondatát...*
- Hát az érdekes történet. *kacagok fel röviden, és el is fogom mondani, de előbb tisztázni kell valamit...* - Aideen... nem vagy a vérbankom. Múltkor azt mondtad, nem akarsz többet látni, mint szoktunk találkozni, nekem pedig vér kell, mivel egyedül nem tartasz életben. Iszom én mugliból is, de egy mágus vére mindig jobb. Ha nincs más, természetesen hozzányúlok az elérhető legjobbhoz. Ezek szerint bármelyik muglira féltékeny lennél, akiből iszom? Mert innom kell... különben meghalok. *elég érdekes a lány logikája, mivel mostis csak a féltékenység beszél belőle, de alapvetően ha jobban meggondolja, nekem nincsen más választásom... valakiből innom kell, de miért sanyargassam magam rosszabb minőséggel?*
- Abból a boszorkányból pedig muszáj volt innom. Ő Lycoris. Miután haraggal váltunk el múltkor, le kellett vezetnem a dühömet, és ő lett volna a célpont... ha nem zavarnak meg. Arthas, egy másik vámpír magának akarta, a boszorkány meg észbe kapott, és hű... *mesélem neki a történetet, hiszen ha ennyire kis édes ilyenkor, akkor illik tudnia, hogy miért is haraptam meg mást. Persze ettől még nem érzem bűnnek, ha szimplán szórakozásból tettem is volna.*
- A föld alatt menekült el! Azt hiszem kétszer meggondolom, hogy felsőbb évesekre támadjak... tűzgolyókat is dobált, persze nem talált el... üldözőbe vettük, és ha már Arthas elszúrta a játékom, én is elszúrtam az övét, így én haraptam először, de borzasztó volt. El akartak menekülni, és röviden szólva én húztam a rövidebbet... eltörte az állkapcsom Arthas. *pillantok a lányra, elregélve a továbbiakat, hiszen ha hiszi ha nem... nekem is lehet ártani, sőt... abból amit láttam, egy felsőbb éves egész könnyedén meg is ölhetne.*
- Néhány nappal ez előtt újra találkoztam a lánnyal, és mivel én prédát nem engedek el, pedig elmenekült... nos, mondjuk úgy megtörtem, hogy segítsen bosszút állni Arthason. Ezért kerestem ma, hogy megbeszéljem vele, miként is történjen ez meg. Bár... elég makacs, még a mérgem sem tudta lenyugtatni. *rázom meg ismét rosszallóan a fejemet, inkább csak magamnak, s ezzel be is fejeztem a történetet. Nem érzem úgy, hogy hibáztam, mikor elárultam ezt Aideen-nek, és következő szavai már bizonyíték is erre az álláspontra.*
- Hát jó. De nem lesz ez így hideg? *döntöm meg a fejemet cseppet, ismét végigtekintve a lányon, mivel az öltözete enyhén szólva lenge az eddigiekhez képest. Persze, odaadhatnám a pulóverem, de akkor bele rondítanék a képbe. Jobb az, ha én ölelem magamhoz...*

//Fagy.//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-12, 6:35 pm

//olvad//

*Nem is olyan régen, még ő maga mondta nekem, hogy legyek boldog mással, találjak egy nekem való fiút az iskolából, most pedig mégis úgy érzem, hogy akkori szavait talán nem gondolta teljesen komolyan, így rá is utalok erre és amikor kibújik a szög a zsákból, csak kissé összébb szűkülnek szemeim.*
- Ha összejönnék valakivel, fontosabbá válna, ez egyértelmű, mivel szerelmes lennék belé... De Tom nem tetszik és nem is hozzám való, tehát a jövőben se fogok vele összejönni. *magyarázom is meg neki ezt az egészet, mivel jobb még most tudnia, hogyha esetleg lesz párom, akkor bizony Azrael nem fog bármikor kapni a véremből, se semmiből, amihez közöm van, tehát akkor keresnie kell magának valaki mást. Ő nem akar engem, hát viselje is el a következményeket. *
- Hmm, szóval azt mondod, hogy nekem egy olyan ember kellene, mint amilyen te vagy? Hiába kell Azrael, nem kapom meg. *igen, ezzel pontosan ő rá célzok, ugyanis múltkor megbeszéltük ezt az egészet, eléggé tiszta volt, hogy nem akar kapcsolatot és persze valahol meg is értem, de akkor elvárásai se lehetnek velem szemben. Viszont ezeket a témákat magunk mögött hagyjuk, így kerülünk hát a kanapéra, majd miután az ölébe fekszem, már fel is kínálom magam neki, azaz pontosabban a véremet és amikor már több méreg kerül a szervezetembe, halkan nyöszörögni is kezdek, de nem úgy, mintha fájna, inkább úgy, mint más az ágyban tenné, csak hát én ezt nem tudom, még soha nem kerültem olyan helyzetbe, így miután elválik nyakamtól, meglepetésként érnek a szavai.*
- Szereted? De miért? *kérdezek vissza is erre az apróságra, mivel érdekelne ám, hogy miért és ez után térünk rá újból Lycorisra, ugyanis ő az a sárvérű lány, kinek vérét vette, tehát akibe rajtam kívül is beleharapott és valószínűleg nem ő az egyetlen.*
- Tudom, hogy a vér az életfeltételedhez szükséges és azt is, hogy nem tudlak csak én ellátni, de akkor is rosszul esik, hogy biztosan mást ölelsz magadhoz és esetleg kiváltanak belőled valamiféle érzelmet. *magyarázom is meg, hogy miért is érzem így, ahogy a dolgokat, tehát így talán meg fog majd érteni engem is. Viszont most mesélni kezd, így kíváncsian hallgatom végig, azt is, hogy mi mindent tud az a lány, majd egy másik vámpír megjelenését és végül azt is, hogy ő jött ki rosszabbul abból a küzdelemből, amire el is húzom a számat.*
- Jobban kéne vigyáznod! Itt nem te vagy az egyedüli vámpír... *a lányra inkább nem reagálok semmit, jobb lesz az úgy, hogyha magamban tartom, nem is érdekel, de amint hallom, ismét ő kerül előtérbe. *
- Értem. *mondok most csak ennyit, egyetlen szót, mely több, mint elég most már, tehát tovább is lépek ezen és inkább hozzá bújva buknak ki belőlem a szavak, vele akarok maradni és aludni is a közelében. Mikor érzem, hogy magához ölel, csak mosolyogva nézek fel rá.*
- Nem itt, egy ágyba... és de, hideg van. Ott a fogadó vagy a vámpír klub is. Vigyél el valamelyikbe és ott kényelmesen elférünk. *vannak ám igényeim, de hát ez egyértelmű, eddig is ilyen voltam és nem is változtam meg.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-12, 6:52 pm

*Amint az kiderül, bizony nem teljesen vagyunk egy hullámhosszon a jövő tekintetében, talán a túlzott birtoklási vágyamnak köszönhetően, viszont makacsságom ellent mond annak, hogy bármit is ígérjek.*
- Majd meglátjuk. Én már túlléptem azon a kölykön. *vonok vállat, ugyanis ha más lett volna ott, akkor az került volna ilyen helyzetbe, nem a fiú személye ami unszimpatikus számomra, hanem az egész szituáció. Meg is jegyzem a lánynak, hogy hozzá azért nem valóak kamaszok, szerintem nem tudnák kielégíteni Aideen vágyait, semmilyen téren... kicsik hozzá. Szavaira azonban csak szemébe nézek, s nem válaszolok rögtön.*
- Ezt már megbeszéltük. *felelek végül csendesen neki, és ennyivel le is óhajtom zárni a témát, ugyanis nem kell a veszekedés. Helyette inkább vérét veszem, ha már így felajánlja, és miután ez megtörténik, még a fülébe is suttogok. A visszakérdezésre, csupán halkan felnevetek.*
- Egyszer megtudod te is. *nem akarom ecsetelni, így tovább is lépek, viszont amint hallom, Aideen ismét túl sokat képzel bele egy-egy szituációba. Én nem egy romantikus vámpír vagyok, aki mindenkit elcsábít. A legtöbb áldozatom egyáltalán nem akarja, sőt, nem is élvezi, mikor megharapom.*
- Felejtsd el a romantikus filmeket és könyveket. Én lefogom az áldozataimat, mivel nem szeretnék. Gyakran megküzdök előtte velük, és az esetek nagy részében nem élik túl. Nem ölelgetek én senkit sem. *rázom a fejem higgadtan magyarázva a tényeket. Nem reagálok a figyelmeztetésre, amit már mesémre kapok, inkább csak bólintok, jelezve, hogy ezt is megbeszéltük. Aztán áll elő Aideen egy meglepő ötlettel, de amint hallom, a kisasszonynak elvárásai vannak.*
- A fogadó talán jó lesz. A klubban a falnak is füle van, hiszen mindenki mindent hall. *ennyi csupán amit mondok rámosolyogva, és már karjaimba is kapom, hogy kisuhanjak vele az éjszakában. Nem emberi tempóban haladok, még a végén megfázik, mert nincs meleg, viszont nem szeretném, ha az út szótlanul telne.*
- Miért szeretnél velem aludni? *teszem is fel a kérdést futás közben, ami természetesen egyértelmű számomra, de szeretem, ha kimondják. Közben a távolban fel is tűnik a fogadó körvonala, amit rövid időn belül elérünk, s az ajtóban már le is teszem a lányt, mielőtt kezem a kilincsre téved, hogy én lépjek be először. Ilyen helyre, inkább a férfi nyisson be.*
- Kérsz valamit esetleg? *érdeklődöm, mikor beljebb is lépünk, és tekintetem gyorsan suhan végig a beltéren, felmérve a terepet. Hidegen hagy, így ha Aideen semmit nem kér, akkor a szobák felé veszem az irányt.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-02, 9:39 pm

*Tényleg rég volt már az a bizonyos első találkozásunk, ezért is kérdezek rá arra, hogy mégis hogy van manapság, mennyire illeszkedett be, de amikor hallom, hogy már párt is talált magának, csak elmosolyodva bólintok egy aprót.*
- Akkor szerencséd van. Remélhetőleg minden jól alakul és sokáig együtt lesztek. *nekem nem a legjobbak a tapasztalataim a párkapcsolatokról, de hát ez nem gond, most talán már nem lesz gond, hiszen Noel más, mint a többi ember, nem olyan, mint amilyen Gabe volt, szóval talán... talán most már boldog lehetek, úgy igazán. A kardomnak hála a vívásra is átterelődik a témánk, így hív ki engem egy kis játékos edzésre, de amikor hallom, hogy nem zavarja, hogy alul marad, csak bólintok.*
- Ez esetben akkor majd megejtjük az agyik nap. *nem lenne gond, úgyis rég harcoltam már valaki ellen a kardommal, itt az ideje, hogy a kicsike ismét belelendüljön. Seinát is bemutatom azért és ez után pedig ő magunkra hagy, én pedig Tarkh-ot invitálom, hogy jöjjön csak velem a romhoz. *
- Miért, ki más? *kérdezek is rá most én meglepetten, mivel nem értem, hogy mi lehet olyan furcsa abban, hogy magammal hívom őt.* - Egy szörny? Mégis miféle szörny? *nevetek fel, bár ez a nevetés hamar abbamarad, mivel sejtem, hogy nem viccel, elég sok minden történt már velem is, így hát kíváncsian hallgatom tovább a szavait. Ahogy viszont újabbat kérdez, szóba hozva a vámpírokat, csak felé fordulok, majd kíváncsian figyelgetem a szemeit is, hogy vajon hogy is vélekedhet róluk.*
- Én nem félek tőlük, ugyanis az egyik a kedvesem. *hogy mit kezd a kapott információval, az majd nemsokára kiderül, de én nem mondok neki se többet, se kevesebbet még, ha kérdez, akkor talán, bár nem sok köze van ahhoz, hogy én kivel miféle kapcsolatot is ápolok. Még pár méter és már látjuk is a romot, így távolról.*
- Csak szeretem azt a helyet, szép emlékeket idéz. Engem nem támadt meg ott szörny. *pillantok rá pimaszul, majd végül már a bejárat felé is lépek, így tolom be az ajtót és a sötét helységbe érve szépen meggyújtom a fáklyákat, hogy azért lássunk valamit.*
- Megmutatod, hogy hol volt az a szörny? *kérdezek rá kíváncsian, mivel szívesen megnézném azt a helyet és ha tényleg van ott valami vagy valaki, akkor meglehet, hogy nem fogok ide ilyen sűrűn járni... Bár, tény, meg tudom védeni magam.*