A Krorun várrom

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-04-05, 12:22 pm

*Eljutunk érdekesebb témákig is, így keveredünk szócsatába miután sikeresen zavarba hoztam, de arra amit mond, kissé elgondolkodok. Valóban... illetve nem, sosem mondtam, hogy nem akarom félreérteni, csak azt, hogy ha én félreértem, azt ő ne értse félre... mármint, valami ilyesmi. Aideen-re én úgy tekintek mint egy kislányra, és abban is benne van a lány szó, no meg hát azért ebből a szempontból nem is olyan kicsi már, de jól mondja, az ilyet nem szabad. Ráadásul nem tudom, ha ezzel járna, hogy megőrizzem emberségem... lehet a bestiát választanám, mert másképp kezesbárányt csinálhatna belőlem talán... hiszen kapcsolatok terén nincs tapasztalatom. De igazából nincs is még ott ez a téma, hogy én ilyeneken gondolkodjak, tehát el is hessegetem mindezt a fejemből... nem aktuális.*
- Ahogy gondolod... *válaszolok csak ennyit, ebben persze az is benne van, hogy rosszul gondolja, és az is, hogy igaza van. Nem tudom még. De figyelmeztetni figyelmeztetem, hogy vegyen azért vissza a tervekből és a gonoszkodásból, mert baj lehet a végén. Tudom, hogy csak a méreg miatt nem gondolkodik, de többször nem fogom figyelmeztetni, majd észreveszi a változást, ha jön.*
- Te tudod. Majd ha kitisztulsz, komolyabbal elgondolkozhatsz rajta, én többet úgy sem mondom. *rántom meg a vállaimat is hozzá, jelezve, hogy a téma részemről lezárva. A kérdezgetést csak nem hagyom abba, és most jövök rá, hogy Aideen is kezd hozzászokni az én furcsa gondolkodásmódomhoz, így igaza van abban amit mondd.*
- Igen. Talán. *nem árulom el teljesen azért magam, az sose én voltam, mindig muszáj hagyni egy kis reménysugarat. Szavaimat azonban rendesen félreérti, így el is kapom a karját, hogy még ne mehessen.*
- Most azt akartam, hogy beismerd hogy akarod. Nem azt, hogy kimondd, hogy kérlek. Félreértettél. *nézek bele a szemeibe, hiszen emögött most nem a beteges játszma állat, arra még nincsen ő készen... így el is engedem, had menjen beljebb, lepihenni egy kicsit, hogy ott faggathassam tovább.*
- Úgy látom itt most csak én tudok felnőtt módjára viselkedni... hát jó, ennyit akartam tudni egyenlőre. *egyezem bele, hogy ne legyen több komoly kérdés. Nyilván őszinte válaszokat kapnék, de igen ködöseket, és furcsa módon, tehát lehet tényleg itt kéne abbahagynom a mai napra az üzenetek dekódolását. Azonban ekkor jön elő az érintéssel, és meg is sebzem egy picit az ujját, de még időben megálljt parancsolok. Hallva kérdését elkomorodom.*
- Nem félek. Ne is feltételezz ilyet. *maximum annyiban, hogy nem szabad diákot ölnöm, én pedig nem vagyok magamban biztos. Érvényesüljön a fokozatosság elve, nem fogok fejjel rohanni a falnak, ez nem olyan dolog, amit úgy lehet megtanulni, hogy bedobnak a mélyvízbe. De csak nem hagyja abba, és szó szerint felkínálja a gyönge kis nyakát, nekem pedig kedvem lenne szinte feltépni, így tekintetem is elködösül, lélegzésem szapora lesz, és megragadom a derekát. Viszont nem harapom meg. Ki ő, hogy veszélyeztesse az én szórakozásomat? Az én tanulási folyamatomat? Azért ez nem járja. Egyetlen gyors mozdulattal rántom az ölembe, és fogom még mindig karjait, úgy hajolok hozzá közelebb.*
- Nem. Elég volt. Majd máskor. Ha szeretnéd még, majd eljössz még. Nekem is vannak korlátaim, aminek az átlépése az életedbe kerülhet. Diákot nem ölthetek. *hoppá... ki is csúszik valami a számon, aminek nem kéne. Nem akartam elárulni, de most már mindegy...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-04-05, 12:34 pm

*Nem értem, hogy miért próbálkozik ilyen nagyon faggatózni és értelmesen beszélgetni velem, mivel tudhatná, hogy nem vagyok teljesen önmagam, tett róla, amikor oly sok véremet vette. Viszont mielőtt felkelnék, megérzem a húzást, így maradok a hátsómon kis ideig, amíg meg nem hallom, hogy mit akart. Picit elmosolyodom, majd másik kezemmel cseppet megpaskolom az engem fogó kezet.*
- Nyugi, akartam és akarom, így megfelel? *beismerem én neki jelen pillanatban, igazából bármit beismernék, tehát picit el is mosolyodom, ennyi szerintem elég volt neki. Elereszt, így besétálok a kanapéig, amelyen kényelmesen el is helyezkedem és a beszélgetésünket is tovább bonyolítom, mert túl sok értelmes dolgot most nem tud kiszedni belőlem.*
- Talán azért, mert csak te vagy felnőtt. Én 16 vagyok. *nem tudom, hogy ezzel tisztában volt-e vagy sem, de most már tudja és ez a lényeg. Ujjamat picit megsebzi, de aztán elereszt és mintha távolodna is tőlem, így bukik ki belőlem ám a gonosz kérdés is.*
- Pedig nekem úgy tűnik. *és már meg is fordulok, de azért odafigyelek a fokozatosságra és hozzá is mászom, hogy aztán nyakam mutathassam neki, így érezheti meg édes illatomat, na meg a vérem illatát is, hiszen a sebem nem gyógyul be magától és a kendő is picit már átnedvesedett. Ahogy elkapja derekam, úgy hunyom be ösztönösen a szemeimet, felkészülök rá, hogy mindjárt érezni fogom a harapást, de csak az ölébe von, így nyílnak ki szép szemeim, melyekből most értetlenség sugárzik.*
- Szóval nem ölhetsz meg. Milyen kár... *pislogok rá angyali arccal, majd egy picit azért helyezkedem az ölében, hogy kényelmes legyen, úgy nézek rá az engem fogó kézre is.*
- De ha nem harapsz meg újból, akkor akár el is engedhetsz. Vagy ismét valami félreérthetőn jár az eszed? *nevetek fel, mivel tudom, hogy nem, így ha engedi, ki is csusszanok karjai közül. Fura mód nála már megszoktam, hogy hozzám ér, másoktól viszont továbbra se viselem el, így ha elenged, akkor le is ülök a kanapéra, majd a kendőmet szorítom meg kissé, hogy elálljon már a vérzés, tehát leszedem - ezzel láthatóvá téve a csúnya vágást és a harapást is -, majd szépen ismét megpróbálom ráerősíteni, de így nehézkes, tehát kezem Azrael felé is nyújtom.*
- Segítesz bekötni? *szép nézés következik, mivel ez most komoly kérdés, az előbb is ügyetlenül kötöttem be és ha nem akarja, hogy magamtól vérezzek el, akkor nem ártana egy segítő.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-04-05, 12:55 pm

*Bár még mindig azt akarom, hogy kérje, most mégsem erre utaltam, így felvilágosítom a helyzetről, csak a féligazságot elmondva, de ahogy hallom neki az is elég. Szépen mosolyodik el, olyan kevésszer mosolyog, hogy erre eddig fel sem figyeltem, így először ez köti le tekintetem, és csak utána jut el az agyamig amit mond.*
- Meg. *vigyorodom el nem kis önteltséggel, és persze eleresztem, had menjen befelé. Már bent jövök rá, hogy bizony teljesen felesleges komoly témákkal zargatni, túl sok vérét vettem, túl sok méreg jutott beléje, és bár emlékezni fog mindenre, s talán át is gondolja majd, az biztos nem most van...*
- Az egy dolog, hogy annyi vagy, de úgy ismertelek meg mint aki meglepő érettséggel rendelkezik. Bár nyilván ezt nem most kéne keresnem rajtad... *döntöm meg picit a fejem, és hirtelen átsuhan egy gyors számolás a fejemben.* - Egyébként múltkor tévedtem, csak 14 év van közöttünk. Nem 15. *vigyorodom el pimaszul, mintha az az egy év oly sokat számítana, és azt jelenteném ki, hogy tulajdonképpen vele vagyok egykorú... Ahogy látom viszont, nem csak én voltam mohó, ő még most is az, így közeledik egy picit, és csak nem akar visszavenni. Megjegyzésére csak igen durván mordulok fel, nem is természetesen, hanem valami állatias van benne, és arcom eltorzul, felső ajkam visszahúzódik a szemfogaimról, így vicsorgom rá.*
- Ne kóstolgass! *teszek egy ajánlatot, de perceken belül már az ölembe köt ki, és csak azért nyugszom le, mert tudom a következő mondatából, hogy tényleg nincsenek otthon nála...*
- Kár? Hogy mondhatsz ilyet? *pillantok bele a szemeibe döbbenten. Tényleg nem értem, lehet, hogy a méreg olyan dolgokra készteti amit sose tenne meg egyébként, de kétlem, hogy a jellemével egy teljesen ellenkező lányt hozna ki belőle... tehát vannak dolgok amiket mélyen belül talán ő is akar. Ez bizonyára nem tartozik oda... Megrökönyödött gondolkodásomból, hangja rángat ki, és csilingelő nevetése, amire én is elvigyorodom.*
- És ha igen? Mit teszel? *hajolok még közelebb hozzá, és minél kevesebb a távolság, az én vigyorom annál nagyobb. Nem engedem el, nincs kedvem, elég volt mára abból, hogy ő irányít, most én teszem, így továbbra is karjaim között fogom, tehát maximum ülve mutathatja meg a sebét nekem.*
- Rettentően cseles és gonosz kis boszorkány vagy, azt ugye tudod? *mordulok fel kissé, és egy nagy levegővel meg is fogom a kötést, amely tiszta vér. Na szép... Még szerencse, hogy rutin dolog ez nekem, nem egyszer sérültem meg, hogy be kelljen kötözni magam, tehát tudom mit csinálok, és el is végzem ezt gyengéden, de mégis biztosan és gyorsan, hogy a végére egy kissé elszorítsam a sebet, nehogy tovább vérezzen. Lassan tolom el a kezét, de érzem, hogy újra felcsap bennem a vágy, hogy megharapjam, nem beszélve arról, hogy ujjaim is véresek lettek. Felemelem ajkamhoz, hogy lenyaljam, minek után már szemem villan is a lányra.*
- Hova kéred? *hördülök fel, jelezve, hogy nem bírom ki harapás nélkül, köszönhetően neki. Talán egy-két kortyból nem lesz baj... remélem. Elvégre nem vagyok már éhes, hiszen belakmároztam, ez amolyan... levezetés.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-04-05, 1:07 pm

*Ha annyira szeretné tőlem hallani a dolgokat, akkor megadom neki most ezt az örömöt, így hát hamarosan el is ereszt, így tudok besétálni a várromba és szerencsémre még egy kanapé is a rendelkezésemre áll. Eldőlök rajta, valahogy jobb most ez így, mert ülve is éreztem a szédelgést, de így most már kezd összeállni ismét a világ, tehát nyelvem is megeredhet, hogy koromat is közöljem vele.*
- Ezt bóknak veszem Azrael. *mosolygok tovább, kíváncsian figyelve arcát és hallgatva a nagy matekzsenit is, ugyanis hamar rájön, hogy nincs is olyan sok év közöttünk, azaz minusz egy, mint amit a múltkor mondott nekem.*
- Akkor majdnem kétszer annyit éltél már, mint én. *gondolkodom most el én is, de hiába próbál pimasz lenni, rám ez most nincs semmiféle hatással sem. Máskor bizonyára lenne, de mintha tényleg kicseréltek volna. Viszont szerintem fél tőlem, fél, hogy bántani fog és ezt meg is jegyzem neki, de a morgásra azért elhallgatok. Mondanék ám valami szúrósat, már a nyelvemen van, de egy belső hang most szól, hogy "állj, eddig és ne tovább". Nem akarom kihúzni a gyufát nála, tehát inkább csak odamegyek a közelébe, a harapását kérve, de ezt most nem kapom meg, így az ölében kötök ki, úgy tekintek fel rá, bele a vadász szemeibe.*
- Nem komolyan gondoltam, nem akarok meghalni. *döntöm meg picit a fejem, ezek szerint sikeresen félreértett az előbb. Még csak az kellene, hogy rövid életemnek máris vége legyen... De a harapással nem akar megajándékozni, aminek én nagyon nem örülök, de ha nem, akkor én se maradok ám tovább az ölében, így kezdek el mozdulni is, hogy kibújjak karjai közül, de ő mégis fog, tehát nem fog sikerülni ez a tervem, csak a hajolását érzékelem, így kerekednek el picit szemeim és próbálok meg elhúzódni, de ez ebben a helyzetben nem túl egyszerű.*
- Beléd vágom a tőröm. *sejtheti, hogy van nálam, hiszen valamivel meg kellett vágnom magam, de az a gond, hogy nem lennék képes rá. Most nem tudnám őt bántani, mivel nem akarom, inkább gyorsan felemelem a kezem, így biztosan abbahagyja ezt a dolgot, amivel további zavarokat okozhat nálam.*
- Ezért kedvelsz. *kacsintok is rá, majd a véres kendőt a kezébe is adom, így várom, hogy segítsen nekem. Ahogy érzékelem, szinte villámgyorsan köti be a kezem és bár erős a kötés, legalább a vérzés el fog állni, így mozgatom meg karom, de ő már a véremet ízlelgeti ismételten és a következő másodpercben már látom is azt a furcsa csillagosát a szemében. Hajam jobban elhúzom és a felsőmet is picit arrébb igazítom, így fedem fel hófehér vállamat is előtte.*
- Ott talán kevésbé érzékeny, mint a nyakamnál. *kecses vállamnál még egy picit igazítok az anyagnál, a melltartóm pántját is arrébb kotrom, hogy ne legyen útba és így döntöm meg fejemet is, hogy teljes kényelemmel hozzám férhessen, már ha megfelel neki a hely, ahonnan kínálom magam. A nyakam tényleg túl érzékeny és bár az előtt azt ajánlottam, azóta egy picit átgondoltam.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-04-05, 1:24 pm

*Sejtettem, hogy nagyjából hány éves lehet, de most hangzik ez el először tőle, így persze meg is jegyzem, hogy a kor szerintem nem számít nála... ő olyan értelmes, nem kis csitri mint a többiek.*
- Annak szántam. *erősítem meg abban, hogy nyugodtan vegye bóknak, szeretem kimondani az igazat. Azt is megmondtam neki, hogy bájosnak tartom. Nekem nincs mit titkolóznom.*
- Igen, nagyjából. Szóval hallgathatnál a nagyobbra... *és ha még tudná, hogy a kétszer annyi, mennyi mindent rejt... szerintem sok vámpírnapot kell eltöltenem úgy, hogy még egyszer annyi vért lássak folyni, mint "előző életemben" munkámból adódóan. De csak nem hallgat, és pimaszkodik, egy olyan dologgal, amivel nem kellene, s erre fel is mordulok, jelezve, hogy itt kéne abbahagynia... és láss csodát, be is fejezni. Nem kell neki sok, csak egy kis keménység, rájöttem már erre, de mindenesetre most örülök, hogy befejezte. Azonban nem engedem el, mert pimasz volt, hát én is az leszek, viszont arra amit mondd, csak kedélyesen felkacagok.*
- Tudod te hányszor vágtak már belém kést? *röhögcsélek fennhangon, mivel mulattat a dolog. Egy vámpír meg a kés... ez jó. De nem sokáig vidulok még így, ugyanis segítségem kéri egy nem túl etikus dologban most, szóval meg is jegyzem neki, hogy ez gonoszság...*
- Pontosan. *kacsintok vissza, ugyanis valóban ezt kedvelem benne, ezért más mint a többi, és kap kiemelt figyelmet. Gyorsan elvégzem a megkötést, de megkapta amit akart, újra felélesztette bennem a vámpírt, így teszek fel egy gyors kérdést, amire már mozgolódik is, én pedig szinte villogó tekintettel figyelem, hogy mit csinál. Nem reagálok rá, hogy mi fáj neki és mi nem, őszintén szólva nem izgat annyira, úgyis hozzá fog szokni, nekem van egy olyan érzésem... Nem tétovázom tovább, közelebb is hajolok a vállához, persze úgy, hogy még mindig az ölemben van, és fogom őt, fogaimat pedig már bele is mélyesztem a húsába. Eredetileg egy kortyot tervezek csak, de szép is lenne az élet, ha minden így működne... ám ez sosem ilyen egyszerű, így bár mivel nem keveset ittam már belőle, a fejemet annyira nem vesztem el, mégis csak néhánnyal több korty után vagyok képes elszakadni tőle. Nem ittam most belőle mégsem sokat, legalábbis így érzem, de hogy ez mennyire megbízható... hát nem tudom. Inkább csak hátradőlök a kanapén, fejemet is megdöntve fürkészem a plafont, és élvezem ahogy a megmaradt vér lecsurog az ajkamról. Nincs kedvem letörölni.*
- Máskorra is kell hagyni valamit... *közlöm azért, hogy tényleg teljen be ennyivel, elég gáz lenne, ha nem tudnánk leállni. Kellett neki ennyi ideig húzni a találkozást...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-04-05, 1:33 pm

*Mivel ilyen állapotban szerintem képtelen lennék bármiféle varázslatot is alkalmazni, ezért a tőrömmel jövök, de mint hallom, mulattatja a dolog, így gondolkodom el szavain, már amennyire képes vagyok ép ésszel gondolkodni ezen az egészen.*
- Nem... azt se tudom, hogy mit csináltál emberként. Elmeséled? *kérdezek is rá erre, mivel most jut eszembe, hogy oly keveset tudunk egymásról, mindig csak a macska-egér játék folyik közöttünk, de itt az ideje talán, hogy picit jobban megismerjem. Lehet, hogy ez még jó ötlet is lenne, hogyha nem mutatnám meg neki véres kezemet, mely feléleszti benne a vérszomjat, én pedig máris rendelkezésére állok, így mutatva meg gyenge kis vállamat, hogy harapjon meg ott. A kezem ígyis eléggé fog sajogni és talán így egyszerűbb lesz minden. Nyugodtan figyelem, ahogy hozzám hajol, majd picit meg is remegek a harapásától, azért fájnak a tűhegyes fogak, miképp a húsomba mar, de aztán minden változik. Felnyögök kissé, de a szédülés is elkap, így kapaszkodom meg két kis kezemmel a felsőjébe. Bár biztosan tart és nem fog leejteni, oly rossz most ez. Szemeim is kinyitom, fejem nekidöntöm, majd tovább szorongatom, mintha bármelyik pillanatban kicsúszhatna alólam a talaj. Ahogy elereszt, úgy gyengülök el teljesen, a szorításom is megszűnik és igen szaporán kezdem el venni a levegőt: nem érzem jól magam. Picit próbálok megmozdulni, visszatérni a kanapéra normálisan, de annyira rossz minden, úgy forog a világ, hogy hajamba túrok, majd ijedt tekintettel nézek valahova Azrael felé, mivel ilyen rosszul már nagyon régen voltam és a hideg is elér nemsokára, újból fázom, testem is remeg, én pedig az ájulással küszködöm jelen pillanatban, így dőlök ismét neki, hogy most már picit nyakába szuszogva próbáljak meg észnél maradni.*
- Nem... nem is akarok... többet. *lihegem halkan, próbálva összetenni az értelmes szavakat, de oly nehéz ez most, ennyire még szinte sose voltam törékeny és védtelen, mint most, mert a kezem nem tudom normálisan felemelni vagy mozdítani és a homlokom is verejtékezni kezd. Most látszik csak, hogy többet akartam, mint amennyit a testem bírt.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-04-05, 1:46 pm

*Nem is értem miért a tőrrel jön, attól nem lesz bajom... illetve hát nem is lesz kellemes a dolog, de már emberként is szinte megszoktam. Ha mondjuk a pálcájával jönne, akkor elgondolkodnék rajta, hogy érdemes-e pimaszkodni, mert a tüzes kis meglepetés a temetőben nem tetszett... de nem ezt mondja. Talán nincs is nála pálca? Botorság lenne fegyver nélkül eljönnie, dehát annyira más ma... Most ő a kíváncsi, szavaim bizonyára felébresztették benne a kérdéseket, és egy pillanatig elgondolkodom, hogy vajon eláruljam-e neki... de aztán úgy döntök, hogy igen, mivel senki elől nem titkolom ezt, aki ér is valamit.*
- Bérgyilkos voltam. *felelek röviden és keményen, szemeibe mélyedve figyelem, hogy vajon erre mit mond. Ha a kerek harminc évemből az egészet bérgyilkosként húztam le, talán megérti miért is nem akarom, hogy felhúzzon. De a főszerepben most a keze van, utána pedig a válla, hogy magamhoz is vegyem édes vérét újra. Egy ideig nem is látok mást, csak hagyom, hogy magával ragadjon az érzés, miután kiegyenesedem, tehát hallom ám a szavait, de csak akkor érzékelem, hogy milyen rosszul van, mikor már hozzám bújva szuszog. Óh, a francba... tudtam, hogy nem szabad, de többször visszautasítottam, mégis csak elérte amit akart, és többet mint amennyit elbírt volna. Hát most mihez kezdjek vele?*
- Talán vissza kéne vigyelek a révészig. Biztosan átvisz, és onnan már átvesznek. *nem hárítom a felelősséget, csak ötletem sincs, hogy mihez kezdjek vele, így meg is tartom a karjaimban, nehogy leessen itt nekem. Kár lenne, ha hamar vége lenne a kölcsönös kihasználásnak...*
- Ahj, Aideen, miért kell neked ilyen torkosnak lenni? Folyton ilyen helyzetekbe késztetsz, ahányszor csak iszom belőled! *mérgelődöm. Igen, most mérges vagyok, magamra és rá is, rá mert belerángatott, magamra mert hagytam. Szeretek játszani, de hogy ilyen közel súroljak valamit, amiből nagy baj lehet... az nem jó dolog.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-04-05, 1:53 pm

*Most, hogy így tovább beszélgetünk, rádöbbenek, hogy mennyi mindent nem tudok még róla, ezért is teszem fel a nagy kérdést, hogy vajon miféle ember lehetett. Tudom, hogy sokakat a vámpír lét megváltoztat, de vajon őt is vagy ez előtt is ilyen volt? Nem telik bele sok idő, már el is árulja nekem, hogy miféle foglalkozása is volt, így kíváncsian gondolkodom el ezen.*
- Akkor sok mindenhez értesz... *kínzáshoz, gyilkoláshoz, szemfényvesztéshez, most már tudom, hogy nem ártana vigyáznom vele, de mégis, oly nehéz most nemet mondani és elhúzódni, azt akarom, hogy még egyszer harapjon meg és ezt el is érem. Egy újabb csúnya sebet kapok tőle, mely valószínűleg napokig látszani fog, de nem érdekel, csak kiélvezem a pillanatot, mely picit tovább tart, mint vártam, így testem elgyengül, majd hozzá is bújok, nem tudok túl sok mindent tenni, tehát nem próbálok meg ficánkolva elmenekülni, mert félő, hogy a padlón kötnék ki és nem Azrael miatt.*
- Rendben... *motyogom még halkan, igen, az jó ötletnek tűnik. Fel is emel, én pedig most már kapaszkodni is képtelen vagyok, csak az elmosódott világot figyelem magam körül, majd végül a leszidásra csak elmosolyodom, miközben azt kódolom, hogy pontosan mit is mondott.*
- Nem én voltam a torkos... *és ezek az utolsó szavaim, mivel tovább már nem bírok észnél maradni, így végül érezheti is, ahogy testem elernyed. Rá vagyok bízva, de biztosan visszavisz majd a kastélyba és szerintem a révész is tudni fogja, hogy az első emeletre, tehát a gyógyítóhoz vigyen, hol majd talán a holnapi nap folyamán fel is ébredek egy kis vérátömlesztés után...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-04-05, 2:04 pm

*Nem tartom titoknak, hogy mi volt a foglalkozásom, nála különösképp nem, hiszen így talán jobban vigyáz majd velem. Még úgyis felfogja - legalábbis szavaiból ítélve -, hogy méreg van benne, és feltételezésére én csak bólintok. Nem hiszem, hogy részleteznem kell ezeket, magától is rájön, bár valószínűleg el sem tudja képzelni, hogy miket csináltam. Gyakorlatilag sokkal gonoszabb vagyok, mint amilyennek kinézek, és ezt talán egyszer majd Aideen is megtapasztalja ezt. Viszont ez sem tántorítja vissza attól, hogy még egy harapást kérjen, engem meg már túlságosan felhúzott a kötözés, nem tudok nemet mondani, amit kéne... ajh, sürgősen meg kell tanulnom visszautasítani a vért, mert így gondok lesznek. Ugyanis nagyon nincsen jó állapotban, csoda, hogy még él, szívem szerint most ismét dühöngenék egy sort, mint anno a szobában, mikor vizet kellett adnom neki, de ha ezt megteszem, ahhoz el kell engednem, abból pedig újabb csúnya sérülések származhatnak. Felhozom hát az ötletet, hogy találkozónknak itt legyen vége, mert ellátni én nem tudom. Bele is egyezik, végre valami normális reagálás a részéről, és egy szó nélkül már karjaimban tartom, és lépegetek ki vele lassan egyenlőre, míg szavakban dühöngöm. Sért amit mond valamilyen szinten... igen, az voltam, de nem csak én, és ő miatta. Nagyon jól tudja, hogy mit hoz ki belőlem. Elájul, ezt érzem, így gyorsabbra veszem a tempót, és perceken belül már a városban vagyok, ahol már lassítok is, és megbújva a mellék utcákon próbálok eljutni a révészig. Amint látótávolságon belülre értem, én láthatatlanná válva suhanok közelebb, rakom le a lányt, és távozom ugyan olyan gyorsan. Nincs kedvem most megjátszani az embert, aki megtalálta az áldozatot... inkább csak elfutok. Bizonyára jól lesz.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-04-11, 11:39 pm

//Árnymágia házi feladat 1.//

*Tom a révész segítségével eljut Seol szigetére, s amint partot ér egy nagyot szippant a tiszta levegőből, majd elindul, hogy körbekémleljen, mi is van még a szigeten. Egyre távolodik Mystral városától, mikor észreveszi, hogy egy nagyon ködös, furcsán kihalt erdőbe jut. Egy pillanatra megtorpan, de aztán megy tovább. Egy bakancsot, kopott farmert, fekete kapucnis pulóvert, és egy fekete kabátot visel a kissé hűvös időre való tekintettel. Bal alkarjára szokásos módon, fel van csatolva a pálcája. A nélkül nem indulna el sehova.
Szóval így lépked, magában merengve, mikor észreveszi, hogy lábai egy várromhoz vitték.*
~ Nocsak, ez lenne a híres Krorun várrom? Érdekes… nem ilyennek képzeltem…~ *gondolja magában, miközben a kapuhoz lép, s ahogy áthalad rajta, a hideg futkos végig a hátán.*
- Brr… nem épp bizalomgerjesztő. *mondja maga elé, miközben tovább megy, most már a kíváncsiságtól hajtva, s besétál a várba.

Maga a vár elég lepusztult, s itt-ott áttört falak, betört ablakok, rothadó szőnyegek vannak mindenhol. Ahogy beljebb lépked, úgy dönt, megnézi az emeletet, hogy vajon arra mi is lehet.*
~ Ha jól emlékszem, a legenda szerint az embereket az ágyaikban találták meg… talán lesz ott fenn valami érdekes is…~ *gondolja, miközben nagy öles léptekkel megindul a lépcső felé, s már baktat is felfele, mikor nyikordulást hall, ami nem szokatlan, viszont ezt követi egy hatalmas reccsenés, majd Tom már csak arra lesz figyelmes, hogy zuhan le a mélybe, aztán elsötétül minden.
Vagy jó tíz percbe telik, mire magához tér a törmelék és por alatt. Köpködve és prüszkölve próbál rájönni, hogy mi is történhetett.*
- Mi a… ezt… nem kellett volna… *nyögi két köhögés közepette, amit a por okoz, majd feltápászkodik a földről a teljes sötétségben, miután ledobálta magáról a törmeléket. Gyorsan körbekémlel, de mivel az orráig se lát, így előkapja pálcáját, s fényt csihol vele.*
- Lumos. *mondja ki a varázsigét, majd a megfelelő pálcamozdulatot alkalmazva, pár pillanat múlva egy kis lángocska szolgáltatja a fényt. Tomnak párszor pislognia kell, hogy hozzászokjon, de ahogy szeme hozzászokik a fényviszonyokhoz, már fel is fogja, hogy vajon hova is pottyant az imént.*
- Egy kínzókamra… ez az én formám. *mondja, s közben lehajtja a fejét, amolyan nagy sóhaj kíséretében, hogy már megint mibe keveredett. De nem sok ideje van elmélkedni és nézelődni, mert valami furcsa neszt hall, s erre felkapja fejét. Azt látja, hogy vezet innen ki egy ajtó, de azt egy árny alak pont eltakarja testével. Először nem tudja pontosan kivenni, hogy mi lehet, de aztán körvonalazódni kezd a dolog szemei előtt.
A lénynek hosszú, farkas szerű pofája és hatalmas agyarai vannak, szemei vörösen izzanak. Teste egy oroszlánéhoz hasonlít, hatalmas, éles karmokkal a végükön. Farka egy kígyó teste és feje, amely ugyan úgy kimereszti mérges fogait a fiúra, s neki is villogó, vörös szeme van.*
- Na ne! Ez most komoly?! *nyög fel elkeseredésében, s eszébe jut a múltkori óra, amin egy árny támadta meg, s azt kellett legyőznie. De nincs idő most gondolkodásra, mert a lény támad, s ha Tom egy helyben marad, akkor szépen szét lesz marcangolva. Így azonnal lendületet vesz, s arréb vetődik a lény elől, de még így sem elég gyors, mert ez a valami belekap a bokájába, s visszarántja a másik irányba. Ahogy hátravetődik, nekiesik a pince falának, s beüti a fejét, amitől csillagokat lát, de nincs több ideje. A lény ismét ráront, s neki cselekednie kell. Pálca lendül, varázsige mond.*
- Deprimo! *kiálltja, miközben pálcájával elvégzi a megfelelő mozdulatot, s egy lyukat robbant a padlóba, pont a lény elé. Hatalmas por és szilánkdarabok repülnek a levegőbe, de így egy kis időre megállított az árnyat, amíg össze nem kapja magát. Sérült lábával és fejével feltápászkodik a földről, majd a kiutat keresve nekilódul, hogy elérje az életet jelentő ajtót. De ismét nincs szerencséje, mert a lény pár pillanat múlva ismét fellöki, s végigkarmolja a mellkasát és karját, amikor védekezik. Tom elterül a földön, s megpróbál hátrálni a sziszegő-morgó lény elől. A falhoz csúszik, s próbál gondolkodni, hogy mi jöhet szóba egy ilyen lény ellen.*
~ Gondolkozz… mi volt órán… mivel állítottam meg azt az árnyat is… emlékezz basszus…~ *cikáznak fejében a jobbnál jobb gondolatok, mikor megjön az isteni szikra. Ahogy végighúzta magát a padlón, miközben hátrált, végig a fatörmelékeken és egyéb ruhaszerű anyagon csúszott. Most, ahogy keze érinti ezeket a szilánkokat és egyéb tárgyakat. Zöld szemeivel gyorsan körbepillant, s mindenhol megtalálható ez a sok faszilánk, főleg a lény teste alatt, aki pont ott foglal helyet, ahol Tom lezuhant és landolt a padlón. Gyorsan pálcáját lendíti, mielőtt még a lény reagálni tudna, s elordítja az első eszébe jutó varázslatot.*
- Piroinito! *ordítja, miközben a lángok, a megfelelő pálcamozdulat után, előcsapnak a bodzafa pálcából, s begyújtják a lény alatt a törmeléket. Tom amilyen gyorsan csak tud, felkel a földről, s ahogy az ajtó felé halad, ami az életet jelenti, még mindig fenntartja a tűzvarázslatot, s ezzel a sikoltozó, vonító lényt sikerül elpusztítania. Vagy legalábbis nagyon sok időre ártalmatlanná tennie. Gyorsan az ajtó felé rohan, már amennyire sérült lába engedi, majd felcsapja a tölgyfa ajtót, igaz, elég nehéz művelet lenne, ha csak simán lenne itt, de az adrenalinnak köszönhetően ez nem gond. Felszalad a lépcsőn, majd kirohan az ajtón az udvarra, végig a kerten ahol bejött, és ki a kastély területéről, hogy még csak véletlenül se jusson ismét a lény közelébe. Igaz sérülésekkel, de ezt is megúszta. Visszasiet a révésznek köszönhetően a kastélyba, majd ahogy visszaért, a gyógyítói rezidencián ellátják a sérüléseit, s utána már hálójában pihen, mint egy mormota.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-05, 10:16 pm

*A múltkori találkozásunk teljesen összezavart és bizony egészen idáig nem is tettem ki a lábam éjszaka a kastély falain kívülre, ugyanis látni se akartam Azraelt. Én... én azt hiszem, hogy teljesen mást érzek iránta, mint kellene, ezt pedig nagyon gyorsan meg kellene szüntetni, főleg azok után, hogy ő semmit se akar igazán tőlem. Most véget kéne vetni a kölcsönös kihasználásnak, nem szabadna, hogy továbbra is az vezérelje a kapcsolatunkat, mert én úgy érzem, hogy ez számomra már nem játék, így hát végig is sietek az ösvényen, majd végül már meg is érkezem a várrom elé, hol azért pár találkozónk már volt. Lábaimon térdig érő csizmát viselek, felül egy rövidke, fekete szoknyát és bizony a fűzőm is rajta van, így hát vállaimon láthatóak a múltkori alkalom után szerzett harapásnyomok is, amelyeket nem tüntettem el, emlékezni akarok rájuk. Ajkam viszont most már nem sebes, szép, mint mindig. Arcom egyébként hófehér, ezüstös szemeim körül fekete smink található és a kesztyűimet is most a suliban hagytam. Fekete, kibontott hajamba időnként belekap a szél, de már meg is érkezem a várrom bejáratához, ahol csak csizmámhoz hajolok, majd végül egy kicsinyke tőrt veszek elő belőle, amelyet nemsokára vállamhoz is emelek. Tudom-tudom, megvághatnám a kezemet is, de most ott vágom meg, ahol Azrael fogának a nyoma van, majd engedem, hogy végigfolyjon vállamon és dekoltázsomon is vérem, igen, magamhoz szeretném hívni a vámpírt, kihívni magam ellen a sorsot. A tőrt végül szoknyámban megtörlöm, visszadugom a csizmámba - mivel nem félek Azraeltől, szóval bízom benne és szerintem nincs fegyverre szükségem -, és úgy várok a férfira. Egyébként pálcám a másik csizmám szárában van, tehát nem vagyok védtelen, hogyha esetleg egy másik vámpír vagy valaki más találna ide, de remélem, hogy nem fog, én most csakis egy élőhalottra pályázom.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-05, 10:31 pm

*Tom nem is tudja miért, de egyszerűen muszáj kijönnie a várromhoz, ráadásul pont teliholdkor. Nem tehet róla, de valami erre a helyre vonzza, van egy olyan érzése, hogy neki most muszáj oda mennie. Így ösztöneit követve halad a várromhoz, s lassan el is ér a bejárathoz.
Kopott farmert, bakancsot, felül pedig egy fekete kapucnis pulóvert visel. Bal alkarjára csatolva a tokjában pihen a pálcája. Kapucni a fején, úgy fülel és néz, hogy merre tovább, mikor egy alakot lát meg a várrom közelében. Ő maga az erdőben halad, így nem lehet észrevenni, ráadásul nagyon halkan settenkedik, ha lehet így mondani. Először megáll, s vár, hogy az illető megforduljon, ekkor veszi észre, hogy egy lány. Ráadásul nem is akármilyen.*
~ Hiszen ez Aideen... Mi a fenét keres itt ilyenkor?! ~ *gondolja magában összeráncolt szemöldökkel, majd körbepillant, s ekkor veszi észre, hogy Aideen megvágta magát. Ez még inkább furcsa a számára, így halad tovább halkan, s odajut a lány mögé.*
- Aideen? *kérdi halkan, pont háttal a Holdnak, így arca nem igazán látható, egyedül smaragd szemei világítanak a sötétben. Így tekint a lányra, s még csak eszébe sem jut, hogy lehet, hogy ezzel megijeszti.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-05, 10:39 pm

*A múltkori találkánk nem sült el túl jól Aideen-el, viszont nem is nevezhetném katasztrofálisnak, legalábbis részemről nyugalommal mentem vissza a kastélyba, ugyanis szerintem normálisan átbeszéltük a dolgokat. Ennek fejében, mint mindig, most is ott áll...nék, a kikötőben, hogy a lányra várjak, ám ahogyan ismerem, egy ideig megint nem fog elő merészkedni, akár mi is történt közöttünk, így most nem figyelek őrhelyemen, hanem én is, csak úgy mint valószínűleg a lány, gondolkodva suhanok a fák között, egészen pontosan egy olyan helyre, ami a múltkori találkozóhely mellett az egyik kedvencem. Direkt nem akartam most oda menni, azt hiszem jobb lenne itt elmélkedni egy kicsit. Azonban érdekes illatot hoz a szellő, s bár hihetetlen számomra, mégis csak Aideen vérének édeskés illata csapja meg orromat, így hirtelen állok meg. Egy pillanatig gondolkodom, hogy vajon mit akarhat, ugyanis nem számítottam rá ilyen korán, és rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban. Aztán ahogyan azt szoktam, láthatatlanságba burkolózom az éjszaka ölelésében, és ismét villámgyors suhanásba kezdek, hogy mielőbb oda érjek. Ám mikor megérkezem néhány percen belül, érdekes látvány tárul a szemem elé, ami azonnali megállásra kényszerít. Aideen és egy ismeretlen fiú. Nem tűnik ellenségesnek a szituáció, azonban én nem fedem fel magamat. Így nem láthatják öltözékemet mely most egy fekete bőrcipőből, és nadrágból, valamint egy vörös ingből áll, hozzá egy szintén fekete mellénnyel. Nem jelzem ittlétemet, inkább karba tett kézzel várok, hogy valami érdemleges is történjen, és természetesen kész vagyok a harcra is, ha eldurvulna a szituáció. Érdekelne, hogy Aideen hogy viselkedik más társaságában...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-05, 10:47 pm

*Szeretném most már tisztázni a dolgokat, így hát érzéketlenül vágom meg magamat, ezzel csúfítva szép testemet, majd teszem is el a helyére a tőrt, miközben a vámpírra várok, de helyette egészen más történik, ugyanis egy másik hang szólít meg a hátam mögül. Testem megremeg először, így fordulok villámgyorsan Tom felé, majd lassan fújom ki a levegőt, elmosolyodva figyelve meg a másikat, kivel múltkor olyan kellemesen sikerült elbeszélgetnünk.*
- Igen, én vagyok... Te mégis mit keresel itt? ~ jaj ne ~ *érzem, hogy ennek nem kellene így lennie, így csak egy bizonytalan lépést teszek Tom felé, de félek, hogy már késő, mivel a sebem is látja és hát...*
- Mennyit láttál? *utalok itt természetesen a vágásra, mert ha nem látta, akkor nincs gond, de ha igen, akkor nem fogok örülni a faggatózásnak. Körbenézek, majd próbálom zavaromat elrejteni úgy, ahogy azt máskor is szoktam.*
- Tudod, gondoltam körülnézek itt, te jártál már fent? *utalok ezzel egy picikét, hogyha szeretne, akkor velem tarthatna és bizonytalanul meg is indulok felfelé, így hát a lépcső irányába. Kezem a hideg, poros kapaszkodóra kerül, így lépkedem felfelé, de azért még hátratekintek Tom irányába is. Azraelt viszont sajnos most nem veszem észre, de sejtem, hogy bármikor itt lehet, hiszen hívtam és tudom, hogy jönni fog.*
- Neked amúgy nem kellene itt lenned... bajod eshet. *sóhajtok fel cseppet, mivel nem szeretném. Kedves fiú, nagyon is, nem érdemli meg, hogy miattam gondjai legyenek. Lehet, hogy meg kellene utáltatnom magam vele? Nem! Lezárom Azraelt és nyitott leszek mások felé is, így hát végül kezem felé nyújtom kedvesen, jelezve, hogy jöjjön csak velem.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-05, 10:54 pm

- Ezt én is kérdezhetném. *pillant a lányra komoly arccal, s közben a csuklyát is lehúzza a fejéről. Így bukkan elő ébenfekete kócos haja, amibe néha-néha belekap a szél. Közben érzékeli, hogy Aideen közelebb lép hozzá, így jobban megfigyelheti a vágást, amit a lány ejtett saját magán. Kinyújtja kezét, s finoman megérinti a vágást, végigfuttatva rajta ujjait. Kissé megbabonázva áll, majd smaragd szemeit a lány ezüst szemeibe mélyeszti, úgy válaszol.*
- Épp eleget. Vajon akarom tudni, hogy miért vágtad meg magad? *néz mélyen Aideen szemeibe, majd miután finoman végighúzta mutató ujját a lány sebén, csak egy nagyot sóhajt, majd elmosolyodik. Nem az ő dolga kérdezősködni, vagy vádolni. Így inkább felel a lány kérdésére, miután a várra is vetett egy pillantást.*
- Igen, már voltam itt egyszer. De annak nem lett túl jó vége. *sóhajt egy nagyot, s mikor Aideen fellép a lépcsőn, hogy elinduljanak befelé, követi a lányt. Megfogja annak kezét, majd úgy válaszol a furcsa hozzászólásra.*
- Ahogy neked sem. Jobb, ha veled tartok. Együtt erősebbek vagyunk bármivel szemben. *kacsint a lányra, s megereszt felé egy kedves mosolyt, s ha Aideent nem zavarja, akkor kéz a kézben lépkednek fel a lépcsőn, de a kastélyba. Ha zavarja a lányt, akkor Tom elengedi.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-05, 11:04 pm

*Mivel meghallom, illetve megérzem az én kis Őzikém hívását, mely neki fájdalmas lehet, nekem viszont kellemes illatokkal jár, már meg is indulok, hogy találkozzam vele, annak ellenére, hogy egy kicsit rossz előérzetem van a korai invitálás miatt. Be is bizonyosodik mindez, mikor a kastély elé érek, úgy állok meg hirtelen a rohanásból és már láthatatlanul, de karba tett kézzel szemlélem az eseményeket. Amint látom, és érzékelem is a lány aurájából, nem igazán szeretné Tom társaságát, sőt, mintha féltené is, ám a fiú makacs... túlságosan makacs, így mikor hozzáér a sebhez, emberi fül számára nem igazán hallhatóan, de mégis, ingen halkan felszisszenek. Mikor megfigyelek, mindig egy kis információt gyűjtök, és egy úgynevezett kapura várok, ami a társalgás közben belépést biztosíthat számomra, s bizony nem kell sokat várakoznom, már jön is a fordulat, mikor az ismeretlen fiú be szeretné kísérni Aideent a kastélyba, sőt, még a kezéhez is hozzáér. Azonnal levetkőzöm a láthatatlanságomat, és ráérősen, kezdek el sétálni feléjük, nem olyan nagy távolságból.*
- Fiatalember! Azt hiszem, a hölgy finoman kifejezte azon szándékát miszerint nem óhajt a társaságodban lenni. Van neki más. *villantok egy vigyort, mely által borotvaélese fogaim is kivillannak egy pillanatra, ám mivel sötét van, ez nem igazán látható. Végül elsétálok a fiú mellett, és egészen Aideen-hez érve átkarolom fél kézzel a derekát, úgy hogy a lány mögött állok, viszont ha fészkelődni kezdene, karjaim vasbilincsként kulcsolódnak rá.*
- Azt hiszem ideje távozni. *nem kényszerítem. Nem is fogom egy darabig, rajta áll, bár ahogy érzem, ilyenkor mindig egy kis makacskodás jön az áldozat részéről, viszont egy olyan hókuszpókuszt megengedni ami esetleg bánthat engem elég botorság lenne, ugyanis gyakorlatilag Aideen most egy sakkbábú a király előtt, ami védi azt a mattól. Egyenlőre nem tudhatom, milyen erős az ellenfél.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-05, 11:09 pm

*Csak nyelek egy picit, szép szemeim is lesütöm idő közben, de aztán végül csak közelebb lépek Tom-hoz. Bár még nagyon nem ismerem a fiút, mégis kedvesnek ismertem meg és szimpatikus is volt nekem a múltkor. Ahogy viszont kezével a vágáshoz ér, hirtelen szisszenek fel, váj még és ha jobban megnézi, a harapásnyomot is észreveheti ott, én viszont csak elkapom kezét, úgy tolom gyengéden vissza.*
- Ezt ne... *jelentem is ki, még most, időben, majd kérdezek is rá arra, hogy vajon mennyit is láthatott, de a kérdésre csak elfordítom a fejem, fel se tűnve ugyebár, hogy pont Azrael irányába nézek.*
- Nem akarod. *rendezem is le ennyivel, majd kis idő múlva már a lépcsőn is tartunk felfelé. Kezemet csak egy időre nyújtottam felé, nem szándékozom kézen fogva haladni vele, tehát amikor megfogja, pár másodpercet még hagyok neki, de aztán eleresztem, hiszen nincs különösebben közünk egymáshoz.*
- Nem lesz bajom, szóval engem nem kell féltened. De neked még lehet. *villannak meg szép szemeim és nem, nem fenyegetőzni szeretnék, egyszerűen így gondolom, mert félő, hogy Azrael ha meglát minket itt, akkor nem fog örülni ennek az egésznek. És hogy miért hiszem ezt? Magam sem tudom... Ekkor történik meg viszont a megjelenése, amire számítottam, ez természetes, mivel én hívtam őt ide, de Tom jelenléte nem volt belekalkulálva ebbe az egészbe, így nyelek egy aprót a vámpír szavaira és a következő pillanatban már ölelő karját érzem.*
- Azrael... *szólalok meg és már bújnék is ki a karjából, jelezve, hogy azért ez nincs így, de ekkor érzem meg a szorítást is és hamar fel is adom ezt a tettem, azt hiszem, hogy tényleg jobb lenne, ha nem mozdulnék meg, inkább csak Tom felé nézek, majd végül fejemmel intek is felé.*
- Lehet, hogy igaza van. Én mondtam... nem szeretném, ha bajod esne. *nézek is bele a smaragd szemekbe, bár sejtem, hogy Tom mit gondolhat. Ha nem is tudja, hogy Azrael egy vámpír, azt láthatja rajta, hogy jóval idősebb, mint én vagyok, tehát elméletileg nem egy hozzám való férfi, bár én ezt másképp gondolom, de azt hiszem, hogy ennek nincs helye most itt, nem azért akartam a vámpírral találkozni, inkább kezem az övére kerül, így próbálom meg lassan lefejteni magamról az erős ujjakat, de mégis úgy, hogy Tom-nak ez ne tűnhessen fel.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-05, 11:16 pm

*Hát akkor elengedi Aideen kezét. Nem nyomulós, ha a lány nem akarja, akkor úgy is lesz. Ahogy haladnak, hirtelen úgy tűnik fel a semmiből egy férfi. Azonnal hátrafordul, s mikor az közelebb lépked, érzékeli, hogy itt valami nincs rendben. A hideg futkos tőle a hátán. Ahogy a férfi átkarolja Aideent, Tom enyhén szólva is kissé ingerült lesz. Szemei villámokat szórnak, de arca nem fejez ki semmit, csak nyugodtságot.*
- Azt nem te döntöd el. *csak ennyit válaszol, s mikor magához szórítja erősen a lányt, Tom érzi, hogy ez nem túl jó így. Valami nincs rendben a fickóval. Megérzései miatt egyszerűen nem tudja itthagyni a lányt ezzel az Azrael nevezetű valakivel. Idősebb nála a tag, és biztos, hogy erősebb is, de Tomot sem abból a fából faragták, hogy ennyitől megfutamodjon.*
- Az lehet, hogy te nem szeretnéd, de a válladon lévő harapásból kiderül, hogy ez egy vámpír itt velem szemben, aki épp átölel. Ha nem haragszol meg, nem foglak magadra hagyni egy ilyen alakkal, bármennyire is ártatlannak tűnjön. *néz Aideenre komoly arccal, de ezen kívül nem tesz semmit. Magától rájött már arra, hogy egy vámpírral szemben nincs semmi esélye, de talán ha csak szavakat használ, és nem ránt azonnal pálcát, lehet nem lesz belőle nagy galiba. Bár ahogy saját magát ismeri, meg a sulit, tuti, hogy valami lesz. Az már egyszer biztos. Így állnak hárman a Holdfényben, s Tomnak nem akaródzik megmozdulni.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-05, 11:30 pm

*Muszáj immár beleavatkoznom az eseményekbe, így szólok pár szót az ismeretlen fiúhoz, és karolom is át Aideent. Mikor megérzem, hogy észrevétlenül, de megpróbálja lefejtegetni ujjaimat a derekáról, és fészkelődik is, kissé közelebb hajolok a füléhez, és egy puszit nyomok rá.*
- Nyugalom. *suttogom neki, hogy csak ő halhassa.* - Felelj igennel, vagy nemmel. Erős ellenfél? Le tudom győzni? *folytatom a sutyorgást halkan, és gyorsan, s bár nem parancs, bizonyára felelni fog a lány, valószínűleg ugyan olyan halkan mint ahogy én kérdeztem, de ha nem az sem gond, ugyanis a fiú nem tudhatja mit kérdeztem. Ilyenkor szólal meg azonban a fiú is, és bár hangjából magbiztosság sugárzik, a tette ellent mond ennek. Ha olyan jó lenne, már támadt volna, így bármit is felelt Aideen - ha felelt -, tudom is, hogy milyen ellenféllel van dolgom. Fáradtam lehajtom fejem egy színpadias sóhajtás kíséretében, aztán hirtelen engedem el a lányt, és villámgyorsan termek a fiú előtt, egyszerűen arcon csapva őt, mely olyan erővel hat, hogy akár még repülhet is tőle egy kicsit. Nem teketóriázom, azonnal utánasuhanok, és míg a földön van - mert ekkora ütéstől biztosan elesett -, két kezét hátához nyomom, és lábfejemmel nyakára taposok, de nem úgy, hogy abból bármi baja származzon, inkább csak a dominancia jele, na meg azé, hogy nem mehet el.*
- Azt hiszem, nem értjük meg egymást. Én azonban nem szeretem az értetlen embereket. *azzal fel is emelem a földről, gyakorlatilag felrántva, ami nem lehet kellemes a vállának, de nem is töröm el, vagy rántom ki. Egy mozdulattal beletérdelek a térhajlatába, minek hatására valószínűleg térdre esik, de ha nem, hát én vágom arccal a földbe, ha pedig igen, akkor miután térdre esik, beletaposom gyakorlatilag a talajba, a hátára rúgva. Mindez kívülről igen fájdalmasnak tűnhet, az is, viszont mivel gyakorlott bérgyilkos vagyok, tudom, hogy hogyan okozzak kínt különösebb kár nélkül, így nem fog igen erős töréseket és egyéb dolgokat elszenvedni a srác.*
- Megértettük egymást? *állok meg a fiú felett. Szemem rajta tartom, ha bármivel próbálkozna, valószínűleg észre fogom venni, ha előrántaná a fajtájára jellemző idióta mogyoróvesszőt.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-05, 11:39 pm

*Tudtam, hogy meg fog találni, de nem voltam benne biztos, hogy ennyire hamar, így már csak azt érzékelem, hogy szépen el is kap és hiába is próbálok meg mocorogni, nem ereszt. Ez... borzasztónak kéne, hogy legyen, de valahogy mást vált ki belőlem, izgalmat, vágyat, mindent, amit nem szabadna, mivel szeretem, amikor ilyen. Ő a tenyerén hordoz, pedig néha, néha én magam is vágynék valami kis keménységre, elvégre ő vámpír és nem ember, de nem, ezt nem árulhatom el neki, csak elmosolyodom picit a puszira és amikor hallom a kérdését, nem tudok Tom mellett maradni, képtelen vagyok rá, Azrael iránt érzett érzéseim mást követelnek.*
- Nem erős és igen, le tudod győzni... *suttogom halkan, fejem is lehajtva, így fekete tincseim el is takarják arcomat, tehát Tom se tudja leolvasni, hogy mit is mondtam a férfinek, de amikor a fiú beszélni kezd, felemelem fejem, úgy nézek a szemeibe.*
- Ő nem ártatlan és már nagyon sokszor voltam vele kettesben. *szólok is azonnal a fiúhoz, de az események felgyorsulnak, én pedig csak távol állva nézem végig, hogy mi történik szerencsétlen sráccal. Nem elég, hogy a földre kerül, de Azrael nagyon keményen bánik vele, így testem is megremeg, miközben őket nézem.*
- Azrael, ereszd el, ne bántsd! *kérem meg halkan, így lépve mögé, próbálva leállítani és hogyha hallgat rám és elereszti Tomot, akkor csak én ölelem őt át hátulról, szorosan, hogy ne legyen baj, de hogyha nem enged nekem, akkor csak picit távolabb lépek tőle, majd végül pálcámat a magasba emelem, másik kezembe koncentrálom az energiámat, majd létre is hozom az árnycsápokat.*
- Umbra vincula! *mondom is ki a varázsigét, mely végül a csápok már el is kapják Azraelt, erősen szorítva most le a férfit a földre, négy végtagját és nyakát is megfogva és mivel árnyakból áll mindez, nem tud védekezni, nem tudja leszedni azokat magáról, én viszont mellkasára nézek, nem a szemébe, nem hagyva, hogy irányítson.*
- Kérlek... nem akarlak bántani, de Tomot se bántsd, ő nem tehet semmiről. *végül szemeim a borostyán szempáron állapodnak meg. Nem, nem akarom, hogy neki is baja essen, de itt, a szemem láttára töri össze szegény fiút, azt pedig mégsem hagyhatom... De reméljük, hogy hagyta magát lefogni és ebben az esetben a csápokra már nincs szükségem...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-05, 11:51 pm

*A kis beszédet nem hallja, így nem is tudja, miről beszélget a két jómadár. Ekkor hirtelen Azrael megmozdul, majd olyan erővel csapja arcon, hogy a földön köt ki pár méter után, mire Azrael ismét mellette terem, két kezét hátra csavarja, amire felnyög, majd nyakához nyomja lábát, s ezzel érzékelteti, hogy mennyivel erősebb a fiúnál. Tény és való, nem túl kellemes számára a helyzet, főleg, miután Azrael felrántja a karjainál fogva, amire felnyög, majd beletérdel a térdhajlatába, aminek következtében féltérdre ereszkedik. Elég szívás számára ez a helyzet, de ő csak az alkalmat várja. Ekkor rúg bele egy nagyot a hátába a férfi, aminek következtében a földönlandol. Felnyög, s figyeli, ahogy a férfi fölötte áll, és beszél neki valamit, de ez nem jut el tudatáig. Egyszerűen elnyomja az az életösztön, amit a génjeinek köszönhet, ami már egyszer mondjuk úgy, napvilágot látott párbajszakkörön. Félrefordítja fejét, s két könyökére támaszkodva megpróbál felállni, aztán egy hirtelen mozdulattal lendül egyet, s akkorát rúg bele Azrael térdébe, hogy a férfi kénytelen térdre esni. Ekkor rántja elő a kést Tom a bakancsából, s ráugorva a férfi mellkasára, annak nyakához nyomva a tőrt, smaragd szemeivel figyeli annak minden mozdulatát. Mindezt a másodperc tört része alatt. Gyűlt már meg baja különböző lényekkel, de ő is tudja, hogy pálcával nem biztos, hogy tudna mit kezdeni ellene. Talán még a tőr sem használna, ha nem nyomná azt bele a férfi torkába, s így kiserken annak vére. Közben háta mögött érzékeli, hogy Aideen megpróbál neki segíteni valamicskét, bár azt látja, hogy erős szálak fűzik ehhez a férfihoz.*
- Aideen, mióta találkozgatsz vele? *kérdezi a lányt, miközben még mindig a férfi mellkasán ül, s a torkának nyomja a penge éles tőrt, s nem mozdul. Szemeit folyamatosan a férfin tartja, de elkerülve annak tekintetét. Nem tudja miért, de munkálkodik benne az ösztön, kezd megjelenni szemei előtt a vörös köd, mint párbajszakkörön. A düh munkálkodik benne, a vadállatias érzések. Persze nem az, de valahogy ez mégis olyasminak tűnik. Változik körülötte az aura, sokkal fenyegetőbb. Bár ez egy vámpírral szemben kevés, de azért őt sem kell félteni.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 12:12 am

*Felajánlottam a fiúnak a lehetőséget, az, hogy nem élt vele, magának köszönheti. Mivel Aideen szavait is hallom, nemsokára kikötök a srácnál, mégpedig egy pár jól irányzott mozdulattal helyrerakva őt, és nem is kímélve, hiszen elméletileg neki megfelel ez, mivel nem távozott... Ekkor azonban meghallom Aideen szavait is, s bár még nem vagyok dühös, tehát képes lennék leállni, nem teszem, mert vámpír vagyok, nem szükségeltetik, és nem szándékom komolyan bántani a fiút egyenlőre. Egy utolsó rúgással terítem hát földre ellenfelemet, mikor megérzem a csápokat magamon, és mivel a fiú nem lehet, fejemet Aideen felé kapom. Elkattan valami. Valami, ami most olyan szintű dühöt hoz ki belőlem, mint még semmi sem eddigi élőholt létem alatt. Még az őrült sem tudott ennyire feldühíteni, és vészes lassúsággal, de ajkaim elválnak a fogaimról feljebb húzódva, így bujtatva elő pengeéles metszőfogaimat, és morgásban török ki.*
- Áruló! *sziszegem dühtől elborult arccal, miközben a lány lefeszít engem, és bár nem túl hangos, mégis valami kifejezetten ijesztő indulat cseng benne, némi kis vádló hanggal és csalódottsággal egyveleget képezve, valamint természetesen a lány hallhatja amit neki címzek. Mivel a földön vagyok, Tom-nak nem szükséges a rúgás, egyszerűen a mellkasomra ül, kését a torkomnak szegezve.*
- Azonnal szállj le rólam, vagy könyörögni fogsz, hogy a pokolra kerülhess a kezeim közül! *hörgöm a fiúnak teljesen elborultan. De mivel a fiú nem néz rám, illetve a szemembe, tekintetem most Aideen szempárját keresi, és meg is találja mikor az utolsó mondatánál a szemembe néz.*
- Eressz el! *szólítom fel, s mivel belenézett egy pillanatra a szemembe, és a felszólítás elég rövid, hogy ekkor történjen meg, most már parancsként visszhangzik ez elméjében. Ez valószínűleg meg is fog történni, ily módon többé nem fog le semmi, s azonnal láthatatlanná válok. Mi értelme, mikor a fiú alatt vagyok? Mivel nem ismerheti ezt a képességemet, hiszen a háta mögül bukkantam elő, valószínűleg megzavarja legalább egy másodpercre, míg a kezem lendül hogy megmarkoljam a torkát, és egyszerűen ledobjam magamról egy villámgyors mozdulattal. Ha ez megtörténik, azonnal felpattanok, még mindig láthatatlanul, de egyenlőre csak kissé távolabb suhanok halkan, és kezem is a sebre szorítom, mikor észreveszem, hogy kezd begyógyulni, így nem látható belőlem semmi, azaz, hogy jelen pillanatban hol állok. Nem teszek semmit. Most ők lépnek. Igen, ők, mert Aideent már nem tudhatom az oldalamon. Már nincs mi. Csak ők. Számomra.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 12:20 am

*Nem, én nem akarok ebbe belefolyni, de egy ilyen kedves sráccal se bánhat el Azrael büntetlenül. Nem jelent nekem Tom semmit, csak egy ismerős, tényleg csak ennyi, de mégis, nem hagyhatom így, én nem vagyok ennyire kíméletlen és őrült, így hát szépen be is segítek, szépen lefogva Azrael testét, méghozzá úgy, hogy ne tudjon mozogni, de amikor meghallom Tom kérdését, picit megremegek, úgy nézek bele a szemeibe.*
- Amióta ide járok. *felelem egyszerűen, ez az igazság és nem is bántam meg, egy pillanatra sem, de ahogy Azrael megszólal, érzem, hogy valószínűleg nagyon nagy hibát követtem el, de én nem érzem így, én sose voltam kegyetlen, ezt ő is tudja.*
- Nem... most te lépted túl a határt. *szólalok meg halkan, de mégis magabiztosan, mégse bírom megállni, hogy ne nézzek bele a borostyán szemekbe, pedig tudom, hogy az lenne a legjobb, hogyha elkerülném, mégsem teszem, így végül a parancs után leeresztem kezem, Tom pedig valószínűleg már el is terül a földön, miután Azrael eltűnik, de én tudom, hogy itt még nincs vége, ő nem adná fel ilyen könnyen, mégis miért tenné? Csak pálcámat szépen lassan magam elé emelem, gondolkodom, hogy harcolnom kéne-e, de nem, az eszem győz, így lehajolok és a csizmámba teszem, oda, ahol eddig is volt.*
- Azrael, nem akarlak bántani, de ezt meg kell értened, hogy nem nézhettem szó nélkül... *szólok hangosan, hogy biztosan meghalljon és hogy Tom mit csinál a földön? Az már nem rám tartozik, most fontosabb dolgom van, fontosabbnak látom tisztázni a dolgokat, így indulok hát meg, Tomtól távolodva, próbálva megkeresni a láthatatlan férfit, mivel valahol bizonyára rá fogok lelni és ha haragszik rám, hát tegye, ez vagyok én, ilyennek ismert meg és azóta se változtam. Ha változtam volna, akkor nem lennék már az igazi Aideen, de hogy mi a furcsa? Az, hogy még mindig nem félek tőle... nem, én erre képtelen vagyok jelen pillanatban és nem is tudom, hogy mit váltottam ki belőle.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 12:31 am

*Aideenek hála, a férfit sikerül a földre teríteni, mire Tom a mellkasára ül, s tőrjét a torkának nyomja. Közben Aideen és Azrael is furcsán viselkedik a számára, de mondjuk ez kettejük ügye, nem az övé. Hallja, ahogy Azrael árulónak titulálja Aideent, s közben a lány is válaszol a kérdésére. Egy nagyot sóhajt, de nem néz a férfi dühös szemeibe. Tudja, hogy az nem lenne túl szerencsés. Közben Azrael is megfenyegeti, amire nem szól semmit. Ha el tudják intézni, akkor nem lesz itt pokol meg kénköves eső, vagy valami hasonló. De ez sem tart sokáig, mivel Aideen engedelmeskedik a férfi parancsának, így az elengedi, s Azrael azonnal láthatatlanná válik. A meglepettségtől Tom enyhít a fogáson, mire egy kéz kapja el a torkát, s dobja el a földre, hogy kiterül tőle. Azonnal körbepillog, s nyakát dörzsölgetve kel fel a földről. Tőrét nem teszi el, csak átrakja bal karjába, majd előveszi pálcáját is, biztos ami biztos, majd Aideen mellé lépked.*
- Mit csinálsz?! *kap a lány után, s ha minden igaz, elkapja annak karját, de nem megszorítva, inkább csak maga felé fordítva.* - Ne menj a közelébe, csak bántana, bármennyire is szereted. *pillant a lányra, s reméli, legalább a józan eszére tud hatni, ha már megvédeni nem igazán képes. Inkább a lány védte meg őt, ami kissé cinkes rá nézve, de hát ez van.*
- Kérlek... ne ölesd meg magad. *néz a lányra kérlelően, de közben elengedi annak karját, had tegye azt, amit szeretne. Ő nem gátolja meg, de sejti, hogy nem lesz ennek jó vége. Így gyorsan elrakja a tőrt, majd előre tartott pálcával a kezében figyel, hogy vajon honnan fog feltűnni a férfi, s vajon mit tesz arra, amit a lány művel.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-05-06, 12:44 am

*A csata nem várt fordulatot vesz, és hamarosan a földön kötök ki, de nem is igazán a fiúnak köszönhetően, hanem Aideen miatt, ami meg lep, de igazából iszonytató dühöt hoz magával, és teljesen elborul az agyam, míg magatehetetlen vagyok.*
- Vámpír vagyok, az istenit! Hányszor kell még elmondanom, hogy felfogd? *üvöltök a lányra teli torokból, mint aki megtébolyult, viszont mivel pillantása is rám talál, egy parancsot adok neki, amit teljesít is, hiszen mást nem tehet, s ezt kihasználva, valamint láthatatlanságomat, már le is dobom magamról a fiút. Egy pillanat alatt tűnök el a közeli fák között, de szemmel tartom őket, és hallom is amit mondanak. Egy kis ideig várok, míg az indulattól szuszogok halkan, majd egyszerűen még mindig láthatatlanul kirontok a rejtekhelyemről, gyakorlatilag elcsapva Aideent emberfeletti gyorsasággal, s bár nem kapom karjaimba, attól még felemelem egy kicsit a földről, hogy több méterre elvigyem, nekinyomva a várrom falának. Elkapom az állkapcsát, és kényszerítem, hogy a szemembe nézzen.*
- Meg akarod védeni? Hát hajrá! Hogy fogod megvédeni, ha te magad támadod meg? *sziszegem bele az arcába, szinte fél centire tőle, úgy simulok hozzá a lányhoz, hogy saját testemmel szorítom neki a falnak. Most elő jött a gonoszabbik énem.*
- Támadd meg a fiút, és ne állj le, míg harcképtelen nem lesz! *parancsolom neki, és mivel egyetlen fiú van a körzetben, bizony egyértelmű, hogy mi is a feladata. Újra láthatatlanná válok, és elengedem a lányt, hogy teljesítse a feladatát, míg egy kissé távolabb suhanva figyelem az eseményeket. Le fogom-e állítani a fiút, ha Aideen gyengébb lenne nála? Nem. Nem érdekel a sorsa. Feldühített. Persze, mint minden parancsnak... ennek is vannak kiskapui, amiket ha az ember okos... kihasználhat.*