A Krorun várrom

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-05, 11:34 am

*A név hallatán megemeli fejét. Ezúttal nem keveredik féltékenység a gondolatai közé, csupán kíváncsiság.*
-És az ki? *Hát csak így bele a lecsóba, ahogy kell ezt. Ugyan még ki sem tűzték, hogy mikor menjenek, de ő azért már be van sózva, bár tulajdonképp, ha rajta múlik, akkor megint nem fog látni többet Litvániából egy szobánál. Ahogy most is egy ideig még csak a vár falait fogják látni, mert esze ágában sincs egyelőre a lánynak távozni innét.*
-Aki kíváncsi, hamar megöregszik. *Pöccinti meg párja orrát a leányzó, mielőtt elnyúlnának a földön, majd csókolózni kezdenének. A leányzó sötét, vizes hajzuhataga Ambrus arca köré omlik, ismét összevizezve őt. A lány azonban sem erről, sem Alasterről nem vesz tudomást, mindaddig, míg a fiú meg nem szólal.*
-Biztos magányos. *Bár a kijelentés kissé szomorú, Illya hangja színtelenül cseng. Attól még, hogy a cruos diákot imádja, a famulusát még nem fogja, így a problémái sem foglalkoztatják. Az alatta fekvő illető sokkal jobban érdekli, így figyelmét vissza is fordítja rá és csókolózás folytatására. Nem tud vele betelni, szokás szerint, s mikor sörénye akadályozni akarná a hozzáférésben, dühösen csapja hátra a tincseket, majd vigyorogva pillant a másikra.*
-Vizes lettél. *Ujjával végigköveti egy kövér vízcsepp útját amely Ambrus kulccsontján szánkázik végig, majd elkapva a kirándulót érzéki csókot lehel rá, s további csókokat hintve indul vissza a másik éhes ajkai felé.*

//Fagy

//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-08, 7:51 pm

//Olvad//

*Illya nyaralni szeretne, amire a cruos fiú gyorsan ki is talál valamit méghozzá azt, hogy Litvániába mennek nyaralni Clarissához.*
- A nagynéném. Ő nevelt fel. *Felel a kérdésre, majd tovább folytatja ötletei megosztását. Ambrus is szeret kirándulni, bár Ő már Vilnius nagy részét ismeri. A kirándulást Ő is várja bár nem az utazást, hanem inkább azt, hogy még több időt töltsenek kettesben.
Természetesen Illya nem bír nyugton maradni formás hátsóján és újra mozgolódásba kezd, ami felkelti a magyar gyerek érdeklődését, de nem jut előrébb a válasszal, ami után megnyomkodja orrát, majd szerelme mellé hemperedik. Miközben csókolóznak Illya haja körbeöleli őket és a belőle cseppekben víz hullik a srácra. Velük egy időben nem csak Ők, hanem a famulus is mozgolódni kezd, ám Ő nem szándékozok itt maradni, ezért távozik a helyszínről magára hagyva a párost. Ezt kihasználva az inflás diák azonnal a másikra veti magát, ám sörénye akadályozza a dologban, amit dühösen arrébb is paterol.*
- Tényleg? *Utánozza a lány hangsúlyát és kiejtését. Ő is ugyan ezt a kérdést tette fel, amikor a fiú ugyan ezt a kijelentést tette meg, ám a finn leányzó tovább spékeli a dolgokat finom puszijaival. Miközben a diáklány végig követi a vízcsepp útját addig Ambrus keze végig simít a lány csupasz hátán végig a vállán, majd finoman a fűző mellett végül amikor Illya ajka a szájához ér belemarkol a lány fenekébe. Egyelőre nem megy tovább, nem cselekszik önállóan, mert kíváncsi mit akar kihozni belőle a lány.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-08, 8:09 pm

*Ja hogy ja. Ezek a nagynénik és nagybácsik... Hát legalább ennyi közös van bennük, habár Illya sosem bánta, hogy Ambrus cseppet sem hasonlít rá. Isten ments vagy mi! Aztán végre kettesben maradnak, s bár eddig sem volt tekintettel Alasterre, mostmár nem is kell rá tekintettel lennie, így visszahajol a fiúhoz, miközben jól össze is vizezi. A gúnyos visszavágásra csak belebokszol egyet a fiú hasába, de azért nem erőből. Az fájna neki. //Szegény xD//. De ha már ott az a víz, akkor el is játszik vele, s kissé elmosolyodik, ahogy azok a szemtelen kezek a hátsó fertályára vándorolnak. Egy apró harapással elengedi a fiú ajkait, s felül, onnan szemlélve őt.*
-Innen nézve olyan vagy mint egy festmény. Durván jó festmény lennél. *vigyorodik el, miközben ujjai Ambrus hasán kirándulnak. Mennek az Alpokba. Végül az apró kezek felkúsznak a fiú karján, s elérve ujjait, ősszefűzi vele. Lefogni ugyan nem tudná, de reméljük, Ambrus ért a szóból és jó gyerek lesz. Ezzel le is szegezi a másikat a padlóra, s visszahajol ajkaihoz, ezúttal viszont nem csókolja meg.*
-Nem menekülsz! *szemei cinkosan felcsillannak, majd éhesen megcsókolja szerelmét. Nem elég belőle. Bele akar fulladni. Beleolvadni. Megszorítja a másik kezeit, mintha csak ezen múlna. Mintha akár mindjárt meg is halhatna. Ő maga sem tudja, honnan ez a hirtelen érzelemhullám, csupán azt érzi, hogy nem akarja többé elengedni őt. Végül zihálva emeli meg fejét.*
-Egyszer még ki fogsz nyírni. Durvább flasheim vannak, mint a fűtől. *Piszkos vigyor terül el arcán, majd legördül kedveséről és elhever a pokrócón onnan tekintgetve rá úgy, mint aki mindjárt kiugrik saját magából..*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-08, 8:41 pm

*Bizony a nagy néni. Közös az mindenképpen van a két fiatalban bár azt nem tudni mennyi, mert Illya nem mesélt sokat a múltjáról, ami nem is baj, egyszer majd úgy is mindenre fény derül, de nem csak itt, hanem kint is ugyan is az eső után, most kisüt a nap, amit Alaster kihasznál és lelép, a két fiatal pedig tovább marad, mert a leányzó nem ereszti el a fiúcskát. Azért Ambrust nem kell, annyira félteni cukkolja Ő is a párját, amiért hasba is vágják. Kezével oda kap, bár cseppet sem fáj neki inkább feltétlen reflex, majd nevetni kezd.
Közben Illya felfedez magának egy kis vízcseppet, amivel el kezd játszani miközben Ambrus ujjai a hátán, kalandoznak, mielőtt a fenekére tévednének és megharapnák.*
- Elment az eszed. *Rázza meg aprón finoman a fejét mielőtt szeme a vándorló ujjakat figyelné, amik összefűződnek a fehér kacsóval. Illya tényleg nem tudná lefogni kezeit, de érti a fiú mire akar kilyukadni és szót fogad. Kezei most már nem mozdulnak, a padlóról hagyja, hogy a sötét démon átvegye az uralmat. Illya egyre hevesebben csókol Ambrus most már nem is bírja követni a fonalat. Érzi a lánykavargó érzelmeit, amik hirtelen csapnak át felettük. Jól esik neki érezni, hogy a lány ilyen mélyen érez iránta, de meglepte, hogy ez így egyik pillanatról a másikra kerül elő. Zihálva válnak el egymástól.*
- Örülök, hogy meg vagy velem elégedve. *Cirógatja meg arcát, majd átkarolja mellé feküdt kedvesét, aki fel-feltekinget rá. Így szemeznek egymással egészen eddig, amíg valami hideg végig nem suhan a termen. Először Ambrus semmi figyelmet nem fordít a dologra csak Illya megmozdult tincseit rakja vissza a helyére, de a becsapódó ablakra már felkapja a fejét. Lehet, hogy a vár szelleme zaklatja a párost?*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-08, 9:01 pm

*Vidáman nevetgél Ambrus megállapításán. Talán tényleg elment az esze. Talán sosem volt. Kit érdekel? Az életét is rábízná, akkor egy ilyen apróságot miért kéne titkolnia?*
-Elvetted. *kacsint rá, majd vissza is tér a másik ajkaihoz jó darabig nem engedve őket, majd nagy nehezen elszakadva tőle végül néhány szó kíséretében le is dől mellé. Boldogan mosolyog rá a cruo-s diákra, s belesimul ölelésébe. Egészen addig olvadozik, míg a különös jelenség meg nem zavarja őket. A leányzó abban a pillanatban felugrik és előkotorja pálcáját. Óvatosan tekintget körbe, de ettől nem lesz okosabb.*
-Vicces, hogy mindig mindenki próbálgatja a túlélési esélyemet és én mégis mindent túlélek... *Félni nem fél. Inkább rém dühös. Hogy meri valaki ilyen szemtelenül zaklatni az ő szép, ritka, romantikus perceit? Majd ő megtanítja kesztyűbe dudálni és egyéb közhelyek. Megemeli pálcáját, majd le is engedi.*
-Na jó, tippek? *Van amit feleslegesen nem próbál ki, így inkább megvitatja előbb párjával. Nem szereti a felesleges fájdalmakat. De azért dühösen vakkant egyet maga se tudja kinek.*
-Rohadtul tudom utálni, ha akkor zargatnak, amikor el vagyok foglalva. És leszögezném, hogy nem fáztam, hogy be kelljen csukni az ablakot, de kösz az aggodalmat. *Dühös tekintettel néz ismét körbe, de az eredmény ugyanaz, mint az előbb. A jó nagy semmi.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-08, 9:19 pm

*Lehet, hogy Illyának igaza van, de igazából ez tényleg teljesen mindegy.*
- Lehet, de nem lettem tőle okosabb. *Nyújtja, ki rá a nyelvét gonoszul mielőtt ismét egymásba gabalyodnának. Zihálva fekszenek egymás mellett nyugodtan egészen addig, amíg valami meg nem zavarja nyugalmukat és a finn leányzó megmaradt elméjét, aki egyből pálcát ragadva ugrik fel. Ambrus nem tud hirtelen mit kezdeni az esettel meglepetten pislog végig szerelmén. Szólásra nyitja száját, majd becsukja. Ez párszor eljátssza játszva a halat, de ehhez tényleg nem tud mit kezdeni.*
- Mondjuk a huzat? *Pillant fel szerelmére. Mégis mi fordult meg a lány fejében mi rontott volna rájuk itt a semmi kellős közepén. Ambrus tényleg nem tudja, ez miért zaklatja fel ennyire a leányzót, de fekvő helyzetéből feltápászkodik, hogy megölelje magát. Eközben Illya ismét valami furcsaságra lehet figyelmes. Olyan mintha valaki hideg kezével megfogná a vállát, majd a hajának egy tincsét húzná meg, de mindössze ez csak ez pillanat, mert ismét tova lesz, és Ambrus karjaiban találja magát, már ha engedi, hogy a fiú megölelje.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-08, 9:37 pm

*Fintorogva pillant a másikra. Huzat, mi? Őt nem ilyen fából faragták. Legyint egyet, majd néz nagyon.*
-A huzat csak egy mítosz. Tündérmese. *Végül feladja ezt a nagy szemmeresztgetést és már le is tojná, amikor megérzi a kezet a vállán, s hirtelen fordulva Ambrus karjaiban találja magát. Meglepetten pislog rá, majd a mellkasára hajtja fejét.*
-Fázol? *Ettől még nem hajlandó megadni magát, de hát a fiú ölelésének úgysem lehet ellenállni, így természetes, hogy megadja magát. De valami nem stimmel. És ebben a pillanatban kialszik a kandallóban az előbb gondosan belobbantott tűz, Illya pedig majdnem győzedelmesen kiált fel.*
-Látod? Ezért mondtam, hogy a huzat az legenda. *Mindenesetre neki semmi kedve itt szellemekkel szórakozni, így el is indul a még kissé nyirkos felsőjéért és felhúzza, majd a másikra pillant.*
-Nem tudom, hogy vagy vele, de nekem momentán semmi kedvem egy vicces kedvű kísértettel játszani. *Szeretne elindulni, mert a hangulat már tönkre lett téve, valamint szellemirtósat sincs kedve játszani. Most már inkább csak egy forró zuhanyra meg egy jó könyvre vágyik.*
-Megyünk? *Nem teszi hozzá, hogy sok választása nincs, mert ő menni akar, de erre feltehetően rá fog jönni magától a másik. Ha nem, akkor majd abból, ha elindul. De nem akar ő kegyetlenkedni, így inkább kivárja a választ, de még mielőtt azt megkaphatná, odatotyog Ambrushoz, s egy apró puszit nyom szájára.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-08, 9:55 pm

*Úgy néz ki Ambrus válasza nem felel meg a leányzónak, mert kap egy fintort és egy kézlegyintést. Az elmélettel ugyan nem ért egyet, de inkább ezt az egészet most párja hagyja, aki talán egy kicsit túlreagálta a dolgokat, de az Ő bohókás Tündérbogara már csak ilyen. Azért nem hagyja, hogy pánikba maradjon, ezért feltápászkodik, hogy megölelgesse nyugtatás képen, de a finn lány továbbra is zaklatott maradt.*
- Nem fázom, csak hűvös van. *Öleli magához kedvesét, akinek lehet, hogy tényleg igaza van, ugyanis a kandallóban kialszik a láng, amit biztos, hogy nem a huzat csinál.*
- Látom és hallom is. *Dörzsöli meg jobb fülét, mert a hallókészülék kicsit jobban felerősítette Illya kiáltását, mint az jó lett volna.*
- Óhajod parancs. *Lép ő is közelebb cumójához, majd felveszi pólóját és minden más egyebet bepakol a kosárba, amit fel is vesz jelezve, hogy indulásra kész.*
- Természetesen. *Lép közelebb, és ha engedi, akkor meg is fogja a lány kezét, hogy össze tudja fűzni ujjaikat. Kicsit szorosan fogja a kacsót ezzel némán jelezve, hogy a lánynak nem kell félni itt, van vele, és ha kell, megvédi. Viszonozza a puszit, majd elbattyognak a suliba ahol Ambrus Illyát egészen tornya lépcsőéig kíséri.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 8:34 pm

*Fogalmam sincs az utóbbi időben mi is történik körülöttem, amiért sorra érnek a balszerencse által hozott sérülések és kalandok, de úgy hiszem leginkább átvészelni vagyok képes csupán, ezért meg kell adnom magam a sorsnak, míg kitombolja magát rajtam. Nem keresek okokat, nem teszek fel kérdéseket, elvégre ha nem én találom meg a bajt, ő keres engem. Ez azonban nem ad rá okot, hogy ne éljem életemet, éppen ezért most a csökkenő hőmérséklet miatt teszek egy sétát gondolataimba merülve, mielőtt elpuhulnék a teleportgyűrű használatában. Semmit sem tervezek, így lában önálló életre kelve visz engem oda, ahova tudat alatt indulnék, így tehát lehajtott fejjel és zsebembe süllyesztett kezekkel szedem a lépéseket, hogy egy kiadós séta után érhessek a várromhoz, hol életemben egyszer jártam csak, és akkor is szörnnyel küzdöttem. Megtorpanva futtatom végig az ódon falakon tekintetemet, míg elmerengek a múlton, hogy vajon hogyan nézhetett ki régen, kik élhettek itt, mi célt szolgált. Végül csak egy sóhajjal érzem úgy, hogy beljebb lépek, tehát pár méter után cseppet sem törődve azzal, hogy mekkora zajt verek nézek ismét körül, hogy felmérjem a benti terepet. Ruházatom egyébként nem felfedezésre való, ugyanis egy fekete futócipő mellett egyszerű fehér térdnadrág és atléta található rajtam, természetesen a kiegészítőkkel, így pálcámmal övemen, illetve teleportgyűrűm egyik, pecsétgyűrűm másik kezemen, valamint órám és karkötőm egy-egy csuklómon, nyakláncom pedig mellkasomra fektetve. Pálcámat előhúzva lépkedek lassan egyre beljebb, míg ujjaim között pörgetem a fadarabot. Feltett célom, hogy egy titkos, vagy rejtett helyet keressek, amit aztán feltérképezhetek.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 8:45 pm

*A mai nap is olyannak tűnik, mint a többi, legalábbis Tarkh számára, egészen addig, amíg be nem hatol a várba. Amint beteszi mindkét lábát, teste elhagyja, szemei előtt minden kezd homályosodni és mindez addig tart, amíg szegény srác el nem ájul. Nem érzi már, hogy megütötte-e magát a földön vagy sem, csak a lebegést, mintha ez az állapot egy egész örökkévalóság lenne. Amikor viszont végre valahára magához tér, egy hófehér ágyon fekszik, a falak is fehérek és minden úgy néz ki, mint egy kórházi terem, annyi különbséggel, hogy az ablakon rács van és az éjjeliszekrényen gyógyszerek találhatóak. A fiú semmit nem fog magánál találni, ami eddig nála volt, illetve rajta, ugyanis ruházata is olyan, mint a betegeké, fehér... lábain még csak zokni sincs, az ágy mellett van egy fekete papucs a számára. Öltözete egyébként hosszú, fehér nadrágból áll és egy fehér pólóból, semmi egyéb. Se pálca, se teleport gyűrű, itt csupasz, mindentől mentes. Ha esetleg az ablakhoz sétál, a jól ismert helyet láthatja, tehát mintha a Krorun vár egyik fenti szobájából nézne ki, minden olyan, mint amilyenre emlékszik, de ez a hely, ahol most van... teljesen más. Az ajtó üvegezett, tehát kiláthat rajta, ott pedig orvosok, nővérkék és egyéb betegek sétálgatnak ide-oda... Egyébként a szobája üres, bár van benne szekrény, ott csak ugyanolyan ruhák vannak és zoknik, illetve cipők, mint ami most is rajta van, az asztalon egy kis étel, amihez még hozzá se nyúlt, de se telefon, se televízió, mintha valamiféle zárka lenne, de mégis, egyben kórház. Nem biztos, hogy rájön a fiú még, hogy hol is van, de talán idővel mindenre fény derül.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 8:56 pm

*Csupán egy kis sétára indulok, s talán tudat alatt, de nem a jó irányba, így lyukadok ki a várromnál, mitől is nincsenek kellemes emlékeim, azonban a helyzetre való tekintettel besétálok, hogy körülnézzek. Pontosan ugyan olyan, mint volt, de őszintén szólva titkon talán egy kis kalandra vágyom itt, hiszen egyedül izgalmas, főleg ha kutatok. Ahogy azonban haladok, hirtelen érzem meg, hogy valami nincs rendben, mintha gyengülnék folyamatosan, és kezdeném elveszíteni a végtagjaim fölötti uralmat, úgy dőlök neki a falnak, hogy egyre homályosuló tekintettel próbáljam felmérni a terepet okok után kutatva, majd végül rövid időn belül összeroskadok, és ájultan heverek a földön. Sejtelmem sincs mi történik, borzalmas lebegés veszi kezdetét, ám egy idő után a kép mintha kitisztulna, és kinyitva szemem a plafont pillantom meg. Elsőként érzékelem, hogy nem pont ugyan olyan poros ész koszos, mint amilyennek lennie kéne, illetve az ágy, ahol fekszem is szokatlan, de rögtön megkönnyebbülök, hiszen ez számomra azt jelenti, hogy megtaláltak, és biztos helyen volnék. Lassan ülök fel kissé felnyögve, míg megropogtatom nyakam, és ujjaimat, illetve körbepillantok, de a környezet nem ismerős számomra, így összevont szemöldökkel próbálok felállni kissé nehézkesen, hogy kipillantsak az ablakon. Nem változott a helyszín... de mégis. Döbbenetemben pillantok végig magamon, ám ruházatom megváltozott, így kapok pálcámért, de nem találom, hiába forgolódok, ahogyan varázsgyűrűmet és kiegészítőimet sem.*
~ Mi az... ah, cshort! ~ *dühöngök magamba, majd fejem az ajtó felé kapom, hogy kiutat és ellenséget keressek, vagy ismerőst... ám mivel egyenlőre egyedül vagyok, gyorsan próbálok körbenézni, majd a papucsba belelépve a szekrényhez is érve nyitok be, de semmi értékes nincs benne, ahogyan az egész szoba kopár és üres, mikor egy pillantást vetek az ételre, és a gyógyszereket is megvizsgálom felkapva őket. Nem tetszik a helyzet nekem, ezért az ajtóhoz lépek, s ha nyitva, akkor résnyire húzom, hogy kikukucskálhassak, majd óvatosan elinduljak. Ki kell jutnom innen.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 9:06 pm

*Ha a fiú felébred, akkor egy testrésze se fog fájni, mintha el se esett volna. Ugyanúgy érzi majd magát, ahogy egészséges állapotában, de a hely bizonyára furcsa lehet neki, akár az is, hogy nincs nála semmi, ami az ő tulajdonát képezné. A hely ismerős, de mégis idegen, ahogy a kint lévő emberek is azok... Az ajtó nyitva, tehát ki tud rajta kukucskálni és ki is lépni, de hogy merre akar menni? Egy hosszú, fehér folyosót láthat, melyhez sok ajtó csatlakozik. Vannak még kortermek, laborok, étkező és lent az aula, tehát az egész vár olyan, mint amilyen volt, csak mintha az egész egy hatalmas kórház lenne. Az egyik nővérke pont Tarkh-al szembe jön, szelíd arca és kék szemei semmit rosszat se sejtetnek. Elmosolyodik a fiú láttán, majd vele szembe meg is áll, belenézve a másik szemeibe. Egyébként alkata vékony, haja szőke, de mégis, mintha picit zavart lenne.*
- Aristarkh, hova mész? Csak nem megint elfelejtetted bevenni a gyógyszeredet? Na gyere szépen. *fogja is meg lágyan a másik kezét, visszahúzva őt a szobába, ahol az üres poharat megtölti az asztalon lévő kancsó vízzel, majd egy kék tablettával és a pohárral a kezében tér vissza a fiúhoz, jelezve, hogy igya meg.*
- Hogy aludtál? Még mindig üldöznek az álmok? Tudod jól, hogy amíg nem leszel jobban, nem mehetsz el innen és a szüleid se látogathatnak meg. *láthatóan jót akar a másiknak, így tekint ki az ablakon is, mivel szegény fiú már jó ideje itt van, legalábbis a nővér úgy beszél most a másikkal, mintha elég régóta ismerné és sűrűn jött volna már megvizsgálni a másikat.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 9:17 pm

*Talán az esés okozza, sejtelmem sincs, de igen furcsa helyen ébredek, s gyors vizsgálat után mi testemet, ruházatomat, elhagyott tulajdonaimat illetve a környezetet érinti megállapítom: ez nem normális. Egyértelmű tehát a célom, ki akarok jutni innen minél előbb, illetve a másodlagos hogy megtaláljam tárgyaimat, továbbá választ találjak minderre. Éppen ezért indulnék el felmérve a terepet, s próbálok természetesen viselkedni, hiszen lent, illetve kint betegek sétálnak, miért is ne mehetnék én is sétálni? Azonban kiszúrnak, így torpanok meg hirtelen mikor nevemet hallom, s mint a rossz kisgyerek szorulok a falhoz egy nagy nyelés közben.*
~ Honnan tudja a nevem? ~ *mérem végig a másikat, hátha ismerős, de nem, így egyenlőre nem szólalok meg, csak hagyom, hogy visszavigyen. Amint a szobába érek, a kérdések felgyülemlenek bennem, s mikor visszatér a pohár vízzel és gyógyszerrel nem fogadom el.*
- Mi... miert kell gyogyszer? Mire szedem? Mi a hatasa? *lépek egyet hátrébb, hiszen én semmit nem szedek tudtommal, ezért be sem fogom venni, kivéve ha kényszerítenek rá. Pillantásom most a másik szemeire tévednek.*
- Honnan tudod a nevem es te ki vagy? *kérdezek ismét, de tovább beszél, s bár nem érzek részéről fenyegetést, nem tetszik a helyzet. Nem fogok agresszíven reagálni, ám amit mond megdöbbent, így kapok hirtelen felé, de amint elérem, el is engedem. Nem okos húzás.*
- A... szüleim? Latni akarom öket! Nekem... nincsenek almaim. Ki akarok menni! *követelőzöm. Remélhetőleg semmi köze sincs a tegnapi álomhoz a mai... furcsaságnak, mert akkor nem igaz amit állítok, ám egyébként tudtommal semmi gondom sincs, és kezd kissé dühíteni a helyzet, a tudatlanságom, és úgy érzem itt nem vagyok biztonságban. Az ajtóhoz lépek tehát, és nem törődve a másikkal, ha nem ütközök akadályba, el is indulok arra, merre a kifelé vezető utat sejtem, tehát lefelé.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 9:25 pm

*Ahogy a fiú elhagyja a kórtermet, kis idővel később már rá is lel egy fiatal ápoló, ki visszakísérve a szobájába már a gyógyszereit is nyújtja a másiknak. Arca kedves és egész kisugárzása pozitív dolgokról árulkodik, de Tarkh mégse akar hinni neki.*
- Segít visszatérned a valóságba és az álmokat álomnak jeleníti meg. Nem fogod többé azt hinni, hogy létezik a mágia, hogy te varázsló vagy és meghaltak a szüleid, ismét normális életet élhetsz, a családodnak hiányzol. *szegény lány, már annyiszor elismételte ezen szavakat a fiúnak, de türelmesen teszi most is mindezt, de az újbóli bemutatkozásnál csak leteszi a poharat és a gyógyszert is.*
- Carla vagyok, még mindig. Minden nap találkozunk Aristarkh, nem emlékszel? *pirul is bele egy picit a lány, hiszen ezek szerint nem közömbös neki a másik, talán ezért is szeretne annyira segíteni neki. Ahogy viszont utána kap a másik, hirtelen sikkant fel és szemei is elkerekednek.*
- Tudod jól, hogy csak akkor láthatod őket, hogyha elfogadod, hogy mindaz, amit hiszel, nem a valóság. A valóság az, ahol most vagy, az intézet. *talán most már az elmeház is egyértelművé válik a másik számára, hogy nem akárhol van jelen pillanatban, hanem ő itt egy beteg ember. Viszont amikor az ajtóhoz lép, Carla is utána indul, majd kezét még egy pillanatra elkapja.*
- Ha nem veszed be a gyógyszered, soha nem fogsz tudni kijutni innen és mi se lehetünk együtt. *szól még utána, de a fiú elindul, végig a folyosón és ha a lépcsőhöz ér - mely most nem rozoga, hanem szép, barna színű -, akkor le is tud jutni az aulába, ahol további betegek és orvosok mászkálnak. Néhányan furcsán mozognak, mintha rohamuk lenne, mások a gyógyszereiket veszik be, az orvosok pedig időnként megállnak egyes emberek mellett. Ki tud menni az udvari részre is a fiú, de az egy magas kerítéssel van elkerítve, tehát hiába akar menekülni, nem fog sikerülni neki. Feje megfájdul, emlékképek villannak be... amikor kiskorában azt mondta a szüleinek, hogy mágia bizony létezik, amikor már az édesanyja sírt, az apja rettegett tőle ezek miatt és végül el is hozták ide, az elmegyógyintézetbe, hogy segítsenek rajta. Az emlékek nagyon fájdalmasak, de mégis, képtelen túllépni azon, hogy ő is csak egy egyszerű ember, nem különleges, nem hős, olyan, mint akárki más. A Mysterio tehát nem létezik, a szülei nem haltak meg és Ginger is csak a képzelete szüleménye.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 9:48 pm

*Van valami veszélyes kisugárzása számomra az egész épületnek és helyzetnek, de mégis egy kedves ápolóra bukkanok, így keveredünk beszélgetésbe, s kérdéseimre készségesen válaszol is. Meglep, de hallgatom, ám minél többet beszél, annál inkább megrökönyödök. Egy darabig csak hallgatok, míg magam elé meredek, de aztán szemeim összeszűkülnek, ahogy közelebb lépek.*
- Da? Akkor hogyan hivjak a csaladom tagjait? *kérdezek rá, mintha ezzel lebuktathatnám a lányt. Ostobaság, hiszen az én nevemet is tudja, de ettől függetlenül úgy teszek, mintha ezzel leplezhetném le a csalást. Azonban a következő kérdésre is kapok választ, így mérem fel a másik viselkedését, és kissé megdöbbenve tapasztalom, hogy eléggé zavartan viselkedik ahhoz, hogy joggal feltételezhessem, hogy valóban ismerjük egymást jobban... hiszen az ilyen nem újdonság számomra.*
- Öh... akkor te... vagy az apolom? *kérdezek tovább, ám felesleges is mindez, inkább a további szavaira vagyok kíváncsi, de mikor szüleim ismét előtérbe kerülnek, feldühödve ijesztem meg a másikat, ám nem bántom, nem lenne ésszerű, viszont elegem van a fecsegésből, távozni akarok, amint azonban megérinti a kezemet, nem törődve vele indulok tovább.*
~ Együtt? Jó vicc... elmegyógyintézet, és rám ragadt ápoló, az évszázad átverése. ~ *morgolódom magamban tovább haladva mérve fel a helyiségeket illetve a többi beteget. Fogalmam sincs mihez kezdjek, csak haladok, de kint bizony akadályba ütközöm a kerítés miatt. Ekkor fájdul meg a fejem, és emlékek is villannak be, így egyszerűen összeesem a földre, míg ezekkel küszködöm. Ez nem... nem, nem lehet igaz, nem. Kezem kinyújtva markolok a földbe, de minden olyan valóságosnak tűnik. Borzalmas kétségek között tengődni, mintha az egész életembe romba dőlne, s az égre feltekintve csöppen le szememből egy könnycsepp. Ezt nem bírja az elmém. Ez túl... gonosz, hihetetlen. Percekig csak ülök magamba roskadva, majd könnyeimmel küszködve és remegve próbálom rendezni a gondolataimat. Mindez... semmit, semmit nem változtat. Ki kell innen jutnom. Feltápászkodom hát, hogy visszafelé vegyem az irányt, s remélhetőleg Carla még mindig ugyan ott lesz ahol hagytam, ugyanis sietek visszafelé, csupán pár percre tűnhetek el. Berontva a terembe próbálom megtalálni, ha pedig nincs ott, akkor bolyongani fogok a folyosókon míg bele nem botlok.*
- Carla... en sajnalom. Össze vagyok zavarodva. De... de arra gondoltam, hogy esetleg együtt... *nyomom meg az együtt szót, szemeibe pillantva.* - Együtt elmehetnenk, nem gondolod? Nem birom a bezartsagot, talan ha csak mi ketten lennenk az jot tenne nekem. *lépek oda mellé, és érintem is meg a kezét csöppet, ha megtalálom. Gonosz volnék? Pokolian, de ez a tervem. Egyszerűen muszáj innen kiszabadulnom, egyedül is boldogulok, és nem fogok arra várni, hogy a szüleim keressenek meg, magam is eljutok hozzájuk. Nem tarthat vissza holmi betegség. Amennyiben pedig nem találom őt meg... nos, akkor visszafekszem ágyamra, és a gyógyszereket elrejtve a szekrénybe teszek úgy, mintha aludnék... valami csak történik. Valaki csak jön.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 10:04 pm

*Ahogy kiszúrja a fiatal ápolónő a fiút, rögtön beszélgetésbe is elegyedik vele, így hát a szobájába vissza is húzza, ahol próbálja ép észre téríteni a másikat.*
- Katia és Yermolait... de itt a fényképük is, nézd csak. *lép oda az éjjeliszekrényhez, majd kihúzva a fiókot egy képet vesz elő, ahol az egész család ott található, tehát a testvérei is a másiknak.*
- Már hiányzol nekik... *nyújtja át a képet a fiúnak, majd ez után mutatkozik be ismételten és végül bólint is rá arra, hogy igen, az ápolója.*
- Nem csak én igaz, hanem itt sokan, de én is közéjük tartozom. Hiszen, mi annyi időt töltünk mindig együtt, úgy bánt, hogy soha nem emlékszel rám és mindig egy másik lányt emlegetsz, ha rád jön. *sóhajt is fel bánatosan és talán egyértelmű, hogy Gingerre utal ezzel az egésszel. Na de hiába is beszélne még hozzá tovább Carla, Tarkh eltűnik a korteremből, a lány pedig már semmit se tud tenni, csak hagyja, hogy a fiú elmenjen oda, ahova szeretne, mivel túl messzire amúgy se jutna. Minden tényleg annyira valóságos... a betegek és az orvosok is, akár csak az ápoló, akit az egyik folyosón meg is találhat a fiú, így húzódnak félre, majd a lány fejét is megrázza picit.*
- Tudod jól, hogy nem lehet... ha rájönnek, hogy mi van köztünk, de... Találkozzunk lent, a pincében, a zárt részlegen negyed óra múlva. *szorítja meg picit a másik kezét, majd elmosolyodik és már el is sétál. A lány ezek szerint csak egy közös kis időtöltésre gondolt, nem pedig arra, hogy majd az intézményen kívülre kíséri Tarkh-ot. Mindenestere ha a fiú hallgat rá, akkor le is tud menni a pincébe vezető lépcsősoron. Többen mászkálnak itt, de az ajtó nyitva, így juthat le a dohos, poros és igen csak visszataszító helyre, mely olyan, akár csak egy horrorfilm. Ha tovább megy a folyosón, ajtókat láthat, van, amelyek mögött gyógyszerek vannak elzárva, máshol bizonyos eszközök találhatóak a betegek gyógyítására, de a folyosó végéről hangokat hallhat, mintha valaki pakolna és forróság is jön arról a helyről. Nem valószínű, hogy Carla odáig szerette volna, ha elmegy a fiú, de ha ezt megteszi, akkor bizony hullákat is láthat itt, méghozzá egy férfi mellett, ki egyesével pakolja be őket a krematóriumi részre, így égetve el a tetemeket. Amikor meglátja a fiút, izzadt homlokát megtörli, majd elmosolyodva biccent neki.*
- Ha nem jutsz ki innen, te is itt végzed. *int is fejével a tűz irányába, de tekintetében van valami más, mintha valami furcsa erő járná át a férfit és Tarkh-ban is talán némi remény jelenhet meg. De... mi ez a sok hulla az intézmény alatt? Őket miért nem vitték el máshová, a rokonaik? Van, amelyiküknél az látszik, hogy sokat szenvedett, tehát mintha kínozták és verték volna, szóval valami van a háttérben. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 10:19 pm

*Valahogy olyan hihetetlen ez az egész, így kérdezek rá bizonyos dolgokra, s meglepő módon választ is kapok mindenre. Egyáltalán nem azt, amit hallani akarok, de kapok... így kezd egyre furcsább lenni a helyzet, mikor a szüleim nevét is kimondja a lány, és megtekinthetem a fényképet.*
- En... *meg sem tudok szólalni, csak nyelek egyet, de végül egy utalást is kapok, mi eszembe juttatja barátnőmet, ahogyan egy villanás is látszik a szememben. Nem... ez nem lehet. Csak nyelek egyet, míg a másikat nézem, és őszintén szólva nincs kedvem megbántani a lányt, de ki kell innen jutnom, és ő nem az ideálom.*
- Ginger? *kérdezek rá, ám hamarosan a beszélgetés olyan irányt vesz, ami egyáltalán nem tetszik, így próbálok menekülni, de végül bizony nem jutok messzire, inkább csak összetörnek a gondolataim, érzéseim, ahogyan az egész világom hullik darabokra. Azonban sosem arról voltam híres, hogy könnyen feladom, elvégre ki kell innen jutnom, így keresem meg ismét ápolómag, s próbálnám kihasználni az érzéseit, ám nem sok sikerrel, tehát fejemet is lehajtom, s csak akkor kapom fel ismét, mikor ajánl valamit. Több a semminél, de rögtön el is indulok, hogy megkeressem az említett helyet, ami bizony cseppet sem bizalomgerjesztő, sőt, valahogyan mintha félelmet is keltene bennem. A lányt nem találom itt, de a hőség megcsap, s körbenézve indulok el egy hang irányába, mikor is borzalmas látvány tárul a szemem elé, mire döbbenten állok meg. Ez hihetetlen... mint egy rossz rémálom, és egyre rosszabb és rosszabb lesz. A férfi azonban észrevesz, és megszólal, de mégis valami furcsa kisugárzással rendelkezik, így teszek egy lépést bizakodóan.*
- Akkor... segitsen kijutni innen, nekem meg kell találnom a szüleimet. Hogy, hogy juthatok ki? Azt sem tudom hol vagyok... mi ez a hely? En... egyik nap meg Mystralban erzem magam, aztan itt ebredek, ez... ez a valosag? *bombázom meg kérdésekkel, és nem tágítok, ugyanis választ várok. Innentől kezdve az elsődleges cél nem a kijutás, hanem az életben maradás, ami rossz előjel. Sejtelmem sincs mihez kezdjek.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 10:28 pm

*A találkozó helyszíne tehát most nem más, mint a pince rész, ott is egy eldugottabb hely, ahol majd Carla sikeresen megtalálja Tarkh-ot. A terv legalábbis ez, de a fiú beljebb merészkedik, így láthatja meg a hullákat is, majd pedig a kissé sötét bőrű, barna hajú, beesett arcú férfit is, ki éppen az egyik holttestet dobja a tűzre és bizony nem is rest Aristarkh-hoz se szólni pár szót.*
- Én maximum csak a tűzbe tudlak juttatni, ez az én munkám, nem tudok neked segíteni. *kezd is bele, de a fiú további kérdezősködéseit hallva csak az egyik hullához lép, lustán kihúz egy tűt a nyakából, melynek hála vér fröccsen Tarkh felé és végül nyugodtan a másik szemeibe néz.*
- A Krorun elmegyógyintézetben vagy, mivel beteg vagy. Ha ki akarsz jutni innen, akkor keresd fel az igazgatónőt, az egyik toronyban találod! *itt elmosolyodik, hogy ez a valóság lenne? Nagyon annak tűnik, de mégis, oly veszélyes.*
- De ha túl sokat tudsz, téged is megölhetnek. *figyelmezteti még a másikat és ekkor léptek zajára lesz figyelmes, méghozzá Carla-éra, ugyanis halkan már mondogatni is kezdi Tarkh nevét, aki remélhetőleg nem lesz annyira gyors, mivel szerencsétlen ápolólány most bukik le, ugyanis két nagy darab férfi kapja el és kezdik el felfelé rángatni a lépcsőn.*
- Elárult minket, hozzátok! *szólal meg egy ismerős hang, mely bizonyára fontos lehet Tarkh szívének, hiszen mintha Gingert hallaná, komolyabb igaz, de tényleg ő az. Ha esetleg leskelődik, láthatja is a hosszú, vörös hajzuhatagot, de itt nem 16 éves a kedvese, hanem vagy dupla annyi, tekintete kemény és határozott és a ruhájából rá lehet jönni, hogy ki is ő: az igazgató. Carla sírva fakad, próbál menekülni, de a két férfi erősen fogja, bizonyára nem vár rá kellemes jövő. Ginger csak megfordul, majd el is kezd felfelé sétálni a lépcsőkön, a férfiak pedig követik a lánnyal együtt, kire rá is csapnak a kapálózása közben, amíg el nem ájul, így már könnyedén magukkal tudják vinni.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 10:40 pm

*Mint a bezárt egér, ki új otthonba kerül, úgy futok pár kört, és mérem fel a helyet, valamint kérdezősködök is, s a válaszok meglepnek, összetörnek, cselekvésre sarkallnak, de mégis, pokolian fájnak. Fogalmam sincs mihez kezdjek, mi az igaz s mi nem, hogyan juthatnék ki, mit is szeretnék csinálni, de ilyen helyzetben is megpróbálom összeszedni magamat, így rávenni Carla-t, hogy juttasson ki, de ajánlatom nem jár sikerrel, helyette mást kapok, tehát utam a megadott célhoz vezet. Döbbenetes látvány tárul szemem elé, s bizony muszáj bepróbálkoznom ahogyan kétségbe esek, de szavai még mindig halvány reményként pislákolnak, s csak ez nyugtat meg, miközben a vérfröccsenésre is összerándulok. Nem szólok semmit, csak fordulnék meg, hiszen engem szólítanak, s vonakodva bár, de elindulok, ám nem jutok sokáig, mivel egy másik hang felcsendülésére úgy állok meg, mintha áram ütne belém.*
~ Ginger. ~ *lélegzek fel, s nem törődve a helyzet különösségével nem foglalkozva lépek közelebb, s megbújva az egyik szekrény mögött figyelem, ahogyan elviszik az ápolómat. Nem... nem ismerem, de mégis a szívem szorul bele, elvégre nem akart nekem rosszat, így lehetőség szerint meg kell mentenem őt. Miattam ne szenvedjen. Azonban amint így leselkedem, meglátom bizony a hajzuhatagot is, viszont döbbenten konstatálom, hogy Ginger mintha éveket öregedett volna, és az egész lénye... azt hinném nem ő, de neki kell lennie. Kivárok egy cseppet, míg hallom a lépteket, és utána indulok el, követve őket, próbálva természetesen viselkedni, ha kijutok a krematóriumból, s Gingert szeretném elsősorban megtalálni, bár a követéssel megkérdőjelezhetem a sikerességét tervemnek.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 10:47 pm

*A fiú rejtőzködésével nincsen semmi probléma, ugyanis nyugodtan végig tudja nézni a jelenetet, tehát amíg Carla is elájul, majd szépen felfelé is kezdik vonszolni őt. de mégsem arra mennek, amerre Tarkh lejött, hanem a falnál egy követ arrébb mozdítva feltárnak egy másik átjárót, ezzel nyitva egy új folyosót is, ahol Ginger halad elől, majd őt követi a két gorilla is, kik Carlat húzzák a földön. Ha Tarkh elég gyors, be tud osonni mögöttük. A folyosó hosszú és sötét, kavargós és sok felé ágazik, de elérkeznek végül oda, amely a céljuk, tehát egy orvosi rendelőhöz, ahol egy asztalhoz kötözik az ápoló lányt, Ginger pedig egy szikét vesz a kezébe és szépen meg is vágja annak hasát, melytől a lány felüvölt, ezzel fel is ébred.*
- Had halljam, hol van Aristarkh? A szülei nem fognak örülni, hogyha megtudják, hogy miattad nem gyógyul. *láthatóan a vörös hajú nőt nem érdekli a fiú sorsa, egyszerűen a szabályokat akarja betartatni. A vörös vér a földre kerül, de a két őr továbbra is várakoznak az ajtónál, most már nem téve semmit, hiszen Carla meg van kötözve, nem tud védekezni, Ginger pedig teljes nyugalommal ejt rajta újabb vágásokat.*
- Nos, mit tudtál meg a fiútól? Mesélj el mindent, amit mesélt neked, az álmairól. *faggatózik tovább, a lány pedig szépen csiripelni is kezd egy idő után, így meséli el a Mysteriot, sőt, még magát Gingert is, ahogy a varázslatot is és a többi dolgot, amelyeket Tarkh ébren fecsegett ki neki.*
- Talán tényleg a fiú lehet a kulcs az erőhöz, amire szükségem van. Már oly régóta keresem azt a gyereket, aki ezeket láthatja, ideje elmenni érte! *néz a két őr felé, kik biccentenek is az igazgatónak, így ha Tarkh nem vigyáz, akkor bizony szembe fogja találni magát a gorillákkal. De ha elég ügyes, talán el tud rejtőzni előlük.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 11:01 pm

*A furcsa szituációból egyenesen veszélyes lesz, így egyáltalán nem érek rá, hogy az érzéseimmel törődjek, vagy a gondolataimmal, esetleg a kétségek gyötörjenek, cselekednem kell, életben maradni és kijutni. Muszáj, erre tanítottak, így a végsőkig fogok küzdeni és tervezni függetlenül attól mit gondolok és mi az igazság. Megpróbálom a kérdéseket figyelmen kívül hagyni, főleg mikor Carla is csapdába esik, így osonok utánuk, elvégre nem hagyhatom magára. Gyorsaságommal nincs gond, ahogyan követem őket, elvégre kerültem már veszélyhelyzetbe, de feszélyez pálcám és varázstárgyam hiánya, ám próbálom a pozitív oldaláról megközelíteni: legalább megtanulok önállóan védekezni. Egyre inkább torkomban dobog szívem, ahogyan egyik lábam a másik után rakom, s próbálom megjegyezni az utat, remélhetőleg valamilyen sikerrel, mialatt kissé görnyedve halkan tartom a tempót. Hamarosan meg is érkezünk, így elbújva az egyik fordulóba próbálom szemmel és füllel tartani az eseményeket, s bizony ismét újabb kérdéseket vetnek fel.*
~ Miatta nem gyógyulok? Mi... ez nem lehet Ginger... ~ *pillantok oda, mikor a kínzás is megtörténik, és meghallgathatom a mesét saját világomról. Érdekes, nincs pálca amit használjak, hogy bizonyítani tudjak, sem gyűrű, valamit használhatnék ahhoz, hogy bebizonyosodjon egyik, vagy másik tézis. Azonban gondolkodásom közben egy mondat is megüti fülem, mire azonnal hátrálok, és pár kanyart halkan megtéve indulok el, hogy eltűnhessek az engem kereső emberek elől, akik bizonyára szobám felé indulnak. Kissé kivárok, s ha elül a csend, akkor lopózom vissza. Fegyver kell, fegyver kell... De az egyetlen fellelhető fegyver Ginger kezében van tőlem több méterre. Hogy szerzem meg? Talán... ez az! Ez bizonyításnak is jó. Kezemet óvatosan kinyújtom, míg lekuporodva csupán fejem egy részét dugom ki a sarkon, hogy a szikét nézzem, s mivel életveszélyről van szó, más fegyverem nincs, muszáj megvédenem magam, így koncentrálni is kezdek nagyokat sóhajtva halkan, mély levegőt véve.*
~ Gyerünk... egy kis kés, nem nagy súly... sikerült már többször, pengével is, menni fog. ~ *biztatom magam, míg kántálom is magamban, hátha sikerül, illetve megpróbálom elképzelni. Ha sikerül pszichokinézissel elvennem a pengét hálás leszek magamnak, és a kétely elszáll, ha nem... nos igen nagy csalódottságomban esek kétségbe. Egyenlőre nem tudom mi tévő legyek.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 11:15 pm

*Szerencséje van a srácnak, mivel időben bújik el, így a két férfi nem veszi észre, tehát nyugodtan el is hagyják ezt a helyet, míg Ginger továbbra is Carla társaságában marad. Az idő telik, a nő pedig türelmetlenül sétálgat a vérző lány mellett, kíváncsian várva, hogy mikor hozzák már elé a fiút. De ekkor veszi észre a másik fejét az ajtónál, így mosolyodik el kicsit, de nem édesen, ahogy azt Tarkh várná, gonoszságtól sugárzik a másik. *
- Áh, hát itt vagy? Még csak érted se kell mennem. Gyere csak beljebb. *int is kezével, amelyben még mindig ott pihen a kés, ugyanis a pszichokinézis nem sikerült, egyszerűen a fiúban nincsen semmi mágia, mintha teljesen üres lenne, mintha tényleg csak egy sima mugli lenne. Lehet, hogy ez az igazság? Hogy egy ilyen intézetben van, ahol most egymást után követik a furcsaságok.*
- Csak nem sajnálod a drága Carlat? *tekint is le a lányra, majd egy ideig még vizslatja a fiú kék szemeit, végül a lány mellé lép és egy laza, gyors és precíz mozdulattal el is vágja a torkát. A lány még hörög picit, vére spriccel a fiú felé is, majd rövid időn belül el is érkezik a halála.*
- Csalódtam benned, azt hittem, hogy erősebb vagy, hogy nem hagyod majd, hogy más befolyásoljon. *lép is a fiúval szembe és szavai... akár az igazi Gingertől is származhatnának, mintha most a hangja is lágyabb lenne... vagy talán a fiú képzeli be most már ezt is? Az igazgató kinyújtja kezét a fiú felé, aki ha megfogja, magához is húzza, megpróbálva átölelni őt.*
- Félsz tőlem? *kérdezi most már halkabban, szinte suttogva, de nem eresztve a másikat.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 11:29 pm

*Agyam most már kizár minden más tényezőt ami zavarhat, az egész helyet és körülményt, egyszerűen csak a túlélésre koncentrálok, ahogyan ösztöneim is átveszik felettem az uralmat, minek köszönhetem most, hogy az őrök elsétálnak, s elbújva bár, de átvészelhetek egy ideig próbálkozva. Azonban Ginger... vagy nem Ginger, de észre vesz, így állok fel most már megfeszülve, és komoran, egy csepp kis értetlenséggel szemeimbe, amint invitálására óvatosan, de beljebb lépek. Mielőtt megszólalhatnék tovább beszél, s mikor nyitom a számat, már meg is történik a baj, így vágja el Carla torkát, én pedig kapom el fejemet és sütöm le tekintetemet.*
- Sajnalom. *bököm ki, míg a haldokló lány hallhatja. Nem tetszik, nem érzek semmit iránta, de mégis, ő az egyetlen itt aki kedvesen bánt velem, aki segíthetett volna, és miattam meghalt. Szánalmat érzek, sajnálatot és csalódottságot. Ártatlan volt.*
- Miert kellett meghalnia? Semmit nem tett! *pillantok fel most Ginger szemeibe ismét végigmérve őt. Annyira furcsa, kinézetre felismerem, de mégis, a tettei nem vallanak rá... lassan kezdek megőrülni úgy érzem. A valóság keveredik a fantáziával? Ekkor üti meg fülemet a további mondandója, mi megakadályoz a gondolkodásba.*
- Erös vagyok! Senki nem befolyasol, de egy artatlan halala vetseg! En pedig... benned csalodtam! *csattanok fel hirtelen, és szemeimben is láng gyúl, ahogyan a határozottság átveszi a helyét. Rám senki nem mondja hogy gyenge, ha kell, legjobb tudásom szerint cselekszem, és végső esetben is annyit viszek magammal a túlvilágra ezek közül az anyaszomorítók közül amennyit csak lehet. Védekezni fogok, és kijutni, meg fogom tudni amit akarok. Kinyújtja a kezét, de nem fogadom el. Ginger... az én kis vöröském sokkal kedvesebb, s bár szavai furcsán kettősen hangzanak, ahogyan a helyzethez is nehezen mérem őt, ő... sosem gyilkolna és kínozna hidegvérrel.*
- Erösebb vagyok nalad. Magyarazotot akarok. *keményedik meg arcvonásom, ahogy eltűnnek róla az érzelmek, s én megmerevedek. Amíg nem voltam itt, a beszélgetésből egyértelműen kihallatszott, hogy fel akar valamire használni. Nem fogok bedőlni neki, csak azért mert annak a külsejét birtokolja akit a világon a legjobban szeretek. Talán ő az... talán nem, de ez a viselkedés nekem nem szimpatikus.*
- Hol vagyunk? Mi ez? Mit akarsz? Ki... te... Ginger? *kezdek bele megkönnyítve a dolgát, ha válaszolni szeretne, és idő közben hátra is tekintek, ha esetleg jönnének az őrök. Nem tudom mennyi esélyem lehetne, de végülis nőből van, talán a kést el tudom venni. Félek-e? Csöppet. Inkább zavarodott vagyok. Nem tudom mire vélni sem őt, sem a helyzetet.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-23, 11:53 pm

*Elég hamar ki lesz szúrva Tarkh jelenléte, így hát Carla halála is megtörténik, ki szegény csúnya véget ér Ginger keze által. *
- Sajnálod? Nincs mit sajnálni rajta... *sziszegi szinte a nőszemély a fiúnak, a kérdésekre pedig nem is óhajt válaszolni, mintha a fiú meg se érdemelné azt, hogy bármire is választ kaphasson. Itt nem ő a főnök, hanem csakis az igazgató, így nevet is fel a további magyarázaton.*
- A saját szüleid is csalódtak benned, mit gondolsz, miért hoztak ide? Egyszerűen nem kellettél már nekik! *döf bele egy képzeletbeli tőrt a fiú testébe és meg is forgatja szépen benne, amikor a szüleire tér ki, majd örömmitassan próbálja magához csábítani a fiút, de mindebből nem lesz semmi, Tarkh nem enged, így keze lehanyatlik, csak a tőrt fogja továbbra is kezében, amelyről lassan csöpög lefelé Carla vére.*
- Nálam? Maximum a képzeletbeli világodban, itt nem vagy erősebb. *csóválja is meg fejét a nő és hiába is nézelődik a fiú, későn veheti csak észre az őröket, kik idő közben vissza is tértek és most két kezét elkapják a fiúnak, így feszítik ki kissé, hogy ne tudjon mozdulni se és védekezni se, miközben Ginger a tőrrel kezében lassan közelebb sétál a másikhoz.*
- Azt akarom, hogy felejts el az álmaidban, mert különben meg foglak ölni! *és ezzel a végszóval a tőr Tarkh testébe hatol, gyorsan, precízen, a fiú pedig érezheti a fájdalmat, majd ahogy ereje elhagyja és ismét elájul...

Az idő telik, Tarkh pedig lassan magához tér, méghozzá a poros, dohos kastély belsejében, mely olyan, mint amilyen akkor volt, mielőtt a rémálomba bekerült volna. Talán... az volt a valóság és ismét álmodik? Elájult és ismét visszatért ebbe a mesebeli világba, ahol a varázslat létezik, de a szülei meghaltak. Hol van jobb helye? Itt, a képzeletében vagy vajon ott, ahol a szülei is éltek, de mégis, a világ ezerszer rosszabb, mint egy feketemágus képzőben. Nem tudni tehát, hogy mi volt igaz és mi volt hazugság, Tarkh-nak kell rájönnie, eldöntenie, hogy miben hisz az élete során, hiszen ki tudja, hogy mikor tér vissza ismét oda vagy hogy ez a világ meddig fog még fennmaradni az elméjében. És vajon mit jelent Ginger utolsó mondata? Vajon ha nem felejti el ebben a világban a lányt, akkor az ő kezétől fog véget érni az élete majd valamikor a jövőben? Tarkh-nak kell eldöntenie, hogy mit kockáztat. *

//Köszi a részvételt, remélem tetszett. Very Happy

//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-24, 12:09 am

*Megtörténik amit szeretnék, így bár vészes a helyzetem minden szempontból, mégis beszélgetésbe keveredek Gingerrel... vagy nem Gingerrel, ezt egyenlőre a körülmények miatt képtelen vagyok eldönteni.*
- Megvesztel? Mi van veled? *döbbenek meg kissé a szavaira. Ilyeneket állítani... és tenni... semmit nem értek. Ez nem vall rá, de mégis a kinézete illetve egyes szavai valahol mintha rejtenék a lányt. Mások viszont nem, ahogyan elég keményen szól hozzám, és fáj is amit mond. Csalódást a szüleimnek? Ez hihetetlen...*
- Nekem... Carla nem ezt mondta. *jelentem ki kissé remegő hangon, és most inkább az ápolónak hiszek mint Gingernek. Nem engedek hát a vörösnek, s tovább beszélek, de szavaira csak fejemet csóválom. Egy nő legyen bármilyen idős, egy korombeli férfi már rendelkezik akkora izomzattal, hogy legyőzze. Így tehát nem a másiktól félek, hanem a pengétől kezében. Az azonban nem játszik, ami következik, mikor le is fognak, s így kezdek el kapálózni kissé, míg Ginger közelít, és ez nem jelent sok jót. Nem is reagálok a szavaira, szívem hevesebben dobog, és utolsó erőfeszítésemből rázom meg magam, de hiába, alig jut már el bármi a tudatomig, a kés pedig belém hatol, mire hátra vetve fejemet üvöltök fel, s hörgök, de az erőm fokozatosan szál el, én pedig ott ébredek ahol összeestem. Hirtelen pattanok fel, hiszen a helyszín ugyan az mire emlékszem, s gyanús emlékek tódulnak fejembe, ahogyan megpróbálok megbirkózni velük. Lenézek magamra és minden maradéktalanul rajtam van, tehát szememet behunyva próbálgatok... elteleportálni szobámba. Sikerül. Kinyitom pilláim, majd egyszerűen fejemet fogva roskadok le az ágyra. Mit jelentsen ez az egész? Itt... ez valós... érzem, látom... hallom. Működik a mágia, és mindenre emlékszem. De az is valós volt. Vajon valós az, ami valóban az, vagy amit... az agyam érzékel annak? Talán... ez is a furcsa esetek egyike itt a Mysterio-ban. Beszélnem kell Gingerrel. Főleg a nő utolsó szavai miatt.*

//Köszönöm szépen a mesét, nagyon jó volt és nagyon élveztem! Very Happy

Egy percig sem unatkoztam, és izgultam. Very Happy

Nem zavart, hogy nincsen nagy mágiabőrze, meg ellenfelek, sokkal jobb volt ez így. Közlöm, hogy tudsz improvizálni. Very Happy

//