A szükség szobája

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-11-28, 4:46 am

*Bizony nem lenne jó csak némán ülni, viszont ha beszélgetünk lehet megint túl sokat tudok meg, nehéz a lánnyal annyi biztos, de valamiért mégis érdekesnek tartom. Magam se tudja miért talán mert éppen annyi titkolni valója van mint nekem, de azért ő már kezdi túlzásba vinni. Nem szeretem ha valamivel nem vagyok tisztában.*
-Csupán csak azért mert nem félek rákérdezni... De ha szeretnél többet tudni miért nem kérdezel?*kérdezem végül bele süppedek a párnába majd halkan felsóhajtok*
-Az apám... elég rossz dolgokba volt benne, nevezhetjük amolyan sötétmágus fekete maffiának. Az egész családom és én is így vagyunk számon tartva az egész Svédország északi partján. Valakinek gondot okozott, és szaboltált a varázslatát. Elevenen égett el a szemem előtt, és végig néztem a halál tusáját... Néha még most is olyan mintha hallanám az ordítozását. Az anyám belehalt a szülésbe... vannak a családba akik egyenesen engem okolnak azért. Főleg az ő ágáról, azt mondták ha én nem lennék ő élne... *mondom ki végül, bár magam sem tudom miért mesélek el ilyesmit neki. Talán éppen azért mert ő is mesélt nekem, nem tudom ,de nem is érdekel így döntöttem.*
-Nekem már nincs mitől, vagy kitől félnem, hogy mit tudhatsz meg vagy akárki mit tudhat meg... ez egy szégyenletes titkom de elmondtam, mert én döntöttem így, nem valami hit hogy ezért megbűnhődök..*fejezem be végül, igazán nem tudom mit kéne tenni, hagyni a fenébe, vagy mégis megpróbláni maradásra bírni. Amúgy is fura a lány. *
-Ha nem akarsz nem küldelek el. Legalább tudom hogy azt szabad akaratodból szeretnéd....*egy kisebb mosoly meg is jelenik az arcomon miközben megkeresem szemeimmel, végül nemsokára megjelenik a macskám is. Hát igen, nekem már csak ő maradt, így kezemmel végig is simítok a sejmes bundáján, amit néha napján én fésülök ki neki.*
-Mert jól rejtőzködik... és az enyém. Hádésznak hívják... a nagyfőnök biztos be van rágva rám, hogy egy macskát róla neveztem el.*mondom kissé mosolyogva, de nem gúnyosan inkább kissé fátyolos hangon. A szavaira viszontn em mondok semmit, legalábbis egy ideig, végül megkösznöm amit tett, úgy érzem így helyes.*
-Lehet.. de akkor is megköszöntem. Nem szokásom de most így döntöttem ennyi... *mondom miközben fejemet felé fordítom , és vizslatni kezdem a karját. Egy kissé megütődök megint oda bent, nem értem ez hogy történt*
-Ezzel orvoshoz kéne fordulnod... amúgy pontosan hogy is kaptad ezt a sérülést? Nem mondtad hogy jött veled valaki*nézek rá fel kissé még bután, és kíváncsian , de amikor menni akar úgy tűnik ma már másodszorra követem el azt a bakit hogy utána nyúlok.*
-A kedvelés nem így megy, ezt már tudhatnád... amúgy meg nem tudom és nem is akarom azt elfogadni hogy azért kapsz ilyesmit mert élsz... vagy szerinted csináltál valami rosszat? Mert szerintem nem. Tudod mit? Egy darabig nem kérdezek, aztán eldöntöd mit akarsz. Te kérdezhetsz tőlem.*mutatok az ágy felé, hogy ha akar nyugodtan üljön le. A macska közbe össze gombolyodva fekszik el, nem túl sok helyet foglalva.*

//fagy//

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-11-28, 3:06 pm

//olvad//

*Oly egyértelmű a válaszom a kérdésére, nem is értem, hogy miért kérdi meg ezt, de hogyha tényleg nem tudja, akkor hát válaszolnom kell rá, úgy illendő.*
- Azért, mert látom, hogy nem akarsz róla beszélni. Nem fogok olyat erőltetni, amit nem kellene. *sóhajtok fel kissé, majd e válaszom után Sairus nyelve mégis megered és mesélni kezd, így hát csöndben hallgatom, de szép, kék szemeim nemsokára elkerekednek, amikor megtudom, hogy mi is történt a családjával. Nem lehetett könnyű élete, ez már most biztos.*
- Nagyon sajnálom Sairust. *hajtom le kissé a fejem, hiszen tényleg nem irígylésre méltó a múltja, bár az enyémnek se örülne mindenki. Én megtiszteltetésnek érzem, de ez teljesen más, hiszen én ebbe nőttem fel és az őseim sorsa is hasonló volt az enyémhez. *
- Te más vagy, mint én. *inkább nem nyitok vitát a hitről ismét, hiszen ez elég rendesen bezavar a beszélgetéseinkbe. Viszont nem akarok menni, de még is úgy érzem, hogy ő azt szeretné, hogyha nem maradnék tovább vele, így fel is kelek, majd ekkor jelenik meg az az édes kis cica, aki nemsokára már Sairushoz dörgölőzik.*
- Ti teljesen máshogy álltok az isteneinkhez és sokan Görögországban is. De a mi rendünk tiszteli őket, segítenek minket az utunkon. *magyarázom neki, bár már nem tudom, hogy miért, hiszen oly felesleges mindez. Fel is kelek, hogy távozzak, de még pár lépés után megállok, úgy érzem, hogy így nem mehetek el. Leoldom a kezemről a kötést, hogy megmutassam neki, mégis milyen és röviden elmondom, hogy miért kaptam. Talán így arra is rá fog jönni, hogy ne kérdezősködjön ennyit.*
- Nem, nem kéne. Ez majd be fog gyógyulni. Hidd el, nem először van ilyen sebem. *mosolyodom el kissé szomorúan, majd a következőkre csak bólintok egy aprót.*
- Nem is jött, én csináltam, mert megérdemeltem. Ha megszegek egy esküm, amit a rendnek tettem, büntetést érdemlek. És ha ismét túl sokat mondok el neked, akkor meg kell ismételnem. *sóhajtok fel kissé, majd inkább elfordulok, hogy ott hagyjam, de ekkor érzem meg azt, hogy elkapja a kezem - remélhetőleg az épet - és visszahúz kissé.*
- Hát, ha tényleg szeretnéd, akkor... akkor maradok és rendben, akkor beszéljünk másról. *mosolyodom el most már picit, majd az ágyára nézek, ahol ő is van és lassan leülök mellé. Még mielőtt bármit is mondhatnék, elkezdem visszakötni a kezem, hiszen tényleg nem szép látvány, nem kell, hogy ezt lássa Sairus. Ahogy ezzel megvagyok, viszont felé tekintek és jobb kezemmel hátradőlve figyelek rá.*
- És most hol laksz? Szóval... valami rokonodnál? Vagy esetleg egyedül érsz? *azt mondta, hogy kérdezhetek és ebbe talán nincs semmi rossz és semmi tolakodó, így hát kíváncsian várom a válaszát, hiszen el se tudom képzelni, hogy milyen élete lehetett.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-11-28, 3:25 pm

*Lehet egyértelmű a választ, de jelen esetbe nem minden olyan egyértelmű. És ha már én így látom a dolgokat, akkor lehet benne valami.*
-Ahogy érzékeltem te se szerettél volna róla beszélni , mégis beszéltél...*mondom, egy fura mosollyal, hiszen szerintem a lány azért mesélt mert konkrétan rákérdeztem. Lehet ha ő is próbálkozna tovább jutna, bár még most se tudom mennyire jó ötlet mesélni neki magamról. Minden esetre valami belső meghatározásból mesélek neki kicsit a múltamról, sötét és számomra szörnyű dolgokat, amik még a mai napig is kísértenek. A válaszra csak lassan megemelem a vállam, persze nem nemtörődöm módon, inkább úgy mintha azt mondanám " nincs mit tenni"*
-Igazából nincs mit sajnálni. Ami történt megtörtént, az élet pedig megy tovább. Nem szeretek róla beszélni mert szégyenlem, amit érzek ezzel kapcsolatosan. Ez nem illik a nevemhez.*mondom kissé vissza fogott hangon, magam elé nézve az ágyba, majd tekintetem ismét a lány felé fordul.*
-Persze hogy más vagyok... senki se egyforma.*adom meg az egyszerű választ, hiszen minden ember között különbségek vannak. Hol kisebb hol nagyobb, de mégis csak különbségek*
-Gondolom igazad van, és ha ezt mondod elhiszem. Nincs jogom nagyon vitázni, de nem ez a véleményem...*mondom egy kicsit komolyabb hangon, eztuán a lány menni készül, de úgy tűnik előbb megmutatja a kezét , amin őszíntén meg is lepődök, s bár hangom komor marad mindvégig érezhető benne a meglepettség*
-Nem először?*kérdezek vissza felvont szemöldökkel, de ekkor hallom hogy mit csinált. Vagyis hogy a sebeket ő okozta magának, ami megint csak meglepetéskén ér, és mondanom sem kell nem tartom helyén valónak.*
-Ha azt mondod, hogy te csináltad, akkor az nem az istenek elrendeltetése volt.... miért nem próbálod ki hogy csinálsz valamit és figyelsz? Ha nem vagy bűnös úgy se büntet meg. Szerintem nem neked kéne önmagad bírája lenned. Azt mondtad, azok ott fent irányítanak. Szerintem akkor tényleg rájuk kéne bízni mit tartanak bűnnek. Kiváncsi vagyok milyen esküt szegtél meg, de inkább nem kérdezősködök*fejezem be, majd ismételten megfogom a kezét, persze hogy nem a sérültet, hogy vissza tartsam.*
-Rendbe...*bólintok hallkan, majd gondolkozni kezdek, nehéz olyan kérdést kitalálni, amivel nem furakodnék beljebb, így egy pillanatig hallgatok. Nem kell túl sokáig ugyanis a lány már kérdez is, amire kissé nyugodtabb tekintettel rázom meg a fejem*
-Olyan egyedül is meg nem is. Az örökségem a szüleim birtoka most a nagybátyám nevén van. Tudod ő a gyámom ameddig be nem töltöm a nagykorúságot. Bár nem hinném hogy sok hasznát venném, ameddig ide járok. Oda haza úgy se vár nagyon senki. Meg túl nagy is egy embernek. De hát örökség...*rántom meg a vállamat, nekem nem az a célom hogy békében megpihenjek. Erőt akarok hogy elérjem a céljaimat, és ha jó, vagy rossz úton is kell de bevégzem, még ha én leszek minden idők leghírhedtebb fekete mágusa...*
-Az a varázslat elég jól sült el amit kaptam... de ahogy nézem értesz a gyógyításhoz is... Sokat gyakorolsz?*kérdezek vissza, miközben tekintetem is a másik felé vándorol, remélhetőleg ez nem olyan erős kérdés.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-11-28, 3:54 pm

*Kis idő elteltével Sairus mesélni kezd magáról, így hát jó pár dolgot megtudok róla, majd pedig tisztázzuk a különböző dolgainkat ismételten, hogy mindenhez szinte másképp állunk hozzá. Én viszont távozóra fogom, mert úgy érzem, hogy nem lát szívesen a közelében, amin nem is csodálkozom, hiszen ártottam neki, pedig tudom, hogy nem kellett volna. Úgy érzem helyesnek, hogy megmutatom neki a sebem és pár dolgok közlök is vele. Ahogy viszont visszakérdez és látom meglepett arcát, csak lassan bólintok.*
- Már sokszor átéltem ezt. *teszem hozzá kissé halkabban és pár másodperc múlva azt is elárulom, hogy én okoztam magamnak a sebem.*
- Megígértem, hogyha olyat teszek, amit nem szabadna, meg fogom bűntetni magam. Ez után is így lesz, vállalom a tetteimért a következményeket. *nézek le a kezemre és tényleg most nem oly szép, mint amikor először találkoztunk, sőt, kifejezetten undorítónak és visszataszítónak tartom, de még csak véletlenül se gyógyítanám meg és másnak se engedném ezt. Elmenni viszont már nem enged, így hát megadóan csüccsenek le az ágya mellé, majd bekötöm a kezem és ez után érdeklődni kezdek picit felőle.*
- Azt hiszem, hogy értem. Szóval te teljesen önálló vagy. És mihez kezdesz majd a jövőben? *kíváncsiskodom még egy picit, miközben kibújok cipőimből, majd lábaimat felhúzom és kissé közelebb megyek Sairushoz. Franciaágyon fekszik, tehát elférünk rajta ketten is. Így csak féloldalasan elfekszem, miközben őt figyelem, bár ösztönösen a macska felé is elnyúl a karom, hogy néha gyengéden végigcirógassak rajta. Remélem nem bánja, de ilyenre csak nem kell engedélyt kérnem tőle.*
- Titokban gyakorolgattam. Nem akarok teljesen kezdőnek tűnni itt, a többiek közül. Ha jól sejtem, akkor te már elvégezted itt az elsőt... milyen volt? Gondolom jó sok varázslatot megtanultál már. *természetes, hogy érdekel mindez, így hát kíváncsiskodom picit az elsős anyagról, na meg Sairus tudásáról is és ekkor jut eszembe valami.*
- Tényleg egy kaszaboló átkot akartál rám küldeni? *kissé halkabb lesz a hangom, hiszen az nagyon fájt volna, de valahogy el tudom képzelni, hogy ezt megtette volna Sairus, hiszen saját elmondása szerint gonosz egy srác, én viszont ezt mégse érzékelem.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-11-28, 4:16 pm

*Ahogy látom a kezét, felmerül bennem pár kérdés, amit úgy érzek nem ártana feltenni, és Hecate is készségesen válaszol, bár ezek a válaszok nem olyan tetszetősek.*
-Nem érezted még soha hogy ok nélkül?*kérdezek vissza, bár valahogy hihetőnek tartom amit mond. Nagyon hisz ezekbe az ősi istenekbe, talán jobban is mint kéne. A következőre viszont csak egyhangúan megrázom a fejem*
-Szerintem pedig hagynod kéne hogy a sorsod bűntessen meg ha olyat teszel. Ne te magad. Hidd el, a sors is elég szemét tud lenni ha akar, nem kell rádobni egy lapáttal. Egyáltalán mit tekintesz bűnnek?*kérdezek vissza, hiszen nem fér a fejembe, hogy miért csinálja ezt az önsanyargatást, nincs rá semmi oka, és szerintem még rosszat se tett, pedig ha valaki, hát én tudom hogy mi az a rossz. Miután befejezem persze nem hagyom elmenni a másikat. Látszik rajta hogy menekülne, csak nem tudom mi elől. De én ezt nem hagyom, hanem bár nem túl durván, de magabiztosan megfogom az épp kezét, és most felhagyva a kérdezősködéssel, inkább én kezdek mesélni. A megállapítására pedig csak bólintok. Átlátja a lényeget*
-Igen önálló... és hogy mihez akarok kezdeni? Igazándiból csak a magam ura akarok lenni, és hatalmat akarok, hogy felnőjjek a családom nevéhez. De én nem fogom úgy végezni mint az öregem.... és akik ezt tették vele azokon bosszút állok.*arcom kissé talán agresszívabb mérgesebb is lesz miközben ejtem ki e szavakat, de végül észbe kapok, elvégre csak mesélek, de gyakran elragadnak az indulatok. Inkább én is kérdezek, amire választ is kapok, majd parányi mosollyal bólintok is.*
-Nem tűnsz annak. De ha az is lennél itt az a természetes. Na meg... itt majd tanultok pár varázsigét amik igen csak hasznosak... Azt hiszem hogy ezt a ronda horzsolást a fejemen be is tudnám gyógyítani... de nem akarom*mondom végül egy pillanatra lehunyva a szemem majd megrázom a fejem.*
-Még nem vizsgáztam le, de jó úton haladok*még folytatnám, de ekkor hallom meg a kérdést amire nyelek is egyet, és bizony a szemeim kinyílva a másik szemébe nézek...*
-Igazándiból nem tudom... egy pillanat alatt vonult végig az agyamon az egész, nem tudom én se mit akartam... tudod amikor bekapcsol a vészfék az agyam átkapcsol védekezőbe és valahogy onnan olyan mintha nem is én irányítanám magam..*kicsit el is mosolyodok miközben próbálom elmagyarázni a dolgot.*
-Szóval lehet annak készült... de azért jó hogy nem fejeztem be.. mondtam neked, nem vagyok jó, és beszámítható se.. Ha ezután mégis úgy gondolod hogy kerülsz megértem.*fejezem be, bizony nehéz velem, ezt tudom, igazándiból kétlem, hogy bármikor megszoknak, de lehet csak nekik lesz jobb.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-11-28, 4:28 pm

- Nem, még soha nem éreztem... *ismerem be, fejem is rázva kissé közben, majd amikor hallgatom tovább, akkor csak sóhajtok egy aprót, ez a fiú sose fogja felfogni az én életemet, egyre reménytelenebbnek érzem.*
- Bűnnek elég sok mindent lehet mondani. Az eskünk megszegését, az istenek ellen való cselekedeteinket, a sors ellen fordulást... *tényleg elég tág ez a fogalom így, de talán Sairus is érti most, hogy már mire gondolok. Az egész életemet befolyásolja rendem, nincs mit tenni ellene és én nem is akarok. Inkább bekötöm a kezem, majd érdeklődni kezdek felőle, miközben elfekszem az ágyon és lábaimat is kissé felhúzom és a cica simogatása mellett le se veszem kékségeimet róla.*
- Szóval téged a bosszú életet és hogy megfelelj a szüleidnek, akik már nem élnek. Valahogy én nem érzem, hogy annyira gonosz lennél, mint ahogy mondod. Nem csak olyan akarsz lenni? *puhatolózok kicsit, nem is tudva, hogy mennyire másnak ismerem én Sairust, mint a többi ember az iskolában. Viszont látva az agressziót, lassan felé nyújtom a kezem, majd gyengéden hozzáérek az arcához.*
- Ez nem áll jól, túl komorrá és mérgessé tesz. Valami baj van? *kérdezek rá és lassan visszahúzom a kezem, hogy az ismét a párnán pihenhessen. A tananyag is szóba kerül közben és ahogy hallom, Sairus tényleg már lehúzott itt egy évet, tehát idősebb nálam.*
- És ha én kérem, hogy gyógyítsd meg? *örülnék, hogyha jobban lenne és azért valamennyire még fájhat a feje, még ha nem is nagyon. Én sajnos nem voltam képes teljesen begyógyítani a sebét, pedig igyekeztem.*
- Szerintem biztosan menni fog. *nem ismerem, de bízom benne, hogy amit akar, azt elér, tehát le is fog vizsgázni. Ahogy viszont eszembe jutnak a varázslatok, úgy az is, hogy meg akart engem támadni, így hát rá is kérdezek erre, amire őszinte választ kapok, oly őszintét, hogy teljesen meglep.*
- Magam se tudom, hogy mit akarok. Kerülni vagy sem... én jól érzem magam a társaságodban és talán túl is élem a beszélgetéseinket. Amúgy meg, néha kell egy kis veszély az életben, a nélkül nem éreznénk igazán, hogy élünk. *talán érti a szavaimat, mi szerint nem óhajtom kerülni és ha veszélyes is, kihívás lesz a számomra megismerni, mert talán meg tudom, majd... idővel.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-11-28, 4:44 pm

-Értem*csupán csak ennyit mondok , azt hiszem hogy maximum egymásnak bizonyítgathatjuk a saját igazunkat, de túl sok mindentn em fogunk vele elérni. Nem is nagyon akarok, lehet rossz sülne ki belőle, na meg talán egyszer ő is rájön. A bűnökről viszont úgy tűnik megint csak más elképzeléseink vannak*
-Szerintem ha megszentségtelenítünk egy templomot bűnnek tekinthető, ha lemészároljuk a papokat szintén.. de ilyesmi itt még nem esett. Na meg.. nem ismered a mondást, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek? Akkor hogy tehetnél ellene, ha nem tudod pontosan mi is az?*lehet nincs így és a lány úgy érzi látja a sorsát, de azért a véleményemet elmondtam. A macska természetesen jól állja a simogatást, sőt még dorombolva oda is kúszik a lány lábaira, majd le rakva a fejét rajta kömbölyödik össze. Én csak figyelem egy pillanatig, majd mesélni kezdek a szüleimről.*
-Nem tudom kinek akarok megfelelni. Engem így neveltek büszkének kell lennem a nevemre... ami most hanyatlóban van*mondom és még tennék hozzá egy smást, de a követekző szavakra érzem hogy akaratlanul is megremeg az arcom.*
-Nem vagyok jó... ezt már mondtam. Tudom miről beszélek. Milyen embernek nevezed azt aki egy tanársegéd arcába fájdalom port fújt?*nem sajnálom a tettem, de nem is vagyok büszke rá. Szemet szemért elv volt, így is rendeztem le magamban, bár Mordanaval azóta már jobb a viszonyunk. Arcomon is látszik, hogy feszültebb komorabb vagyok, de amikor az arcomhoz ér, kissé hirtelen kapom felé a szemem, de nem mozdulok, csupán csak gondolkozok a kérdésén. Baj van tényleg? És ha igen kivel talán saját magammal? Meglehet de ezen nem igen változtathatok*
-Nincs... csak egy érzés ennyi az egész. NÉha elkap. Sötét erős, és néha növekszik ide bent...*nem tudom jobban körülírni, magam se tudom mi lehet a bajom , de ez van. Nem is jövök rá szerintem egyhamar. A tanulásról beszélgetve viszont felmerül egy kérdés a lányba, amire lassan megrázom a fejem.*
-Nem akarom... annyira nem rossz. Na meg legalább emlékeztet a dolgokra. Szokás mondani hogy könnyű munkának híg a leve. Nincs szükségem varázslatra hogy hejre jöjjek... Túl könnyű lenne.*mondom egyre halkabban, lehet valamilyen szinten én is önsanyargató vagyok? Ki tudja. A következőre csak bólintok majd a kerülés is szóba kerül.*
-Úgy tűnik azon kevese vagy akik ezt mondják... Tényleg nem sokan mondták ezt. De majd jobban megismersz és akkor te döntesz jól tetted e... Neked van valami kedvenced?*nézek le a macska felé, elvéger ki tudja hogy abban a szektában tiltják e az ilyesmit.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-11-28, 4:58 pm

- Sairus, az én sorsom meg van írva. Tudom, hogy mi lesz a jövőmmel, ezen nem tudok és nem is akarok változtatni. Viszont ha itt elrontok valamit, az egész életem semmit se ér, kitagadnak, ami számomra borzasztó lenne. Én hiszek abban, amiben nevelkedtem. *nem hiszem el, hogy még mindig nem képes megérteni azt, amit mondok, hiszen annyira sokszor elmagyaráztam már és sejtheti, hogy milyen helyen élek. Na de végül a macskára tekintek, aki lustán felkel, majd a lábamhoz bújik és félig rá is fekszik, engedve, hogy tovább simogassam. Így hát nem is hagyom abba, hiszen nagyon szeretem az ilyen cicákat, így hát kedvesen mosolyogva figyelem egy darabig, egészen addig, amíg ismét nem Sairusra kezdek figyelni. Már majdnem mondom, hogy számomra jónak tűnik, amikor hallom, hogy valamiféle fájdalomport fújt egy tanársegéd arcába. Nem kell másodikosnak lennem ahhoz, hogy értsem, minden bizonnyal fájdalmat okozott ezzel neki, így csak lesütöm szemeim, nem igazán tudok erre mit mondani.*
- De engem még nem bántottál. *bököm ki végül, majd nézek rá ismét, hiszen lehet, hogy bizonygatja itt nekem, hogy milyen, de én akkor se érzem. Meg lehet kövezni érte, tényleg ez a véleményem. Hozzá is érek az arcához, de ahogy hirtelen rátekint kezemre, mintha tűzhöz értem volna húzom vissza.*
- Ne haragudj. *kérek bocsánatot, hisz valószínűleg zavarta, hogy hozzáérek a testéhez. *
- Rendben, te tudod. *nem vitázok és nem is próbálkozom tovább, hiszen ezzel nem érek már semmit. A gyógyítást is abbahagyja, majd ez után arról is esik pár szó, hogy vajon én hogy döntök. Megpróbálom-e megismerni vagy sem.*
- A macskákat nagyon szeretem, a tiéd nagyon aranyos. *inkább csak erre a részre reagálok, miközben folyamatosan simogatom Hádészt, majd egy kisebb ásítás következik. Fáradt vagyok, igen, úgy érzem, de mégse akarok még menni, jó érzés, hogy tudok valakivel beszélgetni.*
- Megtaníthatnál pár varázslatra, hogyha van kedved. Kíváncsi vagyok, hogy miket fogok tanulni. *bököm ki azt, ami még gondolkodtat, miközben fejem picit jobban belefúrom a párnába.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-11-28, 5:18 pm

-Azt hiszem nem mondom el mit gondolok erről. Nem akarok vitatkozni, de előljáróban annyi hogy a sorsa senkinek sincs megírva. Maximum csak egy lehetséges sors, egy egyszerű példa. Ha úgy gondolnám hogy veszélyeztetsz és nem kedvelnélek valószínűleg az is beletartozna a sorsba hogy utáljalak. De nincs így... Érted mire gondolok?*kérdezem miközben fejemet oldalra döntöm, és a téma is folytatódik tovább, nem akarom győzködni, mert ez a csaj bizony nagyon makacs. A macska bírja sőt szereti a simogatást, így nemsokára lehunyva a szemeit dorombolva alszik el a másiknál, én pedig tovább beszélek, felemlegetve pár dolgot köztük a Mordanaval esett össze zördülést is. A lány szavaira viszont csak lassan felsóhajtok*
-Tudod... mindennek oka van, vagy jó vagy rossz de oka Ő adott rá okot.Lehet én is hogy olyan legyen velem. Oktalanul nem bántok embereket, de a legtöbben nem látnak bennem mást mint egy őrültet. Lehet igazuk is van, de ha nekik ez kell akkor az leszek nekik amivé teremtenek magukba. Nem hiányoznának...*mondom, miközben pillantásom is kicsit elsötétül, de ekkor megérzem a másik kezét az arcomon, s bár pillantásom gyors, de mégse agresszív úgy tűnik megijesztettem vele a lányt. Lehet jobb is, ez a fizikai kapcsolat akkor is könnyen félre értelmezhető, még ha az én számomra nem is.*
-Nincs miért bocsánatot kérned nem tettél rosszat... csak nem szoktam meg az ilyesmit.*adok egyszerű magyarázatot, hiszen ez igaz i, na meg elmond kb mindent. Nem kell taglalnom a dolgokat, hogy nem igen találkoztam még gyengédséggel, az csak önsajnálat lenne, azt meg nem szeretem csinálni. Hamar beleszokik az ember és elgyengül. Inkább megrázom a fejem a gyógyításos dologra, és kérdezni kezdek, a válaszra csak egy fura félmosollyal bólintok*
-Azt hiszem ebbe megegyezünk. Ő kiskora óta velem van. Amikor még pici volt találtam rá a birtok kerítése mellett. Be akadt egy szöges drótba, elég csúnyán megsebesült.... De azért túlélte, én láttam el a sebeit.*magyarázom, miközben a macska felé nézek, majd vissza Hecatera aki már kérdez is.*
-Hmm... hát ha nem ütközik vétkes cselekedetekbe a tudás falása, akkor ha van kedved igen....... Bár van köztük pár ami természet elleni cselekdet. Szokás mondani hogy aki embereket hoz vissza istent játszik. Szerintem ez még közel sem az... De milyen fajta varázslatot akarsz megtanulni? Mondjuk a kezedre lenne ötletem*nézek rá ami már be van kötve de nem szép. Akkor is lehet el kéne vele vonulnia a dokihoz. De hát makacs egy lány*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-11-28, 5:29 pm

- Hát... őszintén szólva nem teljesen világos az, amit mondasz. *ismerem be, hiszen tényleg más nézeteket vallunk, megérthetné már, hogy hiába próbál a lelkemre beszélni, semmit se fog elérni vele. A tanársegéd is idő közben szóba jön és Sairus tovább mesél magáról, ahogy mondta és ő valóban keveset kérdez.*
- Tehát olyan vagy másokkal, amilyenek ők veled, legalábbis nagyjából. Fura egy srác vagy, tényleg nem árt vigyáznom veled, még a végén rám is fújt olyan port. *döntöm meg picit a fejem, bár nem tudom, hogy az mennyire komoly dolog, nem vagyok képes átérezni a dolog súlyát. Az arcához érek, de csak egy pillanatra, hiszen látva a reakcióját nem is óhajtom sokáig ott hagyni a kezem, mert nem akarom, hogy ezzel rosszat tegyek. Inkább elnézést kérek, majd a házikedvencekre terelődik a szó.*
- Érthető, hogy miért kedvel ennyire. Vele nagyon gyengéd lehetsz. De én akkor se tudlak elképzelni agresszívnak vagy gonosznak, szóval. *ülök fel végül jókedvűen, hiszen amíg nem tapasztalom magam ellen, hogy Sairussal valami nincs rendben, addig nem fogok feltétel nélkül hinni a meséiben. Talán azért is vagyok ilyen bátor még, de hogy őrült lenne? Azt kötve hiszem. *
- A kezem így marad, mint már mondtam. Majd be fog gyógyulni... egyébként pedig bármilyet, amilyet tanítasz. Rád bízom. *óvatosan arrébb tolom a cicát, hiszen csak nem aludhatok egy ágyba Sairussal ma éjszaka, de hogyha itt maradok, megvan rá az esély, hogy bealszom. Nem kéne, nagyon nem, így hát lassan fel is kelek az ágyról.*
- Szerintem nekem most már mennem kell. Nagyon fáradt vagyok és a te fejednek se ártana a pihenés. *mosolygok rá kedvesen, hiszen tényleg maradnék, de nem igazán tudom, hogy mit mondjak neki. *
- Nos, akkor jó éjt. *köszönök el tőle, remélve, hogy majd még összefutunk valamikor. Így hagyom el a szobát, hacsak nem fog meg harmadszorra is, bár most már valahogy kötve hiszem.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-11-28, 5:42 pm

-A lényeg az hogy meg tudjuk változtatni. Csak ki kell próbálni. De nem lényeg.*rázom meg a végén a fejemet, majd a beszélgetés tovább folytatódik, és olyasmibe is beavatom amit másoknak még nem mondtam el. Nem tudom hogy én vagyok e túl titkolózós vagy csupán eddig neki tudtam elmondani mindezt.*
-Neked ez a fura.... szerintem pedig a kölcsönösen egyforma bánásmód a lényeg. Tudod ha valaki olyan velem nem fogok meghunyászkodni, de én se növök senki fejére... Neked meg nincs félni valód. Nem tettél olyasmit.*mondom végén nyugodtabb hangszínnel, miközben tovább mesélek magamról, meg a macskáról is. Egy pillanatra csak lenézek rá majd bólintok.*
-KEdvelem is a szőrmókot. Amúgy meg ne is akarj úgy látni, nem szép látvány. Nagyon nem*mondom a fejemet csóválva, hiszen tisztába vagyok milyen az amikor elönt az a sötét és egyre növekvő dolog amit haragnak, vagy bosszúnak neveznek. Lehet ő is másképp nézne rám ha látna úgy.*
-Értem... makacs vagy mondták már? És akkor majd kitaláljuk mit lehet tanítani neked.*mondom , bár nem igazán érzem hogy jó tanár lennék. A lány viszont menni készül és most már én se tartom vissza .Tisztáztunk pár dolgot.*
-A fejem már jobban van. KAptam már nagyobbat is. De rendben...*húzom közelebb magamhoz a macskát, majd egy darabig figyelem a másik távoztát, végül fejemmel biccentek is felé.*
-Neked is jó éjt...*mondom kissé elhaló hangon, majd a plafont kezdem el vizslatni, és gondolataim közepette lassan engem is elér az álom.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-01, 2:44 am

*Úgy tűnik, a lánynak több ötlete van a ma este folytatását illetően mint Alexinek, méghozzá a Szükség szobáját említi. A srác vissza is elmékszik kicsit, hisz már többször jártak ott, de a lányka visszakérdezése meglepi.*
-Miért, neked nem tetszettek az ott töltött idők? *kérdi, hisz azért több csókot is váltottak ott, na meg a tanulás is kellemes volt, főleg egy kis iszogatással karöltve. Közben a fiú is kimászik a medencéből, majd a lányka mögé sétál, átkarolja magához húzva, majd a füleibe suttog. Lycoris is odabújik hozzá, ami igen jó érzés.*
-Miért bánnám? Jól hangzik. *feleli, majd ekkor gyorsan elorozza a törölközőt, hisz ő most nem hozott magával, mivel nem úszni indult. Törölközni is kezd, a lányka megjegyzésére pedig elvigyorodik.*
-Tudom. Megszokhatnád már. *vigyorog tovább, majd gyorsan megtörölközik, de közben le se veszi szemeit a lányról, akinek ez fel is tűnik, s be is szól párjának.*
-Bocs, de az illemtan sose volt az erősségem. *jegyzi meg vállrántva, majd a következő szavakra még rákérdez.*
-Itt vagy veled mehetek? *kérdi vigyorogva, de hamarosan a lány eltűnik az öltözőben. A zár is kattan, úgy tűnik nem akar hívatlan vendéget Lycoris. Alexi is a holmijához sétál, ami neki csak az egyik széken hever, majd lekapja magáról a vizes boxert, hisz mégse arra fogja ráhúzni a száraz nadrágot, majd jöhet a bőrnadrág és a tapadósabb pulcsi, melyet most nem túl könnyű felvenni, mert kicsit még nedves a bőre. A székre ülve elkezdi bekötözni a bakancsait is, s már a másodiknál tart, mikor Lycoris is kiér, s felteszi a kérdését.*
-Aha, egy pillanat. *feleli a fiú, majd gyorsan befűzi a maradékot a bakancson, aztán feláll, a szék felé fordul, majd vissza Lycorishoz.*
-Ezt is el tudnád tenni? Nálam nincs semmit táska, így meg nem akarom cipelni. *nyújtja barátnője fel a boxerét, ami egyértelmű jele annak, hogy most csak a bőrnadrág van rajta. Na igen, a bőrnadrágok pedig elég szűkek és tapadósak általában, de hát nincs mit tenni, akkor sem hagyhatta magán a vizes boxert.*
-Srácok! Indulás! *szól oda a lustálkodó famulusoknak a fiú, hisz bármily kellemes is csak kettesben lenni, mégsem hagyhatják csak így itt a famulusokat. Főleg nem Belialt, ki tudja, mit művelne szabadon hagyva. A négyes tehát elhagyja az uszodát, majd pár perc múlva már meg is érkeznek az emlegetett szobához, ami előtt megáll a fiú.*
-Na, akkor képzeld el azt az álomszobát, nem akarom elrontani a szépen kigondolt képet. *Lycoris álmodta meg a helyszínt az uszodában, hát akkor hadd csinálja meg itt is ő, ahogy szeretné.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-01, 2:58 am

*A visszakérdezést hallva kissé meglepődik, hiszen egy szóval se mondta, hogy nem volt jó, bár tény az is, hogy nem is jegyezte meg azt, hogy mennyire kellemes is volt, hisz akkor még nem úgy tekintett Alexire, mint a párjára.*
- Csak néhány dolog kiesett... Elég sokat ittunk. *húzza el kissé a száját is, hiszen ez rá nem igazán jellemző. Na de végül Alexi csak közelebb bújik hozzá, így hát Lycoris is bújik, akár egy kicsinyke cica és ahogy hallja, a fiú is benne van a ma esti programban, mely bár kissé furcsának tűnhet, hiszen Alexi nem éppen egy romantikus alkat, de ezek szerint most nem óhajt mással foglalkozni, így belemegy kedvese elgondolásába. Amikor viszont a törölközőt elorozza, Lycoris kissé meglepődik és nem is igazán tetszik neki ez a húzás.*
- Nem szokom meg, ez akkor is. *toporog picit, hiszen nem talál szavakat, hogy ez most milyen rosszul is érintette. Az édes bújásnak tehát ennyit, na meg a pillanatnak is. *
- Nem, nem jöhetsz. Még csak az kéne, ki tudja, hogy mit tennél velem. *vigyorodik el, bár ennyiből Alexi bármikor betámadhatja, amikor csak akarja és ketten vannak, de mégse teszi, tiszteli annyira a lányt. El is készül közben a cruorises szépség, majd kisétál a kis táskájával a fiúhoz, aki a boxerét nyújtja felé, Lycoris pedig meglepetten tekint a bőrnadrágra, majd hirtelen kapja el onnan a pillantását.*
- Igen, el... de... ez biztos, hogy jó ötlet volt? *kérdi kissé félénk hangon, majd kinyitja a táskáját és miután összehajtotta Alexi boxerét, el is teszi azt a törölköző belsejébe, saját bikinije mellé, majd végül ujjait a fiúé köré kulcsolja, aki már szól is a famulusoknak. Vignar egy nagyot ásít, majd megindul utánuk, de ahogy a folyosón baktatnak, a lányra tekint.*
- Én szerintem felmegyek a szobánkba. Nagyon álmos vagyok... *mondja és látszik is rajta, hogy most nem úgy pörög, ahogy kéne. Na de azért átevickél Alexi mellé is és most rá tekint, láthatóan mondani akar valamit.*
- Vigyázz ám rá! *majd amikor olyan helyre érnek, el is válik a párostól, hogy magukra hagyja őket, hiszen Lycoris is beleegyezett, had menjen csak pihenni kis kedvence. Ahogy a másodikra érnek, meg is állnak a szükség szobája előtt, majd Alexi rá bízza az elképzelést.*
- Nem rontanád el, de akkor rendben. *egy pillanatra le is hunyja a szemeit a lányka, majd elképzeli a szobát. A falak sötét bordóak és odabent éppen hogy pislákol a fény, melyeket néhány fáklya nyújt a falakon. Egy hatalmas kandalló található az ajtóval szemben, előtte sok-sok párna, melyek a fekete és a vörös színében díszelegnek és egy jó nagy kanapé is, mely mellett egy asztal is elhelyezkedik, két forró csokoládés bögrével és egy kosárka rágcsálnivalóval. Mást nem képzel a lány, hiszen itt alvásról nem volt szó, így hát ágy se kerül a szobába. Ha pedig szükségük lenne még valamire, akkor majd azt kitalálják odabent. Az ajtó nyílik, majd a lány be is sétál, ledobva magáról a táskát a kanapéra, majd ez után a cipőkből is kibújik és a párnák közé veti magát. Egyébként a teremben meleg van, nagyon is, tehát ideális a szárítkozásra is és biztosan nem fognak megfázni is.*
- Na, hogy tetszik? *kérdi felkönyökölve a párnák sokasága közül és szemeivel a fiú arcát fürkészi.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-01, 3:23 am

*A lány megjegyzésére Alexi kissé felnevet, majd hozzáfűzi.*
-Furcsa ezt hallani egy szintén finn származású szájából. *vigyorodik el, hisz köztudott, hogy a finnek igen jól bírják az ivást. Ezután viszont jöhet a kis bújás, majd a cseles törölközőlopás, amit úgy tűnik, Lycoris kevésbé díjaz. A toporgásán és durcizásán viszont Alexi továbbra is jól mulat.*
-Jól van na, ne durcizz. Tessék! *adja vissza a törölközőt a fiú, miután ő nagyjából megszáradt, majd a lány távozóra fogja, de még váltanak pár szót.*
-Semmi olyat, amit nem élveznél, esküszöm. *vigyorog, majd az ajtó becsukódik előtte, s mindketten vetkőzni és öltözni kezdenek. Hamarosan viszont Lycoris visszaér, s Alexi is készen áll az indulásra, de a boxert nem akarja a kezében hurcolni végig a sulin, így egy kis segítséget kér. A lányka viszont dadogva tesz fel neki egy kérdést, mire Alexi a boxerre, majd magára pillant.*
-Igen... persze. Miért, tán maradtam volna a vizes alsóban és arra húzzam a nadrágot? *kérdi, majd magát megválaszolva kissé megrázza a fejét, majd miután a ruhanemű elkerül a táskába, a fiú szól a famulusoknak is, hogy indulnának. A páros kézenfogva indul meg, mögöttük az állatokkal, de Vignar előre siet, s elbúcsúzik a lánytól, majd Alexitől is.*
-Jobb kezekben nem is lehetne! *nyugtatja meg egy kis mosollyal az állatkát a srác, aki azzal már el is iszkol. Ekkor Belial is előrébb lépdel, s felpillant gazdájára.*
-Azt hiszem én is odébb állnék. Ahogy látom úgyis elvagytok ti ketten is. Nekem meg nincs kedvem egész este ezt hallgatni. *mondja unott hangon a famulus, majd elkezd ő is a tornyok felé sétálni.*
-Rendben, menj csak! *bólint rá a srác, majd még utána szól.*
-De még mindig nem eheted meg Vignart! *figyelmezteti Belialt, hisz most nem látnak rájuk a fiatalok. A hiúz viszont csak tovább haladva, továbbra is unottan szólal meg.*
-Egye meg a fene! Még a végén elkapnék valami kergekórt... *azzal Belial meg el is andalog, a páros pedig folytatja útját a Szükség szobája felé. Amikor odaérnek, Alexi átadja a terepet a lánynak, hisz korábban is ő képzelte el a helyszínt, ideje meg is valósítania azt. A válaszra csak picit vállat ránt, ki tudja, lehet mégsem olyan idilli környezetet képzelne el, mint Lycoris. Amikor viszont belépnek, a szoba tényleg elég kellemesen fest.*
-Jó a színválasztás. *húzódik kis mosolyra a fiú ajka, miközben barátnője máris a párnák közé veti magát.*
-Látom kellő mennyiségű párnáról gondoskodtál. *jegyzi meg, majd csak gondol egyet, s a bakancsok lekerülnek róla. Lusta lenne most megint azokkal bajlódni, így inkább csak beül ő is Lycoris mellé.*
-Szerinted Belial és Vignar kibírták a tornyokig veszekedés nélkül? *kérdi kissé elmélkedve és félig mosolyogva a srác, hisz a két famulus láthatóan nem rajong egymásért.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-01, 3:33 am

- Hát, tudod jól, hogy nem sűrűn iszok és nem is fogok, a jövőben sem. *szögezi le még most, tehát nem fog ám annyira iszogatni Alexivel, hiszen tudja, hogy akkor kissé másképp viselkedik, na meg, túl könnyedén képes kiütni magát. Na de végül a lány a törölközőt fogva az öltöző felé indul, de Alexi szavaira csak fejet csóvál.*
- Te már csak tudod. *pillant vissza rá egy aprócska mosollyal, hiszen ő is szereti ám néha kissé idegesíteni a másikat pár kedves beszólással. Ahogy viszont felkerül rá a ruha, máris kint van Alexi mellett, majd a boxerére tekint és végül a másik nadrágjára.*
- Hát... nem, csak... *inkább nem is mondd mást, elteszi a ruhadarabot, majd kézen fogja párocskáját és meg is indulnak felfelé. A két famulus viszont útközben leválik a csapattól és így az állatok és a diákok is külön folytathatják megkezdett útjukat.*
- Vajon valaha megbékélnek egymással? *pillant a srác felé és ahogy megérkeznek az adott szoba elé, ki is gondolja az adott helyszínt, majd benyit és mivel lányoké az elsőbbség, így be is sétál képzelete birodalmába, mely tényleg kellemes és ahogy figyeli a másikat, tetszik neki is.*
- A párnák fontosak. Tudod, a kényelem. *vigyorodik el és hamarosan már mellé kerül a fiú is, aki érdeklődni kezd a famulusokat illetően, a lányka pedig csak lassan törökülésbe helyezkedik.*
- Szerintem nem, de úgy se kell túl sokáig kibírniuk egymást. *von vállat, hiszen most nem itt vannak, hogy idegesítsék a két fiatalt, tehát innentől az ő dolguk. Na de Lycoris az asztal felé nyúl, majd egy bögrét át is nyújt Alexinek, a másikat pedig magához veszi.*
- Egészség. *nem koccint, azért kakaóval nem akar, viszont annál inkább megkóstolja, de csak szépen lassan, hiszen érződik a fekete bögrén, hogy forró a tartalma.*
- Hmm, fini. Na és, mit szeretnél csinálni? *helyezkedik el pont szembe a másikkal, hiszen az ő terve eddig szólt, de biztosan Alexi is ki tud találni valamiféle szórakozást, mellyel eltölthetik együtt az este egy részét.*

//fagy//

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-03, 2:11 am

*Miután megérkezünk az aulába úgy tűnik a lány el is mondja mit szeretne, ami elég nagy meglepetésként ér, mert nem hogy ő én se vagyok otthon az ilyen dolgokba, nem mintha problémáim lennének a nemi identitásomma, csak nem foglalkoztatott a dolog. Amikor a lány kijelenti hogy nem fogja megbánni, csupán csak bólintok.*
-HÁt úgy legyen.*bár van egy elképzelésem, hogy holnap hogy fog vélekedni a dologról, és ez az elképzelés kicsit más, mint ahogy most hiszem, na de reménykedni még lehet. VÉgül elkezdek beszélni és kicsit bele is zavarodok a dolgokba, de úgy tűnik Hecate csak akarja a mondat végét, így csak oldalra döntöm a fejem.*
-Mert általában itt nem szoktak csak úgy egymással aludni.*mondom végül, remélve hogy lerendeztük a témát, főleg hogy igent mondtam.*
-Azt valahogy mindjárt gondoltam.*felelem egy félmosollyal arra a dologra, hogy nem aludt még soha mással, na de idő közben megindulunk a szükség szobája felé is.*
-Persze... a szükség szobájában minden megoldható.. Bízd csak a gondolataimra.*mondom nyugodt hangon, és az ajtó előtt ki is gondolom mit szeretnék. Egy sima, ki szobácska, egy nagydarab ággyal valamint éjjeli asztallal, egy kandalóval feketés vöröses szőnyeggel, valamint egy ajtóval ami a fürdőhöz vezet. A dekoráció szemszögéből még egy szarvas fej is pihen valahol a szoba vége felé, én pedig előre engedem a lányt.*
-Remélem tetszik.. mostanában elég szegényes a fantáziám.*mondom, miközben én magam is belépve becsukom az ajtót, majd leveszem a kabátomat.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-03, 2:19 am

*A mondat vége még szép, hogy érdekel, de ahogy hallom, Sairus nem fejti ki túl hosszan és én jelen pillanatban nem vagyok képes igazán gondolkodni, így inkább csak vállat vonok, majd követem.*
- Gondoltad? Kezdesz egyre jobban megismerni. *mondom igen csak komoly hangon, majd amikor a szoba elé érünk, Sairus kezd el agyalni a berendezésen, és mivel az én gondolataim elég üresek, így hát nem meglepő, hogy nem gondolok igazán semmire, tehát nem is befolyásolhatom a szoba kinézetét.*
- Oké, bízom én. *döntöm meg a fejem, majd amikor készen áll és kinyitja előttem az ajtót, akkor csak besétálok rajta és körbenézek. Igazán tetszetősnek találom, így mosolyogva pillantok körbe.*
- Nekem tetszik. Akkor pár perc és jövök. *jobbnak látom hamar letudni a zuhanyzást, bár jobb lenne, hogyha tiszta lenne a fejem, na de most már mindegy, erről lekéstem. leveszem csak piszkos gönceimet, majd megfürdök, kissé ügyetlenül ugyan, de megoldom valahogy. Nem esek el és ez a szerencse. Ahogy kész vagyok, kimászok a zuhanykabinból, majd megtörölközök és végül a hajam is kifésülöm.*
~ Úgy forog minden... ~ *húzom el a számat, majd visszateszem a törölközőt a helyére és kisétálok az ajtón. Nem zavartatom magam, hogy teljesen meztelen vagyok, én mindig így alszom és nálunk ez a természetes. Nem szoktam nézni magam, de azért nem vagyok szőrös ott, ahol nem kéne és telt kebleim is most szépen látszanak, ahogy minden egyes porcikám is.*
- Azt hiszem, hogy most már remekül fogok aludni. *nyújtózom egyet út közben, így még több szép látnivalót engedve a másiknak, majd végül négykézlábra ereszkedem az ágyon és úgy mászok fel rá, majd hogyha minden igaz, bújok is be az ágyba.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-03, 2:31 am

*A megismerésre csak elmosolyodik, nem érzem hogy mondanom kéne valamit elvégre a lánynak igaza van, lehet tényleg kezdem megismerni. Úgy tűnik hogy kicsit szabadabban beszélt és már annyira számomra se rejtély, legalábbis egy része, már sejtem holnap mi lesz. Nemsokára megérkezünk a szükség szobájába a bizalomra csak elmosolyodok, szerencsére gondolataim még vannak, így amikor megérkezünk csak hallgatom a másikat, miközben lassan felakasztom a kabátomat, és kulcsra zárom az ajtót. ELvégre nem lenne jó ha valaki éppen bejönne. Nem mintha bármit csinálnánk.*
-Na akkor remek, legalább jó a fheng-shui és menny csak.*mondom, és kihasználva az alkalmat, leveszem a pólómat, és a nadrgáomat is, így egy boxer marad rajtam, valamint egy újatlan atélét, mindkettő bizony fekete kivitelbe. Idő közbe úgy gondolom én magam be is fekszek, elvégre nem volt róla szó hogy megvárom, na meg én fürödtem már ma reggel. Amikor viszont kijön úgy tűnik olyat teszek amit eddig nem. Bizony láthatóan tátom el a számat... A végén már kezdem azt hinni hogy direkt szivat a csaj, de van egy olyan érzésem, hogy ő így szokta meg és egyáltalán nem szégyenlős. Persze ezzel nincs is baj, csupán csak én is férfiból vagyok, és bizony megérzem a "változásokat" amit ez a momentum hozott.*
-Ööööhm... így akarsz aludni? Csak mert nálunk ruhába szoktak...*mondom végül bár nehéz levenni róla az ember szemét, de cseppet kínos a helyzet. A probléma csak az hogy szerintem nem neki hanem nekem. Végül fejemet le eresztem a párnára és pillantásom a plafont nézi. Bizony igazán "könnyű" így elaludni.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-03, 2:38 am

*A fürdőben azért egész hamar végzek, legalábbis én így érzékelem a dolgot, de Sairus odakint lehet, hogy nem. Mindenesetre, amint végzek, ki is sétálok az ajtón, majd egy nagyot nyújtózok és végül a fiúra tekintek, aki kissé furcsán néz rám.*
- Öhm, mi a baj? *kérdem kíváncsian, miközben végigtekintek magamon.*
- Szerinted csúnya vagyok? *bököm ki a kérdést, de azért lassan bemászok az ágyba és amikor megkérdezi, hogy így alszom-e, vállat vonok.*
- Mindig így szoktam. *be is bújok a takaró alá, majd ez után közelebb bújok a fiúhoz is, így egyik lábam átvetem a övén, fejemmel pedig a mellkasához bújok, miközben még egy puszit is adok az arcára, de ahogy nézem, valami gond lehet. Kis ideig figyelem a szemeit, majd kezdem úgy érezni, hogy én csináltam valami rosszat.*
- Ha zavar, felöltözhetek... vagy, mi a baj? *kérdem kissé szomorúbban, hiszen nem tudom, hogy mit követhettem el. Nem megyek messzebb tőle, így hát mellem és odalent is szépen hozzásimulok a testéhez és kíváncsian lesem az arcát, hogy most vajon mi történhetett. Még jó, hogy a lábam nincs túl közel az ő férfiasságához, lehet, hogy valami furcsát éreznék és ki tudja, a kíváncsiságom határtalan.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-03, 3:01 am

*A lány végülis ha úgy vesszük hamar meg van a fürdéssel bár minek siettessem? Megvagyok egyedül is, viszont amikor kijön bizony rá kell ébrednem, hogy nincs rajta ruha. Ezzel nem is lenne túl nagy gond, csupán csak tudtommal nincs közünk úgy egymáshoz, így aztán rá is kérdezek. A lány válaszára viszont legszívesebben megfejelném a falat, mindig ez a szépséggel kapcsolatos dolgok, és még mi fiúk vagyunk hiúk??*
-Öhmm dehogy vagy csúnya sőt... csak tudod mi nálunk nem szoktunk meztelenül aludni mások mellett, főleg ha az a másik ember egy fiú, mert a fiúknak már ilyen korban bizonyos dolgok jutnak erről eszébe ami hmm hogy fogalmazzak. Izgató?*hát nem igaz hogy nála még nincs ilyesmi, hiszen ő is emberből van. A végén még anatómiára is én fogom megtanítani vagy mi? Úgy tűnik zavartalanul bújik be az ágyba, és pillantásomat bizony nehéz levenni róla, de azért folytatom a beszédet.*
-Áá szóval mindig így szoktál. Ez mind szép és nagyon jó, van hogy én is, de ez nem olyan alkalom.*mondom továbbra is komoly hangon, majd a következőre felsóhajtok látom a szomorkás arcot, de most mit mondjak? Hogy " ha nem öltözöl fel 20 percen belül nem tudom garantálni a biztonságod vagy mi?" A puszira csak kissé érdeklődően nézek felé, bizony ez a közelség elég kínos, főleg hogy még a lábát is átveti rajtam.*
-No ezt meg miért kaptam?*kérdezem egy félmosollyal, hiszen nem haragszok rá, csak hát, nem egyszerű így lenni, és ha az a lába bizony beljebb csúszna érezne fura dolgokat, hiszen azért szó ami szó kívánatos egy test, lehet akkor rájönne, hogy mire gondolok.*
-Amúgy ... szóval te ennyire nem vagy még tisztába a férfi és női testi vonzalomról ?*kérdezem, hiszen nem hiszem el hogy tényleg zavartalanul tud így aludni, bár úgy tűnik ideje megint meglepődnöm.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-03, 3:10 am

- Hmm, ezek szerint bizonyos dolgok jutnak rólam eszedbe? *kíváncsiskodok és ez az izgató rész elég furcsán hangzik, de megmosolyogtat Sairus reakciója, hiszen így se láttam még soha. Inkább csak bebújok mellé az ágyra, majd pedig szépen hozzá is bújok, ha már egyszer együtt alszunk, akkor nem akarok két méterrel arrébb feküdni tőle. Egy puszit is kap tőlem, amely után érdeklődni kezd, én pedig csak mosolyogva válaszolok.*
- Mert ma segítettél nekem, nem is egyszer. Megérdemelted.*mondom és fejem kissé nekidugom az ő fejének is, de amikor ismét beszélni kezd, kissé eltávolodom, de csak úgy, hogy a szemeibe tudjak tekinteni ismét.*
- Nálam az tiltott dolog. *viszont lassan kezd leesni, hogy mire is gondolhat, így arcomat elönti a pír, hiszen végre felfogtam, hogy ő mint férfi, vonzónak találja a testem és... és igen, izgatónak tehát... mást is el bírna képzelni vagy mégse? Áh, biztos nem, még egyszer nem utalt rá, de inkább lassan kimászok az ágyból és az ágy végébe pár ruhadarabot képzelek.*
- Nem akarom, hogy zavarjon, akkor inkább felöltözöm. *mondom picit szomorkásan, hiszen úgy nem lesz olyan kényelmes ez az alvás, de hogyha tényleg ezt akarja, akkor legyen. Egy fekete kis franciába bújok bele és egy kis fekete topba, melyen semmiféle minta nincs, de így is csinos.*
- Remélem, hogy így már jó lesz. *mászok vissza az ágyba, majd ismét bújnék hozzá, de megállok a mozdulat közbe és inkább most nem bújok oda, hiszen az előbb se ölelt magához vagy viszonozta valahogy a közeledésem, így inkább betudom ezt annak, hogy nem is szeretné, hogyha túl közel kerülnék hozzá. *
- Azért kíváncsi vagyok, hogy mire gondolhatsz. *bököm ki pár másodperccel később és persze az is érdekelt volna, hogy akkor mit gondolt, amikor meztelenül a karjai között voltam és ő csak feküdt, mintha mi sem történne. Furcsa egy srác, igazi barát ezek szerint és ez tényleg örömmel tölt el.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-03, 3:22 am

-Ahogy mondod*vágom rá mindjárt válaszként, hiszen egy meztelen nőről kinek nem jutnának bizonyos dolgok eszükbe? FŐleg hogy ha az a lány még szép is. De ő csak tetézve a dolgot még bújik is. A puszira persze rákérdezek a válaszra viszont már csak egy kisebb mosolyt ejtek.*
-Nem volt nagy segítség. TE is megtetted volna.*mondom egy félmosollyal, majd elkezdem neki mondani, hogy miért is vagyok ilyen, és hogy mi lenne a probléma. A válaszra viszont csak lassan bólintok.*
-Igen-Igen... és még az is a dolog mellett szól hogy pár napja ismerlek. Szóval a magad érdekében tennéd jól.*mondom, miközben fejem vissza süpped a párnába, és megvárom ameddig a másik felöltözik.*
-A zavar az hülye kifejezés... inkább csak zavarba hoz. És fura is. Nem szoktam zavarba esni... még ilyentől sem.*mondom kissé komolyabb hangon, miközben tekintetemmel a plafont kezdem el nézni, és csak akkor nézek vissza a lányra, amikor már ismét az ágyban van.*
-Azt hiszem tökéletes. És bocsi ha megszakítottam az alvási szokásaidat. De aki nem éppen ferde hajlamú nehezen mellőzi a tényt, hogy egy meztelen nő van mellette*mondom nyugodt hangon, kezdek bele szokni a témába, így lassan arcom is teljesen magabiztossá válik, a lány úgy tűnik rájött hogy kicsit zavarba voltam így nem is közeledik, talán nem is baj. Nem mintha vele lenne probléma inkább én velem. A kérdésre viszont egy percig nem válaszolok csupán csak a lány szemébe nézek.*
-Nem tudom pontosan én is mire gondoljak. Tudod jó adottságaid vannak, és ilyenkor a vizualitás kissé feltörik az emberben. De remélem azért nem kell elmesélnem, hogy megy férfi és lány között a szex. Az már eléggé kemény lenne.*vigyorodom el persze gondolom ilyesmire nem tőlem lesz kíváncsi a lány ami meg is nyugtat, végül felsóhajtok.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-03, 3:31 am

*Csak kissé elmosolyodom a választ hallva, majd bebújok mellé az ágyba, hozzá a másikhoz, de nem túl szorosan, tehát pont kényelmesen. Nem is tudom, hogy miért teszem, egyszerűen így esik jól meg tényleg megkedveltem ezt az önmagát ridegnek tettető fiút. *
- Szóval zavar, hogy még csak nemrég óta ismersz... értem. *motyogom kissé halkabban, hiszen kezd nem tetszeni ez a szituáció, hogy amikor én kedves próbálok lenni és közelebb kerülni picit hozzá, természetesen tényleg csak barátilag, akkor mindig el vagyok tolva vagy szóban elutasítva és ez már böki picit a csőröm, így inkább felkelek, hogy felöltözzek.*
- Így nem fog zavarni. *mondom végül, miközben ismét visszabújok a takaró alá, de most tartva egy bizonyos távolságot. Amikor viszont érdeklődni kezdek, hogy mi járhat a fejében, furcsa dolgokat hallok, hogy a közöttünk lévő esetleges szexuális kapcsolat is megfordult a fejében, mert ennek én semmi jelét se vettem észre.*
- Ennyire nem vagyok tudatlan. Egyszerűen mások a szokásaim, nem másért voltam meztelen. *hangom kissé komolyabbá válik, hiszen nem szeretem, hogyha hülyének néznek. Inkább lassan megfordulok, hátat fordítva a másiknak és le is hunyom a szemem. Valószínűleg inkább most így maradok, kissé bánt ez a dolog, ez az egész, ami most itt zajlott és jobb lesz, hogyha mindketten pihenünk, úgy is fáradt vagyok és valószínűleg ő is, én pedig véletlenül se akarom tovább zavarni édes pihenésében.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-03, 3:44 am

*A szavai úgy tűnik teljesen kiforgatják azt amit mondani akarok, lehet hogy az előbbi látvány miatt talán nem beszéltem volna érthetően? Nem tudom de minden esetre most csak a fejemet rázom.*
-Nem azt mondtam hogy az zavar. Egyszerűen csak akik között nincs olyan kapcsolat feküdhetnek meszetlenül a másik mellett.*mondom végül, kijelentve a dolgot, bár lehet most én tűnök túlságosan maradinak és prűdnek, talán vissza nyal a fagyi? MEglehet. Nemsokára viszont Hecate is vissza öltözik amire csak bólintok, de nem mondok semmit, végül kérdez valamit, amire elmondom a véleményemet, de úgy tűnik, hogy a lány magára veszi, és már el is fordul. Frankó. Úgy tűnik megint valami rosszat mondtam, nem nekem való ez a dolog*
-Tudom hogy nem vagy tudatlan, csak mivel nem zavartattad magad gondoltam máshogy tudod a dolgokat, tudom hogy nem másért voltál ruha nélkül. Ha mégis félre értelmezhető volt amit mondtam akkor elnézést...*mondom majd lassan befordulok a másik irányba de egy pillanatra még felemelem a fejem.*
-És jó éjszakát...*mondom végül, miközben fejem ismét a párnát éri, ha a másik elalszik ha nem én még sokáig nem fogok. Lehet hogy mégis csak hiba volt lent a folyosón engedni ezt a dolgot? Már mindegy, megtörtént.*

Tárgy: Re: A szükség szobája 2010-12-03, 7:53 pm

//olvad Lycoris//

-Azt sosem tudhatod még mit hoz a jövő. *húzódik kis mosolyra Alexi ajka, s bár alkoholistát nem szándékozik a lányból csinálni, de néhanapján majd elmehetnének iszogatni, mivel ő nem ellenzi az alkoholt. A lányka viszont közben elindul befelé az öltözőbe, de Alexi még utána szól, hogy szívesen elkíséri, rosszat nem csinálna, amire kap is egy kis megjegyzést. Egy huncut mosoly ül csak ki arcára, majd felöltözik, s mikor a lány ismét kijön, vizes boxerét átadja neki, ha már úgyis van táska Lycorisnál, eltehetné azt is. Az értetlenségre kifejti, hogy nem akar végig a vizes alsóban maradni, az újabb szavakra viszont csak vállat von. Ha tetszik, ha nem, ez van, bár egy kis megjegyzés eszébe jut, amit fel is vet a lánynak.*
-Ha ennyire zavar, mindjárt visszahúzom. *mondja, s a bőrnadrág gombjához nyúl, s ha azt lehúzná, bizony Lycoris is többet látna belőle, mint eddig, de ez persze csak ugratás, már korábban is bedőlt neki a lány, talán most is. Ezután viszont elindulnak négyesben a szükség szobája felé, ám a két famulus félúton elbúcsúzik gazdáiktól, nekik elég volt a mai napból. Ahogy viszont elérik a szobát, a lány feltesz egy nagyon jó kérdést, amire ismét egy vállrándítás a felelet.*
-Fogalmam sincs. Elég eltérő jellemek... *pillant itt egy pillanatra a lányra, s meg is áll, hisz ők maguk is eléggé elütnek, majd folytatja.*
-De talán majd idővel alakul valami. *fűzi még hozzá, majd bemennek a szobába, ami elég hangulatos. Alexi nem az a romantikázós fajta, de ezek a színkombinációk neki is elnyerik a tetészését, na meg legalább mellette van ez a gyönyörű lány. A párnás megjegyzésre csak egy kis mosollyal bólint, majd most ő tesz fel egy kérdést a famulusokkal kapcsolatban.*
-Igaz, bár őket ismerve... két lépés is elég nekik... Na mindegy. *zárja le a dolgot, hisz azért nagy bajt csak nem csinálnak az állatok. Ezután viszont már kapja is a kezébe a bögrét, tele kakaóval, ami ráadásul elég meleg is.*
-Neked is. *azzal bele is kortyol az italba, majd hirtelen ereszti le szája elől.*
-Mmm, megvan mit kóstoltatok meg veled legközelebb. Csokilikőr... ha már ilyen édesszájú vagy, az biztos ízlene. *fejti ki gondolatát, majd gyorsan hozzáfűzi.*
-És ne aggódj, nem egy ütős pia. Kevés az alkoholtartalma. *ez számára mellékes, de Lycorisnak nem annyira, így inkább hozzáfűzte, majd a kortyol még egyet, aztán lerakja maga mellé a bögrét. Nem kell egyszerre meginni az egészet. Épp ekkor érkezik egy kérdés a lánytól, mire Alexi vesz egy mély levegőt, s elbámul előre.*
-Nem is tudom. Gondolom a vetkőzős póker kilőve, szóval... *szeme sarkából a lányra sandít, majd el is vigyorodik.*
-Tényleg nem tudom. *fordul Lycoris felé.*
-Mindenekelőtt megcsókolni. *mondja, majd oda is hajol, s ha nem lesz megállítva, akkor egy kellemes csókot ad a lánynak, majd visszahuppan a helyére.*
-Attól függ, mit szeretnél... ez a szükség szobája, szóval bármi kéznél van. Lehet kártyázni, mozizni, párbajozni... vagy megkóstolhatod a csokilikőrt. *pillant ismét a lányra, s inkább rá bízza a választást. Ő amolyan magának valóbb fajta, szóval a programok kitalálása nem éppen az ő asztala, Lycoris viszont más, szóval neki biztos könnyebb lesz választani a felsoroltak közül, vagy egy jobb ötlettel előhozakodni.*

» Nikolai szobája
» Victoria szobája
» Azrael szobája
» Ian Branson szobája
» Theodore Morderston szobája