Ismeretlen kastély, a legendák korában

Tárgy: Re: Ismeretlen kastély, a legendák korában 2010-12-11, 9:53 pm

*Ahogy Aysha megölel, őszintén meglepődök, de nem tolom el magamtól, csupán csak egyik kezemmel viszonzom a gesztust.*
- Én is örülök, hidd el, de most sietnünk kell. *utalok rá, hogy most ilyesmire nincs idő és már szaladok is felfelé, hogy küzdjek. A kínzó burokkal próbálkozom, nem is figyelve most másra, hiszen fogy az energiám, egyre jobban, de azért igyekszem a tőlem telhető legjobban teljesíteni. Viszont ahogy kitér az utamból ez az alak, hirtelen Ezrielt támadom meg, akit úgy tűnik, hogy sikeresen sakkban tartok, majd Emrys segítségével szépen végzünk is vele. Én viszont csak fáradtan állok fel, majd lépek oda Jasmine-hoz.*
- Rendben vagy? *kérdezem kedvesen, majd ekkor pillantok ismét a társaság felé.*
- Hát, 2010-et írunk ott... és egy mágusiskolából. *remélhetőleg nem fognak hülyén nézni, de ez a Merlines dolog igen csak gyanús. Hű, vajon milyen lehet magától a Merlintől tanulni? Szemeim rögtön felcsillannak, majd a mesterre tekintek.*
- Én szívesen maradok még, hátha megtanulok pár dolgot, amit a világomban nem tudunk. *na persze, majd pont az én akaratom érvényesülne, na de mindegy is, azért próbálkozni csak lehet. Mindenesetre kíváncsian várom a választ és közben Svíra is leül mellém, úgy figyelve a társalgásra.*

Tárgy: Re: Ismeretlen kastély, a legendák korában 2010-12-11, 9:54 pm

*Ahogy feljutunk a toronyszobába, a gonosz férfi épp egy üveggömbbel atrakciózik. Caius egyből jéggé fagy és leszúrdogálja a támadókat, míg én is átkokkal bombázom a gonosz védőket, akik a Főgonosz védik. De mielőtt még átkokat lövögetnék ide-oda, egy egyszerű bűbájjal széttöröm az üveggömböt. Daph kínzóburka is hamarosan befedi az öreget, majd végül szét is robban, a többi gonosz támadóval együtt. Az ég vörössé változik, majd bezárulva eltűnik a vörös színé s a démoni feeling. Most már a sötét ég néz le ránk, a csillagok ragyognak. Úgy tűnik, hogy mindenki épségben van és nyertünk. Emrys lassan fordul felénk és közli, hogy bizony vége és haza is tud minket juttatni. Én is sóhajtok egy nagyot, majd a hozzám lép Caius nyakát ölelem át és hozzá bújok.*
-Köszönjük szépen! *biccentek a férfi felé, valószínű, hogy mindannyiunk nevében. A kérdésre elgondolkozom és összevonom a szemöldököm, majd Daph-ra nézek, hiszen ő melegedett kicsit jobban össze a férfivel. Nem értem, ez miért fontos, de valószínű, hamarosan kiderül.*

Tárgy: Re: Ismeretlen kastély, a legendák korában 2010-12-11, 9:57 pm

* Amint felérünk a terembe az összecsapás kezdetét veszi, bár én sajnos csak állok tehetetlenül és nézem, ahogy az igék repülnek ide, oda, átkok hatnak vagy éppen nem, mivel nem érzek magamban már semmi erőt egy varázslathoz s igazából azt sem tudom, hogy kit, mit támadjak. Persze ha jobban figyelnék tudnám, hogy a mágusokat kéne, na de most teljesen elvagyok foglalva magammal és azzal a jelenettel mi a szemem előtt zajlik.
Végül Ezriel-t sikerül legyőzniük, akár csak annak embereit s végül az ég is vörösen felzizik s összezárul. Daph is feláll s odalép hozzám mire fáradtan bólintok.*
- Azt hiszem...* felelem kis mosolyt eresztve felé, végtére is semmi bajom, csak baromi fáradt vagyok. Ahogy a férfi feléjük fordul úgy emelem rá fáradt tekintetem, fogalmam sincs miről, kiről beszél, én már csak haza akarok jutni és lefeküdni a puha ágyamba. Megviselt fizikailag ez az egész, szóval örülnék neki ha minél előbb visszaküldene minket a mi világunkba. Mert hogy ez nem az az is tuti. Mivel Daph "ismeri" már így biztosan elcsevegnek, Ayshara mosolygok és a falnak dölök szemeimet behunyva.*

Tárgy: Re: Ismeretlen kastély, a legendák korában 2010-12-11, 10:07 pm

*Végül úgy tűnik győztek, és a férfi lassan beszélni is kezd, úgy tűnik, hogy a hazajutát illetően a társaság valamennyi tagja ugyan azon a véleményen van, Daphne viszont kicsit máshogy áll a dolgokhoz. A férfi csupán csak elmosolyodik és megrázza a fejét.*
-Ó... azt nem hinném hogy lenne olyan amit később nem tudnál megtanulni... persze szívesen tanítanálak, viszont vissza juttatni az időtökbe csak egyszer tudlak titeket, gondolom nem akarsz itt ragadni. Az erőm véges és már én is öreg vagyok. Előbb utóbb elhagy az erőm is. Azt hiszem muszáj lesz megtagadnom a kérést, bár nem látszik de az én időm már megszámoltatott. No meg... nem tudom még hogy ezzel mit árthattunk vagy javítottunk a jövőnek*néz körbe kissé baj jóslóan majd feltűri a kezét és botjával egy nagyobb ajtó alakot rajzol, s lassan mormolni kezd egy igét. Nemsokára viszont ennek hatására egy olyan ajtó jön létre, mint amin megérkeztek. A férfi csak fáradtan eláll előle majd a társaságra néz.*
-Hát... ég veletek. REmélhetőleg minden rendben lesz, és köszönjük a segítséget. További sikeres életet.*köszön el a férfi ahogy a tanítványai is, s ha a társaság átlép az ajtón vissza térnek a suliba, ami nem változott meg, olyan mint amikor itt hagyták.*

\\köszi a részvételt Smile

remélem tetszett nektek\\

Tárgy: Re: Ismeretlen kastély, a legendák korában 2010-12-11, 10:12 pm

*Úgy tűnik, hogy végül mégis csak mi győztünk, habár nehezen tudom elhinni, hogy ez a mi érdemünk, hiszen mi mégis csak első évfolyamos diákok vagyunk. Bár kétségkívül erősebb bűbájokat és varázslatokat tanulunk, mint egy átlagos varázsiskolába. A férfi kijelenti, hogy haza tud minket küldeni, amire felcsillan a szemem és Caius is halkan sóhajt egyet. Jas-re nézek és elmosolyodom. Látom, hogy a lány nagyon fáradt és odalépek mellé, átkarolva a derekát.*
- Nem sokára otthon vagyunk, ne aggódj *suttogom neki, de amit Daph mond, azon meglepődök. Kérdőn nézek a lányra, majd a férfire, aki közli, hogy sajnos nem maradhat itt Daph, hiszen csak egyszer tudja megnyitni a kaput. Szjvesen megkérdezném, hogy végül is milyen időben vagyunk, de annyira nem is fontos. Azon kicsit megijedek, hogy mi lesz majd a jövőben? Lehet, hogy teljesen megváltozott? Kissé elgondolkodva nézek körbe, majd biccentek a férfiaknak.*
- Viszlát!*köszönök el, majd Caiust megsimogatva átlépek a kapun, Jas-zel magam mellett, majd még egy utolsót intek, majd eltűnök a kapun és remélhetőleg az iskola Aulájában bukkanok fel, ahol elköszönök a lányoktól és Caius-szal együtt felsétálok a szobámba. A Könyvtárba már nincs erőm és hangulatom elmenni.*

//Köszi a mesét, izgalmas volt!! //

Tárgy: Re: Ismeretlen kastély, a legendák korában 2010-12-11, 10:13 pm

*Szívesen maradnék és tanulnék a híres varázslótól, annál nagyobb kitűntetésben nem is részesülhetnék. De amikor hallom a szavait, mi szerint csak egyszer lehet megnyitni ezt az átjárót, akkor kezd összeállni a kép.*
- Te... te vagy Merlin. *nyelek is egyet, hiszen soha nem gondoltam volna, hogy vele találkoztunk, így szemeim csak csillognak és nem értem, hogy hogy lehet még mindig fiatal. Na de az átjáró meg lesz nyitva és sajnos itt ragadni nem kellene, főleg úgy, hogy ki tudja, meddig él még ez a férfi.*
- Várnak odahaza... örültem a találkozásnak. *biccentek felé egy apró mosollyal, majd nemsokára már át is lépek a kapun, Svírával együtt természetesen és így kerülünk vissza a mi kastélyunkba.*
- Nos, jó kis kaland volt, tetszett. De azt hiszem, hogy egy fürdés és egy alvás most jót fog tenni, sziasztok. *köszönök el tőlük és vagy Jas-el vagy nélküle indulunk fel a déli főtoronyba, ahol az Onix hálóban térek nyugovóra egy hosszú fürdő után, akárcsak a famulusom. Lehet, hogy Nil felkeresése várat magára vagy majd ő keres meg engem, nem tudom, de egy biztos, holnapig nem kelek fel magamtól.*

//Köszi, nekem nagyon tetszett. Fura volt tőled, hogy nem volt olyan vérengzős Razz

//

Tárgy: Re: Ismeretlen kastély, a legendák korában 2010-12-11, 10:15 pm

* Szerencsére nem kell azon morfondíroznunk, hogy miként jussunk vissza, a férfi tudja a választ, csupán arról érdeklődik melyik időből érkeztek. A falnak dőlve figyelem Daph és a férfi párbeszédét, bár nem hiszem hogy nil örült volna annak, ha csak így szó nélkül lelép, de szerencsére nem kell ettől tartanunk, mivel a férfi visszautasítja szerencsére.*
- Ez így van jól...* suttogom magam elé, majd hamarosan megpillantom azt a vizes hatású ajtót amin át érkeztünk, így lassan megindulok felé.*
- Hát...viszlát!* ebben nem hiszek, de hát valahogy mégis csak el kell köszönöm, majd gondolkodás nélkül átlépek a kapun, természetesen Kokival együtt.
Ha minden igaz a főfolyosóra érünk vissza s ha így van, fáradtan pillantok a lányokra.*
- Hát érdekes kis kaland volt...örülök, hogy túléltük.* pillantok hol egyikre hol a másikra.*
- Azt hiszem én visszamegyek a szobámba...sziasztok!* köszönök el sebtiben, mivel alig állok a lábamon. A Déli Torony felé tartva azon gondolkodom, hogy ha meghalunk a múltba, akkor itt a jelent azt befolyásolja e? Vagy csak túl fáradt vagyok azt hülyeségek jutnak eszembe. Minden esetre sietve tartok a napkőháló felé.*

// Köszi szépen, jó kis kaland volt //

» Az ismeretlen létsík
» A kastély
» Törcsvári kastély
» A Folgnoldyr Kastély és területe
» Egy ismeretlen dimenzió, valahol a valóság és a tudat alatti között