A kastély

Tárgy: A kastély 2012-12-28, 4:10 pm

A kastély

Az egyetemi körlet egy gyönyörű zöldterületen helyezkedik el. Az elegáns kinézetről a Központi csarnok előtt elhelyezkedő hatalmas szökőkút, valamint az angolkert gondoskodik. A szakházak ezt a területet ölelik körül patkó alakban, így mindenhonnan egyaránt szép rálátás nyílik a campusra.

//A Mysterio épületével ellentétben itt, az egyetemi körletekben nem lesznek külön létrehozva a helyszínek, mivel kevés diák jár még egy szakra, ezért felesleges lenne. Ezért a megadott helyszíneket kapcsos zárójelbe vagy off jelbe kell beírni, hogy ki hol játszik és így nem lesz kavarodás egyik helyen sem. A társalgó és a gyakorlóterem külön helyszínként létre lett hozva, de a többit a fentiek szerint kell kijátszani.
A kastélyban lévő egyéb helyszínek: étkező, könyvtár, játékterem. A kastély körül pedig az angolkert és a szökőkút környéke is külön helyszínként funkcionál. Ha egyéb helyszínötlet van, akkor azt csak úgy játszhatjátok ki, hogyha előtte engedélyt kértek a házatok magiszterétől, hogy lehet-e. Ha ő rábólint, akkor kijátszható (pl. nekromantáknál egy kripta), ha pedig nem, mert nem érzi reálisnak, akkor az ötletet el kell vetni. De nyugodtan lehet javaslatokat tenni és ha elfogadásra kerül, bekerül majd az adott hely a felsorolt helyszínekhez.

Ha bármi kérdés felmerül bennetek, akkor megtaláltok minket a fórumon és MSN-en is, jó játékot! //

Tárgy: Re: A kastély 2012-12-30, 7:22 pm

//NRT - Tak és Nath, kert - 2012.12.30//

* A napokban kaptuk az értesítőt, hogy elkészült az egyetemi körlet teljes egészében, na és hogy át is kell költöznünk, méghozzá teljesen ide, el az iskolai szobákból. Ennek örömére fura mód, tényleg kissé rápörögve a dologra, ugyanakkor mégis nyugalmasan, de össze szedegettem a holmijaimat, melyeket egy bőröndbe, és két másik papírdobozba rendszereztem, amiket egyébként a minap szereztem be a Mystralban lévő egyik bolt tulajától. Nem különösebben érdekel, hogy gyakorlatilag ennyibe bele fér az életem, melyek közül már a nagyja ott van új helyén, tehát saját szobámban, méghozzá az orvvadászoknál, e egy doboz, egy nehezebb fajta, melyekben könyvek vannak és egy csomó más dolog is, ami a sulihoz köthető, s most ezzel caplatok le a kikötőnkhöz, utolsó körömet róva itt, az iskola falain belül. Nem nagyon gyászolom belül a helyet, hisz az óráim továbbra is itt lesznek, ahogyan Jessiehez is vissza fogok járni, de azért egy utolsó pillantást még vetek innen, a nagy, zordon épületre, majd hoppanálva érkezem meg a túlsó szigetre, méghozzá a hágó környékére, ami mellett majdnem közvetlenül az új épületek is megépültek. Fura ez az új hely, de egészen kellemes, és tetszetős a számomra, még így is, hogy a hatalmas doboztól alig látok magam elé valamit, hisz két kezemben tartva, egy szál, szürke pulóverben, farmerban és tornacipőben indulok meg a cél felé, így érve el az u alakban lévő épületeket, de most, itt a kertben kissé megpihenek, szóval a dobozt magam elé rakva a földre szusszanok egyet. Annyira nem vészesen nehéz, így nem akartam mágiához se folyamodni, leszámítva a testmelegítő igét, melynek lassan a hatása is lejár, ezért vagyok most ilyen lengén. S ha belőttem, merre is kell menjek ténylegesen, tehát ha megtaláltam a házikómat, akkor a nagy doboz újból izmos karjaimba kerül, hogy aztán arra felé irányítsam lépteimet is. Ugyanakkor hosszabb azért az út addig, sok kis körlet helyezkedik el itt, szóval jó pár percbe biztosan bele fog telni utam. *

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-02, 1:54 pm

//NRT - Tak és Nath >> kert - 2012.12.30//

*Nem Takoda az egyetlen, aki most költözködik, ugyanis magam is ezt csinálom. Már pár kört fordultam és bár eddig sikeresen elkerültük egymást háztársammal, azt hiszem, hogy ennek vége. Ahogy újból erőt vesz magán, hogy tovább induljon, tehát felkapja dobozát és már lép is párat, közvetlenül előtte jelenek meg. Hoppanáltam ugyebár, azt pedig ennyire nem lehet behatárolni, tehát hogy pontosan hova is érkezem, így magam cseppet hátrahőkölök és el is lépek az útból, mielőtt összeütközünk és a csomagjaink bánják.*
- Huh, bocs, nem így gondoltam az érkezést. *pillantok is a srác felé, miközben megigazítom a vállaimon lévő utazótáskákat, ugyanis hármat is hozok most egyszerre. Szerencsére ezekben most nincs törékeny, de ki tudja, hogy Taknál van-e. Vérfarkasságomnak hála ma se öltöztem fel túlságosan, főleg, mivel ide-oda mászkálok a két kastély között, tehát egy fekete pulóver, fekete nadrág és csizma van rajtam, hajam cseppet kócos, de normálisan néz ki és a pálcám pedig a derekamnál, ahogy szokott lenni.*
- Nocsak, látom te is most pakolászol, melyik szakház felé mész? *úgy tudom, hogy az inflatus szakot csak én vettem fel, de ettől függetlenül még van másik 15 szak, amely közül Takoda választhatott. Persze azt sejtem, hogy nem megy ő se bármelyikbe, de valahogy ötletem sincs, hogy ez a félig indián (?) fiú vajon milyen érdeklődési körrel rendelkezik.*
- Hányadik kört járod amúgy? *lépek is be mellé, mert ha úgy alakul, akkor akár folytathatjuk együtt egy kicsit az utunkat, már ha van hozzá kedve, mert ha nincs, akkor bizonyára más felé haladunk tovább, de személy szerint engem most nem zavar a társaság. Amúgy se ismerjük még egymást igazán, hiába jártunk három évig egymás mellett órákra és laktunk egy toronyban, de erre mondják azt, hogy ami késik, az nem múlik.*

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-02, 2:28 pm

//NRT - Tak és Nath, kert - 2012.12.30.//

* Egy kis szemlélődést követően kapom újból karjaimba dobozomat, hisz így a sötétben, egyelőre ezen az ismeretlen helyen nincs túl sok támpontom, hogy merre is kéne mennem, csak lassan jegyzi meg agyam szakházam külsejét. Ám de csupán csak pár lépést haladok előre, mely mozdulatsort egy előlem hallható pukkanás rekeszti meg, én pedig hirtelen hőkölök csak hátra lendületből, s talán még meg is állapodom, igyekezve a doboz valamelyik oldalán előre pillantani, ki lephetett meg ilyen módon? Ahogy viszont a hang is eljut agyamig, fel is ismerhetem egy háztársamat, méghozzá Nath személyében. *
- Ja, semmi gáz.. nem mintha sokat látnék ettől a.. na. * helyezem újból a földre terhemet, s így, hogy szabad a kezem, az felé is lendül egy üdvözlő kézfogás, és az ehhez asszisztáló biccentés erejéig. Attól nem tartok, hogy a dobozomban lévő törékeny holmiknak baja esne, kellőképp becsomagoltam őket, ellenben kérdésére határozott igent kell bólintanom. *
- Az orvvadászokhoz, oda. * bökök is az épület felé, majd újból kezeim közé varázsolva terhemet pillantok felé, már amennyire ez ilyen formán lehetséges. * - Na és te? Gondolom valamilyen formán azért te is hű maradsz a házunkhoz. * biccentek közben, hogy akár el is indulhatunk most már, hogy mellém került, hisz eléggé a kert elején járunk, szóval egy darabon mehetünk együtt is. Ismerni is alig ismerjük egymást, nem hogy haragosok lennénk, tehát szerintem sincs semmi okunk arra, én a kert egyik szélén, ő meg a másikon közlekedjen. *
- Ez az utolsó, úgyhogy most már csak a tényleges kipakolás és berendezkedés maradt vissza, ami szerintem holnapra marad.. farkas éhes vagyok ugyanis. * vigyorgom felé egy aprót, miközben már bőven haladunk a szakházak irányába, így azzal is tisztában lehet, ha elérem körletemet, én magam csak ledobom cuccaimat, aztán irány valamelyik konyha. *
- Szerintem megnézem magamnak a kastélyban lévő étkezőt. Jártál már arra? Vagy van még valami pakolni valód? * érdeklődöm én is felőle, mert hogy nekem lassan tényleg jól esne valami szilárd étel, és ha van kedve, felfedezhetjük azt a részt is esetleg. *

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-02, 11:36 pm

//NRT - Tak és Nath >> kert - 2012.12.30//

*Az érkezés nem éppen tökéletes, de hát én se csinálhatok mindent szuperul, lehetnek hibáim és szerintem még a legjobb is olykor elhibázza a hoppanálást olyannal, hogy már járt helyre érkezik. Na de a lényeg, hogy nagyjából egyszerre hátrálunk, így nem lesz különösebb gond és hamarosan már szaktársaim is észrevehet, miközben elnézést is kérek tőle az előző incidensért.*
- Hát jó nagy doboz, az már biztos. *vigyorodom el magam is, majd szépen a földre kerül a doboz, Takoda keze pedig felém nyúlik, amit én is viszonoznék, de először még kissé hátrébb libbentem az utazótáskákat, majd ez után kezem meg is indul a másik felé, hogy egy kézfogás után ismét csomagjaimat igazgathassam vele és már érdeklődhessek is a szakok felé.*
- Hmm, az is érdekes szak. *bólogatok is hozzá aprókat, majd amikor visszakapom a kérdést, már el is mosolyodom.* - Pont jól kérdeztél, teljesen hű maradtam a házunkhoz, szóval az Inflatus szakirányon tanulok tovább. *mesélem is el a másiknak az én szakomat, majd még azért hozzáteszem.* - Durva, üres az egész szakház, csak én lakom ott. *majd jöhetnek a házibulik, meg minden, amihez csak kedvem van. Na nem mintha annyira a házibulik szervezésének a híve lennék, de ha már így alakult, miért ne? *
- Jah, az én is, már a sokadig kört járom, de még mindig van a szobámban. *sóhajtok is fel, miközben meg is indulhatunk már a szakházak felé, tehát át a kerten, hogy majd mind a ketten megérkezzünk oda, ahova tartunk is valójában és azért igyekszem most tartani a távolságot, hogy ne legyen ütközés.*
- A pakolás holnap is ráér, de a hasam az már kevésbé, szóval szívesen veled tartok, legalább körbenézhetünk, mert még én se kajáltam ott. Na, itt is az Inflatus szakház, akkor itt találkozunk, ha visszaértél. *mivel neki még egy kicsit mennie kellene, tehát én már be is fordulok, majd a pszichokinézist használom az ajtóknál, így kerülök beljebb, majd fel az emeletre, egészen a szobámhoz. A legjobbat választottam, természetesen, főleg, hogy én vagyok az első ezen a szakirányon, így hát hamarosan már le is dobálom magamról a cuccokat, majd azért a derékig érő szövetkabátomat még felkapom és már útnak is eredek, vissza, lefelé. Bezárkózom és ez után türelmesen várom, hogy visszaérjen a másik srác is és hogy elindulhassunk végre az étkezőbe. Ha visszaért, akkor már lábaim automatikusan lépegetni kezdenek a közös kastély felé és közben azért tovább érdeklődöm.*
- Te mit szólsz amúgy ehhez a kiköltözéshez? Engem eléggé meglepett, de tetszett az ötlet. *felelek is közben, hiszen gondolom Takot is érdekli az én véleményem, ahogy eddig is visszakérdezett, ha olyan volt.*

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-03, 4:49 pm

//NRT - Tak és Nath, kert - 2012.12.30.//

* Némileg meglepő háztársam érkezése, s majdnem sikerül is egymásnak mennünk, de mindkettőnk még épp időben hagyatkozik reflexeire, így kerüljük el minden féle gond nélkül az ütközést. Terhemtől viszont tényleg alig látok, biccentek is tehát szavaira, majd ha végre üresek kezeim, nem leszek bunkó, kézfogást kezdeményezve üdvözlöm őt, ahogyan azt kell, vagy legalábbis nálunk szokás. S hogy így össze futottunk, természetesen máris a szakok kérdése merül fel, én pedig egyet értve vele bólintok párat. *
- Igen-igen, kíváncsi leszek, mit fogunk tanulni még pluszban, az alapokhoz képest, de gondolom nem okoznak csalódást most sem a magiszterek. * mosolyodom el lazán, és hát egyértelműen érdekel az ő választása is, s ahogy hallom, ő is igen keményen döntött. *
- Na az se egy laza dolog, szóval hajrá. * emelem fel eközben karjaimba ismét csomagomat, de az üres ház hallatán máris széles vigyor kerül arcomra, bár mi nem ismerjük olyan jól egyelőre egymást, barátnőjét viszont kedvelem, amiről ő is tudhat, így nyilván nem lesz szemétkedősnek nyilvánítva a beszólásom. *
- Majd Rose beköltözik, ahogy hallottam, náluk úgyis zsúfoltság van, már a többi házhoz képest. * fedezhető fel némi utalás is hangomban, de persze vicc ez, érezheti nevetésemből is, mindenkinek megvan a saját helye, ezzel pedig én is tisztában vagyok. Lábaim viszont megindulnak a megfelelő irányba, miközben a társalgás sem lanyhul, sőt, máris találunk egy újabb közös témát, ami nem más, mint az evés, és hát lassan a szakházakat is elérjük, Nath pedig lassít, s míg én felmérem az épületet, ő közli a továbbiakat. *
- Na remek.. akkor mindjárt jövök, csak megszabadulok ettől. * emelem fel cseppet a dobozt, de ahogy ő befelé indul, én sem ácsorgok már itt tovább, így sétálok el a pár házzal arrébb lévő szép épületig, melynek ajtaja előtt megállva hoppanálok most fel szobámba. Egész sikeresnek mondható az érkezés, cuccaim közé kerekedik méghozzá, így utolsó dobozát életemnek az ágyra helyezem, majd kabátom elő túrva a bőröndből húzom ki összehajtogatott, szürke szövetkabátomat, mely rám kerül természetesen, pálcám pedig valamelyik belső zsebébe, enélkül egy tapodtat sem. Na de nincs most mit készülődni, inkább le is sietek, ki vissza a kertbe az inflások házának irányába, elhagyva saját kis rezidenciámat, hogy az épület előtt várakozó sráchoz térhessek. *
- Mehetünk is. * teszem azért szóvá az indulás lehetőségét, így becsatlakozva mellé dugom zsebre kezeimet, kérdésére persze egy amolyan Takos szusszanás a reakció.. én ettől csak boldogabb lettem. *
- Ami azt illeti, nekem így is túl sok volt ott az ember, szóval részemről örültem, főleg, hogy egyelőre mi sem vagyunk még itt túlságosan sokan. Meg órákra úgyis vissza kell majd járnunk, így annyira nem lesz nagy dolog, hogy elszeparáltak minket, sőt. Szerintem még össze is hozza az embereket. * fejtem ki véleményem a dologról, élő példa a miénk is, mialatt kissé már el is távolodtunk a szakháztól, s inkább a kastélyhoz kezdünk közelíteni. *
- És amúgy gondolkodtál azon, hogy plusz szakokat még megcsinálsz? Nekem talán van egy-kettő még tervben, a rontásidéző az érdekelne. * gondolkodom hangosan, de most mintha megtáltosodtam volna, teljesen remek, hogy társaságban vagyok, egyáltalán nem zavar, így érdeklődöm felőle még. * - Meg milyen tárgyakat vettél fel pluszban? Hú amúgy komolyan várom már az elsőket. * dörzsölöm is össze tenyereimet, mint valami izgatott kisgyerek, miközben azért hamarosan el is érjük szerintem a bejáratot, csak pár méter választ el minket a meleg helységtől. *

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-04, 8:37 pm

//NRT - Tak és Nath >> kert >> étkező - 2012.12.30//

*Ha már ilyen szerencsésen összefutottunk Takkal, akkor nem is vagyok rest beszélgetni vele egyet, hiszen nekem is jó, hogyha élek egy kis társasági életet és nem csak kedvesemmel, hanem másokkal is. Így jönnek szóba a szakok, majd pedig miután mindezt tisztáztuk egymás között és már utunkat a szakházak felé vesszük, az üres helyet is megemlítem, mivel tényleg enyém az egész kastély jelen pillanatban. Rose említése viszont meglep, így pillantok a másik szemeibe, de nem, nem vagyok féltékeny, megbízom benne, igen, azt hiszem, hogy most már megérett erre a kapcsolatunk, mert bár van, aki idegesít a közelében, ettől a sráctól nem tartok, amúgy is ha jól láttam, akkor valami szőkével mászkál mostanság.*
- Őszintén remélem, hogy néha majd velem marad, de azért oda költözni biztosan nem fog, eddig se költöztünk egymáshoz. A te barátnőd amúgy hányadikos? Ő is egyetemista lett? *akkor érdekelne a szakja is, hiszen kíváncsi vagyok, hogy pontosan ki is ő, de akárhogy is agyalok rajta, nem rémlik a neve, csak az arca dereng, de tényleg nem ismerem szerintem. Valami kaja viszont jól jönne, főleg most, hogy háztársam is felveti az ötletet, így hamar meg is beszéljük, hogy akkor megnézzük együtt azt a közös kajáldát, minek mennénk vissza csak ezért a Mysterioba? Izgalmasabb felfedezni az új dolgokat, én legalábbis mindig így tartom. Az Inflatus szak házához is oda érünk idő közben, ahol én természetesen meg is állok, de Taknak még lesz egy kis útja tovább, de majd itt találkozunk visszafelé, ha minden igaz. *
- Hajrá! *szólok is utána, majd betérve a házba már le is pakolok, de nem húzom sokáig az időt, tényleg csak egy kabátot kapok fel magamra, majd már ki is érek, vissza a szakház elé, hogy bevárjam a másikat. Nem kell sokáig egyedül időznöm, már látom is a felém közeledő szürke kabátot, majd pedig a szőke tincseket és amikor jön a hang is, hogy mehetünk, már biccentek is. Tak mellém érve csatlakozik is hozzánk és miközben haladunk a célunk felé, természetesen nem maradunk csendben, én tovább érdeklődöm a véleménye felől.*
- Hát igen, részben, de én azért szerettem a kastélyban is lenni, de majd idővel meglátom, hogy melyik a jobb. *bólintok is rá és mivel nem jöttünk el túl messzire, már láthatjuk is a kastély bejáratát, már csak oda kellene érni.*
- Igen, mindenképpen szeretnék még maradni a Mysterioban és bővíteni a tudásomat, de mivel elég sok szak érdekel, egyelőre még nem döntök, majd ha odáig jutok. Mondjuk úgy vettem fel a tárgyaimat, hogy az Aurorvadász szakirányba is pont benne vagyok. *pillantok a másik felé és bár azt már most tudom, hogy a rontásidéző tőlem távol áll, ezt most nem óhajtom megosztani a másikkal.* - Egyébként Defenzív-offenzív mágiát és vérmágiát vettem fel az alap három elé, szerintem ez így elég ütős, bár nem a két szak miatt vettem fel ezeket a tárgyakat, hanem mert így tetszettek együtt. És te? Kíváncsi vagyok, hogy melyik órákon futunk majd össze. *kérdezősködöm magam is felőle és ahogy az ajtóhoz érünk, már be is nyitok a hatalmas aulába, körbepillantva a számomra már ismert helyen és elmosolyodva kapom le a kabátom, hogy aztán az egyik kanapéra dobhassam. Nincs itt más, ha jól érzékelem, tehát nyugodtan maradhat itt, senkit se fog zavarni.*
- Már most imádom ezt a helyet. Amúgy jah, én is várom az órákat. *bólogatok is előbbi szavaira, majd jöhet célirányosan az étkező is, tehát be is térek az említett helyre, amely hasonló a nagyteremhez, bár kevesebb az asztal és a szék, kisebb a hely, de barátságosabb. *
- Na, mit is együnk... én valami sült húsra vágyom. *nézek is körbe, majd egy tányért felvéve indulok meg az asztal közepe felé, ahol vannak is a sült húsok. Három nagy darabot oda is pakolok magamnak, majd egy kis rizst és krumplit köretnek és végül némi savanyúságot, hogy egyek valami gazt is, ha már azt mondják, hogy ez is szükséges. Miután minden jóval tele a tányérom, leteszem az asztalra, majd már le is ülök és miközben Tak válogat, öntök is magunknak egy kis narancslevet. Ezt mindenki szereti, tehát szerintem ő is, max ha nem, majd iszik mást.*
- Jó étvágyat! *biccentek felé, természetesen megvárva, amíg ő is válogat, majd ez után már lakomázni is kezdek. Jól esik most mindez bendőmnek, bizonyára jót fogok majd aludni, ha visszatérek a szobámba. Alvás... miken nem jár az eszem.*
- Na és, hogy telt a karácsony? *kérdezek is rá kíváncsian, a fiú felé tekintgetve, mivel nekünk nagyon kellemesen Rózival, de hát sose lehet tudni, hogy másoknál ez hogy van.*

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-06, 7:28 pm

//NRT - Tak és Nath, kertből az étkezőbe - 2012.12.30.//

* Jobb azért ketten hurcolkodni, mint egyedül, és talán ez most egy lehetőség arra, hogy Nathel kicsit jobban megismerjük egymást, ha már eddig nem voltunk ebben túl sikeresek. Komolyan semmi bunkózás nincs tervben Rose említésével, és bele sem akarok szólni semmibe, bár ahogy elnézem, mintha kissé mégis meglepődne, de tulajdonképpen normálisan válaszol, szóval csak nem eszi le a fejem.. na meg mondjuk ahhoz is lenne pár szavam. Ám ahogy a szöszi is szóba kerül, egész egyszerűen megrázom helyes fejemet, alattunk jár, nem titok. *
- Jessie most lett harmadikos, szóval majd csak jövőre jön ide, nem hiszem, hogy évet lépne, vagy legalábbis nem tudok róla, hogy tervezné. * vonom meg vállam, azt hiszem, elég kimerítő választ adtam kérdésére, s nem is szólnék több szót róla, hisz most egy hajszállal fontosabb gyomrom, ez talán elnézhető nekem is. És ha már így ketten lettünk, akkor ő is benne van egy vacsorában, egy kis felfedezésben, de előbb még ezektől a nagy pakkoktól megszabadulva tér ő is és én is abba a bizonyos szakházba, mely otthonunk lesz az elkövetkezendő időszakban, amint pedig én is magamra öltöttem a meleget, percekkel később be is tudok így csatlakozni hozzá, hogy ismét együtt indulhassunk el, de most már a kastély felé. Ki is fejtem véleményem a kiköltözésről, amit tőle is várok, eddig is korrekt módon folyt a társalgás, tehát bólintok párat a hallottakra, s most azt hiszem, rajtam a sor, hogy érdeklődjek, így szegezek neki néhány kérdést, miközben már tényleg csak pár lépés, és elérjük a kívánt célt. *
- Igen, az is érdekes szak, szemeztem vele egy darabig. * reagálok mondókájára, bár nem hinném, hogy rosszul döntöttem, számomra mégis egy durva szak jöhetett csak szóba, így maradt a jelenlegi, és nem is bántam meg a választásomat. * - Nekem egyelőre még nem jön ki kettő, de defenzíven biztosan összefutunk, meg szerintem.. tiltott mágián is, ha jól emlékszem, az bele esik az Inflatus szakba. * ráncolom szemöldökeimet, a jövőbeli tervem pedig már tudja, egy másik szakot illetően, erre tehát nem térek ki, s most amúgy is érdekesebb ez a hely, ahol én még nem jártam, legalábbis idebent, de Nathel egyetemben, hamarosan rólam is lekerül a kabát, két mosolygós csodálkozás között. *
- Tényleg tök jó.. komolyan, egyre jobban élvezem a kint létet. * célzok itt a kastélytól való távolságra, nagyobb az önállóságunk is ilyen formán, de az étkező, ahová tartunk, itt is tele van finomabbnál finomabbnak tűnő falatokkal.. amit azért nem bánok, hogy készen kerülnek elém. *
- Igen, húst hússal. * kezdek lassú, egyet értő, vigyorgó bólogatásba, amennyit én enni tudok.. de azért kicsit lemaradok Nath mögött, tovább nézelődöm a Nagyteremhez hasonló helyen, ám végül az én kezembe is kerül egy jókora lapos tányér, melybe két nagyobb szelet rántott húst teszek, krumplipürét egy jó adagot, egy kis savanyút, na meg talán barack befőtt is akad itt, kedvelem együtt az ellentétes ízeket. És ha evőeszközt is sikerült szereznem, természetesen csatlakozom a sráchoz, hogy helyet foglaljak vele szemben. *
- Köszi. És oda is jó étvágyat! * emelem is fel a poharat is, a narancslevet is megköszönve ezzel, s természetesen ezért vagyok itt, hogy egyek, így nem sokat vára csapok le a finomságaimra, Nath kérdése pedig épp egy nagyobb falat közben ér, amit ha lenyeltem, válaszolok is neki. *
- Egész nyugisan. Napközben otthon voltam a szüleimnél, este pedig Jessievel benéztünk a bálra, utána pedig elvittem vacsorázni egy egész különleges helyre. Csak azt nem tudom, hogyan tudnám kiengesztelni.. vagy nem is tudom. * sóhajtok végül ételemet piszkálva, egyik kezemmel szőke tincseimbe túrva, mert hát nagyon szúr belül ez a dolog, s kékségeim végül a srác arcára tekintenek. * - Nem voltam valami jó párja, az az igazság.. szét is mentünk egy időre, mert olyasmit tettem, amin még csak gondolkodnom sem szabadott volna. * nem akarok túl konkrét lenni, de talán savanyú arckifejezésemből és szavaimból összerakja gondomat, nem hiszem, hogy olyan nagyon hülye lenne, és igazából, valahogy jó ezt megosztani mással is, hátha tud értelmeset mondani. A leszúrás vagy lenézés már nem érdekel, lepereg rólam, meg amúgy se hiszem, hogy ilyesmivel kezdené, annyira nem ismerjük még jól egymást, hogy csak úgy bíráskodjunk a másik felett. *
- De inkább te mesélj, hátha pozitívabbat tudsz mondani. * bökök felé késemmel, most már újból tányérom tartalmát pusztítva, érdekel, vajon a suli tökéletes párosának hogyan teltek az ünnepek. *

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-09, 12:42 am

//NRT: Chloe és Noah >> Szökőkút - 2013.01.04.
(Előzmény a temetőben)//

*Nem tagadom, hogy meglepnek Chloe szavai, hogy tisztában van azzal, mi is lehet az a kényszer, amelyet esetleg én érezhetek. Érdekelne, hogy mire gondol bővebben, így vissza is kérdezek, mi láthatóan meglepi, mintha előbbi szavai csak úgy véletlenül hagyták volna el ajkait, de most már mindegy, meghallottam és ezzel ő is tisztában van, de nem szeretne beszélni róla.*
- Ahogy gondolod, én nem erőltetek semmit. *biccentek is felé aprót, bár belül nagyon is kíváncsi vagyok arra, amit mesélhetne. Mennyi titok rejtőzhet e lányban és annyira szívesen megismerném őket, de nem tehetem, főleg, mivel a beszélgetés egyre kellemetlenebb lesz, de mégsem hagyom elmenni, hogy magamra hagyjon, hanem elé kerülve tekintek le rá, szép pofijára, kék szemeibe és mivel megijedt tőlem, elnézést is kérek. Tényleg nem szándékoztam hirtelen lenni, de szeretném, hogyha ez a beszélgetés jobban telne, mivel érzek rá esélyt, hogy lehetne sokkal, de sokkal kellemesebb is, így érek egy picinyke időre arcához, mely láthatóan kellemesen érinti, engem viszont kissé meglep, hogy így reagál rá, de oldva a feszültséget nevetek is fel vidáman, szóba is hozva Ragnallt, ki idő közben szépen el is lépett, hogy jobb móka után nézzen, mint az én kísérgetésem.*
- Hát igen, meglehet. *bólintok rá a dologra, amikor a lány keze már belém karol és lassan meg is indulunk, méghozzá a temető kijárata felé. E közben jut eszembe egy hely, amit talán megnézne, méghozzá a Campuson belül és mint hallom, nincs ellenére a dolog.*
- Bizony, most is üzemel. *felelek is, de amikor meghallom nevemet, kíváncsian pillantok oldalra, a mellettem sétáló leányzóra nézve ismételten.*
- Semmit és sehogyan se kell meghálálnod, csak néha legyél önmagad és ne csak az a kötözködő boszorkány, akit az előbb megismerhettem. *vigyorodom is el, de további szavai elkomolyítanak.* - Szerintem pedig alkalmas vagy és neked se jó, hogy nem kedvelnek az emberek. De én nem kérek tőled olyat, hogy változz meg, hiszen még csak most láttalak először, nem is ismerlek, na meg, az se valami jó ám, amit én képviselek. *sóhajtok is fel, ezzel árulva el saját magam tervét, hogy bizony én is változni szeretnék egy kicsikét. Azt pedig, hogy miért vagyok ilyen... nem tudom megválaszolni. Belém nevelték, ilyen vagyok, ez jön. Elérünk közben a szökőkúthoz is, így engedem el a lány kezét, majd lépek is oda a vízhez, végignézve rajta.*
- Nos, itt volnánk. Hogy tetszik? *kérdezek is rá és nem csak magára a szökőkútra értem ezt, hanem természetesen az egész körletre, de talán ez egyértelmű, hogy nem csak egy kút külseje érdekel és nem csak azért jöttem ide. *
- Szerintem nagyon barátságossá csinálták. *mondom el a véleményemet, miközben hol a lányt, hol pedig a szökőkutat figyelem.*

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-11, 2:30 pm

//NRT - Chloe és Noah, szökőkút - 2013.01.04.//

* Annyira idióta vagyok, komolyan.. jobban oda kellene figyelnem magamra, a szavaimra, nem akarok én neki itt színt vallani, még nem. Bízni sem fogok benne, azért az sem így megy.. bár, mivel egy szeretetéhes kis szuka vagyok, sanszos, hogy idővel meggondolom magam, s beavatom dolgokba. De az nem ma lesz, szóval meg is rázom újból fejemet, jobban is teszi, hogy nem erőltet semmit. Kíváncsiságát persze gondolom sikerült felkeltenem kellőképpen, amit nem fogok kielégíteni egyhamar, és ezt most már ez utáni viselkedésemből is érzékelheti. Nem vagyok én egy kedves, aranyos emberke, nem akarok kötődni, mentsen a sors attól, hogy valakivel normális legyek, mivel annak következményei vannak.. felelős leszek érte, a kapcsolatért, legyen az bármilyen, nekem pedig könnyebb a menekülőutat választani, hiába veszek vissza magamból. Különös, mégsem enged el, sőt, még meg is érint, ami számomra igencsak feldolgozhatatlan élmény, Ragnall távozására persze már vannak megfelelő indokaim, s ahogy hallom, még őt is sikerül megnevettetnem vele. S ha ő ilyen normálisan adott még egy lehetőséget, én egyértelműen élek vele, így hallom a szökőkút ötletét, most már belé karolva, amin azért hangosan sikerül is elgondolkodnom, végül ismét visszakanyarítom a szót, a temetőből bőszen haladva kifelé, kedves jellemére. *
- Oké, majd megpróbálom. * köhintek egy aprót, de ahogy a változásról kezd beszélni, kékségeim arcára találnak újból.. hát én nem hinném, hogy ilyen önzetlen lenne. * - Legbelül mindenki akarja egy kicsit, hogy változzon a másik, hogy az ő kedvére alakuljon, még ha nem is ismerik be. De veled mi a gond? Nem értem, hiszen kedves vagy és normális. * reagálok fejemet megcsóválva, persze azért ott villog fejemben továbbra is a kényszer szócska, ami rányomhatta bélyegét életére. Tudom, az milyen, beszélni sem kell róla, rühellem.. nem véletlen vagyok egy lázadó teremtés, ugyanakkor ez a kellemes környezet, ahová most elérünk, számomra is nyugtató hatású, és nagyon is tetszetős, amit mosolyom is kifejez. *
- Igen, tényleg szép darab, meg így az egész Campus. Jó nagy, nem is gondoltam volna. * húzódom el én is őtőle kicsit, bólintva egyet kettőt, majd még meg is fordulok lassan, tengelyem körül, hogy minden épületet jól megnézhessek, kezdve a legnagyobbikkal, gondolom ez a központi helyiségük. * - És ez a sok ház mind a szakoké? Te melyikben laksz, megmutatod? * tekintek fel rá újból, nem tolakodásnak szánom a kérdésem, de most már érezheti, örülök, hogy vele jöttem, jól esik a társasága, és én is normálisabb vagyok, bármennyire is nehezemre esik levetkőzni külsőségeimet. *

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-12, 2:58 pm

//NRT: Chloe és Noah >> Szökőkút - 2013.01.04.//

*Nem lehet tudni, hogy a döntéseink mikor jók és mikor nem, de úgy érzem, hogy nem fogom megbánni azt, hogy adtam egy új lehetőséget Chloe-nak. Ideje normálisan viselkednie, ahogy azt én is tettem eddig vele, de ha nem teszi, akkor bizonyára nem fog még egy újabb lehetőséget kapni, egy jó ideig biztosan nem. Viszont visszavesz, belém karol és így kezdjük meg a sétánkat is, miközben most a lány jelleméről beszélgetünk, majd ez után hozom szóba a sajátomat is.*
- Megcáfolnám. Nem érzem úgy, hogy a kedvemre kellene alakulnod, ugyanis még csak most láttalak először, miért érezném? *nekem ő senkim, csak egy ismerős, egy másodikos diák, akivel eddig furcsán alakultak a szituációk, tehát tényleg nincsen okom arra, hogy másképp viselkedjen. Nem vagyok kötelező mindenkivel beszélni és normális kapcsolatot ápolni, tehát nekem megfelel úgy, ahogy van, bár tény, hogy nem szeretem a negatív találkozásokat és hogy ha változna, akkor lehetne más a viszonyunk, de ez továbbra se kötelező.*
- Meglehet, de az is, hogy másra vágyom, nem csak erre a normális viselkedésre, amit most tapasztalsz. *igen, lázadás, ez a szó bújik még szavaim mögött, amely egyelőre még távol áll tőlem, de napról napra mégis közelebb kerül, ahogy egyre több embert megismerek, egyre több jellemet és magam is szeretnék másmilyen lenni. Idő közben viszont sikeresen elérjük a Campust, így eresztem is el, majd kérem is ki véleményét. Jó látni, hogy tetszik neki is.*
- Hát igen, elég nagy és azon kívül mind szakház. Az a központi épület. *magyarázom is a lánynak, majd amikor az én szakomat kérdezi, körbe is fordulok, majd végül kezemet kinyújtva mutatok is a csodálatos épület felé, amelynek egy tornya van és egyébként szép téglából rakták ki.*
- Csatamágusnak tanulok, szóval az az én szakházam. Belülről viszont még nem mutatnám meg, majd talán a jövőben. *nem tudom, hogy úgy szólt-e a kérdés, hogy vigyem be, de tényleg nem óhajtom. Még nem ismerem, én pedig nem szoktam ilyen jellegű dolgot tenni. Mégis mit csinálhatnánk a szobámban? Áh, inkább bele se gondolok.*
- Téged melyik szak érdekel? Úgy tudom, hogy az alsóbb évesek is már gondolkodnak ezeken. *kérdezek is rá, mivel kicsit még maradhatunk, de szerintem nemsokára el fognak válni útjaink. Végülis, egész kellemesen alakult a társalgásunk vége, talán a következőnek nagyobb része fog pozitívan telni.*

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-12, 5:28 pm

//NRT - Tak és Nath >> étkező - 2012.12.30//

*Bár általában tudom, hogy ki kivel is van együtt, hiszen elég sokat mászkálok a suliban és még sentinel is vagyok, mégse vagyok annyira képben, hogy az adott párosról mindent tudjak. Ez az oka annak is, hogy most Takoda barátnőjére kérdezzek rá és amikor hallom, hogy harmadikos, már bólogatok is hozzá.*
- Tényleg, most már rémlik. Amúgy nem mindenki célja az évfolyamlépés, mi is simán kibírtuk, hogy normálisan végigjártuk az éveket. *vonok is vállat, ugyanis nem látom olyan sok értelmét ennek a dolognak. A lényeg az, hogy megtanuljunk mindent, méghozzá tökéletesen, nem pedig a kapkodás. Miközben mindezekről beszélgetünk, meg is érkezünk az Inflatus ház szakházához, így válnak el kis időre útjaink, majd amikor mindketten már lepakoltunk és a kabátunkat is magunkra kaptuk, ismét találkozunk, hogy ez után a központi épület felé vegyük az irányt, de a beszélgetés most se marad félbe, hanem a továbbtanulásokat elemezgetjük.*
- Akkor az öt tárgyból kettő azonos, látszik, hogy inflásak vagyunk. *vigyorodom is el, de persze ez nem lenne olyan egyértelmű, mégis, ezek szerint valami féle minimális hasonlóság lehet bennünk, legalább ízlésben, hogy mindketten szeretjük ezeket a tárgyakat. Bár Luciust én picit se kedvelem, mégse tudok mit tenni, ő tanítja a def-offot, szóval bele kell törődnöm a dologba. Idő közben meg is érkezünk a szakházhoz, így sétálunk be az ajtón, majd körbenézve kapom le magamról a kabátomat és bizony egyre jobban élvezem ezt a helyet. Tetszik, nagyon kis otthonos, és az étkező része is magával ragadó a sok-sok finomsággal, így tömöm is meg a tányéromat, ahogy Tak is, majd egymással szembe már helyet is foglalunk, hogy úgy kezdjünk bele az étkezésbe és közben már a karácsonyt is felvetjük, mint témát. *
- Mi most nem báloztunk, már picit unom őszintén szólva, furcsa is, hogy egy ilyen bálon jöttünk össze. *gondolkodom is el hangosan, de az tetszett, nagyon is, most viszont mégse így alakult a dolog, hogy elmenjünk. Nem akartunk és kész, jobb elfoglaltságot találtunk. A srác szavai viszont felkeltik kíváncsiságomat, így hegyezem is fülemet, hallgatva, hogy mit mesél.*
- Megcsaltad? *teszem fel az egyértelmű kérdést és eszembe is jut saját tettem, amikor Rose eltűnt egy kis időre, hogy én is mit tettem... Na mindegy is, rég volt már, nem kéne rágnom magam azon, ami Jas-el történt, bár azt sajnálom, hogy azóta nem vagyunk olyan jó barátok, mint régen, picit hiányzik is, de majd talán megbékélünk, az idő sok mindenen segít.*
- Mi is picit összekaptunk, de már tervezek neki egy ajándékot, ami tuti mosolyra fakasztja. Viszont ne haragudj, nem árulom el, szeretném, ha ő tudná meg először. *kacsintok is a másikra két falat között, majd végül el is gondolkodom előbbi kérdésén.*
- Miért nem viszed el valamerre? Kikapcsolódhatnátok és talán úgy megbékélne. Bár ha ismét együtt vagytok, annyira nem haragudhat. *mosolyodom is el, miközben egyre jobban fogy a tányéromból a kaja, de ez nem tart vissza a dumálásban sem, jó kicsit valakivel normálisan elbeszélgetni. Anno El-el gondoltam, de vele nem úgy jöttek ki a dolgok, ahogy azt én szerettem volna, ő sokkal tapasztalatlanabb, főleg a nők terén.*

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-13, 2:48 pm

//NRT - Chloe és Noah, szökőkút - 2013.01.04.//

* Kezdem egész kellemesen érezni magam a társaságában, bár érezhetően feszengek még azért egy cseppet. Ez az alakulós dolog viszont szerintem így van, de mintha félre értene.. én nem is változnék meg senkiért, nem is erről van szó. *
- Nem, azt hiszem, félreértettél. * rázom meg buksim kicsit, hogy csak ezután folytassam szavaimat. * - Általánosságban értettem. Szóval, szerintem az emberek látni akarnak valamit, és amit látnak, az nem ugyanaz. Például te is választás elé állítottál, én pedig döntöttem, ezért is vagyok most itt. * mutatok rá a dolog lényegére, szóval ehhez két ember kell, én is nyilvánvalóan, hiszen csak rólam van szó, én akartam úgy, én választottam azt az opciót, hogy most itt vagyok, vele, ami anélkül, hogy nem változtatok kissé modoromon, nem vetkőzöm le a sok-sok gonoszságot, nem jöhetett volna létre. Ellenben én részemről teljesen rendben van ez a srác, de nyilván nem ismerjük még egymást, ugyanakkor azt sem tudom elképzelni, hogy most csak megjátszaná magát előttem, hogy ilyen normális és úrias, és rendes. *
- Akkor tegyél ellene. Nem nehéz.. minden csak döntés kérdése, semmi másé. Engem is kötnek az otthoni dolgok.. és egy ideig még bírtam is tartani a világutáló látszatát, amit belém neveltek. Hogy jobb vagyok mindenkinél, csak mert tiszta a vérem.. de ma már nem megy, egyszerűen nem. * sóhajtok végül, kicsi betekintést azért mégis kaphatott most belőlem, nem véletlen modorom milyensége. Igen, tehetek erről, nem okolom száz százalékig a szüleimet, szóval innentől kezdve csak én tehetek magamért, és úgy fogok cselekedni, ahogy az nekem jól esik. * - Fontosak a szüleim a mai napig.. de én nem akarok olyan hárpia lenni, mint az anyám, akinek sosem jó semmi. * csendesedik el hangom is, no lám, mintha érzelmek mutatkoznának arcomon: aggodalom, gyomorgörcs és kétségbe esés.. ezeknek mindenhol van fülük, de nem érdekel. Inkább csak a kellemes környezetre figyelek, amit jól meg is nézek magamnak, hiszen pár év múlva remélhetőleg én is itt fogok lakni már. Érdeklődésem ugyanakkor nem áll meg a szökőkútnál, hanem az épületek felé tekintgetve vizslatom meg az összeset, legalábbis külsejüket. *
- Persze, nem is úgy gondoltam. * mosolyodom el lágyan, eszembe sem volt felmenni hozzá, vagy bekunyerálni magam.. most még ahhoz is elég szégyenletes a helyzet, hogy hálából rámásszak, nem, teljesen nevetségessé tenném magam, és azt egyáltalán nem akarom. Kérdésére most már vissza fordulok felé, sőt, inkább a szép szökőkutat figyelgetem, így reagálok szinte azonnal, gondolkodás nélkül, határozottan. *
- Kémnek szeretnék tanulni, az volt a legszimpatikusabb a szakok közül.. de most.. most ha nem haragszol, akkor én mennék. Így is túl sokáig nyaggattalak, és talán már elég belőlem. * tekintek fel rá lassan, majd még egy körbe tekintés és már távolodni is kezdek tőle, egyelőre még felé fordulva. * - Köszönöm a beszélgetést, Noah. Jó éjszakát! * nézheti még pár másodpercig mosolygós pofimat, de aztán inkább megfordulok, s lehet, hogy hirtelen a távozásom, de túl normális helyzet ez így nekem, kezelni sem biztos, hogy tudom megfelelően. Ennyi most elég volt, én úgy érzem, szóval nem hinném, hogy megállítana, talán majd a jövőben, ha a sors úgy hozza, találkozunk ismét. De addig is, most igyekszem elhagyni a Campus területét, hogy az iskolába térhessek vissza, s hajthassam nyugovóra fáradt buksimat. *

//köszönöm a jáccit Very Happy

//

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-13, 10:24 pm

//NRT: Chloe és Noah >> Szökőkút - 2013.01.04.//

*Hamar kiderül, hogy nem teljesen értettem azt, amit Chloe szeretett volna mondani, így hát kíváncsian hallgatom is, hogy mire gondolt akkor pontosan, majd amikor mindent tisztáz, már bólogatok is hozzá aprókat, mivel valóban igaza van, nincs miért ellenkeznem.*
- Igen, igaz. *jelentem is ki szóban, majd ez után tovább sétálgatunk és én is elárulom ám, hogy bár valószínűleg megnyerő tud lenni olykor ez a stílus, amit képviselek, mégis szeretnék valamennyire változni, nem ilyen komoly maradni, egy picit lazítani, csak az a szomorú, hogy fogalmam sincs, hogyan is kell azt csinálni valójában.*
- Meglehet, hogy tennem kéne, csak nehéz elkezdeni, főleg úgy, hogyha a szüleim fülébe jut, bármikor magántanárhoz járathatnak és el kell hagynom a Mysteriot. *ezt nem mondtam még igazán senkinek se, de mivel eddigi évemből se töltöttem itt túl sokat és most már hónapok óta ide járok, szeretnék maradni is, éppen ezért is olyan fontos a számomra a diszkréció. Viszont a lány mintha elkezdene megnyílni, mesél magáról, méghozzá őszintén, én pedig kíváncsian hallgatom mindazt, amit megoszt velem.*
- Akkor ezek szerint hasonló cipőben járunk, mind a ketten változni szeretnénk, csak még nem igazán tudjuk, hogyan is tegyük azt és milyen mértékben. *összegzem azt a megállapítást, amire idő közben jutok és a szökőkúthoz is ide érünk már, ahol aztán nyugodtan hagyom, hogy a lány körbenézzen, a kérdését hallva pedig meg is mutatom neki - de csak kívülről -, szakom házát. Ismét félreértem, ahogy érzékelem, így rázom meg fejemet is cseppet, tehát nem akart bejönni, na mindegy, akkor ez most már így marad, talán legközelebb már félreértés mentesen fog zajlani közöttünk a kommunikáció.*
- A kémképző szak is érdekes, jó választás. *ismerem is be, de ez után hallom, hogy távozna. Én egy kicsit még azért ellettem volna a társaságában, de természetesen megértem. Amúgy se illik egy embert kétszer visszatartani.*
- Persze, menj csak, jó éjt, Chloe! *biccentek is felé, majd el is nézem egy ideig távolodó alakját, ez után pedig én is elhagyom a szökőkút környékét, hogy a Csatamágusok szakháza felé induljak, meg sem állva saját szobámig.*

//Én is köszi! Smile

//

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-17, 12:45 am

//NRT - Tak és Nath, étkező - 2012.12.30.//

* Jessie felől érdeklődve valamelyest lelkesen kezdek beszélni róla, amolyan egészséges lelkesedéssel, és ahogy hallom, tudja, kiről beszélek, valamint véleménye is igen logikus, én pedig nem tudok mást, csak egyet érteni ezzel. *
- Persze, nekem se fordult meg soha a fejemben ilyesmi. Jól éreztem magam ezalatt a három év alatt, szerintem a tudásom is alapos, amennyire tőlem kitelik, nem igazán vágom, miért olyan nagy szám most ez az ugrándozás. De hát ők tudják. * vonom meg vállamat, részemről is megosztva vele gondolataimat, ez van bennem ezzel a dologgal kapcsolatban. Viszont egy kis időre elválnak útjaink, csak az összekészülés végett, miután persze majd a legfőbb épület lesz célunk, s ha ismét egymás mellett rójuk a métereket, már a tárgyak kerülnek szóba, a szakok, és így tovább. Mindent ki kell vesézni, s kezdem úgy érezni, sosem késő az ismerkedés, a nyitás bizonyos emberek irányába, én pedig pont ezt teszem most. *
- Ja, egyértelműen. * emelgetem meg szemöldökeimet én is hasonló arckifejezéssel, szóval cseppet vigyorogva felé, mert hát szeretem a házamat, s valamelyest úgy éreztem, a továbbiakban is kell kötődnöm hozzá. A rontásidézés már csak a jövő zenéje, egyelőre komolyabb terveim nincsenek ilyen szempontból, viszont mivel a mérgek is érdekelnek, és nem is igen lányos szakma az orvvadász mellett, számomra az a vonal is fontos lesz majd egykor. Egyelőre viszont, legalábbis jelenleg csak az étkezés az, ami foglalkoztat, amibe bele is kezdünk némi válogatást követően ezen a szép helyen, ha már sikerült beérkeznünk, kellemes társalgásunk közepette. Így kezdek mesélni a karácsonyról, ahogyan azt Nath kérte, mire ő maga is megoszt velem pár dolgot, míg én teszem sorra a finomabbnál finomabb falatokat számba, de egy kisebb mosoly még belefér arra reagálva, hogyan is kerültek ők össze. *
- Mióta is pontosan? * célzom kérdésem az összejövésük irányába, tudom ugyanis, hogy rég óta egy párt alkotnak, de annyira nem vagyok naprakész belőlük. Egy korty narancslé még öblítésként, majd végül egy kisebb önvallomás következik részemről, láthatóan tanácstalan vagyok, az inflás fiú viszont olvas a gondolataimban, nem meglepő. *
- És hányszor meg is bántam az óta. * rázom meg fejemet, szemeibe tekintve, ezen szavaimmal ismerve be vétkemet, de fel is szólítom arra, most már ő következik, én pedig csendben maradva hammolok tovább. Az ajándékötletre, Rose számára csak biccentek egyet, nem vagyok se egy kíváncsi teremtés, se semmi ilyesmi, tolakodó se, szóval ez az ő dolguk, ötletelését viszont, szöszimmel kapcsolatban némán hallgatom egy darabig. *
- Volt már erről szó, pedzegettem a dolgot. Ezért vittem el vacsorázni is, meg szeretnék pár napot vele tölteni, de itt volt az év végi hajtás, így leszavazta az ötletet. * túrom tovább közben ételemet, de egy kérdés még belefér: * - Tudsz ajánlani valami jó helyet? Igazából szerintem mindegy, hogy hideg, vagy meleg.. annyira extrának sem kell lennie, sőt. Amúgy meg biztos igazad van, bár.. valószínűleg én se ugranék a saját nyakamba. * pusztítom ismét ételemet, talán lesz némi okos gondolata, és ha lassan befejezzük az étkezést, gondolom mindketten vissza szivárgunk saját kis kuckónkba, de egyelőre még tanácsára van szükségem, némi bizalmat kaphat ez ügyben, úgy hiszem, több szem többet lát alapon. *

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-23, 9:11 pm

//NRT - Tak és Nath >> étkező - 2012.12.30//

*Most már egyre jobban élvezem ezt a beszélgetést és kicsit se bánom, hogy megvártam Takot és együtt tértünk be ide, az étkezőbe. Jó ez a hely, tényleg, úgy hiszem, hogy kezd a szívemhez is nőni és szerintem nem is kell majd sok idő arra, hogy igazán otthonomnak tekinthessem, főleg, hogy egyelőre én vagyok az egyetlen Inflatus szakos, így az egész épület is az enyém. Viszont most a téma más, nem magamra kellene gondolnom, azzal ráérek később is foglalkozni, hanem a bálok említésével már az én Rózimra.*
- 2010 valentin napján jöttünk össze, szóval jó ideje már annak. *mosolyodom is el, de észre se véve magam, automatikusan húzom ki testemet.* - Tudod, nagyon boldog vagyok vele. Pedig akkor még nem voltam ilyen, mint most, ő mégis meglátott bennem valamit. *nem véletlenül becsülöm őt. Azóta elég sokan próbáltak meg rám hajtani, most már tény, megváltoztam, de Rose így is elfogadott, ő mindig elfogad engem. Viszont Takoda is láthatóan tett egy rossz lépést, én pedig csak megértően bólogatok rá, hogy igen, elhiszem én azt, hogy megbánta, ahogy én is, mert csak veszítettem vele. Jó volt na, az a kis szex, de nem érte meg az, hogy így megbántottam Roset és az se, hogy Jast pedig ennyire eltoltam magamtól. Egyszer talán majd helyre jön minden, most viszont nekem kellene ötletelgetnem és rajta is vagyok az ügyön, de úgy tűnik, hogy erre már Takoda is gondolt.*
- Mondjuk azért az érthető, hogy át akart menni és ezért nem ment veled. *mélázom el picikét, de a vacsinak vége, kivégeztem rendesen, így most lehajtom italomat, majd összefűzöm magam előtt ujjaimat, úgy agyalok és próbálok meg valami okosat mondani.*
- Ausztrália mondjuk szép hely és itt is van a közelben, onnan bármikor hazajöhettek, de akár ott van a szokásos Egyiptom is. Nem ismerem Jessie-t, nem tudom, hogy a régi helyeket szereti-e vagy a moderneket, mert akár el lehet menni Las Vegasba is szórakozni, de akár Hawaii-ra is picit sütkérezni. Elég sok lehetőséged van haver, találd már ki. *vigyorgok is rá, majd végül két mancsom az asztalra kerül, kinyomom magam, így kelve fel lustán.*
- Viszont én szerintem most lépek, tele vagyok és ideje kipakolni is. Örülök, hogy összefutottunk. *kezemet Tak felé nyújtom, hogy így köszönjek el tőle, tehát vagy itt válnak el útjaink, ha ő még marad egy kicsikét vagy a szakházak előtt. Jót tett ez a kis beszélgetés, talán időnként megismételhetnénk...*

//Köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: A kastély 2013-01-28, 8:34 pm

//NRT - Tak és Nath, étkező - 2012.12.30.//

* Érezhetően jótékony hatással van rám most ez a spontán jött találkozás Nathel, s bár nem voltunk mi sose olyan közeli ismerősök, talán meg kellett érnünk ahhoz, hogy normálisan el tudjunk beszélgetni, és láss csodát, most pontosan ez történik. Nem bánnám már, ha végre lennének barátaim, úgy normálisan, hisz lassan húsz leszek, és nem túl sok biztos pont van az életemben, akikre számíthatok is. Sok témát érintve, első sorban ugye az egyetemi újdonságokat lyukadunk ki végül a barátnős részhez, s ahogy hallom, közel három éve boldogítják egymás körül a levegőt a leányzóval. *
- Hű, akkor vigyázzatok egymásra nagyon. Remélem én is elmondhatom majd ezt pár év múlva is a jelenlegi kapcsolatomról. * mosolyodom el, s bár én szabadabb vagyok annál, mint hogy tervezzek folyamatosan, ugyanakkor Jessie számomra jelenleg a legfontosabb, és nem áll szándékomban újabb hibákat elkövetni, amikkel eltaszítom magamtól. Vele akarok lenni, ez egyértelmű, de most mégis úgy érzem, egy érettebb valakivel meg kell osztanom a gondomat, Nath pedig egész jól fogadja a hírt, s még segítségemre is van az ötletelésben. *
- Persze, én nem is húztam az orrom, teljesen érthető a hozzáállása. A fontossági sorrend most ez volt, nekem pedig amúgy is tudom kell, hol a helyem. * vigyorodom el tovább pusztítva ételemet, melyből már tényleg nincs sok vissza, és érzem azt is, kezd eltelni gyomrom rendesen, na meg az is igaz, én nem fogok világ életemben megalázkodni a szöszim előtt, szeressem őt bármennyire, de most meg kell válogatnom, mit teszek és mondok, ha jófiú akarok lenni, s ismét vissza szeretném nyerni a bizalmát. Külföldi ötleteit hallva figyelek azért rá is evés közben, tekintetem két falat között az övét keresi, és azt hiszem, egytől egyig jók az ötletei. *
- Nem mondasz hülyeségeket egyáltalán, ezeket meg is érné átgondolni. Kössz! * vidulok fel cseppet azért, csak okos dolog volt tőlem kikérni a véleményét. Nath ahogy elfigyelem, indulni készül, így míg ő feláll, én magam is betolom az utolsó falatokat, szóval még várhat az a kézfogás, én magam is felkelek az asztaltól. * - Végeztem, és ha itt maradok, akkor ülve alszom el, szóval egy darabig mehetünk együtt. * biccentek még egy kortynyi narancslé előtt, s ha sikeresen összeszedtük a kabátokat, amiket még az előtérben sikerült hagynunk, tényleg csak odakint fognak elválni útjaink. Tuti alvás lesz azonnal, mihelyst felérek szobámba, de az biztos, erről az összefutásról hasonló a véleményem, mint a srácé: alkalomadtán nem ártana, ha megbeszélnénk egymással a dolgainkat. *

//én is köszönöm, lesz itt ismétlés, ne aggódj Razz

//

Tárgy: Re: A kastély 2013-08-18, 6:41 pm

//NRT: Hecate és Sairus - Szökőkút >> 2013.08.18.//

*Mivel gyönyörű idő van, ezért nem látom értelmét, hogy a szakházban töltsem a nap hátralevő részét. Eddig egy kis könyvtárazással foglalkoztam, hogy bővítsem az ismereteimet, de most úgy érzem, hogy jót fog tenni egy kis pihenés és rajzolgatás és tudom is, hogy melyik hely lesz most a legtökéletesebb a számomra. Össze is szedem cuccaimat egy világoskék színű mappába, majd megigazítom fekete tincseimet és kékségeim köré is teszek némi kék sminket, majd már itt sem vagyok. Hála a kellemes melegnek, nem öltöztem túl, tehát csak egy világoskék színű póló van rajtam, világoskék színű rövid farmernadrággal, lábaimon pedig fehér színű papucsom található. A derekamnál azért ott van a pálcám, hiszen soha se lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükségem, de a mappámon kívül egyébként most már nincs rajtam, még az a gyönyörű medál se, amit Scott-tól kaptam. Az alkaromon lévő tetoválás továbbra se halványult az évek során, de mára már megtanultam élni vele, így nem zavarja meg mindennapjaimat. Most is boldogan, ragyogó szemekkel sétálok ki a szökőkúthoz, amely a szakházak középpontjában található, majd a nagy, füves területre már le is dobom magam. Kényelmesen fekszem hasra, lábaim a magasba emelkednek, magam elé pedig már ki is terítem a mappámból előhalászott fehér színű lapot, ez után pedig jöhet a radír, majd a ceruza is, én pedig már neki is állok a művészetnek. Nem vagyok egy Picasso, de ettől függetlenül a rajzaim nem csúnyák és most a központi kastélyt óhajtom lerajzolni. A körvonalak egész hamar el is készülnek, de tény és való, még sok van vissza… Furcsa, hogy nem látok most sehol senkit, de talán ez majd változik, örülnék, hogyha a nap későbbi részében akadna társaságom, nem szívesen töltöm egyedül az időmet.*

Tárgy: Re: A kastély 2013-08-21, 1:27 pm

//NRT: Hecate és Sairus - Szökőkút >> 2013.08.18.//

- Nem is tudtam, hogy ilyesfajta hobbinak is élsz *Hallhatja a lány a hangomat a háta mögül, s ha hátra néz meg is láthat, amint nyugodt tekintetemmel, hol őt hol a lapját figyelem. Nem régen érkeztem igazából néhány pillanattal ezelőtt értem ide, maximum csak a lépteim voltak kicsit halkak, pedig nem akartam oda lopózni a háta mögé. Egy sima fekete nadrágot viselek, hozzá illő rövid ujjú szintén fekete inggel, hajam pedig hátra fogva hordom. Lehet már a nyár végét járjuk, de még mindig megőrjít ez a meleg. Nem igazán vagyok oda érte, bár már elég sok év eltellt azóta hogy eljöttem Svédországból, tehát hozzá szokhattam volna. Egyébként a szakházamból jövök, de egy kis séta múltán vettem észre a lány ismerős alakját itt az egyetem területén, és mivel már amúgy is régen láttam, miért ne jöhettem volna ide? Na de ideje lenne köszönni is, amit meg is teszek, miközben kényelembe helyezem magam mellette.
- Amúgy szia Hecate... Régen nem láttalak. * Jegyzem meg, miközben figyelmemet most már végképp ez a lány köti le. Régebben más volt a kapcsolatunk, de mára ez megváltozott. Nem tagadom hogy az én hibám volt, de már régen nem rágom miatta magamat, elvégre a múlton úgy se lehet segíteni, ami történt megtörtént, én pedig felelősséget vállalok a tetteimért.
- Hogy smint?* Kérdezem oldalra döntött fejjel, miközben a másik arcát figyelem. Érdekel miként megy a sora, és hogy minden rendbe van e vele. Régen eltoltam magam mellől, azóta igazából maximum szorványosan futunk csak össze, de ez nem jelenti azt hogy nem érdekelne milyen is neki manapság. Kevés ismerősöm van, barátból pedig még kevesebb, és bár azt ami köztünk van nem tudom lehetne e annak nevezni, de az biztos hogy a tetteim ellenére még nem közömbös nekem a másik, amit sok emberről nem mondhatok el.*

Tárgy: Re: A kastély 2013-08-25, 2:09 pm

//NRT: Hecate és Sairus - Szökőkút >> 2013.08.18.//

*Nem haladok túl gyorsan a rajzolással, mivel igyekszem precíz lenni. Szeretnék jót alkotni, bár tény és való, hogy azt nem pont így, hason fekve szokták csinálni a művészek, de én soha se voltam olyan, mint az átlag. Szeretek kitűnni most már, hogy elfogadtam azt, aki vagyok, ugyanis már biztos vagyok benne, hogy nincs velem gond. Észre se veszem azt, hogy valaki a közelembe férkőzik, hiszen ez mégis csak a Campus, bármikor átjárhatnak diákok ide-oda, így kissé megremegek, amikor meghallom az ismerős hangot, mely félreérthetetlenül nekem szól. A ceruza lekerül a hófehér lapra, fejem pedig máris felfelé emelkedik, hogy gyönyörű, kék szemeimmel Sairus-ra meredjek.*
- Sairus… *motyogom halkan, alig hallhatóan, majd már mosolyogva pattanok is fel, hogy kicsinyke testem a másikéhoz nyomódhasson, ugyanis egy nagy ölelésben lesz most része a fiúnak. Rég volt már, amikor oly jóban voltunk, de nem feledtem azokat az időket, nem érdekel, hogy mennyi hónap telt már el azóta, így most is így köszöntöm, tőlem megszokottan és csak ez után eresztem el kissé, hogy végignézhessek rajta, majd zavartalanul nyúlok hajához és egy vörös tincset húzok előre.*
- Befestetted a hajad? *teszem is fel a nagy kérdést, majd picit oldalra biccentem a fejem.* - Amúgy jól áll, de hogy-hogy? *kíváncsiskodom még, és ez után jut eszembe, hogy ő is érdeklődött ám felőlem. Vissza is dobom hátsómat a puha fűbe, ahova az Inflatusos fiú is követ hamarosan, majd végül itt felelek neki.*
- Mindig is szerettem rajzolni, csak maximum te nem láttál. Nem olyan extra hobbi, gondoltam amúgy se érdekelne. *itt is az indok, hogy miért nem meséltem eddig róla. Nem éppen egy művész ez a fiú, szerintem hidegen hagyják az ilyen muglis dolgok, de még az is lehet, hogy én tévedek. *
- Hmm, hát nem is tudom. Unatkoztam, ezért kijöttem rajzolgatni egy kicsit és reméltem, hogy akad majd társaságom is. És láss csodát, akadt. *mutatok is felé, majd törökülésbe helyezkedem el és úgy kezdem el elpakolni a rajzomat. Úgy hiszem, hogy most nem lenne illendő azzal foglalkoznom, amikor más társaságom is van.*
- És te veled mi a helyzet? Hová tartottál? Veled mehetek? *további kérdések záporát zúdítom szegény fiúra, de talán nem fogja bánni. Ha pedig mégis, úgyis ismerem, hogy van olyan őszinte és elmondja nekem azt, hogy nem. Bár mivel csatlakozott hozzám, ezért azt kell gondolnom, hogy nem siet nagyon sehová se.*

Tárgy: Re: A kastély 2013-08-25, 10:54 pm

//NRT: Hecate és Sairus - Szökőkút 2013.08.18.//

* Amikor a nevemet említi csupán csak kissé kérdő tekintettel nézek vissza rá, miközben komoly ábrázatomon egy kis mosoly is megjelenik az arcomon, az ölelést pedig viszonozom is. Nála valahogy nem tudok olyan lenni mint a legtöbb emberrel, amikor pedig olyan voltam annak is rossz vége lett, tehát a bajokat nem akarom tetézni.*
-Hát igen én lennék *Szólalok meg mély hangomon, hagyva hogy nézegesse ki magát az ábrázatomon. Nekem már nem új dolog, de mivel vele nem futottam össze gondolom nála annál inkább. Amikor a keze a hajamhoz ér kicsit el is mosolyodok ismét miközben fejem is oldalra billen.*
- Ühüm be. Úgy éreztem nem árt egy kis változatosság. Haladunk a korral, ami változást von maga után. Gondóltam kipróbálom, de köszi a dícséretet * Felelem nyugodt hangon, majd rátérek a rajzra is. Én soha sem voltam az a Picasso, igazából nem is foglalkoztam rajzolással, engem valahogy már kiskoromba is jobban lekötöttek a palackokban lévő szervek, meg az emberi anatómia, démonok, szellemek történetei mint a rajzolás, talán ezért is alakult ennyire ilyenre a jellemem. Hogy sajnálom e? Nem, bár tény mostanában próbálom jobban észre venni a szép dolgokat.*
- Hát akkor ma kiderült számodra, hogy tévedtél, az én számomra pedig hogy van valami amit nem tudok rólad. *Engedek meg egy kisebb mosolyt magamnak, lényegében igaza van, lehet másnál nem érdekelne.*
- Még mindig hiszel a sorsszerűségben?*Kérdezem nevetve a következő szavaira, mert ez nagyon úgy hangzott mintha valami megfoghatatlan dolog intézte volna úgy hogy találkozzunk, ezért is vagyok kíváncsi a véleményére, na de ahogy nézem nagyon velem akarna tartani. Fura mintha a múltra nem is emlékezne, hogy milyen csúnyán eltoltam magamtól. Talán addig is jó ameddig nem hangoztatja azonban kérdés hogy ha megtudja a menetelem célját akkor is szeretne e jönni.*
- Hát, ha van szabad 1 órád, akkor gyere velem.*Mondom miközben felé nyújtom a karomat, sejtheti hogy hopponálni akarok, tehát nem a szomszédba készülök. Azért kis dolgot elárulok a célomról.*
- Kíváncsi vagyok hogy áll a befektetésem, szerintem tetszeni fog neked is*Árulok el ennyit, de többet nem innen rajta áll akar e jönni vagy sem.*

Tárgy: Re: A kastély 2013-08-29, 9:33 pm

//NRT: Hecate és Sairus - Szökőkút >> 2013.08.18.//

*Meglep, hogy pont ez a fiú érkezik most meg mellém, így nem is tudom visszafogni magam, hanem felpattanva már meg is ölelem, édesen karolva át erősebb derekát kicsinyke kezeimmel és jól esik a viszonzása is. Máris tudom, hogy hányadán állunk, így örömmel pillantok végig rajta, mivel meg kell hagyni, ő sokat változott, velem ellentétben.*
- Jól tetted, bár kissé még furcsa, de majd biztosan megszokom. Így nem vagy olyan komor. *öltöm ki felé játékosan a nyelvem, mert én már csak ilyen vagyok, teljesen soha se fogok felnőni. A rajzolásom is természetesen szóba kerül, amelyet már régóta művelek, csak még nem volt olyan alkalom, amikor ezt megoszthattam volna Sairussal, de mint kiderült, érdekli a dolog, bár azt nem tudom, hogy miért, de a lényeg, hogy nem nézi le azt, amit én szeretek.*
- Talán már jó ideje nem beszéltünk igazán. *nézek is szemeibe, de ezzel nem akarok semmit se felróni neki, én is kereshettem volna, de nem mertem… most viszont, hogy itt van, nem eresztem ám el olyan könnyen. *
- Természetes, hogy hiszek, szerinted most miért vagy itt? Na ná, hogy a Sors akarta így! *kacsintok is rá játékosan, majd ez után pakolászok is el, hogy végül közöljem is célomat a fiúval. Most nem fog tudni magamra hagyni ismét és elsétálni mellettem, tehát vele fogok maradni, de hogy hova megyünk, az már rajta áll.*
- Mint láthatod, roppant elfoglalt vagyok. *sóhajtok is fel kissé, majd vigyorodom el ez után, szóval egyértelmű az utalás talán, hogy időm akad bőven, de ahogy kezét felém nyújtja, kissé meglepődöm.*
- Utazunk? *kérdezek rá az egyértelműre, tehát választ se érdemel a dolog, a befektetés pedig további kérdéseket szül bennem, amelyeket most fel se teszek, e helyett inkább kezemet a másikéba helyezem, picit rá is szorítva és várom, hogy megtörténjen a húzás és végre megtudjam azt is, hogy hová fogunk kerülni pillanatokon belül.*

Tárgy: Re: A kastély 2014-02-02, 10:19 pm

//NRT: Loren és Alexi – 2014.02.02. (szökőkút)//

Nagyjából éjfél körül lehet, én mégis képtelen vagyok aludni, képtelen addig, amíg le ne mosom magamról annak az állatnak a vérét. Megérdemelte azt, amit kapott és egy pillanatra se bánom, hogy teste maradékát ott hagytam az erdőben és még famulusomnak is engedtem, hogy falatozzon belőle. Ő még mindig ott van, én viszont úgy érzem, hogy ideje visszatérnem a suliba, hogy egy alapos fürdőt vehessek. Nincsenek már ilyenkor sokan a környéken, ezért nem hiszem, hogy bárkibe is belefutnék, és mivel hangulatom sincs sokáig gyalogolni, ezért nem kerülöm ki a Campust, hanem szépen átvágok rajta. Egyelőre nem látok senkit, de ha látnék se érdekelne, hogy vajon miképp is reagálna jelenlegi külsőmre, amely teljesen átlagos lenne, ha nem borítanának mindenhol vérfoltok, még hajamnál is. Nem az én vérem és ez talán gyors mozgásomból is látszik. Ha az enyém lenne, akkor minden bizonnyal nem tudnék ennyire sietni… Egyébként egy fekete, csinos kabát van rajtam, fekete, testemhez simuló nadrággal és csizmával, hajam pedig ki van bontva. Arcomat csinos smink borítja, de ez mindhiába, most az a fránya vér azt is elcsúfítja. Pálcám amúgy a kezemben, bal csizmám szárában pedig tőröm díszeleg.
~ Mégis mit képzelt magáról? Méghogy a magáévá tesz? Nonszensz… ~ - nem kicsit vagyok kiakadva. Alapba se tűröm, hogy egy férfi így kezeljen, vagy akár csak hozzám érjen, egy tök idegen, úgy negyven év körüli perverztől pedig még kevésbé fogom. Bár tudott varázsolni, de igen gyengének tűnt a közelemben és hogy miért öltem meg? Biztosra mentem. Többé már nem fog másnak ártani, hiszen mint elmesélte, nem én vagyok az első, akire szemet vetett és eddig még nem menekültek meg előle. Nem védem a nőket, nem érdekelnek mások, de éppen eleget szenvedtem már életemben, többet nem fogok.

Tárgy: Re: A kastély 2014-02-04, 2:27 pm

//NRT: Loren és Alexi – 2014.02.02. (szökőkút)//

A ma éjszaka is hasonlóan telik, mint a többi. Éjféltájt még sose szoktam aludni, így most se teszem, ehelyett inkább egy kis sétára indulunk Beliallal. Már egy ideje rójuk az erdőt, s épp visszafelé, a Campus irányába indulunk, mikor a hiúz meghall valamit, ami felkelti érdeklődését. Nem tudom, mi az, nem közli most velem, miért is vált irányt, de én biztos nem fogom követni csak azért, mert mondjuk valamire vadászni akar. Hazatalál, attól meg cseppet sem féltem, hogy baja esne, eléggé tud magára vigyázni. Így hát lassan vissza is érek a szökőkúttal is díszített méretes területre, ahol egy rövid időre megállok, majd körbenézek a szakházakon. Sokan már biztos aludnak ilyenkor, de némelyiknél még látszik, hogy fent vannak az ott lakók. Na nem mintha azon járna az agyam, hogy beköszönök valahová egy kis trécselésre… bár szó, ami szó, valamelyik csinibabától nem venném zokon, ha kicsit felmelegítené az ágyam. A gondolatmenetben viszont a ropogó hó hangja, s léptek zaja zavar meg, így rögtön a hang irányába fordítom fejem, s mivel sötét van, kissé hunyorognom kell, mire észreveszem, ki is közeledik. Ahogy egyre közelebb ér, ajkam ravaszkás mosolyra húzódik, majd felsandítok az égre.
- Imáim meghallgattattak? - mondom magam elé halkan, hisz épp most sétál felém egy igencsak csinos leányzó, ráadásul talpig véresen… épp, ahogy szeretem, mondhatnám. Látom, hogy csak úgy elhaladna mellettem, bár jó pár méter van közöttünk azért, de én természetesen nem hagyom csak úgy veszni az alkalmat.
- Úúú, mi történt szivi? Csajos napok? – vigyorgok rá, miközben kezeim lassan fekete farmerem zsebeibe süllyesztem. Amúgy öltözékem a szokásos, fekete kabát és a bakancs foglal még helyet rajtam, na meg a láncok.
- Vagy netán belefutottál egy vámpírba és karó helyett csak fogpiszkáló volt nálad? – nem tudom, miért néz ki úgy, mint Báthory a könyvekben, de egy biztos, hamar sikerült felkelteni az érdeklődésem, tehát tuti nem fogom hagyni neki, hogy csak így elsuhanjon mellettem.

Tárgy: Re: A kastély 2014-02-04, 2:42 pm

//NRT: Loren és Alexi – 2014.02.02. (szökőkút)//

Még mindig elég ideges vagyok az miatt, ami nemrég az erdőben történt velem, de ez a kis séta, amíg visszatérek a Mysterioba, pont elég lesz ahhoz, hogy lenyugodhassak. Már csak azt remélem, hogy senki se akar majd megállítani és aggódva kérdezni, hogy mégis mi történt velem, hogy megsérültem-e és hasonló marhaságok. Arra nem vagyok kíváncsi. Soha, senki se érdeklődött felőlem, apám pedig keménynek nevelt, akinek mindent bírnia kell, én pedig így is teszek. Bár belül féltem attól, ami történhetett volna, ezt egy pillanatra se mutatnám ki és nem is fogom, még saját magamnak se beismerni. Ahogy viszont haladok a Campuson át, pont a szökőkútnál veszek észre egy srácot, akire csak éppen hogy rápillantok, de többre nem méltatnám. Jól sejti, simán kikerülném, de ő neki persze, hogy meg kell szólalnia. Vajon milyen indíttatásból teszi most mindezt?
- Nem mintha közöd lenne hozzá, de nem éppen. – talán ezt mondjuk magától is sejtette. Na igen, ő Alexi, aki mindig olyan viccesnek képzeli magát… és bár tudom, hogy ki ő, láttam is már nem egyszer, sose jutottunk el odáig, hogy beszélgessünk is. Nem is hiányzott a dolog, akkor meg mi a fenéért kell most megszólítania engem? Már éppen mellé érek és lépnék tovább, amikor tovább folytatja hűde poénos megjegyzéseit, így hirtelen állok meg, majd fordulok is szembe vele, tehát gyönyörű szemeim arcára vetülnek.
- Mondd csak, te mindig ilyen viccesnek képzeled magad? Te is sejtheted, hogy éppen egy hullát hagytam magam mögött, akit a famulusom most jóízűen fogyaszt, nem pedig parádéztam. – adom is meg neki a választ, tehát így már sejtheti, hogy engem se a jószívűségemről ismernek. Nem tud szerintem semmit se rólam, de talán most majd lesznek sejtései.
- Egyéb hülye kérdés? Csak mert lemosnám már magamról ezt a mocskot. – húzom el számat is, ezzel utalva rá, hogy nem véletlenül sietek vissza a kastély felé. Én még csak jövőre fogok kiköltözni ide, a Campusba, addig pedig várnom kell, és hoppanálni se tudok még, hát borzasztó. Az a fürdő most mindennél jobban esne, és ha folyamat löki a hülye dumát ez a szerencsétlen, akkor sose jutok el oda.

» Törcsvári kastély
» A Folgnoldyr Kastély és területe
» Ismeretlen kastély, a legendák korában