Titkok erdeje

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-23, 3:26 pm

*Úgy tűnik észre lesz véve, így aztán közelebb is megy a másikhoz. A párduc csak egy hangos morranással jelzi az üdvözletét, de úgy tűnik hogy ő most a nyugtalanabb. Így csak ide oda mászkáll, a fák között bele- bele szagolva a levegőbe, de nem túl messze hagyva el a gazdáját. A lány szavaira a fiú csak oldalra dönti a fejét.*
-Nem tudom miért, de nem lepődök meg..*utal ezzel arra, hogy az emberek jó nagy részére a frászt hozza, még ha nem is állt szándékában, ahogy véletlenül most sem. Na de rákérdez pár dologra, és a válaszokból ítélve csak lassan bólint.*
-Szó ami szó van pár sötétebb hely... bár attól függ miként nézzük.*mondja kimért, hűvös hangon, miközben ő is megkapja a kérdést, de csupán csak egy pillanatra remeg meg az arca. Nem is szól egy fél percig semmit, csupán csak hideg tekintetét körbe fordítja a körülötte lévő terepen, majd a lány fele néz ismét.*
-Hogy mit gondolok..? Jó kérdés. Van egy hajó ami megjelenik elvisz minket egy tök ismeretlen szigetre, ahol négy őrült valami szertartást végez...Nem hiszek abban hogy az lett volna a sorsunk hogy oda menjünk... nem hiszek a sorsban..*mondja kimért hűvösséggel miközben kezével az egyik fának támaszkodva egy pillanatra a sötét fa lombok felé fordítja a fejét.*
-De gondolom a kastélyra gondoltál, meg az elsötétülésről .... nos, nem hiszem hogy csak én láttam azokat a képeket, és érzem azt amikor arra felé nézek...*egy kicsit elcsendesül, mintha magába gondolkozna majd folytatja.*
-Kb ugyan úgy lehetek vele mint te, nem tudom mi az, de tuti nem jó.. nekünk legalábbis nem. Szerintem az a tag se így akarta.. Hallottad az utolsó kiálltását?*ha igen, akkor valószínűleg le esik a lánynak hogy a fiú mire gondol..*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-23, 3:44 pm

Amint köszönti a fiút s biccent a famulusnak egy ideig elnézi a fekete párduc nyugtalanságát, mi azért fura, mert biztos benne, hogy Lirhil-t kapott teremtéskor.*
- Szokatlanul nyugtalan...talán a tegnapi miatt?* feltehetőleg az első ilyen ütközete volt az állatnak, bár aztán ki tudja ne volt már rá szüksége Mordrednek. Tény és való, hogy régebben nem szerette a sötét, árnyas helyeket, d emostanra megedződött már a kicsi lány s nem viszolyog a saját árnyékától.*
- Értsük úgy, hogy nem éri fény, nem kifejezetten lehet látni mindent kristály tisztán, sötét és ködös. Ugyan akkor...* feleli kissé elmosolyodva.* Sötét helynek vélem azt is, hol sok minden olyan történt, minek nem kellett volna, vagy szokatlan s halálos dolgok történtek. Mint például ez az erdő. Ez, mindkettő elvre érvényes.* pillant körbe rövid időre, majd egy kérdés hangzik el felőle, mert kíváncsi mit gondol a szigetről s a kastélyról Mordred. Csendben hallgatja szavait, bizony egyet ért vele minden tekinteteben kivéve a sorsban. Ő hisz benne, legalábbis a leányzó úgy hiszi.*
- Igen arra...velem is ez van. Néha bevillannak a képek és a hangok. Nem akarok oda menni, de mégis vonz valami...nem tudom ez bonyolult. Ütik egymást a szavaim...* húzza el ajkát, sajna nem tudja megfogalmazni amit ki akar fejteni, de remélhetőleg érti a fiú.*
- Fura, hogy eddig sosem vettük észre azt a szigetet. Vagy te láttad már? Nem tudom...de hogy ami ott folyik az nem normális az is tuti. Szerinted azért kerültünk oda, hogy lássuk mi folyik ott és megakadályozzuk?* maga már nem tud mire gondolni, csomó eshetőséget felvetett már magában. De ha így van, akkor nem utoljára járt tegnap azon a helyen...*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-23, 3:58 pm

*A famulus komorság megszokott, hiszen talán a leghűvösebb fajta érzelmi aurával lett megáldva, de úgy tűnik hiába a hűvös komorság, most mégis valamiért nyugtalan. A lány is észre veszi Mordred pedig csak lassan bólint egyet.*
-Nemtudom.. de valószínű. A hajó óta ideges, és mióta feltűnt az hely, nem lehet leállítani.*mondja kissé elmélázva figyelve a fekete párducot, aki mint eddig most is csak fától fáig szaglászik a levegőbe, néha néha bele kapar a földbe éles karmaival, vagy a fa törzsét próbálgatja.*
-Mindkettőt lehet nevezni sötétnek. De mit csodálkozik az ember egy ilyen helyen?*utal az iskolára, elvégre eléggé komor maga az építmény, még ha nem is csak feketeség, vér és halál a szinonímája. Na de szóba jön a tegnapi nap is.*
-Szerintem tegyél le róla hogy oda mész... nem véletlenül lehetnek ezek az érzések... Na meg ki lenne az az őrült aki átmenne? Vannak akik rettegnek attól a helytől, és valami fura érzést én is érzek... Nem szoktak megijeszteni sötét vízen úszó kastélyok...*mondja morogva a végén, elvégre magától a látványtól , Mordred mikor tartott? Nem ilyedős fajta, de valamilyen fura feszült negatív érzés most környékezi amikor arra a helyre néz. A következőre csak megrántja a vállát.*
-Talán láttam, lehet te is láttad, csak a romokat nem mert túl messze volt. Jó pár kissebb sziget van az óceánon de a franc gondolná hogy mi van rajtuk...*mondja el a véleményét, de az utolsó szavakra elsötétedik a pillantása.*
-Vagy éppen azért hogy bele avatkozzunk, és ők rontsanak... Lehet ha nem vagyunk ott tök simán befejezik a szeánszot... de én úgy hallottam hogy az a fickó nem örült annak ami történt... Legalábbis a hangos "Nee" kifejezésből nem éppen az öröm könnyes jeleit veszem észre..*mondja hűvösen miközben oda sétál a famulusához, és megsimogatja a fejét.*
-Szerintem jobb nem törődni egy ilyen hellyel..... nem érünk el vele semmit. Majd a magiszterek...*bár maga se hinné, ha lenne valami kiesnének a szórásból, és nem is mondhatni hogy retteg, egyszerűen még nem gondolkozott el komolyabban a dolgokon *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-23, 4:18 pm

* Elég nyugtalan a famulus, mi szokatlan lehet, Jas úgy véli Mordred-hez hasonlóan ő is nyugodt természetet kapott, de most megy jobbra-balra s kaparássza a földet.*
- Az első megpróbáltatás...vagy nem tetszik itt neki valami. Nagyon szaglászik, talán olyan illatot, szagot érez mi eddig nem telepedett meg itt.* gondolkozik el a leányzó hangosan, majd a sötét dolgokhoz s helyekhez is hozzászól picit, hogy ő miként értelmezi ezt.*
- Nah igen, itt már az lenne a furcsa, ha minden szép és jó lenne.* el sem tudná képzelni s biztos is benne, hogy sosem fog ilyen körülmények között itt élni. Aztán a kastélyról kezd el beszélni mi ontotta magából a negatív energiát s megosztja a fiúval a gondolatait, miszerint valami oda vonzza, bár maga nem igazán akarna oda menni. Vagy mégis?*
- Igazad van...de ha odacsalogat valami? Akarva akaratlanul is kiköthetünk ott, ha nálunknál jóval erősebb erők mozognak a kastélyban. De nem hiszem hogy be kell neked mutatnom Sayra esetét.* feleli kissé elkomorodva, hisz önszántából nem igen ment volna neki Dem-nek s talán most is valami irányítja őket. Sosem lehet tudni.*
- Igen, én is hallottam...elképzelésem sincs mi történhetett volna, ha befejezi.* gondolkodik le a talajt tanulmányozva s lehet, hogy ésszerű lenne nem is foglalkozni ezzel az egésszel, de mégsem tud nem rá gondolni.*
- Jobb lenne mindenképp...és bízom is benne vagy nem hiszek.* feleli sóhajtva, hiszi, hogy valamiért oda kerültek s azt is, hogy látniuk kellett azt ami a kastélyban történik.*
- Nem hiszem hogy csak egy hétvégi horrorisztikus kiránduláson vettünk volna részt minek nincs folytatása. Amúgy meg...ha a magiszterek tudnák mi folyik ott, bizonyára tettek volna ellene, hisz szabad prédaként minket is elrabolhatnak és kedvükre játszadozgathatnának velünk... * persze ennél többről van szó, hisz koránt sem játék az ami ott folyik.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-23, 4:30 pm

*Egy pillanatra csak komoly szemmel nézi a párducot, s keze nyugtatólagosan nemsokára az állat fejére is kerül.*
-Nem tudom.. lehet, de ha ideges mindig ezt csinálja. Szóval egyenlőre még nem adok rá olyan okot, hogy miért szimatol...*mondja elgondolkozva, nem változtatva a hangszinten, a következő szavakra, pedig csak elhúzza a száját. Amikor Sayra jön szóba csak megrázza a fejét.*
-Nem hinném, hogy bármi oda akarna csalni.. nem hiába tűnt fel annyira messze... a félelem csak puszta kíváncsiságot szűl, valószínűleg ezért vagy kíváncsi mi lehet.. Én is az vagyok.*többet nem igen mond, csak egy pillanatra vissza néz a Cruorisesre.*
-Nem.. nem kell. Őt ismerem kicsit közelebbről is, legalábbis már kaptam tőle egy ajándékot*bizony egyszer már találkozott vele, persze mielőtt meghallt volna a nő, ő volt akkor az üzenet közvetítő, és kapott is egy kis feketedést is a szíve felett, ami szerencsére időbe meggyógyult.*
-Lehet valami egyszerűbb dolog. Legalábbis meglehet hogy ennél enyhébb... nem hinném ez lett volna a cél de hát ez sült ki.*mondja megrántva a vállát , ezzel jelezve hogy ez még előtte is leplezett.. A következőre csak oldalra dönti a fejét*
-Azt se tudjuk mi van ott... szerintem kár feltételezni hogy bármi is oda vinne... vagy prédák lennénk, azt se tudni egyáltalán miknek a prédái... Na meg van egy olyan érzésem hogy előbb utóbb rájövünk.*mondja komor hangon, miközben kezeit a zsebeibe teszi.*
-Annyi viszont biztos, hogy már azok a tagok akikkel ott találkoztunk, se voltak éppen gyenge fickók... ahhoz képest hogy csak négyen voltak, egész jól tartották magukat... Gondolom nem kis hatalommal bírhattak...*gondolkozik el fennhangon*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-23, 4:47 pm

* A famulust illetően csak feltételezésekbe tud bocsájtkkozni, hisz a fiúnak sincs lövése mi baja lehet az állatnak. Remélhetőleg hamarosna befejezi s csak utó sokként teszi azt amit tesz. Nah de felmerül a tegnapi eset s hamarosan egészen Sayra-ig is visszanyúlnak. Ott sem akaratából lett szolga s nem azért jutott el a titkos helyre mert ő akart, hanem erősen vonzotta valami, úgy ahogy most az a kastély.*
- Én úgy érzem hogy vonzz s ezen nem tudok változtatni. S nem feltétlenül a kíváncsiság teszi.* vonja meg a vállát, ez a véleménye attól függetlenül, hogy Mordred szavaiban is lapul némi igazság. Sőt. Nem is tudta eddig, hogy annak a nőnek és ennek a fiúnak volt már találkája ebben az életben így kíváncsian hallgatja szavait.*
- Ajándékot? Tőle?* hangnemén érződik, hogy hitetlenkedik, el nem képezelte volna, hogy az a nő tud kedves is lenni, hisz velejéig gonosz volt. Jas még csak nem is sejti, hogy nem jó szándékú ajándékról van szó, de hát ő már csak ilyen kis naív. Tovább hallgatja a fiút s úgy tűnik, hogy most nem igazán vannak egy véleményen, de ez a legkevésbé sem zavarja a lányt.*
- Annyit tudunk, hogy semmi jó...a látottak s hallottak alapján legalábbis nem hinném. S hogy kiknek, miknek a prédái? Hát azoknak az őrülteknek akik élvezettel okoztak fájdalmat s kínt a szenvedő embereknek...sosem lehet tudni...nem mondom,hogy feltétlenül azok vagyunk, de lehetünk...sosem lehet tudni.* vélekedik s lehet nincs igaza de ez sem zavarja a leányzót, hisz még arra gondolhatnak amire csak akarnak hisz semmi konkrétumot nem tudnak s ha minden jól megy nem is fognak megtudni semmit. Csak egy rossz nap volt s semmi több.*
- Nah igen...nem voltak könnyű esetek az fix. * ért egyet ebben az ügyben társával, végigsimít fekete tincsén majd a sűrű felé pillant.*
- Sétálunk tovább? Hideg van így egy helyben ácsorogva. Legalábbis én fázok.* nem didereg de érzi a hűvösséget s ha a fiú is benne van akkor elindul a fák között.*
- Talán jobb ha nem is gondolunk erre az egészre...szóval hogy tetszett az elmúlt két óra?* hoz fel egy teljesen más témát.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-23, 5:03 pm

-Lehetséges.*hagyja annyiban, ő nem tudja mit érez, de nem is akarja eldönteni magában, néha így is túl sokat gondol rá, és akkor kissé kizárja a körülötte lévő világot. A következőre csak hűvösen elmosolyodik*
-Igen... legalábbis az ilyen alakoktól ez ajándék szokott lenni. Egy jó tenyér átmérőjű fekete folt a szívem felett. Ami ha nem adok át egy üzenetet a magiszteremnek megöl.. Szép kis ajándék..*itt mintha a mosolygás közben ismét üvegessé vállna a pillantása, de hát túl van rajta. Na de nemsokára elmondja a véleményét is, amire meglesz úgy tűnik a reakció.*
-Igaz sosem.. de pár képből nem ítélek. főleg amilyen világot élünk, nem lehet tudni mi a fene van ott. De szerintem ez csak idő kérdése, előbb vagy utóbb minden kiderül.*villan meg a pillantása, a következőre csak bólint.*
-Sétálhatunk.. legalábbis a kastélyig. Onnan megyek a magam dolgára.*mondja amolyan szokásos, Mordred féle komorsággal a hangjában, ahogyan mindenkivel szokott is beszélni. A következőre csak elmosolyodik. Nem azért mert vicces lenne, hanem mert tudja hogy úgy se tudnak nem gondolni, de ettől független a kérdésre válaszol.*
-Egészen türhetőek voltak, sőt tetszettek, hasznosakat tanultunk. Kíváncsi vagyok a többi másodikos tantárgyra is de ez így ízelítőnek nem volt rossz. Na és szerinted?*kérdez vissza, miközben ő maga megindul lassan kifelé az erdőből.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-23, 5:20 pm

* Arra a bizonyos ajándékra nagyon is kíváncsi de valamiért úgy hiszi nem fog rá választ kapni. S mégis...ezzel picit meglepi a fiú s amint hallja az a bizonyos gesztus, nem jó szándékú volt.*
- Uh. Hát ez kedves volt tőle...de mit várhattunk volna? Jellemző...* nah igen ki ismerte valamennyire is azt a nőt, az tudja, hogy velejéig gonosz teremtés volt. Volt, mivel megdöglött. Mindketten elmondják véleményüket a kastélyról s ami benne lakozik mi tiszta homály számukra, talán azok látomások sem ott zajlottak le csak valami "játék" volt az egész.*
- Bizonyára...ha lesz ennek visszhangja úgy is megtudjuk.* ért egyet a fiúval majd a sétát nem veti el a másik de visszafelé menne.*
- Rendben a kikötőig elkísérlek, de én még nem megyek vissza.* ő nem rég jött ki szóval semmi kedve visszamenni, de közben egy kérdést is intéz a másik felé.*
- Én is így vagyok ezzel...bár bevallom nem az erősségem a démonológia így az első óra után, de azért nem is tök homály. Hasznos...nem is kicsit, párbaj jól jön egy ilyen kis túlélő démon.* mosolyodik el, bár még nincs kihirdetve ezen év első szakköre, biztos benne, hogy idén is összemérhetik a diákok az erejüket.*
- Mindegyik érdekel amúgy...biztos vagyok benne, hogy javunkra váll még ez a sok tanulás. Csak kóstolhatnánk bele úgy igazán.* érti ezt arra, hogy mindegyiket elsajátítani mesteri fokon s hogy ne kelljen mindenhez pálcát használni. Kb mint Demien és Sideris a bizonyára Lucius, de az ő tudásához még nem volt szerencséje, de persze nem kételkedik benne.
Amint elérik a kikötőt megáll.*
- Nos akkor én itt el is búcsúzom. Jó volt kicsit kivesézni a tegnapiakat.* feleli sóhajtozva, de legalább megismerte egy másik diák nézőpontját.*
- Akkor hát minden jót! Sziasztok!* köszön el a sráctól s famulusától, majd komótos tempóban visszasétál az ösvényen az erdőbe.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-23, 5:38 pm

-Annyira nem... már ami óta elég sok minden végig ment kezdem megszokni. Ahogy hallom Hellrain prof se volt éppen földre szállt angyal..*mondja egy kisebb vállrántással. Majd a következőre bólint.*
-Valószínűleg meg. Hiszen elég közel van... nehéz is lenne nem meghallani.*mondja elcsendesedve, látszólag megint gondolataiba merülve.*
-Nem mintha kíséretre lenne szükségem de rendben..*mondja egy hűvös mosollyal,miközben megindul, elég nyugodt léptekkel, s néha néha figyelve a famulusára is, elvégre ilyen állapotban jobb ha nem téveszti szem elől. Bár már kezd benne jobban megbízni. Az állathús evés már jó jel volt.*
-Ahogy majdnem minden amit eddig vettünk..*mondja bólintva bár eddig csak Rítusmágia volt de ez a két óra eddig bejött neki, legalább már tud komolyabb dolgokat is véghez vinni.. Csak bólint a szavakra, egészen odáig míg el nem érik a kikötőt, ahol egy pillanatra válla felett a másikra néz.*
-Szokás mondani, hogy ha előrébb nem jutunk vele, de más nézőpontját is megismerjük.*bólint egyet a lányszavaira, majd biccent is.*
-Akkor további minden jót...*köszön el kimérten, miközben beszáll a csónakba a famulusával, és nemsokára mindketten el is hagyják Mystralt.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-27, 3:19 pm

//olvad - Rose//

*Most már érzi, biztosan tudja, hogy nem álom ez, hanem ez a szép leányzó tényleg itt van vele és érte aggódik. Csak egy halvány mosolyra futja, majd próbál beszélni, de kezdi egyre jobban összekavarni magát, a láz is természetesen közbejátszik, de hát nincs mit tenni.*
- Arénában voltam és... és megtámadtak, de azt hiszem, sikerült nyernem. *néz a lány szemeibe, majd ez után lehunyja egy kis időre a zöld szempárt, majd már érzi is a gyógyítás folyamatait, akár csak a gyengéd simításokat is, melyeket képtelen viszonozni, nem érzi már kezét, nem igazán tud mozdulni.*
- Hatalmas kígyó volt... nagyon nagy és... és a foga mérgező... nem tudom milyen méreg Rose. *sóhajt fel kissé, de már jobban érzi magát, viszont az, hogy nem tud mozogni egyre jobban aggasztja.*
- Nem tudok megmozdulni. *nyőgi fel kissé kétségbeesetten, hiszen ez elég ijesztő, vajon valaha még lábra tud állni? Elkapja a szédülés, a hányinger és a félelem is, pedig nem akarja kimutatni, de most tényleg van miért aggódnia. De a gyógyító hallatán csak bólint, arra még futja az erejéből.*
- Köszi. *próbál mosolyogni, bár ez nem sikerül tökéletesre, a lényeg, hogy megpróbálja és hogyha a lány segít neki, akkor max mágiával vagy Narával fogja tudni odavinni, ugyanis Caleb már képtelen lábra állni.*
- Köszönöm neked is Nara. *megsimítaná a puma fejét, de a keze nem mozdul, így feladja és csak szemei csillogása jelzi, hogy tényleg hálás azért, amit tett a famulus.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-27, 3:30 pm

- Aréna? De hisz itt nincs is semmi féle aréna, Caleb. Biztos a láz beszél belőled.. * húzza oldalra ajkait, nem tud ő semmi féle ilyesmiről erre, bár ki tudja, történtek már vele is furcsaságok, na de ilyet. Viszont Nara gyorsan és ügyesen dolgozik, s bár saját ereje kissé megcsappan, Caleb viszont érzékelheti, hogy sérülései múlnak, leszámítva egyet, ami nem más, mint maga a kígyómarás okozta bénulás, ezek szerint. *
- Hát, ez a gyógyítóra marad, ennyiből még nem vagyok képben, sajnos. * húzza ez ajkait, majd segítene is a fiúnak felállni, vagy legalábbis mozgásra ösztönözni, de amint hallja és látja, ez egyelőre lehetetlen. *
- Ezt én nem értem. * ráncolja szemöldökét, majd kissé hátrébb húzódva emeli meg a fiú kezét, ami szépen vissza is esik a földre, mivel ha nem tudja mozgatni, így nem is ütközik ellenállásba a mozdulat. * - Hát, ez.. na jó, akkor ebből tényleg gyógyító lesz. Ajj, Caleb, miért nem vigyázol magadra? Legalább az én kedvemért? * néz most pár hosszú másodpercre a fiú szemeibe, és még arcán is végigsimít vékony ujjaival, majd fejét megrázva áll fel a földről, s már húzza is elő pálcáját, hogy egy ügyes testlebegtető bűbájjal emelje fel őt a földről. *
- Nem tudom, az árnyakat nem biztos, hogy tudnám irányítani a kastélyig, de bízz bennem, nem ejtelek el. * mosolyog oda, s bár nagyon is aggódik, érte, na de most irány a révész. Egész gyors tempóban haladnak, Nara pedig végig figyeli a fiút, s bizony próbálkozik a gyógyítással, de nem megy neki. Majd mikor oda érnek, Rose beirányítja a csónakba a lebegő fiút, tehát le is teszi, így már viheti is őket a révész a kastélyig, onnan pedig a gyógyító lesz a cél. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-29, 10:02 pm

//Olvad-Troy-al//

*Miután mindketten felálltunk, és rászóltam a famulusra, csak néztünk egymásra, végül egy egészséges kacagás tört fel belőlem. Bár ne tört volna fel, Hógolyó meglökte Troy-t, aki ennek hatására nekem csapódott, és újra a hóban feküdtünk. De az Isten se tudja, hogy csinálta a fiú, én kerültem felülre. Na banyek, ez mekkora szívás.*
-Jaj igazán ne haragudj, én nem akartam, de komolyan...*kezdtem el össze-vissza bocsánatot kérni, a fehér vizslára, pedig úgy néztem, mint aki azon nyomban neki ugrik. Próbáltam feltápászkodni a fiúról, de a kezem alatt megolvadt a hó, és megcsúsztam, lefejeltem Troyt ezek után csillagokat láttam. Legördültem a fiúról, és elfeküdtem a hóban, húúú kemény feje van a srácnak, az orromban elpattant egy ér, meg is éreztem, azonnal felültem, de valami sötét dolgot láttam. Elájulok! Ez volt az első amit gondoltam, miközben a térdemre hajtottam a fejem, éreztem a meleg véremet, ahogy csöpög az orromból.*
~Na már csak ez hiányzott.*gondoltam, és eszeveszettül kutatni kezdtem egy zsebkendő után a zsebemben.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-29, 10:16 pm

* A kacagásra kicsit értelmetlenül pislog a másikra, mert nem érti, hogy mi olyan vicces és már nyitná is a száját, hogy megkérdezze, mikor egy erősebb nyomást érez, amitől megint esnek. Egyszerű a helyzet, mivel felkészült erre, így befordulva a lány mögé, ő kerül le. A bocsánatkérésre, csak egy halvány mosoly jelenik meg az arcán, mert annyira nem bánja ezt a helyzetet, bár tudja, hogy elég félreérthető most mégsem érdekli. A feltápászkodás közben, ő is úgy ül feljebb, ahogy Zoey, száll le róla, de ez nem túl jó ötlet, mert egy nagyobb ütést érez a fején, amitől megint újra a hóban van. Erre felszisszen, mert ezt nem kalkulálta bele és őszintén megvallva a lendület, amekkorát kapott az fájt neki. Elkezdi dörzsölni a fájó felületet, majd oldalra fordulva Zoey-t kezdi el nézni, akinek igen csak vérzik az orra. Kicsit meg is rémül, így egyből feltérdel és így mászik oda mellé. Közben egy zsebkendő is előkerül a nadrágjából, amit oda is nyújt a másiknak. *
- Jól vagy? Ne haragudj!
* Érdeklődik és egy elnézést is kér, mert nem tudja, hogy most ő volt a hibás, vagy sem. Hamarosan úgy is kifog derülni, de közben a közelebb eső kezét a lány hátára helyezi és végig az arcát figyeli, hogy minden rendben van-e vele. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-29, 10:27 pm

*Hallottam, hogy Troy is felszisszent, végül mellém mászott, és egy zsebkendőt nyújtott át.*
-Köszönöm, és ne te kérj elnézést, én csúsztam meg. Tényleg sajnálom, olyan ügyetlen vagyok néha.*szabadkoztam és elkezdtem letörölgetni a vért az orromról. Majd Troy maga felé fordította az arcomat.*
-Jaj, hagyd! Tényleg jól vagyok.*hangom erőtlen volt, és minden igyekezetem ellenére elmerültem a srác pillantásában. Nem láttam még ennyi aggódást egy srác szemében. Fejemet lassan a vállára hajtottam, feltéve, ha nem bánja. Hógolyó újfent akciót tervezett, de csak egy pillantást vetettem rá, és ott leült helytében. Na ugye. Ideje lenne kicsit jobban a tanítására figyelnem. Olyan rossz.*
-Azt hiszem én csak a bajt hozom rád.*emeltem fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, nem tudtam, hogy mit mondhatnék, egyszerűen, mintha csomót kötöttek volna a nyelvemre.*
-Köszi a zsepit.*nyögtem ki nagyon nehezen, és próbáltam uralmam alá vonni a végtagjaimat.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-29, 10:53 pm

* A zsebkendő átkerül a lányhoz, mert szüksége van és igen is a szívére venné, ha mellette elvérezne, de nem veszi nagyon komolyan hiszen csak egy orrvérzésről van szó, neki meg egy homlok sajgásról. A kis szabadkozásra elmosolyodik és végig simít a hátán. *
- Nem történt semmi, leszámítva azt, hogy vérzik az orrod.
* Mondja együtt érzően, majd a sajgó homlokát kezdi el egy kicsit dörzsölgetni. Maga felé fordítja Zoey arcát, hogy felmérje a "kárt", de megint csak egy elutasítást kapott. Azért, mert nem ismeri még elég jól a másikat, aggódik érte, mert neki ilyen a lelke, mindenkiért aggódik, főleg ha lányról van szó. Valahogy ez a kettő mindig együtt van és általában ott, ahol ő is ott van. A feje a vállára kerül... A vállára?! Kikerekednek a szemei, természetesen hagyja, de nagyon is meglepődik ez miatt. Most nem néz rá Hógolyóra, de mégis csak megszólal. *
- Biztos jól vagy?
* Érti ezt arra, hogy szinte hozzábújt, bár ő nem bánja, de azért nem lenne jó, hogyha meglátnák őket ketten, mert ezek a mai fiatalok csak a pletykálásból élnek és ki tudja, hogy ki az a rossz akaratú, aki téves híreket terjeszt. Ahogy újra megszólal, összevonja a szemöldökeit, mert elsőre nem érti, de aztán felfogja. *
- Ugyan már. Ez bárkivel előfordulhat. Van egy barátnőm, mármint nem úgy a barátnőm, hogy járunk, hanem na érted. Diana-nak híják és vele is folyamatosan bajba kerülünk, így mondhatni már megszoktam. Ismered?
* Teszi fel a nagy kérdést, egy kisebb mesélés után. Ő is beletekint a szemekbe és csak most fedezi fel, hogy milyen szép szemei vannak. Szinte vonzzák a tekintetet és már a köszönést nem is hallja, csak hangosan gondolkozva kimondja azt, amit épp gondol. *
- Szép a szemed.
* Csúszik ki a száján, majd felfedezve, hogy mit is mondott, egy kicsit elhúzódik tőle és már nem is néz a lányra, csak el a távolba. Nem hagyj neki időt megszólalni, egyből kicsit hebegve mondja. *
- Mármint ne értsd félre, én csak... Nem érdekes.
* Kicsit zavarban van és ez látszik is rajta. Talán elpirult, azt nem tudja, de nagyon is melege lett hirtelen és nem mer ránézni Zoey-ra. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-29, 11:05 pm

-Tényleg jól vagyok!*emeltem meg kicsit a hangom, ha a húga lennék oké megérteném, de egy órai ismeretség után azért annyira ne mááár! Nem vagyok én kislány. Majd szó esik egy leányzóról is, akit Troy meg is nevez a nevén. A névre elmosolyodtam.*
-Hogyne ismerném, nagyon bírom a csajszikámat. Kedves, és még van egy félbe maradt korcsolyázásunk is.*mosolyodtam el. Aztán egy olyan mondat hangzott el a fiú szájából, hogy a kék szemeim elkerekedtek, de nem hagyott szóhoz jutni, viszont elfordult. Apró pír jelent meg az arcán, ahogy tudtam feltápászkodtam, és arrébb mentem, jól esett a bók, már ha annak szánta.*
-Öhh... köszi, de hát, nem is... én csak...*zavartan beszéltem össze-vissza, nem tudtam, hogy mit tegyek, elfordultam a fiútól, és a havat kezdtem el rugdosni nem értettem a dolgok menetét, sőt, egyszerűen ellene voltam. Nekem szépek a szemeim? Mi van? Semmi nem volt tiszta, a véres zsepit szorongattam, és próbáltam rájönni a dolgokra.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-29, 11:21 pm

* Tényleg aggódik a másikért és lehet, hogy furának tűnik, de azért nem hitte volna, hogy ezzel kicsit felbosszantja Zoey-t, hogy felemeli a hangját. Így csak védekező állásba kezd. *
- Jójójó.
* Teszi fel a két kezét maga elé, védekező állásba. Nem kell őt megenni, csak érdeklődik a másik iránt, mert nem szeretné ha itt halna meg mellette, vagy valami baja esne. Tény, hogy egy órája ismerik egymást kb. de neki ilyen a lelke. Diana-t is felhozza, mert épp témába ütközik, így szívesen mesél róla.*
- És csinos is. Nekem is kéne vele találkoznom, de ő nem tud korizni. Mikor voltunk, akkor is folyamatosan elestünk.
* Rántja meg a vállát, majd a szemeibe tekint és egy mondat csúszik ki a száján, amire utána hebeg-habog, mert nem akarta ilyen nyíltan kimondani. El is fordul és úgy tűnik, hogy el is pirul, amire nem számít. Eléggé kellemetlen neki így is ez a helyzet. Arra figyel, mikor feláll Zoey. Erre ő is és odasétál hozzá. *
- Öhhmm... Ne haragudj.
* Kér tőle elnézést, ez is rájellemző, hogy mindenért bocsánatot kér. Nem tudja, hogy mit mondhatna, és ahogy hallja Zoey sem. Ahogy így elnézi, tisztára Diana-t látja, bár ő nem fordult el tőle, de ugyan úgy nem tudott mit mondani. *
- Hát, ööö, nem tudok mit mondani.
* Figyeli Hógolyót, ha még mindig ugyan ott ül. Mivel a kutya tud beszélni, így ki tudja, hogy mit fog beszólni neki, vagy mi lesz a terve velük. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-01-29, 11:33 pm

*Troy mellém sétált, nem akaródzott megfordulnom, egyszerűen nem ment, csak hallgattam, ahogy a fiú hozzám beszél. Egyszerűen nem tudtam mit tegyek.*
-Nézd Troy, nekem még sosem volt dolgom fiúval, sehogyan sem.*törtem meg a már-már kínos csendet. Ami kezdett elviselhetetlen lenni. De végül szembe fordultam a fiúval.*
-Nem tudom kezelni az ilyen apróságokat, és az sem tiszta, hogy valaki ennyire... ennyire figyeljen rám, nem vagyok hozzá szokva, ne haragudj, hogy felemeltem a hangom. Nem volt szándékos, és...*nem tudtam befejezni a mondatot, csak álltam, és lebilincselt a fiú látványa, az ahogy ott állt előttem, és ilyenkor mind ilyen kis cuki, és ha jobban megnézem, így magamban elemezve a dolgok, q*rva jó pasi! Csak nehogy felsikítsak örömömben, hogy ilyet is fel tudok fedezni. Félvállról elmosolyodtam, és félig lehunytam a szemem, sűrű szempilláim alól néztem meg még jobban a fiút. Kicsivel magasabb, mint én, és olyan kedves. Legszívesebben átölelném, de az már hogy nézne ki? Tiszta hüŁyét csinálnék magamból.*
-Troy, neked...*stop, nem nyíltan, és ne ilyen hamar! Rászóltam magamra, és elvetettem a mondatom másik felét, melyben a kapcsolatára kérdeztem volna.*
-Mihez lenne kedved?*folytattam inkább így a kérdést, még szép, hogy nem fogom még jobban leégetni magam, még csak az hiányzik itt nekem!*

//Fagyci//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-02-02, 6:48 pm

// Olvad //

* A felemelt hangot nem igazán értette, de úgy tűnik, hogy most megmagyarázásra kényszerül. Eleinte nem igazán érti, hogy mire gondol Zoey, majd beugrik, hogy talán még nem volt neki fiú az életében, ahogy ki is mondja a mondat végét, már tisztában van ezzel. Próbál a szemébe nézni, de úgy elég nehéz, ha a lány nem szeretne, de végül is, csak megfordul és feltudja venni vele a szemkontaktust. *
- Nem haragszok, én ilyen vagyok, hogy mindenkiért aggódok. Talán túl rossz tulajdonság.
* Rántja meg nagyon kicsit a vállát és el is mosolyodik. Arra már nem kérdez rá, hogy nem fejezte be a mondatot, pedig nagyon is utálja, ha csak félmondatot mondanak, de most eltekint ettől. Arra vár, hogy legyen valami, mert ahogy elnézi lehet, hogy Zoey rosszul van és azért nem szól semmit. Most viszont a megkezdett mondatra felvonja a szemöldökét és egy kicsit el is fordítja a fejét, ezzel azt mutatva, hogy tiszta fül és hallgatja, de megint csak megakad a beszédben. Ezt most nem hagyja és rákérdez. *
- Nekem, mi?
* Vonja össze a szemöldökét, neki most jelen pillanatban meg sem fordult az a fejében, hogy a kapcsolatára akart rákérdezni. Valahogy ez most kiesett a fejéből, hogy neki van egy lány az életében, akivel most jelen pillanatban azt sem tudja, hogy mi újság. A szünetet megszeretné szakítani, de ahhoz fel kéne kutatni, ami eléggé nehéz, bár a baglyok szívesen kézbesítik a leveleket. Közben érdekezik egy másik kérdés, amit most nem tud eldönteni, hogy ez lenne a befejezése a kérdésnek, vagy nem, de amúgy sem tud rá válaszolni. *
- Ööö... Hát, ez jó kérdés, mert nem tudom.
* Gondolkozik el látványosan, ami lehet, hogy nem is néz ki túl látványosnak, mivel tényleg gondolkozik, de semmi sem jut az eszébe. Azt sem tudja, hogy valójában miért is jött ki, talán friss levegőre volt szüksége. Mivel hosszas gondolkozás után nem jut az eszébe semmi, így rátekint Zoey-ra és visszadobja a kérdést. *
- Neked?
* Hátha a másiknak valami jobb elfoglaltság jut az eszébe, mint az, hogy idekint a hidegben álldogáljanak. Ha nem mond semmi használhatót Zoey, akkor neki kell valamit kitalálnia. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-02-02, 6:57 pm

-Nem egyáltalán nem rossz tulajdonság, csak én nem vagyok hozzá szokva.*válaszoltam gyorsan, nem akartam, hogy Troy miattam, és a hüŁye kitöréseim miatt legyen rosszkedvű. Egy fél mondat csúszott ki a számon, amit próbáltam korrigálni nem sok sikerrel, mivel a fiú rákérdezett. Csupa fül... jelezte, hogy meghallgatja, csak bökjem ki. Na neeem!*
-Áh, semmi, csak bele szaladtam egy kérdésbe, ami nem úgy sült el, ahogy kellett volna, de a lényeg ott van, hogy mihez lenne kedved.*magyarázom ki magam a sérült szituációból, viszont ezek után, hogy Troynak sincs ötlete, így arra szorultunk, hogy vissza pattant a labda. Lassan felkúszott a homlokom közepére szépen szedett szemöldököm, végül egy mosolyt is elengedtem.*
-Esetleg benézhetnénk a városba, persze ha nincs ellenedre, hogy még egy kicsit együtt lógjunk. Esetleg ehetnénk valamit, mert ami azt illeti kezdek éhes lenni...*vontam meg a vállam, hiszen egy ötletet adtam, így hát Troynak két választási lehetősége van. Vagy megyünk vagy nem. Ha igen, akkor eleget tehetek a pocakom hívásának, ha nem akkor koplalok a suliig.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-02-02, 7:06 pm

* Végül meghallgatva, hogy nem is rossz a tulajdonsága, egy mosoly csúszik az arcára, majd egy biztató mondatot mond, amolyan használati utasítást, hogy milyen legyen, ha vele van. *
- Hát, akkor ha velem vagy, szokj hozzá.
* Mondja mosolyogva, most nem lehet az arcáról ezt lemosni, kivéve mikor jön egy félbehagyott mondat, ami végül is, kijön Zoey-ből, csak valahogy félreérthetően. Látszik rajta, hogy nem igazán hisz a kérdést illetően, mert biztos, hogy nem ezt akarta feltenni, de most már nem kérdez rá. Helyette a neki feltett kérdésre koncentrál, hogy mihez is lenne kedve. Ez egy jó kérdés, így inkább visszakerül Zoey-nak a kérdés, aki egy remek ötletet mond. Erre szintén elmosolyodik és egyet bólint, de hogy biztos legyen benne a lány, így szavakba is önti a gondolatait. *
- Remek ötlet. És mit szeretnél enni?
* Kérdez rá, miközben szép lassan elindul a város felé, ahonnan jött eredetileg, de nem igazán izgatja, csak az, hogy most mi esne jól Zoey-nak. Amúgy is hozzá kell szoknia a lánynak, hogy ő ilyen és biztos, hogy fog ilyeneket kérdezni, érdeklődni. Közben eszébe jut, hogy hova is mehetnének enni. *
- Mehetünk étterembe is, tudok egy jó helyet, Aysha-val is voltunk már ott.
* Most viszont egy egyedi ötletet mond, hiszen emlékszik, hogy van a városban egy étterem, ahova el is mehetnének, ha Zoey éhes. Ő sem tudja már, hogy mikor evett utoljára, de az biztos, hogy rá is ráférne. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-02-02, 7:17 pm

-Igyekszem hozzá szokni, de ne várj gyors fejlődést.*kacagtam fel. Néha egoisták a fiúk meg kell hagyni, azt a vigyort meg nem tudja most senki letörölni Troy arcáról. Miután rájöttem arra, hogy éhes gyomorral már kezdek fázni, fáradni, és kissé magányosnak is érzem magam... jó-jó buta egy hasonlat, de így van. Ételre van szükségem! Gyorsan szót is adok eme remek lehetőségnek, és kiderül, hogy a fiú cseppet sem bánja, ha még kicsit együtt mozgunk az éteren.*
-A mit szeretnék enni, majd az étteremben fog előjönni, addig gondolkozom rajta.*válaszoltam kedvesen, hiszen nem szeretek előre tervezni, csak a jelen és pont.*
-Aysha a barátnőd?*kérdeztem kedvesen, ha már megemlítette a lánykát, biztosan nem butaság, ha rákérdezek. Ha igen akkor bocsánat, nem lehet mindenki okos. Na én meg aztán főleg nem. Lassan indultam el Troy után, Hógolyó pedig szépen jött mögöttünk, bár ez nem volt egy helyes ötlet, ki tudja manapság, hogy mire képesek a kutyák. Főleg az én rosszcsontom.*
-Mutassa az utat fiatalember.*nevettem, ahogy Troytól kértem, vezessen a helyes ösvényen. Én még képes lennék eltévedni, meg aztán velem bármi meg eshet.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-02-02, 7:27 pm

* A szokásos mosolya, ami ott tündököl az arcán a következő kijelentésre. Majd meglátjuk, hogy mennyire lesz gyors az a fejlődés, mert még nem ismeri. Ez lehet, hogy nem is utolsó gond, mivel akkor a legjobb mikor még nem ismeri a másikat az ember. Persze a szórakozásra, és arra hogy valaki újat mondhat, erre gondol most hirtelen, és nem arra, hogy akár át is verheti. Nem nézi ki Zoey-ból ezt hiszen olyan kis elesettnek néz most ki, de azért nem zár ki semmit. *
- Gondolom van kedvenc ételed, amit szívesen eszel, de rendben akkor legyen ez meglepetés, elvégre lehet, hogy olyan ételt nem is készítenek.
* Ezt valóban nem tudhatja, viszont felkerül az a nagy kérdés is, hogy most hogyan állnak Aysha-val. Erre elhúzza a száját és eltekint a fákra, mert maga sem tudja. Ő azt szeretné, hogy igen, de nehéz úgy ha nem igazán akarja látni, mert eléggé keserves volt az elválásuk. Alig hallhatóan sóhajt egyet, majd rátekint Zoey-ra és egy apró vállrántás után el is mondja. *
- Hát, már fogalmam sincs.
* Nem időzik túl sokat itt, már is elindul, hogy az étteremben kikössenek. Nem zárkózik el a többi kérdéstől sem, ami esetleg Zoey-ban megfordulhat, így ha szeretné akkor nyugodtan felteheti, válaszolni fog. Talán ezt is megszokhatja, majd a lány, hogy nem igazán van titkai mások előtt, és nagyon is nyílt mindenkivel szemben. A kis megnevezésre és a nevetésre, ő is elneveti magát, majd kitér az ösvényre. *
- Akkor erre tessék szép hölgyem.
* Egyik kezét kitárja a város felé mutatva a nyitott tenyerével, hogy arra van az út. Közben azért, valamit kéne beszélniük, mivel eléggé rosszul kezdődik az, hogyha már most nincs témájuk. *
- Van Hógolyón kívül más állatod?
* Érdeklődik egy kicsit a másik után, hiszen ez sem egy utolsó és mivel ezt még nem kérdezte tőle, így hátha valami megfogja, hogy eltudjanak hosszasabban beszélgetni. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-02-02, 7:43 pm

-Van kedvenc ételem, de inkább hagyjuk... lássuk az étlapot.*vontam meg finoman a vállam. Mikor a leányzóról kérdeztem, nem kaptam pontos választ, sőt, úgy néz ki, hogy a fiú sem tudja hányadán állnak. De szavaiból ítélve igazán nyíltan, és őszintén beszél a dolgokról. Troy bele ment a játékba, sőt még ő is nevetni kezdett a megszólításon. Lassan sétáltunk kifelé mire elértük az ösvényt. Troy is bele kezdett a "színjátszósdiba" mire lágyan elpirultam, szép?? Én szép? Ugyan már!*
-Köszönöm.*emeltem meg láthatatlan szoknyám szélét, mint aki pukkedlizik. Na ez sem az én stílusom. Miközben sétáltunk a város felé Troy kérdezett.*
-Nekem csak Hógolyó van, elég is. De ha bele gondolok a lovardában van egy gyönyörű angol telivér. Ozinak hívják, annyira szép.*áradoztam lelkesen, hiszen a szenvedélyem a lovak.*
-És önnek mi a hobbija?*tértem vissza a kis játékunkhoz, már ha ennyire bele lendültem. Bár nem szeretek így beszélni, de a poén kedvéért mindent.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-02-06, 1:10 am

*Hasonló ez az éjszaka, mint az, amikor Eyolffal volt itt a fiú, most viszont egyedül van és famulusa nem kísérte el ide. És hogy mit keres most itt? Egyszerűen gyakorol... ismételten vérfarkas alakban van, a ruhái pedig egy jól elrejtett helyen, ahol csak ő fog rátalálni. Egy hatalmas, fekete farkas alakjában van most a fiú, de szemei az övék, viszont láthatóan nem átlagos farkasnak néz ki, tényleg ijesztőbb, de szerencsére az erdő hatalmas, így senki se látja, hogy itt bóklászik. Egyébként nem más most tényleg a cél, egyszerű erőléti edzés, amit heti többször is végre szokott hajtani, így fut, elég nagy sebességgel, időnként az ösvény felé is tévedve, de leginkább az erdő sűrűje felé indul és mivel még korai az éjszaka, nem szükséges gyakorolnia a visszaváltozást, mely a mai napig nehézkesen megy neki, de nem bánja, most szabad, amilyennek imád lenni, ezért is vonzódik annyira a vérfarkassághoz. Demien jól mondta, ilyenkor megváltozik az ember, ahogy ő maga is mássá válik.*

» Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)