Titkok erdeje

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-20, 1:51 pm

*Eléggé váratlanul érhette a lányt a megjelenésem, hiszen kicsit megijed mikor megszólítom, bár nem ez volt a célom, de megmosolygom. Kissé értetlenül néz rám, miért is nem tanácsos az ilyen bokrokba nyúlkálni, de igaza van, most már tényleg mindegy, a méreg már így is a szervezetében van.*
- Igen, mindegy már. *Igazat adok neki, hisz ha ennyire kell neki az a fehér virág akkor szedje ki onnan, rá hagyom a döntést, az ő gondja nem az enyém, mindenesetre figyelmeztettem én. Közben elteszi újdonsül szerzeményét, és kikéri a véleményem, tehát még sem annyira felelőtlen a csajszi.*
- Ha más nem, lefekvés előtt mindenképpen, különben elég borzalmas éjszakád lesz. *Megválaszolom a kérdését, hisz amíg el nem alszik úgysem lesz semmi baja, a méreg csak alvás alatt fejti ki a hatását, de akkor már viszont a bájital sem segít.*
- Gyerekként sok időt voltam rezervátumba, ahol rám ragadt egy-két dolog. *Nem igazán érdekelnek a növények, nem vagyok egy nagy szakértő, de tény hogy elég sok dolgot megtanított annak idején apám, mikor a rezervátumba elvitt minket, ahol jelenleg is dolgozik. Közbe a környezetünket átfutom a tekintetemmel a cirmosom után kutatva, de nem látom sehol, biztos vadászik valami madárra.*
- Most nem látom Assana-t, majd ha előkerül, bemutatom. *Kissé furcsállom előbbi kérdését, de visszagondolva a szavaimra eléggé furán hangozhatott a számára a kijelentésem, majd tovább gondolva előbbi kijelentésemet is, nem tiszta, hogy kire is gondolhatok, így ki is egészítem.* - A macskám.
*Közben bemutatkozik a lány és elég szimpatikusnak könyvelem el magamban, így én is bemutatkozok neki, nem lenne bölcs dolog mindjárt rossz ponttal kezdeni az ismeretségünket.*
- Krishana vagyok, Inflatus ház.*Odateszem ezt az információt is a nevem után, hisz a legtöbb diák úgy is mindig rákérdez, így most megspórolom ezt neki. Megtudom, hogy a toxikológia háziját csinálja éppen, és rákérdez szeretem e ezt a tárgyat, de mivel nem igazán volt még ilyen órám így nem igazán tudom.*
- Még nem voltam ilyen órán, de elég érdekesnek tűnik. *Közben én is követem a példáját és felállok, bár nekem nincs mit leporolnom magamról mert guggoltam végig.*
- Okés, menjünk együtt. Milyen növényt kell még szedned? Ha gondolod szívesen segítek. *Egyezek bele az ajánlatába és a segítségemet is felajánlom neki, és közben kedvesen rámosolygok.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-20, 2:07 pm

* Mire ideért hozzám már javában benne voltam a bokorba és a méreg is szétáradt ezek szerint szervezetembe, úgy hogy már mindegy, a virágot megszerzem és elteszem a táskámba. Azért érdekelne az, hogy szerinte szükségem van e a gyógyító segítségére s amint hallom szavaim egyre inkább arra az elhatározásra jutok, hogy mielőtt visszatérnék a szobámba teszek egy kitérőt az elsőre.*
- Hát nem gondoltam volna, hogy ez lesz... Minden esetre köszi, hogy szóltál, nem akarok még meghalni.* mosolyodom el sóhajtva, van ilyen s már nem tudok mit tenni, így hát arról érdeklődöm mi járatban van az erődben de ahogy többesszámban beszél úgy vélem egy picit furcsának a lányt mivel nem látok magunkon kívül itt senki mást.*
- Ja értem...* emelem fel kissé államat ahogy egy bólintás félét próbálok meg végrehajtani, bár még mindig kicsit szkeptikus vagyok a lány épelméjűségét illetően egészen addig, míg nem tárgyilagosan nem közli, hogy bizony a macskájával jött ki. Ekkor megkönnyebbülten felsóhajtok és el is mosolyodom.*
- Így már értem, tudod már kezdtem azt hinni valami gond van veled.* döntöm picit oldalra a fejem kedvesen figyelgetve arcát. Hangom nyugodt és kedves tehát nem rosszindulatból mondom azt amit s talán erre maga is rájön ha visszapergeti lelki szemei előtt az utóbbi párbeszédünket. Ha már így összeröffentünk bemutatkozom és ahogy a másik is ezt teszi úgy bököm ki én is a házamat, mi nem szokásom.*
- Én a Cruorisbe járok. Szóval téged a nekromancia vonz?* érdeklődöm továbbra is kedvesen ahogy felállok közbe és leporolom magam. Azt is elmondom, hogy melyik házihoz gyűjtök anyagot s amint hallom szavait úgy kerekedik el kissé a szemem.*
- Ami azt illeti én is csak egyen, de a többi anyagot beszereztem miben töviről hegyire benne van minden szükséges információ így megtudom csinálni a bájitalokat.* el sem tudom képzelni, hogy ő még csak egy pillantást sem vetett rájuk, hisz már majdnem félévnél járunk és én úgy tudom, hogy a Tanársegéd lányt nem hatja meg az, hogy ki mikor érkezett. Felvetem azt, hogy sétálhatunk a továbbiakban együtt is így mosolyogva bólintok arra, hogy benne van és meg is indulok az ösvényen.*
- Hát igen ez érdekes lesz... csak pár növénynek jegyeztem meg a nevét és azt, hogy hogy néz ki, a többinek csak az alakját. De előbbik már megvannak.* pillantok rá jókedvűen.* - De ha nem sikerül beszerezni az összeset az sem baj, hisz találkoztam veled és engem ez is kielégít.* szeretek barátkozni ahogy tanulni is, de mivel előbbi itt igen nehézkesen megy számomra így minden diáknak örülök ki szóba áll velem.*
- A cicád meg fog találni minket? Nem félsz hogy elkóborol?* kérdezgetem miközben azért barnaságaimat olykor bevetem az erdőbe is egy-egy növény reményében de most már igazából leginkább csak Krish-re figyelek.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-20, 2:31 pm

*Az erdőben sétálva egy lányt pillantok meg, aki egy mérgező bokorban nyúlkál, és figyelmeztetem is, hogy nem kéne, de már mindegy, így levadássza a növényt, de azért kikéri a véleményem, hogy menjen e a gyógyítóhoz.*
- Egyáltalán nem halálos a mérge, de elég kellemetlen éjszakát okoz, ha nem iszol bájitalt. *Hisz nem akarom téves hitben hagyni, hogy halálos méreg kering az ereiben, nem vagyok azért ennyire rossz ember. Közben rákérdez kivel is jöttem, mivel eddig nem került elő Assana nem igazán tudhatja kiről is beszélek, amiből kissé téves következtetésre jut, de felvilágosítom, hogy nem így van.*
- Nem hallok hangokat a fejemben és láthatatlan barátaim sincsenek. *Válaszolom előző mondatára egy mosollyal az arcomon és jót nevetek, nem sértődök meg, hiszen kedvesen mondta nem pedig bántón.*
- Nem igazán, de nem is vagyok ellene, az árnymágia jobban érdekel. *A bemutatkozás után a házak témája jön fel, én utálom, hogy attól hogy inflás vagyok egyből nekromata is, de ezt nem tudhatja szegény lány, de hát valamiért mégis ide kerültem, és nem bánom, így kedvesen válaszolom meg a kérdését. Ezután a toxikológia órára terelődik a téma és kissé meg is lepi a lányt, hogy nem voltam órán, de csak egy fejbiccentéssel adom tudatára, hogy értem amit mond, nem mondok rá semmit. Kissé meglepődök, hogy fejben megjegyezte milyen növények kellenek, nekem biztos nem menne, de én is örülök, hogy összefutottam a lánnyal, hisz kedvesnek tűnik.*
- Rendben, akkor meg sétáljunk, azt ha valamit meglátsz segítek begyüjteni. *Válaszolom neki mosolyogva, hisz következő kérdéséből az is kiderül, hogy még a cicámra is gondol, ami jól esik.*
- Nem császkál el messze, mindig visszatalál. *Felelem neki az eddigi tapasztalataim alapján, hisz eddig mindig rám talált bármerre is voltam.*
- Ha nagyon fülelek meg tudom állapítani merre van *kis szünetet tartok zajok után fülelve és hamarosan meg is hallom*, most épp a mögötted lévő fa lombkoronáján szaladgál. Gyere, bemutatlak neki. *Invitálom a lányt, hogy ismerje meg Assanat és ha követ a lány akkor le is hívom a fáról a fürge vadászt.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-20, 2:55 pm

* Úgy tűnik ő jobban ért a növényekhez, így értelem szerűen azt is megkérdezem, hogy javasolja e a gyógyítóhoz tett látogatást, így hát nyugtázom szavait, ha nem megyek oda akkor is életben maradok csak lesz egy kellemetlen éjszakám. Majd meglátjuk miként alakul ez a nap így hát inkább beszélgetésbe elegyedek vele s bár elsőre furcsán hat rám az, hogy többesszámban beszél mikor csak mi vagyunk itt, miután megmagyarázza a dolgokat megnyugodva közlöm vele, hogy már azt hittem baj van vele. Erre mosolyogva válaszol is mire magam is nevetni kezdek, láthatólag nem vette zokon szavaimat mi azért jó.*
- Még az a szerencse! Elég kellemetlen lehet így élni.* jegyzem meg miután már csak egy mosoly marad arcomon. Volt egy ilyen ismerősöm de mivel általában kiszámíthatatlan volt megszakítottam vele a kapcsolatomat, akkor nem volt szükségem arra, hogy egy beteg embert istápoljak ki közveszélyes.*
- Én is így vagyok vele. Valahogy a halotti mágia nem az én asztalom.* értek egyet a lánnyal a bemutatkozás után majd a toxikológia kerül szóba mi azért közelebb áll hozzám mint az imént említett tantárgy s miután az is megtudom, hogy ő még nem tudja miként áll ehhez rájövök, hogy még egyszer sem kutyult egy főzetet sem. Végül arra jutunk, hogy együtt is folytathatnánk sétánkat de mivel már sikeresen összegyűjtöttem a nagyja növényt így nem kifejezetten ragaszkodom ahhoz, hogy tovább gyűjtögessek.*
- Rendben van, nekem tökéletes!* mosolyodom el az ajánlatra s ezek után el is indulunk, de pár lépés után felmerül bennem, hogy a macskát nem e fogjuk elhagyni.*
- Értem. Ezek szerint régóta a kis kedvenced?* tudakolózok tovább s ahogy megáll én is így teszek. Fülelni kezdek s hallok is ezt azt, de én ennyiből nem tudom kiszűrni hogy mi vagy ki okozza azt nem hogy a macskát.*
- Oh.* fordulok meglepetten hátra, még így se sikerült megállapítani pedig ezek szerint itt voltam a közelben.*
- Rendben van.* egyezek bele a bemutatásra, kíváncsian lépek közelebb a fához melyre fel is nézek a macsek után kutatva, de nem sokra jutok, így megvárom míg a lány lehívja.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-20, 3:25 pm

*Miután elmagyarázom a lánynak, hogy azért nincs életveszélyben a méregtől, azért ajánlom neki a gyógyító felkeresését, hisz méregről van szó, mely mindenkinél más mellékhatásokat is okozhat. Később kissé furcsán néz rám, mint kiderül a szavaim téves következtetésekre vitték, de orvoslóm a bajt és megnyugtatom, hogy nem vagyok gyógyítói eset. Megjegyzésére egy kicsit elmosolyodom, hisz igaza van, tényleg nem lehet így élni, de szerencsére nem vagyok ilyen helyzetben. Közben tovább terelődik a téma a halotti mágiára, de mivel nincs több hozzáfűzni valóm a témához, így csak rámosolygok a lányra, tudatva vele, hasonlóan állunk mindketten hozzá. Utána a toxikológiáról is beszélünk pár szót, de nem ragadunk le a témánál, közben pedig elfogadja az ajánlatomat a sétára vonatkozóan. Eszébe jut a cirmosom is, így elhatározom, hogy előkerítem a jószágot és bemutatom neki, kíváncsi vagyok Assana mit szól hozzá.*
- Három hónapos múlt nem olyan régen, szóval nem régóta van mellettem. *Itt el is gondolkodok kicsit, hisz tényleg olyan lett a kettőnk kapcsolata rövid idő alatt, mintha évek óta a kedvencem lenne, bár lehet, hogy rosszul érzem, de nem sokáig töprengek ezen, mert elindulunk a fa felé, ahol hallottam a macska motoszkálását. Mivel nem látom a sűrű lombkorona között, így lehívom a cirmos.*
- Assana, gyere elő, kíváncsi rád valaki. *Közben a szememmel fürkészem az ágak között és nemsokára meg is jelenik, kicsit toll pihésen és nem olyan kecsesen lemászik az ágról. Messzibbről megszaglássza a lány, szemecskéivel felméri.*
- Ő itt Assana. *Bemutatom neki az állatot, aki végül odamegy hozzá, és kicsit hozzá dörgöli a lábához a fejét, ha hagyja a lány.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-20, 4:01 pm

* Sétánkat együtt folytatjuk s ahogy elindulunk eszembe jut a macska kit nem lenne szerencsés elhagyni, de ahogy hallom Krishana szavait úgy nyugszom meg kissé na nem mintha annyira begőzöltem volna attól, hogy esetleg elhagyjuk. Én nem tudom miként hallja meg kis kedvencét, talán az én fülem még nem éleződött ki az ilyesmire mivel nem volt háziállatom, így hát arról érdeklődöm, hogy mióta vannak "együtt".*
- Hát tényleg nem...de ezek szerint kölyök cicus.* mosolyodom el, hisz azok nagyon cukik, így amikor közelebb megyünk a fához mi mögöttem van én feltekintek az ágaira, de sehol sem látom a kis csintalan macsekot. Ehhez az kell, hogy a gazdija hívja, így jelenik meg kisvártatva ez az aprócska állat, ki oly otthonosan mozog a fa törzsén mintha oda született volna.*
- Jaaj nagyon édes!* guggolok le hozzá s óvatosan nyúlok felé had barátkozzon meg velem s ha ez megtörtét akkor megpróbálom megsimogatni.*
- Nagyon cuki! Már vele érkeztél a Mysterióba?* érdeklődöm továbbra is s ha lehet akkor meg is fogom s vele együtt állok fel. Ölemben tartva simogatom, érzem tapintásom alatt vékonyka ki csontozatát mi egér és hörcsög esetében tuti megszédítene, de így nem. Tovább sétálok s ha le akar majd menni az állat akkor bizony elengedem had szaladgáljon csak, hisz még sok minden neki is új lehet.*
- Nekem nincs egy háziállatom se...sose volt és bár nincs bajom az állatokkal, szeretem őket,de sosem éreztem szükségét.* pillantok a lány felé, nem tudom érdekli e én minden esetre elcsacsogtam, hogy ne néma csendben sétáljunk egymás mellett. Az olyan lenne mintha tartanánk a másiktól, én pedig ezzel kicsit sem vagyok így.*
- Merről érkeztél?* kérdezem meg tőle kisvártatva.* - Nem vagy valami beszédes jól érzékelem?* puhatolózom kedvesen, hisz úgy vettem eddig észre, hogy csak annyit beszél mint amennyi szükséges egy picivel sem többet.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-20, 4:38 pm

*Szépen tovább állunk a bokortól, és a lány mögötti fa felé vesszük az irányt, hisz ott lapul a kis bestia. Nem igazán tudom megmondani, hogy is alakult ki bennem az, hogy felismerem hallá után a cirmos lépteit és mozgását, csak egyszer felfedeztem és kész. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mikor valaki hangját bárhol hallod, felismered. Így vagyok én is Assana mozgásának hangjával, de lehet, hogy ez kölcsönös, de nem tudom biztosan. Amint odaérünk a fához le is hívom Assana-t, hisz nem látom a fa lombkoronájában, kisvártatva elő is kerül és, egy cseppet sem elegáns, de biztos léptekkel lemászik a fáról.*
- Igen, egész pöttöm még. *Igazat adok a lány szavainak, bár nem olyan kicsi már, de nekem még mindig egész pöttömnek tűnik. Közben a cirmos megszagolja a felé nyújtott kezet és hagyja magát megsimogatni, úgy tűnik megbízik a lányban, ami jó jel.*
- Ne nagyon tévesszen meg a külseje, tud elég harcias is lenni ha akar. Nem, ő úgy lett utólag utánam küldve, ami nem nagyon tetszett neki, de ez érthető. *Válaszolok a lány kérdésére, kicsit el is gondolkodok, hisz ideékezése után egyből meg is szökött sértődöttségében, de hát végső soron igaza is volt. Közben a lány feláll Assana-val az ölében, aki hagyja magát kényeztetni.*
- Nekem ő az első, és én sem akartam főleg a suli alatt, de valamilyen oknál fogva hozzám csapódott és onnantól levakarhatatlan volt. *Mesélek én is egy kicsit, ne kelljen harapófogóval kihúznia belőlem a szavakat szegény lánynak.*
- Esős Londonból jötte, igen jól érzékeled *válaszolom neki elmosolyodva*, te merről jöttél és miért pont a Mysterio? *Jól látja a lány, nem kenyerem a fölös beszéd, de szívesen beszélgetek vele, közben Assana lekéredzkedik a földre, és ha engedik, akkor megindul előttünk egy pillangót hajkurászva.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-29, 7:52 pm

*Minden feltétel teljesül ahhoz, hogy elkezdjük a párbajt így ki is vonulunk az erdőbe, de amint kilépek a szobából az egész olyan álomszerű, de ha már kimondtam, akkor meg is teszem, és legalább móresre taníthatom a kis ork csemetét.
Az erdő, mint mindig most is sötét hiába van kint tökéletesen világos. A fák is itt vannak így a rejtőzködés is lehetséges és nem csak egy sima állunk egy helyben és lövünk egymásra párbaj lesz, hanem ha minden igaz, akkor egy mozgalmas, cselekmény dús küzdelem lesz a mienk.*
- Akkor megegyeztünk. Kellő távolság és már kezdhetünk is. *Veszem elő táskámból a pálcám, majd Bruno felé fordulok készen arra, hogy védekezzek támadása ellen, mert kíváncsi vagyok mivel áll elő ellenem.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-29, 8:13 pm

* Ambrussal megbeszéltük a párbaj részleteit a fura teremben, miből kilépve mintha csak álmodtam volna az egész jelenetet, de tudom, hogy megtörtént igazából is. Nem hétköznapi érzés, de most nem is akarok ezzel foglalkozni, elindulunk a Titkok erdeje felé, ahol is a párbajt megejtjük. Át is visz minket a révész, miután már haladunk is az említett hely felé, mikor pedig odaérünk, beljebb is megyünk. Elég sötét lesz, mivel a fák koronája nem engedi be a fényt rendesen. Izgalmas percek elé nézünk, az már biztos.
Mr. Nyálaskép is előveszi a pálcáját, és bólintok szavaira. Távolabb megyünk egymástól, majd pálcámat felé irányítom.
Nem akarok rögtön kapkodni, csak lazán kezdem.*
-Capitulatus! *kiáltom, és pálcája valószínűleg kirepül a kezéből, és talán el is esik, de míg újra kezébe fogja a pálcát, addig van is időm beugrani az egyik fa mögé, így eltűnök a szeme elől.
Az adrenalin szint megemelkedik bennem, hisz végre valami rendes kalandba csöppentem, és valami kis veszélyfaktor is van kilátásban.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-29, 8:42 pm

*Bruno egyből támad és a pálcát ki is veri a kezemből, amit annyira nem is bánok, mert így legalább elrejtőzhetem. Felkapom a pálcámat és beljebb szaladok, ahol egyből munkálkodásba kezdek. Először is biztosítok magamnak egy kis előnyt, hogy ne tudja kihallgatni a munkálkodásomat.*
- Disaudio. *Rajzolok magam köré egy kis kört, mi nem engedi, hogy Bruno meghallja, hogy milyen igéket használ, de én hallhatom őt. Csendesen nem igazán tud megközelíteni, mert az erdő talaja tele van levelekkel és ágakkal, amik akaratlanul is megroppannak az ember lába alatt. Az erdő tele van még állatokkal, amit én ki is fogok használni. A tőlem nem messze lévé bokorban egy vaddisznó van, ami segíteni fog nekem.*
- Ex Orbalis *Kap szívrohamot az állat, majd összecsuklik megzörgetve a bokrot. Lehet, hogy erre az orkcsemete is fölfigyel, de nekem akkor is közelebb kell hozzá kerülnöm. Ellököm magam a fától és a bokorhoz futok, ahol már csak két szót kell kimondanom és végeztem. Pálcámat az állat szíve fölé bököm, majd cselekszem is.*
- Belua Servorum. *Alkalmazom az igét, ami egyből munkához is kezd, de nem nézem végi a folyamatot, hanem mozgásba lendülök hátha Bruno is csinált közben ezt-azt, ha eddig nem tett. Legnagyobb hiba lebecsülni az ellenfelet, ezért ezt a hibát én is igyekszem elkerülni.*
- Hol vagy Bruno? Ideje megjelenni. Homenum Revelio. *Mutatja meg remélhetőleg a varázslat, hol rejtőzik ellenfelem, de közben érzem is, hogy szolgám készen áll a feladat elvégzésére, amire meg is adom első gondolati parancsomat.*
~Támadás.~ *Nem kell attól tartani, hogy a drága szobatársam bele hal a párbajba, mert ha a disznó meg is sebesíti, akkor vége van, és azonnal viszem a gyengélkedőre. Minden esetre, ha ügyes a fiúcska, akkor kiszúrhatja árnyszolgámat, de ennek az esélye csökken, mert az erdőben sötét van és olyankor egy ilyen lény láthatatlan.*

//Megint Fagy//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-01, 11:18 am

//olvad//

*Életem első varázslópárbajára készülök, ahogy sétálunk az erdőbe, agyban már dolgozom is ki a lehetséges stratégiákat. Mikor elérünk a megfelelő helyre, véglegesítjük a szabályokat, majd kellő távolságba megyünk egymástól, és én kezdem is egy igével, ami miatt kirepül a pálca Mr. Középkor kezéből, és az idő alatt elbújok egy fa mögé. Hallom, ahogy Ambrus is mozgolódásba kezd, de utána nem hallom a hangját. Egyszer kétszer hallok faágreccsenést és levélzörgést, amit vagy a másik ad ki, vagy egy állat, de a lényeg, hogy közeledik. Pálcámat örök készenlétben tartom.
Hamarosan valami nekem ront, mitől a földre tántorodom. A lábamon érzem, hogy valami felsértette, és hát nem túl kellemes az érzés. Felnézek, de semmit nem látok a sötéttől.*
- Lumos! *mondom, és mikor fény gyúl a pálcám hegyén, meglátom, hogy egy vaddisznó az. Nem a szokásos, hanem egy kicsi agyalás után rájövök, hogy Mr. Nyálaskép árnyszolgát hozott létre.*
- Piroinito! *mondom, mire tűz jön elő a pálcámból, és ezzel megsemmisítem ha minden jól megy az árnyszolgát. Felkászálódok a földről, de kicsit sántítok, ami azonban nem akadályoz meg abban, hogy szétrúgjam a másik seggét.*
- Szép próbálkozás Nyálasképű.* kiáltom, majd kicsit kijjebb lépek, és szememmel kutatom, merre lehet. Meg is pillantom a feje búbját az egyik bokor mögött, mire felé célzok a pálcával, és kimondom a következő varázsigét.*
- Confundo! * ejtem ki, mire ha minden zsír, akkor összezavarja Ambrust. Közben a fák mögött és a bokrok között kicsit közelebb lopózom ellenfelemhez.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-01, 11:33 am

*Nem is olyan ostoba, mint azt elsőre gondoltam. Árnyszolgámat hamar kicsinálta, de legalább megsebesítette, amitől egy kicsit sántikál, de neki nem volt ennyi elég, még engem is összezavar. Így nem tudok kapásból támadni, de addig is védekezzünk.*
- Te kis… *Még ezt az egyszerű mondatot se tudom befejezni, de ez akkor sem fog neki, most ilyen egyszerűen menni.*
- Reducto. *Ideje, hogy egy kicsit lepihenjen, míg az én fejem kitisztul, de ha ezt ki is védi kapásból kapja a következő átkot.*
- Incarcerandus. *Ha sikerül, akkor összekötözi a fiút, ha nem, akkor ismét mellé lőttem, de ha már az előző betalált, akkor fél siker. Minden esetre, ha a fiú meg van kötözve, akkor kap még egy rontást.*
- Pofix. *Ha nincs meg kötözve, akkor meg megpróbálok védekezni. De azért reménykedem, hogy valamelyik varázslatom betalál, mert van egy ötletem. Ha ez sem működik, akkor jöhet a C terv.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-01, 11:57 am

* A párbaj elkezdődött, Ambrus árnyszolgával is próbálkozik, ami bár megsebesít, de nem túl vészes, csak kicsit sántítok, de megölöm a vaddisznót, és küldök egy kedves varázsigét ellenfelemnek, mitől összezavarodik. Nem rest visszatámadni, és a taroló átka sikeres, hátraesek a földre, és az érkezés nem volt túl jó érzés, de nem adja föl vélhetően, ezért egy védővarázst teremtek magam elé.*
- Salvio hexia! *mondom, mire a következő átka lepattan rólam szerencsére. Amennyire sérül bal lábam engedi, gyorsan felpattanok, és már küldöm is a következő ártást.*
-Levicorpus!* ejtem ki, de nem hangosan, hogy kisebb esélye legyen kivédeni, ha nem hallja az átkot, amitől ha sikeres, a bokájánál fogva lóg a levegőben. Ha sikerül, ha nem, már megy is a második.*
- Sectumsempra!* mondom, bár talán egy kicsit gonosz húzás volt, de igazából megérdemli a kis udvarias.
Lebukok egy bokor mögé, és ami vágás van a lábamon, azt begyógyítom.*
- Hippokrax! *mondom, és bár a bokám is meghúzódott, legalább nem vérzek. Kikukkantok, hogy megnézzem, kis kedvencem mit művel.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-01, 12:39 pm

* *Az A tervem sajnos túl hamar véget ér, de fene bánja nézzük a B tervet. Az első varázslat sikeres, le is dönti ellenfelemet a földre, de a kötöző varázslatot kivédi pedig jó kis ötletnek tűnt. Minden esetre nem rest visszatámadni, de azt elfelejtheti, hogy én lógni fogok.*
- Protego. *Igaz, hogy alig hallottam, de sejtettem, hogy nem úszom meg egyszerűen, viszont én sem vagyok profi párbajozó így a következő ige betalál. Mély vágást ejtve ezzel oldalamon, mire bal kezemet oda kapom és mérgesen, fájdalmasan felszisszenek. Míg Bruno a bokor mögé bújik. Nem pazarlom az időmet a seb begyógyítására, hanem pálcámat átteszem a másik kezembe és megidézek két darab árnycsápot.*
- Umbra vincula. *Végzem el a szükséges lépéseket, ekkor dugja, ki a fejét a bokor megül a kis kukuló. A csápok megállíthatatlanul kúsznak előre, erős és gyors ige ez. Akaratomnak engedelmeskedve Brunot körbefogják, és jól összeszorítják, hogy még megmozdulni se tudjon.*
- Úgy tűnik itt a vége. Alábecsültelek. Remek küzdelem volt. Talán legközelebb a Párbajszakkörön is találkozunk. Gyorsan fejlődsz.*Az oldalam erősen vérzik, amitől meggyengültem, de remélhetőleg most már itt a vége.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-01, 1:00 pm

* Mindketten küzdünk, röpködnek a varázsigék, valamelyik betalál, valamelyik nem. Egy taroló átok sikeresen földre küld, de sikerül kivédenem a következőt. Egy lógató bűbájjal próbálkozok, de azt kivédi, azonban a kaszaboló átok a hasán eltalálja, közben egy bokor mögé bújok saját lábamat meggyógyítva. Mikor egy pillanatra kinézek, közeledő árnycsápokat szúrok ki, mik már kötöznek is meg. Próbálok szabadulni, sikertelenül.
Nekem is eszemben voltak az árnycsápok, az lett volna a következő, ám Mr. Középkor beelőzött, és úgy tűnik, tényleg vége a párbajnak. Legalábbis ennek.*
- Sose becsülj le. És ne bízd el magad. Csak egy csatát nyertél, a háború még közel sincs itt. Elengednél? *kérdezem, és remélhetőleg eltünteti a csápokat. Kezet fogok vele, hiszen tényleg egész jó küzdelem volt, majd elindulok a révész csónakja felé.*
- Ja, és ettől most nem kedveltelek meg jobban, szóval a viszonyunk semmit nem változott. *fordulok vissza még utoljára, aztán kicsit sántítva ugyan, de kimegyek az erdőből, a ladikkal visszatérek a suliba, ott pedig a szobámba megyek, és lezuhanyzok.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-01, 1:13 pm

* Még sem volt olyan könnyű küzdeni vele, mint azt elsőre gondoltam volna, de felettébb szórakoztatónak bizonyult. A taroló átok végre betalál, de megkötözni nem sikerül, így nem rakhatok rá pecsétet főleg, hogy rögtön utána védekezésbe kényszerít, de még így is összejött neki egy ige, mert mély vágás keletkezik az oldalamon, amiből szivárog a vér, de ideje véget vetni játékunknak, amihez árnycsápokat használok, amik szorosan megkötözik Brunót. Úgy tűnik itt a vége, ezért meg is dicsérem, hogy milyen jól harcolt. *
- Háború? Hát, ha ezután is ellenségek leszünk, ám legyen. Nem leszek semmi jónak elrontója. *Eresztem le pálcát tartó kezem, mire az árnycsápok eltűnnek és Bruno ismét szabad.*
- Hipporax. *Gyógyítom be az oldalamon lévő vágást, bár már a pólóm és a kabátom is csupa vér. Miután befejeztem gyógyításom kezet fogok Brunóval, majd vele együtt a révész csónakjához indulunk.*
- Egyszer talán az a pillanat is eljön, de mindig jól jön az életben bár komoly ellenség, mert csak azzal mérhető a fejlődés, de egy kicsit azért még is csak változik. Kevesebbet fogsz idegesíteni a szétpakolt ruháiddal, de így legalább megszűnik a vegyszer szag, részben te is jól jártál. *Mondom, még neki miközben beszáll a csónakba. Én megvárom, még visszafordul, és csak utána megyek vissza a suliba, remélhetőleg addig elhagyja a szobánkat.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-02, 12:20 am

*Hihetetlen vagy sem, de egyszerűen képtelen vagyok most elaludni és ezért is bolyongok ilyen késői órán az erdőben. Nem hiszem, hogy bárkivel is összefutnék, de jobb az elővigyázatosság, így hát csak lassan sétálok tovább, kikerülve néhány gallyat, amelyek az utamba állnak és fejemet is olykor lehúzom az alacsonyabb faágak elől, így haladva egyre mélyebbre a hűs erdőben. Elgondolkodtató, hogy miért nem húztam egy pulcsit, ugyanis ez a bőrből készült fekete top nem túl meleg jelen pillanatban és a fekete rövidnacim se segít túl sokat a felmelegedésben, de én mégse fordulok vissza, hanem csak kitartóan lépkedek tovább. Célom nincsen, tehát csak megye, amerre a lábaim visznek... és igen, szerencsére azért a sportcipőre most volt eszem, akár csak a kardomra, mely most is a hátamhoz van erősítve, mint szinte mindig. Késő van, tehát jobb az elővigyázatosság! Barna tincseim most ki vannak bontva és nyugodtan omlanak végig a hátamon, a szemeim körül pedig most még smink se díszeleg. Szép vagyok én így, természetesen, nem kell kifestenem magam, hogy észrevegyenek... bár általában nem arra megyek, hogy bárkinek is feltűnjek.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-02, 12:29 am

*Elég könnyű megfigyelni az erdőben bárkit, főleg ha az a valaki a földön közlekedik, míg a figyelője esetleg máshol. A lány nem is hallhat semmi különöset csupán csak az ágak néhai zizzenését, illetve repedezését, ami persze ilyenkor este szokványos egy ilyen sötét erdőben. Azonban pár pillanat múlva azt is érezheti hogy nincs egyedül, s mintha valami furcsa késztetést is érezne hogy felnézzen. Ha ez így történik észre is veheti ahogy egy fiatalnak tűnő férfi foglal helyet nem sokkal jobbra tőle az egyik magasabb fa ágán. Szokványos fekete bőrnadrág, illetve szintén fekete kötött inget visel, haja szépen ápolt, de mégis van valami halottiasan sápadt szín az arcán, amin egyébként fura mosoly is ül, hiszen a lány rájöhet hogy már észre lett véve egy ideje biztosan.*
-Szép estét... Nem gondolod hogy veszélyes ilyen időkbe az erdőket járni?*kérdezi de a következő pillanatban egy laza mozdulattal már földet is ér mellette, tekintetét a kardra irányítva amit már valószínűleg kiszúrt.*
-De ahogy nézem evvel te is számoltál. Csinos darab, forgatni is tudod?*kérdezi enyhén kihívó pillantással, s bár hangja nem ellenséges, mégis ez a mosoly talán nyugtalanító lehet.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-02, 12:36 am

*Nem igazán számítok beszélgetőtársra az éjszaka közepén, így nyugodtan lépkedek tovább, de mégis figyelem a körülöttem zajló dolgokat, de valamiért úgy vélem, hogy a halk hangok csak az állatoktól jöhetnek. Ahogy viszont szép szemeim felfelé tekintenek, hirtelen állok meg és nézek fel a férfi arcaiba. Igen, fiatalos, de mégis egy érett férfi, ezt azért látom rajta.*
- Viszont! *köszöntöm kissé ódzkodva, hiszen fura, hogy pont az erdő közepén egy fán ücsörög, de a kérdése az, ami még inkább nyugtatalnít, így tűröm hátrébb a hajamat picit zavartan, ahogy őt figyelem, ahogy már nemsokára elém is kerül egy gyors ugrásnak hála.*
- Nem hinném, hogy veszélyes lenne! Amúgy is, nem gondolod, hogy bunkóság onnan fentről figyelni valakit és ráhozni a frászt? *kérdezem meg a szemeibe nézve, kissé dühösen, hiszen nem titkolom, megijedtem egy pillanatra, de tényleg éppen csak egy pillanatra, amikor viszont a kardomra terelődik a szó, csak lassan hátranyúlok, majd meg is fogom a kardom markolatát, de nem húzom ki.*
- Tökéletesen! Mit akarsz tőlem? *bukik ki hamar a számból a válasz, de a kardot még mindig nem veszem elő. Nem állok jót magamért, hogyha esetleg meg akar támadni vagy könnyű áldozatnak néz egy kis esti harncúrhoz, de egyenlőre még szóban folyik közöttünk a csevely, tenyerem viszont izzad egy cseppet.*
~ Mit akarhat tőlem? ~ *elég valószínűtlennek tartom, hogy csak nyugodtan ücsörög és csak úgy megszólít, tehát valami oka van rá, de ez a hófehér bőr... a hideg ráz a pasastól, egyáltalán nem szimpatikus nekem.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-02, 12:49 am

*A férfi már egy ideje figyeli, és hála a "szerencsének" nemsokára a lány is észre veszi őt. Elég nyugodt, mondhatni nem hinné hogy oka lenne tartani itt bárkitől, kivéve talán DArius hiszen ő teremtette, de mástól még nem. A köszönés után csak egy mozdulattal elrugaszkodik és nemsokára a lány mellett ér földet kissé kíváncsi pillantással figyelve szavait, miközben sápadt arcával is teljesen felé fordul.*
-Ó bizonyára nem lehetsz túlságosan régóta itt, ha ezt hiszed, amúgy pedig nem hinném hogy az, azt már annak mondanám ha teszem azt megtámadtalak volna, de erről szerintem szó se volt. Amúgy meg az előbb mondtad hogy nem veszélyes mégis megijedtél*hagyja el ismételten egy mosoly az arcát, kíváncsi rá a másik mit érezhet, vajon feszült e vagy tényleg dühös ahogy látszott rajta egy pillanatig? Minden esetre nemsokára szóba jön a kard amit azért észre is vesz a másikon. Bizony szép szerszám és valószínűleg kiváló arra hogy öljenek vele. Ez kissé fel is kelti a vámpír érdeklődését, de ahogy a lány keze a markolathoz nyúl kissé elmosolyodik.*
-Biztonság érzetet nyújt?*kérdezi enyhén mosolyogva most már csak, persze a kard fogására gondolva, majd a kérdésre egyszerűen megrántja a vállt.*
-Nemtudom, lehet hogy semmit, tőled függ. Mondjuk kíváncsi vagyok rá, hogy bánsz azzal a fegyverrel, ha kihívlak egy párbajra elfogadnád?*kérdezi kissé kihívó pillantással, hiszen biztos harcias lányka lehet ha ilyen karddal járkál.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-02, 12:55 am

*Nem számítok most társaságra, főleg nem egy ilyen férfire, aki egy cseppet se tűnik szimpatikusnak. Nem vagyok én elutasító senkivel szemben se, de most valahogy negatív érzések kerítenek hatalmukba, így kezdjük hát meg a társalgást, most már szemtől szemben természetesen.*
- Tény, hogy nem vagyok régóta itt, de mégis miért veszélyes? *bukik ki belőlem az érdeklődő kérdés, majd amikor hallgatom további szavait, csak továbbra is magabiztos maradok, még csak az kéne, hogy egy félős kislánynak nézzen, mert nem vagyok ám az.*
- Egyértelműen megijedtem, ez teljesen normális emberi reakció. Nem számítottam társaságra, főleg nem egy fáról. Mégis mi vagy te, valamiféle majom? *kérdezem kissé el is mosolyodva a dolgon, de ahogy a kardomra tér rá, úgy tűnik még furcsábbnak és szépen meg is fogom a markolatát, még teljesen időben.*
- Igen, valahogy úgy. *bólintok rá és szépen rá is térek a megfelelő ékrdésre, de amikor hallom a választ, csak lassan kihúzom az éles pengéjű fegyvert, amelyet felé nyújtok.*
- Állok elébe! *bár nem értem, hogy miért akar egy idegen pont velem vívni.* - De ahogy nézem, nálad nincs kard, tehát így ki is fújt a dolog... *azért fegyvertelen emberre én se támadok ok nélkül és egyenlőre azt nem adott rá, így nézek hát a szemeibe, kissé kíváncsian, hogy akkor most mégis mit akar, de a penge éle természetesen a szíve felé áll, mégis biztos távolságban van még tőle.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-02, 1:08 am

-Talán mert sosem tudhatod mivel találkozol az éj leple alatt... Varázsló tanonc vagy ha jól gondolom szóval használd nyugodtan a fantáziádat..*feleli egy félmosollyal miközben a másikra néz sejtelmes tekintetével, majd nemsokára szóba jön az ijesztegetés is, és a szavakra a férfi csupán csak sápadt mosollyal válaszol.*
-Nem éppen, bár ha úgy vesszük hogy minden ember valamikor régen majom volt helyén van az állításod, de mondjuk úgy hogy jobban szeretem a magaslati levegőt..*mondja nyugodt hangon, látszólag nem húzta fel magát a szavakon, de mondjuk ez nem is volt annyira sértő, főleg ezzel a mosollyal.*
-Amúgy meg szokás mondani, hogy a társaság általában hirtelen érkezik.*teszi még hozzá de nemsokára tovább is kanyarodnak a témában, a kérdésre adott válaszra azonban a férfi szemei össze szűkülnek.*
-Ne kelltsen hamis biztonság érzetet.*suttogja szinte alig hallhatóan, de a lány számára azért érthetően, majd jöhet a kihívás is, amit a Vixi elfogadna, de mégis fegyver hiányra hivatkozva nem megy bele a dolgokba.*
-Tudom, hogy nincs kard... és mit számít az, attól még kíváncsi vagyok mit tudsz?*mondja, de mire befejezné az utolsó szavakat, egy pillanat alatt semmivé foszlik szinte, de pár pillanat múlva a másik mögött jelenik meg.*
-Hidd el tudok vigyázni magamra... szóval nem gondoltad meg magad a kihívást illetően, ha győzől mesélhetek magamról?*úgy tűnik szeretne harcolni, bár hogy miért a fene se tudja, viszont az előbbi kis mutatványa elég feltűnő lehetett, így talán kíváncsi is lenne rá a másik hogy kicsoda- micsoda. Ha nyer akkor meg is tudja a fogadásszerint.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-02, 1:14 am

- Mire akarsz ezzel utalni? *sok mindenre gondolok én, de mégis minek használjam a fantáziámat? Oké, nem vagyok egy buta lány, bár a legokosabb se, mégse értem, hogy most mire is akarhat kilyukadni... Viszont egyre inkább furcsa érzések kavarognak bennem, ahogy rá tekintek, így próbálok valamiféle humort belecsempészni a beszélgetésünkbe, de csak minimálisan, ő viszont nem oly vevő rá, mint amire számítottam...*
- Hirtelen, igen... de ez most túl hirtelen volt. *jelentem ki, majd végül kezem a kardra téved, amelyekhez ő suttogó szavakat is társít, én pedig csak kissé összébb szűkítem a szemeimet.*
- Nem hamis az a biztonságérzet! *jelentem ki határozottan, majd a kardom elő is kerül, viszont mégse akarok csak úgy nekiesni, hiszen felnyársalnám itt rögtön, ahogy viszont hallom, hogy kíváncsi a tudásomra, ismét felkelti az érdeklődésemet.*
- És miért vagy rá kíváncsi? *kérdeze én is, de ekkor el is tűnik, majd ahogy mögém kerül, hirtelen fordulok meg a hangja hallatán és most már a kardom is magabiztosan mutat felé.*
- Mi vagy te? *bukik ki belőlem a kérdés, de ahogy hallom a férfi szavait, úgy tudom meg, hogy ahhoz nyernem kell... Viszont van itt még valami.*
- És mi van akkor, ha veszítek? *teszem fel a számomra igen csak fontos kérdést, de a következő pillanatban két kezem közül már csak egyik fogja a kardot, én pedig gyorsan perdülök meg a tengelyem körül és már suhintok is, amely ha sikerül, bizony mélyen bele is vágok a másik mellkasába, vízszíntesen, tehát nem a kettévágás volt a cél, majd ez után lépek úgy, hogy mögé kerülhessek, majd ha ez is sikerül, akkor viszont döfni óhajtok, méghozzá át a mellkasán. Valahogy sejtem, hogy ez nem annyira játékos vívás, én pedig nem adom könnyen magam, tehát ha kell, itt és most végzek vele, mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-02, 1:32 am

-Csupán csak arra, hogy ameddig új vagy egy környéken ne állítsd semmiről sem hogy biztonságos. Gyakran tévedhet az ember az pedig igencsak kellemetlen.*zárja le ennyivel a dolgot, hiszen nem találós kérdésezni, meg kifejtőzni jött hanem valami egészen más miatt. A hirtelenségre már nem mond semmit, hiszen történt ami történt, ez már nem megváltoztatható, na meg kérdés hogy Victor meg akarná e változtatni.*
-Ha úgy érzed az jó, sokan mondják hogy a magabiztosság félsiker.*feleli nyugodt hangon, s nemsokára át is tér a kardra, illetve hogy "vívjanak" meg egymással, a kérdésre azonban csak vállat ránt.*
-Mondjuk úgy hogy szeretem a kihívásokat, és ritkán találni olyan embert akinél ez érezhető is.*na igen Mordana volt talán az utolsó hiszen Ő is egy harcias lány volt, majdnem minden találkozásukkor harc volt, és valahol ez imponált is a férfinek. Na de bizonyítva hogy fegyver nélkül is elég veszélyes egy mosollyal konstatálja, hogy a lány meglepődött azon amit látott, de látszólag a vámpír még nem igen törődik a karddal, csupán csak a másik szemébe nézve válaszol.*
-Ha elmondanám, lehet hogy már hanyatt homlok menekülnél... de mondtam ha legyőzől megtudod.*na meg lehet anélkül is de ezt már nem teszi hozzá, a kérdésre viszont csak oldalra dönti a fejét.*
-Hm.. nem is tudom, akkor én kérek tőled egy igazán kis dolgot, de nem kell aggódni nem az életed és nem is a tested lesz az...*mondja hiszen az ember ilyenkor álltalában erre a két dologra gondolhat, főleg hogy ez a fiatal leányzó még csinos is. Na de a támadás igencsak hamar jön, és a vágás éppen hogy eléri a férfi mellkasát amit aprón felsértve fel is buggyan némi vér.*
-Ezt már nevezem nem is rossz..*mondja, de persze ő is mozdul, így helyezkedve ki oldalra, hogy a lány nem tudjon teljesen mögé menni viszont amikor döfni készülne érezheti ahogy oldalasan átfogja valami, méghozzá a férfi keze erősen.*
-Egész ügyesen vívsz... gyors vagy. Máris élvezem ezt a kis harcot.*mondja komoly hangján,de még mindig nem engedve el a kardot tartó kart, s a penge is csak miliméterekre helyezkedik a vámpír mellkasától tehát éppen időben akadályozta meg. A következő pillanatban azonban szorít egyet a végtagon, s ha minden jól megy elrugaszkodva meg is próbálja átdobni a lányt a válla felett.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-02, 1:41 am

- Nem szeretem, ha kioktatnak, tehát azt csinálok, amit csak akarok. *jelentem ki igen csak határozottan ismételten, hiszen engem csak ne akarjon már kioktatni... Na de végül előtérbe kerül egy kis harc, amelyet szeretne ez a férfi, kinek nevére még mindig nem jöttem rá, így veszem elő a kardomat is, hiszen van egy olyan sejtésem, hogyha nem engedek neki, akkor kivívja ő magának azt, hogy rá szegezzem a pengém.*
- Szóval szórakozni akarsz, értem. *bólintok egy aprót, de nemsokára mögém kerül, igen csak gyorsan, az agyam pedig gondolkodik, hogy mi is lehet ő... Sokminden megfordul a fejemben, de egyik mellett se tudok most dönteni és ahogy hallom, majd csak akkor tudom meg az igazat, hogyha legyőztem.*
- Nem vagyok én olyan félős. *mosolyodom el kissé, majd térek rá a következőre, hogy vajon ha veszítek, mit kell nekem adnom neki... a szavai viszont nem túl bizalomgerjesztőek, így nézek kissé komolyabban a szemeibe.*
- Egy kis dolgot? *kérdezek vissza, de inkább most már támadok, hiszen nem kéne veszíteni. Ahogy viszont a bókot meghallom, meg sem állok, máris támadnék, de a kezemet ért fogás megbénít, így emelem felé a fejem.*
- Akkor a veszteséget is élvezni fogod! *jelentem ki magabiztosan, de a kard csak nem mozdul, érezhetően erősebb nálam, így amikor megszorítja a kezem, csak felszisszenek, de a kardot nem eresztem el, viszont a következőben már azt érzékelem, hogy repülök, méghozzá át a másik fölött és nemsokára a földnek ütközöm és kissé fel is nyögök, hiszen fájt. Testem is cseppet megremeg, miközben fejemhez, majd a derekamhoz kapok. Ez tuti, hogy zúzódás, de már nincs mit tenni, csak megfordulok és meg is próbálok nemsokára felkelni, de kezem cseppet megremeg a kardtól. Nem ember, erre rá kellett jönnöm, hiszen az ereje... sokkal erősebb nálam. Viszont nem most fogom feladni, így halkan pihegek egy picit, így gyűjtve még erőt, majd nemsokára ismét lendül a kezem, bár most már valamivel lassabban, láthatóan nem adom fel egy ütközés után és most már a kezeit célzom meg elsősorban, majd ez után pedig a nyakát.*

» Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)