Titkok erdeje

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 4:22 pm

* A lány felé fordulok lemondó sóhajjal mivel úgy tűnik ma már nem láthatom meg ki lapult a levelek mögött fenn a fán s úgy tűnik ez túlságosan is megmutatkozik rajtam.*
- Nem baj, majd máskor.* rázom meg picit a fejem, de hogy mit máskor az mindegy, így hát elfogadom a felém nyújtott kezet és bemutatkozom magam is. Nevem tetszésére továbbra is csak mosolygok, nekem sincs vele semmi kifogásom.*
- Anyu érdeme. De majd átadom neki.* kacsintok rá s hamarosan az is kiderül, hogy egy házba tartozunk minek megörülök, hisz elsősorban a Cruorises diákok érdekelnek kikkel szinte együtt élek.*
- Én is örülök tényleg, rajtad kívül még csak egy fiút ismerek meg aki beosztott, de ő túlságosan robotos volt nekem.* döntöm kissé oldalra a fejem hisz csak ledarálta szövegét és eligazított kissé és már ment is dolgára. Na de sétálhatnánk is közbe ha már ez volt mindkettőnk célja így hát elindulunk a burjánzó növények között.*
- A Markazit-hálóban. Te?* azt azért tudom, hogy nem egy szobában lakunk remélhetőleg az is kiderül, hogy Bri hol kapott helyet. Talán csak egy fal választ el minket egymástól... De az is érdekelne, hogy talán nem e ismeri azt a fiút akit én, de erre hamar megkapom a választ így csak megvonom törékeny vállamat kissé.*
- Mindegy majd felkeresem.* vagy nem, nem tudom még egyenlőre bár az óra után kedves volt, talán kiheverte előző talinkat.*
- Amúgy tudtad, hogy ez az erdő igen szeszélyes? Azt olvastam, hogy ha úgy tartja kedve hihetetlen dolgokat tud művelni...* lesek rá, hogy ő vajon mennyire informált az őt körülvevő világról, engem érdekelt így utána néztem a dolgoknak.*
- És hogy érzed itt magad? Olyan amilyennek képzelted?* kerülgetem közbe a fákat, bokrokat figyelve arra is hova lépek, nem szeretnék egy levélszőnyegnek tűnő gödörbe lépni.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 4:30 pm

*Lehet, hogy van abban valami, amit most Joi mond, ez az erdő tényleg képes furcsa dolgokat művelni, olyanokat tenni és megmutatni magából, amelyeket nem láthat bármelyik diák. Most viszont minden nyugodtnak tűnik, nem látszik, hogy bármi meg akarná ezt zavarni, a nap is átsüt azokon a bizonyos lombkoronákon és az idő is kedvezőnek mutatkozik, de mintha mégis valamiféle mozgást hallanának, mintha nem lennének itt egyedül. Pár perc múlva viszont érezhetik, ahogy a fák gyökerei a lábaikhoz érnek, mintha az erdő életre kelne, mozogni kezdene és egyre beljebb és beljebb terelné őket, a sűrű növényzet felé, egy kitaposott, kellemes ösvény irányába. Ha hallgatnak most minderre, akkor nemsokára viszont apró, vörös cseppeket láthatnak, piciként kezdődik az úton, majd egyre több és több lesz, míg nem úgy 10 méter után egy halott őzgidát találnak maguk előtt. Még meleg a bőre, tehát valaki most ölhette meg és a hasürege szépen tátong is a lányok felé, tehát bizonyára valami vad lehetett. De ha tényleg az volt, akkor vajon merre jár? Itt van a közelben? A fák tovább motoszkálnak, viszont nem túl messze tőlük, picit északra mintha morgolódást hallanának, nem túl hangosan, de a vérvörös szempár, ami szembe néz velük nem árulkodik túl sok jóról.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 4:49 pm

* Miután sikeresen megzavarom a lányt, amit úgy néz ki, hogy nem bán, bemutatkozunk egymásnak. Megjegyzem, hogy tetszik a neve, erre kapok is egy mosolyt.*
- Rendben.* válaszolok arra, hogy átadja anyukájának. Na de mivel mindketten azért jöttünk, hogy felfedezzük ezt a helyet, beljebb is merészkedünk. Időközben az is kiderül, hogy egy házban lakunk, aminek mind a ketten örülünk.*
- Ó engem egy lány osztott be. Egy kicsit furának tartom, de hát még nem ismerem annyira. Szerintem kiakasztottam a hülye kérdéseimmel.* nevetek, miközben visszagondolok, hogy milyen sületlenségeket kérdeztem.*
- Én a Tigrisszem- hálóban vagyok. Mellesleg tök egyedül.* vigyorgok a mellettem sétálóra. Tetszik, hogy egyenlőre az enyém az egész kecó. Mikor egy fiúról kérdez, szomorúan mondom neki, hogy sajnos őt nem ismerem. De látszólag nem sújtja le annyira dolog, mert egy vállrándítással el is intézi. Viszont a kérdésétől kirázott a hideg.*
- Nem sajnos ezt még nem tudtam.* nyelek egy nagyot* - Már kezd elegem lenni a hihetetlen dolgokból.* mondom félhangosan. Olvasnom kellett volna, mielőtt idejövök, de az vigasztal, hogy nem vagyok egyedül, és a pálcám is nálam van.*
- Az túlzás, hogy jól érezném magam. Tudod nemrég volt egy kis afférom egy vámpírral.* nézek le a csuklómra, amin még mindig ott virít a heg. Hirtelen mozgást hallok. Körül is nézek, miközben előrántom a pálcám.*
- Öhm Joi azt hiszem társaságunk akadt.* mondom a mellettem lévőnek, miközben szemeim még mindig a környéket fürkészik. Kis idő múlva érzem, hogy a gyökerek a lábamhoz érnek, ezzel tuszkolva engem beljebb.*
- Ezt értetted az alatt, hogy szeszélyes?* kérdem és próbálok nyugodt maradni. Nemsokára vörös cseppeket látok.*
~ Jesszusom.~* gondolom elhűlve. Hamarosan a cseppek gazdájára is rátalálok, és elfojtok egy sikolyt.*
- Mi folyik itt?* kérdem kicsit halkabban, mert az állaton látszik, hogy mostanában végeztek vele.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 5:02 pm

* Úgy tűnik ugyan az a személy osztott be minket, bár én nem tartottam furcsának csak kötelességtudónak, de hát ez most nem is fontos, így inkább Raiden felől érdeklődöm ki úgy tűnik nem ismer a lány majd azt tudakolom meg, hogy ő melyik hálóban lakik.*
- Az szuper! Nekem van három szobatársam, de még nem mélyült el egyikükkel sem a kapcsolatom.* van ez így, az hogy egy szobába lakunk nem sok mindent jelent így hát ahogy elindulunk az erdő belseje felé úgy említem meg neki azt, amit erről az erdőről tudok.*
- Pedig állítólag ha akar életre kell és piszkálódni kezd.* nagyjából, de mivel látom azt a kis rémületet az arcán inkább nem riogatom tovább hanem meghökkenve állok meg.*
- Vámpírt mondtál?* nem tudtam, hogy vannak itt ilyen lények így tényleg meg vagyok döbbenve s ennek jelét is látom a lány kezén.*
- De azért jól vagy?* lépek hozzá közelebb s ha minden igaz tovább is sétálunk, bár egyre inkább úgy érzékelem, hogy valami folyamatosan piszkálja a lábam s egy bizonyos út felé tartunk.*
- Mi?* kérdezek vissza mert hát én most nem értem miként érti ezt a társaságot én magunkon ívül senkit se látok. Viszont az ösvényt azt megpillantom s picit furcsállom is, akár csak az apró vércseppeket.*
- Uh ez mi?* hajolok le hozzá közelebb majd ahogy előre tekintek úgy pillantom meg az egyre sűrűsödő és nagyobbodó cseppeket miktől egy kis gombóc kerekedik torkomban. Megfogom a lány kezét és tovább megyek egészen addig míg nem meglátom a tőlünk pár méternyire lévő tetemet.*
- Úgy, hogy bánt.* pillantok rá komoly tekintettel majd vissza az állat felé. Bri sikolyától a frász tör rám így kissé megrántom a kezét és halkabbra fogom szavaim.*
- Na már!! Ne ordítsd mert a frászt hozod rám!* nagyon nem jó az amit látok é ahogy közelebb megyek és meglátom a kibelezett állatot úgy nyelek egy nagyot.*
- Mi van ha itt van még?* nézek fel a lányra s ekkor hallom meg a halk morgást mitől felpattanok és ügyetlenül kapom elő pálcámat, még a kezemből is kiesik.*
- Ne mozdulj!* merevedek le magam is mivel meglátom azt a vörös szempárt, nem sok jót ígér de hát pálca nélkül semmire se megyek így lassan leguggolok hogy felvegyem.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 5:12 pm

*Ahogy a lányok meglátják az állatot, úgy rejtőzik el az, amelyik megfogta és bár nem darabokra cincálta, mégis eszegetett belőle, nem is keveset. A lányokat figyelve kezd el hangosan morogni, hiszen az ő étke van ott, mi az, hogy nem hagyják neki békésen elfogyasztani? Na de lassan kibújik a fák rejtekéből, így válik láthatóvá inas, páncélos teste, majd alacsony termete. Ez tényleg egy állat, hosszúkás és nem is igazán lehet tudni, hogy mihez hasonlítható, tehát bizonyára egy varázslény lehet, de ahogy a lányok felé lép, még mindig morog, de nem támad rájuk, csak a kajájáért megy, amelyet nemsokára tűhegyes fogai közé is kap, majd lassan hátrálni kezd vele, tényleg nem gyorsan, de azért szemeit a diákokon tartja, ki tudja, hogy mikor akarják tőle elvenni az étket. Viszont a fa gyökerei mögötte lassan összegyűlnek, mintha azon lennének, hogy a lény még hátrébb menjen és akkor elkaphassák és fogságba ejthessék. Kérdés az, hogy a lányok mit tesznek. Segítenek-e ennek a lénynek vagy inkább elpusztítják azért, amit tett, mert ragadozó és megölte az étkét, akár csak a farkaskos vagy a nagymacskák vagy bármilyen más, számukra ismert lény.*

Titkok erdeje - Page 10 QEFAWUtvAwMFB1xNEgVR

Titkok erdeje - Page 10 QEFAWUtvAwMFB1xNEgVR

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 5:37 pm

* Mikor meghallom a srác nevét és mondom, hogy nem találkoztam még vele, Joi elintézi egy vállrándítással. Egyre beljebb haladunk az erdőbe és közben beszélgetünk. Arra is fény derül, hogy egy házban lakunk így azt is megtudjuk, hogy melyik szobában van a másik.*
- Ó egy idő után csak kialakul.* mosolygok rá biztatóan. Elmeséli, hogy milyen furcsa erdőben is vagyunk, és nekem valahogy nem tetszik amit mond.*
- Azért jó lenne, ha nem most kezdene piszkálódni.* mosolygok erőtlenül, hisz így magában is elég fura ez a hely, nem ha életre kell.*
- Igen azt. A temetőben futottam össze vele, szóval azt a helyet nem ajánlom.* mondom neki komolyan. azért megnyugtat, hogy neki is új a dolog, és igaz csak egy picit is, de tudok neki segíteni abban, hogy ne kerüljön abba a helyzetbe.*
- Aha* vonom meg a vállam a kérdése hallatán. Indulunk is tovább, mikor érezzük a gyökereket a lábunknál, amik mintha terelgetnének egyre beljebb. Hallom, hogy valaki mozog a közelünkben, és ezt Joival is megosztom, de úgy látszik, csak hallucináltam, mert ő nem hall semmit. Viszont vércseppeket vesz észre.*
- Öhm vér?* kérdezem félszegen, és imádkozom, hogy ne legyen igazam. Ahogy tekintek előrébb úgy hagyom abba a fohászkodást, mivel a cseppek megduzzadnak, ahogy egyre beljebb megyünk. Közben Joi megfogja a kezem, amiért nagyon hálás vagyok neki.*
- Értem.* nyelek egy nagyot. Valahogy nem akarom, hogy még ez a hely is bántson engem. Hamarosan azt is fel lehet fedezni, hogy honnan is erednek a cseppek, ugyanis egy tetem hever előttünk, amit vélhetőleg nemrég öltek meg. Én nem tudom megállni, hogy ne sikítsak. Joi hátra is ránt, mert ezek szerint ő is megijedt.*
- Bocsi. Nem volt szándékos.* mosolygok rá erőtlenül. Nem akarom senkire ráhozni a frászt.*
- Valahogy nem szeretném megtudni.* emelem ijedt tekintetem a mellettem lévő lányra. Hirtelen morgást hallunk és Joi is előveszi a pálcáját. Én le vagyok dermedve így könnyen szót fogadok neki. Látom ahogy valami bújik ki a fák mögül. A szívem az egekbe szökik, mikor meglátom a lényt. Közeledik felénk és én csak ledermedve figyelem. Hirtelen belemélyeszti fogait a tetembe, majd távolodni kezd. Ahogy távolodik, a fa gyökerei úgy gyülekeznek mögötte. Én még mindig teljesen le vagyok sokkolva. Azt se tudom, hogy levegőt veszek-e.*
- Most mit csináljunk?* kérdem a mellettem lévő fülébe suttogva, miközben a szememet egy pillanatra se veszem le a lényről.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 5:50 pm

* Azért akad olyasmi amit még nem tudok, azt álmomban sem gondoltam, hogy vámpírok portyáznak a környéken. Tudok róluk elég sok mindent olvasmányaimból így azt is, hogy igen veszélyes lehet velük egy körzetben lakni, de tőlük szerencsére csak este kell tartani, nappal mindenki biztonságban van tőlük. Kissé aggódva kérdezem meg, hogy jól van e a lány, bár ki remekelne ha összetűzésbe kerül egy ilyen lénnyel? Hisz ezt mondta imént... Válaszát meghallgatva indulunk tovább s egyszer csak azt veszem észre, hogy a fák gyökerei piszkálgatják a lábszáram s egy idő után már úgy érzem, hogy terelnek is valamerre. Furcsa ez az egész de megyek amerre akarják így érünk el egy szép kis ösvényt hol felfedezem a földön a piros kis foltokat.*
- Az.* pillantok fel rá, vérnek tűnik így kissé szemeim is kinyílnak ahogy követem az egyre sűrűsödő foltokat míg nem a tetemtől pár méterre meg nem torpanok s közben kellően felvilágosítom ezt a lányt a titkok erdejéről. Ahogy Bri is felfedezi az állatot elsikoltja magát így picit megrántom a kezét, hogy ezt fejezze be.*
- Nem tudhatjuk, úgyhogy maradjunk csendben.* felelem én is halkan s amikor megpillantom a bokrok közül kileső vörös szempárt felpattanok és ijedten kapom elő pálcámat mi sajnos a földön landol. A legjobb ilyenkor azt tenni, hogy meg se moccanunk de csak akkor érzem magam jobban ha a pálcámat felvettem a földről. Ez meg is történik s előre szegezve állok továbbra is meredten figyelve azt, hogy miként bújik elő a szem gazdája. Amikor megpillantom a lényt kissé meghökkenek, sosem láttam még hozzá foghatóan csúnya egy teremtést.*
- Uh szegény. Elég otromba.* motyogom magam elé s már inkább sajnálom sem mint félnék tőle, persze azért ott bujkál bennem a félsz ahogy egyre csak közeledik de mivel ő is óvatos így hát lassanként felfogom a helyzetet és a kissé továbbra is riadt Bri-re nézek.*
- Csak a tetem kell neki, nyugi.* remélem nem dobja ki itt mellettem a taccsot így nyugtatólag a vállra teszem keze egy pillanat erejéig majd visszatekintek az állatra ki időközben visszavonszolja zsákmányát a fák felé..*
- Még sosem láttam hozzá hasonlót...kíváncsi vagyok milyen lény ez.* gondolkodok el hangosan de ekkor meglátom mire készülhetnek a fák s teszek pár lépést előre kissé bizonytalanul.*
- Nem tudom... nem hagyhatjuk, hogy bántsák. Ő se bántott minket.* pillantok vissza a lányra vállam felett, állat méghozzá varázslény s ezek értékesek s különlegesek a maguk formájában így hát mély levegőt veszek és lendületesen megindul a fák felé miközben megálljt kiáltok.*
- Hé! Állj meg, ne!* nem tudom mennyit fog fel ebből de lassan már csak azt veszem észre hogy futok.*
- Bri gyere!* szólok vissza a lánynak ha esetleg még ott állna dermedten majd pálcámat a gyökerekre szegezve ejtem ki az igét.*
- Sectusempra!* használom ezt az átkot többször is, ahányszor csak kell s lehetőleg az állat sem támad rám hisz érzékelnie kénem hogy csak őt védeném. Még egy kört is rajzolok a levegőbe és közepét is megpöccintem s az árnygömb igéjéről sem feledkezem meg.*
- Fatum orbium!* állok meg végül hisz futva ez nehezen menne és hát magamat sem akarom veszélyeztetni.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 5:57 pm

*Az állat valóban nem ártalmas, tehát Bri-nek sincs sok értelme menekülni, de a lány tudja. Viszont ha mindentől így fél, el kéne gondolkodnia azon, hogy mit keres itt, egy feketemágus képzőben, hiszen hamar vége lehet, ha nem embereli meg magát. Joi gyorsan kapcsol, hogy miről van szó és ahogy meghallja ez a rusnya jószág a szavait, mely szerint álljon meg, hirtelen engedi le az áldozatát és kezd el morogni, de hamar kapcsol ő is, érzékeli a helyzet komolyságát és hogy a lány is segíteni akar neki, így fejét ide-oda szegezi, nézve a gonosz fákat, amelyek ellene vannak, de az ágak csak úgy szakadnak az átoktól, viszont Joi nincs túl sokáig előnyben, mert két lábára tekeredik két gyökér, így emelik fel, fejjel lefelé, a kis lény pedig csak morog, próbálja karmolni a fát, de azok nem engednek. Talán ideje lenne Bri-nek is tennie valamit, mielőtt újdonsült ismerőse fejére esik és meg is hal itt előtte... akkor már lehet oka félelemre és dermedségre, de addig is inkább meg kéne próbálkoznia azzal, hogy segítsen.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 6:17 pm

* Nem kis meglepetést okoz az erdő, ugyanis érezzük, hogy az ágak terelgetnek egyre beljebb minket, miközben vérfoltokat látunk. Kicsit sem kecsegtető a helyzet, amit fokoz az, hogy meglátjuk, honnan is ered a vér. Én sikítok egyet, és ezzel Joira is ráhozom a frászt.*
- Rendben.* mondom neki halkan és én is fürkészem az erdőt. Joi meglátja a szempárt és elő is kapja a pálcáját, ami először leesik, de aztán már a kezében marad. Én sokkolva nézem a lényt, ami kibújik a fák közül, és elindul felénk. Joi megnyugtat, hogy csak a tetemért jön, és így a szívem is alább hagy a dübörgésből.*
- Na arra én is. Ilyen rondaságot nem lehet gyakran látni.* fürkészem még mindig a lényt. Tényleg marha ronda szegénykém. Viszont eddig még nem támadt ránk és így én is kicsit bátrabb vagyok. Joi megindul bevédeni az állatot, és miután rám szól, pálcámat megmarkolva én is utána megyek. Míg Joi harcol az ágak ellen, látom, hogy kettő őt veszi célba.*
- Joi vigyázz!* kiáltok oda, de már késő. A lány fejjel lefelé lóg. Még jobban megmarkolom a pálcám, és az egyik gyökér felé irányítva mondom ki a varázsigét.*
- Sectumsempra* kiáltom én is az átkot. És ugyanezt megteszem még egyszer a másik gyökér felé mutatva a pálcámmal. Közben nagyon remélem, hogy az újdonsült ismerősömnek nem lesz semmi baja.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 6:28 pm

* Szerencsére ha kell megvan a hidegvérem így addig nem támadok míg azt nem észlelem, hogy ez a furcsa lény is erre készülne. Úgy tűnik Bri-nek sem áll szándékában, de ahogy ránézek látom azt is, hogy kissé megijedt, szinte cselekvőképtelen így amikor látom, hogy a lény is óvatosan közelít meg minket s harap bele a zsákmányba mit vonszolni kezd, megnyugtatom, hogy csak az kell neki. Viszont amikor egyre közeledik az erdőhöz látom amint az ágak mesterkednek valamiben s mikor leesik, hogy mire készülhetnek úgy döntött védelmembe veszem ezt a szegény párárt, hisz nem ártott nekünk, pedig bővíthette volna vacsoráját. Nem tudom, hogy társat mit tesz s mit nem de én felé szaladok és kaszabolom az ágat végül pedig egy árnygömböt és növényekre zúdítok mivel szükséghelyzet van. Amire nem számítok az az inda mi elkap így egy meglepett sikoly szakad ki belőlem ahogy hirtelen a feje tetején látom a világom.*
- Segíts kérlek!* kiáltok a lány felé kérlelőn, hisz nem akarom, hogy bekebelezzen vagy szana-szét rángasson. Mikor meghallom a kaszaboló átkot elkerekednek szemeim.*
- Neee!* félek, hogy engem talál el így vagy sikeresen elkapja az indát és fejre esek mitől a nyakam is kitörhetem. Sebesen jár az agyam s figyelem a morgó lényt is, szíven oly hevesen kalapál mellkasomban, hogy már attól félek kiszakítja azt.*
- Bríííí kérlek!* félek, nem is kétség ki tudja mi történik ha... na igen ez a bizonyos ha nem valami megnyugtat, de bízok abban, hogy a lány megment.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 6:34 pm

*A leányzót könnyedén elkapják azok a bizonyos csökerek, így emelve hát fel a magasba és ha a másik diák nem tesz semmit, szinte biztos, hogy le fog zuhanni. Ahogy viszont az eresmények sorra követik egymást, Bri is megtáltosodik, így indul hát Joi segítségére, viszont furcsa egy megoldással próbálkozik. A köteleket elvágja, így szerencsétlen lány zuhanni kezd. Na, nem ez volt a legjobb ötlet, amit valaha láttunk, de a kis varázslény se rest ám segíteni, így hirtelen vonszolja ebédjét a lány alá, így mire Joi észbe kap, máris az őzgida-tetemen ér földet és bár megüti picit magát - tehát szerez egy kis zúzódást, de nem túl nagyokat -, még sincs semmi baja. A rusnya teremtés viszont csak közel hajolva hozzá megnézi magának a lányt, majd hirtelen fordul meg és kezd el futni az erdő mélye felé, ott is hagyva az étkét. Úgy is kilapult már és minden bizonnyal a vére és húsa Joi-t teremtette be részben, de legalább túlélte a lány és nem lett baja... Veszélyes ez az erdő, valóban, talán nem ártana távozniuk innen, még mielőtt nagyobb bajba keverednek.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 6:52 pm

* Mikor meglátom a lényt kijönni a fák mögül, lebénulok, de Joi a segítségemre siet, és elmondja, hogy csak a tetemért jön. Mikor megbizonyosodik róla, hogy a lény ártalmatlan, egyből a segítségére siet. Én még mindig sokkoltan állok, de mikor rám szól, hogy menjek elindulok. Viszont észreveszem, hogy az ágak most őt környékezik, oda is szólok neki. Akkora már késő, hisz újdonsült ismerősöm fejjel lefelé lóg. Hirtelen küldöm az átkot az ágakra, nem gondolva a következményekre. Viszont a lény is úgy dönt, hogy segít nekünk, mert a tetemet Joi alá vonszolja, így megóvva őt a nagyobb sérülésektől.*
- Jujj bocsi nem gondolkodtam. Jól vagy?* futok is gyorsan oda hozzá, majd ráirányítom a pálcám.*
- Hippokrax* mondom ki a gyógyító varázslatot, remélve, hogy megszünteti, a sérüléseit. Majd jobban szemügyre veszem, és látom, hogy csupa vér, meg húscafat van rajta. El is húzom a szám.*
- Bocsi, de a vérvörös nem a te színed.* próbálom poénosra venni a figurát, remélve, hogy ezzel nem sértem meg, és pálcámat újra rá irányítom.*
- Suvickus* mondom ki a bűbájt, hogy megszabadítsam szegény a kellemetlen tényezőktől. Közben halványan mosolygok, de a szemeimen látszik, hogy nagyon sajnálom a történteket.*
- Így ni. Máris jobban nézel ki.* nézek a szemébe mosolyogva, és közben odanyújtom a kezem, hogy ha hajlandó elfogadni, segíthessek neki felállni.*
- Hát nem tudom te hogy vagy vele, de nekem elegem van egy időre az erdőkből.* nézek rá, és a végén elnevetem magam. Nem tehetem így jön ki a sok stressz, ami az elmúlt percekben ért.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 7:01 pm

* Ahogy elkapnak a gyökerek úgy emelkedek a magasba s még egy meglepett sikolyt is kipréselek magamból, mivel a lény megmentésével voltam elfoglalva. Senki másban nem bízhatok csak Bri-ben ki kezd merevségéből felengedni és a segítségemre siet. A hintázástól kissé összemosódik előttem a világ de szavait tisztán hallom, mik rémülettel telítik meg szívem. Hisz levágni magam én is le tudtam volna, csak az estétől és következményeitől tartva nem tettem meg. Szétvetett végtagokkal esek hát le mivel az igéje sikeresen célba talált de legnagyobb meglepetésemre nem a kőkemény talajra esek hanem a tetemre, de még így is nyekkenek ahogy hanyatt esek. Vér fröccsen szét körülöttem s bizonyára egész hátam nedvben úszik mégsem tudok egy hosszú percig megmozdulni csak nézek fel a lombkoronák közé. Megköszörülöm torkom s óvatosan Bri felé fordítom fejem.*
- Legközelebb kétszer is meggondolom, hogy a segítségedet kérjem.* felelem nyöszörögve de koránt sem utálkozva, hisz bizonyára nem került életében éles szituációba ahogy én sem, de meg kell tanulni hidegvérrel kezelni a helyzetet. Ahogy a másik irányba fordítom arcom és megpillantom a néző lényt csak egy köszönömöt motyogok neki, hisz azért valamennyire megértette azt, hogy álljon meg talán ezt is megfogja.*
- Megvagyok...csak szeretnék kikelni ebből az ocsmányságból.* nyújtom felé kezem még mielőtt varázsolgatni kezdene, hisz nem érne úgy semmit az egész ha tovább feküdnék benne. Nehézkesen kiegyenesedek s veszek egy mély levegőt miközben derekamra csúsztatom kezem de már hallom is az igét így hamarosan a fájdalom érzete elmúlik. A kis poénra elmosolyodom mivel nem történt végzetes dolog így nem látom már annyira vészesnek a helyzetet mint odafent.*
- Köszi hogy megerősítetted ezen hitem.* s hamarosan a mocsoktól is megszabadulok mi leginkább hátsó részem terítette be, de örülök a segítségének mivel hamarosan elkezdődik a spirituális óra s annyira belemásztunk az időbe, hogy jó ha a termet elérem időben nem hogy még felmenjek a szobámba tisztálkodni.*
- Köszönöm Bri, azt hiszem eléggé szalonképes lettem egy órához.* vetem magam szemügyre, kijelentésével pettyet egyetértek így karolok hát bele és indulok el vele a révész felé.*
- Azt hiszem nekem is...de ideje visszamennünk a Mysterioba. Iparkodnunk kell ha el akarjuk kapni az órát.* pillantok rá kis mosollyal ajkamon s ha ő is benne van a visszatérésben akkor édes kettesben és remélhetőleg épségben vissza is térünk az iskolába.*

// Köszi a mesét, tetszett //

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 7:23 pm

* Ahogy látom, hogy Joit a lebegőbe repítik a gyökerek, csak az járt a fejembe, hogy leszedjem onnan, ezért kicsit meggondolatlanul dobálózok a varázsigékkel. Mentségemre szóljon, hogy általában engem védtek meg és nem én másokat. Viszont a lénynek hála aránylag jól megússza a dolgot. Én sem vagyok ám rest, futok is oda hozzá, hogy megkérdezzem minden rendben van-e.*
- Na látod azt nagyon jól teszed.* felelek neki vigyorogva, hisz én se biztos, hogy megbíznék magamban egy ilyen helyzetben. De legalább az is kiderült, hogy pocsék vagyok a necces helyzetek megoldásában. Mielőtt még kimondanám a varázsigéket Joi megfogja a kezem és feltápászkodik. Én meg örülök, hogy ezek után még hagyja, hogy segítsek neki. Miután sikeresen két lábra állt, el is mondom a gyógyító, majd a tisztító bűbájt.*
- Ó nagyon szívesen.* vigyorgok a lányra. Tény, hogy tényleg nem áll jól neki a vérszín.*
- Igazán semmiség. Hisz ha úgy vesszük, miattam lettél véres, ez a minimum.* mosolygok rá háztársamra. Még gyorsan meglesi magát, miközben én elmondom, hogy elegem van az erdőkből. Kezdem érteni, hogy apuék, miért nem engedtek soha, még csak a közelébe se.*
- Ez így van. Első a tanulás.* mondom úgy, mint egy mintadiák, de a végén elnevetem magam. Először kicsit lemerevedek, mikor Joi belém karol, de utána hatalmas vigyorral az arcomon megyek mellette, hogy elérjük a révészt, aki majd a kastélyba visz minket.*

// Köszönöm a mesét és a játékot is. Smile

Nagyon élveztem. Smile

//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 10:38 pm

*Sokan meglepődhetnének azon, hogy mit is keresek itt, pedig én erre tökéletesen tudom a választ. Victor az, aki után most kutatok és bár a férfi a klubbot említette, én most mégis a romok felé tartok. Fene se tudja, hogy miért, de talán ennyi belefér. Fekete tincseimet most összefogtam egy laza copfba, így látható is a nyakamon lévő harapásnyom, de ez engem nem zavar, bárki láthatja, önként adtam a véremet, tehát innentől kezdve az én felelősségem a dolog. Ruházatban pedig egy fekete kis top van rajtam és egy szintén fekete kis rövidnadrág, tehát annyira nem vagyok feltűnő jelenség, de nem is számít, ha valaki keres, akkor megtalál, ha pedig nem, akkor marad a magányos séta az erdőben. Jó nekem most így, mindig is jó volt, hiszen régen is sokat voltam magányos és egyedül, bár mostanság vannak barátaim, mégse érzem annyira azt, hogy mindig velük akarok lenni, néha jó a magány.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 10:47 pm

*Talán ő is éppen a magány miatt van itt, vagy csupán már megszokta az esti sétákat, és most véletlen éppen az erdőbe téved. Nem igazán céllal inkább csak amolyan gondolkozó sétaként, amit úgy két három naponta megtesz, hogy kissé kiszellőztesse a fejét, viszont most nem az ösvényen, hanem a fák között halad. Egy fekete könnyű bőrbakancsot, illetve szintén fekete farmert visel, a felsőtestén pedig csak egy éj kék ujjatlan pólót hord. Haja most is viszonylag jól ápoltan omlik a vállára, de miközben baktat a fák között, észre vesz egy ismerős alakot is, ami megállásra kényszeríti, miközben felé fordítja a fejét. Régen találkozott a lánnyal, és bár már megbeszéltek pár dolgot, tudja hogy valami azért más lett, minden esetre azért még mindig kelt némi öröm szikrát, amikor észre veszi, és most már nem is lesz rest lemenni mellé, miközben felvéve a tempóját haladni is kezd mellette, mintha csak ketten jöttek volna eddig is.*
-Szia...*fordítja felé a fejét, s szólal meg nyugodt hangon, miközben kezeit lassan kihúzza a zsebéből, s kíváncsian figyeli a lányt, vagyis az arcát, tehát mást még nem vesz egyenlőre észre.*
-Régen nem láttalak, merre tartasz?*kérdezi meg szokásos hangon, hiszen ha úgy lenne, hogy a másik nem akarja élvezni a társaságát, akkor nem akarja ráerőltetni magát.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 10:55 pm

*Nem hittem volna, hogy társaságra lelek, főleg nem arra, hogy pont Sairusra, így amikor mellém ér, hirtelen állok meg, ugyanis nem hallottam lépteinek zaját, de csak lágyan elmosolyodom, ahogy az arcát fürkészem. Azt hittem, hogy legalább megölel, de ha nem, hát nem, semmi se kötelező.*
- Szia neked is. *mondom kedvesen, lágy hangon, ahogy szoktam, miközben csak tovább sétálok meg se állva, hiszen ő se tette és ahogy érdeklődik, annyira sablonos és semleges, nincs is mit hozzáfűznöm.*
- Csak egy barátomat keresem, egy vámpírt. Tudod, olyan élményt adott, amit még senkitől se kaptam és remélem, hogy ma este is találkozhatunk. *mondom neki egy picit se titkolva szándékomat. Nem vagyok függő, se semmi, egyszerűen szimpatikus volt nekem, úgy hát csak tovább lépkedem, nem is igazán nézve rá, hiszen ha ő ilyen, miért megint én nyissak? Már unom a felesleges köröket és a könyörgést is.*
- Képzeld, Ryantől kölcsön kapom nyáron a Rio-i házát, mármint amit Faith-nek, a barátnőjének vett. Még gondolkodom, hogy kivel menjek le oda. *enyhe célzás felé, hogyha úgy alakul, örülnék, ha elkísérne, bár ki tudja, hogy akar-e egyáltalán vagy kíváncsi-e még rám. Ő is megváltozott, teljesen más ember, mint akit annak idején megismertem és nem is ismerem már igazán, de hát én se vagyok már a régi Hecate.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 11:18 pm

*Hát mentében nehéz is lenne meg ölelni valakit, a nyakba ugrós stílus pedig nem Sairus sajátossága, bár már maga se tudja mennyire változott meg minden, mióta találkoztak. Így aztán csak ő is lassan megindul a másik mellett, miközben fel is tesz néhány kérdést, amire egy eléggé fura választ kap, s egy pillanatra meg is torpan.*
-Hogy mit?*áll néz kissé értetlenül, s kb a kérdés is ilyen hangnembe hangzott el, szívesen megkérdezné, hogy normális e a lány, hogy vámpírokkal barátkozik, vagy hogy " ugye csak viccelsz?" de mégse teszi. És hogy miért nem? Már nem olyan a kapcsolatuk , hogy kioktassa, így aztán csak megemésztve a hallottakat indul meg ismét, de arcán a zavartság jelei látszanak.*
-Persze... Annyi endorfint juttatott a szervezetedbe, hogy kb az orgazmus olyan ahhoz képest mint halottnak a csók....*válaszol vissza kissé komorabb hangon, de valami mintha vissza tartaná, hogy jobban bele mélyedjen a dolgokba.*
-Biztosan komolyan gondolod, hogy egy vámpír keresgélj az éjszaka kellős közepén?*kérdezi, kissé még mindig olyan hangon, mint aki nem akar hinni a fülének, hiszen azért mert nem találkoztak, még lehet benne féltés a lány iránt. De úgy tűnik Hecate tovább folytatja átugorva a témát.*
-Ryan? A Cruorises srác? Gondolom biztosan tetszhet, hiszen Rioról azt mondják meleg...*mondja kissé derűsebb hangon, de az utolsó szavak felkeltenek benne néhány kérdést, hiszen jó ideje nem találkozott a lánnyal, nem tudja hogy kivel milyen lett a kapcsolata.*
-És.. eddig kik merültek fel a listán?*kérdezi kissé vissza fogottabban, pont az előző dolog miatt, na meg úgy tűnik nem esnek le a fiúnak a célzások, de ő már csak ilyen magának való volt mindig is.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 11:25 pm

*Ha már így mellém ér, akkor nekikezdünk a beszélgetésnek. Ahogy látom, ő remekül van, tehát nincs mit kérdezgetnem arról, hogy mi újság, hanem mesélni is kezdek, így jön szóba a vámpír és ahogy hirtelen megáll, halkan kuncogni kezdek.*
- Jól hallottad, egy vámpírt keresek. *és nem titok, hogy a véremet is adnám érte és talán tudja, hogyha megnézi a nyakamat, hogy nem viccelek. Eltelt már pár nap, a vérem is újra termelődött, tehát nem lenne itt gond, de amikor meghallom a szavait, csak picit megforgatom a szemeimet.*
- Meglehet, de legalább ő nem dobott el magától. *nem csak Sairusra utalok itt, hanem Scottra is, kinek semmire se kellek, tehát ez van, ez a nagy helyzet, én nekem most Victorra van szükségem. Egy találkozás volt, nem több, de valóban naív vagyok, tehát úgy hiszem, hogy én is érdekelhetem, nem csak a vérem.*
- Igen, biztosan! *bólogatok ismételten, majd témát is váltok, hiszen nem fogom egész este az igazamat bizonygatni, így hozom hát szóba Ry-t és Riot is.*
- Igen, ő. Izmos, helyes fiú és nagyon jó fej és remélem, hogy tetszeni fog, még soha nem jártam ott. *pillantok oldalra és egy kis célzás is elhangzik a szavaimban, amelyeket láthatóan nem vesz észre, így teszi fel hát a nagy kérdést.*
- Hmm... az első helyen talán Kyle és Chris szerepel, utána pedig Scott és te... de még eldől, hogy kivel megyek. *fura lehet a számára, hogy csupa fiú, de hát ez van, körbevesznek, mégse adom ám oda magam egyiknek se. Scottnál már megtettem és úgy érzem, hogy meg is égettem magam, tehát ezt még egyszer ne követem el... remélhetőleg.*
- Miért, te eljönnél velem, ha hívnálak Sairus? *állok meg hirtelen és lépek be elé, úgy pillantva fel tekintetébe, kíváncsian, fürkészően, mint aki ki akarja olvasni belőle a választ.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-06-22, 11:40 pm

*Úgy tűnik nem hallott félre, pedig lehet jobb lett volna, minden esetre azért eléggé fura ez főleg Hecatetől, hogy most már nem csak a rosszfiúkat vonzza de a vámpírokat is, és ez bár nem mondja ki, de böki a fiú csőrét. A következő válaszra viszont egy pillanatra elkomorul a pillantása, valahol magára ismer benne, hiszen ő is hasonlót tett vele bár azt már régebben, de valahogy ez közéjük ékelt valamit, amit nem kellett volna.*
-Mivel, a véred miatt fontos vagy... a vámpírokat az hajtja légyszives ezt legalább vedd figyelembe*csupán csak ennyit mond, nem akar vitába kezdeni, még ha most lenne is pár szava, de valamiért úgy érzi már nem teheti meg.*
-Én nem bíznék ennyire akkor se egy vérszívóba...*mondja még kissé morogva mondhatni hozzá fűzve az előbbi gondolatához... Na de szóba jön nemsokára egy másik téma, és a fiú csak lassan bólogatni kezd a szavakra.*
-Áh... így már ismerős, soha nem beszélgettem vele.*nem mintha másokkal annyira beszélgetne, a fiú nem igen szokott társasági életet élni, ami talán nem is oly meglepő részéről. Na de a házas dolognál, Sairus meg is kérdez egy s mást, amire bizony meg is kapja a tisztes választ. Hát szó ami szó, most már legalább tudja, hogy hányadán áll a lánnyal, de nem hibáztathatja, hiszen ő lőtte el a barátságukat. Ez most meg is látszik az arcán, hiszen egy kisebb szomorú árnyék is megüli ott magát, de a fiú gyorsan fel is tesz még egy kérdést, hogy ne legyen feltünő*
-Tényleg mi van Scottal? Hogy hogy harmadik helyre soroltad be?*kérdezi vissza nyerve hangja komolyságát, de amikor a lány beáll elé, Sairus kénytelen hirtelen megállni, kis híjján bele ütközve a másikba. A kérdés meglepi, de végül csak egy fura félmosollyal, ami inkább látszik amolyan tiszteletbeli mosolynak, megrántja a vállát.*
-Bizonyára el... de azt hiszem ezzel bárki így lenne az előbb felsoroltak közül, szóval miért én lennék a kivétel nemde?*kérdezi miközben finoman kioldalaz a lány elől.*
-Szóval... mi történt mostanában, hogy ennyi fiú vesz körül?*kérdezi egy félmosollyal, mintha az előbbi szomorkásabb komolyság eltűnt volna belőle. Talán csak időben húzott fel ismét egy falat maga előtt, talán tényleg örül, hogy a lánynak több barátja van.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-20, 11:48 am

* Viszonylag korán kivetett magából az ágy így a reggeli szokásos tortúra után úgy döntöttem, hogy nekiállok a gyakorlásnak, némi habozás után azt is eldöntöttem, hogy ma a toxikológiának esek neki. Ehhez viszont ki kell mennem a szigetre, hogy beszerezzem a beszerezhető növényeket, így hát rövidesen már a révész csónakjában ringatózom a tengeren majd az erdőbe vezető ösvényen sétálva meresztgetem szemeim, hogy ráleljek a keresett növényekre. Megpróbáltam bememorizálni ezeket a kellékeket, de még így kétséges lehet a siker mivel számtalan hasonló kinézetű növény bujkál a fák s bokrok tövében. Az idő ma eléggé kellemes így a hőség nem hajt, hogy minél előbb végezzek, szép lassan haladok egyre beljebb s beljebb az erődben miközben testem keresztülvetett kis táskámban is egyre csak gyűlnek a különbnél különb növények. Arra jutottam, hogy minden hasonlót összegyűjtök és a szobámban egy növényhatározó segítségével kiszűröm azt, hogy melyik az amire szükségem van, így némileg biztosra megyek a gyűjtést illetően. Viszont az egyik bokor zöld leveli között kiszúrok egy fehér szirmú virágot, egyenlőre nem ugrik be, hogy mi is az, de feltett szándékom, hogy megszerezzem. Ahogy a bokorhoz lépek felfedezem azok tüskéit, így hát körbejárom azt latolgatva, honnan is közelíthetném meg úgy, hogy ne karistolja szét a karomat. Nem találok ilyen zugot így sóhajtva négykézlábra ereszkedem és arcomat elfordítva nyúlok be érte óvatosan...*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-20, 12:12 pm

*Nem igazán tudom, hogy ma mihez is kezdjek, nem sok kedvem van a tanuláshoz, sem a könyvekhez. Az ablakon kinézve a ragyogó napsütés a szabadba csalogat, így miután összekapom magam és felöltözök egy kényelmes ruhába, ami túrázáshoz pont megfelelő, megkeresem a hálószobában Assana-t. Mivel nem jön elő a hívásomra a klubhelyiségbe nézek körül, hátba ott fekszik valamelyik kanapén. Egyből ki is szúrom magamnak a kis bestiát, és felé veszem az irányt.*
- Ideje felkelni, hasadra süt a nap! Gyere, elmegyünk kirándulni a szigetre. *Intézem hozzá a szavaim, közben pedig finoman megcirógatom a hasát. Álmosakat pislog rám, majd nagyokat nyújtózva leugrik a kanapéról és elindul utánam. Láthatóan tetszik neki a program, hisz szorosan a nyomomban jön utánam. Hamar át is érünk a szigetre és valamilyen különös késztetéstől vezérelve az erdő felé indulunk meg. Nem igazán hallottam semmit még az erdővel kapcsolatban, de nem árt vigyázni, biztos, ami biztos. Az egyik szimpatikusnak tűnő ösvényen elindulva hatalmas fák övezik az utunk, melyek nagyon is lenyűgöznek. Nem tudom mennyit jöhettünk, mikor az egyik bokornál egy térdelő lányt pillantok meg, amint egy növényt nézeget. Halkan közelebb osonok, mert közbe Assana fára mászó művészetét gyakorolja valahol a közelben, és akkor veszem észre, hogy egy fehér szirmú tüskés virág felé nyúl, ami egyáltalán nem ajánlatos ennél a növénynél, így elhatározva magam, közbelépek mielőtt a lány a saját bőrén tapasztalná meg ennek a virágnak a veszélyeit.*
- Én a helyedben nem tenném! *Közben leguggolok a lány mellé, és komoly szemekkel nézek rá.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-20, 12:27 pm

* Ügyeskedve próbálom a tüskés bokor ágain keresztül bedugni a kezem, hogy megszerezzem a virágot, mit feltett szándékom a táskám mélyére süllyeszteni. Nem úszom meg még így sem, hogy egy-egy tövis bele ne fúródjon a bőrömbe, mik ugyan nem észvesztően fájdalmasak, de ahogy tovább a viszem a mozdulatomat szép kis piros csíkokat rajzol a bőrömbe. Bár nem vagyok egy naív természet és elég sokat tudok a növényekről, mégsem számolok azzal, hogy ezek a tövisek akár mérgezőek is lehetnek a számomra hisz fogalmam sincs mi ez, de most már úgy is mindegy, vállalom a kockázatot. Azaz jobban mondva már vállalnom kell. Már vállig benyomakodtam a bokorba mikor egy figyelmeztető hang oly váratlanul ér, hogy még így is sikerül kissé összerezzennem, nem vagyok ijedős és a lelkiismeretem is tiszta, de erre most valahogy nem számítottam.*
- Miért nem?* pillantok felvont szemöldökkel a lány felé ki időközben le is guggol mellém. Úgy tudom itt egy törvény sem tiltja, hogy leszakítsak egy egy virágot ha szükségem van rá vagy éppen tetszik, elégé vicces is lenne ezen a helyen.*
- Házihoz kell, márpedig abban az áll hogy, a szigeten gyűjtsem be a hozzávalót, így számomra magától értetődik, hogy leszedhetem.* a következő pillanatokban még beljebb nyomakodok és amikor kitapintom a növény szárát egy határozott mozdulattal tövestül kihúzom akár csak a karomat. Így tovább is el lesz a táskámba, ki tudja mikor térek vissza a kastélyba. Megforgatom magam előtt majd lerázom róla a földet s a többi mellé teszem a kis táskába. Végignézek karomon mi úgy néz ki mintha összekaptam volna egy macskával majd pálcámat elővéve irányítom azt rá a sérült felületre.*
- Hippokrax!* ejtem ki az igét így hamarosan már semmi sem árulkodok arról, hogy egy tüskés bokorban matattam.*
- Ennyi, túlélem.* teszem el a pálcámat vissza a táskámba.* - Te mi járatban erre?* vetek közben rá egy kíváncsi pillantást s miután végeztem sarkamra eresztem popsimat így várom a válaszát.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-20, 12:56 pm

*Ébredésem után egyből össze is kapom magam a jó idő láttán és macskámat begyűjtve el is indulunk a szigetre, bőven van még mit felfedezni ott. Úgyis ráfér már Assana-ra egy kis vadászgyakorlás és fáramászás. A szigetre érve valami különös érzéstől vezérelve az erdő egyik ösvényén indulunk el. Séta során, a hatalmas fákon a cirmosom megélezi a körmeit, majd a fáramászással is próbálkozik kisebb nagyobb sikerrel. Hamarosan egy lányt pillantok meg, aki egy mérgező bokorba nyúl, hogy elérjen egy virágot, rá is szólok, hogy nem ajánlatos, de megijed hangomtól, biztos nem számított rá, hogy valakivel összefut itt az erdőben, és ez megmosolyogtat.*
- Mert egy mérgező bokorban matatsz. *Adok választ a lány kérdésére, de ő nem fogadja meg a tanácsom kitépi a virágot gyökerestül, de hát nem is ezzel van a baj.*
- Ha nem egy ilyen bokor közepén lenne a virág, nem szóltam volna, de nekem mindegy. * Válaszolom egy vállrándítás kíséretében, hiszen nekem édes mindegy, milyen virágot szakít le és hol, de csak segíteni akartam a lánynak, mivel nem kellemes a bokor mérgének a hatása, és szemmel láthatólag nincs tisztában ezzel a lány, bár ha mazohista típus, akkor meg tévedtem. Közben elrakja a tövestül kitépett virágot a táskájába és végignézek szépen összekaristolt bőrén, majd egy varázslattal be is gyógyítja őket.*
- Ezt inkább másnap reggel mond majd. *Felelem a lány megjegyzésére, aki kissé könnyelműnek tűnik számomra, hisz a méreg már a szervezetében van, és nem egy kellemes élmény mikor a tüske okozta sebek égni kezdenek az éjszaka folyamán.*
- Csak erre sétálunk. Milyen házihoz gyűjtesz növényeket? *Kérdezem kíváncsian, hiszem eléggé nagy árat fizet a lány ezért a növényért, persze ha nem kap bájitalt még a nap folyamán.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-07-20, 1:24 pm

* Kissé megijeszt a lányt ki váratlanul bukkan fel s mikor arra szólít fel, hogy nem ajánlaná, hogy a bokorban matassak, felvont szemöldökkel teszem fel a kérdést a miért után érdeklődve. Nem fogadom meg tanácsát, mert már úgy is mindegy, a tüskék már felsebezték bőröm így a méreg már a szervezetembe került.*
- Akkor most már úgy is mindegy nem igaz?* pillantok felé mosolyogva s a következő pillanatban már be is nyúlok ismét és leszakítom a virágot mi aztán a táskába teszek miután a gyökérzetét megszabadítottam némi földtől. További szavaira már csak vállat vonok és egy bűbájjal begyógyítom a sebeimet.*
- Gondolod, hogy meg kéne látogatnom a gyógyítót?* teszem fel a kérdést.* - Honnan tudsz ennyit a növényekről? Érdekelnek?* kérdezem kíváncsian mert hát számomra ez egy átlagos bokor csak tüskékkel és tövisekkel, semmiben nem különbözik látszatra a többitől. A kérdésemre meglepetten pillantok el két válla fölött, nem értem a többesszámot, nem látok itt rajta kívül senkit. Talán skrizo?*
- Öhm, hogy hogy sétáltok? Nem látok itt senkit...* jegyzem meg kissé kétkedve, felmerül bennem az is, hogy baj van az eszével vagy valami, találkoztam már egy ilyen emberrel s hát meg kell mondanom, hogy borzasztó volt.*
- Amúgy Josephine vagyok....de hívj csak Joinak.* mutatkozom be elmosolyodva azért, mert hát én ilyen vagyok.*- Amúgy egy toxikológia házhoz szerzem be a hozzávalókat. A feladatban az állt, hogy nekünk kell s mivel ma nincs jobb dolgom így hát megpróbálkozom vele. Szeretek a méregtant?* merül fel bennem a kérdés ha már ez esett szóba s lassan azért fel is állok, mert a lombkoronákon nehezen hatol át a nap sugara így kissé hideg és nyirkos számomra a föld. Leporolom térdemet és a feneket, mivel egy farmer rövidnadrág van rajtam, így ez könnyedén sikerül is.*
- Ha sétálni jöttél és én is gyűjtögetek akkor mehetnénk együtt tovább ha benne vagy.* vetem fel felé fordulva ezt a lehetőséget.*

» Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)