Titkok erdeje

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-10, 1:46 pm

*Eléggé sikerül belebonyolódnom a rajzolásba, ami magának a képnek csak a váza lesz, majd később jöhetnek rá a színek, amit viszont már nem másolni fogok hanem saját kútfőből találok ki. Bele tudok felejtkezni a munkámba, és ha az emberek azt mondják elvont vagyok, valahogy nem is sértődök meg rájuk hiszen tudom hogy igazuk van, sőt engem nem is zavar. Viszont amikor meghallom az ismeretlen hangot, ami bizony megzavarja ezt a harmonikus csendet amit eddig csak a ceruza sercegése tett élvezetesebbé egy pillanatra megremeg az arcom majd meglepetten nézek a lány irányába egy kisebb mosollyal, végül aztán vissza a lapra. Ismerem Lexet szóval nem felejtettem el , ahogy azt sem hogy milyen jól elvoltunk, de arcomon most bizony valóban egy elvont arckifejezést láthat.*
-Annyira nem unalmas ám... A természet változik, velünk együtt mozog és él... na meg ha akarom fel tudnám dobni valamivel, ami igazából nincs is ott..*fejezem be, miközben lassan befejezem egy fának a felső lombjainak a megrajzolását s szusszanva egyet hátra dőlve a másikra nézek.*
-Vagy esetleg van ötleted hogy mi lehetne izgalmasabb? Amúgy szia*mondom egy ravasz mosollyal, miközben fejemet oldalra billentve megrázom a fejemet.*
-Nem zavarsz, szóval nyugodtan maradhatsz. Na és hogy smint? Hogy boldogulsz az itteni élettel?*kérdezem, miközben kezem vissza tér a rajzlaphoz de még nem folytatom a munkát, csak kérdőn figyelem a másik arcát, hiszen érdekel a válasza.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-10, 2:01 pm

*A lány nem sokat ért a rajzoláshoz, festészethez, ám alapjában kedveli a művészeteket és a művészeket annál inkább... Miután elhelyezkedett Dorian mellett és meg is szólította a fiút, inkább a vászonra függeszti szemeit. Őszintén, számára ez tényleg unalmas. Most az erdő olyan csendes, olyan lusta, még a madaraknak sincs kedvük csivitelni, hát akkor kinek van kedve azt a punnyadtságot megörökíteni? Úgy tűnik pont a mellett levő fiúnak, aki profihoz illően egész ügyes választ tud adni Lex megjegyzésére.*
- Igen, végülis a lapon azt csinálsz amit akarsz. De ettől függetlenül ha nekem kéne erdőt rajzolni, és bealudnék közben. *von vállat, de még mindig csendben beszél, a lombok susogása és recsegése hangosabb az ő szavánál.*
- Éppenséggel van. *már ha megkérdezték, akkor egy ravasz mosoly kíséretében válasszal is tud szolgálni.* - Egy akt megrajzolása például. Feltételezem több mindent megmozgat az emberben, mint egy kupac levél. De ez csak az én szerény véleményem. *ő nem akar senkit nem meggyőzni semmiről, csak a kérdésre válaszol, mosolyogva persze.*
- Akkor én is kipakolok. *bólint egyet arra, hogy maradhat és batyuját kioldva egy kisebb tasakot vesz elő, benne grillezett sajtos, szarvasgombás szendvics és két üveg sör.* - Kérsz? *kínálja meg a fiút, hisz mindenből kettő van, szivesen megosztja vele. Lex egyelőre azért még nem esik neki, megvárja a fiú válaszát.*
- Mit mondhatnék. Unalmas az egész. Vagy lehet csak engem került el manapság minden érdekesség és izgalom, de tényleg, alig történik valami, mintha minden eltávolodott volna tőlem. *piszkálja közben a nadrágjáról lógó bőrdarabokat és vállat von, egész közömbös fejjel.* - És te veled történt mostanában valami? *kérdez vissza, és sznte rögtön beugrik legutolsó emléke a fiúval. Ránéz, majd a fákra fordítja tekintetét és mintha valami régi, elfeledett ízt keresne a szájában, úgy huzogatja ajkait, figurázik megfeledkezve magáról.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-10, 2:14 pm

*Hát úgy tűnik hogy punnyadt művész vagyok, de szeretem ezt csinálni, elvégre maga az alkotás öröme miatt csinálom. Fura hogy egyik nap festményeket csinálok szép, vagy éppen zord halál járta tájakról, máskor éppen belekbe kotorászom, de hát ilyen vagyok nincs mit tenni.*
-Ó nem olyan biztos, ezek szerint akkor azt akarod mondani hogy unalmas lennék?*kérdezem vigyorogva a másiktól, persze nem gondolom azt, hogy ő így gondolná csak kicsit több poént akarok csempészni a beszélgetésünkbe.*
-Nocsak had halljam.*dőlök hátra kezemet össze zárva magam előtt, és úgy nézek érdeklődő kifejezéssel a lány fel, aki igencsak érdekes ajánlatot mond, pontosabban ez még nem ajánlat csak ötlet amire egy kicsit ki is szélesedik a mosolyom.*
-Való igaz, a legtöbb válasz erre az lenne, hogy az illető mennyire tudna koncentrálni, de szerintem nekem menne, na meg mint mondtad abba is van ami talán jobban felkelti az ember képzelő erejét. Na és kit ajánlasz? Mert én nem látok itt egy meztelen, vagy félmeztelen nőt sem.*nézek körbe szokásos félmosollyal mondhatni már látványosan, mielőtt ismét Alexandrara néznék, ki aztán kipakolva kissé meg is lep.*
-Ó azt a fene nem mondom te aztán készültél, az egész napot kint akarod tölteni?*kérdezem nevetve hiszen elég masszív kaját hozott magával.*
-Köszi már ettem, de egy sört majd befelezhetünk, nem tudom hogy meg tudnék e inni most egy egészet.*mondom őszíntén, mostanában kissé hülyéskedik a gyomrom, vagy a gyomorsavam franc tudja mi. Alex azonban úgy tűnik nem igazán érzi magát jól erre viszont nehezen tudnék mit mondani.*
-Hát, szokás mondani hogy keresni kell az izgalmakat, akkor talán azok is rád találnak. BÁr kérdés mi lenne az amire valóban vágynál.*mosolyodok el, ezt veheti egyfajta kérdésnek is azonban amikor ő kérdez csak megrántom a vállamat.*
-Tanulás festegetés, kis játék, és séta a kislánnyal..*nézek vissza famulusom felé, akinek viszont hült helye van, úgy tűnik elcsatangolt valamerre.*
-Lehet megsértődött, néha roppant féltékeny tud lenni.*modnom mosolyogva, de azért észre veszem a fura mimikát is ami megmosolyogtat.*
-Hmm... csak nem érzel valamit?*kérdezem miközben leteszem a ceruzát, és kezeimet össze fűzve ismételten a másikra nézek.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-13, 10:01 am

//Tiltott mágia házi 3.//

*Mivel szeret sétálni, most is épp egy séta közepén tart, bár most nem süt annyira hétágra a nap, ez nem baj. Fekete halásznadrág, kék póló van rajta, meg egy jól szellőző cipő. Pálcáját a nadrág zsebébe tette, a másik zsebben pedig egy kis kés van, így sétálgat, egyre közelebb érve az erdőhöz. Bemegy az erdőbe, hogy keressen egy faragásra alkalmas fát, de nem talál egyet sem. Ekkor mintha léptek zaját hallaná maga mögül, megáll, és fordulna hátra. Ekkor hall egy szót, ami nem köszönés, és még a közelében sincs annak. Ez egy átok, olyan átok, amit ismer. Védekezni szeretne a pálcájával, de amint kiveszi a zsebéből, hirtelen megszédül, és a pálca kiesik a kezéből. De nem csak szédül, a feje is fájni, mintha szét akarna robbanni belülről, és ráadásul elviselhetetlen zúgást érez. Kezeit a feje két oldalára tapasztja, hogy enyhítse a fájdalmat, de ez nem ilyen könnyű. Megfordul, mert sejti, hogy azoknak a lépteknek a tulajdonosa a varázslat létrehozója. Mikor megfordul, megdöbbenve veszi észre, hogy a lány nagyon közel jött hozzá.*
~Hogyan?~*gondolja, bár még azt sem hallja, csupán tudja, mire akar gondolni. Aztán persze rájön, és ha nem fájna már így is átkozottul a feje, fejbe csapná magát, amiért erre nem jött rá. Természetesen, ha megsüketítő átkot alkalmaznak rajta, akkor bárki könnyen a háta mögé lopózhat, vagy akár csörtethet, akkor sem hallja. Egyébként a lány nagyjából vele egykorú lehet, egyszerű pólót és nadrágot visel, barna hajú két oldalt lóg le. Egyszóval normális kinézete van, de pár másodperccel később már a mosolyát is ki tudja venni, az pedig egyáltalán nem normális. A lány mosolya őrült, minden bizonnyal ő maga is az. A lány azzal a mosollyal az arcán felemeli a pálcáját, mosolya kiszélesedik, ahogy felmutatja a fiúnak az eszközt, amivel meg szándékozik ölni. A srác a pálcája után nyúl, de látja, amint a lány pálcája és szája egy időben mozdul, és nagyon okosan kitalálja, hogy most varázsolni készül. Pálca nélkül, az utolsó pillanatban áll be egy fa mögé. A fának nem esik baja, tehát nem robbantó varázslat volt. Kiles a fa mögül, látja, hogy mozog a lány szája, de a pálca a teste mellett pihen. Bizonyára valami dicsekvő, kárörvendő szónoklatot tart, milyen szerencse, hogy erről lemarad. Lassan előhúzza zsebéből a kést, amit faragásra szánt. Fel akarja mérni a távolságot, hogy miképpen dobja el a kést, aztán egyszer csak valami robban, alig pár méterre tőle. A lány irányából jön, szóval ő az, aki felrobbantotta szegény fát. Még egyszer kiles a fa mögül, a lány a pálcával hadonászik, miközben folyamatosan magyaráz valamit, majd nevet.*
~Nem komplett a csaj.~*jön a szótlan megállapítás, majd beméri a távolságot, egy másodperc múlva már kint van a fa mögül, a kés pedig repül, egyenesen a lány felé. Látja, ahogy a lány szemei kerekre tágulnak a döbbenettől, bizonyára nem számított ellentámadásra, se varázslattal, se a nélkül. A kést a srác egyébként a lány szíve felé dobta, hogy biztos legyen a dolgában. Az utolsó pillanatban a lány maga elé emeli a kezét, így a penge az alkarjába fúródik bele. A sebesült fájdalmában és dühében felüvölt, ezt a karját most már nem tudja használni. A fiú ki akarja használni ezt a kis előnyt, meg akarja keresni az előzőleg földre ejtett pálcáját. Meg is találja, pár méterre van csak tőle. Közben a lány megszabadítja karját a késtől, és most azzal kezd el hadonászni. A srác már ott van a pálcájánál, és ekkor a rémes zúgás és fejfájás enyhülni kezd, míg végül teljesen elmúlik.*
- Na, végre.*lélegzik fel megkönnyebbülten, hogy újra hall, majd gyorsan lehajol a pálcájáért. A lány csak pár méterre van tőle.*
- Ezért megfizetsz, kutya!*üvölti torka szakadtából a lány, aki minden pillanattal jobban bizonyítja őrültségét. A véres kést elhajítja, de a mozgása koordinálatlan, a kés még csak meg sem közelíti a srácot. Eközben ő pálcáját felemelve jobb oldalról egy félkört rajzol a lány feje fölé.*
- Signalirum.*alkalmazza az igét, amit a lány is használt, hadd legyen neki is rossz. A lány összezavarodottan néz körbe, úgy tűnik, már nem is hall, és elképedve teszi a tenyerét a fejéhez. Majd felpillant a fiúra, és arca eltorzul a dühtől, és üvölteni kezd. Nem szép dolgokat mondd, de ezeket csak a fiú hallja, a lány nem hallja a saját mocskolódását. Mikor aztán megpillantja a srác kezében a felemelt pálcát, elmenekül egy fa mögé.*
- Deprimo.*robbantja szét azt a fát a varázslattal, ami mögé a lány menekült. Mikor elül a por, meglátja a lányt guggolva, fejét védő kezekkel. Aztán a lány feláll, és miközben a pálcáját csak hadonászásra használja, újabb szitkok hagyják el a száját, amik közül a „szemét” a legenyhébb. A srác nem igazán szereti ezt a tömény káromkodást, úgyhogy úgy dönt, elhallgattatja a lányt. Közben a lány megpróbálkozik egy varázslattal, ami nem sikerül, úgyhogy dühében a földhöz vágja a pálcáját, és toporzékolni kezd, mint egy ötéves.*
- Ilyenkor jön jól, mikor az ellenfelünk őrült.*mondja mosolyogva a srác, mert a lány úgysem hallja, miért hallgasson? Az immár védtelenné vált lány feje fölé elkezd egy kört rajzolni.*
~Scytichs, scytichs, scytichs.~*mondogatja magában egészen addig, míg kész nem lesz a kör. Aztán figyeli a varázslat hatását. A lány az egyik pillanatban még üvölti a szavakat, amiket nem is hall, a másik pillanatban a következő szitokszó a torkára forr, a tüdejében bennreked a levegő, kezét pedig a torkára szorítja. A fiú úgy dönt, elege volt ebből a lányból, úgyhogy egy másik varázslathoz emeli a pálcát.*
- Stupor!*a lány a következő pillanatban ájultan zuhan a földre. A srác még megkeresi előzőleg eldobott kését, majd miközben elhalad az ájult mellett, „véletlenül” rálép a pálcájára, majd indul vissza a kastélyba.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-24, 10:18 pm

*Este felé végre lehűlt a levegő, de még mindig elégé meleg van, ezért át is öltözök egy fekete top-rövidnadrág párosba. Felveszem a kis háti zsákomat és már indulunk is Tequilával Seol szigetére. Gyorsan vesszük a lépcső fokokat igaz, hogy már sötétedik, de nem hagyom ki ezt a lehetőséget sem hogy kint legyek mint a többi éjszakákon. Hisz mostanában kiszoktam menni egy kicsit a szigetre hogy keresek egy hűs helyet. Most az erdőre gondoltam. Egy mert szerettem az erdő, kettő mert remélem hogy ott ilyenkor nincs annyira meleg. Bár tudom hogy ezt nem csak akkor tudom meg mikor kiérek. Mivel elég gyorsan megyünk gyorsan is érünk a révészhez. Kinek köszönök és már bele is ülök a vízen járó járműbe. Itt egy kicsit már lassabban haladunk, de nem bánom. Most nem azon van a hangsúly hogy milyen gyorsan érünk oda egyrészt. Mást részt mert most elég elviselhető az idő.*
~Várjunk én ma napozni akartam... Elég hülyén nézne ki ha kifeküdnék az erdőben éjjeli napozásra...~*gondolom és el is képzelem mit szólnának ha megcsinálnám. Egy kis ütés kizökkent a gondoltaimból mi arra kényszerít hogy elköszönjek és induljak meg az erdő felé. Gyorsan futásnak eredek, mert a kutyám is elindult futva. Versenyezünk. Természetesen ő győz. Mikor elégé bementünk leveszem a táskámat és belőle kiveszek egy piros labdát melyet el is dobok. Tequila már szalad is utána, de elégé meszeire sikerült dobnom.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-24, 10:41 pm

* Elegem van a tanulásból, a fetrengésből.. ma már úsztam lent, sőt, kondiztam is, így tehát duzzogva csapom össze hátamon fekve az ágyon, egyelőre ölemben lévő könyvemet, szégyen, de már azt sem tudom, melyik tárgy melyik tananyagát próbálom órák óta a "magamévá tenni".. nem fog az agyam, nem tudok koncentrálni továbbra sem. Zajlik az élet, de most újra mozognom kell, egy picit messze kell lennem a kastélytól, azt hiszem. *
- Ogin, irány a túlpart, itt a vacsora ideje. * szólok lábamnál fekvő famulusomhoz, ki eddig lehunyt szemmel pihegett ott, de immár a levegőbe röppen, aktívan, mint ha egész nap csak erre a pillanatra várt volna. Egy halvány mosoly átfut azért gondterhelt arcomon, de én sem vagyok már az ágyban, gyors zuhany, pár perc az egész, majd már jöhet is az öltözés. Fekete boxerre veszem most szokásos rövidebb nadrágom, mely világosbarnás színű, felülre pedig fehér póló kerül, mely kissé már túlságosan is passzos izmos felsőtestemre, na meg hát nem csak az izmok, de a tetkóim is szépen látszanak. Hajam cseppet nedves még, nem mintha számítana, na de azért egy kör rajta a törölközővel, végül lábaimra zokni, és egy hanyagul bekötött fehér tornacipő. Pálca az egyik kézbe, a másik pedig Oginhoz ér. *
- Indulás! * ejtem ki a "varázsszót", mire a teleport művelet beindul, így pillanatokkal később már a túlsó szigeten találom magam. Rettenetesen jól esik szememnek a sötét, tüdőmnek pedig a friss, nyári illatok, de agyam továbbra is csak zakatol, ahogy egyre bentebb és bentebb haladunk a sötétben. * - Lumos! * teremtek végül pálcámmal némi fényt, ám ekkor máris jön a gond.. egy piros labdát kergető kutyus személyében. Tekintetem vadul Ogin irányába téved, ki a levegőben repdesve fúj máris, közel fejemhez, sőt mi több, azonnal ki akarja iktatni az állatot, méghozzá altató nyivákolásával. Csak a macsekra figyelek, ki túl közel repked hozzám, így hirtelen kapok egyik lába után, s rántom lentebb, magamhoz közel. *
- Egy normális macska ettől eszesebb! Fejezd be! * förmedek rá, mire a macs immár felém fúj, és persze lábát próbálja kirángatni erős kezeim közül, s amíg ezzel foglalatoskodik, legalább nem a kutyára koncentrál. * - Hahó, valaki! A macskám nem szívleli a kutyádat.. minő meglepetés. * villogok mindenfelé pálcámmal, a gazdi után kutatva, közben visszafogva az egyre mérgesedő és fújó nagymacskát, s persze a végét már nem kiáltva közlöm, csupán csak orrom alatt hangzik el az a két szó. Minden esetre reménykedem abban, hogy valaki megjelenik, különben ha az állat nem famulus, nem igen hiszem, hogy túléli az éjszakát. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-24, 11:10 pm

*Na most már végkép elegem lett a nagy melegből, így ismét a szokott esti sétára indulok. Most viszem Tequilát is hisz nem olyan későn indulok el hogy ő már aludna. Így el is is indulunk az erdőbe. Siettek egy kicsit mert kíváncsi vagyok milyen ott az idő. Mikor kiérek már rögvest tudom hogy ez egy nagyon jó döntés volt majd egy kis gondolkozás és hajózás után át is érünk a szigetre hol már futunk is az erdőbe. Mikor elég jól beérünk előveszek egy piros labdát amit már hajítok is el. Persze Tequila már fut is utána és nem sokára már el is tűnik a fák sűrűjében.*
-Huppsz*mondom, de nem indulok megkeresni még, hisz tudja a kutyám hogy hol vagyok max. kiszimatol. Inkább lehuppanok a földre és nézem a csillagokat, várva hogy a kutyám vissza térjen. Már teljesen sötét van, de én nem gyújtom meg a pálcámat hisz hozzá szokót már a szemem a sötéthez és ahol vagyok elég jól beragyogja a csillagok fénye a kis helyet. Tetszem a földre a két kezemet majd rá támaszkodok. De nem sokára kiáltozást hallok. Gyorsan fel kellek és a hangirányába fordulok. Ott valami fényt látok. Rövid kis beszámoló volt, de megértetem, hogy ismét bajba keveredett a kutyám. Indulok is irány felé. Csak hogy egy bokor megakadályoz benne, de rögvest fel is állok és megyek tovább.*
-Tequila!*szólok a kutyámra, ki halkan, morog a repülő macskára.*
~Na ilyen alapon már napozhattam is volna...~*mérem végig a társaságot. De hamar rá kell jönnöm hogy nem lesz jó vége ha elengedi a srác a cicáját.*
-Szia, én vagyok az a valaki és bocsi hogy a kutyám ide keveredett... Egyébkén Ashi Angel vagyok...*mutatkozok be egy kicsit bozontalanul, de azért nem gyáván.*
-Szép famulus és elég erős, köszi hogy nem engedted a kutyámhoz.* nézek Tequilára szemrehányóan, de tudom, hogy ez az én hibám hisz én dobtam labdát.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-24, 11:29 pm

* Vacsora idő lévén, na meg ugye kell némi kifogás is a tanulás és a gondolatok elől való menekvésre.. ripsz-ropsz szedem össze magam, hogy perceken belül, naivan indulhassak befelé az erdőbe famulusommal, arra gondolva, áá, ez is egy nyugalmas este lesz, minden rossztól, félreértéstől és nézeteltéréstől mentes, de amint a nagymacska felfedezi a felénk száguldó kutyát, azonnal körvonalazódik előttem a sötét éj további menete. A macska fúj, a kutya morog, ahogyan az meg van írva abban a bizonyos könyvben, én viszont igyekszem résen lenni, már ami saját állatom visszafogását illeti. *
- Nyughass már! * próbálom csitítani Ogint, de persze nem működik, így folyamodom az utolsó lehetőségemhez, megpróbálom előrángatni a vélhetően erre kószáló kutya gazdit a sötétből, kinek kiáltását hallom a távolból, viszont állatom a kutyus további morgását figyelve támadásba lendül: altató hangját hallatva igyekszik kiiktatni ellenfelét. Sajnos túl közel van, a leányzó túl későn érkezik, én pedig csak figyelem a jelenetet: az állat morgása alább hagy, lassacskán ellustult nyüszögést hallat, és egy ásítás is belefér, majd egy jobbra, egy balra tántorodás, ezt követően pedig, mire a vöröske megérkezik, Ogin hangja elégedetten elhalkul, a kutya békésen szunyókál immár a földön, előttem. *
- Igazán nagyszerű voltál.. * eresztem el hűvös hangon szólva a hópárduchoz, ki azonnal ki is libben kezeim közül, fújva, szimatolva közelíti meg Csipkerózsikát, miközben a leányzó szavait is hallhatom. Kék tekintetem rá szegeződik, egy biccentés a köszönés, semmi más, és mintha meg sem hallanám a többit, csak a nevét, de megjegyezni azt sem fogom, azt hiszem. *
- Takoda Turner. * visz rá a jólneveltség a bemutatkozásra, s még csak fel sem mérem a lányt, úgy figyelem az alvó kutyát, ki mellé letelepszik a nagymacska büszke fejjel pillantva körbe, tekintete végül megállapodik Ashin, s cseppet sem bűnbánó tekintettel fúj egyet a lány újabb szavait hallva. *
- Attól függetlenül bealudt, de fél óra, és felébred. * sóhajtok egy aprót, feltekintve a Hold fényére, és a csillagos égre egy darabig, majd gondolva egyet kerülöm ki az alvó állatot, s intek Oginnak. * - Vacsorázni indultunk, szóval örültem a szerencsének. Ogin, gyere! * intek hátra hetykén, így a cica még egyet fúj, de már fel is libben a fák lombjai közé, s követ, valahol ott fenn. Lehet, hogy kedves és aranyos ez a lány, fogalmam sincs, de Oginnal most még dolgunk van, tehát elképzelhető, hogy nagyon bunkó vagyok, ám én őt szépen itt fogom hagyni a szunnyadó kutyussal.. legalábbis ez a terv. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-25, 12:04 am

*Esti sétámra készülődök a kutyámmal. Most valahogy kedvem támadt elvinni az erdőbe, legalább kifárasztom és nem kell attól félnem hogy nem fog aludni. Na mintha ő kettőn közül nem aludna éjjel. Gyorsan átérünk a túlsó partra hol már futva indulunk az erdőben. Ott már el is dobom a labdát. Szalad is utána "kis" kedvencem. Eltűnik a szemem elől, de nem igazán zaklat hisz talpra esett kutya. Nem sokára egy hang üti meg a fülemet, mely arról árulkodik hogy bajba keveredett a kutyám. Feltápászkodok és indulok is a hang felé. Mikor odaérek már csak egy alvó Tequilát láttok és mellette egy nagymacskát, ami valószínűleg egy hópárduc. Kicsit oldalra fordítom a fejemet. De rögtön összeáll a kép.*
~Na ez szép~* Lehajolok a kutyámhoz ki békésen szunyókál. Megsimogatom a bundáját és közben be is mutatkozok. Bólintok, mikor ő is megteszi majd teszek egy megjegyzést is a famulusara,mire nem reagál csak annyit, hogy fél óra múlva fel kell a kutyám. Már indul is. Kicsit megsértődők, vagyis nem sértődők meg, hanem nem tetszik a dolog. Mit ki is mutatok azzal hogy egy pillanat alatt előtte termek és széttárom karjaimmal jelezem azt, hogy meg kell állnia.*
-Na legalább megvárhatnád, a vacsora rá ér később is...* Ekkor halk zörgést hallok a bokrokból, de nem tudom beazonosítani mi az. Rögvest a hátamhoz kapok, hogy elővegyem a pálcámat, csak hogy nincs itt a táskám, így inkább megvakarom a hátamat és figyelem a bokrot, melyből kiugrik egy nyúl,mitől kicsit meg nyugodok, de túl korán örülök hisz mögötte egy róka van. Na eszem jelent nagy gondot, csak hogy nem áll meg a sor és egy medve is elő bukkan. *
-Szép maci, jó maci...* mondom, mert a nyúl épp felénk fut. Most az állatok is észre vetek minket. Reménykedek hogy elfutnak, de sajna nem úgy néz ki a dolog. Legalábbis a róka és a medve ránk vicsorítanak. Gyorsan futó lépésbe elindulok Tequilához hogy fel vegyem, de elfelejtetem hogy túl nehéz hogy hirtelen felkapjak és fussak vele akár két métert is. Így inkább oda megyek a sráchoz és megkérdezem tőle a legegyszerűbb kérdést.*
-Öhm... most mit csináljunk?*nézek az állatokra és remélem Takoda kitalál valamit vagy mind annyian eledelek leszünk.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-25, 12:30 am

* Már-már természetes, hogy famulusom mindenhol bajt csinál, amerre megyünk, és hát most is meglesz a kalamajka számára tökéletes végkimenetele: egy, a lábaim előtt, békésen pihengető, alvó kutya, természetesen Ogin jóvoltából. Talán a gazdának is kellene figyelnie az állatra, főleg ilyenkor, éjszaka, sötétben, de hát aki nem figyel, megszívja, mint a mellékelt ábra is mutatja. Ogin alapjáraton hiperaktív, én pedig nem vagyok túl barátságos kedvemben, tehát bár megérkezik a leányzó, s percekkel később már egymás nevét is tudhatjuk, ami számomra egy újabb fölösleges köre az ismerkedésnek, de ha annyira szeretné tudni.. *
~ Hát, nem valami ideges teremtés.. én keresztben harapnám át a saját torkom, mellesleg. ~ * jegyzem magamban, miközben a vöröskét figyelgetem, nem picit elpilledt állata vizslatása közepette. De mivel nem tudok mit tenni, majd magától helyre jön az állat, láttam már ilyet, nem nagy cucc, még csak károsodni sem károsodik sem az idegrendszere, sem pedig semmije, így mint ki jól végezte dolgát próbálom magam mögött hagyni, bocsánatkérés nélkül a hoppon maradt élőlényt és gazdáját. El is köszönök, ahogyan azt illik, ám pár lépés megtétele után Ashi előttem terem, én pedig annak rendje és módja szerint épp időben torpanok meg, csak pár centire lassítok le előtte, majd végül szavait hallva hátrébb lépek egy fél lépést, értetlen tekintetem mutatva felé. *
- Várjam meg? Szerintem egyedül is fel tud ébredni, felesleges asszisztálni hozzá. És amúgy is, te vagy a gazdája, miért nem vigyázol rá? * vetem oda neki cseppet sem kedvesen, na nehogy már én itt hősködni kezdjek még.. az viszont egy dolog, hogy én mit akarok, vagy nem, ellenben az egy másik, hogy a sors mit hoz. A bokor rezdülésére én is felfigyelek, pálcám fénye máris arra irányul, és azt hiszem, a nyuszi jó préda lesz Oginnak, ki meg is indul házhoz bugráló vacsorája felé. Na de a róka, és a nyomukban haladó enyhén idegállapotban lévő medve nem mondom, hogy lebénít, kissé sem rezdülök meg, csupán csak Ashi felé tekintek, ki a kutyával szórakozna, vagy fogalmam sincs, mivel.. *
- Ogin, a tiéd a kisebb! Intézd el. * közlöm nemes egyszerűséggel, én pedig a felém rohanó medvére szegezve pálcám ejtem ki a halálos átkot. Hangom tele dühvel, méreggel, kegyetlenséggel.. Inflatusos vagyok, nem véletlenül, tehát esélyes, hogy zöld villanás látható pillanatokkal később irányomból: *
- Avada kedavra! * rikkantom is el magam, és bizony sem a fény, sem a hatás nem marad el. A medve nagyjából egy méterrel előttünk zuhan hangos robajjal a földre, kilehelve magából az utolsókat is, kék tekintetem pedig nyugodalmas pillantást vet Ogin irányába, ki szintén felülkerekedett támadóján, mert hogy a rókát nem látom, tehát vélhetően megfutamodott. * - Ezt csináltuk.. csináltam én. Most már mehetek? Lassan lejár Csipkerózsika álmos félórája is. * nézek a leányzóra, miközben az állatra sandítok egy másodperc erejéig, de egy dolog nem kerüli el a figyelmem. *
- Pálca nélkül felelőtlenség elindulni a kastélyból. * mérem végig szúrós tekintettel, mint jótanács, de most ismét hátat fordítok neki, Ogin pedig már rég el is tűnt, azt hiszem az a nyuszi így sem fogja megúszni a haláli befejezést. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-25, 1:04 am

*El kell ismernem nem volt a legjobb ötletem hogy eldobjam azt a labdát. Mivel a kutyám utána rohan és én nem szólok neki hogy jöjjön vissza hisz otthon már nem egyszer voltam az erdőben egyedül. Bár akkor tényleg nem volt velem senki. Ismerem a kutyámat hogy vigyáz magéra csak hogy azt is tudom hogy elégé sűrűn keveredik bajba. Ez most sincs másképp hisz nem sokára hangokat hallok és futtok is oda hisz a kutyámról beszélnek. Mikor odaérek meglepetten látom hogy a kutyám alszik. Mivel ismerem hogy jó alvó nem is nagyon zaklat fel, de azért elejtek egy szúrós tekintette a macsek irányába. Nem szeretném ha a kutyámat bántják, de nagyon úgy néz ki hogy most csak annyi lesz hogy alszik egy kicsit. A fiúnak be mutatkozok, s meg kell állapítanom hogy azért ó egy fokkal kedvesebb mit a másik fiú kivel a faluba futam össze anno. Elmondja hogy hamarosan felfog kelni a bundásom. Elindul mondván hogy dolga van, de én az útjába állok. Mikor elmondja a kérdésemre a válaszát csak elvonom a számat.*
-Nem azért mondtam, hanem azért hogy ne legyek itt addig is egyedül hisz most per...*mondanám, de elharapom a mondat végét hisz most egy érdekes hármas fogat érkezik. Kitől én egy kicsit megijedek hisz közben kiderült hogy nincs nálam a pálcám. Így nem tudom túlságosan jól meg védeni magam, ezért kérem segítséget Takodatól kitől kapok is, de van egy olyan sanda gyanúm hogy csak magáért csinálja. *
-Köszi, ő, biztos nem akarsz egy kicsit még maradni meddig magához nem tér a kutyám...*Hiába tűnt kérdő mondatnak ha volt benne parancs szó is más nem a hangsúlyból rá lehetett jönni hogy úgy mond megkövetelem hogy itt legyen. Bár nem tudok túl sok mindent csinálni a pálcám nélkül. *
-Itt van a pálcám vagyis ahol voltam eredetileg ott van. Szóval nem jöttem el pálca nélkül. Bolond nem vagyok.* Morgolódok magamba, de mégis hangosan. Rá nézek a medvére majd fel teszek egy egyszerű kérdést.*
-Netán ház társak lennénk vagyis te is Inflaktusos vagy ?*bár még mindig nem tudom hogy én hogy kerülte be a házba. Na de mindegy ne ez a lényeg. Rá nézek és remélem hogy itt marad addig meddig fel nem kell a kutyám hisz nincs nagy kedvem egyedül maradni az erdőben.*
-Egyébként lehet hogy most pusztult el az utolsó medve? *kérdezek rá mert eszembe jut egy beszélgetés még Alinoxxal.*
//Fagyi//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-29, 11:39 pm

//Olvad//

*Jó volna már kibújni a nyári lustaságból, kinyújtózni, mélyen szívni a levegőt, felébredni. Talán pont egy kis társaság fog ezen segíteni, kellemes társaság.*
- Dehogy vagy. De buta az mindjárt lehetsz, ha bevágsz még egy-két ilyen kérdést. *csóválja meg a fejét, de azért mosolyog a fiú vigyorán. Ötlete pedig úgy tűnik nem talál süket fülekre. Kicsit oldalra döntött fejjel hallgatja Dorian válaszát, egy pillanatig mérlegel magában, hogy milyen irányban is vigye tovább a beszélgetést, célozgatást és végül úgy dönt, hogy semmi oka a szerénykedésre és arra, hogy vissza fogja magát bármely értelemben, ezért határozottan felel. Hangjában kacagás lappang.*
- Hát magamat. Még az kéne, hogy valakivel "összehozzalak", nem-nem-nem... Eszembe is jutott egy tök jó koncepció. Az volna a címe: az erdei nimfa. *olyan bátor, szemtelen és édes, hogy az már zavarba ejtő tudna lenni. Ez csakis a célszemélytől függ. A fiú kérdésére csak bólogat, aztán arra, hogy majd később talán inna ő is sört, megvonja a vállát. Azért ilyen szótlan, hogy minél hamarabb betudja végezni szendvicsét. Talán fontosabb dolga is fog hamarosan akadni, arra pedig lehet rá kell készüljön egy kicsit. Szóval az utolsó falatot is lenyeli, sörrel öblít.*
- Vérre. De előbb egy kardra. Na, talán ha ez megvolna, izgalmasabb is lenne az életem. *vágja rá az első őszinte gondolatot Dorian kérdésére. Acélkék szemei csak úgy csillognak közben, mint a penge.*
- Nem szereti ha körül donganak téged a lányok? *mosolyog a famuluson, s óvatosan, ám pimasz mázzal kérdi.*
- De... éppenséggel de. *a grimászolás észre lett véve, valójában elkalandozott a lány, kicsit homályos tekintettel keresi a fiú tekintetét. Ha elkapja azt, megragadja Dorian felsőjét a mellkasi résznél és közel kúszik hozzá a földön. Emlékei vágyat gerjesztettek benne és mivel nem az a 'gondoljuk végig, helyes-e ez' típusú lány...* - Mintha gin tonic-ot éreztem volna. Szeretnéd te is? *meg kell hagyni, nem lacafacázik túl sokat. Akkor is tetszett neki a fiú, most is úgy érez, és ha már egyszer megtörtént, ő semmi akadályát nem látja egy újabb csóknak.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-06-30, 12:07 am

-Soha nem teszek fel hülye kérdéseket.*válaszolok nyugodt, illedelmes hangnemben, miközben kezemmel végig is simítva a hajamon arcomon megjelenik a már jól ismert gonoszkás , magabiztos mosoly, de a témánk tovább vándorol ugyanis valakinek unalmas a festményem, és már ötletet is adna arra mit fessek le, sőt még ajánlja is saját magát. Arcomon rögtön meg is jelenik az érdeklődő arckifejezés, ám mosolyom továbbra sem hagy alább, kezd izgalmassá vállni a téma, de azért azt nem mondanám, hogy ez még annyira felhúzna, természetesen nyugodt embernek ismerem magam. Így végül csak ujjamat gondolkodóan a szám elé teszem, majd oldalra döntve a fejemet, végül bólintok.*
-Ó össze hozni? Azt nem kell, nem lennék jó barát, hosszú távon, de ezek szerint csak nem te akarsz össze jönni velem?*kérdezem nevetve, mielőtt azonban a zavarba ejtő kérdésemre választ adhatna a mosolyom kiszélesedik.*
-Hát, ha önként vállalkozol rá, akkor csak tessék, lássuk valóban komolyan gondolod e..*dőlök hátra teljesen lényelembe helyezve magamat, mint aki csak kihasználná a helyzetet, de hát nem az én szám volt nagy, szóval magára vessen. Mosolyom továbbra is töretlen, még megbeszélünk egy sörivást is, de nem tart sokáig ez a téma.*
-Szóval ilyesmi jár a fejedben, hát egyikkel se szolgálhatok, a sajátomat pedig nehezen adom bárki is akarja elvenni, szóval ha mással nem tudnám izgalmasabbá tenni, akkor valószínűleg ma unatkozni fogsz.*nevetek fel fürkésző tekintetemmel végig nézve a lányon, miközben famulusom is eltűnik, a kérdésre pedig csak bólintok kelletlenül.*
-Igazából halálosan féltékeny tud lenni, morogni tud de nem harap, legalábbis még nem volt rá példa..*mosolygok továbbra is, majd mikor tekintetünk találkozik érzem a kezét a mellkasomon. Huhú... kíváncsi vagyok mi sül még ki ebből, minden esetre szavai mosolyt csalnak az arcomra*
-Nicsak ez szerint hagytam némi nyomot... Hogy szeretném e? Hmmm*kérdezem lassan közelebb hajolva az ajkaihoz, ahol már érezheti is a lehelletemet, de éppen csak egy picit érve, majd erősebben rá nyomva, de nem tartva ott sokáig hanem hamar vissza hőkölve továbbra is gonosz mosollyal az ajkaimon. Lehet húzom vele de nem izgat, én már csak ilyen vagyok.*
- Talán... Még mindig bátornak érzed magad az akthoz? Tudod csak bátor lányokkal kezdek..*vigyorodom el, ezzel tovább tesztelgetve hogy csak beszélt e vagy valóban bátor.*

//Fagy, mert Lex eltűnt //

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 8:28 pm

*Bizonyára meglepődtek a diákok, hogy a Cruoris ház feje ilyen jellegű feladattal készült a mai napra, de remélhetőleg senki számára se okoz majd gondot néhány pók megölése. Tény, hogy ezek a pókok nagyobbra nőttek, mitn sok másik társuk, de azért talán nem lesz lehetetlenség az árnymágiával való harcolás. Miután tehát mindenki sikeresen elvégezte a feladatot, már meg is érezhetik a húzást, így kerülnek egy árnyékos, de mégis meleg helyre, a Seol szigetén lévő erdőbe, hol a fák között már a magiszter is ott található, méghozzá teljesen fekete szerelésében. Neki nincs melege, egy egyszerű varázslattal lehűtötte úgy a testét, hogy számára elviselhető legyen az itteni hőmérséklet, de hogy a diákok mit szólnak majd ahhoz, hogy a hűs alagsor helyett idekint van a mai óra, az már az ő bajuk.*
- Üdvözlöm Önöket a mai órán! Mint tudják, a félévi tesztek közelegnek, ezért gondoltam nem fog megártani Önöknek egy kis edzés és örömmel látom, hogy sikeresen ide is értek. *kezd el járkálni is picit, hogy mégse egy helyben ácsorogjon egész óra alatt, a kellemes szellő pedig néha bele is kap fekete, hosszú tincseibe, de láthatóan Siderist ez nem zavarja.*
- A mai napon egy olyan varázslatról fognak tanulni, amely leginkább kémkedésre, kihallgatásra jó. Van esetleg valaim ötletük, hogy ez miképp valósulhat meg az árnymágia segítségével? *teszi is fel az első kérdését az órán, így nézve egyik diákról a másikra, de nagyon reméli, hogy legalább a saját háza táján jó válaszokat fog hallani, illetve az egyetlen leányzótól, hiszen ő évet ismételt, tehát talán valami sejtése lehet az anyagokról.*

//Serafina: lehet, hogy a főoldalon nem látod jól a betűtípustól, de az árnycsápoknál a második U-n van a hangsúly, nem a V-n. Smile

Csak hogy a jövőben ne legyen gond, azért írom.
Lucius: nálad meg úgy veszem, hogy sikerült a feladat, tehát te is úgy írd, de a pontozásnál logikusan kevesebbet kapsz majd. :/ //

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 8:39 pm

*Ha tudtam volna, hogy ilyen ez az óra, nyilvánvalóan lehet, hogy el sem jövök, hiszen ez nem az én terültetem, mármint a pók irtás, de most már nincs visszaút. De ahogy sikerül az árnycsáp, hirtelen elönt a boldogság és már azzal sem foglalkozok, hogy érzem a húzást, így mikor szilárd talajt érzek a lábam alatt, boldogan törlöm az immáron picit pók trutyis nadrágomba a kezemet. Egy fejbiccentéssel üdvözlöm a tanárnőt, akire emlékszek még a tavalyi évről. Sajnos a noteszemet nem hoztam, de mindegy, reménykedek, hogy most is kapunk majd lapokat az óra végén, és akkor semmi különlegesről nem maradok le. Ahogy a félévi tesztre céloz Sideris, picit elhúzom a számat. Ahogy én tudom, azok nem éppen könnyűek, de tudom, hogy ebben az évben muszáj kihoznom magamból a maximumot, ha nem akarok annál jobban leégni, mint eddig. No de ahogy elhangzik a kérdés, picit félve, de fellendítem a kezemet.*
-Ha jól tudom, ki kell véreztetni egy állatot, akár egy seben keresztül, hogy semennyi vér ne maradjon benne, és ezután el kell küldeni oda, ahonnan az információt várjuk, hogy megfigyelhesse a történteket, majd mikor már megtudta, amire nekünk szükségünk van, visszajön, és a feje fölött, egy felhőben megjelenik mindaz, amit látott. Ha jól emlékszem, hangot nem tud lejátszani. És ez az árnyszolga, ha minden igaz.*Húzom el a számat. Nem biztos, hogy a jó a memóriám, de remélem, hogy nem fog kinevetni Sideris, annak nem örülnék.*

//Bocsi, valóban V-nek olvastam. Legközelebb majd jobban figyelek. Smile

//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 8:40 pm

*A mai óra az első itteni órája, és sikerült emlékezetessé tennie, mivel pár percet késett a bolyongás miatt s még a terembe belépve se nyugodhatott meg, ott hamar támadás alá került, akárcsak a többiek. Bár meglepte, rögtön pálcát rántott s egy kis gondolkodás árán sikerült időbe reagálnia, az utolsó pillanatok egyikében köszönhetően a belépőjének, de végül a pókot csak elintézi egy jól irányzott árnygömbbel bár először egy kábító átokkal próbálkozott be reflex szerűen, de azzal semmire nem ment, s a nemrég pótolt tananyag felidézése segített az árnygömbbel kapcsolatban., így Lucius is az erdőbe kerül a többiekkel a mágikus vonzásnak köszönhetően. Itt már tényleg kifújhatná magát, de nem teszi, inkább nyugodtságot erőltetve magára, kipirult arccal figyeli a tanár minden szavát, gondosan jegyezve azokat. Mivel elhangzik egy kérdés, elgondolkozik, de rájön, hogy jelenleg még tippje sincs, nem mintha azt egyből be merné mondani, csak akkor, ha biztosabb magában. Így hát inkább a többiek válaszára figyel csendben.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 8:41 pm

*Sikeresen meglep a magiszter, s bár logikus lépésnek tűnik a félév közeledtével, mégsem számítottam erre. Jókedvem hamar elillan, mikor tudatosul bennem, hogy az elméleti rész helyett a gyakorlatival kezdünk, nem is akárhogy, hatalmas, undorító pókokon árnymágiát alkalmazva. Természetesen nagyobb gond nélkül sikerül megvédenem magam, s hamarosan a húzásnak köszönhetően még mindig tökéletes állapotban kerülök az erdőbe. Kár... bár árnyékos, mégsem olyan hűvös mint a tanterem, s a magisztert látva mégjobban elcsodálkozom a helyválasztáson, a fekete öltözet láttán... amit én is viselek.*
~ Miért tartjuk a mai órát itt? ~ *ráncolom meg kissé a homlokomat, ám gyorsan elhessegetem a gondolatot, hiszen bizonyára okkal cselekszik a magiszterem... talán az anyag miatt előnyösebb. Tovább azonban nem gondolkodok, csupán azt sajnálom még, mikor Ms. Valbraith beszédbe kezd, hogy jegyzetelésre alkalmas eszközeim a teremben fekszenek és... remélhetőleg nem robbantak szét a félresikerült varázslat közben.*
~ Ahj... pedig tanultam volna valami akciódúsat. Nem baj, ez is testhezálló. ~ *morgolódom magamban, elvégre nem véletlen a kedvenc tárgyam, hiszen a leginkább alkalmazható általam tanult mágia ág, mely támadásra és védekezésre is kitűnően használható. Természetesen a kémlelés gondolata sem áll távol tőlem, a jövőt tekintve, bár nem hiszem, hogy hasznát veszem az ittlétem alatt.*
- Hat... az arnyak hasznlataval, gondolom. Talan, mig az adott területet, amit ki akarunk kemlelni arnyekos, addig hasznalhatjuk a varazslatot, hogy erzkeljük az ott törtenteket gondolom az arnyak segitsegevel, amik... nem tudom, ez esetben milyen alakot öltenek, ha öltenek egyaltalan. *gondolkodom el hangosan, félig meddig a talajt vizslatva, néha a nőre is pillantva magyarázat közben. Biztosan vannak kritériumai, ám több információ hiányában ezek átgondolását hanyagolom, s várom a megfelelő választ. Immár kíváncsi vagyok.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 8:42 pm

*Nem egészen úgy indul ez az óra, ahogy azt Drake eltervezte. Azt hitte, beül kicsit hűsölni az alagsori terembe, s miközben a kérdezz-felelekre válaszolgat, s majd valamit varázsol is, kényelmesen eltöltheti az időt. Ehelyett azonban Sideris teljesen más tervvel áll elő, így nem elég, hogy nem jelenik meg hétkor a teremben, de bazi nagy pókokat is rászabadít a diákokra, amik éhesen meg is indulnak feléjük. Drakehez hasonlóan más is majdnem székestől borul fel hirtelen, ahogy előkerülnek a dögök, de nincs idő a totojázásra, mivel igen gyorsan. A célzás egyértelmű a táblán, árnymágiát kéne használni, de ahhoz nem ártana többet gyakorolni és ismételni sem. Így hát Drake inkább egy alap igével indít, hogy legalább kisebb legyen az ellenfele, majd miközben felidézi az egyik anyagot, az egyik diáktársát is majdnem elteszi láb alól. Tarkh viszont nem kezd el vele vitázni, ideje se lenne, mivel a dögök folyamatosan támadnak, de végül sikerül az Exortusos fiúnak egy újabb árnygömbbel elpusztítani a pókot. Ekkor viszont meglepődve érzékeli a húzást, majd a pörgést, amikor pedig ismét szilárd talajon áll, lemondóan felsóhajt.*
-De jó! Épp innen menekültem be a hőség elől. Pazar. *ha ezt előre tudja, inkább még egy emelettel lejjebb sétál, ott talán tényleg hűsölhetne ahelyett, hogy vissza lesz rángatva a dög melegre. Sideris viszont már bele is kezd az órába, míg Drake inkább hátrálni kezd, s egy nagy, árnyékos fa törzsének dől neki hátával, onnan hallgatja a másikat. Hamar kiderül, hogy a mai óra a kémkedésről fog szólni, s már egy kérdés is felmerül, ami el is mereng a srác.*
-Hát ha lehetséges az ilyesmi, akkor azt gondolom, hogy valahogy beleolvadunk az árnyakba. Vagyis inkább úgy vesznek minket körbe, hogy ne látszódjunk, így könnyedén lehet kémkedni és kihallgatni másokat. *hogy jó-e a válasza, azt nem tudja előre, de neki ez tűnik logikus és kézenfekvő válasznak. Ennél jobban viszont nem erőlteti meg magát, főleg, hogy a nő is jól megszivatta azzal, hogy visszahozta az erdőbe.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 8:50 pm

*A diákság miután sikeresen átverekedte magát a tanteremben, meg is érkezhet egy másik, pókmentes helyre, ahol csak a magiszter vár rájuk jelen pillanatban. Ha körbenéznek, akkor bizonyára a régebb óta ide járók sejthetik, hogy hol is vannak, tehát hogy most nem utaztak el se Rómába, se máshová, csak ide a közelbe. A nő már üdvözli is őket és miután a félévi tesztre is fel lesz hívva a nebulók figyelme, már el is hangzik a mai óra lényege is, így hát egy kérdés is, melyre remélhetőleg mindenki megpróbál majd jó választ adni. Ahogy hallja, azért van, aki csendességbe burkolózik, így pillant először Lucius felé a nő.*
- Tudom, hogy Ön még új a Mysterioban, de ha van véleménye, azt is szívesen hallgatom a jövőben. Nem szeretem, hogyha az órámon csendben ücsörögnek vagy ácsorognak a diákok. *na de ez után már Drake felé is fordul, így bólintva neki egy aprót.*
- Nem rossz ötlet, de arra a tananyagra majd később kerül sor. A legjobb feleletet Serafina adta, de jó pár hibával. Viszont örülök, hogy a kisasszony emlékszik még valamelyest az anyagra. *pillant a lány felé és bár Tarkh is megpróbált felelni, de érezhetően most ő járt a legtávolabb ettől az egésztől. Na nem gond, nem lehet mindig ő se tökéletes.*
- Mint mondtam, ennek a varázslatnak a segítségével képesek vagyunk bárkit kihallgatni, de csak akkor logikusan, hogyha az a terem nincsen teljesen kivilágítva, mivel még mindig az árnymágia segítségét használjuk. Viszont a mostani varázslathoz nem elég egy varázsige, hanem egy állatra van szükségünk, akiből egy úgynevezet árnyszolgát tudunk teremteni magunk mellé. az állat mindegy, hogy milyen, de eleinte javaslom a kisebb állatokat, mivel rajtuk könnyebb lesz a gyakorlás és a kihallgatásnál is egy kisebb állatot kevésbé vesznek észre. De a túl kicsi se megfelelő, mivel az kevés információt közölhet majd velünk, de erre a későbbiekben térek majd ki. *itt egy kis szünetet tart, hogy mindenki sikeresen elraktározza magában a hallott információkat, majd ha úgy látja a nő, hogy minden tiszta, folytajta is.*
- Mivel az állat árnyakból lesz a későbbiekben, így a teste nem látható, tehát könnyedén odaférkőzhet bárkihez. Ki kell adnunk csak a parancsot, a teremtett lényünk pedig engedelmeskedni fog nekünk. Amit itt fontos még elmondanom, az az, hogy az árnyszolga csak annak engedelmeskedik, aki megölte, tehát az adott állatot, illetve aki át is változtatta. Tehát egy talált, halott állattal nem fog működni a varázslat. *most, hogy még ezeket az alap dolgokat is tisztázták, már jöhet az izgalmasabb része, mely talán már mindenkit érdekel, hogy miképp is fog beszámolni egy árnyszolga arról, amit hallott, illetve látott.*
- Amikor az állat végzett a kémkedéssel, vissza fog térni hozzánk. Teste elkezd égni, majd közben fölötte köd jelenik meg, mely alakokat formál, méghozzá azokat az alakokat, akiket kihallgatott. Eképpen fogjuk látni, hogy mit látott az állat és e mellett hallani is fogjuk. A varázslat addig tart, amíg az állat teljesen hamuvá nem ég, éppen ezért mondtam, hogy a túl kicsi állat se kifizetődő. *tovább járkál idő közben a nő, hiszen az elméletből még mindig nem fogytak ki, de muszáj minden információt közölnie a diáksággal, hogy mindennel tisztában legyenek, mert az nélkül nem használható semmilyen varázslat se.*
- Az állatot elraktározni nem lehet és félretenni sem. 48 óra áll a rendelkezésünkre a varázslat után, tehát addig kell felhasználnunk, miután árnyszolgánkká tettük. A két nap lejárta után hamuvá fog égni, akkor is, hogyha nem kapott semmiféle feladatot sem. Most pedig szeretnék megkérni mindenkit, hogy az erdőben kutasson egy állatot és ölje is meg, majd hozza ide, de az állat maradjon egészben a varázslat miatt. *addig szól még, mielőtt széttépéssel ölnének meg egy szerencsétlen lényt. Na de ha megindulnak, még azért a diákok után szól a tanárnő.*
- Valaki viszont rólam se feledkezzen meg, de mivel a varázslathoz nekem kell majd megölnöm a lényt, ezért én egy élőt kérek. *hogy a kérést ki teljesíti, az a diákokra van bízva, de remélhetőleg legalább egy diák lesz, aki a magiszter kedvében szeretne járni. Ha pedig nem, akkor majd szerez magának a nő.*

//Semmi gond, más is elnézte már, azért szóltam. Very Happy

//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 9:10 pm

*Az első kérdésre azért még tudom a választ úgy nagyjából, legalábbis mindent elmondok, amire csak emlékszem. Hát, picit több jóra számítottam, de boldogan felujjongok magamban, hogy legalább már ennyi is megmaradt bennem a tavalyi óráról. Egyre jobban áthatol a ruhámon a meleg, így feljebb húzom picit a pólót, hogy kilátszódjon a hasam, úgy hallgatom a többiek tippjeit is. Picit ledöbbenek, nekem ilyenek valahogy nem jutnának az eszembe, de ahogy elfigyelem, ők nem modnanak hülyeséget. Így lassacskán visszajönnek az emlékek, és már az is felelevenedik előttem, hogy tanultam én ezt valamikor, még tavaly. Így most, hogy elhangzott az utasítás, határozottabban haladok előre, de azért még visszanézek, amikor utánunk szól a nő. Gondolom majd valamelyik fiú hoz neki egyet, az úgy is olyan lovagias dolog, hogy hozunk egy nőnek egy élő állatot. Jobb, mint a virágcsokor. Na de azért figyelek, nehogy eltévedjek, így lelek rá egy rókalyukra, sok kis róka kölyökkel. De biztos, hogy nincs messze az anyjuk, és jéé, nem is tévedtem, meg is jelenik vörös farkát lengetve a szélben.*
-Bocs, Róka Koma!*Ezzel előrántom a pálcámat, és mielőtt elfuthatna, kimondom azt a varázsigét, ami közben eszembe jutott.*
-Mobilicorpus!*Ahogy elkezd a levegőben kapálózni, nevethetnék tör rám, de vissza is folytom, és a pálcámat meglendítve neki küldöm a rókát a fának, gerinccel ráadásul. A gerinc roppanás után, amely nem éppen kellemes hang, egy mély sóhajtással kimondom újra a testlebegtető bűbájt, minek hatására a rókám felemelkedik, és szépen lassan el tudom vinni a helyig, ahol eddig álltunk. Ahogy óvatosan a földre teszem a rókámat, és körbenézek, hátha látok valakit, aki már vitt Siderisnek valamilyen állatot, de tévedek, így egy mosolyt villantok rá, így várok a többiekre, a lábamnál a döglött rókával.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 9:11 pm

*A mai megrázkódtatásoknak reméli vége van, így végre nyugodtan koncentrálhat az órára. A tanár kérdez is, ő meg egyelőre hallgat, ha kinyitná a száját, akkor nem sok értelmeset mondhatna egyelőre, meg valószínűleg még picit zihálna. Viszont konkrétan hozzá is szólnak s ehhez bólint, hogy érti, majd felel, most már nyugodt hangon és nyugodt lélegzettel.*
-Igenis tanárnő, igyekszem észben tartani. *Egy félmosolyt is megereszt, de többet nem szól, meghallgatja szépen a többiek ötleteit, majd a tanárnő válaszát is, hiszen pont ez lenne a lényeges. Figyel, mindent jegyez, majd később pedig papírra veti, hogy visszaolvashassa. Mikor az állat kerül szóba, akkor kalandozik csak el kicsit, azon merengve, hogy ő mit tartana célszerűnek, de ez lehet hamarost gyakorlati kivitelezésre is fog kerülni. Erre meg is jön az utasítás s Lucius meg is indul, a talajszintet bűvölve eleinte, de ott nem lát semmit, amit jónak találna.*
~Nem jó, mind kicsi!~ *megáll, hogy elgondolkodjon jobban, majd amint így mereng, fentről hallja meg a madarak énekét, amitől a szikrát is megkapja. Két rigó ücsörög egy faágon s Lucius a rigók mellett dönt. Igyekszik a kettőt leszedni, hogy a magiszternek is jusson. Most a kábító átok be is jön.*
-Stupor! Stupor! *két villámgyors varázslattal szedi le a madarakat s a kezébe fogja mindkettőt, majd visszamegy a csoporthoz, ahol a többiek is biztos gyülekeznek. Mindkét madár él, ő később öli meg, a magiszter meg elevent kért. Amint helyben van, át is nyújtja az egyiket a tanárnőnek.*
-Bátorkodtam hozni egyet. El van kábítva. *remélhetőleg a tanárnő elveszi az állatot, vagy lesz vele valami, minden esetre ezután Lucius távolabb sétál, oda, ahol eddig állt s a zsebéből előkerül egy bicska, amit kinyit és a madár szívét átszúrja.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 9:12 pm

*A pókok elpusztítása után újabb meglepetésként éri Drake-et, hogy épp ott köt ki, ahonnan bemenekült a hőség elől, vagyis az erdőben. Neki bőven elég volt az a pár óra, amit eddig odakint eltöltött, most már gond nélkül élvezné a négy fal közti létet, de Sideris mást tervez. Bár nem örül mindennek a fiú, azért nem kezd el hisztizni, inkább csak egy árnyékos fa alá menekül, aminek neki is dől, s így válaszol az első kérdésre. Neki ez tűnik logikus magyarázatnak, s ahogy nem sokkal később hallja, egész jót is mondott, leszámítva azt, hogy az nem a mai, hanem egy későbbi anyag leírása. Serafina válasza viszont már jobbnak bizonyul, még ha furcsán is pillantott rá eleinte Drake, mikor egy állatot is szóba hozott. A nő viszont ezután átveszi a szót, s már bele is kezd az elméletbe, eleinte alap dolgokat említve, viszont egy szónál megakad a srác, s magában ízlelgeti azt.*
~Árnyszolga... hmm, érdekes.~ *meg nem szakítja emiatt az előadást, így csak némán igyekszik megjegyezni, hogy a kisebb állatok jobbak a varázslathoz, de a túl kicsik már nem. Itt is meg kell tehát találni az arany középutat, mint sok más dolognál. Sideris viszont nem fogy ki az elméletből, még hosszú percekig mesél olyan fontos dolgokról, mint hogy csak a saját kezünk által megölt állatot lehet árnyszolgává tenni, hogy miképp mutatja meg a lény, hogy mit látott és hallott, valamint azt is, hogy nem lehet előre létrehozni az árnyszolgát, s majd csak jóval később bevetni, mert 48 órán belül elhamvad. Elég sok érdekes és hasznos infó hangzik el, s Drake csak reménykedni tud, hogy mindenre emlékezni is fog a későbbiekben. Még csak az a lehetősége sincs meg, hogy ha netán hamarosan visszatérnek a terembe, akkor gyorsan leírja a fontos dolgokat, mert csak pálca van nála, semmi más. Így lehet, hogy szomszédolás lesz ebből, s valakitől el kell kérnie később a jegyzetét, bár ez még a jövő zenéje. Lassan azért a nő is kifogy az elméletből, s meg is kapja a kis csapat az új feladatot, le kell vadászni egy állatot, amiből ezt a bizonyos árnyszolgát hozzák majd létre. Drake biccent is egyet, majd már meg is indul, így elszáll a füle mellett a nő kérése, hogy neki is hozzon valaki állatot. Inkább csak megindul, s miközben fel-le nézelődik, megfelelő állat után kutatva, halkan maga elé beszél.*
-Se túl kicsit, se túl nagyot. Azért nem ártana tudni, milyen titkot kell kihallgatni, hogy mekkora állat kell hozzá... *a következő lépésnél rögtön egy fára téved a szeme, ahogy mozgást lát, de hamar kiderül, hogy csak egy kis gyík az, így elhúzza a száját, de lassan elmosolyodik.*
-Na ne vicceljünk. Ezzel még barkóbázni se tudnék, nem egy titkot kihallgatni. *tovább is indul, s a sík terep helyett inkább a bokrok között kezd el keresgélni, immár kivont pálcával. Amikor ismét megmozdul a növényzet, s valami bundát lát, rögtön arra is mutat, s nem törődve vele, hogy mi lehet az, gyors és kíméletlen halálnemet választ.*
-Ex Orbalis. *a szívrohamot nem tudja elkerülni a lény, s ez rögtön látszik abból, hogy egy kis vonyítás mellett a bokor nem mozdul többet. Drake oda is fut, majd a farkánál fogva felemel egy... borzot.*
-Még jó, hogy nem kaszaboltam szét. Akkor még büdös is lenne, nem csak dög meleg. *mivel eléggé eltávolodott a vadászat miatt, így kissé futva indul meg visszafelé, s csak akkor lassít, mikor a kis csapat már látótávolságon belül van. Akkor viszont csak némán odasétál Sideris elé, továbbra is a farkánál fogva lógatva a borzot.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 9:15 pm

//Serafina: írd át a hsz-t légyszi, ugyanis ez a varázsige csak halott állatra jó már és amúgy is most adnám le. Lehet, hogy te már voltál ezen az órán tavaly, de más számára még új az anyag és szeretném, hogyha az is maradna, nem véletlen tartok órát. Smile

Szóval írd át arra, hogy simán megölöd, egy másik igével, mivel ezzel ahogy írtam, amúgy se sikerülne! És a jövőben is figyelj arra, hogy bár neked nem teljesen új az anyag, a többiek előtt ne írd le pont azt, amit tanítunk.//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 9:15 pm

*Amint hallom, nem csak engem lepett meg az óra indulása, és a folytatása, ám ideje visszarázódni a kerékvágásba. A feltett kérdésre nem remekelek, azonban nem tartom teljesen igazságosnak azt sem, hogy olyan ember adja meg a legjobb feleletet, aki már részt vett ezen az órán egyszer... Akkor is, ha nem teljes, számomra nem imponáló a bukás, bámi okból történik is. Viszont az ezek után elhangzó információkat figyelmesen hallgatom, jegyzet híján, s bár rengeteget beszél a nő, megpróbálom elraktározni az elmémben a feldolgozás mellett. Felötlik bennem, hogy használhatnánk ám másra is az állatokat, ellenben a legutóbbi óra emléke feledteti velem a felesleges elmélkedést, hiszen embert használni kifizetődőbb... de állatot találni és megölni könnyebb. Nincs gondom a gyilkolással, viszont egy aranyos nyuszit még én sem fosztanék meg az ugrándozástól, így arcom némileg grimaszba rándul, de csöndben hallgatom az óra folyását. Nemsokára a felszólítás is elhangzik, miszerint induljunk meg gyakorlásra, s pálcámat ismét kezemben kissé előre szegezve fordítok hátat mindenkinek, hogy meginduljak az erdőben. Csendben próbálok lépkedni, hiszen nem lenne jó, ha idő előtt észrevenne az áldozat. Figyelmesen fürkészem körbe a tájat, lehetőség szerint minden apró neszt észlelve, miközben természetesen a menetirányra is figyelek, nehogy eltévedjek. Amint így haladok egy ideig, hirtelen zörgésre leszek figyelmes, és tőlem nem messze egy róka pár bontakozik ki a növények közül. Megdermedve fogom rájuk pálcámat, gondolkodva a megfelelő igén.*
- Obstructo! *suttogom, s a varázslat eltalálja az egyiket, mire az megbénultan esik a földre, míg a másik megrémülve kapja felém a fejét, éppen mikor egy bokor takarásába húzódnék. Egy pillanat, míg gondolkodik azon talán, hogy társát mi lelte, de pálcámat kidugva a levelek közül célzok a másikra is, hiszen ha a lehetőség adott, akkor magiszterem számára viszek egy állatot, esetleg ha nem megfelelő, vagy más is hoz, abban az esetben majd a nő dönti el, melyik a szimpatikusabb.*
- Petrificus totalus! *ejtem ki halkan a következő igét, mire az éppen menekülésbe fogó állat megdermed. Azonnal kibontakozom rejtekemből, s odasietek, majd a földet kezdem el kutatni, s egy nagyobb követ meglátva illesztem pálcámat helyére, hogy két kézzel felemeljem az említett tárgyat, majd magasról az állat fejére vágjam, így érve el, hogy halálát lelje benne. Felemelve a ledermesztett állatot vállamra veszem, míg a másikat a karjaim közé hozom, és a súlytól lényegesen lassabban mint eddig, de elindulok visszafelé, hogy pár percen belül megérkezve dobjam földre enyémet, és tegyem a magiszter elé a másikat.*
- Megdermedt. *közlöm vele, hogy megölheti, míg visszalépek sajátomhoz, így várva a következő fejleményeket, hogy miként is készíthetünk kémet a halott rókából. Remélem nem olyan bonyolult, mint a halotti mágia, és előkészületei.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 9:26 pm

*A hosszú elméleti résznek szerencsére már a vége felé járnak és bár Sideris tisztában van vele, hogy valószínűleg mindenki cucca a tanteremben maradt, úgy érzi, hogy könnyen megjegyezhető fejben is a tananyag, tehát igazából csak a memóriájukat kéne frissíteni és ha úgy alakul, majd óra után lejegyzetelni mindent. Tehát nem is rest hosszan mesélni a varázslat lényegéről és miután ezzel végzett, már egy kis munkára is küldi a jelenlévőket, hogy hozzon mindenki magának egy állatot, na meg valaki rá is gondoljon. Az idő szépen telik, de hamarosan mindenki visszatér, ki-ki a maga állatával, de Lucius és Tarkh is gondol a magiszterre, így néz hát a két fiú felé.*
- Köszönöm mindkettőtöknek! Én viszont most a rókát választom, a rigókat jobban kedvelem. *pillant Lucius felé, tehát az a madár, ha már felébred, nyugodtan el is repülhet akár. Amikor megérkezik mindenki a saját állatával, Sideris is a sajátja felé fordul, majd hűvös tekintettel emeli pálcáját szerencsétlen rókára, miközben már ki is mondja a varázsigét egy gyors suhintás után.*
- Avada Kedavra! *nem biztos, hogy a jelenlévők közül mindenki látott már halálos átkot, de a zöld fény és a varázsige összetéveszthetetlen. Az állat se szenved sokat, azonnal eldől és ez után a magiszter már körbe is néz, hogy folytassa az órát, mintha mi sem történt volna. *
- A varázslathoz, mint mondtam, nekünk kell megölnünk az állatot. hogyha ezzel megvagyunk, akkor a szívére kell céllozni és ki kell mondanunk a Belua Servorum varázsigét! *nem is mondja tovább, hiszen a többit mindjárt láthatják majd a diákok, így a varázsige elhangzásakor a szív felé irányult a magiszter pálcája is, az állat pedig hirtelen vérezni kezd.*
- Az állat összes vére távozni fog a testéből. Ha van nyílt seb rajta, akkor azon át, hanincs, akokr pedig orrán, száján, fülén és még a szemén is vérezni fog. Amint véget ér a kivéreztetés, már láthatják is, ahogy árnyak lepik el a testét és az egész állat egyfajta árnnyá válik. Azt pedig jegyezzék meg, hogy varázslények ellen ez a varázslat hasztalan. *miközben beszél, pont az történik, amit mond, tehát az állat testét árnyak lepik meg, majd nemsokára fel is kel és szinte beleolvad az árnyékokba, de nagyon kicsit most láthatják a diákok.*
- Most pedig, mindannyian csináljanak árnyszolgát az állatokból, ez után jön a gyakorlati rész! *és végül türelmesen meg is várja, amíg mindegyik diák végez a feladattal, amely bizonyára nem fog túl sokáig tartani. Amint ezen túlvannak, már pálcájával köröket is kezd el leírni az erdő üres része felé, így jön létre hamarosan egy kék színű kapu is.*
- Önöknek most a türelem lesz a feladatuk. Küldjék át az árnyszolgájukat a kapun, majd ha kihallgatták az ott lévő embereket, vissza is fognak térni Önökhöz. Egyszerűen nézzék meg, hogy miképp működik mindaz a valóságban, amit nemrég mondtam. *minden állat, amikor átlép majd az átjárón, teljesen különböző helyre kerül... Nem fog túl sokáig egyik se ott tartózkodni, de mindegyik visszatér majd a gazdájához és el is kezdi majd mutatni neki a kémkedése eredményét.*

//Mint írtam, minden állat máshová kerül majd, tehát találjatok ki valamit, hogy hova kerül az állat, majd azt is, hogy mit hallgatott ki. Mindezt írjátok le nekem szépen, hosszan, tehát erre a hsz-re most kaptok tőlem 30-35 percet, hogy szépen ki tudjátok dolgozni. Smile

//

» Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)