Titkok erdeje

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 9:56 pm

*Mivel a sok infó után már alig várta, hogy szabadulhasson, Drake hamar meg is indul az erdő felé, így lemarad a nő kéréséről, de annyi baj legyen. Biztos lesz valaki, aki figyelt még rá, és viszi neki is egy állatot. Ő mindenesetre belekezd a vadászatba, s néhány perc, s jó néhány méter megtétele után végül meg is öl egy bokor aljában lapuló borzot. Szerencsére az nem ijedt meg tőle, ideje se lett volna rá, így a bűzét se engedte szabadon, de azért Drake óvatosan tér vissza vele a nő elé, ahol megáll, s csak némán körbepillant, ki mit is talált magának. Van itt rigó is, róka is, több is, mint ahányan vannak, viszont úgy tűnik, most a rókák húzták a rövidebbet, mivel a magiszter is azt választja a szárnyas helyett. Egy pálcasuhintással el is veszi az állat életét a nő, majd mintha mi sem történt volna, már folytatja is az anyagot. Drake-et különösebben nem hatja meg a dolog, hisz ő is az imént már megölte a borzot, tehát nem idegen tőle ez a dolog, még ha a főbenjáró átkot nem is ismeri behatóan.*
~Belua Servorum.~ *ismétli el magában a srác a varázsigét többször is, hogy pontosan megjegyezhesse, de a következő pillanatban már az állatot figyeli, ahogy száján, orrán és egyéb helyeken dől belőle a vér. Hátrébb is lép pár lépést a fiú, miközben száját is elhúzza, majd Siderisre pillant.*
-Guszta! *vágja rá a nő magyarázatára, majd feljebb emeli a borzát, s arra is vet egy pillantást.*
-Hát rajtad sincs nyílt seb cimbi... *ereszti vissza a döglött állatot maga mellé, s mikor ismét a rókára tekint, azt már árnyak kezdik ellepni, míg végül szinte teljesen el is tűnik a szemük elől. Ekkor viszont azért mosolyra húzódik a fiú ajka, s biccent is egyet.*
-Eddig tényleg jónak tűnik. *valószínűleg még ennyire se látszana az állat, ha teljesen bemenne a sötét árnyak közé, de nem agyal ezen sokat a srác, mert Sideris máris kiadja a feladatot, vagyis hogy hozzák létre a saját árnyszolgát. Nem tűnik túl bonyolultnak a folyamat, így pár lépést el is távolodik a többiektől Drake is, majd lefekteti a földre a tetemet, s már is fogja a pálcát, egyenesen az állat szívére mutatva vele.*
-Belua Servorum. *a vér bugyogva tör elő a borz szájából, orrából, és még a szemeinél is folyik, ahogy azt a magiszter is mondta. Ismét elhúzza a száját a srác, hisz továbbra sem nyűgözi le a látvány, ami el is tart egy kis ideig, mivel nála nem csak egy kis rigó van. Kis időre el is fordul, a többieket figyelve, de mikor visszapillant, szinte már az egész borz árnyakból áll össze. Még pár másodperc, s már végez is a feladattal, így leguggolva figyeli meg közelebbről az állatot.*
-Egész jó. *figyelme viszont ismét Siderisé lesz, mikor az létrehoz egy kaput, s ismét magyarázni kezd. A feladat nem túl nehéz, még csak meg se kell mozdulni hozzá, mivel most az árnyborz fogja végezni a feladatot. Fel is áll a srác, majd előbb a kapura, majd az állatra tekint.*
~Na uccu neki, menj át a kapun, és hallgasd ki, miről beszélnek odaát. Én itt várlak a fánál!~ *adja ki az utasítást a fiú, a borz pedig már át is sétál a kapun. Ahogy azt mondta is Drake, visszasétál a korábban kinézett fa mellé, s ismét nekiveti hátát, hogy ott várakozzon a kis hírhozóra. Nem is kell túl sokat várni, mindössze pár perc, s a borz vissza is tér, Drake pedig szinte csak onnan veszi észre bambulásából, hogy kigyullad a lába előtt, a füstszerű köd pedig beszélni kezd.*
-Megmondtam, hogy hülye ötlet lesz, nem? Én előre megmondtam. *mondja egy ideges férfi, aki fel-alá járkál, míg egy másik a fejét fogva ül valamin, de ekkor ő is felcsattan.*
-Semmit nem érünk azzal, hogy ezt mondogatod. Ettől még Sergej nem jön vissza, szóval kussolj. *dörren rá a másik, szintén hisztériukus hangulatban.*
-És most mi lesz, ha? Csak ülünk, és tétlenül nézzük, hogy az a mocsok megölte Sergejt? Vagy csinálunk is valamit? *kérdi ismét az első, mire hirtelen egy harmadik, sokkal nyugodtabb, de komorabb hang is megszólal, s hozzá egy arc is társul lassan.*
-Megmondom én, mit fogunk tenni. Pontban éjfélkor betörünk ahhoz a mocsokhoz, és levadásszuk az egész családjával együtt. Majd akkor megtudja, hogy nem túl okos dolog velünk packázni... *az utolsó szó után végül a köd szerteoszlik, s az árnyborz helyén már csak hamu van, Drake pedig kissé döbbenten áll még mindig a fának dőlve, s csak pár másodperccel később szólal meg.*
-Hűha... Ez komoly volt. Valakinek nem lennék a helyében ma éjfélkor. *fogalma sincs róla, hogy kiket látott, ahogy arról sem, hogy miért pont őket, vagy hogy kik ellen fognak támadást indítani, de ez valószínűleg most nem is fontos infó. Egy viszont biztos, ezek után elég hasznos kis varázslatként fog erre tekinteni a fiú.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 9:58 pm

*Bár az elméleti rész igen hosszú, mégsem érzem úgy, hogy komolyabb problémát jelentene, ha pedig valami nem világos, akkor kérdezni fogok, illetve a könyvtár, de bármelyik diák rendelkezésemre áll. Amint elküldenek minket állatért, már érzem, hogy közeledik a gyakorlati rész, és a magiszter kérését tekintetbe véve éppen kapóra jön a róka pár, melyek közül egyet magam intézek el, egy pedig hamarosan a nő elé kerül. Köszönetére csak biccentek, és hagyom, had válasszon, igazából az egyetlen, ami megragad három perces körzetben, az a gyilkos átok. Láttam már ilyet, nem is egyszer, ám mégis felkavaró számomra, hiszen érdekes módon, az első ami fejembe villan, az szüleim halála... falfehér arccal nézem hát végig, ahogyan az állat holtan bukik el, s az egyetlen, ami felráz a dermedtségből, Ms. Valbraith lassan, fülembe kúszó szavai, miket csak úgy mint előbb, megjegyezni próbálok. Hamarosan elhangzik a felszólítás is, így saját rókámra tekintek, majd pedig pálcámat ismét elővéve szegezem szívére kissé tétován, hogy egy pillanatot várjak.*
- Belua Servorum! *ejtem ki az igét, mire ahogyan a tanárnő megjósolta, esetemben a nyílt sebből kezd el vérezni az állat, amit a hatalmas kőnek köszönhet. Türelmesen várom végig, míg ez megtörténik, s bár másfelé akaródzik tekinteni, valahogy pillantásom megragad a holttesten, végigkövetve ezzel a folyamatot. Amint mindenki elkészül, nyeléssel veszem tudomásul, hogy ideje kipróbálni újdonsült árnyszolgám, s a kapu megnyílásával küldöm át azon, hogy elvégezhesse feladatát. Pár perc türelem következik részemről, ahogyan azt házvezetőm mondta, s eközben csendesen dőlök neki a közeli fának, karba tett kézzel, míg a többieket kémlelem lapos tekintettel. Nemsokára visszaérkezik állatom, s elém érve kezd el égni, s a fölötte keletkező ködben két alakot formál, amint egymással szemben állnak. Ránézésre bandatagoknak mondanám őket, valamiféle szobában helyezkednek el, ami esetleg talán a rejtekhelyük, hiszen az ilyeneknek mindig van egy patkánylyuka, ahol isznak, esznek, és szórakoznak.*
- Akkor úgy, ahogyan megbeszéltük? *szólal meg az egyik, a nagyobbik, ki karba tett kézzel mered a másikra igen csak nyomatékos hangsúllyal közölve mindezt. A másik csak lassan bólint rá egyet, mire az előző felhorkan.*
- A te hülye agyaddal elhiszem, hogy nem emlékszel már a terv részleteire. Ezért elmondom. *mutat rá sértőn, mire akihez szól, felkacag, és legyint egyet fejcsóválás közepette. Őszintén szólva, nem tűnnek ellenségeknek számomra, de mégis, mintha kimérten viselkednének egymással.*
- Bérgyilkos vagyok, csak szórd a lóvét, a többit elintézem. *morog amaz, de hiába beszél, társán látszik, hogy nem győzi meg, ugyanis homlok ráncolva mered egy pillanatig, majd az asztalon fekvő táskára mutat, mely nyitott, s nem kevés pénz fekszik benne.*
- Mind a tied, ne izgulj. Becsalom, elbeszélgetünk, a megfelelő pillanatban pedig átlősz a szekrényen, és lehetőleg ott találod el, ahol rögtön meghal. Fogtad? *bömböl mély hangján nyilván a megrendelő, mire a másik felsóhajtva bólogat. Ebben a pillanatban ajtócsapódás hallatszik, s azok a fejüket kapják mindketten oldalra riadtan, mintha várnának valamit, illetve észlelnének valami szokatlant, s látható módon nyúlnak fegyverük után, az egyik pisztolyt vesz elő, és megindul a szekrény felé gyorsan átugorva a kanapét, míg a másik pillanatnyi zavarát próbálja leplezni, s indul meg a zavart keltő hang irányába. Ám az állat ekkor elég, és a kép megszűnik. Őszintén szólva értetetlenül állok az események előtt, sőt, hidegen hagy kit próbáltak meggyilkolni féreg módjára, és miért... a lényeg, hogy az óra haladhat tovább.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 9:59 pm

*A többiek is szépen lassan visszatérnek és én megnézem, hogy ki mit hozott. A pici rigóra sajnálattal nézek, szegény, biztos, hogy nem gondolt ma arra, hogy valaki elkábítja az erdőben. Még egy picit mindig pók trutyis vagyok, de már kezd megszáradni rajtam, így bátran beletörölhetem a kezemet a nadrágomba, nem leszek leves. Ezek után figyelek oda a nőre, aki közben folytatja a tanórát. Nem is tudom, hogy mit vártam, de már elfelejtettem, hogy milyen látvány az, amikor vérezni kezd egy állat. Elhúzom a számat, de mikor Sideris végez, én is ismétlem a mozdulatait.*
-Belua Servorum!*Irányítom a pálcámat rókám szívéhez, és végignézem, ahogy kivérzik. Majd szépen lassan róka koma is árnnyá válik, és a legvégén már alig látom a kis vöröst. Nézek a többiekre, és nyilván mindannyijuknak így sikerült a varázslat, árnyak lepték el az állatokat meg miegymás. Aztán megjelenik a kapu, én meg egy halk "WOW" kíséretében ránézek a hűséges állatkámra majd leguggolok hozzá.*
-No pajti, indíts át azon a kapun és kémleld ki, hogy mit csinálnak ott az emberek. Ha megvagy vele, gyere vissza.*A pálcámmal is mutatom az irányt, és a rókám el is indul abba az irányba, és átmegy a kapun. Most, hogy ott állok a többiekkel és várok, picit elkezdek izgulni. Nos, majd meglátjuk, hogy sikerül a dolog, de jó pár perc elteltével azért viszont látom vöröskét, vagyis csak az árnyát. De most hogy már visszatért várakozón pillantok rá és el is kezd égni fölötte megjelenve a köd, ahogy emberalakot formál. Két férfit, meg egy nőt ábrázolnak. Alig tudom kivenni az arcukat, de az alakjuk elég jellegzetes. Erről folyik a vita éppen, mivel nyilván csak arról lehet szó, legalábbis a gesztikulációból ítélve:*
-Hogy tehetted ezt velem? Azt hittem szeretsz!*Ordítja az egyik a nőre, miközben fel-alá járkál a szobában.*
-Így is van, de olyan egyedül éreztem magamat, Tom... Szükségem volt Gery szerelmére és... még másra is.*Éppen lendítésre emeli a kezét a nyilván felszarvazott Tom, méghozzá a nőt akarja megütni, és már csak a popcorn hiányzik a kezemből, amikor a másik srác közbe lép és kivédi az ütést.*
-Ohh Gery, milyen hősies vagy...*Omlik le a lány a Gery-nek nevezett srác mellé, és felsegíti, de ez alatt az idő alatt a másik srác, Tom már egy pisztolyt is elővett és jelenleg a szeretőkre fogja, hátha ezzel megijesztheti őket, de éppen ekkor ég el végérvényesen a rókám, és hamvad el. Sűrű hümmögések közepette vakarom meg az államat és próbálom feldolgozni azt, amit láttam.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 10:01 pm

*A mai és egyben első órája biztos, hogy emlékezetes marad, a kezdeti nehézségeknek is köszönhetően, na meg annak is, és ez a nagyobb rész, hogy Lucius számára elég érdekfeszítő az óra témája, így nagyon figyel. Pont az ő elveibe és módszereihez illeszkedő eljárásról tanulnak, mindent m,megjegyez, magában elismétli, így jegyzi meg, hogy majd ha vége, papírra vethesse, hogy a későbbiekben is visszakereshesse. Hamar kapják a feladatot, hogy hozzanak egy állatot s öljék meg, amit igyekszik teljesíteni is. Két rigót hoz, az egyiket a magiszternek, a másikat magának. Nem csak ő gondolt a tanárnőre, hanem Tarkh is. Az oktató választ s döntését Lucius egy bólintással nyugtázza, csak aztán veszi kezelésbe a magáét.*
~A róka tényleg jobb választás volt, de azért megtettem, amit meg tudtam.~ *gondolja, míg a madárral végez. Ezt követően jön a gyakorlati része az egésznek, megtanulják, hogyan is csináljanak árnyszolgát a delikvensből. Lucius ajkai némán motyogják el az igét, így jobban meg tudja jegyezni, meg amíg a tanárnő végrehajtja, fejben ismételgeti is. Ő is a földre helyezi a tetemet, s pálcáját a madár szívére szegezi.*
-Belua Servorum! *mivel a szíven van egy seb, így az állat kevés vére ott csorog ki, megfestve a száraz aljnövényzetet, a barna erdőtalaj gyorsan be is issza azt, hisz elég száraz hozzá. Lucius megbűvölten nézi a változást, groteszk látványosságnak érzi s újra megerősödik benne a tudat, hogy jó intézménybe jár. Ezt követően derül fény a tényleges feladat ismertetésére. A tanárnő megidézi a kaput, az utasítást megkapják, most már csak végre kell hajtani. Nem is késlekedik Lucius, a már elég nehezen észrevehető rigóját át is küldi a kapun. Ideát megkezdődik a türelmes várakozás, ami alatt egy fának dőlve elmélkedik, elsősorban azon, hogy bár állata kis testű, mégis mennyi információt fog majd magával hozni. Viszont azzal is tisztában van, hogy a szárnyas állatnak van előnye négylábú társaival szemben.*
~Egy holló kellett volna, vagy varjú...~ *ez is eszébe jut. Közben odaát a néhai rigó egy nyitott ablakon suhan be s egy sötét sarokban foglal helyet, az ablak közelében. Az ablak egy tetőtéri, egy komor, magas, ódon kőépület tetőablaka. Valami kúriaféle lehet, egy elhagyatott vidéken, komor lankák között, amiket kiégett fű borít. A helyiségben nincs világos, amúgy is most alkonyodik, de az árnyékok most még hosszabbak, így az ablak tövében tud a madár helyet foglalni, ahonnan gyorsan távozhat. Odabent nem sok berendezési tárgy van, pár láda, meg két ember, akik társalgást folytatnak. Bizonyos idő elteltével, amikor elérte kapacitását, felröppen, majd ott távozik, ahol érkezett. Hamarost vissza is tér a kapun keresztül, egyenest Luciushoz érkezve, mivel a fiú a kaputól nem messze támasztja a fát. A madár nem késlekedik, hogy átadja a hallottakat, az árnyszolga égni kezd, megjelenik az említett köd s ki is formálja az alakokat. Az egyik egy nő, aki egy láda előtt áll, vele szemben pedig egy férfi. A nő fiatal, ráadásul feltűnően csinos, bár csupán otthoni viseletet hord, mégis látszik, hogy nem hétköznapi teremtés. Ám arckifejezése mégsem épp vonzó, inkább komor, szoborszerűen merev. Sőt a mimikájában van valami idegesség, ingerültség, tartása is zárkózott, karját keresztbe fonja. A vele szemben álló férfi teljesen átlagos, olyannyira, hogy teljesen jellegtelennek tűnik, észre sem vennéd különösebben az utcán, semmi nincs benne, ami kicsit is megragadná valaki figyelmét. És ez nem meglepő, hiszen a beszélgetésből ennek okára is fény derül. A következő párbeszéd hangzik el:

"-Nem érdekel, hogy milyen nehéz! Jól megfizetem, az előleget is megkapta! Ne most táncoljon vissza, mert megjárja!
-De kérem! Nem akarok visszalépni, csupán utaltam rá, hogy nem leszek olyan gyors...
-Gyors? Na ne nevettessen! Több napig csak megfigyelte, holott már régen el kellett volna kaparni! A férjemnek meg kell halni! Érti? Csak ekkor tudom kifizetni az öröksé..."

és itt teljesen el is hamvad az állat, bár ennyi információ is több, mint elég volt Lucius számára, hogy megértse mi is a beszélgetés veleje, elégedettnek érzi magát, bár nem vitás, hogy a szerencse is közrejátszott abban, hogy értelmes eredményt kapott.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 10:09 pm

*Azért örömmel fogadja, hogy két diákja is gondolt arra, hogy egy állatot hozzon a magiszternek, de mégis választania kell és hát igen, elmondható a nőről, hogy a saját háza felé húz, Tarkh pedig még a sentinele is, tehát ez még egy másik ok, amiért a róka lesz a szerencsétlen áldozat, de Luciust se bántja meg ezzel, ugyanis nem áll szándékában, még akkor sem, hogyha Mr. Fenrist nagyon is gyűlöli. Viszont most az órára kellene koncentrálnia, így mutatja be a varázslatot a diákoknak, de a kémkedést már maguknak kell megnézniük, így mindenki számára egyértelművé kell, hogy váljon, meg kell ölniük az állatot, majd ez után a varázslatot elvégezni és végül jöhet a kihallgatás is. A feladat nem túl bonyolult, az óra eleje nehezebb volt bizonyára, de most a gyakorlás a lényeg. Tehát miután mindenki végzett, a nő kezét előre nyújtja, melyben annyi papír jelenik meg, ahány diák az erdőben van és mindegyik felé lebeg egy darab.*
- A házi feladatok! Az anyag remélhetőleg senkinek se jelent nehézséget, de aki utána akar majd olvasni a jövőben, annak ajánlom a könyvtárat. *de még nem zárja le az órát, ugyanis még akad egy információ, amit nem ártana megosztani a többiekkel, bár ahogy sejti a nő, többen már tudni fognak róla.*
- Ahogy az árnyak ellen, úgy az állati árnyszolgák ellen is hasznos a tűz, tehát ha el akarják pusztítani a lényt, akkor tűzzel tegyék. A kihallgatott személy is, ha észreveszi az árnyszolgákt, ugyanígy pusztíthatja majd el! Most viszont az órának vége, minden jót, viszlát! *nem lesz oly kedves a nő jelen pillanatban, hogy mindenkit visszajuttat a tanterembe, tehát akinek maradt ott holmija, az majd visszasétál érte, a révész bizonyára szívesen fogadja az utazó diákokat. Sideris elhoppanál Seolról, tehát magukra maradtak, mindenféle újabb ellenfél nélkül, így nyugodtan térhet ki-ki a maga dolgára.*

//Bár nem ment zökkenőmentesen most az óra, de csak sikerült szépen lejátszani, szóval köszönöm mindenkinek a részvételt és remélem, hogy azért tetszett. Smile

//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 10:19 pm

*Ma két gyakorlati része is van az órának, ám csak az egyik szól az anyagról, mi az eddigiekkel ellentétben inkább kihallgatásra jó, mint támadásra, vagy védekezésre. Összességében most is elcsodálkoztat a mágiaág sokszínűsége, viszont valamilyen szinten sajnálom, hogy kívánságom nem teljesült. A meleget figyelmen kívül hagyva az óra menetének hála először két rókát cipelek, majd az anyagot meghallgatva a feladatok között végzek az enyémmel, és változtatom át, hogy kihallgatásra indulhasson. Türelmesen várakozom ez idő alatt, őszintén szólva hidegen hagy, mit mutat majd számomra az állat, s miután visszatér, és megpillantom a jelenetet, véleményem nem változik. Ezzel azonban számomra is egyértelmű, hogy az óra a vége feléhez közeledik, s mikor mindenki végez, a felénk lebegtetett házi feladatot is elkapom, hogy átfussam gyorsan, míg fél füllel a magiszter szavait hallgatom. Azt hiszem, ezt a varázslatot gyakorolni fogom, sőt, a könyvtárba is ellátogatok, hogy a későn keletkező jegyzeteim biztosan pontosak legyenek. Az óra zárása képpen még elhangzik pár információ, melyet számomra kézenfekvősége miatt nem okoz gondot megjegyezni, így bólintok, majd a köszönésre biccentek házvezetőm felé. Kissé meglep, hogy bár idehozott minket, annyira nem volt kedves, hogy haza is szállítson, legalább a saját háza diákjait, ám számomra ez nem okoz problémát.*
- Nos, jo setat a dög melegben. *kacagok fel hangosan, míg a többieket nézem, s az ujjamon lévő gyűrűt megcsillogtatva tűnök el, hogy először az árnymágia termet vegyem szemügyre a holmijaim után kutatva, majd ha megtalálom őket, akkor szobám felé vegyem az irányt, jegyzeteléshez készülődve.*

//Köszi szépen, hogy leadtad, érdekes volt. Smile

//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 10:19 pm

*Miután Drake elvégezte a varázslatot, nincs más dolga, mint kényelmesen nekidőlni a fának, s várni, hogy a borz kékedjen kicsit, majd visszatérve megmutassa neki, hogy mit is látott és hallott. Mivel korábban még semmi ilyet nem tapasztalt a srác, így kíváncsian várja, vajon miképp is fog kinézni az egész, viszont mivel nem számol az állat ilyen gyors visszatérésére, így a lángolása is meglepi, utána pedig csak némán nézi végig a jelenetet. Mind a látottak, mind maga a varázslat elképesztő, de szerencsére Drakenek fogalma sincs róla, hogy kiket látott, így nem kell amiatt sem aggódnia, hogy netán egy ismerőst akarnának megtámadni. Amint mindenki végignézte a kis jelenetet, Sideris ismét megszólal, sőt, még egy-egy papírlapot is lebegtet a csapat felé, Drake pedig hamar el is kapja a sajátját.*
~Nem volt nehéz, de azért lehet benézek. Jobb mindent alaposan leírni...~ *gondolja magában, főleg, hogy nemsokára itt a már említett félévi teszt. Fel is tekeri a lapot, várva az indulásra, de az utolsó infókra azért még biccent egyet, bár ez nem nyújt újdonságot.*
-Viszlát! Sziasztok! *búcsúzik el ő maga is, majd nem sokat totojázva rögtön a révész felé indul, hogy visszatérhessen a suliba, mivel egy ideje már nem evett semmit, és jól esne neki pár falat, na meg egy hűvös helyiség.*

//Köszi az órát, tetszetős volt, én élveztem! Smile

//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 10:26 pm

*Most, hogy az utolsó feladat is el van végezve végre, boldogan gondolok a kastély majdnem biztonságos falaira, és tudom, hogy hamarosan vissza is térhetek, csak még 1 picit kell várnom. Még a házikat is megkapjuk, amit semlegesen szemlélek, majd fogom, és szépen összehajtogatva a melltartómba teszem, majd nézem, ahogy eltűnik Sideris. A többiek felé fordulok, nyilván vannak már, akik elindultak, de és most inkább egyedül indulok el.*
-Sziasztok.*Mosolygok a fiúkra, majd a révész felé indulok, remélve, hogy nem gond neki, ha át kell fuvaroznia. Végül átérek a túlpartra, és emlékezve a teremre, gyorsan eltalpalok odáig, majd felállítgatom a székeket meg az asztalokat, aztán összeszedem a holmimat, és felmegyek a szobába, ahol gyorsan átöltözök.*

//Köszi az órát, jó volt, és bocsi, hogy gondot okoztam.//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 10:34 pm

*Az óra véget ér, miután a házit is megkapták és Sideris hoppanál, nekik meg marad a séta. Vár kicsit kimerítette az óra, mégsem zavarja különösebben, bírja ő a strapát, meg sétálni is szeret és formában van.*
-További szép estét, sziasztok! *köszön el a többiektől, hogy a saját ütemében távozhasson, ami nem épp lassú. Ruganyos léptekkel közlekedik, fel van dobva. A meleg se zavarja annyira, bár az ingen azért foltok formájában megvan ennek a nyoma. Miután visszaért a kastélyba, egyenest az árnymágia terembe megy, ahol összeszedi holmijait s visszamegy a klubhelyiségbe. kevesebb bolyongással, mint odafelé. Lehet útközben még Serafinával összefut, hiszen egy irányba tartanak.*

//Köszönöm szépen én is, jó volt.//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-04, 11:08 pm

//Halotti mágia 2. házi feladat.//

*Igen… tudom, hogy tanulnom kéne, hiszen hét elején vagyunk, ám mégis, úgy érzem a mai nap, tökéletesen végrehajtottam a feladataimat, és a tanulástól kezdve a járőrözésen át, a rendezgetésig minden napirendi pontot végrehajtottam. Ezzel csak egy probléma van: feltör bennem a vágy, hogy azt tegyem, amihez kedvem van, és ez most egy kis repülésben nyilvánul meg, hiszen számomra ez is gyakorlás, ráadásul szórakozás. Azzal a nem titkolt céllal öltözöm tehát fel futócipőmet, farmernadrágomat és rövid ujjú pólómat magamra az éjszaka színeiben, hogy a lehűlő időben, szokatlanul sötét körülmények között fejlesszem tehetségemet, nem is akármilyen helyszínen. Ennek fényében az egyetlen, amit magammal hozok, az pálcám, ami övemen lóg szokásos módon, illetve teleportgyűrűm, ami jobb kézfejem középső ujján található, ám csak úgy, mint legutóbb, más kiegészítőt nem viselek kártól tartva. Közben kezembe kapom seprűmet, mielőtt szememet behunyva koncentrálok a másik szigeten található erdőségre. Pillanatokon belül a sűrű fák előtt találom magam, mire seprűmet lábam közé kapva azonnal nekisuhanok, élvezve az arcomba csapó légáramlatot, mialatt a komor fák között cikázom igen nagy sebességgel. Az időt figyelmen kívül hagyom, s jó pár perc után érzem csak úgy, hogy ideje leszállni, egy picit felpörgetni az eseményeket, így ereszkedem a földre, hogy seprűmet az egyik fának, majd a földet pásztázva keressek egy-két követ, hátha felhasználhatom célzó gyakorlatra őket, egy kicsit ügyeskedve a varázslatok segítségével. Amint így kutakodom előre görnyedve, hirtelen reccsen meg valami mögöttem, s én azonnal megpördülök, szembenézve a mögöttem tornyosuló sötét alakkal, mire számat is nyitnám, s az utolsó amit épp ésszel érzékelek, az ismeretlen fenyegető kiállása, és gyors, támadó mozdulata. A következő pillanatban mintha minden felgyorsulna számomra, a felém megállíthatatlanul robbanó lángok felcsapását érzem, míg automatikusan kapom arcom elé egyik kezem, és a hőmérséklettel ellentétben igen nagy meleget magam körül… izzó meleget, ami vörös villanásokból érződik számomra, míg egyensúlyomat elvesztve koncentrálok kizárólag magam elé, mintha a világ abban az egy szögben létezne, míg szemem ellát. Alig érzékelek bármi mást, mint az iszonyatos hőt, és égető fájdalmat, mi mintha minden más gondolatot kitörölne a fejemből, s az artikulálatlan ordítás mellet, ami feltör belőlem, távoli morajként hangzik egy idegen, kegyetlen és gonosz kacaj, egyre inkább elhalóbban. Valahol értelmem legmélyén érzékelem, hogy ez a távolodás jele, illetve a helyzetem is ott lebeg tudat alatt, de nehéz szembenézni vele… Az idő megszűnik létezni számomra, csupán a földön fekve próbálom összeszedni magam, és a szemem elé bekúszó sötétséget elűzni. Ki tudja meddig szenvedek a sokktól zavarodottan, mire egy hatalmas lélegzetvétellel pattan fel szemhéjam, közvetítve a felém magasodó fák képét agyamnak, mi lassan indul újra, s a helyzet gyors felmérése után mozgásra ösztökéli az ez ellen minden porcikámban tiltakozó testemet. Óvatosan, vigyázva ülök fel, végig mérve magamat, miközben a levegőt kapkodom, úgy szemlélem riadt tekintettel csúnya, vörös sebeimet.*
- Nyet… *hangzik számból erőtlenül és kétségbeesetten.* - Nyet! *emelkedik hangom, mibe most temérdek düh csap. Szememet lehunyva próbálom feldolgozni az eseményeket, elnyomni a fájdalmat, illetve megtervezni a menekülést. Nem, nem, nem tudok ilyen fájdalom közepette koncentrálni, sem repülni, mozdulni is alig, mit az életben maradás ösztöne biztosít. Muszáj… megszüntetnem a fájdalmat. Nagy, és esetlen nyelés következik részemről, mialatt felmérem a terepet, majd egy közeli bokorcsoporton állapodik meg tekintetem. Talán fel kéne állnom… lassan oda is nyúlok, hogy megfogjam a szárát, megpróbálva közelebb húzni magam, de a mozdulatba mindenem belesajdul, így szorítom meg a növényt, mire a pillantásom is megakad, s egy ötlet villan fejembe. Szabad kezemmel pálcám után nyúlok, s remegő kézzel helyezem fújtatva bokrot fogó karom közepére, hiszen nem sokkal ez előtt, azt kaptam arcom elé védekezés képpen.*
- Sanguis suctio! *hörgöm iparkodva, ám semmi nem történik. Egy pillanatra lecsuklik fejem, mint aki beletörődik sorsába, majd visszaemelve szegezem tekintetem lassú levegővétellel sérült testrészemre. Egy percig csak nyugtatom magam, néha le-le csukódó szemmel, ugyanis ilyen zavarodottan nem biztos, hogy bármilyen varázslat sikerülne.*
- Sanguis suctio! *ejtem most ki szépen, megpróbálva erősen koncentrálni, mikor úgy érzem, sikerül valamennyire összeszedni magamat. Sebem szépen gyógyulni kezd, mire arcom is felderül, s ezzel egyidejűleg a bokor elpusztul. Némileg vidámabban mozdulnék meg, ám hasam környékén fájdalom csap fel, s tekintetem lekapva észlelem, hogy ruhámat is átégetve bizony csúnya sérülés található rajtam. Remegő testtel szorítom össze fogaimat, míg a földön kúszva, inkább magam egy kézzel húzva, lábban tolva elfetrengek a bokorcsoport újabb tagjáig, hogy megragadjam.*
- Sanguis suctio! *helyezem pálcámat ismét a maradék sérülés közepére, mire csak úgy, mint előbb, gyógyulni kezd sebem, ám a ruhám ugyan olyan lyukas marad. Amint a művelet véget ér, fellélegezve borulok a hátamra, megnyugodva, majd pár pillanat után felülök, hogy seprűmet megkeresve kapjam kezembe. Őszintén szólva, haragom nagy az ismeretlen támadó felé, de ahogy körülnézek, csupán az erdő látszik üresen, s hajtóvadászatot indítani veszélyes lenne… örülhetek, hogy élek, erősebb mágusnak látszik, mint én vagyok, így beletörődve koncentrálok a szobámra, hogy gyűrűm segítségével pár pillanaton belül ott találjam magam, az utómunkálatokat elvégezni testemen, úgy mint fürdés, ruhacsere.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-05, 11:14 pm

//Tiltott mágia 1. házi, 2. feladat//

*Illya ráérős tempóban sétál ki a kastélyból, feje felett körző sólyma társaságában. Párosuk nem sokáig marad együtt, a madár ugyanis ennivalóért indul, a lány pedig csak járna egyet. Nem való neki ez a nagy nyári meleg. Este viszont már egészen kellemesen lehűl a levegő és ilyenkor érdemes már kilépni. Lábai az erdő felé veszik az irányt Beérve a fák közé felkattint egy öngyújtót és rágyújt. Fura módon, mióta Ambrussal van, egyre ritkábban gyújt rá. Igazából csak úgy szórakozásból egyszer-egyszer. Amíg ő békésen dohányzik, nagy recsegés-ropogás üti meg a fülét. Kíváncsian pillant a hangok irányába valamit morogva az orra alatt, majd elindul arrafelé. Talán nem jó ötlet, de a kíváncsiság győzelmet arat az amúgy sem létező józan esze felett. Jónéhány percet gyalogol befelé, amikor egy roppanást, majd egy férfihangot hall a háta mögül.*
-Visius seronia! *Éles fájdalom süvít végig a lány apró testén, torkából pedig hangos sikoly tör fel. A fájdalommal együtt a düh is nő a leányzóban, ahogy a mágus hamarosan megmutatkozik előtte.*
~Perverz, vén f*sz~ *Nem ér rá annyira gondolkozni, mert a következő pillanatban keze megindul az orrában fityegő karika felé. Tudja, hogy nem szabadna, de mégis próbál ellenállni, s már folyamatosan üvölt, de nem. Az ékszert nem! Vagy mégis… A férfi akarata győz, s immáron a földön hever véresen az apró ezüst karika, ő pedig mellette vergődik. Mit is kell ilyenkor csinálni? Valami spirit. Ilyenkor utálja leginkább, hogy ennyire nem foglalkozott azzal a tárggyal. Ráadásul az már régen is volt. De egy próbát megér a dolog. Nehezen fordítja el fejét, majd egy közepes méretű kövön állapodik meg tekintete. Hát… Aki mer az nyer, legalább megpróbálja. Pontosabban csak próbálná, mert ebben a pillanatban olyan maflást ken le saját magának, hogy odébb is gurul egy kissé. De a követ nem ereszti tekintetével, s nagy nehézkes erőlködéssel a kődarab fel is emelkedik. De nem eléggé. Csupán elemelkedik a földtől, így végül a lánynak ennyiből kell gazdálkodnia, így egy gondolathullámmal a férfi lábszárához veri. Na jó, ez túlzó kifejezés, mert annyi erő nincs a dologban, de pont elégnek bizonyul ahhoz, hogy a pasas a figyelmét a lábára fordítsa. Habár túlzottan nincs ereje teljében a megpróbáltatások után, a leányzó megemeli pálcáját és kinyögi az első igét, ami eszébe jut.*
-Izé… Silencio! *Nem élete ötlete volt, lévén egy gyakorlottabb mágusnak nincs szüksége a hangjára a varázsláshoz, s már készülődne is a következő átok, mellyel a lányra támad, aki azonban sikeresen kitér, pontosabban kigurul előre, s újra emeli pálcáját körbe-karikába-böködve.*
-Fatum orbium! *A gömb célba talál, s Illya talán még pomponozni is kezdene örömében, ha tudna olyat, de inkább kihasználja az alkalmat, hogy a csávó magával van elfoglalva, s talpra kecmeregve tenyerébe bök, majd visszaszórja a kedves kis átkot ellenfelére.*
-Visius seronia! *Immáron a férfi torkából tör fel a fájdalmas üvöltés. Nem akarja sokáig húzni az időt a lány, tudja, hogy nem sok jóval kecsegtetne időt hagyni arra, hogy kiszabaduljon, így egy fájdalomtól torzult mosollyal küldi a parancsot, melyre a mágus azonnal eltöri a saját nyakát, majd összeesik. Fáradtan zuhan össze ismét a lány, még mindig remeg minden ízében, de azért nagy nehezen rábök orrára pálcájával.*
-Hippokrax. *Nos…így sem néz ki jobban, hisz vér és mocsok szennyezi sápadt arcát, de legalább újra egy darabban van az orrcimpája, nem pedig kettőben lifeg. Fene se tudja, meddig ücsörög még a földön, míg végre összeszedi magát, nehézkesen feláll, s visszaindul az iskolába, hogy vegyen egy forró és hosszú fürdőt, aztán visszabökje azt a szerencsétlen kis karikát az orrába.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-14, 10:45 pm

//Halotti mágia házi feladat 3.//

*Úgy dönt, hogy ideje egy kicsit gyakorolni a varázslatok, így felkerekedik, hogy a Titkok erdejébe jutva megcsillogtassa tudását. Gyorsan kényelmes ruhát vesz fel, ami egy fekete melegítő nadrágból, bakancsból, felül pedig egy szintén fekete póló és arra rá egy kapucnis pulóver. Egy kis válltáskába beletesz egy krétát, egy éles kést, meg egy törlő kendőt, hátha szükség lesz rá. Alkarjára felcsatolja pálcáját, majd vállára veszi az íjfelszerelését. Egy tegezben íjak, amit a hátára tud venni, majd előveszi magát az íjat a szekrényből, egy összetett, csigás íjat. Gyorsan „beüzemeli”, majd a karvédőt és az ujjvédőt is felveszi, és már megy is le a Titkok erdejébe. Csuklyáját a fejére húzza, amint az erdő szélére ér, majd amennyire csak lehet, olyan csendben lopakodik az erdőben, hogy kiszemeljen magának egy vadat, amit majd elejthet. Amint talál egy jó helyet, szépen leguggol, majd tegezéből egy vesszőt vesz elő, amit az íjra illeszt, és vár. Nem is telik bele sok idő, egy szépen megtermett, hím szarvas lépked be a látómezejébe. Az állat még nem vette ki, szembe áll a széllel, így az nem is érezheti meg a szagát. Tom megfeszíti az íjat, majd kivárja a megfelelő pillanatot, és lő. A nyíl úgy szeli át az állat szívét, mint a kés a vajat. A szarvas elterül a fűben, vergődik még egy ideig, majd szépen kimúlik. Tom előlép a fa takarásából ahol eddig állt, majd elteszi az íjat a tegez mellé, s végül az állathoz lép. Letérdel hozzá, megsimogatja annak puha szőrét, s magában egy imát mormol az állatért, és köszönetet mond neki, amiért megengedi majd, hogy használhassa őt gyakorlása közben. Végül előveszi a krétát, aminek segítségével a földre egy pentagrammát rajzol, majd nem pár ügyes mozdulattal eltávolítja az állat testéből a szívet, amit a pentagramma közepébe helyez. Gyorsan megtörli véres kezeit a kendőbe, aztán megvágja egyik kezét, amiből vér a hím szarvas szívére csepeg. Majd ráhelyezi kezét a szívre, nem túl szorosan, s kimondja a varázsigét.*
- Corpus mortem. *mire a pentagramma vörösen felizzik. Gyorsan visszahelyezi a szívet az állatba, majd ismét varázspálcáját használja, és egy gyógyító varázslattal összezárja a sebet.* - Hippokrax. *mondja, mire az állat magához tér, azonnal felkel a földről, s megáll Tommal szemben. A fiú látja az állat szemein, hogy csak neki fog most engedelmeskedni, nincs benne semmilyen akarat az övén kívül. Egy nagy sóhaj keretében úgy dönt, hogy ideje gyakorolni.*
- Menj a oda. *közben elmutat az egyik közeli fára, mire az állat teljesíti azt.* - Most gyere ide. *ismét teljesíti a hím a kérését. Így gyakorolnak egy bő tíz percen keresztül, mikor Tom morgást hall a háta mögül. Ahogy megfordul, egy vastag bundájú, vicsorgó farkast pillant meg maga mögött, aki épp prédának szemelte ki.*
- Támadd meg! *kiálltja a szarvasnak, mire az nekiront az épp támadni készülő fenevadnak. Ahogy egymásnak csapodnak az állatok, fülsértő csattanást lehet hallani, mire a farkas a földön terül el, fele szemben a lehajtott fejű, felbőszült szarvas.*
- Deprimo. *kiálltja el magát, közben pálcájával a farkas felé bök, de nem időben, így csak a földet sikerül kirobbantania egy helyen. Közben az állat próbálja őket bekeríteni, de Tom gyorsan reagál.* - Ökleld fel! *adja ki az utasítást a szarvasnak, mire az ismét nekiront a bundásnak, s sikerül igen csúnya sebet okoznia az éhes állatnak, de nem eleget ahhoz, hogy ne támadjon vissza. A farkas ráveti magát a szarvasra, belemar annak nyakába, s nem ereszti. A szarvas felordít, és próbálja lerázni magáról a farkast Tom utasítására, nem sok sikerrel.*
- Rohanj a fának! Lökd le! *ismét utasítások, amiket a szarvas teljesít. Először nekiront az egyik közeli fának úgy, hogy megpróbálja lelökni magáról a farkast. Ahogy nekiütköznek a fának, ismét szörnyű csattanást lehet hallani, mire Tom előveszi csigás íját, gyorsan egy nyilat helyez a hurra, feszít, majd elengedi, s a nyíl már repül is a farkasba, de csak a lábát sikerül eltalálnia. A szerencsétlen állat nyüszítve terül el a földön, de még így is megpróbálja megtámadni a fiút, nem sok sikerrel, mert a szarvas ismét közbe lép.* - Ökleld fel! *mire a szarvas nekiront megint a szarvaival, s ezzel sikerül is elkapnia a farkas nyakát. Egymásba gabalyodva próbál a farkas menekülni, nem sok sikerrel, mire kiterülve, vérezve fekszik a földön, s nem mozdul. Tom odalép hozzá, majd előveszi pálcáját, és véget vet az állat szenvedésének.*
- Avada kedavra! *mondja, mire egy zöld villanás, és az állat holtan fekszik a földön, a szarvassal együtt, aki Tom felélesztett. Elrakja ismét az íját, majd egymáshoz húzza a két állat tetemét, gallyakat és nagyobb ágakat rak rájuk, végül eltávolodik tőlük jó pár méterre, mire ismét használja pálcáját.*
- Piroinito. *tűz csap ki a pálcájából, amivel sikerül begyújtania a száraz ágakat, és ezzel együtt elégetnie az állatok tetemeit. Megvárja, míg teljesen elalszik a tűz, és már csak hamu és csont marad, aztán egy nagy sóhaj keretében úgy dönt, hogy ideje visszatérni a kastélyba.*

//Tom-nak nem sikerült felélesztenie az állatot, mivel elrontotta a varázslatot, a halálos átkot pedig nem tudja elsősként még használni, szóval az is olyan, mintha meg sem történt volna! Több figyelmet kérek a jövőben! (Sid voltam)//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-15, 9:32 pm

//Olvad//

*A fiú ellenkezését inkább egy vállrándítással nyugtázza, hisz egy ilyen kategorikus kijelentésre ennél többet ő már nem is tudna reagálni; a kis gonosz mosolyt elkapja és elraktározza magának... Dorian ezutáni viselkedése azonban sejteti a lánnyal, hogy a fiú érdeklődése felkeltődött. Alexandra "érdeklődése" is egy ideje stabil, bár részéről jobb ha nem számít az ember semmi komolyra, tisztességesre, valódira...*
- Én egyik távon sem válnék be, és nem, nem akarok összejönni veled. Te talán össze akarsz jönni velem? *utánozza a fiú mozdulatait, azaz ő is oldalra dobott fejjel, ujját száján pihentetve pislog ártátlanul, mégis mosolyával íncselkedik, valamint a feltett kérdéssel is.*
- Hát igaz, te max. egy kardot tudnál rajzolni, azzal meg járhatnék én fel s alá a kastélyban, és az adott pillanatban bizony kitörölhetném vele a hátsóm. *nem sértegetésként intézi eme szavakat társához, inkább viccelődve, öniróniát keltve ezzel. Együtt nevetnek fel.*
- Érdekes természetű... Minden famulus így félti a "gazdáját"? Vagy a tied speciálisan kötődik? *kérdezgeti még hóleopárdjáról a srácot, hisz ki tudja, talán ő is fog valamikor rendelkezni egy famulussal, nem rossz tudni róluk pár dolgot.
Kicsiny jelenetüket azért a lány is élvezi, már hogyne élvezné, nincs ő sem fából, pláne, hogy a kezdeményezés tőle származik. Elég apróka megmozdulás volt ez, a lány félrenéz és enyhén megnedvesíti ajkait.*
- Ha tényleg az elébb ittam volna egy korty gin tonicot, ezek után aligha hiszem, hogy egy lehelletnyit is megéreztél volna belőle. *mondja kicsit szemrehányóan, de hát nem erőszak a disznótor. Bár az is megtörténhet, hogy csak piszkálni akarják. Sikerül.* ~Nekem aztán töknyolc, tudok én "nehézkes" is lenni, ha már ő is ezt a szerepet játsza.~
- A bátorság, ezekszerint a ledobott ruhadarabok számával egyenlő, hm... Bámulatos. *pattan fel és fonja össze magaelőtt kezeit. Úgy tűnik, ha merészsége nem is csökkent, hozzállása és érdeklődése a dolgok iránt igencsak megcsappant.*
- És csak, hogy tudjam, te mennyire vagy bátor ehhez a feladathoz - hány aktot festettél már meg Dorian? *kérdi felvont szemöldökkel lefelé pislogva a fiúra. Ha a srác továbbra is ülve marad, akkor bizony jókora különbség alakul így ki közöttük, hisz a lány egész magasnak mondhatú, szép, hosszú lábainak köszönhetően, és ez a póz amit most felvett méginkább hangsúlyozza ezt - sőt, már-már dominanciát sugall.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-15, 9:58 pm

*Felkelteni felkeltette a kíváncsiságomat, de szerencsére nem vagyok olyan pasi hogy egy egy ilyen ígérettől már azonnal beindulnék, amikor azonban hallom a szavakat csak nyugodtan bólogatva nyugtázok, s a kérdésre pedig egy pillanatra felnevetve megcsóválom a fejemet.*
-Monogám típus vagyok, továbbá nem vezetne semmi jóra, egy mert jóformán alig ismerlek kettő, ha ismernélek is nem hinném hogy feladnám a "szabadságomat" egy kapcsolat kedvéért.*fejezem be valamivel már komolyabb hangon, de még mindig mosolyogva a mondandómat, a következőt nem veszem sértésnek inkáb csak mosolyt vált ki belőlem.*
-Ha érdekel még életemben nem rajzoltam csak kardot, az ilyesmi uncsi hosszú távon.*felelem nyugodt hangon megrántva a vállamat, famulusom viselkedésével kapcsolatosan azonban új téma merül fel*
-Nem tudok nyilatkozni más famulusokról, de észrevételeim szerint az enyém inkább féltékeny minthogy védene, lehet azért mert kislány vagy a fene tudja, de a szívére tudja venni ha nem foglalkozok vele.*mondom egy apró válrántással, erről a témáról nem igen gondolkoztam még el, de talán majd egyszer. Persze a beszélgetés érdekes, jól el is szórakozok, de azért a téma halad további vizek felé. A következő megszólalásra csak felnevetek, aztán vissza térünk az aktos dologhoz is. Hogy csak szerepeket játszanánk e? Nem tudom meglehet hiszen ritkán adom magam, legalábbis teljesen biztos. Lehet ez valami önvédelmi reakció tőlem de egyenlőre nem tudok mást tenni. jobb ha én irányítom a helyzeteket, ahogyan azt én szeretném.*
-Nem teljesen így számolom a bátorságot, különben is te hoztad fel hogy állsz aktot. Csak nem inadba szállt a bátorság, vagy esetleg nem gondoltad komolyan kijelentést?*kérdezem nevetve miközben megtörlöm az ecseteimet, de persze tekintetemmel közbe a másikra is nézek.*
-Akkor a helyes kérdés az lett volna mennyire vagyok képzett... hmm hát nézzük párat már csináltam régen, de hidd el egy akt se sokkal nehezebb mint egy sima portré, maximum több részletességet igényel, főleg egy szép felsőtestnél, természetesen csak művészi szemszögből. Honnan gondolod hogy nekem ehhez bátorság kell?*kérdezem fejemet oldalra döntve, tekintetemmel fürkészően figyelve incselkedő beszélgetőtársamat.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-15, 10:23 pm

*A fiú nevetését és kifejtő szavait hallva a lány láthatóan összezavarodik. Sőt, meghökken, jobban mondva olyan arcot vág, mint az akit épp most löknek ki egy életreszólónak hitt kapcsolatból. Nála ugyan csak az arckifejezés merül fel, ahhoz hasonló érzelmek nem társulnak. Kicsit el is tátja a száját.*
- Barátocskám, mi azt hiszem komolyan félreértettük egymást. *kezd el teljes meggyőződéssel bólogatni és kicsit szkeptikusan méri fel a fiút. Végül felnevet.* Én ha jól emlékszem, egy szót sem szóltam kapcsolatról, elkötelezettségről, meg hasonló sületlenségekről. Összejönni úgy, mint... *próbál gesztikulálni valamit.* - Nem úgy, mint... *ismét próbál mutogatni valamit, valamit jól láthatóan eltér az előző kéz hadonászástól. Egy kéz, mint száz, lehet más kép él a két fiatalban az "összejövésről". Alexandra viszont úgy érzi, ezzel most lehet lényeges mellényúlás történt, így végezetül csak megcsóválja a fejét. Ha Dorian így megérti a dolgot, akkor nagyon helyes - ha nem, hát akkor lesz még mit elbábozni.
Figyelmesen végighallgatja milyennek is látja a fiú famulusát, ehhez csak egy megjegyzést fűz, mosolyogva.*
- Azt hiszem ez már felér egy amolyan "kapcsolattal". *utal még vissza az előbbi vita témájára.* - Azért remélem elég rövid pórázon tart téged. *kuncog még fel halkabban, bár sejti, hogy azért a kis famulus nem képes annyira sok vizet zavarni Dorian életében, mint amennyit talán szeretne. Vagy nem szeretne. Fene tudja mit is akarnak a famulusok, a lánynak nincs sok köze ilyesmihez eddig, csak szerényen informálódik s elszórakozik ezen-azon.*
- Nem, nem szállt inamba a bátorság és igen, komolyan gondoltam a kijelentést. *szemetforgatva válaszolgat, ám látszólag mintha inkább a kedve szállt volna el a pózolgatástól.*
- Szerintem az én fogalmazásomból is megértetted, mire céloztam. *teszi még hozzá hamar, hisz nincs ínyére ha kijavítják.* - Én hiszek neked, te vagy jártas ebben. *bólint a fiú szavaira, majd hetykén felnevet.* - Csak feltételezni mertem. De kezdem azt hinni rosszul, talán neked ez a legtermészetesebb dolog. Bár egy szabad, művész embertől mit is várhat el az ember, neked ez biztos rutinszerű. Hopp egy pucér mellkas - ni, egy karcsú derék. Na hagyjuk. *affektál egy csöppet, aztán csak legyint és elrúg egy követ az útjából miközben megindul az erdő sűrűje, a fák felé. Nem túl gyorsan, Dorian még könnyen megtudakolhatja, hogy most mégis mire készül.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-15, 10:41 pm

*A nevetésem után hallom hogy a lány ismét beszélni kezd, és mondhatni eléggé érdeklődő arckifejezéssel hallgatom végig az egész monológot, bele értve a mutogatásokat is, amik bár kissé megmosolyogtatnak, de több kommentárt nem nagyon fűzök hozzá.*
-Azt tudom hogy nem mondtál olyasmiről örülök is neki, az hogy a másik részét is félre értettem meg a te hibád, fogalmazhatnál világosabban is, na meg nem én incselkedek veled hanem éppen fordítva. Te jöttél az akt festéssel, mert hogy az nem uncsi.*döntöm oldalra egy gonosz mosollyal a fejemet, de többet nem igen mondok, értem én mit akar mondani, csak magát a lányt nem értem hogy végülis most mit akarhat?*
-Nem igazán, kettőnk közül azért még itt is én vagyok a főnök, de lényegében igen, bár nem olyan kapcsolattal.*teszem hozzá egy sovány mosollyal, nem mintha rossz kedvem lenne, csak kitárgyaltuk a famulusokat. Ezután viszont felhozom, hogy a lány meggondolná magát, hiszen a legtöbben tényleg ilyenek. Beszélnek, beszélnek amikor aztán viszont a tettek mezejére kell lépni általában a legtöbb visszakozik, bár ez inkább csak megmosolyogtat mintsem feldühítene, hiszen ők tudják mit akarnak. Én is hogy én mit de amit akarok azt úgy is megszerzem.*
-Hát pedig komolyan úgy tűnik, de akkor ki vele mik az okaid?*kérdezem ha már azt mondja hogy komolyan is gondolja, és nem fél, kíváncsi vagyok hogy akkor mi lehet a probléma, persze nem erőszakoskodok, hiszen nem én hoztam fel a festősdit.*
-Meg is értettem, de tudod ezt nem hagyhattam ki.*mondom még mindig gonosz mosollyal, majd a következőket hallva jókedvűen felnevetve végül megrázom a fejemet.*
- Ha azt hiszed ebben élem ki az elfojtott vágyaimat nagyon tévedsz, ha érdekel nem is mindig indít be a dolog különben is talán ha két három ilyen képet csináltam. Most akkor én vagyok elkönyvelve a gonosz szemtelen szabadgondolkozónak?*teszem fel a kérdést miközben kezemmel megtámasztom oldalra döntött fejemet, és úgy figyelem a lépteit, s kissé furcsálom is hogy csak így elmegy.*
-Hé most mi a probléma? Nem hiszem hogy valami sértőt mondtam volna hogy egy szia nélkül elmenj, valami baj van?*kelek fel, megindulva utána, hiszen erre azért kíváncsi vagyok.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-15, 11:14 pm

*Egy adott ponton elsiklott közöttük a dolog és talán visszavezethető a dilemma egészen azon ősi problémáig, amely miatt a két nem képviselői "hadban állnak": mind ketten mást akarnak, a nő a férfit, a férfi meg a nőt. Bár, ez esetükben cseppet sem ennyire nyílvánvaló, mondhatjuk úgy, hogy inkább csak árnyaltan, de talán igaz.*
- Úgy érzem túl bonyolódott az egész. *hallgatja végig persze figyelmesen a fiút, majd csak aprót sóhajtva megteszi az összegzést.*
- Én úgy gondoltam, hogy miért is ne, soha nem vettem részt ilyesmiben. Nem vagyok egy szégyelős típus sem, a művészeteket is kedvelem. Téged is talán kedvellek és azt hittem neked is volna ehhez kedved. Kb. ennyi. *sorolja el szépen, nyugodtan, a fiú szemeibe nézve. Sajátjaiból talán már kihunyt egy picit a huncutság.*
- Akkor ezekszerint tévedtem. *pislog Dorianre bocsánatkérően.* - Igen, az vagy. *jelenti ki kevés gondolkodás után, bár talán már nem olyan szárazon, inkább csak elégedetten. Ezután dönt úgy, látszólag, hogy faképnél hagyja a fiút. Amikor már csak pár lépés választja el a tényleges lomboktól hátrafordul a fiú felé.*
- Ott hever minden cuccom, ugye nem hiszed, hogy ilyen könnyen otthagynám a dolgaimat. *néz a fiúra, majd int az említett tárgyakra, melyek a fa tövében lapulnak. Ezzel is csak jelzi, hogy nem elviharozni szándékszik.* - Nincs semmi baj. Talán kicsit kétértelműre sikerült a beszélgetés köztünk. *várja be közben a fiút.* - De ha te még mindig elfogadod az ajánlatomat és van kedved lefesteni, akkor gyere. *nyújtja ki felé a kezét, majd előre int.* - Kereshetünk valami megfelelő helyet. Egy nimfát mégiscsak természetes környezetében kell elcsípni, nem? *talán ez a kezdeményezés végre elsimítja a felesleges kérdéseket és mellékes megjegyzéseket. A lány belátja, hogy jobb ha egyszerűbbre fogja a figurát, hisz könnyen olyan hálóba tud gabalyodni, melyből nehéz a szabadulás. Rámosolyog a srácra és ha úgy sikerül, akkor kicsit szétnézhetnek a fák között.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-15, 11:32 pm

-Egy picit.*értek egyet, hiszen valóban másfele gondolkoztunk, na de ebből nem akarok vitát, hiszen ilyen helyzetben természetes a félre értés, még ha kissé kellemetlen is. A következő szavakra azonban kissé elcsodálkozok, és bár látom rajta hogy ő nem mosolyog, én egy kicsit azért mégis, de a végénél tekintetemet kíváncsian az övébe szúrva döntöm oldalra a fejemet, miközben kezem a válla felé is nyúl.*
-Hé.. szerintem itt lassítsunk kicsit. Túl komolyan veszed a dolgot, amúgy észre vettem hogy nem vagy az a túlságosan szégyenlős gyáva csaj, és azt hiszem egy szóval sem mondtam hogy nekem nincs kedvem ehhez..*mondom megrántva a vállamat, hiszen nem tudom miből szűrte le hogy nem lenne. Amikor azonban megkapom hogy mi vagyok kissé idegesen nevetek fel.*
-Cö... na persze, akkor azt hiszem most el vagyok könyvelve..*mondom egy kisebb vigyorral újfent fejcsóválás közepette miközben ujjammal felé mutatva már bele is kezdek a beszédbe.*
-Tudod mit? Lehet gonosz vagyok, és szabad gondolkozó de szenvtelen biztosan nem. Ha csak annyira arra lennék kíváncsi mi van a ruhád alatt hidd el meg tudnám nézni akkor is ha nem akarod.*kacsintok felé, gonoszul, hiszen harmadikos vagyok, ismerek pár trükköt amivel könnyen csőbe húzhatnám a lányt, de nincs okom rá, hogy bántsam , vagy olyat tegyek ami neki nem tetszene.*
-Szerintem amúgy nem tévedtél mint mondtam én benne vagyok, te dilemmázol.*rántom meg a vállamat, végül utána indulva hallom hogy nem akar ám elmenni.*
-Áh.. akkor csak az én társaságom büdös..*mondom kicsit piszkállva a másikat, azonban a következő szavakra csak egyet értően egy apró mosollyal bólintok.*
-Talán igen, de hát egy fiú-lány beszélgetésnél ez előfordulhat.*jegyzem meg kisebb mosollyal ,miközben felzárkózok mellé, a következő szavakra azonban egy darabig elgondokodó, de derűs tekintettel figyelem őt, majd a kezét mibe végül bele is helyezem a sajátomat.*
-Még mindig elfogadom, mondtam rajtad múlik mit szeretnél, nem erőltetlek, a végén még azt hinnéd rád akarok mászni.*nevetek fel, miközben hallom a következő szavakat amire kíváncsian el is mosolyodok.*
-Ó szóval ahol voltunk nem elég természetes? Hát akkor hajrá, rád bízom a helyválasztást. Amúgy ha most csak kötelességből akarsz engedni, nem muszáj ám, nem foglak azzal csesztetni hogy nyuszi vagy, még ha le is maradok "valamiről"*mondom ismételten egy sejtelmes mosollyal miközben fel is teszem idézőjelet formázva az ujjaimat.*
-Amúgy miért szeretted volna hogy lefesselek? Arra vagy kívácnsi hogy mit szólok ahhoz hogy úgy látlak vagy egyébb okokból? Mondjuk a saját bátorságodat teszed próbára?*kérdezek persze most nem cseszegetősen egyszerűen csak tényleg kíváncsi vagyok az indokra.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-16, 12:18 am

*Sikerül túltárgyalniuk a témát, így tisztázódnak a félreértések, amelyek a lány nehéz természetének is köszönhetően adódtak. De még egy-két szóváltás és bólintás között kitudnak mászni ebből a gödörből, amely kiásásában mindketten bőszen hozzájárultak. Alexandra azért még egy vállrándítással beletörődik Dorian szavaiba, nem akar már kötekedni vagy akadékoskodni, jobban szeretne a tárgyra térni ismét, hisz mégsem célja a megfutamodás.*
- Tehát... Nem csak annyira vagy kíváncsi. *szűri le a kijelentésből egy enyhe mosollyal, majd nevetve szólal meg.* - Ahhoz nekem is volna egy-két keresetlen szavam, és ha nem is sikerülne megvédenem bájaimat, azért hidd el megnehezíteném a dolgod azok feltárásában. *kacsint vissza, nem tartja magát túl gyengének, bár tisztában van vele, hogy a fiú lényegesen erősebb, több szempontból is, azért bízik benne, hogy a közeljövőben ilyen drasztikus intézkedésekre nem kerül sor. Bizonyos kontextuson belül azonban elnézhető ez is. Végülis együtt maradva kicsit a sűrűjébe merészkednek. Alexandra felkuncog, miközben határozottan lépkedve kerül ki fákat, bokrokat és fogja Dorian kezét is.*
- Ha valakit rámászással lehetne vádolni, az inkább én volnék. Gondolj csak bele, rávettelek, hogy szebbik formámban megörökíts. Én a helyedben vigyáznak magammal. *mondja félig komolyan, félig nevetgélve, és a fiúra pislog. Közben mivel rá lett hagyva a hely kiválasztása, így körültekintően felméri a terepet és egy pár lépésnyire levő gyertyán felé irányítja lassan a fiút, melyet apróbb cserjék vesznek kerül. Ezen a területen a zöld, a barna színei mind szinte eggyé olvadnak, a lankadó napsugarak csempésznek csupán egy kis csillogást a keverékbe.*
- Nekem itt jó lesz. *bólint egyet, majd a srácra pislog.* A többit te elintézed. *gondol itt persze kellékekre, meg egyéb művészi satöbbikre. Csípőre tett kézzel pedig így folytatja.* - Tehát szögezzük le, nem kényszerből csinálom ezt, mondtam első perctől, hogy szeretném, jó becsúszott egy-két hiszti, de na, most itt vagyunk. *mosolyodik el szélesen, majd a fiú kérdésén és feltevésein kicsit elmélázik. Tulajdonképpen ő csak extrémebb szórakozást akart ebből kihúzni, talán egy kis "etyepetyét" a másiktól, de most hogy ezek a kérdések érték és jobban belegondol...*
- Azt akarom, hogy megmaradjon valami rólam. *válaszolja egyszerűen, magyarázat nélkül. Ez így halálosan komolyan hangzik és a lány gyorsan úgy is dönt, hogy ezt a vacak gondolatot inkább eltussolja. Megöklözi egy kicsit a fiú karját.* - Hát persze, hogy el akarlak kápráztatni, el akarom csavarni a fejed, azt akarom, hogy láss. *súgja egy vadóc mosollyal és eközben megöleli Doriant. Kacagó szemekkel bámul bele a másik tekintetébe, aztán elfordítja a fejét és elengedi.*
- Amikor ráérsz keress fel és kijövünk. Még a beigért sört is megkapod, ha tetszik amit csinálsz. *kacsint felé és közben megindul visszafelé.* - Maradsz még? Én azt hiszem visszamegyek a kastélyba. Velem tarthatsz, ha van kedved. *jegyzi még meg, ahogyan kiérnek, a lány fel is kapja tulajdonait és indulásra kész. Ha együtt távoznak, akkor valószínüleg még csipkelődések közepette kilyukadnak a klubhelyiségig, ha egyedül kel útra akkor pedig szépen bevonul hálójába és megkezdi a modellkedéshez szükséges mega-szépség kúrát.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-16, 12:50 am

*Eléggé félre értelmeztük egymást, de ez megesik, most már csak vissza kell terelni a beszélgetést a helyes medrébe, a következtetésre viszont csak aprót bólintok.*
-Szeretek megörökíteni dolgokat, és ha egyben jó szórakozás is akkor semminek nem vagyok az elrontója ennyi..*mondom egy kisebb mosollyal, hiszen ez így is igaz, a következőre azonban magabiztos, gonosz mosollyal felelek.*
-Ó azt elhinném hogy lenne, és nem akarlak elkeseríteni de nem lenne sok esélyed. Szerencséd hogy nincsenek gonosz terveim veled.*mondom nevetve, elvégre nem kell tartania olyasmitől mint amit mondtam, nem vagyok erőszakos típus. Nemsokára azonban beljebb megyünk, s most már ott folytatjuk a beszélgetést, s a szavak mosolyt is csalnak az arcomra. Kissé tettetett ijedt tekintettel nézek vissza rá.*
-Remegek a félelemtől, hogy bármelyik pillanatba magaddal rángathatsz és rámmászol.*mondom miközben láthatóan ki is ráz a hideg, bár ez csak tettetés ami a mosolyomon is látszik amit a szavaim mellé fűzök.*
-Amúgy nem vagyok az a félős alkat, láttam már nálad félelmetesebbet is..*mondom aprón játékosan meglökve a vállát, de azért másik kezemmel se engedem el, csak folytatjuk az utunkkat.*
-Akkor majd itt lesz megörökíve a pillanat, már csak valami jó pozíciót kell találni, ami majd jól fog állni a rajzon..*mondom picit elgondolkozva, miközben hallgatva a szavait egyetértően bólogatok, hiszen igaz tényleg becsúszott.*
-CSak azt nem tudom mi okból? Szerintem olyasmin kezdtünk el veszekedni amit egyikőnk se feltételezett a másikról, de már mindegy*mondom egy apró válrántással jelezve, hogy nem kívánom felidézni a dolgokat, hisz annyira nem is fontos. Inkább felteszek egy kérdést, amire egy egyszerű de meglepő választ kapok, amire eleinte nem felelek, kicsit én is elkomolyodok hiszen érezhető hogy ezt nem viccnek szánta..*
-Szerintem így is úgy is megfog. Tudod a tetteink maradnak csak meg, és az emlékünk másokba. Ezért kell sok barát, de ha megnyugtat akkor majd próbálok szép festményt csinálni rólad, már ha nem kalandozik el a fantáziám..*mondom végén egy apró szélesebb mosollyal, szavaimon egyébként érezhető hogy csak viccnek szántam őket, hiszen akt vagy nem akt úgy érzem meg tudom állni hogy a munkára koncentráljak. A szavai azonban végképp megnevettetnek a végén, és persze az ölelésnek is engedek.*
-HÁt egy valami biztos. Ha valóban bevállalós vagy akkor foglak látni, méghozzá teljes valódban, ha nem akkor nem, de ezek szerint akkor benne vagy.*fejezem be mosolyogva, végül pedig csak lassan bólogatni kezdek a szavakra hiszen van bennünk némi igazság.*
-Azért gonosz vagy..*csóválom meg a fejemet ravasz mosollyal, még az ezelőtti mondandójára, majd bólogatok.*
-Rendben az lesz, és szerintem veled tartok, már úgy sincs túl sok dolgom itt kint, és legyen inkább Absinth... akkor már ha valami szépet alkotok rólad, rendes fizetséget kérek.*nevetek fel, s ha minden igaz együtt térünk vissza az iskolába, s majd a klubhelyiségnél válnak el útjaink.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-21, 4:39 pm

//4. Def-off mágia házi//

*Mivel ismételten elég kellemes idő van, így nem látom értelmét annak, hogy bent bóklásszak a kastély falai között. Szívesen tölteném az időmet Rose-al, de néha gyakorolnom is kell és jelenleg is éppen ezt teszem. Az erdőben vagyok és az egyik számomra utálatos tantárgyat, a terramágiát gyakorolgatom, mivel soha nem árt abból is fejlődni kissé, amiből az ember egyébként nem jó. Öltözetem amúgy magamhoz illő, tehát fekete sportcipő, hosszú nadrág és most az ing helyett egy fekete színű, rövid ujjú felső található rajtam, kezemben pálcám, hajam kócosan, szóval ennyi az összkép, ami szinte már megszokott nálam. *
~ Kezdjük valami egyszerűvel. ~ *sajnos olykor az egyszerű dolgok se jönnek össze, így most tényleg nem fogok sietni, ráérek egész nap akár, tehát pálcámmal már a föld felé is mutatok, majd már mondom is ki a varázsigét.*
- Solum fluctorum! *a pálcám lassan felfelé emelem, mire a föld is hullámszerűen elkezd megemelkedni előlem, szép magasra, majd egy masszív falat hoz létre. A fák itt még ritkásabban vannak, tehát könnyedén el tudom végezni ezt a varázslatot… és mivel hallom, hogy a túloldalon valamiféle állat is lehet, jöhet a támadás szegényke ellen.*
- Accido! *mondom is ki a varázsigét, melynek hatására a föld megremeg, a hullám elindul és érzékelem is, hogy egy kis nyulat kaphattam el. Nem nagy siker, de most ez is elég lesz, a lényeg az, hogy a varázslat ismételten sikerült, jöhet a következő, mondjuk azok a csápok, amelyek oly sok tantárgynál jelen vannak. Először pálcámmal az egyik fa irányába mutatok, majd ez után a másik felé is irányítom a pálcám, miután természetesen kimondtam a megfelelő varázsigét is.*
- Flagellum vincula! *két indacsáp jelenik meg és indul meg a másik fa irányába, így mintha össze lennének kötve, úgy is néz ki az egész, melyet meg is mosolygok, de pálcám végül leeresztem, elég volt ez a fajta varázslat, azt hiszem, hogy nem vagyok már gondban vele. Ekkor viszont, ahogy jobban körbenézek, észre is veszem a halott nyuszit, akinek teste picit kilátszik a földből, így sóhajtok fel, majd egy egyszerű igével óhajtom a bokrok közé lökni szerencsétlen testet.*
- Reducto! *viszont a helyett, hogy a nyuszi megmozdulna, eljön annak a bosszúja, én pedig szépen repülök is, neki az egyik fának, kissé nyekkenve és annak tövében ücsörögve, simítok végig fájó hátamon.*
- Mi a fene… *eleinte még nem értem a dolgot, de aztán hamar kapcsolok, főleg, amikor egy magas, elég nagy darab ember jön elő az egyik fa mögül, kezeivel tapsikolva, tehát bizonyára ő tehet erről. Már kaptam be ezt az ártást órán, tehát össze is rakom a képet, így hát fel is kelek, ennyi ütéssel engem nem lehet ám kiütni és morgolódva tekintek a férfi barna szemeibe, ki egyébként a meleg ellenére is kabátot visel, öltözete pedig piszkos, láthatóan csak szórakozni akart, de rossz emberrel.*
- Mi a baj fiú, csak nem ütötted meg nagyon magad? Azzal a nyúllal mégis szépen elbántál. *szól is hozzám, én viszont nem nézem jól szemmel, ha beszólnak nekem, tehát ez után se fogom hagyni. Pálcámat csak a földre fektetem, annak most úgyse veszem hasznát, hanem e helyett az egyik kőre tekintek, mely szépen megemelkedve a férfi felé repül, de ő csak egy egyszerű pajzs varázslattal ki is védi ezt a kezdetleges támadást.*
- Ez mind, amire képes vagy? *kérdez is rá, én pedig csak nevetve teszem X-be kezeimet, majd fejemet is megcsóválom hozzá.*
- Oh dehogy, csak bemelegítek. *jelentem is ki, majd az ökölbe szorított kezeket szét is veszítem egy gyors mozdulattal és a tűzlabdáim is elszabadulnak, melyek közül az első már el is találja a férfi vállát, így üvölt fel és mivel lassú, tehát késlekedik a pajzsa, most elérte a sérülés. Sajnos a másik kilenc labda kivédésre kerül, de mégsem csüggedek, ezek csak figyelemelterelésre szolgáltak és most ennek örömére már le is térdelek, tenyereim a földre kerülnek és már koncentrálok is.*
- Terrae conventum! *ejtem is ki a varázsigét, melynek hatására a föld alá is kerülök, a pasas pedig láthatóan zavarban van, nem tudja, hogy merre vagyok, pedig én pontosan mögötte bukkanok fel a felszínre, így emelkedve ki és amikor felém kapja fejét, automatikusan verek be ököllel az arcába, ő pedig zavartan néz rám csak ez után.*
- Te szemétláda! Most pedig azonnal feloldod a pálcámat és ez után kaszabold szét a tested addig, amíg még van benned erő! *a szuggesztió erejét alkalmazom, ő pedig csak megremeg, fejével nemet int, nem akarja megtenni azt, amire kérem, mégis, pálcáját az enyém felé szegezi és már ki is mondja a varázsigét.*
- Magico retorsio! *a pálcám feloldásra is került, én pedig csak magamhoz hívom a pszichokinézissel és szépen el is kapom, amikor már hozzám ér, de a mágus maga felé irányítja a pálcáját, majd fejét is rázza.*
- Kérlek, ne tedd! Ne haragudj, nem akartam… én csak… *magyarázkodik össze-vissza, de szavai nem hatnak meg, így csak ellépek tőle, majd lazán az egyik fának dőlök, kezeim összefűzöm magam előtt és a szemeibe nézek.*
- Gyerünk, úgyse kíméllek meg! *képtelen ellenállni parancsomnak, tehát a „sectumsempra” igével már el is kezdi kaszabolni saját testét, előbb a mellkasát, majd lábait, kezeit és végül az arcát is, miközben már a földön fetreng, vérében… Én se óhajtom ám ezt sokáig nézni, így csak fejemet is megrázom, majd mellé lépve rúgok oldalába.*
- Máskor kétszer gondold meg, hogy kibe kötsz bele! *morgom még oda neki és ezennel úgy érzem, hogy én itt végeztem. Nem tudom, hogy mennyi ideig fogja még bántalmazni magát, de nem is érdekel, el is hagyom az erdőt, ennyit a gyakorlásról.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-22, 5:27 pm

*A tegnapi nap elég fárasztó volt a számomra és jó sok energiámat felemésztette, így talán az se meglepő, hogy ilyen sokáig pihentem, szükségem volt az alvásra. A hatalmas zombi sereg irányítása nem egyszerű, de a siker volt a lényeg... Most viszont, furcsa dolgok történnek velem, az álom, amit látok, a kastély, a démoni ember, majd pedig a pulzáló kapu és a város pusztulása... mind-mind megzavarják nyugodt pihenésem, így fészkelődöm ágyamban, majd lassan nyitom ki szemeimet és végül fel is ülök, szinte rögtön, melynek hála cseppnyi szédülés fog el.*
~ Mi volt ez? ~ *homlokomhoz érek, mely kissé verítékezik, de tudom, hogy mit láttam, hogy mi történt, ahogy azt is, hogy mindez nem álom volt. Talán jövőkép, talán félig az, de tudnom kell, ugyanis ezért a helyért foggal-körömmel képes vagyok küzdeni és ezt tegnap is bebizonyítottam. Fejemben még mindig a sikolyokat hallom, de igyekszem nem törődni vele, hanem inkább csak a fürdőbe lépek, lefürdök, majd össze is készülök. Ma nincs kánikula, így egy hosszú, fekete nadrágot húztam magamra, felülre pedig egy vérvörös színű blúzt, melynek ujjai rövidek, de mégis, csinos és vékony ez az egész anyag, de annyira jól áll, kiemeli tökéletes alakomat. Lábaimra most sportcipő kerül, jobb a kényelem és hajamat is kifésülöm könnyedén, ez után pedig már csak egy kevéske smink hiányzik.*
- Nos, akkor kezdjünk el pakolni! *nem tudom még, hogy mi vár rám a másik szigeten, éppen ezért is kapok tértágított oldaltáskám felé, amit el is kezdek pakolni. Meglehet, hogy a démonológiára lesz szükségem, de az is, hogy rítusokat vagy ereklyéket kell létrehoznom, tehát minden fontos hozzávalót összepakolok, nem számolva azzal, hogy ez mennyi időmet emészti fel. Amikor kész vagyok, még pálcámért kapok és irány a nagyterem, mert éhes gyomorral nem igazán leszek képes a koncentrációra. Nem tudom már, hogy pontosan hány óra lehet, nem is érdekel, de a nagyterembe térve szépen megebédelek, majd végül a révészhez érve vitetem át magam Seol szigetére. *
~ Minden nyugodtnak látszik. ~ *tekintek is körbe, majd elköszönve az öregtől lépek rá a kikötői dokkra, majd a városba lépve nézek körbe, de sehol egy hulla, sehol egy démon. Tényleg csak álom volt, vagy látomás? Látnom kell az erdőt is, így hát arrafelé is haladok tovább, így érve be a dús lombú fák közé és ekkor torpanok csak meg. *
~ A kék pulzár... ~ *most már összeállt a fejemben a kép, amit láttam, nem véletlen, így kezeim picit ökölbe szorítom, majd megemberelve magam nézek körbe. Nem tudom, hogy vajon ki merre is lehet, de nem hagyhatom, hogy megtörténjen mindaz, aminek részese voltam az este, így hát pár lépést teszek a pulzár felé, majd végül át is lépek rajta... majd ha minden igaz, a kastélyt fogom látni, én legalábbis így hiszem.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-22, 5:50 pm

*Borzalmas napok köszöntenek rám, valahogyan a csontjaimba hatolva érzem a balszerencse szivárgását testembe, hiszen bár a párbaj Axel-al üdítő volt, mégis csak megsérültem és következő nap már Alexivel akaszkodtam össze. Pihenésre van szükségem, így nem törődve az idővel fekszem le, hiszen nem árthat meg, vasárnap van, ráadásul a melegben mit sem tudnék kezdeni. Ha már meleg... elalszom ugyan, de mégis forgolódásba kezdek, ami rám nem jellemző, mivel álmom nyugtalan, szinte belerázkódik pihenés közben is testem az agyamban feltűnő hideg környezettel körülvet kastély láttán... változik minden, és hamarosan tudatom legmélyéig ivódik a kép egy démoni alakról... halálról, küzdelemről. Egészen addig tudattalanul összeszorított fogakkal, görcsbe rándulva tűröm az álmot, mígnem megnyugszom önkénytelenül is az ismerős helyre, ám hamar elillan az otthon nyugalma, ugyanis ismerős alakot pillantok meg. Faith... küzd, és vesztésre áll. Azonnal felriadok, felülve ágyamban meredek előre döbbenten a levegőt kapkodva.*
~ Csak egy álom... csak... de nem... azt érzem... talán meg kéne néznem őt. De... miért? Mi olyat tett, amiért meg kéne mentenem? Se... Ilyenekre ne is gondolj, bajban van! ~ *csapom fel a takarómat, míg kiugrom ágyamból, és össze-vissza rohangálva kapkodom elő ruháimat. Szólnom kéne valakinek? De álmodtam... ostobának néznének. Szétszórt gondolataim között sietősen kapom magamra acélbetétes fekete bakancsomat, illetve Isten tudja miért, talán az álomért, de sokzsebes katonai nadrágom, fekete pólóm és bőrdzsekimet, mintha csak hidegebb éghajlatra készülnék. Zsebemben pénz, övemen pálcám illetve családi késem lóg, míg ujjamra most kizárólag teleportgyűrűm kerül, míg bal csuklómra órám, jobbra karkötőm, illetve nyakamba családi nyakékem kerül. Sebes léptekkel haladok az ajtó felé, mire hirtelen megtorpanok.*
~ Mi az Istent csinálok? Teleportgyűrűm is van. ~ *kapok észhez, mire koncentrálok is a Titkok erdejére, s pillanatokon belül ott is találom magam. Körbefordulok, míg tekintettem a lányt keresem, majd a nem is oly messze kékes fényt veszek észre, így hirtelen kezdek el rohanni, ám, hogy zajt ne verjek, inkább meg is állok, hogy odateleportáljak egy fa mögé. Tiszta a terep... de hol vannak? Hol vannak akikkel Faith küzdött?*
- Faith! *kiáltom mikor pillantásom is az éppen a kapun átlépni készülő lányra téved. Mi...? Mit képzel? Mozdulat közben gondolom magam mellé, s ha minden igaz elég gyors vagyok gyűrűvel, hogy karját megfogva rántsam vissza teljes erőből, mielőtt átléphetne.*
- Faith, jol vagy? Hol... mit csinalsz itt? Ne menj at! Varj, meg kell ezt beszelnünk! *nézek rá kissé rémülten, míg karját szorítom. Van sejtésem, hogy hova vezet az a kapu, és nem szándékozok átmenni rajta... miért tenném? Közöm sincs az álom szereplőihez, de mégsem engedhetem át a másikat tudatlanul... bár... furcsának furcsa ittléte. Magyarázat kéne.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-22, 6:01 pm

[Faith Tarkh]

*Mindketten hallgattak az álmaikra, és az ösztöneikre, a kérdés csupán az helyesen teszik e hogy beleavakoznak egy olyan dologba ami lehet egyáltalán nem az ő dolguk? Vagy mégis az? Ezt nem tudni. A páros mindkét tagja érezheti hogy szinte jéggé fagynak a csontjaik , amint átlépik az átjárót. A másik oldalon pedig azonnal egy jó adag hó fuvallat csap az arcukba. Nem egy barátságos hely már ránézésre sem, viszont visszavonulni már késő, ugyanis a pulzár azonnal bezárul, ahogy átengedte a két diákot. És hogy hol vannak? Ismerős lehet mindkettőjük álmából. Egy hatalmas fekete kastély tárul a szemük elé, aminek éppen a háta mögött vannak, viszont amit nem tudnak, hogy a kastély egy hatalmas jég emelvényen van, ami olyan mintha egy nagyobb hegy lenne. Lehetetlenség lenne megmászni a magaslatot, megkerülni meg még több idő. A hideg szél azonban továbbra is kitartóan üvölt a feléjük. Ha körbe néznek azonban, észre vehetnek valamit egy faragott kaput, a kastély alatti jégtáblában, ami egy afféle bejáratnak is megfelelhet. A bejáratnál két posztján lévő világos páncélba bújtatott őr látható, akik látszólag várnak valamire a kapunál, látszólag még észre se vették a két diákot, viszont kérdéses, hogy barátságosak e , vagy ellenségesek, messziről azonban dobok harsognak fel, mintha egy sereg indulna menetelésre, valahol a távolban amit a sűrű hóesés miatt nem láthatnak.*

//A ti hszetek már a mese helyszínekhez menjen azon belül Delgarod-ba .Szeretném ha mindenki 20 percen belül írna hszt //

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 12:00 pm

* Ha fogadnom kellett volna, hogy eltévedek egy erdőben vagy eltévedek egy erdőben, tuti, hogy az lett volna, hogy eltévedek egy erdőben. Annyira még nem vagyok eltévedve, mint lehetnék, de a sors olyan cifrán gonosz tud lenni, hogy szinte biztosan nem ismerném fel a fákat, melyekkel az előbb dumáltam, hogy visszafelé ugyanott álljanak. Nem szokásuk, néha tök elbarangolnak. Ahogy az oszlopok is elém nőnek, amikor beléjük csapódok, tiszta sor, hogy nemén vagyok hülye a természet gonosz. Ha lenne egy kis eszem, akkor magokat szórnék el útközben, na és persze nem kavarodtam volna le az ösvényről, ha nem valami idióta madár trillázását követném. Jártamban meg- megérintem az ős öregnek rémlő fák durva törzsét, egyiknek másinak elmormolom a nevét latinosítva, hátha bejön nekik és majd visszavezetnek, ha csak addig ki nem törik a bokám. Még mázli, hogy lapos talpú puha bőr bakancsom segítségével szinte hangtalanul osonnék, egyrészt ha lenne hova, másrészt ha nem nyár lenne. Szeretem a nyarat, messziről, más országban, mint ahol én vagyok. Fekete szakadozott farmerom és szintén fekete ujjatlan felsőm sem rejt túl jól el, olyan vagyok, mint valami bohóc a bozótosban, egy kisgyerek szülinapján simán lehetnék rémlény. Ideje volt kimozdulnom, úgy érzem a kastély bekebelez és megpróbál elfojtani, szinte kikészültem a falai között, most meg tökre el fogok tévedni. Álleluja. Végül is, tegnap csak 10 ezerszeres nap volt, még, jó, hogy azt kívántam bár eltűnnék innen.*
- Köszi Univerzum a gyors teljesítési tervet. * immár szinte tuti, hogy el fogok tévedni, milyen izgalmas lenne…. Sóhajtva próbálok kikeveredni a fák közül, és biztos vagyok benne, hogy valahol van egy ösvény, csak még nem akarok rátalálni, jó nekem így… a félelmetesben kavarogni. Gyomrom izgatottan ugrál, mint egy kismadár, imádom a természetet csak a rohadt nagy pókokat nem, azokat ki kéne irtani.*

» Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)