Titkok erdeje

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-03, 10:08 pm

*Vállat vonok, így alakult, nem választhattam ki, hogy hova essek. Még leporolom picit a ruhám, hogy azért nézzek már ki valahogy, majd egy mosoly kíséretében biccentek, mikor kiszedi a hajamból a tüskét, levelet, és még ki tudja mi mást. Ahogy ez eszembe jut, kiráz a hideg, és elkezdem a rázni a fejem, hogy kijöjjön a hajamból a bogár, ami lehet, hogy benne van. A kezemmel is beletúrok, és elkezdem rázni, picit, mintha hisztérikus lenne a mozdulat. Bogártalanítom magam egy ideig, majd lassan megnyugszom, és az ujjaimmal kifésülöm a hajam, és rendesen visszateszem bele a csatot.*
- Az nem rossz. *Bólintok, bár nem tudom, hogy mennyire tanulhatnak komolyabb dolgokat a másodikosok, de igazából... Egyelőre az elsősök tanulnivalójával vagyok elfoglalva.*
- Nem céllal jöttem, hát nem is céllal akarok menni. Még maradnék is amúgy... Valahogy jó itt. *Már hűvösebb van, és egy picit látszik a Hold is a fák lombjai között. Fel is nézek, egyre sötétebb lesz, de még látni. Remélem van annyi csillag, hogy nem lesz korom sötét.
Későn veszem észre, hogy pálcát ránt, és amitől féltem, be is következik. A varázslat elhangzása után halk reccsenést hallok, majd megjelenik a szandálom.
Elég morcosan nézek a srácra, miközben átveszem a lábbelim.*
- Nem véletlenül nem varázsoltam! Nézd meg! Basszus! Beakadt valahova, ezért kellett volna kiszedni kézzel! *Elég dühös leszek, meglehetősen rövid idő alatt, miközben a kezemben szorongatom a szétszakadt cipőt, és nézem, mit lehetne vele valamit kezdeni. Viszont a fiú biztos meg akarja próbálni megcsinálni, így a hátam mögé teszem, hogy ha varázsolni akarna Patrick, ne tudja megtenni. Nem bízom a tudásában, és ezt meg is osztom vele.*
- Nem tudhatod, hiszen ez sem sikerült! Egy varázslattal tönkretetted! *Előzöm meg a javítási kísérleteket. Apámtól kaptam, már lassan egy éve. Alig hordom, most sem véletlenül vittem a kezemben. Nekem fontos ez! Nem lehet mindent megoldani varázslattal, mint a példa is mutatja.*
- Nem mindig a kitaposott út a jó. *Közlöm vele, biztos, hogy futni is sokkal érdekesebb a bozótosban, mint az ösvényen. Nekem nem tetszene, de ő tudja, az ő dolga. Éppen gondolkozom, hogy mit is mondjak még neki, vagy hogy bosszuljam meg esetleg az ajándékomat, mikor morgást hallok meg pontosan mögöttem, de legalább 3-4 fával távolabbról. Lassan fordulok csak arra, és biztos vagyok benne, hogy a srác is hallja. Ezt nem lehet a szél susogásának betudni.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-03, 10:30 pm

*Kisegítem Primet a bokorból, majd beszélgetésbe elegyedünk, és segítőkészen veszek ki néhány oda nem illő dolgot a hajából, aztán hátrálva egy lépést figyelem, hogy kezdi el rázni a haját, feltehetően egyéb dolgokat, esetleg élőlényeket próbál onnan kiszedni. Jót mosolygok rajta, ahogy egyes lányok szinte pánikba esnek egy-egy rovar láttán, de úgy tűnik, Prim se kedveli túlzottan az említett lényeket. Türelmesen végigvárom tevékenységét, majd felajánlom, hogy ha menne valahova, megmutatom merre van, de nem él a lehetőséggel.*
- Te tudod. *vonom meg a vállam, nem erőszak a disznótor, ha maradna, hát maradjon, egy ideig még én is itt leszek, hacsak nem történik valami rendkívüli. Mivel megkér, segítsek a szandál megkeresésében, úgy gondolom, leegyszerűsítem a dolgokat, és a begyűjtőbúbájnak hála hamarosan már nyújtom is a lábbelit Prim felé. Azonban nem számítok reakciójára, egy szimpla "köszi"-t vártam volna csak, erre dühös kirohanást kapok, mire nem tudok mit csinálni, csak pislogni, ahogy felcsattan amiatt, hogy elszakadt a szandálja. Háta mögé dugja, mikor már épp ajánlottam volna, hogy segítek neki, de így a pálcám marad a helyén, és végighallgatok még egy sor hisztit. A lányos hisztiket nem mindig viselem jól, remélem Prim nem igazán fogja ezt folytatni, mert akkor itt fogom hagyni, aztán találjon vissza a városba vagy a suliba ahogy akar. Nem vagyok tapló, de azért ha én mutatok valamiféle viselkedést, akkor azt kölcsönösen elvárom a másiktól.*
- Jól van nyugi már, meg lehet javítani. Mystral-ban az egyik üzletben biztos meg tudják csinálni! *jelentem ki határozott hangon, és remélem, nem kapok újabb kiselőadást. Egy vállrándítással intézem el válaszát a következő kérdésemre, és csak lehuppanok egy fatörzsre, és iszok még egy kicsit a vizemből, mi kissé felmelegedett már, hisz régen kikerült a hűtőből, és azért bár hűvösebb van, ez tény, de azért nincs fagy, hogy hideg maradjon az ital.*
- Bocsi a szandál miatt. *kérek elnézést, hisz ez az előbb kimaradt, viszont az illem azért így kívánja, hogy ezt azért tegyem meg. Nem tudunk azonban erről tovább cseverészni, mert én is meghallom a morgást, ami egész közelünkből származott.*
- Ha mázlink van, akkor csak valami állat. Mondjuk farkas, vagy medve. *szólalok meg, kicsit levéve beszédem hangerejét, miközben előkerül a pálcám a zsebemből.*
- Lehet úgy tartod, nem mindent lehet pálcával elintézni, de most lehet jól fog jönni. *pillantok Primre komolyan. Nem tudom milyen régóta van itt, mennyire tudja az anyagokat, varázslatokat, bár ha csak valami állattal állunk szemben, akkor azt akár alapvarázslatokkal is el tudjuk intézni. A morgás még egyszer hallható lesz, ezúttal már szinte magunk mellől, jobb oldalról, így oda fordítom a fejem. Elég sűrűn állnak ott a fák és a bokrok, így egyelőre nem látom az "ellenséget", de pálcámat előreszegezve várom, hogy az a valami felbukkanjon.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-03, 11:06 pm

*Nem szeretnék sehova menni konkrétan, inkább csak bóklászni van kedvem, ahogy eddig is tettem. Nem szeretek az ismert úton haladni, a biztonságban, inkább választom a kalandokat, ahogy most is tettem, viszont most találkoztam is valakivel, ami nem mindennapi. Főleg nem egy sötét erdőben, és főleg nem egy helyes sráccal. Aki történetesen elszakította a szandálomat, amiért tényleg elég morcos vagyok. Többet jelent, mint gondolná, az apám messze van. Bárhol vagyok, ő mindig messze van, sok minden van, amit szeretek, és tőle kaptam, persze, de vannak különleges dolgaim tőle, mint ahogy mindenkinek akadnak emlékei.*
- Hát inkább ott. *Bólintok, bár esélyes, hogy inkább én javítom majd meg a szobámban, de az már nem ugyan az. Lehet, hogy nem fog látszani, hogy javított, de én tudni fogom, és az pont elég. Aki nem kötődik semmihez, az nem tudhatja, hogy ez hogy működik. Nekem mégis a szívem fájdul bele.
Vállat vonok a bocsánat kérésére, ez szintén olyan dolog, ami... Mindegy, túllépek a témán, majd otthon bosszankodok még rajta. Nyilván nem akarta, de megtette, ami nekem szívás, neki egy szandál. Majd elmesélem apámnak, ő majd elmondja, hogy semmi baj, és megnyugszik a lelkem. Több nem is kell. Talán venne újat is, de az sem kell.*
- Az sem feltétlen mázli! *Tiltakozom, miközben én is előszedem a pálcám, és közelebb lépek a sráchoz egy fél lépéssel. Nincs más oka, csak a biztonságérzet, hogy az egyik oldalam fedezve legyen. Ilyen az ember, védi, ahogy tudja magát.
Nem méltatom említésre a beszólását, nem vagyok benne biztos, hogy mindent csak varázslattal lehet megosztani, annak ellenére sem, hogy magam is szeretek varázsolni, és teszem is, ha lehet. Ha van okom rá, ha van lehetőségem.
A fiúval egyszerre fordulok a morgás irányába, ahol a bokorban először megjelenik két szem, majd egy vicsorgó, véres pofa, végül az egész kutya láthatóvá válik. Nem kis testű állat, legalább a combom közepéig ér a háta. Fülei vitorlázva radaroznak, ránk és hátrafele egyaránt, és kilátszanak hosszú fogai. A vér ugyan nyugtalanít a pofáján, de mivel látom, hogy a farkát maga alá húzza, egyből megfogom Patrick karját.*
- Ne bántsd! *Szólok rá halkan, és a fiú karját fogva leeresztem a pálcám, majd hátrafele húzom a srácot.*
- Ne bántsd! *Ismétlem még egyszer, és figyelmeztetésem, hogy ne bántsuk, jogosnak bizonyul, ugyanis a kutya ránk pillant, majd hátra, újra ránk, és időnként újra meg újra hátra pillant a másodperc töredékéig.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-03, 11:29 pm

*A meglepettség minden bizonnyal kiül arcomra, mikor Prim elkezd hisztizni az elszakadt szandál miatt, nem igazán találkoztam mostanában olyannal, aki egy ilyen miatt ennyire felkapta volna a vizet, de hát egyszer mindennek meg kell történnie. Természetesen én azt nem tudhatom, hiszen nem mondta, hogy kötődik a lábbelihez, szóval amit csinál, számomra csak lányos hiszti egy kis dolog miatt. Meg lehet javítani, hisz nem szakadt el teljesen, szóval nincs veszve semmi. A szandál téma ejtve lesz, hiszen morgást hallunk nem messze onnan, ahol mi állunk.*
- Egy sima állatot még mindig könnyebb legyőzni, mint valami varázslényt. *válaszolom neki, és hát ilyen ez az erdő, bármikor bárkivel bármi megtörténhet. A pálcák előkerülnek, aztán jobbról hallatszik a morgás, és mindketten abba az irányba fordulunk. Hamarosan rezegni kezd a bokor, és körvonalazódni látszik egy kutya alakja. Szimpla kutyának tűnik, de kicsit sem bizalomgerjesztő a kinézete, hisz a pofája véres, morog is. Én is észreveszem, hogy az állat mintha félne valamitől, így nem áll szándékomban rátámadni, pálcámat is lejjebb eresztem, de Prim is hasonló véleményen van, és rám is szól, hogy ne bántsam.*
- Valamitől nagyon be van tojva... *jegyzem meg félhangosan, majd kicsit erőltetem a szemem abba az irányba, ahonnan a kutya érkezett, és amerre néha-néha hátrapillant. Alig telik el néhány másodperc, egy vonyítás hangzik fel hosszan, és visszhangzik is kissé. Nincs olyan távol, de azért olyan közel se, valahonnan az erdő sűrűjéből jön a hang.*
- Ez eléggé farkasnak tűnt. Na már most, én nem igazán szeretnék összefutni vele, bár van egy-két varázslat természetesen, amikkel el lehetne bánni vele, de amúgy csípem az állatokat, szóval nem szívesen tenném. *szólalok meg, és olybá tűnik, a kutyával a farkas bánhatott el kissé, mert összerezzen, mikor meghallja a vonyítást, és az előbb is feltűnt, hogy egyik lábát kissé húzza maga után, az is megsérülhetett.*
- Jössz vagy maradsz? *nézek kérdőn Prim felé, és lassan a Mystralba vezető ösvény felé kezdek el lépkedni. Nem félek a farkastól, vagy akármitől, ami kint van, nem azért mennék, szimplán mára elég volt az erdőből, tehát Primmel, vagy nélküle, de most már határozottan kezdek el az ösvényen haladni.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-03, 11:54 pm

- Nem feltétlen kell mindent legyőzni! *Pillantok felé egy pillanatra. Nem mindent kell megtámadni és megölni, amitől félünk. Legalább is én ezen a véleményen vagyok. És a kutya is pont ezen állításomat igazolja.*
- Fél. *Bólintok rá az állítására, egyértelműen látszik a kutyán, hogy mi a helyzet. Figyelem az állatot, hogy vajon van-e valami baja. A lábára sántít, az látszik, de ilyen távolságból nem látszik, hogy mi baja lehet még. Mintha a füle töve is véres lenne, de innen biztos vagyok benne, hogy a saját vére van a pofáján, nem pedig egy másik állaté. Túlságosan fél, a vér pedig friss. Ha mástól szerezte volna, már ránk támadott volna. Mégsem tette. Nem is vagyok biztos benne, hogy valamitől fél, hanem, hogy valamit félt.
Én is meghallom a vonyítást, de a kutyát nézem, nem magam féltem. Én megvédem magam, ő viszont... Összerezzen, és tovább morog ránk, mintha mi fenyegetnénk. A fiú kérdésére tátogok egy picit, hang nem jön ki a torkomon, de végül megtalálom a szavakat.*
- Még szép, hogy maradok! *Vágom rá, és felé nézek. Tudom, hogy a kutya nem fog megtámadni, annál jobban fél, csak fenyeget. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Itt legalább is ez az állítás állja meg a helyét.*
- Jellemző, menj csak, majd hazatalálok, ahogy ide is idetaláltam. *Mondom a srácnak, de sajnos egyre kevésbé szimpatikus a srác. Tipikus pasi. Itt hagy egy sérült állatot az erdőben, mert ő menne haza. Vagy esetleg mert fél a farkastól. De ő meg tudja védeni magát. A kutya, mint látszik, nem. Intek neki, hogy menjen, én haza fogok találni, ha bármi bajom is lesz, őt senki nem fogja kérdezni, hisz eddig a pillanatig nem is találkoztunk.
Már vissza is fordulok a kutya felé, elteszem a pálcám, és elkezdek beszélni hozzá. Kicsit csalódott vagyok a srác miatt, jól nézett ki, kár hogy a természete annyira nem szép. Legalább is számomra. Megrázom a fejem, ahogy a fiú elindul az ösvényen, és minden figyelmem a kutyának szentelem. A farkas nem fog idejönni már, egyre messzebbről hallom a hangját.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-07, 1:05 pm

* Tegnap este tértem vissza az iskola falai közé, egyszerűen el akartam innen menni, az utóbbi időben történt eseményeket meg kellett rágnom magamban, nyugalomra volt szükségem, ezt pedig nem máshol, mint a rezervátumban kaphattam meg. Nem hogy jobb, de egyenesen úgy érzem, rosszabb lett a helyzet, hiszen akárhogy nézzük, döntés helyzetbe kerültem azzal, hogy engedtem Daphal szemben magamnak, valamint jó idővel később mindezt végre volt arcom bevallani annak az embernek, akit elviekben annyira nagyon szeretek.. de igazán már magam sem tudom, mit akarok, mit érzek, mi lenne a leghelyesebb döntés, fogalmam sincs. Éjjel sem tudtam aludni, azt hittem, majd ha vissza térek a nyugalom szigetéről, minden le lesz tisztázódva bennem, hisz ez a két hét talán elég volt hozzá, de nem. Rosszabb, mint volt, s ez külsőmön is látható. Nem hagytam el magam, azért jelen helyzetben nekem pont nincs ehhez jogom, de azért hajam kissé kócosabb az átlagnál, s hosszabb is picivel, mint a megszokott, ahogy arcomon is látszik a kialvatlanság, tekintetem pedig leginkább semmit mondó és üres, mint élettel teli, vagy bármi ilyesmi. Ogin segítségével teleportálok át most Seolra, kíváncsi vagyok a készülő épületre, ahová jövőre már haza fogok járni újra, kicsit távolabb a kastélytól, így famulusomnak szabad utat adva vetem bele magam az erdő baljós közegébe, hogy a munkálatok irányába, az Árny hágó felé haladjak. De ahonnan már látom, mit ténykednek, csak hátam döntöm egy fának, és egyszerűen nem teszek mást, mint bambulok.. azt hiszem, a sorsra bízom a döntést, hagyom magam sodorni az árral. Jessie-vel beszélnem kellene, a napokban meg is keresem most már, bár ki tudja, akar-e látni, Daphnet pedig továbbra sem tudom hová tenni. Pálca most nincs nálam, teljesen feleslegesnek találtam magammal hozni, felül egy fehér pólót viselek, alul pedig egy térdig érő, sötétebb nadrágot, lábaimon tornacipő. Kékségeim csak figyelik a készületeket, agyam pedig próbálja kizárni a külvilágot, teljes egészében. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-07, 1:16 pm

*A mai nap már nincs annyira meleg, mint amilyen eddig volt, így tökéletes alkalom a számomra, hogy fussak egy kicsit, ugyanis imádok mozogni és a kánikulának hála a kastélyban töltöttem manapság az időm nagy részét. A révész készségesen átvisz a túlpartra, én pedig már meg is indulok az erdő felé, ahol a fák további árnyékot nyújtanak majd nekem. Egy fekete rövidnaci van amúgy rajtam, felül pedig egy szürke színű trikóval, hajam pedig összefogva, lófarokban omlik hátamra. Mivel futok, ezért sportcipőt húztam fel, a derekamnál pedig pálcám is megtalálható. Szép szemeimet fekete sminkkel húztam ki, de egyéb dolog nincsen rajtam, még így is jól nézek ki, mint mindig. Nem ego, de azt hiszem, hogy ezzel most már tisztában vagyok. Ahogy haladok egyre mélyebben az erdőben, a hágó felé, egyre gyorsulok, majd ugrom át a kidőlt fákat és az utamban lévő bokrokat, egészen addig, amíg egy ismerős alakot ki nem szúrok, így szűkülnek össze szemeim is, mivel azóta az éjszaka óta fura mód egyáltalán nem keresett.*
~ Biztos csak egy éjszakára kellettem. ~ *igen, zavar mindez, hiszen ki tudja, hogy mi lenne most közöttünk, de úgy érzem, hogy került engem, nem akarta, hogy találkozzunk, így most meg sem állok egészen addig, amíg közvetlenül elé nem érek, majd kezemmel válla fölött támaszkodom meg a fában, így szuszogva picit.*
- Szia! Te aztán jól eltűntél. *köszönök is rá, de további szavaim cseppet morgósak. Most eszembe jut Félix is, aki mondta, hogy Tak mit tett vele, de nem, még nem támadom le vele, inkább csak fejemet fordítom az építkezés irányába, így nézve meg, hogy készül ám az egyetemi részleg, de ez után ismét a kékségekbe pillantok.*
- Azért azt hittem, hogy neked jelentek még valamit, nem gondoltam volna, hogy miután megkapsz, már el is fogsz kerülni. *eleresztem a fát, majd kiegyenesedem a másik előtt és hát nah, mégis csak rögtön kijött belőlem az, ami bennem van. Én nekem akkor többet jelentett minden, de már kezdem felfogni a helyzetet, hogy talán más mellett jobb helyem van. Tak-nak talán megadtam volna az esélyt, hogy együtt legyünk, de most már biztos vagyok benne, hogy ez így nem működik, mi továbbra is játsszuk azt, ami évek óta megy. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-07, 1:29 pm

* Csendes merengésemet egy darabig semmi nem zavarja meg, szinte már-már pislogás nélkül figyelgetem, mit is csinálnak arrébb az emberek, és őszintén, már igen csak várom belül, hogy átköltözhessem ide. Lassan letudom ezt a három évet, és jön egy utolsó megmérettetés még a nagybetűs élet előtt. Egyelőre nem tudom, milyen szakot kellene választanom magamnak, de erre még re is érek bőven, most inkább már arra kellene koncentrálnom, ami, vagy inkább aki kizökkent hirtelen nyugodalmas bámészkodásomból. Nem is veszem észre a felém futkorászó leányzót addig, míg közvetlenül előttem nem áll meg, a menetszéllel kellemes illata orromba szökik, arcomra pedig értetlen módon kerül egy halvány mosoly, de alig észrevehető, mely szavai hallatán le is olvad róla. *
- Szia! * köszöntöm előbb, majd miközben tekintetem az övét követi, egy aprót nyelve szólalok meg ismét, cseppet rekedtes hangon. * - Volt egy kis dolgom.. otthon. * mondok csak ennyit, eszem ágában sincs hazudni neki, és hát igaz, jogosak szavai teljesen, azóta a csodás éjszaka óta nem is kerestem őt, és még órákon sem futottunk össze véletlenül sem, tehát nem szabadkozom. Nem tudok mit mondani neki, meg is lep, hogy itt látom, s míg ő arrébb tekintget, én titkon meg is nézem magamnak ismét, már sokadjára szép alakját, és hát kezem automatikusan indulna pofija irányába, de még mielőtt gyakorlatba is átmehetne a dolog, hangja ismét kizökkent, mint a jó előbb, így keresem tekintetével az övét. *
- Daph.. nem úgy van, ahogy gondolod. * kezdem nehézkesen, nem akarok egyszerűen csalódást okozni neki, és mivel éppen pár perce döntöttem el, hagyom, vigyen a sorsom arra, amerre akar, nem is fogom csak úgy elengedni most, ha ismét itt van előttem. Keze után kapok azonnal, csuklójára fonva ujjaimat, picit sem erősen, csak egyszerűen nem szeretném, ha most hátat fordítana nekem, és már tovább is állna. *
- Én elmondtam Jessie-nek pár hete, ami köztünk történt. Azt hiszem, szakított velem. * mondom ki a fájdalmas szavakat, s tudom, okos ez a lány itt előttem, tehát talán ez mindent megmagyaráz most majd neki. Nem is szólok mást, elengedem inkább a puha bőrt, hagy dolgozza fel a kapott információkat. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-07, 1:38 pm

*Nem hittem volna, hogy pont itt fogok majd társaságába futni, de ha már így alakult, eszem ágában sincs csak úgy kikerülni, ugyanis nekünk, kettőnknek itt még bőven akad beszélnivalónk és most hogy végre találkoztunk, be is hajtom ezt rajta. Ráköszönök tehát, majd végül kibököm azt, ami bennem van, hogy szépen eltűnt a közelemből, de amikor felel, csak felvonom cseppet a szemöldökömet is.*
- Attól még írhattál volna. *mondom picit halkabban, de még mindig komoly arccal, majd végül le is támadom azzal, ami bennem van. Nem hiszem, hogy örülni fog neki, de én se örülök annak, hogy így elhanyagolt, pedig tényleg azt hittem, hogy most már végre jelentett neki valamit az, ami közöttünk történt, de hát én is tévedhetek.*
- Akkor hogy van? Megmagyaráznád? *kérdezek is rá dühösen, de végül kezem elkapja, így tekintek hát le erős kezére, mellyel vékony csuklómat fogja, de nem húzódom el, csak ismét közelebb lépek hozzá, jelezve, hogy várom akkor a magyarázatot. De amikor meghallom, hogy mi történt, belül igen csak meglepődöm, de aztán fejemet csóválom meg picikét.*
- Mégis mit vártál? Szerintem belül te is tudtad, hogy ez fog történni. *nézek is a szemeibe és tudom, most barátként azt kéne mondanom, hogy sajnálom, de nem tudom... egy apró reménysugár belül azt mondja, hogy most itt a lehetőség, de Félixel nem tehetem meg mindezt, magam sem tudom, hogy mit akarok.*
- Viszont arra kíváncsi lennék, hogy mi jogon parancsoltad meg Félixnek, hogy ne találkozzon velem? És miért kellett bántanod? Ő csak elsős, nem tudja megvédeni magát Tak! Pedig Ő törődik velem, nem volt ehhez jogod. *csóválom is meg a fejem, most, hogy már kezemet is elereszti, így végül a hajgumit is kihúzom hajamból, megrázom picit fejemet is, hogy dús tincseim önálló életre kelhessenek, majd picit közelebb hajolok a másik arcához.*
- Többé egy ujjal se érj hozzá, mert fontos a számomra és hogyha bántod, akármennyire is szeretlek, velem kell párbajoznod! *kezem erős mellkasára kerül egy pillanatra, de tekintetemből komolyságot láthat. Szeretem, fontos nekem ez a fiú, de Félix is, tehát remélem, hogy tudja, hogy nem poénból mondom mindezt, megvédem, ha akarja, ha nem a cruos srácot és akár Takoda ellen is kiállok, úgyse tudom, hogy melyikünk az erősebb. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-07, 2:01 pm

* A lány hirtelen feltűnése meglepő számomra, de viszonylag hamar kapcsolok is, tehát reagálgatok én neki, kissé talán vontatottan és elvarázsolt arcberendezéssel, de mégis jelen vagyok teljesen. *
- Igen, írhattam volna. * bólintok is rá a dologra, a kis duzzogást hallva, hiszen teljesen jogosak szavai, meg amúgy sincs most túl sok energiám, kedvem meg még inkább nem ahhoz, hogy vitába szálljak vele értelmetlen dolgokról. Szembesít viszont azzal az éjszakával, és az azt követő időszakkal, tehát úgy érzi, kihasználtam, és csak annyira kellett.. hát pedig nem úgy érzem, hogy ez így teljesen igaz. *
- Nyugodj már meg kérlek. Úgy van, hogy nem akartalak egyáltalán elhanyagolni, se megbántani, sem pedig elutasítani. Csak szükségem volt egy kis egyedüllétre, tudod, milyen vagyok, hisz ismersz. * válaszolok követelődzésére, de olyan aranyos, ahogy dühöng, alig tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el a látottakon. De hogy bebiztosítsam, engedje megmagyarázni a dolgokat, csuklóját elkapva közlöm is vele a száraz tényeket, melyre reakcióját nem igen tudom hová tenni, de nekem is különös ez a helyzet, nem csak neki, ez biztos. *
- Persze, hogy tudtam, ezt most úgy mondod, mintha csodát vártam volna. Tudtam, hogy mit vállalok, nem emlékszel? Attól még megviselt, ez ellen nem tudok mit tenni, az érzéseim nem múlnak el egy csettintésre iránta. Ugyanakkor továbbra sem érzem úgy, hogy megbántam volna. Veled. * fűzök hozzá ennyit, most picit mégis felcsattanva, aztán már inkább el is eresztem, és amiket hallok, egy aprócska mosolyra késztetnek. Félix.. tudhattam volna, hogy elpletykálja a találkozásunkat. *
- Szóval ennyire fontos neked? És azt is mondta, hogy ő kötött énbelém? Nem szeretem, ha az emberek spontán rossz kedvből poénkodnak a famulusom életén vagy halálán. Felbosszantott, én pedig már nem vagyok egy szent. Csak megérdeklődtem egy imperiussal, hogy mi közötök van egymáshoz, aztán úgy gondoltam, kihasználom a hatóidőt. * vonom meg vállaimat, ez a teljes igazság, nem látom értelmét hazudni neki, de a továbbiakra újfent csak mosolygom, igyekszem nem tudomást venni hajáról és buksija illegetéséről, kezeim egyszerűen kicsi kezeire kerülnek, melyek most mellkasomon pihennek. *
- Akkor az elég egyoldalú párbaj lesz, mert hogy én ellened nem emelek pálcát, az biztos. Sosem lennék képes rá, tehát ha úgy jobb, az életem a kezedben. Ezt te sem gondolhatod komolyan.. * mosolygom tovább, valahol mulattat most ez a helyzet, magam sem értem, de tovább beszélek azért. * - Egyébként pedig azt hiszem, megpróbálom rendezni a viszonyt Jessie-vel, de nem hazudhatok neki rólad, és nem kérhetem, hogy szeressen és bocsásson meg nekem, mert jobbat érdemel. Szeretem őt, de te mindig az első helyen leszel.. innentől kezdve ne kérd, hogy csak úgy szemet hunyok Félix felett, nem fogom még egyszer eljátszani a lehetőséget, ha adott lesz. * célzom most itt ránk, igen. Nagyon friss még ez az egész, ezért sem közeledem úgy felé jelenleg, nem tudom, mit kellene tennem, bár miközben beszélek, ösztönösen halkítom hangom, s tolom fejem is picit közelebb hozzá. Sodródom.. és most így a jó. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-07, 2:17 pm

*Ha már így összefutottunk, akkor igenis fogok vele beszélni, méghozzá mindenről, ami bennem van, mert nem értem, hogy miért nem keresett. Félix legalább érdeklődik értem, de az a baj, hogy én ezt Tak-tól is elvárnám. Micsoda egy önző dög vagyok, borzasztó egy lány, aki kihasználja a férfiakat, mert képtelen dönteni, mert igen, még Nil is egy olyan személy, akit imádok a mai napig, akitől nem tudok eltávolodni. *
- Igen, tudom, de attól még rossz volt, hogy azóta nem is beszéltünk, pedig nekem sokat jelentett és nagyon jó volt. *pirulok is el egy kis időre, mert tényleg csodálatos egy éjszaka volt, végre megkaphattuk egymást, ahogy azt már oly régóta szerettük volna. Jessica is szóba jön, aki mint hallom, szakított az indián fiúval, méghozzá azért, ami kettőnk között történt, de ez annyira egyértelmű volt, tudhatta volna.*
- Igen, tudom, hogy fáj, hiszen szereted őt... Lehet, hogy meg kellett volna bánnod, akkor talán még mindig vele lehetnél és mi se kuszáltunk volna össze így mindent. *sóhajtok is fel, mert már nem tudom, hogy mi volt a helyes és mi nem. De ha már Jessie szóba jött, akkor Félix is szóba fog, mivel nem volt szép dolog az, amit Takoda vele tett.*
- Igen, nagyon fontos! *fakadok is ki, mivel tényleg az, nem véletlenül töltök vele oly sok időt, ha tudok, bár tény, hogy bizonytalan vagyok, hogy kivel is kellene lennem.* - Egyébként mondta, hogy a famulusodba kötött, amit sajnálok, de ettől még nem kéne parancsolgatnod neki. Persze, ezt mondom én, aki már nem egyszer szuggerálta... de ezt nehezen viseli. *sóhajtok is fel, így árulva el magamat is picikét, hiszen én is többször parancsoltam már szerencsétlen fiúnak, de talán majd idővel másképp lesz. Viszont ha még egyszer előfordul ilyesmi, akkor képes leszek Takkal is szembe szállni, ezt meg is mondom most neki, kezeim pedig mellkasára kerülnek, de amikor megfogja őket, csak meglepetten pillantok a szemeibe és a válaszra se számítok ám.*
- De... emelhetnél, meg tudom ám védeni magam. *motyogom halkan, de nem távolodva el a másikra, picit még rá is dőlök jelen pillanatban.*
- Hogy mi? Ki akarsz békülni vele? *fagyok is le egy pillanatra, de hogy kérhetném meg, hogy ne tegye? Én neki se tudok semmit ígérni és ugyanúgy Félixel is együtt vagyok, nem tehetek ilyesmit, de mégis, annyira rosszul esik, hogy ismét elengedem... mert el kell engednem. *
- Félix szeretne velem lenni, de az a baj, hogy teljesen nem bízom benne és azt se tudom, hogy mit akarok. De szerintem mi ketten sose leszünk egymással boldogok, ez halálra van ítélve, tudtuk mindig is. *bár közelebb hajol, én lassan eltávolodom tőle, kezeimet is kihúzva kezei közül. Nem tudom, mit kéne tennem, vagy mit nem, csak egy közeli fához lépek, majd most én döntöm neki a hátamat, onnan pillantok a kékségekbe.*
- Túl nagy hatással vagy rám és mindig is így fog maradni, amit kérsz... én annak soha nem fogok tudni nemet mondani. Miért? Miért váltod ki ezt belőlem? *erősödik is fel picikét a hangom, annyira rossz, hogy nem tudom kezelni ezt a helyzetet, hogy nem tudom, hogy mit akarok, hogy miért is szeretem én őt ennyire, de tényleg, neki elég kiböknie, hogy mit akar, én... én nem akarok ellenkezni, nem akarom soha elveszíteni, mintha a lelki társam lenne.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-07, 2:36 pm

* Pirulása azonnal mosolyt csal arcomra, egyszerűen kezdem furcsán érezni magam, mintha most történt volna velünk ez először, mintha ahhoz mérten viselkednénk mindketten. Így nyúlok álla alá, hogy véletlenül se jusson eszébe elfordulni tőlem, a szemeibe akarok nézni, mikor kimondom gondolataimat. *
- Én is ugyanúgy érzek, mint te. Sokat jelentett és nagyon jó volt, és ezen semmi nem fog változtatni soha. * mondom ezt úgy, mintha azt közöltem volna, vettem egy kiló kenyeret és betettem a hűtőbe, hogy ne rohadjon össze a melegben.. de tényleg így van, mindentől eltekintve így érzek. De most már neki is tudnia kell, mi is történt pontosan, ideje tiszta vizet önteni a pohárba, tehát már kapja is az információkat, és érzéseimről is papolok neki egy cseppet, hisz ez ezzel jár. Elhallgatva szavait végül én magam is csak szusszanok egyet, s egy pillanatra még le is hunyom szemeimet, én nekem már fogalmam sincs, minek hogy kellett volna történnie. Próbálok nyugodt maradni, amennyire lehet, így hallgatom azzal az elsőssel kapcsolatos szavait, s cseppet meg is rökönyödöm, hogy ennyire hozzá nőtt az a meggondolatlan okoska, ám a kis vallomás sem kerüli el figyelmemet. *
- Akkor legközelebb rosszabbat kap, választhatsz. Amúgy meg ne haragudj, de nem érdekel, hogy mit visel nehezen vagy könnyen.. rém sincs tekintettel senki, ha felhúzom, szóval.. legyen fontos neked, de olyat ne kérj tőlem, ami számomra teljesen logikátlan. * morgok most picit én is, nem vagyok már az a kisfiú, akinek meg lehet mondani, hogy mit tegyen, ami persze nem azt jelenti, hogy kérését is figyelmen kívül fogom hagyni. De amint keze hozzám ér, én már fogom is a kacsókat, hogy ellent mondjak annak a párbajnak, ami hozzáállásom végett sosem fog létre jönni. *
- De nem fogok, nem akarok és kész. Te meg ezt fogadd el. * kötöm továbbra is az ebet a karóhoz, végül pedig ismét felhozom az én szöszimet, bár már közel sem az enyém.. ez a meglepettség viszont most bennem kelt reményt, s talán nagyon hülye vagyok, de.. *
- Beszélnem kell vele, az biztos. De nem lenne őszinte, ha szerelmes leveleket küldözgetnék neki, hiába érzem még mindig, hogy fontos nekem. * javítom ki picit őt, majd Félixről is hallhatok egy kisebb monológot, s a végét bár nem értem, a kétségei, amelyeket közöl velem, ismerősek, túlságosan is. Egy sóhajjal kezdek mozgolódni, miután már eltávolodott tőlem, s ülök is le fám tövébe, karjaimmal átfogva térdem meredek előre, nem tudok most rá nézni, azt hiszem. *
- Fogalmam sincs, de ha ez segít, én ugyanezt érzem. Tudod, ami Jessie iránt van bennem, az szerelem, ami azt hiszem, egy átmeneti állapot, hosszabb-rövidebb ideig áll fenn, aztán átalakul. De nálad teljesen másként éreztem mindig, mert az a szeretet, ami bennem van, sokkal erősebb. Néha úgy érzem, mintha a részem lennél, vagy pontosan az, aki kiegészít, akárkivel vagyok, akárhol, tehetek bármit, de mégis üres leszek. Nem jó nélküled, régen sem volt jó teljesen és most sem az. Akkor most hogy van ez? * fordítom felé végül arcom, kérdő tekintetem emelve rá. Nem tudok mást mondani, talán most ő jön az okoskodásban, hisz épp ideje lenne kifundálnunk valamit. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-07, 3:16 pm

*Ahogy arról az estéről szót ejtünk, egyértelműen belepirulok, hiszen olyan dolog történt, amelyre már két éve vágyunk, mind a ketten és végre beteljesedett, de hát... nem úgy alakultak azóta a dolgok, hogy ennek bármiféle folytatása is lehetne, pedig annyira jó lett volna, de most már én se tudom, hogy mit akarok, hogy mi lenne a legjobb. Amikor viszont állam alá nyúl ez után, csak lassan nézek fel szemeibe, nem ellenkezve és hallgatom is további szavait, majd mosolyodom is el picikét.*
- Örülök neki! *mondom is őszintén, de remélhetőleg ez után már el leszek eresztve, mert kellemetlen így nekem ez a szituáció. Jó lenne tudni, hogy vajon valaha megismétlődik-e ez az egész, de sajnos nem lehet előre kiszámolni a dolgokat és kideríteni a jövőt. A beszélgetésünk közben viszont Félix is szóba kerül, akit szándékomban áll megvédeni és ezért is mondom azt, amit, tehát akár még Takkal is meg fogok küzdeni, hogyha szükségét érzem.*
- Rosszabbat? Szerintem inkább próbáljátok meg békén hagyni egymást, mert az az én dolgom, hogy melyikőtökhöz mi közöm is van. *mondom is még el neki ezt a kis információt, de mivel továbbra se óhajt velem harcolni, így hát azt is annyiban hagyom, nem tudok mit tenni vele, talán tényleg jobb is ez így, hiszen furcsa lenne, hogyha egy elsős miatt mi ketten esnénk egymásnak, nagyon megutálnám magam. A Jessie-vel folytatott beszélgetése viszont nagyon meglep, nem gondoltam volna, hogy megpróbál majd vele kibékülni, de mégis, hiszen tényleg szereti és én rontottam el ott mindent, talán tényleg békén kéne hagynom őt.*
- Ha ő belé vagy szerelmes, akkor vele kell lenned, ezt te is tudod... A mi jövőnk annyira lehetetlen, ahogy mindig is az volt. *sóhajtok is egy picikét, miközben már a másik fánál vagyok, onnan pillantok le a velem szemben ücsörgő ex-indiánra és hallgatom is tovább az őszinte szavakat.*
- Én tudjam? Ugyanezt érzem, csak félek, hogyha együtt lennénk, mindenki megpróbálna ártani nekünk, senki se nézné jó szemmel és... nem is tudom, hogy mennyire menne. Nekem te vagy az egyik gyenge pontom és hogyha bármi történne veled. *sütöm is le szemeimet, majd lassan megindulok, vissza a fiú felé, hogy elé érve térdeljek le a puha fűbe, majd kezeimet térdeire teszem, odahajolok hozzá és a homlokára nyomok egy kis puszit.*
- Majd csak lesz valahogy. *mosolyodom is el, ez után pedig mellé telepszem, így ülök le én is és nézek el az építkezés felé.*
- Mit gondolsz a jövőről? Merre tovább? *milyen szakra, úgy értettem a kérdést, mivel sejtésem szerint biztosan elgondolkodott már rajta, hogy mi is illik hozzá igazán. Tehát néha rá pillantok, néha pedig az épületek felé, ezzel is terelve a témát az előbbiekről.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-07, 3:35 pm

* Nem fogok letagadni egy teljesen nyilvánvaló dolgot, na meg egyszerűen biztos akarok lenni abban, tudja, igazat mondok, így is érzem, tehát nem szándékosan nem írtam neki, és a többi, és a többi. Tovább is lépünk ezen lassan, hiába különös most ez az egész, Jessie is szóba kerül természetesen, valamint Félix is, ki már most nem a szívem csücske, azt hiszem, sosem lesz az, szóval Daph és az én részemről is maximum ha létre jön egy kompromisszum, akkor ejthetjük a témát, de most már csak megemelem picit kezeimet tehetetlenül. *
- Ha nem köt belém, én sem fogok. Tiszteletben tartom azt, hogy fontos neked, de ha velem bunkózik, nem fogok úgy bánni vele, mint egy hímes tojással. * hagyom ennyiben, szerintem teljesen korrekt a válasz, amit kap, és nem is akarom tovább ezt feszegetni. Makacs vagyok, ő is az, értelmetlen vitát szülne mindez, ha tovább húznánk, ehelyett inkább kimondok olyan dolgokat, melyek újra picit felborítják a társalgást, vagy legalábbis az eddig sem létező harmónia újból elveszik. *
- Tudom, és néha kezdem azt érezni, hogy semmi értelme ennek az egésznek, ugyanakkor annak fényében, hogy hiába vannak érzéseim iránta, mégsem bánom azt, ami történt, sőt, ha újból megtörténne sem bánnám.. nem lenne őszinte, amikkel áltatnám inkább.. érted már? * magyarázom tovább, tudom, hogy könnyebb lenne, ha visszakönyörögném magam, megint eltávolodnánk, meg minden, de Jessie sem azt érdemli, hogy húzzam az agyát, túl jó ember ő ahhoz, én pedig nem akarok még szemetebb lenni vele. Le is telepszem most már a földre, így mondok ki mindent őszintén, amit gondolok, s ami bennem van, azt csak erősíti minden egyes szavával. *
- Én nem akarok ennyire negatív lenni, és nem akarok félni. Nem azt mondom, hogy azonnal ugorjunk egymás nyakába, nekem le kell zárnom ezt az egészet, meg kell emésztenem, ehhez pedig idő kell. Csak azt nem értem, mitől tartasz, miért ne mehetne? Nem túl sok olyan kapcsolat van manapság a világon, aminek olyan erős kötelék az alapja, ami kettőnk között van. * rázom meg fejem, mikor már előttem térdel, nem nyáladzani akarok, egyszerűen csak így gondolom. Senkit nem éreztem úgy, hogy na, ő az a bizonyos, Daph pedig a kezdetektől más tészta, így hunyom le tehát a puszira szemeimet is, végül kinyitva azt bólintok is egy aprót. Ahogy letelepszik mellém, automatikusan, lassan karolom át vállánál, s húzom magamhoz picit, fejem buksijára döntve nézek végül én is arra, amerre ő, értve a tématerelésből. *
- Több minden megfordult a fejemben, például tetszik a nekro és a démon is. Vagy esetleg a destruktív, na meg mivel nem tudok soha egy helyben maradni, a kalandort is számításba vettem, egyelőre döntésképtelen vagyok. Amúgy meg ha eldöntöttem sem tudom, mi lesz velem, valószínűleg vissza megyek a rezervátumba, aztán egyszer csak sikerül majd a saját utamat járnom. * sóhajtok egy aprót, majd fejem felé fordítva bújok arcommal most már hajához, beszívva illatát. * - És te mit tervezel? * kérdezek vissza, kezem pedig ösztönösen cirógatja karját, majd egy apró puszit is kap búbjára, de végül inkább vissza hajtom csak fejem fejére, s pislogok tovább az építkezések felé. *

//fagyunk//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-22, 7:45 pm

//Halotti mágia, 2. házi//

- Na hol is volt? D... d... dam... damnatum... *morogja félhangosan, megállva nem messze az erdő fáitól. Ujját lassan húzza végig a névlistán, homlokán még egy kisebb ránc is megjelent, annyira nagy figyelemmel téve mindezt. Amint megvan az első szó, ajkába harapva folytatja tovább a keresést, ami már nem tart soká, ő pedig diadalmasan mosolyodik el, amint előtte van a teljes név. *
- Azt mondja... hogy... ötvenhetedik oldal... *jelenti ki csak úgy magának, nagyon lassan mondva ki a szavakat, és máris lapoz az említett oldalra, ahol majdnem az egész lapot betöltő kép mered rá egy zöld paca formájában. *
- Klassz. Ezt se valami nagy tehetség illusztrálta. Mindegy... azt írja, hogy általában júliusig virágzik és főleg erdőkben található meg. Nna ez aztán sokat segített. Hogy lehet ezt az izét kiadni? Hol volt az eszem, amikor beszereztem? *fintort vág már csak a gondolatra is, hogy ezért a zsebkönyvért fizetett, igaz, hogy évekkel ezelőtt még, de akkor is. Elnéz az erdő felé, ami alig száz méternyire lehet tőle, majd vállat von. Egy próbát megér. Fekete nadrágja szárán igazít egyet, kockás inge ujját is letűri, nem szeretne sem kullancsot, sem más parazitát társaságnak magára. A zsebkönyv is megtalálja méltó helyét a farzsebében, aztán mély levegőt vesz, körülnéz a biztonság kedvéért, remélve, hogy senki nem látja, amint besétál a fák közé, aztán sietős léptekkel veszi célba a rengeteget, hogy pillanatokon belül eltűnjön az első fa árnyékában. Alaposan szétnéz, igyekezve a fák közelében maradni közben, de semmit nem lát, ami arra a zöld foltra emlékeztetné a könyvből. Sóhajt egyet, de mégis bennebb sétál, miután észreveszi nem messze a tisztást, talán ott mégiscsak lehet ilyen méregölőfű. Odaérve azonban ismét csak a száját tudja elhúzni, mert nem látja a növényt. Már fordulna is vissza csalódottan, máskorra hagyva a növény beszerzését, ám hirtelen a semmiből hangzik fel egy ördögi kacaj. Felvont szemöldökkel, a pálcája után tapogatózva fordul meg, és egy pálcával néz farkasszemet, amihez egy fekete talár és egy beesett sápadt arc tartozik, furcsán csillogó szemekkel és ijesztő grimasszal kiegészítve. Igyekszik nem félelmet mutatni, ám a gyomra mégis összeszorul, mostanában elég gyakran keveredik ilyesféle bajba lehetőleg tiltott helyeken. A múltkorit is éppen, hogy megúszta a várnál, nem sokon múlott. Szeme összeszűkül és még meredne a másikra, ám az erre nem hagy időt, csak morog valamit rá emelt pálcával.*
- Prote...*nem tudja befejezni a megkezdett varázsigét, vállába égető fájdalom hasít és elkerekedő szemekkel nézi, ahogy a másik csak úgy továbbsétál. Megrázná a fejét, hogy ez nem normális, de ehelyett csak felszisszen most, mert amint vállához kapta szabad kezét csak még erősebb lett a fájdalom. Felmordul és óvatosan megpróbálja lehúzni válláról az inget, hogy teljes egészében lássa, mi is történt. Sajnos a frissen keletkezett lyuk a felsőjén erre nem ad elég lehetőséget. Még egyszer felszisszen, amikor az anyag hozzáér a sebhez, aztán elhúzza a száját és felsóhajt, letelepedve az egyik fa kiálló gyökerére.*
- Remek... Merlinre, mi a fene volt ez mégis? Kööösz... *mondja kissé hangosabban az utolsó szót abba az irányba fordulva, amerre elment a másik az imént. A vállán a bőr vörös lett, feszül és már el is kezdtek megjelenni az apró hólyagok, amik megkérdőjelezhetetlenül azt mutatják, hogy égési sérülései vannak. Fintorog egy pillanatig, aztán körülnéz. Így semmiképpen sem mehet vissza, muszáj lesz alkalmaznia azt a halotti mágián tanult varázslatot, csak kell egy növény, ami elég lesz. Lenéz az orra elé és elégedetten mosolyodik el, miután megtalálta kiszemelt áldozatát egy szépen fejlett katángkóróra emlékeztető virág személyében, amely még éppen virágzik. Teljes pompája csúcsán fog elpusztulni, de legalább jó cél érdekében, ez mégiscsak vigasztaló tudat lehet a halál küszöbén. Összeszorítja a fogát kelletlenül, akármennyire is szereti a tüzet, ez fájdalmas. Megfogja a virágot sérült kezével, aztán a vállán terpeszkedő igazán gyünyörű seb közepére helyezi. *
- Sanguis suctio. *mondja ki a varázsigét, hangja egy fokkal mintha magasabb lenne a szokottnál és az érzett fájdalomtól lehet is. Közömbös arcot vágva bámulja, ahogy kezében a katángféleség lassan elpusztul, először a virágai fonnyadnak el, aztán a levelei veszítik el a színüket, tartásukat és ezzel együtt az életüket, majd legvégül a szár is megadja magát, közben pedig a fájdalom fokozatosan enyhül a vállában, a hólyagok is rohamosan hámlanak le, csak egy halvány piros folt marad a csúnya seb helyén arra emlékeztetőleg, de az már magától is hamar eltűnik. Feszülten fújja ki a levegőt az eredményt nézve, és megkönnyebbül, már majdnem megmerevedett vonásai is felengednek. Hátradől a fa törzsének döntve hátát azzal a szándékkal, hogy kifújja magát, ám végül inkább felpattan, hogy mihamarabb kint lehessen a fák közül. Annak a növénynek egyszer úgyis alaposabban utána kell néznie még, csak akkor tér vissza, ha már pontosan tudja, hol találja, és mit is keres egyáltalán. Ruháján a sérülés nyomával nem feltétlen törődik most, sőt el is feledkezik róla siettében, csak a pálcáját ellenőrzi és sietve tér vissza a kastélyba az újabb nem éppen kellemes kaland után. Tényleg ennyire vonzaná a bajt, vagy csak most ennyire peches? Nem tudná hirtelen eldönteni. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-26, 8:14 pm

//Toxikológia házi feladat 3. - harmadik rész//

*Úgy dönt, hogy most a Titkok erdeje felé veszi az irányt, így miután a révész segítségével átment Seol szigetére, egyenesen az erdő felé megy, hogy megszerezzen három hozzávalót. Pontosabban a kakukkfüvet, a zsályát, és az ezerjófüvet. Utána majd az Árny hágóhoz kell mennie, de előbb még ezen legyen túl. Óvatosan közelíti meg az erdőt, s pálcáját készenlétben tartva halad előre. Nem szeretne meglepetéseket, már túl sok baj érte ebben az erdőben. Vagy legalábbis eléggé ráijesztettek, ha lehet így fogalmazni. Szóval, sikerül az erdő széléhez jutnia, így most kutakodni kezd a kakukkfű után. Mondjuk ez nem nehéz, mivel a növénynek jellegzetes illata van, így könnyen fel tudja ismerni. Meg egyébként is, ő főzéshez is szokta használni, úgy hogy még egy jó pont neki. Na, kutakodik rendesen, átnézi az erdő melletti növényzetet, hogy megtalálja a kakukkfüvet, s ekkor csapja meg orrát az a jellegzetes illat. Gyorsan beleszimatol a levegőbe, hogy be tudja tájolni, vajon merről jött, még mielőtt elveszíteni a fonalat. És sikerül is. Átvág a nagy gizgazon, és jó pár méterre az úttól meg is találja az illat forrását. Óvatosan vág magának belőle kettőt, majd ezt is egy dobozba rakva, eltűnteti táskájában, s visszaindul az ösvényhez, hogy folytathassa útját tovább. Lassan de biztosan halad egyre beljebb és beljebb az erdőben, miközben szemeivel keresi a növényeket. Úgy dönt, hogy elsőként a fehér üröm nevű növényt fogja begyűjteni, mert az a bokros, száraz helyeken terem meg, s itt az erdőben majdnem minden megtalálható. Óvatosan lépked, nehogy átessen egy-egy gyökéren vagy faágon, s így jut el egy száraz réthez ér, aminek a szélén bokrok is nőnek, így egyszerűbb lesz a keresés. Tom nyugodt léptekkel indul meg a bokros részeken, s nem is kell sokat várnia, megtalálja a fehér üröm sárgás virágát, amelynek kissé citroméhoz hasonló illata van, de kissé fűszeres is egyben, mikor megszagolja.*
~ Ez lesz az…~ *gondolja, miközben akkor levágja a növényt, s ezt is egy dobozba rejti.*
~ Úgy tűnik, ez jól megy ma. Bár lehetne melegebb is…~ *néz körbe a mezőn, s kissé kirázza a hideg. Talán azért, mert egy kicsit lehűlt a levegő, de ettől nem riad vissza, már is nekilát a további keresésnek. Nem sokkal később meg is találja az ezerjófüvet, és nem messze tőle a zsályát is.*
- Ez egy szerencsés nap. *mondja, miközben felnéz az égre, aztán nagy levegőt véve nekilát ezeket a növényeket is eltenni magának. Ezerjófűből 5 szálat tesz el, míg a zsályából csak egyet, aztán megint előveszi a kis papirkáját, amire felírta a hozzávalókat, s kipipálja az eddig begyűjtötteket.*
- Kakukkfű, zsálya, ezerjófű, fehér üröm. Hm… nem is rossz. Már csak a piros gyűszűvirág kell, és végeztem is. *nézi a papírt, miközben magában beszél, majd miután ezt is elrakta, kifelé tart az erdőből, hogy átmehessen majd az Árny Hágóhoz, ahol megtalálhatja ezt a növényt is.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-27, 7:54 pm

*Úgy dönt, ideje egy kicsit kirándulni, így nekivág, hogy felfedezze a Titkok erdejének rejtett zugait. Ma igazán kipihent, és emellett kalandvágyó kedvében van, szóval talán nem lesz baj. Gyorsan magára kapkodja ruháit, ami egy kopott farmerből, bakancsból, felül egy szürke, cipzáras, kapucnis pulcsiból áll, aminek ujjait felgyűrte könyékig. A pulóver alól kilátszik fehér ujjatlan felsőjének egy része, mivel nem cipzárazta azt össze. Sikerül kijutnia a kastélyból, majd a révész segítségével áthajózik Seol szigetére, s miután elbúcsúzott az öregtől, azonnal a rengeteg felé vesz az utat, hogy minél előbb odaérhessen. Közben pálcája a bal alkarjára csatolt tokban pihen, így látható, hogy nem fegyvertelenül érkezett.
Szóval, miután az erőd bejáratához ér, óvatos és csendes léptekkel nekivág az ösvénynek, hogy egy kicsit gyönyörködhessen ebben a különlegesen ijesztő erdőben. Kezeit zsebre vágta, ezáltal sokkal kényelmesebb, laza pózt tud felvenni, nem kell állandóan karót nyelten jönnie-mennie. Mondjuk az nem is illene hozzá. Na, de visszatérve a főszálra, egyre beljebb halad az ösvényen, közben környezetét méri fel hallásával, látásával, de egy pillanatra sem áll meg, csak megy tovább.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-27, 8:08 pm

*Talán nem egyértelmű, de imádom a természetet. Kezdve a vizektől, a hegyeken-völgyeken át, az erdőkön keresztül a sztyeppékig, és csodálatos képződményekig mindenre kíváncsi vagyok. Valahogy megnyugtat a természet közelsége, ezért is fedezem fel az iskola környékén fellelhető terepeket. Ma egy kicsit nagyobb a mozgásigényem, így most a Titkok erdejében kocogok lassan, egyik lábam a másik után emelve, kerülgetve a bokrokat és töviseket, szememmel az utat pásztázva, csupán néha nézve oldalra, tájékozódásban inkább a fülemet, szaglásomat, érzékeimet használom. Még nem ismerem a rengeteget, de mivel egyenesen haladok - remélhetőleg -, nem lesz nehéz visszatalálni az útra. Valahogyan lenyűgöz az erdő hívogató nyugalma, melyben mégis ül egy kis sejtelmes rémisztő mivolt. Öltözékem szakadt, fehér tornacipőmből, szintén fehér térdnadrágomból áll, melynek övére van akasztva fehér atlétám, ugyanis felül semmit nem viselek. A futás megizzaszt, bár nem látványosan a hőmérséklet csökkenése miatt, én így szeretek edzeni. Pálcám hátsó zsebemben található, ám pénz nincs nálam, ahogy kiegészítőnek sincs nyoma.*
~ Vajon élnek itt állatok? Esetleg mágikus dögök... ~ *morfondírozok magamban, s most hirtelen állok meg egy nagyobb fa törzsénél, egy kézzel nekitámaszkodva, míg kifújom magamat. Ekkor hallom meg a léptek zaját nem túl messziről, s hátrafordulva pillantok meg egy hasonló korú fiút, kit kétkedve mérek fel. Csupán biccentek neki, de nincs rá okom, hogy megszólítsam, nem ismerem, és őszintén szólva fenyegetést is jelenthet a semmi közepén. Majd ide jön, ha akar. Első ránézésre természetesen azt mondanám, hogy az iskola diákja, azonban koránt sem vagyok kíváncsi mindenkire, s most alkalmam sincs egy hatásos belépőre, amivel bemutatkozhatnék.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-27, 8:19 pm

*Csendesen halad a fák között, s úgy nézelődik minden felé. Kíváncsi az erdőre, erre a fura, sejtelmes rengetegre, hogy vajon még mit rejtegethet magában. Először fel sem tűnik neki a hangváltozás, csak kicsivel később észleli, hogy valaki mozog a közelében. És elég gyorsan, talán kocogva. Belép az egyik fatörzs mögé, s előreszegezett pálcával vár, de mikor csak egy ismeretlen fiú kocog felé, a pálcát visszateszi a helyére, majd kilép a fa mögül. Ekkor már közelebb ér az ismeretlen, s most nekidőlve egy fának pillant Tomra. Tom kíváncsi, felvont szemöldökkel méri végig, látszik rajta, hogy nem ártó szándékkal jött ide. Viszonozza a biccentést, majd előre felé pillant, aztán újra a fiúra.*
- Napi edzés? *pillant az ismeretlenre, hangja semleges, se nem fenyegető, se nem túl közeledő. Amolyan távolság tartó, de azért kíváncsi. Majd úgy dönt, hogy itt az erdőben elég meleg van, így leveszi a pulcsiját, végül a derekára köti, s ő igaz, még mindig egy ujjatlanban van, de ez nem igen zavarja. Kissé talán furcsának is találhatja a másik, hogy így be van öltözve, de ő ennél forróbb és párásabb éghajlathoz van szokva, így ez a másnak normális hőmérséklet neki egy kicsit hűvös. Aztán vesz egy mély levegőt, az ismeretlenre pillant, elvigyorodik, majd nekiindul, hogy egy jót fusson az erdőben. Régen kocogott már, vagyis inkább futott így keresztül mindenen, úgy hogy ideje ezt bepótolni, s reméli, Zaine se marad le mögötte. Talán egy csöppet még versenyezhetnének is. Az egyik fatörzsnél hirtelen áll meg, hátrapillant, vajon a fiú követi-e, és ez értelmezhető egyfajta felhívásnak is. Ideje egy kicsit szórakozni.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-27, 8:28 pm

*Úgy néz ki, hogy ezen a napon valahogy hűvösebb van és természetesen az én kedvemet is meghozza ez az idő a futásra, így hát már nagyjából egy órája kint vagyok a szigeten és az erdő különféle területein edzek. Megnéztem már a készülődő épületet is, ahova bár jövőre még nem költözhetek be, de azért érdekel, hogy milyen lesz. Sajnos túl sok minden nem megállapítható még, de ami késik az ugyebár nem múlik. Most viszont már kezd elég lenni a futás, így úgy döntök, hogy levezetésnek még elmegyek a vízeséshez és maximum megmártózom a tóban, ha úgy hozza kedvem, tehát lófarkam csak úgy himbálózik ide-oda, miközben haladok a távokkal és már láthatom is a csodálatos zuhatagot. Egyébként nem öltöztem túl, fekete rövidnadrág van rajtam, lábaimon szintén fekete sportcipő, felül pedig egy hófehér, ujjatlan felsőt viselek, melyen furcsa vagy sem, de semmi izzadságfolt se látszik. Arcomon kevéske smink található, tehát szemeimet éppen csak kihúztam, de más nincs, így ugrok át egy nagyobb farönköt, de a következő pillanatban egy sziklára érkezem, amit eddig nem láttam, hogy ott van, lábam megcsúszik rajta, majd már szépen el is tanyálok, tehát kezeimmel tompítom az ütést. Fehér felsőm kissé piszkos lesz, bokám viszont kificamodik, ezt már most értem és egy halk kiáltás is hallatszott ám felőlem, ahogy az esés és az ütközés megtörtént.*
- A fenébe, ezt nem hiszem el. *fogom is meg lábamat rögtön és mivel jelen pillanatban elég nagy a fájdalom, így nem is kezdek még bele a gyógyításba, hanem legelőször inkább megvizsgálom az izületet, továbbra is a fűves-földes úton ücsörögve. Nem tűnt fel, hogy van itt valaki rajtam kívül, szóval úgy hiszem, hogy bénázásomnak sincsenek szem és fültanui.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-27, 8:56 pm

*Időmet most futással töltöm, méghozzá az erdő mélyén, így fedezve fel kedvemre a környéket, miközben gondolataimba mélyedve szórakozom, és fejlődöm is. Hamarosan egy kis pihenőre lesz azonban szükségem, tehát megállva próbálom lenyugtatni dübörgő szívemet, mikor közeledő léptek zajára felfigyelve pillantok meg egy ismeretlent. Biccentek neki csupán, nincs szándékomban ismerkedni, ugyanis se én nem mutatkozhatom érdekesnek, se ő számomra, ám amint hallom, a másik egy kérdést intéz felém.*
- Nem, csak kijöttem futni. *felelem neki röviden, mikor leveszi pulóverét, s megindulva kezd el futni. Kétlem, hogy napi edzést tartana, akkor nem csak most kezdene el rohanni, és sejtésem be is bizonyosodik, mikor kérdően visszatekint rám. Egy pillanatig gondolkodom, majd egy pimasz mosollyal lököm el magam a fától, hogy utána eredjek, s bizony a pihenés most elég számomra. Ő nem melegített be, a séta nem elég, én viszont már kellemesen belerázódtam a futás ütemébe, tehát nagyokat lépve lábaimmal, gyorsan szedve egymás után őket, figyelve a levegővételre követem őt, s ha minden igaz, hamarosan fel is zárkózom mellé, próbálva leelőzni. Nem nézem merre futhatunk, csupán visz az ütem, azonban nemsokára egy halk kiáltás üti meg fülemet, melyre megtorpanok, fejemet irányába kapom, majd a kíváncsiságtól hajtva iramodok meg feléje.*
- Hé... erre. *intek kezemmel közben a másiknak, ha még látó és hallótávon belül vagyunk, ugyanis szükségem lehet a segítségére. Miért ne osztanám meg vele akármit is találok? Gondolkodás nélkül vágtatok előre, nemsokkal később pedig már egy ismeretlen alakja bontakozik ki szemeim előtt. Az utolsó méterekre megerőltetve magamat torpanok meg mellette, a sebességtől majdnem ráesve, de még időben fékezve. Kapkodom a levegőt, mellkasom szaporán jár fel-alá, míg szemeim a lányt pásztázzák, kit hamarosan felismerek.*
- Vixi? *kérdezek rá, de többet nem beszélek levegőhiányom miatt, inkább csak odamászva hozzá térdelek le mellé, atlétámat kirántva nadrágomból, hogy feje alá rakhassam óvatosan összehajtva, mialatt tekintetem a lábára irányul.*
- Maradj inkább most fekve. *közlöm nyugodt hangom, kezemmel pedig finoman érek a bokájához, megtapogatva azt, kíváncsian figyelve a reakcióit, utána pedig visszahúzva kezemet vakarom meg tarkómat.*
~ Vajon miért nem gyógyította meg magát? Biztosan képes lenne rá, még Chloe is meg tudott engem, pedig ő elsős. ~ *fut át agyamon a gondolat, azonban pálcámat előhúzva meredek a fadarabra egy ideig, tétova pillantásom a lány szemébe talál, ki ebből tudhatja, hogy nem vagyok mester a varázslatok terén... viszont megpróbálom, ugyanis szépen bánt velem legutóbb, ezért bokájára szegezem pálcám.*
- Hippoizé... ő... krax. *ejtem ki, de semmi nem történik, mire összevonom kissé szemöldökömet, de rá sem nézve a lányra koncentrálok tovább, kifújva a levegőt.* - Hippokrax! *makacskodom továbbra is, s most már érezheti, hogy a fájdalom csökken, a bokája pedig javul, de kétlem, hogy teljes mértékben. Nem gyakoroltam sokat a varázslatot, tehát gyakorlatilag az első alkalmam...*
- Gratulálok, érezd magad megtisztelve. Te vagy az első, akin sikerült... nagyjából, és nem szenvedtél nagyobb sérülést. *villantok feléje egy vigyort, majd kezemet nyújtom neki, hogy felsegítsem, s ha elfogadja, atlétámat felvéve a földről húzom vissza azt magamra, közben hátra is tekintve, hátha megérkezett az ismeretlen srác is.*
- Hogy sikerült a mutatvány? *bökök fejemmel a kőre, hátha magyarázatot kapok az incidensre is. Őszintén szólva nem érdekel, de így kívánja az illem, már ha el akarja mondani...*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-27, 9:07 pm

*Úgy tűnik, ez a nap egyre jobb és jobb lesz. Miután találkozott egy ismeretlen fiúval, úgy dönt, egy kicsit kihívja futásra, ha lehet ezt így nevezni, s miután megkötötte derekán a pulóverét, azonnal nekiiramodik. Majd hirtelen torpan meg, kérdőn néz az ismeretlen, s mikor az is megindul, azonnal tovább fut szinte teljes erőből. Tény és való, nem melegített be, de futásban azért még elég jó. Így a srác utol is éri, egymás mellett haladnak, mikor kiáltást hall, s a másikat követve rohan utána, hogy a felé tartsanak, aki az előbb kiáltott. Aztán végre elérik az ismeretlen, nő nemű egyedet, mire Zaine hirtelen toppan meg, és kis híja, hogy Tom nem rohan bele. Még épp időben lép arréb, és szó szerint csúszik be Vixi mellé. Meglepődve pillant a sérült lányra.*
- Vixi? *néz meglepetten a sérült lányra, miközben futótársa mellé telepszik, s aggódva próbál meg segíteni neki. Enyhén megdöbbenve figyeli Zaine ténykedését, s mikor annak sikerül valamennyire meggyógyítani a lány bokáját, végre magához tér a döbbenetből. Hát ez is egyre furcsább lesz. Figyeli a másik kettőt, majd egy szó nélkül, még mindig a földön ülve előveszi pálcáját, majd a lány bokájára szegezi azt.*
- Hippokrax. *suttogja a szavakat, s ha minden igaz, Vixi lába teljesen rendbe fog jönni, aztán végre ő is felkel a földről, de még mindig meglepődve pillog egyikről a másikra. Közben leporolja magát, ha már a földön landolt az előbb.* - Ismeritek egymást? *pillog kíváncsi zöld szemeivel hol a lányra, hol a fiúra.*
- Egyébként jobb már? *teszi fel az óvatos kérdést, azt már nem érdeklődi meg, hogy mi történt, Zaine megtette helyette. Majd csendesen hallgat, hogy megtudják végre, hogy sikerült ez az ügyes mutatvány Vixi részéről. Közben ő maga végre kifújja egy kicsit magát, heves szívverését megpróbálja lenyugtatni. Rég futott, ráadásul ennyit. Így most térdeire támaszkodva vesz pár mély levegőt, de közben figyelget, hogy mi a helyzet?*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-27, 9:11 pm

*Nem is értem, hogy lehettem ennyire ügyetlen, de a lényeg az, hogy sikeresen a földre kerülök, majd nemsokára felülve - mivel nem fekszem ám tovább -, nézegetem is meg a lábamat, de éppen ekkor hallom meg a felém közeledő lépteket, így a hang irányába fordulok, majd picit elmosolyodom, amikor a két ismerős fiút látom meg és hát... barna tekintetem önkéntelenül fut végig az izmos mellkason, mely oly szépen mozog ide-oda, de ez után lassan elfordítom a tekintetem, ezt azért mégse kellene.*
- Sziasztok! Öhm, nincs ám akkora baj, csak elestem, de mindjárt rendbe szedem magam... *kezdek is bele, tehát a felső az nem kell a fejem alá, mert még mindig ücsörgöm, köszönöm szépen, de aztán már a pálcája kerül előre, én pedig fejemet megrázva kezdek el ellenkezni.*
- Zaine, tényleg nem fontos, meg tudom ám oldani... ~ Na jó, ha annyira akarod. ~ *engedek is neki végül, mivel nagyon rákoncentrál és apró mosollyal figyelem, hogy vajon miképp is halad. Mivel látom ám, hogy nem megy ez rögtön, csak kíváncsian figyelgetem, hogy lesz-e ebből gyógyítás vagy sem, de amikor sikerül, már meg is érzem a bokámnál a kellemes meleget is.*
- Köszi és hát akkor megtisztelve érzem magam. *mosolyodom is el, majd a felém nyújtott kezet elfogadva hagyom, hogy felhúzzon és ez után figyelem meg, hogy sajnálatos módon a felső a helyére kerül... bár talán így a jobb, fene tudja.*
- Futottam és átugrottam annak a fának a törzsét. *mutatok is az adott irányba, majd már folytatom is.* - Aztán ezt a követ nem vettem észre és megcsúsztam rajta. De nincsen semmi gond, kössz! *eszembe jut, hogy milyen rég is találkoztunk, talán volt már egy hónapja is, de akkor kedves srácnak ismertem meg, bár tény, hogy még semmit se tudok róla. Inkább nem is figyelem tovább, hanem elkezdem leporolni magam, de azt már most tudom, hogy a fehér felsőmön semmit se fog segíteni a kezem, de mindegy is, nem zavar annyira, láttak már mind a ketten szebb ruhákban is. Tom kérdése viszont meglep picit, így tekintek le rá - hiszen még mindig a földön van -, majd bólintok is a kérdésére.*
- Igen, mivel exos, így én osztottam be, de csak egyszer találkoztunk, akkor. *tekintek is a másik srácra, majd elmosolyodva Tom felé nyújtom kezemet és bár lehet, hogy nincs rá szüksége, mégis talán jó lesz így.*
- És te veled mi a helyet? Rég láttalak... egyébként köszi, jobban vagyok. *biccentek is felé, majd mindkét fiú között kezd el járkálni tekintetem.*
- És ti mit csináltatok? *érdeklődöm kíváncsian, mert hát nem tudom, hogy mióta és mennyire ismerhetik egymást, de mivel együtt jöttek, bizonyára nem idegenek.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-27, 9:28 pm

*Futásomból hamarosan futóverseny válik, így üldözöm az ismeretlen fiút, ám mikor játékunkat egy kiáltás szakítja félbe, egyenesen a hang irányába rohanok tovább, intve a másiknak is, ki követ, ezt hallom a léptekből. Megérkezve a helyszínre találunk rá mind ketten az áldozatra, s míg a lendülettől én is nehezen állok meg, addig az ismeretlen úgyszintén, mire felvonom a szemöldökömet, de nem szólok semmit.*
~ Azért nem semmi látvány lehet, mikor két nagydarab fickó majdnem elcsapja egymást, és téged is... ~ *fut át a gondolat agyamon, ám ezek után már cselekszem is, s bár a felsőmre nincs szükség, mert a lány inkább az ülést választja fekvés helyett, attól még úgy érzem a segítség nyújtás nem szégyen, ha már eddig nem tette meg magától... ki tudja miért.*
- Nincs akkora baj? Szerintem akkor már rég állnál... bár ha gondolod cipelhetlek a karjaimba az iskoláig is, és akkor végülis nem úgy nyújtottam segítséget ahogy akartam. *villantok egy apró mosolyt a lánynak, ám nem hagyom magam, ragaszkodom a gyógyításhoz. Rajtam kívül szinte mindenki ért hozzá, itt egy lehetőség a gyakorlásra, ezért nem hagyhatom ki, főleg ha kedves ismerős a tét, bár tény, hogy nem ismerem annyira a lányt.*
- Ugyan, ne törd le a lelkesedésem! Legrosszabb esetben tovább romlik a bokád, nem? *kacagok fel röviden, s egy sikertelen próbálkozás után a részleges gyógyítás sikerül, mit a másik fejez be, ezért biccentek is neki egyet, ezzel köszönve meg. Úgy látszik jobban ért hozzá mint én, de én voltam a gyorsabb... aki pedig gyorsan ad, kétszer ad. Felsegítve a lányt hallgatom hálálkodását, s immár magyarázatát is.*
- Áhá, értem. Legközelebb már tudod, hogy itt mire számíthatsz. *bökök a kőre ismét, de egyéb hozzászólni valóm nem akad, nem úgy mint a másiknak, ki kettőnkről érdeklődik, tehát oda is fordulok, ismét bólogatva Vixi szavaira.*
- Igen, ő volt az első ember akivel találkoztam. *helyeselek, s ekkor már a lány is kérdezősködik, mire tétován nézek az ismeretlen srácra, ugyanis most tudatosul bennem, hogy a nevét sem tudom.*
- Futottunk... akár csak te. Egyébként hogy is hívnak? *kérdezem meg a fiút, s meg sem várva a válaszát nyújtok neki kezet, hogy ha megfogja, erősen megszorítva rázzam meg azt egyszer.*
- Én Zaine vagyok. Warhurst. *mutatkozom be, s ezzel vissza is fordulok a lány felé. Most, hogy vége a futásnak, kétlem, hogy érdemes volna elmenni külön utakra, ha van egy ismerős, s bár minden lelkiismeret furdalás nélkül hessegethetném el Tomot, attól függetlenül ismerkedni sosem árt. Szerénynek tűnik, nem felvágós gazdag fiúnak, az pedig kedvemre van.*
- Nem megyünk valahova? Mostanában érdemes már elmenni a klubba... *vetem fel az ötletet most zsebembe csúsztatva kezemet, úgy várva a másik kettő válaszát.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-27, 9:42 pm

*Hát az is igaz, két rohanó debella pasi nem túl bizalom gerjesztő látvny, főleg ha az illetőt tarolják le, de azért hála égnek, ez nem következik be. Így Tom ugyan furcsa módon, de sikerül lefékeznie a földön Vixi mellett. Aztán már csak a másik kettőt figyeli, úgy tűnik, már ismerik egymást. Legalábbis ez jön le a beszélgetésből és viselkedésből, ő meg csak les, mint boci a moziban. Aztán Vixi bokája lesz a teríték, amit a fiú ugyan megpróbál meggyógyítani, de nem teljesen, így ezt Tom fejezi be, majd a bólintásra egy bólintással válaszol. Aztán már a lány el is magyarázza, hogy honnan ismerik ezek egymást.*
- Ja értem. *csak ennyit fűz hozzá, majd a felé nyújtott kezet elfogadja, aztán ő is felkel és leporolja magát egy kicsit.* - Megvagyok, tudod a szokásos, mint mindig. *válaszol mosolyogva, miközben akkor Zaine-re is vet egy-két pillantást, hogy vele mi a helyzet. A névre csak megforgatja szemeit.*
- Tom, Thomas Gledhill. *ráz kezet a sráccal, aztán figyelgeti őket, majd megint válaszol Vixinek… azaz válaszolna, de Zaine megelőzi, így csak helyeslőleg bólogat a válaszra, hogy tényleg így volt. Futottak egy jót, ennyi.* - A klubba? *vigyorog Vixire cinkosan. Legutóbbi találkozásukkor nagyon jól ki jöttek egymással akkor, a Klubban. Ezen az emléken pedig muszáj vigyorognia, nem tehet róla.*
- Amúgy szerintem is jó ötlet, már ha nem gond, hogy így leamortizálva megyünk oda. De szerintem a tó is jó lenne. Úgy is jó idő van. *néz rájuk, miközben ő is zsebre rakja kezeit, ha már eltette a pálcáját. Aztán körbenéz, hogy merre is kéne visszamenniük, nem lenne túl jó dolog ebben az erődben eltévedni, ráadásul ilyenkor. Lassan sötétedik.*
- Jut eszembe, ki is nyert? *fordul Zaine-hoz vigyorogva, de tudja a választ. Ha innen nézzük, ő ért előbb Vixihez, így ő nyert, de aztán meg ki tudja. Lehet, hogy döntetlen volt.*

» Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)