Titkok erdeje

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 12:16 pm

* Szokatlanul korán sikerült ma kimásznom az ágyból, így tehát egy gyors öltözést követően, meglepően gyorsan túlestem a reggelin, de famulusomról sem feledkezhetem meg ugyebár. *
- Szegény éhező kis Tocho.. úúúgy sajnállak. * szólok gügyögő hangon az állathoz, immár kifelé tartva az étkezőből, ki csak egy mérges pillantást vet rám hátra, egyelőre még kölyök oroszlán formájában, amit megspékel sebtében egy kis nyivákolással, azt gondolva, hátha majd ettől félelmetesebb lesz. Na hát nálam nem éri el természetesen a kívánt célt, csak vigyort eresztve felé követem útját tovább a révész irányába. Igen, az erdőbe szándékozom menni vele, ő reggelizik, kicsit rohangászik, megmozgatja végtagjait, én pedig addig maximum sétálok, kikapcsolom az agyam, vagy gyakorlok egyet, úgyis rám férne lassacskán, csak valami stréber felindulásból elkövetett nyomulás a tudásvágy irányába. *
~ Belegondolni is rossz.. ~ * duzzogok így agyamban, miközben már a révész csónakjában ülünk, s pár perccel később a kis oroszlán ki is ugrik a partra, meg sem várva, hogy megálljon a jármű. Köszönettel tartozom a révésznek, így még egy kézfogás is kitelik tőlem, így helyezem máris lábaimat a füves területre, s lazán, zsebre dugott kézzel, fütyörészve haladok előre a már jól ismert fák között. Viszont Tocho eltűnik szemeim elől, így én bőven, több tíz méterrel le vagyok maradva, és nem is igyekszem túlságosan.. viszont talán haladhatnék, mert a kölyök oroszlán a messzeségből azonnal szimatot fog, s már turbóban cikázik a fák között, hogy végül a tébláboló szőkeség előtt üljön le hátsójára, aranyos fejét pedig oldalra fordítva mérje be a leányzót. *
- Szia! Te ki vagy? Nem ismerlek. * hallatja máris vékonyka, kisfiús hangját, miközben szimatol is azért a levegőben, de nagyjából ekkor érkezem én is látótávon belülre, de inkább megbújom egy bokor mögött, és csak onnan figyelem a jelenetet, így a szőke szépség még nem láthat. *
- Hm. Ha lett volna lehetőségem, csajozásra használom ezt a dögöt. * vigyorodom el gondolataimon, hiszen mi sem jobb ürügy annál, mint hogy megmenteni a szegény leányzót, akire egy vérszomjas oroszlán támad.. igen, mert hogy Tochonak olyan oldala is van, a kis cuki mellett. Na de a kis oroszlán csak figyelgeti a leányzót egy darabig, majd fel is áll, hogy körbe sétálja párszor, végül ismét leteszi magát a fűbe, kíváncsi tekintettel méregetve a csajszit, mit is reagál vajon egy beszélő kis oroszlánra? *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 12:29 pm

* Az igazán vicces az lesz, ha visszafelé a révész közli, hogy ússzak inkább, elég mogorva alak valahogy most sem díjazta, hogy végig morogtam az utat. Szinte minden kis szegletének a szigetbe bele lehet kötni, és én gyűlölöm is. Azért mert olyan szép, hogy van pofája idenőni. Azon agyalgatok, hogy ha itt hagy, talán lehet itt enni valahol valami gyökeret, ha már az igazi gyökerek a kastélyban maradtak.
Élesen csapja meg a fülem a zaj, ahogy valami, vagy valaki közeleg felém, nem is tudom melyik lenne a jobb. Egy jóféle emberállat vagy egy sima állat. Remélem nem vérfarkas. Vajon vannak itt vérfarkasok? Tuti. Amilyen mázlim van egy egész csordába futok bele, még akkor is ha falkában élnek. Biztos ami ziher pálcát ragadok, majd jól szemen szúrom aki közeleg. Ezen fel is kacagok, olyan nonszensz, de mit tehetnék? Jól bevált késemet a bakancsom szárába rejtve hordom, nem könnyen előszedhető, de talán nem is kéne leszurkálni egy kisállatot, még az is eszembe jut, hogy jó vagyok testharcban, milyen sokra mennék egy k**va nagy kutyával szemben. Idegesen figyelem a felém „ csörtető” állatot, már sejtem, hogy az, ha ember lenne látnom kéne, hét vagy nem. Lecövekelek, hogy mögém ne kerüljön. Hogy is van a mondás? Azért mert üldözési mániád van, még nem biztos, hogy nem követnek. Vagy valahogy így, és ezt én osztom is, na nem a fészen. Jézusom az is, hogy hiányzik, az internet csodái…*
- Szimba? * ez az egy jut eszembe, amikor a tündéri kölyök elém tottyan. Akaratlanul mosolyra húzódik a szám, pedig elterveztem, hogy nem mosolygok, az sebezhetővé tesz, pedig orosz is megmondta, itten én széjjel leszek tépve. Ezt az egy mesét ismerem, amibe oroszlán van, ha az van benne. Felé bökök a pálcámmal, ahogy megszólal, majd azonnal loppal körbe is kémlelek, hogy ki szólalt meg, nem hiszem, hogy a gyerkőce. *
- Öööö. Aha. * nyeklem. Idáig jutottam, hogy egy állattal beszélgetek, szánalom felső fokon. Megvakargatom a vállam és tekintetem az állatkén, ahogy körbe szaladgál, minden pillanatban attól félek, hogy lábon mar, lehet az anyja ugrik rám az egyik bozót mögül. Most kezdjek imádkozni vagy később? Kedvem lenne leguggolni és odacsalni a lényt, még sosem érintettem vadállatot, de kinek nem álma? Idegesen szemlélem a tájat, zsigereimben érzem, hogy valaki figyel, de amióta itt vagyok ezt érzem, így ebben semmi meglepő nincsen.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 12:45 pm

* Engem sem kell sokáig unszolni arra, hogy szívjak végre egy kis friss levegőt, így nem véletlenül irány most az erdős terület a túlparton. Csak nyugodtan követem a famulust, ki persze rövid úton meglép előlem, de végül csak sikerül beérnem, tudom már, hogy mikor merre iramodik, ismerem, mint a tenyeremet. Nem is csoda az, hogy percekkel később rá is találok, ám ekkor már egy fura jelenetbe csöppenek, de csak mint külső szemlélő, hisz egyelőre nem akarok bezavarni a kis törpének, megvárom, mit alakít egymagában. Meg is szólítja a leányzót, sőt mi több, meg is nézegeti, és szaglászgatja, de a reakció, amit kap, valahogy eltorzítja az edés vonásokat. *
- A nevem Tocho! És ne nevezz így, lealacsonyító! * vág vissza azonnal továbbra is kisfiús hangján, majd azért még nagy duzzogva körbe szaglássza Rutát, de háta tis fordít neki, ekkor már kiszúr engem is, én magam pedig csak szám elé emelve kezem intem némaságra, ne áruljon el, sőt, vissza is húzódom rejtekem mögé, csak fejem búbja látszik ki, így figyelem tovább az események alakulását. * - Egyébként pedig ha véletlenül kekeckedni szeretnél, azt sem ajánlom a továbbiakban. Nagy vagyok és erős, simán leteperlek. És csak szólok, ma még nem reggeliztem.. irtózatosan éhes vagyok.* torpan meg úgy jó két méterrel előtte, de továbbra is háttal neki. Kicsike válla fölött vicsorog neki egyet, aprócska fogait mutatva, én pedig már vigyorgom is.. hát akkor itt erőfitogtatás lesz. Lassan fordul vissza Ruta irányába, ám miközben ezt teszi, az apró végtagok, a kicsike, nagyobb házi macska méretű test megnyúlik, és megnagyobbodni látszik. Feje is terebélyesedik, míg végül pár másodperc múlva, mire megfordul a leányzó felé, immár egy óriási, kifejlett, igencsak nagy testű oroszlán áll vele szembe. *
- Még mindig úgy gondolod, a Szimba találó név?* teszi fel a kérdést, most már igencsak mély hangján, sörényét cseppet a szél is megfújja, tisztára filmbe illő a jelenet. Egyetlen aprócska lépést tesz Ruta felé, nem ugrik felé, meg semmi, csupán csak a büszkesége csorbult, úgy hiszem, mivel közben kicsit közelebb is merészkedtem hozzájuk, hallótávon belülre, de továbbra sem lépek elő, csak élvezem az ingyen mozit. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 1:08 pm

* Na most gondban vagyok, nem értem, hogy mi baja a Szimba megszólítással, lévén, hogy a nevét sem tudom. Tudtam eddig. Látom, hogy felhúzza magát a pici cica. Újból elmosolyodok, nagyon édes, kedvem lenne a bundájába túrni és jól megölelgetni, tuti olyan, mint egy plüss. A vágy olyan erős, hogy alig tudok neki ellenállni. Felvonom a szemöldököm, és előre hajolva szemlélem az állatkát. *
- Lealacsonyító? * felciccenek. Komolytalan, hogy lenne már az? Amikor királyi szintre emeltem? Kezdek megsértődni, az meg eszembe sem jut, hogy nem tudja ki az a Szimba. El is felejtem, hogy milyen vicces jelenség ez, hogy egy állattal vitatkozom. Lecsüccsen nekem háttal és felém vicsorog, ezen jót nevetek, de csak mert olyan édes, úgy meggyürködném. Biztos vagyok benne, hogy ez csak tovább feszíti azt a bizonyos húrt, jól be fog nekem sértődni, és talán visszavezethetne az útra.*
- Tudatlan vagy. * mondom sértetten, miközben szemöldököm újból felszalad arra, hogy naaagy lenne és erős. Inkább kicsi a bors és csípős. *
- Fogjak neked egy mókust? * késemmel simán levadászom. Magabiztosságból nincsen hiány, sem nála sem nálam. Lehet valójában elvadászgatnák hajnalig. Hogy hitelt adjak szavaimnak elő is kapom késecskémet, ami a smith and wesson márkát képviseli, és nem igazán hívnám apróka késnek… Noha csak mókust akarok fogni vele, mégis leesik az állam mire az állat felém fordul és kissé kinövi a bőrét. Pislogok párat, hogy hátha káprázik a szemem. De persze nincsen szerencsém, a kismacska hamar felcseperedik. Hatalmast nyelek és felé biccentek gyilkos eszközöm magam elé tartom. Ha más nem megsebesítem, mielőtt macskajak leszek.*
- Miért te talán nem vagy az állatok királya? * próbálom menteni a helyzetet, nem sok esélyem van, ha valóban úgy dönt, hogy kiontja a belem a számon. Ártatlanul pislogok párat, hátha túlélem. Lassan hátrálok, tudom, hogy nem kéne sem hátat fordítani neki sem futni. Mindkét esetben csak támadásra ingerlem, már ha Ő is olyan, mint az össze többi fajtája beli. Immár remélem, hogy van valaki a közelben és nem csal a 6. érzékem.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 1:27 pm

* Csak bólogat a visszakérdezésre famulusom, én persze egyelőre továbbra sem tudom, mi történik arrafelé, tehát feléjük, de azt látom, Tocho műsorozni készül, ebbe pedig most semmi kedvem bele szólni, hagy lássunk valamit a célponttól is akár. Persze az oroszlánkölyök sem rest vicsorgatni a fogait, na meg fújni párat aaaazta, de félelmetesen a leányzó irányába, ugyanakkor Ruta nem tudhatja azt, amit mi ketten tudunk. Egyrészt Tocho csak morcoskodik, semmi komolyság nincsen ebben, bár talán Tarkhal, mikor először találkozott, ha átváltozik, egészen biztos átrendezi a srác arcát, elég csúnyán viselkedett vele, de a lány egyelőre szavakkal sem jelenthet rá különösebb veszélyt. Amiket viszont mond a szöszi, talán felhergelhetik a cicust, hiszen bár hátat fordít a lánynak, és csak újabbakat fúj a szavakra, én pedig azt veszem észre, egy kés is előkerül.. na akkor lassan ideje megjelennem a színen, addig nem hagyhatom fajulni a dolgokat, hogy egymásnak essenek.. jobban mondva nem engedhetem meg a leányzónak, hogy egy karcolást is ejtsen az állaton. A kicsike oroszlánból viszont hamarosan egy nagy termetű, gyönyörű, kifejlett példány lesz, mintha a semmiből nőtt volna oda, olyan szép a jelenet, ahogy elfigyelem.. komolyan nézném még én ezt, de Tocho egy lépést tesz a leányzó irányába, kinek a kezében a kés immár fenyegetően villan az állat felé. *
- Nem kell nekem vadásznod.. egy mókus semmiség. Te lennél az igazi jó préda.. a kérdésedre pedig egyértelmű a válasz. * morogja oda a leányzónak, és azt hiszem, éppen időben lépek ki a sűrűből, valahová kettejük közé érkezve, mivel ruta csak annyit vehet észre, a lény teste tűzbe kezd borulni, de ahogy engem meglát, hirtelen húzódnak vissza a lángok, mindenféle következmény nélkül. *
- Tocho, fejezd ezt be! Már megbeszéltük a korlátaidat.. embert nem eszel, megértetted? Szóval vissza az agyarakkal. * rivallok rá, cseppet sem ijedt hangon, vagy akármi. Én vagyok a gazdája, nekem engedelmeskedik, de most tényleg felhúzta a leányzó úgy látszik, ki felé csak most intézek néhány szót, miután szépen a támadó állásban lévő oroszlán elé sétáltam, Rutával szembe. * - Te pedig tedd el a kést, ha nem akarsz reggeli lenni. Csak egy jó tanács. * vigyorodom el, egyik kezemmel az éles tárgy felé bökve, majd szépen elő húzok kopottas, ócska farmerom zsebéből egy doboz cigit, a másikból pedig egy gyújtót is, most szükségem van egy szálra. *
- Látom, megismerkedtetek. Tocho, a famulusom, én pedig Axel vagyok. Kérsz? * mutatom be a kis duónkat rövid úton, kézfogás most nincs, helyette felé tolom a nyitott cigis dobozt, ha kérne, szívesen adok neki, ahogyan tüzet is, bár ki tudja, a kis bemutató után mit reagál majd. Külsőmet tekintve egyébként a farmerhoz még egy agyonra taposott tornacipő is tartozik, felül pedig egy fekete trikót viselek, melynek köszönhetően tetkom és kezdetleges izmaim is látszanak. Továbbra sem viszem túlzásba a gyúrást ugyebár, viszont helyes képemen, jobb szemem körül egy kis monokli sárgás, gyógyuló foltjai is látszódnak, hajam pedig kiengedve, mint mindig. Barna szemeimmel csak futva nézem meg a leányzót, megtettem már ezt kicsit arrébbról, tehát nem szentelek neki ilyen téren túl sok figyelmet, mint inkább a cigivel vagyok elfoglalva. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 1:54 pm

* Lever a víz, olyan gyorsan izzadok le, mintha éppen egy kemencében ülnék. Mázlija lesz a macskusznak, sült csirkét fog ebédelni. Mivel túl sok hús nincsen a csontjaimon, biztos elcsámcsog majd az izmaimon, csontjaimon, agyvelő galuska. Jól hangzik, majdnem éhes leszek. Azt azonban továbbra sem értem, hogy min húzta fel magát. Ha humoromnál lennék, biztos beszólnék, hogy milyen nagy lett a képe, mert ugye valóban megnőtt. Azonban inkább csak loppal hátrálok, ennek már a fele sem tréfa, nem is nagyon nevetgélek. Az előbb még olyan édes volt, jól meg gyömöszkéltem volna, de most… Gyömöszkélje meg a rusnya kórság. Arra kell következtetnem, hogy valaki már amúgy is elcseszte a reggelét. Talán elfutott a reggeli. Hahha. Humoromnál vagyok. kezemben remeg a kés. A való életben, mert ez egyre kevésbé tűnik annak, bárkinek bármikor nekiugrom. Küzdöttem már 190 centis 130 kilós színizom fickóval, bánta is pár fogam, de végül mégis Ő bánta. Annak aki az utcán él, küzdeni kell minden nap. De egy vadállat, az valahogy nagyon más.*
- Az előbb jobban tetszettél. * súgom halkan, talán csak magamnak,de tuti meghallja és biztos jobban felhúzza magát. Ha lenne anyám, szólongatnám, ha hinnék, imádkoznék. Ha nem remegnék, boldog lennék. Rohadék erdő, komolytalan, hogy az ember lánya, már egy kis sétát sem tehet veszélyes vad erdőkben.*
- Jó, jó, persze, de nézd meg milyen csontos vagyok. * pislogni sem merek, nehogy lecsússzam a pillanatot amikor szemen, torkon, fülön, lábon, bárhol szúrhatok, a másik kezemben a pálcám lengedezik, azzal majd kibököm a szemét, mint már átfutott agyamon. Ha mázlim van el tudom dobni úgy a kést, hogy szemközt találja az állatot, de engem ismerve inkább egy fába fúródik. Ez enyhe túlzás, késdobálásban elég jó vagyok, csak még sosem vadásztam oroszlánra. Míg ezen agyalok, az oroszlán tűzet fog, már éppen körbe néznék,hogy ki gyújtotta fel, ami nonszensz, azt el sem merem gondolni, hogy Ő csinálja. Összekoccannak a fogaim, a bátorságom is az utcákon maradt, össze kell szedni magam. A megjelenő srác lehökkent, és egyszerre fel is sóhajtok. Talán túléljük, vagy leginkább én. Az, hogy rászól a chipsz nevű állatra olyan megkönnyebbüléssel szolgál, hogy elfintorodok, mint aki sosem fél. Én? Cöh, röhej! Aztán rám is rámszól. Pf. Kikérem magamnak.*
- Na héj, én az oroszlánkirálynak akartam mókust fogni. * háborogok, mint a tenger, azért persze elteszem a kést, tokjába csúsztatom, mely a bakancsomon belül van, kissé kényelmetlen, de meg lehet szokni. Lefagyok a mozdulattal, ahogy kutatni kezd a zsebében, mi van ha engem fognak feláldozni? Megeszik szépen karban tartott vesém, tüdőm, szívem, májam és így tovább. De csak bagót húz elő, bejezem a mozdulatot a pálcám is elrakom.*
- Megismerkedtünk? Akár így is fogalmazhatunk. * hagyom rá, majd húzok egy szálat a felém kínált dobozból. Mélyeket lélegzek, hogy kezem remegése szűnjön, nagyjából megy is, ezt meg kell még szokni, hogy itt állatok kószálnak.*
- A famulsok ehetnek embert? * firtatom, ezt is jó lenne tudni, lehet csak megfélemlítenek. Ami elég jól megy és ettől kifejezetten bosszús leszek.*
- Ruta, de hívj csak reggelinek. * elvigyorodok és az oroszlánra vicsorgok. Így már csak nem zabál be. Kihúzom magam, mégis csak egy pasi áll előtte, nőiesen kidomborítom amim van, erre panasz nem lehet. Látom lesz közös témánk.*
- Gyakran sétáltatod erre a vadállatot? * mélyet szívok a dohányból, noha csak koca módban űzőm, most nagyon jól esik. Hátamat egy fának döntöm és élvezem, hogy élek, és egyből eszembe is jut, hogy nem szeretek élni.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 2:10 pm

* Ahogy elfigyelem, ilyen távolságból, mintha kezdene elfajulni Tocho és az ismeretlen lány között a beszélgetés. Bízom a famulusban, bár néha tényleg tud butaságokat művelni, de nem egyszer mentette már az én bőrömet is, szóval ez már csak így működik.. ösztönből. A lányka szavaira nem reagál semmit az oroszlán, csak mordul egyet, majd azért azt még kifejteni szándékozik, melyik az a piros vonal, amely alatt nem értelmes zsákmány a reggeli, felette pedig már igen, és hát egyértelműen Rutát hozza ki győztesnek ebben az elméleti párbajban. A kés viszont fenyegető, tehát innentől tovább nem hagyom én sem a dolgokat, s bár Tocho még próbálkozik némi lángra lobbanással, hirtelen közbe lépésem azonnal lohasztja a famulus haragját. Arcomon nyugalom, megjelenésem is azt sugároz, na meg nem kevés lazaságot is persze, és a késes csajtól sem rémülök meg, az kéne még, hogy visítva fussak holmi vasággyal negyven kilós szépségek elől. *
- Igen, hallottam hírét. De hidd el nekem, nem azok a kedvencei. * fogom halkabbra hangom, és hajolok is picit előre, mintha Tocho nem is lenne ott, vagy inkább csak azt akarom, ne hallja, de persze azonnal előkerül hátam mögül ő is, a maga aprócska termetével, hogy lecsücsüljön mellém nyugisan, míg én egy rövid bemutatkozással kezdek, majd már cigivel is kínálom a lányt. A famulus most nem szól semmit, csak duzzogva méregeti a szöszit, kinek szavaira bólogatok párat, majd ha elvette a cigit, tüzet is kap, de ez után már én következem, tehát pár pillanat múlva mélyet lélegzem a torokkaparó kis tárgyba. *
- Sajnos nem.. de széttépni széttéphetlek. * vicsorog még a kölyökhangú egyet Ruta irányába, így aztán kicsit sem félelmetes, de én azért még leguggolva hozzá vakarom meg buksiját, szeretem azért ezt a kis dögöt. * - Menj vadászni, haver. Itt leszek valahol, szóval hajrá. És lehetőleg ne rosszalkodj. Értve vagyok? * beszélek hozzá kedves hangomon, mire buksiját bele tolja őt simogató kezembe, végül egy sokat mondó pillantás Ruta irányába, és már el is szelel mellőlünk. Elmosolyodom azért még a kis jeleneten, na meg Ruta szavain is, mivel tényleg majdnem reggeli lett, de igazából a majdnem is eléggé kizárva. *
- Aha, valahol neki is ennie kell. Elég sokan engedik ki ide a famulusukat, szóval.. de akkor gondolom még nem nagyon találkoztál ilyesmi állattal. Remélem nem hozta rád túlságosan a szívbajt. * vigyorgom rá két slukk között, persze olykor-olykor elidőzik tekintetem a formás testrészeken, de nem túl sokáig, inkább tekintetét keresem, ha már így összefutottunk. * - Na és régóta vagy itt, kedves reggeli? Mikor érkeztél, és melyik házba jársz? Elég ciki lenne, ha a lilába, mert akkor éghet az arcom, hogy nem emlékszem rád. * mérem most be normálisan is, lila alatt pedig értem én a Cruorist, ez teljességgel egyértelmű. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 2:28 pm

* Immár lazábban állok és még a jókedvem is kezd visszatérni, ami ugye nem illik a stílembe a végén még kiesem a mogorva szerepből. Hiszen az egész élet színjáték, én azt jól nyomom, kell az életben maradáshoz. Ha kell én is cica vagyok, mint a kisoroszlán, máskor vad párduc, félni csak addig szoktam, amíg a harc nem kezdődik el, onnantól nincsen idő erre. Akkor már csak az számít ki rúg, üt, fejel nagyobbat.
Bólintok, elhiszem. Én is jobban szeretem a sült csirkét, a halacskát, sütve persze, de a mókus sem lehet rossz, meg nem is hiszem, hogy a ragadozó fogott már ilyesmit, ahhoz fára is kéne tudni mászni, márpedig ha jól sejtem azt Ő nem tud. Tényleg, fára is mászhattam volna előle, akkor biztos felgyújtja a fámat, nem jó ez így… sehogyse.*
- Az ember csak felajánl valamit a testi épsége érdekében. Nem állna jól nekem a letépett arc. * magyarázom miközben újfent slukkolok a koporsó szögből. Nem esik jól azt hallanom, hogy széjjel marcangolhat. Milyen világot élünk már? *
- Komolyan? Micsoda jó hír. * finnyásan elhúzom a számat, immár ellazultak az idegeim, lazán pöckölgetem a földre az elégett dohányt. Közben figyelem a kibontakozó szerelmi jelenetet Hüm, nem is tudom mi lennék jobban macska, hogy simogassanak, vagy a simogató kéz. Ellegyezek magam előtt, hogy elűzzem a gondolatot. Azt hiszem bajban leszek. Közben szemrevételezem a srácot, immár szabadon, míg Ő a vicsorkával foglalkozik, újfent elmosolyodom, összeillenek. A srác sem rossz, tetszik a haja, biztos szereti ha beletúrnak…. Újabb legyezés, ezt a gondolat menetet most kell abbahagyni. Mélyet slukkolok, lassan elfogy és nem lesz mibe menekülnöm. A kisállat közben megfenyít, felemelem a kezeim és mutatom, hogy: jó, jó pajtás, te vagy a győztes. Remélem így vidámabban csörtet el valamerre.*
- Ezt nem mondod komolyan? Itt bármikor megehetnek? * kezem a szívemre szorítom, mint aki menten frászt kap, noha lehet, ide kell jönni annak, aki meg akar halni. Biccentek, hogy de bizony frászt kaptam de persze csak kicsit, azt úgy illik. A reggeli megszólításon hangosan felnevetek, helyesebb lenne a majdnem reggeli.*
- Már kemény egy hete itt vagyok, csak olyan sok volt a pótolni való… * elharapom ezt a mondatot, nem kéne, hogy stréberek higgyen, ezen szintén jót mulatok, pont nem úgy nézek, ki, mint egy stréber, nem is nagyon sikerült pótolnom, ellógtam az órák nagy részét és.. nem is nagyon igyekszem. Bár látom, kénytelen leszek pár hasznos átkot betanulni.*
- Akkor bizony kedves Axel ez nagyon ciki. Haragszom is… Valahogy jóvá kéne tenned. * csalódottan elhúzom a szám, élvezem a kis évődést. Abszolúte nem zavar, hogy nem tudja egy házba járunk, én sem tudtam róla, de nekem van mentségem. Viszont tényleg úgy teszek, mint aki nagyon fájlalja. Elnyomom a csikket a cipőm talpán. De vagány lettem, jó élet, ha ezt látná… ki is? Veszett gondolat.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 2:45 pm

* Szétcsapva a két kakas között, bár ha jól láttam és hallotta, valamint mértem fel a helyzetet, inkább Tocho volt ismét a hepcisákodás forrása, máris beszédbe elegyedem a támadónak nem mondható, inkább prédával, és hát szavait hallva bizony fel kell nevetnem, mert bár amit hallok, nem éppen vicces, el is képzelem a jelenetet, de valahol mégis groteszk mindezt hallani és 'látni', így talán nem veszi zokon a leányzó. *
- Már próbáltad? * dobom vissza a labdát vigyorogva, jó, tudom, morbid humor ez, de erre nem lehet mit mondani, én meg nem vagyok az a fintorgós fajta, ki rosszul lesz ilyesmiktől, láttam már rosszabbat is. Viszont a mókusokra is akad némi megjegyzésem, ha már ennyire benne vagyunk a dologban, miközben már mindketten cigizni is kezdünk, a doboz a zsebemben landol természetesen a gyújtóval együtt, hogy nyugodtan hódolhassak szenvedélyemnek. Rettenetesen jól esik most, valószínűleg egy szálnál nem is fogok megállni, de Tocho azért még felesel picikét, mire én nyugodtan guggolok mellé, s szeretgetem meg kicsit az állatot. Meg is érdemli, na meg nagyon hozzám nőtt ez a kis mihaszna, szeleburdi dög, aki néha ugyan idegesítő, de mégiscsak én vagyok, egy részem, hozzám való, és hát nélküle már cseppet üres is lennék, úgy hiszem. Ruta viszont megadó gesztust tesz a famulus felé, mire én csak elmosolyodva egyenesedem fel, Tocho pedig már messze is jár, így megy ez nála. *
- Hát, nem tudom, mennyit hallottál a suliról, de vannak erre vámpírok, olykor elmeháborodott mágusok és lények vetik ránk magukat.. szóval nem mondom, hogy nem biztonságos az intézmény, de azt tudnod kell, hogy megtanít a túlélésre. * bólintok is egyet szavaim végén, közben szívva a cigit persze, és hát hangomból bizony hallhatja, komolyan beszélek, nem áll szándékomban beszívatni őt. De nem is akarok efelett agonizálni, szerintem jól is van ez így, ahogy van, szóval máris terelem a szót, pár kérdést szegezve neki, miközben hozzá hasonlóan csikkemből kilököm a még égő parazsat, rá is lépek, a szűrős részt pedig arrébb is pöccintem, és már jöhet is a következő szál. *
- Tényleg nem könnyű itt, de megéri. Én már harmadikos vagyok, végezni fogok idén, tavaly évfolyamot léptem.. hidd el, annyira nem nehéz. Nekem első után gyakorlatilag a harmadik következett. * mosolyodom el, nem csak hogy jó pasi vagyok, de még okos is, szóval nincsen velem semmi gond se, és erre büszke is vagyok, természetesen. Ám de ahogy hallom, tényleg benéztem, nos igen, mióta nem vagyok sentinel, annyira nem is figyelgetem az újakat, de ő meg annyira új, hogy nem is csoda, nem emlékszem rá. Kihívó tekintetét viszont állom, újabb slukkokat küldve tüdőmbe jut is eszembe rögtön valami. *
- Hát jó, elég elveszettnek tűntél az előbb.. és feltételezem nem is ismered ki még magad itt annyira. Esetleg mutassak kiutat a csúúúf rémekkel teli erdő sötétjéből? * meresztem is ki szemeimet, számból lóg a cigi, kezeimmel pedig felé is nyúlok, amolyan ijesztősen mozgatva ujjaimat, ahogy a gyerekeket is szokták szívbajnak kitenni, de vigyorom semmi komolyságról nem árulkodik, nem vagyok én egy szemét alak, attól nem kell tartania. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 3:07 pm

* Komoly arcot vágok, mint aki azon agyal, volt-e már letépve a fél orcája?! Majd megrázom a fejem és megtapogatom a szóba forgó testrészem, még jó, hogy nem másikról csacsogunk.*
- Nem, de elég erős a képzelőerőm. Meg persze nem is cserélném el az arcom, bejön így, húscafrangosan talán kicsit használhatóbb lenne. * máris elmehetnék a vidámparkba, ott is a rémségek kastélyéba, vagy valami jobb filmbe főszereplőnek, mondjuk a Fűrész 66-ba. Elforgok jobbra és balra, hogy láthassa az arcom így tökély ahogy van. Okosan bólintok arra, hogy sokat tudok a helyről, utána néztem, mondjuk a kinti világban nem sok fellelhető olvasmány van az iskoláról, valószínű ez nem a véletlen műve.*
- Igen, tudom, de azért valahogy bíztam benne, hogy nem falnak fel, vagy nem az első héten. * végül vállat rántok, nem tök nyolc mikor ontják ki a vérem? Egy-két hét mi ez ahhoz képest, hogy talán van még hátra 70 évem?*
- Nagyszerű * morogok fel, mintha a legjobb hírt kaptam volna csak éppen nem tudnék neki örülni, de egy ilyen hírnek kis is tudna?*
- Az egész elcseszett élet egy túlélési próba. Tiszta élvezet. * az én hangom meg arról árulkodik, hogy van ebben tapasztalatom bőven, csak egy kicsit másféle módszerrel. Nem félek ezektől, a halál meg… Osho szerint is csak a kezdet. Az, hogy nem könnyű vállrándításra késztet, sehol sem az.*
- Most megleptél. Az élet maga, nem túl egyszerű. Szóval csókos vagy? Kihagytál egy évet? * elvigyorodok, talán majd kérek pár különórát, lenne elképzelésem, hogyan néznének ki azok. Jaj, egy újabb ellegyezendő gondolat. Kíváncsian tekintek rá, Érdekelne, hogyan fog kiengesztelni, válaszára és az ijesztgetésre felkacagok. Most, hogy nem félek, nem tűnik nagy áldozatnak. Nappal a horror filmektől sem fél az ember, annyira.*
- Ennyi? Ennél kicsit többet vártam. Nézzük csak… * gondolkodva indulok előre, vagyis amerre mutat, hogy majd vezet a visszaút. Elég halkan lépkedek a fák között, talán igazi vadász is lehetnék.*
- Először is majdnem kinyiffantott a cicád, aztán te meg nem ismersz meg. * vicces, mintha régi ismerősök lennének, jót derülök ezen a rágalmon, talán nem veszi zokon.*
- Utána meg ijesztgetsz egy szegény, elhagyott lányt a sűrű, csúúúf erdőbe. * utánzom a hangját és kissé szembe pördülök vele, ha már előre engedett.*
- Kevés lesz. Ennél többet várok. * dacosan lecövekelek vele szembe, akkor bizony nem mozdulunk, ha nem ígér valami jobbat. Igazából simán itt is hagyhatna, senki nem vetné a szemére, de az a megérzésem, hogy benne van egy kis játékba.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 3:24 pm

* Továbbra is csak vigyorgom szavaira, és most, hogy így mutogatja magát, újra benézem a csinos vonásokat. Tetszetős a kicsike, és a vonásai, na meg a tetkok, és minden, mintha megrajzolták volna, de ez még nem jelent semmit, na meg ha akarnék úgyis találnék rajta kivetni valót.. ugyanakkor pedig pár éve még kaptam volna utána, gondolkodás nélkül. Mára viszont megváltoztak bizonyos dolgok, tehát a megnézés vagy benézés, nevezzük ahogy akarjuk, az sem teljesen az igazi, belül legalábbis nem jelent túlságosan sokat, így inkább pár perc erejéig Tochora fókuszálok, majd Rutának kezdek magyarázni picit a suliról, nem fenékig tejfel itt sem az élet, és reakcióiból ítélve az övé sem volt az, ezt nem nehéz össze rakni. *
- Úgy festenek a szavaid, mintha tapasztalatból beszélnél. * jegyzem is meg neki, s újra megnézve őt nem igazán tudom elképzelni róla, hogy túlságosan sokat élt volna, hogy ez meg az történt vele, de ugye külső alapján nem ítélünk, így én sem teszem. Az én homlokomra sincs ráírva, hogy szeretett bátyáim egyike vámpír, és hogy az én életem sem a legtökéletesebb, de addig jó, amíg ezzel más nincs tisztába, nem is tartozik senkire. Arra viszont, hogy friss husi itt, és kissé lustának is mondható, legalábbis erre is enged következtetni számomra, én rögtön előrukkolok némi olyan információval, amiket, hallva reakcióját, más sem igen néz ki belőlem. *
- Csókos? Dehogy. Rühellem a nyaló kis senkiháziakat. Nekem van eszem, ennyi a történet. Megdolgoztam érte. * vigyorgom büszkén, ha hiszi, ha nem, a szakadtas külső tényleg nem garancia arra, hogy buta, semmihez sem értő belső társuljon hozzá. Dora is benézte ezt anno, de mostanra már azért belátta a drágaság is, hogy nem így működnek a dolgok. Láthatóan azonban Ruta némileg, csupán csak játék szintjén húzza fel csinos kis nóziját, mire nekem is megvan ám a válaszom, és ha ez nem elég neki.. na nem baj, azért én csak megindulok arra, amerről érkeztem, ő pedig mégis készséggel követ, be nem fogva száját.. csoda is lett volna, ha nem szólal meg. Cigimet szívva tovább derülök magamban orrom alatt rövid kis összegzésein, s jó pár méter megtétele után már nevetve állok meg előtte, hiszen feltart, nem enged tovább. Elég merész a kiscsaj, belevaló, és ez szimpatikus, csak hogy nálam ez már nem így megy. Csikkemet lábam elé hajítva taposom azt össze gumis talpammal, majd végül barna szemeim tekintetét keresik, helyes képemen pedig egy halvány mosoly dereng csak, miközben meg is simítom pofiját, majd hirtelen kapom el tarkóját, hogy magamhoz húzzam hevesen, de arcom előtt pár centivel meg is tartom fejét, tényleg tartva, érezheti, nem is engedném közelebb. *
- Ennél többet? Hát Ruta, ki kell ábrándítsalak, ennél többet nem kapsz... a révész viszont úgy nézem, rád vár. Talán ő teljesíti a kívánságaidat. * nézek le ajkaira, majd vigyorogva el is tolom magamtól, és egy kis kacsintás kíséretében el is eresztem, lehet, hogy gonosz dolog ez, de mást nem is tudna kicsikarni belőlem. Kezeim újra zsebembe mélyednek, én pedig egyerűen hátat fordítva neki indulok is befelé, az erdőbe. * - Viszlát, Ruta, örültem a találkozásnak! * kiáltok még hátra, majd már jöhet is nagy vigyorogva az újabb cigi. Szegény lány, hajj de hoppon lett hagyva, én pedig még csak kísértést sem éreztem. És azért ez jó, nagyon jó dolog ám, most viszont ideje megkeresnem famulusom, még mielőtt másba is belekötne a drágaság. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-24, 3:50 pm

* Baktatok a fák között és be kell vallani magamnak, hogy nem is vagyok olyan elveszett, lehet, hogy simán visszatalálnék, de jobb ez így legalább nem unatkozom. Igyekszem azért jobban beinni a látványt, meg az utat, noha tudom, hogy jövök még ide és lesz időm feltérképezni, akkor majd igyekszem kissé…. Fene sem tudja, nem szemtelen lenni az álatokkal, de a macskát sem én húztam fel, inkább Ő magát, önnön büszkeségével.*
- Mindenki tapasztal ezt meg azt, erről szól a lét. Nemde? * inkább csak mosolygok, mert nem tervem neki arról mesélni, hogy éltem, vagy hogy próbáltam élni, és mennyire kellett keménynek lenni ahhoz, hogy most itt lehessek. Az viszont biztos, hogy a törékeny nő szerepe jobban megfogja a férfiakat, ha közel vannak, lehet jól használni a testet. Védekezésre. Újból elmosolyodok és felé pillantok, miközben letörök egy apró, már amúgy is hallott ágat. Nem hozna sok levelet, nincsen benne élet, amúgy nem bántanám a természetet kifejezetten szeretem.*
- Ha csókos lennél sem vallanád be. * mutatok rá a lényegre kötekvően, hiszen kevesen vallják be manapság, hogy nem önönerejükből jutottak el oda ahol éppen dagonyáznak. Aztán csak állok vele szembe és várom az ajánlatot, amivel majd kiengesztelheti sértett énem, ami ugye nincs is, sejtem, hogy Ő ezt tudja. Ám kissé félreért. Úgy ránt magéhoz, mintha 10 deka lennék, ennek oka, hogy meglep és kibillent egyensúlyomból, elsőnek hátracsapó karom azonnal közén fúródik, tenyerem a mellkasának támasztom, másikkal pedig a karját markolom meg, és igyekszem bizony távolságra tartani. Meglepetten beszívom lélegzetét, el sem hiszem. Mire reagálnék eltol, körmeim szép kis nyomot hagyhattak a mellkasán, azt hiszem mélyet, félhold alakút, olyan 5 darabot. A révész felé pillantok, aki unottan várja, hogy beszálljak, lehet félúton vízbe öl. Még gúnyosan a srácra mosolygok, végigmérem, mint egy rúd kolbászt, és még jobban elhúzom a számat.*
- Igen. Férfiasabbnak is tűnik. * szegény révész, olyan, mint egy szottyad szőlő, de lehet én erre vágyom. A vicces az egészbe, hogy olyasmit reméltem, körbevezet, vagy mutat pár varázslatot, esetleg mutat egy jóféle kávézót… De mit is mondhatnék? Pasik! Elindulok a csónak felé, ajkamon olyan mosollyal, amit nem neveznék szépnek. Meg sem fordulva intek vissza.*
- Fogsz még jobban is. * remélem, hogy hallja még a szavaimat. Meghagyom férfias egoját, had örüljön magának, addig jó, míg azt hiszi a legnagyobb büntetés, hogy megfosztott egy csóktól. Szeretem, amikor ilyen könnyűvérűnek néznek, ez biztosítja, hogy közel sem találta el a jellemem. A többit pedig csak magamnak teszem hozzá.*
- Találkozunk még barátocskám. * komor ábrázattal szállok be a csónakba és nekikezdek a morgolódásnak, hogy milyen hideg van, milyen büdös a víz, milyen tré már a muksó munkája, és hogy révésznek lenni régen mit is jelentett. Faggatom arról, hogy mennyit kap kuli munkájáért, és, hogy nem unja a rusnya kastély látványát. Persze nem így gondolom, de azért a révész csak kiakad és hozzám is szól.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-28, 5:29 pm

//olvadunk Ashival//

* Famulusomon kívül nem terveztem társaságba botlani, de végül természetesen sikerült, mint mindig, most meg itt állok egy szundító kutya mellett, egy cseppet sem dühösnek tűnő vörös társaságában, ki fejébe vette, hogy vissza tart, míg az állat magához nem tér. Nem vagyok én óvóbácsi, hogy bárkit is pesztrálnom kellene, ezt ki is fejtem neki, nem beszélve a kutyusról, de ő csak tovább köti az ebet a karóhoz, hát persze. Ismét muszáj volt egy ilyen emberbe belefutnom.. jobban mondva Oginnal belekötnie. *
- Eddig is egyedül voltál, mert ahogy láttam, nem famulus. * mutatok rá a dolgok lényegére egy sóhajjal, kezdek türelmetlen lenni igen, és már fordulnék is el tőle, hogy a távozás híres mezejére léphessek, ugyanakkor a sors valahogy most is, mint mindig ellenem dolgozik. Az állatok, mint valami orgonasípok, már legalábbis termetre, úgy rohannak kifelé a bokorból, Ashi persze csak kapkod ide és oda, tehát nekünk kell cselekedni most Oginnal, úgy hiszem. Pár éhes állattól nem ijedek meg, és harcolni sincs nagyon kedvem, szóval én a magam részéről el is intézem rövid úton a medvét. Nem látom értelmét legyengíteni, nem érdemes sokáig szenvedtetni, és mivel az életem a tét, így eszembe sem jut az a verzió, hogy csak simán kiüssem. El is végzem azt, ami tőlem telik, méghozzá sebesen, Ogin pedig szintén, így fordulok vissza újra Ashi irányába, pár dolgot közölve vele tényként, de ő továbbra is úgy hiszi, megmondhatja, mit tegyek. *
- Te most parancsot adtál nekem? * hökkenek meg egy pillanatra, meglepett tekintetem szegezve vonásaira, hát ezt komolyan nem hiszem el.. de pár szusszanás, még mielőtt tényleg felhúzna, így kissé megadóan, ám mégis szigorú hangon közlöm vele a pálcás dolgot. A magyarázata elég gyenge, inkább csak legyintek is, s szétnézek az erdőben. *
- Akkor hol is van a pálcád pontosan? Menjünk el érte, a mackó vigyázni fog álomszuszékra. * döntök mégis amellett, hogy picit vele maradok, hátha így könnyebb lesz a szabadulás. Bólogatok is párat kérdésére, igen, Inflatusos lennék, nagyon nincs ezen mit kifejteni, és remélem meg is indult valamerre, tehát mutatja az utat cuccai felé, mert akkor természetesen követem, és arra is világítok, ez alap, ám újabb kérdése olyannyira bugyután hangzik, talán valami álomvilágban élhet ez a lány. *
- Most komolyan a medvét sajnálod? Tulajdonképpen Ogin segítségével le is léphettem volna, és akkor rád ront, nem a kiszemelt prédáira. Széttép. Darabokra. Még mindig a medvét sajnálod? * fordulok felé kissé türelmetlenül most már, meg is rázom a fejem, majd előre bökök pálcámmal, inkább csak haladjunk. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-28, 6:00 pm

*Sikeresen eldobok egy labdát az erdőbe olyan mesze hogy Tequila el is tűnik a szemem elöl. Tequila nem jelentkezik, de egy idegen hang igen ami arra utal hogy társaságom lesz este. Mivel a kutyámról kiabált odamegyek -természeten cuccaimat a fánál hagyom- , hogy meg nézem mi van és ekkor látom hogy a kutyusom elalszik egy nagymacska segítségével. Ami minden bizonnyal egy famulus hisz máskülönben nem repülne. A sráccal elkezdek beszélni, de ő el akar menni, amit én nem nagyon díjazok hisz kiütötte a kutyámat legalább addig maradjon itt meddig fel nem kell. Különben is végtelen vagyok pálcám nélkül mely most egy fánál pihen. Mikor már épp el menne egy érdekes trió bukkan elő a fák közül és meg támadnak minket. Mivel nem tudok nagy segítséget nyújtani, így inkább Tequilát akarom felnyalábolni és elrohanni vele ami nem sikerül. Hála Takoda-nak a medve és a rókuci elalszik örökre.*
-Minek tűnt?*kérdezem nyugodtan. Jó formán parancs volt de nem azért egy kérés is amit illene teljesíteni. Amúgy is tőle most elég nehéz megszabadulni és hát talán több esélye van rá hogy hamarabb vége legyen enne a beszélgetésnek.*
-Arra van, de... jó menjünk medve koma vigyáz rá kérlek.*mondom a macinak majd elindulunk arra merre van a cuccaim. Felteszek neki egy kérdést amire egy rövid válasz ad. Mikor kifejtem a medvével kapcsolatos véleményem úgy tűnik egy kicsit meglepődik a másik.*
-Nem azt mondtam pontosan. Vagyis egy kicsit sajnálom mert szeretem az állatókat, de nem mindig ilyen közelről...*mondom és figyelem a az úttat. Amit mond egy kicsit érdekesen jött ki átgondolva. *
-Ha eltudtál volna menni akkor mérten mentél?*kérdezem meg egy kicsit furcsállom, hogy ha tényleg élménhetet volna mért nem ment. Lassan elérünk arra a helyre hol a cuccaimnak vannak.*
-Amúgy most hogy van az hogy mégis maradsz meddig Tequila fel nem kell?* fordítva meg a fejemet majd felnézek az égre hol a fák lombjai közt lehet látni a holdat és felhős csillagos eget. Szép este van ma medve támadáson kívül is.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-28, 6:15 pm

* Szépen zajlanak az események, én pedig lassan már azon kapom magam, egy tőlem jóval fiatalabb leányzót istápolgatok, aki némi bekeményítéssel próbálkozik, már ami a parancsolgató hangnemet illeti. Meg is jegyzem neki azt, amit hallok, elég fura, én azért nem mernék még helyeselni is ezek után, de nem vagyunk egyformák. *
- Nos, pontosan annak, de nem biztos, hogy kéne. * válaszolom vissza picit szúrósan, de unom már ezt a szócsatát, azt, hogy szeretnék lelépni, elmenekülni innen, amit Ogin olyan ügyesen meg is tett, de neki ugye oka is volt, már ami a vacsit illeti. Én viszont úgy állok itt, mint valami ovis, egy másikról gondoskodva, legalábbis kezdem így érezni magam, s hogy hamarabb kiléphessek ebből a lehetetlen találkozásból, beadva a derekam indítványozom, hogy inkább szedjük össze a holmijait, amíg még a kutyus is horpaszt, aztán pedig mindenki mehet a dolgára. *
- Remek, akkor indulás. * sürgetem meg a leányzót, és mivel így is tesz, pálcám fénye világítja be utunkat, tehát többnyire szorosan mellette haladok, néhol innen, néhol pedig amonnan kerülve meg a fákat, melyek utamat állják. Semmi energiám most ezt csinálni, de legalább nyugton van ő is, én pedig készségesen igyekszem nem lemaradni mellőle. Közben persze még a macikát kezdi sajnálni, hát, nekem valahogy kicsit sem esik meg rajta a szívem, részemről logikus érveket hozok fel számára éppen emiatt, de ahogy hallom, mindössze állatszeretet az, ami jelenleg benne tombol. *
- Én is szeretem őket, de ha az életem a tét, tök mindegy, ember-e, vagy bármi más. * vetem oda neki hetykén, ám ekkor jönnek csak a kérdések, melyeket felém szegez, én meg csak sóhajtva egyet állok meg mellette, cuccai felé világítva. *
- Elmehettem volna, de te védtelen vagy, tehát abban a helyzetben felelősséggel tartoztam. * magyarázom neki, mintha tényleg mindent a szájába kéne rágnom, vagy csak én vagyok túlságosan antiszociális jelen pillanatban, ám még mielőtt másik kérdésére válaszolhatnék, halk csaholás hangzik fel mögöttünk, majd az avar zaja, én pedig arra fordulva pálcámmal pillantom most már meg a fénykörbe bekerülő állatot. * - Tequila pedig felébredt, nagyszerű. * állapítom meg boldogan, viszont.. annyira kis esetlen ez a lány, hogy talán jobb is, hogy vele maradtam. *
- Egyébként elsős vagy, Ashi? És merre indultál? Egy darabig elkísérlek. * ajánlom fel neki most én, valamivel normálisabb hangnemben, komolyan nem fogom itt hagyni, a végén még a tápláléklánc szerves része lesz. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-28, 6:59 pm

*Szerencsésen megmenekülünk a támadástól, ami nem nekem köszönhető. Inkább csak akadály voltam. Megkérem/parancsolom, hogy maradjon velem meddig fel nem kell a bundásom. Amit szóvá is tesz hogy nem tettszik a hangnemem. Már lassan kezdek fáradni ezért csak megvonom a vállamat.*
-Tudod jó formán az én hibám, hogy arra dobtam a labdát, de nem mindig lehet tudni, hogy ki hol van. Nem gondoltam volna, hogy egy nagycica a gazdájával erre sétál.*vallom be.*-De te sem vagy ártatlan hisz nem tanítottad a cicádat jó modorra... na de most már mindegy.*sóhajtok és belegyezek, hogy összeszedjük a cuccaimat. El is indulunk közben figyelem az utat hogy biztos arra menjünk amerre kell. Közben hangosan el is kezdek gondolkozni, amire arra következtet, hogy sajnálom a medvét melyben van egy kis igazság, bár abban is amit ő mond.*
-Ez is igaz, de neki is kell valamiből táplálkozni, bár nem belőlünk az már egyszer tuti. Bár ha te most nem lettél volna akkor szerintem nehezen menekültünk volna meg a medvétől és a rókától. *grimaszolok szerencsére nem láthatja. Közben végig gondolom amit mond és rájövök, hogy valamit nem értek. Fel is teszem a kérdést. A válasza olyan mintha egyértelmű lenne, kétségtelen az is lett volna máskor. *
-Őőő..oké akkor köszi hogy nem menteted magad meg engem a felelőslég alól.*mondom, de inkább csak viccelődni akarok mint megbántani. Mivel megérkeztünk a legelső helyszínre fel is veszem a cuccaimat. Közben hallom hogy valami zörög, mikor megfordulok látom, hogy a kutyám az.*
-Álomszuszékom jót aludtál ?*kérdezem a kutyámtól ki csak ásít egyet az igenlésre. Takoda kérdésére nem tudok válaszolni, vagyis egy értelmű választ adni ezért először nem is akarom, de aztán még is megmondom.*
-Igen elsős és csak sétálni akartam/akarok a kutyámmal, nincs konkrét célom vagyis a napozás volt csak arról már lekéstem... *rántok egyet a vállamon közben elkezdek gondolkozni mit is csinálhatnék még az este folyamán hisz aludni nem akarok menni még.*
-Te hova szándékoztál menni este?*kérdezek vissza jobb híján talán add valami jó tippet hova mehetek. *
-Te most harmadikos vagy? Csak azért mert egy kicsit idősebnek tűnsz egy másodikosnál...*mondom és inkább másfél nézek, mert ki tudja, hogy eltaláltam vagy sem.*
-Nincs kedved egy kicsit sétálni?* teszem fel a kérdést ami elég hülyén is jön ki. Tekintve a mai estére.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-28, 7:19 pm

* Nem igen tűröm a parancsolgató hangnemet, amit finoman tudtára is adok. Nem képzelem magam soknak, de annak sem látom értelmét, hogy így viszonyuljon, tehát további szavaira csak mélyebb lélegzetvételekkel próbálok elmémbe higgadtságot préselni, többnyire igaza van, én viszont tehetetlen vagyok. *
- Egy mertix jellemmel megáldott famulust nem igen lehet megnevelni, de mindegy, hagyjuk is. * legyintek már csak a dologra, nem akarok ezen vitázni vele, ha nem muszáj, és inkább egy javaslattal állok elő, így lépkedhetünk el a kutyustól és a halott medvétől is természetesen. Összegzésére már nem mondok semmit, jobban is figyelhetne, és továbbra is tartom, hogy az egyetlen biztos dolog a pálca, és ha az nála van, kevesebb gond érheti, ez így logikus. Majd megérti, ha megérti, de persze azt is felhozza, mikor már a célnál járunk, tehát megtaláltuk egyedül hagyott holmijait, hogy miért döntöttem úgy, ahogy döntöttem. Röviden el is magyarázom neki, mi volt az indok, reakciójára pedig csak fejem rázom meg. Mondanék most pár szép szót, de inkább nem teszem, s még talán szerencse is, hogy a bealtatott háziállat közbe szól, tehát gazdijához közelít, ezzel elvonva az én figyelmemet is, akkor azt hiszem, nincsen már gond, egy szál se. Egy pillanatra talán még el is mosolyodom, ahogy nézem a kis jelenetet, ahogy örül egymásnak gazdi és kedvence, de nem kéne látnia, így törlöm is le képemről a kedves vonásokat, s segítségem ajánlom fel most én, azt azért csak megérdemli, hogy normális legyek vele. Válasza végének hallatán elmosolyodom, tényleg valami álomvilágban élhet ez a lány, és most már nem érdekel, hogy lelepleződni látszik figyelmesebb énem is, szóval most én következem. *
- Egyszerűen meguntam a tanulást, besokalltam, és levegőre vágytam. Túl sok volt a.. nem is tudom, miből. * ráncolom össze végül szemöldökeimet, fogalmam sincs ugyanis, hogy mit olvastam, mielőtt leléptünk a kastélyból, az viszont igaz, hogy harmadéves vagyok, tehát bólintok is egy határozottat kérdésére. Konkrét célt viszont nem jelöl meg a leányzó, de újabb kérdése viszont akad. *
- Mint mondtam, valameddig elkísérlek, akár vissza itt a révészhez, akár másfelé. De inkább lassan vissza az iskolába, elég későre jár, és bár nem vagyok sentinel, te viszont elsős vagy, és akadnak erre tőlem szemetebb lények is éjszaka. * tekintek ismét körül, majd ha nem bánja, visszafelé indulok, pont az ellenkező irányba, tehát arra, amerre a révész szedi össze mindig a diákokat. * - És mond csak Ashi, egy magadfajta kedves leányzó mit keres egy ilyen durva helyen? * érdeklődöm felőle, nem fogok kukán sétálni mellette, ha már én magam vállaltam be a társaságot. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-28, 8:00 pm

*A kikérésre én csak vállat vonva válaszolók neki. Amit mondok kétségtelenül van benne igazság, bár lehet, hogy abban is van valami amit Takoda, de mivel nem értem a mertix szót nem mondok semmit. Már kedvem nincs a veszekedéshez így inkább csak bólintok egy aprót. Közben elindulunk a cuccaimhoz és hátunk mögött hagyjuk az állatokat. A táskámig szinte csöndben megyünk, de aztán elkezdek hangosan gondolkozni, ami nem valami szerencsés ötlet. Egy kisebb ellen szemben kerülünk ismét de el akarom viccelni a dolgot ami úgy néz ki nem jön össze. Inkább felveszem a cuccomat mikor a kutyám megérkezik és én nagyon megörülök hogy egyben van.*
-Na kutyám medve bácsi vigyázott rád igaz?*kérdezem már csak a szórakozásból is és meg ölelem az álmos kutyámat. Édes az hogy némán szuszog még egy kicsit a komaságtól de aztán felállok és válaszolok a kérdésekre. Felvonom az egyik szemöldökömet mikor meghallom hogy nem tudja mit is tanult.*
-Na ez új! Nem csak én vagyok olyan, hogy már vagy ötször ugyan azt a tananyagot olvasom nem tudom mit is olvasok vagy annyira unalmas... na de általában segít a friss levegő és a csoki...*elhallgatok, mert veszélyesnek érzem tovább mondani a magamért és inkább mást kérdezek.*
-Hé én egy szóval sem mondtam hogy szemét vagy....* tárom szét a karomat majd a mellkasomon össze is fűzöm. Közben lelesek a a kutyámra ki inkább arra szavaz hogy menyünk vissza. Így követjük Takoda-t és közben előveszem a pálcámat.*
-Lumos.*mondom halkan és előtör a fény a pálcámból. Közben végig hallgatom a kérdését és a távolban keresem a választ amit jó formán tudok.*
-Hát jó formán a tesóm miatt... ha végzek őt fogom megkeresni... meg hát érdekel a fekete mágia már a születésem óta.*vonom meg a vállamat és közben a nővéremre gondolok ki valahol a világban van.*
-Na és te három évvel ezelőtt miért ide jöttél?*kérdezek vissza mert azért kíváncsi vagyok mit keres itt. *-És már tudod mit csinálsz ha levizsgáztál itt ... vagyis ha nem rám tartozik nem kell el mondanod...*már teljesen összezavarodok a végén mely azt mutatja hogy egy csöppet álmos vagyok. Veszek egy mély levegőt. Az után rámosolyodok.*
-Amúgy honnan érkeztél Takoda?*teszem fel a kérdést és közben már látom is a tengert.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-28, 8:16 pm

* Lassan csak sikerül rávennem arra, hogy holmijáért menjünk, szóval meg is indulunk, társalogva eközben. Idővel persze én magam is lenyugszom picit, tehát láthatóan visszább vettem a morcoskodásból, de azért mégis kioktatom famulusom nevelhetetlenségéről. Igen, én magam is kezdek fáradni, az tény, tehát nem kívánom most én ezt az egész helyzetet, de ha már így hozta a sors, igyekszem a lehető legjobbat kihozni a dolgokból. El is regélem neki, hogy egyszerűen csak ki akartam már szabadulni a kastélyból, az ódon falak közül, és hát okokat is kap, minden részletet persze nem osztok meg vele. Aranyos a reakciója, ismételten el is mosolyodom hát, a csoki említése meg egyenesen felvillanyoz. *
- Igen, az édesség csodákra képes, de én inkább gumicukros vagyok. * adok némi információt is magamról, tulajdonképpen édes mindegy, mit eszem, csak valami finomság legyen, annyi a lényeg. De mint mindenki másnak, kedvencem nekem is van ugyebár, ám most nem ez volna itt a lényeg, hanem szerintem inkább az, hogy épségben vissza jusson a kastélyba. Nekem nagyon mászkálni, így társaságban nincs kedvem, viszont tényleg későre jár, így örömmel konstatálom, nem ellenkezik afelől, hogy a révész felé vegyük az irányt, sőt mi több, kissé álmosan még fényt is varázsol pálcájával. Innentől már két világító pont vagyunk csak a sötétben, s míg haladunk a csónak felé, amit már lassan ki is lehet szúrni a fák takarásából, kérdezek is tőle valamit. Válaszát figyelmesen hallgatva bólogatok párat, de ő persze vissza dobja a labdát, mire nem túl konkrét reakciót kap. *
- Igazából már én magam sem tudom. Sok célom volt az ittlétemmel, de a sors kiszámíthatatlan, és azt sem tudom, mi lesz még, ha pontot teszek a végére. Indul jövőre felsőbb képzés is, szerintem maradok, végtére is ez most az otthonom. * foglalom össze gondolataimat, félelmetes, hogy mennyire üres a belsőm, azt hiszem, most kezdek csak rádöbbenni arra, milyen gyorsan eltelt ez a három év. Durva. *
- Indiánok közt nevelkedtem, szóval Amerikából, egy rezervátumból. * válaszolok kérdésére, s mivel már lassan megközelítjük a partot is, kiértünk tehát a fák közül, a révész pedig véletlenül erre tartózkodik, lassítok lépteimen. * - Én azt hiszem, most csak eddig jövök, Oginról meg is feledkeztem.. de szerintem nem lesz gond innentől, a révész a kastélyig visz. Örültem a találkozásnak, Ashi! * jut eszembe hirtelen famulusom, nem akarok nélküle visszatérni a kastélyba, tehát elköszönve a leányzótól megvárom, míg becsüccsen a csónakba, majd ha már elindult vele a kis hajó, én újra bevetem magam az erdő sűrűjébe, hogy aztán kis idővel később én is visszatérjek, nagymacskámmal oldalamon szobámba, és álomra hajtsam fejem a hosszú séta után. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-07-28, 8:55 pm

*A fáradság győz rajtam így beleegyezek abba hogy összeszedjük a táskámat. Útközben nemigen szólunk egymáshoz. igazából én töröm meg a csendet egypár mondatot váltunk a témába, de hála Tequilának kicsit oldódik a feszültség. Elkezdünk beszélgetni arról hogy ki miért jött le. Amint elmondom hogy nem volt konkrét célom csak sétálni akartam meg napozni-amiről lekéstem- vissza dobom azt a piros labdát amit Tequilának is dobtam. A válaszára elkezdek elmélkedni majd meg is említem az egyik energia forrásomat tanulás a lat a csokit. Látom hogy nem csak én szeretem az édességet.*
-Összes édesség nagyon finom.*jelentem ki. Bármilyen édességet megeszek és sajna Tequila is ami nemigen szeretek. Elhatározzuk hogy visszakísér egy darabig a révészhez ki majd tovább vissza a kastélyig. Szóba kerül az is hogy ki miért jött ide tanulni. Nem igen fejti ki Takoda a válaszát, bár az enyém sem értelmes, de konkrétat mondok valami szinten. A tovább képzésen elgondolkozok, de csak azért mert érdekel mire képeznek tovább. De mikor fel teszek már az erdő szélén neki egy kérdést nem a tanulásról szól hanem, származássáról. Mikor mondja hogy indiánok nevelték fel nem igen tudom el képzelni vagyis furcsállom, de ekkor el is köszön tőle m mert a parton a van a révész.*
-Én is örvendtem a találkozásnak Takoda! Jó éjt!*mondok búcsút és már indulunk is csónak felé mikor odaérünk halkan köszönök majd be is ülök a csónakba és indulunk is.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-03, 8:15 pm

*Kellemes idő van egy kis állóképesség fejlesztéshez, és az erdőt választom helyszínül. Semmi extra nem történik, szimplán kocogok, természetesen amint kicsit bemelegítettem izmaimat. Öltözetem egy fekete pamut halásznadrág, lábamon sportcipő, felsőtestemen pedig szürke trikó van. Bal kezemben fél literes vizes palack, fülemben pedig fülhallgató, ami egy iPodban végződik, ami pedig zsebemben lapul. Ütemes hip hop szól, hogy megadja a futás ritmusát, és belefeledkezem a zenébe, így kevésbé veszem észre, hogy fáradok, rég voltam kocogni, de szeretem a sportokat. Hogy kicsit másik szenvedélyemnek, a parkour-nek is hódoljak, az utamba kerülő bokrokat, kidőlt fatörzseket nem kikerülöm, hanem átugrom, de ez nem hasonlítható ahhoz, mint mikor anno New York épületein ugráltunk így, akár egyik tetőről a másikra. Tehát gondolatimba merülve futok egy erdei ösvényen, egyedül vagyok, Louis most nincs velem.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-03, 8:29 pm

*Lassan ide is elérek a terep felfedezésében. Még időnként így is eltévedek hazafele, és alig van időm aludni. De a legtöbb helyet már ismerem nagyjából azért. Jelenleg az erdőt választom felfedezési területnek.
Térd fölé érő égszínkék szoknya van rajtam, és egy pánt nélküli fehér topp. A hajamat hátra fogtam még reggel, hogy ne legyen annyira melegem, de az óta elszabadult már pár tincs a kontyomból. Szandálom a kezemben lóbálom, mezítláb bóklászom az erdőben. Néha ugrálok fél lábon, meg felszisszenek, mikor belelépek valamibe, de ezen kívül minden gond nélkül telik a sétám. Pont ezért is van, hogy letérek néha az ösvényekről, hogy felfedezzek, de semmi izgalmassal nem találkoztam eddig.
Sóhajtva döntöm el, hogy ezennel visszafordulok, és az iskola felé veszem az irányt, de mivel éppen a bozótosban vagyok, ki kell jutnom valahogy az ösvényre. Meg is pillantom nem túl messze, és nekivágok az útnak, közben belelépek valami szúrós növénybe, úgyhogy kicsit sántikálva igyekszem tovább. Majd az úton megnézem, hogy benne van-e valami a talpamban.
Viszont ahogy kiérek a fák közül már ugrom is vissza, mert egy srác jön, futva, és igazából pont elé sikerül kijutnom. Kisebb sikítás kíséretében újra valami szúrós növényen landolok, miközben felpillantok, hogy ki miatt jutottam ide vissza.
Remélem akkor már a srác nem megy el, hanem segít kiszedni a talpamból a tüskét.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-03, 8:48 pm

*Nincs most az a nagy kánikula, épp megfelelő a futáshoz, és én ezt szépen ki is használom. A zene dübörög a fülemben, légzésem úgy-ahogy egyenletes, gondolataim kicsit New York felé tévednek, nem igazán figyelem, mi történik körülöttem. Egyszer csak nem sokkal magam előtt egy alakot látok meg, mire megtorpanok kissé, de a lány is megijed, és hátra esik. A fülhallgatókat kiszedem a fülemből, és bár még szól a zene, kissé aggódó pillantást vetek a leányzó felé.*
- Jól vagy? Gyere segítek. *ajánlom fel barátságos mosollyal, és a kezem nyújtom felé, hogy ha úgy van, kisegítem a szemmel láthatóan szúrós növényből.*
- Mellesleg Patrick vagyok. *mutatkozom be, ha már így egymásba futottunk, szinte szó szerint. Időközben előhalászom zsebemből a kék színű iPodot, és kikapcsolom, ne szóljon a zene feleslegesen, és ne merüljön le a kis kütyü. Kortyolok egyet a vizemből, aztán még egyet, és ez jól esik, mert az elmúlt fél órában nem is ittam, nem is álltam meg. Egész jól bírom még mindig, és ez azért megnyugtató, hogy az állóképességem, mi régen azért jó volt, nem csökkent mióta itt vagyok.*
- Mysterio-s vagy te is? *teszem fel az érdeklődő kérdés, majd trikóm alját felhajtva megtörlöm homlokomat, így egy ideig izmos hasam kilátszik, de aztán a ruhanemű visszahull, és én figyelek a leányzóra.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-03, 9:18 pm

*Ahogy az remélhető volt, a "támadóm" megáll, amiért igen hálás vagyok. Végignézek a fiún, ahogy megáll, kiveszi a füléből a hallgatót, és felém nyújtja a kezét. Egy másodperc késlekedés után elfogadom a srác kezét, és felhúzom magam a segítségével.*
- Köszi. Pont ebbe a... nem tudom mi ez... de rohadtul szúr. *Húzok ki a kezemből egy tüskét. A fiúra mosolygok, aztán visszanézek az ülőhelyemre. A derekamig érő bokornak hosszabb tüskéi vannak, mint amilyen hosszú az ujjam, ráadásul valami kékes színben játszanak. Nem túl bizalomgerjesztő látvány, úgyhogy gyorsan kihúzok egyet az alkaromból is.*
- Prim vagyok. Egyelőre igen, ha vissza találok. A szavaid alapján te is. *Nézek végig újra Patrickon, és ahogy meg tudom állapítani idősebb nálam. De gőzöm nincs, hogy hanyadikos lehet, vagy bármi másról.*
- Te tudod hol vagyunk egyébként? *Pillantok körbe a fák között, de nem mond semmit igazából, hogy ugyan olyan fákat látok minden fele. Remélem, hogy a fiú tudja, merre lehetünk, mert ha nem, úgy tényleg legalább egy órámba fog telleni, míg kitalálok innen. Nem gond, mert úgyis kitalálok, csak lehet nem annyi idő alatt, amennyi alatt ide értem.
Patrick meg neki áll vetkőzni, kénytelen vagyok megnézni izmos hasát. Egy pillanatra elismerés látszik az arcomon, de mire leengedi a pólóját, már nyoma sincs. Már ott tartok, hogy kérdezek tőle, bármiről érdeklődöm, de akkor feltűnik, hogy a kezem üres.*
- Segítesz keresgélni? *Pislogok Patrickra, majd hátat is fordítok neki, és félig újra belemászom a bokorba, hogy megtaláljam a szandálomat. De jól is fogok kinézni széttépázott hajjal, miután hanyatt estem... Azért suttyomban igyekszem rendbe hozni magam, míg keresgélek, ami viszont nem nagyon jár sikerrel egyelőre.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-03, 9:41 pm

*Nem számítok másra kocogásom közben, ám mégis így történik, és kisebb baleset lesz belőle, mert a lány, aki elém lépett ki az ösvényre, beleesik egy bokorba.*
- Hát nem irigyellek, az biztos. *húzom el a számat, hisz tényleg nem lehet épp fájdalommentes, mikor nagy tüskék szúródnak ide-oda a bőrbe. Miután kisegítem a lányt a bokorból, a bemutatkozás is megtörténik, és megtudom, diáktárssal van dolgom.*
- Pontosan, másodikos vagyok. *bólintok, majd lovagiasan kiszedek egy tüskét és egy levelet a lány hajából, mert azt ugye ő maga nem láthatja.*
- Persze, hogy tudom, sokszor jártam már erre, nehezen tévedek már el. Hová szeretnél menni? Szívesen megmutatom merre menj, vagy el is kísérhetlek. *ajánlom fel kedvesen, és tényleg nem okozna problémát, ennyi futás elég volt, néhány órája már kint vagyok, és addig is, megismerhetek egy új embert. Mikor kapok egy kérdést, hogy segítek-e keresni, kicsit értetlenül nézek rá, de aztán rájövök, hogy mit is keres, vagyis hogy a lábbelijét, mit elhagyott.*
- Invito Prim szandálja! *veszem elő a pálcámat, majd az érintett terület felé mutatok vele. Hamarosan megzörren a bokor, és pár pillanat múlva a kezemben tartom Prim szandálját.*
- Mire nem jó, ha az ember tud varázsolni. *nevetek fel, és átnyújtom a lánynak a lábbelit, majd visszateszem zsebembe a pálcámat, nincs rá szükség egyelőre.*
- Egyébként hogy tévedtél te a bokrok közé, hogy-hogy nem az ösvényen haladtál? *nézek rá barna érdeklődő szemeimmel, és amíg nem indulunk, lehuppanok egy kidőlt fa törzsére, ami nem a legkényelmesebb ülőalkalmatosság, de célnak és rövid távon megfelel.*

» Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)