Seol rejtelmes vízesése

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-26, 1:47 am

*A clubbot ideje elhagyni, úgy érzik, mivel az alkohol és a fülledtség, meg a zaj megtette hatását.Épp ezért nem árt a felfrissülés, ami most egy éjszakai fürdőzéshez vezet a vízesésnél. Lis kicsit a fiúhoz bújik, amit az jól fogad, sőt örül is neki.*
-Azért a tánc után ez már fel se merülhet... *mondja, már csak megnyugtatás képen is. Így mennek a vízesésig, ahol hamar változik a helyzet, Lis felveti, hogy ússzanak. Na meg a móka kedvéért segítsenek egymásnak a ruhadaraboktól megszabadulni, amibe Lucius bele is megy, így távolítja el a lányról a blúzt, de a szoknyával most nem mer próbálkozni. Viszont így van lehetősége a másikat még jobban megcsodálni, de a lány se rest, ő a nyakkendőt és az inget veszi célba. Mikor Lucius meztelen felsőtestét cirógatják, ő a lány haján és arcán simít végig kezével. Most látszik, amit az ing takart, hogy a srác éppenséggel nem hanyagolja el a testét, aktívan edz és úszik, így egészséges, megfelelően formás izomzata alakult ki, mint egy 16 évesnek. Egyáltalán nem egy proteinporon és ilyesmiken nőtt gyúrós állat, csak "ép testben ép lélek" vallja ő is.*
-Ha ez a rettegés, bizony szívesen élném minden napom félelemben. De nem hinném, hogy bármi rosszat is csinálnánk. Csak jól érezzük magunkat. *bólint Lis szavaira, majd a lány megszabadul a szoknyától s a vízbe megy, így Lucius a másik fenekét is megnézheti, ami, mint minden a lányon, felettébb tetszik neki. Ő maga is gyorsan kapcsolja ki nadrágszíját, majd a nadrágtól is megszabadul s bordó boxerében sétál be a vízbe, kíméletlenül gázol a hűvös vízbe, gyakorlottan, hiszen nem idegen ez tőle, heti rutin, bár akkor az uszodában.Megmártózik s Lis mellé kerül.*
-Így már kicsit jobb... *céloz a melegre s arra, hogy már így kevésbé mozog a világ, noha az alkohol hatása ennyitől nem múlik el.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-26, 1:57 am

*Nem tudom, hogy miképp is álljak ehhez a fiúhoz, ugyanis érzem a kölcsönös vonzalmat, de nem akarok semmit se elszúrni, túl rámenősnek tűnni, pedig néha jellemző mindez rám, nem vagyok az a visszafogott, félénk kislány, de hát ilyen embernek is kell lenni és ezért remélhetőleg senki se vet majd meg. Szóval meg is érkezünk a vízeséshez, ahol a kölcsönös vetkőztetés már meg is kezdődik, így miután rólam lekerül a blúz, én ezt a fiúval teszem meg, tehát a nyakkendő és az ing az én felsőmön landolnak a sziklán, kezeim pedig kíváncsian futnak végig a másik testén, melyen látom ám, hogy még van mit fejlődnie, de már most tetszik, hiszen olyan, amilyennek lennie kell. Ahogy viszont hajamon simít végig, majd arcomon, szemeim egy pillanatra lehunyom, majd fejem kezébe hajtom, így élvezve ezt a kellemes cirógatást. Oly rég ért már hozzám férfi, annyira régen simogattak meg, hogy most ez nekem oly sokat ér... De hát ő ezt nem tudhatja. Én viszont nem szeretném megijeszteni vagy azt, hogy elkerüljön a jövőben, mert túlságosan is sokat akarok, ezért visszafogva magam mondok neki pár szót, de a válasza meglep.*
- Én is így gondolom, csak nem akarom, hogy könnyűvérűnek higgy. *okom van arra, hogy a szeretetet keressem, hogy egy picikét valaki foglalkozzon velem, tényleg annyira magányos vagyok manapság, Lucius pedig szimpatikus nekem. Na de leveszem a szoknyám és a vízbe is hatolok, ahova nemsokára követ is és ki is szúrom ám a bordó színű boxert, mely megmosolyogtat, hiszen valamilyen szinten sikerült összeöltöznünk.*
- Igen, szerintem is jobb. *érzem is rögtön, hogy a víz kezd észhez téríteni, hajam viszont lelapul a víz hatására, de így is nagyon szép, csak picit másabb külsőt varázsol nekünk, de ahogy megszárad, úgyis be fog göndörödni. Mellúszásba kezdek, így indulok hát befelé a zuhataghoz, majd végül fejemmel intek is arra.*
- A vízesés mögött van egy barlang. Jártál már ott? Mert ha nem, akkor megmutatom szívesen. *mosolyodom is el, majd egy kisebb zuhatag alá állva élvezem, ahogy hátamra és fejemre folyik a víz, de ha Lucius követ, akkor nem sokáig maradok itt, eltűnik az mögött és a barlangba is kerülök, hol minden sötét, de azért valamennyit szerencsére látni és a víz egy idő után véget ér, így bizonyos sziklákra is ki lehet akár menni, de én most ezt nem teszem, csak az egyiket megfogva állok is meg, úgy várva a másikat.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-26, 2:23 am

*Kicsit furcsa Luciusnak a szituáció, mert többnyire vele egykorú lányokkal szokott ilyesmit csinálni s meglepi, hogy Lis idősebb létére mégis vele tölti idejét s épp ezért a fiú kicsit félénkebb is, kevésbé magabiztos, mint szokott. Ez a vízesésnél a vetkőzésnél is megmutatkozik, de ura magának, meg nem is akarja elszúrni az egészet, így megnyugtató örömöt érez, amikor látja, hogy Lisnek jól esik a simogatás. Majd egy kis beszélgetés is következik. lucius igyekszik megnyugtatni a lányt egy bizonyos szempontból.*
-Nyugi, nem hiszlek annak. Nem is feltételeznék rólad rosszat, de ezt már mondtam. *s el is mosolyodik ehhez, és próbál szépen nézni. majd mindketten némi eltolódással ugyan, de a vízbe kerülnek alsóneműben. Követi List a vízesés felé tempózva.*
-Még nem! De szívesen megnézem! *mondja, hogy a vízesés mellett is hallani lehessen, olyan hangerővel. Majd a zuhatag alá úszik ő is és bévül kerül. Odakint sincs világos, épp ezért a sötétebb fényviszony nem oly zavaró. Hamar követi a fiú List a sziklához. Ott közelebb megy, s megcirógatja Lis arcát, majd keze lefelé halad a nyakon, a vállon , végül a lány karján.*
-Rendkívül szép ez a hely. *mondja nem túl hangosan, mert eddig körülnézett, de most Lis szemeibe fúrja a maga mélybarna tekintetét.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-26, 2:32 am

*Nem tudom még pontosan, hogy mit kéne tennem vagy mit nem, de a lényeg, hogy élek a pillanatnak, így hát hamarosan meg is jegyzem azt, hogy nem kell ám rosszat gondolnia rólam, de ahogy érzékelem, erről nincs szó, így megnyugtat és végül további vetkőzésre ösztökél, ugyanis a vízbe is be kéne mennünk, oda pedig nem szoknyába megyek. Ahogy ez megtörténik, így kis úszást követően már a zuhatag mögött megbúvó barlang irányába is indulok, mivel Lucius is szívesen megnézné a helyet, tehát percek kérdése és ott tudjuk folytatni a beszélgetést, méghozzá egy bizonyos szikla mellett, amit sikeresen ki is néztem magamnak. *
~ Miért nem tudok kiigazodni rajta? ~ *kérdezem magamtól, ahogy őt figyelem, ugyanis már előttem is terem, barna tekintete az én szürkés szemeim figyelgetik, majd kezével ismét cirógatni kezd. Nem tudom, hogy mit akar, mert ha esetleg közelebb akarna kerülni hozzám, nyugodtan kezdeményezhetne... vagy talán nekem kéne? *
- Igen, nagyon kellemes. *picit közelebb megyek hozzá, nem tudom, hogy most mi lesz, de egy próbát megér a dolog, így hát kezeim vállaira kerülnek, majd mellkasom a másikénak nyomódik, úgy hajolok lassan közelebb hozzá.*
- Nem tudom, hogy te mit szeretnél, de én... nekem nagyon tetszel. *mondom ki halkan az igazat, majd végül szemeim lehunyom és direkt lassan közeledek felé, tehát ha akar, el tud utasítani, talán nem veszem majd a lelkemre, de a lényeg, hogyha enged, ajkam először puha puszikkal járja körbe ajkát, majd végül bebocsátást is kérek puha nyelvemmel, így ha engedve lesz, akkor bizony egy csodás táncot kezdhetünk el, mely eleinte lágy, de aztán egyre szenvedélyesebb, már ha rajtam múlik. Szeretek irányítani, bár azt is kedvelem, ha engem irányítanak, de mivel itt most én vagyok az idősebb, nem várok el semmit, csak a mai napnak élek, aztán majd ez után lesz, ami lesz. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-26, 2:56 am

*Lucius megnyugtatja List, hogy nem tételez fel róla semmi rosszat, egyébként sem szokott ilyesmit, nem szeret előre senkit beskatulyázni, fölöslegesnek érzi. Folyamatában ismeri meg a másikat, sőt olyan apróságokra is figyelmet fordít többször, amire mások néha nem, Szereti a dolgokat szétbontani és elemezni, így van ez az emberi viselkedéssel és személyiséggel is. A vízbe mennek végül az előre eltervezettek szerint s itt is a zuhatag alá, ahol egy kis barlangot mutat neki a lány. Kifejezetten tetszene neki, ha tudná, hogy a másik mit gondol, ez azt mutatná, hogy még ittasan is szeret játszani, nem nyílik meg teljesen. A fiú simogatni kezdi a lány arcát, majd válaszol Lis mondatára.*
-De te teszed varázslatossá. *a lány közelebb húzódik, Lucius pedig megöleli, hogy így egészen közel jött hozzá. Aztán jön Lis közlése, ami épp nem érte teljesen váratlanul az eddigiek után, bár akár el is utasíthatták volna.*
-Most hagynak cserben a szavak, amikor azt akarom kifejezni, hogy te is mennyire tetszel nekem.* mondja, majd Lis szemét lecsukva közelít és Lucius is ugyan ezt teszi. Abszolút nem utasítja el, a szándékaik megegyeznek, így végül egy eleinte lágy, majd egyre szenvedélyesebb csók veszi kezdetét. Egymásra vannak hangolódva, így minden zökkenőmentes. A csók végeztével Lucius nyit, végigcsókolja Lis nyakát, majd visszafelé a fülénél időzik így el. Közben egyik keze a lány hátát barangolja be, a másik a popsi felé is eltéved.*

//Fagyasztás//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-26, 10:10 pm

//olvadunk//

*Nem tudom, hogy a mai este mi lesz vagy hogy megbánom-e ezt az egészet, de egyelőre nem érzem úgy, hiszen jól érzem magam és Lucius is úgy érzem, hogy kedveli a társaságomat. Éppen ezen oknál fogva is térünk be a vízbe és ha már itt vagyunk, a barlangot is megmutatom neki, hiszen akik ide járnak, azoknak ismerniük kell ezt a helyet, tehát a zuhatag alatt átkelve már meg is érkezünk és úgy érzem, hogy ideje lépnem, maximum visszautasít, talán nem halok bele. Tehát hozzá is bújok a kedves bók után, majd már érzem is az ölelést és ismerem is be azt, amit Lucius eddig is tudhatott.*
- Örülök neki. *mosolyodom is el lágyan, majd ajkam a másikéra talál, így csókolom körbe, apró puszikkal kezdve, ismerkedve a fiúval, majd amikor érzem, hogy ajka szétnyílik, nyelvemmel is behatolok, hogy a másikét megtalálva egy csodás táncba kezdjek, mely egyre inkább szenvedélyes lesz, így kezeim most már picit meg is markolják vállait és miután a csók véget ér, már kapom is a további kényeztetéseket. Oly jól esik, nem hittem volna, hogy magától tesz valamit, de fejem oldalra döntöm, így még kényelmesen hozzám tud férni és picit fel is sóhajtok a nyakamat érő támadásra, majd jön a fülem is, így most már mosolyom is látható, miközben teljesen a másikhoz bújok és ekkor ér le keze a fenekemhez, melyre lassan kinyílnak szemeim.*
~ Nocsak, valaki mégsem annyira félős. ~ *igen, ez a határozottság most újdonság, de nem söpröm el kezét, jól esik érintése, feltüzel, így fejemet elfordítom, hogy újabb csókot lophassak tőle, majd hajába is beletúrok és hamarosan én támadom be az ő nyakát, ott is, ahol nem is olyan régen ki lett szívva, majd picit lejjebb is haladok, mellkasa felső részéhez is, de nem akarok semmit se túlzásba vinni, így én nem tapogatózom lejjebb, hanem csak a nacitól felfelé cirógatom bőrét és végül amikor visszatérek ajka elé, szemeibe nézek.*
- Mit szeretnél? *kérdezek is rá kíváncsian, ugyanis a terveivel egyáltalán nem vagyok tisztában, tehát meg szeretném tudni, hogy mi is járhat ittas gondolataiban.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-26, 10:32 pm

*A club elhagyásával még nem ér véget a szórakozás és az este. A vízesésnél is folytatódik, ugyanakkor kettesben egész más hangvétele van a dolognak. Végül a ruháktól megszabadulva a vízbe kerülnek és itt hamarost Lis megmutatja a fiúnak a vízesés mögötti barlangot. Odabent Lucius elereszt egy bókot és hamarost meg is öleli a lányt, ahogy az közelebb húzódik. Ezt követően szavakban is kifejezik vonzalmukat. De a szavaknak itt nem sok helye van, Lis kezdeményez csókot, először lágyan, majd egyre szenvedélyesebben. Lucius rendkívül élvezi a helyzetet, már nem is érzi, hogy ital lenne a fejében. A víz amúgy is megtette a magáét az enyhítés tekintetében. Viszont Lucius kezdeményez a továbbiakban s kényezteti kicsit a lányt, majd ismét csókban forrnak össze, amikor Lucius egyik keze a lány haját simítja, míg másik a derekán.*
~Ne most ébredjek fel! Mert ez lehet álom...bár az alkoholt még érzem, így csak nem...~ *ilyen gondolatok is átfutnak az agyán az adott szituációban. Viszont Lis se játssza a karjaiban olvadozó lány szerepét, ő is megindul Lucius nyakán lefelé, ami a fiúnak jól esik, mondhatná, hogy a hölgyemény a hatalmába kerítette már teljesen. Viszont egy kérdést is kap, ami gondolatai felé puhatolózik. Most félreteszi a falat, nem kell az ide, és válaszol.*
-Rajtad kívül? Jelenleg semmit. *és szavait egy újabb szenvedélyes csókkal pecsételi meg.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-26, 10:47 pm

*Elég sok minden történik ezen a napon. Én arra számítottam, hogy majd lemegyek a Pokol szájába, iszogatom picit, táncolgatok, esetleg találok valakit, aki kellemes társaság lesz, de e helyett már itt vagyok a vízben, méghozzá úgy, hogy én akartam elsősorban eljönni onnan, hiszen az enyhe célzás ezért is volt. De ezek után, minden felgyorsul, csodálatos csókok csattannak el, érintések, melyek mindkettőnknek jól esnek, de mégis, ez így talán nem annyira helyes, ugyanis oly mértékben felhúz kedvességével, simogatásával és csókjával, hogy nehezen tudok ellenállni neki, de mégsem akarom itt helyben leteperni, hogy nézne már ki?*
~ Lis, térj észhez, nem szabad... még nem.~ *talán később, hogyha tényleg érdeklődik majd utánam, akkor, de egyelőre még ilyesmit nem kéne tennem, de ajkaim mégis bejárják felső testét, érezhetően tapasztalt vagyok, nem pedig egy félős kislány, majd amikor megcsókol, akkor már ismételten belemerülök a csókba, jó pár percig el se szakadva tőle, de aztán végül hirtelen tolom el magamtól, így lépve picit arrébb.*
- Nem kéne ezt... ennyire gyorsan. *lehet, hogy ő csak csókolózni akarna, nem tudom, de én tartok attól, hogy annyira felhúz, hogy képtelen leszek visszafogni magam, az pedig azt jelentené, hogy könnyen kapható vagyok, pedig azok az idők már elmúltak.*
- Talán picit lassítanunk kéne. *nem tudom, hogy ő vajon keményedik-e, de én odalent érzem, hogy egyre nehezebb ez a helyzet és mivel elsős, nem tudom, hogy milyen érett lehet. De nem akarok túl távol lenni, mégis félek odabújni hozzá, így csak tovább ácsorgom picivel messzebb a másiktól.*
- Nem akarlak kihasználni... *nem szeretném, ha annak venné, de mi a biztosíték rá, hogy lesz ennek folytatása? Semmi és nem is várnám el, de mégis, olyan hülyén jönne ki, hogyha tovább vetkőztetném és... Áh nem, nem is gondolhatok ilyesmire, akármilyen rég is voltam már férfival, meg kell tartanom most már a tisztes távolságot, picit észhez kéne térnem.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-26, 11:08 pm

*Lucius mai estélye rendkívül eltér a szokványostól több értelemben is. Nem bánta meg, hogy a clubba ment a fogadó helyett. Így ismerhette meg List, akivel a szórakozás meglehetősen messzi stációkra jutott el a vízesésnél. A csókok és a szenvedély világát élhetik meg, s ez megy egy darabig, de aztán Lis ismét szólásra nyitja ajkait s a fiút eltolja magától.*
-Igazad van... *mondja, kissé lemondó hangon, s fejét megfogja, a hajába túr kicsit. Odabenn az enyhe alkohol felhőkön keresztül is meghallja a vészcsengő hangját, így szépen visszakullog belül a fal mögé.*
-Ne haragudj... nem akartalak semmivel se bántani, vagy sérteni... *mondja, mert az elsők közt van, ami beugrik, hogy valamit elrontott. Ez még utolsó intése volt kifelé a belső énjének, kacsintás az álarc mögül, de a fejében megszólaló hangok és gondolatok, a tudatos én már kézben tartja a kormánypálcát, Cato szilárd erkölcsének rosszallását érzi s valamelyest szégyenérzet is erőt vesz rajta.*
-Én pedig nem akarom, hogy azt hidd, csak erre megyek, hogy az életemet egy éjszakások határozzák meg, mert ez nem így van. Csodás volt az eddigi, de ennél tényleg nem lenne jó most tovább menni. *közben ácsorog tehetetlenül, kissé tesze-tosza lett. Mégis valahol érzi, hogy a döntés helyes, mert ennek az egésznek idő kéne. A srác cseppet koravén, a lelke rátesz testére korban, talán ezért is lóg ki jobban a többiek közül. Mindazonáltal már cseppet sem ittas, ez az egész valahogy kitisztította a fejét. Viszont nem tudja mit tegyen. Segélykérően néz a lányra. Abszolút nem akarja megbántani a másikat, épp ezért nem is tesz semmit.*
~Mekkora hülye vagyok!~ *forog a fejében az önvád, mivel az önutálat és az egó nála tökéletesen megfér, mikor melyik kerül elő.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-26, 11:21 pm

*Az a baj, hogy túl vonzó a helyzet, ahogy maga a srác is és annyira szeretnék vele lenni, sokkal jobban, szinte eggyé válni, de nem szabad, még biztosan nem. Nem akarom azt, hogy ennyi legyek, hogyha esetleg tényleg tetszem neki, akkor majd lesz máshogy is, de nem fogom eljátszani ezt a lehetőséget is, szóval kis kezeim lassan tolni kezdik, nem bántóan és durván, csak éppen hogy, hogy érezze azt, szavaim mögött tényleg most szeretnék elszakadni tőle és mint hallom, egyet is ért velem. *
- Mi? Dehogy, eszedbe ne jusson már ilyesmi! Inkább én nem akartam semmi rosszat se, Lucius... én csak... nem akarom azt, hogy ennyi legyen és ha most esetleg tovább megyünk, akkor azzal csak mindent elrontunk. *nem azt mondom, hogy kötelező mindenképpen még másnak is kialakulnia, de én ital nélkül is szívesen elmennék vele ide-oda, megismerném jobban picit, tehát szavaim mögött ilyen gondolatok lapulnak, melyekre talán magától is rájön.*
- Nem hiszem, dehogy hiszem, most is én másztam rád. *pirulok is bele, hiszen szégyenlem magam, de ahogy nézem őt, mintha tényleg visszafogná magát, mintha ismét az a félénk, aranyos srác jönne elő belőle, így végül odaúszom ismét mellé, kezeimmel pedig átölelem derekát, fejemet mellkasára hajtom, a szívéhez.*
- Találkozzunk valamelyik nap és mászkáljunk picit, pia nélkül is. Lenne kedved hozzá? *nézek is fel rá, így érezheti azt, hogy nincsen minden veszve, én is élveztem ezt a társalgást és szívesen tettem mindent, ami történt, egyszerűen a régi List akarom elnyomni, aki játszott a pasik érzéseivel, mivel én már megváltoztam, nem fogok mást kihasználni.*
- De lassan ideje lenne kimenni a partra is. *mondom is hangosan el gondolataim, így eresztem el, de még egy gyors puszit nyomok az ajkára, remélhetőleg nem leszek ez miatt eltolva és csak ez után indulok vissza a ruháinkhoz, de fél szemem a másikon van.*
~ Vajon most mindent elszúrtam? ~ *kérdem én magamtól, de az a baj, hogy válasz nem érkezik, talán ma még nem is fog, majd idővel megtudom.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-26, 11:43 pm

*A helyzet végül oda jut, hogy a lánynak kétségei támadnak s ez Luciust is ráébreszti az igazságra, így változik a szituáció, lassan visszaalakul a mindennapi önmagává.*
-Ez megnyugtató... De igazad van az egésszel kapcsolatban. Te messze többet érsz annál, hogy ennyi legyen az egész. *és ezt komolyan is gondolja, most nincs abban a hangulatban, hogy protokollból dobálózzon ilyen mondatokkal. Lehet álarcot visel, mint egy antik színész, de önmagát alakítja most is. Egyébként is vágyja a társaságot, egy lány társaságát, akivel jól ellehet és Lis abszolút rendesnek és normálisnak mutatkozott, mentesnek sok dologtól, amivel itt eddig találkozhatott pár lánynál, mint negatívummal.*
-Szerintem annyira nem másztál, be kell látnod, én is tettem a dologért. Legfeljebb én nem a felszínen irányítok. *és valóban, inkább szeret szürke eminenciás lenni, mint hogy ódákat zengjenek róla és nagy nyilvánosság előtt legyen. Mikor Lis közelebb jön, a fiú átkarolja, bízva benne, hogy ez annyira jól esik a lánynak is, mint neki.*
-Ezt én is akartam kérdezni, így szívesen. Keresni foglak, efelől nyugodt lehetsz. *egy része valahol a múltban ragadt, így ezt érzi a természetesnek, a régi vágású dolgokat engedi több esetben előtérbe, ha ilyesmiről van szó.*
-Igen, és visszatérni a kastélyba. *teszi hozzá, majd együtt távoznak, de természetesen Lis nem lesz eltolva a puszi miatt. Odakint öltözni kezd, de közben egy biztató mosolyt villant Lis felé, reménykedve, hogy a gesztusa viszonozva lesz. Szeretné, ha az ismeretségnek lenne folytatása.*
-Egy darabon elkísérlek jó? *kérdi s ha beleegyező választ kap, akkor elkíséri a Cruoris felé a lányt, ő maga csak aztán megy vissza az Exortusba.*
-Jó éjt, aludj jól! *búcsúzik a lánytól már a kastélyban, még egy felvillantott szélesebb mosoly keretein belül.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-07-26, 11:51 pm

*Most kéne kimagyaráznom magam, mert nem akarom, hogy félreértsen, én nem rosszból tolom el, egyáltalán nem, csak a tapasztalataim azt mutatják, hogy akiknek engedek hamar, azok utána már nem fognak érdeklődni irántam és ezt nem akarom, azt szeretném, hogyha érdekes maradnék a következő és esetleg az utáni találkozáskor is, nem pedig egy unalmas lány, ki már nem képes újat mutatni, aki odaadta magát, mint valami sarkon ácsorgó kis ribi. De ahogy érzékelem, kezdi ezt a fiú is megérteni és szavaira el is mosolyodom, jól esik most mindez.*
- Köszönöm. *nincs más, amit mondhatnék erre, ez az egyetlen szó kifejez most mindent. Lehet, hogy elsős, de sokkal érettebb annál és talán azért is vagyok még mindig kíváncsi rá, talán ezért is történt mindez, mert nem érzem azt, hogy egy kisfiúval társalgok és csókolózok, hanem van olyan érett, mint én, legalábbis egyelőre így hiszem, de majd kiderül idővel. *
- Örülök, hogy nem bánod, meg hogy nem utasítottál el. *át is ölelem, majd érzem is a viszonzást is, mely nagyon is jól esik, így lassan fújom ki a másik nedves testére a bent rekedt levegőmet és hozom is fel az ötletet, mely szerint találkozhatnánk máskor is, és szerintem ital nélkül is remekül ellennénk.*
- Rendben, várni foglak és akkor majd tervezek valamit. *kacsintok is rá, de hogy mit, azt még nem árulom el. Nem akarok akkor már hétköznapi találkozót, adjuk meg a módját. Elindulunk kifelé a partra, ahol kiérve azért magam is a fiú felé pillantok, miközben a szoknyám húzom fel először, majd jöhet a blúz, amit gombolgatni is kezdek, a mosoly pedig egyértelműen viszonzásra talál, bár most én érzem félénknek magam, ez az egész miatt, annyira szégyellem, hogy így rámásztam, hogy ennyire rámenős voltam, talán nem szabadott volna.*
- Persze, nyugodtan. *nem tudom, hogy járt-e már a déli toronyba, de ha nem, akkor most fog, mivel miután a révésznek hála visszatérünk a Mysterioba, már a déli torony felé is vesszük az irányt, ahol hirtelen kapom el a kezét a másiknak, majd egy gyors puszit nyomok most csak szolidan az arcára, ez után pedig eleresztve lépek az ajtó elé, hol az írást a fiú nem tudja majd elolvasni, ha esetleg nézi is.*
- Neked is jó éjt, szia. *intek is neki, majd ha távolabb ment, az ajtó kinyílik előttem, én pedig el is tudok menni most már a szobámba, hol egy fürdést követően az ágyban is kötök ki. Hosszú volt a nap, de nagyon jól éreztem magam, most pedig csak remélni merem, hogy sok ilyen lesz még.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-18, 2:03 pm

* Jó ausztrál lévén tudom, mi az a meleg, és szeretem is, mit ne mondjak, tehát nem véletlen, hogy bár ha a Nap elbújik néhány felhő mögé, ezzel picit hűvösebb időt csalogatva elő, én most mégis egy rövid fekete nadrágban, s fehér kis trikóban, valamint lábaimon egy sportcipőben kocogom összefogott hajjal a vízesés irányába. Wapi segítségével jutottam át a szigetre, kis állatom pedig már ki tudja, merre jár, valószínűleg visszament a kastélyba, vagy sütteti a hasát ő maga is valami napos helyen, fene sem tudja, én viszont mosolyogva cikázom a fák között olykor lassabban, valamikor pedig picit gyorsabban. Jó ideje futkorászom már, izzasztó is ebben az időben rendesen, de úgy gondoltam, a mai ebédet jól megérdemelten fogyasztom el. Pár percembe telik, míg az erdő egy sűrűbb részétől elnavigálom magam célomig, mely hely egyébként nagyon is megmosolyogtat ugyebár, eszembe juttatja Raident és a kis fürdőzésünket. Lassul tempóm viszont, ruháimat pedig szakaszosan hagyom el: előbb trikóm repül, majd nadrágom, végül pedig cipőimet is lerúgom magamról immár félig kocogós-félig gyors sétatempóban, na meg ugye a zoknik sem maradhatnak rajtam, kár volna jobban bepiszkolni őket. Szaladásom nem áll meg, és persze puccér sem vagyok: fekete bikinim takarja a lényeges részeket, én pedig nagy levegőt véve, picit gyorsítva a tempón rugaszkodom el a földtől, s ugrom, végül pedig érkezem bombaként csapva szét a vizet mindenfelé, bele a hűs vízesés adta tavacska jellegű természeti képződménybe. Pár másodpercig még a víz alatt élvezem a hűvöset, testem felhevült, ez a hirtelen hőmérséklet változás pedig nagyon is jó a szívnek, de végül csak felbukkan pirospozsgás pofim, hogy mélyebb levegőket véve kezdjek tempózásba. Aki pedig erre jár, csak sötétvörös üstökömet láthatja a vízben, na meg azt, hogy ruháim több méterre egymástól, szanaszét, rendetlenül hevernek a fűben.. most ilyen kedvem volt, ez van. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-18, 2:40 pm

*Mivel már épp hiányom van a vízből úgy döntök ellátogatok egy vizes helyre. Nincs kedvem lemenni a klóros uszodába inkább valami természetesebb helyre vágyok. Így lepattanok az ágyról s rádobom a kezembe lévő könyvet majd a szekrényt kitárva kezdem el keresni a fürdő ruhámat.*
~Hmm... míg tart a nyár kéne egy kicsit napozni is...~*dobom az ágyra egy naptejet melyről tudom hogy úgysem fogom használni, de azért mégis elviszem kis nehezéknek. Már elég sok minden kerül az ágyra mikor egy törölközőbe csavarva megtalálom a bikinimet.*
-Heuréka! Na jó ez olyan egy kicsit mint mikor Arkhimédész rájött a hazugságra. Csak épp nincs itt a kád és nem futkosok meztelenül...*nevetek a hülyeségen majd fel is veszem vörös ruhadarabokat. Mikor végezek a cuccomat beleteszem a táskába ami meg nem kell vissza a szekrénybe majd magamra veszek egy farmer rövid nadrágot és egy vörös inget majd indulok is kifelé. Ekkor ugrik a macskám a vállamra a kutyám meg utánam szegődik. Elmosolyodok egy kicsit majd megyek tovább.*
-Legalább nem leszek egyedül.*mondom neki mikor már a révéhez érünk és ott beszállok a csónakban. A csónakban egy kicsit ölembe teszem a macskámat és elkezdem dögönyözni. Közben Tequila a fejét a combomra teszi mintha jelezni akarná hogy ő is ott van. Őt is meg simogatom, de ekkor érünk a túl partra, hol ki kell szállni. Egyből az erdő felé veszem az irányt és gyorsan taposom a talaj a szandálos lábaimmal. Nem futok csak gyorsan sétálok. Így egy kicsit lassan érek be a víz esésre. Mikor oda érek kicsit elcsodálkozok hogy egy ruha csak ott hever a földön, de megyek tovább és ismét ott van egy ruha.*
-Oké...*mondom, de inkább kicsit siettek ki onnan nehogy valami olyat lásak ami nem kéne mikor már látom a vízesést le rakom a macskámat a vállamról majd a ruháimtól is meg szabadulok. Ahogy közeledek a tóhoz meglátom hogy nem csak nekem támadt ma kedvem fürödni. Beleugrok a vízbe hol egyből el is merülök majd a víz alatt úszok egy kicsit mikor meg eljön előttem az illető felrugaszkodom és valamilyen formába meg is fogom, Hogy legalább álljon meg. Ha meg áll ha nem el is engedem rögtön.*
-Nem csak nekem támadt ma kedvem fürödni úgy néz.*Mosolyodok el ha meg áll.*
-Egyébként Ashi vagyok. *nyújtom a kezemet felé. Úgy látszik nem csak én szeretem a vörös hajat mivel a másiknak is vörös fürtjei vannak.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-18, 2:52 pm

* Remek ez az idő, és a mai napot azt hiszem már teljesen a testmozgásnak szentelem. Előbb a futás, majd most az úszás, bár gyanítom, a komoly tempózásból, amire nem fogom tudni rávenni magam, nem marad lassan más, csak némi kapálózás, meg vízen fennmaradás, és a legjobb: a napozás. Ruháimtól gondatlanul válok meg, egyiket ide, másikat oda hajítva, majd összeszedem, nem hiszem, hogy bárkit is zavarna ez, majd egy jól irányzott ugrással máris a vízben termek, hogy egy darabig erőltessem ténylegesen is a helyes mozgásformát, s most még megy is, így büszkén bukom le olykor a víz alá, hogy ott tempózzak párat, majd jövök fel egy kis levegőért, hogy aztán ismét elmerüljek a víztömegben. El is telik így egy kis idő, s mivel jelenleg háttal vagyok a partnak, csak lassacskán fordulok vissza abba az irányba, amelytől el is távolodtam már nem is picit, így veszek észre egy befelé haladó alakot, kinek egyelőre nem intek, se semmi, valószínűleg úgyis találkozunk félúton, na meg ilyen távolságból azt hiszem, hiába meresztem szemeimet, vagy zoom-olok rá messziről, nem ismerem meg őt, tehát mindig bizonnyal még nem is találkoztunk. Na de most már nem bukok le, csak abba az irányba igyekszem lassan, amerről vélem érkezését irányomba, s jól is hiszem, mivel előttem is terem nemsoká. Mosolyára, s szavaira automatikusan az én pofim minden vonása is mosolyog, nem csak ajkaim, de szemem is vidáman csillogni látszik, jó az idő, jó a kedvem, társaságom is van, kell ennél több? *
- Nem bizony. És a víz is nagyon jó most, nekem kifejezetten hűvös így, hogy túl vagyok egy jó kis kocogáson is. * magyarázom meg ruháim szanaszét dobálását, ami szerintem még mindig vicces, s ő sem szót be rá, az ismeretlen, kinek nevét hamarosan hallani is vélem. *
- Szia Ashi, én Wera vagyok. * fogadom el kezét is, s csak gyors kézfogás ez, itt picivel mélyebb a víz, mint kijjebb, lábikóim pedig nem igazán érnek le semeddig, szóval mindkét kezemre szükségem van, ha fenn akarom tartani magam a vízben: nyaktól felfelé látszom csak ki így is. * - Egyébként a ruháim megvannak még? Kicsit szanaszét hagytam mindent. De már annyira bele akartam ugrani ebbe a jó hidegbe. Meg amúgy napozni is kéne majd kicsit később, mit szólsz? Vagy egyáltalán meddig tervezel itt lenni? * kezdek máris csacsogásba, nem esik nehezemre az ismerkedés, na meg együtt sokkal jobb ez a tevékenység is, azért a lubickolást is meg lehet unni hamar, ha egyedül van az ember. Ha viszont zavarni fogja közvetlenségem, amit amúgy nem hiszek, azt minden bizonnyal hamar tudtomra adja, és akkor vissza veszek a pörgésből. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-18, 3:25 pm

*Mivel víz hiányom van elhatározom hogy lemegyek Seolra kicsit fürödni. Egy kis rendrakás után már indulok is el. Ekkor csatlakoznak hozzám az állataim. Így már biztos hogy nem leszek egyedül. Gyorsan el is érek a célomig. Ott egy kicsit megtorpanok mikor látok ruhákat szanaszét heverni. Így inkább gyorsítok a vízeséshez. Mikor már a ruháimtól is megszabadulok be mászok a vízbe és elkezdek úszni a víz alatt. Kellemes hűs amit nem is bánok ilyen melegben. Kieszelek egy olyan tervet hogy ijesszük meg a közeledő embert. Nem nagyon jön össze de legalább megáll. Elkezdek beszélni mert jó hangulatom van és úgy néz ki hogy hogy az ismeretlen vörös hajú lánynak.*
-Akkor meglesz neked a mai test mozgás.*mosolyodok el és ezúttal ott is marad az arcomon. A szemeim is csillognak mi csak nálam jót jelent. Be is mutatkozok neki mire meg is tudom az ó nevét is.*
-Na akkor legalább már tudom kinek a ruhája. Áh csak egy kicsit, amúgy mind meg van. Még a kapát is.*teszem a mondatom végre igaz hogy nem nincs ott kapát.*-Napozásban benne vagyok nyár végére kéne egy kis szín. Máskor meg mikor napozni akartam éjszaka volt. Meddig maradok kint hát jó kérdés szerintem estig vagy nem tudom ez nálam mindig változó. Meg hát Müzlitől és Tequilától is függ a kérdés. Te meddig maradsz itt?*kérdezek vissza és most őszintén örülök hogy végre ismét találkozok egy nyílt személyiséggel. Hátamra vágom magam a vízen és élvezem egy kicsit hogy a nap süsse a hasamat.*
-Ha jól sejtem te is Mysterios vagy.*jelentem ki bár igazából kérdésnek szántam.*
-Szereted az állatokat?*jut eszembe egy kis segítséggel mivel egy kutya tart felénk kit én jól ismerek.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-18, 3:39 pm

* Nem sokáig vagyok egyedül, ami esetemben nem is jelent problémát, hiszen sok itt tanulóval ellentétben bár megvan a magam stílusa, ha úgy sikerül, de igen csak szeretek társalogni, ismerkedni, és így tovább. Szóval Ashival hozott ma össze a sors, kit egyelőre még nem ismerek, persze látásból elképzelhető, de jóval fiatalabbnak is tűnik, mint én magam, szóval az egyértelmű, nem az én évfolyamomról való. Szavaira néhány bólintás telik tőlem, a mozgás a lételemem, nem is bírnám enélkül, jóformán egy örökmozgó is lehet megirigyelné az intenzitását annak, ahogyan élek, ám nem ragadunk le itt, a bemutatkozás is megtörténik, mindenféle illendő dologgal egybekötve, még így picit sután is, a vízben. S én máris megérdeklődöm felőle azt, látta-e odakint gönceimet, jól ott hagytam mindent, a hallottak viszont megnevettetnek, így csilingelő kacagásom tölti be a teret egy jó ideig. *
- Az szuper, majd ha kimegyek összeszedek mindent. A pozitív az, hogy pálcát nem hoztam magammal, tehát végső soron ha el is veszi valami, egy falat ruha van rajtam, mosolyogni meg tudok. * célzom itt arra, ha segítséget kéne kérnem, vagy bajba kerülnék, akkor is feltalálnám magam, na meg pálcám így nem hagyom el, és ez is egy szempont. Ám nem hagyom ennyiben a dolgokat, nehogy azt higgye, találkozott már pörgős emberrel, majd most én megmutatom, milyen is az, így egy szuszra hadarom el, mik a terveim még mára, és fel is ajánlom eközben, akár csatlakozhatna is hozzám. Válasza hallgatása közben mosolyogva evezgetek tovább a vízben, még mindig nem szándékszom elsüllyedni, de a két ismeretlen név érdeklődésre késztet. *
- Müzli és Tequila? * vonom össze szemöldökeimet, s csak most pislogok el a leányzó mögé, ki a partra, hol ott figyel a két állat. Na igen, gondoltam, hogy ilyesmiről van szó, de hogy egyszerre kettő is.. nekem Wapi is bőven elég. * - Egyébként jól teszed, napozni kell, eléggé hófehérke vagy, ahogy elnézlek. Vagy inkább Piroska. * vigyorodom el, mivel bőre elég fehér, haja meg vörös, s bár mindkét szépség ébenfekete a mesében, azt sem tudom, Ashinak mennyit fog ez mondani, de engem rájuk emlékeztet. *
- Én csak úgy gondoltam, lehűtöm magam itt a vízben, nem akarok sokáig ázni. Inkább napoznék, és szerintem ha megszáradok, ami hamar be fog következni ebben a melegben, megyek ebédelni. Már most kezdem érezni az éhséget. * simítom meg hasam a víz alatt picit, amit ő még mindig nem láthat, miközben figyelem őt, amint akrobatikázik a víz felszínén, s a felénk közeledő kutyát is kiszúrom, kire következő kérdése vonatkozik. *
- Igen, oda járok én is, most fogok végezni. A kutyád meg tündéri. * célzom ezt még a leányzónak, majd az állat felé tempózva picit cuppogok is neki párat, meg füttyögök, hogy jöjjön csak ide hozzám, sem bántani nem fogom, és félni sem félek tőle. * - És akkor ő kicsoda? Müzli vagy Tequila? Hát te, ezek a nevek.. kreatív vagy te is. * sandítok a vörösre vigyorogva, közben pedig már tartom a kutyus felé egyik kezem ujjait, szimatoljon csak meg nyugodtan, barátkozzon, rárontani azért eszeveszetten megint csak nem fogok. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-18, 4:15 pm

*Mivel a meleg legyőz össze szedem a cuccaimat és indulok el a szigetre fürödni. Az ajtóba csatlakozik Müzli és Tequila így hárman indulunk el. Viszonylag gyorsan is érünk a vízeséshez hol találok is egypár ruha darabot. Nem sokára leteszem a táskámat közel vízhez és már megyek is befelé. Ahogy észre veszem nem csak én vagyok itt így meg is akarom ijeszteni a lányt de nem jön össze. Egy kis udvariasság után elkezdünk beszélgetni sok mindenről. A végső eseten már csak nevetni tudok.*
-Téged sem kell félteni. De egy medvével szemben nem hiszem hogy jó ötlet.*jut eszembe egy érdekes incidens. Mitől még jobban nevetek. Közben felveti az ötlet hogy napozhatunk is egy kicsit, mibe én szívesen bele is megyek.*
-Állati jó barátok.*foglalom össze egy mondatban hogy kik is ők és ahogy látom ki is szúrja magának őket közben meg is említi hogy rám férne a napozás.*
-Egy kicsit virítok így a sötétben.*vonom meg a vállamat kisit nevetve.*- egyébként Nem hiszem hogy jó lennék Hófehérkének vagy Piroskának. De te talán már közelítesz feléjük bár még nem ismerlek annyira. És különben is ha én Piroska vagyok akkor Te Vöröske.*Vigyorodok el. Közben teszek fel neki kérdéseket is mire választ is kapok. Kiderül hogy már végzős.*
-Na és ha végeztél még itt maradsz? Vagy mész utadra? Hát tudja magáról ő is.*nevetek mikor mondja hogy édes a kutyám. Tequila elkezd tempózni és Werahoz siet. Én csak a szememet forgatom és odaúszók a hozzájuk Tequila nem ismeri azt hogy szaglászás először és utána barátkozás. Nála ez fordítva működik.*
-Ő Tequila. Csak egy kicsit lett a piáról elnevezve alapjáraton volt egy sorozat melyben az egyik kutyát is Tequilának hívták. Vagy lehet hogy nem de már ezt is hallottam.*vonom meg a vállamat és meg simogatom a kutyám szőrzetét.*
-Na mit szólsz ki megyünk napozni?*kérdezem meg és ha igen akkor elindulok kifelé egy kicsit. Közben eszembe jut egy kérődés melyet muszáj feltennem.*
-Te már reggeliztél tequilás müzlit?*nevetek egy kisit a hülyeségemen majd lebukok egy darabig a víz alá hogy ismét feljöhessek.*
-Amúgy neked van famulusod igaz már csak azért mert harmadikos vagy és elvileg kell lenni-e vagy nem-e?*a végére egy kicsi összezavarodnak a szavaim de csak ki szűri az értelemet.*
//fagyi rendelt//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-23, 9:38 pm

//olvadunk//

* Jól érzem magam, jobban most, hogy társaságom is lett, kivel bátran elcsacsoghatom, eddig úgy tűnik, akármivel, de a mackó említésére csak legyintek. *
- Nem minden varázslathoz kell pálca. * kacsintok vigyorogva, felsőben már több ilyet tanulunk, ebből pedig logikusan az következik, hogy ő még elsős lehet. De ez a két név nekem cseppet fura, így kérdezek hát rá, majd mikor már látom az állatokat, és hallom a magyarázatot is, mosolyom jelzi felé, értem én a dolgokat most már, kezdek felvilágosodni. S ha már ezt megtárgyaltuk, akkor a nap további részére is sor kerül, mindketten vázoljuk a terveket, amelyek végső soron akár össze is fűzhetőek, tehát hogy a napozást például együtt is művelhetjük, az általam elindított, Ashi szavaival befejezett Piroskás - Hófehérkés sztori pedig egy hangos kacajra késztet. Még hogy én Vöröske? *
- Áh, akkor most hivatalosan is mesehős lettem.. világ életemben erre vágytam. Hős lovagom is lesz? * beszélek hozzá továbbra is aranyosan nevetgélve, ám a kutyus is megkörnyékez most már minket, kiről most már tudhatom, kicsoda valójában. *
- Szóval ő a pia. Amúgy meg maradok egy darabig igen, utána pedig meglátjuk. Az élet útjai kifürkészhetetlenek, főleg az én életemé. * tudom le ennyivel, de máris a kutyussal bíbelődöm, semmi bajom az állatokkal és egy cseppnyi félelem sincsen bennem, így a legjobb. * - Tényleg nagyon aranyos vagy, Tequila. * vakargatom meg fülei tövét, Ashi szavaira pedig bólintok, még jó, hogy szívesen napoznék. *
- Na gyere te kutyu, megyünk a partra. * szólok neki is, bár ez már ő és gazdija dolga, hogy ki merre mehet vagy nem, de azért még egy kis nevetés kitelik tőlem Ashi zizi mondatára. Hát komolyan ez a lány, talán emberemre akadtam: vidám és idétlen, mint én. De a part jobban vonz most, szóval eltávolodva a kutyától kezdek kifelé tempózni, miközben azért a vörös hajú leányzó kérdésére is válaszolok. *
- Persze, van egy kaméleonom. Valami különlegeset akartam, és úgy gondoltam, ő megteszi. Meg nem akartam sablon nagymacskát, majdnem mindenkinek az van. És te, gondolkodtál már ezen? * érünk is ki közben a partra, vagy legalábbis én már sétálva hagyom magam mögött a métereket, hogy ha Ashi is követ, előbb össze szedjem cuccaimat egy kupacba, s csak azután dobjam le magam a fűbe. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-23, 10:22 pm

-Óh, én ezt nem tudtam... már okosabb is vagyok.*Nevetek és közben lebukok a víz alá hol majdnem meg is fulladok, de sikeresen fel jövök és elkezdek köhögni egy csöppet. Nem vagyok nagyon rosszul ezért folytatom is a beszélgetés. Terítékre kerül ki meddig marad a itt és így az állataim is. Az állatok után egy kis mese jön.*
-Igen majd ő lesz a Színfelelős. Hogy mindig legyen neked jó kedved és jó vörös hajad. *nevetek. Megnyugszok egy kicsit hogy nem csak én vagyok ilyen zizi itt hanem Wera is. Közben megkörnyékez minket a kutyám is oda is megy Vöröskéhez.*
-Jaja ő az italka.*vigyorgok és nézem ahogy dögönyözi a kutyuskámat. Közben elmondom neki hogy tudja hogy ő milyen aranyos és élvezi is minden percét. Odaúszok hozzájuk és megsimogatom a kutyaszagú kutyámat. Közben fel is vetek egy jó ötletet, hogy menjünk ki napozni egy csöppet. Szerencsére még mindig van hozzá kedve így kiindulunk a part felé.*
-Hé Tequila az enyém és mégis te neveled?*nézek rá kutyaszemkel. De nem bírom s
okáig és elröhögöm magam. Miről rá jöhet hogy nem veszem komolyan a dolgot. Közben jobban elgondolkozok és felteszek egy hülye kérdést.*
-Postásod van? Az jó lehet. *nevetek mivel nálam a kaméleon postást jelent. A kérdésén nem gondolkozok sokat.*
-Igen gondolkoztam már rajta de nem jutottam dűlőre. Meg hát nemigen tudom a folyamatát vagyis csak nagyjából.*mondom már immáron a parton és nem sokára egy macska kerül a váramra mikor leülök a fűbe.*
-Na és hogy állsz a macskákkal?*kérdezem meg mert sok ember allergiás rájuk. Közben a hasamra teszem a macskát és kiterülök a fűbe.*
-Asszem így lesz egy foltom ha itt marad a macska.*bökök Müzli felé majd leteszem a fűbe.*
-Mond csak, te hova mennél el szívesen?*kérdezek miközben az éget nézem. Már más földön járok gondolatomba.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-23, 10:51 pm

* Fel lesz világosítva a leányzó egy apró tényről, ezt követően pedig már köhécselését nézhetem, láthatóan ha kellek ugrom, de erre szerencsére mégsem lesz nagy szükség. S mivel a lovag is szóba kerül, én nekem természetesen máris beugrik valaki, amit nem fogok megosztani vele, annyira még nem ismerem Ashit, de azért megmosolyogtatnak szavai, ez ellen nincs mit tenni. *
- Jól is jönne már az a lovag. * sóhajtok fel drámaian, de aztán már csak a kutyussal foglalkozom kis ideig, kinek nevére is fény derül, és hát ösztönösen jönnek belőlem a hívó szavak, a leányzó megszólalására pedig csak egy gyermeteg vigyort küldök felé, amolyan angyali mosolykát. *
- Valakinek meg kell, tudod. * nyújtom felé a nyelvem, de most már tényleg kimennék a partra, annyira jól esne érezni a Nap éltető melegét bőrömön. S ha kiértünk, ugye már tetkoim is láthatóak lesznek, hátamon a szárnyak, lábamon is a minta, melleim között a virág, és a többi, tele vagyok varrva, de így szeretem magam, ám ezt a postást most nem értem, vagyis.. *
- Öö, hát tud teleportálni igen, ha így érted a postást, de honnan tudod ezt? * vonom össze szemöldökeimet, lehet valamit félreértettem, ennyi az egész, de vissza is dobom neki a kérdést, miközben egy gyors körbe szaladás alatt össze is kapdosok mindent, amit elhajigáltam, hogy egy kupacba téve azokat válaszoljak neki. *
- Ó, az nem lesz nehéz, nyugi. Biztos minden rendben lesz, csak jól gondold meg azt, milyen képességekkel ruházod majd fel. Minél hasznosabb, annál jobb, hisz ez a cél. * mosolyom küldöm felé ismét, majd egész egyszerűen le is dobom magam a fűbe, úgy terülök el hasamon, majd idővel megfordulok, ez csak természetes. *
- Minden állattal egész jól kijövök, de akkor már inkább a kutya. * vigyorgom Tequila irányába, majd hajam eligazítva hátamról hallhatom az álmodozós kérdést. *
- Rengeteg felé.. de előbb szeretném bejárni Ausztráliát. Ha már onnan jöttem, illene ismernem minden kis csücskét, és ez mágia segítségével talán sikerülni is fog. * csillan felé tekintetem, szeretnék világot látni, mindent megismerni, s olyannyira belefeledkezem az álmodozásba, magával ragad a hév, hogy még visszakérdezni is elfelejtek.. de talán megbocsátható ez a kis ballépés. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-23, 11:29 pm

*A meleg miatt úgy döntök lejövök egy kicsit fürödni a vízesésre. Ekkor találkozok egy nálam idősebb diáktársammal, kivel jól el is beszélgetek a vízben. Megtudok egy fontos információt mitől kicsit nevetek is ami majdnem vízbefulladásba torkol. De mákomra nem történik komoly baj így Weranak sem kell aggódni. Elbeszélgetünk mesékről is. Így szoba kerül a lovag is mire újból egy érdekes gondolat vonal fut végig az agyamon amit el is mondok. A válaszára csak bólintok és figyelem, hogy közelit a kutyám felénk. Felvetem a kérdést hogy kimegyünk-e napozni mert már kezd egy kicsit unalmas lenni itt bent úszkálni. Rászólok hogy Tequila az én kutyám és nekem kell nevelni mikor épp kiakarná vinni, de ő csak erre gyerekesen kezd viselkedni. Ami persze igaz hogy én kezdtem el úgy viselkedni.*
-Lecsípem ha nem húzod vissza gyorsan.*Fenyegetően közelitek feléje. Közben gonoszul vigyorgok. De inkább meggondolom magam és lefröcskölöm és utána már indulok kifelé is. Egypár perc múlva már kint vagyok és a fűben heverészek miközben nevetek a válaszán.*
-Igen, mert gondolat olvasó vagyok.*vigyorgok rá gonoszul.*-Most épp arra gondolt hogy hogy lehetek én ennyire zizi. Amúgy csak azért mondtam mert a kaméleon több felé tudja mozgatni a szemeit. Vagyis postásnak kéne menni-e mert a -ismertem egy olyan postást- hogy az egyik szemével házszámot nézte a másikkal a levelet, de nem volt kancsal.*mesélek neki egy kicsit a kaméleon-postásról. Közben én is kapok egy piros labdát vissza mire a választ is megadom. Megnyugszok egy kicsit amikor halom hogy nem olyan nehéz.*
-Igen igazad van.*bólintok és közben már a macskámmal játszadozok egy kicsit de mivel félek hogy foltosan égek le leteszem magam mellé. Megnyugtat hogy nem utálja a macskákat. Közben nem tudom nem észre enni a szárnyait a hátán.*
-Szép szárnyak, repülni is tudsz vele Vörös angyal? Amúgy nagyon fáj a tetkókészítés?*kérdezek rá bár nem hiszem hogy én valaha is rávenném magam hogy varasak magamra. Közben elgondolkozva bámulom az eget és így is teszek fel neki egy kérdést. Mire választ is kapok.*
-Szép hely lehet. még nem jártam ott. De úgy néz ki nem csak én alkarok világot látni.*mosolyodok el egy csöppet. A macskámat a fejem mellé terelgetem mert a kezeim is ott vannak.*
-De ezek szerint akkor neked könnyű dolgod van a kaméleonoddal.*mutattok rá hisz azzal minden hová tud teleportálni amit kigondolt.*
//Jégkásás fagyi köszönt be//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-27, 4:22 pm

*Jó idő van ma, bár kicsit néha fúj a szél, de egyáltalánl nem tartom vészesnek, így nem fogok ma a négy fal között maradni, hanem kimozdulok, méghozzá úti célnak Seol rejtelmes vízesését választom. Öltözetem egy farmer halásznadrág, szürke-fekete nagykockás inggel, mi felül természetesen nincs teljesen begombolva, és a nadrágba sincs betűrve, szóval laza viselet abszolút. Lábamon tornacipő van, hátamon pedig egy fekete tok, benne a gitárom, nyomomban pedig Louis baktat, aki most nagyon jó kedvében van, tiszta hiperaktív, szóval már csak miatta is ki kellett volna jönni Seolra. A vízeséshez kiérve lehuppanok az árnyékba a fűre, és előveszem a gitáromat, miközben a famulusom már szaladgál is a környéken, el is tűnik a szemem elől, de tudom, hogy túl messzire nem fog menni, szóval nem aggódom érte. Miután kicsit bejárattam az ujjaimat, és behangoltam a gitárt, elkezdek játszani egy számot, és bár néha néhány hangot elrontok, ez nem zavar, hisz nem a tökéletességre törekszem, csak önmagam szórakoztatása érdekében gitározgatok, miközben élvezem a nyárvégi kellemes időt.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-27, 4:35 pm

*Gyönyörű nap ez és a lágy szellő csalogatásának még a napfényfóbiás Narumi sem tud ellenállni. Így hát magához veszi piros napernyőjét és a napfény ellen vastag, fehér vakolatot ken arcára. A tükörbe nézve egy igazi gésát lát. Pillantása szándékosan hideg és kimért. Elégedett a látvánnyal. Egyik szobatársa sugallatára Seol szigete felé veszi útját. fekete és piros mintákkal tarkított fehér yukatát visel, melynek széles, téglavörös övébe tűzte pálcáját. A szigeten bolyongva hamar ráakad a lélegzetelállító vízesésre. kinéz egy fát, ami mellé leülhet, de közelebb érve látja, hogy foglalt. Ráadásul egy fiú ül ott, gitárral a kezében.*
~ Már késő meghátrálni. Itt az ideje barátkozni.~ *kínos vigyor jelenik meg az arcán és folytatja a vitát magával.*
~Hogy én barátkozzam?! Jobb ha egyszerűen leülök a szomszéd fa tövébe, vagy sétálok egyet a tó körül.~ *Úgy tűnik meggyőzte magát, de a fiú is biztosan észrevette időközben a mellette felbukkanó lánykát. halvány, kényszerű mosollyal az arcán köszön.*
- Szia. nem akartalak zavarni. Már megyek is. *mondja, miközben tényleg elindul. pár lépésre eltávolodik az ismeretlentől, és ha az nem állítja meg, elindul a tó körül, hiszen csak sétálni jött.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-27, 4:55 pm

*Szép az idő, ezért famulusommal átmegyünk a szigetre, és a vízesésnél telepszünk le, vagyis hát csak én, mert Louisra rátört a hiperaktivitás, és futkározik valahol a környéken, miközben én gitározni kezdek az árnyékban. Ez egy igen csak kedvelt hobbim, órákat el tudnék tölteni így, de pár perc múlva léptek zaja üti meg a fülem, és hát kissé leesik az állam, mikor meglátom, ki is sétált erre.*
- Wow... Úgy értem szia! Egyáltalán nem zavarsz, nyugodtan maradj csak! *szólok oda neki, és végignézek a leányzón, ki egy... hogy is hívják? Gésa, azt hiszem, úgy néz ki. Még nem találkoztam senki hozzá hasonlóval a Mysterio-ban, szóval remélem megismerhetem kissé, már legalábbis akkor, ha nem szalad el. Nem tartom magam egy ijesztő srácnak, azt mondják, jól is nézek ki, szóval...*
- Patrick Davis vagyok mellesleg. *mutatkozok be a lánynak, kiről most már elfordítom tekintetemet, hisz nem illik megbámulni a másikat, de annyira szokatlan ez az öltözet, de igazából az egész megjelenés, hogy szerintem minden ember hasonlóan cselekedne, de nem szeretném azt se, hogy a másik kényelmetlenül érezze magát emiatt, szóval nem nézem sokáig, csak az arcát, hisz ha beszélgetünk valakivel, annak illik a szemébe nézni. Gitáromat magam mellé fektetem a fűbe, nem lesz ennek baja, kezemmel pedig hátul megtámasztom magam, és úgy nézek a másikra.*
- Egyébként ne haragudj, ha nagyon megbámultalak, de még sosem találkoztam hozzád hasonló külsejű lánnyal. *kérek bocsánatot, mielőtt a másik teljesen bunkónak néz.*