Seol rejtelmes vízesése

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-27, 5:12 pm

*Narumi napernyője védelmében sétálgat a szigeten, mikor szinte véletlenül egy ismeretlen srác mellett találja magát. Zavarában alig bír megszólalni, majd gyorsan bocsánatot kér és menne is tovább, ha a fi nem kezdeményezne beszélgetést. Így viszont egyenlőre marad és az eredeti terv alapján, barátkozik. Egészen megborzong, mikor arra gondol, hogy akár nem csak a gésák jeges magatartását, hanem elbűvölő modorát is alkalmazhatná.*
- Tanaka Narumi.*mondja, halkan, egy halvány mosoly kíséretében és leereszkedik a fűre, Patrick mellé. Már rég nem zavarja, ha megbámulják, megszokta. Annál jobban zavarja, mikor a fiú az arcát kezdi fürkészni. Nehezére esik az emberek szemébe nézni. Elfordítja fejét és a füvet vizsgálja.*
- Nem haragszom. Kezdem megszokni. *mondja csöndes és kedves hangján. Ez a típusú öltözet sehol sem megszokott. Még japánban is alaposan megbámulnák miatta egy átlag hétköznap. Most, hogy árnyékban van összecsukja piros napernyőjét és ölébe fekteti.*
- A te kutyád? *pislant a közelben bóklászó gyönyörű skót juhászra.* - Nagyon szép. *dicséri meg és a vízesés csillogó falát kezdi vizsgálni. Az egész olyan, mint egy festmény. Most, hogy diáktársa valószínűleg már nem rá figyel szemügyre veszi. Határozottan jóképű srác, de nem Narumi esete. Ő jobban kedveli az idősebb férfiakat. Az a típus, akinek tökéletesen megfelelne egy filmbéli vámpír.*
- Te is diák vagy, ugye? Melyik házban, *kezdi kérdezgetni társaságát. De csupán azért, hogy ne üljenek teljes csendben.* ~Az talán még ennél is kínosabb lenne.~

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-27, 5:31 pm

*A gitározásomat léptek zavarják meg, noha ez nem konkrétan zavarás, mert szeretem a társaságot, szóval helyesebb, ha úgy fogalmazok, hogy félbeszakították, de nem bánom, már csak azért sem, mert egy kivételes külsejű leányzót pillantanak meg barna szemeim, kinek köszönök is, aztán itt marasztalom, és nem is megy sehová, így talán lehetőségem lesz vele kicsit megismerkedni, bár első benyomásra kicsit távolságtartó a lány, kivel a bemutatkozás is megtörténik.*
- Nem akarok teljesen hülyének tűnni, de ha jól sejtem, japán vagy, és ott fordítva van a vezetéknév és a keresztnév, nem? Szóval Naruminak szoktak hívni, nem Tanaka-nak, igaz? *kérdezme, és talán ezel a kérdéssel teljesen hülyét csinálok magamból, de hát ez van, néha ilyen is kell, én felvállalom a saját marhaságaimat. Egy kvízműsorban volt talán kérdés, hogy melyik országban használják fordítva a neveket, de lehet, keverem valamivel, nem kizárt. Beszéd közben egyébként Narumi arcát nézem, pontosabban a szemeit, de ő nem állja a szemkontaktust, ebből is kiderül számomra, hogy nem olyan közvetlen, mint én, de sebaj.*
- Mióta öltözködsz így? Már kiskorod óta? Nem nagyon ismerem ezt a kultúrát... *érdeklődök kicsit, és tényleg kíváncsi vagyok a válaszára, az különböző kultúrák mindig is érdekeltek, szóval örülnék, ha Narumi mesélne valamit erről, de persze nem átkozom meg, ha nem mond semmit.*
- Louis a neve, és igen, az enyém, de nem egyszerű kutya, hanem famulus. Gondolom hallottál már róluk, nem? *nem tudom, mióta lehet itt a leányzó, mert mint említettem, soha nem találkoztam még vele, de lehet, hogy csak elkerültük egymást, ám az is előfordulhat, hogy még szinte teljesen új.*
- Igen, másodikos diák vagyok, és a házam az Exortus. Na és a tied? *kérdezek vissza, majd rossz előérzetem kezd lenni, mert Louis elkezd felénk futni, vagyis inkább Narumi felé, szemében egy csintalan csillogást vélek felfedezni, és már próbálnám megakadályozni tervét, de elkések, így a skót juhász kikapja Narumi öléből a napernyőt, és elfut vele.*
- Oh nagyon sajnálom... Louis! Hozd vissza azt a napernyőt! *fordulok először bocsánatkérő szemekkel Narumi felé, majd pedig famulusomat kezdem keresni, hogy merre ment az a csirkefogó. Szépen bemutatkozott ám a leányzónak...*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-27, 5:49 pm

*A bemutatkozás után Patrick a nevéről kérdezi.*
- Igen, igazad van. A Tanaka a családnevem és otthon Naruminak szólítanak.* Arról inkább hallgat, hogy az iskolában inkább a vezetéknevén szólította mindenki. Ott az a szokás, de most valamennyire alkalmazkodnia kell a nyugati hagyományokhoz. Egyedül az öltözködésből nem fog engedni, bár ez igazából már a stílusa, nem is annyira hagyományőrzés.*
- Nagyjából két éve. Apám jobban örülne, ha rendesen öltözködnék. *hangzik el a szűkszavú válasz. Nincs kedve azt magyarázni, hogy mennyi vitája volt édesapjával a drága ruhák, és furcsa öltözködés miatt. gyakran napokig nem evett, hogy spóroljon egy-egy új ruhára. Hiszen egy yukata nem olcsó mulatság, pont ezért hordják a legtöbben csak olyan ünnepekre, mint például az újév.*
- Luis. yere ide. *csalogatja kedvesen. nem igazán tudja mit takar a famulus, úgyhogy rá is kérdez. *
-Az mit jelent? *kérdezi tágra nyílt, szépvágású barna szemeit a fiúra meresztve. Ezzel olyan hatást kelt, mint egy kíváncsi kislány.*
- Én nemrég érkeztem, elsős vagyok a Cruorisban. *mondja és miközben válaszol nem veszi észre, hogy a skót juhászkutya időközben odaért mellé. Csak akkor eszmél fel, mikor az eb kikapja kezéből a napernyőt és elszalad vele. Felpattan, de nem fut utána. A papírernyő már úgyis szinte biztosan tönkrement. Visszaül a fűbe és felnéz a fiúra.*
- Hagyd csak, már mindegy. Van belőle másik. *mondja és azért egy kicsit meggyászolja kedvenc ernyőjét. Főleg mivel így kénytelen lesz a napon visszamenni a kastélyba. A bőre alapból nem egészen fehér és könnyen barnul. Soha nem éri el a kívánt hófehér bőrt, amilyenre például az arcát festi, de ettől függetlenül kerüli a napfényt. Az elmúlt években legfeljebb télen ment ki napernyő nélkül az utcára.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-27, 6:08 pm

*Szeretem a különböző kultúrákat, a többségről tudok is néhány dolgot, de tudásomban nem vagyok teljesen biztos, így kérdezek rá Narumi nevére, de örülök, mert jól sejtettem akkor, hogy a Tanaka a vezetékneve, hiába azt mondta előre. Bólintok, hogy értettem, aztán az öltözetéről is kíváncsiskodom kicsit, hiába, ilyen a természetem, de amíg a lányon nem látom, hogy kényelmetlen neki válaszolgatnia a kérdéseimre, addig ha eszembe jut valami, bizony fel fogom tenni.*
- Szerintem mindenkinek a szíve joga eldönteni, hogy hogyan öltözködik, szóval dicséretes, hogy kiálltál a saját vágyad mellett. *mondom, és rámosolygok a leányzóra, majd pedig a skót juhászra terelődik a szó, és Narumi hívogatja is a kutyát, ám az még nem szándékozik idejönni.*
- A famulus egy olyan társ, akit első év végén készít el az ember a Jelmágia segítségével. Külsőre úgy néz ki, mint egy állat, ám különleges képességei vannak. *remélhetőleg érthetően fogalmaztam, és Narumi most már tudja, mit is jelent a famulus. A következőkben épp hogy túljutunk azon a témán, hogy ki melyik ház tagja, Louis rosszasága közbeszól, mert mellénk vetődik, és szájába kapva Narumi piros napernyőjét elszalad, de hiába hívom, nem jön vissza, így marad a bocsánatkérés a leányzótól.*
- Drága volt? Megtérítem ám az árát, vagy meghívlak valamire, tényleg, nagyon szívesen! *ajánlom fel udvariasan, hisz nem tudom, mennyibe kerülhet egy ilyen napernyő, bár az is lehet, hogy eszmei értéke a nagy inkább, azt pedig szinte lehetetlen pótolni. Na de mivel a skót juhásznak nyomát se látom, ezért visszaülök a fűre Narumi mellé, és törökülésbe helyezkedem el.*
- Mondtad, hogy nemrég érkeztél, de azért sikerült már megismerkedned emberekkel? Milyen az első benyomás? *kérdezem felé fordulva. Én abszolút bírom a helyet, már az elején láttam, hogy ez egy jó hely, de talán nem mindenkinek ilyen pozitív a véleménye először, de talán másodszor vagy harmadszor se. Pár perc múlva egyébként Louis csörtet oda hozzánk, mintha nem csinált volna semmi rosszat, de ahogy ránézek, egyből behúzza a farkát.*
- Nem volt szép elvinni Narumi esernyőjét, kérjél bocsánatot! *szólok rá a famulusra, ki nagy barna szemeivel szomorúan pislog a lányra, látszik rajta, hogy megértette a szavaimat, és sajnálja. Vezeklésképp bár talán még mindig kilométer hiányos, de lefekszik a lábam elé, és mancsaira teszi a lábát, és onnan szemlél minket, no meg természetesen a környezetet.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-27, 6:41 pm

*Beszélgetésük erősen Narumi irányába terelődik és ezért a kislány igyekszik terelni a témát, ezért is kérdez rá Patrck kutyájára, akiről kiderül, hogy famulus.*
~Szóval különleges képességei vannak. Valószínűleg nekem is lesz egy~ *gondolkodik el Narumi és mindjárt tovább is kérdezősködik.*
- Milyen képességei? *teszi fel a legfontosabb kérdést. Bár még nem régóta van itt és nem sok embert ismer, azért jól érzi magát. A kutya akciója azonban egy pillanatra feldühíti.*
- Nem, nem kell. Elég drága, de nemrég vettem egy másikat, szóval felesleges. *mondja udvariasan mosolyogva. Nem engedi ki a haragját, majd később tombol magában. Legfeljebb felrobbant ezt-azt egy kicsit később, ha egyedül van. Most kedvesnek és kiegyensúlyozottnak kell mutatkoznia. Elterelődik a téma és továbbra is barátságosan felelget a srác kérdéseire.*
- Még nem sok emberrel beszélgettem, de ők kedvesek voltak. *magyarázza.* - Az iskola maga pedig csodálatos. *mondja meggyőződéssel. Többnyire tényleg tetszik neki. Szép épület, de az otthonosságot nagyrészt nélkülözi, legalábbis Narumi szemében. Ekkor megjelenik a kutya. Narumi megenged magának egy izzó, dühös pillantást, de csak ha Patrick nem láthatja. Már nincs kedve megsimogatni a gyönyörű állatot. Sőt, egészen más tervei lennének, ha önmagát adná. Nem nagyon hatják meg a kutyus nagy, barna szemei. De a cuki gésa, akinek tetteti magt nem tehet ilyet. Így inkább a beszélgetésre próbál koncentrálni. Karjait keresztbe fonja maga előtt és egyik keze hozzáér az öv alatt dédelgetett pálcához.*
- Gyakran jársz ide? -tereli ismét semleges területre a témát. tetszik neki a hely nyugalma és inkább abban merülne el, mint a kutyus feldarabolásának terveiben.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-27, 6:58 pm

*Miután néhány dolgot megtudok Narumiról, a famulusom, és úgy általánosságban a famulusok felé terelődik a szó, és válaszolok is a feltett kérdéseire.*
- Hogy Louisnak milyen képességei vannak, azt nem mondhatom meg, mert akár egyszer úgy hozhatja a sors - bár ne legyen úgy-, hogy egymás ellen kéne harcolnunk, de a választhatók között van Illúzió, Metamorfózis, Érzelembefolyásolás, Gyógyítás, Beszéd, Szárnyak, és még pár egyéb, és ezekből kettővel lehet felruházni a lényt. *mondom, és kapásból csak ezek a dolgok jutottak eszembe, de ahogy említettem, van még, de hát ez számára úgy is ki fog derülni, majd ha évfolyamot szeretne lépni. Louis időközben elcseni Narumi napernyőjét, és nem is szándékozik visszaadni, én pedig szabatkozni kezdek miatta, bár értékét nem tudom, de kicsit rossz érzés, mikor megtudom, hogy drága volt.*
- Hát jó, te tudod. *vonom meg a vállam visszatelepedés közben, majd az itteni helyről és emberekről kezdem kérdezni kicsit.*
- A többség elég jófej itt a suliban, persze vannak nem túl megnyerő emberek is, szóval elég vegyes a társaság, de ezt úgyis meglátod majd te is, nem szeretnélek befolyásolni. *mondom neki egy kis mosollyal, miközben visszajön Louis, és bocsánatkérően néz Narumira, ki talán már nem is szimpatizál annyira Louis-al mint az elején, de hát ezt a famulus saját magának köszönheti.*
- Aha, mondhatjuk, szeretek kijönni a szigetre, de a várost is szeretem, szívesen mozdulok ki. Te mászkálós típus vagy, vagy inkább négy fal között ücsörgős? *érdeklődök felőle, miközben kezemmel a skót juhászt simogatom, kinek cselekedetéről semmit nem tudok, vagyis hogy Érzelembefolyásolás képességével nyugalomhullámot küld a japán lány felé, majd a vidámság érzése is követi, mi ellen a másik nem is tud semmit tenni, talán nem is érti majd, mi miatt változik meg talán a viselkedése, de Louis érezhette az unszimpátiát, amivel Narumi felé fordult, és úgy látta jobbnak, ha tesz ellene.*
- Amúgy szereted az állatokat? *kérdezem, hisz eleinte egész barátságosan viszonyult a kutyához, az incidens után nézett csak kicsit szúrósabb szemmel a famulusra.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-27, 7:16 pm

*Narumi a famulusok felől érdeklődik és meg is tud ezt-azt. De a fiú kutyájáról semmi közelebbit. Patrick ezen a ponton titokzatos, de óvatossága egészen érthető. Amikor az iskoláról, az emberekről esik szó a kislány csak mosolyog. Pontosan tudja ő is, hogy mindenhol vannak kellemetlen elemek. És mindig akad, aki számára ő az. Bár ez a veszély, egyenlőre nem fenyegeti. Még tudja tartani az álcáját. Közben visszatér Louis is. A szemtelen eb odasomfordál gazdájához, aki egy ejnye-bejnyével elintézi az ügyet. Nem hiába nem volt Narminak soha állata. Kiskorában édesanya kanárikat tartott otthon, de halála után szép lassan mindegyiknek vége lett. Többségüket ő maga végezte ki fiatalkori ösztönös mágiái segítségével. Csak nézte őket délutánokon keresztül és volt, hogy egyet-egyet sikerült felrobbantani. Közben persze a beszélgetésre figyel.*
- Inkább ülök a négy fal között. *mondja mosolyogva. Közben lenyugszik, már nem mérges a kutyára sem. Ám amikor kifejezetten vidám lesz és egyszerűen elneveti magát egy kicsit megdöbben.*
~Ez most tényleg én vagyok?~ *kérdezi magát, de csak vállat von és folytatja a csevejt.*
- Persze, hogy szeretem őket. *hazudja teljes nyugalommal.*
~Főleg sütve és főzve. de még úgy sem igazán.~ *fejezi be a gondolatmenetet magában. jókedve megmarad, sőt, ettől a gondolattól nevethetnékje lesz és ebben az esetben enged belőle. Kívülről igazán elbűvölőnek tűnhet.*
- De nembánok velük valami ügyesen. *szabadkozik, és egyben meg is magyarázza, hogy neki miért nincs. Bár őszintén bevallva egyszerűen szeszélyes kegyetlensége az oka, amiért sosem kapott állatot.*
- Neked volt állatod Louis előtt? *forgatja a témát, udvariasan kibelezve azt.*

//Fagyunk//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-28, 7:16 pm

*Az utóbbi időmet leginkább a gyakorlásaimnak szentelem, most volt egy kis szünetem tanítás terén lévén van jó pár tantárgy ami előttem helyezkedik el leadások terén, így kicsit talán tudok jobban foglalkozni magammal is. Most is éppen gyakorlok, méghozzá egy a pusztítástanon tanult varázslatot, ami nem más mint a légörvény. A vizenjárást párszor már átvettem, most nem árt picit "szárnyalnom" így aztán ha valaki erre téved, csupán annyit vehet észre, hogy a vízesés felett éppen próbálom meghódítani az eget, természetesen nem túl magasan, de azért nem is néhány centire a földtől. Nem érdekel ha kifáradok, gyakorolni jöttem ide, és valahol belül élvezem is a dolgot, méghozzá eléggé önfeledtem, ahogy ide oda cikázok a forgószéllel. Arcomon is látszik hogy jó hangulatom van, öltözetem egyébként egy sima fekete farmerből, illetve egy ujjatlan, kissé szakadt farmeringből áll, tehát bár nem úgy nézek ki mint egy szakadt csöves, de nem is éppen ünnepi dísztalárnak nevezhető a ruházatom. Nem igazán számítok társaságra, bár innen fentről mindent látni, így ha valaki megszólít, vagy észre vesz bizonyonára én is látni fogom, és akkor talán le is szándékozok majd jönni a magasból.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-28, 7:22 pm

*Mivel ma már nincs olyan meleg, így a délután nagy részét nyugodtan tölthetem a szigeten és mivel a nagy kánikulák miatt rég futottam már egy jót, így ezt ma bepótolom. Egy norvégnak, mint amilyen én vagyok eléggé fárasztó ez a hatalmas hőség, szóval most merészkedem ki csak úgy igazán a Mysterio falai közül és jelen pillanatban az ösvény irányából érkezem meg a vízesés közelébe. Már jó pár órája idekint vagyok, most pedig már érzem a fáradtságot is, de nem bánom, kellemes érzés, végre minden feszültségemet leadhattam, mivel akad ám nekem is. Ha valaki rám néz, akkor felül egy fekete toppot láthat rajtam, alul pedig egy világoskék színű, igen csak rövid farmernadrágot és fekete sportcipőt. Mivel futottam, így hajam össze van fogva lófarokba, smink pedig csak kevéske található az arcomon, éppen annyi, amennyi kiemeli a szemeimet. A pálcám amúgy az övemnél lóg, az nélkül nem sűrűn mozdulok ki, szóval ha bármi gond érne, akkor használni fogom, de talán nem leszek ennyire szerencsétlen. Ahogy viszont a víz felé tartok, a látóhatáromba egy magasban repkedő fiú is bekerül, kit hamar fel is ismerek és hirtelen nem is tudom, hogy örüljek-e neki vagy sem. Ismerem Nilt, tudom, hogy milyen tud lenni, de szó nélkül nem fogok tovább állni, így először csak fáradtan letérdelek a víz elé, megmosom arcom, nyakam és kezeimet, majd utána nézek csak fel a másikra.*
- Milyen odafentről a kilátás? *kiáltok is fel és arcomon is kedves mosoly látható, tehát nem vagyok gonosz, se semmi, tényleg nem akarok rosszba lenni vele, bár tudom, hogy ez nem rajtam fog múlni. Majd mindjárt meglátjuk, mit szól hozzám.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-28, 7:33 pm

*Elég jól elvagyok itt fent, azt hiszem lassan kezdem megérteni a madárral, és a szabadsággal való hasonlatot, szóval igencsak hasznos kis varázslatnak tartom ezt, mely nem csak edzi a mentális erőmet, de ki is kapcsol teljesen emellett, legalábbis engem, bár Mr Fenrissel azt hiszem nem leszünk puszipajtások, a múltkori órán nem nézte jó szemmel a tettemet de hát van ilyen nekem se kell mindenkivel jóban lennem. Azonban repdesek ide oda, veszem észre hogy már nem csak én vagyok egyedül a vízesésnél hanem egy lány is akit bizony nagyon jól ismerek, de nevezzük csak nevén ezt az illetőt aki nem más mint Daphne. Az elmúlt időkben sokat agyaltam rajta, hogy miként kéne kezelnem ha találkozunk, erre nem megjelenik? Amikor hallom a megszólítást úgy állok meg egy pillanatra a magasba , majd egy kisebb mosolyt vágva döntöm oldalra a fejemet.*
-Gyere fel és nézd meg a saját szemeddel.*mondom egy félmosollyal, majd lassan le ereszkedek, s mikor földet érek kimondom a megszűntető igét is.*
-Immotus* mondom miközben már lassan lépkedni is kezdek a másik felé, a múltban gyakran elgondolkoztam rajta milyen lesz ha ismét találkozunk, és terveket is szőttem hogy miként viselkedjek, de élőbe be kell látnom hogy nem megyek vele semmire, bár tény máshogy kell néznem rá mint régen, de ez természetes hiszen már nem vagyunk együtt.*
-Csini, csak nem edzeni jöttél le?*kérdezem a ruházatából ítélve, hiszen remekül beillik kocogásra vagy bármely más szabadtéri sportra, na persze ha tévedek bizonyára helyesbít majd, ha pedig nem akkor örömmel konstatálom hogy jók a megfigyeléseim, bár annyi biztos hogy ebbe a cuccba is képes lenne beindítani szerintem bárki fantáziáját.*
-Amúgy hogy telnek a napjaid, régen láttalak..*mondom teljesen normális, érdeklődő hangon miközben leülök az egyik sziklára majd hátamat kiegyenesítve ki is nyújtóztatom a végtagjaimat.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-28, 7:38 pm

*Nem gondoltam arra, hogy majd pont Nilre akadok itt, a vízesésnél, ahol oly sok kellemes percet töltöttünk el együtt, de belül egyáltalán nem bánom, hogy így alakult és remélem nem fog olyat tenni, ami majd átbillenti a mérleget a negatív oldalra. Szóval miután kicsit felfrissítettem bőrömet már rá is tekintek, így teszem fel a nagy kérdést is, de amikor meghallom a választ, csak lassan felkelek, majd fejemet is jól láthatóan megrázom, ezzel intve nemet felé.*
- Áh, inkább kihagyom. Tudod, a pusztítástan nem megy annyira jól, előtted meg már így is leégtem párszor ebből a tantárgyból. *vigyorodom is el, bár azért belül zavar ám a dolog, hogy akkor ilyen béna voltam, de ez van, gyakorolnom nekem is kellene majd. Ez a hely mondjuk jó is arra, mert ha zuhannék, itt a víz vagy maximum szólok Svírának, hogy legyen a közelemben. Még mielőtt túlságosan is átrághatnám magamban, hogy felmegyek-e, Nil már lefelé is tart és pillanatok múlva már a közelembe kerülve bókol, mit szinte el se hiszek, ez egész arcomon meglátszik ám.*
- De, hiszen szoktam. Végre vége a hőségnek. *nem, nem jegyzem meg a bókot, jól esik, elraktározom és ennyi. Inkább megindulok a másik felé, majd úgy két méterrel tőle meg is állok, hogy lábaimat és kezeimet húzzam meg picikét, tehát amolyan levezetésképpen.*
- Hát, elég rosszul, nem igazán találom a helyem és megőrít ez az egyetemi cucc. Vagy ezer szak érdekelne, mégis hogy válasszak? *kérdezem is egy apró sóhaj után, majd megcsóválom a fejem és végül törökülésbe a fiú előtt telepszem le, onnan pillantok fel a másikra, nem zavartatva magamat és kezeimmel is megtámaszkodom a puha fűben.*
- És te neked? Csak nem gyakorolgatsz most már teljes erőbedobással? Nem hiszem, hogy pont neked lennének gondjaid az évvel, szerintem simán átmész. *ismerem annyira ezt a fiút és persze magamat is, bár én mostanság a pusztítástannál nem remekelek, de lesz ez még így se.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-08-28, 7:56 pm

*Úgy tűnik a lány nem szeretne magaslati levegőt szívni, és ahogy kiveszem a szavaiból tudom is ám hogy mi miatt, így már lefele menet választ adok a szavaira.*
-Van ami nem megy jól az embernek, és van ami jól megy, amúgy nem égtél le előttem, nem vagyok a tanárod , se olyan akinek bizonyítani kell..*mondom egy félmosollyal, természetesen a hangnemből kiveheti hogy nem bántásból mondom csak a gondolataimat közvetítem felé, de azért még hozzá teszek pár szót.*
-Amúgy ezek szerint nem voltál az utolsó Mr Fenrissel töltött órán, szóval a lényeg hogy nála is tettem róla hogy gyümölcsöző legyen a kapcsolatunk a jövőben.. Azt hiszem kicsit megutált.*rántom meg a vállamat, már leérve a földre, látszólag nem igazán érdekel a dolog, inkább küldök felé egy bókot, már csak a régi szép idők emlékére is, nem érdekel hogy miként fogadja, igazából az se ha nem teszi szóvá a dolgot.*
-Hát, ezek szerint vannak dolgok amit még nem tudok, de most már igen.*látszik arcomon nemsokára egy diplomatikusnak mondható mosoly ahogy szépen helyet is foglalok az egyik sziklánál, és már meg is ejtek pár kérdést felé, úgy mintha észre se vettem volna az arckifejezést.*
-A legegyszerűbben úgy hogy ami érdekel, nekem már megvannak az előzetes választottak, eddig úgy néz ki hogy kémképzőre megyek, aztán csatamágiára, végül pedig bepróbálkozok a nyomolvasói szakkal is, eddig ezek érdekelnek a legjobban de még meglátjuk, amúgy meg hogy érted hogy nem találod a helyed? Ezt elég nehéz elhinni egy magadfajta lányról, legalábbis nemrégen nem hittem volna hogy ilyet hallanék pont tőled.*nézek rá egy pillanatra villanó szemekkel miközben kicsit gonoszul el is mosolyodok, na de persze szavaim nem gúnyból merítkeznek, egyszerűen csak tényleg úgy hittem eddig hogy ez a lány bármikor és bárhol feltalálja magát. A kérdésre jókedvűen felnevetve rántom meg a vállamat.*
-Amikor nem tanítok és nincs egyéb dolgom akkor igen, szeretek gyakorolni, igazából nem is attól tartok hogy nem mennék át esetleg, igazából biztos vagyok benne hogy sikerül. Egyszerűen csak tovább akarom növelni a képességeimet és még jobb akarok lenni, ha pedig lesz hozzá elég kitartásom jobb is leszek..*mondom végül egy nyugodt mosollyal miközben most már teljes testemmel a másik fele fordulok.*
-De mondjuk azt se hinném el hogy pont te nem mész át. Az eddigi tapasztalataim szerint az egyik legjobb tanuló vagy szóval nincs félni valód.. Szóval mi a baj oka, hogy nem tudod hol a helyed?*kérdezem hiszen akár hiszi akár nem érdekel a dolog, és bár a múltban gondoltam és mondtam is rossz dolgokat, lehet jobb lenne ha megpróbálkoznék a normális dolgokkal köztünk.*

//FAgy//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-09-07, 8:14 pm

//olvad//

*Most, hogy odafent látom a fiút, eszembe jut az a tanóra is, amikor olyan béna voltam. Persze tudom, hogy nem az én ügyetlenségem tehet minderről, hanem a szakítás, amit akkor éltünk át és képtelen voltam tovább lépni rajta, de mostanra már szerintem rendeződtek a dolgok, talán ezért is tudunk most beszélni egy kicsit egymással.*
- Azért én mindig szerettem mindenkinek bizonyítani, de tény, hogy az az óra más volt. *vonok is vállat, mintha nem számítana és végül kíváncsian hallgatom, hogy mi történhetett a legutolsó pusztítástan órán, amelyen valóban nem vettem részt.*
- Nocsak, mit csináltál? *kérdezek is rá kíváncsian, miközben már Nil le is érkezik mellém a földre és bár szavaival azt jelzi, hogy eddig nem tudta, hogy én így szoktam edzeni is futni, szívesen leoltanám, hogy dehogynem tudja, mivel nem egyszer kerestem fel már ilyen öltözékben és így őt, de mégse jegyzem meg, csak halkan sóhajtok, hagyom tovább lépni a témánkat. Nem akarok vitát, így kerülöm is, ahogy csak lehet és már mesélni is kezdek arról, hogy még bizonytalan vagyok a választott szakot illetően, na meg, mostanság mintha nem lenne minden olyan tökéletes, mint amilyen egy ideje volt. *
- Egyértelműen olyat fogok választani Nil, ami valóban érdekel, de még nem tudom, hogy mi lesz az. *felelek is szavaira, majd ez után rátérünk arra is, amiket az előbb említettem, így hát ajkamat kinyitom, majd be is csukom ismét, nem tudok erre most hirtelen mit mondani.*
- Nemtom, valahogy ez van. Lehet, hogy most nincsenek túl jó napjaim és ezért jött ki. *felelek is végül, de aztán tereljük tovább a témát, egészen Nilre, én pedig csak aprókat bólogatok az egoista dolgain, amelyek meg is mosolyogtatnak. Mindig szerettem, hogy ilyen biztos magában, az a baj, hogy én manapság már lecsökkentem, így csak kényelmesen ücsörgöm tovább a fűben, őt figyelgetve és aztán egyetértően bólintok is újból.*
- Jó tudom, át fogok menni, csak mint mondtam, nincsenek túl jó napjaim. De nem kell ám mindent kétszer megkérdeznek, meg nem is hiszem, hogy annyira érdekelne téged, eddig se próbáltál meg velem beszélgetni és talán ez is rosszul érint, mert félek, hogy teljesen elveszítettelek. *sütöm is le a szemeimet kissé, hiszen amikor szétmentünk, én akkor is mondtam Nilnek, hogy nem akarom elveszíteni, de ő már döntött és úgy érzem, hogy én már nem kellek neki sehogyan sem és nem is számítok, tehát nincs miről beszélni, hogy miért érzem így magam, rossz, hogy kezd tudatosulni bennem mindez.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-09-07, 8:34 pm

*Persze emlékszem én is arra az órára, bár nem azért mert Daphne akkor rosszul szerepelt, egészen más miatt, hiszen tettem is róla hogy ne érezze jól magát, a szavaira csak lassan oldalra döntöm a fejemet, falatnyit elhúzva a számat miközben felé nézve válaszolok is.*
-Tudom és azt is hogy valószínűleg az én kezem is benne volt..*mondom, majd egy pár percig a földet nézem, mintha nem is akarnék semmit se mondani, de végül mégis csak beszélni kezdek.*
-"Észre" kellett volna hogy vegyelek, tudom hogy bunkó húzás volt de akkor úgy éreztem jobb ha inkább távol maradok.*mondom végül tekitnetemet felemelve, majd a szemébe nézek és el is helyezkedek nemsokára, valamivel felüdültebb témával folytatva, a kérdésre kicsit fel is nevetek.*
-Hát annak igencsak hosszú sora van, kezdjük úgy hogy azt hiszem vissza szóltam neki, amikor rajtam mutatta be a gyakorlatot, aztán használatba vettem a lapos üveget amit szintén nem díjazott. Szóval azt hiszem egy újabb harmónikus kapcsolat kezdete ez.*Mutatok is idézőjelet az ujjaimmal, miközben a mosoly is lassan leolvad az arcomról, én pedig egy cigit előkaparva forgatni kezdem az ujjaim között. Nem gyújtok rá, csupán csak ide oda mozgatom, néha néha pszichokinézissel felemelve. Eközben azonban már a tovább tanulás lesz a téma.*
-Azért ilyet is ritkán hallok, nem akartam kíváncsiskodni, egyszerűen csak picit érdekelt a dolog..*hagyom annyiba a dolgot, azt hiszem többet nem húzok ki belőle e téren, azonban amikor rákérdezek a probléma okára, megkapva a választ végül úgy döntök lehet nem kéne itt mélyebben áskálni, pedig valójában érdekelne mi megy vele. Inkább én mesélek, hogy érzem az év végét. Lehet egoistának tűnök de nem szégyellem Daphne ismer eléggé, és talán el is nézi ezt az egyetlen velem született hibát.. A következőkre azonban csak össze fűzöm magam előtt a karjaimat, miközben kissé el is húzom a számat, na igen kényes téma következik, hiszen bármennyire is azt hiszi hogy hidegen hagy a múlt, ez közel sem igaz.*
-Te se kerestél fel engem, miért nekem kellett volna kezdeményeznem? Amúgy meg ha nem érdekelne nem kérdeztem volna hogy mi a bajod, azt hittem ennyire ismersz..*mondom kicsit talán keserűbben is, persze nem nyafogósan, inkább komoly hangon, pár percig a földet nézem majd végül hirtelen nézve fel a másikra kezdek el beszélni.*
-Tudod azt hittem, hogy ha távol maradok tőled akkor elfelejthetlek, mert el akartalak felejteni, haragudtam rád azért ami történt és magamra is egyben.. Egyszerűen azt hittem hogy ha távol tartom magam tőled akkor egy idő után megszűnik az érzés, vagy semlegessé válik.*mondom, végül viszont kissé idegesen meg is rázom a fejemet.*
-De hiába próbálkoztam rájöttem hogy ez így nem fog menni, elég mély nyomokat hagytál, és ha tetszik nekem ha nem még mindig nehéz "elszakadnom" Mégis mit hittél hogy mosolyogva fogadlak abba a hitben hogy lehet már esetleg mással vagy? Vagy megvárom ameddig úgy érzed hogy esetleg vissza szeretnél jönni? Ha te azt érezted hogy elveszítesz akkor szerinted én mit éreztem amikor kimentél az ajtón?*kérdezem felállok, majd lehajolva egy kavicsért a vízesés fele hajítom. Nem akarok veszekedni, hangom egyáltalán nem ideges, de talán lehet ideje lenne erről beszélni, amikor mindketten higgadtak vagyunk.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-09-07, 8:49 pm

*Most, hogy így találkozunk és pont az egekben repked, nem tudjuk nem szóba hozni a pusztítástant, így azt a bizonyos órát is, amikor olyan ügyetlen voltam, nagyjából mindenben. Tudjuk mindketten, hogy miért volt, így amikor a fiú megszólal, csak aprót bólintok, de nem mondok erre most mást, nem akarok. Az már régen volt és teljesen meg is értem, szerintem én is nagyon haragudtam volna rá, hogyha ő akart volna eldobni magától. Lehet, hogy hibát követtem el? Mostanában elég sokszor gondolkodom ezen, de kellett egy kis egyedüllét, hogy tisztázzak magamban mindent, Nil pedig más lett, mintha keményebb lenne, de hát mindig is volt ilyen énje is.*
- Oh, szóval ittál az óráján? Megértem, hogy haragszik. *nevetek is fel jókedvűen, de ez után a jövő évről folytatjuk tovább a beszélgetést és a válaszomat másképp értelmezi, mint kellene.*
- Azt hiszem, hogy félreértettél. Elmesélném, ha tudnám, de még nem igazán gondolkodtam rajta, mert elég sok minden érdekel. *magyarázom is el, hogy ne értsen még véletlenül se félre. De miután ismét megkapom a kérdést arra, hogy miért nem találom itt a helyem, már muszáj lesz elmondanom az igazat.*
- Nem akartam, hogy kidobj a szobádból, azt hiszem, hogy nehezen viseltem volna. *vonok is vállat, magyarázva meg, hogy miért is nem kerestem, de ez után jön a kőkemény igazság, hogy el akart felejteni, mert hogy mennyire haragszik rám a dolgok miatt és hát jogos.*
- Nem vagyok senkivel se. *Félix lelépését nem említem, Nilt úgyse érdekelné, inkább hallgatom a kérdéseit és nem is felelek rájuk semmit, csak lassan én is felkelek, majd a fiú mellé is lépek, kezem pedig lágyan a vállára teszem.*
- Sajnálom, nem akartalak megbántani, hiszen nagyon szeretlek, tudhatnád. De én már csak ilyen hülye vagyok. *mosolyodom is el picikét, majd eleresztem, nem akarok neki rosszat és lassan inkább a vízesés felé is indulok, majd pont a part mellett állok meg, onnan már nem mozdulva, csak a zuhatagot figyelgetem, de közben belül várom, hogy Nil vajon hogy reagál minderre.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-09-07, 9:15 pm

*Hát igen, követünk el hibákat, ő is, és én is ezt már beláttam az idők alatt, szerencsére volt időm ki ismerni őt is, illetve a saját magam gondolkodását is. Ezen viszont nem akarok tovább lemaradni, mert már régen volt, inkább mesélek neki az órán történtekről. A válaszra azonban csak felszisszenve nevetek egy kicsit*
-Na kösz.. Amúgy is csak egy korty volt idegesség ellen. Szerintem te se köszönted volna meg ha lufinak néz és telefúj levegővel.*mondom egy kisebb mosollyal, végül Daphne magyarázni kezd, így már előttem is össze van rakva a kép, hogy mi mi miatt van.*
-Áh értem.. Akkor lehet te még éveket itt leszel. Elvégre lehet több szakot is elvégezni, mondjuk én is egy ideig még maradni szándékozok. Maximum csinálok magamnak egy Weekend házat ha elegemvan a környékből.*rántom meg a vállamat, végül aztán komolyabb témára térünk rá. Tudom én is hogy egy ideje már nem találkozunk, és ez valahogy azóta kerülve lett témaként mióta szét váltunk. Mindkettőnknek egy fájó pont még, akkor is ha a lány azt hiszi én már rég elfelejtettem, és nem érzek semmit. Hát nincs így, ezért bizony van is mit mondanom a számára.*
-Nem tudom mit tettem volna.. De lehet hogy így volt a legjobb..*mondom kicsit komorabb hangon , hiszen valóban nem tudom miként reagáltam volna le ha egyszer csak beállít. Én felejteni akartam, tény hogy ez egy halott ötlet volt, hiszen azt ami köztünk volt , az a sok jó, illetve rossz is ami próbára tette a kapcsolatunkat, nem könnyen elfeledhető. Túl sok a szép emlék, talán ezért is fáj. Végül belőlem is feltörnek az őszínte érzések szavak formájában, azt hiszem talán most beszélek először ilyen őszíntén úgy hogy ne fulladjon veszekedésbe a dolog.*
- Én se, pedig meglett volna az esélyem, hogy boldog legyek talán..*vágok közbe a szavaiba, nem tudom miért mondom, talán valahol belül jelezni akarom felé, hogy én se köteleztem magamat el más mellett ,bár kicsit meglep a dolog. Daphne szép lány és tudom hogy jó pár fiú szívesen lenne vele együtt, amin nem is csodálkozok. Végül felpattanva kavicsokat kezdek hajigálni a tóba, nem igazán tudom hogy rendezhetnénk el ezt az egészet, hiszen szeretem én is, de belül még mindig valahol bánt a dolog. Amikor dobni készülnék, akkor ér a keze a vállamhoz, így hirtelen álva le a folyamattal le ejtem a követ, majd komoly tekintetemet felé fordítom. Nem mondok semmit, csupán figyelem ahogy a kezei lecsúsznak, végül pedig elindul a part fele*
-Igen... az...*sóhajtok, egy percnyi szünetet hagyva, de ha Daphne figyel hallhatja hogy követem őt, végül mellette állva meg kicsit átkarolom a vállát.*
-De én is, talán emiatt voltunk olyan jók együtt..*mosolyodom el, végül egy lapos üveget elővéve kortyolok belőle egyet, aztán felé nyújtom.*
-Kérsz? Amúgy tudom én is szeretlek, de valahogy félek is. Ettől.. ettől az egésztől.*tárom szét a karomat miközben a másik elé sétálva végül szembe is fordulok vele.*
-Szerinted van még esélye ennek a kapcsolatnak?*lépek közelebb hozzá, egészen közel, miközben tekintetemet az övébe fúrom, mely bizony kíváncsi. Nem tudom mit kéne vagy hogyan valahogy most nem érzem magamat annyira magabiztosnak.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-09-07, 9:28 pm

*Nem voltam ott a múlt órán, de azért már utána néztem annak az anyagnak, így csak megcsóválom picikét a fejemet is, jelezve, hogy igaza van ám a srácnak.*
- Meg tudom érteni, de te is tudod, hogy a tanárok rajtunk szokták bemutatni az anyagot, hogy tudjuk, hogyha minket támad majd meg valaki ezzel, mire számítsunk. Ha egyszer én is tanársegéd lennék, ugyanígy tennék és valószínűleg utálnának is érte. Tehát Fenrissel se legyél ilyen kemény, te is TS vagy, tudhatod. *próbálok picit oldani rajta, de nem tudom még, hogy mennyire is sikerül. Az egyetemről is váltunk pár szót, majd ez után pedig mi kerülünk szóba, mely elkerülhetetlen volt, ezt már tudtuk szerintem mind a ketten akkor, amikor megláttuk a másikat. Nincsen senkim, ezt most már Nil is tudhatja, de amikor meghallom a válaszát, csak elmosolyodom, hisz már akkor egyértelmű volt a számomra, hogy nem maradna sokáig egyedül, amikor külön váltunk. Nil jó srác, bizonyára sok csaj észrevette, most pedig szabad volt az út és még mindig szabad, tehát ki tudja, hogy meddig lesz magányos. Ahogy felkel, én is ezt teszem, odalépve hozzá, kezemmel érintve egy rövidke ideig, de ez után eltávolodom tőle, nem igazán tudok mit mondani, azt viszont nem tagadom le, hogy még mindig nagyon fontos nekem. Amikor mással voltam együtt, akkor is Nil jutott az eszembe, szóval az élet már csak ilyen, nem lehet elfeledni és nem is akarom ezt a pár évet, amíg együtt voltunk. Amikor viszont mellém ér és átkarol, meglepetten fordítom felé a fejem, majd bólintok is rá arra, hogy egyformán hülyék tudunk lenni.*
- Mi van benne? Mert attól függ, hogy kérek-e. *vonom is fel a szemöldökömet, de idő közben el leszek engedve, majd felém fordul, én pedig picit ledermedek, nem igazán tudom, hogy mit szeretne, de a szavakra, ahogy közelebb kerül, szemeibe nézek és képtelen lennék hazudni neki.*
- Persze, mindig is lesz, a részemről. *mosolyodom is el, de nem teszek semmit, inkább csak kérdezek.*
- Most mit szeretnél? *pislogok ártatlanul, mint valami édes kislány, nem is érdekelve már, hogy milyen alkohol is van abban az üvegben, hiszen nem inni jöttem le, sosem voltam egy nagy ivó.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-09-07, 9:46 pm

-Lehet, tudod addig jó ameddig máson csinálják, de amikor rajtam akkor már csöppet sem vicces... Amúgy igazad van én is TS vagyok de Spirituális ismeretekből... Ott mitől kell félni??*teszem fel jogosan a kérdést, természetesen ezzel nem oltom a tárgyat hiszen szeretem, csak tény ha valakin bemutatnak valamit, amiatt nem kell annyira tartani, bár a múltkori lépésem nekem se volt épp kedves, mindegy is, az egyetemi dolgokon hamar átlépünk, és térünk rá kettőnk kapcsolatára, amiről szó ami szó van mit beszélnünk. Mindketten egyedül vagyunk, és bár meglett volna az esélyem talán Rachelnél, de mégse léptem, talán azért mert a fél szívem még mindig valahol itt volt Daphnenel, még ha jó ideig darabokba is, őt pedig nem akartam kihasználni. Miután elmondok mindent kavicsokat kezdek hajigálni egészen odáig, míg nem érzem a másik kezét a vállamon, ami megállít a mozdulatsorban s arra kényszerít hogy ismét Daphnera figyeljek. Ezután lépek mellé, kicsit átkarolva és folytatjuk is a beszélgetést.*
-Brandy... ne kérdezd a márkáját, ez csak amolyan túlélő készlet.. Talán épp az amelyiket meghúztam Mr Fenris óráján*rántok vállat, ha kér kér ha nem nem, én azért iszok egy kortyot. Ennyitől még ha akarnék se tudnék lerészegedni, na de nem is az ital a fontos. Végül elé sétálok s Daphneval szemben állapodok meg tekintetemet az övébe fúrva. Fura kérdést teszek fel, tényleg kíváncsi vagyok hogy ő hogy látja, mert én még tartok a dologtól. Talán az a legrosszabb az egészbe hogy bár tartok tőle, de mégis szeretném hogy ismét össze jöjjünk, hogy olyan legyen mint régen, vagy jobb. Ez a kettős érzés viszont még mindig ég bennem, talán ezért is vagyok olyan tanácstalan, a válasz azonban megmosolyogtat.*
-Mindig? Ez nagyon hosszú idő..*mondom egy félmosollyal halkan magam elé, elgondolkozva miközben tekintetemet a másik arcán pihentetem, s most már eléggé közel állva hozzá, úgy tűnik egy pillanatig a belső vívódásaimmal foglalkozok, a kérdésre pedig csak közelebb hajolok.*
-Valószínűleg hülyeséget, de nem akarok azon agyalni hogy miért nem tettem meg..*mondom miközben kezeimmel átkarolva a derekát kissé hirtelen közelebb húzom, megszorítva őt, és ajkaimat az övére tapasztva meg is csókolom. Nem tudom hova fog ez az egész vezetni, de bebizonyosodott hogy hiába az utálkozás magamba, a belső győzködés hogy el akarok hidegülni, ezek bizony így szemközt vele kudarcot vallottak, kérdés ő hogy fogadja ezt.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-09-07, 9:54 pm

*A tanórákon már megszokhatta volna Nil is, hogy a tanárok előszeretettel kísérletezgetnek rajtunk, így bár kellemetlen lehetett számára az utolsó pusztítástan óra, mégis megmagyarázom neki, hogy miféle pozitívumot szűrhetne le.*
- Például ott a pszichokinézis, azzal tudsz ártani bárkinek. *vetek is fel egy ötletet még gyorsan, majd ez után a téma elterelődik felénk, így egy rövid érintkezés történik, majd pedig a brandy is a közelembe kerül, melyet szeretek, így hát lassan, cseppet bizonytalanul nyúlok a laposüveg felé, ujjaim hegyével a fiú bőrét is érintve kissé, majd el is mosolyodom a szavakon.*
- Hát akkor egy kortyot elfogadok, köszi! *biccentek is felé, majd húzok is belőle egy picikét, majd miután a torkomat kellemesen végigmarta, már a fiú felé is tartom az üvegét, hogy visszaadjam neki. Nem fogok most többet inni, tényleg nem azért jöttem le és valahogy kedvem sincs hozzá, hogy az alkohol hatása alatt összekapjunk vagy bármi, tehát jó most ez így és mikor már elém kerül és felteszi a kérdését, ösztönösen felelek neki.*
- Igen, tényleg hosszú, de most így érzem. *vonok is vállat, mintha nem számítana, majd mivel így néz rám, már fel is teszem a nagy kérdést, hogy mit akar most tőlem, mert én nem fogok magamból hülyét csinálni.*
- Hülyék vagyunk, tehát hülyeségeket csinálunk. *mosolyodom is el, visszagondolva az előbbi szavainkra, de ekkor kezei már át is ölelnek, majd meglepően határozottan húz magához, így mancsaim vállaira is kerülnek, majd ajkamhoz ér a jól ismert és mégis egy ideje ismeretlen, puha száj, amit először csak egy puszival jutalmazok a tettéért, majd szemeim lehunyva engedek is a csóknak. Kezeim lassan csúsznak fel Nil hátához, így nyakát ölelhetem most már át és hosszan viszonozhatom is a csókot, mely után fejemet picit hátrébb húzom, de nem távolodom el, csak szemeimet nyitom ki, hogy megtalálhassam a szemkontaktust.*
- Ezt most miért kaptam? Már nem utálsz? Így nehéz lesz ám felejteni. *de ajkamon egy pimasz kis mosoly is játszadozik, tehát ugratom és játszom most vele, de nem gonosz módon és csak remélni tudom, hogy nem lesz ebből konfliktus, de csak nem...*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-09-07, 10:15 pm

-Tudom meg a szuggesztióval is de mégse úgy, viszont inkább hidaljuk ezt a témát.*mondom egy kissé fanyar vigyorral fejet csóválva, ennek a lánynak mindenre van valami mondani valója, hát hihetetlen. Nemsokára azonban jó pár témát körberágva itallal kínálom. Félreértés ne essék eszembe sincs leitatni, egyszerűen csak sima kínálás semmi több. De mivel kér így engedem el az üveget bólintva, majd veszem is el, amiből egy kortyot még elfogyasztva végül vissza kerül a farzsebembe. Ezután viszont elé kerülök, s kérdezek is tőle, amire a kapott válaszon kicsit elmosolyodom, de nem igazán mondok rá semmit, inkább csak közelebb hajolok hozzá, a kérdésre pedig egy fura válasszal állok elő. A választ még megvárom, de én magam már nem felelek rá, hanem hirtelen és erősen magamhoz húzva be is támadom az ajkait, a puszi után pedig bebocsátást nyerve hosszan, és szenvedélyesen meg is csóklom. Nem tudom miért teszem nem volt eltervezve, egyszerűen csak úgy éreztem meg akarom tenni. Talán tényleg nehezen állok ellen ennek a lánynak, ami egyáltalán nem fura tekintve a múltunkat, és bizonyos szemszögből a jelenünket is, hiszen régen nem ízleltem már az ajkait, s nem voltunk ilyen közelségbe. Így talán nem is meglepő hogy csókom kissé vad bár nem durva, de érezhető rajta hogy örülök az újboli találkozásnak. Végül mikor elválunk nem engedem el , csak pár pillanatig komolyan nézve a szemeibe, végül egy fura félmosolyal oldalra is döntöm a fejemet.*
-Talán nem is akarlak elfelejteni.. és azt se akarom hogy te elfelejtkezz rólam. Ami meg a miértet érinti, azért mert meg akartalak csókolni.*mondom a szemébe nézve, most már én is mosolyogva, de azért még megrázom a kobakomat.*
-Azt hiszem csak próbáltalak utálni, azt hittem könnyebb lesz de nem... Talán azért ami mögötünk áll , azért lehetetlen.*komolyodok el mélyen a másik szemit fürkészve, kíváncsian várva mit reagál erre, hiszen ez az igazság, kezeimmel azonban még nem engedem el, hanem csak azután, miután közelebb hajolok és egy ráadás puszit adok az ajkára, s végig simítva az oldalán egy lépést hátrálok is. Nem mintha nem maradnék a közelébe, el se tudná képzelni milyen gondolatok járnak most a fejembe, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz, de talán ennek még nincs itt az ideje, így bár komoly arccal de mégis kicsit távolodok tőle.*
-De azért ne mond hogy olyan rossz voltam, éreztem hogy élvezted..*mondom kacsintva rá egy kisebb mosollyal ezzel próbálva oldani a dolgokat.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-09-07, 10:32 pm

*Mivel Nil tovább szeretne lépni már ezen az amúgy is agyonrágott témán, nem bolygatom tovább mindezt, hanem engedek neki és hagyom, hogy minden beszélgetésfoszlány most már minket kövessen, tehát mi legyünk a téma. Ahogy az ital vándorol, majd pedig elém áll, már érzem, hogy itt valami megváltozott, hogy Nil se akar már annyira távol maradni tőlem és ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy magához húz és már egy szenvedélyes csókban is részesít. De rég éreztem utoljára ilyet... pedig csókolt meg más is, de most mégis, annyira csodálatos mindez, ez a szenvedély, hogy még mindig kíván, hogy még mindig fontos vagyok neki, nagyon is jól esik és én se szívesen szakadok el tőle, de tudom, hogy muszáj lesz, meg kell tennem, mert nem szabad marhaságot csinálnom. *
- Én is meg akartalak téged, de néha olyan izé vagy, hogy már nem is tudom, mikor mit lehet vagy minek örülnél és minek nem. *csóválom is meg a fejemet is kissé, de ez után jön egy puszi, majd simítás és el is leszek engedve. Még maradnék a karjai között, de értem a célzást, így hát kezeimmel eleresztem én is őt, majd hajamat is megpiszkálom cseppet zavartan, ahogy őt figyelgetem picikét.*
- Te sose voltál rossz és persze, hogy élveztem. *mosolyodom is el, majd az égre nézek és tekintetemmel ez után a kastélyt is megkeresem.*
- Viszont én most visszamegyek. Azért ha hiányoznék vagy meg akarnál csókolni, tudod, hogy hol találsz. *kacsintok is rá huncutul, majd pár lépéssel már el is távolodom tőle.* - Szia Nil! *azt hiszem, hogy ez egy kellemes találkozás volt és csak remélni merem, hogy legközelebb is hasonlóan jó lesz. Na de én megyek, tehát hamar az ösvényre térek, hogy Mystralon át a révész segítségével megérkezhessem a Mysterioba.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-09-07, 10:46 pm

*Jó pár témán tovább lépve, nemsokára mindketten iszunk egy egy kortyot. Azonban az italnak itt vajmi kevés helye van, így miután eltűnik szembe fordulva Daphal nemsokára meg is csókolom őt. Mostanában féltem ettől, meg akartam utálni a lányt, de mint látszik most már érezhetően is észre vehető hogy ez nem sikerült. A csók ugyanis szenvedélyes lett nem is kicsit, hiszen ki tudja mikor élvezhetem ismét a pillanatot. Nem tudok semmit, hogy mit hoz a jövő, hogy vajon leszünk e egy pár, de azt tudom hogy ezt a lépésemet nem bánom meg, hiszen titkon valahol mindig is szerettem volna, ahogy ezt a lányt is szeretem, bármenyire is próbáltam eltávolodni tőle. Végül azonban lassan eltávolodok és egy simítással el is engedem. Nincs még itt az ideje hogy többet akarjak, vagy a túlzott érzelgősségnek bár hazudnék ha azt mondanám hogy pusztán a pillanat heve volt ami miatt megcsókoltam, nem ennél több.*
-Izé? Az meg milyen? Ha arra gondolsz hogy hülye ezt már tisztáztuk tudod csak annyira vagyok az mint te.*kacsintok rá majd miután eltávolodok még mndig figyelem a másikat, a válaszra pedig elmosolyodok. Csak hülyéskedtem a kérdéssel, tudom én is hogy élvezte ahogy én is, ezen nem is csodálkozok, ilyen téren nem hinném hogy problémánk lett volna bármikor. Viszont Daph menni készül amit el is fogadok, talán ennyi mára éppen elég volt. Elég nagy fordulat ez amúgy is így csak bólintok egyet a szavaira, komoly arccal ám amikor a csókhoz érünk, kissé el is mosolyodom.*
- És ha többet akarok?*teszem fel szenvtelenül a kérdést, ám nem várok válaszra, ez még a jövő titka, így én is megfordulok, de azért a vállam felett még vissza nézek rá.*
-Nem foglak elkerülni... Szóval a legközelebbi találkozásig, szia.*köszönök el egy félmosollyal majd az erdő fele indulva el is tűnök. Érdekes nap volt ez a mai, olyan tettel amit nem gondoltam végig bár nem hinnm hogy ez lesz az amit épp megbánnék, hisz én is annyira kívántam akárcsak a lány.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-11-02, 8:41 pm

//NRT játék. Tarkh-Vlad. 2012.11.02//

*Edzésbe akarok maradni, mostanában kissé leszoktam a gyakorlásról, így naplemente után egyenesen ide igyekszem. És hogy miért? Mert itt nyugalom van, szép a környék, és nem utolsó sorban kevés ember fordul meg, legalábbis jóval kevesebb mint az iskolában, így nyugodtan gyakorolhatok veszélyesebb varázslatokkal is. Nem mintha nem régen tanultam volna, és szó mi szó elég jól belém rögzültek az igék, és a varázslatok, de bármikor lehet hogy szükségem lehet még rá. Így most itt vagyok a vízesés mellett, nem sokkal előttem, pedig egy korhadt vén fa, kissé távolabb az erődtől, hiszen felgyújtani semmit nincs kedvem, én pedig nem sokkal azelőtt, kezeimet X alakba magam elé helyezve, végül aztán szétrántom, és egy ige is elhallatszik tőlem.*
-Ignis Pilas..*mondom ki, s mikor szétrántom, ha minden igaz kezeim lángra is lobbannak, én pedig kis tűzgolyókra koncentrálva kezdem meg az edzésemet, egymás után hajigálva a korhadt fa felé. Némelyek célt tévesztenek, de szerencsére nem gyűjtanak fel más fát, hála annak, hogy egy, nem arra szállnak, kettő a télnek köszönhetően most már kevesebb a gyúlékony is a környéken. Pár golyó eldobása után azért egy elismerő mosolyt ejtek, hiszen nem sokat hibáztam, ez megnyugtat, hiszen azt jelenti azért a tudásom nem kopott annyit, a lustább időszakokban sem. Viseletem egyébként kezd téliesre átállni, egy sötét barna színben lévő hasított bőrnadrágot viselek, felette hosszú ujjú szürke pólót, amit egy bőrdzseki fed, melynek nyaka prémmel van szegélyezve. Maga a kabát még nyitott állapotban van, lévén nem fázok, fura is lenne ha orosz létemre az ilyen idő kikezdene velem, egészen egyszerűen csak nem akarok elkapni semmilyen nyavaját, illetve még azt sem tudom mihez kezdjek majd a későbbi időkben, hogy vissza megyek e a suliba, vagy esetleg benézek valahova az éjszaka inni valamit, azt hiszem ez majd akkor kiderül, hogy ha kigyakoroltam magamat kellőképpen.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-11-02, 9:09 pm

//NRT játék. Tarkh-Vlad 2012.11.02//

*Az idő téliesre fordul, hideg, de ez nem rémiszt meg engem attól, hogy kint legyek. Szeretem a természetet, főleg ha hó is akad, s bár még nincs, azért elképzelhető, hogy lesz. A hűvös szellő nosztalgiát ébreszt bennem, ezért hát sétát tervezek a szigeten, melyhez teleportgyűrűmet használom. Az egy dolog, hogy kedvelem a mínusz hőfokot, de a tengeren rettentő hideg lenne, élvezni akarom, nem szétfagyni, ezért kihagynám ezt a közlekedési módot és a révészt, mert nem szeretnék sok ruhát magamra aggatni, elvégre felesleges, csak fognom kéne, ha leveszem. Nyilván az én ruhatáram is tartalmaz melegebb darabokat, most például egy fekete bakancs van rajtam, hozzá fekete farmernadrág, illetve póló, ám ezt egy vékonyabb kapucnis pulóver takarja, szintén feketében, melynek kapucnija fejembe hajtva, cipzárja felhúzva. Övem nem látszik, de rajta van sentineli jelvényem és pálcám, ami még a pulóver alól is kilóg, egyéb kiegészítőként pedig medálom van takarásban mellkasomon, órám és pecsétgyűrűm balomon, teleportgyűrűm és karkötőm jobbomon. Utam a városon keresztül vezet, pénz is van nálam, elvégre mindig veszek valamit, ha kitévedek ide, viszont a természet is vonz, a csönd és szépség, tehát a víz felé veszem az irányt, mely jelen esetben a vízesés. Bizonyára gyönyörű lehet. Lassú léptekkel haladok, zsebembe csúsztatott kezekkel, szemem a tájat fürkészi, a csönd pedig dobhártyámat nyomja. Félig-meddig gondolkodom, de azért szellemem éber, így hamarosan a távolban egy alakot veszek észre, s amit meglátom tevékenységét, máris tudom, hogy varázsló, alkatából ítélve nálam idősebb, és mivel itt egyetlen iskola van, ahol egyébként ezt tanítják, bizonyára a Mysterio diákja. Közelebb is indulok kíváncsian háta mögött, még nem tudom ki az, de ahogy oda érek, kezdem felismerni, végül pedig egy féloldalas mosoly terül el arcomon.*
- Aham, Vlad. Mondd, miota üzzük el a kellemes hideget a tüzzel? *kérdezem vigyorogva, s ha megfordul, akkor kezemet is nyújtom felé egy férfias kézrázásra. Amikor legutóbb találkoztunk, akkor is ezt a varázslatot alkalmazta, így meg sem lep, hogy ezt látom, még a felismerést is könnyíti. Végigmérve azonban mintha csalódott arckifejezésre váltana mimikám.*
- Mi ez a nagy beöltözes? *kérdem kissé döbbenten, de mégis játékosan. Egy orosz bírja a hideget, és mivel nincs szibériai hideg, még csak nagyon hideg sem, ezért szerintem a kabát túlzás. Szerintem. Persze azt ő dönti el, hogy szerinte mi a megfelelő. Régen nem láttam, így kíváncsi leszek, hogy mi alakul ki.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-11-02, 9:41 pm

//NRT játék. Tarkh-Vlad 2012.11.02//

* Elég nyugodtan telnek a percek, szitne nem is érzem az idő múlását, csupán csak apró fáradtságot, ami természetes, hiszen folyamatosan varázsolok, ahogy az egyik folyamat befejeződik máris újba kezdek, amikor azonban hallom a hangot, hirtelen fordulok meg, meglendítve a karomat, és egy kis tűzgolyót küldök el egyenesen Aristarkh feje mellett. Érezheti a meleget, én viszont nem mozdulok csupán csak komoly tekintettel figyelem a fiút, akivel jó ideje nem találkoztam. Nem tudom hogy örülnöm kéne vagy sem, a múltkori kis "baleset" miatt talán neheztelnem kéne, de azt hiszem nem mennék vele semmire, csak magamat mérgezném a mérgelődéssel. Inkább megrázom lefelé mindkét karomat és ki is mondom a megszűntető igét.*
-Finem capit*mondom ki, halkan, majd egy lépést közeledve a másikhoz komoly tekintettel figyelni is kezdem, miközben arcomon egy kisebb mosoly is megjelenik az arcomon, s ha minden igaz kezet is fogok a másikkal.*
-Áh.. Kölyök... Amióta szeretem a Pyromágiát, és elemi irányba akarok tovább menni jövőre csupán csak azóta..*mondom, teljesen nyugodt hangon, bár picit talán nyersen is, majd kezemet vissza húzva, majd a zsebem mélyére is csúsztatom, a kérdésére azonban csak megrántom a vállamat.*
-Ha arra célzol, hogy esetleg nem fázok e, a válaszom az hogy "nem." Egyszerűen csak tudni kell stílusosan felöltözni, főleg ha nem csak egy esti gyakorlásra jövök ki...*mondom még mindig nyugodt arccal, apró parányi ravasz mosollyal az ajkaimon*
-Na és te? Megint jöttél bajt keverni, vagy jó útra tértél? A következő lavinát nem fogom megállítani helyetted..*mondom még mindig derűs arccal, láthatólag nem igazán izgat már a dolog, a múlt elmúlt, bár azt nem tudom, hogy neki mennyire volt emlékezetes az esemény, nekem azért megragad a fejembe a dolog, főleg mivel hogy kis híján a hó alá is kerültem, de hát hozzá kell szokni az ilyesmikhez.*
-Amúgy hogy megy a sorod? Kezded gondolom ki ismerni magadat a suliban?.*kérdezem miközben lábaimmal szétrugdosom a tüzet, ami aztán hamar ki is alszik. Nem akarok felgyújtani semmit se, így miután kinyújtózkodok egy ötlet is felmerül a fejembe.*
-Egy vodka? Itt van a közelbe a fogadó..*mondom afféle ötletképpen, nem vagyok ivós annyira, de néha néha kivételt tehetek, na meg amúgy sincs már korán, nemsokára pedig azt hiszem úgy is pihenés lesz.*