Szivárvány tó

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-02, 6:29 pm

-Vagy éppen fehér seprűn.*nevetek kicsit , bár nem vagyok az a fajta aki tündérmeséken nőt fel de azért ennyit tudok, minden esetre sok minden kerül a témába,így beszélve kicsit a régi dolgokról, illetve a helyzet mostani állásáról, amiben a vámpírok is benne vannak.*
-Ühüm azt hiszem én is így vagyok vele, maximum ha látom még egyszer már biztosabbat fogok állítani, bár nem mondhatom hogy valaha vámírokra vadásznék, annyira nem érdekelnek.*mosolyodom el miközben tovább haladunk, s a szavakra én már csak felnevetek.*
-Hát igen ha úgy vesszük dícséretes bár azért ezt ne egy vámpírnak mond ha egymód van rá, amúgy igen gondolom én is hogy veszélyes a számukra. Bizonyára nem akarnak nagyobb bajt keverni nehogy kihívják a magiszterek haragját.*gondolkodok el hangosan miközben a másik fele pillantok, s megrántom a vállam a szavakra.*
-Szerintem az egész attól függ hogy forrófejűek vagyunk e talán túlságosan vagy megfontoltabbak én inkább próbálok előbb gondolkodni aztán cselekedni..*mondom el a véleményemet, bár nem érzem magamat veszélyben, de nem jelenti hogy ez a jövőben még nem változhat. A következőre csak bólintok hiszen most kicsit a tantárgyakra térünk át, mond pár okosságot a másik, végülis mágiával egyszerűbb és talán olcsóbb is megszerezni amit akarunk, például egy házat.*
-Ó hát az szerintem nem akadály hogy nem vagy világjárt. Én is csak pár országban voltam, de szívesen megnéznék még párat, ki tudja még mennyit, és hogy hol akarnék letelepedni, de haza én se szeretnék menni. Átok ül a házon ahol felnőttem, egy démon átka..*mondom az utolsó szavakat kicsit lehalkítva a hangomat. A következőkben inkább csak hallgatom a másikat aki elég sok mindent elmond, mit ne mondjak nem éppen egyszerű az élet de Jas nem tűnik olyannak mintha feladná amit a fejébe vésett így csak mosolyogva bólintok.*
-Ez lehet egy jó döntés volt, illetve a terv is jó, egyszer talán sikerül megszerezned a tudást ami segíthet a problémán, én minden esetre drukkolok..*mondom egy félmosollyal, majd úgy tűnik lassan menni kéne amiben én magam is egyet értek, van még jó pár elintézni valóm mielőtt lefeküdnék.*
-Azt hiszem hogy a kikötőig biztos megyek, de én nem maradok, azt hiszem eldumáltuk az időt de nem bánom, viszont kissé húzom a számat ha az előttem való feladatokra gondolok.*mondom egy kicsit elmosolyodva végül ha minden jól megy a kikötőnél válnak el útjaink ahonnan én meg is indulok a suli fele bele vetve magam a munkába.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-03, 5:57 pm

* A mai napon végre visszatérhettem a Mysterio falai közé, hiszen az utóbbi időben távol voltam az iskolától, ügyes-bajos dolgaim intézése végett. Otthon töltöttem időm legnagyobb részét, nem megy ez a törzsfőség, és a saját életem igazgatása egyszerre.. kezdem úgy érezni, megszakadok a sok teher alatt, így bár kötelesség a suli, mégis kikapcsolódás most itt lennem. Éppen ezért, Oginnal együtt indultunk útnak a túlsó szigetre, az állat képességének köszönhetően a révészre sem kellett várnunk. Lábaimon tornacipő, fehér, a fűző hanyagul kibontva, valamelyik még lóg is valamerre, egy barnás színű, térdig érő nadrágot viselek még, felsőtestem pedig szabad, tetoválásaim láthatóak: a napsütés arra késztetett, hogy hófehér pólómat kezembe fogva haladjak tovább a Szivárvány tó irányába. Bőröm immár kellemesen barnás színű, hajam szőkül folyamatosan, kék szemem pedig világít az összképből. Kócos hajamba túrva konstatálom a látottakat, közel van már a tó, és azt hiszem, jól fog esni az egyedüllét is, nem látok egyelőre egyetlen zavaró tényezőt sem a közelben. Ogin hol mellettem sétál, hol repked mindenfelé, most épp jóval előttem halad, sőt mi több, pár lépés és a tóba pottyan, annyira kerget valami állatot a fűben. Mosolyra késztet a jelenet, egy fáradt és bágyadt mosolyra, legalább ő jól szórakozik, ha már nekem pihenésre sem volt időm mostanában. Beérem végül, s még állásban teszem keresztbe lábaimat, így ereszkedem le törökülésbe a tó partjára, a csodás vízre bambulva, végül pedig lehunyt szemmel élvezem a napsütést, és ki tudja, talán még a csobbanás sem fog elmaradni a mai nap folyamán. Időm mint a tenger, nem sietek sehová. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-03, 6:06 pm

*Csodás ez a nap, iszonyú meleg van és bár északi vagyok, mégis szeretem a nyarat, ahogy a nap meleg érintését is, miképp bőrömet simogatja. Az utam tehát a tóhoz vezet, hogy megmártózhassak benne egy nagyot, mivel ilyenkor mégis kinek van kedve az uszodába menni? Nem azért, szeretem azt a helyet, de most mégis, sokkal jobban érezném magam a friss levegőn, a vízeséshez viszont nem akarok ismét elmenni, túl sok ott az emlék, én pedig próbálok most másképp hozzáállni ehhez a világhoz és élni az életemet. Egy fekete rövidnaci van most rajtam, mely szépen hátsómra tapad és szegecselt öv keretezi, lábaimon papucs, felül pedig egy fekete kis top. Ez bőven elég, ugyanis alatta ott található a bikinim is, nem véletlenül nem öltöztem most túl. A hajam egyébként most már teljesen fekete, az ajkamban egy piercing van, pontosan középen, a démon szárny tetoválás pedig hátamon látszik, már amikor hajam nem zavar be az összképbe. Még pár lépés és már ki is lépek a fák közül, így szúrom ki az ismerős famulust, Ogint és szemeim is picit elkerekednek, mivel tudom ám, hogy mit jelent ez, hogy az a fiú van most éppen mellette, kit oly rég láttam már... Régen nagyon fontos volt és a napokban gondoltam is rá - hála Nilnek -, tehát azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy beszélgessünk. Mégis, oly lassan haladok felé, ugyanis ezek a tetoválások ismeretlenek a számomra, így mérem is végig izmost testét, majd túrok bele fekete tincseimbe is és végül nemsokára már mögé is osonok, igen halkan és ha Ogin esetleg észrevesz, ujjam ajkam elé teszem, ezzel jelezve, hogy meglepetést szeretnék okozni gazdájának és remélem, hogy nem árul el. Hogyha tehát Tak mögé érek, lassan térdelek le a fűbe, majd kis kezeim lágyan végigcirógatják izmos hátát. Véletlenül se szeretném, hogyha összekeverne a barátnőjével, így azonnal meg is szólalok, még mielőtt másnak hívna, mint kéne, így hajolok közelebb hozzá, fekete tincseim tehát már előre is hullanak, a mellkasához, én pedig suttogni is kezdek a fülébe.*
- Azt hiszem, túl rég nem láttalak már, ezek a tetoválások újak. *és végül kezeim előre lendülnek, így ölelem meg hátulról Takot és még egy lágy puszit is nyomok helyes pofijára. Ez után eresztem csak el, majd kelek fel és sétálok elé, lábaimról pedig le is rúgom a papucsokat, ugyanis nemsokára megmártózom.*
- Szia! Remélem, hogy nem zavarlak. *végül ismét a fűbe térdelek, pontosan elé, de nem is túl távol tőle, kíváncsian figyelve meg azt, hogy vajon mit is szól hozzám. Vannak kérdéseim, de mindent szépen, sorjában, szóval nem fogok semmit se elkapkodni, csak kíváncsian fürkészem szép, kék szemeit.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-03, 6:39 pm

* Ketten indulunk neki a nem túl hosszú útnak, célunk pedig hamar el is érjük ebben a kellemes időben, tehát hamarosan már a tó mellett pihenhetek, csendes magányomban. Nem várok társaságot, Jessie természetesen a fejemben mocorog, nem is tudom, miként reagál hosszas távollétemre.. meglehetősen keveset találkoztunk az utóbbi időben. Teljesen elmerülök gondolataimban, így nem látva, és nem is hallva semmit támaszkodom továbbra is hátam mögött két kezemre, hasam süttetve, azt sem véve észre, hogy a famulus egy pillanatra elvonatkoztatva az egyébként már elkapott zsákmánytól fordítja fejét a közeledő irányába. Egy halk nyávogás az, amit ejt, de tudatomig nem jut el, mit szeretne, s hosszasan nézi még továbbra is a közeledő lányt, de vélhetően megértette a célzást, hogy meglepetés készül itt. Mintha egy tollpihét húznának végig hátamon, egyszerűen jó érzés a cirógatás, de mégis meglepő, így szemeim hirtelen pattannak ki, nyilván az első gondolatom az a kedves szőkeség, akit már annyira régen láttam, de ekkor vállamon átbukik néhány fekete tincs, melyek igencsak ismeretlenek, agyam lázasan zakatol, de a hang.. a hang, amit hallok, attól hátamon végig szalad a hideg, önkéntelenül is megborzongok. Testem minden izma befeszül az ölelésre, szinte már-már meg is ijedek a közelségtől. *
- Daphne? * súgom magam elé teljes meglepettséggel a nevet, s ahogy kezecskéi körbe fonják derekam, ösztönösen indul meg egyik kezem irányukba, de még mielőtt megsimíthatnám, mielőtt találkozna bőröm az övével, megtorpan a mozdulat a levegőben, s egy aprót nyelve támaszkodom vissza tenyeremre.. a pusziról meg már említést se tegyünk. Kék tekintetem mohón fordul felé, ha már láthatom, amit látnom kell, s nem is titkoltan nézem be a leányzót, az új külsőt, ami bár más, sokkal másabb, mint a régi volt.. de a haj, a villanásnyi időre elém táruló tetkó, amit már felfedezhettem testén régebben is, de valahogy nem élt olyan elevenen emlékeimben, a piercing, tehát mindent egybe véve az újdonságok, és a helyzet magával ragad. *
- Váó. * reagálok ennyit, szinte némán, de meglepett arckifejezésem egy apró mosollyal spékelem meg, vakságot nem fogadtam senkinek. * - Nem zavarsz egyáltalán, csak megleptél. Ennyi. * nézek továbbra is szép arcára szinte pislogás nélkül, majd eltolva magam a földtől dőlök irányába, hogy fesztelenül nyúljak egy fekete tincse után, ujjaim közé véve mérve fel jobban. *
- Megváltoztál. * közlöm nemes egyszerűséggel, mosolyogva, így dőlök ismét hátra, felvéve az előző pózt. Nem tudok mit mondani egyelőre, csak nézegetem érdeklődve, szégyen, de megkoptak az emlékeim. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-03, 6:55 pm

*Oginnak hála hamar kiszúrom ám, hogy az ex-indián is a mai napon pont ezen a helyen van, így hát a famulust csendességre intve lopózom közel a fiúhoz. Egy világ dőlne össze bennem, hogyha most a húgára gondolna, így hát a kis simítás után már jön is az ölelés és azonnal meg is szólalok, miután fekete tincseim előre lendülnek. Eddig két fehér is volt a fekete hajam között, most pedig az egész sötét... de mégis, annyira más külsőt kölcsönös ez a kis változás is. Érzem, hogy megremeg a teste, majd már hallom is a nevemet is, így jöhet a kis puszi, majd a pimasz beszólás.*
- Régen nem rázott ki a hideg az érintésemtől. *ezt képtelen vagyok magamba folytatni, de aztán felkelek, majd elé lépve térdelek le vele szemben, hogy nyugodtan meg tudjon nézni magának. Igazából semmi se más, a stílusom maradt, a tetkom is, csak a hajam változott és az ajakpiercing az, ami új, de mivel oly rég nem látott, így lehet, hogy még nőiesebb lettem, mint voltam és hát igen, most élek, minden másabb. *
- Váó? Azért a szemed ki ne essen. *de hát tény, ami tény, nekem is van mit megnéznem rajta.* - Jól állnak a tetkok. *mosolyodom is el kedvesen, majd végül amikor felém hajol, meg se rezdülve figyelem közeledését, majd pedig az izmos kéz mozdulását, ahogy fekete hajamhoz ér, majd végig is simít rajta.*
- Úgy érzem, hogy le tudtam zárni Siriust és most, hogy már nem vagyok Nillel, picit szeretném élvezni az életet. *mesélek is, majd végül a szemeibe nézek, aprókat pislogok és már mondom is azt, ami a szívemen.* - Te is, hogy még csak egy puszit se kapok, pedig elég régi ismerősök vagyunk. *kacsintok is rá, majd fejemet elfordítom, így várok egy puszira, amit ha megkapok, ha nem, már fel is kelek utána, így bújok ki a fekete kis nadrágból, majd a felsőből is és egy teljesen fekete, csinos, nyakba akaszthatós bikini marad csak rajtam. *
- Jössz velem úszni vagy csak sütteted a hasad? *kérdezek is rá, de én már nem is várok tovább, megindulok lassan a hűs, de mégis kellemes víz felé, hogy nemsokára mellúszásba kezdve haladhassak egyre mélyebbre, de néha azért visszanézek a szőke hercegre is.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-03, 7:11 pm

* Nem sokáig élvezem az egyedül létet, s ahogy lassacskán körvonalazódik előttem, ki is galádkodik pontosan a hátam mögött, és igen, késztet borzongásra, valahol még meg is örülök a semmiből jött találkozásnak. *
- Váratlanul ért. * vágom ki magam, ami egyébként tényleg igaz, de tekintetem rögtön enni kezdi, amit lát, mert hát sosem tagadtam a nyilvánvalót, de most, hogy változott is, nem keveset.. mármint láthatóan a belsője is változott, szinte virul a leányzó, és hát rég volt hozzá szerencsém, így most mégis meglep a külső, és minden más. Kis megjegyzésére merészen vigyorodom el, nem tud megfogni, én is változtam azért, az pedig, hogy a közelemben van, önkéntelenül is javít borzasztó természetemen, ezt dobta a gép. *
- Vakságot nem fogadtam, ez talán senkinek sem fáj. Egyébként pedig köszönöm. * célzom itt a tetkókra, nem bántam meg egyiket sem, sem a tollat, amely izmos alkaromon díszeleg, sem pedig a hátamat és szinte egész mellkasomat borító fekete mintákat. De én sem bírom ki, hogy valamilyen formában ne dicsérjem, s mivel a szavak olyan nehezen jönnek ajkaimra, így inkább a régen még fehér tincset nézegetem, de el is eresztem hamar, és azt hiszem, a sokk igazán csak most következik. Eleinte felderül az arcom, ahogyan Siriust meséli, tudom, nem volt könnyű túllépnie rajta, de amikor egy olyan infot közöl velem, amiért egy ideje még ölni tudtam volna.. szabályosan leolvad arcomról a mosoly, s még a szám is résnyire nyílik a meglepettségtől, nem csoda, hogy következő mondatát meg sem hallom, még az is furcsa, hogy tarjta csinos pofiját egy pusziért, de majd csak összekapom magam. *
- Hogy mi? Te és Nil külön? Akkor már érthető, miért ölelgetsz olyan bőszen, adsz puszit és még követeled is. * meredek rá értetlenül, de végül csak oda hajolok ismét, illata persze orromba szökik, amely még mindig olyan kellemes, mint régen, és bizony, pár emlék fel is sejlik agyamban, ilyen közelséghez nem volt sokszor szerencsém. De nekem nem szabad ilyesmikre gondolnom, így cuppan a puszi arcán, mely után azonnal el is távolodom, persze csak lassan, nem olyan hevesen, ő pedig vetkőzésbe kezd, valami csobbanást emlegetve. *
- Egyelőre süttetném.. khm. * fordítom el felőle fejem, nem akarom végig nézni a műsort, hiába én hangoztatom a hűség-vakság dolgát, akkor sem. Ám végül, mikor már távolodik a tó irányába, kékségeim akaratlanul is a formás popó felé irányulnak, melyből most kicsit többet látok. Hátának szép íve megbabonáz, a tetkó pedig ismét láthatóvá válik, részben fekete tincsi által takarva. Egy pillanatra, két nyelés között Jessie szép pofija villan fel előttem.. ám tagjaim már mozdulnak is, és ajkam is két szót mond csak: *
- Egye fene. * állok fel máris, s rúgom le a tornacipőt, majd húzom le nadrágom is, így csak egy fekete boxer marad rajtam, amiben meg is indulok utána, végül felzárkózva mellé. * - Szóval mi ez a szakítás dolog? Ne haragudj, de nem tudok napirendre térni efelett. * sétálok mellette egy darabig, majd magam is elmerülök, lubickolva a vízben, nem foglalkozva tovább már sem ruháimmal, sem Oginnal, aki vélhetően saját útját járja már valamerre, és mással sem.. egyszerűen élvezem a helyzetet. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-03, 7:25 pm

*Ahogy hozzáérek, már érzékelem is, hogy milyen hatást is érek el nála, ami meglep picit, így fel is teszem a nagy kérdést, de tényleg sikerül kivágnia magát, így nem kérdezek mást, csak szépen elé térdelek, úgy figyelve meg Takot. Oly rég láttam már és annyira jól esik, hogy most itt van, szívem szerint magamhoz ölelném és úgy maradnék sokáig, de nem tudom, hogy ez mennyire is lenne helyes.*
- Nekem biztos, hogy nem, sőt, jól esik. *mosolyodom is el őzsintén, majd jön a kis bók is, így árulom el, hogy nekem is tetszik ám a változás, még férfiasabb, mint volt ez a szőkeség. Ahogy szóba jönnek a dolgok, Nilt is elárulom, hogy a változás részben miatta is van és bár még nagyon fontos nekem az a fiú, mégse látom értelmét annak, hogy most ne úgy beszéljek róla, mint exemről, mivel az. Szeretem és hiányzik is, de én döntöttem el ezt így, nem fogok visszakozni, főleg nem most, hogy ő is szabad lehet egy kicsit és már fájdalmat okoztam neki.*
- Igen, szakítottunk. *bólintok egy aprót, de amikor a további szavakat hallom, csak felvonom a szemöldököm, majd el is húzódom tőle...*
- Azt hittem, hogy jóban vagyunk. Bár tény, hogy egy ideje nem láttuk egymást, de azt gondoltam, hogy ennyit még szabad, de ha nem, szólj csak nyugodtan. *felelem most már cseppet mogorván, de azért a puszit behajtom még rajta és végül jöhet a vetkőzés is. Én úszni jöttem le ide és nem szándékozom vitázni sem, tehát már neki is vetkőzöm, majd pár szó után már a víz felé is indulok. Sejtem, hogy megnéz, ismerem őt eléggé ahhoz, de amikor utánam szól, csak megállok és türelmesen be is várom, végignézve a naci lekerülését is, így már egy boxerben áll mellettem.*
- Csak le ne essen a vízben. *nevetek fel piszkálódóan, mivel én nem fogom levenni, de ennyit még megengedhetek magamnak. Együtt haladunk hát befelé, majd végül úszkálni is kezdünk, így kapom meg azt a kérdést, amely oly egyértelmű volt.*
- Szakítottam vele. Nem azért, mert már nem szeretem, hanem azért, mert nem tudok úgy hű lenni hozzá, hogy nem éltem. Ő vele voltam egész eddig, szeretnék picit élni és így történt. *magyarázom is neki, hiszen azért se alakultak Takkal másképp a dolgok, mindig csak kerülgetjük egymást, de most én késtem le őt. Egy pici mosoly, majd végül megállok és a fiú szemeibe nézek, már ha ő is megáll és hajlandó erre.*
- És nálad mi az, hogy a húgoddal vagy? Nem hittem volna, hogy te ilyesmibe belemész majd. *számat is elhúzom, ezzel egyértelműen jelzem, hogy én ellenzem a testvéri kapcsolatokat.* - Nil találkozott vele és ő mesélte el... bár a részleteket nem tudom, szóval azt se, hogy akadtatok egymásra vagy jöttetek össze, de nem is érdekel. *nem akarok negatív lenni, de eddig is őszinték voltunk egymással, eztán is így kell maradnia, mivel én ilyen vagyok, ezt pedig Tak is nagyon jól tudja.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-03, 7:41 pm

* Megnyugtató, hogy nem zavarja merészségem, már ami a megnézést illeti, igen, én is változtam, meg amúgy is. Ami szép, azt nézni kell, ennyi. Tényleg hideg zuhanyként ér ez a találkozás, de annál jobb érzéseim vannak, végül talán még el is fogok tudni lazulni, ám de azért hallok néhány apróságot, ami újfent meglep.. hát ennyit a bár tökéletesnek nem mondható, de mégis tűzön-vízen át kapcsolatról. Persze csoda is lenne, ha Daph úgy reagálná le meglepettségemet kifejező szavaimat, ahogy kellene, így hogy véletlenül se tudjon elhajolni, egyik kezem álla alá helyezve húzom még közelebb pofiját, s a puszi talán még kellemesebb is, mint amilyet eredetileg szándékoztam adni neki. Egy kis cirógatást is kap ott, ahol érintettem ujjaimmal. *
- Persze, hogy szabad, miért ne szabadna? * mondom ezt már a puszit követően, nem bántásnak szántam szavaimat, csak kijött egyszerűen, ez van. De ő úszkálni szeretne, én viszont nem merek oda nézni, úgy is érzem magam, mint egy kisgyerek, aki besétált az édességboltba, de semmit nem kaphat meg belőle, míg végül meg nem gondolom magam, s kis tétovázás után persze ismét benézve jön az ötlet, én sem maradhatok itt, ha ő ott van, tehát meg is indulok utána, örülve azért annak, hogy még be is várt. Csipkelődő szavaira kezem oldala irányába lendül, kissé megcsiklandozva az érzékeny területet, közben azért néhány szó is elhagyja ajkaimat, de ennyi belefér. *
- Ne félj, arra nem kerül sor. * mondok csak ennyit, tényleg nem szándékozom megválni tőle, nagy fokú butaság lenne, meg amúgy is.. nem, és kész. Ám de végül elhúzódva tőle ereszkedem én is a vízbe, s kezdek úszni, nem titkolva kíváncsiságom érdeklődve ismét Nil felől. Végig is hallgatom szavait, s az első, ami meglepő módon eszembe jut, egy újabb elszalasztott lehetőség. De mi? Nekem barátnőm van, nem gondolhatok úgy Daphnera, és most ráadásul én vagyok abban a helyzetben, amiben ő volt régen.. tényleg nem kellene, hogy eszembe jussanak ezek a dolgok, de akaratlanul is beindul az agyam. *
- Akkor nem mondom, hogy sajnálom, ha úgy érzed, jól döntöttél. * reagálok ennyit sután, de ő máris rám tér, mint aktuális kibeszélhető témára, én pedig egy sóhajjal fejezem be a tempózást, ahogy hallom saját történetem, s fordulok felé rögtön. *
- Ha nem érdekel, miért kérdezted? * dobok vissza egy logikus kérdést, mert én elmesélem szívesen, de ha alapból kizárja a dolgot, egy szót sem fog megtudni tőlem. * - Egyébként sem a húgom. Nem vagyok hajlandó elfogadni, mint testvéremet, mivel az állítólagos szüleimnek okuk sem volt arra, hogy engem eldobjanak. Így, ha ők nem a szüleim, akkor Jessie sem a testvérem. Ennyi. * morgom kicsit durcásan, annyira utálom már ezt, ezen lovagol mindenki. Ahelyett, hogy egymásnak örülnénk, még ő is felhozza.. remek. Tovább is indulok inkább, jó szokásomhoz híven menekülve a téma elől, az megy úgyis a legjobban, nem de!? *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-03, 7:53 pm

*A szavai után annyira nem érdekel a puszija, de mégis engedek neki, viszont amikor állam alá nyúl, úgy húzva közelebb, egy csepp pír jelenik meg csinos arcomon, úgy nézek rá megdöbbenten, majd végül szemeim is picit lesütöm a puszira, ugyanis jól esik nekem, akár csak a kis cirógatása is.*
- Nem tudom, mert olyan fura vagy, még a puszit is nekem kellett kérnem. *nézek is bele szemeibe őszintén, ugyanis örültem volna egy ölelésnek is vagy bármi másnak, de hát sejtem, hogy most, hogy ismét barátnője van, nem pont velem fog foglalkozni, nem úgy, mint régen, mert ismét boldog és bizonyára szerelmes is. Nem, nem szakíthatom szét őket csak magam miatt, nem lehetek önző, így hát végül le is vetkőzöm, de azért magammal hívom a tóba is és egy kis megjegyzéssel próbálok jobbítani az előbbieken, de a csikizésnek hála összegörnyedve nevetek fel, kezét is elkapva.*
- Hé, ezt ne! *Félix is mindig ezzel piszkál, nem akarom és őt se akarom most eszembe hozni, mivel Takkal vagyok és nekem ez most jó is így. Beérünk hát a tóba, majd úszni kezdünk és jöhetnek is a kapcsolatos kérdések, itt most nem igazán tudunk menekülni.*
- Igen, úgy érzem... mivel nem akarom megcsalni, nem érdemelné meg. Így pedig minden más. *igen, így a tiszta. Na de én is kérdezek ám, szóba is hozva Jessie-t, aki már most nem érdekel, mivel Takkal van és hát nah... most olyan jó lenne, ha szabad lenne, végre egy csók is elcsattanhatna úgy, mint még soha, legalábbis emlékeim szerint még szabadra nem volt alkalom, de nem, ez most se fog megtörténni, így persze, hogy utálom már most a csajt.*
- De mégis csak egy a véretek Tak, ezt te is tudod. *szólok utána, mivel már magamra is akar hagyni, de nem. Most, hogy végre összefutottunk, nem mehet el, így fejemet is megcsóválom, majd utána úszom, így érve be elé, majd kezeimet vállaira teszem.*
- Jó, ne haragudj, nem akartam bunkó lenni, csak... Meglepett a dolog, ennyi. *mégse mondhatom azt, hogy azért vagyok bunkó, mert abban reménykedtem, hogy ő is szabad, mégis hogy nézne már az ki? Szóval inkább ezt elhallgatom most.* - Mesélj nyugodtan, érdekel minden, ami veled történik és... *picit elfordítom a fejem és végül határozottan nézek rá utána.* - Szeretném, hogyha boldog lennél, megérdemled végre! *nehéz ezt kimondani, mivel a boldogságát mással fogja betölteni, de hát ez a mi sorsunk... Mindig közel, de mégis oly távol egymástól.*

//fagy//

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 4:26 pm

//olvadunk ^^ <3//

- Egyszerűen megleptél, ennyi. De úgy látom, én is téged. * célzom itt mosolyogva a kis pírra, annyira jól áll neki, és ez azért valamit jelent, azt hiszem. Én most szívem szerint.. nem, nem Takoda, nem. Bele sem kell gondolnom, nem. El is húzódom inkább, még mielőtt bármi is történhetne, ami elég furcsa lenne, hiszen van valakim, de úgy fest, Daph és köztem mindig lesz valami, valami gonosz kis kötelék, ami egyszer ki tudja, talán még meg is erősödhet, ha úgy alakul. De ez nem ma lesz, és bár eleinte kéretem magam az úszást illetően, végül mégis beadva a derekam slisszolok utána, s torlom is meg gyorsan beszólását egy játékos megmoccanással. Rögtön felcsendül édes nevetése, s kezem után kapva próbál ellenkezni, én pedig pár hosszú másodperc erejéig keresem tekintetét mosolyogva, míg végül el nem engedem. *
- Rendben, ahogy szeretnéd. * törődöm bele veszteségembe, de talán jobb is.. nem biztos, hogy jó ötlet az, ha egyáltalán hozzá érek, így is túl sokat engedtem meg magamnak. Ennyi. Viszont az az igazság, hogy szakítása Nillel szinte teljesen letaglóz, érveit megértem, és lehet, hogy nem kellene azt mondanom, ami hirtelen kibukik belőlem, de.. *
- Szóval nem akarod, hogy a történelem megismételje önmagát. Értem. * pislogok felé újból, fürkészve kékségeimmel szép pofiját, s felmérve jobban az a piercinget is, különös, de igazán jól áll neki. Tovább is gondolnám mindezt, ha nem kezdenék úszkálásba, ő pedig nem hozná fel különös kapcsolatomat igen, a húgommal, amiről picit sem akarok vele beszélni, de igen, mint tudjuk, így terjed a pletyka, a szaftos meg még gyorsabban. Reagálok is valamit, kissé sem kedvesen, és már ott is hagyom, mint valami kis kakas, bocsánatkérését természetesen hallom, helyénvalónak nem érzem, nem ő a hibás ebben, és nem is haragszom rá. A továbbiak viszont ismét megtorpanásra sarkallnak, így nézek keményen szemeibe: boldogság? Ó, hogyisne. *
- Én mindig boldog voltam a magam módján.. viszont, mivel az utóbbi időben irdatlanul keveset találkoztunk, tudod, a törzs.. nem tudom, hogyan vélekedik jelenleg rólam, és erről az egészről. Tudod, szeretem őt, de ebbe a kapcsolatba sem tudok száz százalékosan részt vállalni, amennyire neki szüksége lenne, vagy amennyit én magam szeretnék vele foglalkozni. És egyébként.. jó. Nekem is furcsa a helyzet, de mégis úgy érzem, jelenleg ő kell nekem. * fejezem be egy sóhajjal, s nyújtom kicsit hosszúra a dolgot, idő közben picit közelebb is evezve magam hozzá, miközben beszélek. Arcomon látszik a gondterheltség, az a szöszi a mindenem, de tényleg félek attól, meddig fogja bírni a ritkás találkozásokat. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 4:35 pm

*Jobbnak látom most nem reagálni szavaira, mivel egyértelmű jelét adta testem annak, hogy még mindig nem közömbös nekem Tak, ez ellen nem tudok mit tenni. Na de nemsokára már levetkőzve indulunk meg a víz felé, hova beérve úszásba is kezdünk. A témák olyanok, mint amilyenekre számítani lehetett, tehát egyértelműen szóba jön a Nillel való kapcsolatom és miután elárulom azt Takodának, hogy miért is volt ez a szakítás, már kapom is egy kis megjegyzést, melyet tényleg megérdemlek... az a fogadós este jut eszembe, akkor kerültem a legközelebb hozzá, egész életemben.*
- Pontosan, nem szeretném. Így a legtisztább. *bólintok is rá és ez után, ha már ő így belekérdezett ebbe, akkor már szóba hozom Jessiet is, a húgát, ki egyben a kedvese is. Nem vagyok túl kedves, tudom én is, tehát bocsánatot is kérek tőle, miközben a közelébe úszom, kezeim pedig erős vállaira kerülnek, így árulom el, hogy csak azt szeretném, hogy boldog legyen, úgy igazán. De a szavai, amiket elmond nekem, hogy ő kell neki úgy teljes mértékben, ismét ledermesztenek. Sejthettem volna, hogy azért, mert most szabad leszek, Tak nem fog mindent és mindenkit eldobni magától, csak azért, hogy velem lehessen végre, az nem ő lenne, ő gondol másokra is, na meg, ezek szerint tényleg szereti azt a lányt, jobban, mint engem, ami már meg se lep, nem vagyok egy jó ember. Eleresztem hát őt, elfordítom picit a fejem, azt hiszem, hogy ebbe most már bele kell törődnöm.*
- Biztosan nagyon szeret téged és amennyit kap belőled, azt is értékeli. Szóval csak nem lesz gond és boldogok lesztek ez után is. *mosolyodom el, bár ez a mosoly nem olyan őszinte. Inkább csak lebukom a víz alá, le kell hűtenem magam, mivel rossz ez az egész, már mindjárt távolabb lennék Taktól, nem pedig vele úszkálnék, így jó pár méterrel arrébb emelkedem fel a vízből.*
- És hogy tetszik a harmadik? *jövök egy olyan kérdéssel, ami talán nem hozzánk vagy ahhoz a szőke lányhoz vezethető vissza, hanem valami teljesen átlagos dolog, amiről talán sikerülni fog beszélgetni és nem lesz se vita, se más...*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 4:52 pm

* Érzek azért bizonyos dolgokat rajta, igen, tudom, hogy nem vagyok számára közömbös, még most sem.. de ezt dobta az élet, az én fejemben is megfordul sok minden, de mégsem tehetek semmit, a kezeim meg vannak kötve.. bár ki tudja, talán ez most egy jel, amit tudomásul kéne vennem? De nem. Nem tehetem meg Jessie-vel azt, amit Daphne Nillel megtett.. én is benne voltam, igen. Nem féltem a következményektől, igen. Fel is hozom neki ezt, válaszára pedig csak egy aprót sóhajtok, és bólintok is azért, jelezve, hogy tudomásul vettem szavait. Egy pillanatra elmerengve lehetőségeimen élvezem tovább a kellemes vizet, nem sokáig, hiszen a témaváltás megtörténik, én pedig kifejtve véleményem a dologról morcoskodom kicsit. Kezei vállamhoz érnek, s beszéd közben pillantok le az egyikre, oldal irányba, majd vissza tekintve szemeibe fejezem be mondókám, és igen látom, nagyon is úgy érzem, jól látom reakciójában a csalódottságot. Szeretem Jessie-t, és így az ő érdekeit nézve jönnek ki belőlem a következő szavak, egyik kezem Daph még remélhetőleg vállamon lévő kezére téve. *
- Hát, pedig szerintem ilyen szempontból jobbat és többet érdemel nálam. * közlöm fájó képpel, mint akin most ment át valami vonat, és hát belül tényleg mardos a dolog, ugyanakkor ijesztő, hogy kezem alatt még mindig ott pihen vállamon a kicsi kacsó, hacsak közben nem húzta el onnan a leányzó. Érzem, hogy ez hiba, már ez is egy aprócska bakinak számít, de ismerem már ezen teremtés jeleit annyira, hogy a remény magja elkezdjen bennem kicsírázni, amit még régen, nagyon régen, jó mélyre ültettem, hogy véletlenül se törjön felszínre. Na de ha végül is eltávolodik tőlem, egy pillanatra a távolba merengek, lélegzetvisszafojtva. A Nap sugarai már nem tűznek annyira, most kezd még csak kellemes lenni az idő a kinti kikapcsolódáshoz. Terelő kérdése jut el fülemig ekkor, amire csak fejem rázom meg, s utána indulok, bizonyos távolságot tartva tőle, de mégis közel maradva hozzá. *
- Nem volt szerencsém túlságosan sokat tapasztalni eddig, pótolgatom az anyagokat már a napokban, de lehet elkelne egy kis segítség. * sandítok felé halál komoly arccal, nem vagyok én egy hülye gyerek, sőt, de azt hiszem, ez most egy titkon feldobott labda, ami arra vár, hogy leüssék. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 5:09 pm

*Nem leszek szemét, nem fogok csak úgy rámászni Takra, az biztos. Ő egy olyan fiú az életemben, aki mindig is tiltott gyümölcs volt a számomra, mindig akartam őt, de soha nem kaphattam meg igazán és ez most is így van, én pedig már kezdem megszokni ezt a helyzetet. A bocsánatkérés azért úgy érzem, hogy illendő, mivel nem érzem úgy, hogy fer lettem volna azzal az ismeretlen lánnyal szemben, aki bizonyára nagyon is szereti ezt az ex-indián fiút. De ahogy hallom, hogy mit mond és ahogy keze az enyémre téved, nem húzódom el mégsem, csak a szemeibe nézek és másik kezemmel lágyan végigsimítok helyes arcán.*
- Te tökéletes vagy, nem akarhat nálad jobbat, én se akarnék. *ismerem is be őszintén, hiszen soha nem titkoltam, régen se, hogy tetszik nekem. Annyit küzdöttem érte, aztán utána fordítva, de mi már csak ilyenek vagyunk. Nagyon lassan azért elhúzom a kezem, nem kéne sokáig ott hagynom, így kezdek el úszkálni és hát igen, ebbe a kapcsolatba nincs jogom beleszólni és nem is fogok. Inkább egy olyan témát dobok fel, amiről normálisan el tudunk majd beszélgetni, tehát a tanulást és a tanítást, mivel mindkettőnknek fontos, hogy mennyire is emelkedünk ki az átlag közül, jók akarunk lenni és erősek.*
- Tudod jól, hogy bármikor számíthatsz rám. *tekintek is rá, majd hirtelen ötlettől vezérelve a part felé intek fejemmel.*
- Gyere ki, mutatok valamit. *kacsintok is rá és sejtheti, hogy semmi rossz nincs a szavaimban, félreérteni se kell, egyszerűen egy tananyaghoz kötődik ez az egész, sőt, van még más is, tehát több mindennel állnék elő neki. Ahogy kiérek a partra, már a fiúval szembe is fordulok, nem törődve a hajamból kicsorduló vízre.*
- Az időjárást szeretnéd manipulálni először vagy a vizen járni? *adom is meg neki a választás lehetőségét, mivel szerintem kezdhetnénk valami ilyesmivel mondjuk, ő dönt, hogy melyikkel.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 5:22 pm

* Egyre furább érzés ez a újbóli találkozás Daphneval, elkezdenek felelevenülni bennem az emlékek, de ettől függetlenül pár dolgot meg kell tárgyalnunk. Végül viszont igen, kezem ösztönösen kúszik a puha bőrre, így "sírom el" bánatom neki, amely tényleg fájdalmas számomra, s mikor végig simít arcomon, szemeim egy pillanatra még le is hunyva feledkezem bele az érintésbe, s döntöm is oda fejem vizes ujjaihoz, ám szavaira lassan kinyílnak a kékségek, s egy halk szusszanás az, amit hallatok. *
- Nem szabadna ezt mondanod. * mondom halkan magam elé, talán ez most az emlékezés pillanata, mintha némán, burkoltan tárgyaltuk volna ki közös múltunkat, ami úgy tűnik, életünk végéig kísérteni fog mindkettőnket. Igen csak szerencsétlen ez a helyzet, de az egészet én szúrtam el még anno, tehát alapvetően az én hibám az, hogy most itt tartunk.. és még csak meg sem fordul a fejemben, az, hogy a velem való kapcsolata is úgy végződött volna, mint Nillel. De ezen már kár rágódni, nekem is le kell hűlnöm, nem szabad gondolkodnom, s így még jobb is, hogy messzebb kerül tőlem, és a tanulást hozza fel, mint újabb témát, én viszont úgy kapok az alkalmon, hogy némi hasznunk mégis legyen az egyébként sablon dologból. Meg sem lep reakciója, mosolyom pedig elárulja, hálás vagyok ezért, iménti haragom, dühöm és durcázásom pedig már el is illant, csak pillanatnyi állapot volt az. *
- Máris kezdjük, tanárnéni? Ígérem ügyes fiú leszek. * vigyorodom el a kis kacsintásra, de ahogy óhajtja a kisasszony, már hátat is fordítok a végtelennek tűnő víztömegnek, hogy követve őt érjünk ki a partra, ahol titkon ismét elmémbe kell hogy égessem a látottakat. Derekamra szegezett kezekkel fordítom felé kékségeimet, félre biccentett fejjel vonva meg vállaim végül. *
- Mindegy, csak pálca ne kelljen, azt nem hoztam. De inkább járjunk a vízen! * adom át neki előbb a választás jogát, majd voksolok mégis az utóbbi mellett, kíváncsian várva, mi is fog ezután történni. Természetesen figyelek minden szavára és mozdulatára, attól nem kell félnie.. talán túlságosan is figyelni fogok. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 5:33 pm

*El szeretnék távolodni tőle, talán jobb is lenne, hogyha engedne, de nem teszik, így kerül a kezemre az övé, majd amikor egy kis cirógatást is kap, érzem, hogy mennyire jól is esik neki most mindez. Szeretem őt, igen, tiszta szívemből és fontos a számomra, de éppen ezért is kell eleresztenem. Egy mondat mégis kicsúszik a számon, amire meg is kapom, hogy ezt ne kéne, így sütöm le szemeimet is, majd húzódom is el tőle.*
- Tudom, ne haragudj, tényleg nem szabadna. *miért is jutottunk már megint el idáig? Csak éreztük volna jól magunkat, de igen, most teszek róla, hogy ne magunkról beszélgessünk a továbbiakban, tehát a tanulást hozom fel és nemsokára már egy tanárnéni szerepét is betölthetem. Úgyis manapság elkezdtem azon agyalni, hogy milyen TS is lehetnék, mert kezd vonzani a dolog, már csak Nil történetei miatt is. Azért, mert már nem vagyunk együtt, még ugyanúgy beszélünk, ugyanúgy vonzódom hozzá is és jóban is vagyunk, de hát én már csak ilyen vagyok ezek szerint. A part felé kezdek el úszni és hívom magammal Takodát is, a kérdését hallva viszont kissé fel is nevetek.*
- Igen, miért is ne? Jó helyen vagyunk hozzá. *mivel a pusztítástanból szeretnék mutatni neki valamit. Na de ahogy kiér hozzám, már fel is vetek két órát, de ahogy hallom, nincsen nála pálca, mégis rosszat választ.*
- A rossz hír az, hogy csak az időjárás manipulációhoz nem kell pálca, tehát csak azt tudom megmutatni úgy, hogy utánozhass. De a rossz idő most nem kéne és ha véletlen neked nem sikerül, akkor kimerítene a kétszeri varázslat. *gondolkodom el hangosan, majd végül a ruháimhoz érve felkapom pálcámat is, jelezve, hogy akkor mégis bemutatom azt a vizen járást, most, hogy tisztáztam magamban.*
- Mezítláb kell lenni mindenképpen, de mivel mi úgy vagyunk, így ez nem gond. Egyik lábam a víz felszínére kell tennem, majd már varázsolnom is kell, a lábfej felé mutatva. *magyarázom is a fiúnak, tehát már ki is mondom a megfelelő varázsigét.*
- Aqua ingressus. A víz sűrűsödni kezd a talpam alatt és várnom kell, amíg ráállhatok. Órán eléggé elbénáztam a varázslatot, szóval bele is pottyantam, de hát talán menni fog most. *és végül rá is nehezedem a vízre, mely megtart, tehát lassan besétálok, majd teszek egy kört a víz felszínén, lassan, ügyelve a lépteimre és ez után pedig vissza is térek Takodához. A pálcámra nézek és picit bizonytalanul, de mégis odanyújtom neki. Benne megbízom, szóval nem lesz gond, használhatja a pálcámat, ha szeretné.*
- Nem biztos, hogy az én pálcámmal menni fog neked, nem egyszerű ez a varázslat. *magyarázom is neki, de rajta áll most végülis, hogy megpróbálja-e vagy sem. Egyébként a varázslatot én nem szüntettem meg, csak simán nem koncentráltam tovább, de ezeket most nem fogom neki elmondani, nincs kedvem az egész órai anyaghoz, főleg az előzőek miatt, mert nehezen tudok Tak jelenlétében odafigyelni mindenre.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 5:51 pm

* Nem is mondok inkább semmit a továbbiakban, tényleg kezdem úgy érezni, még a sors is úgy akarja, hogy minden ellenünk dolgozzon, ugyanakkor bele kellene törődnöm, és nem ezen gondolkoznom jelenleg. Szerencsére fogja a lapot, és elhúzódik, bár az ösztöneim, és egyre inkább a zsigereim is azt akarják, maradjon még, csak egy kicsit érjen még egymáshoz bőrünk, de a varázs megtörik, ami talán nem is volt.. vagy mindig is ott lesz? Ki tudja. A tanulás persze nem teljesen, de ideiglenesen eltereli a figyelmem felőle, észre sem vettem, de lélegzetvételeim is sikeresen lettek szaporábbak, melyeket most higgaszt még egyelőre a hűs víz, hisz ismét nyakig gázolok benne, mert a part az újabb célunk. Két választási lehetőséget ad nekem, s ahogy hallhatom, én pontosan elbaltázom, pedig hát latolgattam én azt a lehetőséget is, viszont jogos mindaz ezzel egyetemben, amit mond. *
- Oké, akkor maximum megmutatod, én meg nagyon figyelek, és majd legközelebb kikérdezel. * kacsintok most én felé játékosan, nem jut eszembe elkérni a pálcáját, igazából csak nézem némán a bemutatót. Mezítlábasan egyik lábam a vízre, varázsige, lábfej.. a víz sűrűsödik. Ez nem tűnik nagy cuccnak, a varázsige megjegyzése persze macera, mint mindig, de többszöri ismétlés után csak nem fogom elfelejteni, vagy esetleg néhány betűt összekeverni benne.. de pár pillanat után már csak nézem a lányt, formás, számomra tökéletes testén mindenhol csurognak lefelé a vízcseppek, fekete haja hátának és vállainak tapad, és ahogy lépdel körbe, majd vissza indul felém.. bárgyú mosoly ül ki arcomra, így mérem fel sokszor, újra és újra, mintha most látnám először, tekintetem úgy issza azt, ami szemem elé tárul. *
- Gyönyörű vagy. * motyogom orrom alatt bűnösen, halkan, de olyan hangerővel mégis, amely még hozzá is elér, hisz ahhoz, hogy pálcáját ide adja, kell egy bizonyos közelség. Aztán mintha mi sem történt volna, kapom össze magam, s veszem el kezéből a pálcát, hogy a tó széléhez sétáljak, egyik lábam a vízre tegyem, a pálcát pedig lábfejem irányába szegezzem. *
- Aqua ingressus. * bököm ki az igét, és várok is picit, de az a helyzet, hogy a pálca sem az enyém, valamint elmém sem ott jár, ami ahhoz szükséges, hogy fenntartson a víz, így hiába képek előre nagy magabiztossággal, egy nyikkanással veszítem el egyensúlyom, s borulok párat kapálózva karjaimmal előre a vízbe. Fejem épp nem merül el, és a pálcás kezem is kint van a vízből, annak nem kéne eláznia, így vigyorogva fordulok Daph irányába, s lépdelek kifelé a partra. * - Valami baj van a pálcáddal... Próbáljuk inkább a másikat. * nyújtom neki vissza az eszközt, eszem ágában sincs beismerni, hogy nem is koncentráltam picit sem, na meg másik kezemmel cseppet le is fröcskölöm, bár fogalmam sincs, miért, de annyira jó most ez így.. tilos, de jó. Újra elé állok tehát, várva a továbbiakra, az már biztosan menni fog, erős vagyok, efelől semmi kétségem. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 6:01 pm

*Mivel a gyakorlásra terelődik a beszélgetésünk, így mindketten meg is indulunk a part felé, majd ott találkozunk természetesen, így fogom meg pálcámat is, ugyanis pont egy másik varázslatot választott, amelyhez szükség van a pálcánkra is.*
- Hát jó. *bólintok is rá, így nemsokára már létre is hozom a varázslatot, megmutatva neki, hogy mit hogyan is kell, tehát vékonyka lábam a víz felszínére kerül, koncentrálok és alatta már sűrűsödni is kezd a víz, így léphetek hát rá, majd távolodhatok el a fiútól, hogy ez után megfordulva felé indulhassak. A mondat viszont, amit kibök, teljesen meglep, így majdnem ismét a vízbe esem meglepettségemben, de ez szerencsére nem következik be, csak kissé szétnyílt ajkakkal, illetve elkerekedett, zöld szemekkel nézek rá, majd már ki is jutok a partra, pontosan hozzá és pálcámat a kezébe is helyezem. Ehhez bizalom kell, sejtheti, hogy nem sűrűn adom át másnak ezt a számomra oly fontos varázstárgyat.*
- Neked pedig ilyet nem szabadna mondanod. *mosolyodom is el, de szívemnek iszonyúan jól esnek ám a szavak, oly szívesen mennék még közelebb hozzá, ölelném magamhoz izmos testét... de ő már elveszi pálcám és nemsokára azon kapom magam, hogy csak őt figyelem, miképp is próbál a vízre menni, testét, így hátulról, formás fenekét... Fejemet is megcsóválom és ekkor puff... a vízbe esik, én pedig kissé fel is nevetek, bár cseppnyi fáziskéséssel.*
- A pálcámmal nincs semmi gond, inkább a te koncentárcióddal. *mosolyodom el most már megértően és végül pálcámat visszateszem a ruháimra.*
- Nincs most kedvem, inkább csak maradjunk kint, napozzunk picit. Elég volt mára a tanítás, amúgy is lehet, hogy az se menne. *öltök is nyelvet, cukkolva ezzel cseppet Takodát is, majd végül a fűre ülök, majd hanyatt dőlve fekszem is el, kényelmesen, kezeim pedig csak fejem alá teszem, úgy lesek a másik felé.*
- Egyébként hogy-hogy a tetkók mellett döntöttél? Mi késztetett rá? *nem tudom elkerülni szép szemeimmel a testét és hogyha már annyira őt bámulom, akkor feltehetem ezt a kérdést.*

//fagy//

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 9:16 pm

//olvad//

* Van mit pótolnom, ez tény, és hiába vagyok ügyes mágustanonc, egy ismeretlen pálcával csekély esélyem van a sikerre. Azért persze hagyom, hogy bemutassa a tanítandó trükköt, közben nem zavartatva magam mérem be, s még szóval is közlöm, nem picit tetszik, amit látok, de hát ez oda-vissza így volt mindig, lassan már két-három éve, ha jól számolom. Az óta pedig idősebbek lettünk, és láthatóan nem múlt el ez a vonzalom, viszont most nekem kellene bólintanom szavaira, de mégsem teszem, sőt, tudomásul sem veszem, amit mond, csupán csak átveszem a pálcát, és úgy téve, mintha semmi érdemleges nem történt volna az imént, próbálkozom a varázslattal. Tulajdonképpen igaz, a pálca hibátlan, én nem adok bele apait-anyait a gyakorlatba, így bár kezdetben jó a próbálkozás, szerintem minden a helyén van, de mégsem jön össze, minek végeredményeként a tóban landolok. Nem gond ez, hisz amúgy is csurom víz voltam, de ez a kis nevetés, nem hogy rosszul nem esik, hanem engem is hasonló reakcióra sarkall, egy kis csipkelődős megjegyzéssel egyetemben. *
- Ugyan. Teljesen itt vagyok agyilag. * mondom úgy, mintha tényleg igaz lenne, mihelyst kikászálódom a tóból, de hogy elhiszi-e, vagy nem, az már az ő dolga, ám ahogy hallom, én hiába vagyok érdeklődő és bizonyos értelemben tettre kész, neki annyira nem füllik a foga a további gyakorláshoz. *
- Hogy napozni szeretnél? Mindjárt lemegy, nézd csak. Idő kell ahhoz is, hogy megszáradjunk. Amúgy meg köszi.. de végső soron lehet, hogy igazad van. Lehet, hogy mégsem vagyok képben. * pillantok felé amolyan jelentőség teljesen, nézve, ahogy elfekszik a fűben, én viszont nem fekszem le, hanem pár centire ülök le mellé, tényleg nagyon közel, térdeimet felhúzva fonom át azokat karjaimmal. *
- A tetkók? Hát.. ez itt a törzsfőséget szimbolizálja. * mutatom meg bal alkarom, melyen a szépen kidolgozott toll az, ami díszeleg, majd magamra nézve, le az izomkötegekre vonom meg vállam. * - Ezek pedig nem is tudom.. valahogy úgy éreztem, én vagyok. Na és a piercing? És hová tűntek a fehér tincsek? Semmi bajom nem volt velük, sőt. De, meg kell hagyni.. mindegy. * kezdek bele, majd harapom el a mondatot, miközben vállam fölött tekintek le rá, félig hátra felé.. a kezeim megkötve, és minden más, pedig ahj.. miért történik mindig így? *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 9:23 pm

*Ahogy érzékelem, tetszem neki, még mindig oly nagyon, mint régen. Kíváncsi lennék azért belül, hogy vajon a kedves barátnőjénél is vonzóbbnak talál-e, de igen csak nagy pofátlanság volna feltennem ezt a kérdést neki, tehát mélyen magamba temetem és már át is adom neki a pálcámat, hogy nyugodtan próbálkozzon ő is, hogyha szeretne, de amikor a vízben köt ki, már tudom, hogy nem fogom megmutatni neki a másik varázslatot, tényleg nem látom értelmét a dolognak. Így hát elfekszem szépen a fűben, nyugodtan hagyva, hogy továbbra is rajtam legeltesse a szemét, ugyanis nagyon jól esik ám mindez nekem.*
- Nem baj, akkor száradok. *vonok vállat és már le is dőlök, Tak pedig mellém kerülve les le rám olykor. Érdeklődöm a tetoválások felől is, melyek iszonyatosan jól állnak ám rajta és amikor magyarázni kezdi a dolgokat, csak aprókat bólintok.*
- Passzolnak hozzád. *mosolyodom is el, majd visszakapom a kérdést is.* - A piercing az már régóta tetszett és most rávettem magam, hogy a városban lévő szalonban megcsináltassam. A hajamat pedig eddig nem tudtam befesteni, mert ugye Sirius halála után lett ilyen, de most befogta a festék... ami számomra azt jelenti, hogy tovább léptem. Nagyon zavar, hogy már nem fehér? *kérdezek is rá, majd lassan én is felülök, egyik kezét megfogom és szépen a vállamra teszem úgy, hogy most átkaroljon, én pedig izmos testének dőlök, onnan pislogva fel rá.*
- Mit szólnál, ha innánk egy kólát vagy valamit? *pislogok aprókat, kíváncsian figyelve a szemeit, hogy vajon bevállalna-e velem egy közös italozást vagy inkább megfutamodik, ami célszerűbb lenne, de hát az izgalom dob az egészre még pár lapáttal szerintem.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 9:38 pm

* Evidens volt az, hogy itt és most elvérzek, ami egyébként bármikor zavaró lenne számomra, de most valahogy eszembe nem jutna puffogni. Nagyon jól tudom, mi miért történik, és bár én magam szeretnék még tanulni tőle, nézni, ahogy magyaráz, hogy mennyire bele éli magát.. látni, ahogy rám néz, és így tovább, és így tovább, egyszerűen érezni újra a tiltott gyümölcs ízét. De miket is gondolok ismét? Visszakozik, talán jobb is így, bár ki tudja, a napozás/száradás mennyivel lesz célravezetőbb. Így is látványos marad számomra továbbra is, ezt titkolni sem tudnám, ám a tetkók valahogy jobban érdeklik, szóval beszélhetek is róluk egy cseppet. Túl sok információval nem tudok szolgálni számára, de talán ő az, aki tényleg, igazán, ott mélyen belül ismer engem.. nyílt titok, hogy ő az egyetlen, igen. Jessie sokat nyitott rajtam, változtam, de Daphne mégis más.. ő Daph és kész. Itt vége a történetnek. Így ha ő azt mondja, passzol, akkor passzol. *
- Köszönöm. * mosolyodom el, s dobom is vissza a kérdést, kicsit bővebb választ kapva rá, mint amit én adtam. Nem gond ez természetesen, csak aprókat bólogatok, éreztem, hogy a hajszínnel kapcsolatban ilyesmi lehet a háttérben, de mikor arra tér rá, hogy tetszik-e nekem, csak egy kisebbet nyelve mosolyodom el újból nyugodtan, virító kékségeimmel nézve végig a vizes tincseken ismét. *
- Egyáltalán nem zavar. Az sem zavarna, ha hupilila lenne, a belsődön nem változtatna szerintem semmit. Nekem te mindig úgy leszel jó, ahogy vagy. * mondom ki végül, lassan, nehézkesen ezeket a szavakat, miért is fojtanám magamba, amit érzek? S picit azért meglep, amit kezemmel akar tenni, de nem mutatom ezt kifelé, egész egyszerűen hagyom, hagy vezesse vállára izmos karom, átkarolom őt, sőt, magamhoz is húzom, érezhetően önszántamból, kérdésére pedig mosolyogva nyomok egy óvatos, remélhetőleg hátborzongató puszit homlokára. *
- Az egyik részem azt súgja, hülyeség, és tilos. * kezdem így, de még mielőtt bármit reagálhatna.. ez a közelség annyira őrjítő, szabad kezem ösztönösen indul a vizes tincsek felé, végül álla alá nyúlva emelem fentebb buksiját, ajkaimmal homlokát, majd orrát súrolva szólalva meg ismét. * - A másik részem viszont ordítja a régi nótát.. és őszintén, soha nem lesz olyan, hogy nemet tudjak neked mondani, bármennyire is fájjon bárkinek is. * mondom egész halkan, s cirógatom közben vállát és hátát is, mintha nem is én lennék, mintha teljesen kifordultam volna önmagamból. Semmi vészharang, vagy már nem hallom.. semmi megállj parancsoló belső szónoklat, csupán csak a vészes közelség, ami maradt kettőnk között, ajkam pedig még mindig orra hegyén pihen, egy irtó óvatos, és finom puszit lehelve oda. Maga vagyok a nyugalom szigete.. azt pedig, hogy hogyan számolok el bizonyos vélhető következményekkel a húgomnak.. azt még nem tudom. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 9:49 pm

*A tanítás valahogy elég volt, úgy érzem, hogy nem ártana áttérnünk más jellegű beszélgetésre, így jöhet a további érdeklődés felőlem, mivel oly rég láttam és nem csak a teste érdekel és az, hogy mit gondol rólam, hanem ő maga is, hogy mit hogyan élt meg, mit miért is tett és a tetoválások is - bármily kevesek -, nagyon is érdekelnek, hogy miért is kerültek oda, de nem tagadom, hogy csodálatosan kiemelik testét, így még vonzóbb, mint amilyen eddig volt. Viszont amikor visszakérdez, akkor én magam is kifejtem ám, hogy az apró változások minek köszönhetőek, de úgy érzem, hogy talán így már nem tetszem neki annyira és bár gyönyörűnek ítélt, nőből vagyok, tele félsszel... *
- Pedig annyi hibám van Tak, ezt te is tudod. De örülök, hogy akkor jó azért így. *simítok is hátra egy fekete hajtincset, majd ez után már felülve oda is bújom hozzá, nem tagadva azt, amit akarok, hogy karoljon át. Egy kis rásegített utalást teszek azért, de ez után már érzem, hogy ő húz magához és végül kapok egy kis puszit is, melybe bele is borzongok, tehát a hatás nem marad el, arcom pedig picit elpirul, mivel nem tudom, hogy mit szabadna tennem vagy mit nem. Inkább egy alkoholmentes itallal állok elő, de ekkor olyan változások mennek végbe Tak-ba, hogy köpni-nyelni nem tudok, csak ülök sután mellette, tovább pirulva a tettein, ahogy felemeli fejem, majd ajka engem érint...*
- Tak... *bukik ki a neve, majd fejem picit neki is döntöm, kezem pedig combjára kerül, így cirógatok végig rajta. Annyira, de annyira hiányzik nekem, őt akarom, csakis őt, szint kiált belőlem. Az utolsó puszi után hirtelen ülök bele az ölébe, majd két kezemmel erősen átölelem őt, fejem pedig vállára hajtom, fejéhez dugom és csak érezni akarom őt, úgy szorítva, mintha félnék, hogy bármelyik pillanatban elmehet és meggondolhatja magát. Kezem lágyan végicirógat hátán, majd ez után fülébe súgok.*
- Lehet, hogy el kéne mennem. Nem akarom, hogy olyat tegyünk, amit megbánhatsz és amitől később szenvedni fogsz vagy fájdalmat okoz majd neked. *suttogom halkan a fülébe, majd eltávolodom tőle, tehát le is mászom róla és csak hátsómra csüccsenve ülök le, pontosan vele szembe.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 10:04 pm

- Igen, vannak hibáid, ahogyan nekem is. Mindenkinek. De ez nem változtat kicsit sem a helyzeten, és soha sem fog változtatni rajta, szerintem ezt te magad is tudod, felesleges kertelni. * csóválom meg fejem, egy darabig még őt nézve, aztán elpillantva felőle kicsit, ám karomat követeli, én pedig önként és dalolva adom is, tehát szépen átkarolom, megfeledkezve mindenről és mindenkiről. Az érzéseimről és más érzéseiről.. talán úgy lett volna fair, ha beszéltem volna Jessienek Daphneról, még az elején, de mindig csak halogattam, most pedig megbénít ez a találkozás, a változások és a közelség.. mi ez, ha nem az utolsó lehetőségünk? Nem szabadna, de nem érzek egy cseppnyi "de"-t sem. Ez gond, viszont egy finom puszi landol homlokán, egyszerűen kényeztetni szeretném, azt akarom, érezze, hogy még mindig fontos nekem, ennyi idő után is, ugyan úgy.. nem csupán a látvány az, amire vágyom, ő maga babonáz meg teljesen ős idők óta. Az ital felemlítése rengeteg emléket hoz elő bennem ismét, így reagálom azt, ami kijön belőlem, a puszik pedig csak jönnek, végül pedig mikor nevem hallom, érzem már kicsi kezét combomon, s most rajtam a sor, hogy beleborzongjak az érintésbe.. miért kell ennek mindig így történnie? De az ösztönök és az emlékek benne is munkálkodnak, hamarosan már azon kapom magam, ölembe fészkeli magát, én pedig kicsit sem ellenkezem, sőt, csak rásegítek a mozdulatsorra, magamhoz húzva, erősen szorítva őt ölelem magamhoz, mint valami féltett kincset. A szuszt persze nem szorítom ki belőle, s ahogy bújik, picit elhajolok tőle, hogy fekete tincseit elsimíthassam nyakából.. ajkaim vállára tévednek apró puszik erejéig, így haladok lassan az érzékeny nyak felé, továbbra sem engedve őt el, de egy pillanatra elhajolva tőle érce el, hogy szép szemeit láthassam. *
- Ha velem vagy, nem tudok gondolkodni.. kérlek maradj. * mondom orra alá a szavakat, nem engedve ki az ölemből.. tudom, hogy hibát készülök elkövetni, de hol szemeibe pislogok, hol pedig ajkaira, és igen, egyre közelebb is hajolok szép arcához, orra környékét puszilva lehunyt szemmel újra, majd haladva lefelé, egyelőre nem érintve ajkait, de érezheti leheletem a közelben.. ha akar, meneküljön, de nekem eszem ágában nincs asszisztálni ehhez. Kezeimmel továbbra is hátát cirógatom kedvesen, nem követelőzően.. egyszerűen feltüzel az egész helyzet, bármennyire is bűn.. a legédesebb. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 10:24 pm

*Persze, hogy tudom, hogy az, ami kettőnk között van, már örökké így fog maradni, mivel furcsa mód azóta se sikerült kiölni magunkból a vágyat, az érzéseket és igen, szerintem valamiféle szerelmet is, mely sokáig mélyen el volt rejtve. Oly sokszor bántottuk már egymást, utasítottuk el, nem akarom én ismét ezt tenni vele, tehát odabújok mellé, érezni akarom ölelését, karját, de a puszik megbabonáznak, nem tudok nemet mondani nekik és nem is akarok. Jessie-t nem ismerem, nem kötődöm hozzá, de Taknak nem akarok rosszat, mégis, magamnak akarok jót, félek, hogyha ismét elengedem, akkor nem fogom őt visszakapni és örökké azé a másik lányé lesz. Már idősebbek vagyunk, talán úgy döntött, ideje megállapodnia, mégse akarom, hogy kihagyjuk az alkalmat, ami most elénk tárult, így végül megszorítom picikét a combját, majd ez után már ölébe is csüccsenek, szépen ráülve, ahogy azt kell és erősen magamhoz is ölelem őt, amelyet érezhetően viszonoz is. Testünk egymásnak nyomódik, én pedig felsóhajtok, kissé talán hangosan is a kapott puszikra, a testem pedig csak úgy forr az izgalomtól és a szenvedélytől. Fejem is cseppet megbillen, érezni akarom kényeztető csókjait, annyira ismeretlen ez nekem, egy percig se akarok ellenkezni, de mégis, még utoljára megpróbálok elmenekülni innen, ész érvekkel szolgálni, de nem enged, csak szemeibe tekint és oly szépen kér... Piercingem megharapom picit, majd nyugodtan tűröm az aprócska puszikat is, egészen addig, amíg ajkamhoz nem ér, oly közel hozzá.*
- Én se akarok elmenni, soha nem akartam, hiszen annyira fontos vagy nekem. *szinte belekönnyezek a szavakba, így végül utat engedek magamnak, ajkam pedig a fiú ajkához juttatom, lassan csókolva végig apró puszikkal a puha bőrréteget, majd ez után nyelvem hegyével is hozzáérek és hogyha engedi, akkor meg is csókolom őt, hosszan és szőke tincseibe is beletúrok, miközben egyre inkább érzem, hogy fel akarom falni.*
- Annyira akarlak. *suttogom két csók között, már ha nem tolt még el magától és bár tudom, hogy miatta ezt most nem szabadna, mégis, nem ellenkezem tovább, most szabad vagyok, most akkor az ő bűne lesz a félrelépés, hogyha beteljesedik a csókunk, de ha nem, hát akkor elmegyek, akkor talán tényleg nem szabad bolygatnunk egymást.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 10:40 pm

* Kezdem azt hinni, ennek ismételten így kell történnie, és talán meggondolatlan vagyok.. sőt, egészen biztos, de ösztöneimre hagyatkozom, hagyom, vegyék csak át elmém felett az irányítást, ami egyébként mindig is tudta, ki kell nekem, kire van szükségem. És bár egy kis idővel ezelőtt, talán órák sem teltek el az óta, hogy azt hangsúlyoztam, ki is kell nekem, kit szeretek, most ennek mégis a szöges ellentétét teszem, szinte az ölembe húzom őt, miután több puszit is kap finom bőrére, és egyszerűen úgy ölelem, mintha sosem tehettem volna így, és ennyire, tényleg soha ezelőtt. Csókokkal hintem íves vállát, ezek a kis sóhajok pedig, amiket hallat, pozitív visszajelzések számomra. Kíván engem, ahogy én is őt, de akkor sem azt érzem, hogy csak a teste kell.. nem strigulának kell a falra, egyszer sem gondoltam így rá. Az egész lényére van szükségem, ő kell nekem, úgy, ahogy van: mi így vagyunk tökéletesek.. és bár tényleg hibázni készülök, mélyen belül soha nem fogom megbánni, akármi történik most itt, ma este, a lemenő Nap sugarainál. Épp ezért kérlelem, őszintén, hogy maradjon, és tetézem mindezt még jó pár puszival. Elképesztően vágyom a csókjára, arra, hogy még ettől is közelebb legyen hozzám. Fel tudnám falni, belé tudnék bújni az egész lényemmel, annyira akarom őt. *
- Akkor maradj. * ismétlem újra, és bizony érzékelem teste reakcióit, de én is borzongok, bőrét és puha nyelve hegyét érezve ajkamon szusszanok egy mélyet, és hangosat, majd résnyire nyitva azokat engedem be a kis követelőzőt, eleinte érzékien, majd végül mohón csapva le rá, s elérve, hogy nyelvem vad táncot járhasson az övével. Testünk összesimul, szinte már-már fájón szorítom magamhoz, de egyszerűen annyira kívánom őt, hogy az szavakkal leírhatatlan. Kezeim popójáig vándorolnak, s ha eddig csak oldalt ült ölemben, nem pedig két lábát átvetve derekamnál, akkor most a szusszanásnyi időben fordítom magam felé, s húzom még közelebb, rámarkolva a formás hátsóra, egy újabb vad csókba kezdve, beletúrva végül fekete tincseibe, s olykor óvatosan meg-meghúzva finoman, de mégis akaratosan azokat. Ám de nem sokáig bírok magammal, egyszeriben eltolom magamtól, s ismét hátsója alá nyúlva teszem le a földre, ha engedi, szépen hátára döntve kerülök most fölé, vadul, eszeveszetten csókolva tovább.. *
- Mégis mennyire? * súgom kis fáziskéséssel előbbi kijelentésére, miközben lassan áttérek nyakára, tér és időérzékem elvesztve.. ha rajtam múlik, tiltott szerelmünk fog itt és most beteljesedni, nem csak egy oly rég óta áhított csók. És hogy mik lesznek a következményei? Nem akarok erre gondolni jelenleg.. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-06-04, 10:55 pm

*Természetesen úgy ülök rá, hogy teljesen az ölébe kerülök, két lábam közé tehát az ő teste kerül. A csókjaira nem számítok, így teljesen ledermedek eleinte,majd apró sóhajaim jelzik Takoda felé, hogy milyen nagyon is élvezem ezt az egész helyzetet, bár tudom, hogy nem szabadna mindezt engednem, mert még csúnya következményei lehetnek, véletlen se akarnám azt, hogy ez miatt megutáljon. De hát... józanok vagyunk, szóval ő is tudja, hogy mit tesz. Végül maradásra késztet, én pedig nem tudok nem szót fogadóan tenni, amit szeretne, ugyanis ugyanazt szeretnénk mind a ketten. Én is maradni akarok és tudom ám, hogy Takoda volt az, aki mindig számított, csak titkon, belül, nagyon mélyen nekem és igyekeztem kiölni magamból, de mint látszik, nem sikerült. Akármilyen régen is találkoztunk utoljára, egyszerűen nem megy az elfelejtése, talán azért, mert még soha nem lehettünk úgy igazán egymáséi. Ajkunk találkozik, majd végül nyelvem is bebocsátást nyer a fiú ajkai közé, így csókolom hát meg hosszan, testünk is egymásnak simul és végül érzem, ahogy izmos kezei a derekamról áttérnek a fenekemre is, melybe belemarkol, én pedig csak tovább csókolom őt, mindenféle ellenkezés nélkül, egész testem vágyik az érintésére, a kényeztetésére, hogy igenis az övé legyen ezen a csodálatos napon. A hajhúzásra csak picit felszisszenek, szép, zöld szemeim is kinyitom és a kékségekbe tekintek.*
- Nem kell finomkodni. *mosolyodom is el, mivel az ilyen perverz dolgok is izgalommal töltenek el, nincs mit tenni. Engedem tehát, hogy a földre fektessen, majd már fölém is kerül és úgy csókol oly erővel, amelyet már szinte hárítani kell, de mégis, magamhoz húzom, hátát cirógatom, majd pedig én magam is a fenekére térek rá, sőt, lassan kezem a boxer belsejével is ismerkedik, de nem nagyon és csak izmos hátsójával.*
- Amennyire te engem. A tiéd akarok lenni végre. *nézek bele a szemeibe, majd ha engedi, a nadrágot lassan el is kezdem lehúzni róla... még soha nem láttam ruhák nélkül, de mégis hülyén jönne ki, ha kíváncsiskodni kezdenék, hogy mi is van ott, hogy mennyire kíván, de talán érzem a keménységét, már most...*