Kísérteties játékterem

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-01-16, 2:33 am

//NRT: Athalie és Leo - 2013. 01. 07.//

*Eddig se volt titok, hogy ő is áldozatul esett a családi átoknak, ezután sem fogja annak tartani, teljes lelki nyugalommal beszél róla, főleg most, hogy már nincs. Minden egyes részletet azért nem ecsetel, mert elég sokrétegű átok volt ez, más-más hatásokkal a női és a férfi leszármazottak esetében, de ez tényleg csak részletkérdés, amit ő nem tart fontosnak. *
- Iiigen... ez most pont úgy hangzott, mint egy mese tanulsága... de... igen, így van. *válaszolja mosolyogva. Arról tényleg nincs sejtése, hogy a fiú fejében mindehhez még mi társul, de ez legfeljebb kiderül idővel... vagy nem, és mivel a gondolatolvasáshoz nem ért, megfigyelésekből levont következtetésekben meg nem jeleskedik, valószínűbb, hogy nem, meg ez amúgy is Leo dolga. Az év végére bólogat, tényleg kíváncsi lesz arra a véleményre, aztán beleegyezik abba elég hamar, hogy Leo csatlakozzon hozzá. *
- Aha, pont a konyhát... egyedül Bernnivint érdemes megkóstolni, már persze ha nem vagy antialkoholista. Meg aztán felmelegíti az embert alaposan. Amúgy gondoltam, mármint az emberek elsősorban ezért mennek Izlandra. Élőben még szebb, nekem elhiheted... amúgy nem is tudom, te honnan jöttél... már ha megkérdezhetem.*mondja érdeklődve pillantva Leora, miközben szedelőzködik, majd amint elkészült már megy is a fiú mellett haladva egyenesen a déli toronyba. *
- Mondjuk csak olyan egyszeri, hosszú távon nem érdekes, az is igaz. *vonja meg a vállát, ha már a fiú egyáltalán nem tulajdonít semmiféle érdeklődést a tükrök iránt, és talán neki sem hiányzik újra a rózsaszín kinézet traumája, sem holmi furcsa lehetséges jövőképek. Hamarosan el is érik a játéktermet, ő meg majdhogynem szájtátva néz körbe, miután letette a korcsolyáit.*
- Öhhh... egyedül nem lett volna valami szórakoztató, meg amilyen sokat itt voltam... megpróbáltam évet lépni, az alatt a pár hónap alatt, de lehet jobb lett volna inkább a kastélyt felfedezni. Minden esetre klassz hely. *jelenti ki még mindig az itt található sakkfigurák meg fegyverek között osztva meg a figyelmét főleg, persze úgy, hogy azért még Leora is jusson ebből némi, és ne beszéljen a falnak a fiú. A csocsóra rákérdez, majd inkább abbahagyva a bámészkodást közelebb megy és megvilágosodott arckifejezéssel nézi a játékot. *
- Mint a football, csak kicsiben? Huh... olyat már láttam a tévében, csak a fene érti a szabályaikat. Egy labda után rohangálni... *vonja meg a vállát, a kviddiccsel jobban meg van szokva, annak viszont a szabályai sehogyan sem illenek a focihoz. A biliárd viszont nem ismeretlen, azt nem kell magyarázni. Elveszi a felé nyújtott dákót, bólintva beleegyezése jeléül, majd addig is, amíg a fiú felrakja a golyókat, krétát keres és megdörzsöli vele a dákó hegyét.*
- Sport... hm... az úszás megy, a kviddics is érdekel, gyönyörűen tudok zuhanni és oszlopokra felcsavarodni, de ez nem állít meg abban, hogy egy szép napon terelő ne legyek, korcsolyával meg már láttad, mennyire vagyok béna... öööh... tanultam vívni is... de sakkozni szeretek talán a leginkább, abban nehéz összetörni magam. Na és te? *kérdezi felpillantva barátságos félmosoly kíséretében, miközben megkeresi a neki pillanatnyilag legmegfelelőbbnek tűnő helyet, és összeráncolt homlokkal előre hajolva elüti a fehér golyót, amivel most azt éri el, hogy szétszalad az asztalon az összes többi, és elég kicsin múlik, hogy ez most nem volt egy sikeres ütés a részéről.*
- Na majd a következő. Tied a pálya. *jegyzi meg megvonva a vállát az eredmény láttán, és félre is áll egyelőre, figyelve, hogy mire megy most a másik. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-01-16, 2:59 pm

//NRT: Athalie és Leo - 2013. 01. 07.//

*Nem tudom valami jól lereagálni azt, hogy az átok miatt most már minden rendben van vele, túlságosan is érdekelnek a részletek, amelyeket most nem kérdezek meg, de ha ismét találkozom Liával, talán szépen lassan, időről-időre fogok puhatolózni nála. Minden fajta átok érdekelne, szeretném megkapni majd ezt a tudást, de ehhez idő kell, nagyon sok idő.*
- Oh, hát lehet, bocs. *tarkóvakarás, így leplezem picikét zavaromat, de ha már így alakultak szavaim, akkor ezzel kell beérnem. Izland is szóba jön, az ottani ételek és a hely magával ragadó látványa, mely igazán érdekelne, de a lány mintha buzdítana arra, hogy ismerjem meg hazáját.*
- Berni mi? Az miből áll? *vonom is fel értetlenül szemöldökömet, úgy kíváncsiskodom kicsikét, ha már említve lett és amikor az is kiderül, hogy alkohol is van benne, na, egyre inkább káosz van a fejemben az ételt illetően - már ha ez egyáltalán tényleg étel.* - Nem szoktam sűrűn alkoholt inni, de néha jól esik az embernek. *adom is meg erre a választ, majd ez után térünk ki rá, hogy mások is a hely miatt szoktak menni, ami azért egyértelmű dolog.*
- Worchester-ből, Angliából, bár azt nem tudom, hogy mennyire vagyok tipikus angol. *vigyorodom is el jókedvűen, majd végül el is hagyjuk a koripályát, így indulunk meg a Cruoris ház tornyába, tehát déli irányba és közben a tükrökről hallatok egy kiselőadást, de reakciómból hamar rájön a lány is, hogy nem igazán foglalkoztat a téma, akármennyire is szívesen mesélne tovább.*
- Majd felfedezed idén, a kastély nem veszett el. *és végül be is nyitunk a játékterembe, mely szerintem is nagyon jól néz ki, de számomra már nem újdonság. Inkább a csocsó asztalhoz lépek, majd már mesélni is kezdek róla, de csak röviden, ha jobban érdekli, majd akkor mondok mást is, de mivel nincs túl sok kérdése, hamar le is zárom a témát.*
- Igen, kicsit furák ezek a mugli sportok, de hát ez van. Szóval igen, a kicsinyített mása és kevesebb embert igényel a játék. *ezek a záró szavaim és már jöhet is a biliárd. Jobb is, hogy azt a játékot választjuk, így előhalászom a dákókat, felpakolom a golyókat és amíg a lányka kezd, addig én is a krétával ügyködöm tovább és közben felőle is érdeklődöm.*
- Hmm, akkor elég sokrétű vagy ezek szerint. Én nem vagyok túl sportos alkat, de úszni azt én is szeretek, illetve túrázni és a kviddics is tetszik, de az pedig nem nekem való. *ennyit mondok és nem többet. Fél szemmel még csak követni se tudom az igazi kviddics mérkőzéseket, nem hogy játszani. Sajnos ilyenkor mutatkozik meg testi fogyatékosságom, nem véletlen hát, hogy vissza akarom kapni a szemem világát. Viszont én jövök, az első lökésen már túl vagyunk, tehát rá is hajolok az asztalra, majd egy csíkosat célzok be, én azzal szeretek lenni és nemsokára már lökök is, így szépen bele is megy a lila színű csíkos golyó a középső lyukba. Ez után körbenézek, majd a piroshoz sétálok, célzok a jobb felső sarokra, de sajnos nem megy bele, így sóhajtok fel és már engedem is oda a lányt, hiszen ő következik.*
- És tantárgyakból melyiket szereted a legjobban? *bár alap kérdés, mégis érdekel rá a válasz. Kíváncsi vagyok, hogy vajon melyik keltette fel eddig az érdeklődését, ő neki már van tapasztalata az első évfolyamnál.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-01-19, 12:01 am

//NRT: Athalie és Leo - 2013. 01. 07.//

*Ő csak a saját bőrén megtapasztalt családi átokról tud mesélni, de ha kérdez a fiú, nem valószínű, hogy ne válaszolna, persze azt az esetet leszámítva, hogy olyan kérdést kap, amire tényleg nem tud válaszolni. Magára az átoktörés folyamatára például nem igazán emlékszik, csak az elejére, meg arra, amikor magához tért a végén, talán szerencsére, mert arra nem is igazán kíváncsi, hogy égett a bőrébe a kulcscsontja alatt az a bizonyos ábra, eszébe is jut hirtelen, aztán meg a következő pillanatban elfelejti, a fő, hogy ez már az égvilágon semmiben nem zavarja. Megrázza a fejét mosolyogva Leo zavart válaszára most. *
- Csak egy észrevétel volt, nem haraptam le a fejed érte. Meg aztán valahol tényleg ilyen... ha egyszer megírnám, mugli meséskönyvnek tuti elkelne... *neveti el magát a végére, végtére is a sárkányokról is, mint mesebeli lényekről tudnak a muglik, akkor már egy átok is belefér ebbe a képzeletvilágba. Ha már a hazája jött szóba, akkor nem is tudja, miért hallgatna arról, amit érdemes hallani, még mielőtt odamegy az ember. *
- Brennivin. Az égő bor, amit erjesztett cápahússal együtt adnak. Amúgy, ha nem tévedek köményből és burgonyából főzik, de erre nem veszek mérget... *válaszolja, pontosítva az említett dolog mibenlétét, bólint arra, hogy az alkohol néha jó dolog, Izlandon időnként különösen jól is jön, de erről már nem tart kisebb eszmefuttatást, inkább kérdez, majd figyel a válaszra. *
- Hááát... amennyit arról tudok, az időjárásról kellene beszélgetnünk, vagy valami ilyesmi, jól tudom? *kérdezi ártatlanul pislogva, reméli, semmi olyat nem mondott, amit a fiú zokon vehetne ebből. A tükröket hamar ejtik, mint témát, ami különösebben őt nem érinti mélyen, arra viszont kissé elgondolkodva bólogat rá, hogy majd idén is ráér a kastélyt felfedezni. *
- Végül is... nem, meg elvben több időm van a tanulásra is, és kevesebb kilátásom a hiányzásra. *jegyzi meg mindezt inkább csak magának, félhangosan, már a teremben nézelődve. A csocsó felkelti az érdeklődését, főleg, hogy eddig nem hallott róla, viszont amint összefoglalva elmagyarázza a fiú a lényeget, már nem is annyira érdekfeszítő. Egy hümmögéssel letudja ezt, inkább a biliárd felé fordítva az érdeklődését. Még mielőtt bármit is tenne, válaszol a fiú kérdésére, Leo cseppet sem fogott mellé azzal, hogy a sportot hozta fel, mert egész jó témának ígérkezik eddig. Ha összegezte, mivel van tapasztalata, akkor nem túl szerencsésen ugyan, de a maga részéről kezd, majd félreáll az útból.*
- Azért te se panaszkodhatsz. A túrázás egyenesen klassz lehet... amúgy meg hát igen, naaagyon sokrétűen tudom összetörni magam, a legváltozatosabb lehetőségeket kihasználva erre, az tény. Lehet, ha még egy kicsit szánt szándékkal ügyködnék is rajta, lassan akár rekordot is dönthetnék. *neveti el magát a végére, mindebből nem sok zavarja, sőt viccesnek is találja, hogy mintha néha jobban engedelmeskedne a gravitáció törvényeinek, leszámítva, amikor emiatt kerül a gyógyítóhoz. Közben azért elismerő pillantásokkal kíséri Leo teljesítményét, majd ha már rajta a sor, akkor kiszemel egy sima kék golyót, becélozva a vele szemközti bal sarkot, és most elégedetten mosolyodik el, amikor be is megy.*
- Tantárgy? *pillant fel, majd megvonja a vállát lazán, és ismét az asztal fölé hajol.*
- Az árnymágia tetszett, meg ment is, a toxicológia elméleti részét szerettem, bár elég kis hányada szólt a venomokról... a főzőcskélős része viszont nem jött be... bár azt hiszem, hogy ezt így azért elég merész dolog kijelenteni, mert a többire meg nem nagyon sikerült eljutnom... te voltál már valamelyik órán, vagy ez teljesen új tapasztalat lesz? *felpillant, majd az ütőjére koncentrál, de ez a golyó most megmakacsolva magát elkerüli a lyukat, bár ennek lehet, hogy egy rossz ütés van a hátterében. Szotikus nyugalommal veszi tudomásul a tényt, félreállva. *
- Amúgy... te is fekete mágus családból származol? Izé... nem muszáj válaszolni, csak... csak kíváncsi vagyok. *tarkót vakar, nem akar tolakodó lenni, egyszerűen tényleg csak kíváncsi, legfeljebb azt lehet mondani, hogy erre most nem kap választ. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-01-23, 8:59 pm

//NRT: Athalie és Leo - 2013. 01. 07.//

*Nem óhajtok még tovább kérdezősködni ezzel az egésszel kapcsolatban, ugyanis Liát még nem ismerem annyira, nem tudom, hogy mire hogy reagálna, így hát hagyom is a dolgokat és mivel láthatóan furán fogalmazok, így elnézést is kérek tőle.*
- Tudom hogy nem haraptad le, de én ilyen vagyok. *mosolyodok el kissé, mivel szeretek elnézést kérni, ha úgy alakul, tehát nem vagyok én egy tapló srác, tényleg beismerem, hogyha valamit nem úgy mondok, ahogy éppen kellene vagy illene a másik szemszögéből.* - Ha egyszer megírod, akkor azért tegyél majd félre egy példányt az én részemre is. *kacsintok is rá játékosan, de egyben vágynám is azt a könyvet, viszont ezt most visszafogom magamban és inkább Izlandról érdeklődöm, na meg arról a fajta valamiről, amit szóba hozott nemrég a cruos lány.*
- Uhh, hát nemtom, az úgy érdekes lehet, nem biztos, hogy meg merném kóstolni. *húzom is el kissé a számat, mivel nekem nagyon bizarul hangzik ez az egész, tehát inkább meghagyom a lánynak az ilyen jellegű különlegességeket. Ha már az ő hazáját megemlítettük, akkor Anglia se maradhat el és láthatóan mint sokan mások, Lia is az időjárásra gondol, még jó, hogy nem pont a teára.*
- Áh, nem hiszem, de én úgy élek, ahogy akarok, nem pedig egyes emberek példája alapján. *fejtem is ki a véleményem, majd pedig az évről, a kastélyról és a tanulásról is beszélgetünk egy picikét. Szerintem még nem késett el azzal, hogy megismerje teljesen a Mysteriot, ahogy én se, bár azt már előre tudom, hogy azokat a tükrös termeket nem fogom keresni. Ahogy beérünk a játékterembe, már el is mesélem a csocsó lényegét, de mégis a biliárdnál kötünk ki, na nem mintha egy picit is bánnám, kedvelem ezt a játékot, jól el tudok lenni, akár több órán át is, hogyha úgy hozza a helyzet. *
- Klassz lehet? Ezt most úgy mondod, mintha csak nekem adatna meg. Te is bármikor összecsomagolhatsz, aztán felmehetsz az Árny hágóra vagy el valahova külföldre, hogy körbenézz. *nem mondom azt, hogy majd mi ketten elmegyünk valamerre, ahhoz még csak most találkoztunk, alig ismerem, de nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy mindez meg is történjen. Lia viszont ismét az esésével áll elő, amin már csak mosolygok, ugyanis én nem tartom ilyen viccesnek ezt a helyzetet. Addig nevet, amíg nem esik egyszer komolyabb baja. Inkább tehát nem reagálok erre semmit, csak lökök, mivel rajtam a sor és amikor a másodikat elhibázom, már tovább kíváncsiskodom a másik felől, így bólogatok is a válaszokat hallva.*
- Még nem voltam, szóval teljesen új lesz ez az egész, de nagyon várom, főleg a jelmágiát. Tudod, érdekelnek az ősi jelek, ereklyék, rituálék, szóval nem a harcosabb tárgyak, hanem inkább ezek. *mesélek én is kicsikét magamról, miközben figyelem is a nagy lökést és mivel én jövök, körbe is kémlelek és az aranyos kérdésfeltevésre csak halkan felnevetek.*
- Nem tettél ezzel semmi rosszat se Lia, szívesen válaszolok. Igen, fekete mágus családból, de sajnos van a családomnak valamiféle rejtegetnivalója előlem, amire még nem jöttem rá, hogy mi az, így az se teljesen világos a számomra, hogy miben utaznak. *ismerem is be, de most már sejtem, hogy ez lesz az egyik célom, hogy mindezt kiderítsem. Még nem tudom, hogyan, de valahogy sort kerítek majd rá. Szépen ismét lökök, mire egy rózsaszínes golyó a lyukba ér és már jöhet is egy zöld, ami szintén betalál, de a harmadikat elvétem, így hát a lány jön. Ahogy nézem, ez a játék elég gyors menetű lesz, de nem baj, szeretem, ha pörögnek az események.*
- És miért érdekel ez Téged? Nálad számít az, hogy aranyvérű a másik? Csak mert akkor én az vagyok, bár engem teljesen hidegen hagy a származás, én az embert nézem, nem a vérét. *tekintek is bele a szép szemekbe, arrébb is állva az asztaltól, hogy a lány kényelmesen elférjen, akármerről is szeretne lökni.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-01-29, 9:10 pm

//NRT: Athalie és Leo - 2013. 01. 07.//

*Elmosolyodik a válaszra, mert végtére is túlságosan ő sem gondolja másként a tényállást, kívülállóként meg talán az is lehet, hogy el sem hinné elsőre, hogy ilyesmi nem csak holmi régi történetekben létezik, hanem a valóságban is.*
- Csak nem érdekelnek a családi átkok? *pillant a fiúra még mindig mosolyogva, miután már bólogatott egy laza vállrántás kíséretében, hogy vette az adást, bár kevés az esélye annak, hogy valaha is írásra adja a fejét. Egyébként mindezt még mindig teljesen gyanútlanul kérdezi, nem tűnt úgy, hogy a fiút bármi is jobban érdekelné a kelleténél, nem szokott ő minden apróságra figyelni, akkor sem, ha kellene. Közben aztán már témát is váltanak, Izland kapcsán pedig megemlíti a hagyományos italukat, ami egész érdekes a maga nemében, de nem fogja ajánlgatni, főleg nem tovább a kelleténél, így egy kissé tétova bólogatással le is tudja a témát most, azt csakis Leo tudja, hogy kipróbálja-e vagy sem, ha egyszer lehetősége nyílik rá. *
- Jaj, nem is mondtam, hogy olyannak kellene lenned... különben Angliában még sose jártam, csak néhány könyvet olvastam... meg láttam filmeket. Az ottani kiejtés határozottan jobban tetszik az amerikainál, mindössze ennyit tudok konkrétan kijelenteni. *válaszolja alig észrevehetően megrázva a fejét, miközben elvörösödött, a nagyvilágban abszolút nem jártas, tavaly eljutott Stockholmig, már az is nagy dolog volt, legalább elkezdte kinőni a vadvirág- voltát, köszönhetően egy széles látókörű frissen szerzett nagynéninek, aki a szárnyai alá vette, csak hát ez még eléggé folyamatban van ugye, rengeteg dolgot kell még megismernie, megtanulnia, megszoknia. Eljutnak a játékterembe is, ahol körülnéz, majd amikor a fiú kitér a túrázásra, megrázza a fejét.*
- Tök furának tűnhet azután... szóval... amit az esésről mondtam... de azért igyekszem nem összetörni magam... mármint egy túra... nem számíthatok arra, hogy majd valaki véletlenül mindig arra jár. Nem is tudom... gyávának tűnhetek, de tizenhat évet úgy éltem le, hogy a halál is jobb lenne annál az átoknál, amit örököltem. Most, hogy minden megváltozott, nem feltétlen akarok azzal kísérletezni, hogy meddig bírom ki élve... és valószínűleg most órási zagyvaságnak tűnhet, amit mondtam... áh, inkább felejtsd el az egészet.*sóhajt egyet és a maga megnyugtatása érdekében inkább módszeresen végigropogtatja minden ujját, még jó, hogy játszani kezdenek és áttérnek a tantárgyakra, mint beszédtémára, így a kedve is elkezd visszatérni. *
- Az érdekes. *jegyzi meg egy félmosollyal, ennél többet nem igazán tudna mondani, mert az órák milyenségével nincs tisztában, csak a tananyaghoz volt szerencséje írott formában, arról tudja, hogy érdekes, legalábbis a rúnák öt érdekelték, csak hát mégsem árnymágia, ő meg ez utóbbival szemben meglehetősen elfogult, a kedvencével nem sok dolog vetekedhet. Miután félreáll az útból, pusztán kíváncsiságból kérdez rá Leo családjára, és ismételten egy árnyalattal vörösebb lesz az arcszíne, miközben zavartan vakarja meg a tarkóját. Lehet, hogy ezt hanyagolhatta volna, és máris hevesen rázza a fejét arra, hogy zavarná, ha valaki nem aranyvérű.*
- Neeem, dehogy... az apámat érdekelné, de engem nem... a szobatársam se az, de attól még lehet jó fej... és az is... meg egyáltalán nem szeretem ezt a kifejezést se, hogy aranyvérű, meg sárvérű, meg izé, mert badarság... inkább csak... hahh, kezdem az elején inkább. Egészen tavalyig magántanárom volt, és amikor kitaláltam, hogy ide akarok jönni tanulni, akkor az apámnak az volt az egyik ellenérve, hogy egy fekete mágus gyereke csak ne menjen iskolába, amikor a családban is megtanulhatja azt, amit itt. Csak próbálok rájönni, hogy ezzel mások hogy állnak... *válaszolja, igyekezve mindent összefoglalni, amit arra érdemesnek tart. Persze ez így még messze van a teljes igazságtól, amit alaposan megkavart az apja jelenlegi állapota, de a lényeg ennyi lenne most, és azt el is mondta.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-02-01, 1:32 am

//NRT: Athalie és Leo - 2013. 01. 07.//

*Remélem, hogy nem érdeklődöm túlságosan is Lia családja és családi átka felől, mivel nem akarok esetleg tolakodónak tűnni, de ami érdekel, azt mégis képtelen vagyok teljes mértékben elrejteni. Így amikor rákérdez a dologra, először csak egy pillanatra dermedek le, majd picit arrébb lököm hajamat is, csak amolyan mellékcselekvésként.*
- Hát... igazából de, érdekelnek. Annyi féle létezik, kíváncsi vagyok, hogy melyikeket miért hozták létre, és ilyesmik, ezért is kérdeztem nálad is rá. *magyarázom is meg neki a dolgokat, de nem csak a családi átkok érdekelnek, viszont ezt most nem fogom a lány tudtára hozni, inkább engedek is a témaváltásnak, mely eleinte Izland felé vezet el minket, majd pedig Angliába is utazhatunk, persze csak képletesen.*
- Pedig szép hely, egyszer megérné megnézned, ahogy nekem is Izlandot. *azért bólintok arra is, amit mesél a nyelvről, de mást már nem fűzök hozzá a témához, ugyanis szerencsésen megérkezünk a játékteremhez, ahol a további időnket töltjük majd el egy kis játszadozás reményében. *
- Szerintem nem kellene félned az ilyesmitől, na meg, túrázni nem muszáj egyedül menned. Biztosan vannak barátaid, kérd meg őket, hogy tartsanak veled, és érezzétek jól magatokat. Biztos akadnak kevésbé veszélyes helyek is, akár valamiféle erdő vagy rom. *próbálok ötleteket is adni a lánynak, de természetesen meg tudom érteni azt, hogy miért is fél a haláltól.* - Én sokat túrázom és soha nem történt még semmi bajom se, max boka ficam, de félrelépni bárhol lehet. *nevetem is el magam jókedvűen, tehát talán nem szegem kedvét ezzel a kis megszólalással. *
- Tudod, az én véleményem szerint a kviddics sokkal veszélyesebb, mint egy túra, na de nem akarlak győzködni, te tudod, hogy mihez kezdesz. *zárom is le ezt a témát és inkább a billiárdra koncentrálunk, na meg más jellegű témákra, így jön szóba a tanulás is, na meg a tantárgyak, tehát el is mesélem az érdeklődési körömet és a további játék közben pedig a családomról is szót ejtek. Nem tudom, hogy Lia milyen lány, hogy mennyire zavarják a nem tiszta vérű mágusok, de ha esetleg zavarják, akkor tőlem nem kell félnie, a vérem elég régi időkre vezethető vissza, tehát megvan az én családfám is valahol otthon, bár még furcsa mód soha nem láttam. *
- Hé, nyugi, nem rosszból kérdeztem rá. *rázom is meg a fejem, mikor látom, hogy Lia kissé zavartan kezd össze-vissza beszélgetni és ahogy hallom, az ő apja teljesen más lehet, mint amilyen az enyém.*
- Hát, nehéz lehetett, de mégis ide jöhettél és jól érzed magad. Szerintem ne vele foglalkozz feltétlen, de persze hallgasd meg a véleményét, de alkoss sajátot. Te el tudod dönteni, hogy mi a jó neked, majd csak érezni fogod, hogy hol tanultál jobbat és neked tetszőbbet. Itt vagy otthon. *osztom is meg vele a véleményemet, majd lökök is egyet, de szerencsétlenségemre a golyóm a feketét találja el, amely bele is megy az egyik szélső lyukba, így vakarom meg kissé a tarkómat is idegesen.*
- A francba. Na de azt hiszem, hogy te nyertél, gratula! *teszem is el a helyére a dákót, ugyanis több menethez most nincs kedvem és amúgy is, már későre jár, akad még sajnos sok dolgom.*
- Szívesen beszélgetnék még veled, de néhány dolgot még el kell intéznem. Hogyha gondolod, akkor a Deimosban megtalálsz, aztán max túrázunk egyet valamikor. Örülök, hogy megismertelek, szia. *mosolyodok is el, majd ez után távozom is a játékteremből. Tényleg jó volt vele, kedves lány, remélem, hogy még látni fogom valamikor, de most muszáj tanulnom, ugyanis magamnak szeretnék bizonyítani és elég magasra tettem a mércét.*

//Köszönöm a játékot! Very Happy

//

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-02-03, 4:35 pm

//NRT: Athalie és Leo - 2013. 01. 07.//

*Ha zavarná bármi is, egyszerűen mellőzné a válaszadást, de jó hangulatában is van, meg egyébként sem érzi zavarónak a kérdezősködést, megvannak ám neki is a jól meghatározott kis érdeklődési körei, amik ha felmerülnek, újabban lecsapni se nagyon lehet, ha érdeklődni kezd irántuk. *
- Aha... tényleg sokfélék tudnak lenni. Érdemes lenne belenézni néhány családi krónikába, bár nem tudom, mennyire macerás hozzájutni ezekhez. *válaszolja némileg elgondolkodva közben, tulajdonképpen hangosan gondolkodva, aztán inkább megrázza a fejét, elhessegetve az átkok gondolatát egy időre. Szóba kerül Izland, majd Anglia is, bólogat is, hogy meg kellene nézni, csak még fogalma sincs róla, erre mikor kerül sor.*
- Lehet, majd egyszer erre is kihasználom a teleport szoba adta lehetőséget. *mosolyodik el, majd egyszer ráveszi magát erre is, aztán ha már a túrázásnál tartanak, némileg komolyabb lesz, mint amilyennek eddig tűnhetett. Egy félmosoly kíséretében vállat von.*
- Meglátom. *jegyzi meg, bár egyébként mindkét hely említésére kénytelen nyelni egy nagyot, az erdő talán még hagyjám, csak a romnál támadta meg egy árny egyik alkalommal, amikor arra tévedt. Meggyőződése, hogy akkor csakis a szerencséjén múlt, hogy élve kijutott onnan, vagy csak túl sötéten látná a helyzetet most visszanézve. Az asztal fölé hajol, ha már ő következik, majd ha már a kviddics kerül szóba, Leora pillant.*
- Ezért ülök inkább a lelátón. *jelenti ki, és azt most nem teszi hozzá, hogy ugyanezen oknál fogva volt eltiltva a kviddicstől, meg egyáltalán a repüléstől is, az apja még csak hallani sem akart ezekről. Most annyira is megy neki, így az, hogy szeretne játszani lehet, hogy meg is marad ezen a szinten. A legutóbbi gyógyítónál tett látogatásból levonta ugyanezt a tanulságot. A tanulásra térve elmondja, mit szeret leginkább, majd amikor a családra terelődik a szó, gyakorlatilag a saját kérdésétől jön zavarba, és elég nehezen sikerül aztán értelmesen megfogalmazni, miért is kérdezte. Belevörösödik most rendesen a zavarába, majd vesz egy mély levegőt, és igyekszik lenyugodni a végére. *
- Ühüm... csak tényleg úgy hangzott, mintha számítana... de ühm... igazad van. *mosolyodik el a végére, arra már rájött, hogy nem volt hülyeség ide jönni, mert több dolgot is tanul, nem csak halotti mágiát és nekromanciát, mint ahogy az otthon lenne, meg embereket ismer meg, és még a végén normálisabb lesz, mint volt, sose lehessen tudni. Közben ez a játszma véget ér, ő pedig megrázza a fejét még mindig egy félmosollyal. *
- Kösz... de ez inkább mázli volt, azt hiszem. Még egyet? *kérdezi, ám a fiú hamarabb mondja, hogy még dolga akad, így ő is az órájára pillant, majd vissza Leora.*
- Észre se vettem, hogy már ennyi az idő. Nekem se ártana kipakolnom legalább... Deimos? Megjegyzem. Én a Hematit hálóban lakom... és... akár. Meglátjuk. Én is örültem. Szia. *köszön el, és már el is könyvelte magának, hogy Leo jó társaság. Még elrakja a dákót ő is, aztán ha már egyedül maradt, újra szétnéz a falat díszítő fegyverek között, összeszedi a korcsolyáit, és hamarosan már útban is van a szobája felé, tényleg ideje lesz kicsomagolnia, meg egyéb teendőinek a végére járni. *

//én is köszöntem szépen Smile

//

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-03-10, 12:58 pm

//NRT: Zoé és Slash, 2013. 03. 10. //

*Asszem beteg vagyok...de csak azért, mert ilyen korán fent vagyok vasárnap, de most komolyan, mi a szösz van velem? Ilyenkor minimum délig aludni szoktam, de most...áhh mindegy is, inkább megyek lazulni egy kicsit a Cruosokhoz, abba a bizonyos játékterembe, ahol már jártam, de akkor nem volt ott senki, hát most remélhetőleg nagyobb szerencsém lesz, és lealázhatok valakit biliárdban. Hát akkor a terv megvan, nem is forgolódok tovább az ágyamban, inkább kimászok belőle, aztán a fürdőszobában gyorsan rendbe teszem a képem, majd fel is öltözhetek Slash módjára, ahogy szoktam, szóval így kerül fel rám egy nem túl bő, térdnél szakadt farmer, felülre pedig egy fekete trikó kerül, kiemelve az izmaim és a tetkóm, majd jöhet az övem, ami szokás szerint tele van pengetőkkel, ha negyven nincs rajta, akkor egy se. Rácsatolok még vagy öt ilyen-olyan láncot, aztán helyére csúsztatom benne a késem és a pálcám. Felhúzom a cipőm, majd a bőrdzsekim is magamra kapom, aztán gitárral a vállamon, erősítővel a hátamon irány a nagyterem, ahonnan lenyúlok valami kaját, amit el is fogyasztok a játékteremig. Így is történik, megeszem, míg a Déli Főtoronyhoz érek, és bóklászás nélkül -mivel tudom az utat- találok rá a játékteremre. Benyitok, de nem találkozok senkivel, nos ez jó is, és nem is, mert unatkozni fogok, de legalább rágyújthatok. Doboz elő, cigi szájba, gitáros gyújtó már veti is a szikrákat, és a jól megszokott, gyors mozdulatoknak hála már füstölöghetek is a teremben, aztán összerakom a felszerelést, hogy amíg elszívom a cigit, gitározzak egyet. Az egyik üres asztalra felkerül az erősítőm, én pedig a biliárdasztalra ülök fel, aztán a húrok közé csapok egy pörgős szám erejéig, amit még énekelni is kezdek. Bizony, az egyik kedvenc számom, és mivel eléggé be tudok pörögni gitározás közben, a szám felénél most is a biliárdasztal közepén kötök ki, körbe-körbe pörögve játszom a riffet, és a szólónak is megadom a kellő stílust. de csak addig, amíg a kábel ér. A dob alapütemet adom a lábammal néha, és ezt még tovább színezik az övemen csüngő láncok, hát tökéletesen el tudom magam szórakoztatni, végül is sikerül feltalálnom magam társaság nélkül is.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-03-12, 11:26 am

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 02. 10. //

* A vasárnapok általában tök nyugisak a kastélyban, semmi extra nem szokott történni legalábbis körülöttem nem, de ma azt hiszem megtörik a jég ahogy a Cruosok tornyában sétálgatok teljesen céltalanul, nem szokásom más házak területein bóklászni de ma kivételesen így esett. Így hallom meg azt a ricsajt ami az egyik ajtó mögül tör kifelé, mondhatni meg is rándulok erre a hangzavarra mert nálunk ez nem szokás így hát felvont szemöldökkel indulok meg a hang irányába mi egyre csak erősödik ahogy odaérek elé.*
~ De jó,hogy nem ebbe a szakba kerültem... meg is őrülnék ha ezt nap mint nap kéne elviselnem...~* fut át ez a szösszenetnyi gondolat bennem miközben kitárom magam előtt az ajtót. Ami bent "vár" arra cseppet sem számítottam, egy fazon bűvöli gitárját legalább olyan beleéléssel mintha egy fellépésen lenne csak éppen most a biliárd asztal tetején dobol, forog meg a jó ég tudja mi mindent csinál azon kívül, hogy torka szakadtából üvölt.*
- Hahó!* lóbálom meg kezem felé mivel ennél a hangerőnél tuti nem hallotta meg, hogy már nincs egyedül, na meg szerintem tökre el van magának. Lehet még így sem fedez fel szóval engem sem kell félteni, megindulok az erősítők felé és úgy ahogy van megszakítom az áramkört hogy végre elcsendesedjen minden, max a srác hangja töltheti be a termet ahogy tovább énekli a számot immáron háttérzene nélkül.*
- Te meg mi a fészkes fenét csinálsz itt?* pillantok a cigijére is s bár nem vagyok Sentinel azért a rendel és a szabályokkal tisztában vagyok miket ugyan szeretek áthágni de hát nem minden esetben.*
- Ráadásul bagózol is... tilos itt nem tudtad?* persze, hogy tudja csak tojik rá szerintem, na de eleresztem a kábelt s pár lépést teszek felé. Amúgy egy lábaimhoz simuló fekete naci van rajtam minek vége magassarkú csizmámban végződik, egy szintén fekete mély dekoltázsú kis top mire egy fekete, hosszú ujjú bolerót vettem fel mivel azért még nincs olyan jó idő, hogy jobban nekivetkőzzek. Feketével emeletem ki szemeim a hajam pedig kivételesen szabadon terül szét hátamon, már igen csak megnőtt szóval a hátam közepéig érnek hosszú, barna tincseim, igazán délies beütést eredményezve bárkinél.*
- Mások is vannak itt és ez a lárma rettentő zavaró szóval nem tudnád módjával csinálni?* ráadásul a zene sem a stílusom, borzadáj, de nem fikázom azt más mit szeret mivel tiszteletben tartom, bár vagyok olyan bunkó, hogy ezt szóvá is tegyem de az remélhetőleg most nem fog megtörténni.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-03-13, 1:49 am

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 03. 10. //

*Ha már korán felkeltem, akkor úgy döntök, hogy megyek kicsit szórakozni, de csak a kastélyon belül egyelőre, így kötök ki idővel a Cruosok játéktermében, ami sajnálatos módon üres, ami a társaságot illeti. Hát akkor a jó öreg módszer következik, ami általában vonzza a társaságot, szóval akkus erősítő ki, kábel be, én pedig már a biliárdasztal tetején nyomatom az ipart, csak úgy zúzva azokat a húrokat. Ha én korán kelek, akkor más is keljen korán, igen, ilyen alapon élem én a reggeleim, aminek meg is van az eredménye, ó bizony, hogy meg. Bár először nem veszem észre az érkező csajt, sőt még másodszorra sem, de a harmadik megnyilvánulása is nehezen jut el a tudatomig. Én ugyanúgy adom az ütemet a lábammal, nyomom a szöveget, és még a gitárt is pengetem eszeveszettül profin, de lassan sikerül felfognom, hogy valaki kihúzta a gitárt és az erősítőt összekötő kábelt, ráadásul még beszél is hozzám, amit az elején nehéz felfogni. Bátor ember...*
- Hát éppen nagyban élek, tudod, mifelénk így szokás. *Válaszolok csak úgy lazán ahogy szoktam, miközben letörlöm a homlokomról az izzadtságcseppeket, majd hajamat is hátracsapom, hogy a lányra pillantsak. Khm, innen fentről...igen csak megfog a látvány, szóval érezheti magán a szemem, de nézni szabad, azért van a kirakat.*
- Jaj, bocs, csak biliárdasztal, meg rockzene, vágod, rám tört a kocsmafeeling aztán muszáj volt. Tényleg, nincs nálad egy Jack? *Veszem én az adást, hogy nem tetszik neki a füstölgés, de hát most mitévő lehetnék, ezt már elszívom, nem taposom el, sőt még teszek is egy lapáttal a helyzetre a költői kérdésemmel. Na de a gitáristen leszáll a földre, egyenesen a lány mellé, ahonnan már nem olyan jó a ki..azaz belátás. Na de ennyi baj legyen, inkább próbálkozok őt is ellazítani, hogy ne stresszeljen itt a dolgokon.*
- Nyugi van cica, ez még csak egy kis hangszóró. Mi lenne, ha valódi erősítővel nyomattam volna? *Válaszolom neki talán picit flegmán és nagyképűen, de ezt kapja az, aki az egyik kedvenc zenémet lármának titulálja. Ez felér egy istenkáromlással, szóval örüljön, hogy nem harapom le a fejét, de nem vagyok ilyen kedvemben, szóval inkább csak barátkozósra fogom a beszélgetést, vagy mi lesz ebből..*
- Amúgy Slash Daniels vagyok. Tudsz biliárdozni? Játszanék már egyet, mert rég aláztam le valakit. *Lehet, hogy szavaim nagyképűnek hangzanak, de tényleg jó vagyok benne, és remélhetőleg a lány is tud játszani valamennyire, akinek ha minden igaz, a nevét is megtudom pillanatokon belül.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-03-13, 12:44 pm

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 02. 10. //

* A Déli Főtoronyban kötök ki hol hamarosan felfigyelek a bődületes nagy lármára mit azért meg kell hagyni lehetetlen elkerülni. Általában magasról teszek arra ki mit csinál, így teremtett meg az a jó Isten ott fent, de ma paprikás kedvemben vagyok, idegesít az, hogy valaki ilyen szinten tesz másokra, hát benyitok a mint később kiderül játékterembe hol meg is pillantom az biliárdasztalon vergődő srácot. Nem a stílusom ez az egész látvány s hiába próbálom meg felhívni magamra a figyelmet ez nem igazán sikerül szóval nem kell nekem sem sok ész ahhoz, hogy miként is kéne cselekednem, továbbra is zavartalanul jutok el a csatlakozóig hol nemes egyszerűséggel megszüntetem az áramot így már a srác utómunkája lesz hallható na meg az én hangom.*
- Hát azt látom... talán kicsit elvetetted a sulykot nem?* vonom fel szemöldököm s teszem a továbbiakban szóvá a dohányzását, néha én is rágyújtok de nem ott ahol tilos a piros. Látom ám szemei hova tévednek így eleresztem a kábelt s egyik oldalamra helyezem a testsúlyt, megszoktam már a tekintetek kereszttüzét szóval a pironkodás tőlem távol áll most is.*
- Nincs... még véletlenül se amint látod.* tárom szét kezem mivel szűk a gatya így láthatja, hogy zsebeim üresek, se táska nálam se semmi na meg amúgy sem tetézném a dolgokat. Bírnám ha kicsit visszavenne a hangerőből, jól lehet ha zongorázok és szabadjára eresztem hangom én sem azzal foglalkozom, hogy ez kit zavar és kit nem, de amit ő csinál az túlzás és erre fel is hívom figyelmét. Tekintetemmel követem ahogy lepattan az asztalról egyenesen elém, szúrós szemmel figyelem őt míg nem le nem cicáz mire egy nagyot kell pislantanom így úgy tűnik mint aki nem érti a másik szavait de ez nincs így, hallhatja is kontrámból.*
- Hogy mondod? Na vegyél vissza öcsipók mert ez a cica még megtalálja karmolni a pofikádat.* nem vagyok egy cicababa, attól még hogy csinosan öltözködöm még nem jelenti azt s ha ismerne tudná, hogy az a viselkedés távol áll tőlem, jól lehet dukál bennem jó adagnyi beképzeltség. Flegmaságból ő is ötös de lepereg rólam, keresztbe fonom karjaim mellkasom előtt és az első gondolatomat osztom meg vele mi a valódi erősítőt illeti.*
- Valószínűleg az első merészebb ember egy Deprimoval jelezné, hogy nem tetszik neki amit hall.* mosolyodom el kissé, én megtenném ha lenne nálam pálca, talán más is így van vele de ha nem... hát addig örüljön. Bemutatkozik s bár nem terveztem maradni mégis szavai maradásra ösztökélnek ahogy kihívóan, vérszívósan közli, hogy megverne biliárdban mi csak pumpálja bennem a vért.*
- Mondták már hogy rettentő nagy az arcod? Mert ha nem hát most közlöm, hogy r*hadtul sokat képzelsz magadról....* nézek bele szemeibe s ha úgy alakul akár farkasszemnek is mondható majd ellépek előle és megragadok egy dákót mellyel előtte kötök ki ahogy végét levágom magam mellé.*
- Játszunk!* elfogadom a kihívást azt hiszem ez egyértelmű, tudok játszani, jó vagyok benne szóval meglátjuk ki aláz le kit, nem egy olyan lány vagyok ki elrohan a kihívások elől.*
- Mielőtt még különféle jelzőkkel illetnél közlöm, hogy a nevem Zoé, nincs becenevem a cicázást meg felejtsd el.* nem egy nyámnyila legény ha ezt így megengedi magának mi végül is szimpi, a vagányabb emberek társaságát kedvelem nem pedig az úrfi sznobokét de ezt nem kell tudnia még a végén teljesen elszáll magától, így is van elég egoja, sőt... még sok is.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-03-14, 9:30 am

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 03. 10. //

*Hú, de pörgök és hú, de nyomatom az isteni zenét, olyannyira benne vagyok a dologban, hogy észre sem venném, ha most valaki betoppanna. Így is történik minden, sőt, még azt sem hallom, hogy hozzám szólna, de miért is hallanám amikor egy 20 wattos kis szörnyeteg árasztja magából a gitárhangot? Bár nem sokáig, mert a csajnak feltűnési viszketegsége van, és azt akarja, hogy rá figyeljek, gondolom ezért is húzza ki a kábelt, de még kell pár másodperc, amíg sikerül felfognom, hogy mi a helyzet, és válaszolhatok a kérdésére.*
- Csak kicsit? Akkor nem voltam elég jó, a francba! *Vágom be a látszólagos durcit egy kicsit, aztán ismét elvigyorodok. Elvetni a sulykot? Én? Hisz mindig azt teszem, csak kérdés, hogy mennyire, de az éppen az adott hangulatomtól függ, szóval ha ez neki kicsinek számít, akkor lehet, hogy nem örülne a "nagyon Slash-nek". Ami még szintén jellemző rám a felforduláson kívül, hogy szeretem megnézni a szép nőket, így aztán ő sem kivétel ez alól, sőt, még be is pózol egy kicsit...hmm.*
- Engem megzavarni Jack nélkül, na az már karrier. *Válaszolom ismét a korábbi szomorkás fejjel, mert hát mi az, hogy nem hoz whiskyt egy játékterembe? Mondjuk én se hoztam, de engem felment az, hogy itt a cigim meg a hangulat. Hát borzasztó, hogy mennyi mindent nem tudnak a kortársaim, csak én rendelkezek tróger műveltséggel? Leugrom hát mellé, hogy onnan hallgassam végig a kis felháborodását, amit egy becézéssel okozok, és persze, hogy a leglényegtelenebb dolgon akad fel.*
- Grr, cicából átmegyünk vadmacskába, hm? *Teszem még alá a lovat, be kell vallani, hogy élvezem a helyzetet, de ki ne élvezné a helyemben? Ő is kicsit nagyszájú, én meg nagyon, szóval emberére talált, az fix, de hogy Deprimoval az erősítőt? Ha jól emlékszem, akkor Electra azzal robbantotta rám a betontömböket...*
- Az első merészebb ember szúró érzést érezhetne mellkasi, vagy nyaki tájékon...*Simítok végig a késemen, és bár most is van mosoly a képemen, szavaim teljesen komolyak, ugyanis nem vagyok egy hirtelen haragú ember, de ha a gitáromhoz, vagy erősítőmhöz nyúlna valaki...na akkor cseszheti a feketemágiát a kezem és késem gyorsaságával szemben. Ha már itt vagyunk, és társaságom is van, hát miért ne hívnám ki egy játékra, amiben profi vagyok?*
- Nem ismersz te engem... *Aki ismer, az általában tudja, hogy miért van nagy arcom, de nem állok neki most ezt ecsetelgetni, mert ahogy látom, elfogadta a kihívást, merész. Az éles pillantások sem hatnak meg, csak vigyorral díszített arcommal és kék szemeimmel találhatja magát szembe. Következő szavára bólintok egyet, majd én is dákót ragadok, amit meg is pörgetek néhányszor a kezemben. Elkezdem kipakolni a golyókat, szóval a dákot nekitámasztom az asztalnak, és lehajolok, hogy felrakjam őket a játéktérre, és csak így válaszolok a bemutatkozására.*
- Aha, oké, örültem Zoé. És mondd csak, Cruos vagy? *Ha már játszunk, akkor miért ne ismerjük meg egymást közben valamennyire? Számomra a korábbi csipkelődés nem jelentett semmit, csak szimplán visszavágtam, de az nem azt jelenti, hogy nem szimpi a csaj. Én inkább spanokat szerzek, mint ellenségeket.*
- Kezdj te! *Nézek rá, amikor már összeraktam a golyókat a háromszög formában. Na szavaim nem csak udvariasságot rejtenek, ugyanis nem nagyon szeretek én kezdeni, mert abból nem biztos, hogy lemegy valami, ellenben a következő lökés az enyém lehet egy kis mázlival, és akkor átveszem a vezetést.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-03-15, 4:52 pm

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 02. 10. //

* Sosem találkoztam még ezzel a sráccal de az biztos, hogy nem fér a bőrébe s ez további szavai is igazolják mire megforgatom szemeim. Feltűnési viszketegsége itt csak neki lehet kettőnk közül, azt hiszem nem én zúdítottam erre a házra a lármát de ebbe nem megyek bele. Természetesen nincs nálam alkohol mivel sétálni indultam és azt nem egy üveg pia társaságában szoktam mire jön a színlelt szomorúság mire erőltetett hangnemben haházok egy sort.*
- Ha-ha... mert téged nem lehet megzavarni?* Mégis ki ő? Ha így lenne sem érdekelne s bár pálcám nincs nálam mégsem tartok tőle, nem hinném, hogy párbajra kerülne itt sok, na meg pálca nélkül is tudok egyet s mást. Ahogy csatlakozik a földiekhez tehát hozzám s hozzám nem méltó szavakkal illett úgy borul el kissé az agyam mert utálom ha a plázacicákhoz hasonlítanak, azok hülyék és ostobák én pedig nem ilyen vagyok.*
- Fordítva maximum...* nézek rá továbbra is szúrósan, eddig senki sem érte el nálam, hogy megszelídítsen, nincs párom s jó ideje nem is volt én a szabad életet szeretem, na meg nem is találtam olyan férfit ki elviselne. Én simán szétrobbantanám az erősítőjét, leperegne rólam az, hogy a szíve csücske s szavaimmal azt akarom tudtára hozni, hogy talán van rajtam kívül más is aki így cselekedne. Ahogy végigsimít késén s szavait intézi úgy vonom fel szemöldököm, most aztán tele a gatyám, de ezt tudom hihetően érzékeltetni.*
- Hűha! Te ilyen kemény legény vagy?* veszek fel egy pozíciót majd figyelmem a késre irányul mit mágia segítségével húzok ki a tokjából s egyenesen a fiú torkához szegezem a pszichokinézis segítségével. Csak egy nyisszantás lenne és elvágódna a torka na de nem áll szándékomban vérfürdőt rendezni így a következő pillanatban a padlón koppan a kés.*
- Csak ne felejtsd el, hogy kivel packázol...* vannak itt nála idősebbek, tanultabbak is szóval nem biztos, hogy jól járna ha olyan diákkal kezdene ki ki vele nem egy súlycsoport.*
- Nem... de te sem engem.* én így születtem, mindig is ilyen voltam de hogy ő miért olyan nagyképű... hát az jó kérdés de egyenlőre nem akarom megtudni, pláne hogy a következő szavai sem valami szimpatikusak. Elfogadom a kihívást mert bízom magamban, szerzek egy dákót s azzal visszalépve koppantom végét a talajhoz, azt hiszem a válaszom egyértelmű.Tisztázom még vele, hogy hogy is hívnak s közben ő a golyókat kezdi rendezgetni így hol azt nézem hol őt.*
- Nem... Exos. Erre sétálgattam így hallottam meg mit művelsz, nem a szobámból rohantam ki.* hülyét is kapnék ha így lenne na de közben minden elrendezőik tehát a háromszög forma is lekerül és a kezdéslehetőségét is megkapom.*
- Milyen udvarias lettél hirtelenjében...* sétálok az asztal másik vége felé pillantásom rajta tartva. Szeretek kezdeni mert általában egy golyó el is kerül, ritka az amikor nem sikerül s remélem erre most nem kerül sor. Felveszem a tipikus állást s némi koncentrálás után szabadjára eresztem a fehér a golyót mi csattan is a tömeggel kissé szétküldve a többit így csurog le a szög széléről egy csíkos.*
- Sosem játszottam még itt... helyesbítek, nem is tudtam, hogy ez az ajtó mögött mi van.* helyezkedek szavaim közbe de a második lökés már nem megy lyukra így hát Slash jön.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-03-16, 6:25 pm

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 03. 10. //

*A hangulatomat tényleg csak egy pohár, esetleg üveg whisky tudná fokozni, de sajnos erről le kell mondanom, mivel én nem hoztam magammal, és a csajszi is üres kézzel érkezik, de arra persze már van esze, hogy hogyan hívja fel magára a figyelmemet.*
- Megint egy flegma...*Inkább nem folytatom a morgolódásom, amit egy fejrázással kísérek, még a végén megsértődne a kicsike, aztán még csúnyábban nézne fel rám a barnaságaival. Jó, lehet, hogy most én is flegma vagyok vele, de úgy érzem, hogy ezt az oldalamat az ilyen emberek hozzák elő, én pedig nem tudom visszafojtani. A nevét még nem tudom, de valahogy mégiscsak meg kell szólítani, szóval marad a cicázás, amiért ismételten le leszek oltva, de csak miután sikeresen földet érek. A kérdés csak az, hogy az ilyenek engem mennyire hatnak meg? Ja, hogy egyáltalán nem, inkább csak élvezem a mérgelődését, mert vicces, hogy az emberek mennyire felkapják a vizet egy-egy jelentéktelen szón.*
- Aha, aha.. *Bólogatok egy kis vigyorra húzva a számat, tekintetem pedig nem kerüli el az övét, ami elég dühös, szóval ha lehetne pillantással gyilkolni, akkor én már a földön hevernék bármi életjel nélkül. Élvezem a helyzetet egészen addig a pontig, amíg nem kezd el nekem fenyegetőzni, hogy szétpattintaná a kombómat, amire már én is komolyan reagálok, azonban arcom vonásai nem változnak.*
- Jobb így, mintha csak egy nyámnyila ficsúr lennék, aki mindig a pálca mögé bújik.. *Pillantok rá kicsit kérdően, hogy ő vajon ilyen-e, vagy inkább tökösebb, de hamar választ kapok a kérdésemre. Bár pálca nélkül, de mégiscsak mágiával érkezik a nyakamhoz a kés, de nehogy azt higgye, hogy ő diktálja a lépéseket. Az övemtől követem a szememmel az éles pengét, majd ha a torkomnál van, elkapom, és egy villámgyors mozdulattal dobom neki az egyik asztalnak, amibe persze bele is áll, és ha abbahagyja a rezgést, akkor a késről a lányra vetem a tekintetem ismét.*
- Ez repülhetett volna más irányba is... *Hangsúlyom ismét visszatér a laza stílusba, ami megszokottabb tőlem, és lehet, hogy a mondatom egy kicsit gyilkosnak tűnik, de nem bántanám ennyiért, még ha ő ezt nem is tudja. Sokkal több csepp kell ahhoz a pohárba, hogy kiboruljon nálam, és valami hülyeséget csináljak.*
- Nem mondtál újat..*Húzom el a szám, aztán már térek is tovább, mert nem ebből a "de te se engem" hozzáállásból fogom megismerni. Elég érdekes módját választom a kihívásnak, de kétség kívül eredményes, hisz ilyenkor mindenki bizonyítani akar, hogy na majd őt nem alázom le, de sajnos mind tévednek... Még mielőtt Zoé meggondolná magát, elkezdem összerakni a golyókat, aztán már társalogni is próbálok normálisan vele.*
- Remek, de ne azon stresszelj már, hogy mit művelek, nekem ez az életem..Én se szólok bele a tiedbe még akkor sem, ha kevésbé izgalmas. *Na jó, lehet, hogy sok leszek már neki, hisz tényleg nem ismerem az előéletét, de ha egyszer ezt gondolom, akkor nem fogom magamban tartani. Valószínűleg erre a megjegyzésemre is valami szúrós válasz fog érkezni, és ha azon is túl vagyunk, akkor már kezdődhet is a játék.*
- Mondom, hogy nem ismersz..* Rázom meg a fejem egy kis mosollyal egybevéve, közben pedig kék szemeim a plafonra is merednek egy kicsit. Azért ismerem az illemet még akkor is, ha nem használom túl sokszor, bár most mégis taktikázás miatt engedem őt kezdeni, de sajnos elszámolom magam, és el is rak egy csíkos golyót. Nagyszerű, úgyis jobban szeretem a telit.*
- Én egyszer jártam itt, de akkor sem volt itt senki az érkezésemkor, szóval leléptem..*Vonok vállat, majd jól megnézem magamnak az asztalt, pontosabban a golyók állását, mert én következek, és ahogy látom, egyet tuti, de akár kettőt is lelökhetek. Így is történik a dolog, az első simán lemegy, a második pedig épphogy összejön, de a három már csak szép álom marad egy rosszul sikerült falazás eredményeként. Az az egy dolog nyugtat, hogy neki sem a legjobb a helyzet, de azért nem lehetetlen.*
- Mióta jársz ide? *Kérdezek is rá, miközben egy asztalnak dőlök, átadva neki a terepet. Nem nagyon értem a helyzetet, gondolattal elcsórta a késem, de nem ismerte korábban ezt a helyet. Az tuti, hogy nem elsős, de ezek szerint nem is egy kíváncsi lányról van szó, aki szereti felfedezni a kastély lehetőségeit.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-03-19, 11:31 am

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 02. 10. //

* Alapjáraton van egy természetem mi nem igen szimpatikus sokak számára, de ez r*hadtul nem tud érdekelni mivel én ilyen vagyok, így kell elfogadni, más sem változik értem én sem fogok, mondjuk el sem várom, de ha ey ilyen alakkal kerülök szűk négy fal közé még inkább megnyilvánul negatív oldalam. Szavaira megforgatom szemeim, órákig ellehetnénk azzal, hogy a másik negatív tulajdonságait tárjuk a másik elé, ehhez nincs kedvem, a társalgásféle folytatódik közöttünk míg nem hőn szeretett erősítője nem kerül szóba minek rongálódása esetén ő bizony késével rendezné el az illetőt. Talán velem van a baj,hogy nem veszem komolyan, minden esetre jó mókának tűnik ha rávilágítok nála arra, hogy nem feltétlen okos dolog bárkinek neki esni, pszichokinézissel a levegőbe emelem kését mit a nyakához is irányítok, honnan villámgyorsan az egyik asztalba kerül mielőtt leeshetne a földre, nem számítottam a mozdulatra így a meglepődöttség miatt bizony a koncentrációmnak is annyi. Nem ijedtem meg, a szavai is hidegen hagynak mégis kissé elhúzott ajkakkal pillantok a késről a srácra.*
- Ajaj...* meresztem sötét szemeim az övéibe.* - Elfelejtettem frászt kapni.* közlöm vele teljesen nyugodtan, talán egymás emberére akadtunk talán nem de míg a biliárd kihívás el nem hangzik csak a folytonos beszólogatás, piszkálódás megy köztünk, bár szavaimmal nem ezt akartam elérni ahogy közlöm vele melyik házból való vagyok.*
- Nem hiszem, hogy beleszóltam az életedbe, szerintem egyszerűen csak közöltem magát a tényt. Ami pedig az én életemet illeti higgy amit akarsz, a tied a tökély...* ezek után még jó hogy kissé szárazra sikerülnek szavaim miszerint hipp-hopp úgy dönt egy úriember lesz és átengedi nekem a kezdés lehetőségét. Szavaira csak felpillantok rá s mielőtt nekikezdenék a játéknak egy kérdést intézek hozzá.*
- Ezt most direkt hangoztatod azért, hogy tegyek ellene vagy mi? Tisztában vagyok vele...* nem tudok felengedni egyenlőre társaságában s míg ez nem történik meg én sem leszek jó partnert semmiben, maximum a piszkálódásban. Egy golyót sikerül eltennem mi nem vált ki ujjongást belőlem, megpróbálkozom egy újabbal de ezúttal át kell adnom a terepet a fiúnak ki közben erről a helyről cseverész mire persze figyelek ha már megjegyeztem neki azt amit. Figyelemmel követem játékát mi arról árulkodik, hogy tényleg nem egy két bal kezes, még elismerés is villan tekintetemben de ezt persze nem láthatja vagy nem értheti minek szól. Miközben egy jó lökést mérek fel annyi időre rátekintek az asztalnak dőlt srácra míg felek, közben pedig az asztalt kerülgetem.*
- Egy hónap híján három éve... te?* közben sikerül döntenem és egy apró koccanásnak hála újabb csíkos rakódik el, a következő lökésem pedig úgy sikerül, hogy egy teli és egy csíkos kerül szorosan egymáshoz közel egy lyuk elé. Gondolom ő most az enyémet kiszedi, de hát ez van, átadom a terepet neki.*
- Szóval... nem szíveled ha valaki mindig a mágiához nyúl? De miért? Szerintem ha már ennek a tudásnak a birtokában vagyunk ott és akkor könnyítsük vele az életünk ahol tudjuk...* sokan nem szeretik ezt ez tiszta sor, de hogy Slash hogy van ezzel talán most elárulja.* - Mik a terveid az itt tanultakkal?* kapaszkodok két kézzel a dákómba miközben figyelem a játékot, hogy nem e csal e, de őt is, tehát tekintetem az asztal a srác között vándorol mivel kíváncsi vagyok mi célra kívánja felhasználni a fekete mágiát a jövőben.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-03-20, 9:08 pm

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 03. 10. //

*Nekem sosincs ellenemre a szavak ilyen-olyan forgatása, szóval le sem tagadhatnám, hogy élvezem a szitut, és ezt a ő is láthatja rajtam, amikor viszont az erősítőm szétrobbantását említi meg, teljességgel komolyra fordítom a szót és a késemhez nyúlok, jelezve, hogy nagyon gyorsan tudok bánni vele, ezt pedig be is bizonyítom, amikor a lebegtetéssel próbálkozik. Hiába, a gyorsaságom akkor is felül múlja az ő mentális erejét, szóval ezzel is csak fényezni tudom magam, majd visszazökkenek a korábbi laza hozzáállásomba. Látszik azért rajta, hogy ez a mozdulatom meglepetésként érte, nem is kicsit, de én szeretek meglepetést okozni, szóval majd hozzászokik.*
- Kár.. *Vonok vállat kicsit bánatosan, de ez is csak valósághű színjáték, mert a mondás szerint jobb félni, mint megijedni. Nos, ha valaki nem fél tőlem, az nekem csak jó, mert akkor majd megijed, és sokkal nagyobb meglepetésként érheti, ha nem számít rá. Viszont annyira nem kalandozok el a gondolataimban, mert ez a leányzót nem érinti, nem követett ő el akkora bűnt, szóval csak egy visszautasíthatatlan kihívást intézek felé, amit el is fogad. Nos, így fogok én meglepetést okozni neki, mert elhiszem én, hogy jól játszik, de nálam biztos nem jobban. Azért azt se szeretem, hogyha leszólják az általam imádott zenét, és zenei stílust, ezt a hibát pedig Zoé el is követi, én pedig le is oltom, hogy vegyen vissza, de nem igazán veszi a lapot.*
- Nem értesz engem... Leszólod a zenét, és nekem ez a zene az életem már több, mint öt éve. Szóval te így szóltál bele az életembe, amit nem csípek. Ami meg a te életed illeti, igaz, tényleg nem vágom, de nem úgy nézel ki, mint aki ugyanolyan dolgokon ment keresztül, mint én. *Próbálom elmagyarázni világosan a dolgot, és hogy kijelentéseinek nem csak olyan jelentőségei vannak, mintha én leszólnám a cipőjét, vagy bármit is, hanem sokkal komolyabb. Hátat is fordítok neki, így adva meg a kezdés lehetőségét, majd a újabb szóváltás után villan rá újra a tekintetem.*
- Az már a te dolgot, hogy mit teszel, vágod.. Én csak arra próbálok rávilágítani, hogyha mondjuk az aulában botlunk egymásba csak úgy, totál más véleményed lenne.. *Vonok vállat, nem érdekel, hogy minek veszi a megjegyzésem, az ő dolga, mint ahogy az is, megszeretne ismerni engem, avagy sem. Én persze mindenkinek megadom ezt a lehetőséget, szóval Zoé sem kivétel, aztán majd kiderül, hogyan alakul a beszélgetés a továbbiakban. A játék is halad, először ő tesz el egy golyót, majd én kettőt, közben pedig érdeklődök felőle is, de ez oda-vissza játéknak tűnik.*
- Én négy hónapja érkeztem. *Rövidre fogom, mert igencsak érdekes szituáció adódik az asztalon, és elfigyelve nem igazán tudom megoldani, hogy a teli bemenjen, a csíkos meg ne, szóval egy másik golyóval szemezek, majd mikor lökéshez készülök, Zoénak megered a nyelve, hogy véletlenül se tudjak koncentrálni. Rá is támaszkodok kicsit a dákóra, hogy gondolkodjak kicsit, de rögtön érkezik egy újabb zseniális kérdés.*
- Jó dolog a mágia, de minden más téren puhánnyá tesz, ha csak azt használod. Négy hónappal ezelőtt még fogalmam sem volt, hogyan használjam a pálcám. Na meg senki se szereti, ha rajta alkalmazzák a varázslatokat, szóval logikus a "kiakadásom". És hogy mik a terveim? Az egy jó kérdés, de igen erős ambíciót érzek a hírnévre minden téren.. *És ezzel el is árultam mindent, ami fontos, szóval, hogy valami nagy dolgot tervezek a mágiával, hogy ha már ide kerültem, de elsősként még nem igazán tudom megmondani, hogy mit is csinálok majd. Bár a vámpírok életének pokollá tétele nagyszerű életcél lenne, amivel híres, és hírhedt is lehetnék egyben, na az az igazi kombó. Ha elég kielégítő a válasz, és nem kapok újabb kérdéseket, akkor el is lököm a korábban kiszemelt golyót, ami sikeresen el is hagyja a játékteret az egyik középső lyukon keresztül, szóval megint én jövök, de sajnos nem jön össze a dolog, és a fehér gurul le, ami azt jelenti, hogy ő következik, nem is akárhonnan.*
- Na ezt elszúrtam.. Mindegy, még messze a vége. *Csóválom is meg a fejem, de a kérdések elől ő sem menekülhet.*
- Te viszont előszeretettel használod a mágiát minden esetben, ahogy látom. A kis forróvérű...fogadjunk, hogy valami mediterrán térségből jöttél. *Vonom fel a PC-s szemöldököm, miközben egy vigyor is végigfut a képemen. Bár a mediterrános dologra másból következtetek, de mindjárt kiderül, hogy igazam van-e, vagy sem.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-03-22, 12:27 pm

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 03. 10. //

*Ő a kését fitogtatja előttem én meg a mágia tudásom, de mindketten bizonyos szempontból nézve csődöt mondunk, ő az hiszi gyorsaságával és a késsel való ügyességével megijeszt de sajnos ez nem történik meg, mivel nincs tele a gatyám tőle. látom, hogy szavai csupa színjáték így nem is törődök ezzel a továbbiakban, hanem elfogadom a kihívást, szóval biliárdozunk egyet, igaz ez is hajaz arra, hogy bizonyítsuk a másik előtt melyikünk a jobb de hát ha ezzel a fiúval így kell bánni akkor megkapja, nem szaladok el a kihívások elől. Mégis a játék közben mintha nyugodnának a kedélyek, bár még mindig kicsit száraz a hangnemem ahogy folyton felemlíti, hogy beleszólok az életébe. Én ugyan nem, nem is értem minek kapcsán érti ezt de a következőkben rávilágít a dologra így felvont szemöldökkel hallgatom szavait majd egy grimasz kíséretében vetem pillantásom az asztalra.*
- Ez csak egy vélemény nyílvánítás szerintem, nem azt mondtam, hogy felejtsd el a jövőben ezt a zenei stílust. Látod ekkor szerintem beleszólnék...* emelem vissza rá szemeim, nem akarok belemenni az én életembe, egyenlőre nem olyan szimpi, hogy rólam beszélgessünk ilyen dolgokról, de szavait nem tudom szó nélkül hagyni tehát érzékelheti sötét pillantásom övéiben.*
- Nem tudhatod min mentem keresztül... három éve itt vagyok tehát ha bármi gyötrelem is ért volna a múltban valószínűleg már nem lenne olyan élénk, nem ülne ki az arcomra. Itt teljesen más életet élek mint otthon... részben.* na de nem fogok itt részletekbe esni arra vonatkozóan, hogy miként is változik egy emberi jellem, kezdek s ahogy vártam bizony egy golyó el is kerül ezzel is jelezve, hogy melyikre kell ráállnom, de hamarosan a fiú következik s szavaira közben aprót biccentek, talán észre sem veszi.*
- Nyílván... ahogy fordítva is. Gondolom most valami hisztis, beképzelt tyúknak tartasz. Mi ha így van az sem érdekel...* mosolyodok el, a beképzeltség az oké a többi nem, de úgy vagyok vele, hogy aki így elvisel az csak meglepődhet a továbbiakban, hogy tudok normális lenni. Közben persze figyelem a játékot, eggyel már le vagyok maradva, na de nem izgulok ezért, így hát a fiú után én jövök miközben tovább folytatjuk a diskurálást megfejtve ki melyik házba tartozik és mióta él itt. Közben az asztalon egy necces helyzet alakul ki mi leköti Slash figyelmét de ez nem gátol meg abban, hogy ne tegyek fel neki további kérdéseket s hogy direkt e? Az titok marad de szerintem ő is vágja, hogy nem szándékozom néma csendben lejátszani ezt a partit.*
- Egy nő szempontjából azért más a helyzet.* nyilvánítok véleményt mi lehet nem érdekli de én azért jártatom a szám.* - Bár nem áll tőlem távol, hogy valakinek kikaparjam a szemét vagy behúzzak egyet, de én próbálok finom és nőies maradni ezért általában a mágiához nyúlok ha már konyítok hozzá.* nem vagyok aranyvérű, nem is elit környezetben nevelkedtem, szóval nekem tényleg könnyebbség elintézni ezt azt annak segítségével.*
- Valahogy sejtettem...* vigyorodok el mert simán lejön a csávóról, hogy valami nagyra vágyó, ahogy én is csak talán nem olyan magaslatokban mint ő. közben a játék sem kerüli el figyelmem s bár egyet megint elrak, a második már nem sikerül, sőt egy igen kedvező helyzetből jövök én. A fehéret előkapom és középről kezdek hol a szabályoknak megfelelően picit eltolom a golyót kikerülve ezzel majd az övét s bár hallom a srác hangját egyenlőre még a lökésre koncentrálok, így csak azután figyelek miután sikeresen elrakok egy csíkosat. Lassan, de behozom magam.*
- Mintha nem lenne rám írva.* pillantok rá mosolyogva az asztalt megkerülve mivel nem tért vissza átmeneti gazdájához a golyó.*
- Görög vagyok szóval beletrafáltál.* helyezkedek fel az asztalra úgy hogy a lábam érje a talajt de mivel ezt nem látja bizony felhívom rá a figyelmét.*
- Lecsekkolhatod, hogy nem csalok.* kacsintok rá szórakozottan mert hát ebből a szögből akár lóbálhatnám is a lábam mit sem látna belőle. Így vagy úgy de ez a pozíció szükséges ahhoz, hogy sikerrel járjak, így zárkózom fel a fiúhoz.*
- Egál?* minden esetre vetek egy pillantást az asztalra megszámolva a fenn maradó golyókat így egyből kiderül hányadán is állunk. Egy újabb lökés előtt viszont beszélni kezdek az asztalt figyelve, továbbra sem bántva azt a két lyukra álló golyót, félő lenne kiszedném mind a kettőt vagy pont a fiúnak tennék jót vele.*
- Szeretem alkalmazni de nem lépten nyomon szóval azért nem vagyok egy nyámnyila lány ki egy ládát ne emelne fel, hogy arrébb rakja csak pálcát rántva. Persze a piszkos munka az más.* mosolyodok el csak úgy magamnak s közben lökök is ám de sikertelenül így a rocker gyerek jön, el is állok hát az útjából nekidőlve a falnak.*
- Te honnan jöttél?* tudakolom meg származását mert bizony neki nincs úgy az arcára írva mint nekem, sötét, kreol színű bőröm igen csak árulkodó mások számára.* - Aranyvérű vagy?* nem tudom kinek mi szokás de bizony egyből kibököm azt ami érdekel, nem mintha sokat nyomna a latban de nem árt tudni kivel van dolga az embernek.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-03-23, 3:37 pm

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 03. 10. //

*Egyelőre még nem igazán akar dőlni az a mérleg semerre, és ha már biliárdozni szerettem volna, akkor miért is ne hívnám ki egy játékra, amit el is fogad. Ez persze nem azt jelenti, hogy megáll a beszélgetés, csupán áttér egy másik stílusba, legalábbis ami engem illet, mert nem vagyok én alapjáraton bunkó ember, akármit is gondol. Azt még azért megemlítem neki, hogy az életem ne kritizálja, majd a kis magyarázat után már véget szeretnék vetni a témának, hogy végre elkezdődjék a játék.*
- Hát azt senki sem merte eddig megtenni.. *Rázom meg fejem olyan témalezárós módon, mert többet nem akarok felesleges szavakat pazarolni erre, de róla még is esik pár szó, amiben szintén nem vagyunk egy véleményen, de ehhez kezdek hozzá szokni.*
- Te legalább elmondhatod, hogy van otthonod a sulin kívül. *Na jó, én nem pofázok többet ilyen témákról, még a végén elmegy a kedvem a játéktól, és az az én esetemben igencsak nagy problémát jelentene, szóval átadom a kezdés lehetőségét, miután ismételten egymáson akadunk fel, de el kéne simítani ezt a szitut is.*
- Hát, a hisztis nem stimmel az én értékrendemben, találkoztam én már igazi hisztisekkel..Meg a tyúk se illik bele a képbe, szóval marad a beképzelt, ami nálam is megvan, de én csak kellő önbizalomnak és helytálló önértékelésnek hívom. *Ismét sikerül rácáfolni az állítására, miközben elrakok két golyót, szóval bizony vezetek, de én sem csinálhatok tökéletes sorozatot, úgyhogy a golyók után ő következik érdekes helyzetet kialakítva, amin egy darabig elmélkedek, mígnem a gondolkodás félbeszakad, de nem azért, mert rájövök a teendőmre, hanem mert egy komolyabb kérdést kapok, amit szintén át kell gondolni.*
- Értem. Én nem vagyok agresszív ember, szóval először mindent próbálok ledumálni, ahhoz értek, aztán jöhet az erőszak, vagy mágia...kinél mi használ, tudod.. *Büszke is vagyok erre, hogy sokáig meg tudom őrizni a hidegvérem, nem úgy mint a sok hirtelen haragú idióta. Bár talán változtatnom kéne ezen a hozzáálláson egy kicsit, mert így könnyedén meglephetnek, de akkor odalenne az egyéniségem fele. Zoé tudja már azt is, hogy milyen motivációim vannak a jövőben, és nem érdekel, ha sejthető ez rólam, legalább látszik az önbizalom.*
- Nocsak, tudsz te így mosolyogni is? *Lepődök meg látszólag, miközben elrakok egy golyót, de bénázásomnak hála nem sikerül a következő, sőt, olyannyira nem, hogy a fehéret is leküldöm a süllyesztőbe. Az exos leányzó ennek hála kiegyenlít, ekkor már összeráncolom a szemöldökeim, de ha már ő is kérdezett, amikor én koncentráltam, hát én miért ne tenném meg ugyanezt? Tippem nagyon is jó a származást illetően, tudok én azért valamit, hisz láthatóan Zoé szép, de ez mégis más arcvonásokban mutatkozik meg, mint az amerikai lányok esetében. Válaszára csak bólintok, majd figyelem, hogy mit ügyködik a továbbiakban, ugyanis még mindig ő jön.*
- Ha csalnál, akkor azt a korábbi mutatványod segítségével tennéd, nem ilyen primitív módon. *Azért én sem vagyok hülye, hogy egy olyan bemutató után ilyesmi csalást várjak el tőle, bár lehet, hogy ezzel csak ötletet adok most neki, mert korábban nem csalt, azt láttam a golyók mozgásából.*
- Ne légy vak. *Rázom meg a fejem kicsit morcosan, miután átveszi a vezetést, ami azt jelenti, hogy bele kell húznom, nem szabad félvállról venni a helyzetet. Kérdésemre adott válaszára viszont nem reagálok, elég most azt csak meghallani, mert komoly tekintettel figyelem az asztalt, ahol még mindig ő jön, de mákom van, nem tudja eltenni a következőt, így fellélegezhetek egy kicsit.*
- Los Angeles-i vagyok. És félvér mágus, aranyvérű zenész. *Nem szeretem ezeket a kifejezéseket, mert eléggé nagy különbségeket tesznek az emberek közt egyesek szerint, amivel én nem értek egyet, és ezt Zoé is leveheti az arckifejezésemből, és a hangnememből. Hogyha pedig ő aranyvérű, és nem csípi azt, aki nem az, akkor most "egy nála alacsonyabb rendű" ember fogja megmutatni, hogyan is kell biliárdozni, mert nem egy, hanem egyből két golyót teszek el, így nekem már csak kettő van hátra a feketéig.*
- Hiába, öt éve vagyok rákényszerülve a kocsmákra, ahol nem csak zenél az ember, hanem játszik is...*Vonok vállat, elárulva azt is, hogy honnan tudok ilyen jól játszani, bár be kell vallani, ő se rossz játékos, de nálam akkor sem jobb. Jólesne egy újabb cigi, ezért elő is veszek egy szálat, minek vége meg is gyullad a gitáros gyújtómnak hála, így ismét az egyik kis asztalnak támaszkodva várom, hogy mit alkot a zöld bársonyon.*
- Na és rólad mit lehet tudni azon kívül, hogy görög vagy? *Szerintem kérdezhetek már ilyet, mert nem úgy állunk már, mint a játék előtt, valamivel azért oldottabb a hangulat, én pedig amúgy is közvetlen vagyok mindenkivel, szóval majd a válaszából kiderül, ő hogyan vélekedik a kíváncsiságomról.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-04-01, 1:58 pm

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 03. 10. //

* Nem hinném, hogy beleszólok az életébe és ennek hangot is adok, szavaira pedig csak fekete tekintetem tartom rajta, egyetértek vele, én sem szeretem ha beleszólnak az életembe de ennek nem adok hangot, annak annál inkább, hogy nem tudhatja mi van mögöttem, azért itt vagyok már jó ideje s ha bármi tragikum is ért volna a múltban az bizonyára mára már enyhült volna.*
- Mert neked nincs otthonod?* vetem fel a kérdést miközben a játék is elkezdődik. Valamelyest oldódik a hangulat bár azért még némi feszkó van, nem egy nyugodt pillanatomban ismerkedtünk össze Slashel szóval gondolom, hogy most milyen véleménnyel van rólam, na nem mintha érdekelne.*
- Hm... talán nem is vagyok annyira negatív?* mosolyodok el kissé de ez nem olyan hű de kedves mosoly ahhoz még alakulnia kell egynek s másnak. Nem parázok amiért nem állok nyerésre, a fekete golyó elrakása nem olyan egyszerű szóval szépen játszunk tovább ahogy a beszélgetés sem áll meg, így magyarázom el neki a mágiához való viszonyulásom mi szerintem érthető, majd pedig az ő hozzáállásának is hangot ad.*
- Ez nagyjából így működik nálam is.* emberfüggő szóval nincs ez nálam sem papírra fektetve, hogy mikor miként kell reagálnom egyes dolgokra. A terveiről is hallhatok s hát meg kell hagyni ez jön le róla nekem is így vigyorodok el mire a srác is felfigyel így kissé vissza is veszek ebből a szélesebb mosolyból.*
- Miért ne tudnék? Nem vagyok valami holt komoly ember... ha pedig kihozzák belőlem akkor pedig végkép nem vagyok valami vakbélgyulladásos.* közben elrakja a fehér is így középről jövök honnan megint remekelek így kétszer jövök, de a második lökésnél már ügyködnöm kell, tehát formás kis popóm felhelyezem az asztalra úgy, hogy az egyik lábam azért leérjen, de mivel ezt abból a szögből nem láthatja így felhívom rá a figyelmét, hogy nem csalok.*
- Ohó, nem tudhatod.* vetek rá egy szórakozott pillantást s még egy rafinált kacsintást is megengedek magamnak majd pedig figyelmem visszairányul az asztalra, így megint elrakok egy golyót. Talán már egál van? Nem tudom, a srác arcából állapítva meg nem, vezetek de hát valószínűleg nem sokáig. a következő nem sikerül így állok hát félre s támasztom meg hátam a falnál, hogy aztán tovább érdeklődjek róla, így derül ki számomra, hogy ő honnan is való ha már az annyira egyértelmű volt, hogy én déli típus vagyok.*
- Úgy érzékelem elég büszke vagy arra, hogy zenélsz. Mikor kezdted el?* érdeklődöm e felől mert ennek kapcsán talán nem szólalkozunk össze, bár ha valami nem tetszik annak én hangot adok, ilyen ember vagyok, ezt kell szeretni. Közben visszahozza a játszmát és erre szintén felettébb büszke, így mosolyogva rugaszkodom el a faltól, hogy behozzam magam.*
- Ne fényezd magad, látom, hogy jól megy még akkor is ha ennek nem adok hangot.* felmérem a helyzetet s bizony most kicsit megfontoltabb vagyok és spekulálok, nyerni akarok mindenképp szóval míg ő rágyújt én a legjobb lökést mérem fel. Megérte a lassabb döntés mert egy golyóm el is kerül így elégedetten mosolyodom el s pillantok rá ahogy elhangzik a kérdése.*
- Hm csak nem megismerni akarsz?* most nem bunkózok csak kicsit megvagyok lepve, én gondoltam játszunk egyet és megyünk ki merre lát, de végtére is nincs ellenemre ez a beszélgetés szóval megvonom vállam s közben lassan körbejárom az asztalt.*
- Eléggé nyitott vagyok mindenre, nem vagyok egy nyámnyila lány szóval a bevállalósabb fajta vagyok. Szeretem a szabadságom, szeretek élni és élvezni az életet...* állok s meg pillantok rá.* - De ez így úgysem mutatja meg rólam azt, hogy milyen is vagyok valójában. helyzet adja... Mondani mindent lehet.* világítok rá s mivel a kétszínűség sem áll tőlem távol minek kapcsán ízlelgetem az embereket ezért bököm mindezt ki, persze erről nem kell tudnia.*
- Van barátnőd...? Gondolom biztos elcsavartad már valaki fejét.* a következő lökés nem sikeres így hát a dákóra támaszkodva pillantok rá, nem mintha akarnék tőle valamit is vagy számítana ez nekem, de csak egy szimpla kérdés ez nem több.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-04-02, 3:38 pm

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 03. 10. //

*Ahogy hallom, mégiscsak jobb sorsa volt, mint nekem, mert azért nekem volt izgalom az életemben bőven, mégsem volt biztos otthonom, csak amikor került valami, így a Mysterio kész megmentő a számomra ilyen téren.*
- Nemigazán volt. Amióta itt vagyok, azóta szereztem egy üres kérót, de az is közös a bandával. *Válaszolok neki vállat vonva, végül is ez van, most örülök, hogy jóra fordultak a dolgok, és kész. Inkább koncentrálok a játékra, na meg arra, hogy kiszűrjem a negatív dolgokat, amiket nem gondolok róla, hanem csak ő feltételez.*
- Nem, annyira nem. *Rázom meg fejem mosolyogva, szóval gondolhatja, hogy válaszom cseppet sem negatív tartalmú, csak hülyéskedek, ami már nem mondható el a mágiáról, hisz ez is szóba kerül, mint játék közbeni beszédtéma.*
- Aha, vágom. *Zárom rövidre a dolgot, mert nem tudok mit mondani rá, ezek tények és kész, szóval inkább koncentrálok a játékra, na meg elárulok neki néhány dolgot a megvalósításra váró álmaimról, mik aranyos mosolyt váltanak ki belőle, és persze ez sem maradhat megjegyzés nélkül.*
- Helyes, mert jól áll! *Kacsintok rá mosolyogva, aztán meglátjuk, mit vált ki belőle a dolog. Belőlem azt, hogy a fehéret rakom el, szóval örülhet most a fejének, Igen érdekes pozíciót vesz fel, minek hatására megemlíti a csalás lehetőségét, amit én gyorsan el is oszlatok, talán egy jó tippet is adva neki. Válaszára, és kacsintására csak felvonom a szemöldökeim, nem szólok semmit, már csak azért sem, mert hamarosan homlokom ráncokkal lesz teli, hisz Zoé megszerzi a vezetést, de én követezem, így van esélyem kiegyenlíteni. Egymás származására is fény derül, és így teszünk egy kitérőt a zene felé is.*
- Több, mint öt éve. Hamar kiderült, hogy van hozzá tehetségem. *Válaszolok is viszonylag röviden és büszkén, majd a játékra összpontosítok, minek következtében elrakok két golyót, de a harmadik már túl szép lenne, így nem sikerül, szóval átadom neki a stafétát, miközben tovább büszkélkedek.*
- De ha egyszer jól esik... *Vonok vállat miközben rágyújtok egy újabb szál Marlborora. Zoé nagyon gondolkodik, ami végül cselekvésben végződik, ugyanis ismét egy golyótól szabadítja meg az asztalt, szóval felhozza döntetlenre a játék állását.*
- Hát elég közvetlen típus vagyok, sok ismerősöm van, szóval...de, meg akarlak...*Mármint ismerni, de ezt már nem teszem hozzá, mert a lány bele is kezd a mesélésbe, már ami önmagát illeti, én pedig figyelek minden szavára, ha már kérdeztem.*
- Szóval olyan vagy mint én...*Állapítom meg, majd a folytatásra csak bólogatok, mert igaz, messziről jött ember azt mond, amit akar. Mivel a lökést elszúrja, én következek, hogy eltegyem a maradék két golyót, de először csak a kérdésre válaszolok.*
- Jól gondolod..*Halkulok is el, na nem azért, mert nem akarok beszélni róla, hanem mert célzok, majd lövök, és egy sikeres falazás után lekerül az egyik lyukon egy újabb golyó. Remek, már csak egy van, de azt is sikerül eltenni az egyik középső lyukba, szóval a fekete maradt csak. A fekete, amelyet a következő körben próbálok meg újra, mert most nem sikerül, így Zoé jön.*
- Na és neked van valakid? *Dobom vissza a kérdést, ha már ő is megkérdezte. Ha még rákérdez a korábbi válaszomra, természetesen arra is válaszolok, de egyelőre várok arra, hogy alkosson valamit a dákóval, lehetőleg tegye el a fehéret, mert akkor nyert ügyem lenne.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-04-03, 10:42 am

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 03. 10. //

* Akárhogy is indítottunk egymást tekintve azért csak sikerül egyet s mást kihúznunk a másikból, jó lehet nem kell ehhez harapófogó de ki mondta volna ezt bő negyed órával ezelőtt? Én nem az biztos, így mostanra kiderül nagyjából kinek milyen élete volt a Mysterio előtt persze csak igen nagy vonalakban, az, hogy annyira nem is vagyok ellenszenves Slashnek s végül a mágia is szóba kerül mihez némiképp másként állunk. A játék komolyodik így a fiú válaszai is igen csak félvállasak, rövidek miket nem is nyúzok tovább, figyelem mit tevékenykedik az asztalon s magam is koncentrálok mikor én jövök, hisz nyerni akarok, mindenképpen megakarom neki mutatni, hogy letudom győzni. Ahogy mosolyom kerül szóba úgy pillantok szavaira rá s nevetek fel, mindenre számítottam csak erre nem.*
- Ezt tőled mindenképpen bóknak veszem.* a játék folytatódik s még a csalás lehetősége is felmerül mit nem áll szándékomban elkövetni de azért lehet, hogy erre figyelnie kéne, nem tudhatja miként is játszom s ezt hozzám méltón rafináltan hozom tudtára. A golyók igen csak fogyatkoznak de a téma nem, származásunk is kiderül s végül arról érdeklődöm mióta is zenél.*
- Oly annyira, hogy bandában játszol...Bár nem az én világom a te zenéd de lassan ezek szerint be kéne ismernem, hogy tényleg nem kispályás vagy s nem csak valami görcsrohamtól rángatózól...* ugratom cseppet mit szerintem nem fog zokon venni mivel eddig úgy hiszem arról trécseltünk, hogy eléggé lazák vagyunk. Kérdését illetően egy kérdés merül fel bennem, nem mondom megint meglep kicsit szavaival így mikor a válasza elhangzik felvont szemöldökkel lépkedek oda hozzá s állok meg előtte igen csak piszkálva az auráját.*
- ...igen? Megakarsz...?* ez így eléggé kétértelmű s én már régen nem az a lány vagyok ki pironkodva bújik tincsei mögé mi lehet nem tetszetős egyes pasiknak de ez pont nem érdekel, szeretem én elcsavarni a pasik fejét, ha ez fordítva történik az már régen rossz. Egy hosszú pillanatig csak feltkeintek rá majd arrébb lengek tőle s elmondom milyen is vagyok, nem túlságosan részletezve hisz akár hazudhatnék is, lehet egy könyvmoly vagyok, nem tudhatja.*
- Meglehet...* támaszkodom meg az asztalnál s figyelem miként összpontosít mi továbbra sem gátol abban, hogy kérdést intézzek hozzá mire egy igen szűk válasz érkezik mit nem tudok mire vélni, talán beszélni nem akar róla, talán a játék miatt mi igen csak kezd neki kedvezni mivel a feketéje marad csak fent.*
- Nah lássuk mit tudok ebből kihozni...* mérem fel a terepet s közben visszakapom saját kérdésem mire csillogó tekintetemmel találkozhat.*
- Nincs ebben a suliban olyan pasi ki eltudna viselni...* mosolyodok el kissé, figyelmem pedig visszakerül az asztalra.* - Na meg én is törekedtem arra, hogy ne mélyüljön egy légyott sem.* azt hiszem eléggé kielégítő a válaszom, ezután pedig lövök s faragok hátrányomból, de a következő nem sikerül s a feketét is egy igen Slash számára igen kedvezőtlen helyre sikerül gurítani.*
- Hm... hát ez gáz. Nah lássuk mennyire is vagy a biliárd királya... ha onnan bemegy, jövök egy itallal.* én meg lemegyek hídba, mert bár jó vagyok, onnan én középre tuti nem tudnám elrakni szóval kíváncsian várom mit fog alkotni a srác.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-04-04, 1:17 am

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 03. 10. //

*Tudtam én az elején, hogy nem marad meg köztünk sokáig ez a csipkelődős szóváltás, már csak azért sem, mert én nem akarom, és ha én nem akarom, akkor normális témákról beszélgetünk, nem egymást oltogatjuk, és ebben szerencsére ő is partner, szóval most már nem akadunk fenn. Nem vagyok egy visszahúzódó, csendes típus, szóval felelek én, ha kérdez, meg amúgy is jártatom a számat, és ezzel ő is hasonlóan van, mint én. Új és új oldalamat ismerheti meg, ami érthető, hisz most látjuk egymást először, de jobban belegondolva így az igazi, hogy valószínűleg felépített rólam egy negatív képet, amit én szépen lerombolok.*
- Annak is szántam! *Szerintem lazán megtehetem, az, hogy Miával vagyok, nem azt jelenti, hogy mást nem illethetek hasonló szavakkal. Ez így volt eddig is, és ezután sem lesz másképp. A határtalan kedvességem mellett az egomat is megismerheti, ami mindenkinél elsőre szemet szúr, de ez van, ha valakinek nem tetszik, nem kell keresni a társaságom, el lehet menni. Zoé viszont elviseli láthatóan, és az igazamat is kezdi lassan elismerni, mit egy elégedett mosollyal könyvelek el magamban.*
- Hehh, bizony.. Ráadásul a banda sem akármilyen, Mysterios társaság egytől egyig. A farsangi bulin is felléptünk egy hónapja. *Talán le kéne állnom a dicsekedéssel? Hmm, nem hiszem..a reklám mindig kell, a jó meg pláne, szóval tudja csak meg, kivel van dolga. Talán még egyszer a hasznára is lehetünk ilyen téren, de ezt egyelőre senki se tudhatja. Úgy látom, azért okozom neki a meglepetéseket rendesen, mert korábbi kérdésemből egyre jobban bontakozik ki egy félreérthető helyzet, de én szeretem az ilyesmit..*
- Meg hát! *Pillantok először barna szemeibe kihívóan, majd átnézek fölötte lazán, mintha kevés tudomást vennék róla. Ez általában csak tovább spanolja az embereket, szóval meglátom milyen reakciót vált ez ki nála. Mindenesetre engem nem zavar, ha ő engem néz, sőt, normál esetben még be is pózolnék olyan sztárosan, de ettől most eltekintek, mert gondoskodok róla, hogy ne érezze magát fölényben, irányítóként. Végül aztán csak kiderül valamennyi abból, amire kíváncsi vagyok, és a hasonlóság megállapítására is sor kerül a részemről, na meg ő sem szeretné, hogy koncentrálni tudjak a lökésnél, így tesz fel további kérdéseket, de én csak röviden rendezem le a dolgot, és lökök...egy..még egy.. és csak a fekete marad, ami viszont már nem sikerül sajnos. Ezt követően én is rákérdezek a magánéletére, ha már ilyen témáknál járunk, a válaszára pedig két gondolat is szöget üt a fejemben, de csak az első lövés után teszem ezeket szóvá.*
- Vagy nem ismersz minden srácot, vagy egyáltalán nem akarsz kapcsolatot..*Állapítom meg, aztán már azon agyalok, hogy mit kezdjek a feketével ebből a rossz pozícióból.*
- Szeretem a whiskyt...*Mosolyodok el, majd be is állok a lövéshez. Végül is ha nem is megy be, egy fain lökést intézhetek, úgyhogy egy jó falazással számomra kedvező helyzetet állítok fel: a lyuktól nem messze áll meg, de Zoé sem tud sokra menni, mert a nyolcas takarja a csíkost, szóval elég necces.*
- Hát ma szomjas maradok, ha rajtad múlik.. De ebből te se alkotsz sokat, ha jól látom. *Jegyzem meg, miközben elnyomom a cigicsikket az egyik asztal oldalán. Bőrdzsekim is landol az egyik széken, így villantok egy tetkót, majd így figyelem a leányzót.*
- Na hajrá, tied a pálya! *Biccentek a biliárdasztal felé, bár kétlem, hogy összehozna valami értelmeset ebből a szituból.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-04-05, 7:18 pm

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 03. 10. //

* A sűrű csipkelődés után meglep a bókja így hát azt hiszem ezt el is könyvelem magamban egy szép kis mosoly kíséretében majd pedig tovább játszadozunk ám nem egymással hanem az asztalon s közben természetesen különféle témákat is érintünk még inkább lerombolva az első benyomásnak köszönhető negatívabb véleményeket.*
- Nem mondod? Én erről eddig nem is tudtam.* pillantok felé meglepetten, nem voltam a farsangon, volt más elfoglaltságom tehát én mit sem tudok fellépésükről és a tagok kilétéről.* - És kik a tagok? Nem apróztátok el, hamar összeálltatok...* lehet, hogy még hírből sem ismerem egyiket de ez nem számít, érdeklődni még lehet szóval csak elárulja nekem kik a tagok, mert én csak Josh csapatát ismerem. Egy érdekes megjegyzés hagyja el a srác száját mire felvont szemöldökkel sétálok elé s pillantok fel rá, hogy tisztázzam ennek jelentését mivel igen kétértelmű. Ahogy lepillant rám majd úgy csinál mintha ott sem lennék elmosolyodok s arrébb libbenek a következő szavakkal.*
- Annyira már nem vagy tökös, hogy eláruld mire is gondoltál... most nagyot csalódtam benned Slash.* pillantok hátra szórakozottan vállam felett, nem kerítek ennek nagy feneket amit jól is teszek mert miután kiderül, hogy némileg életfelfogásunk egyezik bizony barátnője van, mi nem mintha zavarna, ha nyomulni akarnék rá akkor is megtenném ezen információ ellenében tehát játszunk tovább azaz a fiú kinek már csak egy golyója marad fent, közben én annak adok hangot miért nincs barátom.*
- Hiába nem akarok, ha elcsavarják a fejem onnantól szerintem nincs beleszólásom a dologba... fura dolog a szerelem, teljesen megszédíti az embert.* vonom meg vállam majd pillantok rá.* - Nem ismerek mindenkit... és szerintem ezt sosem tudom ezt majd elmondani de nem is akarom.* a fene akarja az összes kant közelebbről is megismerni, na mivel meleg szitu áll fent az asztalon így ajánlok fel egy italt ha sikerrel jár.*
- Ez már nem újdonság...* mosolyodok el de ahogy látom az ital elmarad mivel sikerül elraknia a golyót.*
- Pech.* biggyesztem le ajkam játékosan mintha azt sugallnám ezzel, hogy bánom, hogy nem tudunk együtt piázni, na de ez valóban így van e, nem csak színjáték? Ki tudja nálam... Minden esetre én jövök, az én helyzetem se kedvező ezt jól látja, csak egy megoldást tudok de az sokat nem fog változtatni a helyzeten.*
- Ilyenek ezek fogadások...hamar elúsznak.* nyilván nem szó szerint értem, csak egy kis tét volt de hát lehetett látni, hogy nem fog megvalósulni, amit én eltervezek az viszont bejön, nem vagyok nagyra vágyó, így falazással érem el azt gyengéden, hogy koccanjon a fehér a csíkossal, minek végül is már örülök, hogy eltalálom.*
- Elleszünk egy darabig...* ez a része már uncsi nekem, van hogy szándékosan rakom el a másik golyóját, hogy vége legyen, de ez ma nem fog megtörténni, Slash nagyon is nagyképű a biliárdot illetően tehát nem adom könnyen a nyerést, már ha ő fog egyáltalán.*
- Gondolom mindig feltalálod magad.* csüccsenek fel egy szomszédos asztalra bár valószínűleg feleslegesen, már gyorsan halad a játék.* - mit szoktál csinálni ha éppen nem zenélsz?* kíváncsiskodom kicsit mert nem hiszem, hogy csak ebből áll az élete bár az is lehet, hogy ez így van és ez neki bőven elég.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-04-07, 1:31 pm

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 03. 10. //

*Nem hagyom ám, hogy a rólam kialakított negatív kép sokáig éljen benne, mert el lehet velem lenni normálisan is, és ahogy látom vele is, szóval nem kellene itt problémának fellépnie.*
- Az első ember, akihez még nem jutott el.. Hát Rachel Williams az énekes, Axel Knoxville a dobos, ők Cruosok, aztán van a basszerosunk, Patrick Davis, ő pedig Exos. Ismered őket? *Remélem elég kielégítő választ adtam, és szerintem ismerheti is őket, Axelt és Patrickot biztosan, mivel a dobosunk egyetemista, a basszeros pedig exos, harmadikos. Ezt a témát egy félreérthető szóváltás egész lánca követi, ha már ő adja alám a lovat, akkor én miért ne tenném?*
- Tudod, gyakorlom a hűséges típust.. *Vallom is be, mert tényleg nem vagyok én hozzászokva ahhoz, hogy egy lánynál ragadjak le. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tartom jónak, csak szimplán szokatlan, másképp kell néha viselkedni asszem. Közben ürül tovább az asztal teteje, nekem már csak a fekete van hátra, de mivel nem én következek, ezért csak kérdezek, mire választ is kapok.*
- Csak akkor tudják elcsavarni, ha hagyod.. Bár lehet, hogy ez emberfüggő. *Közlöm vele a véleményem, bár lehet, hogy csak én rendelkezem ilyen erős akarattal, minek hála ellen tudok állni elég sok dolognak. Miával persze más a helyzet, elsősorban én csavartam el az ő fejét azt hiszem, de ha nem így lenne, az ő esetében akkor sem ellenkeznék. *
- Végül is ez jó, a kulcselméletet figyelembe véve. *Nevetek fel hangosan, mert szerintem tudja, miről beszélek, ha meg nem akkor vagy rá kérdez, vagy majd utána néz máshol. Az asztalon egy Mission Impossible helyzet alakul ki, és persze, hogy ilyenkor ajánlja fel a piát, amit sajnos nem kaphatok meg, mivel nem sikerül belökni a feketét középre.*
- Ez tényleg az. De attól még inni lehet! *Csóválom meg a fejem, majd előállok egy másik alternatívával is, tehát egyszer meginnék vele valamit csak úgy, mert szoktam én inni mással is ok nélkül. Megjegyzésére csak rántok egyet a vállamon, és csak némán nézem végig, ahogy művészkedik az asztalon.*
- Az lehet, csak nem éppen biliárddal! *Vigyorodok el, miközben lökök is egy kicsit cselesen, így elég közel kerül a golyó a lyukhoz, Zoénak pedig el kell döntenie, hogy milyen stratégiával játszik, szabotőr lesz, vagy kockáztat, és megpróbálja eltenni a maradékot, amit ha elront, én nagy valószínűséggel megnyerem a játékot.*
- Züllök, bulizok, edzek, üzletelek, de előfordul olyan is, hogy nekiállok tanulni, de ez inkább a gyakorlatban szokott megmutatkozni. Tudod, akad dolgom rendesen, nagy az ismeretségi köröm, és a banda sem annyiból áll csak, hogy elzenélgetünk. *Sorolom fel a dolgokat, melyek számomra fontosak. Most talán a magánéletem a legfontosabb, na meg a banda, amivel tényleg sokat foglalkozok, ugyanis a jó próbákhoz jó hangulat is kell, ahhoz pedig kell kaja és pia, na meg a koncertekhez kell jó reklám, és mint frontember, ezeket nekem kell megoldani.*
- Na és neked? Van valamilyen hobbid, vagy hasonló? *Teszem fel a kérdést ismét megzavarva őt a koncentrálásban, de hát ilyen ez a popszakma sajnos.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-04-09, 11:26 am

// NRT: Zoé és Slash - 2013. 02. 10. //

* Számomra újdonság ez a banda dolog tehát érdeklődve kérdezek vissza s ahogy meghallok egy bizonyos nevet mégpedig Axelét, úgy csillannak meg szemeim mivel igen jóképű egy gyereknek tartom, kihez már volt is szerencsém.*
- Csak az egyiket, Patricot csak futólag....* a csajt így értelemszerűen nem, most hallok róla először mi nem izgat, sokkal inkább az a kétértelmű megjegyzés mi odavonz a fiúhoz ki közelségemnek hála avagy mert mégsem gondolta komolyan szavait, tökre elnéz mellettem miután pillantás váltunk így mosolyogva hagyom ott megjegyezve ezt.*
- Sok sikert hozzá.* kacsintok rá, tényleg bátorítva mert hát ez nem minden esetben olyan könnyű dolog. Az asztalon viszont zajlik az élet, hamarosan már csak a fekete marad Slashnek míg nekem egy csíkos, játszogatunk s közben a szerelem is szóba kerül.*
- Meglehet... de szerintem van olyan, hogy nincs beleszólása az embernek.* vonom meg vállat azt sugallva ezzel a fiúnak, hogy velem már megtörtént. Néha elég csak egy pillantás és olyan dolgok mennek végbe az emberben, hogy agyhúgykövet kap tőle, főleg egy olyan fajta lány mint én. Na de a játék folytatódik, egy necces helyzet előtt felajánlok egy italt neki, tehát meghívom, de erről hamar le is kell mondanunk mivel nem tudja elrakni abból a helyzetből golyóját. Kár.*
- Hm... akkor egyszer összefuthatunk egy ferde estére.* benne vagyok simán tehát majd sort kerítünk rá a jövőben ha nem gondolja meg magát, viszont az asztalon felállt helyzet kezd számomra uncsi lenni, mégsem hagyom magam s próbálom a legjobbat kihozni lökésemből, Slash szavaira pedig csak bólintok. Mivel nagyot nem alkottam felpattanok a szomszédos asztalra és egy újabb kérdést intézek hozzá mire a válasza nem igazán lep meg, valahogy ezt néztem ki belőle.*
- Aha... és miben utazol? Gondoltam hogy a zenélés kulcsfontosságú...csak úgy árad belőled az ez irányú imádat.* jegyzem meg már le is téve tappancsaim a földre s szemrevételezem az asztalt mivel én jövök. Talán most sikerül behoznom magam, mit nem kapkodok el és a kérdésre sem felelek egyből, koncentrálva az előttem álló helyzetre indítom útjára lassan a fehéret, mi koccan a csíkossal így szép lassan be is gurul a helyére, tehát a lyukba, így jövök egy sarkiba a feketével.*
- Szuper!* örvendezek mosolyogva, mivel utálok középre jönni ezért úgy alakítottam a dolgokat, hogy ne oda kelljen jönni.*
- Hm hát a zenét én is imádom csak más jellegűt... énekelni szeretek, zongorázok, bulizok és szeretem a jógát is.* talán nem nézhető ez ki belőlem de sebaj, vannak ilyen dolgaim s bizony úgy érzem ezektől nem leszek kevesebb. Sőt...*
- Edzeni is szoktam, futni, tanulni... szóval mindig van mit csinálni, ritkán unom magam halálra...* persze megesik, de akkor már gáz van a kedvemmel bár mivel különösebben nincsenek barátaim így nehezen tudnak kibillenteni a hangulatomból.*