Véres Pokol Vámpírklub

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-11, 12:29 am

*A vérszívásával semmit se javít a helyzetén, csak még jobban tartok tőle és bár éreztem, hogy milyen érzés is, most a félelem azt könnyedén elnyomja, nem is látok mást, csak Azraelt, akitől szeretnék a világ végére is elmenekülni, nem pedig a további fenyegetőzéseit hallgatni.*
- Nem tudom... *ennyi elég most válasznak, tényleg nem tudom, hogy mit miért is csinál, viszont ez után inkább felhozom azt, hogy másokkal jobban járna, mert tényleg így érzem, keressen akárkit, csak ne engem, de a kérdésére csak fáradtan elmosolyodom.*
- Vannak vámpírméreg-függők is. *gondolom én, de hát ez se bizonyított tény a számomra, de mivel boszi vagyok, talán el is hiszi nekem majd mindezt. És hogy ne szórakozna? Én úgy érzem, hogy folyamat ezt csinálja. Na de mint hallom, megkímél a továbbiaktól, az ellenállásom most már fárasztó lehet neki és a további fenyegetésre csak a fejemet a párnába fúrom kissé.*
- Hagy már abba! *szólalok meg halkan, már elegem van ebből, hogy ennyire rettegésben tart és nem is tudom, hogy fogom ezt túlvészelni, így mikor kezét nyújtja, csak eltávolodom tőle, így végül az ágy másik oldalán le is huppanok a földre, kissé beütve magam, de csak egy kis szisszenés és már lassan fel is kelek.*
- Hozzám ne érj! *szépen támolyogva követem is, majd amikor lejutunk, el is húzom a csíkot, minél messzebb Azraeltől és ahogy lehet, vissza is sietek a kastélyba. Soha, soha többet nem akarom ezt átérezni, amit ma.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-19, 9:41 pm

*Az idő sajnálatos módon a kapcsolatom ellen tesz, de hát nincs mit tenni, boszorkány vagyok és azért is jöttem a Mysterioba, hogy tanuljak, hogy jobb legyek mindenkinél, így hát Demetriusra sincsen annyi időm, mint amennyit szeretnék szánni. Nem tudom, hogy ő vajon haragszik-e érte, de ideje lenne kiderítenem. Így hát jelen pillanatban sietős léptekkel haladok végig a hosszú főutcán, méghozzá egy bizonyos vámpír klub irányába. Ezidáig még nem jártam odabent, de mivel érzem, hogy Demetrius ott tartózkodik, így hát nekem is oda kell mennem. És hogy félnék? Tőle vagy bárki mástól? Nem, nem érzem úgy, hogy kellene... inkább kétségek gyötörnek, hogy a fővámpír vajon hogy fog fogadni, de remélem, hogy nem leszek elküldve azért, mert oly sok napja nem futottunk már össze. Öltözékem egyébként hozzám illő, igazán szexi, de egyben mégis elegáns, tehát lábaimon hosszú, térdig érő, fekete csizma található, melynek sarkai is magasak, tehát tényleg szépek és hosszú, vékony lábaimra is pompásan illenek, fölötte egy fekete miniszoknya van és végül egy vérvörös blúz is került felülre, melynek felső két gombja most ki is van gombolva, így enged némi belátást a dekoltázsomnak. A blúz egyébként rövid ujjú, tehát fehér bőröm is látszik és fekete hajam kibontva, egyenesen omlik végig a hátamon. Sárgás szemeim körül viszont most nem erős a smink, csak egy kis fekete-ezüst szemhélyfesték van rajta, semmi extra, de mégis, úgy érzem, hogy ennyi elegendő, sőt, szép is. Még pár lépés és végül már szemeim elé is tárul az égő kereszt, amely láttán furcsa gondolatok kerítenek hatalmukba, durva belegondolni, hogy milyen gyorsan terjeszkednek. Nekem ezt nem kéne helyeselnem, de mégis... úgy érzem még mindig, hogy szerelmes vagyok a vámpírok vezetőjébe, tehát azt hiszem, hogy nekem mellette kell állnom, ahogy a Darius ellen folytatott harcban is álltam. Kezem a kilincsre siklik, majd már be is nyitok és az ajtót becsukva magam mögött nézek körbe. A pillant tört része alatt vesz körbe két vámpír, fiatalok, sőt, egészen helyesek, bizonyára a véremre pályáznak, én pedig egy kis mosollyal az arcomon próbálok elnézni közöttük.*
- Azt hiszem, hogy én már foglalt vagyok és mást kéne keresnetek. *valószínűleg egy ember ide nem térhet be csak úgy, de hiába a szavaim, máris megjegyzéseket tesznek a külsőmre, hogy milyen finom is lehet a vérem... de nem, nem fognak megrémiszteni, ennél több kell, így kihúzom magam, de tovább inkább nem megyek, nem hiányzik, hogy bármi galibát is keltsek pont ezen a helyen, mert ha Demetrius mégsincs itt, akkor még gondjaim lehetnek.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-19, 10:05 pm

*Hosszú ideje már, hogy a vámpírok megérkeztek erre a környékre, a Mysterio mellé. Kettős érzések keringtek a vérszívókban, hisz mint az hamar kiderült, veszélyes varázslókat képeznek ezen a helyen, de hosszú idő után végre újra aranyvérhez juthattak. Persze csak azok, akik szerencsések voltak, és pont olyan diákot találtak itt. Demetrius is ilyen volt. Azóta ráadásul sokminden megváltozott, többek között az, hogy ő lett a vámpírok vezetője, s Dariussal ellentétben ő nem húzza meg magát a sajár kastély falai közt, sokkal inkább terjeszkedik. Így hozta létre a Véres Pokol Vámpírklubot is, nyilvánvalóvá téve mindenkinek, hogy ők bizony jelen vannak. Most is épp ebben a klubban ücsörög, megannyi társával együtt, bár elkülönülve tőlük, a saját kis helyén. Egy kupából épp vért szürcsölget, mikor nyílik az ajtó. Ez önmagában még nem ad okot arra, hogy feltétlenül odanézzen a férfi, azonban azt rögtön észreveszi, hogy két ifjú vámpír szinte azonnal megindul a bejárat felé. Ezek szerint vagy valaki fontos személy, vagy valaki olyan érkezett, aki nem éppen közéjük való. Fel is emeli lassan fejét, hogy megnézze magának a jövevényt, s rögtön felismeri Faithet. A kupa az asztalra kerül, majd a fekete nadrágba és ingbe öltözött, hosszú hajú vámpír felkel bőrfoteljéből, s lassú léptekkel megindul a hármas felé. Kifinomult hallásának hála már távolabbról hallja, még a zenén túl is, hogy miket mond a két ifjú vérszívó annak a lánynak, akihez csak ő érhet, s mikor eléri őket, kezeivel megmarkolja egy-egy vállukat, olyan erősen, hogy a csont is megroppan.*
-Miért tartóztatjátok fel Faith-et fiúk? *a két fiatal vámpír azonnal fordulna, hogy nekiessen a támadónak, de mikor meglátják Demetriust, a mozdulat megszakad. Az idősebb vámpír vészjósló pillantással méri végig a két másikat, majd vet egy pillantást a lányra.*
-Ha jól hallottam, meg akartátok őt harapni. Igaz ez? *a másik kettő rögtön ellenkezni kezd, mire ismét roppannak a csontok, így mindkettejüknek eltorzul az arca.*
-Tudom mit hallottam. Ő viszont csak az enyém. Ha bárki, akár csak egy ujjal is hozzáér... nos jobban jár, ha önként megnézi a napkeltét, megértettétek. *hangja hasonlóan vészjósló, mint tekintete, a két bolond pedig azonnal bólogatni és helyeselni kezd. Demetrius egy lökéssel taszítja arrébb magától őket, majd a figyelmét immár a lánynak szenteli.*
-Merész dolog egyedül besétálni egy vámpírklubba. Bár téged mindig is vonzott a veszély. *néz a sárga szemekbe, s lassan ajka kis mosolyra húzódik.*
-Rég láttalak, már azt hittem elvesztél. Kerülj beljebb! *fordul féloldalasan, s kinyújtott karja egyenesen a saját, elkülönített helye felé mutat.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-19, 10:13 pm

*Addig élnek, amíg egy ujjal se érnek hozzám, tehát nem aggódom egy pillanatra se. Fiatal vámpírok, ez látszik rajtuk, mivel csak a szájuk nagy, így hát nyugodtan tűröm, hogy mondjanak, amit csak szeretnének, de a másodpercek gyorsan telnek és ahogy sejthető volt, tehát az érzéseim se csaltak, Demetrius itt van és bizony közbe is lép, tehát a jelenet elég hamar változik át és minden szempár a fővámpírra feszül, na meg hallgatják azt is, amiről szó van, így bizonyára legközelebb már senki se óhajt a közelembe férkőzni. Egy kis mosollyal ajkamon figyelem, miként is rendezi le őket és kedvem támadna besegíteni neki, de úgy érzem, hogy azzal Demetrius hatalmát rombolnám le kissé és talán még saját magam számára is veszélyt alakítanék ki, hála annak, hogy itt nyüzsögnek a vámpírok és még én magam sem tudnék elbánni mindannyiukkal, tehát türelmesen várakozok, egészen addig, amíg a rideg szemek végre engem találnak meg.*
- Gondoltam ideje felkeresnelek. Amúgy se jártam még itt... nagyon otthonos. *biccentek is felé, jelezve, hogy tetszik a hely, nem is kicsit és ez valóban így van, akár csak az ő otthona. Így végül teszek még egy tétova lépést felé, de érzékelem, hogy nem úgy üdvözöl, ahogy én azt szeretném. Tudom, nem vagyunk együtt, legalábbis ezt beszéltük meg, de én akkor is másképp érzem mindezt, tehát sejtem, hogy esetleg valami gondja van vagy... vagy már nem számítok neki.*
- Még mindig a tiéd vagyok? *kérdezem meg halkan, miközben meg is indulok az elkülönített részleg felé, majd amikor oda érek, csak nyugodtan csüccsenek le a drága bőrülésre, egyik lábam pedig már át is teszem a másikon, majd kezem a combomra kerül, míg a másik Demetrius felé nyúl, jelezve felé, hogy üljön le mellé.*
- Sajnálom, hogy nem jöttem sűrűbben, de tudod, a tanulás. *akár bele is nézhet a gondolataimba, nem zavar, tudhatja ebből, hogy igazat mondok, mivel eszem ágában se volt mással lenni, tehát az időm legtöbb részét valóban a tanulnivalók töltötték ki.*
- Látom most már mindenki hallgat rád, milyen érzés? *teszem is fel a nagy kérdést, miközben szép szemeim körbejárják a helyet, majd kissé fel is kuncogok.* - Kívéve én. *na igen, én nem hódolok be neki, én egyenjogúnak tartom magam vele, bár lehet, hogy ez botor dolog, de mégis, én így érzem, mert nem fogok senki szolgája se lenni, de szerintem ezt Demetrius is tudja, talán pont ezért is kedvel... vagy kedvelt valamikor.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-19, 10:42 pm

*Más lett az élet, mióta Demetrius átvette a hatalmat Dariustól, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a nyilvános vámpírklub, ami neki hála nyílt meg az iskola melletti szigeten. Ez a hely lett a vámpírok melegágya a környéken, ahová máshonnan is érkeztek már vérszívók. Talán Sideris nem épp így gondolta a megállapodást, de ez már az ő baja, Demetrius kihasználja az alkalmat. Viszont vannak itt olyan bolond ifjak is, akik nem tudják, hol a helyük, ugyanis mikor belép a klubba Faith, két fiatal srác rögtön lecsap rá, s arra célozgatnak, hogy a vérét veszik. Persze Demetrius hamar közbelép, megszorongatva kissé a vállukat, elroppantva benne néhány csontot, s hamar mindenki tudtára adja, hogy aki ehhez a lányhoz mer érni, az aláírta a végrendeletét. Faith az övé, ez nyilvánvaló, egy fővámpír kiszemeltje pedig a legnagyobb tabu. Miután a két fiatal vámpírt lerendezte, a leányzó felé fordul, s egy kis mosoly mellett köszönti a másikat.*
-Igen, éppen ideje volt. A hely meg még szép, hogy otthonos, a magam ízlésére rendeztem be. *feleli egy biccentés mellett, s bár lehet, hogy Faith valami összeborulást várna, de az most elmarad, vagy legalábbis még várat magára. Helyette inkább a vámpír beljebb invitálja a kis boszit, de már hallja is a kérdést, így a sárga szemekbe pillant.*
-Miért, tán nem? Csak nem adtad magad egy másik vámpírnak? *vagy esetleg egy varázslókölöknek, bár ez utóbbit azért nem hiszi, hisz azt a korábbi fiút sem volt nehéz kiütnie a nyeregből, nem hinné, hogy egy kissrác felvehetné vele a kesztyűt. Lassan meg is érkeznek a fővámpír külön kis helyéhez, ahol Faith hamar ledobja magát az egyik bőrülésre, csinos lábai keresztbevetve, majd ezután Demetrius is helyet foglal mellette, s úgy hallgatja a másik szavait.*
-A tanulás... Újabb veszélyes fortélyokat sajátítasz el. Na és mondd csak... Mióta kiderült az ittlétünk, jobban felfegyvereznek ellenünk a ... hogy is hívod őket? *természetesen a tanárokra, vagyis a magiszterekre gondol a férfi, ő viszont nincs benne mindennap ebben az iskolai közegben ahhoz, hogy mindenképp megjegyezze ezeket az elnevezéseket. Amikor viszont Faith a hatalmát illetően kérdez, a vámpírnak mosolyra húzódik az ajka.*
-Hihetetlen érzés. Végre úgy érzem, hogy az vagyok, aki mindig is lenni akartam, aki legbelül voltam. Most, hogy végre átvettem Darius helyét, rengeteg vámpír tiszteli és rettegi a nevem. Egyszer talán majd te is megtudod, milyen érzése ez. *adja meg beleéléssel a választ, amikor viszont Faith kihúzza magát a rá hallgatók listájáról, a sárga szempárba tekint.*
-Na igen, kivéve te. De úgy nem is lenne az igazi. *hosszan, mélyen tekint a szép szemekbe, miközben átkarolja a lányt.*
-Tényleg ideje volt már találkoznunk. Sajnos engem is lefoglaltak a dolgaim az utóbbi időben, de örülök, hogy most itt vagy. *másik kezével végigsimít a lányka nyakán, miközben közelebb hajol, de nem azért, hogy megharapja, ajkai inkább a másik ajkaira vándorolnak, hogy egy tőle megszokott, kissé talán vad csókot adhasson a lánynak.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-19, 11:23 pm

*Ahogy az sejthető volt, Demetrius nem fogja hagyni, hogy bántódásom essen. Jó volt a megérzésem, itt tartózkodik a klubban, így miután a két semmirekellőt lerendezte, már köszöntjük is egymást, csak a magunk modora szerint, de jó ez most így.*
- Haragszol rám, amiért egy időre eltűntem? *teszem fel a nagy kérdést, mivel nagyon is érdekelne, hogy vajon most mi a véleménye rólam, hogy megbántottam-e vagy esetleg az idő oly gyorsan elröppent neki, hogy szinte fel se tűnt a hiányom. Remélem, hogy azért nem más nőkkel mulatta az időt, de ahogy megismertem, erről bizonyára szó sincs, nem egy olyan férfi, éppen ez az, ami tetszik benne. Egy újabb kérdést is felteszek neki, arra utalva, hogy vajon még mindig az övé vagyok-e, de amikor hallom a szavakat, hirtelen dermedek meg, így állok hát meg, majd fejemet is megrázom kissé.*
- Hogy gondolhatsz ilyet? Egyébként is, arról szerintem már tudnál... mivel te vagy a vezérük. *mondom most már hűvösen, majd végül bólintok.* - Nem tartozom senki máshoz, csak hozzád, ha úgy szeretnéd... bár régebben nem akartad. *és végül tovább lépek, így foglalok hát helyet az egyik bőrkanapén, de most nem nézelődök tovább, hanem a másikra tekintek, ki nemsokára már le is ül mellém és végül kibököm ám azt is, hogy miért is kerültük el egymást ennyi ideje.*
- Magisztereknek. Egyébként nem tudok róla... az egyik magiszterrel egy órán csúnyán összekaptunk, nem tetszett neki, hogy vámpírral vagyok... a nyakam elárult. *simítok is végig egy helyen, majd közben fekete tincseimet is arrébb hessegetem, így hát artériám is láthatóvá válik a férfi számára.* - Egy kicsit bántott, de nem volt nagy gond, nem fogom hagyni magam. *mosolyodom is le és most fel se tűnik, hogy előző szavaimnak mondtam részint ellent. Most kijelentettem, hogy vele vagyok - igen, mert én így érzem -, de részben bizonytalan is vagyok a dolgot illetően. Na de kíváncsi vagyok, hogy az újdonsült hatalmát vajon hogy fogadja, de mint hallom, nagyon is jó érzés a számára ez az egész, viszont az utolsó mondat, hogy talán egyszer én magam is megtudom, picit feldühít.*
- Azt akarod, hogy tiszteljelek és féljek tőled? *teszem fel az első kérdéseket, de akad ám még. * - Én nem akarok vámpír lenni soha, a varázserőm nekem többet ér az örök életnél, soha nem egyeznék bele, hogy engem is vámpírrá változtass... *jelentem is ki mérgesen, mivel azért ez így nem lenne fer és nem is leszek a szolgája... *
- Gondolj csak bele, akkor nem tudnál többé a véremből táplálkozni. *persze tudom, idővel megöregszem és azt ő nem díjazná szerintem és én magam sem, de még fiatal vagyok, még nem akarok ilyesmikre gondolni, hogy mi lesz később, mert lehet, hogy én magam fogom erre majd a jövőben megkérni, de most úgy érzem, hogy ez lehetetlenség. Soha nem adnám fel a mágiát. Ekkor jön a karolás is, amit ezek után picit kelletlenül fogadok, de nem húzódom el, csak akkor remegek meg picit, amikor a nyakamon simít végig. Oly régen harapott már meg, annyira rég éreztem azt a csodát, amivel akkor jutalmaz, de most nem az a célja, ajka az enyém felé halad, én viszont csak picit elfordítom a fejemet.*
- Ne hidd azt, hogy az én életemről te döntesz, Demetrius. *mondom még halkan, figyelmeztetően, mert azért vagyok itt és vele, mert én azt akarom, nem pedig azért, mert ő akarja... Ezt jobb, hogyha megjegyzi, de végül fejem visszafordítom felé, ajkára tekintek, majd ha még mindig meg szeretne csókolni, akkor szép szemeim lehunyom és végül viszonzom is a csókot. Lágyan kezdenék, de ő máris vadul vesz birtokba, így végül picit közelebb is kerülök hozzá testileg, majd egyik kezemmel át is ölelem derekát, úgy csókolok vissza, ahogy ő tőle kapom a csókot.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-19, 11:58 pm

*Talán Faith sem úgy gondolta a belépőjét ebbe a klubba, ahogy most éppen történik, hogy rögtön lecsap rá két fiatal vámpír, de mivel Demetrius is éppen itt tartózkodik, hamar rendet tesz, s talán ez a kis közjáték a többieknek is intő példa, hogy kihez nem érhetnek hozzá. Amikor viszont a páros le lesz rendezve, Demetrius és Faith már egymással foglalkoznak. A lány kérdésére a vámpír csak enyhén megcsóválja a fejét.*
-Örökéletű vagyok, tudok várni. Bíztam benne, hogy nem tűnsz el. *nem örült volna neki, ha hirtelen Faith felszívódik, és szőrén-szálán eltűnik, de ahogy eddig megismerte a lányt, na meg tudja, hogy vonzódik hozzá, biztos volt benne, hogy csak idő kérdése, és ismét találkoznak. Demetrius is elfoglalt volt mostanság, hisz a hatalomátvétel nem csak azzal jár, hogy az ember, vagyis a vámpír elteszi láb alól a teremtőjét, vagy az uralkodóját, és a helyébe lép. Sokminden másról is szól el, ráadásul Demetrius elő is merészkedett, klubot alapított, ami szintén időigényes dolog. Közben biztos Faithnek is volt dolga, így haragról szó sincs, inkább elfoglaltságról. Mivel azonban nem az ajtóban akar végig beszélni a férfi, főleg, hogy külön helye is van, így beljebb hívja a csinos leányzót, közben viszont hall egy kérdést is, amit talán kissé félreértelmez, mire Faith kissé kiakadva felel.*
-Azért, mert a vezérük vagyok, még nem tudok minden egyes mozzanatukról. *feleli a férfi kimérten, hisz ha ez így lenne, akkor neki semmi esélye nem lett volna fellázadni Darius ellen, hisz a férfi előre tudott volna a szándékáról.*
-Azt pedig, hogy kihez tartozol, szerintem eléggé kinyilvánítottam az előbb is, de már korábban is megmondtam, hogy te csak az enyém vagy. *pillant még a sárga szemekbe, majd tovább is indul, legközelebb pedig már csak a bőrülőknél áll meg, ahová le is ülnek, s a lány az elfoglaltságairól kezd beszélni, ami felől Demetrius érdeklődik is.*
-Szóval nem tetszett neki. Gondolom nem Sideris volt az... Na és miért nem tetszett neki? Mi köze van hozzá, hogy te mit kezdesz az életeddel? *kérdi, miközben szeme az idő közben csupasszá tett nyakra pillant, majd vissza a szép szemekbe.*
-Igen, azt rögtön gondoltam. Csalódtam is volna benned, ha csak úgy hagyod magad. Nem olyannak ismertelek meg. *na igen, még neki is nekiment többször, önfejűen, csökönyösen és vakmerően, még ha a magiszterrel vívott kis harccal ellentétben az ő keze által akár meg is halhatott volna. De ilyen ez a lány, és pontosan ez az, ami érdekessé teszi Demetrius számára. A téma viszont most a vámpírra, s a hatalmára terelődik, amiről el is kezd mesélni Demetrius, de most úgy tűnik, hogy Faith érti félre, méghozzá nem is kicsit. A szavakat hallva először csak értetlenül pillant a másikra a vérszívó, majd ajka lassan mosolyra húzódik, s végül elneveti magát.*
-Faith, Faith, Faith... *csóválja meg kicsit a fejét, majd ismét a sárga szemekbe tekint.*
-Én úgy értettem, hogy egyszer majd talán te is megismered, milyen érzés az ekkora hatalom. Boszorkányként vagy vámpírként... az még a jövő zenéje, de biztos vagyok benne, hogy egyszer meg fogod ismerni ezt az érzést. *megvan ebben a lányban az, amitől naggyá válhat, akárcsak ő, már csak azért is, mert az ő felemelkedéséhez is hozzájárult, még ha nem is olyan módon, ahogy azt eltervezték. Ezután viszont közelebb hajol, végigsimítva a lányka nyakán, s egész közelről, szinte suttogva mondja.*
-Ami viszont a tiszteletet és a félelmet illeti. Azokat már most is ismered. *hiába is tagadná a lány, mindkettőt érzi Demetrius, még ha nem is úgy fél tőle a másik, mint egy áldozata, de van azért némi tartás Faithben is, ebben egészen biztos. A szavak után viszont már csak csókolni akarja a másikat, de az még elfordítja a fejét, hogy pár szót szóljon.*
-Életekről nem is. Én a halálról szoktam dönteni, bár egyes esetekben az új, egészen más életet adhat. *vigyorodik el kissé, úgy, hogy szemfoga is kivillan, de ezután már le is csap a puha ajkakra, amiket vadul csókolni kezd.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-20, 12:12 am

*Azért örülök, hogy nem esik nekem, mint valami féltékeny tini, hogy hová is tűntem vagy hogy miért nem jelentkeztem előbb, inkább normálisan válaszol, mely szerint ő ráért. Ismer, sejtheti, hogy nem hazudok neki, ahogy azt is, hogy másra sincs szükségem, ugyanis Demetriust mindent meg tud adni nekem, amire csak vágyhatom. Az meglehet, hogy a napon nem sétálhatok vele, de ez annyira nem számít most, az én életemben egy picikét sem... *
- Nem is akarok máshoz tartozni, eddig is lett volna lehetőségem, de én már választottam. *még mindig nem értem, hogy mivel kelthettem fel ennyire az ő érdeklődését, de örülök neki, hogy mindez így alakult. Na de sikeresen megérkezünk idő közben az ülőalkalmatosságokhoz, így helyet foglalunk, majd már az iskolában történtekről mesélek neki.*
- Miért vagy benne biztos, hogy nem Sideris volt? *kérdezek is rá erre, majd végül folytatom is.* - Egyébként tényleg nem ő volt. A neve Lucius és valószínűleg azért nem tetszik neki, mert ő egy vérfarkas tudtom szerint... *nem tudom, hogy ehhez Demetrius vajon mit fog szólni, de szerintem neki sincs sok köze hozzá, ahogy fordítva se, de én nem is mesélek többet, hanem inkább tőle érdeklődöm és mint hallom, a félreértés hamar meg is történik, de Demetrius nyugodtabb természetű lény annál, mintsem rögtön ordibáljon velem és vitázzon, inkább megmagyarázza a dolgokat, így nézek hát komolyan a szemeibe, majd picit le is sütöm szemeimet, kellemetlen és mintha még egy kis pír is megjelenne szép orcámon.*
- Nem tudtam, hogy így érted... *ahogy viszont keze a nyakamhoz ér, rögtön megérzem harapása hiányát, akár csak a testéét is. Én szeretem a testiséget, ezt ő is tudhatja, hiszen már voltunk együtt és oly rég volt már mindez, annyira hiányzik, de nem, nem mondom ki, nem utalok rá, mégis hogy nézne az ki? Na de még akad mit mondania, én pedig bizony bele is borzongok a szavaiba, mert tudom, hogy akármennyire is keménynek mutatom magam, még most is, bizony tényleg kissé félek is tőle, de talán ez teszi oly vonzóvá a mi helyzetünket. A csók viszont végül megtörténik, nem ellenkezem sokáig, így picit bele is markolok az oldalába, majd miután kiélveztem az ajkát, körbe is pillantok, hogy vajon mennyire is néznek furcsán ránk, de ahogy pár tekintetet megérzek, úgy hajolok Demetrius füléhez.*
- Kívülről úgy látszott, hogy van fent valami... talán szobák. Nem vonulunk el, kettesben? Idegesít, hogy mindenki minket néz. *kérdezek is rá erre, majd visszadőlök a kanapéra és végül hogyha beleegyezik, akkor fel is kelek, hogy vele együtt léphessek fel a hosszú lépcsősorokon.*
- Ugye nem mulattad az időt más nővel? *kérdezek is rá erre halkan, mert azért féltékeny típus vagyok mégis csak, Ryan mellett volt rá okom, nem is kevés, most pedig nem vagyok biztos abban, hogy csak én kellenék neki, ahogy abban sem, hogy kellek-e neki egyáltalán, tehát tudni akarom, hogy volt-e együtt mással, hogy ért-e úgy máshoz, ahogy hozzám... de ha a válasz igen, akkor lehet, hogy nagyon gyorsan fogok elhúzni innen, még most.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-20, 12:52 am

*A kalandos belépő után hamar megindul a páros Demetrius elkülönített helye felé, ám út közben megállnak még pár pillanatra, hogy tisztázzák, Faith kihez is tartozik. Ezután viszont már tényleg a férfi külön helyén folytatják a beszélgetést, ahol a lány mesélni is kezd az egyik magiszterről, aki nem nagyon örül neki, hogy ő egy vámpírral van. Demetrius ki is zár egyet a három magiszter közül, amire Faith vissza is kérdez.*
-Siderissel állapodtam meg, hogy megtűrjük a másikunkat egymás mellett. Mármint a vámírok a mágusokat és fordítva. Ráadásul ő látta, hogy te velem vagy, mikor a kastélyban járt, de akkor nem csapott érte hisztit. Miért most tenné? *magyarázza meg az elgondolását, amit be is igazol a lány, mikor kimondja a Lucius nevet. Azonban kiderül még egy meglepő dolog is erről a férfiról, méghozzá az, hogy vérfarkas.*
-Vérfarkas? És egy iskolában tanít? Mik nem vannak. *ciccen fel kissé megvetően a férfi, majd egy fejcsóválás után folytatja.*
-Szóval morog az a kutya, hogy egy vámpírral vagy. Hát ha valami problémája van velem, csak jöjjön. Majd ellátom a baját. *nem nézi le a férfit, legalábbis az erejét nem, a vérfarkasságát viszont igen, mivel ősi ellenségek, de tisztában van a saját erejével is, na meg a vámpírcsapattal, akiknek ő parancsol. Na meg a Siderissel kötött alku miatt kockázatos is lenne merész lépést tennie a vérfarkasnak, hisz lehet, hogy egy vámpírt megölne, de egy egész falka rohanná le az iskolát. Közben viszont a lány a hatalomról is érdeklődik, amiről el is mondja véleményét a férfi, ám ezt Faith sikeresen félre is érti. Ahelyett azonban, hogy ebből vita kerekedne, Demetrius higgadtan kifejti, hogy mire is gondolt, mire a lányka csak lesüti szemeit. Ezután viszont jöhet végre a csók, amit már rég nem váltottak, hála annak, hogy egy ideje nem találkoztak. Előtte még azért pár szót váltanak, de végül valami kellemesebbre használják ajkaik és nyelveiket. Akárcsak korábban, most is vad ez a csók, de mit is várhat az ember egy olyan természetű vámpírtól, mint Demetrius? Hosszasan eltart ez a kis összeborulás, ám mikor ajkaik elválnak, a lány körbepillant, majd valami szoba felől érdeklődik. Szavaira Demetrius is a nézelődökre pillant, mire azok rögtön vissza is fordulnak a másik irányba, végül viszont a sötét szempár a sárga íriszekre vándorol.*
-Jól láttad, valóban szobák vannak a tornyokban, bár... nem a leghagyományosabbak. *a célnak, hogy kettesben legyenek viszont teljesen megfelel egy olyan szoba, így hát fel is állnak, s megindulnak az egyik torony felé, közben viszont előbújik a féltékeny nőszemély Faithből.*
-Dehogynem. Nőkkel, férfiakkal, gyerekekkel... szeretem velük múltatni az időt. De nem úgy, ahogy te gondolod. *talán még nem ismeri elég rég Faith ahhoz Demetriust, hogy tudja, nem éppen egy nagy csajozós típus. Igaz, az utóbbi időben ez valahogy megváltozott, mivel három nővel is közelebbi viszonyba kerül, közülük az egyik Faith, de előtte hosszú ideje nem volt már senkivel, így ezt a pár napot vagy hetet igazán kibírta kísértés nélkül.*
-Na és te? Vissza tudtad folytani pajkos vágyaidat, amíg nem találkoztunk? *elég vad tud lenni ez a lány, ezt már jól tudja Demetrius, ráadásul ahogy észrevette rajta, a testiségeket is igencsak kedveli, tehát ki tudja. Mindenesetre lassan azért felérnek az egyik toronyba, ahol a férfi kinyitja az egyik szoba ajtaját, ahová be is sétálnak. A szoba még egész kellemesen is nézne ki, ha nem lennének benne láncok, kötelek, és különféle veszélyes tárgyak, amik minden bizonnyal a vámpírok szórakozására vannak előkészítve, ha felhoznak ide egy áldozatot. Az ajtót be is csukja maguk mögött a férfi, majd lassan beljebb sétál.*
-Itt már nem fognak bámulni a többiek. *az ágyhoz érve le is ül annak szélére, s onnan tekint a lányra.*
-Tudod, azon gondolkoztam, amíg nem találkoztunk... *kezdi egy kis szünet után, kissé talán el is merengve, pár másodperc szünetet tartva.*
-Hogy attól függetlenül, hogy némileg megismertelek, lényegében nem tudok rólad semmit. Igazán mesélhetnél egy kicsit magadról, hogy ki is vagy valójában. *tényleg nem tud sokmindent a lányról, a jellemén, a nevén, az erején és a testi adottságain kívül, mert hiába töltöttek már együtt sok időt, valahogy erre még sosem tértek ki, de talán majd most hallhat valamit a másikról.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-20, 1:09 am

*Nem igazán tudom, hogy miért is zárja ki pont a cruoris ház vezetőjét Demetrius, ezért is kérdezek rá most minderre, de amikor meghallom a szavait, csak aprót bólintok felé, jelezve, hogy értem én a dolgokat és végül Luciusról is ejtek pár szót, így árulva el a vérfarkasságát is a vámpírnak. Tudom, hogy ezzel veszélybe sodorhatom a másik férfit, de nem érdekel, nagyon is haragszom rá, amiért órán megalázott a többiek előtt.*
- És egyben auror volt... szóval az olyan mágusokra vadászott, mint én, akik a fekete mágiát művelik... Furcsa egy férfi... *ahogy érzékelem, Demetrius gondolatai eléggé elkalandoznak Luciuson, de mégse kellene ennek így maradnia, így hát nemsokára már inkább pár további szó után egymásnak szenteljük az időt, így csókoljuk meg hosszan a másikat, igen csak vadul, amelyben nem tartom ám vissza a vámpírt, viszont a csók után körbenézek és mint látom, nem egy vámpír figyelte meg azt, hogy mi mit is csinálunk és engem ez egy cseppet azért írritál, tehát jó lenne elmenni innen... *
- Nem a leghagyományosabbak? *kérdezek vissza, mivel fogalmam sincs, hogy mire gondolhat, de nemsokára már fel is kelünk, így távozunk el a kíváncsi szemek elől és közben azért érdeklődni is kezdek, hogy vajon Demetrius hű-e hozzám vagy mások után is kacsintgat egy picit. De amikor meghallom a szavait, akkor csak felsóhajtok cseppet.*
- Tudod, az előző barátom nem volt éppen a hűség mintaképe és azóta félek, hogy esetleg nem lehetek elég jó... neked sem. *ismerem is be, de a kérdést természetesen visszakapom, melyre számíthattam volna, így csak fejemet rázom picit, mégis hogy feltételezhet ilyesmit?*
- Persze, hogy vissza! Én... én nem adom oda magam akárkinek és nekem csak te kellesz. Senki nem tudott még ilyesmit adni, mint te. *hiszen a vérszívás és a szex, na meg a durvaság azok már olyan dolgok, amelyekre más nem képes, csak egy vámpír, Demetrius viszont a kedvesség és a durvaság egyvelegét adja nekem, amelyre most is vágynék, de nem, nem azért jöttem ide, nem fogok rámozdulni, majd ha ő akarja, akkor megteszi, ő a férfi. A szoba ajtaja végül kinyílik és amikor meglátom a különféle dolgokat, lassan lépek csak befelé.*
- Miért egy ilyen szobába hoztál? Mit... tervezel? *lépek is oda az egyik lánchoz, melynek végében egy bilincs lóg és picit végig is simítok rajta. Nem, nem félek, csak... furcsa ez az egész, nem tudom mire vélni, de amikor megszólal az ágy felől a vámpír, rögtön eleresztem a láncot és már felé is fordulok.*
- Azon furcsa, hogy nem gondolkodtál még el, hogy azért nem tudsz rólam szinte semmit, mert nincs is mit mesélnem. *indulok meg felé, majd nemsokára már le is guggolok elé, kezeimet pedig combjaira fektetem, úgy nézek fel a szemeibe.*
- Nekem a Mysterio előtt nem volt életem... A szüleim nem engedtek sehova és bár néha kiszöktem, nagyon vigyáztak rá, hogy a hollandiai birtokunkon maradjak, mivel holland vagyok. Jó tanárok tanítottak, figyeltek rám és végül ide kerültem. Minden itt kezdődött a számomra... megszerettem ezt a helyet, lázadó természetem is megmutatkozott és ilyenné váltam, mint amilyennek most látsz. De hogy mit mesélhetnék a régebbi időimről, nem tudom, tényleg nem volt semmi abban az életben, utáltam. *csóválom is meg picit a fejem, majd végül térdeim lassan a földre koppannak, így térdelek le elé, majd nézek is bele mélyen a másik szemeibe.*
- Ma estére csak az enyém vagy? *nem tudom, hogy van-e valami dolga még a férfinek mára, de hogyha nincs, akkor biztosan ki fogom őt sajátítani magamnak. Viszont a térdelésemnek is oka van ám, így kotrom el egyik oldalról a hajam, majd fordítom is el fejemet úgy, hogy a nyakamhoz férhessen a férfi és nyugodtan megízlelhesse a véremet.*
- Remélem szeretnéd... hogy kívánod még a vérem. *suttogom halkan, fél szemmel őt figyelve, mivel nagyon is remélem, hogy még mindig ugyanúgy vágyik rám, mint régen, ebben a pózban pedig tökéletesen hozzám tud férni... már ha onnan szeretne inni.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-20, 1:48 am

*Mikor szóba kerül, hogy az egyik magiszterrel összetűzésbe keveredett Faith, s Luciusról még az is kiderül, hogy vérfarkas, Demetrius igencsak meglepődik. Nem gondolta volna, hogy egy ilyen lény taníthat egy iskolában, hisz közveszélyes lehet. De úgy tűnik, itt még nem ér véget a férfi leírása, mert mint kiderül, korábban az olyanokra vadászott, mint Faith, és ami most ő maga is lett.*
-Furcsa? Az nem kifejezés. *ilyenről se hallott még Demetrius. Látszik, hogy egy vérfarkasról van szó. Na de a másik férfiról már így is túl sok szó esett, inkább azzal kéne foglalkozni, hogy hosszú idő után újra találkoztak, így hát közelebb is húzódnak egymáshoz, hogy egy vad csókot váltsanak. Ennek a csóknak viszont közönsége is akad, amivel bár Demetrius nem foglalkozik, Faithet frusztrálja, így inkább egy külön szobába menne, ahol csak ketten lehetnek. Szerencsére ilyenből akad is néhány a tornyokban, bár a legtöbb tartalmaz némi extra felszereltséget.*
-Majd meglátod. *vágja rá a visszakérdezésre a vámpír, majd már meg is indulnak az egyik torony felé. Útközben azonban rátérnek arra, hogy valamelyiküknek volt-e mással dolga, amíg nem találkoztak egymással. Nem ismerik még túlzottan egymást, így hát nem csoda, hogy erre rákérdeznek, de úgy tűnik, hogy egyikük sem csábult el másnak. Továbbhaladva végül felérnek a kívánt szobába, ahová be is sétálnak, ám a láncok és egyéb felszerelések egy újabb kérdést csalnak ki a lánykából.*
-Itt a legtöbb szoba így néz ki. Amúgy meg nem tervezek... majd improvizálunk. *húzódik egy kis mosolyra ajka, majd miközben Faith egy bilinccsel barátközik, ő az ágyhoz sétál, s le is dobja magát annak szélére. Az, hogy eddig nem futottak össze, még nem jelenti azt, hogy Demetriusnak eszébe sem jutott a lány. S bármennyire is gondolkozott, túl sok dolgot nem tudott felidézni róla, ami a múltjára, a maga valójára utalna, így hát ezt most fel is veti a másiknak. A válasz viszont nem túl egyértelmű, ez látszik is a vámpír arcán, így a sárga szempárba tekint, miután Faith leguggolt elé.*
-Ezt meg hogy érted? *talán felesleges is volt ez a kérdés, mivel a lány mesélni is kezd, Demetrius pedig most csendes hallgatóságnak mutatkozik, ugyanis nem vág a lányka szavába.*
-Szóval holland vagy. Akkor valami plusz infót azért sikerült megtudnom rólad. *biccent egy aprót, bár sokkal előrébb tényleg nem került Faith-el kapcsolatban. A leányzó viszont térdre ereszkedik előtte, majd egy kérdést is feltesz, mire lassan kis mosoly ül ki Demetrius arcára.*
-Inkább te vagy az enyém. De miért... mit szeretnél csinálni? *a lányka viszont már félre is dobja nyakánál a haját, ismét elővillantva csábos ívű nyakát, ami egy vámpírnak ellenállhatatlan, s ezzel a lány is tisztában van.*
-Hogy kívánom-e? Legalább annyira, mint te a harapásom. *a szemfogak elővillannak, a férfi pedig kissé előre is hajol, hogy beleharaphasson az előtte térdelő lány nyakába. Pont jó így a magasság, s bár tény, hogy vehetné máshonnan is Faith vérét, mint korábban, de még csak most találkoztak újra. Nem kell mindent elkapkodni, a nyak most tökéletesen megfelel a célnak. Na meg így legalább azt az átkozott vérfarkast is eheti a fene. A hegyes fogak át is szakítják az ismerős bőrfelületet, s elmélyedve a lányban fel is szabadítják annak értékes, édes vérét, amit a vámpír azonnal kortyolni kezd. Leírhatatlan, mennyivel finomabb az íze, mint egy egyszerű emberé, legyen az akár félvér varázsló. Az aranyvér milliószor finomabb, s nagyobb élvezetet nyújt, így Demetrius magához is karolja a lányt, s hirtelen fordítja át, szinte repülve magukat, így a csinos holland leányzó be is huppan a puha ágyba, Demetrius fogai viszont azon nyomban ismét mélyre hatolnak, s még több vért vesz magához. Tudja, hogy uralkodnia kell magán a mennyiséget illetően, mivel nem akarja máris kiütni a lányt, s ki tudja, még mihez kezdenek a mai este folyamán, s mikor veszi még a szépség vérét, de azért kihasználja az alkalmat, ha már egy ideje nem volt rá lehetősége. Ahogy viszont elszakítja ajkait, az értékes vér az ágyneműre csurog, de hogy ne menjen sok kárba, a vámpír még véres szájjal végignyal a két fognyomon, majd mélyen a sárga szemekbe néz.*
-Hiányoztál! *azzal ismét vadul lecsap a puha ajkakra, nem törődve vele, hogy Faith továbbra sem vámpír, és valószínűleg nem élvezi úgy a vére ízét, mint ő maga, de ha egy vámpírral van, ehhez hozzá kell szoknia.*

//fagy//

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-20, 10:12 pm

//olvad//

*Úgy érzem, hogy már így is éppen eleget meséltem Luciusról, tehát ideje lenne tovább lépni ezen a témán, sőt, ezen az egész helyen is, ahol mindenki minket néz, ezért is hozom fel az ötletet, mely szerint felmehetnénk a felső szintre. Kívülről nézve valamiféle szobáknak tűnt és mint hallom, nem is tévedek, csak egy kis megjegyzést hallok a hellyel kapcsolatban Demetriustól, de hiába kérdezek rá, nem árul el semmit, amíg fel nem érünk. A felfelé út se telik teljesen összetűzésmentesen, de mi már csak ilyenek vagyunk. Végül meg is érkezünk a kívánt szobához, amelybe miután betérek, bizony fel is kell tennem egy kézenfekvő kérdést, ugyanis meglep, hogy ide hozott... nem tudom, hogy mi a terve, de nem ártana tisztáznunk még most, időben.*
- Sose hagynám, hogy egy ilyenhez kiköss. *csóválom meg a fejemet is, hiszen ezeket a láncokat még én se tudnám szétégetni, nem hiszem, hogy egyszerűen kiszabadulnék, túlságosan is ki lennék szolgáltatva a vámpírnak, annyira pedig nem bízom benne. Szóval inkább el is eresztem, jobb lesz nem is foglalkozni ezzel a hellyel, Demetrius úgyis csak az idegeimet akarja húzni, nem akar semmi mást tenni... jobb ezzel bíztatni magam, mert igaza volt odalent, tartok tőle valamilyen szinten. Amikor viszont érdeklődni kezd felőlem, csak lassan megindulok felé, majd miután elé guggolok, már mesélni is kezdek, így árulom el azt, hogy a Mysterio előtt nem volt igazán életem, tehát egy unalmas kislány életét éltem, kire a szülei mint valami kincsre, úgy vigyáztak. *
- És te hol születtél? *kérdezek rá én is erre, ugyanis ezt még nem tudom róla, de ha már én elárultam, hogy honnan is érkeztem, ennyit ő is megtehet. A válasz után viszont elé térdelek, de nem azért, hogy ezzel megalázzam magam vagy bármi hasonló, hanem egyszerűen egy harapásra vágyom, de előtte még érdeklődöm egy kicsit.*
- Hogy én a tiéd? Majd meglátjuk. *mosolyodom el, de a kérdésére csak még szélesebbé válik a szép mosoly.* - Majd improvizálunk. *kacsintok is rá és végül fejemet félre is hajtom, akár csak a hosszú, fekete tincseket, így fedem fel szép nyakamat a vámpír előtt.*
- Én nem a harapásodra vágyom... *szorítom is meg picit a combjait, mivel nem erről van szó... vagy valahol belül mégis? Fogai végül húsomba hatolnak, így szisszenek is fel picit, mivel érzem még a fájdalmat, de aztán szemeim behunyva sóhajtok fel kissé. A méreg szétárad a testemben és bár minden csepp vérem eltávozását érzem és hallom is, nem zavar... csak hagyom, had vegyen magához annyit, amennyit csak akar. A következő pillanatban viszont már az események felgyorsulnak, az ágyra is kerülök és úgy ölelem át két kezemmel a vámpírt, nem is foglalkozva most felcsúszott szoknyámmal, melynek hála majdnem kilátszik a bugyim is, de nem, még nem látszik ki túl sok minden belőle és halkan nyögdécselni is kezdek, hiszen ez az undorító dolog oly élvezetekhez juttat, mint szinte semmi más... Szinte, mivel Demetrius ezt is képes fokozni. Ahogy viszont eltávolodik a nyakamtól, csak lustán kinyitom szemeimet, majd mosolyogva nézek véres ajkaira. Szavait viszonoznám, de már nincs időm, mivel hosszú csókját élvezhetem. A vérem nem túl kellemes ízű, legalábbis a számomra, de nem ellenkezek, csak kezeimmel végigsimítok hátán, úgy csókolom hosszan a vámpírok vezérét, kissé bele is túrva dús hajába.*
- Ugye nem csak a vérem miatt akarsz velem lenni? *kérdezek rá halkan, ahogy a csókba egy kis szünet áll be, mivel nagyon is örülnék, hogyha a vérem nélkül is kellenék neki, bár meglehet, hogy ez csak egy álom marad... A tekintetem cseppet fátyolos, testem is gyengébb az elvesztett vértől és szerintem a csizmámban lévő pálcámat se tudnám most nagyon használni, de nem érdekel, picit sem zavar, hogy ismét ki vagyok neki szolgáltatva, szerintem vigyázni fog rám, ahogy eddig is tette és nem hiszem, hogy bármelyik vámpír fel merne jönni ide, hiába is érzik az aranyvér szagát, a vezérüké vagyok, senki másé.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-20, 10:54 pm

*Mikor a páros felér a szobába, s annak felszerelése Faith szemei elé tárul, a lány megértheti, mit is értett azalatt a vámpír, hogy nem épp a leghagyományosabbak. Az ágy körül lógó láncok, bilincsek és kötelek talán kissé abszurd képet alkothatnak, de mindez csak nézőpont kérdése. Faith viszont egy bilincsnél megállva kezd el érdeklődni, de aztán azonnal ellenkezni is kezd ez a játékszer ellen.*
-Az nem baj. Úgy még izgalmasabb, ha ellenkezel. *csillan meg a férfi szemfoga, mikor elvigyorodik, s bizony látszik rajta, hogy komolyan is gondolja a szavait. Ezekbe a láncokba általában nem is önként bújnak bele azok, akiket kiszemel magának egy-egy vámpír, legfeljebb csak akkor, ha már sok vérét vette, így az endorfinnak hála belemegy az ilyesmibe, de persze ehhez kellő perverzség is szükségeltetik. Na de most nem azért hozta ide a lányt, hogy ez legyen a sorsa, vagy legalábbis egyelőre biztosan nem, így inkább előáll azzal, hogy mesélhetne magáról a lány, élete korábbi időszakáról, amiről ő még semmit sem tud. Faith elé is sétál, majd leguggol, s röviden, szinte csak pár szóban mesél, mert mint kiderül, nincs túl sok minden, amit megoszthatna Demetriussal, mivel igencsak rövid pórázon volt tartva, hála a mindentől óvó szülőknek. Ó, ha tudnák, hogy a kicsi lányuk most épp egy legfőbb vámpírral szűri össze a levet... Mit nem adna érte, ha láthatná a képüket. Annyit azért elárul magáról a lány, hogy holland származású, viszont ha már itt tartanak, vissza is kérdez ugyanerre Demetriusnál.*
-Egykoron még Romániában láttam meg a napvilágot. Akkor még láthattam, ma már kissé rossz hatással lenne rám. *mosolyodik el kissé, Faith viszont ezután csak térdre ereszkedik előtte, amit kíváncsian figyel a férfi. Sokmindent ki tud nézni ebből a lányból, hogy éppen mi ezzel a célja, főleg, mikor Faith rákérdez, hogy kisajátíthatja-e ma estére a fővámpírt. A férfi kérdésére adott válasz viszont ismét megmosolyogtaja Demetriust. Hát igen, ezt csípi ebben a lányban, a hozzáállását és a spirituszát. Végül a csinos buksi arrébb billen, s elővillan a csinos nyak, egyértelművé téve ezzel, miért is térdelt a férfi elé a lányka. Hülye kérdés, hogy még mindig kívánja-e a vérét Demetrius, elég egyértelmű erre a válasz, de a szavaival nem ért maradéktalanul egyet a lány.*
-Ugyanmár... Kár tagadni. *feleli a combszorításra, de a következő pillanatban már le is csap a csinos nyakra, mélyre mélyesztve szemfogait, s szívni is kezdi magába a vért. Nem érdekli, hogy eleinte felszisszen a lány, hisz a későbbi élvezet bőven kárpótolja a szépséget azért a pár pillanatnyi fájdalomért. Közelebb is húzza magához a csinos holland lánykát, majd egy váratlan pillanatban hirtelen fordul meg vele, s háttal az ágyba dobja őt, de persze nem száll le róla, de még csak el sem távolodik, inkább azonnal visszamélyeszti a fogait, hogy még többet ihasson. Egy bizonyos mértéket azért megtart, így végül eltávolodik a nyaktól, lenyalva róla az utolsó pár csepp vért. Végül ismét lecsap a a rózsaszín ajkakra, melyeket így most összemaszatol a lány tulajdon vérével, de annyi baj legyen, neki ettől csak még jobban tetszik ez az egész, bár Faith valószínűleg kihagyná a vért a csókból. Amikor viszont ismét elválnak ajkaik, a diáklány újra aggodalmaskodni kezd, hogy Demetrius csak a vére miatt akar vele lenni, ígí tekintetük újra találkozik.*
-Tény, hogy a véred is szerepet játszik benne. De van még itt pár aranyvérű rajtad kívül. *többet nem is mondd, hisz jó párszor hallotta már ezt a kérdést, de nem fog magyarázkodni. Azért van a lánnyal, amiért akar. Viszont ez a hirtelen váltás most mégis arra készteti, hogy lemásszon a lánykáról, s csak mellé ülve tekint rá.*
-Nem nagyon értelek amúgy. Mindig azzal jössz, hogy nem szeretnéd, ha csak a véred miatt kellenél, de amint megjössz, szinte rögtön felajánlod, hogy harapjalak meg. Akkor mégis mit akarsz? *tekintete mélyen a sárga szemekbe tekint, próbálva megérteni ezt a lányt, bár ez lehet, hogy reménytelen dolog. Hiába többszáz éves vámpír, egy nő gondolkodását megérteni még így sem mindig könnyű.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-20, 11:07 pm

*A bilincsek és láncok láttán egy aprócska félelem azért megjelenik bennem és hamar ki is jelentem, hogy az ilyesmibe én nem fogok belemenni, de a válasz egy picit sem bizakodó a számomra, de nem, biztosan csak tréfál, nem akarna ilyen helyzetnek kitenni... vagy mégis?*
- Próbáld csak meg! De aztán ne hisztizz, ha te húzod a rövidebbet. *villannak is meg szép szemeim, ezt akár veheti kihívásnak is, ugyanis már volt rá példa, hogy elbántam vele, megtehetem azt legközelebb is. Viszont a beszélgetésünk most már normálisabb mederben folyik, így mesélek egy picikét magamról, majd kérdezek is rá arra, hogy vajon Demetrius honnan is jöhetett ide, így amikor meghallom az országot, csak aprót biccentek és egy kis mosoly is megjelenik az arcomon, mivel furcsa, hogy pont a nap fényével viccelődik egy vámpír. Elé térdelek és végül fel is kínálom magam és hát igen, hiába is tagadom, egyértelmű az, hogy mit szeretnék, így nemsokára már véremet is veszi és pár perc múlva az ágyban fekszünk, én hanyatt, Demetriust ölelve, ő pedig rajtam, így véve magához minden egyes értékes vércseppemet. Viszont a csók az már kissé undorító, főleg, hogy szépen össze is ken a saját véremmel, de mégsem ellenkezek ez ellen, még csak le se törlöm az arcomat, csak kitartóan nézek a szemeibe és teszek is fel egy kérdést, amire pozitív választ is kapok, így mosolyodom el, de ekkor ül fel a vámpír, én pedig meglepetten nézek utána... Mégis, mi ez a hirtelen változás? Nem értem. De ekkor előáll a nagy kérdéssel, én pedig azonnal meg is érzem a dühöt a testemben, mégis hogy kérdezhet ilyet? Én magam is felpattanok, hamar ülve fel, de a gyorsaság és a vérveszteség miatt kissé meg is szédülök, így kapaszkodom meg az egyik lelógó láncba, majd nézek is ridegen a vámpírra.*
- Eddig nem tudtam, hogy zavar az, hogy felajánlom magam... Talán nem kéne engednem, hogy megharapj? *kérdezek is rá erre, de az a baj, hogy a fejem most nem túl tiszta, de azért kapaszkodom továbbra is serényen a láncba.*
- És hogy mit akarok? A közeledbe kerülni, majd kinyírni téged... nonszensz, hogy miket kérdezel. *végül fel is kelek, így picit botorkálva, de el tudok távolodni Demetriustól, így megyek el a szemben lévő falig és dőlök is neki, nagyobb levegőket véve.*
- Azt hittem, hogy a vérem fontos neked, ezért adtam mindig... mint a csókot, a kettő azt hittem, nálunk összefügg. De ha nem akarod, akkor nem ajánlom fel máskor és elveszed majd, amikor kéred. *hajtom le kissé a fejemet is, ezek szerint soha, semmi se jó, amit teszek, még Demetrius is hibát talál a lépéseimben. *
- De egy ilyen után megérdemelnéd, hogy kiláncoljalak ide és végignézzem veled itt a napfelkeltét. *morgom magam elé, mivel igen, nagyon is mérges vagyok rá azért, amiért mindig ilyen helyzetbe kell hoznia. Miért nem tudja csak elfogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak? Miért kell éreztetni velem, hogy kell a mérge, hogy senkinek érzem magam nélküle? Nem, ezt akkor se fogom elárulni, hogy mennyire is támaszkodom rá, hogy ő mellettem legyen és hogy ezért szinte bármire hajlandó vagyok... Ha ezt megtudná, akkor már nem kellenék neki, az ellenségem, mindig is az volt, nem akarom, hogy ez megváltozzon vagy hogy olyan legyek számára, mint bármelyik másik ember, aki a kedvében akar járni.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-20, 11:37 pm

*Úgy tűnik, a bilincsek és a láncok némi félelmet keltenek a lányban, Demetrius viszont kiélvezi az adott helyzetet. Lehet, hogy nem szeretne a lányka olyan helyzetbe kerülni, hogy azok a bilincsek az ő kis kezeit szorítsák, de még ki tudja, mi fog történni a jövőben. Ez a válasz viszont nem nyugtatja meg értelemszerűen a szépséget, így rögtön harciasan vág vissza. A mosoly továbbra is ott marad Demetrius arcán, miközben biccent egyet.*
-De te se, ha netán te jársz pórul. *gond nélkül állja a másik tekintetét, végül azonban a kikötözés helyett inkább csak tovább beszélgetnek, higgadtabb és a lány számára is megnyugtatóbb témákról, így derítik ki egymásról azt is, hogy ki honnan is származik. De a beszélgetés is véget ér egy idő után, mikor Faith felkínálja a nyakát egy harapásra, aminek nem is áll ellen a férfi, sőt mi több, az ágyba is bedobja a lányt, hogy ráfeküdve szívhassa tovább édes vérét. Az önmegtartóztatás viszont nagyon fontos, ha nem akarja megölni, vagy máris kiütni a lányt, így nyaka helyett végül ismét édes ajkait választja játékszerül a férfi,s egy újabb vad csókban részesíti a szépséget, ami ellen az nem is ellenkezik, még akkor sem, ha véresebb, mint ahogy azt ő szereti. A kérdés viszont, amit ezután megkap a férfi, s amit már annyiszor megkapott, kissé ki is zökkenti Demetriust ebből az összeborulásból. Nem érti a lányt, hogy miért áll elő mindig ezzel, de most már rá is kérdez a dologra, azt is elárulva, hogy magát kell okolnia Faithnek, ha így érez, mivel ő ajánlja fel mindig szinte rögtön a nyakát és vérét. Mindez viszont úgy tűnik, hogy nem nyeri el a lányka tetszését, sőt, dühtől fortyogva pattan fel hirtelen, amibe bele is szédül, de még időben megkapaszkodik egy láncban. A rideg tekintet mellé pár szót is szól a férfihez, mire az csak megcsóválja a fejét.*
-Nem ezt mondtam. Egyszerűen csak nem értem, miért jössz mindig ezzel, hogy csak a véred miatt kellesz, mikor önként adod azt nekem. *vágja rá a férfi, a közelébe férkőzésre viszont nem szól semmit. Tudja, hogy ez hülyeség, hisz elég erős a lány ahhoz, hogy szemtől-szemben próbálkozzon meg őt megölni, ha az lenne a célja. Ebben már csak azért is biztos, mert volt már rá példa.*
-Jól mondod, fontos a véred. Vámpír vagyok, már hogy a fenébe ne lenne fontos? De akkor ne gyere nekem mindig ezzel, mert már nagyon unom. *mordul fel végül ő is, mivel ez a lány bizony ki tudja hozni olykor a sodrából, például az ilyen makacskodással, különösen akkor, ha nem neki van igaza. Faith viszont idő közben eltávolodik a vámpírtól, s inkább a szemközti falnak dől, onnan morgolódva tovább, amit Demetrius összeszűkült szemekkel figyel, majd ő is feláll.*
-Valóban? Ha ennyire gyűlölsz, miért nem próbálsz megölni. Minek megvárni a napkeltét? *mordul vissza a másikra. Nem érti, mi a fene ütött a lányba, de ilyenkor mindig eszébe jut, miért volt olyan sokáig egyedül, nő nélkül. Nem könnyű megérteni az ő gondolkodásukat, sokszor egy élet is bőven sok az ilyesmihez, nemhogy 600 év. Nem pont így gondolta az újbóli találkozást a szépséggel, de Faith mindig tud neki meglepetéseket okozni, ami olykor pozitív, máskor viszont negatív kimenetelű is lehet. Ki tudja, még az is lehet, hogy a mai találkozásuk nem úgy fog záródni, mint az utóbbi alkalmak, hanem sokkal inkább úgy, mint az első találkozásaik egyike.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-20, 11:52 pm

*Jobb szeretném még most tisztázni Demetriussal a szabályokat, így hát nemsokára el is mondom neki, hogy ne próbálkozzon semmivel sem, mert még a végén ismét ellátom a baját, ahogy annak idején. Ha nem kedvelném ennyire, akkor nem tudna közel férkőzni hozzám, ebbe biztos vagyok... *
- Én nem szoktam hisztizni. *azért bánt már velem durván és ha visszaemlékszik, sejtheti, hogy nem túl sűrűn fakadtam sírva vagy akadtam ki, tehát nem vagyok egy gyenge lány, ezt tudhatná. Na de az események egymást követik, így kötünk ki az ágyon és már oly kellemes lenne minden, de persze, hogy el kell rontania a hangulatot. Az én kérdésem csak a félelmeimre alapulnak, de ahogy érzékelem, ez mindjárt mást szül, így bontakozik ki a vita, melyet oly szívesen művelünk mind a ketten.*
- Azért, mert félek, hogy esetleg egyszer csak az fog számítani, csak a vérem. *magyarázom, de most már egyre kevésbé értem, hogy miként tudnám jól az eszébe vésni. Nem hiszem el, hogy ennyire nem tudja, hogy mi játszódik le bennem. Nem túl egyszerűen, de sikerül felkelnem és el is jutok a szemközti falhoz, amelynek nekidőlve már meg is fenyegetem. Persze nem gondolom igazán komolyan, nem tervezem azt, hogy majd bántani fogom, nem is hiszem, hogy képes lennék úgy igazán rosszat tenni vele, de amikor végül felkel, majd szavait meghallom, akkor csak meglepetten tekintek rá.*
- Egy szóval se mondtam, hogy gyűlöllek... *kezdek bele, de mint érzékelem, valaki nagyon másképp értelmezte a szavaimat.*
- Amúgy is, könnyen beszélsz most, hogy ennyi véremet vetted és bennem van a mérged. *mosolyodom el félszegen, majd szépen megtörlöm arcomat, így törölve le róla a vérem nagy részét, majd szépen előre is hajolok, így fogom hát meg a pálcámat, mely bár picit most remeg a kezemben, azért talán még halálos fegyver lehet... *
- Tényleg harcolni akarsz? Ismét kezdünk mindent előről, csak azért, mert meg mertem kérdezni, hogy számítok-e neked, odabent? *bár szíve már nem dobom, de mégis... pálcámmal a szíve felé is mutatok, jelezve, hogy arra a részre gondoltam, majd végül szépen dobok is egyet rajta, így hát a varázsvessző Demetrius kezébe is kerülhet. Az nélkül is tudnék még harcolni, de nem... nem fogok.*
- Tégy, amit akarsz, de én nem tudlak és nem is akarlak bántani. *fordítom el picit a fejem, tehát ha ő ennyire küzdeni akar, akkor csak hajrá, de én nem fogok mindent elrontani, nem fogom megkockáztatni azt, hogy elveszítsem és ha kell, pár pofont is kibírok a cél érdekében... végülis, ezt is vállaltam egy vámpír mellett.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-21, 12:33 am

*A vérszívás és a csók kellemes percei után ismét sikerül megmutatni kettejük kapcsolatának a másik oldalát, hisz a viták és veszekedések is hozzájuk tartoznak. Most sem marad ki mindez, hála annak, hogy Faith ismét azzal hozakodik elő, hogy Demetriusnak csak a vére miatt kell. Annyira utálja már ezt hallani a férfi, hogy le is száll a másikról, s kérdőre is vonja a szépséget, mire az ki is fakad, így megkezdik a szócsatát.*
-Észre fogod venni, ha csak a véred kell. Azt hiszed, szánnék rád akár csak egy perccel is többet az életemből a vérszívásnál, ha csak az érdekelne? Nyomoroghatnál bent a tömlőcben a többi rabbal, ha csak az számítana, de úgy látom, ezt nehezedre esik felfogni. *hihetetlen, hogy nem érzi a dolgokat a lány. Igazán belegondolhatna abba, hogy Demetrius egy fővámpír, akinek van egy hatalmas kastélya, megannyi helyiséggel, ahová be tudná őt zárni, de akár elég lenne kiláncolni akár ebbe a szobába is. Ráadásul, ha naponta idejönne érte, és mindig megharapná, egy idő után még ellenkezni is elfelejtene, hála a méregnek, ami függővé tenné szépen lassan. De úgy tűnik, ebbe nem gondol bele a lány, s mindig előhozakodik ezzel a kérdéssel. Teljesen más szemszögből értelmezik ezt a kérdést, ez jól látszik, de talán ezen nincs is mit csodálkozni. Az egyikük egy fiatal, zsenge, szerelemre éhes lány, míg a másikuk egy több száz éves, mogorva, és nem mellesleg élőhalott vámpír. Faith viszont végül nem az ágyon folytatja a vitát, hanem inkább a szemközti falhoz sétál, aminek neki is dől, onnan morgolódva tovább a vámpírral, s még a napkeltével is előhozakodik, mire aztán Demetriust tényleg elönti a méreg. Ha már a halálával hozakodik elő a lány, hát akkor csak tessék, meg lehet érte küzdeni. Fel is pattan az ágyról, kissé ráacsarogva a másikra, de erre csak meglepett pillantásokat kap válaszul.*
-Azt nem, de szívesen végignéznéd, ahogy hamuvá égek. Majdnem ugyanaz. *vágja rá a vámpír, de a lány végül rátér arra, hogy már nem kiegyenlíettek az erőviszonyok azáltal, hogy Demetrius a vérét vette.*
-Nem én hozakodtam elő a te haláloddal, szóval ne gyere itt a szemrehányással. *lehet, hogy igaza van a lánynak, s tényleg nem lenne fair épp most harcolniuk, de egy vámpírt mióta érdekel, hogy mi fair és mi nem az? Úgy tűnik, Faith végülis benne van a harcban, s miután megtörölte arcát, pálcáját is előveszi, egyenesen Demetrius szíve felé bökve vele.*
-A szavaknak súlya van. Te dobálóztál a halálommal, hát akkor rajta. *érződik a férfin, hogy komolyan mondja, amit mond, nem csak úgy vakon beszél a levegőbe. Úgy tűnik, nagyon nem szereti, ha a halálával fenyegtik, még ha Faith részéről ez nem is volt igazán fenyegetés. Már várja a lány támadását, amikor az végül csak felé dobja pálcáját. Nem éppen erre számít, így csak meglepetten legyinti el maga elől a számára értéktelen fadarabot, ami pár méterrel arrébb a földön koppan. Eleinte csak arra tekint a férfi, majd hirtelen kapja vissza tekintetét a lány sárga szemei felé, aki megadóan szól pár szót, le is hajtva a fejét. Demetriusnak ismét összeszűkülnek a szemei, majd hirtelen lép oda a másikhoz, elkapva a nyakát, s maga felé fordítva a lány fejét. Cseppet sem finomkodik, úgy nyúl most Faithhez, mint bárki máshoz, szemeiből viszont most némi megvetés tükröződik.*
-Mióta vagy ilyen szánalmas? Ha jól emlékszem, korábban azt mondtad, örökre az ellenséged maradok. Hol van az a Faith, akit megismertem? Hol az a lány, aki szembe mert velem szállni? *tekinete kissé talán rideg is, ahogy mélyen a másik szemeibe néz, majd ellöki magától a leányzót, egyenesen az ágy felé.*
-Azért voltál nekem érdekes, mert nem félted a halált, és szembe mertél velem jönni. Attól félsz, elveszítesz azért, mert csak a véred kell? Hát mondok valamit. Inkább emiatt fogsz. *veti oda a másiknak, majd az ajtóhoz lép, amit rögtön fel is tép, s miután kilépett rajta, hangosan be is csap maga mögött. Nem rohan túlságosan, tehát ha Faith nem akarja mindezt ennyiben hagyni, akár utól is érheti, bár kérdéses, miként hatnak rá a férfi szavai.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-21, 12:49 am

*Nem akartam semmit se elrontani, úgy gondoltam, hogy ide jövök majd Demetriushoz és minden jó lesz, mert igen, úgy érzem, hogy beleszerettem és nem akarok mással lenni. Csak egy kis nyugalomra vágytam, az ölelő karjaira, a mérgére, hogy magáévá tesz és kellemesen elleszünk, de mindez nem így történik, hála annak, hogy egy ártatlannak tűnő kérdésemmel mindent elrontok. *
- Nem esik nehezemre, én... én nem úgy gondoltam. *igaza van, most jut el az agyamig az, hogy mennyire igaza van. Tényleg megtehetné, rég leláncolhatott volna, már a szolgája lehetnék, ha ő azt akarná és mégsem akarja, egyszerűen nem ez történt, mi... mi mindig harcoltunk, egymással, egymás mellett, de sose voltak nyugalmas, békés percek. Mit is hittem... az igaz szerelem nem ilyen, soha nem lesz a mi kapcsolatunk normális, azt Ryan-el együtt elengedtem magamtól, ő már egy halott lény, teljesen más gondolkodással és most nem számít az, hogy én egy fiatal lány vagyok, ha őt akarom, nekem is olyannak kell lennem, keménynek, mint amilyen voltam, pedig néha mennyivel egyszerűbb lenne gyengének mutatkozni, a védelmező karjaiba bújni, mert igen, valahol belül szeretném ezt érezni, de nem tehetem. A falnál azért érzékelem, hogy túllőttem a célon, amikor a halálát említettem, így csak nagyokat pislogok a felém közeledő vámpírra.*
- Nem úgy értettem, te is tudod. *szólok halkan, igen csak visszafogottan, majd pálcámért hajolok és szépen a vámpír szíve felé célzok vele, de nem, nem tudom megtámadni, nem akarom őt bántani, szeretni akarom, vele lenni... igen, egy érzékeny, buta libára kezdek hasonlítani, így pálcám felé is dobom, mely nemsokára már a földön gurul el az egyik kis asztalig, én pedig beismerem azt, hogy ő nyert, harc nélkül. Ekkor viszont elkapja nyakam, majd már maga felé is fordít, így nézek bele a rideg szemekbe, miközben két kezem a férfi karját fogja. Fáj, nem is kicsit, de főleg a tekintete és a szavai.*
- Szánalmas? *ismétlem halkan a szavait és igen, nagyon is fájnak a kérdései. Bennem van, itt van az a Faith, kiáltana szinte bennem, de valami mégis elnyomja, így végül szemeim is lesütöm, szégyellem magam, rosszul esik, hogy ilyeneket mond, túl közel került már hozzám, de ekkor végül már az ágy felé lök, én pedig szépen le is zúgok rá, úgy nézek felé és szemeim egyre inkább elkerekednek attól, amit mond.*
- Demetrius... ne csináld ezt! *szólok utána, kezem is felé nyújtom, de igen, igaza van. Szánalmas vagyok... de ember vagyok, egy fiatal lány, mit vár mégis tőlem? Pár apró könnycseppet megengedek magamnak, ennyit muszáj, szükségem van rá és lenne többre is, de nem, nem hagyom ennyiben, ha csak úgy tarthatom meg, hogy bántom és az ellensége maradok, hát úgy lesz és titkon fogom szeretni őt, majd azokban a percekben, amikor megengedett lesz. Kezem a pálcám felé nyújtom, melybe bele is repül, tekintetemben pedig elszántság tükröződik. A könnyeket hamar le is törlöm, nyoma se legyen és már az ajtó felé is sietek. Bár szédülök, felnyitom azt és végül meg is látom a férfi távozó alakját.*
- Demetrius! *szólok rá erélyesen, remélve, hogy megfordul, majd pálcámmal körkörös mozdulatokat kezdek el leírni.*
- Multus sanguis! *ezt a varázslatot még nem láthatta tőlem. A vérmágiához fordulok, méghozzá egyenesen a kivéreztetéshez, így minden testnyílásán át a vámpírt éltető vére kezd el szivárogni és pár perc múlva már meg is hal, hogyha nem tesz valamit. Lassan visszalépek a szobába, de tekintetem végig a férfi szemeit nézi, pálcám nem állítom meg, így miután a küszöböt átléptem, úgy nézek rá.*
- Igazad van, örökké az ellenséged leszek! *azért a mosolyom nem hazudik, láthatja benne, hogy fáj, hogy bántom, nem tudom letagadni, de nem fogom abbahagyni, neki kell tennie érte, hogyha nem akar itt elhalálozni örökre, mivel ha a varázslatot nem szakítja meg, rövid időn belül meghal és szerintem ezt ő is érzi, hiszen a vér a létszükséglete... Kedvelem őt és ha csak így tarthatom meg, akkor legyen, akkor megteszem! *

//fagyi//

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-26, 10:48 pm

//olvad//

*Mivel nem először hallja ezt a kérdést a lánytól, így a mostani alkalom már kicsapja nála a biztosítékot. El is mondja a másiknak, hogy ha csak a vére miatt kéne neki, akár már rég rabszolgát csinálhatott volna belőle, de nem tette. Eddig talán nem gondolkozott el ezen Faith, de talán most kezdi felfogni a dolgot, de hiába. A szóváltás egyre hevesebb lesz, főleg, hogy a lány a vámpír halálával is előhozakodik, ami szintén felidegesíti Demetriust. Fel is pattan hát ő is az ágyról, harcra szólítva fel Faithet, aki bár előveszi a pálcáját, de végül csak eldobja azt a másik felé. Nem ezt várta Demetrius, ez látszik is meglepett arcán, a lány szavait hallva viszont a másikhoz lép, s keményen elkapja annak nyakát, hogy a sárga szemekbe nézhessen. Szavai most cseppet sem kedvesek, sőt mi több, igencsak durván leosztja a másikat, mire szegény lány nem is tud semmit szólni. Kedveli Faithet a férfi, de ezekkel a dolgokkal most sikerült kihoznia a másiknak a sodrából, az pedig, hogy csak így eldobja a pálcát, egyértelműen a gyengeségre utal, amit szintén ki nem állhat. Ebben a lányban pont a harciassága fogta meg, ez volt az egyik plusz, ami miatt felfigyelt rá, most viszont, hogy csak így eldobja a pálcát, valaki tejesen mást lát. Miután leosztotta a diáklányt, be is löki őt az ágyba, még pár keresetlen szót szólva hozzá, majd végül maga mögött becsapva az ajtót ott hagyja Faithet a szobában. Még nem tudja, hová menjen, maradjon-e a klubban, menjen a kastélyba, vagy csak ki valahová a levegőre, de mindenesetre megindul a folyosón, hogy távozzon innen. Pár másodperc múlva viszont meghallja saját nevét, méghozzá Faith szájából, aki most nem meglepetten vagy esetlenül szól hozzá, hanem igencsak erélyesen. Meg is torpan a férfi, hisz nem gondolta volna, hogy ha utána is ered a lány, akkor ilyen hangon szólítja meg, így hát meg is fordul, komor arccal pillantva a másikra. Na igen, nem csak erre a fellépésre nem számított, de arra sem, hogy Faith támadni is fog, így a varázslat azonnal betalál, mire a vámpír kicsit megrándul.*
-Mi a... *nyögi kissé megdöntve a fejét, majd tesz a lányka felé pár lépést, de valami furcsa érzés keríti hatalmába. Látása kezd elvörösödni, szinte mindent vöröses színben lát, s arcán is megérez valamit lecsorogni... Valamit, amit soha semmivel nem tévesztene össze... vért! Az folyik ugyanis orrából, füléből, szája sarkából, sőt, még kellemetlenebb helyekről is, és látása is ennek köszönhetően torzult el.*
-Faith, mi a fenét... *kezdi, s próbál erőlködni, hogy közelebb jusson a lányhoz, de végül megtorpan, s meg is rogynak lábai, így térdre zuhan, tenyereivel támasztva meg magát a földön. Ekkor hallja meg a másik szavait, mire fel is pillant Faithre. A lány ekkor láthatja, hogy a vámpírnak a szemei sarkából is vér csordogál, s ahogy kinyitja száját, a vértől kissé torz hangon szólal meg.*
-Meg akarsz ölni? *kérdi, s ajka torz, groteszk mosolyra húzódik.*
-Ez az én Faith-em! De most már elég! *tekint a sárga íriszekbe, s bár nem tudja, hogy mekkora hatással van a jelenlegi állapotra a pálca, de kényszeríti a leányzót, hogy engedje azt le. Talán attól eláll a vérzése, ugyanis már egy szép kis tócsában térdel, hála ennek a kegyetlen, s az ő fajtájára különösen veszélyes varázslatnak. Ha végre sikerül megszabadulnia a támadástól, fejét kissé lehajtva kezd el zihálni egy ideig, majd fejét ismét felemelve a szépségre pillant.*
-Valami olyasmit mondtál a szobában, hogy majd akkor adod a véred, ha én akarom. Hát most eljött az ideje, gyere ide, vissza kell szereznem amit elpocsékoltál... *most nem befolyásolja a lányt, arra vár, hogy az magától induljon meg, de hogy ezt megteszi-e, az megint egy jó kérdés. Tud ez a lány meglepetéseket okozni, ezt már nem egyszer bebizonyította, a benti beszélgetés után pedig lehet, hogy már csak a becsülete miatt sem fog most segíteni, de az is lehet, hogy rögtön segít szerelmén.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-26, 10:58 pm

*Nem számítottam ilyen jellegű szavakra tőle... de tudom, hogy neki nem olyan lány kell, aki szereti, hanem aki harcol is vele, hogy ellene van, de mégis mellette, ha kell. Fogalmam sincs, hogy mit jelentek a számára, hogy mire kellek neki, de ő nekem oly sokat számít, amit el se tud képzelni, így egyértelműen utána is megyek, mivel úgy érzem, hogy ezt nem hagyhatom annyiban, nem bocsátanám meg magamnak soha, hogyha elveszíteném és bár fájt, amit velem tett, talán némileg segít most ez a varázslat, mivel támadhatnék rá gyengébb módon is, de érezze csak, hogy sok mindenre vagyok ám képes, olyasmikre is, amelyeket ő ki se nézne belőlem. Megfordul tehát, majd az átkom betalál és mint érzékeli, már vére el is kezd szivárogni testéből. Borzasztó így látnom, ennyire sebzetten, hogy szépen lassan, de elvérzik... azaz, hát nem is lassan, hanem egészen gyorsan és bár hallom a kérdés elejét, nem hat meg, kijelentem tehát azt, amit hallani szeretne, hogy az ellensége maradok... jobb, hogyha tudja.*
- Nem, most nem akarlak megölni, majd talán egyszer... de még szükségem van rád, akármennyire is szánalmasak a szavaim. *mondom neki most már ridegen, de mégis, ez az igazság, kell nekem, nagyon is kell. Bizonyára a klubban a többi vámpír is megérzi majd a vezér vesztét, de nem érdekel, nem hiszem, hogy feljönnének vagy megtámadnának, de ha megteszik, állok elébük... Hallom Demetrius szavait, mely szerint most már tetszik neki, amit teszek, de a térdre kényszerítés már megtörtént, így végül a pálcát elveszem róla, ezzel a vérzés is abbamarad, de nem teszem le, csak nyugodt tekintettel figyelem tovább a férfit és amikor hallom a szavait, elmosolyodva lépek pár lépést hátra, vissza a szobába.*
- Te tehetsz róla, hogy elpocsékoltuk... de ha kell a vérem, hát gyere ide és vedd el! De ha nem sietsz, akkor bezárom az ajtót és kereshetsz mást. *szavaim lehet, hogy kemények, de az ajtó lassan elkezd befelé csukódni, tehát ha Demetrius tényleg a véremet akarja, akkor tennie kell érte, hogy meg is szerezze, mert én már nem fogom csak úgy odaadni neki, ezek után biztosan nem, már csak a női büszkeség miatt sem. Sajnálom őt, ez egyértelmű, de nem jelenti azt, hogy bármit megteszek majd érte, hogyha neki az a Faith nem kell, hát megkaphatja a kevésbé kedveset, azt, aki most vagyok.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-26, 11:22 pm

*Valószínűleg egyikük sem így tervezte a következő találkozást a hosszú kihagyás után, de hála a félreértésnek és a meggondolatlan szavaknak, mégis oda lyukadnak ki, hogy Demetrius faképnél hagyja Faithet, és kiviharzik a szobából. A lány viszont nem hagyja ezt csak úgy szó nélkül, a vámpír után ered, s meglepetésére egy elég komoly varázslattal támadja meg. Bár eleinte próbál harcolni ellene a férfi, hamar be kell látnia, hogy nincs sok esélye. A vér vészes gyorsasággal szivárog testéből, s látása is elváltozik, míg végül térdre nem esik. Normál esetben nem adná fel ennyivel, és utolsó leheletéig harcolna, de valamiért úgy érzi, hogy ha most próbál meg keménykedni, akkor még hamarabb elveszíti a vérét, ráadásul majdnem teljesen biztos benne, hogy Faith úgysem ölné meg. Teljesen csak azért nem biztos ebben, mert senkiben nem bízik meg száz százalékig. Egy vámpír élete nem a bizalomról szól, főleg úgy, hogy ő is megölte a vezérét, aki hajdanán még bízott benne, ezért tette gyermekévé. Azért rá is kérdez a lánynál arra, hogy végezni akar-e most vele, de hallja bizony a nemleges választ, amire várt is, majd arcára véres mosoly ül ki. Na igen, ő akarta előcsalni Faithből a vadabbik énjét, s ahogy az látszik, ez remekül sikerült is neki. A varázslatot viszont ideje lenne megszüntetni, így hát Faith keze, s benne a pálca leereszkedik, így Demetrius ki is fújja magát, hisz most tényleg meg is halhatott volna, ha Faith úgy akarja. Most viszont, hogy ennyi vért veszített, ideje lenne azt visszaszereznie, ehhez pedig tökéletesen megfelel ez az aranyvérű leányzó, így fel is veti neki, hogy lépjen közelebb, hogy a vérét vehesse, de Faith csak elhátrál.*
-Azt hiszed, meg tud állítani egy ajtó? *kérdi ismét elvigyorodva, bár szó mi szó, pillanatnyilag azért jobban megnehezítené a dolgát, mint egyéb esetben. Eléggé meggyengült ennek a varázslatnak hála, de azért még így is maradt benne bőven erő, így végül lassan feláll, míg Faith már a szobában áll, egyre beljebb hajtva annak ajtaját. Még pár másodpercig kivár a férfi, majd végül egy szempillantás alatt suhan oda az ajtóhoz, elkapva a lányka derekát, s mire az ajtó hangos huppanással becsapódik, ők már ismét az ágyon kötnek ki, s a férfi szemfogai ismét véresen csillannak meg, bár most egyelőre saját vérétől.*
-Ideje, hogy elvegyem, ami engem illet! *a csinos nyakba ekkor újra belefúródik a két hegyes fog, kissé talán fel is tépve a bőrt, de Faithnek nem kell aggódnia, a fájdalmat csak pár pillanatig érzi, utána ismét átveszi a helyét az édes élvezet, melyet a harapás okoz, s most egy ideig nem is hagyja abba a vérivást a férfi, hisz vissza kell szereznie azt, amit a folyosón elveszített.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-26, 11:31 pm

*Méghogy ezek után menjek oda hozzá és adjak a véremből, csak úgy, önként? Azt lesheti! Így hát lassan távolodni kezdek tőle és bár sajnálom azt, ami történt, de ő akarta, ő hívta elől belőlem ezt a vad lányt, aki voltam és vagyok is, csak egyszerűen néha én magam is szeretek gyengébb lenni, de ha nem kell neki ez, akkor nem leszek. Szóval már el is hátrálok tőle, az ajtót pedig már tolom is befelé és amikor hallom a kérdését, csak megcsóválom picit a fejemet is.*
- Nem hiszem, de ki tudja, hogy milyen átok vár az ajtó mögött. *mosolyodom is el, ezzel húzva még egy kicsit Demetrius idegeit, de ahogy látom, már fel is kel és bár szép kis tócsát hagyott ott a padlón, mégis van még bőven ereje, ahogy az egy fővámpírtól elvárható, így végül már meg is érkezik a szobába, melynek ajtaja becsapódik, engem pedig oly hirtelen kap el, hogy a pálca ismét elgurul valahova a földre, én pedig már az ágyra is kerülök és a véres arcú vámpírral nézek farkasszemet, ki jelen pillanatban rajtam fekszik és a vérem után vágyakozik.*
- Örülj neki, hogy ezek után adok belőle, ismét megmérgezhetném a vérem, mint az első találkozásunkkor. *mosolyodom is el, de most ahogy érzem, nem fog a beszélgetés összejönni, mivel már belém is harap, elég durván, így fel is sikkantok kicsit, majd összeszorítom fogaimat és picit erősebben markolok bele oldalába is, ahogy érzem a gyors vérszívást is, na meg a fogakat... rövid idő múlva mindez tényleg eltűnik, így el is gyengülök és szemeimet is behunyom, miközben élvezem, ahogy belőlem lakmározik, de az a helyzet, hogy kezd homályosulni minden, így végül lágyan tolni kezdem el magamtól... Akarom, hogy igyon még, de megszólal a vészcsengő.*
- Demetrius... már így is túl sokat ittál... elég lesz. *tolok rajta még egy picit, de érzem, hogy kevés az erőm, nagyon is kevés. Ma már nem először iszik belőlem, most pedig elég nagy mennyiséget vesz el, kavarognak a dolgok és bizony most már nem vagyok teljesen magamnál, így kezeim lassan lekerülnek a puha ágyra, fejem oldalra billentem és már nem tiltakozom tovább, csak átadom magam teljesen neki. A kemény Faith sajnos most már nem jön elő egykönnyen, ahhoz túl sok vérem hiányzik már.*
- Azért remélem nem baj, hogy szeretlek... *suttogom halkan, miközben sárga szemeim is lassan kinyitom és pont az egyik láncot figyelgetem vele, miközben még mindig belőlem táplálkozik. Lehet, hogy meglepik most szavaim, de szerintem ezt eddig is tudta, most pedig, valahogy kijött belőlem mindez, nem is akarom letagadni, tudatni akarom vele azt, hogy bizony valakinek nagyon is fontossá vált.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-26, 11:55 pm

*Ez a kivéreztetés azért elég kemény dió, még egy fővámpír is rendesen megérzi, hisz Demetrius alatt is szép kis tócsa gyűlik össze. A varázslás viszont végre abbamarad, Faith viszont most nem szándékozik önként és dalolva adni a véréből, most meg kell érte küzdenie a férfinek, még ha ez csak annyiból is áll, hogy érte kell mennie. Egy ajtó viszont igazán nem akadály egy vámpírnak, s ezt Demetrius is kijelenti, mire Faith a mágiával hozakodik elő, de valahogy érzi a férfi, hogy most csak blöfföl. Fel is áll hát, s a következő pillanatban suhanva dönti le a szépséget a lábáról, egyenesen az ágyba, miközben az ajtó be is csukódik, ahogy azt Faith is mondta. A szemfogak elővillannak, s a szavakra azért a lánynak is akad válasza.*
-Nem csak te tudsz játékokat, amivel a másiknak lehet ártani. *feleli a férfi, s bizony van igazság a szavaiban, elég, ha csak körbenéz a lány. Na de most erre nem kerül sor, inkább lecsap a csinos nyakra a vámpír, s erőteljesen szívni kezdi magába a vért. Mohón iszik, hisz sok vért veszített, s nem érdekli, hogy a lány az oldalába markol. Az előbb ő okozott neki fájdalmat, hát most ki fogja bírni, míg meg nem érzi a méreg hatását a vérében. Jó ideig szívja a másik vérét, Faith viszont lassan elkezdi tolni a férfit, vagy legalábbis megpróbálja, mivel most fordult a kocka, s tisztában van vele, hogy ő is meghalhat, ha most ő veszíti el a vérét. A különbség csak annyi, hogy míg Demetrius tudja belőle pótolni, addig Faithen ez nem segítene, és tényleg meghalna. Amikor a lányka hangot is ad a dolognak, a vámpír még nem foglalkozik vele, így hiába tol a másik, ő csak ismét szorosabban rácuppan a nyakra, s kortyolja tovább az aranyvért, egészen addig, míg végül a lányka kezei el nem gyengülnek, s az ágyra hullanak. Akkor viszont elrántja fejét, s vértől csöpögő ajkakkal, élvezettel zihálva tekint a sárga szemekbe, hogy lássa, minden rendben van-e a lánnyal. Úgy tűnik, nem ájult még el, kezdi megszokni a nagyobb vérveszteséget is egy vámpír mellett, viszont ismét szerelmet vall, mire Demetrius csak lenyalja ajkairól a vért.*
-Nem hinném, hogy valóban szeretsz. Miért szeretnél magamért? A harapás az, amit szeretsz, vagy amiatt hiszed, hogy szeretsz. *feleli, hisz tényleg úgy hiszi, hogy nem ő magához vonzódik a lány, hisz miért is tenné? Ő egy élőhalott, ráadásul olyan idős, hogy akár az ük nagyapja is lehetne, gonosz, komor és rideg. Nem éppen egy szeretnivaló lény, ezt tudja magáról ő is.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-27, 12:06 am

*Ha kell neki a vérem, akkor most igenis neki kell eljönnie érte. Az volt a baja az előbb, hogy mindig én ajánlom fel neki a saját véremet, hát most nem fogja csak úgy megkapni, most nem térdelek le elé és hajtom oda a fejem, többé nem lesz ilyen, azt hiszem, hogy ezt mára sikeresen megtanultam. Ledönt viszont a lábamról és még mielőtt megharapna, azért pár szót tudunk váltani, de ahogy hallom a szavakat, csak elmosolyodom cseppet.*
- Lehet próbálkozni! Eddig csak a szád volt nagy. *döntöm is meg picikét a fejem, mivel csak fenyegetőzni tud ilyen szinten, ritkán lép, legalábbis nem hiszem, hogy tenne velem bármi hasonlót is, szóval ezek itt csak díszletek, nem több. Végül a harapás is megtörténik, mely igen is fáj, de sejtem, hogy ez valamiféle gyerekes bosszú lehet tőle, mégis, iszonyúan kellemetlen, nem olyan, mint amilyen az előbb volt. De a fájdalom nemsokára kezd elmúlni, így végül csak tolni kezdem egy jó idő után, de hiába, Demetrius érezhetően nem hallgat rám, ugyanúgy szívja belőlem, sőt, még talán erősebben is a véremet, én pedig már képtelen vagyok tovább tartani magam, kezeim magam mellé csusszannak, majd még pár szót szólok, mely után már érzem is, hogy elereszt, tehát ködös tekintetemmel találhatja most már szembe magát.*
- Miért hiszed azt, hogy nem szerethetlek magad miatt? Minden tulajdonságod megvan, amit szeretek. *persze szeretném, ha néha engedne lánynak lenni, odabújni hozzá, de ezek tényleg hiú ábrándok, mégis úgy érzem, hogy szeretem, hogy akarom őt.*
- Ne akarj eltaszítani, nem érdekel a harapásod. Több hete nem találkoztunk, a méreg is elmúlt és ugyanúgy fontos vagy. *emelem fel lassan a fejem és lágyan meg is csókolom vére ajkát, de mivel elég gyenge vagyok, így testem is megremeg picit, majd nemsokára vissza is esik az ágyra.*
- Lent árulnak zacskós vért? *teszek is fel egy furcsának hangzó kérdést, majd végül kezem az oldalára siklik.*
- Nem akarok egész este gyenge maradni... Hoznál fel két liter A negatív vércsoportú vért? Majd megtudod, hogy mire kell. *mosolyodom el titkolózva, de ha nem akarja, hogy itt ájuljak most el neki, akkor remélhetőleg segíteni fog. Nem vagyok még jól, de talán ez a végső varázslat még sikerülni fog. Felülni viszont nem fogok, túlságosan is szédülgök, de a pálcám felé nézek még, mely megremeg és lassan, de azért a kezembe repül, én pedig csak nyugodtan magam mellé fektetem az ágyra. Jól kiürített, ezt érzem, de össze fogom szedni magam, be akarom bizonyítani neki, hogy méltó párja vagyok és nyugodtan ihat belőlem, akkor se lesz bajom.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-27, 12:45 am

*A folyosói jelenet után a páros hamar visszatér a szobába, egészen pontosan az ágyba, hála annak, hogy Demetrius suhanva magával ragadja Faithet. Még mielőtt azonban a vérét venné, pár mondatot váltanak, a lányka szavaira viszont csak elvigyorodik a férfi.*
-Már a bilincs látványa megijesztett, de rendben... Próbálkozni fogok! *ha azt akarja a lány, akkor nem csak a szája fog járni a férfinek, hanem be is váltja az ígéretét, de egyelőre most a vérpótlás a fontosabb, mivel igencsak sokat elpocsékoltak odakint a folyosón. Le is csap hát a kívánatos nyakra, mélyen és kissé talán durván belemélyesztve szemfogait, s mohón szívni kezdi magába az éltető vért, méghozzá nem is kis mennyiségben. Mivel ő van rajta a másikon, így az nem nagyon tud ellenkezni, kiszabadulni alóla pedig végképp nem, így hiába is kezdi el tolni a szépség, Demetrius egy centit nem hátrál, sőt, a lány szavai után inkább csak még erősebben rácuppan a nyakra, s még egy ideig iszik tovább. Amikor viszont lecsúsznak róla Faith kezei, már abbahagyja az ivást, mivel megölni ő sem akarja a másikat, de kiütni se feltétlen. Az újabb szerelmi vallomást hallva viszont már kijelenti a férfi, hogy biztos benne, hogy nem őt magát szereti a lány, csak a harapás okozta érzést, és az kavarja fel benne az érzelmeket úgy, hogy azt hiszi, belé szerelmes. A kissé kába tekintetű szépség viszont ellenkezni kezd, s kitart az igaza mellett, miszerint ő tényleg szereti a férfit.*
-Mondj kettőt. *ha már minden szerethető tulajdonsága megvan, hát kettőt biztos nem lesz nehéz említenie a lánynak, már ha tényleg van neki ilyen. A következő szavaiban viszont tényleg van igazság Faithnek. Hetek óta nem találkoztak, a méreg hatása viszont ennél jóval hamarabb elmúlik, még ha a hiány valamilyen mértékben érződik is, mivel az nem tűnik el olyan hirtelen és nyomtalanul. Faith viszont mégis itt van, őt kereste, őt akarja, s képes volt úgy besétálni egy vámpíroktól nyüzsgő klubba, hogy csak a megérzésére hagyatkozott, s nem lehetett benne biztos, hogy Demetrius is ott van. Lehet, hogy mégis igaz lenne, amit állít? Lehet, hogy tényleg őt magát szereti? De miért? Mi lehet vonzó egy ifjú boszorkánynak egy évszázados vámpírban? Ahogy az eféle gondolatok kavarognak a fejében, a lány egy gyengéd csókkal zökkenti vissza a valóságba, amit viszonoz is a férfi, de ez hamar végetér a gyengeség miatt. Eztután viszont egy igencsak meglepő kérdéssel áll elő Faith, mire Demetrius szemei össze is szűkülnek.*
-Hogy mi? Zacskós vér? Minek az neked? Nem vagy vámpír... és nem is teszlek azzá. *rövidtávú tervei között legalábbis egyáltalán nem szerepel ilyesmi, azt pedig, hogy mit hoz a jövő, sose lehet tudni. Faith viszont tovább kérleli a vért, méghozzá pontosan meghatározott fajtát, mire a vámpír kicsit el is neveti magát.*
-De kis finnyás valakit... Vércsoport szerinti vér. Ha vámpír lennél, még azt hinném, ez valami diéta. Hidd el, az aranyvér a fontos, nem a vércsoport. *mivel azonban azt ő sem akarja, hogy a lány máris kidőljön, s állítólag ezen tud segíteni a vérrel, így végül csak biccent egy aprót.*
-Máris hozom, de előre szólok, hogy nem vagyok hajlandó zacskóból inni helyetted, szóval ha erre gondoltál... *a mondatot nem fejezi be, inkább csak leszáll a másikról, majd ismét elhagyja a szobát, de most békésebben, mint korábban, s egyenesen lesétál a klubba, hogy a pulthoz sétáljon. Bár a vámpíroknak ez nem sokat szokott számítani, de azért talál a lánynak kellő vércsoportból is vért, így magához is vesz pár zacskónyit. Lehet, hogy Faith csak kettőt kért, de ki tudja, mit akar velük kezdeni, lehet, hogy több is elkél, ha pedig már van, s ha már ez az ő helye, hát annyit visz, amennyit csak akar. Pár perc múlva már ismét nyílik az ajtó, s be is toppan rajta a vámpír, majd az ágyhoz lépve le is borítja az 5-6 csomag vért, majd a lány arcára tekint.*
-Remélem megfelel. De mégis mit akarsz velük kezdeni? Ha megiszod, attól jobban nem leszel, csak rosszabbul. *az emberi szervezet nem képes nagy mennyiségben feldolgozni a vért, nem úgy, mint egy vámpíré, így csak kíváncsian figyel a férfi, hogy mégis mi szüksége van a zacskós vérre a lánynak.*

» Pokol szája klub
» Véres hajnal fogadó