Véres Pokol Vámpírklub

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-27, 1:13 am

*Tényleg úgy érzem, hogy max csak a fogaival tud bántani engem, esetleg a kezeivel, de hogy bevessen valami mást is? Áh, nem hiszem én azt. Viszont amikor megszólal, csak összeszűkülnek sárga szemeim, úgy nézek rá mérgesen.*
- Nem ijesztett meg... nem vagyok én ilyen félős, szóval csak nyugodtan! *jelentem is ki, de további beszélgetésre most már nincs alkalmam, mivel nemsokára már fogait belém is mélyeszti és erősen, gyorsan kezdi szívni a véremet. Eleinte még nincs gond, de ahogy érzem, hogy egyre gyengülök, ahogy még így fekve is szédülök, el akarom tolni magamtól, ezt mégsem engedi, ragaszkodik hozzám utolsó erőmig, így csak később enged el, amikor végül szerelmet vallok neki. Természetesen most se hisz nekem, már miért is hinne? Miért nem képes felfogni, hogy nem a mérge miatt vagyok vele? *
- Kettőt? Rendben! Először is azért szeretlek, akivé melletted válok, hogy melletted lehetek durva, erőszakos, akaratos, tudsz kezelni és nem fogsz vissza, nem zavar, ha véletlen bántalak, sőt, ugyanúgy viselkedsz velem és akármilyen furcsa is, én ezt szeretem. *mosolyodom is el, majd egy kis szünetet is tartok és végül lágyan végigsimítok rideg arcán.* - A másik pedig az, hogy már oly sokszor végezhettél volna velem, de mégsem tetted, mert valahol belül kedvelsz engem és talán valahol fontos is vagyok a számodra... magam miatt kedvelsz és akármilyen furcsa, de segítesz is nekem, mégha tudat alatt is. Mindig ott vagy, ha szükségem van rád és bár nem úgy, mint egy ember, de mint egy pár. *de tudok ám még mondani, most csak úgy ömlenek belőlem a szavak, nem tudok megálljt parancsolni nekik.* - És örülök, hogy ilyen érett vagy, nem pedig egy féltékeny, hisztis kisfiú, szeretem az erőd, a hatalmad, ahogy bánsz vele, ahogy velem bánsz, egy igazi férfi vagy. *és végül ajkam az övére is tapad. Nem hiszem, hogy kéne többet mondanom... Nem tudom túl sokáig őt csókolni és mivel nem hajol le hozzám, így eltávolodunk egymástól, majd végül elmosolyodom.*
- Ha nem hiszel nekem, akkor olvass a gondolataimban. Ha a harapástól félsz, hát ne harapj meg akár hónapokig, akkor is melletted maradok, nekem nem a mérged kell. *és tovább már nem fogom bizonygatni, hogyha ennyi nem elég neki. Most már érzem egyre inkább, hogy nehéz a fejem, de ébren fogok maradni, segíteni fogok magamon, ahogy eddig is megtettem már, tehát érdeklődni is kezdek a lent található vér miatt.*
- Nem akarok vámpír lenni és majd megtudod, hogy minek kell. *milyen kis kíváncsi, hát hihetetlen. Azért a vércsoportot is hozzáfűzöm, de a szavaira most már csak fejemet csóválom meg.*
- Sajnos nekem nem az aranyvér a fontos, hanem a vércsoport, nem vagyunk egyformák, Drágám. *csóválom meg a fejemet is picit, majd lassan fel is ülök az ágyon, így bólintok rá arra, hogy mindjárt hozza, de amikor még a hozzáfűznivalót is kiböki, csak felsóhajtok picit.*
- Inkább azon segítek, hogy még ihass belőlem ma. Nem sértem meg azzal a vámpírok vezetőjét, hogy zacskóból kelljen innia, amúgy se vagy te kutya, eszem ágában sincs idomítani. *és végül el is tűnik, hogy pár perc múlva már meg is jelenjen, méghozzá több zacskó vérrel is. Azért megnézem, hogy milyen vércsoportúak, hiszen bizonyára rájuk van írva - és mert annyira még nem bízom a vámpírban -, és ez után nyújtom az egyiket Demetrius felé.*
- Egy kis vérátömlesztéssel visszanyerhetem a véremet... A negatív a vércsoportom, tehát olyannal tudom csak pótolni és kis idő után a mágiának hála tiszta vér lesz, aranyvér és az enyém. Harapd meg kérlek a zacskót. *és ha ezt megteszi, tehát lyukat formál rá, szépen beledugom a pálcám, majd ez után a nyakamon lévő elég csúnya, nagy sebhez érintem.*
- Sanguinis datus! *ejtem is ki a varázsigét, majd Demetrius előtt egy vérfonál kezd el megjelenni, a zacskó vérből az én vérem felé... a zacskó tehát fogyni kezd, a vérem pedig töltődni.*
- Még egyet majd bonts ki nekem kérlek és utána már jobban leszek... több vért nem merek egyszerre pótolni, így is sok a két liter. *gondolkodom el hangosan, amolyan megerősítést várva, majd ha Demetrius segít, nemsokára mindkét zacskó vér kiürül, én pedig megszüntetem a koncentrációt és picit fáradtan dőlök le az ágyra.*
- Fél órát legalább várni kell, hogy jobban legyek... addig egy gyenge Faith-el kell beérned. *tekintek is fel rá, de most nem megyek oda hozzá, nem indulok felé és nem kedveskedek neki. Erőm sincsen, de most nem azért, nem akarom, hogy megint érzelgősnek higgyen, de most legalább látta, hogy milyen talpraesett is vagyok, tehát megoldom én a gondjaimat.*
- Ma este maradjak veled vagy inkább az előzőek után már nem akarsz látni? *utalok itt a vitánkra, mivel ezt még nem ártana tudnom... Én szívesen itt maradok, ezzel szerintem tisztában van, de mégis, nekem nem mindegy, hogy most hogy is áll hozzám, hogy még mindig szánalmasnak tart-e vagy esetleg... esetleg már annyira nem.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-05-27, 2:24 am

*A bilincsre és az ahhoz való félelmére tett megjegyzésre megvillannak Faith szép sárga szemei, és tiltakozni is kezd, ami újabb gonoszkás vigyort csal elő a vámpírból. Majd kiderül, mennyire fél vagy nem fél a kikötözéstől, de nem most, ráér az még. A játék ideje később jön el, most a vérszívás az elsődleges, mivel az iménti kis varázslata a lánynak eléggé kiapasztotta Demetriust. Le is csap hát a nyakára, vadul szívva magába egy jó adag vért, s hiába is próbálja leállítani a diáklány, Demetrius addig nem áll le, míg legalább nagyjából elég vért nem szívott magába. Bizony csak nagyjából, mivel tudna még inni, de mivel Faith kezei az ágyra hullanak, ideje abbahagyni az ivást, mielőtt belehalna a lány. Ekkor viszont ismét megkapja a szerelmi vallomást, amiben viszont továbbra sem hisz, mindezt csak a harapásnak és az utána felszabaduló méregnek tudja be, így próba elé is állítja a lánykát, hogy mondjon neki két tulajdonságot, amit szeret benne. Faith állja is a dolgot, s bizony sorolni is kezdi a neki tetsző dolgokat Demetriusban, méghozzá szépen, hosszan kifejtve mindent. Időnként még egy-egy simítást is közbeszúr. Faith viszont nem áll meg az említett két erénynél, hanem tovább folytatja a felsorolást, újabb és újabb dolgokat említve, amivel sikerül ismét meglepnie a másikat. Tényleg nem gondolta volna a vámpír, hogy ilyen dolgokat kedvel benne a lány, de végül mikor Faith elhallgat, egy apró vigyorral szólal meg.*
-Csak ennyi? *de aztán már érzi is száján a lányka puha ajkait, s erőtlen csókját, ami így nem is tart túl sokáig, mivel a leányzó visszahuppan az ágyba, s onnan szól még pár szót, mire kapásból kapja is a választ.*
-Még mit nem! Hónapokra nem vonom meg magamtól a véred. Lehet, hogy azt mondtam, nem csak az miatt számítasz, de az is veled jár. *a gondolatolvasást viszont nem fogja alkalmazni, valahogy eddig sem használta Faithen ezt az erejét, és most sem akarja. Jobb szereti magától megtudni ennek a lánynak a gondolatait, semmint kiolvasni a fejéből. Most viszont, hogy ilyen sok vért veszített, igyekezne helyrehozni magát, ennek módjáról viszont a vámpírnak fogalma sincs. Főleg úgy, hogy vért kér hozzá a lány, mintha ő is vámpír lenne. Ha eddig némileg több vérét vette, mint kellett volna, bort és ételt adott neki, nem vért, így igencsak meglepi ez a kérés, és fel is világosítja a másikat, hogy az neki nem lesz jó. Amikor viszont a vércsoportra is tesz egy megjegyzést a férfi, Faith is elmondja a saját hozzáállását, az utolsó szó viszont visszacseng Demetrius fejében.*
-Drágám? Ezt inkább hagyjuk. Nem illik hozzám. *csóválja is meg kissé a fejét, majd azért azt még kijelenti, hogy hoz vért, de nem fog zacskóból inni. A válasz megnyugtató, így hát le is sétál a férfi a klubba, majd pár perc múlva több zacskóval a kezében tér vissza, amiket oda is ad a lánykának, s kíváncsian várja, hogy vajon mit kezd velük. Meglepő mód az egyiket végül visszanyújtja felé a lány, majd magyarázni kezd.*
-Szóval ezt a vért valahogy magadba juttatod... és azt mondod, ugyanolyan aranyvér lesz, mint a tiéd? *újabb meglepetés a mai estére, és igazából nem is nagyon érti a férfi, hogy ez hogyan lehetséges.*
-Bármilyen vérből képes vagy ilyet csinálni? *kérdi, miközben azért feltépi a zacskó szélét, hogy a lány felhasználhassa azt. De ha igaz ez, hogy képes az egyszerű vérből aranyvért csinálni, az bizony még nagyon hasznos is lehet. Akkor aztán tényleg nem kéne más fajta véren élni, bár az is igaz, hogy a vadászat esne ennek áldozatául, tehát nem teljes a siker. Közben a lányka bele is kezd a műveletbe, amit a vámpír csendben figyel, így látja meg a különös vérfonalat, ami a leányzó felé tart. Amikor az újabb zacskót kér, egy újabb sarok kerül leharapásra, majd átnyújtja azt a lánynak, miközben felel a kérdésre, ami ugyan nem kérdésnek lett feltéve, de kiérződik belőle.*
-Nem értek ezekhez a varázslatokhoz, de szerintem is elég lesz egyelőre. *bólint rá, majd a türelmi időt hallva egy újabb biccentés következik.*
-Sok mindennek lehet téged nevezni, de gyengének nem. Még így is harcolnál, ha lenne rá okod, ezt már tudom rólad. *mondja egy kis mosollyal a férfi. Kezdetben még elég más volt a viszonyuk, és akkor tényleg sokáig képes volt harcolni a lány, a sérülések ellenére is. Most viszont, hogy a vérátömlesztés befejeződött, Demetrius is leül az ágyra, ami hála a mai kis tetteiknek, szintén elég véres már.*
-Ha nem teszed fel újra azt a kérdést, és nem akarsz velem napkeltét nézni... akkor örömmel látlak itt. *azért ő is feljebb ül az ágyon, hátát nekidöntve a falnak, majd pár másodpercnyi némaság után azért megszólal.*
-Azért mégiscsak felkészítenek titeket ellenünk abban az iskolában. Amit a folyosón műveltél... könnyen halálos lehetett volna. *bár nem szereti beismerni, ha közel állt a legyőzéshez, ez jelen esetben tagadhatatlan lenne.*
-Ki tanított ezt? Ugye nem az a bolhás? *kérdi, természetesen Luciusra utalva, miközben oldalra pillant a szép arcra.*

//fagy//

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-06-04, 7:54 pm

//olvadunk //

*Nem számítottam arra, hogy Demetrius majd ennyi véremtől szabadít meg, így kezeim is elernyednek, úgy fekszem most már mozdulatlanul egy ideig alatta, egészen addig, amíg abba nem hagyja a táplálkozást és el nem enged. De a szerelmi vallomást nem hiszi el csak úgy nekem, ez rá jellemző, így jönnek az okok, mivel jó sokat tudok ám mondani és amikor hallom a kérdését, már tudom, hogy elégedett azzal, amit hallott. Egy lágy, de egyben igen rövid csók következik és végül a vérem fogyasztását hozom szóba, hogyha nem hisz nekem, akkor nyugodtan próbáljuk ki azt, hogy nem iszik belőlem majd jó sokáig.*
- Oh értem. *mosolyodom is el, mivel ezek szerint mégis csak fontos tényező a kapcsolatunkba az, hogy ember vagyok és a vérem tápláló a vámpír számára. Viszont ha már vér, akkor arra nekem is szükségem lenne, így állok elő mindazzal, amire szükségem van és egy kis zavaró becézést is elejtek, mely láthatóan már nem tetszik a férfinak.*
- Rendben... amúgy se komolyan mondtam. *nézek is utána, majd eltűnik, lemegy a klubba és nemsokára jó pár zacskó vérrel a kezében tűnik fel ismét, én pedig már varázsolni is kezdek, de természetesen elárulom azt is, hogy miért is teszem ezt az egészet, meg hogy miként zajlik.*
- Igen, egy idő után ugyanolyanná válik, de a fél órát meg kell hozzá várni. Tehát ha addig megharapsz, az aranyvér és ez a fajta vér keveredne. *magyarázom is a férfinek, hiszen a mágia sok mindenre képes. Bár nem vagyok vérmágus, azért érdekel az a mágiaág is, főleg amióta ezzel a vámpírral van kapcsolatom.*
- Nem, csak ugyanolyan vércsoportú vért tudok magamhoz venni, mint amilyen nekem van és picit sem szeretek ilyesmit csinálni... főleg nem most, mert elég nehéz ilyen gyengén koncentrálnom. *nézek is bele őszintén a másik szemeibe, mert jó azért ezt még időben tisztázni. De a második adag vér után azért egy kérdést teszek fel és amikor hallom, hogy nem ért hozzá, csak fejemet csóválom meg cseppet.*
- Ahhoz csak értesz, hogy hány liter vért ittál... mert nagyjából annyival pótolnám. *magyarázom is neki, de a két liter most elég lesz egyelőre, úgy hiszem, így miután mindkét zacskót sikeresen kiürítem, fáradtan dőlök el az ágyon, most pedig várni kell, amíg visszatérek.*
- És ugye nincs rá okom? Már nem tartasz szánalmasnak? *nézek is felé, de ahogy odadől az ágyon, olyan szívesen bújnék bele karjaiba, így nézek is végig rajta, de nem mozdulok, tudom, hogy nem örülne neki.*
- Azt a varázslatot már egy éve tanultam és nem, nem tőle, hanem Sideristől. Te őt honnan ismered? *nem tudok túl sokat róluk, de talán ez a kérdés most helyénvaló, tényleg érdekelne, hogy miért is ment bele az egyezménybe... bár lehet, hogy csak azért, hogy életben maradjon ebben a halálban.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-06-04, 8:36 pm

*Eleinte a lánykának sikerül jelentős mennyiségű vértől megszabadítania a vámpírt, de miután a varázslat megszakad, ez fordítva is megtörténik. Demetrius jó adag vért szív ki Faith csinos kis nyakából, hogy pótolja a hiányt, viszont ez túl soknak is tűnik, mivel igencsak legyengül tőle a másik, szinte már majdnem elájul. Az újabb szerelmi vallomás és néhány egyéb mondat után viszont a férfi le lesz küldve a bárba, hogy pár zacskó vért hozzon a lánynak, amiért bár elég értetlenül, de végül megindul. Nem telik bele sok idő, s vissza is tér, még több adag vérrel is, mint amit Faith kért, de biztosra akart menni. Továbbra sem érti, miképp fog ettől jobban lenni a másik, így fel is teszi a kérdést, Faith pedig szívesen válaszol is.*
-Akkor azt hiszem inkább várok. Nem szívesen keverném a véred semmivel... maximum egy kis jóféle konyakkal. *húzódik lassan mosolyra a vámpír ajka, mivel eszébe jut az a bizonyos este a kastélyban, amikor megkínálta ezt a szépséget az igencsak régi italával, s így a vérét szívva ő is hozzájutott. Micsoda éjszaka volt az... és még mennyi hasonló követte akkor. Viszont ez a vérátömlesztés igencsak felkelti az érdeklődését, így bár kellemes emlékek törtek rá, inkább a jelennel foglalkozik, hogy megtudja, hogyan is működik ez az egész.*
-Vagyúgy. Akkor azért eléggé meg van kötve ez a varázslat. *na nem mintha Faithből vérátalakítő üzemet akarna csinálni, de azért egy vámpír érdeklődését mégicsak felkelti, ha megtudja, hogy valaki képes az egyszerű vérből értékes aranyvért csinálni. Na de mivel ez nem megy olyan egyszerűen, így le is tesz a további agyalásról ezzel kapcsolatban, amúgy is rá fog még érni akkor, amikor egyedül lesz. Szemei találkoznak is a sárga íriszekkel, viszont arra a kérdésre nem tud válaszolni, mennyi vért is vihetne be most a lány, a válaszra viszont felvonja kissé szemöldökeit.*
-Úgy gondolod, van bennem valami szintmérő? Kérlek Faith... Én annyit iszok, amennyit az éhségem megkíván, vagy amennyit én akarok. Nem mérem se kortyokban, se literekben a vérszívást. *feleli, miközben a második zacskót nyújtja át a szépségnek. Hamarosan az is kiürül, így a különös vérfonál eltűnik, a vámpír pedig az üres zacskókra tekint.*
-És mi lett volna, ha belenyúlok a vérbe? *sejti, hogy a válasz az lesz, hogy akkor megszakad a folyamat, de hát már a fene se tudja ezeknél a varázslóknál... Végül a lányka eldől az ágyon, s kijelenti, hogy egyelőre még gyenge lesz, amivel viszont Demetrius nem ért egyet, mivel cseppet sem gyenge lánynak ismerte meg Faithet, még ha most gyengébb is.*
-Nem, már nem. De gyűlölöm a megfutamodást, tehát máskor ne tedd. *ő is bemászik az ágyba, neki is dőlve a falnak, majd némi csend után a kivéreztetés felől kezd el érdeklődni, mivel az tényleg veszélyes varázslatnak tűnik.*
-Áh, Sideris. Gondolhattam volna. *vágja rá, de mikor a lány érdeklődni kezd kettejükről, lassan a sárga szempárra pillant.*
-Még régről... legalábbis számára. Valamivel több, mint 10 éve lehetett, Írországban. Ő még fiatal lány volt, amikor megtámadtam. Akkoriban még közel sem tudott olyan varázslatokat, mint amit neked tanított. Könnyedén megölhettem volna, miután a vérét vettem, de... valamiért nem tettem. Életben hagytam, és hagytam elmenni. Ennek köszönhetem, hogy még élek. Ahogy ő mondta... életet az életért. Ezért nem ölt meg, mikor legyőztük Dariust. Ezért jött létre a megállapodás. *miközben mesélt, csak maga elé bámult a szoba szemközti falára, de most ismét visszapillant a másik szemeibe, majd elmosolyodik.*
-Ki tudja... Talán a jövőben még te is megmented egyszer az életem. Vagy fordítva. *csak némán figyeli most a másik arcát, agyban kicsit elkalandozva a múlton, hisz lehet, hogy ha még akkor, Írországban végez a mostani magiszterrel, akkor ő már nem élne, mert Darius visszaverte volna a lázadását.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-06-04, 8:49 pm

*Ahogy a konyak említést nyer, úgy csillannak meg szép szemeim, majd mosolyodom is el, miközben Demetrius tekintetét nézem, így próbálva meg kiolvasni belőle, hogy vajon miken is járhat most az esze.*
- Akkor jártam először nálad és akkor... engedtelek közelebb magamhoz. Furcsa egy éjszaka volt, de bármikor megismételném. *jelentem is ki határozottan, mivel tényleg sok minden történt akkor kettőnk között. Olyan helyről is ivott, ahonnan nem hittem volna, hogy valaha engedném, neki adtam magam, minden csodás volt és hát igen, elérte a célját ez az egész, akkor tettem meg az első lépést, hogy Ryan-t elfelejtsem, tehát Demetrius volt a lépcsőfok alja és végül a teteje is ő lett. Na de a vérátömlesztés nem várhat most sokáig, így végre is hajtom a varázslatot és amikor hallom, hogy a férfi szerint eléggé megkötött ez a varázslat, picit felnevetek.*
- Oh, vannak ennél sokkal megkötöttebb dolgok is. *jelentem is ki magabiztosan, majd kérek is tőle tanácsot, hogy vajon mennyi véremet is vehette. Azt hinné az ember lánya, hogy egy vámpír tudja ezt, de hát ezek szerint ez nincs így, tehát meglepett pislogásom következik.*
- Azt hittem, hogy tudod, de akkor mindegy, biztosan elég lesz. *gondolkodva a kis vértasakra nézek, majd vissza a férfi szemeibe.* - Nagyon kis kíváncsi vagy. Egyébként igen, akkor megszakadt volna a koncentráció és kezdhettem volna előlről. *felelek is neki, mivel nem érzem úgy, hogy titkolnom kéne előle bármit is. A dolgom végeztével azért eldőlök az ágyon, jó lesz pihenni egy kicsit, amíg erőm visszatér, de érdekelne akkor már, hogy vajon még mindig szánalmasnak ítél-e vagy sem, de a választ hallva csak bólintok határozottan.*
- Nem megfutamodtam, csak nem akartalak bántani, mert akármennyire furcsa is, nekem te többet jelentesz, mint én neked. *magyarázom is meg, majd feljebb ülve én is nekidöntöm hátam a falnak és érdeklődni is kezdek Sideris és Demetrius kapcsolatáról. A fővámpír is igen nyílt, nem titkolja el a választ, én pedig kíváncsian iszom a szavait.*
- Akkor szerencséd volt, hogy annak idején megkímélted. *gondolkodom is el hangosan, de a további szavakra, hogy megmentjük majd egyszer egymás életét, csak megszorítom picit a kezét.* - Te már mentettél meg... Darius megölhetett volna, ha te akkor nem vagy ott, nem emlékszel? *kérdezek is rá vissza, mivel ez tényleg így volt. Na de most, hogy kezem fogja az övét, picit közelebb bújok hozzá és fejemet mellkasának is döntöm, úgy nézve fel szemeibe, hogy vajon zavarom-e, mivel igen csak jól esne egy kicsit a közelében lenni, mindenhogyan.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-06-04, 9:27 pm

*A konyakozós este említése nem csak Demetriusban, hanem Faithben is feléleszti az emlékeket, így mindkettejük ajka mosolyra húzódik, ahogy visszagondolnak arra a napra, vagyis inkább éjszakára.*
-Sajnos most nincs itt az a konyak, de én sem ellenzem az ismétlést. *nem az volt az utolsó alkalom, hogy együtt voltak, de mégis, az egy különleges volt, talán részben annak köszönhetően, hogy az volt az első, de a kis italozás is fokozta a hangulatot. Az egy éjszakából így lett jó pár, amiért bár kissé morgott utólag a lány, de az, hogy most is itt van vele nem éppen arról árulkodik, hogy annyira zokon vette volna a dolgot. Na de most megkezdődik a vérátömlesztés is, hisz Faithnek sem ártana picit jobban lennie, ha nem akarják rövidre zárni ezt az estét, s miközben a lányka varázsol, Demetrius talán most először érdeklődik nagyon egy varázslat után.*
-Lehet. Éppen ezért könnyebb ezek nélkül élni. Nekem is megvan a magam ereje, aminek nincs ilyen megkötése. *igaz, ahhoz, hogy az uralma alá tudjon vonni valakit, a szemeibe kell nézni, de ezt sem túl nehéz elérni úgy, ha valaki nem tudja róla, hogy mi is ő, na meg utána is meg lehet oldani. Na de azt már hiába kérdezi a lány, hogy mennyit ivott belőle Demetrius, mivel fogalma sincs erről, nem szokta mérni a dolgot, s ezt Faith tudtára is adja.*
-Ha zacskóból innék, talán meg tudnám mondani, de jobb szeretem az eredeti csomagolást. *villan ki szemfoga hegye, miközben egy kis mosoly jelenik meg arcán. Közben lassacskán kiürül a második zacskó is, így a vérfonal megszűnik, vagyis a vér a lányba kerül, ami felől picit ismét kérdezősködik a férfi, a válaszra viszont csak biccent egy aprót. Ezek szerint még jó, hogy nem próbálta meg megfogni a különös fonalat, bár elsőre, mikor meglátta, majdnem odanyúlt érte. Faith viszont most kidől az ágyon, mivel egy kis időre van szüksége, hogy visszanyerje az erejét, viszont ez nem gátolja meg őket a további beszélgetéstől. Már nem tekinti szánalmasnak őt Demetrius, mivel csak az nem tetszett neki, hogy a vitájuknál Faith inkább megfutamodott a harctól, s eldobta a pálcát. Meglehet, hogy ezt azért tette, mert nem akarta bántani a másikat, de ezt akkor sem szereti a férfi, ennek volt köszönhető a kialakult helyzet, ami pár liter vér elpocsékolását eredményezte.*
-Akkor jegyezd meg, hogy ha egyszer felidegesítesz, akkor jobb, ha utána tényleg harcolsz, nem csak előtte jár a szád. *feleli még a másiknak, mivel ő akkor is így gondolja a dolgot. Nem valószínű, hogy halálos kimenetelű lett volna a harc, ahogy nem is lett végül az, mikor megtámadta a lány, de ha már egyszer a halálával fenyegetőzik a lány, akkor tényleg vegye fel a kesztyűt. Végül ő is bemászik az ágyba, nekidőlve a falnak, ahol aztán Sideris kerül terítékre, pontosabban az, hogy honnan is ismerik ők egymást. Demetrius nem titkolja el a dolgot, hisz nincs ebben semmi titkolnivaló, de Faith szavaira csak lassan biccent.*
-Ha az események jelenlegi alakulását nézem, akkor igen. De ki tudja, mi hogyan alakult volna másképp. Azt hiszem, erre lehetne mondani a pillangóhatás elméletet. *mereng el, majd felveti azt is, hogy egyszer majd talán ők is megmentik egymás életét, mire a lányka meg is szorítja a kezét, s pár szót idéz hozzá, de erre csak egy kis fejcsóválást kap.*
-Az nem ugyanaz. Akkor miattam kerültél életveszélybe. Abból megmenteni pedig nem erény. *jelenti ki, hisz már akkor is közelebb állt hozzá a lány, mint egy egyszerű halandó, tehát értelemszerű volt, hogy nem hagyja, hogy Darius megölje. Faith viszont ekkor közelebb húzódik, s fejét is a férfi mellkasára fekteti, mire Demetrius végig is simít a fekete hajzuhatagon.*
-Nem is értem, miért kockáztattad már akkor értem az életed. Hisz mégiscsak egy vámpír vagyok. *ahogy ő sem rajong a varázslókért, ez elmondható általában fordítva is, de Faith valamiért mégis úgy érezte, megéri kockáztatni.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-06-04, 9:37 pm

- Hát bármikor hozhatsz fel egy másik konyakot vagy elmehetsz érte, de szerintem az nélkül is jól tudjuk érezni magunkat, bármikor. *Demetriussal a szex is más, mint egy élővel, annyira intenzív, főleg, ha közben még a harapását is érzem, hogy nincs hozzá fogható. Ő tényleg egy igazi férfi, de nem is értem, hogy kerülhettem bele a hálójába, hogy ilyen sokszor engedtem neki, sőt, hogy én magam is vágyom arra, hogy ezt újból megejtsük. Viszont most nem szabad erre gondolnom, koncentrálnom kell a varázslatra, így hát szépen egy ismeretlen vérét magamba is juttatom, miközben Demetrius tovább érdeklődik a varázslatról.*
- Kinek ez tetszik, kinek az. *pillantok bele a szemeibe, majd még pár szót szólunk ezzel az egésszel kapcsolatban és miután a zacskók kiürülnek, csak nyugodtan dőlök el az ágyon, most valahogy nem félve attól, hogy bántani fog vagy olyan dolgokat mond nekem, amelyek ismételt konfliktushoz vezetnek majd.*
- Csak túl sok varázslatot ismerek és te se élsz örökké, Demetrius. *igen, ezzel most azt mondtam, hogy erősebb vagyok nála, mivel biztos vagyok benne, régen is biztos voltam. Bár jó ellenfél, mivel igen okos, de mégis képes vagyok győzedelmeskedni fölötte, akármit is gondol most, jelen pillanatban. Sideris is szóba jön, majd ez után pedig mi magunk is, én pedig csak lassan oda is bújok a másikhoz és egy pillanatra fáradtan le is hunyom a szemeimet, kell egy kis pihenés, bár már egyre jobban érzem magam, érzem, hogy a vérem is kezd alakulni.*
- Én se tudom... talán akkor még a méreg miatt, talán akkor még azért voltál fontos... talán már akkor szerettelek, fogalmam sincs. *nézek is fel rá, majd végül egy kis puszit lehelek a nyakára, amit ez után lágyan meg is harapok. Na nem úgy, hogy vérét vegyem, tényleg csak egy picit.*
- És mit csináljunk ma este? Menjünk el sétálni? *kérdezek is rá kíváncsian, hogy van-e valami terve mára.* - Már jobban vagyok. *utalok is rá, hiszen az idő azért tellik, és én is megszoktam már, hogy gyógyítanom kell magam.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-06-04, 10:04 pm

*Vannak már szép közös emlékeik, amik talán kicsit vagy nem kicsit perverzek is, de ezen nem kell csodálkozni, hisz Demetrius nem egy kis anyuci kedvence, és Faith sem egy ma született bárány. Így hát mikor felidézik a konyakozós estét, a folytatás is szóba kerül, ami egyiküknek sincs ellenére.*
-Ebben én is biztos vagyok. De az mégiscsak dobott rá egy kicsit. Na meg, neked hála legalább én is kiélvezhetem végre azt az üveg konyakot rendesen. *na persze még így sem teljesen rendeltetésszerűen, de neki már ez is megfelel, hisz egy kis aranyvérrel megfűszerezve csak még pikánsabb lesz az íze. Most viszont az az este helyett inkább a maira koncentrálnak, mivel ha nem hozza rendbe nagát gyorsan a lány, akkor hamar véget érhet ez a találkozó, így hát neki is lát a lányka a varázslatnak, s bár hasznos tud lenni a mágia, Demetrius mégis jobbnak érzi a saját erejét, mint a varázsolgatást. Persze Faith továbbra is kitart a vére, s ezáltal az ereje mellett, de ezen már nem fognak összeveszni. Talán tényleg igaz, hogy Demetriusnak is jobban tetszik Faith így, ahogy van, hisz vérszívóként már nem lenne aranyvérű. A varázslás után viszont már az ágyon elfeküdve folytatódik a társalgásuk, ahol a férfi ki is jelenti, hogy legközelebb ne kerülje el a szépség a harcot, ha már fenyegetőzik, mert most láthatta, mi lesz belőle így. De ahogy hallja, Faith most is nagyon magabiztos, mint mindig, így ravasz mosoly ül ki a vérszívó arcára.*
-Ahogy te sem. Ne hidd azt, hogy egykönnyen le tudnál győzni. *az ellenség lebecsülése ostobaságnak számít, ő pedig nem éppen ostobának ismerte meg ezt a lányt. Bárki bármikor tud meglepetést okozni, így mindig számolni kell a másikkal, bármennyivel is érezzük magunkat erősebbnek. Ő se nézi le ezt a fekete hajú szépséget, még akkor sem, hogy ha megkérdezné tőle valaki, hogy egy harc során ki nyerne, azonnal a saját nevét mondaná. Na de nem csak magukról beszélnek, hanem Sideris is szóba kerül egy pár mondat erejéig, akiről el is meséli Demetrius, hogy hogyan és hol ismerkedtek meg, s bizony lehet abban igazság, hogy a Cruoris ház fejének van szerepe abban, hogy Demetrius még él, s ő a vámpírok vezetője. Közben Faith oda is bújik a másikhoz, a vámpír pedig arról kezd elmélkedni, hogy vajon miért is segített annak idején neki a lány, hisz könnyen életét veszthette volna.*
-Az élet nagy talánjai. *vannak dolgok, amikre sose jön rá az ember, hiába is gondolkozik rajtuk hosszú ideig. Főleg, ha azt a dolgot nem ő tette, hanem valaki más. Faith viszont a szavak után egy puszit, majd egy apró kis harapást is ad a vámpírnak, mire az oda is fordítja fejét, a kérdésre viszont csak elmosolyodik.*
-Felőlem mehetünk, ha bírsz... *mondja, de ekkor egy kis kattanás hallatszik, s Faith megérezheti a csuklójához érő hideg vas gyengéd szorítását is.*
-Vagy akár maradhatunk is. *annyit beszéltek már az itteni bilincsekről, hogy végül Demetrius úgy döntött, ideje be is vetni őket. Most, hogy az ágyban feküdtek, észrevétlenül húzhatta közel magukhoz az egyiket, ami így szépen Faith kis kacsóján is kötött ki, de persze van még egy pár belőle a biztonság esetére.*
-Bár konyakom továbbra sincs... de talán részben felidézhetjük azt az estét. *simít végig a férfi a combkra simuló csizmán, s keze végül eltűnik a miniszoknya alatt, de intim pontot egyelőre még nem érint, csak azt a környéket, ahol hajdanán a lány vérét vette.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-06-04, 10:15 pm

*Ahogy az a bizonyos éjszaka szóba kerül, egyértelműen a konyakról is megemlékezik Demetrius, de bennem nem az maradt meg igazán, de tény, hogy nagyon finom volt, főleg mivel egyik kedvenc italomról van szó.*
- Még van az üvegből, szóval bármikor... Tényleg, mikor akarod, hogy meglátogassalak és pár napot veled töltsek? Most már bármikor oda mehetek, amikor csak akarjuk. *kérdezek is rá erre mosolyogva, de ez után azért már elkezdem meggyógyítani is magamat, azaz pontosabban visszaadom magamnak a vért, amelyet a vámpír elvett tőlem. miután ezzel megvagyunk, az erőnket is fitoktatjuk picikét és tény, hogy nem nézem le Demetriust, de mégis, jobbnak gondolom magam nála.*
- Nem hiszem, bizonyára szoros és halálos harc lenne, de mindketten élveznénk... csak azt nem, hogyha valamelyikünk nem élné túl. *én már biztosan nem örülnék annak, hogyha kedvesem meghalna, mert nagyon is sokat veszítenék. Viszont miközben tovább beszélgetünk, hozzá is bújok a vámpírhoz és nemsokára egy kis harapást is kap tőlem, na nem durvát, csak egy picikét, amolyan játékosságból és végül rá is kérdezek az estére, hogy mit csináljunk.*
- Persze, bírok. *bólintok is rá, de ekkor érzem meg a hideg vasat, majd a csuklómat le is köti, én pedig meglepetten nézek oda és ez után Demetrius szemeibe, majd a pálcám felé.*
- Ki tudom ám engedni magam. *jegyzem is meg neki mosolyogva, de azért mégis csak, egy kis pluszt visz ez a játékunkba, főleg, mivel most Demetrius kezdeményez, így indul meg hideg keze a szoknyám felé, majd kerül az alá, hogy bizonyos érzékeny pontok felé jusson, mert bár nem az intim helyet érinti, az előtt is igazán érzékeny mindez.*
- Durván szeretnéd? Vagy minek a bilincs? *annyira nem örülök ennek, mert egy kis félsz van bennem, ahogy ő azt sejtette, de a világért se árulnám el és azt se fogom engedni, hogy a másik kezemet megkösse, tehát arra most ügyelek is, tehát nem engedem el magam teljesen.*
- Mit szeretnél játszani? *hajolok is oda hozzá, hogy nemsokára ajkára egy édes kis puszit leheljek, mely után már nyelvem is bebocsátást kér az ajkak közé, hogy hosszan, vadul kezdhessem el csókolni őt. Tudom, hogy úgyse fog bántani, tehát csak játszunk, ennyi az egész, de mégis, már maga a gondolat is teljesen felhúz.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-06-04, 10:41 pm

*Természetesen Demetriusnak sem a konyakozás maradt meg elsősorban abból az estéből, de az is tény, hogy hosszú idő után végre ismét normálisabban ihatott abból az italból, s nem csak ízlelgethette a szájában.*
-Nem is tudom. Igazából most már tényleg bármikor jöhetsz. *feleli, majd mélyen a sárga szemekbe néz.*
-Na és nem félsz, hogy esetleg megint elhúzódik az a pár nap? *kérdi sejtelmesen, mert hát a múltkor is csak egy éjszaka lett megbeszélve, de ahhoz képest jóval többet töltött ott a leányzó. Miközben a beszélgetés rövid időre sem szakad meg, a diáklány feltölti magát vérrel, hogy ő is mihamarabb jól lehessen, de persze egy kis erőfitoktatásra mindketten kaphatóak, ha már szóba kerül egy esetleges végletekig menő harc.*
-Ebben egyetértek. Bár én még akkor is hozzám hasonlóvá tudnálak tenni, mielőtt tényleg meghalnál. *persze, hogy megint úgy hozza ki a dolgokat, hogy ő győzne, de nem is várható más a vámpírok vezérétől. A magabiztosság nagyon fontos dolog egy ilyen pozícióban, bár abból eddig sem volt hiánya a férfinek. Egy kis bújás és harapás után viszont Faith inkább a mai este folytatása felől kezd érdeklődni, amit ő egy sétával tenne meg. Látszólag ebben benne is van Demetrius, ám alig, hogy kimondja a szavakat, már kattan is a bilincs a lányka egyik csuklóján, mire a vámpír huncut vigyorral tekint a szép szemekbe. Bár eleinte meglepetten néz a másikra a lány, de utána már csak mosolyogva szólal meg.*
-Én pedig rá tudlak venni, hogy magadat bilincseld ki. *vonja fel játékosan a szemöldökét, de ahelyett, hogy erre kényszerítené a lányt, inkább csak elkezd végigsimítani annak lábán, egészen fel, a combja hajlatági, már-már majdnem elérve a bugyi vonalát, és az alatta lapuló finom falatot.*
-Már mondtam. Majd improvizálunk. *vágja rá, s keze a comb belső feléről inkább a formás popsi felé kezd el vándorolni, miközben a lányka is egy kéjes kérdéssel húzódik közelebb hozzá.*
-Mondjuk mit szólnál ahhoz, hogy én leszek a vadász, te pedig lehetnél az áldozat. Már elkaptalak, ideje bevetni a láncokat. Tudom, hogy feltüzel az ilyesmi. *ehhez sem kell gondolatot olvasni, elég csak a reakciókból leszűrni a dolgot, na meg már voltak együtt, tapasztalta, mit szeret a lány. Miközben megkapja a kis puszit, s utána a nyelv is utat tör magának, a férfi keze rá is markol Faith fenekére, így nem csak a csókban érezheti a lány a vadságot, hanem a markolásban is. Persze mindamellett, hogy ezt amúgy is csinálná a férfi, mindez kitűnő alkalmat nyújt ahhoz, hogy szabadon álló keze szép lassan meginduljon egy újabb bilincs felé, hogy azt majd a másik kis kacsóra kattinthassa.*

//fagy//

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-07-06, 10:06 pm

*Az óra bár kimerítő volt, mégis bőven érzek magamban még erőt a gyakorláshoz és igazából, belül nem szeretnék egyedül maradni a mai napon. Szülinapom van, mégis, egyedül kellett egészen eddig töltenem, de talán egy kis vívás jobb kedvre derítene. Éppen ezen oknál fogva siettem fel a szobámba, hogy egy gyors fürdő után már át is öltözhessek és kardommal a hátamon indulhassak neki Mystralnak. Egy fekete rövidnaci van most rajtam, egy hófehér színű toppal, mely szépen ki is emeli alakomat, akár csak a nadrág a hosszú lábaimat és nem kell mondanom, kreol bőröm miatt különleges szépség vagyok, legalábbis sokan ezt mondják, tehát biztosan igazuk van. Lábaimon egyébként most sportcipő található, hiszen ha mozogni fogok, mégsem lehetek magassarkúban vagy papucsban. Hajam kibontva, barna szemeim körül pedig egy kis smink található, oldalamnál pedig mint mindig, most is megtalálható a pálcatartóm. Tudom, hogy hova akarok menni, mégis félek tőle, hogy mi vár majd ott, vagy hogy Azrael ott lesz-e. Ha viszont Noelbe botolnék, tudom, hogy én járnék rosszul, ugyanis rögtön féltékeny lenne, hogy mi az, hogy egy másik vámpírt keresek és nem őt, hiába örülnék jobban a hercegemnek. Na de a gondolatolvasás bár képessége, mégse mindig tudja jól értelmezni azt, amit én érzek és gondolok, tehát a kimagyarázás is nehézkes lenne. Ezen gondolatokkal érkezem meg a kereszttel kivilágított klub elé és bár tényleg tartok attól, hogy nem lesz itt a férfi, akit keresek, egy próbát talán megér. Kezem a kilincsre téved, majd már be is nyitok, de a másodperc tört része alatt kap el két fiatalnak tűnő vámpír, éles fogaikat villogtatva, nyakam cirógatva, én pedig nagyot nyelve nézek körül, de Noelnél biztosan érezném, hogy itt van, ahogy megéreztem múltkor is, a várromnál, tehát tudom, hogy a védelmére most nem számíthatok. A kardomat viszont nem vehetem most elő, oly sok vámpír van itt, biztosan én húznám a rövidebbet, tehát maradnak a szavak.*
- Eresszetek el! Én... én Azraelé vagyok... *buknak ki belőlem a szavak, melyeket nem szívesen mondok ki, de mégis, most ezt látom jobbnak közölni velük... összenéznek és mintha hezitálnának, de természetesen nem bíznak szavahihetőségemben, így tovább méregetnek, próbálva eldönteni, hogy vajon igazat mondok-e.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-07-06, 10:07 pm

*Sokan talán azt hiszik, hogy a vámpír kizárólag sötétben élő, s valahol természetesen igazuk van, ám nem teljes mértékben... úgy érzem, nehezen birkózom élőhalott létemmel, és saját személyiségemhez hiába ragaszkodom, az makacsul változni akar. Éppen ezért döntök úgy, hogy a mai naptól fogva rendszert vezetek be, és a hiedelemmel ellentétben nappalra hagyom feladataim elvégzését, a gyakorlást, kastélyban végezhető szórakozást, és este válok azzá, akivé szeretnék is, és nem is belül. Ehhez híven indulok most el sötétedéskor kedvenc bázisomra - már a kastélyon kívül -, teremtőm szórakozóhelyére, a Véres Pokol Vámpírklubba, hogy elüssem az időt, és lehetőség szerint kínzó gondolataimat is elűzzem, melyek Aideen-el kapcsolatosak. Nem tervezek különösebben mozgalmas estét, sőt, a mai nap lustálkodni volna kedvem, egyszerűen kiszolgált vért inni, míg talán ismerkedem egy kicsit, tehát öltözékem is hasonló, egy fekete sportcipő, illetve egyszerű nadrág, valamint atléta mihez mellény társul, azaz teljesen fekete színt öltve magamra sétálok kényelmesen ráérőn az úton, mi célpontomhoz vezet. Zsebre dugott kézzel figyelgetem magam körül a tájat, illetve az embereket is, hátha meghozza valamelyik kedvemet a vadászathoz. Hamarosan megérkezem a bejárathoz, és amint benyitok, érdekes látvány tárul szemeim elé, mi egyetlen másodpercig döbbenetet szül arcomra, ám utána komorság veszi át helyét, ahogy magabiztosan lépek be, felmérve villámgyorsan a szituációt. Adott egy Vixilien, aki gondolkodás nélkül besétált a halálba, illetve a nevemet emleget, illetve két ifjoncnak tűnő vámpír, akit ez cseppet sem érdekel, így gyorsan kell cselekednem, ha nem szeretném, hogy Noel rajtam kérje számon a sajnálatos hírt, miszerint...*
- Drágám, nem mondtam, hogy várj meg? *csendül a hangom mögötte a szavakhoz illő hangsúllyal, illetve arcomon most magabiztos, mégis pimaszkás mosoly ül, illetve szemeim csillogása - ahogyan a lányra nézek -, árulhatja csak el számára, hogy mulattat a helyzet. Teljesen mögé simulva karolom át vállánál, míg egyik kezem végigsimít karján, de nyugodtságom súghatja, hogy készülök valamire, ugyanis kézfejét is megfogom, és egyenesen oldalához szorítom, a pálcatartóra, így jelezve, hogy készüljön, ha bármi történne. Mindeközben egyetlen pillantás sem vetek a lányra, csupán merőn nézem a másik két egyedet, akik kissé megzavarodva pislognak rám vissza, ám a hirtelen belépő nyújtotta csoda hamar elül, így jobbnak látom először a szavakhoz fordulni.*
- Srácok... nem szívesen küldenék végleg a halálba két ilyen stramm vámpírkát a teremtőm klubbjában. Nem keltenék vele jó benyomást a szemében. *mosolyodom el ravaszul, míg hagyom, hogy szavaimban elrejtett utalások leüljenek, ugyanis egyrészt közlöm, hogy egyáltalán nem riadok vissza semmitől, másrészt azt, hogy kivel szórakoznak... ez természetesen nem igaz, sejtelmem sincs róla, hogy Demetrius hogyan reagálna a hírre, de legjobb sejtésem szerint: sehogy. Azonban míg az egyik vámpír láthatóan meggondolja mit tegyen, addig a másik egyre inkább agresszív, és hirtelen próbálja megragadni Vixit nyakánál, mire mosolyom a pillanat töredéke alatt tűnik el, és csuklójához nyúlva fordítom azt ki, kitörve ezzel. Sosem adok második lehetőséget, éppen ezért vágom a közeli falnak sérült végtagját, majd a lányt elengedve állok be elé, hogy hirtelen rántsam le ellenfelemet gyomrába térdelve, s épp mikor a másik mozdulna, akkor hajítom neki.*
- Nos... *lépek lassan előre, s ezzel a közeli bárszéket felkapva zúzom szét egyetlen gyors mozdulattal a pulton, hogy lába maradjon kezemben, eltörve, azaz hegyes véggel, mint egy karó. Játékosan dobom fel a levegőbe, hogy elkapjam, majd pillantásom kihívó mosollyal küldöm a többiek felé.*
- Menjünk tovább, vagy megbizonyosodtatok róla, hogy az enyém? *kérdezem tökéletesen higgadtan, annak ellenére, hogy belül egyáltalán nem volnék az. Több sem kell nekik, felállva somfordálnak el pár mogorva szót vetve rám, mire gondolkodás nélkül fordulok meg, hogy karon ragadva a lányt rántsam ki a klubból.*
- Noel nincs itt. Miért van az, hogy ti lányok képesek vagytok szinte a halálba menni, ha látni akarjátok a herceget? *villan rá tekintetem, majd kifújva a levegőt, eresztem el, és húzódom hátrébb, immár nyugodtabb mimikával, mi jelezheti a lány számára, hogy egyáltalán nem vagyok olyan dühös, mint mutatom.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-07-06, 10:07 pm

*Botor módon arra számítok, hogy Azrael majd itt lesz, a klubban, de nem is tudom, hogy miképp jutottam erre a következtetésre, hiszen még csak nem is ismerem őt. Egyszer találkoztunk és ezt a mai találkozást se beszéltük meg, tehát miért is lenne itt? Lehet, hogy Aideen-el van és nem kéne zavarnom, de most már a baj megtörtént, ugyanis a két vámpír már előszeretettel nézeget engem és nyakamat is lágyan cirógatják, bizonyára meg szeretnék ízlelni a véremet, de én azt nem fogom úgy hagyni, mégis, eleinte csak szavakkal próbálok meg jutni valamire és ahogy nézem, mintha elgondolkodnának... Ekkor nyílik ismételten az ajtó és jelenik is meg az a férfi, akire várok, így sóhajtok fel cseppet, örülve, hogy itt van és még egy kedves mosolyt is kap tőlem a vámpír, főleg a szavai után, melyek bizonyára csak játékosak.*
- Nem mondtad, hogy hol találkozunk, én pedig ide jöttem. *pislogok is rá aprókat, de amikor mögém kerül, majd már hozzám is simul, így fogva magához, arcom picit elpirul, ahogy jéghideg teste az enyémhez ér, a szívverésem pedig picit felgyorsul, mivel nem igazán tudom mire vélni a helyzetet, de mégse mozdulok, hiszen nem buktathatom le magam, hogy nem vagyok az övé, de mégis... annyira furcsa most mindez. Kezemen is végigsimít, engem pedig szó szerint kiráz a hideg ezen tettétől és már nyelek is egyet, így próbálok meg egy picikét elhúzódni tőle, mivel fogalmam sincs, hogy ezt miért így kell... de ahogy kezem végül a pálcámhoz ér, már rá is jövök, hogy miért csinálta ezt, tehát testem is megnyugszik, így figyelem a továbbiakat, egyelőre nem mozdulva a másik elől, mivel most már tudom, hogy mindezt miért is tette. Az események viszont felgyorsulnak, bár Azrael szeretné szép szóval elintézni mindezt, mégsem sikerül neki, ugyanis az egyik felém kap, de még mielőtt bármi bajom lenne, meg leszek védve és ez új nekem.*
~ Miért... miért nem hagyja, hogy bántsanak? ~ *kérdezem is meg magamtól, értetlenül állva az egész előtt és bár én nálam is ott a pálca, úgy érzem, hogy ezt nekik kellene lerendezniük, nem lenne jó ötlet, hogyha magam is belefolynék ebbe az egészbe, így végig is nézem, hogy miképp távolodnak el és azért idő közben magam is el leszek engedve. *
- Szerintem már tudják. *pislogok is a borostyán szemeket kutatva, majd kezem már el is lesz kapva, így kerülünk ki a klubból, én pedig már arrébb is sétálok, pontosan Azrael mellett lépkedve és lágyan el is húzom a kezem, már ha engedve lesz.*
- Nem Noelt kerestem, hanem Téged. Baj? *tekintek is rá és végül vele szembe helyezkedek, hogy nyugodtan a szemeibe tudjak nézni.*
- Miért védtél meg? Nem volt kötelességed, főleg, hogy még nem is ismersz, csak egyszer láttál és akkor se túl beszámítható állapotban. *kérdezek is rá most minderre, ugyanis nagyon is érdekelne, hogy mi lelte, na meg, hogy miért kellett azt a színjátékot olyan szinten előadnia.*
- Egyébként ma van a szülinapom, ezért gondoltam, hogy azt a párbajt megejthetnénk ma, legalább picit feldobná a napom. *vonok vállat, ezzel magyarázva meg még most, hogy mit is keresek itt. Nincs szükség felesleges kérdésekre, tehát nem is adok most erre lehetőséget, inkább csak megigazítom picit a felsőmet magamon, majd ez után ismét a másik szemeibe nézek.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-11-07, 11:28 pm

*Túl sok az az idő, mely eltelt már azóta, hogy Azraellel utoljára találkoztunk, így hát úgy érzem, hogy ideje lenne felkeresnem őt. Lehet, hogy nem a legjobb megoldás, hogy pont a vámpírok klubja felé tartok, ahol keresni fogom őt, de én mégis így döntöttem és valahol belül érzem, hogy nem lesz baj. Ha meg mégis... hát magamra vessek. Lassan, kényelmes léptekkel haladok végig a főutcán, egyenesen az említett épület felé, miközben fekete csizmámnak köszönhetően halkan kopognak is lépteim az utca kövén. Egyébként egy hosszú, fekete szoknyát viselek, fűzős felsővel, melyből túl sok nem látszik, hála a rajtam lévő, térdig érő, fekete szövetkabátnak és a nyakamban található ezüst színű, puha anyagú sálnak. Hajam kibontva bomlik végig hátamon, ezüstös szemeimet pedig nem túl erős, de mégis szép, ezüst smink keretezi. Pálcám a csizmámnál, egy kis pénz pedig szintén van nálam, de mást nem hoztam, nem érzem úgy, hogy fontos lenne, tehát jelen pillanatban még az oly szeretett kesztyűim is a szobámban maradtak. Amikor elérkezem az épülethez, csak végignézek rajta, majd nem habozok, kezem a kilincsre téved, így nyitok be az ismerős helyre, majd húzom is be magam után az ajtót. Elég kellemes az idő idebent és a zene is rögtön megüti a fülemet, de én mégsem állok meg, próbálom kizárni az ismeretlen vámpírok jelenlétét és tekintetemmel már körbe is nézek, hátha megtalálhatom valahol Azraelt, remélhetőleg egyedül, mert hát tény, nem örülnék neki, ha lecserélne és találna valaki mást, én helyettem.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-11-07, 11:40 pm

*Rengeteg elintézendő akadt. Volt, hogy nem is voltam Seol környékén, de néha-néha visszatértem, ellenőrizni a posztomat, illetve reménykedtem benne, hogy Aideent is meglátom talán, ám ez nem történt meg. Régen nem találkoztam a lánnyal, s bár sokat gondoltam rá, fizikailag és szellemileg is leterhelt távollétem. Most azonban úgy látszik, ennek a szakasznak vége, ezért ismét hazatérhetek, s ezt most megünnepelni kívánom. Jól esne most egy kis aranyvér, de egyelőre beérem a klubbal is, mert szeretem azt a helyet, közel áll hozzám, több emlék is kapcsolódik hozzá. Most nem egy sarokban ülök, ahogy eddig, hanem a pultnál, a magas székek egyikén, egészen a helyiség végében, és gondterhelten görnyedek a fára, kezem között fogva egy pohár vért. Csak lökdösöm, nem prémium minőség, a vadászat öröme sincs meg, a közelmúltban történtek lehangolnak. Ruházatom egy fekete bakancsból, hozzá tartozó fekete terepnadrágból, illetve egy fekete bőrdzsekiből áll, ami eltakarja vérvörös pólómat. Többre nincs szükségem, sem kiegészítőre, ám pénz van nálam, és természetesen egy kés lóg le övemről oldalt. A következő pillanatban azonban nyitódik az ajtó, ezt hallom, és érzékelem is, s általában nem fordítanám arra a fejem, mivel érdektelen számomra az érkező, most pár másodperc elteltével mégis megteszem. Azonnal felvonom a szemöldökömet, s gondolataim is megindulnak.*
~ Vajon engem keres, vagy máshogy jön? ~ *elmélkedem röviden, majd úgy döntök, hogy mielőtt még észrevehetne - elvégre többek takarásában, a rengeteg vámpír között ülök a helyiség végében -, egyszerűen eltűnök. Nem menekülök előle, de szeretném megfigyelni, így a poharat is elengedem, és felállok székemről. Egyelőre nem környékezi meg más, bár ez hamar változhat, mert megeshet, hogy látogatóba jön, parancsot teljesít... ám, ha sokáig marad egyedül, bizonyára páran odamennek, viszont ez meg fogom előzni. Halkan surranok mellé, vigyázva rá, hogy sem benne, sem másban ne keltsek feltűnést, s a háta mögé lépve finoman távolítom el sálját nyakáról, egy ujjammal végigsimítva rajta, az anyagot leheletnyire elhúzva bőrén. Talán tudja, hogy ki vagyok, de nem lehet benne teljesen biztos, így egyelőre nem fedem fel magam. Majd nemsokára.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-11-07, 11:49 pm

*Szeretnék már találkozni vele, ezért is keresem fel most ebben a klubban, ahol azért régebben tudtom szerint nem is egyszer fordult meg, de most, hogy idebent vagyok, teljesen egyedül és a sok vérszívó tekintete felém irányul, érzem, hogy ez így nem lesz jó.*
~ Merre vagy? ~ *nézek is körbe egyre többször, próbálva rálelni a borostyán szemekre, az ismerős, dús hajtincsekre és a borostás arcra, melyek szegélyezik puha, jéghideg és mégis csókra termett ajkait. Nem tagadom, az érzéseim semmit se változtak, amióta nem találkoztunk, viszont nem ácsoroghatok itt, egyedül tovább, ezért lassan beljebb lépek és a pult felé indulok meg, amely mellett meg is állok, így a pultos kíváncsian vonja fel szemöldökét, úgy néz rám, hiszen emberek egyedül ide nem járnak, de még mielőtt bármit is szólhatna, megtörténik Azrael tette, amit ő is érzékel, tehát már arrébb is megy, figyelmen kívül hagyva engem, én pedig először csak ledermedek, hogy mi történik. A sál lassan lejjebb kerül a nyakamról, a hideg ujj hozzám ér, én pedig nagyon lassan fordítom felé a fejem, még nem látva, hogy ki az, de mégis, belül érzem, hogy nem más talált rám így, Azrael trükkje a láthatatlanság, bizonyára most se tévedek.*
- Miért nem mutatkozol meg előttem? *kérdezek is rá, majd lassan húzom vissza a sálat a nyakamra, így takarva el azt, tehát amíg nem látom a másikat, addig nem vagyok hajlandó én se engedni. Lassan meg is fordulok, így kerülök szemtől szembe a vámpírral, akit remélhetőleg mielőbb meg is láthatok majd, ugyanis elmém egy hátsó részén azért ott van a bizonytalanság, hogy mégis más lelt rám és ki tudja, hogy mit tesz velem.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-11-08, 12:05 am

*Melankólia kerülget, így miután nem rég hazatértem, időmet a teremtőm által alapított helyen töltöm, egy pohár vér társaságában, még utazáshoz való ruházatban. Gondolataim cikáznak, ám hamarosan meglepetés ér, mégpedig egy ismerős személyében, aki belép az ajtón. Elmélkedésem felé irányul, s rövid úton láthatatlanná válva közelítem meg őt, éppen mikor indulni készül. Kíváncsi vagyok a reakciójára, elvégre régen nem láttam, talán történt valami, talán megváltozott. Elsőként a sálat veszem le nyakáról, finoman, mintha csak egy törékeny baba lenne, aztán pedig rejtve maradva várok reakciójára. Valahol az, amire számítok, és az amire nem.*
~ Megismer, ha láthatatlan vagyok? ~ *kérdezem magamtól, de nem szólalok meg, és csalafinta mosolyomat sem láthatja. Szemem nyakára villan, mikor sálját visszahelyezi, s mivel túlságosan hiányzott ahhoz, hogy játékokat űzzek vele, tovább vigyem a láthatatlanság fonalat, arra térve ki, hogy vajon a testbeszédemből - amit nem lát, de határozottan érezné -, vajon felismer-e. Megjelenek előtte, még mindig a ravasz mosolyommal, karba font kezekkel, s pillantásom végigszáguld rajta, felmérve őt, és állapotát. Nem olyan, mint múltkor, ez jó jel.*
- Játszom csupán. *rándul meg szám széle, s makacsul ismét megindul a kezem, hogy sálja tenyerembe végezze, mit arcomhoz érintek, beleszagolva, mialatt egy tincset füle mögé tűrök, s a mozdulatot folytatva arcán kalandoz végig mutatóujjam, egészen az orráig, melynek csücskét finoman megnyomom.*
- Hiányoztál. *billentem félre, leeresztve kezeimet, de a sálját nem kapja vissza. Tetszik nekem, szerintem meg is tartom. Ha szeretné, ha nem. Intek viszont a székek felé, s jelenlétem már a többi vámpír számára is egyértelművé teszi a helyzetet, ahogy a csapos is felismerésre jut.*
- Rég találkoztunk, hogy vagy? *kérdezem, de szemem sarkából kitartóan figyelem őt, leülve egy székre, s az italom felé bökve már hamarosan ide is hozza azt a csapos. Kíváncsi vagyok az érzéseire, s bár auráját kihasználhatnám, szeretnék magam rájönni.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-11-08, 12:16 am

*Lehet, hogy nem a legjobb ötlet itt lennem, főleg, mert meglehet, hogy Azrael is haragszik rám az miatt, hogy oly rég nem találkoztunk már, de mégis úgy éreztem, hogy ide kell jönnöm, be kell toppannom ismét az életébe. Tudni akarom, hogy vajon miképp viszonyul még hozzám - már ha itt találom egyáltalán -, illetve, szükségem is van rá. Ismét lefoglalt a tanulás, saját magam, na meg, otthon is voltam egy kicsit, de most itt vagyok és szerintem csak ez számít. Ahogy viszont betérek a vámpír klubba, nem találom sehol se Azraelt, de amikor a sálammal kezd el játszadozni valaki és még nyakamat is megérinti, már tudom, hogy ő az. Természetesen nem lehetek 100%-osan biztos benne, de mégis úgy hiszem, hogy nem tévedek, így teszek is fel egy egyszerű kérdést, miközben a sálam visszaigazítom a helyére és lassan már szembe is fordulok a másikkal, ki pillanatok múlva felfedi magát előttem, így mérve fel, tehát igen, még mindig kiváltok belőle valamit. Túl sokat mondjuk nem láthat, csak csizmám elejét és szoknyám alját, mivel a hosszú szövetkabát teljesen be van gombolva, így takarva el egész testemet is.*
- Játszol? Nem is tudtam, hogy áttértél óvodásba. *cukkolom egy picikét, de arcomon ott játszadozik az a furcsa mosoly, amelyet majd eldönt, hogy mire akar vélni. A sál viszont lekerül rólam, áttérve kezébe, ami után nyúlok is, hogy visszaszedjem, de ez után jön az érintés, majd a nyomás, amire durcás arcom a válasz.*
- Hé, nem vagyok már gyerek! És azt kérem vissza! *fogom is meg a sálam egy részét és kezdem is el húzni, de ekkor jön a szó, hogy hiányoztam. Meglepetten nézek fel szemeibe, majd végül mosolyom ismét megjelenik csinos pofimon.*
- Nagyon helyes! *fordulok is meg, értve a célzást, tehát a székek irányába indulok meg, így ülök le az egyik asztalhoz, majd a legfelső gombját ki is gombolom a kabátomnak, ez után fordulok csak a másik felé, egyik lábamat pedig átteszem keresztbe a másikon.*
- Fáradtan. Sok volt mostanában a tanulás és az utazgatás, tudod, a nagybátyámmal töltöttem egy kis időt, illetve igyekszem úgy tanulni, hogy jövőre már harmadikos legyek. De a lényeg, hogy most egy kis pihenést engedélyeztem magammal, remélhetőleg a te társaságodban. *kezem játékosan combjára siklik, de csak egy pillanatra, ez után pedig visszahúzom a saját combomra, úgy nézek rá huncutul.*
- És te hogy vagy? Miképp teltek az elmúlt hetek? *hát igen, valamennyit változtam, még nem tudni, hogy mennyire előnyömre, de a régi félős Aideen már a múlté. Ezt már Azrael a múltkor is láthatta, azóta pedig egyre inkább megérettem arra, hogy nem kell nekem tartanom másoktól, még tőle sem, így hát végre egyenlő felekként ülhetünk egymás mellett és ez nem csak nyugalommal tölt el... *

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-11-08, 12:31 am

*Közönyömből Aideen érkezése zökkent ki. Pár gondolat azért átsuhan fejemben, de sikerül feledtetnie velem a közelmúltat és utazásomat, így hamarosan mellette is termek, hogy láthatatlanul próbáljam felhívni magamra a figyelmet sálának igazgatásával. Sikerül, s bár talán tudja, hogy én vagyok, mintha mégsem volna benne teljesen biztos, ezért úgy döntök, hogy a további játszadozást későbbre hagyva fedem fel magam előtte, és szerzem ismét vissza a sálat, megcirógatva őt.*
- Néha rám fér... vagy csúnya, rossz vámpírt szeretnél? *csillan fel a tekintetem mint egy kisgyereknek, mert ha szeretné, olyan is tudok lenni. Persze jobb szeretek emberien viselkedni, néha nem árt elfelejteni, hogy ki vagyok, de énem belül szunnyad, és elég egy apró szikra, hogy lángra lobbanjon. Nem árt vigyázni, még mindig az vagyok aki voltam. Hogy nem-e gyerek? Erre felhorkanok, de kedvesen, nem bántóan. Pontosan gyereknek tartom még, minden téren, bár fejlődni látszik, messze van ő egy érett nőtől. Ettől függetlenül nagyon kedvelem, talán túlságosan is. A sálat nem kapja vissza, s mikor húzni kezdem, egyszerűen kezem köré csavarom, így húzva magamhoz az ő kezét, és rántom is meg, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk.*
- Tetszik a sálad, nekem adod? *kérdem tőle halkan, s nyilván érthető, hogy nem óhajtom felvenni... de életem fontosabb szereplőiről van emlékem, és ez csak az egyik, ami kifejezhetné Aideen finomságát. Érződik rajta az illata, és nem árt belegondolni, hogy melyik testrészt takarja... A szavak viszont elhagyják számat, s látom, hogy tetszik neki, ezért egy féloldalas mosolyt kap válaszul. Ez az igazság, nem félek kimondani. Nem kerüli el figyelmemet, hogy nem közli viszont, de inkább azt kérem, hogy meséljen magáról, s ezt leülve meg is teszi.*
- Áh, a tanulás. Jövőre méginkább készülnöm kell majd, hogy egyenlő szinten legyünk... *gondolkodom el, s ez valós probléma, de egyelőre nem zavar. Elhiszem, hogy ezt csinálta, ha bármi érdekes történt volna, azt már megemlítette volna. Amikor azonban keze a combomra téved, le is pillantok, s miután visszahúzza kezét, tekintetem még ott marad lehajtott fejjel egy darabig, majd lassan talál vissza a lány arcára.*
- Egy-két ügyet intéztem el. *zárom le ennyivel, mert a részletek nem tartoznak a másikra, ellenben úgy érzem, hogy nincs miért több időt itt tölteni. Főleg ezzel a viselkedéssel, ami kedvemre való.*
- Van számodra egy ajándékom a szobámban. Átadhatom? *kérdem, s talán most ültünk le, nem rendeltem neki semmit, tehát nem okozhat gondot felállni, s ha pozitív a válasz, akkor ezt a lépést meg is teszem, és kikísérem a lányt.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-11-08, 12:48 am

*Nem telik bele túl sok időbe, megtalál engem az, akihez valójában jöttem, így egy rövidke kis játék veszi kezdetét. Sejtem, hogy Azrael az, de mivel nem vagyok benne teljesen biztos, ezért úgy kérdezek, hogy az másnak is normális legyen, ha esetleg meglepődnék, de mivel erre nem kerül sor, így csak elmosolyodom a vámpír láttán és a visszakérdezését hallva gondolkodom is el.*
- Talán majd később, bár az óvodás énedet is magad mögött hagyhatnád. *szeretem, amikor gonosz, hiszen így ismertem őt meg, azon az estén a temetőben, de ettől függetlenül az érzékenyebb, kedvesebb, emberibb énjét is díjazom, ahogy velem szokott viselkedni, tehát nem adnám ezt el semmiért sem. A sálam viszont jó lenne, hogyha visszaadná, így nyúlok is érte, de sajnálatos módon nem aratok sikert, csak a másikhoz kerülök, picit közelebb, így nézek fel lassan emelve fel a fejemet a szemeibe, majd mosolyodom is el kicsit.*
- Nem szeretném, de talán még meggyőzhetsz ma, hogy adjam neked. *szeretem ezt a ruhadarabot, az egyik kedvencem és tökéletesen illik szemem színéhez is, de mivel Azrael is közel áll hozzám, így talán nem fog annyira nehezemre esni egy sál odaadása, majd veszek egy másikat, mely bár ugyanilyen biztosan nem lesz, de hasonló még lehet. A szavai jól esnek és bár okkal nem viszonzom, belül ugyanígy érzek, de még nem adom át magam neki, így ülök le, majd felelek is, elmesélve, hogy mi minden is történt velem. Nem túl sok és nem is érdekes, de csak ezzel tudok szolgálni neki.*
- Készülnöd? És azt hogy szeretnéd? Te nem leszel szerintem erősebb... *pislogok rá szemtelenül, majd kezem is combjára téved, nem túl észrevehetően, de ő mégis rendesen érezheti kezem érintését, annak melegét, de csak pár másodpercre, mert ez után már én érdeklődöm Ő felőle.*
- Miféle ügyeket? *kérdezek is rá erre, mert engem nagyon is érdekelne, hogy mit csinált. Viszont a hirtelen témaváltás meglep, de nincs ellenemre, így bár egy másodpercig nem felelek, utána jól láthatóan bólintok is szavaira.*
- Persze. Akkor... azt hiszem, hogy hamar távozunk innen. *kelek fel a másik után, így ha minden igaz, akkor el is fogjuk hagyni a klubbot, hogy az este további részét már kettesben tölthessük, Azraelnél.*
- Elárulod, hogy miféle ajándékról van szó? *kérdezek erre rá azért út közben, mivel bár szeretem a meglepetéseket, most erre mégis szeretnék mihamarabb választ kapni, én már csak ilyen türelmetlen vagyok.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-11-08, 1:09 am

*Társalgás kezdődik, s én meg is lepem a lányt, amit észlelem jelenlétét. Hamarosan azonban felfedem magam előtte, kételyeim eloszlatva, s gondolataim is most már csak körülötte forognak. Figyelmesen hallgatom válaszát, míg játszom vele, és szerintem nem tudja, hogy mennyire megtudnám zabálni - szó szerint -, mikor ilyen aranyos, bár ez talán csak a késői találkozás eredménye.*
- Hát rendben... *tettetem a szomorút, s a sálat használva közelebb is vonom magamhoz. Elkérem tőle, ám a válasza tetszik, sokat sejtet az estére nézve, s valóban igyekezni fogok, hogy elnyerjem tőle ezt. Még nem vagyok biztos a módszerben, abban viszont igen, hogy nagy eséllyel sikerülni fog.*
- Úgy lesz. *biccentek, már tervezgetve is az este további részét. Leülve beszélgetünk tovább, s meghallgatva őt, megjegyzést is teszek, pimaszsága azonban meglep, így egy pillanatig rá is meredek, majd ijesztő hirtelenséggel hagyom el székemet, és másik oldalára suhanva súgok fülébe.*
- Ne feledd, hogy tapasztaltabb vagyok. Te talán nem fogod érzékelni, de én igen. *kacsintok rá. Nem árulom el neki, hogy hogyan fejlődök, viszont egyértelmű számomra, hogy ha kifejezetten arra készülök, hogy kordában tartsam őt, megvédjem magam, vagy érvényesítsem az akaratomat, akkor nem árt kiismerni az "ellenfelet". Nem tudom, hogy sor kerül-e rá, de paranoiás vagyok... Kíváncsiskodásának nem szab határt, így mikor helyemre térek vissza, egy pillanatig gondolkodok, majd pimasz mosollyal hajolok közelebb.*
- Nem olyan érdekes, de ha érdekel, úgyis teszel érte, hogy megtudd. *vigyorodom el, s hangomból levehető, hogy egyáltalán nem biztos, hogy nem érdekes. Mégis, egy vámpírral beszél, mi lehetne bennem unalmas? Javaslatomra beleegyezik, tehát felállva hagyjuk el a klubbot, mikor kérdését is hallom. Nem szeretném áltatni.*
- Nem nagy dolog, kicsinység, de én csináltam. *felelek csupán ennyit, ám talán az igazság másik felét is tudhatja. Talán nem olyan naiv, hogy ne gondoljon rá.* - Persze azt is szeretném, hogy nálam töltsd az éjszakát. *tekintek rá kérdőn, bár mondatom kijelentő hangsúlyú. Tőle függ, én nem erőltetem, de valóban hiányzott. Ha már itt tartunk, szemembe is ötlik valami, így hirtelen meg is állok.*
- Rég nem láttál, és egy üdvözlő csókot sem kapok? *pillantok kíváncsian a szemeibe. Várom a válaszát, direkt nem lépek, ám ha akarom, úgyis megteszem. Jobb az, ha ő is akarja, azonban viselkedéséből ítélve, ezzel nem lesz gond.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-11-08, 1:21 am

*Jó érzés újra látni, jó, hogy megtaláltam és nem keveredtem bele semmi rosszba. Sejtettem, szinte elül éreztem, hogy itt lesz és nem is tévedtem, valóban így is történt és nemsokára már beszélgetni is kezdünk, legalábbis az után, hogy megjelenik előttem teljes valójában. A sálamat viszont nem szándékozom csak úgy odaadni neki, de még meglehet, hogy az este folyamán megkaphatja, majd meglátjuk, hogy mennyire akarja és annak függvényében kapja meg tőlem, avagy nem, de én is valamilyen szinten örülnék neki, ha lenne valamim nála, ami az enyém és rám emlékezteti.*
- Kíváncsi leszek. *mosolygok is rá, majd meg is érkezünk nemsokára a székekhez, ahol helyet is foglalunk és hamarosan játszadozásba is kezdünk... vagy inkább folytatjuk? Nem is tudom, de élvezem és csakis ez számít. Amikor viszont Azrael a másik oldalamon jelenik meg, hirtelen kapok oda a fejem, majd hallgatom is mondandóját, most már egyre érdeklődőbben.*
- Az meglehet, de nem tudod, hogy én mikre vagyok képes és lehet, hogy akkor ez így is marad. Te mióta nem bízol bennem? *kérdezek is rá, amikor már visszatér a helyére, ugyanis ez új dolog a számomra, tehát érdekelne is, hogy mire fel ez a hirtelen változás. Talán az váltotta ki mindezt belőle, hogy régen találkoztunk, de akkor is, tudhatná, hogy mit érzek és hogy soha nem tudnék igazán ártani neki. Érdekelne, hogy mit csinált manapság, de egyelőre még nem kapom meg rá a választ, csak olyat, amit én is mondtam neki, így csak biccentek, elfogadva a kihívást és mivel a távozás mellett döntünk, már fel is kelek, hogy együtt hagyhassuk el a klubbot és indulhassunk meg a vámpírok kastélya felé. *
- Legalább most add vissza a sálam, amíg odaérünk, mert meg fogok fázni. *pillantok is rá és bár fel tudnám melegíteni a testemet egy egyszerű varázslattal, ezt Azrael nem tudja és én se szándékozom most varázsolni, felesleges. Az ajándékra egyékbént kíváncsi vagyok, ezért is kérdezek rá, de túl sok információt nem kapok belőle, így hümmögök is halkan.*
- Biztos tetszeni fog. Az éjszakát pedig még meglátjuk, nem tudom, hogy mennyire jó ötlet, éhesnek tűnsz, én pedig nem adok a véremből. *a huncut játékom folytatódik, és hogy komolyak-e szavaim? Nem tudhatja, csakis én és az éjszaka döntheti majd el, hogy kap-e vagy sem az aranyvérből, amit bizonyára már nagyon is kíván. Út közben Azrael viszont megáll, így torpanok meg én is, kérdőn tekintve felé, hogy mi is történt, de amikor felteszi a nagy kérdést, halkan fel is kuncogok.*
- Majd az ajándék után, minek siessek el bármit is? Amúgy se vagyunk együtt... nemde? *ő tudtom szerint nem akart teljesen velem lenni, még most se tudom, hogy mi van közöttünk, tehát ha ő ilyen volt velem, most én is lehetek hasonlóan gonosz ő vele, mivel érzem ám, hogy ismét felkeltettem a kíváncsiságát. Rég nem látott, nem érinthetett és véremet se vehette, hiányzom neki és szerintem mint nő, valamilyen szinten úgy is, tehát kellemes lesz még ez az este. Tovább indulok, nem itt akarok ácsorogni egész este, tehát remélhetőleg hamarosan eljutunk a csónakig és a beszélgetést már a férfi szobájában fogjuk folytatni.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-11-28, 10:46 pm

//A játék áttér NRT-be: Faith és Demetrius - 2012.05.19.//
*Azért örülök, hogy sikeresen túljutottunk az este negatív részén, legalábbis nagyon remélem, hogy nem fog mindez megismétlődni, így más témákat vetünk fel és jutunk el végül ahhoz a bizonyos konyakozós estéhez, amely nap először voltam Demetriussal. Jó lenne ismét eljutni a kastélyába, most már mindenféle gond nélkül, hiszen ő ott a főnök, de hogy ez mikor lesz lehetséges, egyelőre még nem tudom.*
- Hmm, jól hangzik. Ez esetben majd megleplek valamikor. *gondolkodom is el hangosan és ez után pedig már csak elmosolyodva rázom meg a fejemet.* - Nem, most már felkészültebb leszek. *jelentem is ki magabiztosan, ugyanis oda tudok én figyelni az időre, hogyha úgy készülök fel, hogy ismerem Demetrius hatalmát és szerencsére volt időm elég sok mindent megtapasztalni, hála neki... Ha mi ketten megküzdenénk, elég veszélyes egy harc lenne, vajon ki jönne ki győztesül? Véleményem szerint én, de a fővámpír természetesen mást mond, már meg se lepődöm rajta.*
- Hát ez igaz, de én is meg tudnálak menteni, mielőtt meghalnál. *felelek is most már játékos tekintettel, de ez a téma szerintem ideje, hogy elterelődjön más felé, így bújok oda picit a férfihez, kinek keze gyorsan jár, és hamarosan egyik csuklómon találkozhatom a bilinccsel, mi igen csak meglep, nem számítottam még erre, de ha úgy alakul, hát ki tudok én szabadulni és ezt közlöm is a vámpírral, de a válasza egy halk sóhajt hoz elő belőlem.*
- Meglehet, de abba semmi izgalom se lenne... *kezdek is bele, de ahogy combom hajlatáig hatol a keze, ösztönösen remegek bele jéghideg kezének érintésébe, annyira jól esik, olyan régen került már ilyen közel hozzám és jó tudni, hogy ő is ugyanúgy kíván engem, ahogy én őt. *
- Szóval azt szeretnéd, ha eljátszanám az áldozatot? Hát legyen... *valóban feltűzel, meg se próbálok védekezni ez a kijelentés ellen, így hát megrántom a láncot, mintha szabadulni akarnék, de nem tudok olyan jól alakítani, túlságosan is kívánom a másikat, így egy csókot még akarok lopni tőle, majd harapok is bele ajkába akkor, amikor fenekemre markol rá. Egy csepp fájdalom mindig jól esik, tehát ez után már csókolom tovább, szép szemeim lehunyva, egyre vadulva, egészen addig, amíg másik csuklómon is meg nem érzem a bilincset, így fekszem hirtelen hátra az ágyon, hiszen ez a két lánc nem enged túl sokáig eltávolodnom.*
- Hé, ez csalás! *morgolódom, fel is tekintve két kibilincselt kezemre, majd ez után a vámpír szemeibe. Most teljes mértékben Demetrius a főnök, amit én elég rosszul viselek, ezt már most tudom, így most tényleg megrántom a láncokat, megnézve, hogy mennyire erősek, de pechemre bizony nem tudom kiszakítani őket a helyükről.*
- Ezekre tényleg nincs szükség, az nélkül is megkaphatsz. *lehet, hogy egy embernél felhúzna ez a játék, de Demetriussal veszélyes ez a dolog, mert bár bízom benne, hiszen elég sokszor életemet vehette volna, ettől függetlenül mi örökké ellenségek leszünk, hiába a szerelem, és az ellentétek vonzása, a teljes bizalmat még nem adhatom meg neki, de talán eljön majd az idő. Lábaimat lassan kinyújtom, hogy a szoknya még ne mutasson többet a kelleténél és ez után mozgatom meg újból a láncokat és csak lassan, beletörődve hajtom hátra a fejem.*
- Nem szeretek kiszolgáltatott helyzetbe lenni. *akármennyire szexuális játék ez, nem nekem való. A múltban nem jött ki túl jól, amikor ilyen alkalomkor azt kértem, hogy bántsanak, szóval inkább most mellőzöm ezt is, majd meglátjuk, hogy Demetrius mit is tervez.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-01-24, 10:54 pm

//NRT: Azrael - Aideen, 2013.01.24.//

*Van, hogy még a precíz, tökéletes ragadozó sem élvezi a préda cserkészését, s most ez történik velem is. Könnyű utat választok, teremtőm épületében unatkozom egyedül, hiszen nincsen kedvem a rohanáshoz, verekedéshez, öléshez, és ahhoz, hogy ezért ne kapjak olyan minőségű vért, mint barátnőmé. Miért erőltessem meg magam, ha hasonlót itt is kaphatok, keresés, tisztogatás nélkül? Ezért tehát a helyiség hátsó szegletében, az árnyékban ülök, távol a többi társamtól, egyedül egy asztalnál, ahonnan pontosan látom be a teret, de felém senki nem lát.*
~ Nem lesz ennek jó vége, bár az oroszlán sosem melegít vadászat előtt, mégis mindig formában van. ~ *nevetek fel halkan, magányosan, mint valami beteg ember. Nincsen jó kedvem, semmihez nem fűlik a fogam, nincsen történés, és Aideen is távol van. Miért csinálja ezt? Tehetetlen dühöm miatt hirtelen repül az asztalba méretes vadászathoz való, recés pengéjű, fénylő, kemény és hosszú késem. Ez szórakoztat, pengével áll az asztal lapjába, onnan hanyag mozdulattal szedem elő, majd állítom ismét oda. Tekintetem azonban mogorván vándorol a közelben asztalok között szlalomozó kábult pincérnőre. Nincs rajta sok ruha, éppen fedi valami, azonban nyakán egy sál van, ezzel takarva el a harapásokat. Micsoda szerencse, hogy mozgás közben az is leng... mert most késem nem az asztal lapjába áll, hanem egy mozdulattal dobom nyaka felé, viszont nem húsba talál, hanem az anyagot szúrja át, a fa háttérhez szegezve azt, egy gerendához, mely a pultnál található.*
- Egy nagy poharat kérek! A kést is hozd vissza... *mordulok rá, le sem véve tekintetem az övéről, ő pedig ijedten mered rám, nyakát fogva a feszülő anyag miatt. Gyakorlatilag kiszögezem őt. Szerencsétlennek erőtlenül egy kis időbe telik, míg kirántja a kést, de végül a csapos már tolja is elé a poharat, látva sóhajomat. Hátradőlve várom meg, míg közelebb ér, két kezem a háttámlán, egyik lábam a másik térdére van helyezve, bokámnál.*
- Köszöntem. *nyomom meg ezt az egyetlen szót, de nincs benne kedvesség, s mikor a pohár illetve a kés landol az asztalon, a pincérnő pedig riadtan távozik, akkor nyúlok csak először az egyikhez, hogy kortyoljak belőle, majd a másikhoz, hogy folytassam a játékot. Nem a szokott hangulatomban vagyok tehát, erről pedig öltözetem is árulkodik. Fekete, bőrből készült cipőm most poros, nadrágom gyűrött, vörös ingem övemből ki is lóg egy helyen, valamint gallérom felhajtva, csálén, míg a nyakkendő kötetlenül lóg nyakamban, ruházatom felső darabjának két gombja pedig szabadon, ahogy ujjai könyékig tűrve. A tisztaság azért maradandó, de borostám szintén, hajam pedig csak azért áll fel némileg hátul, mert rengetegszer túrok bele. Unatkozom, és ez ezzel jár.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-01-24, 11:10 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Azt hiszem, hogy mostanra tettem túl magam azon, ami Noel és közöttem történt. Ahogy bántott engem és próbált megfélemlíteni. Tudom, hogy nem a legokosabb ötlet most a vámpírok klubja felé mennem, hiszen ő is ott lehet, de nagyon remélem, hogy nem fog így alakulni ez a helyzet, ugyanis én Azraelt keresem. Mivel félek attól a több száz éves vámpírtól, így egy zsupszkulcs segítségével érkezem meg az épület felé, hogy esélye se legyen elkapni, majd hamar be is nyitok, így sietve be ebbe a túlfűtött helyre. Harapások, vér mindenütt... de Azrael vajon merre van? Lassan indulok meg előre, keresve ezüstös szemeimmel a vámpírt, de ha valaki engem szúr ki, akkor csak csinos, fekete fűzőmet láthatja rajtam, kezeimen könyököm föléig érő kesztyűkkel és egy hosszú szoknyával, lábaimon pedig csizmát viselek, szintén ebbe a színbe. Szép, hosszú hajam kibontva omlik végig a hátamon, szemeimet pedig ismét smink szegélyezi, tehát szép vagyok, csak arcom ijedt egy kicsikét. A hiányos ruhában lévő pincérnőt végigkíséri tekintetem, így szúrom ki legnagyobb meglepetésemre Azraelt, tehát már meg is indulok és bár látom, hogy vannak vámpírok, akik felém tartanának, esélyük sincs, gyorsabb vagyok most, így nem húzom az időt, Azrael arra lehet figyelmes, hogy egy fiatal teremtés esik bele az ölébe, aki természetesen én volnék.*
- Szia! *szólalok is meg aranyosan, bár picit zavartan, majd ha engedi, becsusszanok mellé, a lényeg, hogy ezek a vérszívók elkerüljenek.*
- Itt az ember nem tud nyugodtan közlekedni, mindig úgy néznek rá, mint valami ételre. *rázom is meg a fejemet, majd pedig zavart tekintetem a vámpíréra találok, úgy nyelek egy aprót.*
- Beszélnünk kell... én... én velem történt valami, amiről tudnod kell. *ejtem is ki a szavakat, miközben picit gyorsabban is kezd el verni a szívem. Izgulok, ideges vagyok és most mára vérre is rátekintek, amelyet a férfi magának rendelt, majd csak vállának hajtom picit fáradtam fejem. Nem szeretek félelemben élni, mégse érzem biztonságban magam Seol szigetén, de nem szeretném, hogyha ez hosszú ideig tartana, valamit tenni kell ellene, de először is el kell mondanom azt, amit Noel parancsolt.*

» Pokol szája klub
» Véres hajnal fogadó