Konyha, avagy a finomságok szülőhelye

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-09-25, 5:59 pm

*Amint hallja a félelmek okát, egyből felajánlja segítségét a leányzónak. Ismeri ezt az érzést, így hát szívesen gyakorol vele, addig se kell a saját dolgával törődnie. A más dolga mindig sokkal érdekesebb. A konyhába lépve azonnal csokit követel, amit megkapva rögtön majszolgatni kezd. Azért a beszólást nem hagyja szó nélkül és egy erősen nemzetközi jelet mutogat a másiknak: a középső ujját, de azért széles mosoly ül arcán, ami tele van tömve csokival. A felé irányuló kérdésre is igyekszik válaszolni, de a siker elmarad, lévén tele van a szája. A választ hallva vékony hangon felnyerít, s továbbra is teli szájjal méltatlankodik.*
-Nyaaaaa! *De a másik megértette, hogy mit akar, ez itt a lényeg, s nyálcsorgatva várja, hogy elkészüljön a vacsijuk. Csokija maradékát a lány felé nyújtja, s amikor udvariaskodni kezd, megforgatja szemeit.*
-Nem! Tudod, azért nyújtom feléd, mert nem adom oda! *Szeméből azonban továbbra sem tűnik el a pajkos csillogás, s egy kis huzigálás után odaadja a csokit Ashinak. A szendvicsük is hamar elkészül, ő pedig már majdhogynem kifolyatja a nyálát a szájából, ahogy felé nyújtják a tányért, amikor a lány hirtelen menni akar. Kissé meglepetten néz rá, majd leteszi a tányért az asztalra, mert ő bizony itt eszik.*
-Ömm..jó...oké, persze. A Loki hálóban lakom. *A lányka kiviharzik a konyhából, így Illya végül magányosan nyammogja el szendvicsét, majd ő is távozik.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-11-06, 9:18 pm

//NRT: Alice és Tom - 2012.11.02. (Előzmény a révnél)//

*Nem áll távol tőlem a hirtelen megjelenés és beszélgetésbe elegyedés, így ezt most is megteszem, szépen leszólítva Tomot, akinek azért nem vagyok rest be is mutatkozni. Bár a magam részéről tisztában vagyok a nevével, ő szerintem nem tudja az enyémet és megkönnyítem ezzel a további kommunikációnkat. Eleinte még nem szól sokról a beszélgetés, inkább az alapokkal kezdjük, hogy nem zavarok-e és hát igen, elárulom magam és a fejfájásomat is és legnagyobb megdöbbenésemre még gyógyszerrel is tud szolgálni a fiú. Elfogadom hát és a hozzá adott vizet is, amellyel be is veszem a gyógyító pirulát, majd mivel a víz az enyém, így kezeimbe fogom továbbra is és a dobozka feliratáról érdeklődöm tovább.*
- Hű, akkor te elég különleges helyen élsz. Én egyébként amerikai vagyok. *felelek is a viszont kérdésre, majd nézek is el az óceán felé, de a révész még mindig nem óhajt megjelenni. Mivel nem zavarok, hát a maradás mellett döntök és a további beszélgetést is kihasználom, így kérdezek rá a magányos farkas szerepre, mely szerencsére nem teljesen igaz, de valami történhetett Tommal, hogy megváltozott.*
- Megkérdezhetem, hogy miért volt sok? Szívesen meghallgatlak ám... *pislogok is rá szépen, de persze semmi se kötelező, de hogyha kiadná egy embernek azt, ami a lelkét nyomja, talán még segítene is rajta. Idő közben áttérünk a hordóhoz, amelyben már ég is a tűz, így adva egy kis meleget is nekünk, majd én is mesélek ám arról, hogy merre is jártam eddig, na meg, hogy miért is vagyok egyedül itt.*
- Szerintem jobb ez így, mert nem vagyok egy olyan lány, aki bárkit felszed magának, a lányokkal való bulizás pedig inkább úgy működik, hogy majd ott összefutok valakivel, aztán lesz valami. *azt most nem adom a fiú tudtára, hogy én a saját nemem iránt is érdeklődöm, ez egyelőre maradjon az én kicsinyke titkom, hiszen semmi köze sincs még hozzá. Érzékelem azért, hogy tetszhetem neki, legalább egy picikét, szóval nem rontom el az eddig rólam felállított képet egy ilyen megjegyzéssel.*
- Rendben és engem nem zavar, jól esik, csak ritka dolog manapság normális emberbe futni. De tényleg nem fogok megfázni, szóval ez a csinos és kedves lány meg fogja úszni a dolgot. *kacsintok is rá vidáman, de nem sokkal később már ki is szúrom a révész csónakját, ki felénk is tart, így jelzem is Tomnak, hogy én bizony megyek, de ha szeretne, bátran velem tarthat, a lényeg, hogy valami ételt szeretnék a pocakomban tudni, tehát a nagyterem lesz a cél. Engedek a segítségének, mert hát miért ne tenném és az út közben hallom is a szavait, hogy inkább a konyhába szeretne menni, csinálni valamit és azt megenni.*
- Hmm te, ez jó ötlet. Akkor dobjunk össze valami finomat! *bólintok is rá, tehát amint kiszállunk a csónakból, már az alagsor és azon belül pedig a konyha lesz a következő úti célunk, ahova be is lépek szépen, majd a kabátomat az egyik szék támlájára fektetem, így nézek körbe, majd lépek is a srác elé.*
- Na, mit szeretnél főzni? *kérdezek is rá kíváncsian, mert nekem most majdnem mindegy, hogy mit eszek, csak ne kelljen rá két órát várni, de ezt talán a másik is sejti, hiszen már mondtam, hogy éhes vagyok. Ujjaimmal lassan dobolok az asztalon, amíg a választ várok és tovább nézelődöm a konyhába, mely most szerencsére manó mentes. Nem vagyok oda ezekért a lényekért, tehát jobb így, nyugodtan.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-11-13, 4:08 pm

//NRT: Alice és Tom - 2012.11.02.//

*A beszélgetés elején az alap dolgokat hozzák fel, de végül sikerül belemélyedni a másik tanulmányozásába, vajon miért van itt, honnan jött, meg hasonlóak. Mivel ő nem tudta Alice nevét, bemutatkoznak egymásnak, végül kiderül, hogy a lány enyhén macskabajos, amire tud adni gyógyszert, majd miután ezeket a köröket is lefutották, a hovatartozás az egyik téma.*
- Az is biztos jó hely lehet, még nem jártam arra. *pillant a lányra, majd ő is néha az óceán felé pislog, hogy mikor jön a révész. Lassan ideje, hogy visszaérjen. De nem maradnak sokáig csendben, mivel beszélgető partnere rákérdez a magányos farkas dologra, amire félig meddig őszintén válaszol.* - Hosszú mese, és csak untatnálak vele, de azért kösz a lehetőséget. *mosolyog a másikra, miközben felkel, majd egy ötlet fogalmazódik meg a fejében, odalépve egy hordóhoz, aminek tartalmát meggyújtja, s emellett sikerül megmelegedniük, amíg vissza nem ér a hajójuk. A buli téma is szóba kerül, mert furcsállja, hogy Alice egyedül jött le, de most erre is választ kap, vajon miért.*
- Értem… ez is egy megoldás. *bólint szavaira, s tény és való, tetszik neki a lány egy kicsit, de nem akar nyomulni, egy időre elege volt a kapcsolatokból és hasonlókból. Inkább most egy vidám beszélgetőpartnerre vágyik, akit most ide sodort a szél. Nagy szerencséje van ma.* - Akkor oké. *csapja még hozzá, mivel a kabátját is felajánlotta, nem szeretné, ha társa megfázni ezen a hűvös-szeles estén. Nem lenne túl szerencsés dolog. Közben a révész is megjön, majd mikor Alice engedi, besegíti a hajóba, aztán már indulnak is vissza, mire felveti a konyha ötletét. Ott saját maguk készíthetnének ennivalót, és közben tovább társaloghatnak.* - Mit szólsz a melegszendvicshez, vagy legyen inkább… hm… rántotta? Ezek hamar meg vannak, és nem is kell annyit pepecselni velük. Plusz elmondhatjuk, hogy mi magunk készítettük. *kérdezi, hogy vajon minek örülne a lány. Most ez a két lehetőség jutott eszébe, de ha ismerősének van más ötlete, azt is szívesen meghallgatja és elkészíthetik. Úgy sem tervezett nagy főzést, azt majd inkább máskor. Közben megérkeznek a kastélyba, ahol egyenes a konyhát veszik célba, ami most teljesen üres, mármint ember mentes övezet, szóval megfelelő. Ledobja a kabátját az egyik székre, majd leveszi zöld pulóverét is, amit rárak a kabátra, s most egy rövid ujjú, fehér, mintás pólóban van. No meg a farmer és a bakancs.*
- Nem tudom, melyiket szeretnéd, vagy van más ötleted? *kérdezi, miközben az egyik gyümölcstálhoz lép, elvesz belőle 6 db narancsot, amit félbevág, majd egy facsaró segítségével egy kancsóba facsarja őket, hogy tudjanak majd mit inni. Vagy maximum ő, ha netán Alice nem szeretné a narancsot.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-11-14, 12:13 pm

//NRT: Alice és Tom - 2012.11.02.//

*Kezdem egyre jobban érezni magam itt, mert akikbe a révbe botlok, azok mind-mind nagyon szimpatikusak a számomra. Azt sajnálom, hogy Félixet elnyelte a föld és nem látom semerre, pedig jó pasi volt, de hát ez van, nem mindenki bírja a Mysteriot, túl kemény iskola ez a gyenge embereknek. Viszont most nem másra akarok gondolni, hanem csakis Tomra koncentrálni, így hát a beszélgetésünk is egyre tovább megy, egészen addig, míg rá nem kérdezek arra, hogy vajon mi is a baja, de a válaszból érzékelem, hogy nem akarja elárulni nekem.*
- Oké, akkor mondd azt inkább, hogy semmi közöm hozzá. Tudod, ha valaki felajánlja, hogy meghallgat, akkor az azt is jelenti, hogy nem untatnád vele, de vettem az adást. *kacsintok is rá, mindenféle sértődés nélkül, majd lépünk is oda a hordóhoz, melyből már meleg is árad Tom-nak hála. Na de nem maradunk itt túl sokáig, nem lenne rossz enni már valamit és mivel a révész végre megjelenik, így hát meg is célozzuk őt, majd a csónakban tovább cseverészve döntünk úgy, hogy a konyhába megyünk, együtt és főzünk is valami finomat.*
- Hmm-hmm, akkor amíg odaérünk, eldöntöm. *mind a két étel jól hangzik, nem is tudom, hogy melyiket kellene választanom, így agyalok hát rajta, amíg valóban be nem érünk a kastélyba, majd le az alagsorba és végül a konyhába. A kabátok a székekre kerülnek, én pedig végül bólintok is a kérdésre.*
- Igen, a melegszenyo mellett döntöttem, tojást túl sokszor ettem mostanság. *felelek is és amíg a fiú láthatóan italokat készít, így én a hűtőhöz megyek, amelyből már elő is halászok egy kis vajat, sajtot, paradicsomot, ketchupot és természetesen különféle szalámikat, majd jöhet a kenyér is és már szorgoskodni is kezdek. Tényleg gyors étel, tehát pillanatok alatt összedobom a dolgokat és amíg sülnek a szenyok, addig meg is terítek, tehát egy-egy tányér és hozzájuk egy-egy szalvéta már az asztalra is kerül, az italokat pedig Tomra bízom.*
- Na, kész is! *szólalok meg pár perc múlva és már pakolom is a tányérokra a melegszenyokat, tehát mindegyikre jut 2-2 darab, talán ennyi elég lesz. Ledobom hátsómat a székre, amelynek támláján ott a kabátom és már szembe is nézek a másikkal.*
- Jó étvágyat! *mosolyodom is el és bizony eszegetni is kezdek. Nincs mit tenni, farkas éhes vagyok, muszáj most az evést részesítenem előnyben, a beszélgetéssel ellentétben.*
- Amúgy, te jövőre másodikos leszel? Nem tudom már, hogy ki hogy áll az évfolyamlépéssel, ezért kérdezem. *két falat között azért csak fel tudok tenni egy kérdést a másiknak, így fürkészem kíváncsian a tekintetét és néha még egy-egy korty narancslével is leöblítem torkomat.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-11-17, 12:48 pm

//NRT: Zaine - Elisa 2012.10.18. (előzmény: Bagolyház)//

- Kivéve, ha beszélnek, forgolódnak vagy folyik a nyáluk.*kontráz rá a dologra a famulus vidáman, de mivel azóta már elvonult gazdája közeléből, így a lány csak egy csúnya pillantással jelzi, hogy nem tetszik neki a társalgás menete.*
- Már próbáltam, de a nevelésem csődöt mondott.*sóhajt egy aprót, miközben a tollast nézi, majd amikor a bagoly király módjára elhelyezkedik a rúdon elmosolyodik. Igaz, hogy néha finoman meglegyinti famulusát, de ez még nem számít bántalmazásnak, annál sokkal jobban szereti őt, minthogy komolyan képes legyen kárt tenni benne. S mivel Ulix még soha nem panaszkodott emiatt, így nem hiszi, hogy bármin változtatnia kéne, egy kívülálló tanácsára meg aztán pláne nem. Bár abból, hogy a másik ezen véleménye egyáltalán nem érdekli nem látszódik semmi kívülről.
Mindenesetre ennek a témának azért szeretne véget vetni, így a levelet meglátva azonnal kap is a remek alkalmon, s felajánlja segítségét, majd amikor a srác elfogadja azt, lépésről-lépésre elmagyarázza neki a baglyok alkalmazásának részleteit, a levél kötözést és madár útnak eresztést pedig már a srácra bízza, ki tökéletesen el is végzi a feladatot, bár annál a résznél, mikor Zaine szó szerint eldobja szegény madarat azért felszisszent kicsit.*
- Nem olyan nehéz, hamar bele fogsz jönni. Van néhány agresszív madár, de a többséggel nem az a gond, hogy csíp, hanem az, hogy nem indul el, ha nem vagy kicsit drasztikusabb. Bár elég, ha meglengeted a kezed, azért eldobni nem feltétlenül muszáj.*teszi még hozzá vidáman. Mondjuk az is előfordul, hogy a postás túl lusta elindulni, bármit is tegyen az ember, így néha tényleg szükség van arra, hogy kidobják az ablakon.*
- Örvendek.*fogja meg a fejé nyújtott kezet, s ugyan kicsit erősebb a másik fél szorítása, mint kéne, de nem adja meg neki azt az örömöt, hogy elfintorodjon, így továbbra is rezzenéstelen arccal áll, ajkain a levakarhatatlan vigyorral.*
- Nem ígérem, hogy tökéletes lesz, nem nagyon szoktam főzni, de együtt csak összehozunk valamit.*ingatja a fejét elégedetten és elindul kifelé, persze csak azután, hogy megvárja, míg madara kényelmesen elhelyezkedik a vállán. Néhány lépés után viszont eszébe ötlik, hogy kútfőből aztán végképp képtelen lesz bármi ehetőt összehozni, így madara felé fordul.*
- Ulix, hozd le nekem a konyhába a szakácskönyvet, kérlek. Utána mehetsz vadászni.*adja ki az utasítást, bár a hanghordozás miatt inkább tűnik kérésnek, mint parancsnak. Ezt nyilván a madár is érzi, mivel nem kezd el akadékoskodni, legalábbis annyira nem.*
- Főzni akarsz? Te? Arra a könyvre gondolsz, amit még ki se bontottál? Na mindegy, találkozunk a konyhában.*teszi hozzá végül, s felreppenve eltűnik a másik kettő szeme elől. A lány pedig csak ezután fordul a fiúhoz, hogy válaszolgasson a kérdésekre.*
- Sokkal érdekesebb, mint az első és annyira nem vészes. Mikor idejöttem nagyon féltem attól, hogy mi lesz, mert néha még az elsős tárgyakat is túlzásnak éreztem, de a második jóval izgalmasabb és elég sok a gyakorlati rész, így az elmélet se untat halálra. Egyedül a vizsga az, amivel azért meg kell szenvedni, de ha mindenről van némi sejtésed, amit addig vettetek, akkor megcsinálható.*az utolsó kérdésnél megvakarja a fejét és megrántja a vállát kicsit.* - Attól függ, neked mi az érdekes. A Démonológia és a Pyromágia például kifejezetten jó tárgy, a Tiltott mágiát és a Vérmágiát viszont annyira nem szeretem. A tanársegédekkel sincs semmi gond, értenek ahhoz, amit csinálnak.*fejezi be végül mosolyogva. Nem tudja, hogy Zaine ezeket akarta-e tudni vagy valamit kihagyott a válaszból, de ha esetleg így lenne, akkor majd rákérdez a fiú.*
- Megjöttünk. Ó, már ide is értél, szép munka!*nyitja ki a konyha ajtaját, majd amint meglátja famulusát odalép hozzá és mosolyogva végigsimít puha tollain, valamint a zsebéből előhalászott bagolycsemegét is odanyújt neki.*
- Akkor én megyek is Vörös, sok sikert. Ne gyújts fel semmit.*megrázza a fejét, majd átszáll a srác vállára és kicsit lehalkítja a hangját.* - Kölyök, a gyógyító az első emeleten van, jobb, ha megjegyzed, szükséged lehet rá.*tanácsolja, s hangjából érződik, hogy remekül szórakozik. Na de ezután elintézettnek véli a feladatát, így felreppen és néhány pillanattal később már ott sincs.*
- Mit mondott? Á, inkább nem akarom tudni. Nézzük csak, mit szeretnél enni?*fordul a könyv felé és érdeklődve lapozni kezdi. Néhány túlzottan bonyolult receptet kapásból átlapoz, végül megáll egynél, ami finomnak tűnik és az elkészítése se látszik bonyolultnak.*
- Kijevi csirke és krumplipüré jónak tűnik. Azt mondja, hogy keverd össze a vajat a sajttal és a fűszerekkel. Lássuk csak.*odalibeg a hűtőhöz, belekukkant és elégedett vigyorral kiszedi a szükséges hozzávalókat, majd a fűszertartókat is kisorakoztatja a pultra.* - Lereszeled ezt?*nyújtja a srác felé a sajtot, majd ha azt elvette tőle, akkor a reszelőt is megkeresi neki, egy tálal egyetemben. Reményei szerint a másik csinálja, amit kért, ezalatt pedig ő összepacsmagolja a kissé már puhuló vajat és az ízesítő anyagokat.*
- És hogy tetszik az első? Van kedvenc tárgyad?*érdeklődik most ő is. Nem akarja, hogy csöndben dolgozzanak és amúgy is kíváncsi arra, hogy a másik mit gondol a helyről.* - Milyenek az évfolyamtársak?*folytatja a kíváncsiskodást, majd, ha a fiú lereszelte a sajtot, akkor azt hozzáönti a vajhoz és tovább gyúrogatja és türelmesen várakozik a válaszra.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-11-18, 7:15 pm

//NRT: Alice és Tom - 2012.11.02.//

*Úgy tűnik, ma egész jól fog végződni ez a nap, már ha nem jön közbe semmi olyan dolog, ami miatt pocsék lenne minden. Alice igen jó beszélgető partnernek bizonyul, viszont mikor rátérnek arra, vajon mi baja van, megpróbál hárítani. Nem akarja megsérteni a másikat, de ez a része az életének nem rá tartozik. Vagy legalábbis még nem, amíg jobban meg nem ismerik egymást, és afféle barátok nem lesznek.*
- Rendben… azért tényleg kösz. *bólint Alice szavaira, miközben melegednek a tűz mellett, amit sikerült összehoznia varázslattal. Viszont nem maradnak sokáig, mert a révész megérkezik, s miután eloltotta a tüzet a hordóban, besegíti a lányt a csónakba, majd ott folytatják tovább a csevejt, hogy most hogyan tovább. Sikerül megállapodniuk a konyhában, hogy lemennek együtt és főznek valami finomat, amit este megehetnek. Két opciót vet fel, csak úgy találomra ami most hirtelen eszébe jutott, s míg megérkeznek a kastélyba, hagyja, hogy társa eldöntse, mit esznek. Végre beérnek a konyhába, lekapja kabátját amit a székre tesz a pulóverrel együtt, majd nekilát narancsot facsarni, s közben Alice már határozott is a szendvicsek mellett.*
- Értem, akkor én elkészítem az innivalót. *kacsint a lányra, majd akkor elékszíti a narancslevet, amit az asztalra rak egy kancsóan, majd mikor a lány megterített, még két poharat rak a tányérok mellé, amiből majd az italt fogják inni, végül készít még egy adag teát is fekete teából. Vízforralóval forral egy kancsónyi vizet, majd a két adag fekete teát belerakja a kancsóba, amire mehet a forró víz, végül megfelelő mennyiségű cukor és citrom, majd ezt is az asztalra teszi két bögrével együtt, végül leül, hogy elfogyassza Alice által készített melegszendvicseket. Nem is kell csalódnia, a lány nagyon ügyes volt, finom lett a kaja. Bár ezt nehéz elrontani.* - Neked is. *pillant a másikra egy vigyor keretében, majd akkor már eszik is szépen, ahogy azt illik. Megpróbálja nem magába tömni a kaját, mert most kifejezetten éhes volt, de azért így is nehezen tudja vissza fogni magát, ezért inkább iszik pár korty narancslevet. Pár percig néma csend van, csak a rágás jellegzetes hangját lehet hallani, úgy tűnik nem csak ő volt már éhes, az is biztos. Viszont Alice megtöri ezt a kellemes csendet egy kíváncsi kérdéssel, mire Tom felpillant tányérjáról a lányra, majd lenyeli gyorsan az ételt és úgy válaszol.*
- Ha minden jó megy, akkor igen. Veled mi a helyzet? *kérdez vissza érdeklőve, vajon a lány hogy áll ezekkel a dolgokkal. Bár úgy rémlik neki, mintha nem olyan régen lenne itt, így nem is biztos az évfolyam lépés, de aztán ki tudja, lehet csak ő van lemaradva.* - Amúgy finom lett a szendvics, ügyes vagy. Na nem mintha ezt el lehetne rontani, de akkor is. *kacsint a másikra kedvesen, majd folytatja az étel elfogyasztását, néha egy-két korty narancslével leöblítve. A teát majd a kaja utánra hagyja, akkor úgy is jobban fog esni, meg legalább hül egy kicsit, nem forrázzák le magukat, már ha évfolyamtársa kér belőle.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-11-19, 7:41 pm

//NRT: Zaine - Elisa 2012.10.18.//

*Szórakoztat a madár. Mindig elnéző vagyok azzal szemben, ami kedvemre van, így most egyértelműen az állat pártját fogom, és el is mosolyodom hozzászólásán. Tanácsot azért adok a lánynak, de mint hallom, nem járt sikerrel sosem ilyen téren. Nem gond, nem engedek a véleményemből, és az sem érdekelne, ha tudnám, hogy nem érdekli.*
- Akkor ne menj tanársegédnek. Próbálkozz tovább! *fut arcomon egy gonosz mosoly végig, de aztán legyintek. Tulajdonképpen ez a nagy mosoly, ami a másik arcán van, kezdi elhessegetni a rossz megítélésemet róla. Nem teljesen, de kezdi... Ezek után jutunk csak a segítséghez, azaz a levél feladásához, s minden mondatot figyelemmel követek, pontosan végre is hajtok, tehát a madár valóban kirepül az ablakon... illetve kidobom. Szavaira kissé szégyenkezve nézek rá, végül megrántva vállam.*
- Ezt mondtad, így csináltam. Remélem tud repülni... *kacagok fel röviden. Hát igen, sajátos a humorérzékem. Következik a bemutatkozás, majd pedig a lány ajánlatát veszem fontolóra, s meglepő módon fogadja el ötletemet, mire bólintok. Együtt? Hát... meg kell tanulnom főzni, lehetséges, hogy Vixiliennek nekem kell majd vacsorát csinálni. Mivel pénzem az nincs.*
- Kíváncsi leszek. *zárom le a témát valóban ilyen hangsúlyban, elgondolkodva, aztán csak ezek után kezdem el figyelgetni a madár és gazdája közötti párbeszédet. Nem reagálok, de mikor kiderül, hogy kérdezhetem, ki is használom az alkalmat, míg elindulunk, lefelé, és várjunk a futárt.*
- Áh, értem. Biztos kitapasztalom. Hát, nem tűnik vészesnek a véleményed, bár lehet, hogy csak engem akarsz bátorítani. *gondolkodom el hangosan. Tulajdonképpen nem szoktam élvezni, ha más mond véleményt, de ettől függetlenül most mégis tanulságosnak ítélem a lány szavait. Ezt követően érkezünk meg, mikor ismét tanúja lehetek a famulus és Elisa szösszenetének, ám a madár vállamon való megjelenése meglep, össze is rezzenek kicsit, de végül csak fejemet fordítom feléje, és kacagok fel szavain. Inkább nem árulom el majd, hogy mit mond, ezért a másodikos diák kérdésére sem felelek, csak legyintek egyet szórakozottan, és lépek közelebb, hogy megszemléljem tevékenységét ami a könyvhöz, és ételekhez fűződik.*
- Jó lesz az egyszerű. *állapítom meg, azonban mikor kérés érkezik felém, egy pillanatra elgondolkodom, de végül elveszem a sajtot, majd én is nézelődni kezdek a szükséges eszközök után, viszont a lány gyorsabb, tehát az övéivel dolgozok, ha megkapom őket. Néha oda-oda pillantok arra is, hogy mit tesz Elisa, de hamar végzek, sérülés nélkül, tehát kérdésénél már oda is nyújtom neki a sajtot lereszelve, a reszelőt pedig a mosogatóba teszem.*
- Nem igazán van kedvenc tárgyam. Ez nekem még új, és tanulni sem szeretek annyira. *ismerem be, s az más kérdés, hogy van akiért megteszem. Nem vagyok én buta, vagy ügyetlen, csak sokat kell még megismernem, mivel engem az utca nevelt. Más az értékrendem.* - Nem sokat ismerek. Vannak elképesztő alakok, akik a világból is ki tudnak vinni, de vannak egész normálisak is... *vonom meg a vállamat. Érdekes, hogy ennyire érdeklődik, azonban ha már adatik a lehetőség, talán ki kéne használnom. Csak nem veszi zokon, míg beszélgetünk és készül az étel.*
- Neked sok barátod van? Vagy szerinted milyenek a diákok itt, kit érdemes ismerni? *pillantok feléje, hogy egyszerre csak egyetlen kérdést tegyek fel. Remélhetőleg közben készül az étel is, és figyelhetem ahogyan a lány dolgozik, mert ehhez nekem nincs érzékem. Kiderül, hogyan sikerül.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-11-22, 10:05 pm

//NRT: Alice és Tom - 2012.11.02.//

*Mivel a révész szerencsésen meg is érkezik hozzánk, így nemsokára már a csónakban ücsörögve beszélgetünk a mai este további részeiről, tehát a vacsoráról. Farkas éhes vagyok, tehát a lényeg, hogy valamiféle ennivalót láthassak és ez nemsokára be is fog következni, ugyanis ahogy megérkezünk a hatalmas kastélyhoz, már be is sétálunk a kapun és célirányosan haladunk tovább a konyha felé, ott pedig nincs más hátra, minthogy a hűtőhöz lépve kiszolgáljam magam. *
- Remek ötlet! *biccentek is a fiú felé, ugyanis amíg én az ételeket fogom elkészíteni, addig ő a narancsok facsarásával foglalkozik. Imádom a friss gyümölcsből készült italokat, szóval nekem tökéletes most ez a beosztás. A szenyok készülnek, majd nemsokára már melegszendviccsé változnak, én pedig meg is teríthetek. Ahogy nézem, teák is akadnak, amelyekre most még nincs szükség - legalábbis nekem -, de talán később még jól fog esni, így a világért se utasítanám vissza a dolgokat. Inkább ledobom magam, majd a kölcsönös jó étvágyat kívánás után már neki is állunk elfogyasztani a késői vacsoránkat, mely közben túl sokat nem beszélünk. Tényleg éhesek voltunk, ez látszik a gyors étel betermelésen és csak az utolsó falatoknál szólalok meg, feltéve egy számomra érdekes kérdést. Nem tudom, hogy ki milyen tanuló, így jó lenne megtudnom Tomról, hogy miképp is lesz jövőre, hogy vajon évfolyamtársak leszünk-e.*
- Na, az jó, én is ugyanígy vagyok vele, már nincs vissza túl sok házi és biztos lesz a második évem. *mesélem is jókedvűen, így tömöm be az utolsó falatot és természetesen a narancslevem is fogyott ám, így most az utolsó kortyok is lefolynak a torkomon, én pedig elégedetten dőlök hátra kis időre.*
- Örülök, hogy ízlett és hát igen, ezt nehéz elrontani, de odaégethettem volna. *csak hogy mondjak valami kis hibát. Ez után tekintek le csuklómra és amikor látom, hogy már mennyi az idő, fel is sóhajtok, majd felkelek lassan és a kabátomért nyúlok, amit kezemre terítek nemsokára.*
- Ne haragudj Tom, de én most megyek, elég későre jár már, de örülök, hogy megismerhettelek Téged. Remélem, hogy még összefutunk, bulizhatnánk egyszer együtt. *utalok itt a klubra, ahova lenézhetnénk valamikor, már ha ő is benne lesz. A bögre után nyúlok, megfogom finoman és ez után a srácra tekintek.*
- Ezt majd megiszom a szobámban, ha nem gond, akkor szia és ha lesz kedved a bulizáshoz, akkor a Mirtusz hálóba üzenj. *enyhe kis célzás. Nincs sok barátom, hiába vagyok itt már március óta, tehát jó lenne végre több embert is megismerni. Innentől nem csak rajtam múlik a dolog. Na de indulok is, így még egyszer visszanézek a fiúra, ez után pedig el is hagyom a helyet, hogy visszatérhessek a szobámba.*

//Köszönöm a játékot! Very Happy

//

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-08, 5:19 pm

//NRT: Electra és Jackie - 2012. 12. 08.//

- Jingle bells, jingle bells, jingle all the way...*énekeli vidáman és boldogan a szőke hajú leányzó, miközben az alagsorban szökdel a konyha felé. Mai öltözéke prémes csizma, bélelt fekete alapon kék-csíkos nadrág, és egy piros-fehér pulóver, a nyakában pedig egy szintén piros-fehér sál. Szőke haja szépen kifésülve, arcán egy kis smink, a szemhéján csillogós festék, a körmei pedig különleges ünnepi festésben. Igaz, már nincs mikulás, de őt ez nem zavarja. Szóval, a körmei sötétkékek, és mindegyikre csillogós sárga csillagok vannak festve. Az ünnepi szerkóhoz nem nagyon illik, de a pálca is ott lapul azért valahol az egyik zsebében. A Jingle bells-t énekelve hamarosan megérkezik a konyhába, ahova belépve nem talál senkit, de pont erre számított. Nem is vesztegeti az időt, elkezdi kipakolni a sütihez hozzávaló dolgokat, és nekilát a sütéshez. Az ötlet egyébként két nappal ezelőtt jött, amikor valóban mikulás volt, és egy képeslapon kívül nem tudott mit küldeni haza. Akkor ez elszomorította, úgyhogy elhatározta, süt valamit és hazaküldeni. Ezen szorgoskodik most. A süti tésztája hamar kész, és vannak itt formák is. Előszedi az összeset, aminek egy kicsit is köze van az ünnephez, és elkezdi kiszaggatni a tésztát. Közben begyújtja a sütőt, és amint kész egy tepsinyi forma, berakja őket a sütőbe. Folytatja a szaggatást, és mikor egy újabb tepsinyi kész van, elkezdi csinálni a díszítéshez való finom cukros krémet. Szorgoskodása közben végig hallható a jingle bells, jingle bells, jingle all the way...*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-08, 8:58 pm

//NRT: Electra és Jackie - 2012. 12. 08.//

*Az ünnepek küszöbünkön állnak, s hamarosan a csengőt is megnyomják, hogy ajtót nyissunk, ezért a hangulat teljesen átjárja szellememet már most. Még ebben a komor, sötét iskolában is mindenki az áldozatául esik, ez pedig talán nem akkora probléma... szeretem a szeretet ünnepét. Ez természetesen süteménnyel jár együtt, s bár főzni nem tudok - ennek ellenére természetesen folyamatosan próbálkozom -, a mézeskalács talán nem okoz majd problémát. Magam szeretném elkészíteni, úgy finomabb és biztosabb, ezért egy sütéshez szükséges könyvvel a kezemben ugrálok lefelé a lépcsőn, majd rontok be a konyhába csúszva, rögtön felfedezve, hogy nem vagyok egyedül.*
- ... Oh, what fun it is to ride in a one horse open sleigh. *folytatom a dalt, majd széles mosoly ül ki arcomra, ahogyan a másikat vizsgálgatom.* - Hohohó! *tárom szét karjaimat mint a Mikulás, hiába múltak már el az ünnepek. Miért is hasonlítok a Télapóra? Nos... télapós sapka van fejemen, természetesen vörös, fehér széllel és bojttal a végén, nyakamban szintén vörös, kötött sál, melyhez társul egy... hát ki gondolta volna, de vörös topp, viszont nadrágom teljesen fehér, fekete övvel, és bronz színű, érdekes, steampunkos övcsattal, csak úgy mint órám, ám egyéb kiegészítő vagy pénz nem található nálam. Pálcám övemen lóg, de jámbor teremtény vagyok, senkinek nem ártanék, csak ha kell.*
- Mi jót csinálsz? Látom már valamit sütnél... akkor inkább én semmit nem csinálok, csak segítek. Mondjuk lelkiekben támogatlak, utána meg sütizünk. *vigyorgok, majd közelebb sétálva dobom az asztalra könyvemet, legyintek egyet a lány felé, mintha humorizálnék, s személem is meg, mi készül. Az alapanyagokból nem tudom megállapítani, éppen ezért nézek rá kérdőn, de Jackie szája sosem áll be...*
- Csak viccelek. Persze segítek, ha akarod. Jackie vagyok. Jackelyn McKinney, McKinney-ből. Exo ház, első évfolyam! *tisztelgek neki, mert kezet fogni a sütés miatt nem akarok. Összepiszkolnám a kezét, és valószínűleg ő is az enyémet. Otthonosan helyezkedem el, amint felpattanok az asztal egy olyan részére, ahol a másik nem dolgozik, s lábaimat lengetve kezdem el figyelgetni, felmérni, hogy vajon milyen jellem és mennyire lehet közlékeny.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-09, 11:13 am

//NRT: Electra és Jackie - 2012. 12. 08.//

*Mikulás elmúlt, és még karácsony sincs itt, de ez nem akadály a sütisütésben. Miközben énekeli a Jingle bells-t, folyamatosan csinálja a különböző karácsonyi formákat a szaggatókkal és teszi be a sütőbe őket. Vagyis még csak egyet, mert olyan hamar nem sül meg, de közben elkezdi csinálni a díszítéshez való krémet. Épp újra ismétli a refrén első sorát, mikor valaki nagy hévvel berobban a konyhába, és folytatja a dalt a következő soránál. Felkapja a fejét, és érdeklődve szemügyre veszi a Télanyót, cuki bojtos sapkájában és vörös sáljával, ami hasonlít az övéhez, csak az övé vörös-fehér. Az összhatást aranyosnak találja, a szemrevételezés végén széles mosoly szalad az arcára.*
- Télanyó itt van, hó a subája, jég a cipője, leng a szakálla... Hol a szakállad?*áll meg hirtelen a dalban nevetve, majd tettetett szemrehányással néz a Télanyóra, amiért lefelejtette a szakállat. Ahogy pár másodperc múlva az érkező lány belekezd mondandójába, világossá válik a szőkeségnek, hogy rokonlélekre talált. Ilyen beszédes egyénnel nem ritkán találkozni egy feketemágus képzőben.*
- Mézeskalács készül. Te mit akartál, mert felőlem nyugodtan jöhetsz te is, de ahogy látom, nem vagy profi, úgyhogy inkább bízd rám a dolgot.*pillant mosolyogva a könyvre, amit természetesen felismert, innen következtette ki a nyilvánvalót. Amúgy a mézeskalácsot nem sajnálja a másiktól, mert véletlenül a kelleténél több tésztát gyúrt ki, mint amennyi kéne, úgyhogy simán küldhet haza a családjának és a barátainak, és még neki is marad egy jó nagy adag, amit akár meg is oszthat ezzel a lánnyal.*
- Végül is minden lánynak meg kell egyszer tanulnia sütni. Hmm... kiszaggathatnád a formákat.*javasolja ezt az elég egyszerű feladatot, ami egy kezdőnek sem okozhat kihívást, majd viszonozza ezt az igen érdekes bemutatkozást.*
- Electra Richter, cruoris ház, második évfolyam, reményeim szerint egy hónap múlva három, nagyon örülök.*kezet fogni most tényleg nem lehet, ellenben a tisztelgést vigyorogva viszonozza. Úgy egy évvel ezelőtt neki ez volt a köszönési módja annak, akit legelsőnek megismert az iskolában. Ha Jackie elfogadja a feladatot, akkor neki nem kell a formákkal bajlódnia, de ha nem, akkor persze megcsinálja ő maga. Ezután folytatja a cukormáz elkészítését, ami pár perc múlva meg is lesz, és épp ideje kivenni az első adag mézeskalácsot a sütőből.*
- Na, milyen lett? Anya azt tanította, hogyha magyar-módra akarok mézeskalácsot sütni, akkor az a jó, ha a süti, miután kiveszem a sütőből, szép aranybarna lesz, ha túl világos, akkor nem sült meg rendesen. Ez szerinted aranybarna, vagy sima barna?*néz kérdőn Jackie-re ez után a hosszú monológ után, és ő maga is elkezdi vizsgálgatni, megpróbálva dönteni ebben a nehéz kérdésben.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-09, 1:02 pm

//NRT: Electra és Jackie - 2012. 12. 08.//

*Érdekes módon találkozunk, mivel hasonló terveink, s látszólag szellemiségünk van, a ruhákról nem is beszélve. Vidáman folytatom a dalt, melyet ő kezd, úgy nevetgélünk egymásra, mialatt közelebb is kerülök, s felmérem a terepet. Már most szimpatikus a másik, hát ha elkezdünk ismerkedni... remélem ilyen marad.*
- Szakáll? Még csak az kéne. Bár a Télanyó titulus hízelgő. *vigyorodom el, míg közelebb táncikálok, s a sütésre kerül a szó, úgy fonom most össze karjaimat, tettetett durcával. Én, nem profi? Hát igen... de tulajdonképpen jobb, ha nem nyúlok hozzá, ezért nem sértődöm meg igazán.*
- Hát rendben. Én amúgy sem tudom mit akartam készíteni... valami hibridet. *egyezek bele egy feloldozó vigyorral, miközben azért kapok egy feladatot, tehát vigyázzba vágom magam, és tisztelgek egyet. Nem tudom mit szokás ilyenkor mondani, így csak a szaggatóért nyúlok, s miközben hallgatom őt, társalgunk és barátkozunk, mintha pecsételnék, erővel vágom a tésztának, tökéletes formákat eredményezve így, sutaságom ellenére is.*
- Én is örülök asszonyom! Kész a szaggatás! *viszonzom bohókásan a katonás hangnemet, mikor oda is tolok elé pár perc múlva egy adag kiszaggatott formát, mely a sütésre van ítélve. Hamarosan ez meg is történik, de az első adaggal, így tűröm hátra hajamat, s hajolok felé kíváncsian, miközben a szakértő monológot hallgatom.*
- Hm... szerintem ez aranybarna, pont jó. Szerinted? Tökmindegy, éhes vagyok, kóstoljuk meg! Ha rossz, a sütés sem segít rajta... *vigyorgom tovább, s hozzá is nyúlok, de sikeresen égetem meg ismételten ujjamat, és ejtem vissza a darabot, mivel forró. Számba kapom sérült végtagom, majd egy villát szúrok a sütibe, és úgy falatozom apró darabokat róla...*
- Mesélsz valami érdekeset? Mondjuk kezdhetnénk a papírformával, aztán a fura doglokkal. Így: Hát, helló mindenki. Akkor Jackie vagyok, mint már bemutatkoztam, és Amerikából jöttem, ahol a barátaimmal lógtam. Félvér vagyok, de szeretem a mágiát, s igyekszem tanulni, bár nehézkes. Szerencsére még kevés tudással nem volt nagy kalandom. *vigyorodom el, magam elé meredve, mintha egy nagy társaságnak beszélnék, akik hasonló problémás embereket gyűjtenek egybe. Ezek után nézek a másikra, hogy a példámra kövesse a mondatot, s talán meg is teszi, hiszen eddig elég vidámnak tűnik, valamint kedvesnek.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-10, 4:35 pm

//NRT: Electra és Jackie - 2012. 12. 08.//

*A sütés szeretete a konyhába vezérli a lányt, ahol hamar összefut egy hasonló szellemiségűnek tűnő lánnyal, aki folytatja az általa megkezdett dalt, így máris van min nevetniük, ő pedig szeret nevetni, és könnyen barátkozik.*
- Miért, lehet, hogy jól is állna. Télanyó nem télanyó szakáll nélkül.*vigyorog vissza a másikra, majd csak mosolyog a durcás arcon. Ő is szokta így csinálni, jó színésznő, profira fejlesztette a durcás arcot, Jackie viszont nem profi a sütésben, ezt igen egyszerű megállapítani. Azért hogy ne legyen annyira semmittevő, megbízza egy feladattal a kis kuktáját, miközben ő is végzi a saját, egy kicsivel bonyolultabb munkáját, és közben még beszélgetnek is.*
- Helyes, közlegény! Akarom mondani, közlány.*vigyorodik el, miközben maga elé húzza a kész kiszaggatott formákat. Közben elkészül az első adag, amit kivesz a sütőből, és amit az ítélőbíróság elé citál, azaz van-e aranybarna ez a süti. Mindketten felé hajolnak és miközben egy kisebb sütő-monológot intéz, próbálják eldönteni, aranybarna-e.*
- Igaz, kóstold meg. De vigyázz, for...*de már késő, Jackie megfogja az egy perce kivett mézeskalácsot és egyből el is ejti.* - ...ró.*fejezi be az előbb elkezdett mondatot egy lemondó sóhajjal ötvözött mosollyal, majd kíváncsian figyeli, mit szól Jackie a sütihez.*
- Na milyen? Egyébként cukormázzal kéne enni.*mutat nevetve a kis tálkában lévő fehér cukros mázra, amiből majd szép alakzatokat lehet festeni a sütire, és akár még kis cukorkákat is lehet rá szórni, hogy még finomabb legyen.*
- Okéés, akkor... Khm. Kedves egybegyűltek, bátorkodom remélni, hogy nem untatlak titeket beszédemmel. Mint már említettem, Electra vagyok, és függő.*na ennél a résznél elneveti magát, pedig eddig nagyon jól bírta nevetés nélkül. Pár másodperc múlva összeszedi magát, és folytatja.* - Persze ez csak vicc. Az igazság az, hogy furcsán vonzódom az ablakokra ragasztott matricákhoz, de csak olyanhoz, ami karácsonyi.*megint elneveti magát, de próbálja visszafogni a poén-áradatot.*
- Bocsi, csak úgy rám jött. Szóval. Electra, Németországból, de nem vagyok teljesen német, csak negyedig. Félvér vagyok, és szeretem a mágiát, nem is vagyok túl ügyetlen hozzá, és remélem, feljebb tudok lépni. Ó és ezeken kívül szeretek színészkedni, gyerekkoromban színésznő akartam lenni, és imádom a macskákat, van is egy nagyon édes cicám, most valahol Seolon kóborol.*fejezi be végre normálisan ezt a rövid kis bemutatkozást, talán elsőre túl közlékenyen, de nem baj, ő mindig ilyen.*
- Nem akarod cukormázzal is megkóstolni?*tér vissza mézeskalácshoz, miközben fog egy kiskanalat, belemártja a mázba, és elkezdi szép mintákban rácsöpögtetni a sütire. Hamar megszilárdul, úgyhogy lehet enni.*
- Na nézzük.*ezúttal ő is megkóstolja, és úgy találja, nagyon finom lett, főleg cukormázzal.*
- Segítsz díszíteni?*néz kérdőn Jackie-re, és ha igen, akkor talál kiskanalat még az egyik fiókban, így egyszerre tudnak dolgozni, hamarabb kész lesznek, és akkor hamarabb kezdhetek el módszeres elpusztítani mindet.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-11, 5:23 pm

//NRT: Alice és Tom - 2012.11.02.//

*Végül megérkezik a révész, akire már nagyon vártak, főleg Alice. Gyorsan besegíti a lányt a csónakba, majd a visszaúton megbeszélik, hogy jó lenne elfogyasztani valamit, ugyan is mindketten farkas éhesek, korgó gyomorral meg nem túl szerencsés ledőlni aludni. Szóval megérkeznek a kastélyba, és becélozzák a konyhát, ahol a melegszendvics mellett döntenek, de ezt most nem Tom készíti, hanem a lány. Ő inkább narancsot facsar, meg mindkettejüknek készít forró teát, ami majd átmelegíti őket. Mikor mindennel végeztek, Alice megterít, ő pedig odakészíti az italokat, majd nekilátnak behabzsolni az ennivalót, ami kifejezetten jól sikerült. Tom ezt meg is említi új ismerősének. De szóba jön még a suli is, amivel ugyan nem tud mit kezdeni, de reménykedik, hogy ebben az évben végre sikerül majd évfolyamot lépni, amit meg is oszt Alice-szal.*
- Ennek örülök, akkor hajrá. *teszi még hozzá egy vigyorral együtt, majd kényelmesen hátradől a széken, hasára teszi egyik kezét, mert jól esett a vacsora, végül ő is megissza a rá maradt narancslé másik felét, úgy pillant beszélgetőpartnerére.* - Lehetett volna, de még sem. *mosolyog a lányra, majd csak figyeli őt, s mikor látja, hogy készülődik, sóhajt egy nagyot, felkel és elpakolja a dolgokat a mosogatóba, de persze a lányra is figyel közben.*
- Én is nagyon örülök, aztán szavadon foglak, vigyázz. *vigyorog egy sort, miközben partnerét figyeli háttal nekidőlve, karba tett kézzel a pultnak, s mikor megemlítik a háló nevét és hogy összefutnak még, csak bólint.* - Rendben, ha én kellek, akkor a Callypso hálóban megtalálsz. Jó éjt. *köszön el, s figyeli, ahogy Alice távozik, majd ismét egy nagy sóhaj és egy kis huncut mosollyal az arcán elmosogatja a használatba vett edényeket, végül mikor végzett, vállára dobja a kabátját, majd öles léptekkel visszatér a saját hálójába, hogy egy zuhany után ő is ágyba dőljön. Jól sikerült ez a nap, ritka mostanság, de legalább megismerkedett egy új emberrel, akinek nincsenek előítéletei vele szemben. Már ez is valami.*

//Én köszike, és bocsi, hogy csak ilyen későn reagálok. Smile

//

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-11, 9:43 pm

//NRT: Electra és Jackie - 2012. 12. 08.//

*Aranyos, szimpatikus a másik, ezért legyintek neki megjátszott durcával véleményére. Természetesen nem sértődőm meg, valahol igaza is van, de a női hiúság nem engedi ennek a beismerését. Következő kijelentésén csupán elvigyorodom, ám szerintem a nőket is közlegénynek nevezik... hímsovinizmus. A süti tereli el figyelmemet, ezért mikor elkészül, mert természetesen segítek a szaggatásban, akkor iparkodom megkóstolni, oda sem figyelve az utasításra, minek én látom a kárát, viszont szemem kopog az éhségtől, így válaszolni sem tudok teli szájjal, csupán egy félvigyort megereszteni, amíg még nem látszik ki ajkaim közül az étel...*
- Finom. *mondom mikor a sütemény minősége felől kérdez, megállapítására pedig legyintek: cukormáz nélkül is nagyon jó. Ezek után következik a bemutatkozás, amit viszont már nem állhatok meg nevetés nélkül. Electra nagyon humoros lány, egyszerűen értelmezi a feladatot, én pedig az első poénnál félrenyelek egy adag morzsás-sütit, mit prüszkölve köhögök fel nyelőcsövemből a rázkódó nevetés közben, s hogy meg ne fulladjak, vízzel öblítek, melyet a csapból merítek. Ezek után sem jobb a helyzet, mert ekkor pedig a következő humorrózsa jön, mikor a folyadékot nyelem félre, tehát ismét köhögőrohamba kapok, ám vigyorom elárulja, mennyire jól érzem magam.*
- Neked aztán van humorod. *kacagom mikor felé fordulok, s természetesen érdekesnek tartom a történetét is. Rengeteget tudok beszélni, így jönnek a kérdések, ahogyan sorrendben említi életének nagyobb pontjait.*
- Színésznő? Miért kéne, hogy ez az álmod semmis legyen? Szerintem jó lennél. A mágiával egészen különleges színészi alakításokat lehet nyújtani, nem olyan, mint egy mugli színház... szerintem. Vagy rosszul tudom? *vonom fel szemöldökömet, s máris a rengeteg ige, szemkápráztató mutatvány és lehetőség fordul meg a fejemben, amit a varázslat biztosít. Ezt azért egy idő után kiszorítja a macska képzete, mivel imádom az állatokat.*
- Nahát, de szerencsés vagy! Én nem mertem ide állatot vállalni, de szeretem őket. Mi a neve a macsekodnak? *kíváncsiskodom tovább, ám a süti ismét visszacsalogatja figyelmünket, kérdésére pedig nagyokat bólogatok, majd elugrándozok az asztalhoz, ahonnan egy kiskanalat veszek elő visszatérve, óvatosan figyelgetve miképpen is kell a műveletet végrehajtani.*
- Nem akarsz... szakács lenni? Nem tudom, hogy megy ez a varázslóknál, vagy egyáltalán van-e ilyen általános munka itt, főleg ilyen suli után. *gondolkodom hangosan, miközben érdekes, steampunkos alakzatokat festek a cukormázzal süteményemre. Nem túl karácsonyi, de ez vagyok én, az íze megmarad.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-12, 5:39 pm

//NRT: Electra és Jackie - 2012. 12. 08.//

*Első pillanattól kezdve szimpatikus neki a másik lány, hasonló személyiségű, mint ő, ezárt aztán nem is rest poénkodni kezdeni, ami neki elég jól megy. Először is le"közlányozza" Jackie-t, bár azt nem tudja, hogy a rendes hadseregben hogyan szólítják a női katonákat, majd ad egy kis feladatot is neki, hogy szaggassa ki a formákat. Az első adag hamar kész, és Jackie készen áll megkóstolni, de a figyelmeztetés későn jön, így leégeti a nyelvét.*
- Hú, akkor jó, küldhetem haza.*könnyebbül meg azonnal, hogy jó lett a süti, mert bár olyan igazán lányos módon tud sütni, és nagy önbizalommal rendelkezik, egy kicsit mindig aggódik, hogy valamit elront. A süti megítélése után viszont Jackie egy gyors és tömör bemutatkozásban összefoglalja, hogy milyen is ő, így követve a lány példáját, Electra is megteszi ezt. Viszont nagyon elemében van a leányzó, így természetesen ezt is elvicceli, nem is egyszer, hanem kétszer. Az első alkalommal Jackie majdnem megfullad miatta, de azért ő is vigyorog, ez a majdnem-fulladás azt jelenti, hogy azért van egy kis humora. Ami azt illeti, igazából sok, de gyakorolni kell az önkritikát. És már érkezik is a második poén, ami miatt szintén majdnem megfullad a másik lány, de szerencsére túléli.*
- Gyakoroltam.*vigyorodik el vidáman, és egy kicsit büszkén is. Ami azt illeti, nem konkrétan gyakorolt, hanem csak egész életében ilyen vidám és humoros volt, és mostanra már ilyen jól nyomja. De azért rendesen be is mutatkozik, említve néhány fontos dolgot, és az egyiken meg is akad Jackie figyelme.*
- Én nem tudom, vannak egyáltalán varázsló-színészek és színésznők? Mert akkor jó lenne annak lenni. Végül is, ki tudja. Lehet, hogy titokban Angelina Jolie és Brad Pitt is varázslók.*komolytalankodja el a válasz második részét egy kacsintás kíséretében, de az első fele azért komoly, tényleg jó lenne, ha lehetne színésznő, bár trükkökkel átverni a közönséget... De tovább folyik a beszélgetés, mert megemlíti, hogy imádja a cicákat, és van is neki egy cicája.*
- Pedig rengeteg mindenkinek van ám. Neked is lesz. Az enyém egy picike vadmacska, a neve Bartimaeus, de én csak Bartinak hívom.*mosolyodik el cicájának említésére, nagyon szereti a kis bajkeverőt, még ha néha bajba is keveredik, vagy elcsatangol. A süti azonban még nincs kész, így ismét arra koncentrál, és bevonja Jackie-t is a díszítésbe. Mindketten egy kanállal kezdik a műveletet, közben Jackie feltesz egy kérdést.*
- Hmm... Szerintem nincs szükség szakácsokra a varázsvilágban. Azért vannak ott a manók. A sütés-főzés hobbi marad, vagy majd tíz év múlva felhasználom a háztartásomban.*ami vagy egyedüli lesz, vagy családi, attól függ, megtalálja-e az igazit. A díszítés közben a másik sütijeire is rápillant, és mikor meglátja, milyen díszeket csinál a lány, nem állja meg mosolygás nélkül.*
- Te egyébként miket szeretsz? A mágián és az állatokon kívül.*mosolyodik el Electra a kíváncsiskodás közben, mert ennyit már tud a lányról, épp itt az ideje, hogy többet is megtudjon, mert ő már épp eleget beszélt.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-13, 7:19 pm

//NRT: Electra és Jackie - 2012. 12. 08.//

*A találkozás hamar sütemények készítésébe és beszélgetésbe fordul, amit a másik hozzám hasonlósága miatt nem bánok. Mindig kíváncsi, érdeklődő voltam, barátkozó típus. Figyelmem azonban megakad egy mondatán, mikor az elkészült ételt kóstoljuk, ezért is pillantok fel rá mosolyogva.*
- Hazaküldeni? Ez aranyos. *mondom, bár nekem is volna mit küldeni, nem feltétlen a szüleimnek... Ezek után azonban következik a lány bemutatkozása, melyet tőlem les el, s nem állhatom meg nevetés nélkül, hiszen tagadhatatlan Electra humorérzéke, mire úgy látszik a két fulladásos produkcióból, hogy én érzékeny vagyok.*
- Gyakoroltál? Azért remélem nem ilyen közegben... *rázom meg felé mutatóujjamat, ezzel utalva a bemutatkozásunk furcsa mivoltára, mit csak egyetlen helyen lehetne igazából eltanulni... Amint azonban érdekességeket hallok róla, fel is ragadok pár engem is kíváncsivá tevő témát, így bólogatok a szavaira. Egyébként is bátorítanám, de úgy hiszem, muszáj értelmi, szórakoztató művészetnek lennie a varázslóknál is.*
- Azért a mozi náluk nem általános, szerintem van színház. *szögezem le. Ezek után ismét egy kedvenc téma kerül fel, az állatok kategóriába, szavai pedig furcsán hatnak, ezért ráncolom meg homlokomat, és gondolkodok el. Mintha azt üzenné, kötelező lesz macskát tartani, pedig ez abszurd kép.*
- Nem értem. Miért ilyen... populáris? Hogy érted, hogy nekem is lesz, honnan tudod, hogy veszek-e macskát? *kérdezősködöm értetlenül, választ várva, ami remélhetőleg majd eloszlatja a ködöt. Tulajdonképpen helytálló a mondata, véleménye a főzés tudományáról, s mivel nem vagyok teljesen biztos ellenkezőjében, ezért bólogatok. Kérdést is kapok azonban, tehát a gondolkodás veszi át szerepét, mely arcomon is látszik, ahogyan a plafont vizslatom közben összeráncolt homlokkal.*
- Az új ismereteket. Elég kíváncsi vagyok, de persze van amire érzékeny volna a lelkem, szóval csak mértékkel. Szeretek bulizni, beszélgetni, barátkozni, elütni valami értelmessel, hasznossal és szórakoztatóval az időt. Szeretem a természetet, állatokat... *sorolok magamról pár tényt, és talán a másik is választ valamit, ha ő kíváncsi. Elég nagy kategória az, hogy vajon mit szeretek, ezért is nem teszem fel a kérdést neki. Inkább máson jár az eszem, mivel ő idősebb.*
- Másodikos vagy... jól emlékszem? Másodikban milyen érdekes tárgyak vagy varázslatok vannak? Durvább, nehezebb az évfolyam? *pillantok rá megszeppenve, mert most éppen át fogok menni, de ha nehezebb, akkor nem biztos, hogy sikerülni fog a következő év. Talán nem is vagyok igazából idevaló.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-15, 12:54 am

//NRT: Rachel és Slash - 2012. 12. 14.//

*Nem tudom mi az isten van ma velem, néha előfordul, félévente egyszer, hogy elkap az ideg. Reggel így keltem, és egész álló nap csak bolyongok hol a suliban, hol a suli körül. Nem is ettem ma semmit sem, de éhes sem vagyok. Lehet, hogy ez a hideg van rám rossz hatással, mert régi városomban sosincs hidegebb 10-15 foknál. Remélem nem leszek beteg, mert azt utálom, annál rosszabb nincs amikor napi kétszáz zsepit kell elfújni. Igaz, hogy most is lehetne rajtam több gönc, mert a szokásos szakadt farmeren és egy pólón kívül nem sok dolog van rajtam. Csak az egyedi övem és a gitár a vállamon. Hajam a szokásosnál is kócosabb, de nem baj, nekem jól áll.. Nekem minden. Igazából most sajnálnám azt az embert, aki belém botlik, főleg ha kissé gyengébb lelkű, talán akaratlanul is megbántanám úgy, hogy észre sem veszem. Valahogy lekeveredek az alagsorba, de ez koránt sem jelenti azt, hogy el vagyok tévedve. Jól tájékozódok amúgy is, most meg pláne. Manókat veszek észre, nem érdekel különösen, csak ne nézzenek meg hosszasan, és hagyjanak békén. De vicces, a gitáromig sem érnek fel a kis törpék. Csak törtetek előre vakon, és a gyújtómmal játszva ideglevezetésként, amikor hirtelen egy illat csapja meg az orrom. Valami finomság lehet, amitől egyből éhes leszek. Kis idő múlva súlyos léptekkel elérkezek egy ajtóhoz, amit egy határozott mozdulattal kis is nyitok. Megtaláltam a mennyországot, vagy a konyhát, valójában nálam egyre megy. Tele van ez a hely is manókkal, akik valószínűleg meglepődnek a látványon: morcos srác gyújtóval a kezében, összeráncolt homlokkal betoppan, miközben az oldalán csörög a lánc. Mindegy, nem is érdekel, a saját érdekükben nem szólok semmit, csak mordulok egyet, majd mintha üres lenne a konyha letámasztom a gitárom és elkezdek benézni mindenhova, hátha összetudok dobni valami vacsorát. Kihúzom a fiókokat, kinyitom a szekrényeket, és egyre dühösebben csapom be, mert semmi értelmes nem jut az eszembe, amit főzhetnék magamnak, jelenleg csak egy sört találok, ami kedvemre való és neki is állok fogyasztani. Mehetnék a nagyterembe is vacsorázni, mert megjött az étvágyam, de valószínűleg társaságba botlanék. Végignézek a konyhapulton, látok egy fatartót, tele késekkel. Néhányat kézbe is veszek, jól megnézem őket, meg is pörgetem, és sunyi, gonosz mosollyal figyelem a szemem sarkából a manók botránkozását. Ezt követően ismét végignézem az összes szekrényt, és elkezdem kipakolni a középen lévő pultra mindazt, ami elnyeri a tetszésem, és ha átlátom az egészet, akkor talán kitalálok valamit.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-17, 1:08 pm

//NRT: Slash és Rachel - 2012.12.14.//

*Elég későre jár már, de mégse tudok aludni, akármennyire is szeretnék most időben lefeküdni, testem valami édeset kíván, méghozzá egy kakaót, amit szerintem ilyenkor már nem kaphatok meg a nagyteremben, így utam lefelé vezet, egészen az alagsor irányába. Nem sietek, bár kómás, szeplős pofimon és picit kócos tincseimen látszik, hogy nemrég kelhettem ki az ágyból. Lábaim egyébként fekete papucsomba vannak bújtatva és a rajtam lévő felszerelésből nem látszik semmi, hála szürke színű köntösömnek, amelyet azért magamra terítettem, így hófehér lábaim egy része is kilátszik, de meg szerintem nem fogok fagyni. Nem hiszem, hogy ilyenkor túl sokan lennének a konyhában, tehát csak lemegyek, elkészítem az italomat és már ott se vagyok. A terv legalábbis ez, így érkezem meg az említett hely elé, ahova már be is nyitok, majd körbenézve szúrom ki, hogy pár manó éppen most teszi itt a dolgát, illetve egy srác késői vacsorához készül, mivel az asztalon található dolgok erről árulkodnak.*
- Hali. *intek is felé, majd nem törődve most többet vele, egyelőre a hűtőhöz lépek, hogy a tejet elővegyem, majd az asztalra pakoljam és ez után kutatásba is kezdek, nyitogatom a szekrényeket, keresem a cukrot és a kakaóport, de sajnálatos módon csak az elsőt találom meg, ami a tej mellé is kerül, ahogy egy lila színű bögre és egy kis kanál is, de vajon merre veszett az a bizonyos kakaó?*
- Öhm, figyelj csak... *kopogtatom is meg az ismeretlen fiú vállát és hogyha rám figyel, akkor már fel is teszem a nagy kérdést.* - Nem tudod, hogy merre van a kakaópor? *bemutatkozás... minek az? Még túl fáradt vagyok az ilyesmihez és amúgy sincs sok humorom ismerkedni, tehát minek tenném? Majd ha ő szeretne, elkezdi, ha pedig nem, hát akkor rövid találkozás lesz, de majd elválik, csak találnám már meg azt a kis barna dobozt.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-17, 3:15 pm

//NRT: Electra és Jackie - 2012. 12. 08//

*Sütögetés közben barátkozni kezdenek, ami nagyon jó, és akadályba sem ütközik, mert mindkét lány közvetlen, barátkozó típus. A mézeskalács készítése közben megemlíti, hogy a sütit haza akarja küldeni, Jackie szavain egy kicsit meglepődik.*
- Á, pedig tök természetes. Te nem szoktál?*kérdezi kíváncsian, nagyokat pislogva a másikra, miközben egy picit meg is akad a süti készítésében, majd következik a bemutatkozás, ami közben rájön a humorizálás, aminek köszönhetően majdnem megfullasztja Jackie-t.*
- A barátaim igen elnézőek voltak, amikor rám jött az öt perc, úgyhogy volt sok lehetőségem.*mosolyodik el vidáman, közben eszébe jut két legjobb barátja, akikkel mindig nagyon sok időt töltött, így őket tüntette ki sziporkázó humorával. Ezután elmondja, hogy mi akart lenni kiskorában, vagyis színésznő, de Jackie kérdésére nem tudja a választ, hogy van-e ilyesmi a varázslók világában is.*
- Lehet. Akkor én színházban leszek színésznő.*bólint határozottan, és bár tényleg nagyon szeretne ilyen vonalra tovább menni, ha ilyen suliba jár, nem biztos, hogy lehetséges is lesz. Egyetemen sajnos nincs színész-szak. A macskájáról is ejt pár szót, és úgy látszik, Jackie nagy rajongója az állatoknak, mert felkapja a témát, és amikor Electra csak úgy mellékesen megemlíti, hogy ne aggódjon, neki is lesz, úgy tűnik, ezt a másik nem érti. Elmosolyodik, és elmagyarázza.*
- Nem venni fogsz, hanem készíteni. És nem feltétlenül macska, hanem az, amit akarsz. Ezek az állatok famulusok, első év végén mindenkinek készíteni kell egyet, ezért tudom olyan biztosra.*magyarázza el a dolgot rövidebben, mint tudná, de a többit majd Jackie is meg fogja tudni, hogyha évfolyamot lép, akkor pár hét múlva. Ezután a szakács szakma merül fel, ami felejtős, ott vannak arra a manók, na de hogy ne csak ő beszéljen, tesz fel egy kérdést Jackie-nek is.*
- Hát akkor sokban hasonlóak vagyunk. Esetleg megünnepelni az új évet, elmegyünk majd bulizni. Ha nincs más terved, és persze ha huszonegyedikén nem ér véget a világ.*az utolsó mondatrésznél csinos pofiján egy picit gúnyos mosoly jelenik meg, ami a "világvégének" szól, amiben egyáltalán nem hisz. Jackie következő kérdésére bólint, hogy igen, másodikos, de a többire nem árt szóban is válaszolni.*
- Ha követném a harmadikosok példáját, nem mondanék semmit, hogy majd úgyis megtudod. De én nem tudok hallgatni, úgyhogy elmondom.*először is összeszedi az összes tantárgyat, latba veti, hogy milyen nehéz vagy durva, és csak akkor kezd bele az ismertetésbe.*
- Egyértelműen durvább, de sokkal hasznosabb varázslatok is vannak. Az én kedvenc tantárgyam például a Pyromágia, a legdurvább meg a Tiltott, de mindegyikben vannak olyanok, amik tök jók. És ezeken kívül még van Terra, Rítus, Vérmágia és Démonológia.*ezzel befejezi, ha valamelyik érdekli Jackie-t, akkor majd bővebben is kifejti.*
- Az elsőt hogy vetted? Nem volt nehéz, mi?*neki az volt, de csak mert pár hónapja volt mindent megtanulni, de ha egy éve lett volna, könnyebb lett volna. Bár Jackie-nél is az számít, mióta van itt.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-17, 10:14 pm

//NRT: Rachel és Slash - 2012. 12. 14.//

*Mivel szörnyű napom van, és cseppet sem vágyom társaságra, ezért csaj bóklászok egész nap, nem maradok meg egy helyen, nehogy rám találjon valaki. Ilyenkor elég ingerlékeny és meggondolatlan vagyok, úgyhogy egy rossz szó hallatán is történhet baleset. Estére az alagsorba keveredek le, ami hemzseg a manóktól. Nem foglalkozok különösebben velük, végül is nincsenek veszélyben, mert csaknem kötnek bele abba, hogy a gyújtómmal szórakozok, ők inkább mással foglalkozzanak, azzal, hogy kiszolgálják a többi diákot. Nem is tudom, ha én a helyükben lennék, tuti fellázadnék..Az egyik ajtó szimpatikus, úgyhogy szinte betörök, de csak még több manót látok. Próbálom kizárni a fürge mozgást a látókörömből, lerakom a gitárt, és körülnézek. Kinyitva minden szekrényt, benézve minden fiókba nem találok semmi értelmeset, azaz találok, de jelen pillanatban nem tudom összerendezni a fejemben a dolgokat. Sört is találok, de ahhoz nem kell sok ész, úgyhogy meg is kezdem és így folytatom a konyhai tevékenységemet. Tekintetem néhány késre vetődik, amik beindítják a fantáziám, hogy mégis csak bosszantsam a kis figurákat, elkezdem forgatni a kezemben össze vissza. Én tudom, mit csinálok, de azzal a ténnyel is tisztában vagyok, hogy külső szemmel látva eléggé életveszélyesnek tűnhet, valamint ha most valaki benyitna az ajtón, hihetné, hogy manómerényletre készülődök. De erről szó sincs, összekapva magam ledobom a pultra a késeket, lehet még szükségem lesz rá, ha meg nem akkor visszarakja akit zavar, hogy nincs a helyén. Még egyszer benézek mindenhova, és ami tetszik, kipakolom középre, majd a két öklömmel a középső pulthoz támaszkodva tűnődök.*
-Na ebből mi legyen...*Szokásom hangosan gondolkodni, ami néha nem válik a hasznomra, de ez van. Találtam fagyasztott krumplit, valamilyen húst, gyümölcsöket, tojást, olajat, fűszereket, és egy halom zöldséget..*
-Mi ez a diszkrimináció az amerikaiak ellen? Nem lehet egy normális hamburgert összedobni. *Szitkozódok mérgesen, majd egy nagy lendülettel átdobom a zöldségeket a másik pultra, nem elég káros, úgyhogy egye más, majd a nyulak. Elpillantok oldalra, fogok egy nagy vágódeszkát, lecsapom középre, szerintem még a folyosó is visszhangzott tőle. A korábban pörgetett kések közül is kiválasztom a legnagyobbat, majd a húst a deszkára helyezem. Ekkor benyit valaki, a szemem sarkából oda is pillantok. Betoppan egy szépség, köszön, majd magát nem zavartatva jön beljebb. Kissé szeplős, de kifejezetten jól áll neki, de most nem hat meg.*
-Szia.*Pár másodperc után köszönök, majd magamba fojtva az antiszoc gondolatokat hatalmasat csapok a húsra, elkezdem darabolni. Fejem mellől suhintok a hatalmas késsel, tehát ha nem vagyok elég precíz, könnyen lehet az ujjamból is gyros, ami egy magamfajta gitárosnak egyenlő lenne a halállal. Nagyon belemerülök a csapkodásba és a sörivásba, és el is felejtem, hogy ő is itt van, ezért amikor a vállamhoz nyúl hirtelen mozdulattal nem a húsra csapok, hanem két centivel arrébb, a deszkába állítom a kést.*
-Héé, nem látod mit csinálok? És ha most levágom az ujjam, mert megijesztesz? Az én ujjaim sokat érnek ám! *Eléggé ráförmedek hirtelen, szegény csaj, nem tehet róla, hogy pont ma fut össze velem, de pont teszek rá, hogy mit gondol más.*
-Egyébként mit is kérdeztél? *Közben feszegetem ki a kést a kemény fából, mert elég rendesen bele van állva. Ha megismétli a kérdését, akkor válaszolok rá, már ha tudok, és a hirtelen stressz hatására nagyokat kortyolok a sörömből.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-19, 10:18 pm

//NRT: Electra és Jackie - 2012. 12. 08//

*Jó pár témán haladunk keresztül, s mivel mind a ketten szeretünk beszélni, ezért természetes, hogy ha megjegyzésünk vagy kérdésünk van akkor azt feltesszük. Én sem hallgatok, kíváncsiskodom, így ismerhetem meg a másikat. Szerencsére ő ebben partner, tehát kölcsönös a társalgás.*
- Neeem igazán... nem vagyok jóban a szüleimmel. *mondok csak ennyit, mert bővebben nem szeretném kifejteni. Ez még a humoros lánynál is érzékeny téma. Nem is kétlem, hogy van pár barátja, akik támogatják és megtűrik ezen vonásait, mivel ettől barátok... Csak bólintok, majd mosolygok arra, amilyen határozottan szeretne a színészeti pályán tovább lépni. Drukkolok neki. Nem kell feltétlen hatalmas mágusnak lenni, bár akkor ilyen iskolát sem érdemes végezni.*
- Áh, rémlik valami... Nekem biztosan egy édes kis dögöm lesz. *vigyorodom el, s már gondolkodni is kezdek, hogy vajon milyen lesz az én "állatom", hiszen ez a téma is kerül fel, ahogyan magyarázni kezdi. Hamarosan érkezik egy felvetés, ami igen érdekes, úgy pillantok rá, s már el is vigyorodom, mivel nincsen sok barátom.*
- Nagyon jó ötlet. Szerinted mit csináljunk? Lány-party legyen? Hívjunk másokat is vagy ne? Hol legyen? *ömlik belőlem ki a kérdésözön, s teljesen felvillanyozottan érzem magamat. Már látom is a jövőt, ahogy vele fogok szórakozni. Talán hívni kéne még Alice-t is, sajnos őt is régen láttam úgy, hogy el is menjünk valamerre. Fel is kéne keresnem majd a napokban... A világvégét teljesen figyelmen kívül hagyom egyelőre a képzelgés miatt, de nem úgy a tárgyakat, melyeket áhítattal hallgatok, és meg is mosolygom a lány véleményét a harmadikosokról.*
- Hú, ez nagyon jól hangzik. Kíváncsi leszek melyik milyen és melyik fog nekem menni, tetszeni, melyikből leszek majd rossz... *mondom, de ekkor már újabb kérdés érkezik, mire eltöprengek. Nem akarok butának tűnni előtte, de én félvérként, akinek a mágia teljesen ismeretlen volt, nehéznek éreztem az első évet. Milyen esélyeim lesznek így jövőre?*
- Hááát... én még csak most ismerkedem a mágiával, tehát egy picit igen, de nagyon tetszett. *vakarom meg fejemet, miközben ezt ismerem be. Nem akarok titkolózni, pedig néha tudok, de a lány talán nem árt majd nekem. Miért tenné? Jól megvagyunk, és jövőre másodikos leszek.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-20, 12:35 am

//NRT: Slash és Rachel - 2012.12.14.//

*Nem szándékozok ma senkivel se dumálni, se útban lenni, csak egy kakaóra vágyom és kész, így az éjszaka, így egy köntösben és papucsban sétálok le a konyhába, ahol elkészíthetem majd minden bizonnyal az italomat. Ahogy viszont besétálok az adott helységbe, a manók már el is tűnnek, így tőlük ha akarnék se tudnék segítséget kérni. Sokáig tartott, amíg megszoktam jelenlétüket, de a lényeg, hogy most már nem parázok tőlük, bár azért szolgaságra se kényszeríteném őket, tudom, hogy milyen sz*r az élet, az utcán megtapasztalhattam, tehát tőlem nem fognak rossz dolgokat kapni. Azért látom, hogy van már valaki a konyhában, így köszönök is neki, próbálva figyelmen kívül hagyni ezt a horrorisztikus jelenetet, hogy mint valami őrült, úgy csapkodja a húst és a magam dolgával törődni, de a kakaó akkor se lesz meg, akárhogy is keresem, így végül odalépve mögé kopogtatom meg kissé a hátát, de amikor hallom, hogy a deszkába áll a kés, hirtelen dermedek meg, aprókat pislogva először még a hátnak, majd ha esetleg a fiú felém is fordul, akkor fel rá - mivel nagyobb nálam -, és bele a szemeibe.*
- Már bocs, de ha ésszel vágnád azt a húst, nem lennél ilyen veszélyeknek kitéve! *felelek is neki, majd azért egy kis mosoly felkúszik ajkamra, ahogy jobban szemügyre veszem a másikat.* - Na meg, nem hittem volna, hogy egy srác ennyire ijedős, bocs, máskor jobban figyelek. *kacsintok is rá, ellépve tőle és bár nem akartam beszélgetni, most bunkózáshoz sincs kedvem, legyen akármilyen is a társaságom.*
- Amúgy nem számít, nem akarlak feltartani a darabolásban, majd megtalálom magamnak a kakaót. *azért csak kibököm, hogy mit is kerestem még az előbb és most már egy széket felkapva viszem az egyik magas szekrény elé, melyre fel is állok és nemsokára már a kakaóport keresem. Hiába van alattam szék, még így is magasnak tűnik a szekrény, tehát lábujjhegyre emelkedem, úgy nyúlok befelé...*
- Na, gyere ide... *motyogom halkan, de a szék is meginog alattam és a következő pillanatban már hangos csattanással dől el, én pedig mellette a földön. A bokám reccsen, tőlem pedig kiáltás hallatszik. A könnyek azonnal összegyűlnek szép, barna szemeimben, ahogy lábamhoz kapok, mely elég valószínű, hogy eltört és bár kezeimet és egyéb testrészemet is beütöttem, most csak lábamat tudom szorongatni.*
- Ez nem lehet igaz, hogy lehetek ilyen béna? *kérdezem magamtól, de mivel nem vagyok egy sírós lány és nem akarom, hogy gyengének tűnjek, így gyorsan megtörlöm köntösöm ujjába szemeimet, hogy csak a csillogásból lehessen már csak rájönni előző könnyeimre és rohamosan dagadó bokámra teszem kezem, na nem mintha tudnék ezzel mit csinálni. Vajon merre van a gyengélkedő? Kihez kellene most fordulnom? Nem, a sráctól már nem kérek segítséget, bizonyára útban vagyok neki és nem érdekli, ami történt, szóval csak a konyhapult felé nézzek, hogy valahogy fel tudjam tornászni magam, bár a tenyeremen lévő csúnya karcolásból enyhén szivárgó vérnek köszönhetően szépen össze is vérezem a konyha ezen részét. Most jön az igazi horrorfilm forgatás... csak le ne vágja a fejem ez az őrült.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-20, 1:20 am

//NRT: Slash és Rachel - 2012.12.14.//

*Rossz napomat egy kis felfordulással próbálom befejezni, a konyhában kötök ki, ahol a manókat felbosszantva, és egy kisebb káoszt teremtve kitalálom, hogy mit fogok ma alkotni, ami remélhetőleg csillapítani fog az egész nap tartó agresszív hangulatomon. Egy vágódeszka előkeresése és a legnagyobb kés kiválasztása után neki is állnék egy szép nagy hús feldarabolásának, ha nem toppan be egy lányka a köntösében. Köszönünk egymásnak, majd nem törődve vele nagy beleéléssel el is kezdem felkockázni a húst, de nem olyan átlagosan, hanem jó hangosan, és feltűnően...ideglevezetésként tökéletes. Hirtelen mögém lép, és a vállamhoz ér, akar valamit, de kizökkentem a nagy odafigyelésből, és a kés a deszkában landol, jó mélyen. Én pedig majdnem a fejét is lekiabálom szegénynek, pedig ő nem tehet róla, hogy nekem ilyen napom van.*
-Hadd döntsem el én, hogyan kívánom felvágni ezt a darab húst. *Mintha ki akarna oktatni. Engem ne oktasson ki senki, tudom, hogy mit csinálok. Ami viszont jobban felbosszant, hogy picit ki is nevet. *
-Ijedős? Ugyan kérlek, csak elmélyülve darabolok, és nagy figyelmet igényel. *Magyarázom neki tovább, de próbálkozok visszavenni a korábbi modortalanabb stílusomból, aztán egy laza vállvonással jelzem, hogy fogalmam sincs, hol a kakaó amit keres. Tovább bíbelődök a hússal, amit lassan fel is kockázok. Egy kiló hús csak elég lesz vacsorára...Alig fejezem be, kezdődik a műsor. A szekrény tetejéről próbálja levenni a kakaóját, már ha ott van, de amikor látom, hogy a széken lábujjhegyre áll, a homlokomat fogva rázom a fejem.*
~Az hiányzik még, hogy leessen itt nekem..~*Gondolom magamban, és egy nagy csattanás és kiáltás következtében elengedem a fejem. Szerencsétlen lány hatalmasat terül a földön a székkel együtt, és csak pár pillanattal később veszem észre, hogy nem épp a megszokott pozícióban van, de mégis próbál felkapaszkodni.*
-A helyedben meg sem próbálnám, hanem ott maradnék. *Oké, hogy ma nem vagyok a toppon, de mégsem hagyhatom, hogy itt szenvedjen a szemem előtt, és itt se hagyhatom. Fújtatva egyet elindulok felé.*
-Mutasd csak! *Letérdelek mellé, és óvatosan elveszem a kezét a bokájáról, majd a rossz hírt a fejrázásomból levonhatja, bár szerintem neki is feltűnt, hogy nem túl fényes a helyzet...*
-Nos, boldog karácsonyt. Sajnos eltört, tudom, mert láttam már ilyet, bár azt nem sajnáltam...*Lehet, hogy nem látszik, de tényleg megsajnálom, mert alapjáraton nem vagyok egy tahó paraszt. Körbenézek, és sehol nem látok egy átkozott rongyot vagy valamit, úgyhogy rögtönözni kell. Hátranyúlok a pultra, és kitapogatom az előszedett mirelit burgonyát, amit a lábára teszek, hogy jegeljem, majd kénytelen vagyok megválni a pólómtól is, mert elég csúnyán vérzik a keze. A pólós akciót nem csinálom örömmel, mert ahogy leveszem, egyből libabőrös leszek mindenhol, mert sajnos fázós típus vagyok. Remélem, nem fogok miatta megfázni.. Amúgy más körülmények közt nincs bajom a pólólevétellel, mert nem szenvedek hiányt az izmokban. Most viszont a probléma, hogy hogyan tovább.*
-Oké, elsősegély megvolt, de ki a bánathoz kell ilyenkor fordulni? *Van egy olyan érzésem, hogy felvinni is nekem kell majd. Ezzel még nem is lenne nagy gond, de hová?*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-12-20, 12:16 pm

//NRT: Slash és Rachel - 2012.12.14.//

*Tényleg nem állt szándékomban majd hozzá szólni és esetleg valamiféle beszélgetést kezdeményezni, de mégis így alakul, ugyanis nem tudom, hogy mióta jár a Mysterioba, de talán tud valamit a kakaó honlétéről. Ahogy viszont rám förmed és még engem próbál meg hibásnak beállítani, bizony egy kis megjegyzés is elhagyja ajkaimat, mely már láthatóan nem tetszik a kemény srácnak, így a halk nevetés is elhangzik felőlem. Nem akarok én gonoszkodni, de vicces ez a helyzet így, ahogy alakult, én pedig nem fogom vissza a véleménynyilvánítást.*
- Aha, hogyne, hát akkor hajrá-hajrá! *hagyom is magára és mivel láthatóan fogalma sincs, hogy a kakaó merre is veszett el, így hát magam folytatom tovább a keresését, nemsokára már egy szekrény felső polcát is megnézve, tehát nem a szekrény tetejét, ott mégis mit keresne egy ilyen por? Szóval a székre már rá is állok és hamarosan lábujjhegyen nyúlok be a mély polcra, ahol látom is barnulni azt a bizonyos kakaót, de még mielőtt ujjaim elérnék, én már lefelé is zuhanok, szépen összetörve magam és próbálok nem tudomást venni szerencsétlenségemről, na meg arról, hogy ennek az egésznek más is szemtanúja volt. Fel kéne kelnem és tennem valamit, de ekkor szólal meg mögöttem a hang, így fordítom felé buksimat, majd felsóhajtva nézem, ahogy nemsokára már mellettem van.*
- Most miért érdekel hirtelen? *kérdezek is rá, a földön ücsörögve, mivel maradtam, ahol kérte, de lassan elveszem kezem, így láthatóvá válik csúnya bokám. Na, ezt is jól megcsináltam, gipszben lehetek csomó ideig, már ha nincs erre is valami varázslat, mert azokhoz picit sem értek, tehát egyelőre marad a gipszes verzió.*
- Boldog karácsonyt? Amúgy kössz nagyokos, én is látom, hogy mi történt! *azért nem mondom ám akkora hévvel mindezt és utolsó szavai meg aztán végképp meglepnek, így köpni-nyelni nem tudok, csak akkor szólalok meg ismét, amikor a hűs krumpli a lábamon landol.*
- Zzzz, ez nagyon hideg. *didergek is és vékony lábamon már láthatóvá is válik a libabőr, de tekintetem a másikét keresi.*
- És ezt miért sajnálod? Az előbb még nem tűnt úgy, hogy annyira érdekelne a jelenlétem. *pislogok párat, majd végül a felsője is lekerül, ami még jobban meglep. Azért ennyire nem vérzik a kezem, de egy röpke pillantást megengedek magamnak a fiú felső testére.*
- Khm, azért elvérezni nem fogok, erre semmi szükség. *húzom is el a kezem, tehát tényleg nem kell azt bekötni, mert bár vérzik, nem durván, csak szivárog, szóval nem fogadom el a pólót, maradjon az csak a másik közelében.*
- Úgy tudom, hogy valamelyik emeleten van egy gyógyító. Segítesz elmenni odáig? *kérdezek is rá, mivel egyedül tényleg nem sok esélyem van, főleg, hogy azt se tudom, pontosan hol van, de talán a fiú... bár előző szavaiból nem ez jött le.*
- Amúgy Téged hogy hívnak? Én Rachel vagyok... és általában nem vagyok ennyire béna. *ismerem is be, majd ha esetleg lehet rá számítani, akkor a segítségével fel is fogok kelni és én nem akarom ám, hogy vigyenek, egy lábon is eldöcögök, fel a lépcsőkön, hogyha muszáj. Kemény lány vagyok, nem kell ápolgatni és bár könnyebb lenne, mégse várom ezt el egy idegentől.*

» A Zóna, avagy a semmiség közepén