Rosenberg nyaraló

Tárgy: Rosenberg nyaraló 2012-08-27, 1:07 pm

Rosenberg nyaraló

Rosenberg nyaraló Gingersziget

Közép-Amerikában található ez a kicsinyke sziget, ahol Ginger Rosenberg nagybátyjának van a nyaralója. Bővebb leírás majd később!

//Csak Ginger játszhat itt és azok, akik a karimmal játszanak, mivel családi birtokról van szó!//

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-08-27, 8:08 pm

*Azért azt hittem, hogy megvárja, amíg kinyitom az ajtót, de ez nem történik meg, így belül már sejtem, hogy magyarázkodnom kell a levél miatt, na meg... egyszerűen minden miatt. Na nem gond, hazudni nem fogok neki és én magam sem tudok ám még túl sok mindent. Szóval csak elteszem a levelet, köszöntöm a másikat és ez után már a figurához is lépek, jelezve, hogy a mai helyünkre azzal fogunk utazni, ugyanis fogalmam sincs, hogy pontosan hol is van az a sziget, ahová menni szándékozunk, így a teleport gyűrűvel se tudnánk megtalálni csak úgy, hogy képtelenek vagyunk behatárolni a célt.*
- A meglepetés egy utazás egy szigetre, ahol csak ketten lehetünk. A zsupszkulcs pedig megmutatja, hogy merre van. *emelem is fel a sakkfigurát, de még nem fogja meg, inkább az éjjeli szekrényem felé nézeget, én pedig felsóhajtok egy kicsikét, majd végül érzem, hogy most muszáj felelnem, addig úgyse indulunk el.*
- A nagybátyám levele és tőle van ez a zsupszkulcs is. Mondta, hogy az enyém lehet az a hely, ahova ez visz minket, cserébe, ha sűrűn meglátogatom és taníthat... egy picikét a saját szájíze szerint formálhat majd a mágia terén. Nem hiszem, hogy menne ez neki, de elég sok mindent ígért, ha egy kicsikét több időt töltök vele, szóval szerintem megéri. Amúgy se rossz fej. *mosolyodom el picikét, mert cseppet tartok tőle, de ez maradjon az én dolgom. Viszont ennek hála a családom is pénzhez fog jutni - amit nem kötök Tarkh orrára -, és persze én is kapok egy kis segítséget, szóval számomra se lesz mindegy a dolog. Viszont ha a fiúnak kielégítő volt a válaszom, akkor már meg is foghatjuk mindketten a bástyát és már a Mysterioban sem vagyunk, hanem jöhet a számomra nagyon is kellemetlen forgás, majd pár másodperc múlva a megérkezés is, így szédülök meg, de a másik kezét elkapva megállhatok végre.*
- Huhh, ehhez soha nem fogok tudni hozzászokni. *rázom is meg picikét a fejem, de aztán kiszúrom ám a csodálatos kis faházat, melytől pár méterre állunk, odabent ég a villany és pár lépésre egy kis folyosó is folyik, melynek vége a tengerben végződik.*
- Azt mondta, hogy ide csak én tudok eljönni és bejutni is, nélkülem nem tud más... szóval valamiféle mágiával van védve, de gyönyörű... hűha. *nem hittem volna soha, hogy egy ilyen helyre jutok, belül pedig még kellemes vacsora illat is terjeng, ezt a nyitott ablakokból tudom ám, ahonnan valami csúnya kis izé néz ki, amit mindketten elkaphatunk... egy házimanó az, de hát én nem ismerem most fel.*
- Hé, az meg mi? *mutatok is oda hirtelen, de a kis lény el is tűnik, mintha ott se lett volna. A bástyát beteszem a táskám szélébe, hogy meglegyen, mivel csak azzal tudok ide jönni - a gyűrűvel meg majd hazamehetünk -, szóval szükség lesz még rá és picit izgulva indulok meg az ajtó felé... *

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-08-27, 8:33 pm

*A készülődés után, hamarosan egy kis trükkel megérkezek barátnőmhöz, s miután felmérem a helyzetet, már köszöntjük is egymást. Ezek után kezdek el érdeklődni, de meglepetésemre választ is kapok, mire komolyan bólintok pár aprót.*
- Kis sziget? Csak ketten? Remelem nem tulelöset akarsz jatszani. *vigyorodom el, de szemeim csillogásából láthatja, hogy tökéletesen megértem amit mond, viszont mégis eljátszom a mulatságos gondolattal, hogy túlélőtúrára hív engem. További magyarázattal is szolgál viszont, mit figyelmesen hallgatok, s egyre kíváncsibb leszek.*
- Da... ertem. Ez nagylelkü, gondolom örülsz. *bólogatok párat mosolyogva. Számomra nem számít, hogy Ginger milyen gazdag, én akkor is szeretném, ha konkrétan vagyontalan lenne, de mégis megnyugtat a tudat, hogy hasonló értékeket kaphat mint én. Miért? Mert neki így jobb érzés talán.* - Talalkoztal mar vele szemelyesen? *érdeklődöm tőle, mert nem emlékszem, ezzel kapcsolatban vajon mit mondott, ám ha szerinte elviselhető ember, akkor bizonyára van valami, amiből megítéli ezt. Ideje azonban indulnunk, tehát a kis figura megfogásával már utazunk is, ami engem megszokottan érint, s hamarosan az ígért szigeten jelenünk meg. Első pillantásommal a környezetet mérem fel, a házat, ám mikor barátnőm kezem után kap, figyelmem is feléje fordul, hogy biztos fogást nyújtsak neki, kissé közelebb húzva magamhoz.*
- Majd megszokod, hidd el. Jol vagy azert remelem... *pillantok rá kutatólag, szavaira pedig gondolkodva vonom össze szemöldökömet. Ez azért elég erős mágia lehet, ha a nagybácsi ilyet ajándékoz, akkor valóban érdemes lenne vele tartani a kapcsolatot.*
- Jo kis vedelem. *helyeselek, s ismét elfordítom fejemet, hogy a körülöttünk lévő képet nézhessem, megpillantva egy házimanót is, de amint hallom Ginger nem ismeri fel. Érdekes, pedig azt hittem, találkozott már az iskolában ilyen teremtményekkel.*
- Az egy hazimano volt. A nagy, regebbi es tehetös csaladoknak van. Szolga. *jelentem ki hidegen, mivel megszoktam már a velük való bánást. Érdekes viszont, hogy eltűnt, az ember azt hinné bemutatkozik, de talán... Gingernek hívnia kéne őt.*
- Szerintem ö a tied, ha pedig nem, akkor a nagybacsie. Viszont ha neked ajandekozta ezt a helyet, a mano is jar hozza szerintem. Nem tudom, talan hivni kene... nincs a levelben a neve? A manora nem biztos, hogy hallgat. *morfondírozom hangosan, ezek után pedig Ginger mögött lépkedve beérhetünk a házba is, ahol elsőként csomagom landol a földön, majd pedig kis hallgatással mérem fel a belsőteret. Jó lenne végigjárni a házat.*
- Van barmi ötleted, hol lehetünk? *kérdezek azért rá, talán egy térkép, vagy valami akad, amiről megtudhatjuk, merre is található ez a kis nyaraló, ami egyébként kívülről igen szép, elnyeri a tetszésemet, ez látszik is rajtam.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-08-27, 8:46 pm

*Tudtam én, hogy Tarkh nagyon is kíváncsi személyiség, éppen ezért is próbálom meg kielégíteni mindenre kiterjedő kíváncsiságát és már meg is tudhatja, hogy egy bizonyos szigetre fogunk menni, de a kérdését hallva kissé felnevetek.*
- Nem, dehogy is. Csak kikapcsolódni szeretnék, ahogy azt megbeszéltük és igen, csak ketten. *bólintok is rá és még nekem is furcsa ez a gondolat, de jó érzéssel tölt el, hogy nem leszek rá utalva és a vagyonára, mivel kissé már zavart a dolog. Viszont mesélnem is kell, így hozom szóba a nagybátyjámat is, majd miután elmesélem a dolgokat, hallom is, hogy párocskámnak is örömet szereztem.*
- Igen, fogjuk rá. *sóhajtok is fel cseppet, mivel akad ám még pár kiegészítő dolog is.* - Hozzá kell hazamennem, nem pedig a családomhoz, ha szünet van, szóval furcsa lesz, de elég sok mindent ígért, én pedig átgondoltam és így döntöttem, hogy elfogadom. *nézek is picikét elkomolyodva a másik szemeibe, majd végül bólintok is egy aprót, hiszen láttam már a férfit.*
- Még kisebb koromban találkoztunk, kicsit félelmetes, de valamiért engem mindig kívételesen kezelt, nem úgy, mint a testvéreimet. Azt mondta, hogy még sokra fogom vinni, ő pedig segíteni akar... De hogy miért, azt ne kérdezd. *pislogok is aprókat, de majd kiderül minden a maga idejében úgy hiszem. Ideje lenne viszont indulnunk, így fogom meg a kis bábut, majd már jön is a húzás és nemsokára már itt sem vagyunk, én pedig kedvesemhez dőlök kissé, hála az utazásnak.*
- Persze, megvagyok, csak beszédültem cseppet. *nézek is fel a szép szemekbe, majd végül elmesélem az aprócska védelmet is, mellyel el van látva ez a hely és ez után pedig már a bejárat felé is indulunk, ahol az egyik ablaknál egy házimanót is megláthatok, amilyen lényt eddig még egyszer se sikerült kiszúrnom a kastélyban.*
- Oh, értem... De nem hiszem, hogy az enyém lenne, én nem akarok szolgát... viszont most, hogy mondod, valami Bren-ről tett említést a nagybátyám, bizonyára ő lehet az. *de még eszem ágában sincs hívni, szóval inkább elhúzom a számat, ez talán elég jelzés a másik számára is, hogy még ráér a dolog és befelé lépkedünk egy nagyobb nappaliba. Ha körbenéz a fiú, már láthatja is, hogy pár szoba nyílik innen, na meg egy hatalmas konyha is és ahogy a nyitott ablakokon benézelődöm, egy hatalmas fürdőszobára is rálelek. *
- Hűha, nem semmi ez a hely. Egyébként valahol Közép-Amerikában, de többet ne kérdezz, tényleg nem tudom. *a táskám a nappaliba le is teszem, majd a bőr ülőgarnitúrákon végigsimítva indulok meg a konyha felé, ahol az étkezőasztal már meg van terítve, a kicsinyke manó füleit pedig már láthatom is az asztal végénél.*
- Szia, hát te meg ki vagy? *kérdezek is rá, a manó felemeli a fejét, majd már mutat is az asztalra és ez után pedig hopp, eltűnik, mintha itt se lett volna.*
- Talán szégyenlős, de úgy nézem, hogy ez a vacsi ránk vár. Éhes vagy? Ha nem, ehetünk ám később is. *pillantok a másik felé és őszintén meglep, hogy ilyen durván készültek az érkezésünkre, de azért örülök, hogy most én is tudok valamit "adni" a másiknak, ami talán hozzá méltó.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-08-27, 9:12 pm

*Természetes, hogy érdeklődöm, szeretek mindent tudni, s a lány meg is adja kérdéseimre válaszát, mit figyelmesen hallgatva raktározok el magamba, egyes esetekben következtetéseket levonva, tovább érdeklődve.*
- Fogjuk ra? Nem vagy lelkes... meglasd, jo lesz. *biztatom egy kicsit, tovább hallgatva a szavait. A nagybácsihoz kell haza mennie? Azért ez komoly ár... amennyire szimpatikus az, hogy Gingert védené, segítené, annyira furcsa, hogy saját magának szeretné tudni, mintha csak a lánya volna. Ezt viszont nem jegyzem meg, csupán gondolkodó arcom látszik kétkedő kifejezéssel.* - Gondolom azert a szüleidhez is hazamehetsz idö közben... *jegyzem meg félig felvont szemöldökkel, bár kétlem, hogy a lány bármi olyanba beleegyezne, ami eltiltaná őt a családjától. Ideje lenne meglátogatni ezt a férfit...*
- Mert kiveteles vagy. Kedves, de furcsa is egyben. Nem baj, majd ha szeretned, megyek veled. *ajánlom fel neki komolyan, egy aggódó pillantással, azonban ezek után az utazásra koncentrálunk, s így zsupszkulcsot használva érkezünk meg, majd pedig a lányt elkapva biccentek neki, jelezve, hogy értem feleletét, s ezek után felmérve a helyszínt vonhatjuk le a megelégedett következtetést, miszerint a környezet szép, és jó.*
- Bren? Erdekes nev egy manonak... minden esetre ne aggodj, nem kell ugy bannod vele, mint egy szolgaval, lehet ugy is, mint egy inassal. Az nem szolga. Ök pedig akkor erzik jol magukat, ha szolgalhatnak. Hidd el, tudom miröl beszelek. *magyarázok neki megnyugtatólag, miközben a kezét is megfogom, ha engedi, párszor végigsimítva rajta. Ideje betérni, s amint ez meg is történik, már ismét elégedetten bólogatok a belső tér állapotára.*
- Szep hely, büszke lehetsz ra. Olyan... nyugodt, kedves. Gondolom a mano tartja rendben. *állapítom meg, majd már bólintok is szavaira, miszerint csak felületesen képes behatárolni tartózkodási helyüket. Kár, de van zsupszkulcs, tehát nem ütközhetünk akadályokba. Mint látom a mano nem igazán udvarias, vacsora viszont vár minket, tehát közelebb is sétálok.*
- De, ehes vagyok, szerintem együnk, ugy minden jobb. Nyugodtabbak vagyunk, bar le is lassit... de ettöl függetlenül, biztos talalunk valamit, amivel elüthetjük az idöt. *adom meg a választ, majd ki is húzok egy széket, melyre Ginger telepedhet le, s ha engedi, akkor visszatolom vele együtt az asztalhoz, ezek után ülve le vele szemben.*
- Bren... *szólok fennhangon, mintha csak szólítanék valakit, s mindjárt kiderül, kié a manó. Ha rám nem hallgat, akkor valószínűleg Gingeré, ha rá sem, akkor a nagybácsié. Természetesen megvagyok nélküle is, de nem hagy nyugodni a kérdés.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-08-27, 9:26 pm

*Nem tudom még, hogy miképpen is álljak hozzá a nagybátyámhoz, de nem akarok tartani tőle, talán nem lesz gond... *
- Remélem. *bólintok is rá, majd tovább folytatódik a beszélgetésünk, így mondom el a levél tartalmának jó pár részét, bár tény, hogy nem mindent, de majd szépen sorban talán mindenre sor fog kerülni.*
- Persze, hogy hazamehetek hozzájuk, különben nem érdekelne a dolog, de mivel én is jobb szeretnék lenni, ezért a segítségét se utasítom vissza, bár a szüleim nem örültek neki. *ismerem is be, de tudom, hogy az anyagi támogatással nekik is lényegesen könnyebb lesz, tehát segítek nekik, ahogy tudok, és így dolgoznom se kell a Mysterios tanulmányaim mellett.*
- Majd meglátjuk, hogy miképp alakul, de köszönöm. Örülök, hogy számíthatok rád. *simítok végig a másik kezén és már körbe is nézek, így vesszük észre a manót is, kinek neve Tarkh szerint furcsa, én szerintem viszont nem, tehát csak vállat vonok rá.*
- Hát nem tudom, de nekem mindegy, hogy hívják, nem szeretnék vele beszélgetni és azt se, hogy kiszolgáljon. *magyarázom magam is, majd végül engedek is a kézfogásnak, ujjaimat a fiú ujjai közé kulcsolom, majd már be is térünk a házikóba, amely tényleg csodálatos, csak nem tudom, hogy mennyire éri majd meg nekem ez a jövőben. Pillanatnyi öröm csupán.*
- Igen, valószínűleg. *bólintok rá a manós dologra, majd ahogy a konyhába érünk, már egy megterített asztal vár ránk, ahol különféle húsok, köretek és saláták vannak, na meg két fajta leves is... egyik gyümölcsből, a másik pedig sajtkrémből.*
- Tényleg jól néznek ki. Amúgy meg, van jó pár napunk, szóval biztosan jó lesz itt, úgy sincsenek most óráink. *tekintek a kék szempárba, majd meglepetésemre ki is lesz húzva a székem, én pedig le is csüccsenek, ha már így alakult.*
- Nofene, te nem szoktál így viselkedni velem, sárvérűvel. *cukkolom játékosan, majd már szedek is magamnak egy kis sajtkrémlevest, és ezt kezdem el eszegetni egy "jó étvágyat" után, miközben már a másik szavait is hallom.*
- Mit akarsz tőle? *teszem fel a nagy kérdést, de én nem óhajtom ide hívni a manót, tehát tőlem aztán nem fogja hallani a nevét, Tarkh-nak pedig láthatóan nem engedelmeskedik.*
- És mit szeretnél itt csinálni? Egész nap döglődünk a tengerparton és a házban? *kérdezem is kuncogva, miközben azért eszegetek ám, ugyanis a második fogás is kellően felkeltette az érdeklődésemet.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-08-27, 9:55 pm

*Ahogyan megérkezem, többet tudhatok meg meglepetéséről is, melynek némileg meglepő módon a nagybátyjához van köze, így hallgatom szavait, miközben felmérem a helyzetet. Őszintén szólva kettős érzéseket hagy bennem a kérdés, de én azt nézem ami barátnőmnek a legjobb, és egy szemszögből ez az, egy másikból pedig nem...*
- Barmikor. *szorítom meg gyengéden a kezét, ezzel erősítve meg, hogy számíthat rám. Idő közben azonban megérkezünk a helyszínre is, s egy gyors körbepillantás után már leginkább házimanója lesz a téma, mi számomra igen érdekes.*
- Rendben, ahogy szeretned. *vonom meg a vállam, nem erőltetem rá, és tökéletesen megleszünk a manó nélkül is. A házba érve szemléljük meg azt, s Ginger marasztaló szavaira bólogatok is, lesz időnk. Tetszik a hely, a csendes, nyugodt környezet, a ház szépsége, egyszerűsége kívül belül, tehát le vagyok nyűgözve, ennek pedig a lány is örül valószínűleg. Az evés mellett döntve húzom ki a széket neki, s amint leül, egy csípős megjegyzést kapok tőle, mire azonnal körbefonja őt karom, és nyakához hajolva csókolok bele gyorsan, míg kezeim oldalát próbálják megcsikizni.*
- Tudok ilyen is lenni. *puszilom meg arcát a heves támadás után, s egy kis mosollyal foglalok előtte helyet, viszonozva a kívánságot, és egy utolsó próbát téve a manó szólítására, aki azonban nem engedelmeskedik nekem.*
- Csak kivancsi vagyok. *vonok vállat, ezek után pedig a leveseket megszemlélve szedek egy kicsit a gyümölcslevesből, hogy megkóstoljam. Ízlik, bizonyára Bren készítette, de ők értenek az ilyesmihez.*
- Egesz nap fürdünk a tengerparton, te napozhatsz is, jol all a kis barna, de egy igazi orosz nem sütteti a hasat! *jelentem ki.* - A hazban pedig az agyban döglünk, alszunk, vagy amit szeretnel... *állok meg egy pillanatra a mondat közepében jelentőség teljes csenddel.* - ...mivel gondolom van film is. *küldök egy pimasz mosolyt a befejezéshez. Azonban ennél többre gondolok, ugyanis én is utánanéztem ennek-annak, és nem felejtettem ám el, hogy a lány Görögországba is szeretett volna menni... van időnk, egy napot tölthetnénk ott, ahogy egyéb helyszíneken is, amit kinéztem.*
- Egyebkent kerestem par erdekes helyet, elmehetnek mindegyikre egy-egy nap, nem? *ajánlom neki, miközben a levest is kanalazom szépen. Ide-oda elnézhetnénk, akár érdekesebb rendezvényekre is, amit szeretne, nem én nem voltam soha nyaralni, ő neki kell a kedvére tenni, és fogok is.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-09-02, 8:15 pm

//olvad//

*A nagybátyám ajándéka nagyon is gyönyörű és bár nem kell olyan sok mindent tennem mindezért, mégis picit nehezemre esik, mert nekem is túl jól hangzik ez az egész, további hátsó szándékok nélkül. Nem akarok más lenni, megváltozni, de félő, hogyha az ő otthona lesz az enyém is, akaratlanul is más lesz a világ. De nem akarok most erről oly sokáig beszélni, majd úgyis szóba kerül még a jövőben, inkább a konyhába érve lépek oda az asztalhoz, hogy nemsokára már Tarkh kihúzhassa nekem a széket, mi oly hihetetlen, majdnem el se hiszem és egy kis beszólás is jár neki, mire eleinte simogatás és puszi a jussom, de aztán a csiklandozás, melytől fel is nevetek és elkezdek lassan lecsúszni a székről, de mivel nem gonoszkodik túl sokáig, vissza tudok kerülni a normális helyemre.*
- Gyakrabban is lehetnél ilyen, el tudnám viselni. *kacsintok is rá és ez valóban így van, néha jól esnének az ilyen apróságai, melyeket egyáltalán nem csinál nálam. Bezzeg ha valami úri lány lennék, tuti tenne róla, hogy a kedvemben járjon, de majd formálgatom én a fiút, lassan, de annál biztosabban.*
- Én nekem is vannak ám ötleteim, szóval nem azt vártam, hogy sorold fel a lehetőségeket. *nevetek is fel, de azért a napozásra még nekem is hozzá kell tennem pár dolgot.* - Egyébként meg kössz az engedélyt, de te is napozol, ne hidd, hogy megúszod. *vigyorodom is el és bár próbál pimaszul mosolyogni, egyáltalán nem értem, hogy minek, nem érzem, hogy másra kellene gondolnom, mint amit ő mond. *
- Pár helyet? Minden nap egy hely? De én... örülök, hogy végre egy helyen leszünk és csak ketten, szóval nem is tudom. Egy hely még oké, de nem akarok mindig valami mást, valahogy lustálkodni van kedvem. *tudom én, hogy a kedvemért teszi mindezt, hogy világot lássunk együtt, de én egyelőre vele akarok lenni.*
- Amióta sentinel vagy, alig van rám időd, szóval most kihasználom, hogy nem hagysz itt. *motyogom halkan, majd a levessel végezve pakolom meg tányéromat pár sült hússal, krumplival, rizzsel és salátával is, de fél szemmel a fiút figyelgetem. Nem szemrehányás mindez, csak tényközlés, hogy hiányzik nekem.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-09-02, 8:34 pm

*Nem erőltetem a témát, éppen elegendő információt kapok, a jövőben szóba fog kerülni, tehát akkor átbeszéljük a többit. Inkább a nyaralással törődöm, mivel végre ketten vagyunk, azaz megpróbálva elhagyni a komolyságot tessékelem asztalhoz barátnőmet, ami meglepi. Valóban ennyire udvariatlan lennék? Pedig nem szokásom a nőktől megvonni a tiszteletet. Lehet, hogy tévedek, és mások másképp látnak. Ezt orvosolni kell, legalább Ginger esetében...*
- Ugy erted, udvarias vagy vidam? *kérdezek rá, mikor egy szám sarkában bujkáló mosollyal konstatálom, hogy sikerül visszaülnie eredeti helyzetébe. Megkerülve az asztalt telepedek le vele szemben, és látok hozzá az ételek kiporciózásához, míg a napi teendők is szóba kerülnek.*
- Remeltem is, olyan nyaralast szeretnek, amit te mindenkeppen elvezel. *pillantok szemébe, hiszen számomra nem ismeretlen ez a fajta kikapcsolódás, bár tény, hogy nem jártam olyan sok országban. Mindennek eljön a maga ideje.*
- Nincs az az Isten, akiert en napozok, en feheren vagyok jo. Bar, ha megfelelö az ajanlatod cserebe, akkor megfontolhatom... *vigyorodom el, egyelőre semmire nem gondolva. Meglep, ha szeretne, ám úgy hiszem nem fog ragaszkodni a sütkérezéshez. A programokról említek még meg pár ötletet evés közben, ám meglepő választ kapok, mire tekintetemet is felkapom.*
- Rendben, de akkor itt te leszel a programfelelös! Egyebkent olyan helyekre gondoltam, amit emlitettel, hogy megneznel, de elmaradt. Mint peldaul Görögorszag. *egyezek bele, s teszek is hozzá egy gondolatot. Nem ragaszkodom hozzá, biztosan elfogunk szórakozni ketten is, ha a környéket fedezzük fel, vagy egyszerűen ahogy szeretné, lustálkodunk. Ekkor szólal meg, ami ismét hirtelen ér, és megdermedve késztet gondolkodásra, ám nem keresem tekintetét, egyszerűen a kiürülő levesestálba nézek. Tényleg? Valóban ezt érzi, és sosem osztotta meg velem? Ez nem jó.*
- Ezt eddig miert nem mondtad nekem? *pillantok végül rá, hiszen ha probléma van, akkor általában elárulom Gingernek. Nem értem miért hagyta eddig, hogy elhanyagoljam. Szólhatott volna előbb is.* - Sajnalom, de ez ezzel jar. Csaladfö is vagyok, ne feledd, ha sikerülne egyesitenem az embereimet, mégtöbbekkel kene törödnöm. Ez persze nem azt jelenti, hogy el akarlak hanyagolni. *közlöm halkan, belegondolva a jövőbe. A jövő, amely oly kiszámíthatatlan még, nem tudhatom, hogyan alakul a sorsunk, de jelen pillanatban a lány is szerepel benne minden kétséget kizárólag. Meglátjuk ebből mi fog teljesülni.*
- Ha gondolod, aludhatnal mindig nalam, vagy en nalad, Athalie-val talalkoztam parszor, nem arulna be minket. Akkor lehet nem erezned ennyire ezt. *vetem fel az ötletet, s most szedek magamnak egy kis húst körettel és salátával, hogy nyugodtan kezdjek el falatozni. Talán tényleg többet kéne törődnöm a lánnyal.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-09-02, 9:16 pm

*Nem fordul elő túl sűrűn, hogy Tarkh ilyen kis udvariasan bánik velem, tehát most még a széket is kihúzza, én pedig nem is vagyok rest beszólni neki, amire megkapom ám a jussomat, így huncutul szemeibe nézek és mivel a vidámság nála azért normálisan előfordul, mint ahogy a többi 16 éves srácnál is, nem erre gondoltam logikusan.*
- Természetesen az udvariasságot hiányolom. Csak azért, mert nem nőttem fel ilyen környezetben, te kicsit elkényeztethetnél ám. *felelek is neki szépen, majd végül megkezdődik a vacsorázásunk is, miközben a programokon gondolkodunk. Jól hangzik, hogy ide-oda elmenjünk, de akkor nem csak egymásra figyelnénk, én pedig most azt igénylem. Minden ország ráér, mi vagyunk az elsők és ezt szeretném finoman tudatni Tarkh-al is.*
- Hát ha ennyire nem akarsz napozni, akkor nem erőltetem, de egy kis szín rád is rád férne. Néha olyan vagy, mint egy hulla, csak meleg a tested és mozogsz. *vonom is fel szemöldököm, teljesen fapofával, majd pár hosszabb másodperc után fel is nevetek, tehát érezheti, hogy csak ugratom és semmiféle rosszindulat sincsen szavaim mögött.*
- Görögország ráér, de hogyha mégis unatkoznánk, akkor max elnézünk az Akropoliszra. De a programok itt is garantáltak lesznek, ne félj. *kacsintok is rá, de nem árulok el még semmit, ugyanis lesz időnk mindent felfedezni és normálisan kipihenni magunkat. Miközben fogy az étel, egy mondatot is kibökök, mely már régebb óta nyomaszt és érzem, tehát hogy nem vagyunk már annyit együtt, mint annak idején és hiányzik is, ugyanis én nagyon szeretem ezt a fiút, mégha néha iszonyú bunkó is tud lenni, de mégsem érzem azt, hogy más kéne.*
- Mert tudom, hogy fontos neked ez az egész és mert gondoltam te is érzékeled vagy hiányzom majd neked. *vonok is vállat hozzá, de ez után hallom, hogy ezzel jár és hogy később még kevesebbet lennénk együtt, így csak elhúzom a számat, mivel ez így nekem nem annyira jó, de egyelőre nem fogok hisztizni, mert még nem tartunk ott, hogy kellene.*
- Remélem is, mert nem viselném jól. *morgom oda halkan, de valahol mégis szerintem aranyosan. Ekkor jön viszont az ötlet, hogy aludhatnánk minden este együtt és hogy Athalie nem árulna be.*
- Beárulni? Mégis mit? Amikor megjöttem, akkor is mondták, hogy át lehet járni egymáshoz, szóval szerintem senkit se zavarna, nincs mit titkolni. De benne vagyok, bár azért egy-egy éjszakát egyedül is töltenék. *nem akarom azért azt se, hogy folyton csak egymáson lógjunk, ezért is mondom még most el, hogy egy-egy magányos éjszakára is szükségem van, csak nem éppen ennyire, mint amennyi most van. Tehát a ló túloldalára se kéne átesni. Most viszont elhallgatok, hogy nyugodtan fogyjon el az étel, majd miután végeztem, lassan hátradőlök, majd kitekintek az ablakon, ahol látszanak már a csillagok fényei, akár csak a Holdé.*
- Elsétálunk a tengerpartig? *megnézhetnénk jobban is a házat, de a szobákat úgyis este fogjuk átvizsgálni, a fürdőt meg akkor, ha fürdünk. A konyhát és a nappalit pedig már látjuk, a padlás meg szerintem nem tartogat semmi érdekességet se a számunkra. Felkelek hát, majd a hűtőhöz sétálok, amit kinyitva egy szép üvegű fehér bort veszek elő. Nem értek ezekhez az italokhoz, így csak előveszem, majd a fiú felé mutatom.*
- Vihetnénk magunkkal. *mosolyodom is el, majd a fiókok átkutatása következik, hogy amikor meglesz a dugóhúzó, eljátszadozzak annak leszedésével. Ha Tarkh esetleg elkérné se adnám neki, én akarom levadászni és ha sikerül, akkor már büszkén ki is húzom magam.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-09-02, 9:39 pm

*Tisztelem a női nemet... csupán a magam módján. Kevesekkel vagyok udvarias, és talán mogorvaságom olyan szintet ölt, hogy saját barátnőm is hiányolja ezt. Néha nem értem mire van szüksége, de talán a dédelgetés az ő szótárában nem egyelő az udvariassággal. Pedig én próbálkoztam... néha.*
- Nekem nincs azzal gondom, hol nöttél fel. Töletek is van mit irigyelni, nem szabalyok szerint éltek, szabadon mozogtok. Lehet, hogy mindenem megvolt, csak ezek nem... *rázom meg kicsit a fejemet, ám nem leszek ingerült, nem sért a kijelentése, sőt, sokkal inkább elgondolkoztat és rámutat bizonyos problémákra.* - A kényeztetést pedig megjegyeztem, majd próbálkozom. *mosolyodom el huncutul, ám gondolkodom kell, hogy mivel is járjak a kedvében. Adhatnék ajándékot... bár múltkor azt mondta, nincs szüksége semmire. Ettől függetlenül fog kapni ezt-azt, és remélhetőleg majd örülni is fog neki. Következik az evés, s most veszem csak észre, mennyi megjegyzése van hozzám, bőrszínemmel kapcsolatos szavaira azonban csak felvonom szemöldökömet.*
- Imadom mikor ilyen kedves vagy velem. *vigyorodom el végül mikor ő is. Nem tudom... én szeretek hullának kinézni. Jobb mintha csokoládé felkiáltás után megpróbálnának megenni, vagy esetleg rosszabb hajdanán étel kategóriába, most pedig valami egészen másba tartozóként jelölnének meg ami a színeket illeti. Nyilván túlzás, de egy orosz legyen fehérbörű. Nagyon. Tervére a programokkal kapcsolatban csupán helyeslően bólogatok két falat között, s ekkor ismételten egy olyan téma következik, amire nem számítok.*
- Persze, hogy hianyzol nekem. *suttogom halkan, elvégre nem szeretném, ha az ellenkezőjét hinné. Sokat gondolok rá, a jövőnkre, de nem lehetek vele annyit, mint szeretnék. Kis morgására csupán elmosolyodva csóválom meg a fejemet. Sértett női lélek...*
- Ha engedelyezett volna a folyamatos egymas mellett alvasunk, akkor lenne koedukalt szoba, nem gondolod? Az atjaras szerintem nem fedi az alvast is. Csak azért mondom, mert szeretek melletted aludni, de persze neha kell az egyedül let. *fejtem ki véleményemet csöndesen, ám mégis elmélázva kicsit. A lány valószínűleg nem akarja tudni, hogy éppen min gondolkodom. Hamarosan végzek én is az étkezéssel ahogyan ő, s hátradőlve vizsgálgatom csillogó szemekkel, mikor érkezik a kérdése is.*
- Termeszetesen. *pattanok fel, s figyelve tervét mosolyodom el kajánul, mikor próbálkozik, majd színpadiasan lépek mellé, és teszem karba kezeimet. Kíváncsi vagyok kinyitja-e, bár Gingerben pont azt szeretem, hogy jelképesen, de a többi lánnyal ellentétben képes lehet erre. Nem cicababa.*
- Segithetek? *kérdezem meg vigyorogva, ám ekkor már sikerül kibontania az üveget, mire meg is tapsolom kicsit. Kezemet az üveg felé nyújtom, ezzel jelezve, hogy viszem én, ha gondolja, s ha készen áll, akkor az ajtó felé is veszem az irányt, idő közben kezéhez érve, rákulcsolva ujjaimat az övére, ha engedi.*
- Mesélhetnél, hogy mi történt veled, míg kevesebbet találkoztunk. *nézek rá, s természetesen nekem is van mondani valóm, mivel velem mindig történik valami, de most rá vagyok kíváncsi.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-09-02, 9:55 pm

*Szeretném, hogyha néha különlegesként kezelne, ha nem úgy, mint egy szimpla barátnőt, aki nem vár sokat. Néha tényleg jó lenne, de persze nem mindig, azt azért nem bírnám. Tudom ám, hogy nekem se jó soha, semmi, de én már csak ilyen vagyok és szerintem Tarkh eddig is képes volt normálisan kezelni a helyzetet.*
- Rendben. *bólintok is rá szavaira, nem húzva tovább ezt a témát és inkább a közösen töltött napokra térünk rá, amelyek még előttünk állnak. Ha nem akar napozni, hát ne tegye, de egy kis megjegyzést azért teszek felé, mely nem túl kedves igaz, de én ilyen vagyok, ezt tudhatná.*
- Csak mert szeretlek. *mosolyodom is tovább, mivel vigyorát látva érzékelem, hogy nem veszi magára mindezt. Az étkezés közben viszont a komoly dolgok terítéke folytatódik, így az elhanyagolást is érintjük, mivel tényleg nem érzem azt, hogy ugyanúgy hiányoznék neki, elvan ő mindenki mással, a többi barátjával, én pedig mintha már csak egy megszokott ember lennék nála, ezt pedig nem akarom.*
- Hát lehet, hogy van benne valami, amit mondasz, de a lényeg, hogy akkor néha tényleg együtt kellene már aludnunk. *teszem is még hozzá, de ahogy a gondolkodó arcot látom, összevonom szemöldököm és már rá is kérdezek a dologra.* - Mi az? Min agyalsz? *szeretném tudni. Miután jön a válasz, viszont már felkelek és mivel Tarkh is benne van abba, hogy ellátogassunk a tengerpartra - mely egyébként nincs is messze -, a hűtőhöz lépek, hogy valami italt vegyek elő. Szerencsére találok is benne egy bort, amelynek kinyitásával kezdek el ügyeskedni és bár hallom a kérdését, még szép, hogy nem adom oda neki.*
- Megy ez. *tudósítok, majd a dugó ki is kerül az üvegből, ami aztán a fiú kezébe kerül. A dugót és annak húzóját az asztalra teszem, kezem a másikéba kerül és már meg is indulhatunk az ajtó felé, amelyet elhagyva a kis folyó mentén a tengerpart felé igyekszünk.*
- Őszintén szólva semmi különös, csak találkozgattam az emberekkel és beszélgettem velük, meg tanultam, hiszen közeleg az év vége és jövőre én is másodikos szeretnék lenni. Nem igazán tudok olyat mesélni, ami érdekes lehet a számodra. *furcsa vagy sem, de tényleg nem történik velem mindig valami izgalmas szituáció, vele ellentétben, tehát a kérdő tekintetem már láthatja is és bár szavakkal nem fejezem ki magam, láthatja, tudhatja, hogy ez azt jelenti, mesélhet, mivel mint tudjuk, neki mindig van mit.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-09-02, 10:13 pm

*Talán meg kéne találnunk az egyensúlyt az elkényeztetés, és a normális módon való kezelés nélkül, ugyanis bármelyikkel próbálkozom, egyik sem elég jó neki. Ezt elviselem, míg úgy érzem, hogy képes vagyok teljesíteni, de ha kiderül, hogy nem, abból sértődés lehet... mindent én sem tolerálok. Pár témát, igen meglepőeket beszélünk át, s csupán bólintással, vagy egy sejtelmes kis mosolygással jelzem, hogy lezártnak tekintem. Egészen addig, míg az együtt alvás nem kerül szóba, és ekkor egy kis kérdést is kapok, mire elkapom tekintetemet, majd a lány szemeit kutatom.*
- Csak... talán néha aludhatnánk együtt. Ketten. Csak mi ketten. *közlöm vele halkan, jelentőség teljes hangsúlyban, hogy értse úgy, ahogyan szeretné. Élénken él még fantáziámban Velence, és férfi vagyok, Ginger pedig a barátnőm, tehát hiába tartom magam valamihez, és vagyok bizonyos szinten visszautasító, apró lépéseket attól még tennék. Ekkor pedig Athalie zavaró tényezővé válna. Az evést befejezve döntünk a további programról, mikor a bor kerül kinyitásra, s annak társaságában hagyjuk el a házat egy kis séta reményében. Amint hallom azonban, nincs sok mesélni valója, s őszintén szólva, velem rengeteg minden történik, gyakran el is felejtem mi minden, talán Ginger ezt nem tolerálja annyira... megeshet úgy érzi, hogy háttérbe van szorítva, és csöndesen ül, míg mások, azaz én kalandokat élnek át. Érdekes, de nem feltétlen cserélném le a csöndet az izgalmakra.*
- Szerintem ez sem rossz, legalább nyugodt az életed. Bár tény, hogy szeretsz a magad feje után menni, és bajba keveredni. *vigyorodom el kissé, és természetesen érzékelem szemeiben a kérdést. Mit mondjak neki? Talán jobb volna, ha csupán egyet említenék, mostanában kerültem a bajt.*
- Hát... engem Sideris látni szeretne a szobájában, és nem bájcsevejre. Talán csak elbeszélget velem, azt túlélem. *morfondírozom, mondjuk tény, hogy eléggé megzavartuk az órát, és ezt lehet nem nézte jó szemmel. De... a sentinelje vagyok, csak nem büntet meg. Én legalábbis ezt hiszem.*
- Akkor viszont mesélj nekem a vágyaidról. Mit szeretnél? Bármit. Velem vagy mással kapcsolatban, akármi, tárgy vagy kívánság... *csillog szemem, mert szeretném ezt is megtudni. Persze igen, a motor nem ment ki a fejemből, de azt nem fogok venni neki. Ha viszont elmondja a vágyait, ami velem kapcsolatos is lehet, ezt direkt kiemelem, akkor talán könnyebb lesz a feladatom, hogy boldoggá tegyem.*
- Csak körbesétálunk, vagy bemerészkedünk este a vízbe? Talán kicsit hideg... *pillantok körbe, fel az égre, majd a lányra is, rajta áll. Egyedül nem megyek, de számomra a hideg kellemes, szeretem. Jobb, mint a hatalmas hőség.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-09-02, 10:28 pm

*Valahogy muszáj lesz megoldanunk azt, hogy minél több időt tölthessünk ismételten együtt. Félreértés ne essék, nem vagyok féltékeny és büszek vagyok arra, hogy sentinel lett, csak így az én szerepem mintha csökkent volna egy kicsikét az életében. Szóba jön hát az együtt alvás is, de mivel látom rajta, hogy gondolkodik, hát kíváncsian rákérdezek, a válasz viszont igazán meglep.*
- Most is csak ketten fogunk aludni, amíg itt vagyunk és bármikor eljöhetünk ide, a zsupszkulcs erre van. *mesélem is neki, de azért további ötletek is eszembe jutnak ám.* - Na meg, ott a szükség szobája és a fogadó is akár. *ötletelgetek továbbra is, majd picikét közelebb is hajolok Tarkh-hoz, hogy a szemeibe nézve mondjak még valamit.*
- Akár fürödhetnénk is együtt ma, ha gondolod. *felhívás egy keringőre, vagy legalábbis annak kezdetére, már ha beleegyezik. Remélhetőleg jól értettem a célzást, mert ha nem, akkor max ismét el leszek utasítva, de már nem kergetem magam hiú ábrándokba, teljességgel ráér most már minden, felfogtam, hogy ő miképp szeretne haladni és azt hiszem, hogy el is fogadtam. Miután viszont a vacsoránk végére érünk, elő is kerül a bor, mi pedig itt hagyjuk a házat egy kis időre, csak hogy lenézhessünk a tengerhez is. Szeretem az éjszakát, szóval még jó, hogy felvetettem ezt az ötletet. Kezem a fiúéban, az üveg az ő másik kezében és már beszélgetünk is tovább, de túl sok mindent nem tudok mesélni neki. Talán nekem is a veszélyt kellene keresnem?*
- Azért már egy ideje nem keveredtem bajba. *bököm is meg könyökömmel lágyan az oldalát, majd ahogy hallom, hogy a magiszterünk hivatja, felvonom szemöldököm, úgy gondolkodom el az okán.*
- Biztosan csináltál valamit, szóval, ki vele? Miért is hívat igazából? *nem veszem ám be, hogy csak cseverészni szeretne vele, tehát ideje, hogy elmondja a teljes igazságot. Ez után egy kérdést is kapok, így picikét meglepődöm, a kékségekbe is tekintek, majd vállat vonok cseppet.*
- Jó kérdés, nem is tudom. Megvan mindenem, úgy érzem, szóval kezd minden alakulni. *tényleg nem tudom most hirtelen, hogy mit kéne mondanom, hogy mi is az én vágyam.* - Egyelőre annak örülnék, ha többet lennénk együtt, de... *akad ám itt még valami, így lassítok, majd egy picit megállok és a fiúval szembe kerülve nézek bele a szemeibe és ha megfigyeli a zöld szempárt, láthatja azok csillogását is.*
- Elvihetnél Párizsba és vacsorázhatnánk egyszer az Eiffel-torony tetején. Úgy hallottam, hogy gyönyörű lehet és romantikus is az a hely. Na, mit szólsz? *tudom, hogy vásárolni már voltunk ott, de az egyáltalán nem ugyanaz. Én egy kis romantikára vágyom, még szépen ki is öltöznék a kedvéért, ahogy egy igazi úri lányhoz illene, mert bár nem vagyok az, én is tehetek egy picikét Tarkh kedvéért. *
- Egyébként nekem megfelel most a séta is, fürödni majd bent fürödjünk. *most nincs kedvem fehérneműben bemászni a vízbe, így csak lassan eltávolodom előle, majd tovább sétálunk, így várom hát, hogy megfontolja a kérésemet.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-09-02, 10:40 pm

*Ahogy neki, úgy nekem is vannak kívánságaim, bár jóval kevesebb mennyiségben mint nála, mivel nekem megfelel a lány úgy ahogy van. Persze, néha makacs, néha nem értem őt, de ezektől eltekintve ez teszi őt Gingerré egyéb más rengeteg jellemvonás mellett, és ezeket is szeretem benne. Nem egy tipikus lány. Szóba is hozom hát az egyik elképzelésemet, s valóban jól érti, tehát finoman elmosolyodom picit.*
- Vannak lehetőségek... *biccentek aprót, elvégre ezekkel élnék, és magamtól is eszembe jutna, ám mikor közelebb hajol, én is megteszem eme mozdulatot, s kíváncsian hallgatom felajánlását. Hoppá, legutóbb még nem szeretett volna velem fürödni, sőt, lángvörös volt az arca, s erre a képre csak vidáman, huncutul rándul meg szám széle, de nem jegyzem meg, nem akarom elijeszteni.*
- Természetesen élnék a lehetőséggel. *vigyorgom most már, s a továbbiakban agyam egy rejtett zugában gondolkodom a fürdésről. Ezek után indulunk sétára, egy üveg bor társaságában, szavaira bólogatok is párat, ám hamarosan egy kérdést szegez nekem, mire először csönd a válasz.*
- Nem viselkedtem megfelelően a legutóbbi árnymágia órán. Ms. Valbraith rajtam mutatta be az anyagot, árnytőrt fúrt a vállamba, és Mathisnak kellett kiszedni. Volt egy két megjegyzésünk egymásnak. *ismerem be kissé feszengve, mivel ez kényes téma. Ennyi talán elég is ahhoz, hogy megértse, nem mosolyogva tette meg a srác, én pedig nem tűrtem vidáman, tehát szokott módon álltunk egymáshoz. Ideje azonban róla is érdeklődnöm, tehát komolyan hallgatom végig, majd mikor megállva kezdi el mesélni egyetlen kívánságát, csupán finoman mosolyodom el, és simítok végig arcán.*
- Persze, hogy elviszlek. Úgy is lógok még neked egy vacsorával. *hajolok ezzel közelebb is hozzá, egy apró csókot kérve tőle. Tovább sétálva tudakolom meg szándékát, s tulajdonképpen igaza van, fürdünk mi még együtt, tehát biccentek neki.*
- Bort? *kérdem, ám egyik kezem hirtelen csattan fenekén csöppet, nem durván, s egy vigyor kúszik fel arcomra.* - Oldja a feszültséget, mondjuk imádom mikor elpirulsz. *célzok a nem túl távoli jövőben kivitelezendő fürdésre, ugyanis érdekelni fog, hogyan kezeli majd a helyzetet, legutóbb nagyon zavarba jött.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-09-02, 10:52 pm

*Meglep, hogy most magától kezdeményez ilyesmit, ugyanis amikor én szerettem volna, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, szépen el lettem tolva. Na de felfogtam a dolgokat és bár már nagyon régóta együtt vagyunk, még mindig nem teszek semmit, ami sok lehetne Tarkh számára és talán nekem se baj, hogy nem sietek el semmit, az elsőnek amúgy is tökéletesnek kellene lennie. Bár nem hiszem még mindig, hogy teljesen erre célozna, szóval valószínűleg csak játszadozásról és összemelegedésről van szó, azért most már csak nem húzzuk sokáig egymás agyát, félő, hogy az ártana a kapcsolatunknak, azért én is már kezdek idősebb lenni és érni is, szükségem van bizonyos dolgokra, nem vagyok egy olyan lány, akinek jó az ilyesmi. Tarkh szerencsétlenségére túlságosan is vadóc párt fogott ki magának. Azért a mai fürdés lehetőségét felvetem ám a fiúnak, így amikor hallom, hogy benne van, már én is rá vigyorgom és végül ideje is annak, hogy elinduljunk, tehát ki a házból, a friss levegőre. Beszélgetni kezdünk azokról a dolgokról, amik azóta történtek, hogy nem találkoztunk normálisan és mivel érzem, hogy valamit nem mond el nekem őszintén, hát jobban rá is kérdezek és már hallom is, hogy pontosan mi is az oka annak, hogy fel kell keresnie a magiszterünket. Mathis említésére viszont most már csak felsóhajtok, hát hihetetlenek ezek ketten.*
- Nem tudom, hogy miért vagytok még mindig ennyire ellenségesek egymással. Örülnék, ha jóban lennétek. *sóhajtok is fel, de nincs mit tenni, ez a két srác nem csípi egymást és nem hiszem, hogy én lennék ennek az oka, mivel még mindig Tarkh-al vagyok és Mathis-ra pedig már tényleg nincs értelme féltékenynek lennie. Jóbarátom, de nem több annál. Ha pedig már kívánság - és ugye ezt a barátságot nem kérhetem -, akkor előállok Párizzsal és egy romantikus vacsival is, mely nincs is a fiú ellenére.*
- Bizony! *magam is közelebb hajolok hozzá, majd viszonzom is az aprócska csókot, mely szinte már puszi és ez után indulunk is tovább.*
- Jöhet! *bólintok rá, de ekkor éri hátsómat a másik keze, én pedig meglepetten fordulok felé. * Hékás! *szólok is rá, de ekkor már hallom is a továbbiakat, én pedig csak ismét elé lépek, majd közel hajolok hozzá, miközben a bort is elcsaklizom.*
- Azt egy szóval se mondtam, hogy meztelen leszek. *kacsintok is rá, tehát engem aztán nem fog tudni még így zavarba hozni. Majd talán a kádba, de most még nem. Eleresztem hát, a bort pedig ajkamhoz emelem és már iszom is belőle pár nagyobb kortyot.*
- Hmm, finom! *nyújtom át ez után a másiknak, majd ha már annyira azt említi, akkor én is oda szúrhatok neki picit.* - Egyébként is, kettőnk közül még mindig nem én nem állok készen arra, hogy egymáséi legyünk, szóval te csak ne szóljál be. *egy szúrósabb pillantás, majd már a parthoz is érek, ahol el is nézek a távoli szigetek felé, melyeknek csak a körvonalai látszódnak az éjszakában.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-09-02, 11:16 pm

*Esténk sétával folytatódik, ami tulajdonképpen szép és jó levezetése a vacsorának, felvezetése a fürdésnek és az alvásnak. Nincs ellenemre, szeretek sötétben sétálni, főleg ha a csillagokat is nézhetem, amennyiben pedig tengerparti morajlás és homok is társul mindehhez, úgy kiváltképp élvezem, arról nem beszélve, hogy barátnőm is társaságom egy üveg borral egyetemben. Nem töltjük csendesen az időt, inkább beszélgetünk, de úgy érzem muszáj lesz elmondanom neki, mert ha máshonnan nem, akkor Mathistól fog értesülni az eseményekről. Némán hallgatom a szavait, elgondolkodva rajta, elvégre alapvetően nem utálom a sráct, és nem is vagyok rá féltékeny, csupán elővigyázatos... vannak olyan emberek, akiket sokkal inkább megvetek. Nem mondanám, hogy Mathis szimpatikus, már akkor sem volt az, mikor Ginger még nem volt a barátnőm, és ez valószínűleg nem fog változni, azzal pedig, hogy a lány kedvesemmé lépett elő, megpecsételődött a Mathissal való kapcsolatom.*
- Te kedvelned azt a lanyt, akinek en tetszem? *kérdezek rá halkan, megragadva a probléma lényegét. Tudom, hogy ostobaság az ellenségeskedés, de nem szokásom provokálni a másikat, míg nem érzek részéről ilyesmit, hiába voltunk többször együtt órán, ez az első eset, hogy nyíltan szólalkoztunk össze. Talán órán kívül is.* - Csak... nem kedvelem, ennyi. Van is ra okom, meg nem is. *vonok vállat, ezzel remélhetőleg túllépve a témán. Párizs jön szóba, s ötletét támogatom, az ajánlatot pedig egy kicsi csókkal pecsételjük meg, majd pedig már piszkálódásba is kezdek finoman. Átadom a bort, de reakcióját leplezetlen élvezettel figyelgetem, egészen addig, míg meg nem hallom szavait, ugyanis ekkor döbbenet ül ki arcomra hirtelen, mintha csalódott kisfiúvá válnék, aki nem kapott csokoládét.*
- Hé... de, azt hittem en, hogy... *akadok el a mondatba, ugyanis nem értem, hogy gondolja a fürdést, ha van rajta ruha. Kissé össze is vonom a szemöldökömet, de végül arra a következtetésre jutok, hogy majd előtte megtudom, hogyan is tervezi mindezt. Átveszem tőle a bort, s míg kortyolok, ismételten közlésére figyelek, majd az üveget szám elől véve lépek közelebb a másikhoz.*
- Majd meglatjuk. *kacsintok oda, és dereka köré fonom karjaimat, magamhoz ölelve őt, követve tekintetét. Hirtelen jut eszembe egy gondolat, talán a gyűrűk segítségével odalátogathatnánk a közeli szigetek egyikére, de...*
- Remelem egyiket sem lakjak kannibalok. *vonom fel szemöldökömet néhány regényből merítve, ezzel talán meglepetést okozva a lánynak, hiszen a varázslatos pillanatot is tapintatlanul töröm meg.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-10-12, 9:00 pm

//A játék átvált NRT-be//
//Ginger - Tarkh- 2012.08.27.//

*Ez a pár itt töltött nap nagyon hosszú lesz, ebbe már most biztos vagyok, így előre várom, hogy mit hozunk ki a kis nyaralásunkból. Remélem, hogy nem fogunk összeszólalkozni, mivel ismerem magunkat, mindketten tudunk elég nehéz esetek lenni, de szeretném, hogyha most minden jól alakulna, boldog lenni végre, hiszen rég voltunk már így, csak ketten. Ahogy kifelé haladunk, egészen a tenger partjára, Mathis is szóba kerül, én pedig továbbra se értem, hogy miért vitatkoznak ők ketten egyfolytában, hiszen Mathist ismerve nem olyan srác és én még mindig nagyon kedvelem, szerintem ő az egyetlen barátom az intézményben.*
- Hogy mi? Hát persze, hogy nem, de tudom, hogy biztosan sokaknak tetszel. *rázom is meg a fejemet hirtelen, hiszen elég hülye kérdés most ez tőle, egyértelmű, hogy szúrós szemmel néznék rá, de mégis...* - Mathis felfogta, hogy veled vagyok és semmit se tesz azért, hogy szétválasszon minket, szóval nem kéne aggódnod. *pillantok rá komoly arccal, mivel tényleg úgy érzem, hogy igazam van. Szerintem már közbe tudott volna szólni a kapcsolatunknak, de nem tette, tehát ezt Tarkh is becsülhetné benne. *
- Hát jó, de azért egy esélyt adhatnál neki. *teszem még hozzá kissé halkabban, majd el is engedem ezt a témát, mivel nem akarok most Mathisról beszélgetni, inkább mi vagyunk a lényeg. El is lopom a kezéből a bort, amelyet megkóstolok, majd csak ez után nyújtom át a másiknak is, hogy nyugodtan igyon ő is belőle és közben tudatom ám vele, hogy nem meztelenül fogok ám vele fürdeni... legalábbis még nem tudom, hogy miként kellene cselekednem.*
- Hogy? *állok meg egy pillanatra, így fordítva felé a fejem, kíváncsian nézve a másikat, majd ismét elveszem a bort, ha már ivott, hogy újból meghúzzam azt és ez után már oda is lép hozzám, magához ölelve, én pedig egyetlen pillanatra se ellenkezem, csak szorosan hozzábújok, élvezve teste közelségét. De ezt az idilli pillanatot muszáj megszakítani, így hamarosan már a közeli szigetről diskurálhatunk, én pedig csak fejemet rázom meg hozzá.*
- Nem tudom, de ha akarod, nézd meg, én majd megvárlak itt. *ki is nézek egy közeli sziklát, így lassan arrafelé is indulok, majd amikor oda érkezem, már le is dobom rá magam, és az üveg társaságában kezdem el a másikat figyelni, miközben fogy ám abból a borocskából rendesen.*
- De most tényleg ennyire érdekel az a sziget, amikor még ezt se ismered? *teszem fel a számomra oly fontos kérdést, mivel fel se tudom fogni, hogy ez most miért annyira lényeges, de hát ő tudja, hogy mit szeretne, én tényleg megvárom itt, ha kell.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-10-13, 11:58 am

//NRT, Ginger - Tarkh - 2012.08.27.//

*Erős jellemhez markáns vélemény jár, így természetesen elkerülhetetlen közöttünk a vita, ami párszor megesik, néha keményebben, néha finomabban. Ezt nem tudom, és nem is akarom megváltoztatni, egy vita nélküli kapcsolat nem életszerű. Plusz szeretek veszekedni..., amíg nem megy ez a kapcsolatunk rovására. Szóba kerül hát Mathis, és makacsul ragaszkodom álláspontomhoz attól függetlenül, hogy a lány mit gondol erről. Nem engedek.*
- Ez a lenyeg, latod? Ha te tudnad, hogy konkretan XY-nak tetszem, aki beismerte, azt te sem szeretned. A többi nem lenyeges, sehova sem jut, es lehet, hogy ugy van ahogy mondod, de nalam nem probalkoztak be. Persze ne hidd azt, hogy te nem tetszel senki masnak, csak nekem es Mathisnak. *rázom meg a fejemet higgadtan magyarázva, hogy miért nem lehetséges közöttünk semleges, vagy baráti viszony. Ginger elárulta, hogy Mathis elmondta neki a gondolatit erről, tehát, hogy tetszik neki, innentől kezdve nem tekinthetek a fiúra a többi háttérben meghúzódó rajongó csoportjában, mivel konkretizálódott a neve.*
- En akkor sem aggodnek, ha megprobalna. Egyreszt te nem engednel neki, masreszt en sem türnem. Ö nem allhat az utunkba. *jelentem ki határozottan, de azt már nem jegyzem meg, hogy egyáltalán nem értékelem az eddigi hozzáállását. Amennyiben volna a világon valaki, aki képes lenne egy gombnyomással elpusztítani azt, tekintsünk rá, mint szentre, csak azért, mert még nem tette meg, de közölte, hogy szívesen megtenné? Érdekes felfogás. Következő mondatára pedig tüntetően nem felelek semmit, egyszerűen csöndben maradok. Nem, és a srácról sem akarok többet beszélni, nincs itt, nincs mit mondanom, nem akarom elrontani a hangulatot.*
- Hogy akarsz fürdeni, ha nem leszel meztelen? Persze, en nem eröltetek semmit. *vonom fel a szemöldökömet, mert humoros lenne, ha fürdőruhában tenné ezt meg, de nem szeretném, hogy kényszernek érezze az ellenkezőjét. Most ugye nem a tengerben való fürdésről beszélünk, hanem a nyaralóban valóról? Majd kiderül, inkább átadom neki a bort, és én is kóstolok, ha visszakapom, majd ölelésünket töröm meg kérdésemmel.*
- Aha, szóval hagynad, hogy elkapjanak es megegyenek? *nevetek fel, de mivel Ginger elindul, így én is követem. Annyira nem érdekel a másik sziget, szóval mikor közelebb érek, és mellé ülök, ismét átkarolva őt, akkor rázom meg a fejemet. Hogy is gondolhatta?*
- Nem erdekel a masik sziget. Az a sziget erdekel, ahol te vagy. *mosolyodom el picit, ám nem szándékozom még indulni. Szép hely, de egyrészt annyira nem vagyok romantikus, hogy a csillagokról kezdjek el beszélni, másrészt nem is tudnék, harmadrészt pedig talán a lányt sem érdekelné. Pár kortyot iszom a borból, de csöndben maradok, majd szól, ha menni szeretne, mert részemről elég volt a séta. Főleg borral a kezemben, inkább azt fogyasztom, persze Gingernek is hagyva.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-10-13, 8:21 pm

//NRT: Ginger - Tarkh - 2012.08.27.//

*Sajnos időnként elengedhetetlen, hogy Mathisról is beszélgessünk, mivel hozzám közel áll, de tetszem neki és ezzel Tarkh is tisztában van. Tudom-tudom, nehéz dolog ez, főleg, hogy most már én is elképzelem idő közben, hogy mi lenne akkor, hogyha Tarkh tetszene valakinek és én erről tudnék, de mégis olyan rossz, hogy a számomra két fontos ember nem kedveli a másikat. Na de nincs mit tenni, lassan túl kéne lépnem ezen és elfogadni a fiúk döntését, nagyok már, tudják, hogy mit akarnak.*
- Jólvan Tarkh, igazad van, csak sajnálom, hogy így alakult. *sütöm is le szép szemeimet, ismerve be ezzel a fiúnak, hogy bizony nem tagadom le a valóságot. Na de amikor hallom, hogy nála nem próbálkoztak meg, csak lassan emelem fel a fejem, hogy arcát fürkészhessem tovább.*
- Tényleg nem? Még senki más, csak én? *pislogok aprókat, mert ez tényleg érdekel, hiszen ha mégis volt rá példa, akkor érdekel az egész történet és remélem, hogy meg is osztja ezt majd velem. Ez után hangzik el még egy érdekes mondat, nocsak, mik derülnek ki.*
- Miért, tudomásod szerint kiknek tetszem még, ha már ilyen biztos vagy benne, hogy ennyi embernek felkeltettem a figyelmét? *most már el is mosolyodom ezen, hiszen aranyos, hogy így aggódik, de tényleg nincs értelme, én hűséges vagyok hozzá, nem véletlenül küzdöttem annyit azért, hogy együtt lehessünk. *
- Örülök, hogy bízol bennem és tényleg nem állhat közénk! *simítok is végig lassan puha arcán, egy kis időre áttérve ajkára is és talán a témát is lezártak tekinthetjük. Szerintem rendesen kibeszéltük ezt az egészet és most már kezdődhet a normális nyaralás.*
- Még nem tudom, majd estig még kiderül, hogy miképp is fogok fürdeni. *kacsintok rá végül, majd jöhet egy kis borocska, amelyből ha túl sokat kortyolgatok, akkor nemsokára már nem lesz kérdés az, hogy miképp bújok be a kádba Tarkh mellé. Egy kis ideig egymást öleljük, egészen addig, amíg meg nem szakad ez az egész, hála egy remek kérdésnek, én pedig ezt most nem veszem annyira jó néven, mint ahogy azt talán Tarkh gondolta, ezért is engedem át egyedül, hogyha szeretne menni, én pedig a finom borocska társaságában majd megvárom.*
- Hogy Téged megegyenek? *kérdezek vissza most már én is nevetgélve, majd fejemet is megcsóválom kissé.* - Ne viccelj már, neked nehéz ártani, meg tudod már védeni magad. *döntöm is meg a buksimat, ezzel ismerve el a másik tudását, mely talán jól fog esni a fiúnak és csak ez után csüccsenek le az egyik sziklára, ahova már követ is a másik, én pedig a karjába is dőlök, tehát engedek az ölelésének természetesen.*
- Ez kedves... *mondom halkan, majd egy újabb korty és ez után nyújtom át azt a fiúnak, jelezve, hogy igyon szépen ő is, ne csak én. Mivel csend telepszik ránk, így fejemet a másik vállára hajtom, úgy figyelem a sötét tengert, melynek morajlása még idillibbé teszi a pillanatot, na meg a csodálatos csillagokat is.*
- Tarkh... *kezdek bele, majd felemelem a buksimat és úgy keresem ismét a kékségeket.* - Te miért ragaszkodsz hozzám ennyire? Szóval... miért szeretsz ilyen nagyon? *nem értem, hogy miért tesz meg ennyi mindent értem, hogy miért tart ilyen sokra, hogy miért becsül meg ennyire, de nagyon jól esik ám, még akkor is, hogyha néha nem úgy viselkedek, ahogy kéne, ahogy megérdemelné, de tényleg nagyon jól érint az, hogy érzem, mennyire is kellek neki. Talán ennek hála az, hogy nem csábulnék el másnak, legalábbis addig nem, amíg a fiú ilyen és belül úgy érzem, hogy ez még sokáig nem fog megváltozni.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-10-13, 9:48 pm

//NRT, Ginger - Tarkh - 2012.08.27.//

*Nem titkolom véleményem a Mathis témában. Jó, ha a lány tisztában van gondolataimmal és érzéseimmel ezzel kapcsolatban, mert ellenkező esetben kellemetlenséget okozhat számunkra. Természetesen meghallgatom Őt is, megpróbálom megérteni álláspontját, de ettől függetlenül nem értek vele egyet, és nem is fogok, míg a helyzet nem változik. Talán nem ez a megfelelő alkalom, de kibeszéljük véleményünket, és jobb, mintha halasztgatnánk, ha túljutunk rajta, nem zavarhatja semmi a nyaralást.*
- Nem tudok mit csinalni. *suttogom mikor lehajtja fejét, s egy tincset elsimítok arcából füle mögé. Megőrülök a vörös hajzuhatagáért, de az arcát is szeretném látni. Nem volna jó, ha kellemetlenül érezné magát, csak jót szeretne, nem az Ő hibája, így egy mosollyal tudatosítom benne, hogy bennem nincs tüske ezzel kapcsolatban, egyszerűen megtartom álláspontom.*
- Ettöl függetlenül massal joban lehetek, akivel te is, bar nem szoktam annyi idöt eltölteni a barataiddal. *gondolkodom el hangosan, hiszen ez sajnos egy hiányosság, mert Mikaela volt az egyetlen, akivel közösen repültünk. Tom nem számít, Ginger megtűri, de volt vitás ügyük a múltban, s azt Tom lezárta, a nőknél viszont sosem tudni... Kérdésére azonban nagyot bólintok, és igen büszkén. Akkor sem engedtem volna, ha közelítenek, azt meg kétlem, hogy vak vagyok a felismeréshez, de megeshet...*
- Miért, tudomasod szerint kiknek tetszem? Te is ezt allitod, de neveket meg nem hallottam, viszont azt tudom, ha en nem is tudok neveket, de eleg gyönyörü es intelligens vagy ahhoz, hogy mas is kivesse rad a halojat. *nevetek fel, hiszen naiv a kérdés. Ő miből gondolja? Nekem nincs bizonyítékom, ettől függetlenül azonban hiszem, gyakorlatilag tudom, hogy így van. Kizárt, hogy Ginger csak az én érdeklődésem kelti fel, ahhoz túl... tökéletes. A téma végére is jutunk, s mikor megérint, kezem az övére is siklik, hogy egy csókot leheljek rá. Ezek után térünk rá a fürdésre, s hirtelen megfontolásból lendül kezem, hogy hátsóján végezze, persze nem fájdalmasan.*
- Remelem nekem kedvezö modon. *kacsintok rá játékosan, és így is gondolom, viszont legkevésbé sem szeretném zavarba hozni, vagy erőltetni. Ő dönti el, én tiszteletben fogom tartani, ám ez annak is a fokmérője, hogy hol tartunk a kapcsolatban és mennyire bízik bennem. Nem egyszerű férfiúi víziókról van szó. Sétálásunknak mondatom vet véget, s nevetéséből kitűnik humorizálásom, amit végre megért.*
- Ah, köszönöm a bokot! *biccentek vigyorogva, és a lány mellé telepedve karolom át, hogy egy kis csönd telepedjen ránk, s a viszonzás bókom után ismét arcán simítsak végig. Nem szeretném ismét megtörni a pillanatot, így Ginger szólal meg most, kérdésére pedig néhány másodpercig csak szemeit fürkészem.*
- Mert szeretlek. *ez az egyszerű, és tömör válasz. Mert beleszerettem, így hozta a sors, és én ezzel elégedett vagyok. Az pedig ezzel jár. Ennél viszont sejtésem szerint többet vár, nagyobb magyarázatot, azonban ezen nem kell gondolkodom, tudom, hogy miért szeretem.*
- Azt kerdezned, hogy miert szeretlek? Mert nekem te vagy a tökeletes. Tudod jol, hogy nekem nem tiszta az elöeletem, de most vagyok elöször szerelmes. *kezdek bele, a jelenidő pedig fontos. Nem csak voltam, nem majd leszek, hanem most vagyok, és ez fog kitartani szerintem sokáig.* - Mindent szeretek benned, meg azt is, ami nem tetszik. Furcsa, igaz? Makacs tudsz lenni, neha naiv, forrofejü, de maskepp nem tudnalak elkepzelni, nem is akarlak, igy vagy jo, akkor is, ha fökent ezek miatt van vitank. Mert en is hasonlo vagyok ebben a tekintetben. Szeretem a jellemed, a külsöd-belsöd. Gyönyörü vagy, okos, erzelmes, es fökent türelmes velem szemben. *adok egy csókot homlokára, és szerintem érti, hogy ha akarnék, napokat tudnék róla beszélni, gyermeki rajongással. Van, akit tudok ezzel fárasztani, de én erre büszke vagyok. A kérdést azonban még nem válaszoltam meg teljesen.*
- Sokaig te voltal az egyetlen baratom, aki akkor is kitartott mellettem, mikor mar reg nem erdemeltem meg. Ezert halas vagyok, en is kitartok melletted. *zárom le mondandómat egy mosollyal. A fordítottja viszont engem érdekel, elvégre én okokat nem tudok. Van nálam okosabb, van nálam gazdagabb, szebb, jobb ember is, de mégis velem van.*
- Te miert tudsz megtürni egy olyan bunkot mint en? *kérdezek vissza, hiszen sokszor vagyok tapló, még a saját barátnőmmel is, ő viszont minden bajommal és gondommal együtt türelmesen bánik velem. Pedig van pár rögeszmém.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-10-14, 12:00 am

//NRT: Ginger - Tarkh - 2012.08.27.//

*Eszem ágában sincs veszekedni, csak sajnálom azt, hogy így alakultak a dolgok, hogy a két fiú ennyire nem tudja elviselni egymást, de azt hiszem, hogy tényleg ideje lenne beletörődnöm mindebbe, én kevés vagyok ahhoz, hogy ezen az egészen változtatni tudjak. Lehajtom hát kicsikét a fejem, melynek hatására előre lendülnek a vörös tincsek, de Tarkh nem hagy nekik sokáig szabad utat, ugyanis hamarosan már vissza is igazítja fülem mögé, én pedig már fel is nézek a számomra oly szépnek látszó, kék szemekbe.*
- Nekem Mathis az egyetlen barátom itt. Sokakkal jól elvagyok, de nem neveznék mást a barátomnak. *ismerem is be Tarkh-nak, így talán most már tudhatja, hogy miért is lenne olyan jó a számomra, hogyha jóban lennének. Nem bízom másban, csakis a páromban és Mathisban és szerintem ez egy ideig még így is lesz, ugyanis a bizalmamat nehezen adom és szerintem Tarkh az, aki túl könnyedén veszi a barátkozás fogalmát, számomra ez sokkal nehezebb dolog, de hát az ő dolga, nem vagyunk annyira hasonlóak, bár ezzel eddig is tisztában voltunk. A két ellentét viszont vonzza egymást, mint ahogy azt a mágnesek is teszik egymással, azért is alkothatunk egy párt. *
- Neveket én se tudnék mondani, de akkor is biztos vagyok benne, hogy akad olyan lány a Mysterioban, rajtam kívül, aki már kinézett magának, maximum azért nem jelezte feléd, mert tud rólam, soha nem lehet tudni. *vonok is vállat, mivel akkor is tartom magam ehhez és bár ő se tud neveket felhozni, mégis hasonlóan biztos abban, hogy én is tetszhetem más fiúknak. Kissé elgondolkodtat ezzel, tényleg ennyire szép lennék? Áh, biztos megint csak túloz, ahogy szokott, ha rólam van szó... A téma viszont elvonul, most már ismét mi kerülünk a középpontba, illetve az éjszakai közös fürdőzésünk, mely mindig oly csábító a számunkra. Egy kis fenék paskolást kapok, amire csak huncutul elmosolyodom, majd már válaszolok is a kérdésre.*
- Tőled függ és bor pajtásunktól. *vigyorodom is el, hiszen az alkohol oldja a feszültséget és szerintem ez mind a kettőnkre igaz, de azt nem szeretném, hogyha hülyeséget csinálnák csak ez miatt. Na de majd minden kiderül, nem fogok előre izgulni, inkább csak megölelem a másikat, majd ez után a szomszédos szigetről folytatjuk tovább a beszélgetést és egy kis bókot is csempészek szavaimba, melyek viszonzásra is találnak, kissé más témában, amikor már a sziklán ülünk, méghozzá egymás mellett és pár perc néma csend és iszogatás után fogalmazódik meg bennem egy kérdés, amit már oly régóta fel szerettem volna tenni a másiknak és azt hiszem, hogy most érkezett el ez a pillanat. Először csak egy rövid választ hallok, de nem vagyok türelmetlen, sejtheti a fiú is, hogy tényleg ennél többet szeretnék hallani és nem is kell sokáig várakoznom, már meg is szólal, én pedig türelmesen végig is hallgatom kis monológját, melybe egyre jobban belepirulok és végezetül még egy kis csókot is kapok tőle a homlokomra.*
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent szeretsz bennem. *pislogok is rá aprókat és hamarosan kiderül, hogy a kitartásom hozta meg ezt a sikert a másiknál. Hát igen, sokat küzdöttem és szenvedtem is érte, eltűrtem elég sok mindent, de úgy érzem, hogy megérte, hiszen ő az enyém, nem pedig másé és végre el is fogad méltó párjának. *
- Én nem tudok olyan szépeket mondani, mint te, valahogy nem vagyok olyan, de... őszintén szólva fogalmam sincs. Valami megtetszett benned, kihívás voltál a számomra, annyira elérhetetlen voltál, úgy küzdöttél pont ellenem és annyira nem néztél nőnek, na meg ez a sok bunkózás... Valahogy elkezdtél érdekelni és már csak azért is meg akartalak ismerni, most pedig, annyira más vagy és szeretsz, szóval megérte. *kezdek is bele, magamban próbálva összetenni a mondatokat, hogy ne mondjak hülyeséget, de mégis, szeretném, ha szívből jönnének a szavaim, ha tényleg elmondhatnám mindazt, ami bennem van.*
- Egyre több időt töltöttünk együtt és valahogy kialakult az, hogy szeretném, ha te is úgy tekintenél rám, ahogy én rád és meg is próbáltam mindent, hogy megfeleljek neked és talán most sikerült. *bár le kellett vetkőznöm régi, fiúsabb és lazább énemet, de nem bánom, hiszen így együtt lehetünk. Szeretem ezek szerint benne azt, hogy ilyen, pont ez az, amit nem veszítenék el. Ha mindent megadna nekem, soha nem lenne vitánk, ha minden tökéletes lenne... akkor talán nem is lenne olyan jó ez a kapcsolat. Így jó tehát, ahogy van. Még egy korty borocska következik, majd ez után felpattanok és mivel kissé megszédülök, sikerül fenékre esnem a puha homokban, de én csak felnevetek és fejemet rázom meg kissé.*
- Nem törtem össze. *emelem fel a bort, mely még csak ki sem folyt, majd ez után már meg is próbálok felpattanni, hogy utána hátsómat törölhessem meg. Azt hiszem, hogy icipicit szédülök és a borocska is hatott, de hát nem ciki becsiccsenteni, legalábbis ez a fiú előtt szerintem már nem. Arcom is picit piros, szemeim is szépen csillognak, és már a bort is iszom újból, hogy ez után nyújthassam párocskám felé is. Bár tudom, hogy Tarkh-nak ennyi nem fog megártani - ellentétben velem -, mégis csak együtt kellene inni, nem pedig úgy, hogy csak én iszom, ő meg nevet rajtam és a hülyeségeimen, amelyeket az alkohol vált ki belőlem.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-10-14, 7:36 pm

//NRT, Ginger - Tarkh - 2012.08.27.//

*Örülök, hogy veszekedés nélkül sikerül rendezni vitánkat a féltékenységről. Ez haladás, nem morgunk egymásra, hanem normális hangnemben beszéljük meg, ennek következtében sikerül elhagyni a témát, s már hallhatom is, hogy a lány nem büszkélkedik sok baráttal. Nem baj. Én se.*
- Ah, ertem. Nem baj, ha nincs sok baratod, nekem is csak kettö van. Idövel lesz több. *nyugtatom picit, remélhetőleg sikeresen. Én sem adom könnyen a barátságomat, Tom és Nil egyértelműen kiérdemelték, a többiek pedig nem a barátaim... illetve nem nagyon tudnék felsorolni mást, akivel normális a kapcsolatom. A legtöbb emberrel egyszer-kétszer találkoztam csak.*
- Szoval a lanyok ilyen rendesek? Megvarjak, hogy szabad legyen valaki? *gondolkodom el költőien, választ sem várok, talán nem veszi jól Ginger ezt a két kérdést.* - Lenyegtelen, ha probalkoznak is, nem engednek. *legyintek, ezzel lezárva a témát, egy kellemesebb felé térve, s amint a lány válaszát hallom, úgy gondolkodom el ismét. Nem, nem fogom leitatni, csak azért, hogy levegye a ruháit. Azt bármelyik... érdekes erkölcsöt képviselő nővel megtehetném, Ő nem ezért a barátnőm.*
- Akkor majd meglatjuk hogy alakul. *vigyorodom el, hiszem tőlem is függ állítása szerint. Bár, azt nem tudom hogyan.* - Jo kisfiunak kell lennem, ugy függ tölem? *billentem félre a fejemet, s talán választ ad barátnőm. Letelepedve sziklánkra kerül elő egy érdekes beszélgetésrészlet, mégpedig a szeretet kategóriájában, s mivel nekem tökéletesen tiszták a gondolataim, ezért őszintén mondom el őket. Úgy látszik tetszik amit mondok, nocsak, tudok örömet is szerezni.*
- Hat, most mar tudod. *mosolyodom el kicsit szavaira, s a továbbiakban csöndben hallgatom okfejtését. Tetszik, de szerintem nem feltétlen kell magyarázatot adnunk a másik számára, hogy miért szeretjük, így nekem az is elég, hogy szeret.*
- Nem gond, ha nem tudsz olyanokat mondani, en sem vagyok ilyen, csak veled. Eleg ha öszinte vagy. Örülök, hogy igy gondolod. *felelem neki halkan. A következőkben azonban felpattan, így kísérem figyelemmel, s mikor elesik, én is lecsusszanok a szikláról, hogy a homokba térdeljek mellé, és ne engedjem felállni, s mivel a bort a homokba téve fogom le két kezét, feje fölé téve őket, persze finoman, de határozottan, illetve föléje helyezkedem, nem sok esély van rá, hogy kiszabadul, hacsak nem okoz fájdalmat. Pimaszul csillogó tekintetemet fúrom az övébe, ajkamon pedig mosoly játszik, elvégre én sem bántani szeretném, ebből talán érezheti.*
- Ovatosan, sok lesz a bor. A jo minöseg mindig megüt. *suttogom ajka elé, homlokomat az övének támasztva.* - Mi van akkor, ha en vagyok a kannibal, es teged foglak megenni? *vigyorodom el, és választ sem várva fúrom arcom nyakába, hogy csókokkal árasszam el, időnként feltévedve arcára, akár ajkára is, de gonosz módon nem hagyok időt kiélvezni az esetleges csókokat, mindig elhúzódom, hogy ismét nyakát vegyem célba, és lefelé is haladjak egy kicsit, a keblei tájékára. Ugyan kit zavar egy kis játék?*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-10-14, 7:55 pm

//NRT: Ginger - Tarkh - 2012.08.27.//

*Azt hiszem, hogy kellőképpen kibeszéltük magunkból a Mathissal kapcsolatos dolgokat, így végre tovább is léphetünk mindezen és áttérhetünk a barátság kérdésére. Én úgy tudom, hogy Tarkh-nak elég sok barátja van, legalábbis ez az én véleményem, de amikor hallom, hogy csak kettő, kissé meglepődöm, úgy tekintek bele szép szemeibe.*
- Én azt hittem, hogy többeket a barátodnak tartasz, de ezek szerint tévedtem. *mélázom el kissé, de nem agyalok tovább ezen, inkább a többi emberre térünk rá, hogy vajon kiknek is tetszhetünk mi. Persze csak gondolom azt, hogy van olyan lány, akinek bejön az én kedvesem, hiszen nem választottam rosszul, Tarkh-ban van valami, a kisugárzásában, ami képes megfogni az embereket.*
- Nem hiszem, ez csak egy gondolat volt, hogy talán ezért se tudsz róla. *felelek is őszintén, de aztán már bólogatok is egyetértően, hogy ne is engedjen ám senkinek sem, szeretném, hogyha az enyém maradna, nem másé. Az éjszaka folytatása is beszéd témánk lesz, pontosabban az a bizonyos fürdő, mely azt hiszem, hogy mindkettőnk fantáziáját izgatja már rendesen, én pedig csak furcsa választ tudok adni, még fogalmam sincs, hogy miképp fog zajlani az este.*
- Nem úgy. *öltöm ki felé a nyelvem, hiába kérdez, nem fog választ kapni rá, vannak dolgok, amiket meg fogok tartani magamnak és ez is azok közé tartozik. Ideje viszont leülünk egy kicsikét ezen a szép helyen, ahol tovább iszogatunk és végül színt is vallunk egymásnak, elárulva, hogy miért is ragaszkodunk úgy a másikhoz, hogy mit szeretünk egymásban és igen jól esnek ám a szavai, ahogy szerintem az enyémek is ő neki. Ez után kelek csak fel és lépkednék arrébb, ha az ital nem ütne meg hirtelen és nem esnék fenekemre. Mivel tengerparton vagyunk, így a homok is puha, tehát fájdalmat nem érzek - talán az ital miatt nem is éreznék -, így nevetek is fel, védve a bort és próbálnék felkelni, ha a fiú nem lenne oly galád, hogy miután biztonságos helyre helyezte az üveget, már le is fog, én pedig csak akkor kapok észbe, amikor kis kezeim már fejem fölött vannak, úgy pislogok csak a kékségek felé, ugyanis oly közel került hozzám. De rég is volt ilyen, hogy mi így legyünk, annyira furcsa újból ezt érezni, így ösztönösen emelem fel fejem, hogy a puha ajkakat érinthessem ajkaimmal, ami vagy sikerül vagy nem.*
- És bánod, hogyha megüt? *kérdezek vissza kíváncsian, most már egyre közelebb érezve magamhoz a fiút és ez után vigyorodom el én is a felvetésen.*
- Akkor azt hiszem, hogy nem lesz nehéz dolgod, mert önként odaadom magam. *ismerem is be, majd ez után jöhetnek a csókok, melyek először nyakamat érintik, így fordítom el fejem kis ideig, élvezkedve, kezeimet mozgatva, hogy megpróbáljak én is hasonlóakat tenni, de mivel le vagyok fogva, túl sokat nem érek ezzel, inkább csak a csókokat próbálom meg viszonozni, egyre jobban nyújtogatva nyakam.*
- Taaaarkh, ne csináld ezt. Annyira kívánlak. *hisztizek is egy picikét, majd lábaimat is megmozdítom, hogy azokkal ölelhessem át a másik vékony derekát és húzhassam még jobban magamhoz. Egy picikét sem zavar, hogy a ruháim és hajam homokos lesz, ez most így tökéletes, én pedig az italnak hála, továbbra is aranyosan próbálom megcsókolni őt, hosszan, hol ajkát, hol nyakát, a lényeg, hogy szeretgethessem.*

Tárgy: Re: Rosenberg nyaraló 2012-10-14, 8:32 pm

//NRT, Ginger - Tarkh - 2012.08.27.//

*Ahhoz képest, hogy párok vagyunk, több hiányosságunk is akad. A kevés együtt töltött idő miatt nehezen látjuk át a másik kapcsolatait, és nem teljes ismeretünk sem egymásról. Ezt majd orvosoljuk, az ilyen beszélgetések alkalmával. Nem bánom, szeretek vele beszélni, csak neki és Nil-nek nyílnék meg, előbbinek mindent elmondva, utóbbinak pedig férfiak közötti témát elárulva, tanácsot kérni.*
- Eleg sokan ismernek, en is sok embert ismerek, de csak latasbol. Legtöbbjükkel ketszer talalkoztam maximum, es rengeteg ember van, akivel nem apolok jo viszonyt, esetleg nem kedveljük egymast. Tehat keves jobb ismerös, meg kevesebb baratom van. *magyarázom el neki, s talán nem kell kiemelnem, hogy mindez jellememnek köszönhető. Megesik, hogy rosszabb kedvemben, vagy esetleg csíntalanabb hozzáállásomban megsértek valakit, vagy felbosszantok, és velük utána nincs jó kapcsolatom, ha nem is az ellenségeim. Aztán vannak ellenségek... továbbá a szerencsések, akik nyugodt kedvemben kaptak el, így kapcsolatunk is jobb. Aztán azok, akik ismernek valamennyire, de velük többet találkoztam, volt ami elmélyítse a barátságot. Következő szavaira csupán bólogatok, és utána teszek fel egy kérdést, de amint látom, Ginger nem hajlandó választ adni. Kár, kíváncsi vagyok, bár talán magamtól is rájövök. Talán beadja a derekát.*
- Nah, ugyan mar, probalj meg ravezetni. Lesem a vagyaid. *vigyorodom el, ezzel hívva őt egy játékra, amit talán elfogad. Amennyiben nem, úgy meglátjuk az este kimenetelét. Ezek után következik egy mélyebb beszélgetés, ami jót tesz nekünk, az őszinteségünknek, egymás megismerésének, s mikor végzünk, Ginger felpattanásból esik a homokba, én pedig látom a kínálkozó alkalmat, tehát lecsapok, közeledésének viszont nem engedek, csupán pimaszul mosolygok.*
- Csak annyiban, hogy szeretnem, ha magad lennel. *felelem az igazságot. Persze szeretem, ha van benne egy kis alkohol, én nem vetem meg ezt a folyadékot, kihozza belőle egyszerre a vadmacskát és kislányt, a szertelen és naiv mivoltát, ilyenkor aranyos, az ital csak rásegít erre.*
- Nocsak, úri kiszolgalas. *vigyorgok, s már meg is támadom őt, csókokkal elárasztva nyakát, arcát és néha ajkát is, mintegy mindenhol érintve őt ajkammal, simogatva számmal. Érzem, hogy próbálkozik, de határozottan fogom őt, s mikor belefelejtkezem tevékenységembe, csak akkor sikerül neki párszor megtalálni ajkamat hosszabb időre. Engedek húzásának, és csuklóját egy kézzel fogom össze, hogy másik kezemet kiszabadítva simítsak végig combján, tűrjem fel felsőjét kicsit, hogy ott is végig cirógathassam, továbbá ingemet is kigombolom, hogy tökéletes rálátást nyerjen felsőtestemre, de ne érinthesse azt. Kifakadása mulattat, érezheti mosolyomat nyakában.*
- Kicsim, gyürü van rajtad. *figyelmeztetem, hiszen ezzel bármikor meglephet engem, elteleportálhat alólam, esetleg Ő kerülhet fölénybe. Ezek után találok ismét ajkára, kissé megharapva azt, hogy lelassítva a tempót nézzek szemébe.*
- Igy kene viselkednem, hogy tölem is függjön? *kíváncsiskodom tovább, s remélhetőleg immár elérek nála áttörést, egy kis engedékenységet. Ez persze az Ő kitartásától is függ, de ha ilyen helyzetbe kerültünk, nem sokáig szeretnék a homokban fetrengeni.*

» Ginger Rosenberg