A kastély

Tárgy: Re: A kastély 2014-02-06, 12:35 am

//NRT: Loren és Alexi – 2014.02.02. (szökőkút)//

Elég volt a sétából, így visszafelé indulok meg, a Campus irányába, s mivel Belial idő közben valamiért leválik, így egyedül érkezek meg a szökőkúthoz. Onnan is már majdnem továbbállok, mikor léptek zaját hallom meg, így akkor már kíváncsian várom meg, ki is jár erre ilyenkor. Arra viszont nem számítottam, amit lassan meglátok a sötétben: egy igazi finom falatot talpig véresen. Talán egyeseket megrémisztene a sok vér, mások aggódva szaladnának oda, hogy mi történt, de én egyik kategóriába sem tartozok, így inkább egy kis ugratással szólítom meg, s úgy tűnik, nem halad tovább válasz nélkül. Ez persze csak a leszólítás része volt, így válaszára nem is reagálok. Tudom, hogy ez nem az ő vére, főleg nem az említett módon, hisz ha a sajátja lenne, nem lenne ilyen fürge, s nem festene ilyen jól sem. Nem tudom, ki ez a lány, de túl jól néz ki ahhoz, hogy most csak úgy tovább engedjem, így tovább heccelem, de ahogy hallom, erre nem nagyon vevő. Na nem mintha ez különösebben érdekelne. Ami a viccességemet illeti, hát igen, szerintem jó a humorom, csak nem mindenki vevő rá, de az már az ő bajuk. Ahogy viszont tovább beszél, picit azért meglep, végül csak kissé lebiggyesztett ajakkal bólogatok felé.
- Hát persze, hogy sejtettem, hisz ez a legkézenfekvőbb dolog, ha két ember találkozik. – helyeslek tettetett természetességgel. Ami azt illeti, maga a tény nem hat meg, hogy valaki ennek a csajnak köszönhetően feldobta a pacskert, őt magát viszont máris érdekesebbé tette számomra mindez. Ezek szerint nem egy kis elveszett, védtelen lánykába futottam. Talán még érdekes lehet az este.
- Csak egy. Az ölebed mennyire veszi zokon, ha lenyúlják a prédáját? Mert gyanítom, hogy a hiúzom titeket szagolt ki nemrég, s azért lépett le. És hát... nem az a fajta, aki nagyon zavartatja magát azért, mert valami másé. – vonom meg kissé vállam, bár arról persze fogalmam sincs, hogy neki milyen famulusa van, de nem hinném, hogy valami T-rex-el császkál. Belialt pedig nem kell félteni, ő bátran nekimegy a nagyobb dögöknek is, szóval…
- Amúgy én a helyedben nem számítanék rá, hogy egyhamar le tudom mosni magamról a vért, hacsak nem növesztesz magadnak szárnyakat. Úgy egy órája jártam a parton, a révész már akkor olyan részeg volt, hogy a csónakba borulva horkolt. Biztos szülinapja van… lehet már vagy 100 éves. – jegyzem meg csak úgy mellékes infóként, s ha elhiszi a lány, ha nem, valóban így van. Az elmúlt évek alatt sokszor láttam már piásan az öreget, de ennyire csak ritkán.
- Én biztos nem szállnék be abba a csónakba, ha el is tud indulni, szerintem valami másik szigetre vinne. De próba szerencse. – sétálok lassan a szökőkút széléhez, aminek neki is dőlök, onnan nézve tovább a véres lányra.
- Milyen jó is, ha az ember innen csak egy köpésre lakik... – mondom nem túl hangosan, csak úgy magam elé bámulva a hóban, majd végül felsandítok a csinos arcra.

Tárgy: Re: A kastély 2014-02-06, 12:46 am

//NRT: Loren és Alexi – 2014.02.02. (szökőkút)//

Rohadtul nincs most humorom arra, hogy egy srác feltartóztasson és lökje nekem a hülyébbnél hülyébb szövegeket. Bár Alexi jól néz ki, engem ez egy picit se hat meg, mivel nem szokásom pasizni, még sose próbáltam őszintén szólva, ezért a csábítást se érzem, ami bizonyára ezzel járna. Felé tekintek tehát és mivel sejtem, hogy nem fogok tudni csak úgy, szó nélkül továbbállni, így meg is adom neki a választ, amit annyira szeretne.
- Nálam gyakori. De te biztosan jobban szeretsz bájcseverészni, lerí rólad. – nézek is végig rajta nem kicsit lenézően, mivel látszik rajta, hogy nem olyan nemes a vére, mint az enyém. Nem is értem, hogy kerülhetett az Inflatus házba, mert ha ő aranyvérű, akkor megeszem a nem létező kalapomat is. Mindenesetre amikor tovább folytatja és már saját famulusát is szóba hozza, kissé felvonom szemöldököm, majd egy alig látható mosoly jelenik meg csinos arcomon.
- Szerintem esélytelen a kicsi hiúzódnak az én farkasom ellen. Tehát a tiéd éhen marad, az enyém pedig tökéletesen jól fog lakni… - max ha az én drágám úgy dönt, hogy számára elég volt, akkor kaphat belőle Alexi korcsa, addig nehezen. Most viszont már tényleg szeretnék tovább állni és ezt meg is tenném, ha a fiú nem adna a tudtomra egy bizonyos információt, amely számomra nagyon is fontos. Arcomon nyugodt arckifejezés van jelen még mindig, de belül egy kicsit félek… igen, rettegek a víztől és ha az az öreg tényleg részeg, akkor… nem, nem is tudom, hogy mi lenne velem, ha beborulnék és nem szívesen vetnék véget a saját életemnek ma este. Kicsit hezitálok, így lépek egyet bizonytalanul, majd pedig vissza.
- A fenébe! – morgom magam elé dühösen, miközben a fiú persze tovább beszél, de a sok felesleges szócséplés között azért akad olyan információ is, amit bár tudtam, most mégse jutott rögtön eszembe. Tényleg, ő egyetemista… akkor pedig.
- És gondolom nem akarsz olyan jófej lenni, hogy áthoppanálj velem a Mysterio kikötőjére. – valahogy nem nézném ki ezt belőle, én pedig nem fogom ám kérni, mindenesetre szavaim erre utalnak, nem is kicsit, ahogy gyönyörű, zöld szemeim is. Nem akarok szívességet kérni, de így mégse maradhatok, ez elég rémes lenne.
- Mennyit kérsz a szívességért? – képes vagyok fizetni is neki azért, hogy ezt a dolgot elintézze nekem. Na nem azonnal, de holnapra megkapja az összeget, amelyet most kiköt. Szerintem ez remek alku, mindenki jól jár és nekem se kell úgy igazán a víz közelébe menni. Nem árulnám egyébként a világért se el neki, hogy mennyire félek a víztől, akkor fel tudná azt használni ellenem, tehát jobb, ha azt hiszi, hogy sürgős a dolgom.

Tárgy: Re: A kastély 2014-02-06, 2:54 pm

//NRT: Loren és Alexi – 2014.02.02. (szökőkút)//

Bár hülyeséggel szólítom le a lányt, s látszik rajta, hogy minderre most nem túl vevő, mégis megáll beszélgetni, tehát valami oka van erre, pedig tovább is mehetne. Legalábbis ő így gondolhatná, az más kérdés, hogy hagynám-e csak úgy, és nem tartanám fel mégis. Amikor viszont elárulja, hogy mégis mitől néz ki úgy, mint egy boncmester, kissé meglep. Bár van itt egy pár kemény csaj, általában nem akkor futok velük össze, mikor épp a pszichopata énjüket élik ki, de legalább most jókor voltam jó helyen. Amikor viszont ismét beszól, hirtelen kapok mellkasomhoz grimaszolva.
- Uhh, ne bánts, kérlek. – játszom meg magam, s végül el is vigyorodok, majd rögtön hozzá is fűzöm. – Csupa vér vagy és mellé elég morgós is… tuti nem a mensi? – hergelem kicsit tovább, hisz nem nagyon hat meg, ha hisztisebb lesz, én csak jót szoktam szórakozni, ha sikerül felhúznom a másik agyát. Látszik rajta, hogy nem is akar sokáig itt maradni már, de azért felvetem, hogy famulusa nem biztos, hogy olyan állapotban tér vissza hozzá, ahogy ott hagyta, hisz minden bizonnyal Belial miattuk indult külön útra nemrég.
- Láttál már hiúzt? Az ekkora nem éppen kicsi. – mutatom combmagasságig magamon, továbbra is kissé bohókás hangnemben.
- Remélem van tartalék famulusod. Belial ma még nem evett, a töltött farkas pedig finom falatnak tűnhet neki. – természetesen nem hagyom csak úgy leszólni hiúzomat, még akkor sem, ha lényegében én kezdtem a beszólást. Kötve hiszem, hogy egy egyszerű farkas le tudna győzni egy hiúzt, de szerintem hamarosan kiderül, kié milyen állapotban tér vissza gazdájához. A kis barna viszont ismét lefordulna rólam, én viszont azért felvetem, hogy ha nem akar a suli helyett mondjuk Tajvanig csónakázni, akkor jobb, ha nem száll be a révész mellé, az öreg ugyanis csatak részeg. Látszik rajta, hogy hezitál, meg is indulna és nem is, én viszont csak lassan a szökőkút széléhez sétálok, aminek neki is dőlök. Amikor meghallom szitkozódását, csak helyeslően bólintok.
- Abba! A vén disznó egy kortyot sem hagyott az üvegben. – fűzöm hozzá, na nem mintha tényleg megpróbáltam volna rájárni a piára, van nekem is elég a szobában, ami nem ivott még bele semmilyen fogatlan vénség. Némi szurkálódásként még elhintem, hogy nekem most mennyivel is könnyebb a helyzetem, hisz laza két perc alatt már sétálva is a szakházamban lehetek, mire felém is fordul, de nem a jó kérdéssel áll elő.
- Megtenném én… csak hát tudod, egy fránya görcs állt a vállamba, így pedig nem szívesen hoppanálnék, főleg nem társasággal. Nehogy még a végén leszakadjon egy csinos kis testrészed. – felelem, az elején némi grimasszal és kartornáztatással, majd a szavak végére érve már ismét egy sejtelmes kis mosoly ül ki arcomra. Amikor viszont meghallom, hogy fizetne is a segítségért, csak hangosan felnevetek.
- Kösz szivi, de nem vagyok leégve, van elég pénzem. – nem fogok megsértődni egy ilyen feltételezésen, egyrészt mert ennél több kell ahhoz, hogy valaki az én lelkembe taposhasson, másrészt pedig mert pár itteni pénzeszsáktól eltérően az én külsőm valóban nem mutat fényűzést, bár pont ezért szeretem. – Viszont... a szakházban kimasszírozhatnád az említett görcsöt a vállamból, van egy üveg vodkám is, ami segít ellazítani az izmokat. És kapaszkodj meg: még fürdőnk is van! Na, hogy tetszik az ajánlat? – pillantok a szép zöld szemeibe, kissé oldalra billentett fejjem, félig-meddig talán még csábosnak is nevezhető félmosollyal, majd csak rövid gondolkozási idő után még hozzáfűzöm.
- Persze ha akarod, felőlem választhatod a révészt is. Max majd szólok Demiennek, hogy az óceán fenekén keressen, ha pár nap múlva sem találna sehol. – ó, hát hogy is hazudtolhatnám meg önmagam, a végére muszáj egy kis gonoszkodást is odaszúrnom, különben még talán teljesen normális ajánlatként fogná fel szavaim.

Tárgy: Re: A kastély 2014-02-08, 10:25 pm

//NRT: Loren és Alexi – 2014.02.02. (szökőkút)//

Soha se értettem az olyan embereket, akik valami furcsa, belső indíttatásból úgy érzik, hogyha elmegy mellettük valaki, azt meg is kell szólítaniuk. Én az ilyesmire nem vagyok vevő, nem igénylem a társaságot, se semmit, szóval most se tudom, hogy Alexi mégis mit akar tőlem. Ez a kis színjáték, amit most leművel előttem, nem hogy mosolyra késztetné csinos arcomat, inkább csak elhúzom a számat őt látva és amikor már a menstruációval jön elé, kezem a pálcám felé indul, de még nem veszem azt egyelőre elő. Nem érdekel, hogy egyetemista, bárkinek szívesen neki megyek, azon nem múlik.
- Ne kóstolgass! – jegyzem is meg szárazon, miközben ujjaimmal lassan simítok végig a pálcámon, de még visszafogom magam, mert egyelőre úgy érzem, hogy így járok a legjobban és hagyom, hogy rátérjünk a famulusokra. Én egy pillanatra se féltem a farkasomat, így mosolyodom el kissé, amikor kioktatni szeretne.
- Az én farkasomat ugyan nem kell félteni. Ne hidd azt, hogy a te hiúzod erősebb lehet nála. – hangom egy picit se hisztis, inkább kioktató, védelmező, mivel bízom abban, hogy az a lény, akit én teremtettem nem fog pont egy hiúz ellen veszíteni. Mondjuk erről igazán felesleges most beszélgetnünk, hiszen nem tudjuk, hogy a két famulus mit csinál jelen pillanatban, de talán majd egyszer erre a srác is rá fog jönni. Ideje viszont most már távoznom, mivel a vér kezd teljesen rám ragadni és amúgy se szeretnék több időt Alexivel tölteni, amit szerintem már eddig is elég rendesen a tudtára adtam, de ő mintha fel se venné viselkedésemet. E helyett a révészről kezd el nekem mesélni, aki állítása szerint nagyon is részeg… Hogy miért hiszek neki? Mi oka lenne hazudni? Nincs kedvem feleslegesen elsétálni oda, majd vissza, ha tényleg kiderül, hogy igaza van a srácnak és hát sajnos már én is láttam nem kicsit ittas állapotban, így elhúzom a számat, majd végül egy ötlettel állok elő a srácnak, mely szerint igazán áthoppanálhatna velem a Mysterio kikötőjébe, nem hiszem, hogy olyan nehéz dolga lenne, mégis, szinte biztos vagyok a nemleges válaszban, de hogy ilyen nagy marhasággal álljon elő, erre is szerintem csak ő képes.
- Igazán kedves tőled, hogy ennyire segítőkész vagy. – morgom most már oda bosszúsan és ez után még némi pénzt is felajánlok neki. Elmondja, hogy mi az ára és utána már itt se vagyunk, én pedig végre elhúzhatok a társaságából, mivel nem lopta be magát a szívembe eddig.
- Pedig nem látszik rajtad, hogy lenne… - jegyzem meg szárazon, picit se figyelve oda a szavaimra. Ha nem segít, akkor tök mindegy, hogy miként beszélek vele… amúgy se vagyok hozzászokva a visszautasításhoz. Ő viszont lassan folytatja szavait, így ajánl nekem egyfajta alkut, amire kissé fel is nevetek.
- Te komolyan ennyire hülyének nézel? Mégis mi a francért masszíroználak meg? Bepelenkázni ne pelenkázzalak? Szánalmas vagy… de az a fürdő esetleg jöhet, a vodkát meg megtarthatod. – végülis vele tarthatok, most miért ne? Gyorsan lefürdök, aztán majd valahol eltöltöm az estét, ha nem tudok visszajutni a suliba, de úgy érzem, hogy lesz néhány szavam Mr. Cornwlade-hez… ideje lenne már tenni valamit ezzel a révésszel, mert ez így nem normális.
- Igazán kedves vagy. Szóval akkor fürödhetek nálad? – teszem is fel akkor a nagy kérdést, majd egy lépéssel közelebb sétálok a fiúhoz és szépen felé is mutatok ujjammal, a pálcám pedig nem mozdítom, ott hagyom, ahol volt.
- De egy ujjal se érek hozzád, szóval az ilyesmivel inkább másokat csábítgass, mondjuk olyanokat, akik vevők is rád. – fejemmel végül intek, hogy akkor jöjjön és mutassa is meg, hogy melyik lenne az ő szakháza. Nem tudom, hogy hova kéne menni, hogy milyen szakot tanul, szóval nagyjából semmit se, de nem is érdekel, csak a fürdő. Én nem Alexihez megyek most, nem akarom őt megismerni, semmit se akarok vele kezdeni, csak kihasználom a lehetőséget és kész.

Tárgy: Re: A kastély 2014-02-10, 10:55 pm

//NRT: Loren és Alexi – 2014.02.02. (szökőkút)//

Láthatóan nem az a türelmes fajta, aki lazán veszi a csipkelődős poénokat, hanem inkább felhúzza magát rajtuk, amin én viszont csak jót mulatok. Látom ám, hogy keze már-már megindul pálcája felé, én pedig csak egy édes mosollyal várom, hogy elő is húzza azt, tovább fokozva az izgalmakat, de egyelőre még a helyén marad fegyvere, s csak szavakkal próbál leállítani.
- Ó, pedig ami azt illeti, szívesen megkóstolnálak! – vonom meg huncutul szemöldököm, kissé meg is nyalva ajkam, miközben továbbra is gonoszkás mosoly terül el arcomon. Nem hazudok, tényleg szívesen összegyűrném vele a lepedőt, még akkor is, ha ilyen kis morgós, legalább biztos izgalmas lenne végig az egész. De nem valószínű, hogy ez mostanában megtörténne, így hát nem is ragadok le ennél a témánál, inkább a famulusok kerülnek szóba, s természetesen ott is folytatjuk viaskodásunkat, mindketten saját kedvencünket tartjuk erősebbnek, de szavaira már csak megvonom vállaim. Ha a famulusok valóban egymásra találnak az erdőben, s valamiért a másiknak esnek, akkor majd úgyis kiderül minden, de én bízom saját jószágomban. Mivel erre sem fecsérlünk már több szót, Loren rögtön tovább is állna, viszont sikerül még feltartóztatnom azzal, hogy hiába siet a partra, a révésszel ma este biztosan nem fog sehová menni, olyan állapotban van az öreg. Meglep, hogy rögtön elhiszi szavaim, bár annyira azért mégsem, hisz mindenki jól ismeri már a vén piást, jól tudjuk, hogy nincs mindig túl józan állapotban. Mindebből mondjuk nem tudom, hogy jön le a lánynak az, hogy én majd házhozszállítást vállalok, de természetesen rögtön passzolom is kérését, egy jól érezhetően ál-kifogásra hivatkozva.
- Bármikor szivi! – mosolygok rá egy apró kacsintás mellett, morgolódó szavait hallva, majd ezután jön tőle a fizetség felvetése, ami persze ismét csak megnevettet. Mikor elutasítom, ismét megpróbál beszólni, de minderre csak megcsóválom a fejem.
- Tudod nincs mindenkinek szüksége arra, hogy a pénze miatt figyeljenek fel rá és az alapján ítéljék meg. Van, aki anélkül is egyéniség tud lenni. – szúrok vissza, s én sem fogom vissza magam, bár sosem volt kenyerem a finomkodás, lelkiismeret furdalás nélkül odaszúrok bárkinek. A pénze tehát nem kell, de egy másik ajánlatot felvetek neki, bár sejtem, sőt, mit sejtem, biztosan tudom a nemleges válaszát, de egy próbát megér. Mikor viszont felnevet, majd rákérdez, hogy hülyének nézem-e, csak kissé megvonom vállam, további szavaira viszont hangosan csapok le.
- Áhá! Tudtam ééén! Szóval bepelenkáznál, vagyis látni akarsz meztelenül. Most lebuktál, te kis huncut! – vigyorgok rá, miközben mérhetetlenül örülök, hogy jókor indultam vissza a campus felé, hisz ha csak pár perccel később érek ide, már nem szórakozhatnék ilyen jól. Na de végülis ahogy hallom, nem utasítja teljesen vissza az ajánlatomat, a fürdőt szívesen veszi, ami annyit tesz, hogy sikerült becsalogatni a szakházba, s egyben a csapdámba. Még vacillál rajta, de végül rákérdez, hogy jöhet-e, mire rögtön felcsillannak szemeim.
- Bármikor szivi! – felelem, majd mikor közelebb lép, s felém mutat, csak felpillantok szép szemeibe, mivel jelenleg azáltal, hogy én a szökőkútnak támaszkodok, némileg magasabb nálam.
- Rendben, akkor a kezed kihagyjuk a játékból. Majd csak az enyémek játszanak. – felelem egy újabb huncut mosollyal, majd mikor látom, hogy fejével int, hogy induljunk, csak egy erősebb lökéssel egyenesedek fel a szökőkút mellől, mindezzel szinte teljesen elé lépve, s kissé lehajtott fejjel nézek bele mélyen szép szemeibe, majd én is intek fejemmel.
- Erre, megmutatom a birodalmam. – azzal már ki is fordulok előle, s megindulok a szakház felé, ami ahogy korábban is mondtam már neki, nincs túl messze innen. Hamarosan tehát el is érjük a gyönyörű, s egyben tiszteletet parancsoló kastélyt, aminek be is lököm kapuját, így a kellemesen meleg aula feltárul előttünk, ahová be is sétálok.
- Üdv a csatamágusok központjában! Ha nem bánod, nem kezdek el kampányolni, hogy a mi házunkat válaszd jövőre… nem állna jól. – fintorodok el kissé, majd még gyorsan hozzáfűzöm. – De persze bármikor szívesen látlak, ha erre jársz. – mosolyodok el ismét, s egyelőre nem vetem még fel neki, merre is találja a fürdőt, ennyire nem vagyok készséges.

» Törcsvári kastély
» A Folgnoldyr Kastély és területe
» Ismeretlen kastély, a legendák korában