Ködkatlan

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 1:07 pm

* Egészen jó kedvű ma a leányzó, nem is kelt bal lábbal, bár még mindig ott motoszkál elméjében nagy gyengesége, mely nem más, mint varázstudománya. Ám lehet azon is csiszolni, így hát csak az új magiszterrel való találkozást kéne valahogy elkerülni, ami eddig tökéletesen sikerült neki. Így hát most újfent füzetével, s egy ceruzával, na meg pálcájával kezében lép ki az Exosok klubhelyiségéből. Szétnéz a folyosón, ami most meglehetősen üres, egy-két lélek kószál csak odakint, ám közöttük egy sötét alakot sem fedez fel a leányzó. Egy halk fellélegzés után szépen hátat fordít a klubhelyiségnek, majd megindul az egyik irányba, hogy valamerre elkószálhasson a kastélyban. S már ki tudja, merre jár, valószínűleg a Nyugati toronyban lehet, elég sötét és komor errefelé minden, majd egy ajtót vél felfedezni a nagy koncentrálásban nem sokkal arrébb. *
~ Hát itt meg mi lehet? ~ * mondja ki magában a kérdést, ám keze máris a kilincsen, s be is nyit a punnyadó szobácskába, mely nem lehet más, mint a ködkatlan. Tetszik neki a berendezés, na, akkor valószínűleg az egész napját itt fogja tölteni, nyugiban, pihiben, és rajzol, vagy bármi. Meg is célozza az egyik kanapét, lerúgja cipőjét, aztán törökülésben vágódik le rá. Ölébe helyezi füzetét, ki is nyitja, majd rajzolgatni kezdi az előtte álló kis asztalt, háttérben a fotellel. Nem túl látványos valami, de majd feldobja egy-két oda nem illő dologgal, például hogy üljön valaki a fotelban, vagy ilyesmi. Látszik pofiján, hogy nagyon koncentrál, hisz nyelve csücske is kilóg szája szegleténél. Ő pedig csak rajzolgat és rajzolgat tovább, megállás nélkül húzogatva a vonalakat papírjára. Egyébiránt ma egy kék békapólót visel, mely elől is és hátul is szépen kivágott, alul pedig fekete tornacipője, ami most szétszórtan hever előtte a földön, s egy sötétkék farmer díszeleg. Haja összefogva, arcán a szokásos laza smink fedezhető fel, na meg a csúúfos koncentrálás azokra a fránya kis vonalakra. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 1:27 pm

*Miroslav ma igen későn kelt, 11 körül. Habár a múltkori 3 órás keléséhez képest az igen korán van, de tegnap ki is fáradt rendesen. A párbajszakkör nagyon élvezetes volt, habár Miroslav egójának kicsit rosszul esett az, hogy egy egyszerű Stupoert nem tudott összehozni. Kegyetlen a sors, de sajnos ez van. Nem tudja, hogy mi volt vele tegna, de a legegyszerűbb a pálcájára fogni, hogy azzal van valami gond. Csak sajnos a pálcacsere náluk igen körülményes dolog, mert a pálcákat öröklik és elég kevés iker-pálca van a Volodya tulajdonába. Az ikrekhez pedig ikerpálca dukál. Miroslav nem mesélte el bátyjának a dolgot, csak annyit, hogy a pálca kicsit szórakozott. Részletesen nem mesélte el, habár igen rosszul nézett ki, mikor este megérkezett a szobába. A keze és bokája még kicsit lila volt, habár a törés már meggyógyult. A fején is volt egy nagy seb, melytől véres lett a haja, de persze a seb is begyógyult. Ma viszont elhatározza, hogy gyakorolgat kicsit. Nem sűrűn csinál ilyet a fiú, de tegnap nagyon felhúzta magát rajta, hogy egy igéje sem sikerült tökéletesen és volt, amikor a pálca csak befüstölt vagy épp még annyit sem csinált. A srácon most egy fekete, kapucnis kenguruzsebes pulcsi van rajta, valamint egy szürke, laza nadrág és egy sport cipő. Zsebében lapul pálcája és néhány trükkdolog, mint pl. füstbomba, szinezett tabletta, trükkcukor és társai. Egy sötét, elhagyatott termet keres és hamarosan meg is találja a halott Inflatusok tornyában. Ahogy benyit a terembe, lágy füst ereszkedik köré.*
~Mintha füstbomba lenne~*vigyorodik el a srác. Igazán hatásos belépő, ahogy szinte kiúszik a füstből és ekkor látja meg a fotelban ücsörgő leányzót, aki nyelvét kidugva rajzolgat.*
-Húzd be a nyelved, mert elviszi a cica! *szólitja meg vigyorogva a lányt Miroslav.*

fekete pulcsi

szürke naci csukával

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 1:48 pm

* Először, mikor becsüccsent ide rajzolni, fel sem tűnt neki a köd, mivel akkor még egy kicsi adag felhőcskét sem látott maga körül, ám ahogy rajzolgat, s készül műve, bizony felfigyel a hirtelen leszálló fehérségre, méghozzá az ajtó környékén. Fel is csillan szeme, újabb ötletei támadtak a rajzot illetően, ez a köd valami pompás dolog, a lehető legjobb helyet találta meg jelen pillanatban. Csak odasatíroz egy adag pacát az ajtó helyére, természetesen a rajzra, elmaszatolja ügyesen, s már épp azon van, hogy egy ködből kibontakozó alakot biggyesszen valahogy oda, amikor is tényleg kilép onnan valaki. S bár Wera először azt hiszi, képzelete játszik vele, így csak tovább firkálgat, majd mikor meg is szólítja az ismerős arc, picit összerezzen, s hirtelen kapja fel fejét a nagy koncentrálásból. *
- Szia! * köszönti pár másodperces fáziskéséssel a fiút egy halvány mosollyal körítve, szép szemeit le sem véve a srácról mocorog arrébb a kanapén, egyik kezével maga mellé mutatva, mintegy célzásként, hogy igazán leülhetne mellé a szép szemű. Majd hirtelen egy még jobb ötlete támad, így inkább a vele szemben lévő fotelre mutat. Még az üdvözlésről is elfeledkezik, na nem mintha olyan nagy kedve volna feltápászkodni a kényelmes ülőhelyről, így inkább heves mutogatásba kezd, s szemei csak úgy csillognak a hirtelen jött ötlettől. *
- A nyelvemet nem adom senkinek, te pedig ülj le oda légyszi, ne ide, ha kérhetem. * mutatóujja változatlanul a fotel felé bök, s ha Miro hallgat rá, talán meg is lesz örökítve a srác az egyik rajzon. Hirtelen jött az ötlet, de legalább színt lehet vinni ebbe is. *
- És amúgy mesélj, milyen volt a tegnapod? * érdeklődik kicsit, s persze neki is kezd a fiú felvázolásának, méghozzá a fotelban ücsörögve, remélhetőleg. *

//fagyizunk//

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 2:24 pm

//Olvadunk//

*Miroslav valóban egy igen érdekes terembe találta magát. Hallott már erről a teremről és tudta is, hogy a halottaséknál van ez a hely, de nem gondolta, hogy ennyire pöpec a dolog. Merthogy az egész termet köd veszi körül, nyilván innen a neve: Ködkatlan. Valóban érdekes és látványos terem ez, hiszen a plafon is totál ködös, nem lehet látni, hol is van a vége és persze néhány fotel és asztal is található a terembe. A terem végében pedig egy üres hely áll, egy idéző körrel. Tökéletes hely a gyakorlásra. Miroslav el is határozza magában, hogy gyakorolni fog egy órácskát, de mikor a köd szertefoszlik és kilép a ködből, megpillantja az egyik fotelban Werát, a csinos kis vöröst. Elvigyorodik, majd ahogy lesi, hogy mit csinál, megpillantja nyelvét, mely oldalt lóg. Meg is jegyzi, hogy elviszi a cica, ha úgy hagyja, de Wera erre csak köszön egy mosollyal majd mutatja, hogy üljön le mellé. Miroslav elvigyorodik, egy sanda pillantást vet az idéző kör felé és sóhajt.*
~Lesz még alkalmam gyakorolni. De ilyen alkalom Werával kevesebb~*gondolja a srác. Szemei megcsillannak, majd határozott lépésekkel indul el a lány felé, akinek a szeme megcsillan. Úgy tűnik, hogy újabb ötlete támad, mert bizony a vele szembe lévő fotelra mutogat, hogy Miroslav oda üljön. A srác felvonja a szemöldökét, majd megvonva a vállát és leül Werával szembe. Nem tudja, hogy mit talált ki a lány, de kétség kivül jobban örült volna, ha a lány mellett lehet, hiszen akkor esetleg mást is tehettek volna, minthogy beszélgetnek. Na de végül is mindegy, hiszen néha azt is kell. A nyelves szitura Wera csak egy apró megjegyzést tesz, majd kéri a srácot, hogy vele szembe üljön le.*
-Az őrült mutogatásból felfogtam, köszi *vág vissza Miroslav vigyorogva és el is helyezkedik a kényelmes fotelban. Lábai és kezei körül köd terjeng, egészen a derekáig. Fentebb már nem, de a lába szinte nem is látszik a nagy ködben. Mikor Miroslav meglátja Wera kezében a jegyzetfüzetét és felfogja, hogy Werával szemben ül, felnyög.*
-Ugye nem kell órákig egy helyben ücsörögnöm? *nyöszörgi a fiú, majd megadóan sóhajt egyet.*
-Nagyszerű. De majd másold le, hadd legyen Dimitrijről is egy kép *röhögi el magát a srác, hiszen valóban ugyan olyanok, talán Miroslav szemének a csillogása és a szájtartása másabb, mint bátyjáé. De amúgy mindenük egyforma. A kérdésre Miroslav komolyan pillant Wera szemébe, majd flegmám megvonja a vállát:*
-Párbajszakkörön voltam...

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 2:40 pm

* Ahogy felfigyel a srác érzekésére, szépen mutogatni kezd először maga mellé, aztán a fotelra, hisz ha rajzol, csak úgy jön az ihlet mindenhonnan. Feltűnik azért neki Miro helyes képének változása, a kis csalódottság ugyebár, mire Wera csak kacsint egyet felé, majd vigyorogva szólal meg, továbbra is mutogatva a fotel felé. *
- Ha jó fiú leszel, megengedem, hogy ide ülj. De kicsit oda és maradj nyugodtan egy picit. * nem tudja egyelőre, mit kér a sráctól, szóval hogy tud-e egyáltalán tényleg rövid ideig nyugodtan ülni, aki végül csak lecsüccsen, egy kis megjegyzéssel természetesen, mire Wera csak morcogva nyelvét nyújtja felé. A köd épp jó helyen áll meg a fiú körül, alakul is a rajz, mert Werának van egy olyan furmányos képessége, hogy tíz-tizenöt perc leforgása alatt tökéletes kis munkát tud kreálni. Koncentrál persze, így nyelve néha ismét kikukkant ajkai között, persze alkalmanként fel is néz Mirora, kicsit hosszabban, majd újra a papír fölé görnyed. *
- Órákig nem, csak pár perc az egész. A lényeget összedobom most, aztán még igazítok rajta, de ahhoz már nem kellesz. De mondom.. maradj nyugodtan, egy helyben, több szinonimát nem tudok sajnos. A bátyádat pedig majd máskor. Nem is vagytok olyan nagyon egyformák. * sóhajt egy mélyebbet a leányzó, mikor is Miro vállvonogatva válaszol neki. Húz még pár vonalat, majd felemeli fejét picit. *
- Párbajszakkör? Ó. És milyen volt? Nyertél? * néz a szemeibe egy pillanatra, s ekkor a ceruza is megáll kezében. Ezaz, a szemek. Arra kell koncentrálnia. S máris visszafordul a laphoz, hogy folytassa tovább művét, persze figyelve ám a válaszra is. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 2:49 pm

*Miroslav lassan lecsüccsen a mutatott fotelra, habár először még nem vágja, hogy mit is akar tőle Wera és sajnálja is, hogy nem a lány mellé ülhet, de hát van ez igy, nem minden kivánsága teljesülhet a srácnak. De úgy tűnik, hogy Wera is észrevette a kis csalódottságot, mert meg is jegyzi, hogy hogyha Miroslav jó fiú lesz, odaülhet mellé.*
-Kac-kac. Akkor igyekszem...*jegyzi meg kissé gúnyosan a lánynak a srác, hogy érezze: nem minden álma mellé ülni. Persze ha már felajánlják, el fogja fogadni a helyet wera mellett. A lány egyből rajzolni kezd és hol a papirra, hol Miroslavra pislant. A srác kezdi magát kényelmetlenül érezni és hol egyik kezére könyököl, hol keresztbe rakja a lábait.*
-Jobban jársz, ha lefagyasztasz... *morogja Miroslav és próbál egyhelyben ülni, de nem igazán sikerül neki, hiszen most a Duracell-nyuszi időszakában van, ami nem tudja teljesiteni azt a parancsot, hogy "Maradj nyugton!".*
-Kész vagy már? *morogja a lánynak Miroslav, majd közben Wera, talán azért, hogy lefoglalja Miroslav figyelmét, rákérdez, hogy hogy is telt a tegnapi nap. Miroslav csak egy szóval válaszol: párbajszakkör. A lány izgatottá válik és kiváncsian kérdez rá a dologra, hogy Miroslav nyert-e. A srác nyel egyet, majd végól magabiztosan kihúzza magát:*
-Persze, hogy nyertem. Nemesi származású vagyok, vagy mi a szösz *vigyorog a srác, majd pálcáját kezdi el nézegeti.*
-Habár néhányszor besűlt ez a szar, de amúgy minden oké volt *válaszol a lánynak. Még szerencse, hogy a lila folt a lábán annyira már nem látszik. A törés ugyan begyógyult, de a folt még egy ideig ott lesz.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 2:59 pm

- Pff.. annyira kedves vagy, hogy az valami hihetetlen. * morogja vissza a gúnyos kis kacagást imitálásra a leányzó. Egyszerűen nem tud elmenni a srác viselkedésén, na de mindegy, lehet, hogy így izgalmasabb is az egész, ám néha azért frusztráló, hogy mikor így, mikor pedig úgy viselkedik vele. Egy apró fejrázással próbál visszazökkenni a rajzhoz, ám hiába mondja Mironak, hogy maradjon mozdulatlan, csak nem sikerül összehozni egy fél perc erejéig sem a kért dolgot. Majd végül, mikor a lefagyasztás kerül szóba, Wera csak grimaszol egyet, de még kitartóan folytatja művét. Végülis ha álmából keltenék fel, lehet, akkor is le tudná rajzolni a fiút: tesójával is találkozott már, szóval nem okozna nagy nehézséget. Ám mégis a szemekre összpontosít, ami most egész könnyű, úgy tűnik, Miro nem is figyel erre, még mázli, különben tuti minden rajztudásáról megfeledkezne a leányzó. *
- Nem, de mindegy is. Képtelenség téged egy helyben tartani. * teszi le végül az asztalra a füzetet, amit ha netán Miro megkukkol, bizony egy majdnem kész rajzot láthat magáról, amint a fotelben csücsül, körbevéve köddel és a többi berendezéssel. S nem túl nagy mérető az egész, de a szemeken mégis látható az a vad tekintet, ami annyira megfogja a leányzót. Egyszóval még így, befejezetlenül is tökéletes a mű, annak ellenére, hogy Miro egy örökmozgó. Wera nyújtózkodik egyet, közben persze tovább érdeklődve a szakkörről is, s bár a fiú válasza nem tűnik neki túl élethűnek, halványan mosolyogva bólint egy kicsit. *
- Na, akkor ügyes vagy. Én tuti vesztettem volna. * ásít egy aprót a mondat végén, le sem véve szemeit a srác arcáról. * - Besült? Az bizony elég kellemetlen. De ha nyertél, akkor az egoddal sincs semmi gond, úgy látom. * mosolyodik el kissé gonoszkásan, majd újra kezébe veszi még a füzetet, húzogatva ide-oda egy-egy vonalkát, elvégezve az utolsó simításokat. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 3:08 pm

*A kis megjegyzésre, miszerint Miroslav annyira kedves, hogy nagyon, a fiú csak vigyorog és biccent egyet a lány felé.*
-Tudom. Ezért imádnak a nők*ölti ki a nyelvét Wera felé, akár egy cuki 5 éves. És arcvonásai tényleg megváltoznak és sokkal fiatalabbnak tűnik a srác. De közben megpróbál nyugodtna ölni, ami azért annyira nem megy, de Wera mégsem panaszkodik. Kitartó egy lány, az biztos és a rajz is készülget. Legalábbis Miroslav sejti, hogy wera kitartóan rajzol, hiszen keze mozog és a ceruza is serceg a papiron. A srác ásit egyet, mert kezdi unni a dolgot, habár kevesebb, mint 10 perce ül a fotelban. És még csak nem is egyhelyben. *
-Képtelenség? Ugyan már *vigyorog a fiú és habár neki lennének ötleteit a dologra, csak a sóbálványátkot ossztja meg a lánnyal. A többi marad az ő titka. A füzet lekerül az asztalra, amin egy félig befejezett arc pillant vissza Miroslavra. A fiúnak feltűnik, hogy mig a fej egyéb része alakitásra vár, a szeme tökéletesen meg van rajzolva. Csillog és az a vad és pimasz tekintet néz vissza rá, ami a tükörből is látható. Lágyan elmosolyodik, majd szóba kerül a párbaj szakkör, amit egy kisebb füllentéssel mesél el a srác.*
~Végül is mennyi az esélye, hogy találkozik a két lány? ~*kérdezi magában Miroslav és totál meg van nyugodva.*
-Köszönöm. Nem is vártam magamtól mást *fényezi magát egy kicsit a srác, majd wera megjegyzésére kérdőn pislant a lányra.*
-Miért? Nem tudsz párbajozni? *kérdez rá konkrétan a dologra Miroslav. Mikor Wera újra a kezébe veszi a füzetet, Miroslav elmosolyodik.*
-Ahogy látom, a szemem a favorite *jelenti ki gonoszkásan mosolyogva a srác és mélyen belepillant Wera szemébe, ha a leányzó felnéz.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 3:20 pm

- Ha-ha. Már amelyik. Neked is lehet nemet mondani, hidd csak el. * most rajta a sor, hogy beszóljon picit, végülis így is poénos Miroslavval a találkozás, na meg legalább meg is ismerhetik egymást kicsit, ami azért nagyon nem hátrány. Reméli azért Wera, hogy ezzel picit letörheti a fiú büszkeségét, na de a válasz még várat magára. A rajzolást persze nem hagyja abba, csak kis idővel később, addig kitartóan firkál, s bár nem teljes az összkép, de mégis felismerhető, s avatatlan szem számára tökéletes lehet. *
- Hát, ahogy látom az, bár szívesen fogadom az ötleteket az odaszögezésedre. * bök a fotelra mutatóujjával egy kíváncsi, ám annál pajkosabb mosollyal, majd mivel lepakolta az asztalra a rajzot, csak figyeli a srác reakcióit a látottakra. Na, ha mosolyog, csak nem lehet olyan borzalmas, ám Wera nem hagy sok időt a gyönyörködésben, hanem inkább pontot tesz a dolog végére, így percekig fogja még javítgatni a művet, de ahhoz már nem kell a nyugi, amiről persze Miro mellett álmodni sem lehet, nagyon úgy tűnik. A párbaj is szóba kerül, amin állítólag nyert a fiú, de ugye Wera nem tudhatja, hogy ez kamu, bár neki az sem lett volna nagy cucc, ha megtudja, hogy vesztett a kis helyes. Ám a megszólalásra csak egy halk, gúnyos kacajt hallat, majd szemöldökét felhúzva, fejét csóválva pillant Miro szemeibe. *
- Akkora az egod, hogy néha azon gondolkozom, hogy-hogy nem fulladtál még bele? * érdeklődik nyájas, ám mégis gonoszkás hangon, majd pedig a neki szegezett kérdésre csak vállat von. *
- Nem vagyok a legügyesebb varázsló, de azért így vagy úgy csak megvédeném magam. Tudod, én nem vagyok aranyvérű. * vonja meg ismét íves vállait, kíváncsian fürkészve a fiú arcát, nem tudja ugyanis, ő hogyan fog erre a tényre reagálni. Ismer olyanokat, akiknek a vér számít, hát, remélhetőleg Mironál ez nem nyom a latba túl sokat. *
- Szeretnéd, mi? * kérdésre kérdéssel válaszol, s kacsint is egyet, mondjuk igen, bírja a srác szemeit, de most már az egész rajz szépen be van fejezve, tényleg csak pár vonás és deccóóól. Na de azért állja a fiú tekintetét, most meglehetősen sokáig, s nem is pislog, meg semmi. Hűű, ez aztán a teljesítmény. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 3:33 pm

*A kis megjegyzésre tovább folytaatódik a gonoszkodás a két diák között, amit Miroslav kifejezetten élvez. Tudja, hogyha szeretné, Werát is el tudná csábitani és ez persze forditva is igaz. *
-Mindenkinek lehet. Csak lehet, hogy valaki nem viseli el *vonja fel a szemöldökét Miroslav titokzatosan elmosolyodva. Mosolya most igen csábitó, mégis kissé félelmetes és megborzongató. A kis megjegyzés mögött talán az is ott van, hogy ha kell, erőszakkal, de megszerzi azt a lányt, aki nemet mond neki. Érdekes és félelmetes felfogás az biztos, de végül is Miroslavot ez nem érdekli. A fiú önbecsülése minden esetre nem tört le ahogy azt wera várta. Semmilyen hatással nem volt rá a lány válasza, hiszen már tapasztalta, hogy ha kell, el tudja csábitani a lányt. Vagy legalábbis Wera viszonozza a dolgokat. A rajzolás közben folytatódik és Miroslav még mindig nem igazán tud nyugton ülni. Az ötletekre csak gúnyosan elvigyorodik, fintort vágva a lány felé és duzzogva keresztbe fonja a karjait maga előtt. Hamarosan azonban a rajz elkészül és a párbajszakkörről esik a szó. *
-Milyen egom? Van olyan? *vigyorog a srác, habár tudja, hogy valóban nagy egoval rendelkezik, de ez őt nem zavarja.*
-Ez csak egészséges önbizalom *idézi egyik jó haverjának beszólását. Habár nem sok barátja volt, mégis elkerülhetetlen volt, hogy összehaverkodjanak néhány hasonló vásott kölyökkel az előbbi iskoláikba az ikrek. Habár Dimitrij inkább csak Miroslavval volt, azért a srác szerzett magának néhány havert. Persze egyikkel sem tartja a kapcsolatot, de megesik az ilyesmi. Wera közli, hogy nem valami ügyes varázsló és mikor kijelenti, hogy nem aranyvérű, Miroslav szeme kicsit megrebben, majd bólint.*
-Értem *szólal meg halk, határozott hangon. Hogy zavarja-e? Nem, legalábbis olyan értelemben nem, ahogy a lány gondolná. De ha esetleg összejönnének és hazavinné bemutatni, a szülei leköpdösnék a lányt, Miroslavot pedig megrónák, hogy egy rangban alatta lévővel kezdett ki. Ezért nem is mesél el Miroslav minden lányt a szüleinek. A szülők úgy tudják, hogy Miroslavegy angyali kisfiú, aki még soha nem volt együtt lánnyal és vár a nagy szerelmre. Na pff. Hát persze...Úgy tűnik, hogy Miroslav mégsem találta el a szemet, habár tudja, hogy hatással van a pillantása Werára. Egy gyors mozdulattal felpattan, a lány elé vágtat, kezeit pedig a lány mell éteszi, úgy hajol közel hozzá. Elmosolyodik és úgy néz Wera szemébe. Arcuk között alig van néhány centi különbség, de ez pont igy jó. Wera érezheti a fiú lehelletét az arcán.*
-Nem szereted a tekintetemet? *kérdezi Miroslav suttogva. Hangja lágy, bársonyos és csábitó.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 3:50 pm

- Pedig néha a visszautasítást is el kell tűrni. * hagyja abba egy pillanatra a rajzolást, s bár valamiért úgy érzi, Miro nem ezen emberek közé sorolható, ám nem gond ez, hisz ilyennek is lenni kell. Viszont a rajz lassan elkészül, közben pedig beszélgetnek is azért, ami valljuk be, náluk igencsak nagy ritkaság számba megy. *
- Aha, nálad már mérgező a dózis, legalábbis szerintem a körülötted lévőket elkábítja elég durván. * na nem, ez most nem bók lett volna a fiú bájaira, hanem inkább leszólás, hogy néha picit vissza vehetne arcából, mert ha sokáig ajnározza magát, eljut arra a szintre, hogy addig lesz jó pasi, amíg meg nem szólal. Az meg valljuk be, elég durva volna, bár kizárt, hogy megfogadná a srác Wera tanácsát. A származásokról is szó esik viszont, s Wera azért figyeli a reakciót, bár semmi különöset nem kap rá, így hát nem is fog ezen problémázni, ha Miro sem. Na nem mintha olyan nagyon sok közük lenne egymáshoz, ugyebár.. na de ki tudja, mit hoz a sors? Vonzó egy alak, az hétszentség, de néha kibírhatatlan is tud ám lenni. Viszont a szemeire most be lesz szólva, kissé csipkelődően, mire átvándorol gyorsan Wera mellé, ami ezek után már várható is volt, hisz melyik pasi viselné el, ha jogtalanul szólnak be neki? De ma nincs szerencséje Mironak, hisz Wera még így közelről sem pirul el, sem semmi ilyesmi, s bár ebben a helyzetben képes volna leteperni a srácot, még csak hozzá sem ér, de még közelebb sem húzódik. *
- Egy szóval sem mondtam ilyesmit. De engem sem tudsz mindig megvenni vele. * na jó, talán picivel közelebb hajol, ám inkább a fiú fülébe suttogja ezt a pár aprócska szót, végül egy puszit nyomva annak arcára. Lassan leteszi lábait a földre, bele is bújik cipőjébe, majd ismét Mirora pillant, egyik karjával átkarolva a srác nyakát, de csak egy picike mosoly pihen kisimult pofiján. *
- Nem megyünk valamerre? Uncsi itt ülni. Séta, vagy valami? * kérdi nyugodtan, mert mondjuk most, hogy befejezte a rajzolást, képtelen egy helyben maradni, azért ő sem tartozik a legnyugisabb emberek közé. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 3:58 pm

*a kis megjegyzésre, miszerint a visszautasitást is el kell tűrni, Miroslav felnevet.*
-Hát nekem abban még nem nagyon volt részem. Vagy ha volt, az sem tartott sokáig *vigyorog a fiú, hiszen valóban igy van. Nem sok lányt csábitott el, nem életcélja, hoy szobájának fala tele legyen strigulákkal, de azért nem tudná megszámolni egy kezén, hány lány zúgott már bele és hány lány volt már a karjaiban. De ő tényleg nem erre gyúr. Jobban érdeklik a csinyek, trükkök és poénok. Persze, ha valaki tálcán kinálja magát és látszódik rajta, hogy olvadozik, ha a srác a közelében van, természetesen kihasználja. Weránál is valami ilyesmi történt, habár a lány azon kevesek közé tartozik, akik vonzzák is a srácot. A rajz hamarosan befejeződik és Miroslav hamarosan Wera előtt terpeszkedik, arca vészes közelségbe a lányéval. Úgy tűnik, hogy valamiért most nincs hatással a lányra, amit kicsit nehéz elhinni, de sajnos van ez igy.*
-Kár. Pedig jó lenne *suttogja vissza a srác, a puszira pedig lágyan elneveti magát. Wera felöltözik és sétára invitálja a srácot.*
-Bocs, de most nem. Van még egy kis dolgom és egy csomagot is várok *dönti oldalra a fejét Miroslav. És valahogy most tényleg nincs kedve sétálni és mára várja a tegnapi csomagot is, igy egy gyors puszi után felkapja a rajzot és eltűnik a ködben. Hamarosan ajtócsapódás hallatszik és a teremre csend ül.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-09-19, 4:14 pm

~ Áh, akkor ebből pofára esés lesz, haverkám.. ~ * gondolja magában a leányzó, s már látja is maga előtt Miro arcát, amint majd egyszer csak hoppon lesz hagyva, vagy általa, vagy valaki más által. Bár ő most egészen jól ell ilyen téren, hisz azért nem vak és nem is hülye, így hát bátran gondolhatja azt, hogy Miro is lehet csak játszik vele, ám a vonzódás, amit érez, nyilvánvalóan kölcsönös, tehát ki a fene tudja, mi lesz ennek a vicces színdarabnak a vége? Bár, a következő felvonás biztosan érdekesebb lesz, mert hogy ma Wera cseppet távolságtartó, ám mégis huncut az a puszi, amit a fiú kap arcára, ha már volt olyan nagylelkű és átpártolt Wera mellé. A rajz persze már rég kész, csak hát valamivel húzni kell az időt is, meg a srácot is. Mostanság amúgy is ez lépett elő Wera kedvenc időtöltésévé. Le sem tagadhatná azokat a reakciókat, melyeket kivált belőle Miro jelenléte, s bár hiába olyan vonzó és a többi, meg is szeretné ismerni a szép szeműt kicsit, épp ezért nem enged most vágyainak. Félő, akkor hamar megunnák ezt a furcsa dolgot, ami kettejük között van, ami elképzelhető, hogy csak egy játék, s amely játékban Wera jogosan érezheti magát jelen pillanatban nyeregben. *
- Hát, most nem vagy elemedben. Otthon maradt a lehengerlő sármod és a többi. * fűzi hozzá vigyorogva nézve a srác szemeibe, ez a kis csipkelődés bőven belefér, na meg a puszi is az arcra, ami azért valamicske kis hatást csak kivált a fiúból, így hát ítél neki még egyet, ám az picivel közelebb kerül a fiú ajkaihoz, de mégsem vészes közelségbe kerülve hozzá. Javasolja ezután, hogy mehetnének valamerre, de vissza lesz utasítva az ajánlat. Hát persze, gondolhatta volna a leányzó. *
- Oké, akkor neked is szép napot. * sóhajt egyet, a puszira csak szusszan egy kicsit, majd csak nézi a gyorsan távozó srác alakját. Persze megint be lett nyúlva a rajz, hát hogyne, mily meglepő.. nem is szól erre semmit, csak kicsit ücsörög még, aztán ő is elhagyja a ködkatlant, s valószínűleg egy kiadós ebéd után hálója lesz a cél. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-10-02, 3:26 pm

*Mostanra már egyre jobban kezdi megszokni ezt a környezetet, ezt a helyet, mely valóban magával ragadó. Most is épp egy hosszabb sétáról érkezett meg és így a célja természetesen nem más, mint a Nyugati főtorony. Eddig még nem találkozott más házba járó tanulóval, de valahogy nem is vágyik a társaságukra, sőt, egyáltalán senkiére sem. Ahogy viszont felér arra a bizonyos folyosóra, ahol a klubhelyiség bejárata is megtalálható, egy másik ajtót szúr ki magának, így lassan arra is veszi az irányt és bakancsa minden egyes lépésnél hangos dobbanással jelzi, hogy valaki közlekedik errefelé. A fiú csak kényelmesen elővesz egy fekete cigarettát, majd rá is gyújt és végül benyit a terembe. Az üres és ködös, igazán magával ragadónak tűnik, így az ajtót becsukva maga után beljebb kerül. Egyébként egy fekete bőrnadrág van még rajta, amin különböző láncok találhatóak és egy szegecses öv, felül pedig egy fekete pulcsit visel. Kabátra most nincs szüksége, nincs itt annyira hideg és bár jól áll rajta, nem fog feleslegesen megsülni, meg nem is óhajt senkinek se tetszeni. Ahogy egyre beljebb sétál végül ebben a hatalmas teremben, egy fekete bőrkanapé kerül fekete szemei útjába, így meg sem áll addig. Helyet is foglal, majd végül lassan fújja ki a cigarettának köszönhető füstadagot az amúgy is már ködös helységbe, miközben élvezi a nyugalmat és hogy itt nincs akkora zsibongás, mint a kastély más részein.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-10-02, 3:34 pm

*Illya nem akar ma túlzottan messzira menni, így elgondolkozva sétál össze-vissza a Nyugati Főtoronyban,úgy érzi, felfújja a dolgokat. Pontosabban egy bizonyos dolgot,no de nincs mit tenni. Már rápörgött a témára. Céltalanul kóvályog egy darabig, majd betéved a Ködkatlanba, ahol meglepetésére már van valaki. Egy ismeretlen srác ül bent és bagózik.*
-Te is tüdőrákban purcansz ki?
*Illya azért ennyire nem szabályszegő, ezért csak leül a kanapé szélére, s elkezd gumicukrot rágcsálni.*
-Új vagy? Illya Imbecairwen.
*Kissé csámcsogva mutatkozik be, de mint köztudott, az illemre nem ad túl sokat, így teljes lelki nyugalommal nyammog tovább.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-10-02, 3:45 pm

* Furcsa nem furcsa, egy Exortusos leányzó érkezik fel a lépcsősoron s amint ezzel megvan szépen rá is fordul a homályos folyosóra. Bár más ház klubhelyiségébe nem tud bemenni, ez nem jelenti azt, hogy a toronyban nem tehetne egy sétát. Így most egy kis sétával vegyítve érkezik meg az ismeretlen toronyba, melyen kopogó lépteivel halad majdnem végig. Ugyanis egy ajtóra lesz figyelmes, mi résnyire nyitva van, így úgy véli van is bent valaki. ~ Miért is ne? Úgy is rég találkoztam emberekkel...~ leszámítva persze szobatársait, de velük még nem alakított ki semmiféle kapcsolatot. Így belöki az ajtót s be is sétál a furcsán ködös helyiségbe, mitől nem lesz happy, kicsit a szorongás is megkörnyékezi. De ez nem tántorítja vissza a lányt, már csak azért sem, mert hangokat hall. Igaz még nem látja őket, de követi a hangfoszlányokat, így pár lépés után körvonalazódik két emberpalánta sötét szemei előtt. Érzi a cigifüst illatát, mi nem zavarja s mikor oda is ér hozzájuk meg is pillantja az ücsörgő fiút és az ácsorgó lányt. Egyiket sem ismeri.*
- Hali.* köszön nekik, amint odaért a magassarkújában, fekete nacijában és egy vállait engedni látó narancsos fölsőjében.*
- Kupak tanács? Mert ha igen és zavarok, akkor leléphetek.* valahogy úgy érzi ez a kettő egy hajóban evezik, de hogy miért, az számára rejtély.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-10-02, 4:07 pm

*Nah, ennyit a magányról és a békességről, hiszen az ajtó elég hamar ki is nyílik, majd egy fekete hajú lány sétál be rajta. Daemon csak fél pillantást vet rá, mely kissé lenéző és úgy hallgatja a további szavait a lánynak, amire csak fejét csóválja meg kissé, de nem óhajt megmozdulni és túl sok figyelmet se akar szentelni a másikra.*
- Mit érdekel az téged? *kérdi tőle kissé mogorván, igen csak ridegül szólítva meg a másikat, majd a következőkre most már fejét felé fordítja, úgy tűnik, hogy egy mindenlében kanál lányt fogott ki... éjjen.*
- Szerintem ahhoz sincs túl sok közöd... Illya. *néz a lány szemeibe, majd amikor a cigaretta elfogyott, egyszerűen elnyomja a bal kézfején, majd ez után a földre ejti a csikket. Nem zavarja a fájdalom, ahogy a parázs a húsát égeti, inkább csak kissé előrébb hajol, kezeit összefűzve maga előtt, térdeire támaszkodva.*
- Szerinted van társaságom egy ilyen undorító lányhoz, mint amilyen te vagy? *kérdi teljesen komolyan, hiszen ez a nyammogás nem igazán illendő, főleg nem a női egyedek között és ezt a véleményt el is mondja neki a fiú. Viszont ahogy kopogó lépteket hall, ismét az ajtóra pillant és egy másik lány érkezik a terembe.*
- Ez az én szerencsém. *morogja az orra alá, hiszen már itt se lehet nyugta a fiúnak. *
- Azt nagyon jól tennéd, hogy ha lelépnél... *pillant az exortusos lányra, aki a fiú szavait megfogadva szépen hátat is fordít ennek a kis társaságnak, majd el is hagyja a ködkatlant.*
- Szerintem te is követhetnéd a példáját. *pillant itt Illya felé, mivel még mindig nem tartja méltónak a lányt arra, hogy beszélgessen vele.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-10-02, 4:18 pm

*Illya kegyetlenül kineveti a mogorva fiút.*
-Bocsi, de nem írtad az ajtóra a nemlétező nevedet. Te sem vagy ám egy leányálom.
*Tovább rágcsálja a gumicukrot s közben elbámul a semmibe.Egy darabig beáll a csend, valószínűleg a srác örömére, majd miután látta, hogy a fiú saját kezén nyomta el a cigit, puszta kedvességből tesz egy ajánlatot.*
-Esetleg felgyújtsalak? Abban profi vagyok.
*Habár Illya nem az a kifejezetten bunkó típus, ettől függetlenül igencsak öntörvényű, ebből kifolyólag a kérdését is komolyan gondolta, ha kedve támad, akármikor hajlandó kicsit gyújtogatni. A nagy csöndben ücsörgés közben a kanapé karfáját kezdi kapargatni körmével, hátha esetleg szétesik. Persze ez valószínűleg nem fog bekövetkezni. Mivel a srác sem az a kedves típus, ezért nyilván nem fogja hagyni magát, s szurkálódva közöl vele egy aprócska tényt.*
-Te büdös vagy...vajon melyik a jobb illetlennek lenni, vagy az, hogy valaki nincs tisztában az alapvető higiéniai szokásokkal.
*Meg kell hagyni a lányt kifejezetten szórakoztatja a másik mogorvasága és ezt nem is rejti véka alá, hisz folyamatosan rajta nevetgél.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-10-02, 4:27 pm

*Micsoda vicces ez a pillanat, hiszen míg a lány nevetéssel próbálja meg elviselni a fiút, addig Daemon magában szórakozik, hiszen a visszavágásoknak nem éppen mestere ez a törékeny teremtmény. Xilyával jobb volt valahogy az a pár perc, amíg egymást boldogították, de hát nincs mit tenni, most valaki más akadt rá.*
- Akkor miért vagy még mindig itt? *teszi fel a kézenfekvő kérdést, majd amikor a cigaretta már a végét járja, Daemon egyszerűen eloltja azt a kezén, majd a cikk a padlón landol, nem foglalkozva azzal, hogy mi lesz vele a későbbiekben. Ahogy viszont a kedves ajánlatot meghallja, egy apró mosoly fut át az arcán.*
- Ha szívességet akarsz tenni, akkor gyújtsd fel saját magad. *áll fel lassan és indul meg a lány felé, aki úgy tűnik, hogy saját magát óhajtja szórakoztatni vagy esetleg idegesítésnek szánja, de ez így nem az igazi, hiába próbálkozik, Daemon csak kissé felkacag rajta.*
- Szerintem te pedig egy undorító kis féreg, aki mellesleg ritka ronda. *néz végig rajta, elég szépen megnézve minden apró porcikáját a lánynak, de látszik tekintetét, hogy nem tetszik a fiúnak.*
- Valószínűleg másnak se lenne gusztusa hozzád érni, még akár egy ujjal sem. *neki biztos nem, így hát lassan az ablak felé indul, majd kitárja azt, beengedve ezzel a hűvös levegőt, amelyet ő személy szerint nagyon élvez és így fél fején lévő haját szépen hátra is lendíti. A srác csak lassan rátenyerel mindkét kezével a padkára és mintha Illya ott se lenne, úgy tekint ki, beszívva a kellemes levegőt és így teljesen ki is zárva azt, hogy nincs egyedül a szobában.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-10-02, 4:35 pm

*A lányt nemigen ijeszti meg hogy a kis névtelen oltogatni próbálja.*
-Te most komolyan úgy gondolod, hogy ijesztő vagy? Mert engem egy morcos pandára emlékeztetsz. És ha hiszed, ha nem, nem kerestelek téged, arról nem tehetek, hogy itt mereszted a segged.
*Állja a fiú tekintetét, kegyetlenül vigyorogva, majd a hosszú és rettentő értelmetlen gondolatmenetet követően gondtalanul tovább eszik.*
-Mostmár mondhatnál valami újat is. Ránézésre is sötét voltál, de hogy ennyire...
*Amikor a fiú az ablakhoz sétál és nem kevéssé nőies mozdulattal dobálja haját, Illya le is csap a kínálkozó helyzetre.*
-Néha megmoshatnád. Vagy példál bukfencezhetnél egyet ott az ablakban.
*Amíg a srác az ablaknál terpeszkedik,a lány észreveszi, hogy a kanapé üressé vált, ezért kényelmesen elnyúlik rajta, nehogy a másik véletlenül is vissza tudjon ülni.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-10-02, 4:51 pm

- Nem gondolom, hogy ijesztő vagyok, egyszerűen csak annyit, hogy nincs kedvem egy magadfajta senkivel társalogni. *neki egy picit se tetszik a lány stílusa, nem ragadja magával és tényleg nem tartja nőiesnek sem. Így hát nem is foglalkozik a felesleges szótépéssel, hanem végül az ablakhoz sétál, kitárva azt és beengedve a hűs levegőt. Pár percig csak ott áll, majd ez után egy pillanatra visszapillant a másik felé, aki már az egyik kanapét be is foglalta, de szerencsére van másik is a szobában, viszont a fiú nem fogja azt már használatba venni. Inkább csak a lány kanapéjához sétál, majd megáll az ülőalkalmatosság mögött és onnan tekint le a másikra, miközben ha Illya is felfigyel, egy fekete színű pálcával találhatja szemben magát.*
- Sectumsempra. *hangzik az átok, amit nem valószínű, hogy ki fog védeni a másik, hiszen nem biztos, hogy számított ilyesmire. Így hát Illya felsője felszakad, méghozzá négy helyen, akárcsak a hús is alatta, tehát a négy mély vágás megjelenik testén és vére is megered. A kaszaboló átok kegyetlen tud lenni és ez a fiú élvezettel nézi, ahogy megered a másik vére.*
- Mondd, milyen érzés? *kérdi kíváncsi hangon, de a pálcáját nem veszi le a lányról, tehát ha bármi olyannal próbálkozna, akkor akár egyszerűen elvágja a torkát is a másiknak. Nem számít neki egy emberi élet sem, elvégre, a saját szüleit is ő tette el láb alól. Szóval most csak nézi a másikat, élvezve a szenvedését és várva a választ.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-10-02, 5:00 pm

*Illya kikerekedett szemekkel bámulja, hogy mi is történt vele,s fáj is neki, de ezt persze igyekszik titkolni, a világért sem akarna örömöt okozni neki.*
-Remélem sok pénzed van, mert mostmár tartozol.
*Állatira fáj neki, s habár arckifejezésén minden meglátszik, a szavaiból nem hagy kicsengeni semmit, továbbra is határozott. Félni nem fél, elvégre mitől? A halál úgyis elérné egyszer, így ez a része túlzottan nem foglalkoztatja, így csevegő hangon tovább mondja a magáét.*
-Figyu, felőlem rendezhetünk rituális kivégzést, de mára más programom van, szóval mi lenne, ha holnap csinálnál ki? Bár én eredetileg a Fellegtoronyból akartam kiugrani, de ez sem fantáziátlan ötlet.
*Kissé vicsorba fordulóan mosolyog, de soha nem adná fel,nem az a típus, sőt még fel is ül farkasszemet nézve a pálcával, s annak gazdájával.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-10-02, 5:07 pm

*Látja a meglepettséget a lány arcán és valahogy erre is számított. Ezek a gyerekek nem képesek másra, csak visszabeszélésre, de kissé visszafogják magukat, amikor érzékelik, hogy gond van és Illya is ezt teszi, bár látszik rajta, hogy nem igazán akaródzik neki beismerni, hogy mennyire kellemetlen ez az érzés.*
- Semmivel se tartozom neked. *mondja vállat vonva, majd ez után úgy tűnik, hogy a lány ma visszakozni akar, tehát hogy inkább hagyják egy másik alkalomra ezt a dolgot és Daemon csak elégedetten emeli kissé feljebb a fejét.*
- Egy nap haladékot végülis kaphatsz. *ezzel elfordul a lánytól, de azért fél szemmel figyel, hogy ha kell, akkor támadni fog. Nem bízik senkiben, így ki tudja, hogy Illya meg akarja-e támadni. Ha megteszi, akkor kap egy újabb kaszaboló átkot, ha pedig nem, akkor a fiú szépen el is hagyja a termet. Bemutatkozni nem fog, nem tartja értelmét és nem is érzi úgy, hogy kellene egy ilyen senkinek. Így hát teljes nyugalommal halad fel a szobájába.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-10-02, 5:13 pm

*Elképedve néz a fiú után, amikor végül az bele is törődik, hogy ma nem ér rá meghalni és néhány percig csak bambán ül az ajtót nézve.*
-Ennek elment az esze...
*Magában dünnyög, majd pólóját valahogy nagynehezen összébb ráncigálva elindul a szobája felé, hogy valamit kezdjen sérülésével, no meg persze, hogy keressen egy ép felsőt.*
-Emiatt a tahó miatt lőttek a kedvenc pólómnak...
*Bosszankodva indul meg kifelé.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2010-10-13, 1:35 am

*Lehet, hogy a Nyugati főtoronyban található ez a hely, de Lycoris még is nagyon szeret ide járni. Furcsa mód a ködkatlant nem tartja félelmetesnek és most is éppen itt található, de nem egyedül ám, hanem imádott famulusával, akit igaz még csak nemrég teremtett, de máris a szívéhez nőtt és mindig együtt vannak. Most a fekete hajú szépség egyébként a kanapén ücsörög egy fekete hosszú nadrágban és egy szintén fekete színű kötött pulcsiban és az ölében fészkelődő fekete színű vadászgörényt kényezteti. Igazán kedves kis teremtés ez az állatka, a lánykához való, aki most már hála neki is, nem érzi olyan egyedül magát ebben a kopár kastélyban, hiszen van egy beszélő társa, aki mindig vele van. Na de az örökös társ beszélget ám, így hirtelen felpattan a kis vadászgörény, majd már Lycoris nyakába is mászik.*
- Holnap elmehetnénk kirándulni... valami jó kis helyre, ahol sok a fű. Na? Mit szólsz hozzá, ugye elmegyünk? *kérdi vidáman sétálgatva a lányka vállain, majd ismét bele is pottyan az ölébe. A leányzó viszont csak felnevet és agyon dögönyözi a kicsi állatkát.*
- Persze, oda megyünk, ahova csak szeretnél. Seol szigetén van pár szép hely. Csak nehogy elvessz nekem. *mondja a kis állatka orrára koppintva, aki csak kedvesen nekidörgölőzik a lányka kezének, örülve az aggodalom miatt és hogy így törődik vele a lány.*