Ködkatlan

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-06-02, 3:44 pm

*Mai napon sikeresen vissza alszok, miután felkelek és keresek egy jó könyvet. Mikor ismét felébredek avval kell szembesülnöm, hogy már délután van így hát összeszedem magam és elindulok a kastélyba. Csak a klubhelyiség küszöbét lépem át mikor már rögvest támad egy ötletem. Mivel nem ismerem a tornyomat elhatározom, hogy felfedezem. Az első ajtó mögött egy ködös teremet vélek felfedezni. Mink rögvest kiderül már vannak oda bent. Felismerem a lányt ki a kanapéban ül. Ettől még jobban mosolygok, majd odalopakodok a háta mögé és megijesztem. Lehet, hogy ettől gonosz vagyok, de hát most keltem fel és ilyenkor elég érdekes hangulat hullámaim vannak... Ijedtében felugrik és 180° fordulatot végez. Kicsi megbánás ül ki az arcomra, de a mosoly sem tűnik el. Nagyon úgy tűnik nem veszi a szívre a dolgot. Mitől kicsit meg is nyugodok.*
-Azért örülök, hogy nem kaptál szívrohamot. Az újjá élesztés nem az én reszortom... Bár olvastam valamit a Halott mágián..., de ugye ott halottnak kell lenni... és hát...*inkább legyintek egyet, mert teljesen belegabalyodok és a végén valami olyasmi jön ki, hogy meg akarom ölni. Ami persze nem igaz. Inkább felteszek egy kérdést amiből meg tudtom, hogy itt van-e Roxy.*
-Lehet hogy együtt buliztak az éjjel és azért alszanak még mindig. Jó bár most én is vissza aludtam pedig találtam egy jó könyvet és csak az első húsz oldalkára emlékszem...*Beszédes kedvemben vagyok nagyon úgy néz ki, de nem is bánom, hogy kitudom magam beszélni valakinek. Remélem ezt Fruzsi sem bántja, hogy ő most az áldozati bárány... Megkérdezem, hogy mi történt vele és amit mond igen csak dicséretre méltó.*
-Na, gratulálok! Ez örömmel hallom.*Mosolyom ha lehet még széllesebre húzom. Úgy nézek körül a teremben érdekes, de már láttam furcsábbat is. Az idézőkör kicsit felhívja a figyelmemet, de inkább visszaterelem a tekintetem a leányra.*
-Velem nem történt semmi csak egy nem komplett varázsló megtámadott az erdőben..., de itt vagyok egyébként ismerkedtem egy-pár emberrel...* Mesélem és tudom, hogy nem érdekes, de hát nem történt semmi izgi. Amit hallok tőle nem lepődök meg hisz nem varázsló családból származik bár én sem láttam minden nap ilyet.... Főleg azért nem mert nem nagyon értetem egyet a szüleimmel...*
-Még nem most járok először így a nyugati toronyba, hogy nem megyek sehova hanem itt maradok. Vannak ennél furcsább, dolgok is, de az már egy másik téma. Amúgy nekem épp ezért is tetszett meg rögvest.* Mondom majd hátra dőlök minek hála rá esek a kanapé "párnájára". Fektemben elő halászom a könyvemet, majd ismét felkellek.*
-Te ismered ezt a könyvet?*Kérdezem és felé mutatom. Majd a válasza után egy másik témát választok.*
-Szerinted meddig lesz ilyen bolond az idő? Hisz a bolond idő áprilisban van... Én bolond vagyok?*kérdezem majd kicsit elgondolkozok a saját kérdésemen.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-06-02, 4:08 pm

- Én is. És szívesen gyakorlom veled a tanult varázslatokat, de azért a meghalós részt inkább kihagynám.*horkantok fel nem túl nőiesen. Való igaz, hogy megrémültem kicsit, de ebbe azért nem pusztulok bele, amúgy sem ártana, ha visszafognám a rémüldözős természetemet, mert nem biztos, hogy túl jól járnék vele ebben az iskolában. A szavaira csak bólogatok, na nem azért mert zavar, amit mond, egyszerűen csak nem akad semmi hozzáfűznivalóm. Én nem vagyok túl beszédes, sose voltam, így örülök neki, hogy Ashiból nem kell mindent harapóforgóval kihúzni.*
- Megtámadtak? Miért? És nem történt semmi komoly?*pillantok felé elkerekedett szemekkel, mikor hallom szavait. Ez nekem nem tűnik kis semmiségnek, tehát nagyon is érdekel, hogy mi történt előtte, közben és utána. Na meg persze azt is szeretném tudni, hogy mit ne csináljak, hogy elkerüljem a hasonló szituációkat.*
- Meglehet, hogy vannak, de azért ez is érdekes. Valóban jól néz ki, bár engem egy kicsit..hát nem tudom jól megfogalmazni, talán megszeppent.*vakarom meg fejem. Nem tudom rendesen elmondani, hogy mit is érzek a hellyel kapcsolatban. Tetszik nekem, ehhez kétség sem fér, de valahogy taszít is, mert hát egyáltalán nem tartom természetesnek ezt az egészet. Persze ebbe nyilván nagy mértékben beletartozik az is, hogy milyen környezetben nőttem fel és milyen neveltetést kaptam. Rápillantok a felém mutatott könyvre, majd kissé előre hajolok és el is veszem tőle, ha engedi, hogy alaposabban megszemléljem. A borítója nem rémlik, ahogy a címe se, de attól még előfordulhat, hogy olvastam, így belelapozok és a fülszövegre is vetek egy pillantást.*
- Nem ismerem. Jó könyv?*nyújtom is vissza neki, majd kíváncsian figyelem, hogy milyen véleményt alkot az irományról. Abból, amit a tartalmáról olvastam nem lehet olyan rossz, de attól még érdekel, hogy Ashi mit gondol róla, ha pedig úgy véli érdemes elolvasni akkor vagy kölcsönkérem tőle, vagy szólok apunak, hogy szerezze meg nekem.*
- Fogalmam sincs, de remélem, hogy nem sokáig, nem túl kellemes, hogy sose tudom, hogy mikor kezd el esni, na meg, hogy megfagyok vagy megsülök majd.*csóválom fejem enyhén morcosan. Nem szeretem a kiszámíthatatlan dolgokat, ahogy a hirtelen változásokat sem, így az ilyen időjárás kész kínszenvedés tud lenni. A következő kérdése hallatán viszont megütközve bámulok rá egy ideig.*
- Nem gondollak bolondnak, de mégis honnan jött ez a kérdés?*pislogok felé egy darabig. Tényleg nem értem miként jutottunk el ide, nekem nem tűnik témába vágó dolognak, de hát ő tudja. Mindenesetre nem tartom sem bolondnak, sem furcsának, annak ellenére, hogy vannak érdekes megmozdulásai, így válaszolok is a dologra.*
- Nem vagy éhes? Ma még nem ettem semmit, talán ideje lenne.*vetem fel az öltetem, hogy talán mehetnénk bekapni valamit. Persze kibírom még egy ideig, ha ő esetleg nem akarná elhagyni ezt a szobát.*
- Van valami terved a nyárra?*kíváncsiskodom tovább. Nekem rengeteg van és nyilván ő is kitalált már pár érdekes elfoglaltságot, legalábbis magamból kiindulva így gondolom.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-06-02, 4:50 pm

*Elmosolyodok a felajánláson, de azért csalódott is vagyok, hogy nem akarja feláldozni magát a tanulás érdekében. Bár én sem tenném meg bár milyen szépen is kérnének. Az életem az enyém. Lehuppanok a lánnyal szembe, majd beállás nélkül jár a csöpp kis szám. Nem tudom miért, de most ilyen hangulatom van, hogy szívesen beszélek. Szerencsére jó közönséget találtam akit nemigazán zavarja, hogy itt én beszélek egy folytában. Megemlítem neki azt a kis incidens azzal a varázslóval és ez azért felkelti a figyelmét. Kicsit nyúzott képet vágok mikor kéri meséljem el. Nemigazán tudom hol kezdjem.*
-Elmentem az erdőben gyakorolni a Halott mágiát és mikor végeztem a gyakorlással jöttem volna vissza, mikor a semmiből kiugrik egy varázsló és pácát ránt rám, majd megéget és elszalad. Elég nagy mákom volt, hogy kérdezősködtem az iránt hogy mit is tanultak eddig ebből a tantárgyból vagy különben ott hagytam volna a fogam... Röviden ennyi. *Hadarom el nem tudom hogy valamit letud e belőle szűrni vagy sem, de a részletezéshez már nincs kedvem. Ép ezért is dőlök hátra és veszem elő a kis könyvet. Odaadom Fruzsinak hogy jobban szemügyre vehesse.*
-Nekem nagyon tetszik, főleg hogy egy jó kis krimi*rókamosolyommal nézek rá. Mikor vissza veszem fellapozom egy kicsit és beleolvasok, de aztán rögvest le is teszem mert nem szeretném lelőni magamnak a poént. Általában elszoktam ezt a ballépést követni és úgy már nem élvezetes. Aztán elkezdünk beszélgetni az idő járásról. Őszintén szóval nekem nincs nagyobb bajom a kiszámítatlan idővel csak süssön a nap és legyen jó meleg majd irány a strand. De ilyen időben nem merek menni napozni. Végig hallgatom a mit mond és meg is értem. A következő kérdésemre kicsit meg lepődik, de a válasza igen megnyugtató.*
-Áprilisi vagyok és azt szokták mondani hogy az április a bolondok hava... Ezért kérdeztem, hogy igaz-e. Amúgy nem kell nálam az ilyen hirtelen jött téma váltás miatt meglepődni én már csak ilyen vagyok.*Magyarázom majd fegyelem a hogy a köd hol lejjebb hol feljebb ereszkedik/húzódik. A kérdésre elgondolkozok egy kicsit majd válaszolok egy pár másodperc múlva.*
-Szívesen ennék én is mert elégé éhes vagyok én sem ettem ma semmit pedig elégé vonzott Tequila tápja...*mosolyodok el majd fel állok és indulok is. Közben válaszolók a kérdésére.*
-Van nem is kevés. Először is tanulni, tanulni, tanulni ja és tanulni. Majd sportolni, a kutyámat tanítgatni strandra menni meg ilyesmik, neked van már terved?*kérdezem ha jön. Majd hozzá fűzök még egy kérdést.*
-Te mit szeretnél enni?*Kérdezem ha jön ha nem akkor megállok és megvárom hogy mondjon valamit. Hogy mért nem megyünk...*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-06-02, 5:22 pm

- Érdekes. Furcsa emberek vannak errefelé. És nem mondott semmit arról, hogy mért támadott meg?*kíváncsiskodom még egy picit. Ennyiből nem sok mindent tudok leszűrni, csak annyit, hogy valami elvetemült alaknak nem volt jobb dolga, mint diákokra rátámadni. Na de a lényeg, hogy megúszta különösebb gond nélkül.*
- Ha jó, akkor lehet én is elolvasom majd.*bólintok egyet, hogy megerősítsem saját szavaimat és még egyszer meglesem a könyv címét, hogy tudjam mit kell majd megszereznem. Végül az időjárás is szóba kerül, s kifejtem, hogy nekem a mostani annyira nem a szívem csücske, na de majdcsak megjavul valamennyire és már nem kell azon aggódnom, hogy mit is vegyek fel, hogy minden eshetőségre felkészüljek. Amíg pedig ez nem jön el, inkább ki se teszem lábam a kastélyból, az a legbiztosabb megoldás.*
- Ó értem. Nem gond a témaváltás, csak hirtelen nem értettem, hogy miként jutottunk ide. Meg azt hittem, csináltam valamit, ami miatt úgy érezted, hogy bolondnak tartalak.*vonom meg a vállam és őszintén csillogó szemmel pillantok rá. Mert hát szerintem semmi ilyesmit nem tette, de aztán ki tudja. Mindenesetre jó, hogy nem emiatt volt a kérdés, csupán eszébe jutott hirtelen. Az ötletemre pedig, miszerint jó lenne enni valamit pozitív reakciót kapok, így fel is állok, majd bevárva Ashit megindulok lefelé.*
- Én szerintem visszamegyek egy időre Magyarországra, a többi időt meg majd itt töltöm el, én is terveztem strandra menést, meg vásárlási körutat és tanulást persze.*felelek. Ezenkívül mondjuk még van pár tervem, de azokról egyelőre nem tudom, hogy mennyire valósulnak majd meg, így inkább nem mondok semmit.*
- Nem tudom, talán gyümölcslevest és valami könnyebbet mellé.*gondolkozok el egy kicsit. Igaz, hogy nagyon éhes vagyok, de nem akarom elrontani a gyomrom azzal, hogy hirtelen teletömöm, ezért is döntök úgy, hogy valami kevésbé megterhelővel kezdem. S míg ezen merengek el is indulok a megfelelő irányba, majd a kellemes tempónak hála nem sokkal később már a nagyteremben haladok az exos asztal felé.*
- Remélem nem gond, hogy ide ülünk.*pillantok Ashi felé, miközben leereszkedek kedvenc helyemre és szinte azonnal merek magamnak egy kevés, ízletesnek tűnő meggylevest. Amit lassan kanalazok a számba, minden falatot kellően élvezve.*
- És mit tervezel a nap maradék részére?*pillantok felé néhány falat után egy újabb kérdést feltéve. Igaz, hogy evés közben nem szokás beszélni, de azt se szeretném, hogy kukán üljünk végig, ezért is folytatom a félbehagyott társalgást.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-08-27, 2:19 pm

*Jelen pillanatban éppen a kanapén fekszem, jobb kezem lelógatva a padlóra, szemeimet behunyva pihentetve, mivel elég hosszú volt az este és most jól esik egy kis pihenés itt, ahol nem zsibongnak a diákok. Komolyan, mintha valami óvodában lennék... egyszerűen borzasztó, de csak kibírom, főleg most, hogy már céljaim is vannak, tudom, hogy mit szeretnék ez az év után. Tehát bakancsos lábaim a kanapék egyik karfáján találhatóak, a másikon pedig furcsa frizurás fejem, szemeim ugyebár lehunyva, derekamnál pedig ott van a pálcám is. Mivel most már nincs kánikula, így egy hosszú nadrágot vettem fel, szegecselt övvel és különféle láncos kiegészítőkkel, felülre pedig egy teljesen fekete színű, rövid ujjú póló került, semmi extrával. Kezeimen szegecses, fekete, bőrből készült karkötők találhatóak, körmeim pedig szintén a fekete színében díszelegnek. Úgy hiszem, hogy megfelelő most ez a megjelenés, amúgy se szándékozom sehová se menni, jó is, hogy ez a ködös hely itt van a nyugati toronyba. Apropó köd... ismét ellepte ám a helységet, így engem se oly könnyű kiszúrni, de ha valaki közelít hozzám, akkor talán nem esik rám, mivel feketeségemnek hála mégis kitűnhetek egy picikét. *
~ Nem is tudom, hogy miért nem járok ide gyakrabban, most jó ez a lazítás. ~ *fut át közben a gondolat az agyamon, miközben bal kezem fejem mögé kerül, így jobban meg is tartom magam, majd apró sóhaj után döntök úgy, hogy megpróbálok elszundítani, legalább egy fél órácskára.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-08-27, 2:46 pm

*Ez sem az a nap, amikor a szigeten fog bóklászni, ezt már akkor eldöntötte, amikor felébredt. Egy ideig elég volt a zűrös kalandokból, úgyhogy az elkövetkezőkben majd inkább a toxicológia szertárból szedi össze a hozzávalókat, ehhez viszont először alaposabban is utána kellene néznie, hogy mik is azok pontosan és hogy kell elkészítenie azt a fájdalom port, amit beígért Tarkhnak cserébe a kviddicsedzésért. A szobában nem szeret tanulni, a klubhelyiség kissé zajosnak bzionyult, amikor leérkezett, így elindult valami tanulásra alkalmas helyet keresni hóna alá csapva a spirituális ismeretek tankönyvét, meg a toxicológia jegyzeteiből az említett szerre vonatkozó lapot. Pálcája rövid farmer szoknyája zsebéből kandikál ki, szokásszerint, csak el ne törjön véletlenül. A piros- fekete kockás ing ujja most is könyékig feltűrve, végtére is tanulni készül, és az energiabefektetést igényel, surranói a fekete harisnyával pedig már a megszokott képhez tartoznak, ha róla van szó. Hajából laza kontyot csavart, amiből éppen a pennája áll ki, valahol mégis tartani kell, hogy biztos ne felejtse ott sehol. Már benézett pár helyre, de egy sem volt annyira csendes, mint ez itt, igaz, ködös is rendesen, de hát az fogja a legkevésbé zavarni, egyelőre mindenképpen elégedetten mosolyodik el, és hóna alatt a könyvvel előkotorja a fülhallgatóját, ám úgy tűnik ez nem volt a legjobb döntés, a mai napra, mert amíg azzal babrál, sikeresen megbotlik. Valahogy fél lábon egyensúlyozva még sikerül megállnia azelőtt, hogy elesne, a könyv azonban hangos csattanással landol a földön, a fülhallgató meg gyönyörű ívben repül még tovább.*
- Remek. *mororgja félhangosan, összekotorja a könyvet, majd tovább megy és észreveszi a fekete foltot is, elhúzza a száját közben, még remekebb, hogy a közönsége is volt, végül sóhajt egyet, és megmukkan.*
- Bocs. *mondja, meg sem nézve, kihez van szerencséje, csak felveszi a fülhallgatót és már indul is keresni magának egy sarkot, mielőtt még véletlenül is kioktatná bárki, hogy nézhetne a lába elé.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-08-27, 2:53 pm

*Ahogy lassan vánszorognak egymás után a percek, úgy érzem egyre jobban, hogy kezd magával rántani egy bizonyos álom, már szinte magam előtt látom a képeket és fel se tűnik, hogy valaki a szobába settenkedik, úgy szuszogom egyre halkabban, egészen a hatalmas csattanásik, melynek hála szívem is megdobban, jó erősen, majd fel is ülök, úgy vonom össze szemöldökömet, majd szúrom is ki az ügyetlen nőszemélyt, ki egy szóval próbálja elintézni ezt az egészet.*
- Csak egy bocs? Tudod, valaki itt pihenni akart, te pedig itt ügyetlenkedsz? *förmedek is rá, de aztán hamarosan rájövök, hogy én ismerem ám ezt a leányzót, így mosolyodom el kissé és miközben tovább indulna, csak nyugodtan ledobom lábaimat a padlóra, így használva most már normális ülésre a kanapét, majd előre hajolok, térdeimen megtámaszkodom és picit fel is mérem a másikat.*
- Hát te meg mit keresel itt? Ha csak az én társaságomra vágysz, nyugodtan megszólíthattál volna egyszerűbben is, ekkora zajt csapni felesleges volt. *simítom is hátra beszéd közben az előre kerülő hajtincseimet, majd végül hátradőlök, lábaimat lazán előre nyújtom, így hogyha a lány továbbra se figyel, könnyedén hasra is eshet bennük.*
- Rég láttalak, hogy megy a dolgod a suliban? *nem hittem volna, hogy fogunk mi még találkozni, de úgy tűnik, hogy mindez sikeresen megtörtént, szóval most már akár dumálhatunk is egy kicsikét. Bár magányra vágytam, annyira nincs bajom ezzel a csajjal, néha pedig rám is rám fér egy kis társaság.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-08-27, 3:10 pm

*Nagy igyekezetének hála a végén ő csap zajt a teremben, pedig éppen hogy csendes helyet keresett, és mivel egészen addig észre sem vette azt, hogy más is tartózkodik itt, ezért is igyekszik mihamarabb a legtávolabb húzódni, nehogy bárkinek is kinyíljon a bicska a zsebében. A hang azonban megállítja és meg is fordul egészen meglepett arcot vágva. Ismerősre végképp nem számított. *
- Daemon? *pislog, bár az alapján, amit lát, teljesen egyértelmű, hogy ez igen is a piromán srác az Inflatusból, akivel egész jól elszórakoztak pár hónapja a szigeten. Mély levegőt vesz, és futja is egy félmosolyra, még mielőtt ismét megszólalna. *
- Arról se volt fogalmam, hogy van itt valaki és nem akartam zajt csapni, csak megbotlottam. *vonja meg a vállát, és a kezében tartott fülhallgatót végül inkább belgyömöszöli a zsebébe a pálca mellé, úgy tűnik, egyelőre nem lesz alkalma használni. *
- Különben azt hiszem, nem ez lett volna az első hely, ahol kereslek, csak túl nagy a zaj a klubhelyiségben, és tanulnom kellene spirituális ismeretekből is valamit végre. *válaszol megrázva a fejét, és átlépve a fiú kinyújtott lábain inkább letelepedik egyelőre teljesen önkényes alapon a kanapé karfájára, térdére téve a könyvet. Így egyik lábát lógathatja a levegőben, a másikkal meg éppen szilárd talajon van, ez tökéletesen megfelel most neki. *
- Nem sokat voltam itt, szóval most igyekszem elérni, hogy az új tanévben másodéves lehessek... és szeretnék kviddicsezni, amennyiben sikerül összehozni egy csapatot. Egyéb nem sok történt. Veled mi van? *kérdezi, miután ő válaszolt részéről, és közben a fiú felé fordítja a fejét. Vele aztán tényleg ritkán találkozik. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-08-27, 3:18 pm

*Az embert ott is meglephetik váratlan ismerősök, ahol nem számít rá. Sajnálatos módon most is ez történik, de miután rájövök arra, hogy ki is merészkedett be erre a ködös helyre, már nem is bánom annyira, hogy így alakult.*
- Szerinted ki más lennék? *kérdezek is vissza, amikor a nevem hallom, mivel úgy hiszem, hogy vagyok oly egyedi, hogy normálisan emlékezzenek rám és addig jó Athalie-nak is, amíg mindez így van. *
- Megbotlottál? Nem hittem volna, hogy kétballábas vagy. *vigyorodom is el pimaszul, miközben a másik szoknyáját fixírozom, de csak pár rövid másodpercre, ez után pedig már folytatom is a csevegést a lánnyal. Nem tudom még, hogy vajon milyen hosszúra is nyúlik ez a társalgás, de egyelőre nem tervezem, hogy távoznék.*
- Áh, szóval érdekel a spirit. Bár ha jól rémlik, akkor cruos vagy, szóval illene is valamit összehoznod. *döntöm is meg picikét a fejem, majd ahogy átlépi lábaimat, csak nyugodtan követem tekintetemmel, miközben le is telepszik nem túl messze tőlem, a karfára.*
- Én is így vagyok vele, az egyetem mindenképpen vonz, szóval remélhetőleg sikerülni fognak a terveim. *bólintok is rá, de a kviddics említésénél csak egyszerűen elhúzom a számat.* - Soha nem volt az én sportom, te mégis mit eszel rajta? *kérdezek is rá, majd ez után lassan felkelek, pár méterrel eltávolodom Athalie-tól, végül pedig szembe is fordulok vele, úgy nézem meg a nem túl nehéznek látszó lányt.*
- Velem jelen pillanatban az van, hogy előveszem legnormálisabb énemet és segítek neked egy kicsit tanulni spiritre. Mit szólsz? *még nem teszek semmit, majd csak akkor, hogyha belemegy mindebbe. Nem erőszak, de igazából nincsen választása, bár ő ezt még nem tudhatja. Szóval nyugodt szemeimmel méregetem tovább, miközben már össze is áll a fejemben a nagy terv.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-08-27, 3:41 pm

- Jól van na, csak meglepődtem. Nehéz lenne téged elfelejteni. *jelenti ki megvonva a vállát, majd elhúzza a száját arra, hogy kétballábas lenne és megrázza a fejét. *
- Csak nem figyeltem. Mindegy. *morogja és inkább nem megy bele, hogy mi is történt pontosan, nem szeret magyarázkodni, ehelyett inkább kikerüli az újabb lehetséges akadályt, történetesen Daemon lábait, és letelepedik. Kérdőn vonja fel a szemöldökét arra, hogy mit is kellene neki cruosként összehozni. *
- Mondjuk. Az árnymágiát jobban szeretem, de miért kell feltétlenül összefüggenie annak, hogy melyik házba járok és mit szeretek? *kérdezi, mert neki aztán már végképp nem világos, miért szúr szemet mindenkinek, hogy például a toxicológiát is szereti, nem csak az árnymágiát, és miért olyan nehezen érthető az, hogy nem csak egy dolog érdekli. Mindent szívesen tanul, ami új számára. Az egyetem hallatán azért összehoz egy mosolyt.*
- Sok sikert hozzá. *mondja, majd a kérdésre megvonja a vállát, majd elmosolyodik maga elé nézve. *- Kíváncsi vagyok, terelőként mi az a határ, amin túl mondjuk kiállítanak. Hallottál már Kevin Broadmoorról? *kérdezi végül, azért annak ellenére, hogy csapatjáték, tényleg érdekli egy kicsit a kviddics. Nem feltétlen azért, mert szocializálódhat közben, sokkal inkább kíváncsi arra például, amit mondott. Amint a fiú megmozdul, érdeklődve nézi, merre is megy, aztán ha már ott áll előtte, felnéz egyenesen az arcába, aztán egy félmosoly kíséretében bólint.*
- Azt, hogy rendben. Mivel nem sok órán voltam, eléggé párhuzamos vagyok... ezzel is. *húzza el a száját, és az utolsó szavakat alig lehet hallani, de inkább magának is mondja, nem Daemonnak. Közben fel is áll, kezében a könyvvel, és kinyitja a tartalomjegyzéknél. *
- És... mivel kezdjük? *kérdezi a címeket böngészve közben, miközben két kézzel tartja a könyvet. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-08-27, 3:55 pm

*Szavaival igazán meglep, mivel bár egyedi figura volnék, azért nem hiszem azt, hogy annyira nehéz lenne elfelejteni. Mindenesetre azért valahol jól esik, de ezt mégse mutatom ki, nem szokásom az ilyesmi, talán Athalie-val még normális is voltam, sokakkal ellentétben.*
- Hát előfordul, de a lényeg, hogy egyben vagy. Pedig érdekes lett volna, ha a lábaim előtt heverve lelek rád. *játszom is el a gondolattal és ha arcomra néz, láthatja, hogy élvezném a helyzetet. Ez vagyok én, nem igazán hat meg az, hogy nem illene ilyesmire gondolnom, én kimondom azt, ami bennem van és szeretem, hogyha mások megalázkodnak előttem, szóval ez még simán elfogadható lett volna. Viszont mivel ez nem történt meg, nem is tudok úgy agyalni, mint szeretnék, inkább érdeklődni kezdek tőle, hogy valamiféle normális beszélgetést alakítsunk ki egymás között, de amikor meghallom a kérdését, csak vállaimat vonogatom meg kissé.*
- Talán azért, mert rám illik és én magamból indultam ki. Mondjuk az tény, hogy elsőben nem voltam oda a jelmágiáért, akkor már inkább az árnymágia, de a többi évre nálam igaz, hogy a házam tárgyait bírom a leginkább. De ezek szerint te amolyan korcs vagy. *hogy bunkó lennék? Igen, meglehet, de szavaimat is úgy ejtem ki, mintha nekem fel se tűnne, hogy mit mondok a lánynak, teljes a nyugalmam és még mesélni is kezdek, hogy az egyetemmel kapcsolatban én is tervezgetek ám. *
- Kössz, bár ez nem siker kérdése! Biztos vagyok a dolgomban! *jelentem is ki neki egoistán és bár kedves tőle, hogy ilyeneket mond, én ezt mégis képtelen vagyok értékelni. Inkább a kviddicsről való beszédét hallgatom, mely nem túl érdekes, de ha ennyire mesélni akar, hát mondja csak.*
- Nem, fogalmam sincs, hogy ki az. *felelem is egyszerűen, majd inkább felkelek a kanapéból, így teszek pár lépést a lánytól, majd vele szembe fordulva mondom is el neki, hogy mire számíthat tőlem, és mivel belemegy, meg is kezdődhet nemsokára a gyakorlásunk.*
- Pedig az órák nem rosszak, még az én számomra se. *felkel, majd a könyvbe pillant, de én csak mosolyogva csóválom meg a fejemet is.*
- Hol tartotok? Melyik tananyagnál? *bár nem tűnök strébernek, mégis elég nagy tudás van ám mögöttem. Mindenesetre Athalie azt veheti észre, hogy a könyv mozgolódni kezd a kezeiben és ha engedi, akkor az az asztalon is köt ki, tekintetem pedig követni is kezdi a könyv útját.*
- Ez volt a pszichokinézis, de hasznosabb is lehet ám! *és ekkor a lány emelkedni kezd a földről, én pedig tekintetemmel követem ám, hiszen ez kell ehhez a fajta varázslathoz és egészen a falig emelem a másikat, hogy végül ahhoz tapasszam úgy, hogy ne tudjon megmozdulni se, én pedig lassan indulok oda hozzá, míg közvetlen előtte nem állok meg, így jobb kezemmel lágyan végig is tudok simítani csinos pofiján.*
- Na, hogy tetszik? *kérdezek is rá most már halkabban, de még mindig figyelek arra, hogy a koncentrációm ne szakadjon meg és a falnál maradjon, legalább egy kicsikét. Viszont fájdalmat nem okozok, szóval talán nem fog hisztizni a kicsike.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-08-27, 4:24 pm

*Neki kellőképpen megmaradt pár infomráció, például a denevér meg a pirománia is, úgyhogy nem csak a levegőbe beszél, tényleg nem feledkezett meg Daemon-ról. Közben kissé szarkasztikus mosolyra húzódik a szája. *
- Szeretnéd... *jegyzi meg, annyira azért nem kétballábas szerencsére, hogy ez meg is történjen, legalábbis remélhetőleg nem. Minden esetre örül neki, hogy utolsó pillanatban sikerült megállni és csak a könyve esett egy nagyot. Az egyetemhez sok sikert kíván, aztán megfelhúzza a szemöldökét és egy aprócska ránc is megjelenik a homlokán a válaszra, aztán megvonja a vállát. *
- Tudom, de attól még ezt szokták mondani, vagy mit... kell letörni a lelkesedésemet, pedig már majdnem normálisnak tűnhettem. *jegyzi meg, és már majdnem nevet is közben. Annyira azért nem feltétlen erőlteti, hogy normálisnak látszódjon, csak mintha már sikerült volna a nagynénjének újabban ezt-azt belenevelni. Meg talán az új védővarázsnak sincs annyi negatív hatása, mint a réginek, ki tudja. Még a végén megbarátkozik néhány kortársával. *
- Akkor mindegy. Felejtsd el. *közli egy legyintés kíséretében, nem annyira fontos, most amúgy sincs kedve hirtelen a Falmouth Falconsról meg az agresszív játékukról kiselőadást tartani. A kérdésre felpillant és megvonja a vállát, és válaszol.*
- Mondtam, hogy nem voltam az iskolában, különben jártam volna órákra. A bilokációig eljutottam, de tovább fehér folt az egész... hééé... ezt... ezt te csinálod? *meglepődve pislog a mozgolódó könyvre, elkerekedő szemekkel nézi, ahogy eléri az asztalt, aztán meg a fiúra bámul. *
- Hűű... *jegyzi meg egy elismerő bólintással, amikor Daemon közli, hogy ez a pszichokinézis, és folytatná is a mondatot, de még jobban meglepődik, akkor azt tapasztalja, hogy ő kezd emelkedni. *
- Naaa... elhiszem én, hogy ilyenre is hasznos lehet, de repülni kizárólag seprűvel szoktam... Daemon... utálom, ha rajtam gyakorolnak... *a fenyegetőzéssel és a hisztivel nem próbálkozik, már megszokásból sem, hiszen az nem szokott jól végződni. Bár abszolút nem újdonság, hogy megint kísérleti alanynak érezze magát, éppen csak az a meglepő, hogy ezt most nem a nagybátyja műveli, hanem Daemon, akitől valamiért nem számított erre. Elhúzza a száját, amikor már a falhoz szorították, és egy fokkal sápadtabb lesz. Itt most fogalma sincs, mire számítson, talán ezért is lepődik meg, hogy a fiú végigsimít az arcán.*
- Klassz, de elengedhetnél most már, nem gondolod? *kérdezi, és a hangja még határozott is mellé, csak a szemén látszik, hogy bár nem fél, azért fogalma sincs róla, mit akar ezzel most a fiú. Közben mély levegőt vesz, és igyekszik nyugodt maradni, abból szokott a legkevesebb baj kisülni. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-08-27, 4:46 pm

*Ez vagyok én, képtelen vagyok megállni a megjegyzéseimet, de ahogy hallom, Athalie mintha meg lenne edződve, nem vesz semmit se a szívére és még csak hisztit se látok, ami őszintén meglep, de belül jutalmazom ám egy bizonyos pozitív ponttal, amelyet ritkán adok bárkinek is, főleg azért, mert általában másképp reagálják le szavaimat és tetteimet is.*
- Hát igen, ezt eltaláltad, szeretném. *kacsintok is rá jókedvűen, majd végül a tanulás is szóba jön, ahogy a házak és azok tantárgyai is, de nem törődünk túl sokáig mindezzel, inkább tovább beszélgetünk, így hát a kviddicsről is ejtünk néhány szót, majd pedig jöhet a gyakorlás is. Ott hagyom hát egyedül egy kis időre a kanapén, majd pedig már érdeklődöm is tőle, hogy vajon hol tartanak.*
- Te aztán tényleg le vagy maradva, hát ilyet... *csóválom is meg a fejemet, de azért arcomon mosolyom is látszik. Jöhet végül a tréfa, tehát a könyv el is kerül Athalie kezéből, ugyanis teljesen feleslegesen tartogatja azt, majd már hallom is a kérdését, amin nevetnem kell.*
- Szerinted mégis ki csinálja? Persze, hogy én! *teszem is fel az egyértelmű kérdést, majd ez után jön a lányon való gyakorlás is, így érezheti ez a szépség, hogy lassan fel lesz emelve és bár nem tetszik neki, ez engem egy picikét sem izgat.*
- Ne félj, nem bántalak! ~ Most nem. ~ *tényleg nem akarom, így a falhoz is taszítom és bár érezheti azt, mégsem fáj neki, én pedig felé közeledve érek is hozzá, de csak egy kis időre, mivel érzem ám, hogy nem érdekli a dolog, mintha teljesen hidegen hagyná, én pedig csak bólintok, szemeimet egy pillanatra lehunyom, ő pedig már el is szakad a faltól, tehát ismét saját lábain állhat.*
- Csak gondoltam játszunk egy picit, de ha nem, akkor nem. *vonok vállat, majd szó szerint hátat is fordítok a másiknak, így sétálok vissza a kanapéhoz, amin ismét elfekszem úgy, ahogy az előbb, tehát sehol nincs rajta most már szabad hely, még a karfán se, kezeim pedig a fejem mögé kerülnek, tehát fő a kényelem.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-08-27, 5:15 pm

*Vállat von, még lehet olyan szerencséje is akár a fiúnak, hogy úgy lássa, de ő nem szándékszik megadni a lehetőséget. Azt pedig már megszokta, hogy ne vegyen túl sok mindent szívre, bár akad olyasmi, amit sikerül talán túl komolyan is venni. Szerencsére itt nem akadnak le, hanem elbeszélgetnek a tantárgyakról, sőt még a kviddicsről is esik pár szó, aztán jöhet a tanulás. Őszintén bevallja, hogy rengeteg pótolnivalója van, ami azt illeti. A reakció nem lepi meg, hisz ezt ő is tudja, a repülő könyv viszont annál inkább, aztán elneveti magát. *
- Ne szivass már... tényleg nem volt szerencsém még ehhez a pszichonyavalyához... *közli, aztán eltűnik arcáról a mosoly, amint ő is levegőbe emelkedik, és hamarosan a falhoz szorítva találja magát. Meglepődik, sápadtabb lesz egy árnyalattal és kérdőn néz a fiúra, amiből úgy tűnik, az lesz a végkövetkeztetés Daemon számára, hogy esetleg fél, pedig ez nem igaz. Nem fél tőle, de annyira hidegen sem hagyja, mint ahogy azt a fiú gondolja, a maga részéről már majdhogynem kedveli. Inkább nem válaszol arra, hogy most nem bántják, az lenne a legkevésbé új. Ismét szabad lesz végül, mély levegőt vesz és talán még jobban meglepődik, mint az imént. *
- Játszunk? *kérdez vissza felvont szemöldökkel, aztán ha már Daemon a kanapét teljes egészében elfoglalja, akkor közelebb sétál és megáll mellette, összefonva mellkasa előtt a karjait. *
- Oké, most mi van?*kérdőn néz a fiúra*- Azt vártad, hogy hisztizni fogok, vagy azt, hogy megijedek? Nem félek tőled, Daemon... *közli egy félmosoly kíséretében, és nem mozdul, naná, hogy nem fog csak úgy lelépni, piszkálgatja inkább az alvó oroszlánt egyelőre, tényleg fogalma sincs, mitől állt be a hirtelen változás.*

//fagy//

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-02, 10:02 pm

*Rém muris ez a srác, bár meg kell hagyni, valahol aranyos is. Alapvetően rühellem a túlzott udvariaskodást, de valahogy így kerek az egész csávó. Nem ilyen felvett valaminek tűnik, amikor így csinál. Be kell valljam, hogy ez tetszik.*
-Tudod, ha már lány vagyok, akkor kénytelen vagyok más módszerekhez folyamodni a nyers erő helyett. *kuncogok kissé, míg egy ötlet fogalmazódik meg bennem. Mégpedig, hogy beviszem a ködkatlanba szórakozni egy kicsit. A megérzésem most sem csalt. Nem idevalósi, hogy úgy mondjam. Nos, hogy inflás vagyok e? Nézőpont kérdése.*
-Annyira, hogy gyökeret is vertem itt. *El is indulok a megfelelő ajtó felé, hogy magammal vigyem ebbe a kis sejtelmes miniatűr birodalomba. Imádom a Ködkatlant, de komolyan. Kevés szórakoztató hely van itt, de ez közéjük tartozik. Az persze várható, hogy kíváncsiskodik, de nem vagyok hajlandó elrontani a meglepetést.*
-Majd meglátod! *Játékosan rákacsintok a vállam felett, majd be is lépek az ajtón a katlanba, ahol azonnal eggyé is válok az árnyékokkal, hogy legközelebb egy váratlanabb helyről bukkanhassak fel. A kérdésére már csak a semmiből válaszolok.*
-Harmadikos vagyok. *Valahogy biztosra veszem, hogy őket nem ismeri. Ha belép ő is helyiségbe, megvillantom előtte a farkamat, gondosan ügyelve, hogy mást ne láthasson belőlem és azt is csak egy pillanatra, mintha csak az elméje, vagy a fény játéka lenne a dolog.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-02, 10:22 pm

*Természetesen keveredek beszélgetésbe az ismeretlennel, s hamar túljutunk pár témán. Sejtelmes, nem mond sokat, de éppen eleget, és még a kíváncsiságomat is fenntartja, valahogy leköti figyelmemet, érdekel a személyisége. Saját magamat adva felelgetek neki, s most finoman elmosolyodom.*
- A nők is tudnak nagyon veszélyesek lenni, ha szükség lenne rá sajnálatos mód. Azért félelmetesen találékonyak tudnak lenni. *mondom mindezt úgy, hogy a diplomáciai kapcsolatok lebegnek szemem előtt. Igazi nőt ugyanis nem ismerek, olyat, aki nem nemesi család sarja, nem játssza meg magát. Nem értek a gyengébbik nemhez, bizonytalan volnék, de nem csoda, ha olyan elszeparált környezetben nőttem fel, mint ahol gyerekkorom telt. A nevelés sokat számít... Tovább érdeklődöm, szavaira összevonva szemöldökömet, majd immár egyre kíváncsibban követem őt, elérve célunkhoz, mikor belépünk a terembe. Ámulva mérem fel, s bár lenyűgöz, egy kis bizalmatlanságot kelt bennem, főleg, hogy a lány eltűnik, tehát hiába forgolódom körbe, nem akadok a nyomára, ám nem érzékelem a veszélyt sem, elvégre talán játszik.*
- Mi ez a hely? *kérdezek rá, pont mikor farka villan előttem. Nagyokat pislogva meredek magam elé, s kezem bizonytalanul, de megindul az érdekes jelenség felbukkanásának helye felé, de csupán a levegőt érinti. Visszahúzva lépek beljebb, s lassan haladva mérem fel a terepet, keresve invitálómat.*
- Georgina? *kérdezem hangosan, viszont egy kis séta után furcsa körhöz érek a helyiség északi végében, amit meg is szemlélek. Nem ismerős, de bizonyára mágikus kisugárzása van. Talán a lány tudja, mire való.*
- Mi ez? Kik járnak ide egyáltalán? Mire való ez a hely? *kérdezgetem most már hangosan, hogy akárhol is legyen az eltűnt bárány, meghallhassa. Mintha nem stimmelne minden, ez ilyen érzés kúszik be mellkasomba, ám egyelőre a hely kisugárzására fogom.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-02, 10:40 pm

*Érdekes dolgokat mond a srác és még igaza is van. Tényleg rém találékonyak a nők. Egyszer ismertem egy csajt, aki megfojtotta a csávóját a saját hajával. Persze az még a középkorban volt és hozzákényszerítették a csávóhoz. De azért minden tiszteletem az övé, hogy így kitalálta. Eközben én szépen bevezetem a terembe, ahol egy kis meglepivel is várom őt, nehogy unatkozzon mellettem. Persze meg van zavarodva. Nem tudja mit lát és sosem járt még itt. Jaj de kis cuki. Egy ideig hagyom, hogy el van veszve, aztán amikor megállapodik az idézőkörnél, akkor végre ismét előtűnök a semmiből. Imádom ezt csinálni!*
-Ez a Ködkatlan. Az ott előtted meg egy idézőkör. Ez meg itt egy kanapé. *Oda is lépek az emlegetett ülőalkalmatossághoz és le is heveredek rá, felpakolva kissé behajlított lábaimat. Épp csak annyira húzom fel a térdeimet, hogy egy leheletnyivel feljebb csússzon a szoknyám, de mégse szólhasson be senki, hogy súrolja a jó ízlés határát. Csak sejtetem egy kissé a jó kis csülkeimet.*
-Az jár ide, aki akar. Persze főleg mi, az inflások, mivel mi lakunk itt. Gyakorlóterem. De igazából még sose gyakoroltam itt. Van egy varázsa ennek a teremnek. Ezt szeretem benne. *szemeimet lehunyva le is eresztem a fejemet a karfára, mintha csak magamba akarnám szívni a hely kisugárzását, vagy ilyesmi. Aztán a szemeim felpattannak és a kanapéra kúszik a tekintetem, amin kényelmesen trónolok.*
-Nem ülsz le? *Persze még nem fér el tőlem, legfeljebb a karfán, de ha hajlandóságot mutat, hogy leüljön, magam alá húzom a lábaimat, hogy ő is odaférhessen.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-02, 10:49 pm

*Attól függetlenül, hogy eredeti célom mi volt, jelen pillanatban teljesen ellenkező irányba tartok egy kis felfedezés reményében, érdekes női társasággal az oldalamon, s amint megérkezünk, már fel is mérem a helyet. Tetszik, de kétes érzéseim vannak vele kapcsolatban, ahogy a lánnyal is. Amint az idézőkörhöz érek, kérdések tömkelege tör ki belőlem, ugyanis előbbi felszólalásaimra nem kapok választ, ekkor viszont előjön a lány, s tekintetem is megállapodik szemein.*
- Sose hallottam még az idézőkörről. Nem elsős anyag lehet, vagy még nem tanultuk. Mire jó? Úgy értem, szellemeket idéznek vele? *kíváncsiskodom picit, hiszen imádok újdonságokat tanulni. Mennyire jó, hogy előbb tudhatom meg, mint a korombeliek. Már persze, ha válaszol rá a másik, mert elméletileg tudnia kéne, már ha harmadikos. Közben tekintetemmel követem mozgását, s észre is veszem a szoknyát, ám csupán egy halk krákogás hagyja el ajkamat, nem szólalok meg. Mona után... hogy felérjen a szöszihez, ahhoz még teljesítenie kell. Nem felelek szavaira, de körbenézve figyelgetem a termet, és őt is, egészen addig, míg oda nem invitál magához, melyre egy pillanatig nem válaszolok, azután kissé tétován, de megindulok, hogy letelepedjek mellé, talán csöppet szorosabban mint kéne. Miért teszem mindez? Ez nem én vagyok, de kétségtelen, hogy megnyerő a lány...*
- Azt mondtad izgalmas a terem, legalábbis olyat kerestem. Ebbe mi az izgalmas? Nem tűnik annyira annak. *jegyzem meg talán kissé kihívóan is, kíváncsian kutatva a lány tekintetét. Ötletem sincs mihez kezdjünk, de bizonyára nem azért hívott ide, hogy egy kis nézelődés után elhagyjuk a helyiséget. Talán van valami terve.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-02, 11:04 pm

*Ugyan olyan sokat nem tudok az idézőkörökről, elvégre nem én tanulom ezeket a dolgokat, azért itt mégiscsak diákok laknak, úgyhogy tudok ezt-azt.*
-Rítusmágiához kell. Jövőre fogod tanulni. *Én ezzel le is heveredem arra a jó kis kanapéra, ahol egyébként naphosszat ücsörgök, ha nem zavarnak meg diákok. Igazából rém idegesítő, hogy nem akkor vesznek körül, amikor én akarom, hanem mindig. Komolyan, szerintem még Lucifer is néha egyedül van a talpnyalói nélkül! Az nem kerüli el a figyelmem, hogy mennyire közel ült, de aztán egy kicsit elakadok a kis terveimben, mert belerondít a kíváncsiskodásával. Neki nem mondták még, hogy aki kíváncsi, az hamar megöregszik? Mintha ráncosodna...*
-Nem mondtam ilyet. Te csak kijelentettél valamit. Az nem ugyanaz. *Ezzel most kajak megakasztotta a gondolataimat és kizökkentett. De nem vagyok azért olyan elveszett lány. Felé nyújtom a mutatóujjamat, mely magától kinyúlik olyan hosszúságúra, hogy megbökjem, majd visszaáll normális, emberi méretre. Én persze mintha mi sem történt volna, nevetgélek, hogy hej de jól megböktem és de ügyes vagyok.*
-De egyébként jól gondoltad. Kicsit más vagyok, mint a többiek. Fontosnak tartom, hogy mindenkivel legalább egy kicsit jóba legyek, mert sosem tudhatom, hogy kinek mikor veszem hasznát. Ha utálatoskodom, akkor aztán nézhetek, mint a lukinyúl. Kapcsolatok nélkül egy feketemágus sz*rban van. *Ezt történetesen tényleg így gondolom. Általában azokat az embereket szerettem levadászni, akiknek se kutyája, se macskája, mert még a végén egy hiperaktívabb mágus összeszed. De még így is elkaptak. Szívás!*

//Fagy//

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-15, 3:53 pm

//Olvad - Athalie//

*Mivel a lány még nincs igazán a helyzet magaslatán, már ami a tanulást illeti, leszek oly kedves és segítek neki egy kicsikét. Bizonyára nem sokan gondolnák azt rólam, hogy jó tanuló vagyok és hogy oda szoktam figyelni az órákon, pedig ez az igazság, én tanulni jöttem ide, azért, hogy jobb lehessek mindenkinél és ezt az elvemet nem is adom fel, remélhetőleg soha. Legnagyobb szerencsémre az egyetemi szakok közül olyat is találtam, amely tökéletes rám illik majd, már csak el kell jutnom odáig és nem lesz probléma. Na de ne kalandozzunk el, térjünk vissza a mostra, tehát hogy Athalie a falhoz is kerül, én pedig lassan sétálok oda elé és kissé hozzá is érek, megsimítva egy cseppet puha arcát, de mivel egyáltalán semmilyen érzelmet vagy reakciót nem váltok ki belőle, szépen magára is hagyom, tehát eleresztem, majd pár szó után már ott is hagyom, a kérdésre pedig nem óhajtok már mit felelni. *
- Jah! *ennyi, mégis kiböktem valamit, de többet nem kell várni, inkább csak lazán helyet foglalok a kanapén úgy, hogy Athalie még csak véletlenül se férhessen ide, majd ez után szemeim is lehunyom kicsit, amelyet a lány megzavar ismét. Érzem, hogy mellettem áll és még meg is szólal, tehát mintha valami öreg ember lennék, úgy nyitom ki lustán szemeimet.*
- Mi lenne? *kérdezek is vissza, de a lány tovább folytatja, olyan zagyvaságokat hordva össze, hogy az csak hihetetlen. Elmosolyodom, majd fejemet is megrázom hozzá.*
- Athalie... Athalie... te annyira nem ismersz még engem. Egyáltalán nem gondoltam ilyenekre, sőt, valahol örülök is neki, hogy te nem menekülsz el előlem, ha csak meglátsz. *nézek is bele kissé most már elkomolyodva a szemeibe, de továbbra se mozdulok, nincs további mondanivalóm.*
- Na és most mit ácsorogsz itt? Tanulj inkább. *egyik kezemet kiveszem a fejem alól, majd a könyv felé mutatok, amolyan hessegetően, mintha csak egy senki lenne, akit így akarok lekoptatni, tehát mehet, engem most békén lehet hagyni.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-15, 4:14 pm

*Hát ami a spirit illeti, tényleg nincs képben, legfeljebb a bilokálásról tud valami keveset még, a többi téma egyelőre fehér folt. Az órákon figyelt volna, ha lett volna alkalma ott lenni, így viszont jóval nehezebb a vizsgákra felkészülni, mert legalább dupla munka, amíg a hiányosságokat pótolja. Daemon segítsége éppen kapóra jönne, ám amikor a falhoz szorítja a fiú, lényegében lefagy. Szokott ő kísérleti alany lenni, mert hát azt tanulta, hogy jó tudni, mit tesz másokkal a varázslat, amit ellenük használ mondjuk, de ezt most nem tudja hová tenni, talán csak azért is úgy reagál, ahogy megszokta. Nem mutat ki semmit sem, pedig csak vagy kétszer ver gyorsabban a szíve, ami azért akárhonnan nézve szép teljesítmény, csak nem látványos. Szabadulni viszont elég hamar szabadul, sőt, ott is hagyja a fiú, visszatérve addigi helyére. Ez már végképp nem érthető drága leányzónknak, de ha már kérdései vannak, nem tartja meg magának. Közelebb merészkedik, és meg is szólal. *
- Fogalmam sincs. *vonja meg a vállát, ezért is kérdezte meg, aztán arra hogy mennyire nem ismeri a fiút, majd sóhajt egyet, és továbbra sem mozdul, hiába int Daemon a könyv felé. Egy pillanatig még elgondolkodva áll ott, majd ismét szóra nyitja a száját.*
- Ráérek... azt meg tudom, vagyis gondolom... de nem bánnám, ha jobban megismerhetnélek... így viszont nem fog menni, szóval mi lenne, ha kezdetnek arréb mennél egy kicsit, mondjuk? *kérdezi Daemonra pislogva, és közben csak úgy noszogatásképpen a vállához ér, ezt így nem tartja érdekesnek, hogy vele szemben ácsorogjon és a földön ülni meg nem a legjobb ötlet.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-15, 4:24 pm

*Ennek a kis közjátéknak semmi értelme, mert úgy érzem, hogy Athaliet teljesen hidegen hagyja a létrejövő kis szituáció, nekem pedig most nincs se kedvem, se idegzetem ezt tovább húzni, ezért is eresztem el, majd hagyom is szépen magára a kicsikét. Fene se gondolná, hogy majd még odajön hozzám és érdeklődni kezd, engem viszont ez most nem érdekel, nem fogok magyarázkodni, főleg nem neki, hiszen minek tenném? Nem vagyok köteles. Tanulni küldöm inkább, elég bunkó módon, de hát ez rám jellemző, viszont mintha nem akarna tágítani, sőt, még beszélni is kezd, így hallgatom hát végig türelmesen, hogy mit szeretne és még kezével is hozzám ér, így nézek arra, ahol megfogja vállamat, majd vissza a szemeibe.*
- Jobb ötletem van. *kelek is fel, majd állok is mellé, így magasodva most a lány fölé és a könyve felé nézek, amely felemelkedik a levegőbe, majd a kezembe is kerül hamarosan, amit én most Athalie felé nyújtok.*
- Menjünk máshova, itt unatkozom! Ezt meg ne hagyd itt. *ha elveszi a tulajdonát, már az ajtó felé is indulok, kitárom azt és szépen előre is megyek, majd hátrasandítva a másik felé szólok még hozzá pár szót.*
- Döntsd el, hogy merre menjünk, ha már annyira barátkozni akarsz. De ne valami belső kert féle romantikus helyet mondj, mert akkor inkább a klubhelyiséget választom. *egy gonosz mosoly fut végig az arcomon, ugyanis tudom, hogy ő oda nem jöhetne velem, majd már ki is lépek a folyosóra, ő pedig valószínűleg követni fog, ahogy azt eddig is tette. Csak tudnám, hogy minek igyekszik ennyire, az én velem való barátkozás nem kifizetődő.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-15, 4:45 pm

*Erre mondják azt a pszichomókusok, hogy az ember nem arra reagál, ami történik, hanem arra, amit gondol, hogy történik. Athalie nagyon jól tudja, miután már elvitték ilyen izéhez is, éppen csak nem volt hajlandó megszólalni és így nem mentek vele semmire, na de ez nem feltétlen tartozik ide, viszont ezt az egészet nem hagyja annyiban. Iszonyatosan nem igazodik el a fiún, bár azért azt sem mondhatni, hogy úgy amúgy könnyű dolga van az emberekkel, de Daemon igazi komoly kihívásnak bizonyul mindenki máshoz képest. Nem tágít, így legalább megmozdul hamarosan a fiú. Ha már felállt, és úgyis majd egy fejjel magasodik fölé, felnéz kissé kérdőn, mi lenne az a jobb ötlet. *
- Óh, kösz... *motyogja, elvéve a könyvet, ami ismét repült Daemon jóvoltából, hóna alá csapja, és elindul ő is a fiú után. A romantikus hely emlegetésére összevonja a szemöldökét, már csak a szóért sem rajong, bár a kertet alapjában véve nem tartja romantikusnak. *
- Ühm, a padlás megfelel? Egyébként meg mi bajod a belső kerttel? *kérdezi, és inkább nem vesz tudomást a klubhelyiséges megjegyzésről, bár szabad, miért is ne lenne szabad odamenni? Ha nem tetszik a társasága, nem feltétlen akad fenn rajta, legalábbis látszólag egyáltalán nem. A padláson egyébként még sosem járt, de arról már van sejtése, hogy merre kell menni, teljesen magabiztosan indul el a megfelelő irányba, egyedül is az most már a célja, bár azért még körbepillant, hogy a fiú megy-e, vagy inkább a klubhelyiség mellett döntött. *

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-15, 4:53 pm

*Nem sok értelmét látom már itt maradni, mivel az embernek nyugta se lehet, ugyanis bármit is teszek vagy mondok Athalie-nak, ez a csaj nem tágít. Fene tudja, hogy honnan vette ezt a kitartást és hogy miért is ilyen, mivel nem hiszem, hogy okot adnék arra, hogy az én társaságomba akarjon maradni, de ő így érzi. Felkelek tehát, a könyvét magamhoz lebegtetem, majd nyugodtan nyújtom át neki, ez után pedig egy másik hely után érdeklődöm, hogy csináljunk már valami érdekeset, így indulok meg kifelé a teremből, de amikor a padlást hallom, csak felvonom a szemöldökömet is.*
- És mit akarsz te ott? Felfedezősdit játszani, hogy körbenézz? *csóválom meg a fejemet is, nem, nem felel meg nekem, ugyanis nagyjából ugyanazt tehetnénk ott is, mint itt, tehát a folyosón szépen meg is állok, tényleg nem fogok én most még oda is felmenni, kissé lustának érzem magam ehhez.*
- Amúgy csak annyi, hogy nem vagyok oda azért a helyért, ahogy a természet se érdekel. *vonok vállat, ennyivel elmagyarázva a dolgokat és mivel ezek szerint a lányka el is indul felfelé, így csak intek utána.*
- Akkor jó padlásozást! *és ezt veheti elköszönésnek is, tehát rám nem számíthat abban a kis sétájában. Megfordulok és a démon szoborhoz megyek, ahol már be is sétálok a klubhelyiségbe, majd ott egy könyvet magamhoz véve indulok fel a szobámba, hogy a további időmet egyedül tölthessem végre.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-15, 5:12 pm

*Lehet jobban járna, ha feladná, de nem az a fajta, így tovább nyaggatja a fiút, amíg az legalább megmozdul, és pillanatokon belül még a könyvét is a kezébe nyomja. Megköszöni, majd elindul ő is az ajtó irányába.*
- Inni sem lenne utolsó ötlet a szigeten, de nemtom... *von vállat a végét már inkább csak morogva, és támad egy olyan érzése, hogy ebből sem lesz további beszélgetés, de majd csak túléli valahogy. Elindul abba az irányba, amerre a padlás van, majd mivel Daemon megállt útközben, ő is megáll, magához szorítva a könyvét és kérdőn fordul vissza, bár erre számíthatott volna már a kérdésnél is.*
- Jah, világos. Esetleg valami, ami érdekel... a tűzön kívül? *kérdezi, de már meg is fordult, nem vár választ, csak vállat von, mint akit ez nem is érdekel, pedig dehogy nem érdekelné, csak már nem biztos abban, hogy újabb értelmes mondatot is ki tudna préselni magából, így hagyja az egészet a fenébe. Kár a gőzért, szögezi le magának és el sem köszön, helyette határozott lépésekkel indul el a padlás helyett most már a saját klubhelyiségük felé a legrövidebb úton, mert a cél a szobája lesz hirtelen, de azért csak visszanéz még az első sarkon, megbizonyosodni róla, hogy tényleg visszament a klubhelyiségébe a fiú, vagy nem, aztán már egyenesen a szobájába megy, és ebből sem nagyon lesz ma tanulás. *