Ködkatlan

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-18, 8:26 pm

//Olvadunk - Derilia//

*Utunk megakad, egészen pontosan elérjük célunkat, s hogy egy kis időt is töltsünk itt, az erre szolgáló kanapéra telepszünk le. Alaposan körbeszemlélődöm, ám ez a hely számomra inkább érdekes mint izgalmas, és ezt szóvá is teszem, de nem támadó hangnemben, inkább megállapításként.*
- Azt hittem olyan helyre hozol, ami a kijelentésemmel harmóniában áll. *gondolkodom el hangosan, viszont nem tragédia az esemény, ezért tovább nem elmélkedem, csupán elfogadom a helyzetet. Bizonyos vagyok benne, hogy maga a lány is érdekes, izgalmas személyiség, és ketten kreatívan találunk elfoglaltságot unalmunkban. Ekkor azonban érdekes történik, szinte a szememnek sem akarok hinni, mikor a másik ujja megnőve ér hozzám, mely elől azonnal, amint hozzám ér el is húzódok tágra nyitott szájjal a csodálkozástól. Szemeimmel az övét keresem, tekintetemben zavarodottság, némi ijedtség ül, egész testtartásomból sugárzik a döbbenet, ahogyan hátrébb, kicsire húzódom.*
- Mi-mi? Kicsivel? Szerintem ez elég... öhm, talán nem megfelelő a minősítés. Mi is vagy te pontosan? *kérdezek rá elkerekedett szemekkel, de gyanakodva. Remélem, hogy nem esik bántódásom, bár jómagam egyelőre nem lépek fel támadólag, a menekülés jeleit sem mutatom, inkább a kíváncsiság szál meg. Egyelőre. A többi a lányon múlik, ahogyan ő viselkedik, én úgy fogok reagálni, de most a bennem kavargó érzelmek miatt képtelen vagyok dönteni, vagy racionálisan végiggondolni a helyzetet.*
- Miért hoztál ide? *ötlik fel bennem a másik gondolat, s most összébb is vonom szemöldökömet. Remélhetőleg nem volt hátsószándéka, ám sajnálom, hogy naivságom ilyen szituációba vezetett engem. A pálcám szerencsére nálam van, és bármikor elő tudom szedni, kérdés, hogy mennyire sikeresen leszek képes használni.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-18, 8:41 pm

*Csak vállat vonok. Ez nézőpont kérdése. Az ő szemszögéből tuti izgalmas lesz, az enyémből inkább csak vicces. Egy hely nem magától lesz izgalmas, hanem attól aki és ami ott van. De ezt úgy tűnik, hogy a drága fiúka még nem tanulta meg élete során. Majd meg fogja.*
-Sz*rból is nőhet virág. *Nekem jól jön a köd, ami itt uralkodik, mert így már az elejétől kezdve tudok a sráccal szórakozni, ő meg semmit sem ért. Terveim szerint ez így is marad. Én hamar le is huppanok a kanapéra vele együtt, bár elég erősen látszik rajta, hogy húzódozik. Erősen emlékeztet egy srácra, akivel itt találkoztam már. De mégis hatalmas különbség van kettejük között, mert az a másik. Ő olyanokról fantáziál, ami "bűnös" dolognak számít. Ez itt csak... hát még nem igazi Mysterio-s, az biztos. Egy kicsit ijesztgetem is őt egy új ujj-trükkel. //ez mekkora szóvicc volt.... xD//. Aztán csak értetlenül pislogok rá.*
-Miért, mégis mi lennék? Én arról beszélek, hogy máshogy gondolkozom, mint a többiek. *Nagy szemeket meresztek rá, mintha legalábbis hibbant lenne. A végtelenségig el tud szórakoztatni az értetlenségük. Nagy kár, hogy az esetek többségében túl lepcses a szám és elárulom magamat. Ezúttal azonban figyelek arra, hogy mit mondok, hátha eljut majd a fülemig a folyosón a sosem látott inflás legendája. Istenem, de könnyű történelmet írni.*
-Mert ez egy jó hely. Legalábbis én sokat járok ide. Van egy...varázsa. *Ezúttal a szememet kezdem villogtatni rá, majd tovább mosolygok ártatlanul. Szegény... Még a végén el is hiszi, hogy megőrült és hallucinál.*
-És tudod már mihez kezdesz suli után? Én még nem, pedig már közel a végzés. De annyi minden érdekel. *Nagy sóhajtással fel is nézek a plafonra, mint aki nagy problémával küzd a belsejében. Szerintem én megnyertem volna az Oscart...*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-18, 8:59 pm

*Mikor úgy érezném, hogy az események kissé lecsillapodnak, akkor jövök rá, hogy tulajdonképpen most hágnak a tetőfokukra. Itt ez a lány, aki idecsalt engem, én pedig hiszékeny módon követtem a legjobbat feltételezve róla, és őszintén szólva még mindig képtelen vagyok eldönteni, hogy ki ő, mi ő, mit akar, és egyáltalán az események ok és okozati láncát nem értem. Hamarosan kiderül, egyelőre nagy az űr a fejemben. Kérdésemre viszont érdekes, tagadó választ kapok, így szemöldököm összevonva kutatom emlékeimben, és gondolkodom el.*
- Nem rémülök meg ok nélkül. Az ujjad... megnőtt. Éreztem és láttam! *jelentem ki határozottan, és rosszallásom nem tűnik el az arcomról, csupán tovább vizsgálgatom, most részletesen megtekintve minden porcikáját, hátha szokatlant találok.* - Igen, gondolkodásmódban is eltérsz, de én nem erre gondoltam! *kötöm az ebet a karóhoz, ám olyan higgadtan és természetesen kezeli a helyzetet, hogy kissé meginogok. Lehetséges, hogy ostobának látszom, és kizárólag a hely teszi képzelgéseimet? Talán nem valós, köze van a körhöz? Azért be kell látni, hogy a hölgy akkor is furcsán viselkedett, mikor még nem voltunk itt. Gondolkodj Conrad... Ekkor pillantom meg villogó szemeit, mire most már hirtelen pattanok fel, de nem távozom, csak állva meredek a másikra. Kizárt, hogy képzelődöm... kell legyen magyarázata.*
- Varázsa? Ezt hogy érted? *faggatom tovább, hiszen gondoltaimban is hasonló téren járok. Következőleg viszont ismét egyszerű kérdést kapok, mire egy darabig nem felelek, pedig a választ tudom.*
- Még nem tudom mi érdekel, de valószínűleg visszatérek apámhoz az uralkodói családba. *közlöm nyíltan, de mégis, mintha betanult szöveget olvasnék fel. Megszokás... a rengeteg felesleges kérdés az összejöveteleken. Rögtön le is sütöm szememet, mikor erre ráébredek, ám megemberelve magamat kérdezek vissza.*
- Mik érdekelnek? *puhatolózom, hátha többet megtudok. Ezzel a nővel az a gond, hogy sosem mond konkrétumot, így egy titokzatos félhomály lepi körül, csak úgy, mint ezt a termet. Talán ezért szereti.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-18, 9:14 pm

*Néha nagyon örülök a remek pókerarcomnak, mert bizony ha nem lenne, akkor most buknék le egy nagyon durván fetrengős röhögőgörccsel. Ehelyett felvonom az egyik szemöldökömet és alaposan hülyének nézem.*
-Nem néztél te túl sok szuperhős-filmet? Én is ismerem Nyúlánykát a Hihetetlen családból, vagy miből, de ő nem létezik. Megböktelek. Tudod, ez a hétköznapokban elég gyakran előfordul az emberekkel véletlenül és direkt is. *Hm...talán inkább kalóznak kellett volna állnom, hogy mindent ennyire meg tudok magyarázni. Ó a francba, hogy miért nincs ebben a toronyban egy tenger egy kalózhajóval! Mekkora hepaj lenne! Aztán rávillantom a szememet. Hát nagyon vicces ez a fiú! De azért visszaváltok óvatosba, mert ha túlzásba esem, nem lesz belőlem legenda. Nyugodtan keresztbe vetem a lábamat, majd körbemutatok.*
-Köd. De látom, te sem érted. *Lemondóan megcsóválom a fejemet, majd a padlót kezdem fixírozni, míg az agyamban kutatok további ötletekért. Többek között olyan ötletért, amivel megint leültethetem.*
-Ó, már értem mitől vagy ilyen kis izé. Szerintem jobban jársz, ha megkeményedsz. Ugyan nem igazán érintkezem más szakokkal de nálunk akadnak olyanok, akik szívesen szórakoznak az olyanokkal, mint te. *Például én. Én nagyon! A kérdésénél már külön örülök, hogy ennyit lófrálok a folyosón és hallgatom a diákokat, mert így képben vagyok.*
-Hát a démonológia...meg a káoszmágia. Leginkább ezek, de igazából még ezer más dolog is van, ami tök érdekes lehet. *felelem egyszerűen továbbra is a padlót fixírozom.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-18, 9:25 pm

*Félreértésbe keveredünk, ugyanis olyasmit észlelek, és reagálok le hirtelen ösztönösen, amit a másik tagad, tehát egyfajta gondolatolvasós játékot próbálok játszani, vagy barkóbát, hogy kitaláljam mi is történik velünk, miért itt, miért most. Egyelőre nem cselekszem hirtelen, csupán első felindulásból, de kezdek lenyugodni gyanakvásom mellett, minek hangot adok.*
- Szuperhős filmet? Nem. Színházba járok. Tudom, hogy megböktél, de az ujjad... *mutatok most én rá, megszemlélve saját mutatóujjamat, mintha megismételhetném az általam látott jelenetet. Ez azonban nem sikerül, én pedig néhány másodpercig csupán szemlélem saját kézfejem, majd félig tátott számat becsukom, és visszahelyezem ölembe karomat.*
- Én a nyíltabb, vidámabb és világosabb tereket kedvelem. Ez a hely... olyan ködös, mint te vagy. *jelentem ki ismét, ezzel megjegyzést téve rá, de nem sértően, inkább elismerően. Megismétlődik a vizionálás, mégpedig szemeinek villogásának keretei között, mire hirtelen reagálok, felpattanva, ám szavai nem esnek jól, sőt, csak növelik bennem a gyanakvást.*
~ Szórakozni? Velem? ~ *gondolkodom el, és egy olyan érzés erősödik bennem, hogy a lány sem tesz mást. Erre konkrét bizonyítékom a hely és a társamként szolgáló személy jellemén, illetve a furcsa látomásokon kívül, viszont kényelmetlenül érzem magam a tudatlan állapotban, így nem ülök le, hanem kezem egyszerűen pálcám felé indul, de mintha természetes mozdulat volna, így a zsebem mellé kerül, viszont egyebet nem teszek.*
- Igazán magyarázatot adhatnál. Tudod, érdekes vagy, de ettől a helytől ideges leszek, félelmetes, te pedig - ne vedd sértésnek -, kissé érdekes vagy. Ezekről... az... hallucinációkról nem beszélve. Még ha nem is te kelted ezeket, miért maradnék itt? Ez rossz nekem. *kezdem nyugodtan, hiszen furcsa kijelentéseket tesz, furcsán viselkedik, bár nem egyfolytában. Mintha érett lenne... de bujkálna benne egy kis titokzatosság, fenyegetés, amit nem tudok megfogni. A hely pedig egyértelműen nem tetszik most már, főleg, hogy akár ez is okozhatja a kellemetlen látomásokat.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-18, 9:47 pm

*Továbbra is játszom az értetlent. Nos, igazából nem hazudtam. Az embereknek tényleg nem nőnek meg az ujjaik. Hahaha. Még jó, hogy én véletlenül sem vagyok az. Tulajdonképpen ha az lennék és rendes lennék, akkor most vágnám nyakon. Nagyon el lesz veszve ebben a suliban.*
-Hát nem tudom, de szerintem ma korán menj aludni. *Kissé rosszallóan megcsóválom a fejemet. Valahol tényleg rosszallom. Mármint nem a színházba járást, hanem hanem a viselkedését. Egy fekete mágus nem ijedhet meg ilyenektől. Legfeljebb óvatossá válhat. Azért ennél értelmesebb kérdéseket is vártam.*
-Hát itt nem sok olyat találsz. *Meglep már engem is, hogy mennyi igazság hagyja el ma a számat. Tényleg tök igaz és tök értelmes dolgokat mondogatok, miközben piszkálom a srácot.*
-Hát...akadnak egy páran. Ne haragudj, de olyan vagy, mint akit épp meg akarnak enni. *Mondjuk ha megtehetném, megtenném. Kár, hogy nem lehet. Nem kerüli el a figyelmemet a pálca felé vándorló keze. Annyi csak nem idióta, hogy megtámad egy magasabb osztályba járó, meglehetősen okos diákot, mielőtt az támadna. Ha mégis, akkor is megszívta.*
-Sajnálom. Senki nem mondta, hogy kötelező itt maradnod. *Felőlem el is mehet, úgy is tudok gondolkodnivalóról gondoskodni, és már engem is kiakaszt ez a nyafizás. Minek jött akkor egyáltalán ebbe a suliba? Itt nem teletabizni fognak.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-18, 9:57 pm

*Kellemetlen szituáció alakul ki közöttünk, mikor vizionálni kezdek, s a látottakat kapcsolatba hozom vele, ezt pedig szóvá teszem, ám ő tagad. Fogalmam sincs mit higgyek, ezért érzelmi és gondolati zavarodottságomat kérdésekkel próbálom enyhíteni, hátha információhoz jutok.*
- Nincs semmi bajom! *jelentem ki határozottan, míg tovább puhatolózom, próbálom figyelemmel kísérni a környezetem és az abban beálló változásokat, valamint a megoldáson gondolkodom, míg magamat nyugtatom. Több-kevesebb sikerrel minden téren, erről persze tehet a hely, illetve a lány is.*
- De... Az Exortusosok például általában vidámabbak. Mi, Cruorisesek szeretjük az árnyakat, ahogy az Inflatusosok is a sötétet, mogorva természetükből adódóan. Ez persze általánosítás... de ha jól tudom, ez a három ház jellemzője. Akkor akadnia kell vagy itt, vagy a környéken vidámabb helynek. *magyarázok előbb neki, aztán győzködöm inkább magamat. Szavai most már azon kívül, hogy sokat nem árulnak el, valamilyen szinten sértenek, én finomabb modorhoz vagyok szokva, de tolerálom, elvégre a diplomáciai csatákban jeleskedtem.*
- Nem! Nem félek, egyszerűen... furcsa. *csattanok fel, de inkább kétségbeesett bizonygatással. Tényleg nem rettegek, elővigyázatosabb lettem, elvégre konkrét bizonyítékom nincs a félelemre, de ettől függetlenül hallgatok a megérzéseimre, melyek a zűrzavar mellett súgják az utat. Pár kérdést még felteszek neki, miközben már egy ideje állok, és kizárólag a védekezés kedvéért, de kezem a pálcámhoz is közelít. Szavaira egy pillanatra elgondolkodom.*
- Én is sajnálom... *hangzik őszintén, hiszen a társalgás, illetve ő maga érdekes volt.* - Talán jobb lenne, ha más körülmények között találkoznánk. *biccentek neki, majd viszonylag nyugalmat erőltetve magamra, de belül hajtva a menekülési vágytól, amit az engem őrületbe kergető hely kelt, feszes és gyors léptekkel elhagyom a termet, hogy lényegtelen melyik irányba, de elinduljak, ezáltal minél messzebb kerülve innen.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-18, 10:10 pm

*Ismét felvonom a szemöldökmet, mint aki kételkedik a másik szavaiban. Mondjuk lesz baja. Még egy pár ilyen találkozás és lesz baja. Már magát kezdi lassan győzködni. Igen, lehet, hogy ezek meg azok ilyenek, meg olyanok, de attól még ez nem egy vidám hely. Bár... igazából csak a tornyot ismerem, meg a kilátást. De nekem ez tűnne logikusnak.*
-Te most virágfesztiválra jöttél, vagy feketemágus képzőbe? *A kérdés jogos. De komolyan. Az az igazság, hogy pont ezért szeretem jobban az inflatusosokat. Még egész rendes is vagyok, mert figyelmeztetem, hogy páran azért elkezdhetnek vele piszkálódni, ha ilyen nyúl béla stíle-ban folytatja, de továbbra is győzködi magát. Aztán nagy sajnálatomra még le is lép. Én tényleg sajnálom, mert még ellettem volna.*
-Szia szia! *Még ülök amíg lát, majd az árnyak között megbújva vele megyek a folyosón, ahol még a farkam végét megvillantom előtte, majd elbújok egy csendes sarokba pihenni.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-26, 7:36 pm

*Nem vagyok túl jó hangulatomban, bal lábbal keltem fel, és még Don is felidegesített, szóval inkább elvonulnék, így ücsörgök a Ködkatlan elnevezésű helyen. A köd eléggé magas, talán észre se lehet venni, hogy bent ücsörgök a kanapén, csak ha közelebb jön az ember, de engem ez nem zavar, nem igazán vágyom most társaságra. A kezemben egy levelet szorongatok, amit a fiatalkorúak börtönéből kaptam, már párszor elolvastam. Azt írja, jelentkeznem kell náluk, szóval majd el kell mennem vissza Svédországba. Ez a dolog is kissé bosszant, így a levelet összegyűrve dobom el kicsit messzebb tőlem a fal mellé. Öltözetem egyébként hangulatomhoz illően egy fekete melegítő szett, a kapucni is a fejemen van, így ücsörgök a kanapén, próbálva pozitívabb dolgokra gondolni, hogy ne kerjüljek teljesen magam alá. Nem tudom eldönteni, kell-e nekem most a társaság, vagy nem, az az egyéntől is függ, de az ajtó csukva, és ez a hely nem túl felkapott, miért járna erre bárki?*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-26, 7:52 pm

*Szét esz az unalom. Mostanában mindenfele jártam, csatangoltam össze-vissza csak, hogy kerülhessem a sulit. Nincs, fele semmi bajom még mindig szeretem a Mysteriot csak… nem tudom. Lehet, hogy a tudat, hogy kijárom és már csak az egyetem fog itt tartani megzavart. Nekem ez az otthonom és nem tudom mi lesz velem, ha kijárom az iskolát. Reménytelennek tűnik a helyzetem, lehet ezért is akarok hosszabbítani még egy évet, hogy húzzam a dolgokat.
Azonban ennek köszönhetően egyre többet törtem a fejemet, hogy mit is fogok magamal kezdeni, hova fogok menni dolgozni, mi lesz velem pár év múlva. Egy terv rajzolódott ki a fejemben homályosan, de ezt még meg kell beszélnem legjobb barátommal és pasimmal? Olyan szokatlan ez a gondolat, hogy bizonytalan vagyok benne, de egy a lényeg, találkoznom kell Brunóval. Elég nagy a suli és környéke, hogy csak úgy elinduljak, ezért Alinox segítségét kérem, aki varázstérképén meg is találja barátomat, aki a ködkatlanban ücsörög? Mi a mennydörgős ménkűt keres az ott?
Mindent magam mögött hagyva – pálcámon kívül – felpattanok az ágyról és bakancsba bújtva az emlegetett hely felé veszem az irányt, ahova hamarosan be is nyitok, bár nem látok messzire, mert a köd sok mindent eltakar, de ez nem akadályoz meg.*
- Szia Bruno! *Csukom be magam mögött az ajtót csendesen, mielőtt botorkálva meglelném a kanapét.*
- Miért ücsörögsz a sötétben egyedül? *Sosem volt túl szociális személy, de nem szokott magába roskadni. Elkezdem simogatni kezét. Érzem, hogy elég feszült ezért nem is sürgetem csak egy finom puszit nyomok arcára már ha hagyja.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-26, 8:15 pm

*Nincs túl jó kedvem, általában nem is vagyok egy szociális ember, elvagyok egyedül, de azért néha jó, ha van társasága az embernek. Most úgy vagyok, hogy ha jön valaki, akkor azzal talán elleszek, de ha nem, az se baj, jó nekem egyedül ücsörögni kicsit a Ködkatlanban. Magas a köd, de ez engem nem zavar, elvagyok így, de hallom nyílni az ajtót, és arrafelé fordítom a fejem, de nem látom, ki az, a hang alapján ismerem fel Monát, kinek örülök, mert bevallom már kissé hiányzott, de nem is örülök neki, mert ilyen állapotomban mondhatok olyat, ami nem tenne túl jót a kapcsolatunknak, de majd igyekszem visszafogni magam.*
- Szia Mona. *köszönök, majd lassan körvonalazódik formás alakja és szőke haja, és a kanapéra is leül mellém.*
- Annyira nincs sötét. Egyedül akartam kicsit lenni. *mondom nem túl kedves hangom, de ez a hangnem nem ellene irányul, és ezt érezheti abból is, hogy mikor kezemet kezdi simogatni, megszorítom azt gyengéden, hogy érezze, azért örülök neki, ahogy a puszinak is, mi kicsit még fura, nem szoktam meg, hogy ilyen viszonyban vagyunk egymással, de tetszik azért. Mivel azonban kérdése eszembe juttatta rossz kedvem okát, ezért elengedem puha kezét, felállok, és a kicsit lejjebb ereszkedő ködben sétálni kezdek, és idegességemben a falba ütök, és a kezem megfájdul, de nem érdekel, kellett ez a fajtafeszültséglevezetés. Sétálásom közben odaérek a levélhez, és hogy értse Mona, hogy mi van, odadobom neki, de nem ülök le, inkább küzdök magammal, hogy ne üssek bele újból a falba, mert jobb kezem így is feldagadt az előbbi ütés miatt, de törődök is vele... Mona a levélben olvashatja, hogy egy hónapon belül el kell mennem a börtönbe pofavizitre, hogy lássák, jó útra tértem-e, vagy legalábbis kerülöm-e a rosszat. Persze ezt szépen fogalmazták meg, de a lényege annak a fecninek ez.*
- Azt hittem, megszabadulok végre azoktól a szemetektől, de nem, miért is lenne nekem jó az életem? *csattanok fel ingerülten, és újabbat ütök a falba, kezem most már tényleg eléggé fáj, kicsit roppant is, zúzódásom már biztos van, de kell ez, hogy elterelje a figyelmemet.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-26, 8:36 pm

*Ideje kicsit összeszednem magam és nem csak a jövőben tapogatózni ezért is keresem fel Brunót. Meglep, hogy a ködkatlanban találom bár az is lehet, hogy gyakorol, ám amikor belépek alig látok valamit a ködtől. Alakját is nehezen veszem ki, mert teljesen feketében van. Megközelítve Őt mellé ülök és egy puszit is kap tőlem, de érzem, hogy nem rózsás hangulata, ezért csak finoman kezdek el tapogatózni.
Hallom, hogy egyedül akar lenni, de nem veszem magamra, hisz a hanghordozása nem olyan és kezemet is megszorítja. Megkérdezem mi bántja mire felpattan mellőlem és mérgesen járkálni kezd a falat bántalmazva. Felkavarja maga körül a ködöt így az kicsit felszáll és ritkul, de még így is térdig ér, de legalább jobbak a látási viszonyok.
Elkapom a felém dobot levelet, amit el is kezdek olvasni. Igen erre számítottam, bár nem gondoltam volna, hogy Bruno ennyire rosszul fogadja a hírt. Nem kérdeztem tőle mi történt a börtönben, mert nem szeret róla beszélni én pedig nem akartam erőltetni.*
- Csak egy látogatás. Nem lesz gond. Elmész megint utána pedig a hátad mögött hagyhatod az egészet. *Hagyom a fotelon a kisimítgatott levelet, majd megközelítem barátomat ám kiráz a hideg, amikor hallom a ropogásokat. Végig simítok hátán, majd kezén végül kezembe veszem összezúzott öklét és magnetizció segítségével meggyógyítom.*
- Elkísérlek, ha gondolod. Nem kell egyedül menned. *Bevallom őszintén nem tudom min húzta fel magát ennyire, de biztos nem lehetet könnyű dolga a börtönben. Hangom lágy, próbálom a lehető legtöbb nyugalmat sugározni felé.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-26, 8:58 pm

*A hangulatom pocsék, így tök egyedül ücsörgök a Ködkatlanban, de aztán nyílik az ajtó, és megérkezik Mona, kinek azért örülök, de dühöm újra előjön, mikor egyedüllétem okát kérdezi, én pedig idegesen kezdek sétálgatni, néha a falba ütve. Odadobom neki a börtöntől kapott levelet, aztán csendben várom, hogy végigolvassa. Talán nem érti, miért az idegesség, de nem meséltem neki a börtönévekről, ezért lehet reakcióm fura számára.*
- Ja, de meddig? Mikor hagyhatom végleg magam mögött a múltat anélkül, hogy az folyton belerondítana az életembe? *teszem fel a kérdést, mire igazából nem várok választ, ez amolyan hangos gondolkodás. Mona odajön hozzám, és végigsimít a hátamon, mitől sikerül kicsit lenyugodnom, de kezem a legutóbbi falba ütés következtében sajog, de a fájdalom legalább eltereli a figyelmemet, ehhez Mona is hozzájárul, ki varázslattal meggyógyítja a kezem, szóval egy hálás pillantást küldök felé.*
- Köszi, azt hiszem élek az ajánlattal. *mondom, és magamhoz húzom a lányt, hogy megöleljem. Nem szoktam ilyen lenni, de változtam mióta itt vagyok, és ehhez Mona is hozzájárult, bár meg se érdemlem. Homlokára nyomok egy puszit, majd eleresztem egy kis idő után. Jelenléte és kisugárzása sikeresen lenyugtat, és bár kis idegesség még mindig van benne, most már azért jobb.*
- Nem is értem, hogy tudsz engem elviselni? *nevetek fel kicsit, aztán visszahuppanok a kanapéra, igyekezve nem gondolni a börtönre és az esedékes látogatásra.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-26, 9:14 pm

*Bruno hiányom van, ezért felkeresem a fiút, akit az Infla ház egyik tornyában meg is találok, bár szegényemnek nincsen rózsás hangulata. Megpróbálok javítani a helyzeten pár kedves szóval, érintéssel, de barátomban túl sok a feszültség, amit sétálással és a fal püfölésével vezet le. Hamarosan elolvasom a levelet így világossá válik nekem min húzta fel magát, bár tényleges okát nem értem, de tapintatból nem kérdezek rá. Ami a börtönbe történt az alatt a két év alatt az csak a fiúra tartozik.*
- A múlt a részed feleslegesen küzdesz ellene és amíg nem tettél semmi rosszat, ami miatt vissza kéne menned minek aggódni? Gondolja erre úgy, mint az okmányok újra csináltatására. Ott is mindig meg kell jelenti pár évekként. Pillanatnyi bonyodalom, de túl esünk rajta és utána megint nincs gond. *Sétálok oda hozzá és békítőleg végig simítok hátán. Nem örülök neki, hogy így felhúzta magát főleg azért, mert közben kárt tesz magában, amit én be is gyógyítok elsős tanulmányimnak köszönhetően.
Eközben felajánlom neki, hogy elkísérem, aminek semmi akadálya. Sokat köszönhetek neki és szeretem is. Nyugodtan simulok bele a fiú ölelésébe, hogy áttudja venni energiámat. Magamba szívom kellemes illatát, majd kérdését halva picit felkuncogok, de azért megosztom vele gondolatom.*
- Néha ezen én is elgondolkodom, de olyankor mindig eszembe jut mennyire jó vagy az ágyban. *Vigyorodom el szélesen arcára pillantva miközben Ő visszasétál a kanapéhoz. Most, hogy már mindent tudok ideje a hangulatváltásnak ezzel a problémával, majd később foglalkozunk.
Csípőmet ringatva közelebb sétálok, hozzá miközben a kék kockás ingnek kigombolom a tetejét még több bepillantást engedve dekoltázsomra és az aljából is egyet, hogy felfedjen egy picit formás pocimból.*
- Akad ott számomra is hely? *Kérdezem kacéran kicsit megdobva hajamat. Ezután Bruno ölébe ülök vele szembe így a srác most két lábam között csücsül. Kezemmel nyakába karolok, majd csókra invitálom.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-26, 9:41 pm

*Felidegesít az egész börtönből kapott levél ügy, alapból nem volt jó kedvem ma, és ezt a dühömet a fal ütögetésével próbálom csillapítani, de Mona is segít benne, már a jelenlétével is, de szavaival is. Hangosan morgolódok kicsit, hogy a múltam darabkái mindig előjönnek, nem hagyva továbblépni, de a lány szavaira semmit nem szólok, tudom, hogy igaza van, csak ez így szar. Elfogadom a felajánlást, hogy eljön velem majd a pofavizitre, aztán egy öleléssel köszönöm meg neki, hogy mellettem áll.*
- Na szép, ki vagyok használva... Jó, hogy ennyi idő után ez azért így kiderült. *nevetek fel, aztán szemlélem, hogy közelít hozzám Mona, majd telepedik az ölembe, és kacérkodik kicsit. Derekára teszem a kezeimet, majd közelítek felé, mintha meg akarnám csókolni, de ajkaim tovább suhannak a füléig, szememben pedig gonosz fény csillan, de ezt ő nem láthatja természetesen.*
- Épp egy perce jelentetted ki, hogy csak a szex miatt vagy velem... ezek után érdemel az ember lánya csókot és hasonlókat? *suttogom a fülébe, majd fenekénél megfogva felemelem, felállok, majd a kanapéra dobom, és eltávolodok tőle, ajkamon gonosz mosoly. Szerencsére a helyiség most az én oldalamon van, mert újra vastag köd telepszik a szobára, így én tökéletesen el tudok rejtőzni a helyiség egy távolabbi sarkában, és onnan erőltetem a szemem, hogy Mona merre lehet, keres-e, vagy egyáltalán mit reagál. Dühöm most szinte teljesen elpárolgott, és ezt a szöszinek köszönhetem.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-26, 9:55 pm

*Zavar, hogy Bruno berángatják és, hogy ez ennyire megviseli lelkileg, de a legtöbb amit tehetek, hogy megőrzöm nyugalmamat és támogatom illetve segítem. No meg most gyógyítgatom sebeit, mert Mackónak épp a fallal kell kötözködnie. Legszívesebben az orra alá dörgölném, hogy nem változott még át Hulká, hogy ezt csak úgy megtegye, de inkább nem. Kérdésére azonban huncut választ adok, ami reményeim szerint megnevetteti és eltereli a figyelmét problémáiról.*
- És még nem tudsz mindent. *Kacsintok rá kacéran. Természetesen nem használom ki Brunót és ezt minden bizonyára Ő is tudja, de jól esi játszani a rossz kislányt. Azonnal kis játékba kezdjek, hogy még jobban feldobjam hangulatát. Kicsit többet fedek fel magamból míg az ölébe nem csüccsenek, ahol csókot kérek azt azonban nem kapom meg. Kicsi bosszúságot érzek, de természetesen pozitívan, mert ez azt jelenti, hogy benne van a játékba. *
- Természetesen. Az Őszinteség jutalmazandó dolog. *Nevetek fel miközben Bruno beveti erejét és a fotelba dob vissza miközben a terembe ismét leül a köd elrejtve sárga szemeim elől őt.*
- Jajj te jó ég! Itt hagyott most mi lesz velem? *Esem mű kétségbe miközben ajkamon ravasz mosoly jelenik meg. Kigombolom az ingemet kivéve egy gombot a mellem alatt, majd gyorsan kibújok cipőmből és a lehető legkisebb neszezéssel közelítem meg őt. Ám arra számítok, hogy álló alakomat keresi, ezért lejjebb ereszkedem és megpróbálok a közelébe lopózni.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-26, 10:14 pm

*A falból lehull a földre pár darabka, és be is horpad azon a két helyen, ahol beleütöttem, és a kezemen is zúzódások keletkeznek, de ezek eltűnnek, hála Monának. Most már örülök, hogy itt van velem, mert lenyugtat, és megakadályoz, hogy nagyobb kárt okozzak magamban. Megkérdezem, hogy tud elviselni, és megtudom, hogy csak azért tűr el, mert jó vagyok az ágyban. Egyrészt ezt jó hallani, de ezzel felébresztette bennem a játékost, szóval nem hagyom magam olyan könnyel elcsábítani, bár Mona roppant vonzó személyiség, de most ellenállok, ahogy ingjét kijjebb gombolva csüccsen ölembe, én néhány szó után felemelem, és az ágyra dobom, aztán eltűnök az újból felszálló ködben, A válaszán elmosolyodom, tény, hogy fő az őszinteség, de ez most nem érdekel, a játék elkezdődött. Nem veszem be a siránkozását, hogy itt hagytam, ennyire ismerem már. Egy sarokba állok be, és figyelem a másikat, de nem tud ilyen könnyen odajutni hozzám, mert megtanultam, hogy az ellenség bárhonnan jöhet, így nem csak szemmagasságban, hanem az alatt is jár a tekintetem, így ki is szúrom a szőke üstökét, és hangtalanul arrébb is suhanok, egy másik sarokba, közben pedig pulcsimat a kanapéra dobom, hisz alatta fehér póló van, így könnyebb elrejtőzni a ködben. Mivel elég rossz helyen tapogatózik a szöszi, így törökülésben leülök, a levegőt halkan veszem, semmi feltűnést nem keltek, csak erőltetem néha a szemem, feltűnik-e a szőke lobonc.*

//fagy//

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-29, 9:40 pm

//Olvadunk//
*Bruno mérgében belebokszol a falba én pedig begyógyítom az Ő sérüléseit. Feleslegesen tesz kárt magában, ami nem tetszik, de tudom, hogy egy-egy ököl csapás milyen jól tud esni néha. Azonban nem hagyhatom örökké mérgelődni, ezért bedobom magam. Most, hogy már a csaja vagyok és nem csak a barátnője új opcióim vannak, amiket nem is vagyok rest bevetni. A rajtam lévő inget kicsit kigombolom ezzel indítva a csábítást, de mint máskor, most is megmutatkozik Bruno akarat ereje, aki nem hagyja, hogy csak úgy levegyem a lábáról. ÉN viszont nem adom fel a küzdelmet és Mackó vadászatra indulok még jobban kigombolt ingel, csak, hogy megmutassam, neki mennyi mindenről marad le, ha elszökik. Sajnos azonban hiába vetem be trükkjeimet nem találom meg a cruos fiút, aki úgy tűnik menet közben vetkőzni kezd.*
- Nem ér nélkülem játszani. *Hangzik a sejtelmes mondat, amit Bruno több féle képen is értelmezhet hanghordozásomnak köszönhetően. Mivel túl járt az eszemen, ezért most már kiegyenesedem és vissza sétálok a fotelhoz. A pulcsit félreteszem az asztalra, majd gyorsan megszabadulok a bakancstól, amit az asztal alá rejtek, hogy ne bukjon fel benne egyikünk se. Ezután pedig kiterülök a díványon. Szőke hajamat kiterítem, kigombolt ingemet eligazgatom. Hasam és dekoltázsom nagy része kint van. Brunót egyetlen gomb választja el a mellem látványától ugyan is nem vettem fel melltartót, no meg persze a távolság is közbe játszik. Megigazgatom falatnyi rövidnadrágomat, hogy kényelmesebb legyen, majd lábaimat a fotel tetejére rakom. A póz csábító azonban teljesen laza és azt sugározza, hogy én ráérek, ami tényleg így is van.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-29, 10:04 pm

*Lehet nagyobb kárt tettem volna magamban, ha nincs itt Mona, ezért talán jobb is, hogy csatlakozott a társaságomhoz a Ködkatlanban. Jobb hangulatom lesz, és egy kis játék indul köztem és a lány között, de alattomos kis boszorkány, hisz a nőiességét veti be ellenem, de én ellenállok, legalábbis egyelőre, és bújócskázni kezdünk a sűrű ködben. Elkerüli a figyelmemet az, hogy Mona ingje kevésbé van már begombolva, de talán ez segít hozzá ahhoz, hogy első körben kicselezem, és sötét pulcsimat ledobva tűnök el ismét a ködben. Elmosolyodom azon, amit mond, de nem nevetek fel hangosan, mert nem szeretnék támpontot adni neki ahhoz, hogy hol is vagyok pontosan. A következőkben motoszkálást hallok, és erőltetem a szemem a ködben, hogy rájöjjek, min ügyködik a szöszi, de a köd segít ebben, mert átláthatóbb lesz, és mikor meglátom az immár a kanapén elég szexis pózban fekvő leányzót, nyelnem kell egyet.*
~Ne add fel Bruno, erős vagy és nagy az akaraterőd!~ *biztatom magam, és igyekszem elfordítani a fejemet a látványtól, ám ez nehéz, mert barna tekintetemet újra és újra odavonzza Mona. Valamit ki kéne találnom, nem adom meg azt, amire vágyik ilyen könnyen, így szorosan a falnál, ám hangtalanul az ajtó felé oldalazok, aztán kinyitom az ajtót, teszek pár hangosabb lépést, majd visszacsukom az ajtót. Természetesen nem megyek ki, a szobában maradok ugyanúgy, ám négykézlábra ereszkedem, és némán a kanapé mögé osonok, hogy Mona azt higgye, itt hagytam.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-29, 10:21 pm

*Valahogyan jobb kedvre kell térítenem párocskámat, ezért minden nőiességemet és furfangomat bevetve kezdem el elcsábítani, ám megszökik előlem Bruno. Nem hagyom, hogy csak úgy kicsússzon az ujjaim közül, ezért utána eredek, de minden hiába. Nem tudom, hogyan kéne nyomon követni mozgását illetve nem is akarom, ezért visszafekszem a fotelbe csábos pózt felvéve. Tudom, hogy jó testem van, ezért azzal kezdem el győzködni szavak nélkül. Minden bizonnyal úgy is figyel, ha pedig nem akkor meg megfog keresni, hisz nem bujkálhat örökké. Addig én csendesen fekszem néha a hajammal játszva, néha nyújtózkodva, de várok. Fülem ki is szúrja a zajokat, ami most meglepően hangosan. Hallgatózok, hogy merre is megy, de amikor kinyílik, az ajtó gonosz mosoly jelenik meg arcomon, amit természetesen gyorsan leplezek is.*
~ Persze eddig csendesen lopakodtál most meg ilyen nagy zajjal kisétálsz.~ *Megforgatom szemeimet, majd színészkedni kezdek. Sértődötten felülök és toppantok egyet a lábammal mintha mérges lennék.*
- Itt hagyott a szemét! Hogy pukkadna meg. *Átkozódom kicsit, majd a bakancs felé nyúlok, de visszatolom az asztal alá és felállok.*
- Hát ha nem vele akkor majd nélküle viszem végre tervemet. *Dörmögöm az orrom alatt a mondatot mintha magamhoz beszélek, de azért érthetően, hogy Bruno is mindent hallhasson. Ezután kigombolom a pici farmert, amit aztán csábos mozdulatok és pucsítás közben letolok magamról. Fenekemet csak félig fedi le a rajtam lévő csipkés fekete anyag, ami kicsit át is látszik. Ezután a nadrágomat az asztalra ejtem, majd visszafekszem a fotelba egyik lábamat felpakolva. Kezemmel elkezdem simogatni belső combomat és köldökömet reményeim szerint tovább feszítve a kukkoló Bruno idegeit.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-29, 10:51 pm

*Egy kis játék alakul ki kettőnk között, és ezt szerintem mind a ketten élvezzük is. Bújócskázunk kicsit, és ezt Mona unja meg előbb, mert női csáberejét igyekszik felhasználni ellenem a kanapén feküdve, és nem mondom, beindul a fantáziám a látvány láttán, de uralkodok magamon, egyelőre biztosan. Úgy teszek, mintha kimennék, ám nem ezt teszem, hanem a kanapé mögé bújok, ám ki tudok úgy lesni, hogy lássam Monát is. Jót mosolygok bosszankodásán, és nem gondolok arra, hogy ez csak színészkedés, és talán itt rontom el. Kissé felvonom a szemöldököm, mikor hallom, hogy valamit végre akar hajtani nélkülem, így ismét elődugom a fejem rejtekhelyemről, hogy aztán leessen az állam. Mona magát kezdi el simogatni, mi roppant kellemes látvány, de körvonalazódni kezd bennem valami.*
~A kis boszorkány biztos tudja, hogy bent vagyok, és szándékosan húzza az agyamat... De nem adhatom fel!~ *határozom el magamban, és nagyon is küzdök magammal, mert szívem szerint felállnék és besegítenék Mona ügyködésébe, de akkor oda a játék, ami már talán nem is teljesen játék, inkább egy akarat próba. Újra a lány felé nézek, és ott ragad a tekintetem, ami hibának bizonyul, mert egyszerre mocorogni kezd férfiasságom a nadrágomban, mi elronthat mindent, de a látvány első osztályú, azt azért meg kell jegyeznem.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-29, 11:08 pm

*Kacérkodva próbálom elcsábítani Brunót, de sajnálatomra akarat erejébe ütközöm. Nem igaz, hogy milyen makacs tud lenni. Mind a ketten küzdő személyiségek vagyunk, ezért én sem adom fel a harcot küzdelem nélkül. Első taktikám miszerint megkeresem nem vált be. Második, hogy elterülök a fotelban minimális sikert ért el, hisz Bruno is cselezni próbált az ajtóval, de én nem álltam meg és szépen lassan, de átléptem az egyik határt. Levettem magamról nadrágomat, majd visszahemperedtem mintha valami nagy tervem lenne. Ezzel már kicsit előrébb jutottam ugyan is Bruno mozgolódni kezdett legalább is a halk súrlódások ezt jelezték. Visszafolytok egy elégedett mosolyt, majd nyújtózkodni kezdek, mintha csak körbe akarnék kémlelni a termen. Az eddig leszűrt zajok alapján Bruno a fotel mögött van tökéletes kilátással rám ha kukucskál. Tovább mozgolódok lábammal kicsit kitakarva a képet, amikor hirtelen elforog az ajtó kilincse és résnyire kinyílik. Hirtelen felülök és pálcám már is az ujjaim közt van, hogy ha belép valaki méltó képen fogadhassam ám a beszélgetés arra utal még sem ide jönnek, így az ajtó visszazárul.
Ha Bruno nem mászott elő, akkor megnyugodott sóhaj után visszafekszem és még mindig takarva a kilátást halkan elmormogok egy bűbájt a bugyim felé célozva.*
- Geminio. *Így most már két fekete bugyi van rajtam, mert a varázslat megduplázta fehérneműmet. A pálcát könnyedén leteszem az asztalról, majd elkezdem lehámozni magamról a bugyit. Okos, ügyes nagylány vagyok figyelek arra, hogy ne lepleződjek le no meg mióta majdnem valaki benyitott rohamosan neki állt sűrűsödni a köd, már a fotel végéig alig látok el. Szóval ezeket a körülményeket kihasználva dobom arra a bugyikát amerre Brunot sejtem, hogy szembesítsem a tényekkel.
Ha pedig még is előmászik az ajtónyitásra, akkor szimplán kigombolom az ing utolsó gombját és az orra alá dörgölöm, hogy megváratott.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-29, 11:22 pm

*Az idegeimmel játszik a leányzó, na nem rossz értelemben, sőt. Ez egy jó teszt nekem is, hogy mekkora az akaraterőm, hol van a határom, de nem mondom, hogy ez a kis játék könnyű a számomra. Némi csel után a kanapé mögött bújkálok, igyekezve nem felfedni hollétemet, viszont kikukucskálva én teljesen jól rálátok a leányzóra, és arra, amit tesz éppen, vagyis hogy simogatja magát. Épp magammal harcolok, mikor kinyílik egy kissé a szoba ajtaja, és nem vagyok szívbajos, de egy pillanatra megáll bennem az ütő, hogy most mi lesz, de aztán az ajtó visszacsukódik, a "veszély" elmúlik. Már majdnem elhagytam a rejtekhelyemet, de nem tettem szerencsére, így most újra felnézek, hogy ellenőrizzem, Mona mit csinál, de akkora a köd most már, hogy nem látok kb semmit se. Pár pillanat múlva egy fekete bugyi landol az ölemben, mit a kezembe fogok, és nem kell gondolkodnom azon, kinek a tulajdona ez. Nagyot nyelek, hisz ha minden igaz, most csak egy ing van a leányzón. Roppant csábítóvá válik a helyzet, hogy most tényleg felálljak, és megtegyem, amit kívánok, de nem lehet, mert akkor Mona nyerne, és én nem szeretek veszíteni. Már előre látom az arcát, mi lenne, ha most feladnám, így nem teszem, és ez motivál arra, hogy teljes némaságban az ajtó felé haladjak, természetesen a ködbe burkolózva, majd felnyúlok a kilincsért, kinyitom az ajtót, kislisszolok rajta, majd becsukom azt. Nem megyek messzire, csak a folyosóra, mi kellemesen hűvös, bent már elég melegnek éreztem a helyzetet. Nekidőlök a falnak, lábaimat felhúzva, és hallgatózok, hallok-e mocorgást bentről, kíváncsi vagyok, mit reagál erre a szöszi. Nem hinném, hogy számított erre a lépésemre, de éppen ez volt a célom.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-29, 11:39 pm

*Úgy érzem az elterelő művelet igazán remekül működik bár újra és újra nehezedik a játék. Lassan már én sem tudok mit kitalálni és csak remélhetem, hogy Brunóban az akarat kezd megtörni különben Ő, nyer. Na, nem mintha versenyezhetnénk, én pusztán arra játszok, hogy vágytól felhevülten csapjon le rám. Jó érzés, amikor birtokolják az embert, azonban túl egyszerű lenne ezt elárulni így újabb és újabb trükköket vetek be. Először a lopakodást, aztán az ing kigombolását, megszabadulok a nadrágomtól végül pedig a bugyimtól is. Közben majdnem ránk nyitnak, de szerencsére ez nem történik meg, így tovább folytathatjuk játékunkat, de Bruno akarat ereje omlóban ugyan is ismét motoszkálásra leszek figyelmes. *
- Nem szöksz meg! *Ülök fel azonnal, amikor észlelem, hogy szökni készülök. Teljes csend uralkodik a szobában, ezért a fiú melegítőjének suhogását könnyű kiszúrni. Balkezem már is a magasban miközben a jobban a pálcát tartom.*
- Umbra Vincula. *Hangzik is a varázsige, aminek következményeképpen öt árnycsáp kerül elő megragadva Bruno végtagjait és a falhoz szorítom Őt, természetesen csak finoman miközben még így is marad egy szabad csápom, hogy azt csináljak vele, amit akarok.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Ködkatlan 2012-09-30, 3:28 pm

//olvad//

*Még nem volt ilyen akaraterő próbám, és nem mondom, hogy nem élvezem, tetszik ez a kis játék köztem és Mona között. Mindig meg tud lepni, ezért a kapcsolatunk már a baráti státuszban sem volt unalmas, most pedig, egy szinttel feljebb ugyanez a helyzet, csak a lány stratégiája változott meg. Majdnem feladom ott, mikor látom, hogy Mona simogatja magát, aztán pedig az ölemben landoló bugyija vágja ki a biztosítékot, így a lehető leghalkabban az ajtó felé mászok, megpróbálok szökni a helyzetből, ám úgy tűnik, mégis csaptam valamiféle zajt, mert Mona hangja csendül fel - lebuktam. Hallom a varázsigét, amit mond, de nem tudok elég gyorsan reagálni, így a végtagjaimra ráfonódnak az árnycsápok, és a falhoz leszek nyomva. Próbálok szabadulni, de hiába, így tervem, miszerint a folyosóra szökök, meghiúsult.*
- Te pimasz kis boszorkány... *csóválom meg a fejem, de ajkam szélén ott bújkál egy mosoly. Eléggé úgy tűnik, elvesztettem a játékot, ám most kíváncsi vagyok, a szöszi mit talál ki, mert egy árnycsápja még szabadon van, biztos kihasználja ezt a fölényét. Most, hogy jobban megnézem, látom, hogy bizony van rajta bugyi, szóval átvert. Hiába, tudtam én, hogy attól, hogy szőke, még nem buta lány...*