Iris Anca

Tárgy: Iris Anca 2014-01-11, 10:00 pm

Név: Iris Anca
Születési hely: Románia
Születési idő: 1993.11.26.
Vér: Félvér

Ház: Exortus
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Kinézet:
Ahhoz képest, hogy édesapja kétméteres ő édesanyára ütött. 158 cm magas, bárki megáll mellette, azt hiszi egy porcelán baba. Törékeny testalkata miatt azt hiszik, hogy egy érintéstől is eltörhet. Nőies vonásai érzéki gyengédséget tükröznek. Haja sötétbarna, derékig érő hullámokban fonja körbe piciny alakját. Barna szemei csillogó álmodozásról árulkodnak. Ajkai mindig mosolyra húzódnak, és apró gödröcskék jelennek meg orcáján. Színes ruhákban járkál, néha elég bohókás az ízlése. Ez is a hangulatától függ. Rengeteg ékszere van, a világ minden részéről és imádja őket. De egy ezüst nyakék, amin egy ezüst madárka helyezkedik örökké a nyakában fog lógni, mert ezt kapta a 16. születésnapjára.

Jellem:
Színes egyéniség, mindenre nyitott. Bárkiben megbízik, még akkor is, ha rosszban sántikál. De ez nem azt jelenti, hogy naiv. Inkább elfogad mindenkit úgy, ahogy van. Szabad szellemű, majdnem mindig gyerekesen viselkedik, pedig komoly is tud lenni (ha kell). Kedves mosolya és gyengéd hangja megnyugtatja az embereket. Szeret másokat boldognak látni, és nem szereti, ha csúfolják alacsony termete miatt. Kívülről egy törékeny kislánynak tűnik, de belül egy kibontakozó amazon. Hiába, nagyon gyenge és könnyen sérül. Ezért inkább kimarad a vitákból, de ha igaza van, akkor kiáll magáért. Barátkozó fajta és semmivel sem tudják meglepni, de ez még nem biztos számára, mert az élet útja kifürkészhetetlen.

Előtörténet:
Novemberi este volt aznap. Az eső megállíthatatlanul ömlött, tisztára mosva az utcák macskaköveit, hogy azok újra csilloghassanak a holdfényben, mint megannyi fénylő csillag. Az éjszaka fénye egy csapzott alakra vetült, ki megállíthatatlanul rótta az utcákat átázott cipőjével, egyre közelebb kerülve otthonához. Hosszú fekete galléros kabátja körüllengte bokáját, miközben szaporán szedve lábait felgyorsult levegővételekkel haladt a célpont felé. Közelebbről megnézve a titokzatos alak egy férfi szívet rejtett, kinek izmos alkatát pillantva megtévesztő gondolatok bújhatnak fejünkbe, ezért olykor hiszünk szemünknek, habár tudjuk, hogy a látszat néha csal. A férfi egyenes fekete haja most vizesen, hullámos makacssággal tapadt arcára, tiltakozva a menetszél ellen. Hiába sietett, elkéste a baba érkezését. Az ablak előtt megállt és csillogó szemekkel nézte az új jövevényt.
Abban a pillanatban tudta, hogy élete megváltozott. Hatalmas léptekkel rontott be a kicsiny házba, még az örökséget tartalmazó festmények is megrezzentek a hirtelen ajtó nyitás miatt. A férfi tekintete szerető kedvesére vándorolt, ki éppen izzadtan, a sok küszködés miatt, feküdt a fehér párnák között, kezében egy csecsemőt tartva. Fáradt tekintete cirógatta a várva várt jövevény alvó fejecskéjét, és magában azt gondolta, hogy végre elérkezett ez a nap is.
Kedvese mellé lépett és félve attól, hogy kárt okozna a tüneménynek ha felemelné, csak óvatos tekintettel nézett lányára. A nő látva ezt, elgyengült kezeivel felemelte a lányukat és szerető párja karjaiba helyezte a csöppséget. Mikor biztos volt benne, hogy jó kezekben van a lánya, lehunyta fáradt szemit és örök álomba merült.
A férfi mit sem sejtve, karjaiban tartotta a pici lényt. Aggódó apai szemekkel nézte minden egyes mozdulatát, és mikor a lány barna szemeit kinyitotta, abban a pillanatban tudta, hogy bármit meg fog tenni érte.

Az évek teltek és teltek, a kislány pedig felcseperedett apja oldalán. Élete minden pillanatában akadályokba ütközött, mert édesapja vándorló színész léte miatt sosem volt egy nyugodt perce. Egyik helyről a másikra vándoroltak, ez mind szép és jó volt az elején. De egy idő után a lány megelégelte, hogy nem tehet szert igazi barátokra. Hiába volt ezer ismerőse a világ minden tájáról, neki egy igazi barát kellet, aki mellette tud lenni jóban és rosszban. Sajnos ez nem történhetett meg.
Öt tagból állt a kis csoportjuk: - Iris, ki írta a darabokat.
-Vladimir, színész.
-Zaka, a kellékek nagymestere.
-Lily, színész.
-Jazz, színész.
A lány édesapja titokban tartotta azt, hogy ők mind varázslók és boszorkák. Nem szerette volna ha a lánya is boszorka lenne, és sok éven keresztül már azt hitte, hogy soha nem lesz az. De tévedett... Iris titokban felfedezte különcségét és azt hitte, hogy nem normális. Nem merte elmondani senkinek, ezért úgy hallgatott erről mint a sír.
Kedvenc időtöltése az olvasás volt. Imádja a könyveket, ha lehetne ő maga is egy könyvbéli hős szeretne lenni. Mindig is színes egyéniség volt, ezért édesapja darabjait újabb és újabb ötletekkel ruházta fel. Végül ő írta a darabokat.
Sok darabot ajánlottak neki, hogy játssza el. De visszautasította őket, mert tudta, hogy nem jó színész. Még akkor is, ha a kis családja mást mondott. Tanulását illetően nem járt iskolába, hanem a csoport tagjai tanították, de leginkább saját maga ment el könyvtárakba kutakodni újabb információkért és ezzel gazdagította a szókincsét. Volt egy oka amiért szeretett utazni és az az volt, hogy rengeteg kultúrát és tapasztalatot nyert az idők során.
De sajnos egy napon minden megváltozott. Épp 16-ik életévét ünnepelték, Jazz hatalmas bulit szervezett a lánynak egy titokzatos szigeten. Szemeit bekötötték és egy csónak segítségével vitték át. Ott pedig egy kis házikó várta őket, és azt tervezték, hogy egy hetet maradnak e csodás helyen. De a sors kifürkészhetetlen, ezért nem tudták mi fog történni...
A lány szeméről levették a fekete anyagdarabot és előtte feltárult a szülinapi meglepetése. Mindenki izgatottan várta a lány reakcióját, főleg Jazz mert ez az ő ötlete volt. Nem voltak valami virágos helyzetben pénzügyileg, szóval nem tudták hatalmas ajándékkal megajándékozni a lányt. De azt tudták, hogy nem az ajándék számít neki, hanem a gondolat. És az, hogy családtagnak tekintik őt, még akkor is ha nem valami jó színész.
Hosszú ujjaival megcirógatta az ékszert. Örömkönnyek gördültek le a lány törékeny orcáján, és gondolatlanul maga felé emelt egy fehér zsebkendőt, a tekintetével. Mikor észbe kapott, a zsebkendő a földre esett és könnytől csillogó szemekkel apjára nézett. Eddig sikeresen titokban tudta tartani, és egy ilyen apróság miatt megtörte a titkát.
Édesapja merev testtartással bocsánatot kért és elhagyta a házat, a többiek pedig követték. A lány a földre hullott és magát okolta édesapja szomorúsága miatt. Órák teltek el, de mégsem jöttek vissza, így hát a lány elaludt összegömbölyödve az egyik sarokban. Pár percre rá visszatértek és ágyba helyezték az aprócska lány testét. Tudták, hogy mi fog következni és már másnap érkezett a levél a Mysterio Feketemágus Képzőből. A lány félve állt az apja elé, de ordibálás helyett erős karjai közé zárta a lányát és csókot lehelt homlokára. Azt mondta, hogy nagyon büszke az ő kislányára és nyugodt szívvel engedi el. De meg kellet ígértesse vele, hogy mindig gondolni fog rá és hamarosan találkozni fognak.
Így hát reményekkel tele Iris elindult a Mysterioba...