Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Az életre kelt szoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
SzerzőÜzenet
Völgyesi Félix
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : He ate me / Ő evett meg
Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás : 2012. Apr. 23.
Tartózkodási hely : Callisto háló / Budapest

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Szer. Júl. 04 2012, 19:32

*Fogalmazhatunk úgy is, hogy Félix ledöbben, amikor halja a válaszadást, mellyel elfogadja azt, hogy el kell hagynia Briant, cserébe én nem bántom soha többé az ő hőn áhított pasiját. Hát ez már viccnek is rossz. Ezzel több probléma is van, de nem fogom én megosztani ezt, megtartom magamnak. Igenlően bólintok, hogy megértettem a feltételt, aztán már csak csöndben meredek rá egy darabig. Ez nekem is újdonság. Nem tudom eldönteni, hogy ennyire szereti Briant, hogy még ezt is képes érte megtenni vagy egyszerűen ostobább, mint hittem és most hagyta el végérvényesen a srácot. Tényleg nem tudom, de nem is érdekel különösebben.*
- Hát jó! Ez könnyebben ment, mint hittem. *Csapom össze tenyeremet, nekem ez örvendetes hír, a többit pedig rájuk hagyom, noha apró betűs rész nem volt a szerződésben, a feltételem teljesen egyszerű. A könyvet lapozgatom, de hát mivel az nem tartalmaz semmit jobb híján indulásra készen állva lépnék előre, csakhogy elődrukkol a mi kis kölykünk egy olyan dologgal, ami felkelti érdeklődésemet.*
- Oh, hát vagy úgy! Valamihez végülis értened is kell, ha már másban nem vagyok jó… *Billentem fejemet oldalt, így nézem egy darabig amint azt a dögöt simogatja. Meghív magához, hogy lerajzoljon? Miért akar ennyire engem? Jó, jó azt odáig értem, hogy karakteres arcom van, de mást is biztos találna és ez most olyan, mintha modellt ülnék neki, ami alapvetően nem tetszik. Egyből Daph gyönyörű teste jut eszembe, amint modellt állt nekem a hajómon egy rajz erejéig. Pár másodpercig ezen mélázok s csak akkor ocsúdom ebből fel, amikor már Eiden indulni készül.*
- Ah, jó.. oké.. hello! *Arra sincs időm, hogy intsem, a srác lelép a dögjével, én pedig megint egyedül maradok. Tekintetem a fotelra téved s szem forgatva indulok én is neki, hogy egyenesen az Árnymágia tanteremig meg se állhassak.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Szomb. Okt. 27 2012, 15:32

//NRT: Rachel és Nil - 2012.10.27.//


*Nincs kedvem most is a szobámban kuksolni, de mégis egy olyan helyre van szükségem, ahol nem járnak túl sokan, de közel van a szobámhoz, hogyha bármi gond lenne. Sétáim közepette ráleltem erre a helyre, az úgynevezett életre kelt szobára, mely kellőképpen ijesztő is tud lenni, de mivel már elég sok időt töltöttem itt, megszoktam a mozgó dolgokat és úgy hiszem, hogy jó lesz ez nekem. Ismét olyan érzésem van, mintha a világ összeesküdött volna ellenem, mindenki utál, senkinek se felelek meg és igen, Dixon is bánt, az utolsó találkozásunk és mivel azóta se keresett, nem hiszem, hogy kíváncsi rám, elvan úgy, ahogy mindenki más, nélkülem. Mivel megvan a mai tervem, így csak egy fekete rövidnadrág van rajtam, lábaimon fekete zokni - mivel cipő felesleges, hiszen nem megyek én messzebb -, és felül pedig egy hófehér színű trikó. Hajam kibontva, barna szemeim pedig szomorúan csillognak, miközben az injekciót készítem el magamnak. Igen, be szeretném lőne magam, így hát nem is sminkeltem, nem csináltam semmi extrát se magammal, mivel nem vágyom társaságra, de a szobám az már túl unalmas hely. Eldőlök a kényelmes, zöld színű kanapén, felhúzom lábamat, majd egyszerűen kötöm el lábamnál az ereket, hogy kidudorodjon picikét, majd a tűt fogva nem is húzom az időt, egyszerűen, már precízen magamba nyomom, hogy ez után a drog is a vérembe juthasson. Fáj mindez és hamar meg is érzem a hatását, de csak hátrahajtom a fejem, majd kezem megremeg, a tűt eltávolítom testemből és egyszerűen a földre ejtem, miközben a lábamon lévő elszorítást úgy hagyom. Fejem hátrabicsaklik, szemeim behunyom és már élvezem is a napot úgy, ahogy azt régen tettem. Nem vagyok több, hiába mondták annak idején, hogy de igenis az lehetek, már tudom, hogy nem és bár itt vagyok, nem érdekel, hogy hány évig fog eltartani, mire végzem az iskolával, nem célom, sőt, igazából nincs is célom. Szemeim kinyitom, így látom meg, ahogy a képből kinyúl egy kéz, majd elvigyorodva fekszem el még jobban az ülőalkalmatosságon. Szemeim picit vörösek, testem cseppet remeg, de nem érdekel, mivel minden kezd jobb lenni, az életfelfogásom is, de persze ez csak a drog hatása és időleges, tehát majd elválik, hogy miként is lesz tovább.*
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Szomb. Okt. 27 2012, 21:25


//NRT: Rachel és Nil - 2012.10.27.//

*Nem igazán tudok mit csinálni magammal, megint beütött a "nem értem a világot" érzés, és valahogy olyan érzésem is van , hogy nem illek én ide. A tanítás még csak -csak megy, de a magánéletem nem nevezhető felhőtlennek, Daphnevel se értjük egymást, itt az egyetem, tanulni is kell, kicsit sok ez így egyszerre, szóval nem egyszerű napokon vagyok túl. A mai utam így az életre kelt szobába vezet, talán a magányt keresem, de legbelül meglehet éppen az ellenkezőjét. Napok óta nem igazán futottam össze senkivel, és bár nem vagyok az a túl közkedvelt ember a suliban, néha én is vágyom a társaságra, Daphne eleve kilőve a múltkori miatt, Rachel.. Rachellel pedig nem tudom mi van, vele már jó régen nem találkoztam, a többiekkel meg amúgy is felszínesen vagyok jó viszonyban, még ha van egy mostoha fivérem is a suliba, nem hinném hogy most kellene elkezdenünk a testvérkúrzust. Ahogy azonban megérkezek a szobába, melyről tudom hogy milyen,ismerős arcot pillantok meg, akit egy vissza fogott mosollyal üdvözlök is, miközben egy cigit biggyesztek a szám szélére.*
-Áh.. szia Rachel..*köszönök oda, miközben a mellettem lévő festményen lévő vízköpő által kifröcskölt vizet próbálom meg kikerülni.*
~Any*d, ezt mindig is utáltam~*nézek egy pillanatig sötét szemekkel a festmény felé, majd felgyorsítva lépteimet, nemsokára már a lány közelében vagyok, szememet azonban nem kerülheti el pár érdekes tárgy amit magam is ismerek. Fecskendő a földön, érszorító, a lány pedig mindenhogy kinéz, csak tisztának nem. Anyám , pedig azt hittem sikerült túltennie ezeken a hülyeségeken, de ahogy látom nem. Arcomon egy komor árnyék is keresztül szál, miközben megcsóválva a fejemet hajolok a másik feje fölé, megtámaszkodva a kanapé szélében.*
-Ha százan próbálnák megmagyarázni hogy jó, akkor se tudnám miért. Mi a fenét csináltál belőtted magad?*kérdezem még mindig morcos tekintetetet vágva, miközben a lábát finoman megemelve (már ha kell) helyet csinálok magamnak a kanapén és még mindig kérdő tekintettel nézek felé. Ez a csaj úgy tűnik soha nem javul.*
-Ezen kívül minden oké? Régen nem láttalak..*kérdezem, hiszen bár megvannak a magam problémái, még kíváncsi vagyok, mi van a lánnyal, talán picit jobban is érdekel mint először képzeltem volna, na de ilyen a vonzás törvénye, soha nem tudja az ember kit kedvel meg és miért, én pedig most éppen így vagyok, minden esetre, most már hogy kényelembe helyeztem magamat, csupán csak kíváncsian várom a válaszát, hangom természetesen nem követelődző, hiszen nem veszekedni akarok.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Vas. Okt. 28 2012, 13:30

//NRT: Rachel és Nil - 2012.10.27.//


*Jó érzés végre ismét nem a valóságban hánykódni, hanem élvezni ezt a drogtól túlfűtött életet, így fekszem továbbra is a kanapén, az érszorítóval nem is foglalkozva, ahogy a tűvel sem, csak mosolyogva nézek körbe a szobába, ahova nemsokára még valaki érkezik. Nem foglalkozok vele, egészen addig, amíg meg nem látom az ismert, helyes pofit, így mosolyodom el, főleg, amikor fölém hajol és még hosszú, fekete tincsei is arcomhoz kerülnek. Csak megfogok egyet, majd azzal játszadozok, miközben a másik szavait hallom. A zöld szempárt figyelem, édes mosollyal egybekötve és próbálom fel is fogni azt, amit mond, tehát amikor rákérdez arra, ami egyértelmű, csak eleresztem haját és már meg is kaphatja tőlem a választ.*
- Mint a csacsi... *nevetek is aranyosan hozzá, majd lábaimat megemeli és már mellém is kerül, úgy tekintek hát felé, hogy vajon most mit akar. De komolyan, egy drogossal akar normálisan beszélgetni?*
- Hogyne lenne, hiszen itt is semmibe vesznek és mindig csak a második lehetek, szóval f***a az élet. *mutatom is fel hüvelyk ujjamat, hiszen Nil is eljátszotta már ezt velem, most meg Dixon is, akinek nem adtam oda magam, ezért pedig már el is tolt magától. Gondolom most a könnyebb prédákkal játszadozik, nem is értem, hogy miért tetszik nekem, ahogy ezt Nilnél se.*
- Miért van az, hogy én nem kellek senkinek? Tudom, hogy egy drogos hülye p***a vagyok, de azért ennyire nem lehetek rossz. *kérdezek is rá, továbbra is kényelmesen feküdve az ülőgarnitúrán, kezeimmel pedig trikóm alját piszkálgatom, csak nézek magam elé, vörös, üres tekintettel és valahogy választ is várnék, amellyel nem lesz semmi se egyszerűbb, de mégis. Ha már itt van Nil, talán érünk valamit.*
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Vas. Okt. 28 2012, 15:26

//NRT: Rachel és Nil - 2012.10.27.//

*Úgy tűnik, hogy magány helyett társaságot találtam, és ennek valahol belül örülök, de annak már nem teljesen amit látok. Persze tudom , hogy Rachelnek nem volt könnyű élete, ha tovább folytatja ezt az életmódot, valószínűleg nem fog sokra menni az életbe, vagy akár meg is hallhat. Nem tudom mit érezhet, hogy egyáltalán érdekli e az élete, de én valamiért különös módon megkedveltem, és hiszem hogy többre hivatott, minthogy egyszer túladagolja magát és meghalljon, így talán érthető is hogy nem nézem jó szemmel azt amit tesz, na nem mintha én olyan jó fiú lennék. Nemsokára már megszólítom, és fölé hajolva egy eléggé egyértelmű kérdést teszek fel, bár a látottak alapján már előre tudom a választ.*
-Azt látom... Nem mondom ritka szép látvány...*húzom el a számat, valahogy az aranyos mosoly most nem tud lenyűgözni, ha persze tiszta lenne, megint más lenne a helyzet, de így? Nemsokára már a lábát felemelve ülök le mellé, és komoly, de kérdő tekintettel kérdezek a hogyléte felől. A válaszra, és a felmutatott ujjra, azonban arcom csak mégjobban beárnyékolódik, és a kedvem is.*
-Mi ez a hülyeség már megint? Egyáltalán nem vagy semmibe véve, az élet nem egyszerű, ennyi az egész, de mégsem az a megoldás hogy ha valami nehéz mindjárt benyomunk egy adagot, ha így folytatod belehalsz..*mondom az utolsó dolgot jobban megnyomva kicsit közelebb hajolva hozzá, mélyen a vöröslő szemekbe nézve. Nem tudom mennyire fogja fel a dolgokat, de nem óhajtom hagyni, hogy további hülyeségeket csináljon, és ha megutál érte akkor az az ő baja. A további szavakat, feszülten hallgatva, már sejtem is mi lehet a baj. Hasonló az enyémhez, bizony szerelmi problémák képesek kikészíteni az embert, ahogy az is , hogy az ember nem érzi hogy tartozna valahová, én is szembe kerültem már mindkét bajjal, és ha még nem is másztam ki belőle, de azért próbálkozok.*
-Gyere...*mondom gondterhelt arccal, miközben kezemet kinyújtom felé, és ha megfogja, feljebb is húzom, majd folytatom amit elkezdtem.*
-Nem te vagy a rossz, hanem amit teszel, az tesz rosszá, meg tudod ezt érteni?*kérdezem oldalra döntött fejjel, de persze még nem fejeztem be a mondandómat.*
-Azzal, hogy lövöd magad orrba szájba nem fogsz semmit elérni csak, hogy még többen kerülni fognak, és egyszer arra ébredsz hogy tényleg semmid nem marad, még az épp eszed sem, ezek a Sz*rok tönkre vágnak teljesen.*emelem fel a tűt a földről, és a hüvelyk ujjamat rányomva el is pattintom.*
-Semmit nem ér, csak hamis biztonság érzetet ad, de a világ ugyan olyan sz*r marad, te pedig ahelyett hogy talpra állnál, csak menekülni próbálsz ezekbe a szerekbe és még csodálkozol hogy nem kellesz senkinek?*kérdezem megcsóválva a fejemet, végül olyat teszek amit még magam se terveztem, kezemmel előre nyúlva megsimogatom az arcát.*
-Ha te nem próbálsz meg segíteni magadon, én se fogok tudni segíteni... Most pedig maradj itt, két perc és jövök.*mondom, és remélve hogy nem megy el, kimegyek az ajtón, majd néhány perc múlva egy bögre gőzölgő itallal amibe bele öntök valamit, térek vissza, természetesen a gyógyítónál voltam.*
-Ezt pedig most idd meg, kitisztítja belőled ezt a szemetet, utána pedig elviszlek valahova, azt hiszem nem árt a kikapcsolódás, de nem itt..*ülök le ismét, komoran nézve a másikat, hogy mit akarok az had legyen az én titkom, egy biztos ha velem jön nem bánja meg.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Vas. Okt. 28 2012, 15:49

//NRT: Rachel és Nil - 2012.10.27.//


*Az élet silány és valahogy jobbá kell tenni, éppen ezért is választom a drog útját, ahogy azt már kiskorom óta teszem. Megszokás és nem is tartom rossznak, ilyenkor legalább boldog vagyok és a depis dolgok távol kerülnek tőlem. Arra viszont nem számítottam, hogy valaki pont most nyit majd be az ajtón és kezd el nekem kiselőadást tartani, így amikor meghallom a beszólását, csak lazán nyelvemet öltöm felé, ennyi a véleményem.*
- Nem izgat, hogy mit gondolsz. Így szokj meg, mindig is ilyen voltam. *jelentem is ki egyszerűen, majd ha már így rákérdez a bajaimra, akkor nem is vagyok rest megosztani vele, hogy mi minden bánt, mivel az élet továbbra is sz*r, nincs mit szépíteni rajta és soha nem lesz jobb.*
- Na és akkor mi van? Egy utcagyerek senkinek se hiányozna, ne akarj nekem a jóról papolni Nil. *nem vagyok erre kíváncsi, akármit is mond, szóval felőlem már most el is felejtheti azt, hogy belekezd a szentbeszédbe, de csak nem teszi, így nyújtja kezét felém, én pedig bele is helyezem mancsom, de csak azért, mert bírom ezt a fiút és már feljebb is ülök, úgy hallgatom a hosszú szavakat, amelyektől már most fáj a fejem.*
- Én sose kellettem igazán senkinek, a drog pedig már hozzám nőtt, nem fogom a te kedvedért letenni, nem adsz rá okot. *nem a pasim, hogy esetleg még hallgassak rá, csak egy ismerős, mivel a barátság is érdekes egy fogalom. Ha a barátom lenne, foglalkozna velem, nem lenne soha elutasító, ő pedig pont olyan. Ahogy megsimogatja arcom, csak lassan húzódom hátrébb, most nem kell engem szánni, azt sose szerettem.*
- Most úgy nézek ki, mint aki el akar innen menni? Nem vagyok már kislány, nem kell a segítség! *szólok még utána, de a fiú már el is tűnik, én pedig csak hátam a kanapé háttámlájának döntöm, lábaim a földre kerülnek, úgy nézek előre a nagy semmibe és már vissza is tér a sentinel fiú, méghozzá valami bögrével a kezében, amit át is nyújt nekem. Megfogom, beleszagolok és már el is húzom az orromat.*
- Fúj, nagyon rossz szaga van. *nézek is fel rá, majd amikor hallom, hogy mit tesz ez, meg hogy elvinne valahova, fel is tekintek rá.*
- Nem azért lőttem be magam, hogy kitisztuljon és amúgy se öltöztem úgy, hogy mennék valahova. *a picsanaci és a trikó, na meg a zoknik cipő nélkül nem arra utalnak, hogy nagyon ki akarok mozdulni innen. Elidőzik tekintetem a fiún, majd végül megszólalok.*
- Miért csinálod ezt? Neked miért érdeked, hogy megigyam? Ha mondasz egy jó okot, hogy Téged miben érint, tehát nem azt, hogy én roncsolom magam, akkor megiszom. *nem fogok én már csak úgy engedni, nem érdekel az egész, valahogy senki, de továbbra is térdemre állítva a bögrét várom a magyarázatot, mert csak úgy nem fog elpárologni ez a lötty. *
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Vas. Okt. 28 2012, 16:54


//NRT: Rachel és Nil - 2012.10.27.//

-És mi van ha nem akarlak így megszokni?*kérdezem fejemet oldalra döntve. Mondhatja , hogy nem vagyok együtt érző, és hogy nem érdekelnek a problémái, de ez nincs így csupán csak nem fogom még biztatni is arra, hogy szúrja magát tovább, meglehet egy darabig menne így de előbb utóbb belehalna. Így jutunk el a kérdésig, amire csak komoran megdöntöm a fejemet, és közbe is vágok a szavaira.*
-Nekem meglehet hogy mégis..*mondom tömören, hiszen ezzel talán minden lényeget a tudtára adtam, de néhány pillanatnyi szünet után tovább folytatom.*
-Nem vagyok én se tökéletes, de nehogy azt hidd hogy nem tudom milyen érzés.. Én is hasonló helyről jöttem, de itt volt aki segített túltenni magamat a problémákon..*teszek még hozzá ennyit, nemsokára pedig feljebb is húzom, s így beszélgetünk tovább, amikor az okot említi, azonban sanda pillantással nézek felé.*
-Miféle okot szeretnél? Szerinted rosszat akarok neked? Vagy csak jókedvemből akarlak meggyőzni hogy hagyd abba ezt a hülyeséget?*kérdezem még mindig, kicsit hitetlenkedve, miközben kezeimet össze fűzöm a mellkasom előtt, és úgy figyelem a másikat. Nem tetszik hogy rongálja magát, de ha nem tudok szép szóval hatni rá, nem kényszeríthetem. A simítást nem szánalom miatt tettem, csak egyszerűen ezt akartam tenni, de nem csinálok semmit sem amikor hátra húzódik csak le eresztem a kezemet, és inkább úgy döntök ideje elmenni a gyógyítóhoz valami főzetért, neki úgy is mindig van.*
-Egyenlőre én nem úgy látom..*mondom a segítségre, miközben be is csukom magam mögött az ajtót, majd pár perc múlva vissza is térek, a kapott elixírrel, ami ha minden igaz ki is tisztítja a szervezetét, így adom oda neki, bár látszólag először eléggé húzza a száját rá.*
-Akkor ne szagolgasd hanem hajtsd fel.. Amúgy általában a büdös piáknak az íze jobb.*hazudom szemrebbenés nélkül, bár nem tudom mennyire lehet rossz az íze, hiszen nekem még nem volt szükségem rá, hogy ilyet igyak. Azonban egyenlőre nem látszik , hogy feldobná a tervem, és még csak meg sem issza a löttyöt.*
-Jaj ezt most úgy mondod, mintha nem lenne a szobád itt fél percre. Felmész átöltözöl aztán elhúzunk.*mondom, egy félmosollyal, talán egy kis kikapcs egyikőnknek sem ártana, azonban az utolsó szavai picit elgondolkodtatnak, így nem teszek mást, csak a szemeit nézve szedem össze a gondolataimat, végül egy kisebb sóhajjal bele is kezdek.*
-Hogy miért érdekem? Nekem nem érdekem, hogy megidd, az ok pedig egyszerű, akár hiszed akár nem fontosabb lettél. Elég sok barátomat vesztettem el már és olyat akit szeretek, vagy kedvelek, és nem akarom ezt tovább tetézni..*mondom miközben előkaparva egy cigit meg is gyújtok, majd pár slukkot szívok bele.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Pént. Nov. 02 2012, 13:39

//NRT: Rachel és Nil - 2012.10.27.//


*Nem tudom, hogy Nil miért akad ki folyton, hiszen ismerhetne már, legalábbis valamennyire. Ahányszor találkoztunk, számomra mindig nagy szerepe volt a drognak és az alkoholnak is, ilyen vagyok én, egy züllött lány, aki nem is akar ezen változtatni és arra se kíváncsi, hogy más megváltoztassa. Szokjon meg és kész, ennyi a történet, de nem... hát persze, hogy nem akarja.*
- Akkor nem kell találkoznunk. *nézek is bele a szemeibe, mivel bár nem teljesen tiszta az agyam, azt azért nem fogom eltűrni, hogy bárki is beleszóljon az életembe és jelenleg nem tudom felfogni azt, hogy ez pozitívan történne. Soha, semmi jó dolog nem ért még az életben, tehát meg sem próbálok hinni a tündérmesékben, hogy ez esetleg valaha is lehetséges lenne. Kiböki még azt, hogy hiányoznék neki, erre pedig csak egy egyszerű kérdésre futja tőlem.*
- Miért? *ennyi, és nem több. Amikor viszont ismét a maga dolgaival hozakodik elő, most már csak finoman mosolyodom el, nem igazán reagálva le a dolgait.*
- Én még mindig nem vagyok te és én nem is akarom, hogy bárki is segítsen. *ezt kéne már felfognia. Én nem olyan vagyok, mint ő, hanem egy teljesen egyedülálló személy, aki olyan, amilyen és szeretné, ha végre békén hagynák és így maradna. A húzásnak azért engedek, így ülök fel, kissé szédelegve, de a kanapé megtart szerencsére és hallgatom is tovább a szent beszédet, most már némileg beletörődve, hogyha Nillel találkozom, akkor ezzel is számolnom kell.*
- Fogalmam sincs, hogy miért akarsz szent lenni, amikor te magad se vagy az. *pislogok is aprókat, majd nem érdekelve, hogy duzzog, hagyom, hogy magamra hagyjon és elmenjen, mivel nemsokára amúgy is visszatér hozzám. Az viszont nem tetszik, hogy a löttyel meg akar itatni, akkor kb. felesleges volt ez az egész, minden kimegy majd belőlem és még a szaga is borzasztó.*
- Áh, ezt nekem nem adod be. Ittam és ettem már sz*r kajákat és nem jobb az ízük se, mint a szaguk. *ismerem is be, majd mivel valahova el szeretne vinni, még jobbnak látom tisztázni vele, hogy nem úgy öltöztem ám fel, de hajthatatlan. Oké, akkor esetleg még belemegyek, ha mond egy jó okot arra, hogy miért is kellene nekem ezt meginnom és esetleg megváltoznom. Hagyok időt arra, hogy átgondolja, de amikor kiböki azt, hogy neki... fontos vagyok, pont én, bizony alig hiszem el. Elkerekednek szép szemeim is, mivel nem gondoltam volna, hogy valaha valakitől ilyesmit hallok, így továbbra is csendességbe burkolózom, majd végül döntök: felhajtom az italt. Számat is elhúzom közbe és miután kiürült, nyelvemet kinyújtva vágok fancsali képet ehhez az egészhez.*
- Borzasztó volt. *mondom is panaszkodva, de aztán felkelek, az asztalra teszem a bögrét és a fiúhoz lépek, majd lazán kiveszem a szájából a cigit, hogy egy slukkot lophassak belőle, a füst pedig hát... sajnos Nil helyes pofijára száll.*
- Akkor 10 perc múlva itt vagyok. *picit rendbe kell szednem magam és bár az ital kezd tisztítani, még mindig picit bizonytalan léptekkel érek el az ajtóig, amit ki is nyitok, majd már magára is hagyom a srácot, hogy nagyjából 12 perc múlva már ismét kinyissam azt. Fekete nadrág, sportcipő, fekete pulóver és egy szakadt, fekete színű bőrkabát van rajtam, szemeim picit kihúztam, hajam megfésülve, tehát fogjuk rá, hogy Rachel-es, normális külsőt sikerült kialakítanom magamnak. Na de nem megyek be, szerintem felesleges lenne...*
- Hova tovább? *kérdezek is rá, így hát ha minden igaz, együtt fogjuk elhagyni ezt a szobát, hogy arra mehessünk, amerre Nil akarja.*
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Pént. Nov. 02 2012, 15:26



//NRT: Rachel és Nil - 2012.10.27.//

*A drog, és a pia is eléggé nehézkes dolog, az ember könnyen rákap, lejönni azonban nehéz róla, némely problémákkal én is szembe néztem már a múltban, főleg az itallal, szóval van fogalmam a dolgokról, de elég akaraterővel mindent lehet, és persze ha segítenek az embernek, Rachel viszont ahogy látom tovább duzzog, a válaszára viszont csak egy vállrántást kap, néhány szóval kísérve.*
-Ja persze, aztán azért is én lennék a bunkó, aki csak szórakozik veled nemde?*kérdezem, de hangomban nincs gúny , vagy negatív gondolat egyszerűen figyelembe veszem , hogy nem tiszta és kész, viszont nemsokára megejtem, hogy hiányozna, a kérdésre azonban nem válaszolok azonnal. Ilyen értetlen egy kérdést, hogy miért?*
-Mert csak, és pont. Miért akarsz mindenre választ találni, amikor a tény a fontos?*kérdezem, picit hitetlenkedve, majd a saját dolgaimról is beszélek pár szót, azonban ez egyáltalán nem jelenti, hogy azt képzelném, hogy ő én lennék.*
-Nem is mondtam hogy az lennél, az pedig hogy mit akarsz szerintem te se tudod, de hogy menekülsz a problémák elől ezekkel az biztos.*söprök ki egy tincset a szemem elől, és hogy miért mondom ezt? Talán amikor iszok én is pont ezt teszem, inkább kábulatba esek, minthogy szembenézzek a valódi problémákkal. Néha így könnyebb. Nemsokára felhúzom magam mellé, ám amikor a szent szót meghallom, kissé felnevetek.*
-Egyáltalán nem ismersz, ha azt hiszed, szent akarok lenni, egyszerűen csak túlélő vagyok, és nem akarom hogy értelmetlenül halj meg.*morgok kicsit komorabban, ismerhet nekem is vannak rossz szokásaim, például az italt most sem vetem meg, egyáltalán nem nevezném magamat jónak se, csak valahol talán én jobban megtalálom az egyensúlyt. Nemsokára el is tűnik, majd egy bögrével jövök vissza, aminek tartalmát bizony bele is akarom plántálni a másikba, eleinte nem sok sikerrel.*
-Najó, akkor egyáltalán nem lesz finom, így jobb?*kérdezek vissza, elhúzva a számat, ezután viszont egy érdekes kéréssel áll elő, amire eleinte nem mondok semmit, át kell gondolni mit akarok mondani, főleg hogy átverni se akarom a lányt, hanem őszintének lenni vele, így mondom el, hogy fontos lett ez a kis idő alatt nekem. Látom ám a reakciót, és a meglepettséget, így csupán egy alig látható félszeg mosollyal döntöm oldalra a fejemet, miközben szemeimet próbálom az övéibe fúrni.*
-Szerinted ha nem lennél az, akkor még mindig itt lennék , és törném magamat miattad?*nem kell rá válaszolnia, de észre vehetné, hogy nem magamért, és nem is azért mert jó időtöltés, próbálom jobb belátásra bírni. Végül sóhajtok egyet amikor felhajtja, picit jól esik azért hogy a szavaim célt értek el nála, bár a cucc íze valóban förtelmes lehet.*
-Tudom, akárcsak a másnaposság, mégis túléljük nem?*kérdezek vissza egy félmosollyal, de a cigi kivételnél először meglepődök, majd arcom morcosba vállt át.*
-Hé... az az enyém.... Gondolom már nem kapom vissza..*mondom fejemet csóválva, miközben az arcom felé fújt füstöt próbálom elhessegetni, na igen ezt a stílust még meg kell szokjam. Lassan el is indulok az ajtóhoz, hogy ott várjam be, rajtam végülis minden megvan ami kell, fekete bőrnadrág, egy bőrdzseki, fekete ing, tehát minden ami kell ahhoz hogy normálisan nézzek ki. Mikor a lány vissza ér, és a kérdést felteszi, csak titokzatosan elmosolyodom, miközben fejem oldalra billen.*
-Hogy hova? Egyenlőre csak a kikötőig, innen nem tudok hopponálni. Elmegyünk normálisan kicsapni a hámból.. Jártál már Reykjavik-ban?*kérdezem egy kisebb félmosollyal az arcomon, remélem hogy nincs ellenére a dolog, ha meg mégis akkor úgy is mondja, minden esetre a kezemet nyújtom is felé nemsokára ahogy kiérünk az iskola területéről.*
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Kedd Nov. 06 2012, 18:31

//NRT: Rachel és Nil - 2012.10.27.//


*Amióta ide járok, valljuk be, nem túl sok jó dolog történt velem, így nem is próbálok már továbbra is jókislány maradni. Nem vagyok az és nincs is kedvem hozzá, Nilt pedig sajnálom, hogy ebben a ramaty állapotomban talált rám, de hát ezt dobta most a gép, úgy néz ki.*
- Hát nemtom, lehet. *vonok is vállat, picit pislogva is hozzá, mivel végülis jogos a két pont, de most fogalmam sincs, hogy mit szólnék ehhez máskor, még a jelent írjuk, nem pedig a jövőt, szóval élek a mostani pillanatnak és a költői kérdést pedig úgy figyelmen kívül hagyom, ahogy az van. Az oka egyszerű: nem tudnék rá felelni. *
- Menekülés... egész életemben megálltam a helyem, de ez a világ nem nekem való Nil, ahogy az ide járó emberek sem. Annyira más minden. *sóhajtok is fel cseppet, igen, talán az utca hiányzik, ott magam lehettem, nem voltak ilyen jellegű kötelezettségeim és senki se akart megváltoztatni. Vajon valaha könnyebb lesz? Engedem, hogy felhúzzon maga mellé, így beszélgetünk tovább még egy kis ideig, majd a szavaira megcsóválom a fejemet is.*
- Ettől nem kell félned, ugyanis eszem ágában sincs feldobni a talpam. *döntöm is meg a fejem a végén, majd engedem, hogy eltűnjön egy kis időre, de a bögre akkor se tetszik. Nem akarok kijózanodni és meginni valami löttyöt, de a bizalom megvan, szóval meg se fordul a fejemben, hogy esetleg a srác mást adna nekem, mint amit mond.*
- Ühüm, így már jobb. *jelentem is ki elégedetten, de nem vagyok addig hajlandó meginni az italt, amíg Nil nem felel nekem. De amikor hallom, hogy valahogy sikerült fontossá válnom, pont az ő számára, még így, nem józanul is elgondolkodtatnak szavai és jól is esnek, tehát le is hajtom szépen ezt az undorító valamit, amitől még nyelvemet is ki kell dugnom, mintha attól bármi is jobb lenne.*
- Tudod, még mindig nem tudom, hogy minek próbálsz megjavítani, amikor már örökre el vagyok rontva. *mondom is most már csak halkabban, komolyabban, majd bólintok arra, hogy bizony, túléljük ezt is. Viszont menni szeretne valahova, így összeszedem magam, majd már fel is kelek, hogy nemsokára Nil előtt teremve vegyem el tőle a cigarettáját, amibe bele is szívok, de kérdése után csak ajka közé csúsztatom, már ha engedi.*
- Csak egy kis kóstolót kértem, nekem erre nem volt pénzem. *a cigi elég drága, szóval örülök, ha néha hozzá tudok jutni. Elmosolyodom azért kedvesen, majd már itt is hagyom, hogy nemsokára vissza is juthassak hozzá, majd az ajtóban állok meg, rákérdezve arra, hogy vajon hova is megyünk ez után tovább, a válaszra viszont a fülemet piszkálom meg picit.*
- Hoppmicsinálni? *ezt a szót se hallottam még eddig, tehát igenis választ várok rá, de a többi az szimpatikus. Kicsapni a hámból, majd Reykjavik...*
- Még sose jártam ott, merre is van az pontosan és hogy jutunk mi oda? *azért indulok ám Nil mellett, le a kikötőbe, így hagyjuk el nemsokára az iskola épületét, majd amikor kezét felém nyújtja, már meg is fogom azt, bár nem tudom, hogy mi ez a hirtelen érintkezés, de nem bánom. Szóval megfogom és történik majd, ami történik.*

//Szerintem te már külföldre írj. Smile //
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 23
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Szomb. Május 18 2013, 18:27

//NRT: Daph és Tarkh – 2013.05.17.
(Előzmény a Calypso hálóban)//


*Még jó, hogy akad itt másik senti is rajtam kívül, tehát egyértelműen nem egyedül fogok szívni, hanem bevonok mást is a segítésbe, így hát Tarkh lesz az, akire ma szükségem van. Felbaktatva hozzá kopogok be hozzá, majd amikor meglátom, előre tisztázom is vele a szitut, még mielőtt rögtön ellenkezni szándékozna. Nem akarok felesleges köröket lefutni, jobb lesz ez így.*
- Nem éppen. Engem választott ki, de megadta a lehetőséget, hogy én pedig mást is magammal vigyek, tehát örülhetsz, hogy én kívételezek veled. *mosolyodom is el, de ha megtudja, hogy mi lesz a feladat, már nem fog ennyire örülni neki. Nem is értem, hogy hiheti azt, hogy vele kívételezne a nő, én se érzem azt, hogy velem megtenné, bár meglehet, hogy Tarkh-nak van igaza… Mindegy is, annyira most nem izgat a dolog, inkább csak a pimaszságától dühbe jőve kapom el ingje felső részét, hogy kissé magamhoz húzzam. Bár van bennem erő, tény, hogy fizikálisan erősebb nálam egy férfi, de talán nem fogunk bunyózni, inkább csak szemeibe tekintek és kissé oldalra is döntöm fejemet, ahogy engem vizslat.*
- A lökhárítót a fenékre szokták mondani kedves Aristarkh, nem pedig a melleimre, de örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. *kezdem, majd eleresztve dobom hátra dús, fekete tincseimet.* - Bizonyára az a vöröske barátnőd is értékelni fogja, ha esetleg elkottyintom neki, hogy milyen bókot kaptam tőled. *kacsintok is rá és érezheti, hogy valóban megtehetem, ha úgy hozza kedvem. Engem bizony sértene, ha a pasim másnak ilyesmit mondana, de ez most nem az én dolgom és valahol jól is esik, hogy ez az orosz szerint se vagyok rossz nő. Na nem mintha érdekelne, mint pasi, sose gondoltam ilyesmire vele kapcsolatban. Ő nekem túl markáns… asszem. Na mindegy, ebbe inkább bele se megyek, hanem az üveget véve kezdek el kortyolgatni a vodkából, így várva, hogy a fiú elkészüljön és velem jöhessen, de a medve megjelenése kissé meglep.*
- Ha mackó! Ne nagyon nyalogasd, mert ez egy démon vére és nem tudom, hogy mérgező-e. *és ezt teljesen komolyan is mondom. Tényleg démontól származnak a testemen lévő darabkák, azoknak meg olykor ilyen trükkös a vérük. Talán Tarkh se szeretné, ha a kis kedvencének baja lenne és ha okos a famulus, akkor hallgatni fog rám. *
- Az életre kelt szobába miért ne tévedhetnének be? Ott történt ugyanis ez a kis baleset. *jegyzem is meg, de őszintén szólva engem se zavar, hogyha valamelyiknek baja lesz, de ettől függetlenül nem szeretném az egész estémet se a takarítással tölteni, merthogy az vár ránk, ezt talán a fiú is sejtheti. Na de végre valahára öltözködni kezd, én pedig azért egy picit elnézegetem magamnak. Miért ne tehetném? Jót szórakozom…*
- Ne aggódj, nem fog megártani, ha meg mégis, max a melo után, akkor pedig majd eldöglök az ágyadon. Kit zavar? *piszkálom most én egy picikét őt, rá is kacsintva, tehát érezheti, hogy csak ugratom, bár ha ismerne, tudná, hogy megcsinálom én, számomra nem gáz mindez. Mégse aludhatnék a klubhelyiségben, Ry-t pedig nem akarom ittasan zavarni, annak csúnya vége lenne, szóval akárhogy is nézzük, ez a legjobb megoldás. Jöhet tehát még egy korty az erős italból és kissé meg is rándulok tőle.*
- Amúgy tényleg jó erős. Minek iszol te ilyesmit, ilyen fiatalon? *na ezt úgy mondom, mintha én olyan nagyon öreg lennék már és mintha nem tettem volna ugyanezt az ő korában. Na de mindegy, picit próbálok példát mutatni… főleg azzal, hogy nyakalom az ő piáját. Szépen nézek ki… Amikor viszont a nadrág is lekerül, csak kíváncsian nézek le combjaira, majd vissza a kék szemekbe, ha esetleg felém tekint.*
- A boxert is át akarod venni itt előttem vagy vége a sztriptíznek? *teszem fel a nagy kérdést, majd amikor odalép hozzám és felteszi a kérdést, elégedetten biccentek felé.*
- Hogyne, mindig jó látni a pasikat vetkőzni, de takarítani még jobb és az is eljön még ma. Csodálatos nap ez a mai. *vigyorodom el, de amikor a vodka elkerül a kezemből, csak egy picit csalódott pofit vágok, ahogy elnézegetem a másikat, majd végül követem és így hagyjuk el a szobáját, térve be a klubhelyiségbe, majd pedig az életre kelt szobába, ahogy azt már mondtam. És hogy mit láthat ott a fiú? Hatalmas felfordulást, vért és húscafatokat, tehát a rendetlenség garantált.*
- Sajnos miután legyőztem a démont, ami a feladatom volt, felrobbant. A segítségedre pedig azért van szükségem, mert amióta halott, ebben a szobában nem működik a mágikus erőnk, valószínűleg egy napig, de ezt még most rendbe kéne tenni. Szóval… álljunk is neki! *talál rongyokat és vizet is a srác, na meg szemeteszsákot. Így már sejtheti, hogy mágia nélkül, kézzel kéne takarítanunk. Micsoda mák, hogy nem egyedül vagyok sentinel, ellennék ezzel egész este… Így talán fél éjszaka alatt végzünk, bár… a vodka miatt még az is lehet, hogy elhúzódik egy kicsit ez a dolog. Egy kesztyűt kezeimre kapok, majd el is kezdem a szemeteszsákba pakolni a démon darabkáit… guszta, mit ne mondjak.*

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Szomb. Május 18 2013, 21:47

//NRT: Daph és Tarkh – 2013.05.17.//

*Hazugság lenne, ha azt mondanám: egyáltalán nem érdemelem meg ezt a büntetést, amit az eddigi teljesítményemért kapok most Daphne formájában. Mert annak tekintem, büntetésnek, nem is igazán a lány személyét, hanem a sejthető feladatot. Jobb ezen túl lenni és törleszteni, ám ahogyan hallom, nincs füle a szarkazmushoz. Pedig egyértelmű, hogy Sideris nem kivételezik tovább, hiszen alapból inkább minket szeret, mint más ház diákjait.*
- ... es neked en jutottam eszedbe. Milyen edes! Mond, mas nem volt elerhetö? *vonom fel szemöldökömet, s bár mondhatnék többet, egyelőre nem teszem. Elég ideges, biztosan őt is dühíti a feladat, helyzetén azonban nem segítek, viszont a reagálására sem ugrok. Én hiszem, hogy Ginger és köztem már minden féltékenységgel, megcsalással kapcsolatos téma tökéletesen tisztázva van, hogy a végletekig bízunk egymásban, tehát hiába mondana bármit is a lány, az én szavam lenne a döntő, főleg, hogy nem is hazudok.*
- Nalunk erre is mondjak, de felölem az az ize is lehet... az a kerek es puha, ami ütközeskor az arcodba csattan, hogy belefurhasd a fejed. *vigyorodom el, és azért nem nézhet most tudatlannak, mert egyértelműen aranyvérű vagyok, nem a mugli világban nevelkedtem, nem tudhatok mindent, ami nálunk a varázsló világban nem is létezik.* - Mellesleg... khm, szoval azert csinalom, hogy bosszantsalak. Ezt ö is ertene, föleg hogy nem en nyomom a... azokat a masik mellkasahoz. Nem en dörgölözöm hozzad. Szerintem meg akkor is neked menne ezert, ha tudja, hogy erösebb vagy. *legyintejk rá, mert azért ne várja már el, hogy amikor az arcomba nyomja idomait, akkor aprócska fiúcskát játszva hátrálok meg. Akkor sem teszem, ha barátnőm van, nem használom ki a helyzetet, nem is hátrálok, köztes a kártya, én pedig így támadhatatlan vagyok. Nem én kezdtem, férfi vagyok, persze, hogy kap reagálást, ezen nincs mit csodálkozni, és mivel nem tapogatom, csak szóban ingerlem, nyilván komolyan sem lehet venni.*
- Pjotr, vibrat sya otuda! *küldöm el a famulust, mikor már el leszek engedve, és medvém kezdi el nyalogatni a lányt. Természetes, hogy nem szeretném, ha bántódása esne, az állat is érti ezt, morogva cammog odébb, többet nem is foglalkozva a másikkal, hiszen a vér volna benne számára csak érdekes. Én csupán egy pillantást vetek az eseményekre, ám hamarosan a komoly téma kerül elő.*
- Hogy-hogy ott törtent? Nem ertem mi kerülhetett oda, ami igy vegzödött... Amugy meg ostobak hozza, hogy raleljenek. *rántom meg vállamat, s remélhetőleg azért kapok majd magyarázatot, mert elég ködös, hogy így állít be, és az apró szóbeli párbajt követően is csak némi információt kapok, darabokban. Akár azt is gondolhatnám, hogy direkt titkol előlem valamit.* - Elmondhatnad az egesz sztorit egyben... *jegyzem meg, amíg iszik, hiszen engedélyezem neki. Egy orosz nem kicsinyeskedik, ha vodkáról van szó, csupán akkor, ha arra jó oka van, de ilyen súlyos vétséget nem követett még el a másik. Szavaira viszont aprón horkanok fel. Persze, be kell ismerni, hogy Daphne nagyon dögös lány, de az én ízlésemnek talán túl az, amolyan nehézbombázó, én jobban kedvelem a finomabb szépségeket.*
- Engem es Gingert. Kepzeld mar el mi törtenne, ha beallitana, hogy velem alszik, es te feküdnel az agyon... *morgom az orrom alá, hiszen nem érintené ez jól a lányt, és én is pihenni szeretnék majd. Nem arról van szó, hogy nem ihatunk meg pár pohár vodkát, akár a szobámban, hanem arról, hogy itt biztosan nem alszik a másik. Le se dől az ágyra.* - Orosz vodka, persze, hogy erös. Nalunk ezt fiatalon kezdik, de ne is papolj nekem erröl. En nem vagyok olyan kicsi, mint azt te hiszed, te pedig... ha az atlagos korban erkeztel ide, tizenhat evesen, akkor nagyjabol tizenkilenc lehetsz. Van orszag, ahol meg nagykorunak sem szamitanal. *jegyzem meg, hogy azért ne gondolja magát nagylánynak. Tudom, hogy sokat élt meg, és nem ismerem, de azért a kor átka alól nem lehet teljesen menekülni, nem viselkedhet hatvanévesként, sem hatévesként, és ha koravén, akkor sem lehet jóval értelmesebb, mint a nálánál pár évvel idősebbek. A lényeg, hogy ha pár évvel már elmúlt valaki húsz, azt már felnőttnek tekintem, de addig...*
- Mar miert vennem at? Nem akarlak zavarba hozni. *vigyorodom el, oda is kacsintva neki. Persze, tudom, hogy mi lesz a válasza, de nem éri meg a veszekedés, az sem érte meg, hogy megpróbáljam kiküldeni, mint egy szégyenlős fiúcska, hiszen semmi érdemlegeset nem lát. Szavai közben veszem észre lábamon a hiányt, tehát rá figyelve ugrálok a cipőmbe bele, melynek horkanás a vége.*
- A takaritas a nök dolga. Tudod hogy tartja a mondas. Ha egy nö terdel, az csak jo lehet. Vagy takarit, vagy... *és nem is fejezem be a mondatot, azért ahhoz már elég nagy, hogy tudja, mire gondolok. Amint indulunk, úgy hallgatom tovább a történetet, bár még zavaros, a vodka most segít abban, hogy ne érdekeljen nagyon semmi. Amint azonban oda is érünk, sóhajtva hordozom végig tekintetem a helyiségen, majd ballagok oda a felszerelésekhez.*
- Nem müködik az erönk? Viccelsz velem? Mire valok a manok? Keritsünk egyet... Öh... Manok! Manooook! *kezdek el üvöltözni, mert nem tudom, hogyan kéne őket hívni, de az látszik rajtam, hogy nem tetszik ez az egész, és nem is nagyon teszek semmit. Illetve igen, ide-oda császkálok, mint aki alkalmas helyet keres a takarításra, ahol kezdhet, még kesztyűt is húzok borzalmas lassúsággal, majd a söprűhöz nyúlok, zsákokat keresek, tehát semmi lényeges nem történik. Remélem nem tűnik fel a másiknak.*

_________________
Famulus
Gingertől kapott karkötő

Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 23
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Hétf. Május 20 2013, 23:13

//NRT: Daph és Tarkh – 2013.05.17.//


*Még szép, hogy Tarkh az a srác, akit ilyen feladattal meg fogok bízni, de ahogy sejthető volt, rá is kérdez arra, hogy miért pont hozzá jöttem. Elmosolyodom, lassan és egyre csak gonoszkásabban, majd már hallhatja is a válaszomat.*
- Josht nem akarom zavarni, mivel ő is egyetemista és rajtunk kívül még Nestor van. Az a srác eléggé fura nekem és nem is szimpatikus, tehát maradtál te. Inkább veled melozok pár órát, mint azzal a valakivel, ennyi az egész. *vonom meg vállaimat is, és bár Josh-al szívesen töltenék el több időt, mégis tudom, hogy nem lehet, már csak a múltunk miatt se. Ő boldog Michelle-el és nekem ezt el is kell fogadnom, bár mostanában nem panaszkodhatom, kezd alakulni az életem. Viszont kissé felhúz a fiú, így kerülünk rövid időre közelebb egymáshoz, de hiába is szeretne beszólni, nem hagyom én ezt neki csak úgy, egyértelműen nagy szám van nekem is ám, ha kell.*
- Nagyon kis pimasz vagy, csak nehogy megleckéztesselek a nap végén. *tudhatja, hogy nála jóval nagyobb a tudásom és tanultam olyan dolgokat, amiket ő még nem tud és könnyedén felhasználhatom ellene. Az a nagy szerencséje, hogy valahol azért csípem, tehát nem akarok én fájdalmat okozni neki és talán ezt ő is tudja. * - Amúgy meg én se dörgölőzök hozzád, arról meg nem tehetem, hogy ilyen jók az adottságaim. Mindenesetre jobban jár, ha nem akar nekem jönni, mert tényleg nincs esélye. *eresztem el a másikat és még meggondolom, hogy elkotyogom-e neki ezt a kis „balesetet”, mert őszintén szólva érdekelne, hogy mit is szólna hozzá. Ez még a jövő zenéje, Tarkh meg úgyis megtudja, hogyha elszólom magam. A famulus viszont útban van és még mielőtt levihetnénk a dokihoz, figyelmeztetem, hogy ne kezdjen el eszegetni rólam semmit se, mivel ne járna jól velem és szerencsére ezt a srác is érzékeli, ezért is szól neki. Ideje viszont lassan indulnunk, de közben néhány infomorzsát elhintek a másiknak. Na persze csak szépen, komótosan.*
- Majd megtudod. *felelek csak ennyit és ez után inkább tovább piszkálgatom, főleg a vodka miatt most, amit el is csórtam tőle és kedvemre iszogatom. Nem kell félnie, nem iszok sokat, így tisztán annyira nem az esetem az alkohol, de ettől függetlenül jól esik kötekednem vele, ezért is mondom neki az itt alvásomat, amire nagyon-nagyon kevés esélyt látok, de persze megtörténhet bármikor.*
- Hmm, elképzeltem. *vigyorodom is el és hát igen, biztosan puffogna a kicsike. Egészen röhejes látvány lenne, de nem akarom szétszedni őket, nem vagyok én ilyem szemét csaj, bár ezt Tarkh nem tudhatja, hiszen nem ismer.* - Kipróbáljuk és akkor kiderül. *kacsintok a másikra, tovább idegesítve a morgolódó oroszt és mivel ez a vodka elég erős, így ezzel kapcsolatban is beszólok neki, de láthatóan komolyan vesz.*
- Hé-hé-hé, csak vicceltem nah. Nem kell ennyit magyarázkodni feleslegesen. *ráncolom is kissé homlokomat, miközben azért néha öltözködését figyelem és mivel a nadrág is lekerül róla, így nem vagyok rest a boxerre is tenni egy megjegyzést, de a szavaira most már el is nevetem magam.*
- Nem jövök ám egykönnyen zavarba. *nevetgélek tovább, mert azért ez vicces lenne. Ideje viszont most már tényleg indulni, de ahogy a női térdelést említi, bizony kezem automatikusan lendül és tarkón is vágom kissé. Nem fájón, csak figyelmeztetően.*
- Vigyázz a szádra öcskös és ezt inkább a barátnődnek mondd, ne nekem, mert mindent nem nézek ám el. Nem vagyunk még barátok. *jegyzem is meg neki, hogy azért érezze, van egy határ. Én is ott maradok és ő is tegye ezt, így nem lesz gond, de ha azt átlépjük… A lényeg az, hogy ne lépjük át és kész. Menet közben azért elmesélem neki a dolgokat, ahogy azt ígértem és oda is érünk hamar az említett helyre, ahol szóba hozom, hogy nem működik a mágikus erőnk, amely kiveri a fiúnál a biztosítékot. Sejthető volt, én se örülök neki.*
- Ne gyerekeskedj, nincs mit tenni, így hozta a sors. És nem viccelek, próbáld csak ki bátran. A lényeg, hogy össze kéne takarítanunk, legalább nagyjából, hogy ne így nézzen ki minden, szóval hajrá. *bíztatom is kissé, miközben én elkezdem összeszedni a maradványokat, de fél szemmel a másikat figyelgetem és mint látom, nagyon nem teszi azt, amit kéne. A zsákot a földre is dobom, majd odalépve hozzá nézek a szemébe.*
- Tarkh, ha nem teszed azt, amiért ide hoztalak, akkor hosszabb időre veszem el a mágikus erődet, méghozzá nem csak ebben a szobán belül. Két varázslatot is tudok, amivel ezt megtehetem, tehát vedd komolyan a dolgokat, én se akarok egész nap itt takarítgatni. *nem akartam én fenyegetőzni, de ha nem teszi azt, amiért itt vagyunk, megteszem. Egyedül reggelre végeznék, én pedig addig nem akarok itt melozgatni, szóval segítsen szépen, tegyük rendbe a helyet és utána max iszogathatunk és beszélgethetünk még, de akkor is dolgozni kell. Szerencsére én azért gyorsan haladok, így amikor a darabkák össze lesznek szedve, akkor a bútorokat kezdem le a helyükre tenni, utána majd jöhet azok lemosása. Talán mégse lesz olyan sok ez a munka, a falakat és a festményeket szerintem a manókra kéne hagyni vagy visszajönni holnap korán, amikor már talán rendben lesz a szoba mágikus ereje, mert azokat ötletem sincs, hogyan is kellene mugli módszerrel leszedni. Én se értek az ilyesmihez.*

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Szomb. Május 25 2013, 21:07

//NRT: Daph és Tarkh – 2013.05.17.//

*Értem én, hogy miért engem keres fel a másik segítségért, csak nem tetszik. Ahogyan beszél, úgy szemlélem résnyire szűkült szemekkel, majd mikor úgy vélem, hogy nem hazudik, hiszen elég logikus amit mond, bólintok is egyet, majd a vállamat rántom meg. Nincs miért rágódni ezen, már nem lehet változtatni rajta.*
- Elhiszem. En mondjuk meg nem beszeltem vele szemelyesen. Viszont akkor ezek szerint en szimpatikus vagyok? *teszem hirtelen vigyorogva a kérdést, mert eddig csak egy-két alkalommal találkoztam a lánnyal, és nem gondoltam, hogy ilyen lenne a véleménye, persze most is tévedhetek. Nincsen túl sok barátom, és nem is gyanús szemszögből érdekelne, hogy szimpatikus vagyok-e, de az ilyet az ember szereti tudni, ha már róla van szó.*
- Oh, da. Ezt szeretik bennem. Mellesleg ha bantasz, lesheted, hogy barmikor is segitsek többet neked. *mosolyodom el, mert a mai esetből okulva talán rá fog jönni a lány, hogy soha nem tudhatja, mikor lenne rám szüksége. Kétlem, hogy köteles lennék olyannak segíteni a jövőben, aki engem bántott, ha kell akkor a magiszterem szemébe mondom ezt. Mondjuk ez sem igaz, mert anno Rose-nak is segítettem túlélni, mikor ott is hagyhattam volna, de ez már az én hülyeségem, és nem kell tudnia sentinel társamnak. Az egoista megjegyzésre csak horkantok egyet, és tudom, hogy Ginger is tisztában van vele, hogy nem is lenne esélye Daphne ellen, de az én kis vörösöm találna rá módot, hogy megtépje a feketeséget. Biztos vagyok benne, tüzes alkat.*
- Okozhat meglepeteseket. *kacsintok rá, s ezzel talán haladhatunk is tovább, az igazi cél felé. Magyarázatot darabosan kapok ugyan, de legalább van. Látom azonban, hogy Daph szereti az ilyen kis játékokat szóban, idegesíteni engem nem fog, sose hazudtam a barátnőmnek, és szerintem el is hinné nekem, hogy nincs közöm ahhoz, hogy miért fekszik az ágyamon más lány... ami egyébként semmit nem jelent.*
- Nem hiszem, hogy ez most jot tenne nekünk. *morgolódom azért tovább, és ez mind a két félre értendő, én nyilván berágnék a lányra, ha direkt kavarna be, és köztem és Ginger között nem kell újabb féltékenységi téma. Mélyen szívom be a levegőt, mikor kiderül, hogy csak humorizálni szeretne, bár én nem értem benne a poént - erre azért számíthatna, ha egy oroszt és a vodkáját akarja elválasztani -, attól még ideje öltözni.*
- Azt azert gondoltam. *jegyzem meg félfogról, ahogy végigfut a lányon a tekintetem. Talán van benne a részemről egy apró negatív él, de nem ismerem őt, az viszont látszik, hogy nem gyerek már, tehát egyértelmű, hogy nem tudnám bármivel zavarba hozni. Próbálkozni azért lehet, s mikor már keze lendül, finoman hajolok előre az ütés után, és kapok a csattanás helyéhez, de vigyorom elárulja, hogy nem haragszom a másikra.*
- Hat igen, akartam mar, mert... en... nem erdekes. *jövök rá, hogy ezt nem vele kell megbeszélnem, és hoppá... a nagy orosz talán kicsit el is vörösödik erre a témára. Gondolkodva meredek magam elé, inkább nem is reagálok rá, hogy nem a barátom, nem tudom, hogy akarnám-e. Amikor viszont érkezünk, már ki is derül, milyen borzalmas a helyzet, bennem pedig egy pillanatra merül fel, hogy Daphne szórakozik velem. Pszichokinézist próbálok használni, de nem működik, ezért fél percnyi elkeseredett próbálkozás után megadóan sóhajtok. Nem tetszik a helyzet, s míg barátkozom vele, addig nem dolgozom, ami azért a lánynak is szemet szúr.*
- Oh, igen tudom... volt mar ilyenben reszem, szoval nem ijeszt meg, ketlem, hogy akkora eröd lenne, hogy barki varazserejet örökre elvedd. Majd közlöm Ms. Valbraith-el, hogy orat dolgoznek ki, amihez szüksegem van az erömre, es ha nem ö adja vissza, akkor majd elintezi, hogy akard. *rántom meg a vállam egy mosolynyi villanással. Biztos vagyok benne, hogy Sideris felmérné, hogy vajon Daphne miért tette amit tett, de ha azt mondom, hogy órát akarok kidolgozni, utazgatni egy picit és helyeket keresni bemutatóra, akkor találna nekem ki más büntetést a varázserőm elvesztése helyett azért, mert nem segítettem a sentinelének. Persze szemét sem vagyok, tehát egy kacsintás kíséretében fordítok hátat a lánynak, hogy egy közelebbi bútorhoz lépve kezdjem el azt tisztogatni. Engem általában nem hatnak meg a fenyegetések.*

_________________
Famulus
Gingertől kapott karkötő

Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 23
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Csüt. Jún. 13 2013, 23:14

//NRT: Daph és Tarkh – 2013.05.17.//

*Kezdek beletörődni abba, hogy Tarkh-nak mindent meg kell magyaráznom, így ezt is megteszem, így mesélek kicsit Josh-ról, majd pedig Netorról is, akit egyelőre nem kedvelek, de persze ez még változhat.*
- Hmm, néha igen, néha nem, szóval még alszok rá néhányat, hogy végleg eldőljön. *kacsintok a srácra játékosan, mivel persze, hogy az, különben nem bohóckodnék vele. Tudok én ennél sokkal komolyabb is lenni, csak egyszerűen most nem érzem azt, hogy szükségem lenne rá.*
- Hogy ezt szeretik benned? Hát én biztos nem… amúgy is, most nincs más választásod, mint tudod. Ha sentinel akarsz maradni, segítened kell, ez van. *vonok vállat, mivel tényleg nem lehet itt most választani, ideje lenne, hogy ő is elfogja végre a dolgokat. Gingert is egy kicsikét belevonjuk most a beszélgetésbe és arra már nem is mondok semmit, hogy okozhat meglepetéseket a számomra. Ebben biztos vagyok, nem becsülök le senkit se, aki a Mysterioban tanul – jobb esetben -, de ezt most nem kötöm a fiú orrára, inkább megakadok egy résznél.*
- Nem tenne jót nektek? Csak nem fasírtban vagytok? *kíváncsiskodok egy kicsit, na nem mintha túl sok közöm volna hozzá, de még az is előfordulhat, hogy Tarkh-nak is jól esne megbeszélni valakivel a dolgokat. Nem vagyok én rossz társaság, tehát csak ki vele, ha pedig nem, akkor max magában tartja, annyi baj legyen. Még néhány dolgot említünk, majd a kis pimaszságra most már fejbe is kólintom cseppet, de az újabb szavai arra engednek következtetni, hogy a barátnőjével szemben nem ennyire merész.*
- Nocsak, mintha elpirultál volna. Ezek szerint félsz a párodtól ilyesmit kérni? Egy kapcsolat alapja az őszinteség, tehát ha erre vágysz, mond el neki és boxoljátok le a dolgokat. Max elutasítja, de biztosan átgondolja és ki tudja, hogy a jövőben mivel lep meg. *próbálok tanácsot adni neki, mert hát nah, érettebb vagyok náluk jóval és szerintem nem is mondok hülyeséget. Mondjuk arról fogalmam sincs, hogy Ginger mit szólna egy olyasmi dologhoz, hogy térdelnie kellene a párja előtt, de ez már tényleg nem az én dolgom és annyira nem is érdekel, max a csajszitól hallgatnám meg, akivel egyelőre egy picikét se vagyunk jóba. Csak elérkezünk az említett szobához is, ahol rendet kellene tennünk és én szépen lassan minden információt meg is osztok a sráccal, elregélve neki, hogy mi történt, és hogy mit kéne tennünk így, varázserő nélkül. Érzékelem, hogy nem tetszik a helyzet, de hát ez van, én számomra se egy leányálom az, amibe csöppentem. *
- Akkora erőm egyelőre nincs, hogy teljesen elvegyem az erőd úgy, hogy ne kaphasd vissza, de a jövőben még lehet. *kezdek bele, de megint csak a magiszterünkkel jön, én pedig csak fejet csóválok hozzá.* - Tudod, ennyire nem lehetsz Sideris kis kedvence, jobban ismerem őt nálad és éltem már meg néhány dolgot vele, segítettem is már neki, tehát nem nekem kéne aggódnom ez miatt. És ha órát kéne kidolgoznod, akkor szépen csúsztatná ez miatt az órát, hidd el, nekem lenne igazam. *jobban ismerem a nőt, két év előnyöm van, illetve Nil is, akinek már sokszor segítettem az életben, ahogy ő is nekem, ezt pedig Sideris se felejti el. Mindegy is, nincs kedvem most ezen vitázni a sráccal, inkább a dolgomat végzem, hiszen hosszú még az éjszaka… *

//Néhány órával később//


*Elfáradtam… teljesen kivagyok, de a hely egészen normális állapotban van és úgy hiszem, hogy ennyi most elég lesz. Ledobom magam a kanapéra és csak lustán hunyom be szép szemeimet, miközben cseppet kócos hajamat igazgatom.*
- Mondd csak, van még vodka az üvegben vagy az egészet benyakaltad? Csak mert most nem esne rosszul. *nyitom ki végül a zöld szempárt, miközben a srác tekintetét keresem, és hogyha nála a vodka és oda is adja – tehát még van benne ital -, akkor iszok is belőle pár kortyot. Jó lesz nemsokára majd aludni, de előtte még egy kis iszogatás… *
- Na látod, túléltük. Tiszta jók vagyunk. *vigyorodom is le, mert most, hogy tényleg végeztünk, már megtehetem, és nem kell aggódnom az előttem álló munkák miatt.*

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Hétf. Jún. 17 2013, 22:20

//NRT: Daph - Tarkh - 2013.05.17.//

*A magam részéről fogalmam sincs, miként tekintek Daphne-ra. Sentinel társam, ami azt jelenti, nem véletlen van régebb óta ebben a posztban, Nil-nek is van hozzá kétes köze, ám ez csupán háttér, nem mutatja meg számomra ki ő valójában. Egyértelműen lehet rá számítani, végzi a dolgát, tudja mit kell tenni, mert különben nem lenne sentinel. Nil szerintem nem csupán a melleinek méretei miatt bolondult bele, s mivel maga a srác szerintem elég komoly, Daphne is lehet az, viszont talán némileg játékos is, pont ellentétben a fiúval. Én határozottnak látom, aki tisztában van az értékeivel, biztosan sokat látott már, tehát tapasztalt, ha pedig még mindig él, nem lehet az ész és ügyesség, kitartás hiányában. Ez szép és jó, de mint nő, sose vonzott, hiába a szépsége. Nekem ez túl... sok. Ez játszódik le fejben, mikor arra térünk rá, miként tekint rám.*
- Akkor remelem kedvezö lesz majd a döntesed. Veled nem eri meg rosszban lenni. *csillan meg a szemem játékosan, hiszen egyértelműen érződik a hangsúlyból is, hogy tudom, humorizál csupán, s van már azért véleménye. Nem engem keresne, ha utálna, nem is beszélne, viselkedne ilyen módon.*
- Ha nem volnek pimasz, unalmas lenne velem beszelgetni. Valasztasom mindig van, persze következmeny is, ahogyan mondod, de... talalnek ki valamit. *vigyorgok magam elé vidoran, s szerintem már ő is érzi, akármit mond, én ellene fogok mondani addig, míg nekem nem lesz kedvező az állás. Ginger is szóba kerül, kérdésére viszont nyugodtan rázom meg fejemet, s egy pillanat csönd után válaszolok.*
- Nem, csupan nalunk ez erzekeny tema. Ö felt engem a többi lanytol, akik szerinte szebbek, jobbak nala es esetleg meg aranyverüek is. En meg feltem mindenkitöl aki el a bolygon. Egyelöre en vezetek a feltekenysegi toplistan, bar ugy tünik sikerül rendezni a helyzetet. Kezdem erteni, hogy felesleges ezt csinalni, es szerintem ö is ra fog jönni, hogy magasrol teszek a többi lanyra, amig ö itt van. *fejtem ki a kis monológomat ezzel kapcsolatban, igen komolyan, gondolkodó hangnemben. Miért ne mondhatnám el? Pontosan tudom, hogy Daphne tapasztaltabb, s ahogyan kinéz, szerintem volt ilyen körökben problémája, esetleg adhat tanácsot. Kinek kotyogná el? Remélem azért tud titkot tartani, és leesik neki, hogy nem mindenkinek kéne erről tudnia. Meglátjuk érdemes-e a bizalmamat belé helyezni.*
- Meglatjuk. *zárom le hirtelen rövidséggel a témát, mert elég most a tanácsokból. Nem teszek itt ígéretet a lánynak, hogy rögtön ezzel rontok Gingerre, de azt meg szégyen lenne bevallani, ha gyáva lennék. Jobb válasz tehát nem jut eszembe. A takarításhoz azonban nem fűlik a fogam, s ez fel is kelti a másik figyelmét.*
- Ha lesz ekkora hatalmad, hidd el, hogy lesz jobb dolgod annal, minthogy ilyen dolgokat fizess meg a tavoli jövöböl. Nem vagyok a kis kedvence, de szerintem meglepödnel. Az pedig, hogy teged szeret, nem jelenti azt, hogy mast nem. *kacsintok rá, s igen, így gondolom. Nyilván nem jelentem ki, hogy engem szeret a magiszter, vagy úgy, esetleg jobban mint Daphnet, mert ez botorság volna, de egyértelműen nem utál, és szerintem semleges sem vagyok számára. Mostanában pedig fontos órát tartani. Azért természetesen segítek a másiknak, hiszen nem vagyok teljesen bunkó, de van amit csak tessék-lássék módon oldok meg, van amit hanyagolok, s azért némileg akad olyan része is a tisztogatásnak, ami egyszerű, s ezért rendesen viszem véghez. Pár óra múlva végzünk, s ekkor hallom meg a másik hangját.*
- Van, de ez az en vodkam... mit adsz cserebe, hogy az utolso kortyokat megkaphasd? Az egy orosznak sokat jelent... *mosolyodom el, s az a szerencsém, hogy a szobában nem működik a varázsereje, ahogyan az enyém sem, tehát nem tépheti ki az üveget a kezemből úgy, ahogyan a hálómban. Tényleg, miért is adjam neki oda? Engem rángatott ide, ezt magamnak hoztam erősítőnek, nem neki, nem kell több szívességet tennem.*
- Sok takaritast bizott mar rad Sideris? Mert ha igen, atgondolhatnad, hogyan tekint rad. *kacagok, de remélhetőleg majd látja a másik is - ami nekem még nem egyértelmű -, hogy azért kötekedem, mert hiányzik már a vodka több mint háromnegyede. Nagy üveg, nem vagyok már teljesen magamnál, de részeg sem, viszont a bátorság az megjött. Daphne csak pár kortyot nyerhetne.*

_________________
Famulus
Gingertől kapott karkötő

Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 23
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Szer. Júl. 17 2013, 02:51

//NRT: Daph és Tarkh – 2013.05.17.//


*Még egyelőre nem tudom teljesen biztosan, hogy miként is állok Tarkh-hoz, de remélem, hogy nem leszünk rosszban, hiszen mint srác számomra szimpatikus és nem hiszem azt, hogy neki oly sok gondja lenne velem. Nem tettem ellene, tehát oka nincs rá.*
- Örülök, hogy így látod. Tudod, nem ellenségeket szoktam keresni. *enyhe célzás arra, hogy inkább a pozitívabb oldalról vizsgálom meg az embereket – már ha lehetőségem van rá. Eldől még tehát, hogy hová jutunk mi ketten. *
- Hát nem tudom, aki nem pimasz, azzal se feltétlen unalmas számomra beszélgetni, de ezek szerint te ez a tulajdonságod nélkül uncsi ember vagy. *ha nem érezné a cukkolást, akkor az apró nyelvöltés után már érezni fogja, hogy csak szórakozom vele, nem kell véresen komolyan vennie szavaimat. Viszont ahogy Ginger kerül szóba, meglep engem, hogy Tarkh ennyire őszintén beszél a kedvesével való dolgokról, én pedig kíváncsian és egyben csendben hallgatom végig mindazt, amit mondani szándékozik nekem, hátha tudok egy kicsikét segíteni neki. De most, hogy hallom, mi a helyzet, biztosan nem fogok a szobájában maradni, nem akarom, hogy pletykák terjengjenek, ahogy azt se, hogy miattam esetleg szétmenjenek.*
- A féltékenység az egy gyakori dolog a kapcsolatoknál, az pedig nem jó, hogyha ennyire nincs önbizalma. Talán valamire visszavezethető ez az egész, nem tudom, mivel nem ismerem, de talán rájön majd arra idővel, hogy nincs miért így éreznie. *mivel Tarkh is ennyire komolyan mellette van, szerintem mindenképpen bízhat benne, de azt inkább nem adom az orosz srác tudtára, hogy én is voltam ám hasonló helyzetben még Nilnél. Oly sokan szerettek volna vele lenni és szerintem ez a mai napig nem változott, még szép, hogy féltékeny voltam, ahogy ő is, de ő kissé túlzásba vitte ezt olykor. Ez viszont a mi titkunk marad, amelyet nem óhajtok kifecsegni, akkor se, hogyha ő bízott bennem, ez túl mély. Na de ideje tovább is lépnünk, így ismét egy kis hecc következik, amelyet felfújunk természetesen, mert már miért ne tennénk, az nélkül unalmas lenne az éjszaka.*
- Jólvan, na, hagyjuk is ezt, kezdesz fárasztani. *vigyorgok a másikra és tudom ám, hogy őt is bírja a magiszterünk, versenyezni pedig nem fogok, értelme se lenne. Ha pedig mindezen dolgok Sideris fülébe jutnának, meglehet, hogy a végén szépen hülyének nézne bennünket. Na de haladunk a munkálatokkal, nem túl gyorsan, de azért biztosan és jó pár óra múlva dobom csak le magam a kanapéra, hogy italt csórjak ismét a sráctól. Talán van még neki… nagyon remélem.*
- Egyszerűen illik odaadni egy nőnek az utolsó kortyokat, de ha ennyire akarod, hát idd meg, nekem mindegy. *vonogatom meg kissé a vállaimat, miközben megropogtatom fájó vállaimat is. Elég volt mára ez az ugrálás, jó lesz pihenni, de tényleg, egyre jobban érzem ezt egész testemen, de a srác szavain és kinézetén látszik, hogy már többet ivott a kelleténél. Ő legalább jól szórakozik, hát örülök neki, de én most már csak lassan felkelve lépek elé, úgy pillantva bele szemeibe.*
- A takarítás általában azt jelenti, hogy intézzek el valakit. Nos, így tekint rám. *és ezzel el is lépek mellőle, egészen az ajtóig.* - Én viszont most megyek, alszom egyet. Jó éjt ruszki! *intek még felé és már itt sem vagyok. Maradhatnék még igaz, de így is már pár óra alatt rendesen egymás agyára mentünk, nekem pedig holnap is hosszú napom lesz, így térek vissza a szobámba, ahol egy fürdés után álomra is hajtom fejem.*

//Mivel elég régi játék, ezért jobbnak láttam lezárni, remélem, hogy nem bánod. Egyébként nagyon élveztem, szóval köszönöm! Smile //

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Pént. Aug. 09 2013, 08:32

//NRT: Daph és Tarkh – 2013.05.17.//

*Talán én érzem így, mikor alapom sincs rá - hiszen nem ismerem őt -, de mintha... picit másabb lenne, mint amikor először láttam. Tudom, az ember változik, mindig és talán lassan, de számomra ő anno olyan erős, független és határozott személyiségnek tűnt, aki valamiért több irányból is megközelíthetetlen. Most pedig itt humorizál velem, ami különös, de ellenben nem zavar.*
- Hat... meglehet. Bar egy orosz nem szokott unalmas lenni, föleg a mentalitasunk, vermersekletünk es kulturank miatt. *jegyzem meg gondolkodóan szavaira, mert bár vicceslt, nem sértődöm meg rajta, de ettől még komolyan fontolóra veszem a hallottakat. Azért persze komolyabb témák is szóba kerülnek, s én nem vagyok rest nyíltan beszélni arról, ami köztem és Ginger között van. Most, hogy a szavak már rég elhagyták a számat, kezdem úgy érezni, talán nem kéne ilyen őszintének lennem, talán a páromat zavarná, ha tudná, miket fecsegek, vagy éppen gondolok, és kinek mondom el... lehet diszkrétebbnek kéne lennem, ám Daphne nyilván... tapasztalt, és valahogy a kisugárzása miatt ösztönösen bízom benne valamilyen szinten.*
- Talan valamire visszavezethetö... igen, van sejtesem mire, de többet nem igazan tudok mar tenni, hogy azt elfeledtessem vele. *mormogom az orrom alá. Pontosan arra gondolok, amikor olyan bunkó voltam vele eleinte, amikor taszítottam és nullának néztem, ez pedig igen mélyen ivódott a kapcsolatunkba. Azóta szerintem már másabb személy lett, változik, nőiesedik, felnőttebb, de nekem ez a változás tetszik. Esetleg mégsem dolgozta fel teljesen? A beszélgetés után bőven van időm gondolkodni ezen, míg takarítunk, amivel nem hamar, de végzünk, közben természetesen iszogatom. Az utolsó korty illetősége viszont kérdéses, s Daphne véleményére egyszerűen feléje nyújtom az italt, tehát valószínűleg majd el is veszi, mert neki adom. Én ihatok bármennyit, a szobámban még van fent, azt meg sem kell osztani mással, nincs akadálya a mostani cselekedetemnek.*
- Akkor te lehetsz az eltüntető embere. *mosolyodok el, mert azért ez fontos szerep szerintem, és tulajdonképpen nem kevés bizalmat igényel a magiszter részéről, hiszen ehhez a munkakörhöz a diáknak tudással kell rendelkeznie... Ő azonban most a távozás mellett dönt, mire intek neki, mert nem rögtön venném az irányt a hálóba, hanem enni készülök, kéne valami erre a sok alkoholra.*

//Köszönöm a játékot. Smile//

_________________
Famulus
Gingertől kapott karkötő

Vissza az elejére Go down
Fekete Ambrus
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Mr. Középkor
Hozzászólások száma : 597
Csatlakozás : 2011. Jul. 11.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : A véletlen titkos erői tőled függenek, te tudod kormányozni őket, mert ha ezt a hitedet elveszíted, a véletlenek reád rohannak és eltaposnak. A véletlent mindig a saját szolgádnak tekintsd, még akkor is, ha ez csak illúzió.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Szer. Júl. 23 2014, 16:07

//Nrt: Lis - Ambrus 2014. július 23.//

Két napja a fiú és famulusa csúnyán összevesztek. Eddig is megfordult köztük a nézeteltérés Alaster  kötekedős természete miatt, de a békés Amburst sosem hozta ki a sodrából. Illya, egyben a fiú jegyese, régóta eltűnt. Nem az elpárolgása okozta a fiúban a feszültséget, hanem az, hogy semmilyen hír nem származott tőle. A csend és a tudatlanság azonban egyre nagyobb feszültséget eredményez az aggódó srácban. Ezt vezette le a büszke famuluson, aki emiatt eltűnt ebben a pár napban. Se kedvese, se társa hollétérről nem tud. A fiúból csak úgy árad a tőle roppant mód szokatlan feszültség. Az idegesség miatt tarkójában állandó fájdalom lappang, amit az időjárás a front változásokkal még jobban felerősít. Talán tényleg jót tenne neki, ha a következő napokban vagy legalább a mai napon elkerülne mindenkit, mielőtt még több embert kerget el környezetéből. Az Ariel hálót rajta kívül még hárman használják, ezért ott nem maradhat. A kastély szerencsére azonban tele van számtalan kis- és nagyszobával, ahova a diákság kedvére elvonulhat. Most azonban valami kevésbé népszerű szoba kell. A tornyokban lévő szobákat általában csak az adott torony lakói használják, így esik a választás a déli főtorony szeszélyes szobájára. Belépéskor azonban a szoba nem néptelen. A képekből kimászott a két alak, de ahogy meglátták a fiút visszatértek helyükre, így Ambrus elfoglalhatja az egész kanapét. Alacsony termetének köszönhetően könnyedén elfér fekve így kék szemeivel már is a plafont bámulhatja. Igyekszik agyát kikapcsolni és a fájdalmat megszüntetni fejében. Megjelenése teljesen a megszokott. Kék, elegánsan szabott vászoncipő, egy fekete nadrág és egy kék teljesen nyaking begombolt ing. Hallókészülékét most lehalkítja, hogy könnyebb legyen megszabadulni a zajoktól. Kezei összekulcsoltan a mellkasán pihennek, miközben hüvelyujjával a fekete gyűrűt tekergeti.
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Csüt. Júl. 24 2014, 12:51

//NRT: Lis - Ambrus 2014. július 23.//


A napjaim mostanában elég monotonul telnek, nem történik semmi érdekes, én pedig egyre inkább érzem, hogy megőrülök az unalomtól. A mai nap is ez a nagy helyzet, egyszerűen nincs kedvem semmihez se, se tanulni, se mászkálni, inkább valami pasit hálóznék be, ugyanis bármilyen hihetetlen, de elég rég volt már közöm a férfiakhoz. Mintha megváltoznék… akaratlanul is. Vagyis megváltoztam volna. Bizonyára Luciusnak van köze ehhez az egészhez, amikor pedig ott lett volna a lehetőség, hogy vele lehetek, én nemet mondtam, mert nem akartam azt, hogy ismét összetörje a szívem. Minden bizonnyal jól döntöttem, mert ez újra megtörtént volna, hála annak, hogy oly régóta nem láttam már azt a helyes fiút, a magány pedig tényleg nagy úr, rendesen kikezd az ember agyával, tesz róla, hogy átgondoljon mindent, amit tett és amit tenni akar.
Jelen pillanatban a házunk klubhelyiségéből sétálok ki, mert bár már odakint élek, a campuson, ettől függetlenül sűrűn feljárok a déli főtoronyba, de néhány méter után, amikor az életre kelt szobához érek, hirtelen ötlettől vezérelve nyitok be. Nincs semmi konkrét célom, szimplán csak benézek, hiszen régen elég sok időt töltöttem el itt, ahogy viszont becsukom magam mögött az ajtót, és amint beljebb sétálok, már ki is szúrok egy srácot a kanapén fetrengve.
- Hello! – köszöntöm is most lazán, cseppet visszafogottan a fiút, miközben arcát, majd testét kezdem el tanulmányozni. Igen, biztos vagyok benne, hogy már láttam és a neve is lassan eszembe jut, hiszen egy háztársról van szó. Ambrus… Ő is magyar, akár csak Péter volt… De régen láttam már azt a fiút is, de ebből is érzem, hogy milyen hosszúra is nyúlik vissza az itt tartózkodásom.
- Mondd csak, akad nekem is hely azon a kanapén vagy az öledbe kell feküdnöm, hogyha le akarok ülni? – döntöm oldalra cseppet fejem, miközben még egy kedves, barátságos mosolyt is villantok a fiú felé. Egyébként a nyári melegnek hála nem öltöztem túl, egy fekete, magassarkú szandált viselek, rövid, combközépig érő, fekete szoknyával és felül pedig egy hajamhoz passzoló, vörös, puha anyagból készült drága blúz található rajtam, ujjai rövidek és a felső gombok is ki vannak gombolva, így a dekoltázsom is szépen látható. Hajam göndör, szemeim körül pedig akad némi smink, tehát az összhatás elég jó, én legalábbis úgy érzem, bár most nem áll szándékomban tetszeni senkinek se. Most viszont, hogy jobban megnézem Ambrust, hirtelen eszembe jut Illya is, mintha vele láttam volna valamikor még régebben, azt a lányt pedig kedvelem… még édes csókját is megízlelhettem, bár az is jó rég volt már.
Vissza az elejére Go down
Fekete Ambrus
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Mr. Középkor
Hozzászólások száma : 597
Csatlakozás : 2011. Jul. 11.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : A véletlen titkos erői tőled függenek, te tudod kormányozni őket, mert ha ezt a hitedet elveszíted, a véletlenek reád rohannak és eltaposnak. A véletlent mindig a saját szolgádnak tekintsd, még akkor is, ha ez csak illúzió.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   Pént. Júl. 25 2014, 14:42

//Nrt: Lis - Ambrus 2014. július 23.//

Magányosan és egyedül telnek mostanában a fiú napjai. Illya elment, Alaster elment, bolondos nagynénjét pedig egyszerűen most képtelen lenne elviselni. Figyelmét nem tudja semmivel sem elterelni, mert gondolatai folyton elkalandoznak. Csak kattog és kattog. Idegesítő, mint a sötétben alvás helyett a fali óra ketyegését hallgatni. Minden zavarja, minden frusztrálja, minden fekete haj mögött párját látja, szárnyak suhogásánál a sólymot várja, mérges dörömbölés mögött, pedig Alastert sejti. Egyszerűen mindenhol ott van, de közben meg mégsincsenek. Kísértik nyughatatlanul a fiút. Ambrus próbál valami csendes helyre vonulni, ahol végre nem kísérthetik az árnyak. A mai próba helyszín az életre kelt szoba, házának tornyában. Kényelmesen elheveredik a kanapén, hallókészülékét lehalkítja és várja, hogy megtörténjen a csoda. Megszállja újra a béka vagy jelet kapjon Istentől, hogy megtalálja végre az ahhoz vezető utat. Szemét is lehunyja, hogy még jobban áttudjon lényegülni. Fülét hegyezi és keresi az apró zajokat, de semmi, végre csönd van. Kicsit el is bóbiskol a fáradtságtól, amikor hirtelen fel kell. Szemhéjai kipattannak és a plafont kezdi el bámulni. A köszönésre oldalra fordítja a fejét. Szeme még lassan fókuszál, pislognia kell párat, hogy kivegye a körvonalakat, de ajkai már is egy szót formálnak némát. Illya. Kezével a füléhez nyúl, hogy felhangosítsa a szerkezetet, miközben köszön.
- Szia! – Szemei végre megszokták a fényt, így Ő is elkezdi végig mérni a leányzót. Először a szandit, majd a lábakon feljebb haladva a szoknyát, majd a vörös blúzt, végül az arcot, amit szintén vörös hajzuhatag keretez.
- Elnézésedet kérem Lis. Természetesen akad számodra is hely. – Szedi össze magát a fiú. Azonnal felül, majd az inget kezdi el magán igazgatni. Gyorsan talpra pattan, majd kezével int a szék felé.
- Nyugodtan helyezd magad kényelembe. – Mosolyodik el halványan is a fiú. Kicsit még kótyagos a feje és a fájdalom is kezd visszaszökni. Egy kis fejforgatás, nyakropogtatás és már minden a helyén is van.
- Mi szél hozott erre? Örülök, hogy néhány egyetemistát a körletükön kívül is lehet látni. Tetszik az ottani élet? – Előkelő családból származik Ambrus, így egyáltalán nem esik nehezére a könnyed beszélgetés elindítása. Lehet kicsit túl sablonos és felszínes, de még mindig jobb, mintha igazi angolhoz méltóan az időjárásról kérdezné. A magyar vallásos fiú itt léte alatt azonban sokat fejlődött. Már nem mindenkit magáz le, ugyan megmarad még az udvarias, hivatalos hangnemnél, de már sokkal könnyedebben teremt kapcsolatot az emberekkel és nézi el egyesek rossz szokását. Illya sokat változtatott rajta.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Az életre kelt szoba   

Vissza az elejére Go down
 
Az életre kelt szoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
 Similar topics
-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Gepárdok kódexe
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Főtornyok :: Déli Főtorony-
Ugrás: