Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Mystral parkja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11
SzerzőÜzenet
Logan Holcroft
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 15
Csatlakozás : 2014. Feb. 01.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Hétf. Márc. 17 2014, 12:20

/NRT: Una és Logan, 2014.03.11/

Alapjáraton lehet, sőt, biztos, hogy semmi közöm ahhoz, mi történt a lánnyal, s hacsak nem lettem volna valamelyest részese, mint a múltkor Slashnél, egészen biztos, hogy nem állnék meg. De Jack az úr jelenleg, lassacskán már ő sétáltat engem, így amit muszáj, azt muszáj alapon mégis az idegen kerül figyelmem középpontjába egy darabon. Ahogy beindul a beszélgetés, némileg körvonalazódnak a dolgok, ám nem mondható túlságosan bőbeszédűnek a diáklány, én viszont nem is kötelezem további magyarázkodásra. A probléma elhárult, szavai szerint, így én tudomásul véve a tényeket biccentek egy aprót, de még bőven észlelhetőt, hogy azért közben Jacket is szemmel tarthassam, aki már belopta magát a lány szívébe, és vélhetően fordítva is így történt mindez.
Számomra is meghökkentő azért, hogy ügyel testi épségemre, így kapok hát egy építő kritikát is, valóban vigyázhatnék jobban is magamra, de nekem ez is edzés, amit pedig én nem vagyok köteles az ő pisze nózijára kötni. Egyet értünk azért, érdeklődő kérdésére pedig némi gondolkodás után válaszolok, hiába nem túl nehéz átrágni magamban az elmúlt hónapok eseményeit.
- Nem olyan rég még, pár hónapja csak. De szeretem ezt a különös helyet, izgalmasabb, mint bármelyik másik város, ahol eddig jártam. Szinte mindig történik valami. - reagálom normális mosolyommal, gondolom ez utóbbit nem kell magyaráznom neki, lerí róla, hogy mágikus képességei vannak, tehát köze van az iskolához, és minden bizonnyal a vámpírok jelenlétéről is tud. Egyelőre nem kérdezek vissza még, inkább a német juhászt figyelem, kit ha nem engedek a leányzóhoz, szinte fizikai fájdalmai lesznek egy kis szeretetadat után, így hát megvan a zöld út, s némi eddig ismeretlen információval is élek a boszi felé, már ami Jacket illeti. A kutya természetesen élvezi a kedves gesztusokat, érintéseket, amiket kap, s míg ő kéjenc döggé avanzsál, én magam sem állok itt szavak nélkül, egy csendes jó tanács a leányzóra is ráfér.
- Végső soron logikus, az sosem árt, ha előrelátó vagy, és egy kissé gyanakvó. Jobb félni, mint megijedni, mondják az okosok, errefelé pedig tényleg nem árt, ha felkészült vagy, túl sok a veszélyforrás. - ingatom meg szövegelésem közben fejem lassan, de végül inkább végtagjaim maximális pihentetése, azaz a leülés mellett döntök, ha nagyon zavarom őt, gondolom úgyis közölni fogja, vagy egyszerűen csak megérzem és lépek, rajtam ne múljon.
- Dehogy tartasz. Tudod, mi vár otthon? Maximum egy halomnyi mosatlan edény, amikhez annyira nem füllik a fogam haza szaladni. - nevetek fel kissé, meglehetősen jókedvűen, mert valóban ez a helyzet áll fenn. A konyha kész háborús övezet, amiben Jack meg nincs segítségemre, hogy eltűnjön, sőt, inkább ért a káosz teremtéséhez, mint eltüntetéséhez ugyebár. Nem is hagyja magát most sem, kéri, követeli a további simiket, mire hátát paskolom meg most már én is, cseppet előre hajolva, könyökeimmel térdeimre támaszkodva, miközben nevem is elárulom a mellettem ülőnek, ki szintén így tesz. - Örülök, Una. - mosolygom felé ismét, egy pillanatra szép pofijára emelve tekintetem megint, kérdése pedig egyszerű, de nagyszerű, imádom az olyan beszélgetéseket, amelyek nem arról szólnak, kit és hogyan kell lenyomoznom, mikorra, mennyiért, és így tovább.. nekem ilyenkor pihen az agyam, amikor normális emberként viselkedhetem.
- A Pokol Szájában vagyok pultos. Másoknak nem feltétlenül ez az álom munkájuk, és lényegében nekem sem, viszont maximálisan meg vagyok elégedve vele. Emberek között vagyok viszonylag sokat, jól fizetnek, szeretem a pörgést, de pihenni is tudok, jó a beosztásom. - válaszolok kicsit bővebben kérdésére, de nem fejeztem ám még be, akad még valami. - Ezért is figyeltelek annyira, a fiatalabbak közül általában sok arc ismerős, de a tiéd valahogy nem tudtam hová tenni. Mert gondolom oda jársz a suliba, a szigetre. - bökök Unára tekintve mégis az ellenkező irányba fejemmel, s remélem nem fogja ezt negatívumként felfogni, egyáltalán nem úgy értem, annyira átlagos, hogy meg sem ragad a fejemben, egyszerűen csak nem láttam még, ennyi.
Vissza az elejére Go down
Una McCarthy
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2014. Jan. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Holdkő háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Márc. 21 2014, 04:03

/NRT: Una és Logan, 2014.03.11/

*Azzal aztán senki nem vádolhat, hogy túl sokat fecsegnék. Nem mintha erénynek tartanám a hallgatást, csak nem szeretek túlmagyarázni dolgokat. Ha ez az idegen férfi hajlandó némi érdeklődést mutatni a testi épségem iránt, akkor én is megjegyzek neki valamit, csak amolyan szelíd figyelmeztetésként, a válasza után pedig már kapja is az első kérdésemet. Szóval csak néhány hónapja él itt, ez megmagyarázza, miért nem lát még minden árnyékban ellenséget.*
- Én csak az otthonommal tudom összehasonlítani, annál pedig kétség kívül izgalmasabb. Milyen helyeken jártál eddig? *Nem fogok szégyenlősködni a kérdéseim miatt, hisz nem kötelező válaszolnia, ha nem akar, én pedig csak kíváncsi vagyok. A szavaiból ítélve több városban is megfordult, nyilván jóval többet látott a világból, mint én. Nem mintha most már ne lenne lehetőségem az utazgatásra, még sem hagyom el túl sűrűn még az iskola területét sem. Azt felesleges is lenne állítani, hogy ez egy unalmas környék, éppen ezért is tettem neki a megjegyzést a testi épségével kapcsolatban, de megállom, hogy újra felhozzam a témát, inkább lefoglalom magamat egy kicsit Jack-el. Hálás kis dög, látszik rajta, hogy tetszik neki a simogatás, úgyhogy nem is fogom vissza magamat. Csak akkor fordítom vissza a figyelmemet Logan felé, mikor ő is megemlíti, egyébként jogosan, hogy én sem vagyok most túl elővigyázatos. Tényleg nem szoktam a pálcámmal hadonászva közlekedni, kivéve, ha úgy érzem biztonságosabbnak, ha a kezemben van. Viszont a túl sok veszélyforrás emlegetése után csak nem bírom ki, hogy ne nézzek a férfire egy félmosoly kíséretében.*
- Mégis képes vagy úgy járni erre, hogy nem azt hallod, amit kellene? *Nem fogom vele békén hagyni, mert ha ennyire tudja, hogy mire számíthat itt, akkor vagy bolond, amiért figyelmen kívül hagyja, vagy olyan erős és magabiztos, hogy ezért nem foglalkozik semmivel. Mikor leül mellém, magamtól elég szokatlan módon nem hajtom el, mint azt bárki más idegennel tenném. Nem mondom, hogy ezen nem segít Jack jelenléte, de ha nem lenne itt, talán akkor is ugyanígy cselekednék. Már ha Logan egyáltalán megállt volna, ha a kutyája miatt nem lett volna muszáj. Na de nem akarok én senkit feltartani, márpedig most ezt teszem, ezért is mentegetőzöm egy sort.*
- Szóval egyedül élsz? *Újabb kérdés, mert az iménti válaszából ezt szűröm le, de azért jobb biztosra menni. Bár fogalmam sincs, hogy pont ez az információ miért is érdekel annyira vele kapcsolatban, talán csak segít, hogy kicsit összetettebb képet kaphassak róla. Sor kerül a bemutatkozásra is, megmondom a nevemet, de további udvariaskodással nem törődöm, nem úgy Logan, akinek a mosolyára csak valami suta kis biccentéssel válaszolok és gyorsan lefoglalom magamat újra Jack-el. Közben viszont nem hagyom ám a másikat újabb kérdés nélkül, végül is felnőtt ember, ha zavarni kezdi a faggatózás, úgyis szól. Nem gondolnám róla, hogy pultos, az olyan egyszerű szakmának tűnik, nem hozzá valónak… nem mintha kicsit is ismerném, mégis ez a benyomásom róla. Mielőtt azonban tovább kérdezősködhetnék, hozzáfűz még valamit a mondandójához, amivel egy újabb mosolyt csal az arcomra. Biztos vagyok benne, hogy ha minden nap ott ténferegnék a Pokol Szájában, akkor sem jegyezne meg, hisz nincs rajtam semmi extra, de ezt neki most nem mondom ki hangosan.*
- Nem igen járok oda, ezért nem is láthattál. *Ha csak pár hónapja van a szigeten, akkor pláne nem, mert én még azelőtt voltam ott utoljára szórakozni. Akkor pedig biztos nem ő volt a pultos, megjegyeztem volna az arcát.* - Nem nagyon szeretem a tömeget és a hangos zenét. *Teszek hozzá a dologhoz némi magyarázatot is, mert gondolom olyasmit nem sűrűn hall fiataloktól, hogy nem járnak szórakozóhelyekre. De nem szeretnék sokáig magamról beszélni, inkább visszatérek a kérdéseimhez.*
- Mivel foglalkoztál előtte? *Talán kezdek kicsit tolakodó lenni, de tényleg érdekelne, mert valami azt súgja, hogy nem ezzel kereste mindig a kenyerét. Jack közben megunja a simogatást és a fülvakargatást, ezért elhúzódik tőlem; nem örülök neki, ha a kutya nem akar tovább maradni, akkor végül is Logant sem tartja vissza semmi, hogy folytassa tovább a félbehagyott edzését.*
Vissza az elejére Go down
Logan Holcroft
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 15
Csatlakozás : 2014. Feb. 01.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Hétf. Ápr. 14 2014, 18:06

/NRT: Una és Logan, 2014.03.11/

Egyelőre nem bánom, hogy meg kellett torpannom a leányzó társasága mellett egy időre, kellemes csevejnek nézünk elébe, hogy megbizonyosodtam épsége felől, legalábbis egyelőre úgy tűnik.
- Sokfelé. A régebbi munkám olykor megkövetelte, hogy helyet változtassak, aminek a székhelye egyébként itt van nem messze, Új-Zélandon. - nem mondok több részletet, kezdetnek ennyi is elegendő, úgy hiszem: semmi érdekes nem maradna bennem akkor, ha kiadnám minden személyes dolgom rögtön. - És neked hol az a bizonyos otthon? - szúrom be röpke kérdésem mondandóm után, remélem nem veszi tolakodásnak, nem tűnik olybá, Jack viszont kifejezetten mintha tenni akarna arról, véletlenül se mozduljak el innét, mindenféle minket fenyegető veszély ellenére. Na nem tartok én túlzottan sok mindentől, ezt pedig a leányzó tudomására is adom, aki elég szépen fennakad szavaimon, nem érti, ami nem csoda, nem is tájékoztattam minden lényeges részletről.
- Oké, látom nem tágítasz a témától. - mosolyodom el normálisan, azért nem tagadnám le egy pillanatra sem, hogy jól esik piszkálódása. Nyilván nem fogok a nyakába borulni emiatt, de a normálisból sunyi szájgörbület lesz, így fixírozom a kutyával való szépülő viszonyát. - Nekem ez egyfajta edzés. Ha nem hallok, kénytelen vagyok más érzékszerveimre koncentrálni és hagyatkozni, például a szaglásomra és a látásomra. Igazad van, veszélyes, de még rosszabb lenne, ha egy rothadó élőhalottat nem szagolnék ki úgy, hogy a közelemben van, de épp nesztelenül bújik meg valahol. Vagy valami ilyesmi. - mondok egy pofonegyszerű példát a miértre, talán kielégítem ezzel némileg kíváncsiságát, de az sem baj, ha nem. Tetszik, hogy érdeklődő, hogy határozott, érdekes személyiségnek tűnik, talán az is marad a későbbiekben is. S hogy bizonyíthassa, számomra is van értelme maradni, helyet foglalva mellette figyelek felváltva az ebre, és őrá, kinek máris lelkiismeret furdalása támad a ténytől, esetleg meggátolna valamiben, én viszont szinte azonnal szerte foszlatom efféle aggályait.
- Remek következtetés, Sherlock. - fordítom felé markáns vonásaim ismét, mosolyom ott figyel arcomon, s láthatóan, ha megfigyeli, semmiféle félreértés nem történt bennem emiatt. Ez egy teljesen normális dolog, ő kíváncsi, én meg válaszolok, és ennyi. Nem hinném, hogy itt és most rám akarna hajtani, tehát akár ugorhatunk is ezen, így történik meg a gyors bemutatkozás, mindenféle formalitás nélkül ugyan, de legalább a nevét már tudom, ez valami.
Ő persze több mindent tudhatott meg rólam ennyi idő alatt, mint ahogyan az fordítva lehetséges, de talán nekem is lesz még erre alkalmam. Értelmes lánynak tűnik, amit következő szavaival is bizonyít: nem kenyere az állandó bulizás, ami nálam pozitívumként szerepel.
- Néha akadnak nyugisabb esték is. - sóhajtok egyet, szemöldökeim összevonva egy pillanatra, a távolba merengve, na de csak visszatalál tekintetem pofijára. - És ha nem bulizás, akkor milyen időtöltés az, amit szívesen csinálsz, mondjuk társaságban? A hajnalig tartó tanulás nem válasz. Az sem boldogít a végsőkig. - érdeklődöm most én is őfelőle, ismét vakargatva kettőt a kutya hátán, s ahogy kérdése felhangzik, Jack eloldalgása épp kapóra jön, legalább annyira, végiggondoljam, mit is válaszoljak. De miért ne lehetnék őszinte? Már bizonyos keretek között.
- Rendőrként dolgoztam, de már egy ideje nem csinálom. Az utóbbi években felfordult az életem, és nem úgy alakult, hogy folytassam. - talán ez magyarázat lehet a sajátos edzésformámra, kerekedhet rólam a kép, ám Jack viselkedése nem tetszik, túl hirtelen lett elege a kedveskedésből, így egy vélhetően meglepő ötlet jut eszembe, melyet Unára pislogva vázolok is.
- Szerintem elege van a mai napból, valószínűleg éhes is már. Van kedved csatlakozni az etetéshez? Itt lakom az Árnyas úton, ígérem nem vagyok sorozatgyilkos, vagy erőszaktevő, vagy hasonló. De azért rajtad áll a döntés, én beszélgetnék még. - számomra ez nem jelent semmi olyasmit, reggel mellettem ébred, egyszerűen csak van egy-két olyan mágustanonc, főleg az idősebbek közül, akikkel hamar megtalálom a közös hangot, vele pedig egyelőre tényleg remekül megy a beszélgetés, innentől tehát rajta áll, velünk tart-e, vagy sem. Kérdő tekintetem kereszttüzébe kerül lassacskán arca, miközben fel is emelkedem mellőle, Jack pedig mint a rakéta, úgy ugrik meg hazafelé irányba, s tűnik is el szemünk elől rövidesen.
Vissza az elejére Go down
Una McCarthy
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2014. Jan. 20.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Holdkő háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Csüt. Ápr. 17 2014, 21:34

/NRT: Una és Logan, 2014.03.11/

*Természetesen nem számítottam arra, hogy Logan minden egyes kérdésemre kimerítő részletességgel fog válaszolni, de akkor is nehéz megállnom, hogy ne kérdezősködjek tovább. Pontosan lejön a válaszból, hogy egyelőre ennyi, amit mondani szeretne, de ettől nekem még igenis fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehetett az a bizonyos előző munka, de visszafogom magamat. Később talán még visszatérhetek a témára. Addig viszont válaszolok az ő kérdésére.*
- Írországban. Annak is az egyik legunalmasabb területén. *Nem titok, hogy merre is van az én drága otthonom, de izgalmas dolgokat tényleg nem tudok mesélni róla. Nyilván más lenne a helyzet, ha nem úgy nőttem volna fel, ahogy, de már úgyis mindegy. Egyszer majd talán visszatérek hosszabb időre is, hogy megnézhessek magamnak mindent, ami izgalmas abban az országban. Most viszont itt van egy aranyos kutyus, amelyik követeli a kedveskedést, valamint a gazdija, aki viszont kérés nélkül is megkapja tőlem a figyelmet. Kár lenne érte, ha még valami baja esne itt, és mivel nem ad kielégítő választ az ilyen szintű figyelmetlenségre, nem hagyom békén a témával, vagyis hogy látszólag miért nem vigyáz magára. Van is értelme ezzel piszkálni, mert csak kapok magyarázatot is, aminek hallatán egy pillanatra még Jack simogatásáról is megfeledkezem, de aztán egy nedves orrocska gyorsan figyelmeztet ám, hogy mi lenne a dolgom.*
- Ez így eszembe sem jutott volna. *Nincs ezen mit tagadnom és őszintén szólva én félnék is, ha nem állna rendelkezésemre minden egyes érzékszervem, de a férfi logikájával akkor sem lehet vitatkozni.* - Na és keveredtél már összetűzésbe egy rothadó élőhalottal? Ha már ez a példa jutott eszedbe... Vagy ez csak elővigyázatosság? *Végül is, ezen a szigeten, ahogy Logan is pontosan tudja, bármivel és bármikor összefuthat. De többet egyelőre most nem kérdezek erről, azért én is tudom, hogy hol kell meghúznom a határt. Többé-kevésbé.
Annak ellenére, hogy egész érdekesnek találom, és még beszélgetni is tudok vele, nem szeretném Logant nagyon feltartani, de kapok némi megnyugtató választ, hogy nem is rohan ő annyira sehova. Azért az meglep, hogy egyedülálló, pedig biztosra veszem, hogy lenne nő, aki szívesen mosogatna helyette.*
- Nehogy azt hidd, hogy rád nézve ez olyan egyértelmű ám. *Jelentem be neki, nem törődve azzal, hogy ezzel az egóját is fényezhetem, nem flörtölök én, csak az igazat mondom. Na de akkor legalább sietnie nem kell. A kölcsönös bemutatkozás után az is érdekel ám, hogy mi a munkája, én pedig mindenre gondolnék, csak épp pultosra nem. Ha képes lennék úgy viselkedni, mint a többi velem egykorú normális ember, és eljárnék szórakozni, akkor valószínűleg már találkoztunk is volna, de abban már nem vagyok biztos, hogy Logan akkor is szóba állt volna velem.*
- Nem szoktam hajnalig tanulni, annyira azért én sem vagyok stréber. *Mosolygok a férfire jókedvűen, de tényleg tény, hogy jóval több időt töltök könyvek fölé görnyedve, mint amennyit szükséges lenne.* - Pókerezni szeretek, meg a szigeten csavarogni. *Meg persze üzletelni, de ez olyan infó, amit nem szívesen vallanék be. Nem hiszem, hogy túlzottan sikerült volna meggyőznöm arról, hogy nem vagyok teljesen unalmas ember, de nem is fogom ezzel kapcsolatban győzködni, ennél jobban érdekel, hogy továbbra is kérdezgessem, csak sajnos idő közben Jack megunja a simogatást. Lassan gondolom akkor tovább is indulnak, kár, mert úgy érzem, férfi létére egész jól elbeszélgetek Logannel. Mikor az utolsó kérdésemre is válaszol, összevont szemöldökkel nézek rá pár pillanatig, hisz ha valamit itt megtanultam, akkor azt, hogy ne nagyon bízzak se a varázsvilág, se a muglik törvényeinek őreiben. De aztán gyorsan észbe kapok, nem csak azért, mert Logan elmondása alapján, már rég nem ezen a pályán van, hanem mert ha ártani akarna, már bőven megtehette volna, egy szemtanú sem lenne a közelben, aki zavarná. A kijelentésére egyelőre nem mondok semmit, amúgy is Jack kerül a figyelem középpontjába. Tényleg elég hirtelen húzódott el tőlem, pedig szemmel láthatóan élvezte a kényeztetést, de ha a gyomráról van szó, akkor meg is értem, hogy nem akar tovább itt időzni. A meghívás kissé meglep, de mivel én is szeretnék még dumálni kicsit, mosolyogva válaszolok a másiknak. Jókedvű vagyok, főleg mert ezek szerint eddig nem untattam halálra a férfit.*
- Szívesen beszélgetnék még én is, de gondolod, hogy az erőszaktevők és a sorozatgyilkosok nem ugyanezt mondják? *Persze nem félek én ilyesmitől, itt a pálcám, amivel megvédem magamat. Logan után én is felkelek hát a padról, miközben Jack elrohan, vélhetően hazafelé.* - Menjünk, mielőtt még szegény kutyád éhen hal. *Megigazítom kicsit a dzsekimet, majd kezeimet zsebre téve indulok meg Logan mellett.*
- Varázsló vagy? *Nyíltan rákérdezek, mert eddig úgy gondoltam az lehet, de akkor auror lett volna, nem rendőr, nem igaz? Vagy lehet, hogy teljesen rossz irányba próbálok itt logikázni éppen… mindenesetre felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy továbbra se hagyjam békén a kérdéseimmel.*
Vissza az elejére Go down
Aeron Tobias Gwyn
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozás : 2014. Apr. 17.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Csüt. Ápr. 24 2014, 23:27

// NRT: Sophia és Aeron 2014.04.24.//

*Újabb rémálom, újabb álmatlan éjszaka. Korábban megviselt mindez, mostanra viszont egészen hozzászoktam ahhoz, hogy van, mikor napokig nem pihenek pár óránál többet. A mai nap viszont különösen pocsék volt, így alig két órányi, viszonylagos nyugalom után kidobott az ágy, visszafogadni pedig már nem volt hajlandó.
Így hát hajnal óta talpon vagyok, s takarítással és virággondozással ütöttem el az időt, míg nem kellett munkába indulnom. A boltban szerencsére rengetegen voltak, így gondolataimat hosszú időre sikerült elterelnem a nyomoromról.
Pár órája végeztem, de szerencsére még épp elcsíptem az állatkereskedés eladóját, így meg tudtam kérdezni, mit kezdjek az ajtóm elé költözött bébisünnel.
Jelenleg valami fura és véleményem szerint abszolút felesleges tápszerrel a kezemben sétálok hazafelé. Nincs semmi dolgom és már az jár a fejemben, melyik könyvemet olvasgatom, míg el nem alszok, mikor egyéb gondolatom támad és inkább a park felé indulok.
Nem is reménykedek abban, hogy bárkivel összefutok, de a friss levegő, csönd és nyugalom kifejezetten vonzónak tűnik, főleg egy ilyen sűrű, fárasztó nap után.
A gondolatot persze tett is követi, így lefordulok a főútról, s zsebre dugott kézzel indulok új célom felé. Ruházatom egyébként, bár ez a sötétben annyira nem látszódik, egyszerű, világos farmerből és kicsivel sötétebb, kék pólóból áll. Arcom szokás szerint borostás, sebhelyeim is könnyen kivehetőek, persze csak, ha valaki közelebbről is megvizsgál. Számban pedig meggyújtott, félig elszívott cigaretta lóg.
Néhány méternyi séta után megtorpanok és kis nézelődés után kiszúrok egy szimpatikus padot, mire le is telepedek. Karjaimat a karfára fektetem, s picit lejjebb csúszva bámulom a csillagokat. Nem éppen ez életem legizgalmasabb, legvidámabb estéje, de volt már ennél rosszabb is, így hát nincs okom panaszra.*
Vissza az elejére Go down
Sophia Winterfors
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozás : 2014. Apr. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Ápr. 25 2014, 00:52

// NRT: Sophia és Aeron 2014.04.24.//

*Mióta megérkeztem fura érzések kavarognak bennem. Távol a szerető otthonomtól egyedül egy idegen helyen . Csak az jár a fejemben* ~Mi van ha még sem sikerül beilleszkednem ?Ha itt sem lesz egy barátom sem, ha itt is megbélyegeznek mintha pestises lennék? ~ *gyomorfojtó érzés,  ha arra gondolok, megint miket kellesz átélnem . Inkább maradok a pozitív gondolkodásnál , nem jó, ha negatív vagyok, még is a legjobb inkább az lenne, ha nem gondolkoznék, semmin csak várnám szép csöndben a révészt. Jó , hogy az egész délutánom szabad , városnézésközben talán lesz alkalmam tovább olvasni a regényem, amibe még indulás előtt belekezdtem.
Vízcsobbanást hallok, ezek az evezők hangjai mik vadul hatoltak  a víz fodrába előresegítvén a csónakot.  Alig vártam már hogy újra csónakba szálljak az ide út is nagyon tetszett. Nem haboztam, nem vártam csak belemászta és indultunk is úti célom felé. Partra vetődvén körbenéztem jól . A város ellenállhatatlanul csábítónak tűnt. Kiarkat , kirakat hátán ameddig a szem ellát,  rendezett utcák  , virágágyások , pár díszítő elemek mik még jobban feldobják a hangulatot. Elhagyván a központot jó pár utcát bejárván egy parkot pillantok meg . Jobban szemügyre veszem a környéket és meg is találtam a számomra tökéletes helyet ahol befejezhetem az olvasást. Égig nyúló örökké zöldellő fenyőfák tárulnak, elém mik alatt kényelmes padok hevernek. Így elsőre minden olyan szép és csábító, csak egy baj van minden pad foglalt. Félénkségem határtalan reménykedtem mire közelebb érek az egyikhez szabad lesz, de nem így történt. Tovább megyek hát és nem zavarom meg a családi pihenésüket, nem mintha a másik pad szabad lenne, de ott csak egy ember van, ami éppen elég.
Már közelitek a padhoz mikor összeszorult a gyomrom, persze hisz egy férfi ült ott. Soha életemben nem mertem még rájuk nézni sem nem, hogy megszólítani. Éreztem, ahogy a szívem a torkomban lüktetet, a könyv is majdnem kiesett a kezemből. Összeszedve minden bátorságom halkan, de megszólaltam.*
- Ssszaaabad?- * pillanatra ránéztem, aztán gyorsan lesütöttem a fejem. Biztos gondolhatja, mit akarok épp ott? Vagy, hogy merem zavarni? De épp ez tűnik kevésbé kellemetlenek. Meg hát, ha szerencsém van, hamar elmegy, mert nem hiszem, hogy pont az én társaságomra vágyik annyira. Ha az idegen nem veszi tolakvásnak akkor leülök mellé és halkan olvasok magamban ott ahol abbahagytam.*
Vissza az elejére Go down
Aeron Tobias Gwyn
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozás : 2014. Apr. 17.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Ápr. 25 2014, 01:30

// NRT: Sophia és Aeron 2014.04.24.//

*A szokatlanul pocsék éjszakám és még rosszabb reggelem után, sikerül eljutnom munkahelyemre. Hol szerencsére van vásárló bőven, így egy időre elfelejtkezek arról, ami olyan hamar kiverte az álmot szememből, s minek hála a pihenés már csak egy távoli vágynak hatott.
Bár, ahogy azt tapasztalatból oly jól tudom, gondolataim egyből visszatérnek rémálmomhoz, amint kiteszem lábam az üzletből és ismét magamra maradok. Úgy érzem egy hosszú, jó könyv, talán segít újra megfeledkezni róla egy időre, így hát azonnal hazafelé veszem az irányt, de végül mégiscsak célt változtatok, s inkább a park felé indulok.
Talán abban reménykedek, hogy akad társaságom, talán csak nyugodtan, zavaró tényezők nélkül, a kellemes levegőn szeretnék gondolkozni. Testfelmelegítő varázslattal védem magam a hideg és az esetleges megfázás ellen, így az se tántorít el célomtól, hogy csak egy vékony pólót viselek.
A parkba érve, zsebre dugott kézzel, csendben csámborgok egy ideig, míg végül találok egy padot, mire le is telepszek és az eget nézve merülök el kavargó gondolataim között, szinte ösztönösen szívva számban lógó cigarettámat.
Álmodozásomat halk, félénk hang töri meg, mire meglepetten pislogok a padtól nem messze álló, fiatalnak tűnő, ismeretlen lány felé. Rövid ideig csak nézem őt, aztán rájövök, talán nem kéne még tovább idegesítenem, így arrébb csusszanok kicsit és kezemmel a felszabadult hely felé intek.*
- Persze, ülj csak le.*adok engedélyt szóban is, ha gesztusom esetleg nem lenne megfelelő, elegendő. Amint helyet foglalt ismét felé nézek, de úgy tűnik könyve épp elég társaság neki, így folytatom a csillagbámulást és merengést.
Korábbi gondolatmenetem azonban már nem tudom visszaszerezni, így egy sóhajjal hunyom le szemeim, majd egy újabb kíséretében pillantok ismét padtársam felé.*
- Jó könyv?*bökök az iromány felé, mit a lány a kezében szorongat. Nem szándékom faggatózni, csupán magánkönyvtáram nagy részét átnyálaztam már, többször is, s nem ártana újabb példányokra szert tenni.*
- Egyedül vagy?*kérdezem, halkan, kíváncsian. Nem akarok prédikálni, vagy aggódó apukát játszani, de egy lánynak, egy ilyen helyen, sötétben, magányosan mászkálni, nem épp életbiztosítás. Bár épp igen szerencsés, mivel nekem nemigen vannak szatír hajlamaim.*
Vissza az elejére Go down
Sophia Winterfors
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozás : 2014. Apr. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Ápr. 25 2014, 19:08

// NRT: Sophia és Aeron 2014.04.24.//

*Nem volt jó ötlet megszólítani, még mindig csak néz és néz. Egyre kellemetlenebbül kezdem magam érezni. Talán furán nézek ki? Nem! Várjunk, csak most mit csinál? Arrébb ült ? Vagy csak a szemem káprázik? Akkor már képzelődöm is , mert mintha hozzám szólt volna. Röpke 5 percbe telt magamhoz térnem. Csak ott álltam és fapofával néztem rá . Aztán, mint akibe villámcsapot magamhoz tértem  , megint rebegett a hangom, de nagy nehezen ki mondtam.*
-Köööszönöm- *rá sem mertem nézni egyből leültem és rögtön magam elé tettem a könyvet olvasást szimulálva. Zavarodottságomban észre sem vettem, hogy fordítva tartom a kezemben a könyvet akkor figyeltem fel rá, mikor újból hozzám szólt. Hangja kedves és nyugodt volt, egészen lágy kedves emberről árulkodott ez még jobban tetézte zavarodottságom.
Hirtelen nem is tudtam mit mondjak, hisz biztos észrevette, hogy fordítva tartom , bár a borítójáról nem igen alapíthatta meg , mert még egy betű sem volt rá írva.* ~Nyugalom!~* nyugtatgattam magam  aztán összeszedtem bátorságom  és végre nyögés nélkül választ addtam a kérdésére.*
-Ööö hogy jó könyv-e? Még nem tudom, nem olvastam el . Ezt akkor tudom megmondani, ha már teljesen áttanulmányoztam. Persze eddig jónak tűnik.-  *őszintén szólva fogalmam sem volt milyen könyv, igaz azért jöttem ide, hogy olvassak, ami eddig még nem jött össze. Csak remélni tudom nem vette észre a kis bakim és nem néz komplett őrültnek.  Szűnni nemakaró gyomorgörcsöm van  még soha nem beszélgettem a „sziánál” többet olyan férfivel, akire azt tudtam volna mondani, hogy „uh micsoda pasi”.  Némán szótlanul ültünk egymás mellett aztán az ismeretlen újból hozzám szólt.*
-Ami azt illeti, nem vagyok egyedül. Velem van a könyvem és a pálcám is. Neeee hiiiiiddddd hooogy védtelen vaaagyok.* ez egyre jobb, előjött a dadogásom is.Nem értettem miért érdekli az, hogy egyedül vagyok e vagy sem? Nem gondoltam vele kapcsolatban semmi rosszra, nem tűnt rossz embernek. Ha egyáltalán ember és nem valami vérszívó szörnyeteg vagy bundás ordas, természetesen, ha varázslók léteznek, akkor miért ne létezhetnének ezek a lények is, amik a kedvenc könyvemben vannak lefirkantva.
Vissza az elejére Go down
Aeron Tobias Gwyn
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozás : 2014. Apr. 17.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Pént. Ápr. 25 2014, 23:18

// NRT: Sophia és Aeron 2014.04.24.//

*A park egyik padján ülve nézem a csillagokat és gondolkozok a múltamon és azon, mihez kezdek majd a jövőmmel. Nem számítok társaságra, nem csoda hát, hogy meglep, mikor mégis hozzám szólnak. A félénk lány hirtelen megjelenése elképeszt, így pillanatokig csak pislogok rá. Végül eszembe jut, mennyire kellemetlen lehet ez neki, ezért kicsusszanok a pad szélére, elég helyet adva neki.*
- Nem harapok.*szólok rá mosolyogva, mikor úgy tűnik, már sose fog megmoccanni. Amikor mégis helyet foglal kíváncsian figyelem egy ideig, de végül mégiscsak elfordulok és a saját dolgommal foglalkozok. Legalábbis egy darabig.*
- Ezt kérdeztem.*biccentek. Nem szép dolog tudom, de kicsit szórakoztat a lány szétszórtsága.* - Szóval nem tudod. Kár. Szeretsz olvasni?*teszek fel újabb kérdést, ismét felé pillantva. Olyannak tűnik, aki boldogabb, ha békén hagyják és egyedül lehet, feltételezem hát, hogy gyakran menekül könyvek közé.*
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni és bántani se foglak.*emelem fel kezeim védekezőn. Komolyan nem az volt a célom, hogy még jobban zavarba hozzam a lányt, s mégis sikerült néhány szóval elérnem ezt.*
- Egyébként Aeron vagyok. Aeron Tobias Gwyn.*mutatkozok be inkább, barátságos mosollyal, hátha ezzel megnyugtatom picit. Jobb kezem is felé nyújtom, némi távolságot tartva. Hagyom, hogy megeméssze a gesztust és eldöntse, akar-e kezet rázni, avagy sem. Végül persze mindenképp elhúzom a kezem.*
- Az előbbi kérdéssel csak arra próbáltam utalni, hogy veszélyes egyedül mászkálni ilyen későn. Sok itt az ártó szándékú alak.*magyarázom meg, miért akartam tudni, van-e társasága. Megeshet, hogy félénksége csupán látszat, mégis úgy vélem, nem az a típus, ki könnyedén meg tudja védeni magát. Szerencséjére azonban, nekem csak ritkán és többnyire komoly okkal durran el az agyam. Általában nem vagyok erőszakos.*
Vissza az elejére Go down
Sophia Winterfors
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozás : 2014. Apr. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Szomb. Ápr. 26 2014, 02:05


// NRT: Sophia és Aeron 2014.04.24.//
-Igen szeretek. -* persze hogy szeretek... teszem hozzá, ha épp el tudom olvasni és nem fordítva tartom a könyvet. A gyomorgörcs kezd enyhülni, kezdem megszokni, hogy, van társaságom, ami kissé szokatlan. Nem nagyon vagyok épp társasági központ a külsőmből adódóan. Ha már nyit felém talán nekem is kellene, ne nézzen már teljesen gyámoltalannak.*
-Tee szeretsz?- *és végre rámertem nézni igaz csak egy röpke percre. Elkaptam fejem és gyorsan belenéztem a könyvbe mintha mélyen olvasnék, persze egész végig fordítva van a kezemben.  
Megnyugodtam mikor mentegetőzésbe kezdett, mintha egy kődarab esett volna le a szívemről. Látszólag is észlelhetővé vált hisz már nem dadogtam se remegtem, elmúlt a riadtságom.
Az ismeretlen annyira már nem is ismeretlen, épp most közölte a nevét, egészen ritka mifelénk.*
- Én pedig Sophia Winterfors-* nyújtom a kezem felé szintén mosolyogva. Megtört a jég megismertem egy helyes jóképű fiatalembert, kihitte volna. hmm*
-Ne haragudj, biztos félénknek tartasz , csak ritka hogy észre vesznek.-  *ez így van mert mióta az eszemet tudom mindig csak útban voltam és létem egyenlővé vált a levegővel. Fura , hogy így elmúlt a szorongásom, de végre megkönnyebbültem. *
-Tudom, nyugi . Nem vettem rossz néven. Jut eszembe lassan indulnom kell. Örültem .-* bezártam  a könyvet aztán felpattantam leporoltam a szoknyám,  megigazítottam a nyakkendőm még egy utolsó pillantást vetettem a padon ülőre aztán sarkon fordultam . Irány a révész gondoltam, de direkt lassú léptekkel indultam hátha lesz olyan udvarias és elkísér egy darabig. Eszembe jutott az egyik regény ahol a főszereplő egy kiskacsa volt , akit a társai mindig csúfoltak és gúnyoltak. De egy nap csoda történt a rút kiskacsából szépséges hattyú lett. Remélem egyszer velem is ez történik majd.*
Vissza az elejére Go down
Aeron Tobias Gwyn
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozás : 2014. Apr. 17.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Hétf. Ápr. 28 2014, 01:47

// NRT: Sophia és Aeron 2014.04.24.//

*A válaszra aprót bólintok, s várok kicsit, hátha ki akarja fejteni valamivel bővebben a dolgot. Mikor ez mégse történik meg, s a leányzó ismét maga elé bámul, újra elhelyezkedek és csak a kérdés hallatán fordulok újra felé.*
- Mondhatjuk, hogy igen.*biccentek rövid gondolkozást követően. Valójában az olvasást figyelemelterelésként használom, bújom a könyveket, mert arra az időre sok mindenről elfelejtkezek. Ha nem lenne erre szükség, valószínűleg nem vennék túl sok olvasmányt kezeim közé.*
- Örvendek, Sophia.*mosolygok rá, óvatosan, gyengéden megrázva kacsóját, majd elkapom és ölembe ejtem sajátomat. Így is elég félénk, nem akarom egy hosszabbra nyúlt kézfogással elijeszteni.*
- Talán, mert nem is akarod, hogy észrevegyenek.*pillantok felé. A félénkség önmagában nem probléma, persze megnehezíti az ismerkedést, de azért lehetetlenné nem teszi. Bár igaz, ami igaz, nekem sose volt efféle problémám, biztosra tehát nem tudhatom.*
- Máris? Nos, akkor jó éjt.*be kell vallanom, kicsit elszomorít, hogy ilyen hamar magamra maradok. A kislány társasága, bár nem túl beszédes a hölgyemény, mégiscsak kellemes volt. Ennek ellenére persze, ha már ennyire menni akar, nem fogom visszatartani.
Mosolyogva integetek neki, mikor elindul, s újabb cigarettára gyújtok. Mire végzek vele, és visszanézek, Sophia még mindig a közelben van, mi elgondolkoztat picit.*
- Hé!*kiáltok is utána, de nem mondok semmit, míg felém nem pillant.* - Akarod, hogy elkísérjelek? A suliba indultál ugye? A révészig én is elmehetek.*kíváncsian várom a választ, egyelőre mozdulatlanul. Ha nemet mond, se meglepődni, se megsértődni nem fogok, csupán biccentek és inkább a saját dolgommal foglalkozok.
Ha viszont, valami fura okból, igennel válaszol, én is felállok, kezembe veszem a tápos szatyrot és néhány hosszú, gyors lépéssel utol is érem a lányt.*
- Annyira ijesztő vagyok, hogy el kellett menekülnöd?*kérdezem felvont szemöldökkel. Nem gondolom ám komolyan, remélem, ő se hiszi majd ezt.*
Vissza az elejére Go down
Sophia Winterfors
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozás : 2014. Apr. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   Vas. Aug. 10 2014, 00:43

// NRT: Sophia és Aeron 2014.04.24.//

Egy kiáltás zökkentet ki az elmélkedésből, majd hátra pillantottam s elvigyorogtam magam a kérdést halván.
-Ha szeretnél, gyere. Igen a suliba indultam.- feleltem s mire már kimondtam ott állt mellettem.~Hűh de gyors volt, akár a villám. Még az előbb ott ült a padon most meg már itt áll mellettem, hogy elkísérjen~ nem mintha nem örültem volna neki csak furának tartottam, persze nincs semmi fura abban, ha az ember fiába szorul némi udvariasság. Kedves gesztus , hogy segít és nem kell egyedül elindulnom . A kérdésén viszont meglepődtem , miért találnám ijesztőnek? Igazán helyes fiatalember.
-Nem, de hogy is . Szó sincs erről, hogy ijesztő lennél csak már késő van . – hallgattam el sétálva tovább. Bármennyire hihetetlen, de tényleg nem találtam annyira ijesztőnek őt. Na jó eleinte talán azt sugallhattam, hogy félek tőle, de csak zavarban voltam mint általában mindig.
-De csak a révészig kísérj, jó? – néztem rá kérdő tekintettel, nem akartam feltartani sokáig meg amúgy is nem akarom hogy kísérgessen, mit gondolnak majd mások, ha meglátnak vele.
/úgy emlékeztem itt hagytuk abba ha mégsem bocsi/
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Mystral parkja   

Vissza az elejére Go down
 
Mystral parkja
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
11 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11
 Similar topics
-
» Mystic Falls parkja

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: