Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Mystral kikötője - A rév

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 17 ... 29, 30, 31
SzerzőÜzenet
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Kedd Jún. 17 2014, 22:43

Nagyon nem akartam lebukni, de úgy néz ki, hogy mindez megtörténik és hát nem akarás kérdése. A fene essen abba a fránya pohárféleségbe, hogy pont útban kell lennie, ahogy annak se örülök természetesen, hogy valaki most van a hajón. Miért nem tud tök üres lenni és minden egyszerűen úgy sikerülni, ahogy azt én szeretném? A következő érzés már a hajam húzása lesz, miközben vékony, törékeny testem az izmos férfi mellkasának dől, én pedig máris kíváncsiskodni kezdek, persze tök hülyeség ez az egész, de most nagyon is érdekelne, hogy miért nincs rajta több ruha. Bár… nem rossz az, amit látok, de akkor is. Bár… túlságosan még nem tudtam felmérni, hála annak, hogy ilyen szépen belemarkolt barna tincseim közé, amely furcsán tetszik is egyébként jelen pillanatban.
- De miért nem elég? Tényleg nem akarok úszni, hűvös van és megfáznék… - magyarázkodom, mert ha valamihez nincs kedvem, akkor ahhoz öt perc múlva se lesz, szóval nagyon örülnék, hogyha nem akarna kidobni innen, nem azért jöttem fel ide, most már igazán maradhatnék vagy akár egy vacsira is meghívhatna. Hű, milyen jól is hangzik. Nem felelek őszintén a további kérdésére, nem fogom elárulni azt, hogy miért is jöttem fel ide és mivel kissé fáj az, ahogy fog, ezért bele is karmolok testébe, de mintha nem hatná meg, oly egyszerűen tünteti el kacsómat a közeléből.
- Nem tudom… miért, itt tartod? – csillannak meg kissé szemeim, és egy pimaszabb mosoly jelenik meg arcomon, miközben érdeklődve nézek rá és ez után veszem csak észre azt a bizonyos olajfoltot is, amelyet nemsokára elkezdek letörölni az arcáról, már amíg hagyja és meg nem kapom a magamét azzal, hogy bűzlök a piától.
- És akkor mi van? Te soha se ittál? – kérdezek rá most már durcásan, majd halkan fel is sikkantok, amikor felkap és lazán a vállára dob. Ennyire könnyű lennék? Mindenesetre csak nyugodtan lógok rajta, amíg a hajó korlátjához nem visz és csak akkor fogom fel a dolgok komolyságát, hogy én itt most tényleg úszni fogok.
- Kérlek, ne dobj ki! Kiengesztellek… valahogyan. Na? Kérhetsz tőlem akármit, amit csak akarsz. – na ez persze hülye kijelentés és meggondolatlan is, de most ezzel nem törődök, inkább kissé kapálózni kezdek. A lényeg az, hogy megmeneküljek a csobbanástól, ilyen állapotban amúgy se biztos, hogy menne az úszás, meghalni pedig nem akarok. Nem biztos, hogy meghatják szavaim, mindenesetre kezeimmel belekapaszkodom nadrágja szélébe, hiszen a hátán vagyok és el se engedem, ha esetleg hajítani akarna.
Vissza az elejére Go down
Wilhelm Jager
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 13
Csatlakozás : 2014. Mar. 31.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Kedd Jún. 17 2014, 23:15

Nem sok ember merészkedett még fel engedély nélkül a hajóra, pláne nem ilyen kis nőszemélyek. Nekem viszont mindegy, hogy férfi vagy nő-e az illető, ez olyan dolog, ami megtorlást von maga után. Vagy valami olyasmit. Közlöm is hát vele, mire számíthat a nagyon közeli jövőben, mert bizony úszni fog, ha csak nincs valami elfogadható indoka számomra. Nincs, természetesen, ezzel meg is pecsételte a sorsát.
- Szerencsétlenségedre ez sajnos senkit sem érdekel. - Mert miért is izgatna, hogy megfázik? Örüljön ha a partra kievickél. Vagy hogy egyáltalán vagyok olyan kegyes elengedni. De nem most rögtön viszem, előbb még vannak egyéb kérdéseim is, és egyre világosabb, hogy szinte még maga sem tudja, tulajdonképpen miért is jött ide... vagyis inkább, elég téves elképzelések miatt van itt. Közlöm is ezt vele, a válaszán pedig csak gunyorosan elmosolyodok.
- Semmi olyan nincs itt, amivel te bármit kezdeni tudnál. - Akár tárgyakról, akár személyekről van szó. Elég sokat ivott ez a lány, és talán nem is csak alkohol volt ott, vörös szemeiből erre következtethetek. Az biztos, hogy nincs éppen ítélőképességének teljes birtokában, és nekem nincs is időm vagy kedvem vele foglalkozni tovább.
- Dehogynem. Neked viszont nem kellene vedelned, ha ennyire nem bírod. - Gúnyolódok tovább, mert hát tényleg, minek iszik, aki ennyire nem bírja? Nem mintha érdekelne. Vállamra kapom hát könnyű testét és elindulok vele, kiviszem a fedélzetre, egész addig csendben is marad, így nem nagyon kell válaszolgatnom neki, bár úgy tűnik, hogy csak a víz látványára hiszi el nekem, hogy tényleg kidobom innen.
- Ugyan, mi olyasmit adhatnál nekem, ami egy kicsit is megérné, hogy tovább foglalkozzak veled? - Nevetek fel hangosan és a derekánál fogva már dobnám is a lányt a vízbe, ha épp nem csimpaszkodna a nadrágomba. Két sikertelen akció után végül megfordulok, majd most már sikeresen ledobom a csajszit, nyilván elenged ha látja, hogy már nem a víz felé állok.
- Könnyebb lett volna neked, ha egyszerűen úszol egy kicsit. - Vagy elmerül, de ez már az ő baja. Most viszont előhúzom a pálcámat, és rászegezve folytatom. - Egyetlen ember maradt eddig életben, aki megpróbált lopni tőlem. Ha a halált nem is, a szemtelenségedért azt nagyon is megérdemelnéd, hogy megkínozzalak. Mit gondolsz, meddig bírnád?
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Kedd Jún. 17 2014, 23:46

Nem, nem és nem! Én nem akarok úszni, szó se lehet róla, hogy engem most beledobjon abba a hideg vízbe, félő, hogy nem jutnék ki a partra se, ezt pedig a tudtára is adom, bár sajnálatos módon nem hatja meg. De miért nem? Pedig én tök magabiztosan állítom azt, amit gondolok.
- Pedig igazán érdekelhetne. – morgom oda neki aranyosan, majd ez után derül ki számomra, hogy nincs itt semmi hasznos dolog se, legalábbis az úriember szerint. De persze simán hazudhat, nincs biztosíték rá, hogy igazat mond, szóval én azért átkutatnám a hajót és ezt nemsokára tudatom is vele.
- Azért én megnézném ezt a hajót, tényleg szép! – igen, ami szép, az szép, ehhez ragaszkodnom kell, ez láthatóan tetszett neki is, amikor a hajójára így utaltam. Most viszont még mindig a kezei között tart, úgy vizsgálja meg szemeimet is, amelyek vörösen, de mégis csillogóan néznek rá. Nem örülök neki, hogy ez miatt szól le, mintha ő soha se inna, pedig biztosan volt már rá példa, nem is egyszer és nemsokára ezt nekem is elárulja.
- De bírom! Csak ma… ma lazulok és valahogy jó ötletnek tűnt feljönni ide. – ismerem is be vállaimat is megvonva kissé, de ez után leszek felkapva, én pedig már ellenkezni is kezdek. Nem, nem akarom, hogy bedobjon a vízbe, továbbra se.
- Fogalmam sincs, de valahogy csak megbeszélhetjük a dolgokat. – bár ez a nevetés nem ígér túl sok jót, mégis, nem hagyom ám csak úgy magam, így kapaszkodom meg nadrágjába és kezdődik meg ez a roppantul vicces jelenet. Képtelen lesz beodbni és erre nemsokára ő is rájön, így végül nemsokára megfordul, majd ledob, rá a kemény padlóra, így én kissé nyekkenek és el is terülök a földön.
- Áucs… ez nagyon fájt! Durva vagy. – nézek fel rá, miközben lassan felé fordulok, de amikor a pálcájával találom szembe magam, csak összeszűkülnek szemeim és automatikusan veszem elő én is a sajátomat, amit most felé lendítek, miközben még beszél. Nem fogom hagyni, hogy csak úgy szórakozzon velem.
- Reducto! – alap ige, taroló átok, amely szépen hátrébb fogja repíteni és ha nem figyel, akkor a végén még ő fog úszni és nem én. – Ne fenyegess! Éppen eleget tudok a kínokról, nem fogom hagyni, hogy más ismét játszadozzon velem. – nem ébredtem fel, de az eszem valahogy sikerült megtalálnom, legalábbis valamennyire. Lassan összeszedem magam és fel is állok, úgy figyelek rá, de mivel ittam és a drog is bennem van, bizonyára lassabb vagyok, mint ő, ha támadni szeretne, de… de talán nem teszi.
- Muszáj ezt csinálnunk? Én nem akarok harcolni. – és nem is tudok most, nehezemre esik a pálcát is fogni, úgy remeg a kezem az ital miatt, csoda, hogy az előző átkom eltalálta – már ha eltalálta persze, hiszen ki is védhette -, de én nem akarok bajt, nagyobbat nem, mint amiben most vagyok, de lelépni se fogok, most már nem tántorít el és nem űz le a hajójáról se olyan egyszerűen.
Vissza az elejére Go down
Wilhelm Jager
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 13
Csatlakozás : 2014. Mar. 31.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Jún. 18 2014, 00:18

Más se hiányzott ide nekem ma estére, mint egy cserfes kislány, akinek nincs jobb dolga, mint szajré után kutatni itt; bolond is lennék pont a hajón tartani az értékes holmit, mintha egy milliomos tenné ki az ajtaja elé az összes pénzét. Valóban nem érdekel, mi lesz ezzel a lánnyal, hisz nem is ismerem, nem tagja annak a maréknyi embernek, akiknek a sorsa érdekelhetne. Nem is válaszolok hát a durcázásra, ugyan mit mondhatnék?
- Nézheted, a dokkokról. - Jelentem is be, mert hát kinek ne akadna meg a szeme egy ilyen hajón? Büszke vagyok rá persze, odáig is vagyok érte, de azt nem szeretem, ha mindenféle idegen tartózkodik a fedélzeten. Ha rajtam múlik, nem is hagyom ezt senkinek se, csak azoknak, akik tőlem engedélyt kapnak. De nem fogom hagyni, hogy a hajóra tett dicsérő szavakkal enyhítsen a hangulatomon, ehelyett az ittasságára terelem a szót; nincs baj az ivással, elég képmutató lenne részemről emiatt elítélni akárkit, engem mégis zavar, mikor fiatal és szép lányok annyit isznak, hogy azt sem tudják, mit cselekszenek; nyilván a karjaim közt levő sem tudja. Nem baj, nem fogom érte most nagyon bántani, csupán csak biztosítom neki a frissítő fürdőt. Már persze ha nem kapaszkodna vasmarokkal a nadrágomba, így én sem tudok megszabadulni a lánytól. Cserébe ajánlani persze semmit nem tud, nem is meglepő. Végül úgy ítélem ,hogy ez így felesleges huzavona, ráadásul más sem hiányzik, mint hogy valami ismerős vagy a legénység valamely tagja pont egy ilyen jelenetbe sétáljon bele, így fordulok el a korláttól, és a padlóra lököm a csajszit. Nem finomkodok, miért is tenném? Még hogy én durva lennék? Természetesen.
- Emiatt eddig senki nem panaszkodott. - Vagy mert nem mertek, vagy mert élvezték. De mindegy is, előveszem a pálcámat, kezd kissé már bosszantani ez az egész ügy, és szeretnék végre pontot tenni a végére. A megmozdulásom viszont nincs épp ínyére a másiknak, így kerül elő az ő pálcája is; szóval egy kis boszorkány. De nem gond, ittasságának köszönhetően nem olyan gyors, mint szeretné, és nála sokkal tapasztaltabb mágusokat is legyőztem már.
- Protego! - Könnyű kivédeni az átkát, ha nem lenne ittas, talán nem lenne ilyen könnyű dolgom, de így? Viszont nem támadok vissza, jobban leköt, amit mond. - Szóval ismered a kínokat? Akkor miért vágysz rá annyira, hogy tőlem is megkapd a magadét? - Utalok rá, hogy miért van még mindig itt, egyáltalán minek jött ide, és miért nem hagy békén? Mások már rég fülüket-farkukat maguk alá húzva tűntek volna el, de nem ez a lány... inkább itt szájal, mint hogy fogná magát és szépen lelépne. A szavai alapján bántották már, akkor pedig pláne nem értem, miért van még itt. De erre nem fogok rákérdezni, a végén még azt hinné, hogy érdekel.
- Nem is tudnál. - Ezt magabiztosan és kissé lenézően jelenthetem ki, nem tudna harcolni, remeg szinte az egész teste. Végignézek rajta, most már rendesen, és bizony elő is bújik énem azon része, mely nem veti meg az ilyen fiatal husikákat. Közelebb lépek hozzá, persze felkészülve minden fajta támadásra.
- Látom, nagyon nem tudod, mikor kell eltűnni valahonnan - Vagy hagyni, hogy vízbe dobják... - De ha már ennyire maradni akarsz, tegyél érte. - Amíg beszélek elsétálok mellette, egy pillanatra sem véve le róla a szemeimet, majd a háta mögé érve kezem végigsimít derekán és bizony feszes kis fenekére is letéved. Ugyan miért fognám vissza magamat?
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Jún. 18 2014, 00:56

Nem hagyom továbbra se, hogy lekoppintson, nem akarom én máshonnan nézni, csak kívülről a hajót, hanem a belseje érdekel, azért jöttem ide, máskülönben nem csinálnék ám ilyen hatalmas dolgot ebből az egészből.
- Te is tudod, hogy engem a fedélzet érdekel. – vágom is rá, de jobban nem fejtem ki. Kezdem úgy érezni, hogy tényleg nem fog sor kerülni arra, hogy én valaha is fel tudjam fedezni ezt a gyönyörűséget, legnagyobb bánatomra, pedig nagyon próbálkozom ám. Viszont hiába minden, a férfi úgy dönt, hogy a vízbe dobna, én viszont eléggé magabiztos tudok ám lenni, és mint valami pióca, úgy kapaszkodom a nadrágjába, egészen addig, amíg fel nem adja a dolgot és végül el nem ereszt, de ezt nem teszi túl kellemesen. Csúnyán a padlóra kerülök és bár alapjáraton nagyon is sajogna mindenem, most nem érzem úgy, ahogy azt kellene, ő viszont mintha félreértene.
- Akkor eljött az ideje. – nem igazán értem a célzását, pedig biztosan az volt, csak lassan jut el az agyamig az, amit mondott, de a fenyegetése és a pálcája viszont azonnal beindítja bennem a védekező-mechanizmust, így próbálok rá támadni egy egyszerű átokkal, amely még így, betépve is létrejön, de ő könnyű szerrel kivédi. Miért csodálkozom én egyáltalán ezen? De nem akarok harcolni, nagyon nem.
- Hogy vágyom? Én nem… dehogy vágyom rá! Hogy mondhatsz ilyen marhaságot? – pattanok is fel azonnal, miközben pálcámmal kissé felé is kezdek el hadonászni. – Éppen most mondom, hogy nem akarok harcolni. – lejjebb is eresztem pálcámat, hogy így bizonyítsam neki szavaimat, de ő továbbra is lenézően viselkedik. Mégse támadok, inkább picit megfeszülve figyelem, ahogy közeledik és kissé vele együtt is fordulok, így érzékelem a meglepő tettet, ahogy derekamat érinti.
- Tegyek érte? Ezt meg… hogy érted? – végül az erős kéz fenekemre kerül, arcom pedig vörössé változik ennek hatására és hirtelen szökellek arrébb, miközben fejemmel nemet is intek felé. – Nem-nem, én… én nem vagyok olyan lány! – bizonygatom határozottan és nagyon remélem, hogy békén hagy. Ő mégis csak sokkal idősebb hozzám képest, én pedig nem akarok testiséget, főleg nem egy vadidegennel. Amúgy is, még szűz vagyok, az első alkalmat másnak tartogatnám, de talán csak szórakozik velem, tréfál. Igen, biztosan így van.
Vissza az elejére Go down
Wilhelm Jager
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 13
Csatlakozás : 2014. Mar. 31.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Jún. 18 2014, 01:20

Ez a lány tényleg azt hiszi, hogy találhat itt most olyat, ami érdekelné vagy amivel tudna mit kezdeni? Kis naiv. Így viszont csak mosolyogni tudok rajta, persze nem jó kedvemből. Nem válaszolok neki, hiába mondanám, hogy nincs itt számára semmi, beleette a gondolat magát a fejébe, amitől csak kíváncsiskodik. Ezek szerint még nem tudja, hogy a felesleges kíváncsiság bizony bajba fogja sodorni. De nem akarok rá sok időt fecsérelni, ezért is döntök úgy, hogy gyorsan megszabadulok tőle, persze nem adja magát olyan könnyen, a kis kullancs. Panaszkodik a durvaság miatt, bár nem tudom miért számított itt szelídségre. Itt azt hiába is keresi. Mikor viszont előkerül a pálcám, ő sem tétlenkedik tovább, válaszával együtt azonnal cselekszik is, csak kár, hogy ennyire sokat ivott, talán még izgalmas kis küzdelem is lehetett volna. Így viszont nem túl nagy erőfeszítés kivédenem az átkot, és akár mágia segítségével is áthajíthatnám a korláton, még sem teszem. Helyette kissé más irányból közelítem meg a dolgot, hogy miért van még mindig itt, mert azért lássuk be, ilyen bánásmód után nem sok leányzónak lenne kedve még tovább időzni a társaságomban. Mintha külön élvezné ezt az egészet. Persze tagadja, nem mintha hinnék neki... vagy talán maga sem tudja, hogy mit is akar. Kicsit arrébb mozdítom a fejemet, miközben hadonászni kezd a pálcájával.
- Akkor megtehetnéd, hogy nem próbálod meg kiszúrni senki szemét sem. - Többet most valóban nem nézek ki belőle és a varázstudományából;az előbbi kis bemutatója alapján nem tudja jelenleg rendesen használni. Le is engedi a pálcát, nekem pedig már egész máshol jár az eszem, mint a párbaj. Ha már itt van, és a jelek szerint maradni is akarna, akkor miért ne lehetne ebből nekem is némi hasznom? Egyértelműen utalok rá, hogy mire is gondolok, ha szavaimból nem is, mozdulatomból neki is leesik, és szinte már aranyos, ahogy arrébb szökell. Próbálná védeni magát, meg az erkölcseit és akármit, de csak felvont szemöldökkel nézek rá, mintha meglepne, amit mond.
- Olyan lány? Milyen? Ahogy elnézlek pont olyan vagy, mint a többi. Két szép cici, egy feszes popó és amit még takar a ruhád. Ugyan mitől lennél más, minta többiek? - Persze értem én, hogy mire gondol, de tetszik, ahogy próbál magyarázkodni, vagyis kibeszélni magát a helyzetéből. Nekem soha nem számított, hogy akit az ágyamba viszek, az előtte mennyire volt erkölcsös; semmit nem változtat ez a nők iránt való megítélésemen, vagyis nem ez alapján alkotok róluk véleményt. Ismét közelebb lépek a másikhoz, tekintetemmel az övét keresve, majd megfogom az alkarját, nem durván, csak annyira, hogy ne hátráljon el.
- Talán félsz?
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Jún. 18 2014, 01:39

Most már kezdem úgy érezni, hogy tényleg a hajó érdekel, a belseje, a szintje, hogy mi minden található rajta, nem pedig az, hogy ellopjak bármit is. Addig-addig beszélgetünk, amíg idáig nem jutottam, de úgy érzem, hogy hiába érdekelne, nem fogom megtudni, hogy milyen is ez a hely, mert azt nem fogja engedni a férfi. Az események felgyorsulnak, így próbál meg eleinte kidobni a tengerbe, de amikor ez nem sikerül, akkor inkább a földre vet, majd úgy támad nekem, még egyelőre csak szavaival, bár a pálcája nem éppen azt jelenti, hogy nem tenné meg ezt a támadást másképp is. Én viszont megelőzném a bajt, ezért is indítom felé a taroló átkom, amelyet oly könnyedén kivéd, mintha csak egy egyszerű légy repülne felé. Nem örülök ennek, egy picit sem, de mégse akarok harcolni ellene, főleg nem jelenlegi helyzetemben, mivel én is érzem, hogy nem valószínű, hogy túl jól jönnék ki a küzdelemből. Ahogy érzékelem, ezt a másik is felfogja és nem támad rám, pedig azt hittem, hogy megteszi, e helyett inkább közeledni kezd, majd nemsokára derekamat, ez után pedig fenekemet érinti. Idegen rég nem érintett már így és nem is hiányzott, egyszerűen nem akarom ezt, így azonnal arrébb is menekülök, szépen a korlát felé indulva, abba az irányba, ahonnan az előbb még ki akart dobni. Reméljük, hogy most nem hajít le…
- Abból, hogy én nem adom oda magam bárkinek, aki az utamba kerül. – vetem is oda neki, miközben lepillantok a tengerre, majd visszanézek rá, de ő már előttem is terem. Nem hiszem, hogy hoppanált volna, egyszerűen gyengék most az érzékeim, így azon kapom magam, hogy az alkaromat fogja és egy igen csak írritáló kérdést intéz felém.
- Csak szeretnéd. Engedj el! – és szabad kezem már lendül is, hogy egy jó nagy pofont keverhessek le neki, lehetőleg úgy, hogy körmeim még arcát is felsértsék. Jobban tenné, ha békén hagyna, velem tényleg nem játszhat, nem fogom ezt annyiban hagyni és ha kell, akkor még szépen meg is rúgom ott középen térdemmel, tehát ha erősködik, így fog járni.
Vissza az elejére Go down
Wilhelm Jager
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 13
Csatlakozás : 2014. Mar. 31.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Jún. 18 2014, 02:07

Néha tényleg érdekelne, hogyan is jár egyes emberek agya, most éppen ezé a lányé, bár azt hiszem, csak azért olyan kíváncsi, mert képtelen felmérni, milyen helyzetbe is keveredett. Nem ő az első ittas nőszemély, akivel összefutok, de ő az első, akit ennyire érdekel a hajó. Pedig most tényleg nincs rajta semmi olyan, amit elvihetne... vagyis amit neki megérne elvinni. Már persze ha sikerülne neki, ehhez előbb viszont engem kellene félreállítani. Túljutunk némi pálcás erődemonstráción is, rám nézve lenne szégyen, ha nem tudnám egyszerűen kivédeni most bármely átkát, tehát egy párbaj győzelem sem lenne most túl nagy dicsőség. De ha már ennyire maradni akar, hát miért is ne? Végül is, tudnék vele mit kezdeni, más hasznát most úgy sem látom, és úgy látom ő is a fejébe vette, hogy nem hagy békén. Bár a közeledésem kissé mintha meglepné, vagy inkább megrémíteni, végül is mindegy, úgy tűnik, kihívást fog jelenteni, amitől csak még izgalmasabb ez a kis játék. Tiltakozna persze, egyszerű kérdésemre pedig egy már nagyon is jól ismert választ kapok, amire számítottam is. Eddigi gunyoros mosolyom most inkább gonosz lesz, pálcámat pedig visszacsúsztatom a csizmám szárába, nem lesz most rá szükségem.
- Szerencsétlenségedre a kalózokat nem az érdekli, amit nekik adnak, hanem, amit elvehetnek. - Ezzel meg is indulok felé, menekülni úgy sem tud, előtte én vagyok, mögötte pedig a tenger... továbbra sem akar úszni, így hamar elérem és megfogom egyik karját, egyelőre még nem durván. Mint valami ijedt kiscica, úgy néz rám, hiába próbálja adni a határozottat, csak a bolond nem látna át rajta. Kérdésemmel inkább csak cukkolom, amivel el is érem a kívánt hatást. Utasítását természetesen figyelmen kívül hagyom, nem engedem el, és bár másik kezemmel kivédhetném a pofont, hagyom, hogy megüssön, had legyen valami kis elégtétele. Nem mondom, szorult belé némi erő, még így ittasan sem éppen gyenge, de meg sem közelíti azokat a múltbéli pofonokat, amikhez már hozzá edződtem. Fejem is épp csak megmozdul, tekintetem pár pillanatra elveszíti az övét. Ahogy visszanézek rá, újra elmosolyodom, semmit jót sem ígérve neki; kihasználom, hogy némi mozgáskoordinációs zavarral küzd és le is van lassulva, fizikai erőfölényemről nem is beszélve, így karjánál fogva pördítem meg, hogy most háta kerüljön a mellkasomhoz. Teljesen a korlátnak nyomom, jobb lesz ha kapaszkodik is, a végén még a vízbe szédül nekem; elengedem a karját, egyik kezem a nyakára talál, határozottan tartva, de továbbra sem fájdalmasan, másik kezem pedig alhasánál tartja őt.
- Ezen a hajón akartál játszani, akkor most már ne akarj meglépni. - Teljesen hozzá simulok, érzem, ahogy még mindig remeg a teste; szadista jókedvvel veszem tudomásul, hogy ő ezt rohadtul nem akarja, egyelőre pedig nem is fogom neki elárulni, hogy nem fogom bántani. Így nem. De most még erős kezekkel tartom őt. - Az én időmet kezdted rabolni, annak pedig komoly ára van.
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Jún. 18 2014, 02:16

Úgy tűnik, hogy egyre szorultabb helyzetbe kerülök, mivel most már nem bántani akar, hanem jól láthatóan engem akar, ez pedig valamennyire kezd észhez téríteni. Na nem olyan szinten, amennyire kellene, de mégis csak tudom, hogy mi a tét, én pedig nem fogok játszani a szüzességemmel, ezért is menekülök el kissé tőle és adom a tudtára azt, hogy én ezt mennyire nem szeretném. Tekintetem lassan arcát is jobban megvizsgálja, majd pedig felső testét is, végül pedig nadrágját is… Bár nem csúnya férfi, nem ismerem és egy picit se lett szimpatikus a számomra, velem pedig ezt az egészet nem fogja eljátszani.
- Te kalóz vagy? – ez eddig nem esett le, de most már tudom az igazságot. És még ő mondja nekem azt, hogy mit keresek a hajóján? És ő mit keres másokén? Túl sokat mégse tudok ezen agyalni, mivel szavai is eljutnak tudatomig, tehát hogy őt nem érdekli a véleményem és amikor elkapja karomat, le is keverek neki egy pofont, nem kímélve, de ez után sikerül is megszédülnöm, mégse esek el, nem is menne, hiszen még mindig fogja kezemet. Ez után történik meg a fordítás, így testem a korlátnak nyomódik, ő pedig én nekem. Túl közel van, túlságosan közel… formás hátsómnál is érzem őt úgy is, ahogy nem akarom, nyakam pedig pillanatok alatt kerül keze közé, majd hasamat is megérinti, mire aprót nyelek. Érezheti, hiszen torkomnál tart fogva…
- Akkor mi tart vissza? – nem, nem törődtem bele, de érzem, hogy nem érint meg úgy, hogy nem kezd el vetkőztetni, eddig még nem tett semmit, csak szavaival bántott. Ha pedig elkezd vetkőzni, akkor majd adok én neki, nem, én már nem vagyok védtelen, mint annak idején voltam! Még így, ennyi pia és drog után is menni fog a harc, muszáj lesz neki. Kezeim azért a korlátot markolásszák, miközben arra várok, hogy hibázzon, hogy ne figyeljen úgy, ahogy eddig, csak egy pillanat kell és a vízbe kerül vagy valahogy leszerelem, igen, ezt fogom tenni. Hűde magabiztos lettem hirtelen, fene érti, hogy mitől, de most nagyon bízom magamban, szinte már nem is feszélyez az, hogy nyakamat fogja, mintha ez az egész ki is ment volna fejecskémből.
Vissza az elejére Go down
Wilhelm Jager
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 13
Csatlakozás : 2014. Mar. 31.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Jún. 18 2014, 02:42

Fogalmam sincs, hogy mit gondolhat a lány, nem mintha túlzottan érdekelne. Az nyilvánvaló, hogy nincs kibékülve a helyzettel, a helyében talán én se lennék, de magától döntött úgy, hogy ide jut, utólag pedig ne akarjon panaszkodni. Mintha be is lenne kissé rezelve, pedig eddig még senki sem bántotta. Nem mondom, az azért élvezetes pillanat, mikor tekintete végigjár a testemen, persze nem neki "öltöztem így ki", de ha már mutogathatom izmos testem egy részét, akkor miért is ne. Lejjebb is téved ám az a pillantás, nem mintha egyelőre lenne ott bármi árulkodó jel, egyelőre még ura vagyok a testemnek. Megjegyzésem nem épp azt a reakciót váltja ki belőle, amire számítottam, meglepett kérdésén pedig egy pillanatig még én is csak pislogok. Tényleg random módon mászott fel az első hajóra, amit meglátott. Nem tudja, hogy ki vagyok, bár honnan is tudhatná, tőle egyelőre még semmit nem vettem el. Gúnyos mosolyomat ismét felvillantva biccentek felé, mint valami kosztümös filmből vett mozdulat paródiája.
- Pontosan, és mint olyan, kizárólag a kincsek érdekelnek. Most épp a tied. - Nem hagyok neki sok időt a reagálásra, ismét elkapom a karját;hagyom, hogy úgy érezze, van némi beleszólása a dolgokba, ám a pofon után, ami szinte meg sem kottyan, egy mozdulattal változtatok a testhelyzetünkön. Most háttal áll nekem, feneke az ágyékomnál, így azért már bennem is feléled a férfi, és nem is fogok szégyenlősködni, teljesen hozzá simulok a lányhoz. Minden mozdulatát érzem, minden kis rezdülését, ahogy nyel, ahogy lélegzik... nincs erre felkészülve, ez nyilvánvaló, de ettől még nem engedem el. Kérdésére a hasánál levő kezem lejjebb csúszik, egészen vékony combjai közé, hogy végigsimítsak azon a bizonyos kincsen, egyelőre még ruhán keresztül.
- Semmi. De miért kapkodnánk el a dolgot? - Oly tökéletes testhelyzetben van, lassan teljesen felizgulok, pedig nem kéne; sok minden vagyok, de erőszaktevő nem, már pedig ez a lány egyértelműen nem akarja a dolgot. Kár érte, de ez olyan dolog, amit soha nem erőltettem rá senkire. Ezt persze nem fogom neki megmondani, kíváncsi vagyok csak, hogy mit lép, hogy meddig lehet még provokálni.
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Jún. 18 2014, 02:51

Nem akarok ám ilyen láthatóan végignézni rajta, de az agyam lassabb, mint alapjáraton, így szépen lassan haladok, hogy biztosan tudjak memorizálni mindent és közben meg sem fordul a fejemben az, hogy ez esetleg a másiknak tetszhetne. Mindez egészen addig tart, amíg ki nem böki, hogy mi is ő valójában és most érzékelem igazán azt, hogy talán tényleg nem jó hajót választottam ki magamnak.
- De… ha te tényleg kalóz vagy, akkor hol vannak a kincseid? Vagy túl béna vagy hozzá, hogy találj is valamit? – döntöm oldalra pimaszul a fejem, és csak ez után veszem úgy igazán komolyan a dolgot. Az én kincsem? Nem… azt sose fogja megkapni, így távolodnék, de keze nem enged, tehát a pofont megkapja, én pedig nemsokára a korlátnak leszek nyomva, miközben teste az enyémnek szegeződik, kezei pedig engem érintenek. Furcsa érzés, hogy ilyen közel van hozzám, mert bár félelmet kelt bennem, valahogy mégis vonzó ez a dolog, ez az agresszív viselkedés. Nem is értem magam, hogy mi van velem, talán ezért is hergelem, bele se gondolva a következményekbe, de amikor megérzem lefelé vándorló kezét, lábaimat ösztönösen húzom összébb, azt szerencsére még meg tudom tenni, miközben arcom vörössé válik.
- Ne… ne csináld! – nyögöm ki halkan, miközben kezeimmel jobban megszorítom a korlátot és próbálok menekülni, tehát hátrébb tolnám, de ezzel pont az ellenkezőjét érem el annak, amit szeretnék, mivel testem még jobban a másikénak nyomódik, így pedig formás hátsóm is. És ahogy odalent érintett… olyan furcsa volt, ott még nem járt senki se ő előtte, de szerencsére még van rajtam ruha. De mi az hogy még? Maradni is fog, nem fog kárt tenni bennem.
- Egyezzünk meg valahogy máshogy. – próbálkozom, miközben barna szemeimmel a másik tekintetét keresem. Érzem, hogy ki vagyok szolgáltatva neki, de ki tudja, valamit csak ki tudunk találni. Vagy ő már nem akar?
Vissza az elejére Go down
Wilhelm Jager
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 13
Csatlakozás : 2014. Mar. 31.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Jún. 18 2014, 03:19

Nem mintha ő lenne az első ember, aki végignéz rajtam, de ez pont olyan dolog, ami mindegy, hányszor történik meg, minden egyes alkalommal fényezi kicsit az ember egóját. Nem fogom titkolni az úgynevezett szakmámat sem, miért is tenném, még a hatóságoknak is büszkén a szemébe mondom. Ez pedig csak egy fiatal lány, nyilván diák az iskolából.
- Találok én eleget, látod, a kincsek még maguktól is a hajómra sétálnak. - Utalok is most épp őrá, de aztán kissé elkomorul az arcom. - Egyébként pedig, nem vagyok olyan ostoba, hogy a hajón tartsam a zsákmányt. - Amiről szerintem a másik el sem tudja képzelni, hogy mi lehet. Nyilván halomban álló aranyra meg drágakövekre gondol... persze, van az is, de ez nem valami idióta romantikus film és nem is a középkor. A vagyont itt már másban mérik. De ezt nem fogom neki lerészletezni, majd egyszer magától is rájön, jelenleg találok én itt szórakoztatóbb dolgot is. Nem kerül sokba, hogy végül szorult helyzetéből még szorultabba kerüljön, terveim szerint jó darabig nem is fogom még elengedni, habár nincsenek vele túl komoly szándékaim. Férfi vagyok, persze, de ez nem jelenti, hogy olyan ösztönlény is, ami rögtön ráveti magát egy szép pár cickóra. Sejtem én, hogy kissé megrémítem a lányt, ez is a cél, ahogy lejjebb mozdul kezem, összébb szorítja combjait, bár nem sokat ér vele, inkább csak annyit, hogy így maga szorítja közelebb vándorló kezemet testének azon részéhez, melyet annyira védeni szeretne tőlem. Ha ez lehetséges, még jobban elpirul, bennem pedig felmerül a kérdés, volt-e bárki is előttem, aki így érintette, vagy csak az idegenségünk miatti zavar ez? Végül is, nem számít. A kérésére lenne mit válaszolnom, ha épp nem tolná jobban hátra azt a csinos hátsóját, ezzel engem némileg kizökkentve a társalgásból; kezem odalent nem tétlenkedik (ha már ott van), szépen lassan simogatja őt, de aztán újra a hangjára leszek figyelmes.
- Eddig nem voltál éppen jó tárgyalópartner. Amúgy sem hiszem, hogy lehetne ennél jobb ajánlat. - Nem mintha bármit is ajánlott volna, de mint már mondtam neki, engem az érdekel, amit elvehetek. Kezem végül megáll, ahogy szép barna szemibe nézek, majd megint elmosolyodok.
- Ha gondolod, bemehetünk, vagy itt is maradhatunk... ha nem félsz attól, hogy valaki meglát. Bár nekem nincs semmi szégyellni valóm. - Persze csak nem bírom befogni a számat, végül is egész jól szórakozok. A végén még elmondhatom, megérte kicsit otthagyni a javítást.

//fagy//
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Jún. 25 2014, 11:57

//A játék átvált NRT-be: Rachel és Willhelm – 2014.06.17.//


Én egyáltalán nem azért nézek végig rajta, hogy azt higgye, hogy esetleg tetszik nekem, hiszen erről szó sincs, nekem ott van Elton, aki bár időnként eltol magától, máskor közel is húz. Több helyes srác is jár a suliban, de a mi kapcsolatunk valahogy más, úgy érzem és neki engedném meg azt, hogy elvegye a szüzességemet, nem pedig egy tök idegennek, így megrémít az, amit mond, hogy minek lát engem. Mivel kalóz, ezért ha kincsnek néz, akkor magának akar és bár agyam nincs teljesen jó állapotban a pia és a drog miatt, azért felfogom a dolgok súlyát, egyszerűen muszáj…
- Én minden vagyok, csak kincs nem. Nézz csak rám, egyáltalán nem vagyok olyan csaj, akit kincsnek kéne nevezned. – inkább próbálok ellenkezni, mert végülis ez az igazság. Nálam ezerszer jobb nőt is kifoghatna, csak tény, hogy azoknak lehet, hogy van annyi eszük, hogy nem jönnek csak úgy fel egy idegen hajóra, ahol mint kiderül, még kincs sincs. Távolodnék tőle, de ő megakadályoz, így kap el és tesz róla, hogy nemsokára a korláthoz passzírozzon, én pedig nem sokat tudok ez ellen tenni jelen pillanatban, pedig úgy próbálnám eltolni őt, de egyik keze még mindig nyakamon van, a másik viszont olyan helyre vándorol, ahova nem lenne szabad, én pedig teljesen elvörösödöm, miközben felfogom azt, hogy mibe is keveredtem. Lábaimat is túl későn zárom össze, így lazítok rajta, majd ez után próbálom meg eltolni őt magamtól, de egyszerűen nem jön össze, mert mintha még ezt is élvezné, úgy mozdítja meg kezét, én pedig teljes testemben megremegek keze alatt, miközben mindkét mancsommal odanyúlok, hogy elhúzzam az erős kart, minél távolabb kerítve magamtól és mint valami vadmacska, úgy nyomom bele körmeimet is húsába. Na nincsenek nagy körmeim, tehát túl nagy fájdalmat talán nem okoz, de a lényeg, hogy hagyja abba odalent a simogatásomat, mert én ezt… én ezt nem tudom hova tenni és nem akarom, hogy beindítson ezzel az egésszel, mert az a baj, hogy a félelmen túl valahol tetszik is ez az egész. Halkan kérlelni is kezdem, hogy máshogy egyezhessünk meg, de mintha ez nem számítana, mintha nem érdekelné. De hát persze, mit is gondoltam, neki tökéletesen megfelel így a helyzet, megkaphatja azt, amit akar.
- Én még nem voltam senkivel se együtt. – bököm ki végül, miközben érzem, hogy keze megáll és még mindig lángoló arccal nézek rá, igen csak esdeklően, félénken. – Nem teheted ezt velem. – bár tudom, hogy én is rosszat tettem azzal, hogy hívatlanul feljöttem a hajójára, de ez mégis csak sok, a további szavai pedig lassan tudatosítják bennem azt, hogy bármit mondhatok, úgyse menekülök. De ha már ezt teszi, akkor nem akarom, hogy bárki lássa.
- Inkább menjünk be… - egy aprócska reményszikra is felcsillan szemeimben, amit remélem, hogy nem vesz észre, hiszen mindvégig őt figyelem, ahogy azt is, hogy nem érti félre. Ott bent valószínűleg sok minden lesz, talán akad majd valami éles vagy nehéz tárgy, amivel kupán vághatom és elmenekülhetek. Akárhogy is nézzük, mindenhol több esélyem van, mint itt, a korlátnak nyomva, ahol teljesen kézben tartja kezeimet.
Vissza az elejére Go down
Wilhelm Jager
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 13
Csatlakozás : 2014. Mar. 31.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Csüt. Júl. 17 2014, 18:19

//NRT, Rachel és Willhelm – 2014.06.17.//

Egyre jobban szórakozom ezen az egészen, kezdeti bosszúságom kezd eltűnni, bár ettől még nem fogom csak úgy hagyni elsétálni ezt a lányt. Védtelenül besétálni olyan magánterületre, mint az én hajóm, gondolom, hogy nem először csinál ilyesmit, csodálom, hogy még helyén van az a szép feje. Szóba kerülnek a kincsek is, azoknak is több kategóriája, a lány utolsó válaszán pedig cseppet sem lepődöm meg. Hányszor hallottam már, hogy emberek alábecsülik saját magukat, na de nem az én dolgom, hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről.
- Ahogy így elnézlek, igazad van. – Nevetek fel gúnyosan, ha már magát ilyen kevésnek tartja, én sem fogom többre becsülni. Egyre szorultabb helyzetbe kerül, talán most már kezd kétségbe is esni, és ez így van jól. Mikor teste végül az enyém és a korlát közé kerül, előszedem azt az énemet is, mely más körülmények között akár élvezné is egy ilyen lány társaságát. Míg egyik kezemmel a nyakánál fogva tartom, a másik vándorolni kezd a testén, nagyon hamar meg is találva ágyékát, amitől tényleg kezd kétségbe esni. Ajh, de élvezem kínozni ezt a kis szerencsétlent. Nem mondom, akaratom ellenére azért bennem is éled némi vágy, amit még bőven kordában tudok tartani, az pedig még segít is, hogy karomba mélyeszti karmait. Felszisszenek, egy pár pillanatra a simogatást is abbahagyom, majd vigyorogva hajolok közelebb a füléhez, miközben folytatom iménti ténykedésemet, mintha mi sem történt volna.
- Durván szereted? Én is. Az ilyesmi még jobban beindít. – Nagyon kicsivel jobban megszorítom a nyakát, ágyékánál levő kezemmel pedig még jobban magamhoz szorítom. Ezek után kiböki végre, amit jó pár perce sejtek már, ezért nem is akarnék vele semmit se kezdeni ma, nincs nekem most türelmem tapasztalatlan szüzekhez. Nem mintha ezt megmondanám neki.
- Nem tehetem? Ugyan hogyan akadályoznál meg benne? – Nevetek fel a kijelentésen, közben a simogatást abbahagyom, kezem is feljebb siklik a nadrágja felső részéhez, ahol így csak egy mozdulatomba kerülne kigombolni azt. – Olyasmi van nálad, amit sok férfi szeretne, így pedig, hogy nem szívesen adnád, még engem is érdekel. – Ahogy ezt mondom neki, hangom egyre mélyül, mintha tényleg komolyan gondolnám az egészet. Csak nem bírom ki, hogy ne kínozzam még egy kicsit, ezért is kérdezek rá, hogy hol szeretné, ha megtörténne a dolog… már ha megtörténne. Ahogy nézem az arcát, szemei apró kis mozdulatából egyértelművé válik, hogy mire is számít.
- Azt hiszed, odabent könnyebb lesz elmenekülnöd? – Továbbra is mosolygok, bár e mögül már eltűnt minden derű. – Ki kell, hogy ábrándítsalak. Annak érdekében pedig, hogy ne tudj magadnak nagyobb bajt okozni valami ostoba és reménytelen szökési kísérlettel, inkább idekint maradunk. Ne aggódj, ha jár is erre valaki, abszolút nem fogják érdekelni a sikolyaid. – Néhány másodpercig még kiélvezem a félelmét, testének remegését, végül elengedem és ellépek tőle. Végig rajta tartom a szemeimet, miközben ismét előhúzom a pálcámat, ha esetleg újra támadni lenne kedve.
- Adok neked választási lehetőséget. – Teljesen komoly arckifejezéssel nézek rá, itt már nem játszom én se, ráuntam a dologra. – Szépen ledobsz magadról minden ruhát, az utolsó darabig, vagy magadtól beugrasz a vízbe. – Nekem most egyértelmű, hogy a második lehetőséget választja majd, kevésbé lenne rossz számára. A hideg víz majd kijózanítja, és itt a dokk mellett megfulladni sem tud, hisz bőven van cölöp, amibe belekapaszkodhat, mire kimászik a vízből.
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Pént. Júl. 18 2014, 14:22

//NRT: Rachel és Willhelm – 2014.06.17.//


Nem sértődöm meg azon, hogy most egyetért velem abban, hogy nem úgy nézek ki, mint valami kincs, én nem akarok tetszeni neki, még csak véletlenül se, pedig nagyon úgy fest a dolog, hogy ez jelen pillanatban elkerülhetetlen. Miért kellett nekem egyáltalán feljönnöm erre a hajóra? Nem kellett volna innom, se drogoznom, le kéne állnom, ahogy annak idején Axellel is beszéltük, de valamiért a régi életem visszaköszön, így vele együtt a lopásban is most a kedvemet leltem volna, mégis, már mindent bánok. Késő bánat…
Kezeivel durván kap el és szorít a korlát és saját teste közé, így érzem meg nyakamon szorítását, odalent pedig furcsa kényeztetését. Nem akarom, utálom ezt, miért csinálja mindezt? Múltkor, amikor Ryan kapott el hasonlóan, akkor is kész voltam, de az más volt, teljesen más, most viszont képtelen vagyok hagyni magam, élvezni ezt az egészet… Na jó, testem azért nem teljesen ért egyet agyammal, egy picikét sikerül beindítania, hiszen érződik a kalóz keze mozgásán, hogy tudja, hogy mit csinál, hogy nem először tart a kezei között egy női testet, én mégis, körmeimet belévájom, amely tett mintha először megállítaná, de aztán újult erővel folytatja azt, amit elkezdett, sőt, még szavaival is kínozni kezd.
- Könyörgök, ne csináld… félek tőled! – bököm ki az igazat, miközben még inkább magához húz, én pedig most már újból megremegek és ez után árulom el neki azt, hogy még nem voltam eddig egy férfival se. Nem vele akarom megtapasztalni, hogy milyen is a szex, mivel akkor örök életemre negatívan fogok ehhez hozzáállni és szavaiból is az jön le, hogy durva lenne velem. Nem, én ezt nagyon nem akarom…
- Nem tudlak megakadályozni benne… - ismerem is be, mivel tudom, hogy most a másik jóindulatától függök. Ahogy keze végül a nadrágom gombjához vándorol, úgy sápadok el még jobban, de már nincs erőm ellenkezni vele, kezdek beletörődni abba, ami vár rám. – Sajnálom, hogy feljöttem a hajódra, soha többé nem teszem, ha most elengedsz. – nem nagyon tudom, hogy mivel tudnám még meggyőzni, de a nadrágom még rajtam van és mint hallom, egyelőre nem is veszi le, inkább rákérdez arra, hogy hol folytassuk az éjszakát, én pedig döntök. A remény szikrája felvillan szememben, a gond az, hogy erre a másik is rájön, és már el is árulja nekem, hogy továbbra sincs esélyem vele szemben.
- Nem terveztem semmi ilyesmit, már felfogtam, hogy erősebb vagy nálam. De jelenleg nincs is nehéz dolgod, biztosan büszke vagy magadra, amiért egy ittas, bedrogozott csajt sikerült elkapnod és meg is tudsz majd erőszakolni. – ha már úgyis megdug, akkor minek finomkodjak most már tovább a szavakkal? Már úgyis minden mindegy, megölni azért talán csak nem fog, igazából már talán az se számítana, ez az egész után. Miért járok mindig így? Gwynn is majdnem megtette ezt velem, de ott sikerült megmenekülnöm, mondjuk ott észnél is voltam, most viszont…valahogy minden esélytelennek tűnik, egészen addig, amíg hirtelen el nem ereszt. Meglepetten kapaszkodom meg a korlátban és nézek vissza rá, amikor a pálcájával szembe találom magam és már hallom is a lehetőségeimet. Ezt nem értem… most miért engedne el mégis? Kész rejtély ez a férfi.
- Ezek szerint mégis elengedsz? – egyértelmű, hogy nem fogok nekiállni itt vetkőzni előtte, eszem ágában sincs, de beugrani se szeretnék ilyen állapotban a vízbe. Több lehetőségem viszont nem lesz, így lassan fordítok hátat a férfinak, majd lépek át a korláton. Kissé szédelegve nézek lefelé, majd ahogy kérte, megteszem ezt a lépést, levetem magam a mélybe, de nem érkezem meg olyan szerencsésen, ahogy azt a kedves kalóz úr reméli, mivel bár van cölöp, de a remek ugrásomnak hála ügyesen le is fejelem az egyiket, így amikor testem a vízbe ér, már ájultan sodródom neki ismét a cölöpnek és kezdek el lassan lefelé merülni, miközben némi vér szivárog a víz felszínére, hála a fejemen lévő sérülésnek…
Vissza az elejére Go down
Wilhelm Jager
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 13
Csatlakozás : 2014. Mar. 31.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Hétf. Júl. 21 2014, 00:14

//NRT, Rachel és Willhelm – 2014.06.17.//

Képtelen vagyok megállni, hogy ne játszadozzak kicsit ezzel a lánnyal, pedig legegyszerűbb lenne tényleg a vízbe hajítani, hogy én is végre olyasmivel foglalkozhassak, aminek némi haszna is van. Végül mikor kérlelései közben elárulja, hogy fél tőlem, csak felnevetek, de semmit sem hagyok abba.
- Jól is teszed. – Végül is, ez volt a célom, megfélemlíteni, hogy többet eszébe se jusson a hajón kutatni. Cseppet sem zavar, hogy mikor milyen eszközökkel dolgozom, a cél elérése a lényeg, most is. Érzem, ahogy teste remeg, hisz az enyémhez simul; fél tőlem, pont, ahogy mondta. Csípője apró kis mozzanataiból azonban az is nyilvánvaló, hogy a testének tetszik kezem ügyködése odalent. Pedig ez még mind csak a kezdet, de a többit majd megismeri mástól ez a lány. A kijelentésére, miszerint semmiben sem akadályozhat meg egyetértően bólintok, legalább ezt felfogta végre. Kicsit feljebb is csúsztatom hát kezemet, de továbbra sem engedem el.
- Ha nem most rögtön engedlek el, akkor sem fogsz többet engedély nélkül feljönni. Előbb még játszunk kicsit, aztán mehetsz. – Végre bocsánatot kért mindazért, hogy lopja a drága időmet, igazából csak ennyit akartam és hogy eléggé megijesszem ahhoz, hogy többet ne is akarjon a közelbe jönni, mégis, nehéz leállnom, hisz olyan édesen szenved, ahogy fél. Az azért plusz pont neki, hogy nem adja fel, bármilyen reménytelen is a helyzete, ez tetszik benne, hisz én is ilyen vagyok. Mikor végre utat enged a dühösebbik énjének, szó nélkül hallgatom végig, és a kis kirohanását is jobban élvezem a kelleténél. Legalább van benne némi tűz, talán még sem olyan kis szerencsétlen, mint gondoltam. Eszemben sincs megerőszakolni, sőt, büszke sem vagyok rá, hogy egy ilyen kis csajszit kell megfélemlíteni, de ez végső soron az ő hibája. Még sem engedhetem neki, hogy szabadon randalírozzon itt.
- Nem vagyok büszke. Inkább csak bosszús, amiért belerondítottál egy nyugodt estébe. – Ez az igazság, már nem a játék része. Ideje befejezni az egészet, hogy végre mindenki mehessen a dolgára, de nem fogom hagyni, hogy csak úgy lesétáljon a hajóról minden büntetés nélkül. Elengedem hát és el is lépek tőle, semmi szükség rá, hogy a közelében legyek. Adok neki választási lehetőséget, ne mondja már, hogy szőrös szívű vagyok, és meg sem lep, hogy a második lehetőséget választja. Mégis csak a vízben fog kikötni, és meg sem kell erőltetnem magamat hozzá. Kérdésére csak unott arckifejezéssel biccentek, továbbra is rászegezve a pálcámat, melyet viszont leengedek, amint átlép a korláton. Nem félek tőle, hogy megfullad, elég bénácskának kellene lennie hozzá. Akkor fordítok neki hátat, mikor leugrik, de még elindulni sincs időm, mikor a csobbanás előtt közvetlenül hallom egy bizonyos koppanást is; nem kell zseninek lennem ahhoz, hogy kikövetkeztessem, mi is történt. Odamegyek hát a korláthoz, és lenézve még pont láthatom mozdulatlan testét, mely lassan süllyedni kezd, a felszínen pedig alig észrevehetően, de ott a vér is.
- Verfickt nochmal! – Sóhajtom, mert ez aztán tényleg nem az én estém. Még eléggé a felszín közelében van a test, akár utána is ugorhatnék, de minek tenném, ha itt a pálcám? – Mobilicorpus. – Ahogy annak lennie kell, az eszméletlen lány a varázslatnak hála kiemelkedik a vízből, majd szépen visszairányítom a fedélzetre. Most már valóban bosszant ez az egész helyzet; őszintén szólva ő az első ember, aki ennyire idegesít, mégis életben hagyom… nem igazán fűlik a fogam kislányok legyilkolásához. Közvetlenül a mozdulatlan test mellé lépek és ismét célba veszem a pálcámmal.
- Anapnoe. – Nem hinném, hogy túl sok víz kerülhetett a légútjaiba, de biztos, ami biztos. A varázslat után látom is mellkasa egyenletes emelkedését és süllyedését; a víztől már nem fog megfulladni… legfeljebb a két kezemtől. Leguggolok mellé és félresöprök az arcából pár tincset, hogy jobban megnézhessem a sebet, mely a homlokánál kezdődik, vége pedig valahol a sötét hajzuhatag alatt van. – Hippokrax. – Nem túl súlyos sérülés, hisz egy ilyen varázslat is képes begyógyítani, megkönnyebbülve látom, ahogy a sebek szélei szépen összeforrnak, még forradás sem marad a bőrén, csupán a kifolyt vér, mely vékony patakban halad végig halántékán.
- Renervate. – Hagyhatnám, hogy magától ébredjen fel, sőt, talán ez lenne a legjobb, hagyni a testét magától regenerálódni, de nem a türelmemről vagyok híres. Különben sem hiszem, hogy némi fejfájáson kívül egyéb baja is lehet, ha mégis, az már nem az én bajom.
- Életemben nem láttam még ilyen kis szerencsétlent, mint amilyen te vagy. – Mondom is neki, mikor végre kinyitja szemeit és fókuszálnia is sikerül. Hangom kivételesen nem gúnyos, még csak nem is bosszús, még engem is meglep, hogy mennyire nyugodt. Felállok ismét, úgy nézek le rá.
- Fel tudsz kelni? – Nagyon remélem, hogy igen, mert ha nekem kell visszavinnem az iskolába, akkor aztán tényleg dühös leszek.
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Szer. Júl. 23 2014, 12:45

//NRT: Rachel és Willhelm – 2014.06.17.//


Persze, hogy félek, sőt, szinte már rettegek, ahogy kezei között tart, mivel nem akarom, hogy tovább kínozzon, hogy továbbra is rám erőltesse akaratát. Én egyszerűen inkább eltűnnék innen, de félő, hogy már nem ereszt, ahhoz túlságosan is jól szórakozik, hiszen látom ezt rajta.
- Én számomra ez nem játék, nem akarom, hogy tapogass, nem akarok a közeledben lenni! – mivel keze már a nadrágom gombjánál van, ezért egyértelmű, hogy kezd eldurranni bennem valami és amikor már úgy érzem, hogy minden mindegy, hogy tehetek vagy mondhatok bármit, akkor se fog változtatni elképzelésén, kifakadok neki. Nem tudom, hogy miért élvezi egy férfi azt, ha a nő ellenkezik, ebbe nincs semmi jó se, de akkor már tudja meg azt, hogy mit gondolok róla. Legyen büszke magára, ha csak így kaphat meg valakit, mert kezdem úgy érezni, hogy máshogy nincs esélye a női nemnél. Mondjuk ilyen modorral nem csodálom.
- Mintha annyira elfoglalt lettél volna. Amúgy se tudtam, hogy itt vagy, mint mondtam és elnézést is kértem, mit tegyek még? – nézek rá most már visszafogottabban, cseppet könyörgő tekintettel, amikor végül elereszt. Meglep a tette, de azon nyomban megkapaszkodom a korlátba, de az a pálca se kelt túl nagy bizalmat bennem. Nem akarok még sérüléseket is elszenvedni, pedig úgy néz ki, hogy most már megunta a testemet, hogy vért akar, amit egyelőre még nem tudok, de meg is kapja. Átlépek a korláton, majd eleget téve a kalóz kérésének a mélybe vetem magam. Annyira nincs messze a víz, de a cölöp viszont túlságosan is. Igen, csak én lehetek ennyire béna, hogy a fejem ütközik azzal a kiálló kődarabbal, így ha Wilhelm nem lenne most normális, akkor minden bizonnyal életemet is veszíteném. Kiesik most már minden, nem érzékelem, hogy mit csinál, csak akkor nyitom ki barna szemeimet, amikor az ébredező varázslatot hajtja végre rajtam, így kissé felköhögök, miközben homályosan, de kiveszem a másik arcát, aki nemsokára már fel is kel. Próbálom felfogni szavait, így kezem véres fejemre kerül, de mégis, nem érzem a sérülést, viszont a fejfájást és az enyhe szédülést annál inkább.
- Én nem akartam ismét a hajódon lenni. – ismerem be, miközben egy pillanatra kiráz a hideg, hiszen már nincs kánikula, mint napközben, én pedig csurom víz vagyok. Mégis, nem akarom, hogy baj érjen, így lassan felkelek, és bár nem megy olyan könnyen, mégis, összegyűjtöm az erőmet és megteszem azt, amit követel a haza. Némileg a korlátnak dőlve nézek a másik felé, majd jön is az ártatlan kérdés.
- Miért segítettél? – azt hittem, hogy nem számít neki, élek-e vagy halok, ő mégis kiemelt a vízből, pedig hagyhatott volna… Mosolyogni azért nem fogok rá, és még mindig tartok tőle, de most egyelőre a korlátnak támaszkodva tűnik a legbiztonságosabbnak. Most vajon ismét ugornom kell majd?
Vissza az elejére Go down
Wilhelm Jager
Mystrali lakos
Mystrali lakos
avatar

Hozzászólások száma : 13
Csatlakozás : 2014. Mar. 31.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mystrali lakos
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   Csüt. Aug. 14 2014, 13:51

//NRT, Rachel és Willhelm – 2014.06.17.//

Nem akarok én ettől a lánytól semmi komolyat, még sem eresztem egyelőre. Abszolút nem érdekel a nyafogás vagy a hiszti, gondolkodott volna akkor, mikor feljött a hajóra. Persze nagyon is súlyos büntetés lenne akarata ellenére belekeverni olyasmibe, amit nem akar, nem is szándékozom ilyesmit tenni, de erről neki még nem kell tudnia.
- Mit számít az, hogy tudtad, itt vagyok-e vagy sem? – Nem tök mindegy? Ha nem vagyok itt, akkor teljesen jogosan mászkál itt? Persze, én is felugrálok mások tulajdonát képező hajókra, de köztünk annyi a különbség, hogy én kényszer nélkül is vállalom annak a következményeit. Na de elég volt ebből a játszadozásból, elengedem végre a lányt, de nem fogom hagyni, hogy csak úgy elsétáljon innen. Választási lehetőséget is adok neki, bár már akkor tudom mit fog választani, mielőtt még kimondanám őket. Meglepne, ha ledobná a ruháit,így tehát marad neki a jól megérdemelt tengervíz. Persze ha minden ilyen egyszerű lenne… a sors direkt szívat engem ma este, ebben biztos vagyok, mikor a lány olyan szerencsétlenül ugrik, hogy pont lefejeli az egyik cölöpöt. Ügyes. Na de nem fogom hagyni megfulladni, pálcám segítségével halászom őt ki a vízből és szabadítom meg tüdejét az oda nem való víztől. Nincs komoly baja, semmi olyasmi, amit néhány pálcamozdulattal el ne tudnék intézni. Nem is tudom, egyáltalán minek segítek neki ilyen apróságokban; vagyis de, nem akarom, hogy összevérezze a fedélzetet. Igen, nyilván. Szintén mágia segítségével segítek neki magához térni, és most sem ússza meg újabb megjegyzés nélkül, mikor végre kinyitja szemeit. Válasza persze most is készen vár ám, hogy kimondhassa, mire nekem kissé felemelkednek szemöldökeim.
- Én sem akartam, hogy ismét itt legyél. Talán dobjalak vissza? – Megteszem neki szívesen, ha erre vágyik. Kis pimasz, megmentem és még szemtelenkedik is. Az a nagy szerencséje, hogy nem bosszantott fel annyira, hogy tényleg visszadobjam, mint valami horgász a nem megfelelő halat. Látom rajta, hogy fázik és hogy kissé nehézkesen megy neki felkelni, de nem segítek neki tovább.
- Épp elegen fulladtak ma már a tengerbe miattam. – Vonok vállat, majd visszacsúsztatom pálcámat a csizmám szárába. Gondolta, hogy tényleg hagyom megfulladni? Végül is, megtehettem volna, csak egy idegen nekem, de cselekedetei tényleg nem érdemelnek ilyen büntetést, pláne, mert nem tiszta tudattal hozta meg a mai este rosszabbnál rosszabb döntéseit. Egy lépéssel megszüntetem a köztünk lévő távolságot, majd állát elkapva kényszerítem, hogy rám nézzen.
- Most pedig, én megyek a dolgomra, de pár perc múlva visszajövök, és ha akkor is itt talállak, fellógatlak a legközelebbi árbocra. – A Sadie-n ugyan nincs ilyen, de van itt a közelben épp elég régi típusú és vitorlás hajó is, amiket hasznosíthatok ilyen célra. Elengedem a lányt és elindulok vissza a motorházba. A kis csitri, hihetetlen… van benne kurázsi, az már igaz, kár, hogy ilyen kis fiatal. Ráadásul amíg a hajó belsejében járt, észre sem vette azt az egy-két értéket, amik ugyan nem „kincsek”, de épp elég pénzt kaphatott volna értük, ha sikerül eladnia őket. Hangosan felnevetek, ha arra gondolok, ahogy elsétált mellettük. Bolond lány, tapasztalatlan, de tagadhatatlanul bájos.

//Köszi a játékot!//
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Mystral kikötője - A rév   

Vissza az elejére Go down
 
Mystral kikötője - A rév
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
31 / 31 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 17 ... 29, 30, 31
 Similar topics
-
» Kereskedelmi kikötő
» Kiképzőterepek
» Kikötőváros
» Kiképző terep
» Kiképzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: